Acta Linguistica Lithuanica

LVI (2007), 41 – 63

Porosz aukis ‘grif’ EV 708: a madár hallható vagy látható képe?

†Анатолий Непокупный

A szerző Nesselmann nyomán abból indul ki, hogy az óporosz aukis ‘grif’ (EV 708) nem a mesebeli lényre utal, hanem egy létező madarat, a szakállas saskeselyűt (Gypaëtus barbatus) jelöli. Elveti egyes kutatók ankis olvasatát, és az aukis szót a litván aukúoti ‘ringat, leng’ igével kapcsolja össze, feltételezve, hogy a szó nem hangutánzó, hanem a magasban szárnyaló ragadozó madár látványára utal.

…a kék óceánban lebeg, csőrét összezárva…

(I. Brodszkij. „Az ölyv őszi kiáltása”)

0. E sorok írójának már többször alkalma volt meggyőződni arról, mennyire igaz az a tézis, hogy a tárgy logikája fejlődésének történetében tükröződik, a cselekmény dinamikája pedig a mű kompozíciójában. A jelen vizsgálódás sem kivétel e szabály alól.

A porosz nyelv Elbingi szótárában (a továbbiakban röviden ES, a forrás idézésekor pedig EV) a legnagyobb tematikus csoport, az „Ember” (Mensch EV 67–168) után a második legnépesebb a „Madár” (Vogel EV 706–773) című rész. Ugyanakkor korántsem jelentéktelen az a tény sem, hogy a nyugatbalti nyelvi kuriózum kifejezetten madárneveket tartalmazó részében elhelyezkedését tekintve ugyancsak a második, s egyben nem kevésbé motivált szócikkben a német grif megfelelője a porosz aukis (EV 708). Figyelmünket erre az utóbbi lexémára összpontosítjuk.

Az említett porosz madárnév vizsgálatának célja, hogy három kérdésre keressünk választ:

1. Mit tükröz a vizsgált madárnév: mítoszt vagy valóságot?

41

Анатолий Непокупный

2. Milyen külső alakja van az ES-ben tárgyalt madárnévnek, más szóval – pontosan hogyan kell olvasni e műemlék nyugatbalti megfelelőjét, a német grif szót?

3. Milyennek tekinthető a porosz ornitonima belső alakja, azaz milyen etimológiai kapcsolatai láthatók a porosz és más balti nyelvek szókincsével?

Az elmondottak határozzák meg mind a címben megfogalmazott téma elemzésének általános tervét, mind pedig kidolgozása egyes eredményeinek ismertetési sorrendjét.

Különös figyelmet szentelünk egyrészt annak az időszaknak, az úgynevezett „kezdeti tőkefelhalmozásnak”, amikor a filológusok először ismerkedtek meg az Elbing-szójegyzékkel, másrészt pedig az akkor elért eredmények modern baltisztikában való felhasználásának helytállóságára. Itt elsősorban az ES első kiadójának és első kutatójának, G. G. F. Nesselmann-nak a munkáira gondolunk; vele kezdődik a bennünket érdeklő porosz ornitonimáról szóló kérdés története.

1.0. Nesselmann az EV 708. szócikkhez fűzött, 1873-ban megjelent kommentárjával a porosz nyelv tezauruszában lényegében kijelölte a vonatkozó nyugat-balti madárnév további kutatásának programját a XX. század egészére és a XXI. század elejére. Az első ellentmondás pedig, amelyre a tudós rámutatott, abban állt, hogy a két lehetséges válasz közül kellett választani arra a kérdésre: mit jelölnek a német és a porosz lexémák – mitikus állatot vagy valódi madarat?

1.1. Még azt az elméleti lehetőséget is elvetve, hogy a tárgyalt német alakot az ókortól ismert, oroszlántestű, sasfejű és -szárnyú mitikus lény nevével azonosítsa („es ist aber schwerlich an den fabelhaften γρύψ zu denken”), a „balti nyelvek” terminus megalkotója rámutatott, hogy a porosz madárnév német megfelelője a keselyűt – a szakállas saskeselyűt, vagyis a fakó keselyűt – is jelenti („das deutsche Greif bezeichnet auch den Geier, Geieradler”).

1.2.0. Amellett, hogy Nesselmannnak valóban igaza volt az EV 708. szócikk szoros értelemben vett ornitológiai tartalmának értelmezésében, számos érv szól, de mindenekelőtt az a rendkívül tág kultúrtörténeti kontextus, amelyben többek között

42

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

máskülönben egymással összefüggő, valós madarak és egy mitikus „keveréklény” elnevezései.

1.2.1. Így a latin nyelv madárneveiről szóló kutatás szerzőjének szavai szerint „a Perzsiából származó, félig sasból, félig oroszlánból álló mesebeli állatnak nem kellene itt szerepelnie [azaz az adott témáról szóló munkában. – А. Н.], ha Plinius [az idősebb a Természetrajzban. – А. Н.] X, 136 nem sorolta volna a madarak közé” (André 1967: 89).

Ugyanakkor, amikor szükségessé vált a madarak jegyzékének visszaadása a Biblia óhéberről görögre fordítása során — azoké a madaraké, amelyek fogyasztását Mózes öt könyve „tisztátalanként” megtiltotta —, a „feketelistát” a sas (ἀετός) vezette, az óhéber nešer megfelelőjeként; a második helyen viszont már a „félig sas” állt: egy mitikus lény neve (γρύψ) új szerepben, az Ószövetség eredetijében szereplő peres madárnév megfelelőjeként szolgált. Vö. a „tisztátalan” szárnyasok görög és latin jegyzékének kezdő tételeit, ahogyan azokat G. R. Driver, a neves angol szemitológus a legfontosabb források alapján összeállította (a megfelelő sorrendben Mózes harmadik és ötödik könyvéből):

1. nešer ἀετός aquila 2. peres γρύψ gryps (Driver 1955: 7).

Mindazonáltal, amikor az eredeti sémi alaknak megfelelő madárnevek két görög és latin sorát ismertetjük, meg kell jegyeznünk, hogy az óhéber nešer „inkább nem sas, hanem kétségtelenül eredetileg keselyű (the vulture), minden valószínűség szerint fakó keselyű (the griffon-vulture)” (ibid., 8), amit a mai arab nisr ’keselyű’ (vulture) is megerősít; a szó a kontextustól függően ’sas’ jelentésben is használatos (eagle) (ibid., 9).

Mivel a két említett könyv madárjegyzékeiben a 2. számú – óhéber peres – is „feltehetően szintén keselyű” (a vulture) (ibid.), ezért úgy vélhetjük, hogy az ószövetségi „tisztátalan” szárnyasok megnevezéseinek keresztény (görög és latin) fordításaiban a sas – keselyű (<„félsas”) ellentét az eredeti óhéber változathoz képest markánsabban jelenik meg.

