DOVILĖ TAMULAITIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID iD: orcid.org/0000-0002-7990-2968 Kutatási területek: toponímia, akcentológia. DOI: doi.org/10.35321/all85-11

MEGJEGYZÉSEK NÉHÁNY LITVÁN FOLYÓ- ÉS TÓ NÉVÉNEK EREDETÉRŐL

Megjegyzések több litván folyó- és tónév eredetéről

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány a toponímiai munkákban már elemzett hidronimák Mìrglonas || Mìrglius, Mùmelis, Pasõdgiris, Pãtyralis, Pìršėnas, Rūvelỹs, Skérdynas, Skérdžia, Skerdumà || Skerdùmė, Skerdyksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà, Šėkštis, Šėkštė, Šėkštỹs || Šėkštis, Švìlpynė, Ùršulis, Žadãlis, Žãdikė || Žadìkė || Žãdĩkis || Žadìkỹs, Žadupỹs eredetére vonatkozó új vagy pontosított feltételezéseket tárgyalja. Az alternatív eredetmagyarázatok a víznevek hangsúlyozásának, motivációjának, toponímiai környezetének és egyéb nyelvi adatoknak az elemzésén alapulnak.

KULCSSZAVAK: névtan, toponímia, víznevek eredete, víznevek motivációja, víznevek hangsúlyozása.

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány a toponímiai munkákban már elemzett hidronimák Mìrglonas || Mìrglius, Mùmelis, Pasõdgiris, Pãtyralis, Pìršėnas, Rūvelỹs, Skérdynas, Skérdžia, Skerdumà || Skerdùmė, Skerdyksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà, Šėkštis, Šėkštė, Šėkštỹs || Šėkštis, Švìlpynė, Ùršulis, Žadãlis, Žãdikė || Žadìkė || Žãdĩkis || Žadìkỹs, Žadupỹs eredetére vonatkozó új vagy meglévő feltételezéseket vizsgálja, amelyeket a toponímia korábbi kutatásaiban már elemeztek. Eredetük alternatív értelmezéseit a hidronimák hangsúlyozásának és motivációjának, a toponímiai kontextusnak, valamint egyéb nyelvi adatoknak az elemzése alapján javasolja.

KULCSSZAVAK: névtan, toponímia, hidronimák eredete, hidronimák motivációja, hidronimák hangsúlyozása.

200

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

A litván folyó- és tónév eredete mind a litvániai, mind a külföldi nyelvészek körében jelentős figyelmet kapott, és meglehetősen alaposan kutatták. A litván hidronímiában fontos Kazimieras Būga, Pranas Skardžius, Bronys Savukynas és más nyelvészek víznevekre vonatkozó etimológiai kutatása, de a hidronimákat (képzésüket, szemantikájukat, eredetüket) a névkutató Aleksandras Vanagas munkáiban elemezték a legrészletesebben (1970; 1981; 1981a). A nyelvész által összeállított Litván hidronimák etimológiai szótárában (1981) a litván folyó- és tónév többségének eredetét megvizsgálta, és összefoglalta a korábbi kutatásokat.

A jelenlegi toponímiai munkákban az egyes víznevek eredetének korábbi magyarázatait korrigálják, és eredetük más lehetőségeit is mérlegelik, mivel új adatok jelennek meg a hidronimák kialakulásáról, más toponimákkal való kapcsolatáról stb. (Bilkis 2006, 2011, 2014; Garliаuskas 2013 és mások).

A képzett hidronimák hangsúlyozási törvényszerűségeinek és az azokat meghatározó tényezőknek a vizsgálata során gondosan értékelték a toponímiai munkákban bemutatott víznévképzési és eredetelméleteket. A hidronimák különböző szempontú elemzése során megfigyelték, hogy egyes folyó- és tónév eredete másként is magyarázható, mint más kutatók szerint (lásd Tamulaitienė 2020).

A tanulmány célja, hogy új feltételezéseket vessen fel, és pontosítsa a toponímiai munkákban már vizsgált több folyó- és tónév eredetére vonatkozó meglévő feltevéseket. A korábbi víznéveredet-magyarázatok értékelése után az alternatív értelmezéseket a hidronimák hangsúlyozásának (és annak az alapszavak akcentuációjával való kapcsolatának), motivációjának, szerkezetének, toponímiai környezetének, geolingvisztikai és egyéb nyelvi adatainak elemzése alapján tárgyalja. Egyes adatokat a kutatók korábban nem rögzítettek (például a közös tővel rendelkező toponimák egy részét), vagy nem fordítottak rájuk elegendő figyelmet (például a víznevek hangsúlyozására). A vizsgált anyagra leíró-analitikus, strukturális elemzési, összehasonlító és geolingvisztikai módszereket alkalmaz. A hidronimák hangsúlyozásának elemzése a morfonológiai akcentológia elvein alapul.

Mirglonas || Mirglius folyó. NmŽ (C. Hennenberger 16. századi (1584-es és 1595-ös¹) poroszországi térképein² a Mirgla alak szerepel^3⁾⁴. Ugyanott Mirglonai tanya (VK⁵). A folyóneveket a litván mirgėti ‘pislogó fénnyel világítani, ragyogni’ igéből eredeztetik;

¹ A tanulmány az 1584-es, valamint a későbbi, C. Hennenberger térképei alapján készült, online hozzáférhető poroszországi térképekre támaszkodik (lásd Hennenberger 1584, 1634, 1638).

² Részletesebben lásd: https://www.mlimuziejus.lt/lt/mazosios-lietuvos-istorijos-muziejus/mazoji-lietuva-ir-prusija-senuosiuose-zemelapiuose/; https://www.vle.lt/straipsnis/hennenbergerio-zemelapiai/.

³ Vanagas (1981: 218) forrásként (talán tévesen) Hartnoch II térképét jelöli meg.

⁴ Pėteraitis (1992: 126) szerint más néven Mirglonė is. A PKK és Pranas Skardžius (1943: 282) által megadott alak Mirgluonas.

⁵ Palendriai (1960) és Degučiai falu (1981) alakjában jegyezték fel.

Straipsniai / Articles

201

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

mozogni, remegni, tarka színekben pompázni, illetve a színek vagy a fény és az árnyék váltakozni’⁶. Motivációjuk a víz csillogásával, fényességével vagy hasonlóval kapcsolatos (Vanagas 1981: 218; 1981a: 99; Pėteraitis 1992: 126, 203; lásd még LVvGDB). Ez a származási lehetőség teljesen valószínű, a motivációhoz vö. a litván Marã folyónevet. Kpč (: balti *marā– ‘csillogó’) (Mažiulis 2013: 611–612 [=1996: 149–151])⁷, Žibà || Žibãlė folyó Plng, Žibùlė folyó Lbv, Žìbilas folyó Lb (: litván žibėti ‘visszavert fényben ragyogni, csillogni, sugározni’, litván žibus ‘fényes, ragyogó’) (Vanagas 1981: 400; 1981a: 100).

Mindazonáltal a kibővített mirgl– tő lehetővé teszi annak mérlegelését, hogy a hidronimákat mindenekelőtt a litván mirgla ‘rosszul látó, hunyorgó’, a litván mirglinėti ‘pislogni, hunyorogni (a szemről)’, a litván mir̃glinti: „Mir̃glinti annyi, mint hunyorogva járni” (LKŽe)⁹, továbbá a mirglius¹⁰ igével kell kapcsolatba hozni: „Amikor egy emberre nézett, nagyon sűrűn pislogott” (Juška 2020), amelyek végső soron már a mirgėti igével függnek össze. A személynevek analógiájára vö. a litván mir̃kla ‘aki gyakran, kórosan pislog, pislogó’, a litván mirklõnas, -ė ‘aki állandóan pislog, pislogó’. Ebben az esetben a Mir̃glonas || Mir̃glius folyónevek motivációja a vízfolyás jellegével, azaz egy gyenge sodrású vagy hasonló folyóval lehetne összefüggésben; vö. a Pãs­pitris folyóval Šd (: litván paspitróti ‘kissé rosszul látni’, litván paspitrỹs ‘meglehetősen éles szemű, rosszul látó’) (Bilkis 2014: 151)¹¹, a Kurtinỹs folyóval Rgv (: litván kurtìnas ‘siket’, litván kurtinãi ‘vak módon, teljesen’) (uo.)¹², a Ãklė folyóval Dbg, Imbr, Krš (: litván ãklas, -à ‘sötét; zárt, vak’) (Vanagas 1981: 37; LVŽ I: 34–36). A szóban forgó hidronimák tőhangsúlya és akut hangsúlya (1. hangsúlyosztály) (LUEV: 104¹³) tekintetében vö. a mirgla alakot (1. hangsúlyosztály) (LKŽe) (lásd még Tamulaitienė 2020: 92).

