JÜRGEN UDOLPH

Névkutatási Központ – Göttingen

Göttingeni Tudományos Akadémia

Tudományos kutatási irányok: történeti nyelvészet, víznevek, helynevek, családnevek.

DOI: doi.org/10.35321/all86-05

NOMINA GEOGRAPHICA EUROPAEA. Európai hely-, dűlő- és víznevek bibliográfiai gyűjteménye

Nomina Geographica Europaea. Az európai helynevek, dűlőnevek és víznevek bibliográfiai gyűjteménye

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány egy mintegy 450 000 földrajzi nevet tartalmazó, néhány hónapja szabadon hozzáférhető internetes fájllal foglalkozik. A fájl a Nomina Geographica Europaea. Európai hely-, dűlő- és víznevek bibliográfiai gyűjteménye címet viseli, és a következő internetcímen érhető el: https://adw-verwaltung.uni-goettingen.de/ortsnamen/images_lightbox.php. A szöveg részletesebben bemutatja a fájlt. Ismerteti keletkezését, alapelveit és felépítését, továbbá rámutat arra, hogy használata teljesen szabad, és minden érdeklődő számára nyitva áll. A tanulmány második részében egy, a szláv törzsek Balkánra vándorlásával kapcsolatos példán mutatják be, hogyan használható a fájl nagy adatmennyisége: a földrajzi nevek gyűjteménye a benne foglalt adatoknak köszönhetően lehetővé teszi olyan térképezések készítését, amelyek eredményei fontosak annak kérdésében, hogy a szláv törzsek milyen útvonalakon jutottak délre.

KULCSSZAVAK: helynevek, víznevek, dűlőnevek, névgyűjtemény, délszlávok.

Straipsniai / Articles

123

JÜRGEN UDOLPH

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány egy mintegy 450 000 földrajzi nevet tartalmazó fájlról szól, amely néhány hónapja szabadon hozzáférhető az interneten. A kartoték címe Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen, és a következő internetcímen érhető el: https://adw-verwaltung.uni-Goettingen.de/ortsnames/images_lightbox.php. A szöveg részletesebben bemutatja a fájlt. Részletesebben vázolja annak eredetét, alapelveit és szerkezetét, valamint rámutat arra, hogy használata teljesen szabad, és minden érdeklődő előtt nyitva áll.

A tanulmány második részében egy, a szláv törzsek Balkánra vándorlását bemutató példa szemlélteti, hogyan használható a fájl nagy adatmennyisége: a földrajzi nevek gyűjteménye a benne található információknak köszönhetően lehetővé teszi olyan térképezések készítését, amelyek eredményei fontosak annak kérdésében, hogy a szláv törzsek milyen útvonalakon jutottak délre.

KULCSSZAVAK: helynevek, hidronimák, toponimák, dűlőnevek, névgyűjtemény, délszlávok.

BEVEZETÉS

Egy földrajzi név meggyőző értelmezése csak akkor sikerülhet, ha kiterjedt előmunkálatok történtek. Egyrészt szükséges a név történeti adatainak gondos összegyűjtése, amelyhez természetesen megbízható szövegkiadásokra vagyunk utalva.

Másodszor elengedhetetlen a hasonló nevek, az összehasonlító nevek és a névpárhuzamok keresése, akár az alapszó, akár a származtatási alap tekintetében – mindkettő nagy haszonnal jár.

Alapjában véve ma is érvényes az onomasztika egy régi mondása: előbb gyűjteni, aztán értelmezni. Wilhelm Eilers (1982: S. 49) ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Előbb gyűjteni és osztályozni, azután nyelv- és történettudományilag elemezni!” Minden sikeremet, minden felismerésemet, amelyet a névkutatás területén elértem, ezen a módon szereztem.”

Ha elegendő anyagot gyűjtöttünk egy helynévhez és annak lehetséges párhuzamaihoz, akkor egy harmadik út is ajánlható: a név és párhuzamainak térképezése, amely alatt például az alapszó, a meghatározó szavak és a névalkotó elemek térképezése értendő. Theodor Frings (1957: S. 9) világos szavakkal hangsúlyozta ezt: „A

124

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

A térképeknek különös jelentőséget tulajdonítunk. Plasztikus jellegük többet mondhat, mint sok oldalnyi szócséplés.”

E feltételek – mindenekelőtt az utolsó – teljesítéséhez éveken és évtizedeken át tartó, hosszú gyűjtőmunka szükséges. Ez minden nagy onomasztikai vállalkozásra vonatkozik, így például a krakkói lengyel helynevek nagy gyűjteményére (NMPol), az ólengyel személynevekre (SSNO) és Litvánia helyneveire (LVŽ I, II) is.

Hogy a szláv hely- és víznevek gyűjtése és térképezése milyen érdekes eredményekhez vezethet, azt évtizedekkel ezelőtt J. Zaimov mutatta be délszláv törzsek elterjedési térképe alapján (1. térkép).