43

Анатолий Непокупный

Vö. a Pentateuchus jelenleg használatos orosz szövegének megfelelő verseivel:

Leviták (XI, 13) – A madarak közül pedig ezeket utáljátok: a sast, a griffet, a tengeri sast…

Deuteronomium (XIV, 12) – Ezek közül azonban nem ehettek: sast, griffet és tengeri sast…

Amint látjuk, az idézett részletekben a sas megelőzi a griffet. Feltehetően ebben is keresendő annak magyarázata, hogy Trautmann miért nem tudta elfogadni az Elbingi szótárban általa felfedezett, számára láthatólag váratlan „alakok felcserélődését”:

708 ‘griff’: grif aukis

709 ‘sas’: are arelie [*arelis].

1.2.2. Visszatérve figyelmünk fő tárgyához – az óhéber peres – görög γρύψ – latin gryps kereszténység előtti, illetve keresztény-antikkori ornitonim lánchoz, amelyhez viszonyítva kell vizsgálni ennek középkori folytatását, a német grif – porosz aukis (EV 708) alakot általában, és különösen Nesselmann (1873) utóbbi ornitológiai értelmezését –, térjünk át az eredeti sémi madárnév szemantikai jellemzésére, amelyet korábban csak részben érintettünk (1.2.1).

A fentebb már idézett „Madarak az Ószövetségben” című tanulmány szerzője szerint az óhéber és más sémi nyelvek – mind a holt (akkád), mind az élő (arab) nyelvek – kontextusában a peres ornitonim jelentése ‘smasher’, azaz ‘valami elsöprő erejű; zúzó csapás’, ami lehetővé teszi, hogy ezt a nevet többek között a halászsassal vagy szó szerint a ‘szakállas keselyűvel’ azonosítsuk („…that it may be identified with the ‘bone-breaker’, i.e. ossifrage or bearded vulture…”) (ibid., 9).

Érdemes megjegyezni, hogy amikor a kutató az utóbbi madárnevet (főnévi szókapcsolatot) említi, arra is hivatkozik, hogy egy másik, már arab ornitonim, amelynek jelentése ‘bone-breaker’, szintén a Gypaëtus barbatus (ibid.), vagyis a szakállas saskeselyű: ez a vágómadárfélék családjába tartozó keselyűfaj, amelynek szárnyfesztávolsága akár 2,7 m, tömege pedig elérheti a 7 kg-ot; Dél-Európa, Ázsia és Afrika hegységeiben honos.

1.2.1–2. Így tehát az or- történetileg egymást követő sorában

44

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

madárnevek, mégpedig: óhéber peres – görög γρύψ – latin gryps – német grif – porosz aukis – mindkét végén, a kezdetin és a végsőn egyaránt, egymástól függetlenül és különböző nyelvek anyagában ugyanaz az ornitológiai jelentés mutatkozik meg: Gypaëtus barbatus. Ebben a tényben Nesselmann vitathatatlan igazának bizonyítékát kell látnunk, aki az Elblągi szójegyzék 708. szócikkének értelmezésében éppen a „madárra” vonatkozó tartalom mellett foglalt állást – grif aukis.

Egyébként helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a Leviticus és a Deuteronomium következő (a fent idézett, lásd 1.2.1) versében elsőként éppen a kánya szerepel. Vö. rendre:

(XI, 14) – A kányát, a sólymot és annak nemét…

(XIV, 13) – A kányát, a sólymot és a kerecsensólymot, valamint azok nemét…

1.3. Nesselmann-nal ellentétben, aki az általa megfogalmazott szemantikai alternatíva eldöntésekor egy valóságban létező madár mellett foglalt állást (Nesselmann 1873: 6), a vele vitába szálló Trautmann határozottan kijelentette: „aukis Mask. V. 708 ‘grif’ [‘der fabelhafte Vogel Greif…’]” (Trautmann 1910: 306). Ezt a magabiztosságot nyilvánvalóan nem kis részben az is magyarázta, hogy a német lexikológiában magának a Vogel Greif elnevezésnek (a Fabeltier Greif-től eltérően) a megjelenését csak a XVI. századra teszik (Grimm 1935: 10), ez pedig messze túlmutat az ES keletkezésének idején, amelyben már a saját grif alak is szerepel.

A porosz nyelvemlékek gyűjteménye első kiadásának szerzőjét követve J. Endzelīns is megismételte ugyanezt a meghatározást, „der fabelhafte Vogel Greif” (Endzelīns 1943: 146), majd V. N. Toporov (1975: 148): „aukis ‘grif’ (mesebeli madár)”; végül pedig V. Mažiulis, aki röviden ismertette a kérdés történetét, és szintén Trautmann álláspontjához csatlakozott (Mažiulis 1988: 111–112).

Mindazonáltal engedtessék meg, hogy ne hódoljunk a nevek varázsának, és ne kövessük feltétel nélkül a XX. századi balti nyelvészet legnagyobb tekintélyeinek – egyrészt R. Trautmann-nak, másrészt az ő álláspontját (a tárgyalt madárnév értelmezésében) osztó J. Endzelīnsnek, V. N. Toporovnak és V. Mažiulisnak – a példáját, hanem tegyük fel a kérdést: voltaképpen mi adott magabiztosságot az elsőként említett kutatónak saját álláspontja igazában, ha még azt is megengedhetőnek tartotta, hogy polemikus kirohanást intézzen

45

Анатолий Непокупный

a porosz nyelv Thesaurusának szerzője ellen – „wie Nesselmann, Thes[aurus linguae prussicae] 6 will” (Trautmann, ibid.), vagyis: „ahogyan Nesselmann akarja” [a szóban forgó kijelentés szerzőjének meggyőződésével szemben. – А.Н.]?

Az utóbbi ellen intézett válaszában, amikor azt állította, hogy a mesebeli griffmadár már csak azért sem lehet „kánya”, mert a sas előtt áll (kiemelés tőlünk. – А.Н.) – „schon wegen seiner Stellung vor dem Adler nicht ‘Geier’” –, Trautmann nyilvánvalóan hallgatólagosan a sas hagyományos felfogásából indult ki, miszerint az „a madarak általánosan elismert királya és az ég ura” (vö. Гура 1997: 610).

De vajon megőrizte-e ez a „király” a státuszát (és ennek megfelelően a helyét is) az ES-ben? Éppen erről van szó: már nem.

1.4. Az ES madárjegyzékét korántsem a sas nyitja, hanem az a legkisebb termetű madárka, a királyka (vagy ökörszem), amely legyőzte őt a királyi címért folyó versengésben (AT [A. Aarne – S. Thompson] 221 A mesetípusa: „Ki repül a legmagasabbra?”), és így a „madarak királyságának” élére került; ennek a „népszámlálási” részletét a balti nyelvek legrégebbi lexikona őrzi – prestors EV 707 (Непокупный 1998: 113–114).

A porosz madárnév etimológiáját – amelynek addig nem volt saját „családfája” – először a Második Porosz Kollokviumon (Mogilany Krakkó közelében, 1996. október 3–6.) tartott előadásunkban javasoltuk. Ezt a Nemzetközi Fórum résztvevői nemcsak szóban (a „közvetlen” visszajelzésekben), hanem később írásban is támogatták (Stundžia 1996: 279; Schmalstieg 1997: 255; Blažek 1998: 15).

