ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLV (2001), 179–186

PUBLIKÁCIÓK

Forráskiadványok

FRIEDRICH WILHELM HAACK LEVELE GOTTHILF AUGUST FRANCKÉHOZ

Az utóbbi évtizedekben fokozódott a kutatók figyelme a hallei Litván Nyelvi Szeminárium (1727–1740) története, különösen pedig F. W. Haack szemináriumi munkája iránt (lásd Bense 1974, 1994; Schiller 1994a, 1994b; Drotvinas 1998a, 1998b, 2001). E litvánisztika-történeti szempontból fontos kérdés különféle kutatásait azonban többek között az archív dokumentumok hiánya is nehezíti. A Kis-Litvánia lexikográfiájára vonatkozó kutatásaim folytatása során a hallei Franckesche Stiftungen levéltárában rátaláltam F. W. Haack levelére (jelzet: A FSt/M 5 C5:14), amelyet az akkori Francke-alapítvány vezetőjének, Gotthilf August Franckénak írt. A levelet egy 17,3 cm hosszú és 10,2 cm széles, félbehajtott lapra írták, amely négy oldalt alkot; az első és a második oldalon található a levél szövege, a harmadik üres. Küldéskor az egész levelet még egyszer félbehajtották; a negyedik oldalon vörös tintával ez a cím áll: AMonsieur Monsieur Francke Profesſeur en Theologie à Halle. A feladó vörös viaszpecsétje letöredezett és olvashatatlan. A levéltárban a levelet kétoldalas szövegként vették nyilvántartásba; az első oldal jobb felső sarkában a levél írásának helye és dátuma után (Stettin d. 19 May 1732)¹ a gyűjteményi egység paginációs száma, a 402, nyomtatott sorszámozóval került beütésre, ceruzával pedig az 505-öt írták oda, alul vörös ceruzával pedig még a 14-et. A pagináció a harmadik (üres) oldal jobb felső sarkában a 403-as számmal folytatódik. A levél mindkét oldalát két-két (összesen négy) lyuk perforálja; ezek „kicsíptek” néhány betűrészt, és megnehezítik a szöveg olvasását.

F. W. Haack levele több szempontból is fontos. Jól láthatóvá teszi, hogyan vették igénybe a hallei egyetem teológiai fakultásának növendékeit Kelet-Poroszország kolonizálása során. A levél a 18. század első évtizedeinek politikai és kulturális életét dokumentálja, ezért felkeltette a történészek figyelmét, és hivatkoznak rá a pietizmus terjedésének történetét feldolgozó dokumentumgyűjteményben (Müller-Bahlke, Gröschel 1999). A levelet 2001. június 26. és október 28. között a hallei Francke-alapítványban rendezett kiállításon is bemutatták, és a kiállításhoz készült katalógusban ismertették².

A levél adatokat szolgáltat Haack életrajzának pontosításához, és rávilágít a hallei Litván Nyelvi Szeminárium működésének perspektíváira. Valójában miért kellett Haacknak elhagynia a Litván Nyelvi Szemináriumot, és búcsút mondania Hallénak, miután 1728 őszén, amikor a szeminárium első vezetője és tanára, Johann Richter elhagyta Hallét, és visszatért Kis-Litvániába, átvette a helyét, s e tisztségben már a negyedik szolgálati évének közepén járt? Ismeretes, hogy I. Friedrich Wilhelm király,

¹A 19. napot a 10. (?-ből javították; lásd Müller-Bahlke, Gröschel (1999: 140).

²A hallei Waisenhaus Kelet-Poroszország fejlesztésébe és integrációjába való bevonásának terveiről lásd Müller-Bahlke (2001: 140).