Továbbá figyelmet érdemel a szóban forgó hidronimák és a litván mir̃glyti ‘szitálni, permetezni’ Šll ige lehetséges kapcsolata, amelyet ugyanazon a nyelvjárási területen¹⁴ jegyeztek fel, ahol a folyó található. Genetikailag ez az ige szintén a litván mirgė- igével hozható kapcsolatba.

⁶ Ha másként nincs jelezve, a szavak jelentései a Litván nyelv szótárának elektronikus változatából származnak (a továbbiakban LKŽe).

⁷ Vanagas (1981: 204) a víznevet a litván mãrės, mãrios ‘tenger’ szavakkal hozza kapcsolatba.

⁸ Vanagas a Mir̃glonas hidronimát a –onas képzős származékok közé sorolja, de a l mássalhangzó tőbeli megjelenését részletesebben nem kommentálja (lásd Vanagas 1970: 188; lásd még LVvGDB; Skardžius 1943: 282 (itt a –uonas képző van elkülönítve)).

⁹ A mir̃glinti ‘hunyorogva járni < pislogva mozogni’, valamint a mir̃glyti ‘szitálni, permetezni’ igét a mirg-l tő összehasonlítására Pėteraitis (1992: 126) is megadja.

¹⁰ Egy személy csúfneves jellemzése.

¹¹ Vanagas (1981: 247) a hidronimát a Spitris, Spitrỹs személynévből képzett pa– előtagos származéknak tartja.

¹² Vanagas (1981: 175) a litván kurtinỹs ‘a fajdfélék családjába tartozó madár’ szóval hozza kapcsolatba.

¹³ A Mir̃glius változat itt nincs adatolva.

¹⁴ A tanulmányban a nyelvjárási határokat a Litván nyelvjárások chrestomathiájában (2004) közölt térképek alapján határozzák meg.

202

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

ni, vö. a lett mirgot ‘csillogni, ragyogni, fodrozódni, fényleni, tündökölni, villódzni, fel-felvillanni; szemerkélni, szitálni, permetezni, szitáló esőt hullatni’, a lett mirdzināt ‘csillogtatni, tündököltetni, fényesíteni; szemerkélni, szitálni’ igéket (LLKŽė). Analógiaként vö. a Murgālis folyónévvel Klp, amely a lett murga ‘szennyes víz, pocsolya’ (ME 2: 669), a litván murglà ‘sűrű köd; nagyon finom eső’, a litván murglõtas, –a ‘finom esővel áztatott, ködös’ stb. szavakkal való kapcsolata mellett (Kiseliūnaitė 2020: 48; Pėteraitis 1992: 127)¹⁵ a litván murmėti, mùrga ‘szitálni, permetezni’ Grg igével is kapcsolatba hozható. Mindazonáltal a Mìrglonas || Mìrglius víznevek és a mirglyti ige kapcsolata mellett a tő hanghordozásának különbségei keltenek kétségeket.

Mùmelis tó Gl. Ugyanott Mùmelis rét.¹⁶ (PKK). Aleksandras Vanagas (1981: 221) bizonytalanul a litván mùmelis ‘csendes, szűkszavú ember, hallgatag; lusta, ügyetlen ember’, litván mùmas ‘mumó; néma’ szavakkal hozza kapcsolatba a víznevet; vö. esetleg Mumėlė mocsár Ps (Bilkis 2008: 114). A mum tővel rendelkező további nevek, a Mumiai erdő Rt (és Mūmiškė patak Rt¹⁷), a Mumiškis patak Šl¹⁸ (VK) esetében megalapozottabb a kapcsolat az Mùmas személynévvel (Zinkevičius 2008: 119), a *Mumis-szal vagy hasonlóval; vö. Christophori Mumis Ad személynév 1657-ből (IAK), Mumā személynév Dt (Butkus 1995: 317), bár a köznévi eredet lehetősége sem zárható ki.

Mind a Mùmelis hidronima, mind a Mumėlė helonima kapcsolata a mùmas, mùmelis szavakkal motivációs szempontból kétséges¹⁹, bár vannak analógiák, vö. a Savėlis folyónévvel Pkr (: litván savėlis ‘féleszű, figyelmetlen ember, mamlasz’), a Lebedà folyónévvel Dbk, Pbrd (: litván lebedà ‘elbutult, ügyetlen, hanyag ember, tökfilkó, mamlasz’) (Vanagas 1981: 292, 184; 1981a: 87, 86). Talán valószínűbb a kapcsolat a mùmas szóval (különösen a mocsár neve esetében), ha figyelembe vesszük annak ‘gyermekijesztő, mumus’ jelentését. Ez olyan hely lenne (mocsár, tó), ahol mumusok vagy hasonlók vannak; vö. a Vaidùlė mocsárnevekkel Sug, mocsár, láp Skm, láp An, Čln és a Vaidùlė folyónévvel Dbk, Vaidùlis folyónévvel Šd, Vaidėnis folyónévvel Sd (: litván vaĩdas ‘kísértet, lidérc, fantom’) (Bilkis 2008: 101; Vanagas 1981: 358; lásd még Vanagas 1981a: 110–111).

A Mùmelis víznévnek a mùmas, mùmelis szavakkal való összevetése az appellatívumok elterjedési területe miatt is némileg kétséges. Az LKŽė adatai szerint ezek a főnevek a keleti aukštaitis nyelvjárás uteniškiai és panevėžiškiai változatában terjedtek el. Továbbá vö. ugyanazon

¹⁵ Vanagas (1981: 221–222) a hidronimát a germanizmus mùrgas ‘tarka, földmérték’ származékának tartja.

¹⁶ Valószínűleg ugyanaz a létesítmény, amelyet 1983-ban (VK) mocsárként rögzítettek.

¹⁷ A víznevet a LUEV és Vanagas munkái nem adatolják. A háború közötti Telšiai körzet Rietavas járásának Stirbiškė faluja földrajzinév-adatlapján jegyezték fel (1937).

¹⁸ A víznevet a LUEV és Vanagas munkái nem adatolják. A háború közötti Šiauliai körzet és járás Žadžiūnai faluja földrajzinév-adatlapján jegyezték fel (1935). Az adatlap szerint az objektum egy tekmė, e szó egyik jelentése ‘folyó, patak’ (lásd LKŽė).

¹⁹ A víznevet a víz fizikai állapotát leíró jelentésű hidronimák közé sorolják (Vanagas 1981a: 83–86).

Straipsniai / Articles

203

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

A maumas, maumė ‘gyermekijesztő, mumus; csendes, szűkszavú ember, hallgatag’ tőből képzett maumelis, maumė, maumys, maumužas, maumokas ‘gyermekijesztő, mumus’ szavak széles körben használatosak a keleti és déli aukštaitis nyelvjárásokban, és a peremvidéki žemaitis nyelvjárásban is ismertek (LKŽe; lásd még Jasiūnaitė 2000: 176–177). A hidronima a nyugati aukštaitis kauniškiai nyelvjárás területén található²⁰ (Užnemunėben). Nem zárható ki, hogy az említett appellatívumokat Litvánia ezen a területén is használták.

