LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Zigmas ZINKEVIČIUS

A SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAKBAN AZ a, o, e, ė MAGÁNHANGZÓK VÁLTAKOZÁSÁRÓL

A szláv a helyén a litván nyelv jövevényszavaiban a, o, e, ė magánhangzó áll. Például a lengyel panna a litvánban panà alakra változott, a pan pedig már põnas lett; a žart, czas helyett azonban žertas ‘tréfák, gúnyolódás’, čėsas alakot találunk. Miért van ez így? A cikk célja e jelenség vizsgálata, szabályszerűségeinek és okainak feltárása. Rövid cikkben lehetetlen egy ilyen összetett jelenség minden lehetőségét megvitatni, ezért csak a legfontosabb kérdésekre szorítkozunk.

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e jelenség legfőbb oka a balti nyelvek hosszú ā hangjának fokozatos szűkülése a litvánban, majd végül o magánhangzóvá válása. Ez eredményezte az o-s és a-s változatok kettősségét, gyakran ugyanazon szavak dublettjeit is; például az arbatà mellett a nyelvjárásokban az arbotà is használatos. Vö. még: panà és a nyelvjárási ponà, granyčià ‘határvonal’ és gronyčià, kvāsas ‘kvasz’ és kvõsas, talierkà ‘tányér’ és tolierkà (ez utóbbi szó eredeti forrása a német Taller). Dublettek nemcsak a közszókincsben, hanem a tulajdonnevek között is előfordulnak; vö. a keresztnevekből eredő családneveket: Adamõnis, Adamkus, Adamkevičius és Adomõnis, Adõm kus, Adomkevičius; Baltramėjus (Baltramiejus), Baltramaitis, Baltramavičius és Baltromėjus (Baltromiejus), Baltromaitis, Baltromavičius; Bartkus, Bartkevičius és Bortkus, Bortkevičius; Blažys, Blažaitis, Blaževičius és Bložys, Bložaitis, Bloževičius. Rengeteg ilyen példa van.

Általában a régebbi változatokban o, az újabbakban pedig a magánhangzó található. Az o és az a közötti választást azonban nemcsak a kölcsönzés vagy a személynév kialakulásának ideje határozta meg, hanem a hosszú ā eltérő mértékű szűkülése is az egyes nyelvjárásokban a kölcsönzés idején. Emellett a jövevényszavak adaptációját sem szabad figyelmen kívül hagyni: kialakult az a tendencia, hogy a szláv a-t automatikusan litván o-val helyettesítették még azután is, hogy a litvánok a hosszú ā-t már o-vá alakították.

A litván nyelvterület keleti peremvidékein, ahol a szlávokkal való érintkezés igen régi, sokkal több o-s változat található, mint Litvánia más részein. Itt például a következőket is mondják: bõkas ‘bak’, bõlius ‘bál’, dõkas ‘tető’ (a dach, дах szóból), dõktorius ‘doktor’, kanovà ‘árok’ (канава), kavõlkas ‘darab’ (a belarusz каба́лак, gen. sg. каба́лка szóból), kovà ‘kávé’, morkà ‘bélyeg’ (marka, марка), mozà ‘kenőcs’ (маз, мазь), porà ‘gőz’ (пара, пара), põrabkas ‘béres’ (парабак), põsas ‘útlevél’, stõršas ‘idősebb’ (starszy, старший), škõla ‘iskola’ (szkola <lot. schola), ultõjus ‘lusta’ (гультай), votà ‘vatta’. További példákat lásd: Baltistica X(1), 92 és XXII(2), 68–69.

196

E jövevényszavak közül nem mindegyik tekinthető réginek, és nem minden kelet-litván nyelvjárásban, annál is inkább, mert itt sok helyen viszonylag későn szűkült a régi hosszú ā; egyes helyeken még ma is ā és o közötti hangszínnel ejtik, vagy akár tiszta ā-ként.

Egyébként az ilyen nyelvjárásokban a köznyelvből vagy más nyelvjárásokból újabban átvett szavakban az o helyén uo kettőshangzó áll, mivel e nyelvjárások hangrendszerében nincs valódi o; például így mondják: armūonika, agranuõmas, muõzna, puõl'ka, pamiduõras... és Adiuõpa ‘Adolfas’, Bruõnius, Mūonika stb.

Az o-t tartalmazó, nem régi változatokra olyan szavak is utalnak, mint az aktōras ‘hektár’, amely viszonylag nemrég került be a litván nyelvbe.