A porosz prestors „dekódolása” önmagában is fontos eredmény volt: lehetővé tette az első lépéseket afelé, hogy a nyugatbalti madárnevek kizárólag – mondjuk így – „darabonkénti” vizsgálatának bevett hagyományától eljussunk a rendszer elemeinek kereséséig; e rendszer összefüggésében kell elemezni minden egyes formát, köztük a „vezért” közvetlenül követő porosz aukis EV 708 alakot is. Következésképpen a Trautmann által feltett kérdést, hogy hol helyezkedik el az aukis az (itt, az ES-ben) immár egykori „madárkirályhoz” képest, most végleg „irattárba kell tenni”: a kánya nagyobb termetű a sasnál, és ez magyarázza a szócikkek sorrendjét: előbb az előbbié – EV 708 –, majd az utóbbié – 709 (porosz arelie (< *arelis)).

46

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

Amint az ÉS szerkezetének további vizsgálata kimutatta, bár az egyes állatfajok „bemutatása” a három faunacsoporton belül a legnagyobb lényekkel kezdődik, a madarak felsorolása azonban kivételt képez, mivel itt már nem fizikai, hanem társadalmi dimenzióról van szó: a német Konigelyn EV 707 ‘királyka’ ugyanazt a pozíciót foglalja el a címszóként álló Vogel 706 ‘madár’ után, mint a König 405 ‘király’ a rubrikacímként szereplő Herre 404 ‘úr’ után, vagyis ezek a megfelelő tematikus blokkok első helyei (Непокупний 2005: 70–71).

Ugyanakkor „kontrasztként”, a valóban „mesebeli madarat” követően (de csak a király folklórbeli szerepében) valóban a tollasok legnagyobb képviselője következik, amely nem más, mint a kánya (itt pedig már a tisztán mennyiségi „érvek” kerülnek előtérbe: a testhossz, a szárnyfesztávolság, a súly).

Magának az elnevezésnek – porosz aukis EV 708 – az eredetét illetően az itt javasolt változatot először (előzetes javaslatként) a J. Endzelīns születésnapjának szentelt nemzetközi konferencián tartott előadásunkban vetettük fel, amelyre a Lett Nyelvi Intézetben (Riga) került sor 2002. február 21–22-én (Непокупний 2002: 45).

1.1–4. Ahogyan az ÉS faunalexikájában nem szerepel „teljes” oroszlán, ugyanúgy e nyelvemlékben annak „fele” sem található meg (egy sas „felével” kombinálva).

Az a helyzet, amely az EV 708-ról szóló vita történetében a címszóként álló grif értelmezése körül kialakult, sok tekintetben arra a jellemzőkombinációra emlékeztet, amelyet a porosz weloblundis EV 437 esetében is megfigyelhetünk. Egyrészt egy egzotikus állat – a „sivatag hajója” – elnevezése itt nem mesebeli, hanem teljesen valóságos ló és szamár közötti kereszteződésre, vagyis öszvérre tevődött át, másrészt ez utóbbi elterjedési területe többek között Dél-Európa. Vö. ahogyan erről a szerző ír a A középkori Nyugat civilizációja című művében:

„Az öszvér és a szamár nemcsak a mediterrán térség hegyes vidékein való átkeléshez volt nélkülözhetetlen; a málhás szállítást ott is széles körben alkalmazták, ahol a domborzati viszonyok látszólag nem tették ezt szükségessé” (Ле Гофф 2005: 263).

47

Анатолий Непокупный

Mindazonáltal az egzotikus porosz zoónimo hordozójának lokalizálásakor számunkra továbbra is a Földközi-tenger északi vidéke a fő támpont, ami egybeesik a grif EV 708 ornitonima különféle hordozóinak előfordulási területével, ahogyan azt a A porosz nyelv tezaurusza szerzője értelmezte. Lásd a „Bartgeier”, „Gänsegeier” stb. térképeket (Fischer 1963: 64, 98, 118).

A legkisebb kétség sem fér hozzá, hogy Trautmann–1910-től vissza kell térnünk Nesselmann–1873-hoz, és az ÉS-ről szóló tanítás keretein kívül kell helyeznünk azt a kérdést, hogy faunalexikája tükröz-e egyáltalán valamilyen fantasztikus lényeket.

2.0. Az EV 708 szócikk értelmezésekor fentebb tárgyalt nyelven kívüli ellentéthez – mesebeli lény vagy valóságos madár (lásd 1) – maga Nesselmann még egyet hozzáfűzött, ezúttal már kifejezetten nyelvészeti jellegűt. Az ÉS kéziratos szövegének (ma már csak fénymásolatának) kutatói általi megfelelő értelmezésével kapcsolatos objektív nehézségek vezettek ahhoz, amit fentebb a német grif EV 708 porosz megfelelője alaki formájának kérdéseként határoztunk meg (lásd 0).

2.1. Az elmondottak magyarázzák, miért vezetett be A porosz nyelv tezaurusza szerzője az ÉS elmélyültebb megismerése során a nyelvemlék kutatástörténetébe tulajdonképpen még egy alternatívát: ezúttal ugyanannak a fentebb már tárgyalt porosz ornitonimának a grafikus alakjára vonatkozó két olvasatról volt szó; ez az ornitonima a német grif fordítása volt.

Így, míg 1868-ban az ÉS első kiadója a német grif EV 708 porosz megfelelőjét aukis alakban olvasta, öt évvel később már megváltoztatta nézetét, és a lexémában az ankis alakot találta („In der Ausgabe des Voc. hatte ich aukis geschrieben, ankis ist aber unbedingt vorzuziehen”). És nem fér hozzá kétség, hogy a tudóst a korábbi véleménye felülvizsgálatakor az a lehetőség támasztotta alá, hogy az ornitonima másként látott alakját olyan keselyűnevekkel kapcsolja össze, mint az ószláv иногъ, ногъ és hasonlók (Nesselmann 1873: 6).

2.2.0. Meg kell jegyezni, hogy Nesselmann porosz olvasatának új változatát illetően Trautmann ismét A porosz nyelv tezaurusza szerzőjének vitapartnereként lépett fel, amikor elfogadta A. Bezzenberger változatát, aki a vizsgált

48

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

нами птичье название именно как aukis (Trautmann 1910: 306). Подчеркнем: к такому видению структуры западнобалтийского орнитонима учитель Траутмана шел своим собственным путем, тогда как ученик Бецценбергера – лишь следовал за метром.

Szükségesnek tartjuk, hogy erről teljes világossággal nyilatkozzunk, mivel a madárfragmentumról szóló újabb munkákban – még ha szerzőik eltérő álláspontot képviselnek is a rekonstruált név alakját illetően – kezd kialakulni az a közös tendencia, hogy A. Bezzenberger és R. Trautmann nézeteit a tollas lény porosz EV 708 megnevezéséről a nyugat-balti szó kutatástörténetének két különböző szakaszaként mutassák be.

Vö.: 1) “Bezzenberger 1874: 1236 <Ankis> Trautmann 1910: 306 <Aukis>” (Dini 1993: 212) és 2) “Bezzenberger (1874: 123) las Ankis, Trautmann (1910: 306) hingegen Aukis” (Hinze 1996–97: 147; kiemelés tőlünk. – А.Н.).