Másfelől mérlegelhető a Mūmelis víznév más eredetének feltételezése. A tó neve összefüggésbe hozható a litván vízinövény-névvel, mūmelė (németül Mummel) ‘tündérrózsa (Nuphar)’, amely Kelet-Poroszország és a Klaipėda-vidék írásos forrásaiban, valamint F. Kuršaitis és G. H. F. Neselman szótáraiban van adatolva (lásd LKŽe; lásd még AK 2: 1438). A germanizmus Užnemunėben is ismert lehetett (Gelgaudiškis környékén²¹), amely a 18. században Poroszországhoz került (részletesebben lásd VLEe; MLEe). Motivációs szempontból ez olyan tó lenne, amelyben sok mumelė vagy hasonló növény nő. Litvániában számos olyan víznév van, amely növénynevekkel hozható kapcsolatba (lásd Vanagas 1981a: 90–94); vö. az Indrailis tónevet Ds (: litván indrė ‘nád’), a Lūkštinis tónevet Mlt, Smal (: litván lūkštas ‘tündérrózsa’), a Švóginas tónevet Ign (: litván švógės ‘mocsári fűfélék, nád’) (Vanagas 1981: 130, 198, 338). A hidronima szerkezetéhez vö. a Žiežul-is tónevet Ktk, Sem, Vrn (: litván žiežulė ‘vörösszárnyú keszeg, dévérkeszeg’), a Lapūk-is tónevet Rdm (: litván lapūkas ‘bojtorján; tündérrózsa; gólyahír; sárga tavirózsa; mocsári gyömbérgyökér’) (lásd Vanagas 1970: 65–66). A mūmelė (1. hangsúlyosztály) eredetének lehetőségével nem ellenkezik a Mūmelis hidronima kezdő szótagjának állandó hangsúlya (1. hangsúlyosztály) (LUEV: 106).

Pasódgiris (Pasódgiris²²) folyó KzR. Feltételezik, hogy a folyónév egy másik hely (erdő vagy hasonló) feltételezett összetett nevéből, a *Pasod-giris névből ered, amelynek első eleme a Pasóda helynévből származna < litván pasóda ‘az erdésztisztnek juttatott erdei földdarab; a föld, amelyen tanya áll’ (Vanagas 1981: 247). Az élő nyelvből gyűjtött földrajzi nevek elemzése azt mutatja, hogy a hidronima egy rét vagy mocsár nevéből, a Pasódgiris névből ered. A rét nevét a háború közötti Kazlų járás Marackai falujának földrajzinév-adatlapján jegyezték fel (1935)²³, a helonima pedig

^²⁰ Nyugat-Litvániában hasonló jelentésű főnevek használatosak: litván mēmē ‘csendes, lassú, szűkszavú ember, ügyetlen, mamlasz, butácska’, litván mēmėlis, mēmėlis ‘aki érthetetlenül beszél, mormog, motyog’ Jrb, Rs stb. (lásd LKŽe).

^²¹ Megjegyzendő, hogy a Gelgaudiškis-birtokot a 18. században a von Keudell bárói család szerezte meg, és sok német költözött a környékre (részletesebben lásd https://www.gelgaudiskis.lt/istorija; https://www.mle.lt/straipsniai/papruse).

^²² Vanagasnál (1981: 247) így van hangsúlyozva (feltehetően a Pasóda rétnév és a pasóda appellatívum hangsúlyozása alapján), az akut hangsúly hitelessége azonban kétséges. Az LUEV: 119 a Pasódgiris alakot adja meg. Ezt a hangsúlyozást az élő nyelv adatai is tanúsítják.

^²³ Petronėlė Pajaujytė tanárnő jegyezte fel.

204

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

ugyanazon járás Jūrėsi erdészetének adatlapján rögzítették (1936)²⁴, amely szerint a mocsár²⁵ Jūrėsi falu közelében található (VK; lásd még LVvGDB). Valamivel valószínűbb, hogy a patak az ugyanabban a faluban található rét nevét vette át. Marackai és Jūrėsi falu azonban határos egymással, ezért a mocsár nevével való kapcsolat nem zárható ki. Motivációs szempontból ez a réten vagy mocsáron át (keresztül) folyó P asōdgiris patak vagy hasonló lenne. Figyelemre méltó, hogy a földrajzinév-adatlapon a rét nevének feljegyzője a megjegyzések rovatban jelezte, hogy ott „korábban pasoda (erdőőrség) volt”. Ezért kijelenthető, hogy a P asōdgiris név első eleme a pasodà appellatívumból származik, nem pedig a Pasóda rétnévből, ahogy Vanagas vélte. Egyébként a tanulmány szerzője nem tudott olyan adatokat rögzíteni²⁶, amelyek szerint az említett falvakban vagy a szomszédos településeken ilyen nevű rét lett volna.

Pātyralis folyó. Lásd. A víznevet a pa előtagos, *Tyralis névből képzett származéknak tartják, amely a -alis kicsinyítő képzővel a Týrai vagy Týras rétnévből keletkezett (Vanagas 1981: 249). A Telšiai körzet Žarėnai járásának Medingėnai birtokának földrajzinév-adatlapján (1935)²⁷ szereplő, a folyó (pontosabban patak²⁸) és más objektumok elhelyezkedésére vonatkozó adatok alapján megállapítható, hogy a víznév a közeli Tyralis erdő nevéből származik. Olyan patak lehetett, amely az erdő mellett folyik el, vagy onnan ered. Továbbá vö. Pātyralis folyó, mocsár, rét Žr (VK; lásd még LVvGDB).

Piršėnas²⁹ tó Blnk³⁰. A víznevet a Peršas tó Srj, a Peršėkė folyó Brb, a Peršokšna folyó Švnčl, a Parsvėtas tó Dkšt és más hidronimákkal vetik össze, amelyeket később a litván pra–parsas, pra–peršà, pró–perša ‘nem befagyó hely a jégben; ritkább hely az erdőben’ szavakkal, vö. óind párś–āna– ‘szurdok, mélység, szakadék’ < indoeurópai *perḱ–/*pr̥ḱ– tővel hoznak kapcsolatba. A pirš– tő a balti apofónia pars–/perš–/pirš– eredményeként értékelendő (Сабукинас 1966: 169–170; Vanagas 1981: 260, 245–246; 1981a: 70).

Nem zárható ki azonban annak lehetősége, hogy a Piršėnas tó neve rokonságban áll a litván (többes számú) piršys, piršės, piršiai ‘a ló mellkasa’ szóval, vö. óegyházi szláv (többes számú) prьsi, lengyel piersi ‘mellkas’, amelyek a balti–szláv *pirši– ‘mellkas; mellrész’ < indoeurópai *perḱ– ‘borda, mellkas’ < *perk– ‘ugyanaz’ tőből származnak (vö. óind pṛṣṭi ‘borda’ és hasonlók); továbbá

24 Juozas Jurkėnas erdész jegyezte fel Antanas Mitkaus adatközlőtől. 25 Feltehetően ugyanaz az objektum, amelyet az 1982-ben feljegyzett VK-kártyán mocsárként jelöltek (A. Medžiūtė jegyezte fel). 26 Ahhoz a területhez legközelebb eső rétet Kupreliškiai faluban (Pilviškiai környéke) rögzítették (VK; 1981; K. Eigminas jegyezte fel). Gulioniškiai és Karališkė falvakban tanyákat is rögzítettek (VK; 1982; O. Arminienė jegyezte fel). A rét és a tanyák azonban még így is kellően távol voltak a Marackai és Jūrėsi falvakban található objektumoktól. 27 Anelė Laurusevičiūtė tanárnő jegyezte fel Petro Vitkus adatközlőtől. 28 Feljegyezték, hogy „a birtok közepén folyik át”. 29 Kazimieras Būga (Būga RR 3: 537) a Piršėnas alakot rögzítette. 30 A háború közötti Ukmergė körzet Žemaitkiemis erdészetének adatlapján a tónév eltorzult alakját, a Piršanka nevet jegyezték fel. Antanas Lukošiūnas erdész jegyezte fel.