1. TÉRKÉP (Forrás: J. Zaimov 1967, melléklet)

J. Zaimov e térképe azonban csak a szláv törzsek betelepülését mutatja a Balkán keleti részén; a nyugat itt nem szerepel. Ezt a hiányt további gyűjtésekkel és más szláv földrajzi nevek térképezésével ki lehet küszöbölni. Erre még visszatérek.

Straipsniai / Articles

125

JÜRGEN UDOLPH

1. A GYŰJTEMÉNY ALAPJAI ÉS A FÁJL KELETKEZÉSE

Tanulmányom fő célja, hogy felhívja a figyelmet a földrajzi nevek igen terjedelmes gyűjteményére, amely néhány hónapja szabadon elérhető az interneten. Az elmúlt 50 év során jött létre. Mivel a gyűjtés kezdetén (1970) sem internet, sem adatfeldolgozás, sem számítógép nem állt rendelkezésre, a gyűjteményt az akkor egyedül lehetséges módszerrel hozták létre: papíron. Más lehetőség nem volt. Ez akkoriban megfelelt a tudományos szabványnak, és például egy „Új Förstemann” freiburgi létrehozására tett kísérletben, valamint a krakkói NMPol gyűjtésében is alkalmazták. E tanulmány szerzőjének néhány évvel ezelőtt lehetősége nyílt megtekinteni ezt a gyűjteményt és néhány kutatáshoz felhasználni.

A most bemutatott új gyűjtemény, amelyről e tanulmány szól, immár szabadon hozzáférhető az interneten. A következő internetoldalon található: https://adw-verwaltung.uni-goettingen.de/ortsnamen/images_lightbox.php. A fájl használatához türelem szükséges. Nagyon nagy adatmennyiségről van szó, amelynek egyes részeit csak jpg-, vagyis képformátumban lehetett tárolni. Pdf-formátumba való átalakítás nem volt lehetséges. Az alábbiakban röviden leírom a fájlt, és útmutatást adok használatához.

A gyűjtemény nagy mennyiségű földrajzi nevet tartalmaz, becslések szerint mintegy 450 000-et. Kezdetben csak a szláv térség számára hozták létre (a szláv törzsek jelenlegi és egykori településterülete). Idővel a szomszédos régiók neveit is felvették, főként azért, mert a munka során kiderült, hogy a szláv településterület olyan neveket tartalmaz, amelyek feldolgozása és értelmes értelmezése csak a nem szláv toponímák és hidronímia bevonásával lehetséges.

A gyűjtemény elsősorban hivatkozási fájl. Kezdetben megpróbáltak értelmezéseket és megjegyzéseket is hozzáfűzni az egyes nevekhez, de az anyag bősége – a szláv településterület az Elbától Kamcsatkáig, a Balti-tengertől Görögországig terjedt vagy terjed – hamarosan nem tette lehetővé ezt a bővítést. Bizonyos értelemben a gyűjtemény összevethető a R. Schützeichel által kiadott és munkatársai által feldolgozott Register der Beiträge zur Namenforschung, Band 1–16, Heidelberg 1969 című művel; ez olyan regiszter, amelyet még ma is haszonnal lehet használni.

126

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

2. A KARTOTÉK FELÉPÍTÉSE

A gyűjtemény központi része az ábécérendbe szervezett cédulafájl. Mintegy 450 000 cédulát tartalmaz. Használatakor látható, hogy viszonylag egyszerű gyűjteményről van szó, talán primitívnek is nevezhető. Ez részben abból fakad, hogy a gyűjtés kezdetén a szerző nem látta előre, pontosan hogyan kellene eljárni, és mivé fejlődhetnek majd az első kis kezdetek.

A főkartoték betűrendben van elrendezve. Egy Aa nevű tételt tehát a következők követnek: Aar, Abalon, Achalm stb. Vannak azonban sajátosságok, amelyeket nagymértékben a kelet-európai nyelvek ábécéi, valamint a cirill írások átírása határoz meg. Ide tartozik például a -я- besorolása (az -a- után), a -э- besorolása (az -e- után), a -ć- = -c-, -č- besorolása (az -c- után), a -в- = -w stb. A részleteket a bevezető rész „Keletkezési megjegyzések” és „Használati megjegyzések” című fejezetei ismertetik; ezek elolvasása ajánlott a fájl használata előtt.

Egy további, „Irodalom” néven szereplő részben található a felhasznált és cédulákra bontott irodalom. Itt megtalálhatók az irodalmi rövidítések feloldásai is, például ABM = Archiwa, Biblioteki i Muzea kościelne (Bd. 1ff., Lublin 1959/60ff.). A rövidítve idézett irodalmat többnyire a kartotékcédulák alsó szélén tüntetik fel, például „Zit. Adamy” (vagyis: Heinrich Adamy, Die schlesischen Ortsnamen stb., Breslau 1888).