180 |

P U B L I K A C I J O S

A nagy pestisjárvány és éhínség után elnéptelenedett Poroszország benépesítésére 16 000 salzburgi emigránst hívott meg. Útjuk Hallén és Berlinen keresztül vezetett, majd tovább Kis-Litvániába. Az emigránsokat a hallei egyetem teológiai karának hallgatói kísérték (prédikátorként és tolmácsként), köztük Haack is. Az egyik ilyen kísérő, Johann Friedrich Breuer május 9-én Berlinből írt levelében arról tájékoztatja Franckét, hogy Hahn és Haack prédikátorok készek elkísérni a salzburgiakat³. Haackról egy másik kísérő, Kuhch diák 1732. április 24. és május 12. között, Halléból Berlinbe tett útjáról vezetett naplójában is szó esik: eszerint május 10-én Haack az emigránsok csoportjával elindult Berlinből⁴. Francke, felismerve, milyen következményekkel járhat Haack Halléból való távozása, arra kérte a királyt, hogy Haackot hagyja Halléban a litván nyelvi szeminárium oktatójaként, és valószínűleg meg is kapta ehhez a király beleegyezését. Francke 1732. május 13-án kelt levelében saját maga, valamint a teológiai kar professzorai, Joachim Lange (Lange) és Johann Heinrich Michaelis (Michaelis) nevében köszönetet mond a királynak azért a rendelkezéséért, hogy Haack fél évre visszatérjen Halléba. Francke ugyanakkor sajnálattal írja, hogy a király rendelkezése nem érte el Haackot Berlinben, ezért leveleket küldött neki Königsbergbe és Stettinbe⁵. Haack Franckéhoz írt leveléből azonban kiderül, hogy Francke túl korán örült Haack hallei visszatérésére adott engedélynek: a király nem teljesítette a hallei teológusok kérését, Haacknak pedig engedelmeskednie kellett a magasabb rendű, vagyis királyi rendeletnek⁶. Haack Halléba való vissza nem térte veszteséget jelentett a szeminárium további működése szempontjából. Franckének és Haacknak bizonyára számos terve volt a pietizmus terjesztésére és a litván nyelvészeti hagyomány megerősítésére. A későbbi szemináriumvezetők azonban sajnos nem jeleskedtek a litván nyelvészet terén.

A levél segít feltárni Haack Vocabvlarivm című művéhez fűzött bejegyzések szerzőjének kilétét is. A Franckesche Stiftungen könyvtárában őrzik Haack szótárának úgynevezett durchschossenes Exemplar példányát, vagyis a Vocabvlarivm kéziratos kiegészítésekkel és bejegyzésekkel ellátott példányát (bővebben lásd Drotvinas 1998). Ezeket a kéziratos kiegészítéseket több, azonosítatlan személy írta. A bejegyzések szerzőjét (szerzőit) keresve arra gyanakodtam, hogy egyikük maga a Vocabvlarivm összeállítója lehet, de nem állt rendelkezésemre Haack autográfja. Most, hogy előkerült a közreadott levél, össze lehet vetni Haack kézírását a bejegyzésekével. Az összevetés megerősíti korábbi feltevésemet, miszerint a bejegyzések jelentős, talán nagyobbik része (legalább 2/3-a) maga Haack keze írása. Természetesen pontosabb következtetéseket akkor vonhatnánk le, ha a két szöveget – a bejegyzéseket és a levelet – grafológiai összehasonlító elemzésnek vetnénk alá. Haack kéziratos kiegészítéseit azonban már most is úgy értékelhetjük, mint saját törekvését arra, hogy anyagot gyűjtsön a Vocabvlarivm második kiadásához, amely talán éppen azért nem készült el, mert a szerző elutazott Halléból.

Közöljük F. W. Haack levele eredetijének fakszimiléjét, a szöveg bővített transzliterációját és magyar fordítását. A transzliteráció során a rövidítéseket feloldjuk, a helyreállított betűket szögletes zárójelbe tesszük. A nagybetűzést az eredeti szöveg szerint adjuk vissza. A latin (humanista) írással írt szavakat dőlt betűvel szedjük⁷.

³ Sign. 5 C 5: 22, lásd Müller-Bahlke, Gröschl (1999: 31), vö. még Müller-Bahlke (2001: 140).

⁴ Egy teológushallgató naplója a salzburgi emigránsokat Halléból Berlinbe kísérő útjáról, sign. 5 C 5: 22, lásd Müller-Bahlke, Gröschl (1999: 31).

⁵ Gotthilf August Francke köszönőlevele I. Friedrich Wilhelmhez a Haack Halléba való visszatérését elrendelő rendelkezésért, sign. 5 C 5: 28, lásd Müller-Bahlke, Gröschl (1999: 35).

⁶ Haack életrajzából tudjuk, hogy 1733-ban Berlinben pappá szentelték, majd Gumbinnen diakónusává nevezték ki; Gerviškėnuose lelkészként szolgált, 1734-től haláláig (1754) pedig Pilkalnis lelkésze volt.

⁷ Köszönöm Aušrinė Jonikaitė asszonynak, hogy segített megfejteni a levelet és pontosítani a fordítást.

PUBLIKACIJOS

| 181

[Cím] AMonsieur Monsieur Francke Professeur en Theologie à Halle.

[1] Stettin, 1732. május 19. Főtisztelendő és nagytudós, minden tekintetben nagyra becsült uram, professzor! Nagytiszteletű Uraságod megengedi nekem, hogy időhiány miatt röviden válaszoljak levelére. 1. Ami azokat a körülményeket illeti, amelyekbe nemrég kerültem, nem mondhatok mást, mint hogy Istentől valók; Ő egyre erőteljesebben győz meg arról, hogy így és nem másképp akarja. Ezért nem lépek ki belőlük mindaddig, amíg Ő maga ki nem vezet belőlük. A litván szeminárium körülményei nem képesek eltántorítani ettől, mivel Königs=bergben

*javítva 10-ből (?)

*félig nagyított minuszkuláris g

*h javítva

*az ich után áthúzva: geg

[2] találni fog talán valakit, aki nagyobb haszonnal és hűséggel tudja majd elvégezni, mint ahogyan én végezni tudtam. Nagyon nehezemre esik elhagyni azokat a lelkeket is, akiket rám bíztak, különösen az első beiktatáskor, amelyen pedig a vezetés legtöbbje múlik; mégsem találok magamban hajlandóságot a visszatérésre. Az Úr professzor talán szeretetet ébreszt majd bennem, és minden körülményt együttesen mérlegel, és megvizsgál, nehogy jó szándékból Isten művét akadályozza. Most saját körülményeimet is jelzem a királynak. 2) Hogy nem maradtam ott, hanem továbbmentem annak a professzornak a levelére, amelyet Berlinben kaptam, azt nem róhatják fel nekem = = =.

*a kisbetűt javították nagybetűre

*kilyukasztott szó: doch?

*kimaradt és nincs jelölve az u **Az L nehezen különböztethető meg a l-től

182 |

P U B L I K A C I J O S

egyáltalán nem neheztelhetnek rám, mert kölcsönös parancsot kaptam a Felső Directoriotól, hogy az emberekkel együtt menjek. 3) Hogy most nem tudok visszatérni, [han=em ma még Isten nevében innen* elindulok; ennek részben a fent említett ok az oka, részben pedig az, hogy nem kaptam ſpecielle ordret a királytól a visszatérésre. Egyébként Istennek ajánlom Önt, kegyelmébe, és maradok az Ön

*az átszúrt szavak betűi kiegészítve *javítva, a theils után az obig (?) kihúzva

Dienſtwiliger F. W. Haack.

Magyar fordítás:

[1] Stettin, 1732. május 19.

Méltóságos és Nagy Tudós, Különösen Tisztelt Professzor Úr!