Straipsniai / Articles

205

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

vö. etimológiailag rokon litván pirštas ‘ujj’, lett pir(k)sts (Mažiulis 2013: 715 [=1996: 286–287]; Smoczyński 1982: 222–223; lásd még BEŽK). A szóban forgó elnevezések a nyugati nyelvjárásokban (a žemaitis és a nyugati aukštaitis kauniškiai nyelvjárásban) terjedtek el, de a piršys főnevet a keleti aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárási területén is feljegyezték (Smilgiai környékén, Panevėžys járásban) (lásd LKŽe). Az appellatívumok a Litvánia keleti területén is ismertek lehettek, ahol a tó található. A Piršėnas hidronima motivációja a konfigurációján alapulhatna, azaz kiugró, elöl elhelyezkedő, mellkashoz hasonló alakú vagy hasonló tó lehet. Testrésznevekkel összevetett víznevekből több is van; vö. a Pãpis tónevet Rdš (: litván pãpas ‘mell; mellbimbó; valamilyen egyenetlenség, kiemelkedés’), a Pãkalas tónevet Lkm (: litván pãkalas ‘hát, fenék’), a Pakalỹs tónevet Šv (: litván pakalỹs ‘fenék’) (Vanagas 1981: 244, 239; lásd még 1981a: 65). Talán vö. még a Piršatis tanyanévvel Kpč (VK). Eredetét alátámasztja a Piršėnas víznév tőhangsúlyának állandósága is (1. hangsúlyosztály) (LUEV: 125), amely összefüggésbe hozható a piršys, piršės, piršiai baritonikus hangsúlyozásával (1. hangsúlyosztály) (LKŽe; a hangsúlyozásról lásd még Tamulaitienė 2020: 117).

Rūvelỹs folyó Krš. Ugyanott található a Rūveliaĩ falu (ATSŽ: 269; VŽe) (korábban birtok is). A hidronimát a következő nevekkel vetik össze: Rūveliaĩ (vagy Rūveliai?) erdő Krš, Rūvelė erdő Lnk, Rūvelio kálnas domb Krš, Rūveliškė erdő, liget Krš, Rūvel̃kas (vagy Ruzvel̃kos) erdő Tt, porosz Ruwewange (Vanagas 1981: 285). A felsorolt helynevek közül legalább néhány (például Rūvelio kálnas) kapcsolatba hozható a Rūvelis személynévvel (LPDB), a Ruvėlis, Rūvelas személynevekkel (Zinkevičius 2008: 237, 130), vagy a litván rūvelis ‘rosszindulatú ember, csaló; sírós ember’ szóval. Vanagas (1981: 285) bizonytalanul az utóbbi szóval hozza kapcsolatba a folyónevet, és az LKŽe-ben nem adatolt ‘kövér, elhízott ember’ jelentést is megadja^³¹. Az appellatívummal való kapcsolat motivációs okokból kétségesnek tűnik (konfigurációs jelentésű hidronimának tartják) (Vanagas 1981a: 61). Eredetének ezt a feltételezését a hidronima mozgó hangsúlyozása (3ᵇ hangsúlyosztály) is cáfolja (LUEV: 140), mivel a rūvelis névszó tőhangsúlya állandó (1. hangsúlyosztály) (LKŽe). Ugyanezen okok miatt a Rūvelis személynévből való eredet is nagyon kétséges. Motivációs, szerkezeti (és hangsúlyozási) szempontból megalapozottabbnak tűnik a hidronima kapcsolata a lett ruvēties ‘megnyugodni, elhallgatni, elcsendesedni’ igével (ME 3: 565); vö. a Ruvesỹs folyónévvel Tj (Vanagas 1981: 285).

Óvatosan mérlegelhető, hogy a hidronima az s mássalhangzó aferezisét tükrözi, és a litván srūti, srūva ‘csörgedezni, folyni’ igéből származik; vö. továbbá srūvis ‘folyás, áramlás’. Az s mássalhangzó eltűnése ebben az esetben szórványosnak tekinthető; vö. litván tangùs, –ì ‘nem hajlítható, nem rugalmas; kemény, merev; stb.’ < stangùs, –ì (lásd Zinkevičius 1966: 178; LKŽe). A víz fizikai állapotával (vízfolyással stb.) kapcsolatos motiváció különösen jellemző a hidronimákra (lásd Vanagas 1981a: 83–90); vö. a Almajà folyónévvel Lkm, az Ãlmajas tónévvel Lkm, az Ãlmenas tónévvel Lkm (: litván almėti

^³¹ Forrásként a Litván nyelv szótárának cédulaanyagát jelölték meg.

206

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

‘lassan szivárogni, csöpögni, gennyedzni; lassan folydogálni’), a Sálva || Salvùkas folyónévvel Bsg, a Sálvis folyónévvel Pkr (: litván salvėti ‘lassan folyni, szivárogni’) (Vanagas 1981: 39, 289; Savukynas 1960: 294; LVŽ 1: 75–76). A hidronima szerkezete és mozgó hangsúlyozása tekintetében vö. a Metelỹs 3ᵇ tónevet Srj, a Temelỹs 3ᵇ folyónevet Gdž (Vanagas 1970: 124; LUEV: 102, 172; a hangsúlyozásról lásd még Tamulaitienė 2020: 61).

Skérdynas folyó Kv, Skérdžia folyó Mlt, Skerdumà || Skerdùmė folyó Krk, Skerdeksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà folyó Pbrd. A Skérdynas hidronima (ugyanott Skérdynai falu³² (ATŠŽ: 279; VŽe)) eredetét nem tekintik teljesen világosnak. A skerdyn származékok népszerűsége miatt vö. Skerdýnas mocsár Pkr, Skerdýnbalė mocsár Rk, Skerdýnė mocsár, rét PŠl, Plk, Pn, erdő Dj, Skerdýnės rét Vdk, mocsár Rd³³; Vanagas (1981: 302) felveti, hogy létezhetett egy *skerdynas ‘irtás’ vagy hasonló fiziográfiai terminus, vö. skerdimas ‘erdőben kivágott hely, irtás’, amely tovább a litván skęrsti ‘fákat vágni, bokrokat nyesni vagy hasonlót’ igével hozható kapcsolatba (lásd még Kazlauskas 1968: 61). Ez a származási hipotézis valószínűnek tűnik, azonban kérdéseket vet fel a hidronima és az ige gyökerének eltérő hangsúlya. Felvethető, hogy a Skérdynas hidronima gyökének akut hangsúlya a litván skérdėti, -ėja (-i), -ėjo ‘kérgessé, repedezetté, hasadttá, töredezetté válni; hasadni, szétnyílni (bőrről)’ ige hangsúlyozásának analógiájára alakult ki, amely Kvedarnában is rögzített (lásd LKŽe). Az sem zárható ki, hogy ez az ige egyáltalán a Skérdynas folyónév alapszavának tekintendő; vö. még skerdynas ‘erősen kirepedezett hely’ (lásd még Tamulaitienė 2020: 47). Nem a skęrsti igével (Vanagas 1981: 302–303; 1981a: 71; Kazlauskas 1968: 61), hanem a skérdėti igével hozhatók kapcsolatba a Skérdžia, Skerdumà || Skerdùmė, Skerdeksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà folyónevek is (vagy legalábbis némelyikük). Ez utóbbi hidronima eredetének ilyen lehetőségét a Skirdyksnà alak támasztja alá; ennek skird gyökere kapcsán vö. a litván skírsti, skírdo ‘kérgessé, repedezetté, hasadttá, töredezetté válni; hasadni, kirepedezni (bőrről)’, litván skirdýnas ‘erősen kirepedezett hely’, litván skirdùs, -ì ‘kérgesedő, törékeny’, litván skirdà ‘a bőrön kirepedezett hely; függőleges repedés a kenyérhéjon’. Ilyen eredet esetén a hidronimák motivációjához vö. a Skírstupis folyó Prnv, Skírštupelis folyó Škn, Skirziùs tó Lp vízneveket (: litván skírsti, skírdo) (Vanagas 1981: 304; 1981a: 61).

Vanagas (1981: 328) a Šėkštis tó Als, a Šėkštė folyó Stlp, valamint a Šėkštys || Šėkštis folyó Krš vízneveket bizonytalanul elsősorban a litván šėkštis ‘hajlított karmú villa a polyva merítésére’³⁴ szóval hozza kapcsolatba (lásd még Būga RR 2: 314). Ezt az eredeti lehetőséget lehetővé teszi

32 E falu földrajzinév-adatlapján (1935; Marija Jagminaitė tanárnő jegyezte fel) a Skerdynų upelis összetett víznévalakot másodlagosnak kell tekinteni, amely a Skerdynai falu nevéből keletkezett.