Azonban néhány, a köznyelvben nem használt, o-val/-vel képzett változatot Litvánia nyugati részén is feljegyeztek; például a pošnia ’mező, föld, vetés’ szó (pasznia, пашня) Marijampolė, Lazdijai, Punskas és Šimonys környékén használatos; a ronyčia ’mezei ösvény’ (граница) pedig Skuodas és Mosėdis környékén; a kvōsas ’kenyérkvasz’ és a mōzoti ’bekenni, mázolni’ szó pedig még Kis-Litvániában is előfordul (ott a lengyel kwas, mazać szavakból).

A ma már csak a nyelvjárásokban előforduló alakok közül jó néhányat a régi írásos emlékekben is használtak; például aktovā (a lengyel oktawa szóból) DP, SD; moliavōti ‘festeni’ DP, BB; ponā ‘leány, hajadon’ PK, SD; senotas ‘szenátus’ SD; seliova ‘vendace’ SD; slova ‘dicsőség’ Ch; švobas ‘sváb’ SD; tolieris ‘olyan pénz, tallér’ DP; tolierka ‘tányér’ SD stb.

Mindez cáfolja egyes nyelvészek (J. Kazlauskas, V. Mažiulis) felvetését, miszerint a mai litván o helyén a balti nyelvekben hosszú *ō állt; ez az elképzelés egyébként a régi balti helynevek, különösen a víznevek elszlávosodott alakjaival sem egyeztethető össze. Vö. a folyóneveket: Абольна (: облый), Нача – Ночя, Бака – Воке̇ és sok más nevet.

A szláv o magánhangzó helyén a litvánban ellenkezőleg a áll; például abāzas ‘katonai tábor’ (lengyelül obóz), bagōtas ‘gazdag’ (bogaty, богатый), grašis ‘aprópénz’ (grosz), lokamstva ‘kapzsiság’ (łakomstwo), macnūs ‘erős’ (mocny). Vö. még: pāpas DP, MP, SD ‘ortodox pap’ (a pōpas késői jövevényszó, az orosz поп szóból). Ez alapozta meg a szláv eredetű szavak adaptációját: o hangjukat automatikusan litván a-val, a hangjukat pedig litván o-val helyettesítették.

Az affrikáták és az r, š, ž mássalhangzók után szláv szomszédainknál másodlagos eredetű a hang, amely e mássalhangzók megkeményedése következtében alakult ki. A litvánok az ilyen szavakban gyakran a várt o vagy a helyett ė-t vagy e-t ejtenek, például cėlius Tvr, más nyelvjárásokban cōlis ’25,4 mm-es hosszmérték’ (a lengyel cal szóból); andarēkas (undarēkas) Brsl, más nyelvjárásokban andarōkas (undarōkas) ’szoknya’ (a lengyel andarak és a német < Unterrock), šarenčius Žml a šarančius helyett ’sáska’ (lengyelül szarańcza, oroszul саранча), pažėras Kls, Tvr, Lz a pažāras helyett ’tűzvész’ (pożar, пожар).

Keleti szomszédaink, a mai belaruszok ősei, a lágy affrikátákat, valamint az r, š, ž mássalhangzókat a XIV. században kezdték keményíteni, míg déli szomszédaink, a lengyelek már korábban megkeményítették őket. Mindenesetre a Litván Nagyfejedelemség kancelláriai nyelvében e mássalhangzók már megkeményedve jelennek meg. Így a régi szláv c'a, č'a, r'a, s'a, z'a (= ce, če, re, še, že) hangkapcsolatok a lágy c', č', r', s', ž' megkeményedése következtében ca, ča, ra, ša, ža alakra változtak. A megkeményedés előtt átvett szláv jövevényszavakban e mássalhangzók után e hangot találunk, amely nyúlási helyzetben zártabbá vált, és a mai ė-vé alakult; például čerepvčia Sd, čerpe a XVII. századi szótárakban < черепица (>belaruszul чапаніца). A megkeményedés után átvett jövevényszavakban e(ė) helyett o(ă) található,

197

de a mássalhangzó lágysága általában megőrződik, pl. čiobras, čiobrelis ‘ilyen gyógynövény’ a čėbras, čėbrėlis mellett – mindkét változat már a XVII. századi szövegekben is előfordul, és nehéz megállapítani, melyik a szabályos hangtörténeti fejlődés eredménye, melyik pedig a hiperkorrekció terméke, annál is inkább, mivel a szláv чабръ eredete nem világos.

Meg kell jegyezni, hogy a če (čė) || či típusú kettős alakokat a hangadaptáció és a hiperkorrekció még inkább érintette, mint az a||o ingadozást. Ezért a továbbiakban csak e jelenség jellemzőbb példáit mutatjuk be, helyenként megkísérelve magyarázatot adni az ilyen vokalizmus okaira.