3. A FÁJL HASZNÁLATA

A használat folyamata körülbelül a következőképpen írható le. Ha egy bizonyos nevet, például Heča nevet keresünk, akkor a következőképpen járunk el:

1. lépés: A főfájlban a szövegmező felső sorában rákattintunk a kezdőbetűre, ebben az esetben a „H” betűre (figyelembe kell venni, hogy az anyag nagy mennyisége miatt a betöltési idő több másodperc is lehet; különösen a B, K, P és S kezdőbetűknél tarthat tovább, mint amihez az internet használata során hozzászoktunk).

A „H” betű megnyitása után a következő kép jelenik meg:

1. ÁBRA: A fájl belépési portálja

Straipsniai / Articles

127

JÜRGEN UDOLPH

Fontos az alsó sor: technikai okokból nem jeleníthető meg a H kezdőbetűs fájl, ami kissé szokatlan. Alul ez olvasható: „A HU kezdőbetűs képek jelennek meg. Ha lefelé görgetünk, a „Huba, Hualimer, Huahа” stb. kartotékcéduláit látjuk. A „Heche” eléréséhez az alsó ábécésorban (lásd a 2. ábrát) a HE regiszterlapra kell kattintani.

2. ÁBRA: A belépési portál alosztálya

Új oldal nyílik meg a következő nevekkel: Heciul-Nou, Hechtenbach, Hechky, Héche, Hecha stb. Az első sorban többek között a következő kartotékcédula látható (lásd a 3. ábrát):

3. ÁBRA: „Héche” kartotékcédula

A következő kiegészítő adatot tartalmazza: „lásd Skutil, Reg.”. A feloldást az „Irodalom” fájlban kell keresni. Ehhez vissza kell térni a fájl kezdőoldalára (lásd a 4. ábrát).

4. ÁBRA: A kartoték belépési portálja

128

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

A jobb oldalon az „Irodalomra” mutató hivatkozás található. Erre kattintva a következő oldal nyílik meg (lásd az 5. ábrát).

5. ÁBRA: Az irodalmi adatok belépési portálja

Most ne a felső sorra kattintson, hanem az alsóra, amely felett ez áll: összesen 6773 kép található az Irodalom nevű elemekhez. Ezután válasszon almappát. A Š kezdőbetűs képek jelennek meg.

A „Skutil” kereséséhez kattintson az „S” betűre. Új oldal nyílik meg a Sabetű alatt tárolt irodalommal. A kartotékcédulák a következővel kezdődnek: Sächsischer Flurnamensammler, V. Sádlo, J. Sack stb.

Lefelé görgetve a „J. Skutil” szerzői név alatt több címet találunk, amelyek a „J. Skutil, Pomístní jména...” címmel kezdődnek. Figyeljünk a megtalált kartotékcédulán szereplő „Skutil, Reg.” bejegyzésre, és ezen a cédulán megtaláljuk a teljes címet: J. Skutil, Mikrotoponymie a oronymie Drahanské vrchoviny, Blansko 1968. A regiszterben ezután megtaláljuk a „Héche” nevet, és megtekinthetjük a megfelelő oldalt. Itt látható a megfelelő kartotékcédula képe (lásd a 6. ábrát).

6. ÁBRA: Az irodalmi fájl kartotékcédulája

Straipsniai / Articles

129

JÜRGEN UDOLPH

Ez a kartotékcédula a kiadvány lelőhelyére vonatkozó információt is tartalmaz, ebben az esetben: „Eig. Bes.” = saját tulajdon. Az adatok a Göttingenben található lelőhelyekhez igazodnak, mindenekelőtt az egyetemi könyvtárhoz és a Szláv Szeminárium könyvtárához.

Látható, hogy a fájl használata nem egyszerű, és azt, hogy hol található a keresett név, illetve mit mondanak róla esetleg az adott helyen, a megnevezett kiadványban kell ellenőrizni.

4. GYAKORLATI ALKALMAZÁSI PÉLDÁK

A fájl fő haszna abban rejlik, hogy Európa nagy térségeiből jelentős mennyiségű hely-, víz- és dűlőnevet tartalmaz. A térképezéshez nagy adatmennyiség szükséges; aligha szabad következtetéseket levonni olyan térképekből, amelyek csak 5–10 nevet tartalmaznak. Más a helyzet, ha több száz név térképezhető. Hasonló a helyzet más térképezéseknél, más tudományterületeken is. Minél terjedelmesebb az anyag, annál biztosabbak lehetnek az eredmények.