33 A helonimákról lásd még Bilkis 2008: 183, 184.

34 Másfelől továbbá összevetik a Šiekštas tó JnšM nevével (uo.).

Straipsniai / Articles

207

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

inkább alátámasztja Vanagas nem adatolt főnévi jelentése³⁵: „elágazó bot; kétágú bot, amellyel valamit megtámasztanak; támaszték”, vö. még šėkštė „hosszú rúd”. A motivációt a tó és a folyók konfigurációja (elágazása vagy hasonló) alapozhatná meg, vö. Šakarnė folyó Brž, Šakarnis folyó Ps (: litván šakarnis „elágazó”), Luknà folyó Kl, Rdš, Skm, Vžns, Lūknis tó Al stb. (: litván lùknas „amelynek szarvai oldalra állnak”) (Vanagas 1981: 324, 197; 1981a: 62, 59).

Švilpynė folyó Erž. Az élő nyelvből gyűjtött helynevek kartotékában több mint 70, a švilp gyököt tartalmazó helynév szerepel, például Švilpa legelő, magaslat Brž, Švilpinė szántó Šauk, domb Tt, Švilpynė ugar Rs, falu Jrb, mező Klm, erdő Stč, Šil és mások. Legalább egy részük (különösen a földrajzi neveket) össze lehet kapcsolni a litván švilpti igével: „ajakkal, síppal vagy mással hangot adni; folyamatosan csicseregni; zúgva repülni, a levegőben szállni”. A toponimikai munkákban ebből az igéből származtatják a Švilpė folyó Kv (Vanagas 1970: 61; vö. Vanagas 1981: 338) és a Švilpiškė³⁶ hely b. Slk neveket (Bilkis 2008: 86; lásd még LVvGDB), e származási lehetőséget kétségtelennek tartva. A Švilpė folyónév motivációját más, azonos szerkezetű, hangkeltést jelentő igékkel összefüggő hidronimák is alátámasztják, vö. Kliùkė folyó Nmk (: litván kliùkėti „kiabálni, kiáltani”), Kniaukė folyó Trš (: litván kniaukti „nyávogni, kiabálni”), Krokštė folyó Onš (: litván krõkšti „hörögni”) és így tovább (Vanagas 1970: 60–61; 1981: 160, 161, 167). A helynevek és a švilpti közötti lehetséges kapcsolatot az élő nyelv adatai is tanúsítják, például a VK kartonján (1978) a Švilpiakalnis hegy neve mellett Dbg ez áll: „semmi sem nő, fütyül a szél”³⁷. Mindazonáltal a Švilpynė folyó Erž (vö. Švilpė folyó Kv) (Vanagas 1981: 338; 1970: 167) hidronima és a Švilpynė mocsár Kž (vö. Švilpa hely Žml) (Bilkis 2008: 189) helonima eredete nem tekinthető teljesen tisztázottnak; a švilpti igével való kapcsolatot óvatosan kell megítélni.

A Švilpynė folyónév összevetése a švilpti igével kétségeket ébreszt az ige és a hidronima gyökének intonációs különbsége miatt. A Švilpė folyó Kv (LUEV, 170; Vanagas 1981: 338), a Švilpa hely Žml, legelő Brž, magaslat Rgy (Vanagas 1981: 338) gyökében szintén akut hangsúlyjel van, ezt azonban valószínűleg a képzett tövekhez jellemző metatónia okozta, vö. švilpa „síp; aki fütyül, füttyös”. A –ynė képzős származékokra nem jellemző a gyök intonációjának változása. Lehetséges, hogy a Švilpynė folyónév akut hangsúlyjele a következő képzett igék: švilpauti, švilpuoti, švilpiuoti „szakaszosan (rendszerint valamely dallamot előadva) fütyülni; hosszan, szakaszosan csicseregni”, a švilpa főnév vagy hasonlók hangsúlyozási analógiája révén alakult ki. A hidronima a litván akut gyökerű švilpti, –sta (?,) –o „magas, éles hangot kiadni” igével is összevethető, de használati területe nem világos, az LKŽe-ben közölt

^³⁵ Talán nem álltak rendelkezésre adatok róluk.

^³⁶ A mocsár neve az Švilpa, Švilpà személynévvel is összevethető (Bilkis 2008: 86; lásd még LVvGDB).

^³⁷ A kartont Petkutė és Pėstiniakaitė jegyezte fel.

208

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

csak sužvilpti példái Kelet-Litvániából. A hidronima a déli žemaitis raseiniai nyelvjárás területén található.

Valószínűbb azonban, hogy a Šuilpynė folyónév nem a švilpti igével, hanem a következő növénynevekkel kapcsolatos: litván švilpas „zsurló” vagy litván švilpis, švilpis „gyékény (Typha)”, vö. még švilpūkas „zsurló”. Az LKŽe alapján ezek a szavak Nyugat-Litvánia nyelvjárásaiban ismertek (Alksnėnai, Geistarai (Vilkaviškis járás), Rusnė, Kintai (Šilutė járás) környékén). A klaipėdai németek nyelvjárásában a die Schwilp litvanizmus is adatolt (litván švilpas): die Schwilp wächst am Haf­frand [a švilpasok a tengerparton nőnek] (lásd MLEe). E származási feltevést jelentősen megerősíti a hidronima motivációja is – ez olyan folyó volna, amelyben sok švilpas (švilpis) nő. A -ynė képzőt tartalmazó hidronimák gyakran növénynevekkel hozhatók kapcsolatba³⁸, vö. a következő folyónevekkel: Ajerynė Jsv (: litván ajeras „hosszú, erős illatú levelű mocsári növény”, vö. ajerynė), Lendrynė Vnd (: litván lėndrė „a pázsitfűfélék családjába tartozó, hosszú, üreges szárú vízinövény, közönséges nád”, vö. lendrynė), Traušynė Krp (: litván traušis, traušys „zsurló”) (lásd Vanagas 1981: 36, 186, 347; 1970: 43–44; lásd még Vanagas 1981a: 90–94; LVŽ 1: 29–30). A szavakkal (különösen a švilpas szóval) való kapcsolatot a hidronima tövének állandó hangsúlya és akut intonációja is megerősíti (lásd még Tamulaitienė 2020: 70).

Uršulis folyó Skm. Az Uršulis hidronimát viszonylag új névnek tartják, és az Uršulė személynévvel hozzák kapcsolatba, vö. Uršulės kėlnės „Uršulė nadrágja”, egy kiszáradt patak medre (Vanagas 1981: 355; lásd még Vanagas 1981a: 33)³⁹. Az Uršulis folyónév azonban kapcsolatban állhat a litván uršti (urščia, uršia) igével is: „dühösen morogni; zümmögni, dongani; haragudni, zsörtölődni, morogni; zajt kelteni, zúgni, mennydörögni”, amely Kelet-Litvániában is adatolt (lásd LKŽe), vö. még litván uršus, -i „dühös, heves, vad; gyors”. A fenti igével hozzák kapcsolatba az Uršė domborzati nevet Jnš (Bartkutė 2007: 35–36)⁴⁰. Nyilvánvalóan e származási körbe tartoznak az Urša erdő-, vízparti rétnevek is⁴¹ Žl (VK). A hidronimák motivációja a víz gyors, zajos folyásával vagy hasonlóval lehetne kapcsolatos, vö. Ūrka folyó Vnd, Ūrkis tó Mrk, Ūrkupis folyó Mrs, Ūrkupis folyó Tl (: litván urkioti „állandóan bosszantóan szidni, üldözni, gyötörni”, lett urkt „morogni”), Trinkulis folyó, tó Nmč (: litván trinkėti „dübörögni, dübörögve hangzani”) (Vanagas 1981: 355, 348; 1981a: 115).

