Baltistikos įvadas vengrų kalba

A baltiisztika bevezetése a magyar NYELVBE 1968 m. ősszel A prágai nemzetközi szlavista kongresszuson Kostas Korsakas e sorok szerzőjét bemutatta egy fiatal magyar filológusnak, su aki, noha még soha nem látta Litvániát, már litvánul beszélt. Teltek az évek. A magyar filológusról Endre Bojtár (Boitara) társadalmunk egyre többet hallott ir róla. Ne egyszer Litvániában járt, itt nagy baráti körre talált, összebarátkozott su az Amerikai Egyesült Államok litvánjaival. Magyaropo rszágon sorra kezdtek jo megjelenni a litván írók lefordított könyvei. Különösen örültünk 1970 m. amikor megláttuk a híres budapesti kiadó által kiadott Kristijonas Donelaitis „Metų” („Evszakok”. Eur6pa 1970), Kėnyvkiadė által kiadottakat, amelyeket E. Bojtár a költővel, Dezső (Dezső) Tandorival együtt fordított. A fordítást E. Bojtár tanulmánya is kísérte, amely a magyar olvasókat első ízben ismertette meg részletesebben nagy költőnkkel. E. Bojtár többek su között D. Tandorival együtt Justinas Marcinkevičius drámatrilógiáját is lefordította. A litván irodalom jelentős figyelmet kap a magyar filológus kelet-európai avantgárd irodalomról és romantikáról szóló tanulmányaiban. Az önálló litvánnyelv-- tanulás gyakorlatát E. Bojtár szépen összefoglalta a kiváló módszertani alapossággal elkészített litván nyelvkönyvben („Kevės szoval litvanul“. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985). Valószínűleg nem szükséges emlékeztetni arra, hogy ilyen jellegű könyvet Magyarországon is ekkor adtak ki először. Ez a könyv, mondhatni, már egy irodalmárnak a nyelvészetre vetett bizonyos tekintete is volt. E. Bojtár a lett nyelvet is jól megtanulta. Szorgalmasan tanulmányozta a balti népek kultúrtörténetét, néprajzát és mitológiáját. Mindezeket a tanulmányokat megkoronázta E. Bojtár új, irigylésre méltóan szépen kiadott könyve — „Bevezetés a baltisztikába. A balti kultúra a régiségben” (Osiris Kiadó, Budapest, 1997). Ez nagyszabású mű (316 oldal), amelynek terjedelmét és ambícióját talán kellőképpen tanúsítja a felhasznált irodalom jegyzéke — mintegy ezer, különböző nyelveken írt könyv és tanulmány. E. Bojtár a balti múlt kutatói közül különösen nagyra becsüli: J. Balyst, H. Biezajist (Biezais), A. Brücknert, K. Būgát, J. Endzelynast, M. Gimbutienėt, A. J. Greimast, E. Gudavičiust, Viač. Ivanovot, Z. Ivinskist, J. Kabelkát, G. Labudát, H. Łowmiańskit, P. Šmitast, V. Toporovot, M. Vasmert, Z. Zinkevičiust. A könyv egyes fejezeteiben a szerző részletesen tárgyalja a balti népek és törzsek történetét, leírja nyelveiket és nyelvjárásaikat, és sok helyet szentel a mitológiának (e tekintetben E. Bojtár műve talán minden korábban kiadott, hasonló jellegű könyvtől leginkább különbözik). E. Bojtár könyvének lapjait forgatva az a gondolat támad az emberben, hogy ezt a könyvet nem csupán szorgalmas tudós, hanem a balti népek őszinte barátja is írta: nem véletlenül kezdődik Vytautas nagyfejedelem korabeli Litvánia térképével, borítóját pedig egy vágtató ősi balti lovas díszíti (Ramutė Jasudytė gobelinje). Örömünkre szolgál, hogy a baltisztika területe bővül, de mikor lesz nekünk litván nyelvű bevezetésünk a finnugrisztikába? Algirdas Sabaliauskas 259