Kezdjük azokkal a ė, e hangokat tartalmazó szavakkal, amelyeket a régi írásos emlékekben jegyeztek fel. Elsőként azok következnek, amelyekben ez a vokalizmus a č utáni helyzetben áll:

čebàtas ‘magas szárú, hosszú csizma’ DP, Vln, SD, KN a чеботь> чобот szóból (tatár jövevényszó?). Vö. čebatõrius ‘csizmadia’ DP, SD < чеботарь;

čėdyti ‘takarékoskodni, kímélni’ Mž, WP, BB, MP, SD a щадить szóból (szláv *ščędĭti);

čėrkà ‘kis pohárka’ Ch, SD a czarka szóból (hiperkorrekció?);

černýlas ‘tinta’ BB a чернило szóból (belarusz чарніла). Idővel kiszorította a saját rašalas szó,

čėrtas ‘ördög’ Mž, DP, WP, KN a чертъ szóból (belarusz чорт, lengyel czart, czort);

čėsas ‘idő’ a часъ szóból (valószínűleg hiperkorrekció);

čėsnākas BB, Ch, SD a чеснок szóból (belarusz часнок);

čėstis ‘szerencse’ Mž, BB, DP, Ch, KN a счастье szóból (szláv *ščęstьje). Vö. čėst/lyvas ‘szerencsés’ Lex, ščėstlyvas ‘ua.’ KN (belarusz счастливый);

čėstis, čėstis ‘tisztelet; lakoma’ Mž, BB, DP, Ch, PK a честь szóból; čėstavóti ‘megvendégelni’ Mž, BB, DK, KN a чествовать szóból;

čėvergàs ‘csütörtök’ DP, PK, WP a четвергъ szóból (belarusz чацверг);

pėčėtis ‘pecsét’ Mž, BB, Vln, PK, SD a *печать> печать szóból. Vö. pėčiotis ‘ua.’ S. Dauk.

Az r utáni helyzet (a lágy r′ csak a belaruszban keményedett meg, ráadásul nem minden nyelvjárásában):

rėčkà ‘félakó’ Mž, Q a ряжка szóból (belarusz ражка);

rėdas ‘sor, rend’ Mž, DP, Ch a рядъ szóból (fehérorosz. рад); rėdyti ‘rendezni, díszíteni’ a рядить szóból;

Pozíció š után.

šenavóti „tisztelni, szeretni” Ch, KN lengyelből szanować<vva. schonen és šėnavõnė „tisztelet” Ch lengyelből szanowanie (hiperkorrekció?)

šėpà ‘szekrény’ SD a шапа vagy a lengyel szafa< szóból; vö. Schaff (hiperkorrekció?);

šėporius ‘felügyelő, szolga’ KN a lengyel szafarz <, valamint az ófelnémet schaffâri szóból (hiperkorrekció?);

šėtrà ‘sátor’ DP a lengyel szatra szóból (török jövevényszó, vö. tatár čadyr; a litván alakban szereplő ē valószínűleg hiperkorrekcióval magyarázható).

Pozíció ž után.

žėdnas ‘mindegyik; egyik sem’ BB, WP, Ch, KN a жадны, жадень, illetve a lengyel żadny szóból (hiperkorrekció?);

198

žėglius, žėglis ‘vitorla’ MP a lengyel żagiel (<német Segel) szóból. Bretkūnas is használta, akinek írásaiban a szó német kölcsönzés lehet. Vö. žėgliorius ‘vitorlázó’ MP;

žėkas ‘templomi szolgáló, tanuló’ Mž, BB, WP, DP, MP a lengyel żak < latin diacus, diaconus szóból (hiperkorrekció a litvánban?);

želavóti ‘sajnál’ BB < жаловать, lengyel żałować és želaba ‘gyász’ Ch a жалоба szóból (hiperkorrekciók?). Vö. želaba ‘gyász’ BB;

žertas, ‘tréfa, gúny’ KN a картъ vagy a lengyel żart < német schérz szóból. Vö. žertavóti ‘tréfálkozik, gúnyolódik’ Ch a lengyel żartować.

Az e, ė betűt tartalmazó példák a régi írásokban nem figyelhetők meg, de a mai nyelvjárásokban előfordulnak:

c, č utáni pozíció:

čėrius ‘cár’ Ad, Tvr, Dsn, Šlčn, Lz a царь szóból (a цѣсарь < latin Caesar alakból átalakítva);

čėdas ‘korom’ Ad, Dv, Lz és čėdas ‘ugyanaz’ Grv, Žž, Bsg, Vb a чадъ, lengyel czad szóból (hiperkorrekció?). Vö. čiõdas ‘ugyanaz’ Plš, Kltn;

čėjus ‘tea’ Ad a чай < litván čaj szóból (hiperkorrekció?). Vö. čõjus ‘ugyanaz’ Švnč;

čėrai ‘varázslat, bűbáj’ Lz, Švnč, Rdm, Kp és čėrai ‘ugyanaz’ széles körben a чары szóból (hiperkorrekció?).