Amint látjuk, míg az első esetben a formák közötti különbséget a tanuló mintegy a „kronológiai olló” létezésével magyarázza, a másodikban a két kutató már egymással szembeállítva jelenik meg: Bezzenberger Ankis alakot olvasott, Trautmann viszont Aukis alakot.

De valóban így történt-e?

Forduljunk az elsődleges forrásokhoz.

2.2.1. Először is, ha a fent említett mindkét esetben Bezzenberger meg is adta az ankis alakot, ez csupán H. G. F. Nesselmann Porosz nyelvi tezauruszának tárgyalt szótári szócikkének címszava volt, vagyis valójában a közvetlenül említett lexikográfus olvasatában a lehető legrövidebb „idézet”. Vö. a recenzens szócikkenkénti megjegyzéseiből vett vonatkozó részletet:

“– Ankis. Hogy a szláv nogū-nak van-e köze a szóhoz, igen kétségesnek tűnik. A gót áinaha, áinakls mindenesetre kizárandó” (Bezzenberger 1874: 1236).

Amint látjuk, a recenzió szerzője, miközben az eredeti alakot adottnak veszi, egyúttal kétségét fejezi ki etimologizálásának helyességét illetően. Az idézett szöveg semmiképpen sem bizonyítja, hogy Bezzenberger már első találkozásakor a „tezauruszbeli” ábrázolással

49

Анатолий Непокупный

a porosz madárnévvel kapcsolatban azonnal annak híve lett, hogy azt éppen *ankis alakban olvassák. Ha a lexikográfus által felhozott párhuzamok a recenzens számára „nagyon kétségesnek”, a javasolt rokon szavak pedig „távolinak” tűnnek, vajon az ilyen értékeléseket megfogalmazó szerzőt Nesselmannal azonos álláspontúnak tekinthetjük-e a porosz madárnév eredeti alakjának rekonstrukcióját illetően?

2.2.2. Másodszor: Bezzenbergernek Nesselmann porosz Thesaurusáról írt két recenziója (1874) és H. Hirt Indoeurópai hangsúly című műve (1896) között rövid etimológiai jegyzetei is megjelentek; az egyik már tartalmazta azt a germán–balti–szláv párhuzamot, amelyben a szerző szavai szerint az „állati hangok” megjelölésére használt szavak „egy gyök alatt egyesülnek”: az ófelnémet ūwila ’bagoly’, a lett auka ’vihar’ és a szerb yka ’kiáltás’ (Bezzenberger 1890: 120). Éppen ezek a példák kerülnek majd be a kutató későbbi, a porosz aukis szóról szóló megállapításába, megalapozva e madárnév hangutánzó értelmezését.

Ami pedig a Nesselmannétól eltérő olvasatot illeti – aukis a ankis helyett –, nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen Bezzenbergernek, aki W. Simonnal társszerzőként elkészítette és kiadta az ES fényképmásolatát (lásd Mažiulis 1966: 29), lehetősége nyílt a porosz szót nem csupán az etimológia szemüvegén keresztül vizsgálni, hanem közvetlenül is szemügyre venni annak írásképét a kéziratos emlék megfelelő oldalán!

2.2.3. Végül, harmadszor: hogyan lehetne R. Trautmann nézetét A. Bezzenberger álláspontjával szembeállítani, ha a tanítvány teljes mértékben osztja tanára álláspontját? A szemléletesség kedvéért közöljük mindkét szöveget eredetiben:

1. A. Bezzenberger (1896: 304):

„Egy ōu, ou, ū ablaut-sorral számolok (vö. W. Schulze K. Zs XXVII 422) a litván (ap-)úo<u>kas ’éjjeli bagoly, kuvik’, a lett (ap-)ogs ’kuvik’ (a g az orosz pugač hatására került bele?) – a porosz aukis ’griff’, a lett auka ’vihar’, az alsónémet ukati ’ujjong’, a szerb uka ’kiáltás’ – a lett ūkšot (unkšēt) ’a pásztorok kölcsönös egymásnak kiáltása’. Továbbá a szanszkrit ūl-ūka ’bagoly, kuvik’, a latin ul-ucus (? Singer PB. Beitr. XII 212), az ír uch ’sóhaj’, a gót auhjōn ’zajt csap’ (auí?), az ófelnémet ūwila ’bagoly’, ūfo ’uhu’, az óészaki ugla ’bagoly’, az óangol ēow”

50

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

’Grüpsz’ (Holtzmann. Gram. S. 225), az euó-z-ből (= porosz aukis?; a jelentések egyezése nagyon figyelemre méltó).”

2. R. Trautmann (1910: 306):

„aukis Mask. V. 708 ’griff’ [’a mondabeli Greif madár’; már csak a sas előtti helyzete miatt sem ’keselyű’, ahogy Nesselmann, Thes. 6 állítja]: lit. apúokas ’éjjeli bagoly, kuvik’, lett auka ’vihar’; szlovén úkati ’ujjong’; lett ūkšot ’a pásztorok kölcsönös egymásnak kiáltása’; szanszkrit ūlūka ’bagoly’; ír uch ’sóhaj’; gót auhjon ’zajt csap’; óészaki ugla ’bagoly’; óangol eów ’griff’. Bezzenberger. BB. 21. 304n”.

Már a két idézet futólagos áttekintése is elegendő ahhoz, hogy egy dolog meggyőzően világossá váljék: az EV 708 porosz madárnév kutatástörténetének tárgyalásakor ezentúl semmiképpen sem szabad elválasztani egymástól Bezzenbergert és Trautmannt, még kevésbé szembeállítani az előbbit az utóbbival. Mind az olvasat (aukis), mind a német grif EV 708 porosz megfelelőjének hangutánzó etimológiája kizárólag Adalbert Bezzenberger (1896) nevéhez fűződik.

2.2.4. Ami pedig Reinhold Trautmannt illeti, Bezzenberger tanítványa csupán követte mesterét, amikor 1910-ben egyrészt elfogadta a madárnév utóbbi által etimológiai alapon indokolt aukis alakját, másrészt megismételte az általa összeállított rokon indoeurópai lexémák sorának nagy részét (14-ből 9-et). E lexémák felfedezése mestere számára döntő érvül szolgált a madárnév grafikai alakjának éppen ilyen értelmezése mellett (Nesselmann 1873-as ankis változatával szemben).

Összességében elmondható, hogy Trautmann lényegében a porosz alak és a „Bezzenbergertől származó” etimológia népszerűsítőjeként lépett fel, bár utóbbi szerzősége olykor még tanítványa neve mögött is háttérbe szorul (vö. Mažiulis 1988: 112).

2.2.1–4. Így aligha helytálló azt tulajdonítani Bezzenbergernek, hogy 1874-ben a porosz EV 708 madárnevet ankis alakban olvasta, ahogy az a már fent említett szakirodalomban szerepel. Valójában az első porosz etimológiai szótár megalkotására tett kísérlet recenzense csupán – fogalmazzunk úgy – „idézte”

51

Анатолий Непокупный

azt a névalakot, amely mellett Nesselmann (miután elvetette kezdeti olvasatát – aukis) megállapodott. Sőt, az utóbbi által javasolt egyeztetés a porosz ankis és az óegyházi szláv ногъ között kritikusa számára „nagyon kétségesnek” tűnt (Bezzenberger 1874: 1236), ami valójában igen ingatag alapra helyezte azt az etimológiai támaszt, amelyet a szerző látszólag már megtalált a porosz név új értelmezéséhez a Tezaurusz számára. Vajon az elmondottak arra utalhatnak, hogy a recenzens egyetértett az EV 708 ornitonima alakjának kifejezetten ankis formaként való értelmezésével?