Feltételezik, hogy a következő hidronimák: Žadalis folyó Šil, Žadikė || Žadikė || Žadikis || Žadikýš folyó Pšš, Žadupys folyó Aln a folyás elevenségének, élénkségének jelentésében a litván žadinti „felkelésre késztetni (rendszerint álomból), ébreszteni” igével hozhatók kapcsolatba (Vanagas 1981: 395–396;

³⁸ Vanagas (1970: 43) a -ynė képzőt tartalmazó hidronimák többségét elsődlegesnek, képzős köznevekből származónak tartja. ³⁹ Egy korábbi műben az Uršulis személynévből származtatja (Vanagas 1970: 48). ⁴⁰ Renata Endzelytė (2005: 140) a domborzati nevet a nem adatolt *Uršys személynévvel hozza kapcsolatba. ⁴¹ A patak neve az LUEV-ben és A. Vanagas munkáiban nem szerepel.

Straipsniai / Articles

209

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

1981a: 90). A víznevek szerkezete miatt azonban megalapozottabbnak tűnik, ha nem az említett képzős igével, hanem a litván žadas „hang, zaj, zörej” szóval hozzuk kapcsolatba őket (lásd még Tamulaitienė 2020: 87). Ebben az esetben a motiváció az áramlás hangosságával, zajosságával vagy hasonlóval függne össze, vö. a žadas szó jelentését: „a tenger zúgása” Plng, valamint a Girstupỹs || Girstupis folyónevet Kn (: litván gīrdas „hír, szóbeszéd”, litván gerdas „hang, hír, szóbeszéd”, litván iš-girsti) (Vanagas 1981: 117; LVŽ 3: 209).

KÖVETKEZTETÉSEK

A Mirglonas || Mirglius folyóneveket NmŽ a litván mirgėti „villogó fénnyel világítani, fényleni; mozogni, remegni, fodrozódni, a színek vagy a fény és árnyék váltakozásával változni” igével hozzák kapcsolatba, a bővített mirgl gyök azonban lehetővé teszi a litván mirgla „rosszul látó, kancsal” szóval, a litván mirglinėti „pislogni, hunyorogni (a szemről)” igével és a litván mir̃glinti igével való összevetés lehetőségét: „Mirglinti annyi, mint hunyorogva járni”. Nem zárható ki a folyónevek kapcsolata a litván mir̃glyti „szitálni, permetezni” igével sem.

A Mūmelis tó G1 nevének kapcsolata a litván mūmelis „csendes, szótlan ember, hallgatag; lusta, ügyetlen ember” és a litván mūmas „buta; néma” szavakkal kétségeket ébreszt a motiváció és a köznevek elterjedési területe miatt. Megfontolandó, hogy a hidronima összevethető a litván mūmelė (német Mummel) „tündérrózsa (Nuphar)” szóval.

Feltételezik, hogy a Pasōdgiris folyónév KzR egy másik helynévből, a *Pasod-giris névből származik. A két világháború között gyűjtött névállományi adatok lehetővé teszik e feltevés pontosítását, és a folyónevet a Pasōdgiris rét- vagy mocsárnévből származtatják.

A földrajzinév-gyűjtemény kérdőíveinek adatai azt mutatják, hogy a Pātyralis pataknév Žr nem a Týrai rétnévből vagy a Týras kicsinyítő képzős *Tyralis alakjából, hanem a közelben található Tyralis erdő nevéből származik.

A Piršėnas tó Blnk nevének kapcsolata a litván prā–paršas, pra–peršà, pró–perša „jégen be nem fagyott hely; ritkább hely az erdőben” szóval (< ie. *perḱ–/*pr̥ḱ–) meggyőző. Megfontolandó azonban a kapcsolat lehetősége a litván (tsz.) piršys, piršės „ló mellkasa” < balt.-szl. *piršī– „mellkas; elülső rész” < ie. *perḱ– „borda, mellkas” < *perk– „uo.” alakkal is.

A Rūvelỹs folyó Krš hidronimának kapcsolata a litván rūvelis „dühös ember, csaló; síró” szóval vagy a Rūvelis személynévvel kétséges. Megalapozottabbnak tűnik a folyónév lett ru-vēties „lecsillapodni, elhallgatni, elnémulni” igéből való származtatásának lehetősége. Óvatosan az is megfontolható, hogy a hidronima a litván srūti, srūva „csörgedezni, folyni” igéből származik.

A Skėrdynas folyó Kv hidronimát a litván *skerdynas „irtás, tarvágás” < litván sker̃sti „fákat kivágni, bokrokat irtani vagy hasonló” szóból származtatják, a folyónév hangsúlyozása azonban lehetővé teszi, hogy alapjául a litván skerdėti, –ėja (–i), –ėjo „recsegni, repedezni, kopogni, hasadni; hámlani, repedezni (a bőrről)” ige szolgáljon. A Skėrdžia folyó Mlt, a Skerdumà || Skerdūmė folyó Krk, valamint a Skerdyksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà folyó Pbrd hidronimái szintén kapcsolatban állhatnak ezzel az igével.

210

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

A Šeškėtis tó Als, a Šeškėtė folyó Stlp, a Šeškėtys || Šeškėtis folyó Krš hidronimák litván šeškatis „hajlított karmú villa a polyva merítésére” szóból való származtatásának korábban felvetett lehetőségét megalapozottabbá teszi a főnév jelentése: „elágazó bot; kétágú bot, amellyel valamit megtámasztanak; spyrýs”.

A Švilpynė folyó Erž nevének kapcsolata a litván švilpti „ajakkal, síppal vagy mással hangot adni; folyamatosan csicseregni; zúgva repülni, a levegőben szállni” igével kétségeket ébreszt az ige és a hidronima gyökerének intonációs különbsége miatt. Valószínűbb, hogy a víznév a litván švilpas „zsurló” vagy a litván švilpis, švilpis „gyékény (Typha)” szóból származik.

Az Uršulis folyó Skm hidronimát az Uršulė személynévvel hozzák kapcsolatba. A folyónév azonban a litván uršti „dühösen morogni; zümmögni, dongani; haragudni, zsörtölődni, morogni; zajt kelteni, zúgni, mennydörögni” igével is összefügghet.

A Žadalis folyó Šll, a Žadikė || Žadikė || Žadikis || Žadikỹs folyó Pšš és a Žadupỹs folyó Aln hidronimáit szerkezetük miatt inkább nem a képzős litván žadinti „felkelésre késztetni (rendszerint álomból), ébreszteni” igével, hanem a litván žadas „hang, zaj, zörej” szóval indokolt kapcsolatba hozni.

TÁRGYMEGJELÖLÉSI ÉS EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK

a. – kor, életkor a. p. – hangsúlyparadigma ar. – szántó, szántóföld avd. – személynév b. – mocsár balt. – balti balt.-szl. – balti–szláv dr. – szántóföld drp. – tőzegláp ež. – tó gn. – legelő ide. – indoeurópai ist. avd. – történeti személynév k. – falu kln. – hegy kt. – más, egyéb l. – mező la. – lett le. – lengyel lit. – litván ln. – láp

m. – év mš. – erdő pan. – hasonlóan pl. – pluralis (többes szám) plg. – vesd össze plk. – mocsár ppr. – rendszerint pr. – porosz prvd. – ragadványnév pv. – rét pvz. – például r. – járás rst. – ingovány s. i. – óind s. sl. – óegyházi szláv t. p. – ugyanaz up. – folyó upl. – patak vo. – német žr. – lásd