5. A TÉRKÉP HASZNÁLATÁNAK PÉLDÁI: SZLÁV TÖRZSEK VÁNDORLÁSA A BALKÁNRA

Az itt tárgyalt, minél több helynévre kiterjedő térképezés korábbi tanulmányok megfontolásait támasztja alá. Itt visszatérek J. Zaimov délszláv törzsek fentebb bemutatott elterjedési térképéhez (lásd az 1. térképet), és szeretném megmutatni, hogy a szláv hely-, dűlő- és víznevek minél átfogóbb térképezése döntő módon, további és biztosabb adatokkal támaszthatja alá a J. Zaimovnál felismerhető szláv törzsi bevándorlást. Ehhez a bemutatott fájlt (Nomina Geographica Europaea) használom.

A szláv nyelvekben vannak olyan köznevek, amelyek különféle módokon a *mok- gyökből származnak; ide tartozik a močiti ‘nedvesít, benedvesít, áztat, meglágyít (pl. kendert)’ is, többnyire a *-dlo képző segítségével. Emellett azonban -l-képzések is előfordulnak. A močiti mellett létezik egy močati igei tő is, amely hasonló módon szolgálhat alapul.

A sok itt megnevezhető szó közül csak a következőket említem: orosz močalo ‘hársfakéreg foszlánya’, orosz nyj. močilo, močalo ‘alacsony, mocsaras hely, keréknyom, tó’, ukrán mocylo ‘kis tó, pocsolya, a folyóban olyan hely,

130

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

ahol a lent vagy a kendert áztatják’, lengyel moczadło ‘mocsaras, vízinövényekkel benőtt talaj, mocsár’, lengyel, ólengyel (a 13. századtól) moczydło ‘nedves talaj, mocsaras talaj, mocsár, ingovány, láp, pocsolya, tócsa’, cseh, szlovák močal, močalina, močalisko, močalisko és mások ‘mocsár, ingovány, láp, nedves hely egy mezőn vagy réten’.

Szlovén, szorb, horvát és szerb megfelelői is adatoltak. A szlávból származó kölcsönszavak az albán moçali, maçal ‘ingovány’ és a magyar mocsolya ‘pocsolya, kenderáztató’.

Ennyit röviden a köznevekről. Fontosabb azonban az a kérdés, hogy hol találhatók az ezekből származtatott földrajzi nevek, hogyan szóródnak, és hol hiányoznak. Ehhez döntő módon járul hozzá a tárgyalt fájl.

A *mok-, močiti, močalo, moczadło stb. körébe tartozó szókomplexumhoz a fájlban mintegy 200–300 hely-, dűlő- és víznév található. Részletesen a következő származékokról van szó: Moczydło, Močidło, Močidło, Moczadło, Močil, Mociul, Močul’, Moczel, Močidła, Močidła, Modschiedl, Moczydła, Močila, Močilla, Močily, Močidły, Moczyły, Močile, Motsile, Močyla, Моцѕіла, Moczadla / Moczadła, Močedla, Močály, Moczadły, Maczuły, Mačuly, Maczule, Močuly stb. További változatok is vannak, amelyek például német, román és magyar hatásra hangtanilag átalakultak.

Gyakoriak továbbá – ahogy az a szlávban várható is – a képzős származékok. A fájl például tartalmazza a szlávban gyakori -ica képzőt a következő nevekben: Mötzlich, Močialice, Moczalica. Močilnica, Moczydlnica. Močidlec, Močilec, Moczulec, Mačýlca, Močidłce. Mačališče, Močalište, Mačulišče, Močylyšč­a és mások.

Végül megemlítem még a *–(ь)n–ica képzővel alkotott formákat: Močilnica, Moczydlnica. További képzések a *–ьc–, *–ьк–, *–ьr–, *–inьк– képzőt tartalmazó nevek. A továbbiakat itt mellőzöm.

Ez a sztereotip és talán egyhangúnak tűnő gyűjtemény a térképezés révén nyeri el értékét (lásd a 2. térképet).

E földrajzi nevek súlypontja a nyugati szláv területen található, mindenekelőtt Lengyelország részesedik belőlük nagy arányban. Emellett koncentrációk figyelhetők meg a szlovák–ukrán határvidéken és Szlovéniában. Mindenekelőtt azonban az tűnik fel, hogy a keleti szláv terület csak csekély mértékben vesz részt az elterjedésben. A Balkán keleti része szintén csak kis arányban részesedik belőle.

Straipsniai / Articles

131

JÜRGEN UDOLPH

2. TÉRKÉP: a močylo, močydlo és a szláv helynevek elterjedése

Itt a következő értelmezés lehetőségét látom: tudjuk, hogy a szláv törzsek körülbelül az 5–6. század óta a Kárpátoktól északra fekvő térségből érkezhettek dél felé tartó terjeszkedésük során. Nem gondolom túl merésznek, ha a magyarországi és szlovéniai elterjedést a Kárpátoktól északra fekvő térségből a Balkán felé irányuló települési mozgás jeleként értelmezzük. Mellékesen megjegyezve itt kirajzolódik egy olyan bevándorlási út, amely J. Zaimov térképén (vö. 1. térkép) nem jelenik meg. A nevek elterjedéséből egy olyan bevándorlási útvonalra vonatkozó utalások nyerhetők, amelyet már legalább a bronzkor óta használtak, nevezetesen a Morva-kapun át vezető út. Itt feltételezik a Borostyánút legalább egyik ágát is, amelyet már a Tabula Peuteringiana leírt.