2.2.5. Miután meghatároztuk Bezzenberger tényleges helyét a német grif EV 708 porosz megfelelőjével kapcsolatos vizsgálódások krónikájában, megpróbáljuk nyomon követni a tudós gondolatmenetének alakulását, vagy legalább felvázolni a porosz aukis grafikai alakja értelmezésének és etimológiai tartalma kidolgozásának főbb állomásait.

1) Az áttekintésből világossá válik, hogy a kutatóban először (1874-ben) kétség merülhetett fel a Nesselmann által javasolt, az utóbbi által az Elbing-szótár számára rekonstruált porosz ornitonimaforma első (időrendben) etimológiájának helyességét illetően: ez a forma ankis volt, amelyet 1873-ban Nesselmann előző olvasatváltozatával, a aukis formával szemben részesített előnyben; ez utóbbi az Elbing-szótár 1868-ban megjelent, általa készített első kiadásában szerepelt (lásd Dini 1993: 212).

2) Ezután (1890-ben) a königsbergi egyetem professzora etimológiai tanulmányt közölt, amely többek között a protoindoeurópai *keuq- germán–balti–szláv reflexeivel foglalkozott; ezek között szerepelt az ófelnémet ūwila ‘bagoly’ és a lett auka ‘vihar’: innen már csak egy lépés volt egy újabb madár nevéhez, ezúttal a porosz aukis alakhoz.

3) Végül (1896-ban) valóban sor került erre a találkozásra – nem az ankis változattal, hanem kizárólag az aukis alakkal –, amikor Bezzenberger közvetlenül és a legrészletesebben foglalkozott az általunk vizsgált ornitonimával, és biztos helyet talált számára egy meglehetősen hosszú, különböző indoeurópai nyelvekhez tartozó, magánhangzó-váltakozási viszonyokkal (ōu, ou, ū) összekapcsolt szavak sorában.

2.2.6. Meg kell jegyeznünk, hogy Trautmann (Trautmann 1910: 306) után a porosz aukis alakja és etimológiája Bezzenberger 1896-os értelmezése szerint valamennyi etimológiai szótárba (vagy azok etimológiai részeibe) bekerült.

52

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

общих словарей) балтийских языков XX ст. (MF 1923, 221 – s. v. auka; Endzelins 1943: 146; Fraenkel 1962: 11 – s. v. арйокаѕ; Топоров 1975: 148–149; Mažiulis 1988, 111–112; Karulis 1992: 87 – s. v. auka).

1993-ban azonban a csaknem százéves hagyományt váratlanul megszakította két tanulmány egyidejű megjelenése: az egyik az 1873-as Nesselmann-féle változathoz való visszatérésre szólított fel – *ankis (B. Schlerath – lásd Hinze 1996–97: 147–148), a másik pedig egy harmadik utat javasolt – *aubis (Dini 1993: 214).

Ha most megpróbáljuk felvázolni a német grif EV 708 porosz megfelelőjével kapcsolatos kutatások főbb állomásait, ezt a „krónikát” a következő táblázatban mutathatjuk be:

Év I. alak Szerző II. alak Szerző III. alak Szerző 1868 aukis Nesselmann – – – – 1873 → → ankis Nesselmann – – 1896 –//– Bezzenberger – – – – 1910 –//– Trautmann – – – – 1943 –//– Endzelin – – – – 1975 –//– Toporov – – – – 1988 –//– Mažiulis – – – – 1992 –//– Karulis – – – – 1993 – – –//– Schlerath aubis Dini

2.2.7. Bár rámutattunk arra, hogy az ornitonima három különböző olvasata létezik egymás mellett (lásd még Blažek 1998: 8–9), mi mégis kitartunk az egyik mellett. Ez Nesselmann (1868–1873), Bezzenberger (1896), Trautmann (1910) és követőik vonala, akik az EV 708 porosz madárnevében az aukis alakot látták.

3.0. Kutatásunk elején ismertetett tervnek megfelelően (lásd 0), miután meghatároztuk a porosz aukis ornitonima külső alakját (lásd 2), áttérünk belső formájának, azaz etimológiájának vizsgálatára.

Ha Bezzenberger megállapította, hogy – amint fentebb említettük (lásd 2.2.2) – az adott madárnévben szereplő tő „állati hangok” megjelölésére szolgál (Bezzenberger 1890, 120), akkor ezzel megállapítást nyert a hangutánzó eredetű

53

Анатолий Непокупный

az ES madárjegyzékében a 2. számú madárnévként való megadása. Ezt a nézetet a porosz nyelv legújabb etimológiai szótárainak szerzői is egyöntetűen támogatták. Vö.: „Feltehető, hogy egy olyan madár nevével van dolgunk, amelynek alapja a jellegzetes kiáltás utánzása” (Топоров 1975: 148). Még határozottabban fogalmazott V. Mažiulis, miután felsorolta a porosz aukis már említett megfeleléseit: „Végső soron mindezek a szavak hangutánzó eredetűek” (Mažiulis 1988: 112).

Ugyanakkor a porosz aukis EV 708 etimologizálásának immár évszázados hagyománya korántsem zárja ki annak lehetőségét, hogy e madárnév más belső formáját is keressük.

3.1. Az élő nyelv alakjai földrajzi változatosságának tézisét szemléletesen illusztrálandó, Pr. Skardžius a következő adatokat foglalta össze:

„… ami a Veliuona lakói számára [Jurbarkas járásbeli település. – А.Н.] peslȳs ‘a héják egy bizonyos faja, Milan (Milvus)’, azt Kulyaiban, Mosėdisben [a Plungė, illetve Skuodas járás települései. – А.Н.] és másutt klýkis-nek nevezik, Jurbarkasban és Kvedarnában [Šilalė járásbeli település. – А.Н.] pedig súopis-nak, Dusėtai-ban [az azonos nevű járás központja. – А.Н.] pedig liṅgė-nek” (Skardžius 1943: 571–572).

Ha ezt a szinonimasort ábécérendbe állítjuk – klýkis, liṅgė, peslȳs, súopis –, kiderül, hogy a belső forma szerint a felsorolt sorozat két részre oszlik: az egyik csoport madárnevei a madár hangjához, a másiké a repüléséhez kapcsolódnak.

A litván klýkis ‘vörös kánya (Milvus milvus)’ mint madárnév (LKŽ_VI 88), amely a hangutánzó klýkti ‘kiált (madarakról)’ igéből képződött (lásd Fraenkel 1962: 271), ebben az értelemben ellentéte a litván peslȳs ‘kánya, a héjafélék családjába tartozó ragadozó madár (Milvus)’ (LKŽ_IX 869) szónak: az indoeurópai *pet- ‘repül, zuhan’ tőből ered (Fraenkel, ibid., 579).

