BEVEZETÉS A BALTISZTIKÁBA MAGYAR NYELVEN

1968 őszén, a prágai nemzetközi szlavisztikai kongresszuson Kostas Korsakas bemutatta e sorok szerzőjét egy fiatal magyar filológusnak, aki anélkül, hogy valaha is látta volna Litvániát, már beszélt litvánul.

Teltek az évek. Egyre többet hallottunk Endre Bojtárról (Böjtara), a magyar filológusról. Többször járt Litvániában, itt nagy baráti körre tett szert, és összebarátkozott az Egyesült Államokban élő litvánokkal. Magyarországon egymás után jelentek meg az általa fordított litván írói művek. Különösen örültünk, amikor 1970-ben megjelent a híres budapesti kiadó gondozásában Kristijonas Donelaitis „Metai” című műve („Évszakok”. Európa Könyvkiadó, 1970), amelyet E. Bojtár a költő Dezső Tandorival közösen fordított. A fordítást E. Bojtár tanulmánya is kísérte, amely első ízben ismertette meg részletesebben a magyar olvasókat nagy költőnkkel. E. Bojtár D. Tandorival együtt Justinas Marcinkevičius drámatrilógiáját is lefordította.

A magyar filológus Kelet-Európa avantgárd irodalmáról és a romantikáról szóló tanulmányaiban nagy figyelmet szentel a litván irodalomnak.

E. Bojtár az önálló litván nyelvtanulás gyakorlatát kiváló módszertani alapossággal összeállított litván nyelvkönyvben foglalta össze („Kevés szóval litvánul”. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985). Aligha kell emlékeztetni arra, hogy ilyen jellegű könyv Magyarországon is ekkor jelent meg először. Ez a könyv, mondhatni, már egy irodalmár tekintete volt a nyelvtudományra. E. Bojtár a lett nyelvet is jól megtanulta. Szorgalmasan tanulmányozta a balti népek kultúrtörténetét, néprajzát és mitológiáját. Mindezeket a tanulmányokat E. Bojtár új könyve koronázta meg, amelyet irigylésre méltó szépséggel adtak ki: „Bevezetés a baltisztikába. A balti kultúra a régiségben”. Osiris Kiadó. Budapest, 1997. Terjedelmes mű (316 oldal), amelynek ambícióit talán kellőképpen igazolja a felhasznált szakirodalom jegyzéke: mintegy ezer, különböző nyelveken írt könyv és tanulmány. E. Bojtár különösen kedvelt kutatói a balti múlt vizsgálatában: J. Balys, H. Biezajis (Biezais), A. Brückner, K. Būga, J. Endzelynas, M. Gimbutienė, A. J. Greimas, E. Gudavičius, V. Ivanovas, Z. Ivinskis, J. Kabelka, G. Labuda, H. Lowmiański, P. Šmitas, V. Toporovas, M. Vasmeris, Z. Zinkevičius. A könyv egyes fejezeteiben a szerző részletesen tárgyalja a balti népek és törzsek történetét, leírja nyelveiket és nyelvjárásaikat, és sok teret szentel a mitológiának (ebben a tekintetben E. Bojtár műve talán a leginkább különbözik az összes korábban kiadott, hasonló jellegű könyvtől).

E. Bojtár könyvének lapjait forgatva az a gondolat támad az emberben, hogy ezt a könyvet nemcsak egy szorgalmas tudós, hanem a balti népek őszinte barátja is írta: nem véletlen, hogy a könyv a Vytautas Nagy korabeli Litvánia térképével kezdődik, borítóját pedig egy vágtató ősi balti lovas díszíti (Ramutė Jasudytė gobelinje). Örvendetes, hogy a baltisztika területe bővül; vajon mikor lesz nekünk litván nyelvű bevezetésünk a finnugrisztikába?

Algirdas Sabaliauskas

259