A nevek elterjedése alapján felismerhető, hogy Szlovéniából kiindulva a szláv nevek egyes nyomai Horvátországon át Szerbiában, Albániában és Észak-Macedóniában figyelhetők meg. Ott a helynevek véget érnek.

Feltűnő, hogy Romániában és Bulgáriában csak kevés, vagy egyáltalán nincs ilyen helynév.

132

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

7. ÁBRA: Borostyánút

Mielőtt további következtetéseket vonnék le, célszerű a fájl alapján ugyanilyen módon megvizsgálni egy újabb köznevet.

Ehhez a szláv luža szót választottam. Ma is ismert szóként megtalálható az ukránban (lǔža, lužok), a fehéroroszban (lužа, valamint lúžyna stb.), már az óoroszban (luža), lengyel nyelvjárásokban (luža, valamint lužyna), a szorbban (luža), a csehben és a szlovákban (louže, louž, luža), már az ócsehben is lúže, továbbá a szlovénben (luža, valamint lúžica) és a horvátban, illetve szerbben luža alakban. Többek között ‘pocsolya, tócsa, vízzel telt mélyedés, mocsár, tó, ingovány’ jelentésű.

Egybehangzóan indoeurópai alapokra vezetik vissza, és Lusche ‘szennyezett folyadék, tó, folyadékgyülem’ alakban a németbe is átkerült kölcsönszóként.

Földrajzi nevekben meglehetősen biztosan kimutatható; ebben az esetben is mintegy száz nevet tartalmaz a fájl. A következőket választottam: Luž, valamint Lausche, Luža, Louž, Louže, Luže, Luže, továbbá többnyire elnémetesedett alakban Laus, Laussa, Lausche, Lause, Lauße, Luscha, Lusche, Lauz und Lusua. Képzővel alakultak a következők: Lužac, Luzec, Lužec. Az olyan nevek esetében, mint Lužná,

Straipsniai / Articles

133

JÜRGEN UDOLPH

Loužná és hasonló nevek esetében nem biztos, hogy a *luža szóból származnak-e, vagy a *log- szóból. A *-ъk-/*-ьk képzős származékoknál többnyire a megfelelő alakjaival együtt a luža áll előttünk: Loužek, Luzek, de teljes bizonyosságra nem juthatunk. További, többnyire bizonytalan nevekkel itt nem foglalkozom részletesebben.

Most a térképezés a fontos (3. térkép).

3. TÉRKÉP: a *luža elterjedése a szláv helynevekben

Az elterjedés halmozódásokat mutat az orosz és fehérorosz, a cseh–ó-szorb, valamint a szlovén nyelvterületen. Átfedések vannak a močyło, illetve a moczydło származékaiból eredő nevek szóródásával, és világosan látszik, hogy a nevek a Balkán felé haladva nyugaton elérik Szlovéniát, kissé még Horvátországot is, keleten azonban Bulgáriáig nem érintik a területet. Más szláv névterjedések alapján hamarosan látni fogjuk, hogy egészen más elterjedések is vannak, amelyek teljesen kihagyják a nyugatot (Szlovénia, Horvátország, Albánia), és ezzel ellentétesen keleten (Moldva, Dobrudzsa, Bulgária) található az elterjedési területük.

Olyan szláv vízszavakról van szó, amelyek földrajzi nevekben való előfordulása a szláv törzsek déli bevándorlását a Balkán keleti részén is világosan kirajzolja. Itt egy olyan mozgásról van szó, amely a Kárpátoktól északra fekvő régi településterületekről a hegylánc vonalát követi, Moldván és Dobrudzsán keresztül eléri Bulgáriát, és részben még délebbre is előrenyomul. Ezt a települési mozgást már J. Zaimov is világosan megjelölte (vö. 1. térkép).

134

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

Az alábbiakban két példát mutatok be erre.

1) A szláv *močęrъ számos köznév alapformája, amelyek – a močýdlo-hoz hasonlóan – többek között a szláv mok-, moč- szóból származnak, például az óegyházi szláv močǫ, močiti, az orosz moknutʹ ‘nedvesít, áztat, lent vagy kendert áztat’, az orosz moča ‘vizelet’, az ukrán ‘vizelet, esős idő’, a szerb, horvát moča ‘beáztatott kenyérdarab’, az orosz mokva ‘nedvesség, eső, szennyeződés’ és számos más alak.