š utáni pozíció.

šebalbónai ‘ilyen növény’ Šn és šabalbónai ‘ugyanaz’ széles körben a lengyel szabelbon vagy a (kelet-poroszországi) német šabalbóne szóból (hiperkorrekció?);

šėbas ‘a zsidó szombat ünnepe’ Ds és šābas ‘ugyanaz’ széles körben a шабас, lengyel szabas < jiddis šabbes < héber šabbāt⁹ szóból (hiperkorrekció?);

šėželka ‘tócska’ Mlt, Dkšt, Dglš és šėžlauka ‘ugyanaz’ Tvr a сажевка, lengyel sadzawka szóból (hiperkorrekció?). Vö. sõdžiauka széles körben, sōdzauka Ch, sõžiauka DP, SD.

ž utáni pozíció.

žėba ‘béka’ Lz, Kls, Šlčn, Dbč, Zt, Nč a жаба, žaba szóból (hiperkorrekció?).

E szavak és más szavak (csak a jellegzetesebb példákat közöltük) további vizsgálata pontosíthatná az a, o, ė, e hangokat tartalmazó változatok megjelenésének valódi okait, vagyis megállapíthatná, hol áll fenn a hangok szabályos fejlődése, és hol az adaptáció, a hiperkorrekció vagy más jelenségek játszottak szerepet.

ŠALTINIAI

BB – Biblia tatai esti Wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Jana Bretkuna Lietuvos Plebona Karaliaucziuie (1590 m. rankraštis).

Ch – S. B. Chilinski – Biblie su didžiu dabojimu perguldita Lietuwos žmonėms..., išspaus­ta Londone 1660 m.

S.Dauk – Simonas Daukantas, jo raštai.

DK – Kathechismas arba mokslas kiekwienam kriksczionii priwalws... Išguldytas... per Kuniga Mikaloju Daug sza... Išspąustas Wilniuie... 1595.

DP – Postilla Catholicka... Per Kúnigą Mikaloiv Davkszą... iż lękiszko perguldita... Wilniui Drukárnioi Akademìos... 1599.

KN – (S. Jaugelis Telega) Psalmay Dowida szwenta... (Kniga Nobaznistes Krikščioniszkos... antra karta perdrukawota... Kiedaynise... 1653).

199

MP – Postilla Lietuwiszka... Wilniwy per Jokubą Morkuną... Metuose... 1600.

Mž – Mažvydo s. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams... Kaunas, 1922.

PK – Polski z Litewskim Katechism... Nakładem... Málcherá Pietkiewicżą... W Wilnie: Drukował Stanisław Wierzejski... Roku 1598.

Q – Buv. Karaliaučiaus archyvo rankraštinis (vadinamas A.Krauzės) vokiškai lietuviškas XVII amž. žodynas.

SD – Dictionarium trium linguarum, In usum Studiosae Iuventutis, Avctore... Constantino Szyrwid... Quinta editio... Vilnae... M. DCC. XIII.

Vln – Bartholomäus Willent’s litauische Uebersetzung des Luther’schen Enchiridions und der Episteln und Evangelien... Göttingen... 1882.

WP – Volfenbiutelio postilė (Volfenbiutelio bibliotekos 1573 m. rankraštis).

ZUM WECHSEL DER VOKALE a, o, e, ē IN DEN SLAWISMEN

Zusammenfassung

Statt des slaw. a liegen in den lit. Entlehnungen die Vokale a, o, e, ē vor, vgl.: panna, pan, zart, szas und lit. panā, põnas, žērtas, čēsas. Wie ist das zu erklären? Im Beitrag wird diese Erscheinung untersucht; es wird der Schluß gezogen, daß sie im Litauischen vor allem bedingt sind durch den Übergang der baltischen langen ā, ē in die geschlossenen engeren o, ē sowie der slawischen palatalisierten c, č, r, š, ž in harte Konsonanten und der Veränderung der nachfolgenden Vokale. Die vorliegenden Varianten spiegeln in vielen Fällen die Chronologie des Entlehnungsprozesses wider; doch ist diese ziemlich ungenau wegen des nichtsynchronischen Übergange von ā, ē in engere Vokale, der in litauischen Dialekten beobachtet wird wie auch wegen der Adaption und der Hyperkorrektion der Entlehnungen, die nicht immer leicht zu erklären sind. Die eigentlichen Ursachen also, die Entstehung mancher Varianten im Vokalsystem bestimmt haben, sind schwer zu ergründen.

200