Ami Skardžius „ragadozómadár-nevekből” álló sorozatának többi példáját illeti, K. Būga már 1921-ben rendkívül érdekes, kutatásunk szempontjából fontos általánosításra jutott: „Ahogyan a liṅgė ‘rétihéja’ a „lingavimośi” (‘himbálózás’. – А.Н.) szóból kapta a nevét, úgy az azonos jelentésű…”

54

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

a suopis [‘egerészölyv’] is a „supavimosi”, „supimosi” szóból [kapta a nevét]” (Būga 1959: 359), vagyis a ‘ringatózás’ szóból.

Így tehát, ha a Skardžius által összegyűjtött ragadozómadarak szinonimasorában az alternatív belső formák – a madár hangja vagy repülése – viszonyában az utóbbi bizonyult gyakoribbnak (3:1), Būga ugyanezen etimologizálási változat keretében két madárnév közös deverbatív modelljét állapította meg: liñgė ← lingúoti és súopis ← sùpti, azaz ‘ringatózni’ → ‘madár’.

Ez vezet bennünket ahhoz, hogy olyan igét keressünk, amely segíthet megválaszolni a porosz aukis belső formájára vonatkozó kérdést.

3.2.1. Ahogyan e kutatás érveléséhez igen hasznosnak bizonyult a Skardžius által egészen más célból összeállított főnévi szinonimasor (lásd fent), úgy most a Litván Nyelv Akadémiai Szótára is éppen kapóra jön: jelentésükben egyező igék sorozatát bocsátja rendelkezésünkre:

„aukúoti … sùpti, lingúoti, liūliúoti: Močia arba auklė aukúoja kūdikį, t. y. ant rankų linguoja, šokina” (LKŽ, 496), ahol a szemléltető példamondat így fordítható: ‘az anya vagy a dajka ringatja a gyermeket, vagyis karján hintáztatja, fel-le emelgeti, altatja’.

Ha összevetjük az imént idézett képzések két sorát –

(I) aukúoti, lingúoti, liūliúoti, sùpti egyrészt, és (II) klỹkis, liñgė, peslỹs, súopis másrészt –, akkor azok között az igék között, amelyeknek a lingúoti-tól és a sùpti-től eltérően nincs megfelelő deverbatívumuk (vö. ugyanebben a sorrendben a liñgė és a súopis főnevekkel), többek között ott találjuk az aukúoti igét. Magától adódik a kérdés: vajon genetikai kapcsolat van-e a litván aukúoti és a porosz aukis között?

3.2.2. A litván nyelvjárásokból mindössze igen kevés lokalizált példánk van az aukúoti ige használatára: Šakiai (ibid.) és Šakyna, a Šiauliai járásban (Būga 1959: 642). Az utóbbi helyet illetően megerősítést kaptunk dr. I. Ermanitė asszonytól, aki e sorok szerzőjének (Vilnius, Litván Nyelvi Intézet, 2006. június) elmondta, hogy az aukúoti, -úoja, -ãvo ‘supti, linguoti, liūliuoti (vaiką)’ szót saját édesanyjától hallotta, aki éppen Šakynából származott.

55

Анатолий Непокупный

Kérdésünkre egy újabb, területileg lokalizált választ dr. B. Stundžienėnek köszönhetünk (ugyanott, a Litván Irodalmi és Folklórintézetben, ugyancsak akkor): raaukúoti ‘rövid ideig emelgetni, ringatni a gyermeket’: Paaukuok vaiką, gal nustos verkti (Pasvalys környéke, Panevėžys járás), azaz ‘Ringasd meg a gyermeket, talán abbahagyja a sírást’.

Továbbá, mivel az LKŽ említett cikkének fő példái A. Juška szótári munkájára utalnak, nem lesz fölösleges megemlíteni a szerzője által gyűjtött eredeti anyagok lelőhelyét is: „ez a [helyi nyelvjárási] beszéd általános szótára Pùšalotas, Veliuona, Vilkija, Alsėdžiai és környékük területéről” (Tolutienė 1961: 151).

Mivel a felsorolt települések rendre a pasvalysi, jurbarkasi, kaunasi és plungi járáshoz tartoznak, összességében az aikúoti ige használatának két területe rajzolódik ki: 1) a Nemunas mindkét partján (vö. fentebb a Šakiai településre vonatkozó utalást), valamint 2) Litvánia északi pereme mentén (vö. a Šakiai környékéről származó megerősítő adatot és a Pasvalys környékén feljegyzett ilyen alakot).

3.2.3. Ugyanez a „bölcsőringató” jelentés jelenik meg az igénél a litván nyelv emlékeiben is: a vizsgált szó legrégebbi használati példáját J. Bretkūnas szövegeiben jegyezték fel (Fraenkel 1962: 24 – s.v. aikà), vagyis 1590-re (a Biblia fordításának befejezésére), illetve 1591-re (a Postilla megjelenésére) datálható. Valamivel később M. Daukša 1599-es Postillájában (430/13) is megjelenik hasonló adat, amelyben az „isteni kisded” ringatásáról van szó (a folyamatos melléknévi igenév: aukiodamas) (LKŽ, 496).

És bár a német–litván lexikográfia XVII. századi kéziratos emlékei a lit. aikuoti igét csupán úgy értelmezik, hogy „sprengen in die Höhe” (CGLIII 559 / 551; LL 353 / 82), a XVIII. században megjelent kétnyelvű szótárak az „aukóji” szócikkekben részletesebben adják meg a jelentést. Vö. „ich sprenge ein Kind, hebe es auf und nieder” (Ruhig 1747: 10) és „ich hebe ein Kind auf, wiege es auf den Armen” (Mielcke 1800: 15).

Véleményünk szerint a XVII. századi lexikonok fent említett adatai mögött is nagy valószínűséggel ugyanez a „bölcsőringató” jelentés húzódik meg: a „sprengen in die Höhe” mellett az „ein Kind” értendő.

Ugyanakkor a kelet-poroszországi Lituanica egyetlen olyan szöveget is rendelkezésünkre bocsát, amely a keresett igét tartalmazza. Kr. Donelaitis Évszakok című költeményének egyik epizódjában például,

56

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

amely 1765–75-re datálható, arról van szó, hogy a felnőtteket utánozva a kislányok a babáikkal játszanak, „könyökükön ringatva őket” (aukiodamos ant alkuńių; LKŽ, 496).

3.2.4.0. A fent idézett, az LKŽ-ból származó idézetnek (3.2.1) A. Juška Litván szótára a forrása. Itt sem hagyhatjuk hangsúlyozás nélkül, hogy „a szótár teljes anyaga a nép ajkáról származik, nem pedig már megjelent munkákból és szótárakból öröklődött át”, amit maga a szerző „munkája legértékesebb sajátosságának tartott” (Tolutienė 1961: 150). Következésképpen A. Juška adatait a kutató nemcsak „első kézből” gyűjtötte, hanem azok más szerzők adataitól is teljesen függetlenek, így kizárható az utóbbiak esetleges hatása.