2) A szláv *močęrъ számos szláv nyelvben kimutatható: ukrán močár, -a ‘ingovány, láp, mocsár, lápos hely, mocsaras hely’, močęr ‘kenderáztatásra használt kis tavak’, lengyel moczar, moczara és hasonlók ‘mocsaras, vízinövényekkel benőtt talaj; mocsár’, ólengyel moczar ‘nedves talaj, lápos terület, lápos mocsár, mocsaras talaj’, cseh, szlovák močár, močiar, močarka, močarina és mások ‘mocsaras, lápos, füves hely, mocsár, nedves hely, pocsolya’, bolgár močúr, močar ‘mocsár, mocsaras, lápos hely, ingovány’, szerb, horvát močar ‘mocsár, ingovány’.

A szó a magyarba mocsár, mocsér ‘mocsár’, a románba pedig mocírlə alakban került át (valószínűleg a *močęr és a *moči(d)l-. keveredése).

A szó mintegy 200 hely-, víz- és dűlőnévben mutatható ki; az alábbiakban a számos szláv név közül csak válogatást közlök: Močar, Močár, Močiar, Močar̄, Mačur, Močur, Mocsur, Görögországban is Μοτσάρα, Μουτσιάρα és számos más alak, részben – mindenekelőtt Bulgáriában – névelővel, például Močurjeto, Močurito.

A többes számú alakok sem hiányoznak: Moczary, Močary, Mutšari, Močare, Močury és számos más. Ugyanígy megtalálhatók a képzős alakok is, például Močarka, Močiārka, Močorek, Moczarki, Močarki, Močarni, Močarnyj, Mocz arne, Močarna, Močarno, Močirica, Močarec és számos más.

A sztereotip és egyhangúnak tűnő gyűjtemény a térképezés során érdekes eredményhez vezet (4. térkép).

A szláv lužа és močid(l)o származékaiból eredő nevek szóródásával ellentétben, amelyek nyomai főként Szlovéniában és Horvátországban találhatók, az olyan helynevek, amelyek alapja a *močęrъ, egyértelműen a Balkán keleti részén terjedtek el, vagyis Romániában és mindenekelőtt Bulgáriában. Ezt a „2. utat” további névterjedések is alátámaszthatják.

E keletiesebb szóródásra különösen jellemző a szláv bagno szó, továbbá bahno, nyelvjárási alakban pedig behno.

Ez a szó számos szláv nyelvben adatolt, az oroszban azonban szinte teljesen hiányzik (itt csak az Ukrajnával és Fehéroroszországgal határos területeken adatolt): ukrán báhno ‘mocsár, ingovány’ (olyan származékokkal, mint bahnýsko, bahnýšče, bahnovyśk’o hasonló jelentésekkel), fehérorosz báhna ‘járhatatlan tőzegmocsár, mocsár, ingovány’, lengyel bagno ‘mocsár, láp’ (az alábbiakkal

Straipsniai / Articles

135

JÜRGEN UDOLPH

olyan származékokkal, mint baġnowisko), már ólengyel bagno ‘palus, stagnum, limus’, továbbá ‘ledum palustre’, szorb bahno, bagno ‘mocsár, ingovány, lápos terület; tőzegrozmaring’ (olyan származékokkal, mint bahniško, bahniščo, bahnowizna és mások), poláb bóġnö ‘mocsár’, cseh bahno ‘mocsár, iszap, ingovány’, dialektusban továbbá behno (olyan származékokkal, mint bahnisko, bahniště, bahnovina és mások), szlovák bahno ‘mocsár, ingovány’. A délszlávban megfelelői nem mutathatók ki, a szó azonban átvételként megtalálható a románban: bahnă.

4. TÉRKÉP: A *močerь elterjedése a szláv Ortsnamenben

A Nomina Geographica Europaea fájlban mintegy 300 név van adatolva. Ezek elsősorban Lausitzban, Észak-, Nyugat- és Dél-Lengyelországban, valamint az ukrán Elő-Kárpátokban elterjedtek. A következő nevek a jelenleg tárgyalt nagy névfájl segítségével kimutathatók és térképezhetők: Bagno (nagyon gyakori), Bahno, Bahne, Begno, többes számú képzések, mint Bagna, Bähna, Bahna, Behna, Bahnă, valamint szuffixumos képzések, mint Bahneć, Bahenec, Bagenz, Bagnowce, Bagieniec, Bahn ica, Bahnita, Bagn ica, Bagienica, Bagienice, Bagiennica, Bagienek, Bagienka, Bagienko, Bagienki, Bagieneczko, Bagnówka, Bahn iúka, Bagniewko, Bagniewka, Bagniska és számos más.

A nevek elterjedése lenyűgöző képet mutat (5. térkép).

136

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

5. TÉRKÉP: A *bagbno elterjedése a szláv Ortsnamenben

Bár az appellativum különösen a nyugati szláv területen nagyon jól és széles körben elterjedt, a nevek nem szóródnak Ausztria és Szlovénia felé, illetve tovább délre, Horvátország irányába. Egy egészen más út rajzolódik ki, ami különösen világossá válik, ha összehasonlításképpen figyelembe vesszük a Kárpátok vonulatát (6. térkép).

6. TÉRKÉP: A Kárpátok vonulata

Straipsniai / Articles

137

JÜRGEN UDOLPH

Teljesen világos, hogy a bagno szóból származó nevek elterjedése a Kárpátok íve mentén dél felé történő terjedést rajzolja ki. Mivel szláv szóról van szó, nem túl merész feltételezni, hogy olyan települési mozgásról beszélhetünk, amelyet szláv nyelvjárások beszélői hajtottak végre.

E négy tárgyalt szláv appellativum alapján, amelyeket további példákkal lehet kiegészíteni, kimutatható, hogy a szlávok különböző utakon érték el a Balkánt: egyrészt a Morva-kapun át Ausztria keleti részén és Magyarországon keresztül Szlovénia és Horvátország felé, majd tovább Albániába és Szerbia nyugati részébe, egészen Nyugat-Görögországig. A másik bevándorlás a Kárpátok íve mentén, Bukovinán, Moldván, Dobrudzsán (részben Románián / Erdélyen keresztül) és az Al-Dunán át egészen Bulgáriáig és Görögország keleti részéig haladt. A két áramlat nagyjából a 7. térképhez hasonlóan ábrázolható térképészetileg.

7. TÉRKÉP: Ortsnamen és a szláv törzsek elterjedése

Világosan felismerhető, hogy a szláv települési mozgások dél felé különböző utakon mentek végbe. A román nyelv szókincse alapján most kimutatható, hogy ez a feltevés megerősíthető:

1. Ha a nevek egy inkább nyugati, Szlovénián és Horvátországon át vezető utat jelölnek, akkor nincs románba történt átvétel.

2. Ha a földrajzi nevek inkább a Kárpátok mentén délkelet felé, tehát Moldván és Dobrudzsán keresztül vezető vándorlást jeleznek, akkor

138

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

Romániába és Bulgáriába, akkor a megfelelő Ortsnamenek alapjául szolgáló szláv szavak átvételként bekerültek a románba:

szláv román *jьzvorъ izvór bagno bahnă sigla sihlă, sîhla stubel ştiubeĭŭ

8. ÁBRA: Szláv szavak románba történt átvételei

További érv is szól amellett, hogy a szláv törzsek több különböző bevándorlási útvonalon érkeztek. A különböző utak a délszláv nyelvek szókincsében is nyomot hagytak. Ezzel Popović (1960: 438–444) részletesen foglalkozott. A délszláv szókincs általa készített térképezéseiből három térképet választottam ki. Először a „eső” szavát (8. térkép):

8. TÉRKÉP: „Eső” a délszláv nyelvekben (forrás: Popović 1960: 441. o.)

A szerb és horvát kiša kétségtelenül újabb szó a *dъždъ „eső” folytatóival szemben, vö. lengyel deszcz, orosz dožd’ stb. Nagyon hasonló az „vas” szónál is az elterjedés (9. térkép):

Straipsniai / Articles

139

JÜ R G E N U D O L P H

9. TÉRKÉP: „Vas” a délszláv nyelvekben (forrás: Popović 1960: 442. o.)

Az újabb szó a szerb és horvát gvožđe, gožđe, a régebbi pedig a kétségtelenül egy pre-szláv, indoeurópai nyelvi rétegből származó *želežo, vö. orosz železo, lengyel żelazo. És egy utolsó példa: a „korom” szláv szava (10. térkép):

10. TÉRKÉP: „Korom” a szláv nyelvekben (forrás: Popović 1960: 443. o.)

A régebbi szó kétségtelenül a litván šuodžiai és az óangol, illetve óészaki sót szavakkal rokon „korom”-szó, *sad’a.

140

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

Ebből arra lehet következtetni, hogy az archaizmusok megőrzése a délszláv nyelvterület peremén összefügg a szlávok Kárpátoktól északra fekvő régi szállásterületeiről történt bevándorlásával. Középen, ahol a két települési áramlat ismét találkozott, újítások keletkeztek, vagy más szláv szavak, például a *sad’a, szilárdultak meg.

Mindhárom komplexum – egyrészt a szláv nevek eltérő szóródása alapján kirajzolódó különböző bevándorlási útvonalak, másrészt bizonyos szláv vízrajzi szavak románba történt átvétele, harmadrészt pedig a délszláv nyelvtér perifériáján fennmaradt archaizmusok a központban megjelenő újításokkal szemben – amellett szól, hogy a későbbi délszlávok különböző utakon vándoroltak be a Balkánra.

E helyen emlékeztetek J. Zaimov fentebb közölt 1. térképére (1967), amely a szláv törzsek bevándorlását a Balkán déli részén körvonalazza. A hivatkozott internetes fájlban található szláv nevek gyűjteménye révén lehetővé vált, kiválasztott szláv „vízszavak” alapján készített térképezések mintegy a Balkán északi részét ábrázolják, és körvonalazzák a szláv törzsek két nagy vándorlási útvonalát: Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Horvátország az egyik oldalon, Bukovina, Moldva, Dobrudzsa, az Al-Duna vidéke és Bulgária a másikon.