Straipsniai / Articles

211

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

A HELYMEGHATÁROZÁSI HIVATKOZÁSOK RÖVIDÍTÉSEI

Ad – Adutiškis (Švenčionys járás) Al – Alytus Aln – Alantà (Molėtai járás) Als – Alsėdžiai (Plungė járás) An – Anykščiai Blnk – Balninkai (Molėtai járás) Brb – Balbieriškis (Prienai járás) Brž – Biržai Bsg – Baisógala (Radviliškis járás) Čln – Čiulėnai (Molėtai járás) Dbg – Dubingiai (Molėtai járás) Dbk – Debeikiai (Anykščiai járás) Di – Daujėnai (Pasvalys járás) Dkšt – Dūkštas (Ignalina járás) Ds – Dusetos (Zarasai járás) Dt – Dotnuvà (Kėdainiai járás) Erž – Eržvilkas (Jurbarkas járás) Gdž – Gudžiūnai (Kėdainiai járás) Gl – Gelgaudiškis (Šakiai járás) Grg – Gargždai (Klaipėda járás) Ign – Ignalina Imbr – Imbradas (Zarasai járás) Jnš – Joniškis JnšM – Joniškis (Molėtai járás) Jrb – Jurbarkas Jsv – Josvainiai (Kėdainiai járás) Kl – Kuliai (Plungė járás) Kln – Kel̃mė Klp – Klaipėda Kn – Kaunas Kpč – Kápčiamies­tis (Lazdijai járás) Krk – Krãkės (Kėdainiai járás) Krp – Kruopiai (Akmenė járás) Krš – Kuršėnai (Šiauliai járás) Ktk – Kukt̃iškės (Utena járás) Kv – Kvėdarna (Šilalė járás) KzR – Kazlų Rūdà Kž – Kužiai (Šiauliai járás) Lb – Labguvà (Poleszki terület; Kalinyingrádi terület)

Lbv – Liubãvas (Kalvarija önkormányzati terület) Lkm – Liñkmenys (Ignalina járás) Lnkv – Linkuvà (Pakruojis járás) Lp – Lėipalingis (Druskininkai önkormányzati terület) Mlt – Molėtai Mrk – Merkinė (Varėna járás) Mrs – Mirõslavas (Alytus járás) Nmč – Nemenčinė (Vilnius járás) Nmk – Nemãkščiai (Raseiniai járás) NmŽ – Žemaičių Naũmiestis (Šilutė járás) Onš – Õnuškis (Trakai járás) Pbrd – Pabradė (Švenčionys járás) Pkr – Pakruojis Plk – Plõkščiai (Šakiai járás) Pln – Plungė Plng – Palangà Pn – Panevežys Prnv – Pérnarava (Kėdainiai járás) Ps – Pasvalys Pšl – Pūšalotas (Pasvalys járás) Pšš – Pašùšvys (Radviliškis járás) Rd – Radviliškis Rdm – Rudaminà (Lazdijai járás) Rdš – Rūdiškės (Trakai járás) Rgv – Raguva (Panevėžys járás) Rk – Rõkiškis Rs – Raseiniai Rt – Rietãvas Sd – Sedà (Mažeikiai járás) Sem – Semeliškės (Elektrėnai önkormányzati terület) Skm – Skiemõnys (Anykščiai járás) Slk – Sãlakas (Zarasai járás) Smal – Smãlvos (Zarasai járás) Srj – Seirijai (Lazdijai járás) Stč – Staciūnai (Pakruojis járás) Stlp – Stãlupėnai (Nesterov; Kalinyingrádi terület)

212

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

Sug – Suginčiai (Molėtai járás) Šauk – Šaukėnai (Kelmė járás) Šd – Šeduva (Radviliškis járás) Škn – Šakyna (Šiauliai járás) Šl – Šiauliai Šll – Šilalė Šv – Švėkšna (Šilutė járás) Švnčl – Švenčionėliai (Švenčionys járás) Tj – Taujėnai (Ukmergė járás)

Tl – Telšiai Trš – Tryškiai (Telšiai járás) Tt – Tytuvėnai (Kelmė járás) Vdk – Viduklė (Raseiniai járás) Vnd – Vandžiogala (Kaunas járás) Vrn – Varėna Vžns – Vyžuonos (Utena járás) Žl – Želva (Ukmergė járás) Žml – Žeimelis (Pakruojis járás) Žr – Žarėnai (Telšiai járás)

LITERATŪRA

AK – Alexander Kurschat, Litauisch-Deutsches Wörterbuch 1–4, Göttingen: hoeck & Ruprecht, 1968–1973.

ATSŽ – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis, 1976.

Bartkutė Nerija 2007: Kalnuotų vietų įvardijimas nekalnuotoje Lietuvos teritorijoje (remiantis Joniškio rajono vietovardžiais). – Acta Linguistica Lithuanica 56, 23–40.

BEŽK – Kazimiero Būgos etimologinio žodyno kartoteka: skaitmeninis leidimas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021. Prieiga internete: https://ekalba.lt/BugosEtimologinioZodynoKartoteka/ [žiūrėta 2021-10-27].

Bilkis Laimutis 2008: Lietuvių helonimų daryba: priesaginiai ir priesagėtieji helonimai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Bilkis Laimutis 2006: Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės. – Baltų onomastikos tyrimai: Aleksandrui Vanagui atminti, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 47–62.

Bilkis Laimutis 2011: Dar kartą dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės. – Baltų onomastikos tyrimai 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–25.

Bilkis Laimutis 2014: Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II). – Acta Linguistica Lithuanica 71, 147–157.

Būga RR – Kazimieras Būga 1958–1961: Rinktiniai raštai 1–3, sud. Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Butkus Alvydas 1995: Lietuvių pravardės, Kaunas: Æsti.

Endzelytė Renata 2005: Šiaurės vidurio Lietuvos vietovardžiai: daktaro disertacija, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla.

Straipsniai / Articles

213

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

Gar­liaus­kas Vi­das 2013: Kai ku­rie Sei­ri­jų kraš­to hi­dro­ni­mai. – Sei­ri­jų pra­ei­tis ir da­bar­tis I, sud. L. La­pin­skie­nė, Vil­nius: Gim­ta­sis žo­dis, 477–490.

Gel­gau­diš­kio mies­te­lio tin­kla­la­pis. Prieiga interne­te: https://www.gelgaudiskis.lt/ [žiūrėta 2021-10-01].

H e n n e n b e r g e r C a s p a r 1584: Prussiae regionis Sarmatiae Europaeae nobiliss. Vera et nova descriptio, auctore Gasparo Hennenbergo Erlichensi Pastore Mulhausensi. Prieiga interne­te: http://www.lithuanianmaps.com/images/1584_A_Ortelius_Prussiae_Regionis_Sarmatiae_18x14_inches.jpg.

H e n n e n b e r g e r C a s p a r 1634: Prussiae Nova Tabula, auctor Casparo Henneberg Erlichensi. Prieiga interne­te: http://www.lithuanianmaps.com/images/1634_Blaeu_Prussia_Nova_Tabula_raremaps.jpg.

H e n n e n b e r g e r C a s p a r 1638: Hennenberger Kaspar, Segebade Lorenz, Prussiae: Das ist des Landes zu Preussen Welches das herrlichste Theil ist Sarmatiae Europae, Eigentliche vnd Warhafftige Beschreibung [...] [Königsberg]: [s.n.], [1638], (Gedruckt zu Königsberg in Preussen: bey Segebaden Erben, im Jahr 1638). Prieiga interne­te: https://polona.pl/item/prvssiae-das-ist-des-landes-zu-preussen-welches-das-herrlichste-theil-ist-sarmatiae,NDg5ODg0Nw/0/#info:metadata.

IAK – Istorinių asmenvardžių kartoteka, Lietuvos kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centro fondas.

Jasiūnaitė Birutė 2000: Iš lietuvių mitologinės leksikos: baūbas bei jo pader­mė. – Baltistica 35(2), 171–191.

Juška Albertas 2020: Ištrauka iš spaudai rengiamos knygos „Miestelis prie Lendros, Vanagio ir Šusties“. – Šilo karčema: internetinė laikraščio versija, 2020-05-13. Prieiga internete: https://www.silokarcema.lt/naujiena/12283_is­trauka-is-spaudai-rengia­mos-knygos-miestelis-prie-lendros-vanagio-ir-susties-.html.

Kazlauskas Jonas 1968: Dėl kuršių vardo etimologijos. – Baltistica 4(1), 59–63.

Kiseliūnaitė Dalia 2020: Klaipėdos krašto toponimai. Istorinis ir etimologinis registras: elektroninis leidinys, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://prussia.online/Data/Book/kl/klaipdos-krato-toponimai/Kiseli%C5%ABnait%C4%97%20D.%20Klaip%C4%97dos%20kra%C5%A1to%20toponimai%20(2020),%20OCR.pdf.

Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė,

214

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2017). Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas.

LLKŽ – Didysis lietuvių–latvių kalbų žodynas: skaitmeninis leidimas, par. J. Balkevičius, J. Kabelka, E. Švageris, A. Navickaitė-Klišauskienė, G. Nešpore. Prieiga internete: https://ekalba.lt/latviu-lietuviu-kalbu-zodynas/.

LVvGDB – Lietuvos vietovardžių geoinformacinė duomenų bazė. Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuvos-vietovardziu-geoinformacine-duomenu-baze/.

LPDB – Lietuvos pavardžių duomenų bazė. Prieiga internete: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/.

LUEV – Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1963.

LVŽ 1 – Lietuvos vietovardžių žodynas 1, redaktorių kolegija: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008.

LVŽ 3 – Lietuvos vietovardžių žodynas 3, autoriai V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, D. Sviderskienė, atsak. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2018.

Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas, 2-asis pataisytas ir papildytas leidimas, par. V. Rinkevičius, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras [= Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4, Vilnius: Mokslas (t. 1), Mokslo ir enciklopedijų leidykla (t. 2–3), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (t. 4), 1988–1996].

Mažosios Lietuvos istorijos muziejaus tinklalapis. Prieiga internete: https://www.mlimuziejus.lt [žiūrėta 2021-10-15].

ME – Kārlis Mūlenbachs, Latviešu valodas vārdnīca 1–4, rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, Rīgā, 1923–1932.

MLE – Mažosios Lietuvos enciklopedija: elektroninis leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2021. Prieiga internete: https://www.mle.lt/ [žiūrėta 2021-10-01].

Pėteraitis 1992: Mažoji Lietuva ir Tvan­ksta prabaltų ir pralietuvių laikais, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

PKK – Pavardžių ir vietovardžių komisijos surinktų vietovardžių kartoteka, Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centro fondas.

Savukynas Bronys 1960: Ežerų vardai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 289–300.

Straipsniai / Articles

215

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

Skardžiūnas Pranas 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvos mokslų akademija, Lietuvių kalbos institutas.

Smoczyński Wojciech 1982: Indoeuropiėskie podstavwy słownictwa bałtyckiego. – Acta Baltico-Slavica 14, 211–240.

Tamulaitienė Dovilė 2020: Lietuvių priesaginių hidronimų kirčiavimas: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Vanagas Aleksandras 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis.

Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas.

Vanagas Aleksandras 1981a: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153.

Vanagas Aleksandras 1992: Įvadas. – Lietuvos vietovardžių žodynas 1, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, XI–XXXI.

VK – Vietovardžių iš gyvosios kalbos kartoteka, Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centro fondas.

VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija (2001–2015): e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2021. Prieiga internete: https://www.vle.lt/ [žiūrėta 2021–10–01].

VŽe – Vietovardžių žodynas: internetinis leidimas, sud. M. Razmukaitė, A. Pupkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007. Prieiga internete: http://www.vietovardziai.lki.lt.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Žemės vardyno anketos (1935–1940 m.), Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centro fondas.

Савукинас Бронис 1966: К проблеме западнобалтийского субстрата в югозападной Литве. – Baltistica 1(2), 165–176.

216

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

Pasvarstymai dėl kelių lietuvių upių ir ežerų vardų kilmės

Considerations on the Origin of Several Names of Lithuanian Rivers and Lakes

SUMMARY

Based on the analysis of the accentuation and motivation of hydronyms as well as their links with other toponyms, the article considers new or revises existing possibilities concerning the origin of several hydronyms, which have already been addressed in toponymic studies.

The hydronyms Mìrglonas || Mir̃glius (a river in Žemaičių Naumiestis) are linked with Lith. mirgėti ‘to shine, twinkle; to move, vibrate, sparkle with changing colours or light and shadows’, but the expanded root mirglentails a possibility of comparison with Lith. mir̃gla ‘someone who does not see well, a weak-sighted person’, Lith. mir̃glinėti ‘to look with the eyes partly closed, squint’, Lith. mir̃glinti ‘to go with the eyes partly closed’. The link between the river names and Lith. mir̃glyti ‘to rain lightly, drizzle’ should not be rejected as well.

The etymological connection between the lake name Mùmelis (Gelgaudiškis) and Lith. mùmelis ‘a silent, incommunicative, reserved person; a lazy, clumsy person’, Lith. mùmas ‘a silent, dumb person’ raises certain doubts as to the motivation and the distribution area of the appellatives. It is considered whether the hydronym could be related to Lith. mùmelė (Ger. Mummel) ‘Nuphar’.

Presumably, the hydronym Pasõdgiris (a river in Kazlų Rūda) derives from the name of another place *Pasod-giris. The data on proper names collected during the interwar period enable us to revise this assumption and to trace the river name to the meadow or marsh name Pasõdgiris.

The data from the Land Names Questionnaires show that the river name Pātyralis (Žarėnai) does not derive from the diminutive form *Tyralis of the meadow name Týrai or Týras but from the name of the nearby forest Tyralis.

The etymological link between the lake name Pir̃šenas (Balninkai) and Lith. prā-paršas, pra-peršà, pró-perša ‘an unfrozen crack in the ice; an open place in a forest’ (< IE *perḱ-/*pr̥ḱ-) is convincing. However, the possible link with Lith. (pl.) pir̃šys, pir̃šės ‘a horse’s chest’ < Balt.-Slav. *pirši- ‘chest; front’ < IE *perḱ- ‘rib, chest’ < *perḱ- ‘idem’ is worthy of consideration.

The connection between the hydronym Rūvel̃ys (a river in Kuršėnai) and Lith. rūvelis ‘an angry person, cheat; weeper’ or the personal name Rūvelis is doubtful. The possibility of tracing it to Lat. ruvēties ‘to calm down, become quiet’ is more likely. We can carefully consider that the hydronym may have originated from Lith. srūti, srūva ‘to trickle, flow’.

The hydronym Skérdynas (a river in Kvėdarna) is traced to Lith. *skerdynas ‘slaughter’ < Lith. sker̃sti ‘to slaughter, disembowel’, but the accentuation of the river name allows us to consider the Lithuanian verb skerdėti, -ėja (–i), -ėjo ‘to crack, chap; to get chapped (about

Straipsniai / Articles

217

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

skin)’ to be the base word. The hydronyms Skėrdžia (a river in Molėtai), Skerdumà || Skerdùmė (a river in Krakės), Skerdyksnà || Skerdiksnà || Skirdyksnà (a river in Pabradė) may also be etymologically related to the latter verb.

The possibility of tracing the hydronyms Šėkštis (a lake in Alsėdžiai), Šėkštė (a river in Stalūpėnai), Šėkštỹs || Šėkštis (a river in Kuršėnai) to Lith. šėkštis ‘a fork with hooked prongs for raising chaff’, which has previously been raised, is further supported by the meanings of the proper name ‘a branched pole; a forked pole for propping up something; prop’.

The link between the river name Šuilpynė (Eržvilkas) and Lith. šuil̃pti ‘to produce sound by lips, a whistle or in another way; to chirp continuously; to move quickly through the air with a whistling sound’ raises doubts as to the difference between the root accent of the verb and the hydronym. It is more likely that the hydronym derives from Lith. šuil̃pas ‘horsetail’ or Lith. šuil̃pis, šuil̃pis ‘Typha’.

The hydronym Uršùlis (a river in Skiemonys) is associated with the personal name Uršūlė. However, the link between the river name and Lith. ur̃šti ‘to growl angrily; to buzz, hum; to be angry, grumble; to raise noise, bluster, din’ is also possible.

Due to their structure, there are more grounds to associate the hydronyms Žadãlis (a river in Šilalė), Žãdikė || Žãdikė || Žãdikis || Žãdikỹs (a river in Pašusvys), Žadupỹs (a river in Alanta) with Lith. žãdas ‘voice, speech, sound’ rather than the prefixed Lithuanian verb žadinti ‘to wake someone up’.

Įteikta 2021 m. spalio 18 d.

DOVILĖ TAMULAITIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

218

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV