a mokėti, laukas, toli, sotūs egyrészt, valamint az óegyházi szláv mogą, lęgą és az orosz dalb, óegyházi szláv syb másrészt (108–110. o.) különböző tövek képviselői. A tő magánhangzójának különbsége miatt etimológiailag a litván glodùs és a lett gluds (109. o.), illetve a litván brėžti és braũkti (114. o.) sem kapcsolható össze. A litván nãmas és a dimstis „Hof(raum), Gut” (109. o.) közötti eredetbeli kapcsolat ugyan kétséges¹⁶, de nem zárható ki, hogy a namas és a lett nams önálló *nem- tővel rendelkezik. Az óegyházi szláv trepetati és az orosz pryskatb szintén inkább ne kapcsoljuk össze a litván drebėti és az orosz bryzgatb szóval (104–105. o.), hanem tekintsük különálló töveknek¹⁷.

A litván strãzdas, a lett strazds és a szláv 'drozdъ szókezdő mássalhangzóinak különbségét (104. o.) Siebs törvénye alapján kell magyarázni. A litván geĩsti nem tartalmaz ‘-ds- kapcsolatot (100. o.), hanem a geid- tőből és a főnévi igenév *-t(e)i képzőjéből áll, ezért a morfémák határán *-dt- van (> *-tt- > -st-). A 94. oldalon azt állítja, hogy a pirštas és az óegyházi szláv prъstъ litván š-ja és szláv s-e ‘k-ból ered; a 115. oldalon viszont azok közé a szavak közé sorolja őket, amelyekben a litvánban a r utáni indoeurópai ‘s-ből eredő š található. A 293. oldalon azt írja, hogy az o-tövű főnevek egyes számú birtokos esetének ‘-ā végződése (vilko, óegyházi szláv vlьka) az indoeurópai ‘-ās-ből származik; a 210. oldalon és a következő oldalakon helyesen bizonyítja, hogy ez a régi ablativusi végződésből (‘-ōd) ered. A 178–179. oldalon finn paimen „Hirt” szerepel, a 208. oldalon azonban már helyesen piemen olvasható. A 179. oldalon porosz menschon „des Fisches”, a 263. oldalon pedig helyesen „des Fleisches” áll. A porosz guntwei nem 1. többes szám (69. o.). A litván taišyti (96. o.), a porosz sachis (101. o.), az óind ugnis (110. o.), a litván taisytis (116. o.), a lett bārti (141. o.), a litván sù vienà šviesà (226. o.), az eszközhatározói egyes szám bãdu (227. o., 269. jegyzet) és a kettős szám birtokos esete Dvjijų karvių (260. o., 330. jegyzet) helyett rendre ezeknek kell állniuk: tašyti, sackis, ágnis, taušytis, bārt, sù vienà šviesà, badù, dvijjų karvių.

Simas Karaliūnas

A NYELVÉSZNŐ VISSZATÉRÉSE

Tamara Buch. Opuscula Lithuanica. Wydal Wojciech Smoczyński, Warszawa, 1998: Katedra Językoznawstwa Ogólnego i Bałtystyki Uniwersytetu Warszawskiego, 381 p.

A jól ismert germanista, Ina Meiksinaitė, Tamaros Buchienė nővéréről nemrég megjelent emlékirataiban idézett egy részletet Tamarának a Rómában élő Vincentas Mincevičius monsignorhoz írt leveléből: „És mi mindent művel velem ez az élet! Hiszen én mindig csak Kaunasban akartam élni, a Nemunas partján sétálni; fenyvesekre, tavakra, csendre volt szükségem. Miért kellett hát különböző országokban, különféle emberek között élnem, különböző nyelveken beszélnem, és – mostanra – elveszítenem

¹⁶ F r e a n k e l E. Litauisches etymologisches Wörterbuch, I, Heidelberg–Göttingen, 1962, 483.

¹⁷ Ф а с м е р М. ЭСРЯ III (1987) 391, IV (1987) 99.

252

ötödik állampolgárságomat”¹. Ezek a szavak valóban pontosan írják le a tehetséges litván nyelvkutató tragédiákkal és nehéz megpróbáltatásokkal teli életét.

1923. július 3-án született Marc Chagall városában, Vityebszkben. Később családjával visszatért szülei földjére, Litvániába. A kaunasi Német Gimnáziumba járt. Érettségi bizonyítványát már egy litván gimnáziumban szerezte meg, 1941. június 21-én. A másnap kitört háború Oroszország távoli vidékére sodorta; traktorosként dolgozott, germanisztikát tanult Gorkijban. A háború utáni első években Viktor Žirmunskij akadémikus aspiránsa volt a Leningrádi Egyetemen, majd a Vilniusi Egyetemen és a Cseljabinszki Pedagógiai Egyetemen tanított. Ismét Litvániában töltött néhány munkával eltöltött év következett, amely meghatározóan befolyásolta a fiatal kutató további vizsgálódásainak irányát, a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben². Hosszabb ideig (1957–1967) a Varsói Egyetem docense volt. Litvánisztikai kurzusokat a Sorbonne-on és a Chicagói Egyetemen is tartott. Élete nehéz időszakaiban, különösen párizsi tartózkodása idején, a neves szemiotikus Algirdas Julius Greimas, Vincentas Mincevičius monsignor és mások baráti lelki és anyagi támogatását élvezte. A kedvezőtlen körülmények – amelyekről Litvániában kevesen tudtak – arra kényszerítették, hogy folyamatosan országot és munkát váltson, gyakran családjától távol éljen; súlyos betegségben megtörve Tamara Buchienė 1970. február 7-én az izraeli Haifában hunyt el. Még csak negyvenhetedik életévében járt…