3.2.4.1. A aukiuoti szócikkben a szótár szerzője többek között két jelentést különített el: 1. ‘ölben ringatni; hojdać na ręku dziecię’ és 2. ‘alulról fölfelé hajigálva ringatni; bujać – kołysać z góry na dół’ (Юшкевич 1897: 177). A lexikográfus mindkét szemantikai jellemzést egy-egy példával illusztrálta, saját magyarázatával.

Az utóbbi esetben például ezt olvashatjuk: „Vilnys aukioja sielį (phyt drzewa), valti ant Nemuno, vandens, azaz linguoja, supuoja” (ugyanott), vagyis ‘a hullámok ringatják a tutajokat, a csónakot a Nemunason, a vízen’. Sajnos a vizsgált ige második jelentésben való használatának ez az adata – a „bölcsőringató” jelentéstől eltérően – az Akadémiai szótárban is egyedülálló marad.

Ami pedig a gyermek ringatását illeti, az aukiuoti legalább kétszer előfordul ebben az értelemben ugyanazon kutató Veliuonában és környékén feljegyzett lakodalmi énekekben. Vö. [dukrele]

A baltiak karján ringatva,

Margo vygele vyguiota (Юшкевич 1883: 140 № 159), т. е. [Дочурка, которую] ‘На белых руках баюкали / В пестрой колыбели качали’.

3.2.4.2. Egy újabb cikk a vizsgált szótárból azonban már nem szemantikai, hanem szóalkotási szempontból kelt jelentős érdeklődést:

„Aúkas, -ka m. ‘a gyermek kézen ringatása, dajkálása; hoj­danie na ręku. V. aukioti” (Юшкевич 1897: 176).

Az LKŽ első kiadásában (1941; ¹LKŽ, 386) közölt szócikk

57

Анатолий Непокупный

A másodikban is megismétlődött (²LKŽ, 474). Témánk szempontjából ez a forma különös jelentőséggel bír. Ennek oka a következő.

A lit. aūkas ugyanúgy az auküoti flektív képzett származéka, mint a porosz aukis EV 708 a megfelelő porosz igéé. A két forma közötti különbség mindössze annyi, hogy míg a litván deverbális főnév a cselekvést jelöli, addig a porosz a cselekvőt. Ugyanakkor nem kerülheti el a figyelmet az a körülmény, hogy V. Mažiulis véleménye szerint éppen a porosz *aukas-nak (vagyis egy olyan rekonstrukciónak, amely azonos a ténylegesen adatolt litván szóval!) kellett megelőznie az elbingi madárnevet, az aukis-t (Mažiulis 1988: 112). Bárhogy legyen is, önmagában az a tény, hogy a porosz és a litván nyelv ugyanazt a képzési modellt alkalmazza, a közös nyelvi tapasztalatok mélységéről tanúskodik, hiszen genetikailag azonos anyagból képzett alakokról van szó: az ismert (litván), illetve a feltételezett (porosz) igéből.

3.3. A porosz aukis EV 708 litván nyelvi adatok felől történő vizsgálatának igen meggyőző, ráadásul kifejezetten ornitológiai alapja van: a madarak jellegzetes repülési módja.

Mint ismeretes, zsákmányukat fürkészve a ragadozó madarak hosszú ideig vitorláznak a levegőben. Vö.: „A nagy kánya-fajok mind jó vitorlázók: körözve könnyedén fenn tudják tartani magukat nagy magasságokban” (Fischer 1963: 10).

A Galíciai–Volhíniai Évkönyv történetének ismeretlen szerzője meglepően pontosan mutatta be az efféle „repülési elemzést”: az 1245. évi eseményekről beszámolva elevenen leírta, mit látott Danyilo Romanovics fejedelem serege az égen:

„…és ilyen jelenség történt a sereg fölött: sasok és sok holló érkezett, mintha hatalmas felhő lett volna, a madarak pedig játszadoztak; a sasok rikoltottak, szárnyaikkal lebegtek, és a magasba emelkedtek, amilyen még soha, soha nem volt; és ez a jel [nem] volt jó előjel” (ГВЛ 107/685).

A különböző madárfajok repülési módjára vonatkozó megfigyelések az elnevezésük egyik elvének kialakulásában is összegződtek: a madárnevek egyik névadási elvé-

58

Прус. aukis ‘grif’ EV 708

…ben. A madarak efféle elnevezési módját nemcsak a balti, hanem a szláv ornitonímia is alkalmazza.

Így például az ősszláv *lelbъ, *lel’akъ, *lelikъ ’lappantyú (Caprimulgus europeus)’ és más alakokat (köztük a fehérorosz nyelvjárási леля́к ’héja’ szót is) „a kutatók többsége az ősszláv *lelěti, *lelějati [’hintázik, ringat, ingat’. – A.N.] igékre vezeti vissza …, úgy vélve, hogy a madár jellegzetes, ’hintázó’ repülése alapján kapta a nevét” (ЭССЯ 14: 105).

Vö. továbbá az 1779-es lengyel madárkönyvvel: egy bizonyos sólyomfajt (Falco cherrug Gray) sokół pływacz néven említenek, mert „latając tak właśnie jak pływa po powietrzu” (Strutyński 1972: 106), azaz szó szerint ’úszó’, amely úgy repül, „mintha a levegőben úszna”.

3.1–3. A fentiek alapján magabiztosan javasolhatunk a porosz aukis EV 708 elterjedt „hangutánzó” etimológiájának alternatívájaként egy „repülési” etimológiát.

A lit. aukúoti ’ringat, himbál, bölcsőben ringat’ alapján a porosz aukis ugyanilyen flektív képzett alaknak tekinthető, mint a lit. lĩngė ’rétihéja’ vagy súopis ’egerészölyv’. Különösen fontos, hogy ez a két származék szilárd szemantikai-tipológiai kontextust teremt az általunk vizsgált porosz madárnév számára a nyugat-balti nyelvterülethez területileg legközelebb eső litván nyelvi régióban. Következésképpen az Etymologisches Wörterbuch madárnévjegyzékében szereplő 2. számú elnevezés, amely ugyanazon, a litván szókincsben már igazolt ’ringás’ → ’madár’ modell alapján keletkezett (lásd 3.1), újabb érv amellett, hogy a grif aukis EV 708 szócikkben nem valamiféle mesebeli lényről, hanem valóságosan létező madárról lehetett szó.

A porosz aukis belső alakjának rekonstrukciója nemcsak azt erősíti meg, hogy a madárnév kéziratos alakját éppen így helyes olvasni, hanem a ’magasság’, ’magas’, ’kiemelkedik’, ’magasan’ stb. közös jelentésű balti képzett alakok tágabb összefüggésébe is beilleszti.

Ha a porosz nyelv mindkét legújabb etimológiai szótárában az aukis EV 708 madárnév hagyományossá vált, hangutánzó értelmezése nyomán a nyugat-balti szókincs elszigetelt elemeként jelenik meg (a helynévi párhuzamok szigorúan véve nem támasztják alá egyértelműen a feltételezett jelentést), esetünkben a tárgyalt madárnév már nem magányos-

59

Анатолий Непокупный

Ebben a formában elkülöníthető tő *auk- váltakozó viszonyban áll az *uk- tővel, amely – amint azt már A. Bezzenberger megállapította – a porosz felsőfokú előtagban, az uska- alakban van képviselve; ez egy sorba tartozik a litván aikúoti ‘ringat, felfelé, magasba emel’ igével. Vö. J. Endzelīns utalását e két alak kapcsolatára (Endzelīns 1943: 268).

