Friedricho Wilhelmo Haacko laiškas Gotthilfui Augustui Franckei
Full text
ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 179-186 PUBLIKACIJOS Forrásközlemények FRIEDRICH WILHELM HAACK LEVELE GOTTHILF AUGUST FRANCKÉHOZ Az elmúlt évtizedekben fokozódott a kutatók figyelme a hallei Litván Nyelvi Szeminárium (1727-1740) története, illetve különösen E. W. Haack szemináriumi munkája iránt (lásd Bense 1974, 1994; Schiller 1994a, 1994b; Drotvinas 1998a, 1998b, 2001). A litvánisztika története szempontjából fontos kérdés különböző kutatásait azonban többek között a levéltári dokumentumok hiánya is nehezíti. A Kis-Litvánia lexikográfiájával kapcsolatos kutatásaimat folytatva a hallei Franckesche Stiftungen levéltárában megtaláltam F. W. Haack levelét (jelzete: A FSt/M 5 C5:14), amelyet az akkori Francke-alapítvány vezetőjéhez, Gotthilf August Franckéhoz intézett. A levél egy 17,3 cm hosszú és 10,2 cm széles, középen félbehajtott lapon íródott, amely négy oldalt alkot; az elsőn és a másodikon a levél szövege található, a harmadik —üres; elküldéskor az egész levelet még egyszer félbehajtották, a negyedik oldalán —vörös tintával a címzés: AMonsieur Monsieur Francke Profe[feur en Theologie a Halle. A feladó vörös viaszpecsétje töredezett és olvashatatlan. A levéltárban a levelet kétoldalas szövegként leltározták; az első oldal jobb felső sarkában, a levél írásának helye és dátuma (Stettin d. 19 May 1732)' alatt egy számozógéppel beütött 402-es, a megőrzési egység paginációs száma, valamint fekete ceruzával az 505-ös, alul pedig vörös ceruzával még a 14-es szám áll. A pagináció a harmadik (üres) oldal jobb felső sarkában a 403-as számmal folytatódik. A levél mindkét oldalát két (összesen négy) lyukkal perforálták, amelyek „kikapták” a levél szavainak egyes részeit, és megnehezítik a szöveg elolvasását. F. W. Haack levele több szempontból is fontos. Nyilvánvalóan megmutatja, miként használták fel a hallei egyetem teológiai fakultásának növendékeit Kelet-Poroszország kolonizációjának végrehajtásában. A 18. század első évtizedeinek politikai-kulturális életét bemutató dokumentumként a levél felkeltette a történészek figyelmét, és hivatkoztak rá a pietizmus terjedésének történetét bemutató dokumentumgyűjteményben (MiillerBahlke, Groschl 1999). Magát a levelet a Francke Alapítvány Halléban 2001. június 26. és október 28. között megrendezett kiállításán állították ki, és a hozzá készült katalógusban is annotálták*. A levél adatokat szolgáltat Haack életrajzának pontosításához, valamint a halléi Litván Nyelvi Szeminárium tevékenységének perspektívájához. Valójában miért kellett Haacknak — miután 1728 őszén a Litván Nyelvi Szeminárium első vezetője és oktatója, Johann Richter elutazott Halléból és visszatért Litvániába, ő pedig ezen a poszton helyettesítette, és munkájának negyedik évét már megkezdte — elhagynia a Litván Nyelvi Szemináriumot és búcsút vennie Hallétól? Ismeretes, hogy I. Friedrich Wilhelm király, j A nap 19-re javítva 10-ről (?), lásd Mūller-Bahlke, Groschl (1999: 140). ? A Hallés Waisenhaus Kelet-Poroszország fejlesztésébe és integrációjába való bevonásának szándékairól lásd MiillerBahlke (2001: 140).