E tanulmány célja az volt, hogy válogatott gyűjtemények és térképezések alapján rámutasson azokra a lehetőségekre, amelyek a Nomina Geographica Europaea fájlban összegyűjtött nevek nagy száma révén https://adw-verwaltung.uni-goettingen.de/ortsnamen/images_lightbox.php.) a szláv nevek feldolgozásában adódhatnak.

IRODALOM

Eilers Wilhelm 1982: Geographische Namengebung in und um Iran. Ein Überblick in Beispielen, München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften.

Frings Theodor 1957: Grundlegung einer Geschichte der deutschen Sprache, 3. kiadás, Halle (Saale): Niemeyer.

LVŽ I – Lietȗvos vietovardžių žodynas [A litván helynevek szótára] 1, szerkesztőbizottság: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008.

Straispniai / Cikkek

141

JÜ RGEN UDOLPH

LVŽ II – Lietuvos vietovardžių žodynas [A litván helynevek szótára] 2, szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, D. Sviderskienė, főszerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2014.

NMPol – Nazwy miejscowe Polski. Historia. Pochodzenie. Zmiany [Lengyelország helynevei. Történet. Eredet. Változások], 1–15. kötet, szerkesztők: K. Rymut, B. Czopek-Kopciuch, Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN, 1996–2018.

Popović Ivan 1960: Geschichte der serbokroatischen Sprache, Wiesbaden: Otto Harrassowitz.

SSNO – Słownik staropolskich nazw osobowych [A régi lengyel személynevek szótára], szerk. W. Taszycki, 1–2. köt., Wrocław, Warszawa, Kraków: Zakład Narodowy imienia Ossolińskich, Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, 1965–1968; 3–5. köt., Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Zakład Narodowy imienia Ossolińskich, Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, 1971–1980; 6–7. köt., Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Zakład Narodowy imienia Ossolińskich, Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, 1981–1985.

Stams Werner 1998: Atlas zur Geschichte und Landeskunde von Sachsen. F. Gazdaság (mezőgazdaság, bányászat, ipar, közlekedés). IV. Legújabb kor (1815–1866, 1867–1918, 1918–1945) 1, melléklet. Talajok talajértékek szerint: A települési területek talajértékei az 1934 és 1954 közötti talajbecslés értékszámai alapján, kiadta a Lipcsei Szász Tudományos Akadémia Filológiai-Történeti Osztálya, a Szászországi Földhivatal közreműködésével, Leipzig: Verlag der Sächsischen Akademie der Wissenschaften.

Udolph Jürgen 1979: Studien zu slavischen Gewässernamen und Gewässerbezeichnungen. Ein Beitrag zur Frage nach der Urheimat der Slaven, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

Zaimov Jordan 1967: Zaselvane na bălgarskite slavjani na Balkanskija poluostrov [A bolgár szlávok megtelepedése a Balkán-félszigeten], Sofiâ: Bălgarska Akademija na Naukite.

142

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen

Nomina Geographica Europaea. Európa helyneveinek, határneveinek és vízneveinek bibliográfiai gyűjteménye

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány egy mintegy 450 000 névből álló földrajzinév-gyűjteményt elemez, amely néhány hónapja szabadon hozzáférhető az interneten. A gyűjtemény címe –

Nomina Geographica Europaea. Bibliographische Sammlung zu europäischen Orts-, Flurund Gewässernamen.

A következő címen található: https://adw-verwaltung.uni-goettingen.de/ortsnames/images_lightbox.php. A tanulmány részletesebb leírást ad erről a gyűjteményről. Részletesebben ismerteti annak eredetét, összeállítási elveit és szerkezetét. Hangsúlyozza továbbá, hogy a gyűjtemény használata teljesen ingyenes, hozzáférése pedig minden érdeklődő számára nyitott.

A tanulmány második részében a szláv törzsek Balkánra irányuló vándorlásának példája mutatja be, hogyan használható fel ez a nagy adatmennyiséget tartalmazó gyűjtemény – a földrajzi nevek gyűjteményében felhalmozott információ lehetővé teszi olyan térképek elkészítését, amelyek fontosak annak a kérdésnek a megoldásában, hogy a szláv törzsek milyen útvonalakon jutottak délre.

Beérkezett 2021. november 5-én.

JŪRGEN UDOLPH

Névkutatási Központ – Göttingen / Rosdorf, Steinbreite 9, D–37124 Rosdorf bei Göttingen Göttingeni Tudományos Akadémia

A Rajna és az Elba közötti helynevek kutatóhelye – Onomasztika európai térben Robert-Koch-Str. 29, D–48149 Münster [email protected]

Straipsniai / Articles

143