Így tehát, míg a porosz EV 708 ornitonima régóta fennálló etimológiai magyarázata a litván íkauti ‘kuvikolni, egymásnak kiáltozni’ igéből indult ki, addig a mi javaslatunk az ezzel homonim íkáuti ‘karban hordozni, ringatni’ igére épül (vö. Fraenkel 1962: 1159–1160; LKŽ_XVII 400–401). A fent vizsgált aikúoti megfelelő hangutánzó infinitívuszát – „párját” – azonban nem adatolták.

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

André, J. 1967: Les noms d’oiseau en latin. Paris: Librairie C. Klincksieck.

Bezzenberger, A. 1874: [Anzeige] G. H. F. Nesselmann. Thesaurus Linguae Prussicae. Berlin, 1873. Göttingische Gelehrte Anzeigen. Stück 39. 30. September 1874, 1221–1250.

Bezzenberger, A. 1890: Etymologien. Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen, herausgegeben von A. Bezzenberger, Bd. 16, 120.

Bezzenberger, A. 1896: [Anzeige] H. Hirt. Der indogermanische Akzent. Ein Handbuch. Strassburg, 1895. Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen, herausgegeben von A. Bezzenberger und W. Prellwitz, Bd. 21, Heft 1, 289–315.

Blažek, V. 1998: Old Prussian bird names. In: W. Smoczyński, ed., Colloquium Pruthenicum secundum. Papers from the Second International Conference on Old Prussian held in Mogilany near Kraków, October 3rd–6th, 1996. Kraków: Universitas, 7–23.

Būga, K. 1959: Rinktiniai raštai II. Sudarė Z. Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

CGL = Clavis Germanico-Lithuana. 16. századi német–litván kéziratos szótár. III: M–S. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijos leidybos institutas, 1997.

60

Прус aukis ‘grif’ EV 708

Dini, P. U. 1993: Linguistica e filologia baltica: pruss. VE 708 e lit. Bārbis. Linguistica Baltica 2, 211–239.

Driver, G. R. 1955: Birds in the Old Testament I. Birds in low. Palestine Exploration Quarterly 87, 5–20.

Endzelīns, J. 1943: Senprūšu valoda. Ievads, gramatika un leksika. Rīgā: Universitātes apgāds.

ЭССЯ 14 = A szláv nyelvek etimológiai szótára. Az ősszláv lexikai állomány. 14. Szerk. O. N. Trubacsov. Moszkva: Nauka.

Fischer, W. 1963: Die Geier. Wittenberg: A. Ziemsen Verlag.

Fraenkel, E. 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag – Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Grimm, J. & W. 1935: Deutsches Wörterbuch. Bd. 4, 1. Abteilung, 6. Teil. Leipzig: Verlag von S. Hinzel.

Гура, А. В. 1997: Символика животных в славянской народной традиции. Москва: Индрик.

ГВЛ = Halics–Volhíniai évkönyv. Tanulmányok. Szöveg. Kommentár. Szerk. M. F. Kotliar. Kijev: Naukova dumka, 2002.

Hinze, F. 1996/1997: A vadon élő madárvilág és a háziszárnyasok óporosz elnevezései. Linguistica Baltica 5, 145–181.

Юшкевич, А. 1883: Литовские свадебные народные песни, записанные А. Юшкевичем и изданные И. Юшкевичем. Санкт-Петербург: Издание Отделения русского языка и словесности импер. АН.

Юшкевич, А. 1897: Литовский словарь с толкованием слов на русском и польском языках. Санкт-Петербург.

Karulis, K. 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca divos sējumos. I. A–O. Rīga: Avots.

Ле Гофф, Ж. 2005: Цивилизация средневекового Запада. Екатеринбург: У-Фактория.

61

Анатолий Непокунный

LKŽ = Litván nyelvi szótár I. Szerk. J. Balčikonis. Vilnius, 1941; I. Második kiadás. Vilnius: Mintis, 1968; VI. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1962; IX. Vilnius: Mintis, 1973; XVII. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

LL = Lexicon Lithuanicum. 17. századi német–litván kéziratos szótár. Vilnius: Mokslas, 1987.

Mažiulis, V. 1966: Prūsų kalbos paminklai. Vilnius: Mintis.

Mažiulis, V. 1988: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. 1. A–H. Vilnius: Mokslas.

ME = Mühlenbachs, K. Lett nyelvi szótár. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns. I. Riga: Izglītības ministrija, 1923.

Mielcke, Chr. G. 1747: Littauisch-deutsches und deutsch-littauisches Wörterbuch. Königsberg: Hartungsche Hofbuchdruckerey.

Непокунний, А. П. 2005: Дохристиянські початки прусської та німецької назв королька в Ельбінзькому словнику. Мовознавство 3–4, 69–79.

Непокунный, А. 1998: Прусское название христианского священника: prestors EV 707. In: W. Smoczyński, ed., Colloquium Pruthenicum secundum. Papers from the Second International Conference on Old Prussian held in Mogilany near Kraków, October 3rd–6th, 1996. Kraków: Universitas, 109–119.

Непокунный, А. П. 2002: К прусским этимологиям Я. Эндзелина: реальное и сказочное в семантике названий двух птиц Эльбингского словаря. In: Valodas vienību semantika un tās izpētes aspekti. Akadēmika Jāņa Endzelīna 129. dzimšanas dienas atceres starptautiskās zinātniskās konferences materiāli. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 43–45.

Nesselmann, G. H. F. 1873: Thesaurus linguae Prussicae. Der preussische Vocabelvorrath… Berlin: F. Dümmlers Verlagsbuchhandlung.

Ruhig, Ph. 1747: Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Lexicon. Königsberg: Johann Heinrich Hartung.

Schlerath, B. 1993: Altpreußisch aukis ‘Grif’ und litauisch apuokas ‘Eule’. In: Sprache in der Slavia und auf dem Balkan. Slavistische und balkanologische Aufsätze Norbert Reiter zum 65. Geburtstag, hg. von U. Hinrichs, H. Jachnow,

62

Prus. aukis ‘grif’ EV 708

R. Loner, Y. Schubert. Wiesbaden: Harrassowitz (= Opera Slavica N. F., Bd. 13), 225–232.

Schmalstieg, W. R. 1997: [Rec.] V. Mažiulis. Prūsų kalbos etimologijos žodynas II, Vilnius, 1993; III, Vilnius, 1996. Baltistica 32 (2), 249–256.

Skardžius, Pr. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Strutynski, J. 1972: Polskie nazwy ptaków krajowych. Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich.

Stundžia, B. 1996: Colloquium Pruthenicum secundum. Baltistica 31 (2), 279–280.

Tolutiene, B. 1961: A. Juška leksikografas. Literatūra ir kalba 5, 87–377.

Топоров, В. Н. 1975: Прусский язык. Словарь. А–D. Москва: Наука.

Trautmann, R. 1910: Die altpreußischen Sprachdenkmäler. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

63