180 | PUBLIKÁCIÓK a nagy pestis és éhínség után elnéptelenedett Poroszország gyarmatosítása során 16 000 salzburgi emigránst hívott meg. Útjuk Hallén és Berlinen át vezetett, majd Kis-Litvániába. Az emigránsok kísérőiként (prédikátorokként és tolmácsokként) a Halléi Egyetem teológiai fakultásának hallgatóit küldték, köztük Haackot is. Az egyik ilyen kísérő, Johann Friedrich Breuer május 9-én Berlinből írt levelében arról tájékoztatja Franckét, hogy Hahn és Haack prédikátorok készen állnak a salzburgiak kísérésére*. Haackot egy másik útitárs, Kuhch diák 1732. április 24. és május 12. között Halléból Berlinbe tett utazásának naplója is említi, amelyben az áll, hogy május 10-én Haack a kivándorlók egy csoportjával elutazott Berlinből“. Francke, felismerve Haack Halleból való távozásának lehetséges következményeit, arra kérte a királyt, hogy Haackot hagyja Halléban a Litván Nyelvi Szeminárium oktatójaként, és valószínűleg meg is kapta beleegyezését. Az 1732. május 13-án kelt levélben Francke saját, valamint a teológiai fakultás professzorai, Joachim Lange (Lange) és Johann Heinrich Michaelis (Michaelis) nevében megköszöni a királynak, hogy parancsára Haack fél évre visszatérhet Halléba. Ugyanebben a levélben Francke sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a király parancsa nem érte el Haackot Berlinben, ezért Francke azt írja, hogy leveleket küldött neki Königsbergbe és Stettinbe- ’. Haack Franckéhoz írt leveléből azonban látjuk, hogy Francke túl korán örült annak, hogy Haack engedélyt kapott a Halléba való visszatérésre: a király nem teljesítette a hallei teológusok kérését, és Haacknak engedelmeskednie kellett egy magasabb rendű, azaz királyi rendelkezésnek®. Haack Halléba való vissza nem térte veszteséget jelentett a szeminárium további működése szempontjából. Kétségtelen, hogy Francke és Haack különféle, a pietizmus terjesztését és a litvánisztikai hagyomány erősítését szolgáló tervekkel rendelkeztek. Sajnos a szeminárium későbbi vezetői a litvánisztika területén nem mutattak fel eredményeket. A levél segít feltárni Haack Vocabvlarivmjához fűzött bejegyzések szerzőségét is. A Franckesche Stiftungen könyvtárában Haack szótárának úgynevezett durchschossenes Exemplar példánya található, azaz a Vocabvlarivm kéziratos kiegészítésekkel és bejegyzésekkel ellátott példánya (bővebben lásd Drotvinas 1998). Ezek a kéziratos kiegészítések több, azonosítatlan személy keze munkái. A bejegyzések szerzőjét (szerzőit) keresve azt feltételeztem, hogy egyikük maga a Vocabvlarivm összeállítója lehet, azonban nem rendelkeztem Haack autográfjával. Most, hogy előkerült a közreadott levél, Haack kézírása összevethető a bejegyzések kézírásával. Ez az összevetés megalapozottabban támasztja alá korábbi feltételezésemet, miszerint a bejegyzések jelentős, talán nagyobb része (legalább 2/3-a) magának a szerzőnek, Haacknak a kezétől származik. Természetesen pontosabb következtetésekre juthatnánk, ha elvégeznénk mindkét szöveg — a bejegyzések és a levél — grafológiai összehasonlító elemzését. A Haack által írt kiegészítéseket azonban már most is úgy értékelhetnénk, mint a szótári anyag második Vocabylarivm-kiadás számára történő összegyűjtésére irányuló saját erőfeszítéseit; ez a kiadás talán éppen a szerző Halléból való távozása miatt nem készült el. Közöljük F. W. Haack levele eredetijének fakszimiléjét, a szöveg bővített transzliterációját és litván fordítását. A szöveg transzliterálásakor a rövidítéseket feloldjuk, a helyreállított betűket szögletes zárójelben írjuk. A nagybetűket a szövegnek megfelelően írjuk. A latin (humanista) írással írt szavakat kurzívval adjuk vissza". 3 Sign. 5 C 5: 22, zr. Mūller-Bahlke, Groschl (1999: 31), vö. továbbá Mūller-Bahlke (2001: 140). Egy teológushallgató naplója a salzburgi emigránsokat Halléból Berlinbe kísérő útjáról, jelzet: 5 C 5: 22, lásd: Miiller-Bahlke, Groschl (1999: 31). 3 Gotthilf August Francke köszönőlevele I. Frigyes Vilmosnak a Haack Halléba való visszatérését engedélyező rendeletért, jelzet: 5 C 5: 28, lásd: Miiller-Bahlke, Groschl (1999: 35). 6 Haack életrajzából tudjuk, hogy 1733-ban Berlinben lelkésszé szentelték, majd Gumbinnen diakónusává nevezték ki, Gervischkenben lelkészkedett, 0 1734-től haláláig (1754) Pilkaln lelkésze volt. Köszönöm Aušrinė Jonikaitė asszonynak, aki segített megfejteni a levelet és pontosítani a fordítást.
PUBLIKÁ- [Cím] AMonsieur Monsieur Francke Teológiai professzor a Halle. [1] Stettin, 1732. május 19-én. Nagyméltóságú és Nagytudományú, különösen nagyrabecsült Uram, Professzor [Úr]. Nagyméltóságod meg fogja engedni nekem, hogy az Ön leveleire időhiány miatt röviden válaszoljak 1. Ami a körülményeket illeti, amelyekbe nemrég kerültem; ezért nem mondhatok mást, mint hogy ezek Istentől valók, aki engem egyre erőteljesebben meggyőz arról, hogy Ő ezt így és nem másképpen akarja. Ezért sem lépek ki belőle mindaddig, amíg Ő maga ki nem vezet onnan. A litván szeminárium körülményei nem képesek engem ettől eltántorítani, mivel Königsbergben bizonyára akad majd valaki, aki ezt nagyobb haszonnal és hűséggel fogja elvégezni, mint ahogyan én képes voltam rá. Nehéz számomra is elhagyni azokat a lelkeket, akik rám 2] vannak bízva, különösen az első beilleszkedéskor, amelyen mégis a vezetés legtöbbje múlik; Mégsem találok magamban semmiféle hajlandóságot a visszalépésre. Az Úr Professzor úr* bizonyára meg fogja teremteni bennem a szeretetet**, és minden körülményt egybe fog venni és megvizsgálni, hogy netalán jó szándékból ne akadályozza Isten művét. Számoljon be egyszersmind saját körülményeimről a Konig. 2) Hogy nem maradtam itt, hanem továbbmentem, miután Berlinben átvettem a professzor úr levelét, ezt nem lehet szememre vetni, mert a Főigazgatóságtól kölcsönös parancsot kaptam, hogy az emberekkel együtt azonnal menjek tovább. CIÓK | 181 *javítva i$ 10 (?) *félig nagyított kisbetűs g *h javítva *utána áthúzva geg *a kisbetű nagybetűre javítva *átszúrt szó doch? *kihagyva és nem jelölve **L nehezen különíthető el a /-tól
részben a fent jelzett ok miatt, részben pedig azért, hogy nem kaptam külön parancsot a királytól a visszatérésre. 3) Wenn ich nicht zurückkommen kann, werde ich vielmehr noch heute im Namen Gottes von hier abberufen werden; * *die Buchstaben der beschädigten Wörter wurden wiederhergestellt és maradok Kegyelmességednek készséges szolgája: F. W. Haack. Im Übrigen empfehle ich Sie Gott. Zeitschrift für Slavistik 19 (2), 295–297. Übersetzung ins Litauische: Stettin, den 19. Mai 1732. Euer Hochwohlgeboren und Hochgelehrter, besonders hochgeehrter Herr Professor. Euer Hochwohlgeboren möge mir verzeihen, dass ich auf Euer Schreiben wegen Zeitmangels kurz antworte. [1] 1. Was den Dienst betrifft, den ich bereits seit einiger Zeit versehe, so kann ich nichts anderes sagen, als dass er von Gott bestimmt ist, und ich bin immer mehr überzeugt, dass Er es so und nicht anders will. Daher werde ich von hier nicht eher fortgehen, als bis Er selbst es wünscht. Der Dienst des Litauischen Sprachseminars kann mich nicht zwingen, von hier fortzugehen, da in Königsberg gewiss jemand gefunden werden wird, der diese [2] Aufgabe mit größerem Nutzen und größerer Hingabe versehen könnte, als ich es vermöchte. Es fällt mir auch schwer, jene Seelen zu verlassen, die mir in meinem ersten Dienst anvertraut sind; und das ist bei der geistlichen Leitung das Wichtigste.
PUBLIKÁCIÓK | 183 Egyáltalán nem érzek vágyat a visszatérésre. P[rofesszor] Úr, bocsásson meg nekem, és fontolja meg az összes körülményt, hogy jó szándéktól vezérelve ne próbálja megváltoztatni Isten akaratát. Ugyanakkor most magam is levélben fogom közölni körülményeimet a Királlyal. 2) Amiért a P[rofesszor] Úr Berlinben kapott levelére válaszolva nem maradtam ott, hanem tovább utaztam, azt egyáltalán nem lehet a szememre vetni, mert a Legfelsőbb Parancsnokságtól ellenkező parancsot kaptam, hogy az emberekkel haladéktalanul továbbvonuljak. 3) Hogy most nem térhetek vissza, hanem Isten nevében elutazom; vagyis részben a fent említett okok miatt, részben pedig azért, mert nem kaptam a Királytól külön parancsot a visszatérésre. Mindenesetre Isten áldása és kegyelme legyen Önnel, és maradok szolgálatkészen az Ön E W. Haackja 1 PAV. A HAACKE-LEVÉL FRANCKÉHOZ CÍME
184 | PUBLIKÁCIÓK 2 ÁBRA HAACKE LEVÉL FRANCKE ELSŐ OLDAL
| 185 PUBLIKÁCIÓK 3. ÁBRA HAACKE FRANCKE-HEZ ÍRT LEVELÉNEK MÁSODIK OLDALA yh « Ey Fr Alh
186 | PUBLIKÁCIÓK IRODALOM BENSE, G. 1974: Lithuanica in Halle. BENSE, G. 1994: A hallei litvanista hagyomány. translations Bense, G., Hrsg., Diachronie-- KontinuititImpulse. Nyelvészeti kollokvium, Halle, Frankfurt am Main: Peter Lange, 79–95. DroTviNas, V. 1998a: E W. Haacko,,Vocabvlarivm Litthvanico- -Germanicvm, et GermanicoLitthvanicvm“ (Halle, 1730). Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 82-100. DROTVINAS, V. 1998b: E W. Haacko „Vocabvlarivm Litthvanico- -Germanicvm, et GermanicoLitthvanicvm“ (Halle, 1730) kéziratos kiegészítéseinek példánya. Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 3-21. DROTVINAS, V. 2001: Johannas Richteris és a litván nyelvi szeminárium Halléban. Acta Linguistica Lithuanica 44, 41–54. MÜLLER-- BAHLKE, Th., szerk., 2001: Isten dicsőségére és az ország javára — A Francke-- alapítványok és Poroszország. Egy régi szövetség szempontjai. Halle (Saale): A Francke-- alapítványok kiadója. MÜLLER-- BAHLKE, Th., GROSCHL, J. 1999: Salzburg–- Halle–Észak-Amerika. Kétnyelvű forrásés olvasókönyv a Francke-- alapítványok Georgia-archívumához. Szerkesztette ... a Georgia Salzburger Society közreműködésével. Hermann Winde bevezetőjével. Tübingen: A Halle-i Francke-- alapítványok kiadója a Max Niemeyer Verlag kiadásában. SCHILLER, Ch. 1994a: A hallei litván szeminárium (1727–1740) és tagjai. Nyomkeresés. Acta Baltica 32, 195–233. ScHILLER, Ch. 1994b: A königsbergi és hallei litván szemináriumok. Egy mérleg. Nordostarchiv N. F. 3, 2. füzet, 375–392. Vincentas Drotvinas Beérkezett 2001 12 05 Vilniusi Pedagógiai Egyetem, Ševčenkos utca 31., 2009 Vilnius, Litvánia drotvinas(dvpu.lt