Minden litván nyelvkutató örömmel veszi majd kézbe a Varsói Egyetem Általános Nyelvészeti és Baltisztikai Tanszéke által nemrég kiadott, az egyik legjelentősebb lengyel baltista, Wojciech Smoczyński szerkesztésében megjelent Tamaros Buchienės válogatott litvánisztikai írásait. A kötet a szerkesztő Tamaros Buchienė-ről szóló visszaemlékezéseivel kezdődik. Ezekben a szerző nagy szeretettel idézi fel tanárát, és bemutatja a Varsói Egyetemen végzett oktatói tevékenységét. Külön részben (Nota wydawnicza) ismerteti a kiadvány összeállításának és megjelenésének körülményeit.

Az Opuscula Lithuanica című kötet Tamaros Buchienė csaknem valamennyi jelentősebb litvánisztikai munkáját tartalmazza, amelyeket különböző országok tudományos kiadványaiban publikáltak. A művek azon a nyelven szerepelnek, amelyen először megjelentek: németül (15 tanulmány), lengyelül (13), litvánul (3), angolul (2), oroszul (2) és franciául (1). A szerkesztő valamennyi közölt munkát nyolc fejezetbe rendezte. Ezek közül hét tematikus fejezet a litvánisztika következő területeit öleli fel: fonológia, akcentológia, az igerendszer, a kis-litvániai nyelv Danielius Kleinas nyelvtana alapján, Kristijonas Donelaitis nyelve, a seinai litván nyelvjárások, valamint Seiny helynevei. Az összegyűjtött munkák tanúsága szerint szerzőjüket egyaránt érdekelte a litván nyelvi jelenségek eredete és fejlődése, valamint mai köznyelvi vagy nyelvjárási használatuk.

¹ Meiksinaitė I. „Nem rajtunk múlik!” – Naujasis Židinys – Aidai 5–6, 1998, 311.

² Tamara Buchienėnek az Intézet tudományos munkatársaként való alkalmazását (1953-ban) az intézet igazgatójának, Kostas Korsakasnak fiatalkori barátja és az akkori Könyvpalota igazgatója, Antanas Ulpis (1904–1981) javasolta: „nemes szívű és kiváló ember, aki minden korban támogatta az üldözötteket” (I. Meiksinaitė szavai).

253

A nyolcadik fejezet három tanulmánya germanisztikai kérdéseket tárgyal. Közülük azonban csak az első (Die reflexive Konstruktion der Verba im Gotischen) tartozik, mondhatni, tisztán a germanisztika területéhez. A másik kettő – a Zum ostpreussischen Deutsch im XVII–XVIII Jh. és a Remarks on the syntactic influences of German in neighbouring non-German dialects (az utóbbinak, akárcsak a fonológiai fejezet egyik tanulmányának, társszerzője a lengyel nyelvész Zuzanna Topolińska) – a lituanisztikához is kapcsolódik: megjegyzéseket tartalmaznak Kis-Litvánia litván írásbeliségéről, valamint egyes nyelvi sajátosságainak a német nyelv megfelelő jelenségeivel való összevetéséről.

Általában véve a Kis-Litvániával foglalkozó munkák Tamara Buchienė hagyatékának meglehetősen nagy részét teszik ki: Danielius Kleinas nyelvtana alapján a könyvben 6 tanulmány jelent meg e vidék litván nyelvéről (az egyiknek Jonas Palionis a társszerzője), a nagy parasztköltő, Kristijonas Donelaitis nyelvét pedig nem kevesebb mint 7 tanulmány vizsgálja, valamint az eddig talán kevesek által ismert, terjedelmes, de befejezetlen tanulmány, a The phonological system of the „Metai“ by Christian Donelaitis (129–199. o.). A szerző lengyelül írta ezt a tanulmányt. Angol fordítása (Lithuanian Phonology in Christian Donelaitis) 1974-ben jelent meg Haifában. Sajnos a nem szakember által fordított szöveg alighogy megjelent, máris nyelvészek bírálatát váltotta ki; ezért különösen örvendetes, hogy az újonnan közölt angol szöveget gondosan átnézte Axel Holvoet professzor.

A litván dialektológusok és a litván onomasztika kutatói ismét felfigyelhetnek a nyelvésznőnek a Sejny-vidék litván nyelvjárásairól szóló tanulmányaira, amelyeket egy helyütt gyűjtöttek össze, valamint a vidék érdekes helyneveire, amelyeket 6 tanulmány ismertet és tárgyal. Többek között a Sejny- és Suwałki-vidék folyóneveiről szóló tanulmány a kiváló nyelvészünkkel, Petras Jonikasszal közösen készült. Érdemes felidézni, hogy Tamara Buchienė a Varsói Egyetemen dolgozva szoros barátságot kötött a Sejny-vidék litvánjaival. Időnként egész hónapokat töltött ott. E rövid írás egyik szerzője, aki meglátogatta a nyelvésznőt varsói, Lumumbas utcai otthonában, megtapasztalta, milyen büszkén mutatta vendégeinek a Sejny-vidék litvánjaitól ajándékba kapott abroszokat és ágytakarókat, és hogyan kínálta őket „litván” mézzel.

A könyvet Jonas Palionis 1971-ben angolul írt tanulmánya zárja, In memory of Tamara Buch, majd a nyelvésznő publikációinak jegyzéke, tárgymutató és névmutató, valamint a Sejny- és Suwałki-vidék tulajdonneveinek jegyzéke következik. A 44 tételből álló publikációs jegyzékből az is kiderül, hogy az Opuscula Lithuanica kötetből kimaradt Tamara Buchienė 1951-ben Leningrádban megvédett disszertációja, a Возвратная конструкция глагола в германских языках; a külön könyvként kiadott Die Akzentuierung des Christian Donelaitis című munka (Wrocław etc., 1961, 147 p.); a Pirmosios spausdintos lietuvių kalbos gramatikos című tanulmány (társszerzője Jonas Palionis), amely a Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. 1653 metai című könyvben jelent meg (Vilnius, 1957); továbbá 5 rövidebb, különböző folyóiratokban közölt tanulmány, valamint a Atsiminimų nuotrupos, amely Litvániában jelent meg (Proskyna 3, 1989, 164–177), és Lengyelországban is újraközölték (Linguistica Baltica 2, 1993, 301–313). A bibliográfiai jegyzék nem tartalmazza

254

a könyvben közölt, már említett tanulmányt: The phonological system of the „Metai“ by Christian Donelaitis.

Wojciech Smoczyński professzor, aki gondosan szerkesztette Tamara Buchienė (Buch) Opuscula Lithuanica című kötetét, újabb jelentős tétellel gyarapította a lituanisztikáért szerzett érdemeinek hosszú listáját. A könyvben közölt tanulmányok egyúttal mintegy visszahozták szerzőjüket születésének 75. évfordulójára azokba a tájakba, amelyeket saját akaratából vagy akarata ellenére kellett elhagynia.

Kazys Morkūnas, Algirdas Sabaliauskas

Register zur Zeitschrift für Vergleichende Sprachforschung Band 1–100 (1851–1987). Készítette Ivo Hajnal, Christiane Schaefer, Gerhard Schaufelberger és Sabine Ziegler. Szerkesztette Alfred Bammesberger. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1997, 324 p.

1987-ben jelent meg a neves német nyelvész, Adalbert Kuhn által 1851-ben alapított történeti-összehasonlító nyelvészeti folyóirat, a „Zeitschrift für Vergleichende Sprachforschung” századik, jubileumi kötete. A kötetet szerkesztői, Alfred Bammesberger és Günter Neumann úgy állították össze, hogy a benne közölt 25 tanulmány tükrözze az indoeurópai nyelvek kutatásának aktuális kérdéseit és módszertanát. A fogadtatás a vártnál kedvezőbb volt: egy tucatnál is több recenzió és rövid ismertetés jelent meg, amelyek sokoldalúan értékelték a folyóirat szerepét az indoeurópai nyelvészet történeti-összehasonlító irányzatában. Két recenzió a litván nyelvészeti sajtóban is megjelent: V. Grinaveckisé a „Mūsų kalboje” (1988, Nr. 6, 34–35), V. Urbutisé pedig a „Baltistikoje” (25, 1989, 188–190). Bernhard Forsmann, a Friedrich-Alexander Egyetem [Erlangen-Nürnberg] professzora a „Universitas” folyóiratban közölt recenziójában (Nr. 12, 1988, 1329–1330) egy átfogó jegyzék (Gesamtregister) összeállítását javasolta. Amint Alfred Bammesberger professzor, a szerkesztői előszóban megjegyzi, a szerkesztők és a kiadó örömmel fogadták a javaslatot.

A Deutsche Forschungsgemeinschaft pénzügyi támogatásával felváltva dolgozott a jegyzék összeállításán Christiane Schaefer (Szabad Berlini Egyetem), Sabine Ziegler (Würzburgi Egyetem) és Ivo Hajnal (Zürichi Egyetem), a begyűjtött anyag rendezéséhez pedig Gerhard Schafelberger (Zürichi Egyetem) járult hozzá jelentősen. A technikai munka az Eichstätti Egyetem Angol Filológiai és Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékén folyt, amelynek vezetője Alfred Bammesberger professzor. A kötet részei: tartalomjegyzék, 5–6. o.; szerkesztői előszó, 7–8. o.; szerzői mutató, 9–209. o.; tárgymutató, 209–321. o.; valamint a folyóirat szerkesztőinek névsora, 323–324. o. A szerzői és tárgymutató természetesen ábécérendben készült. Felsorolták az összes szerzőt-

255