Méltóságod megbocsátja nekem, hogy időhiány miatt röviden válaszolok levelére. 1. Ami azt a szolgálatot illeti, amelyet már egy ideje végzek, nem mondhatok mást, csak azt, hogy azt Isten rendelte el, és egyre inkább meggyőződöm arról, hogy Ő így akarja, nem másként. Ezért nem távozom innen, amíg Ő maga nem kívánja. A litván nyelvi szeminárium szolgálata nem kényszeríthet arra, hogy innen távozzam, mivel Königsbergben

[2] bizonyára akad majd valaki, aki nagyobb haszonnal és odaadással tudja ellátni a feladatot, mint ahogyan én tudnám. Nekem is nehéz elhagynom azokat a lelkeket, akiket első szolgálatomban rám bíztak; ez pedig a legfontosabb a lelki vezetésben.

PUBLIKACIJOS

| 183

Nem érzek semmi vágyat a visszatérésre. A[zon] Professzor bocsásson meg nekem, és gondolja át a körülményeket, nehogy jó szándéktól vezérelve megpróbálja megváltoztatni Isten akaratát. Most magam is levélben tájékoztatom a Királyt körülményeimről.

2) Amiért a P.[rofesszor] levelére válaszolva, amelyet Berlinben kaptam meg, nem maradtam ott, hanem tovább utaztam, azt semmiképpen sem lehet a szememre vetni, mert a Legfelsőbb vezetéstől ellenkező parancsot kaptam, hogy haladéktalanul továbbinduljak az emberekkel.

3) Most nem térhetek vissza, hanem Isten nevében útra kelek; részben a fent említett okokból, részben azért, mert nem kaptam külön parancsot a Királytól a visszatérésre. Mindenesetre áldja meg Önt Isten és az Ő kegyelme, és maradok az Ön

készséges szolgája, F. W. Haackas

1. ÁBRA. HAACK LEVELE FRANCKÉHOZ: CÍMZÉS

184 |

PUBLIKACIJOS

2. ÁBRA. HAACK LEVELE FRANCKÉHOZ: ELSŐ OLDAL

PUBLIKACIJOS

| 185

3. ÁBRA. HAACK LEVELE FRANCKÉHOZ: MÁSODIK OLDAL

| 185

186 |

P U B L I K A C I J O S

LITERATŪRA

Bense, G. 1974: Lithuanica in Halle. Zeitschrift für Slavistik 19 (2), 295–297.

Bense, G. 1994: Die litauistische Tradition in Halle. Bense, G., Hrsg., Diachronie–Kontinuität–Impulse. Sprachwissenschaftliches Kolloquium Halle, Frankfurt am Main: Peter Lange, 79–95.

Drotvinas, V. 1998a: F. W. Haacko „Vocablarīvm Litthvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm“ (Halle, 1730). Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 82–100.

Drotvinas, V. 1998b: F. W. Haacko „Vocablarīvm Litthvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm“ (Halle, 1730) rankraščių papildymų egzempliorius. Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 3–21.

Drotvinas, V. 2001: Johannas Richteris ir Lietuvių kalbos seminaras Halėje. Acta Linguistica Lithuanica 44, 41–54.

Müller-Bahlke, Th., Hrsg., 2001: Gott zur Ehr und zu des Landes Besten – Die Franckeschen Stiftungen und Preußen. Aspekte einer alten Allianz. Halle (Saale): Verlag der Franckeschen Stiftungen.

Müller-Bahlke, Th., Gröschl, J. 1999: Salzburg–Halle–Nordamerika. Ein zweisprachiges Find- und Lesebuch zum Georgia-Archiv der Franckeschen Stiftungen. Herausgegeben von… und in Verbindung mit der Georgia Salzburger Society. Mit einer Einleitung von Hermann Winde. Tübingen: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag.

Schiller, Ch. 1994a: Das litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. Auf Spurensuche. Acta Baltica 32, 195–233.

Schiller, Ch. 1994b: Die litauischen Seminare in Königsberg und Halle. Eine Bilanz. Nordostarchiv N. F. 3, Heft 2, 375–392.

Vincentas Drotvinas Vilniaus pedagoginis universitetas Ševčenkos g. 31, 2009 Vilnius, Lietuva [email protected]

Gauta 2001 12 05