A dísznövénynemzetségek új nevei

ALBINA AUKSORIŪTĖ

Litván Nyelvi Intézet

KULCSSZAVAK: dísznövénynemzetség neve, új szóalkotás, képzős származékok, végződéses származékok, összetételek, jövevényszavak

BEVEZETÉS

A litván botanikai terminusokat és nómenklatúrai neveket az összes többi tudományterülethez képest a legkorábban kezdték megalkotni, terminográfiailag rendezni és osztályozni. Az első litván kéziratos botanikai terminus- és növénynévszótárak szerzője, a žemaitiai Jurgis Ambraziejus Pabrėža (1771–1849), e szakterület terminológiája rendszeres rendezésének úttörőjének tekinthető. 1821-ben J. A. Pabrėža kétnyelvű latin–žemaitiai botanikai szótárt írt Dictionarium Botanicum Latino Samogiticum címmel, amelyben 860 növénynevet adott meg; 1834-ben pedig elkészítette a növénymorfológiai terminusok 505 oldalas, kétnyelvű, alfabetikus litván–latin jegyzékét Sryje Balsenyyny címmel. Legfontosabb tudományos munkáját, az Tayslós augumynis¹ című művet, amely Žemaitija teljes flóráját részletesen ismerteti, J. A. Pabrėža 1843-ban fejezte be. A kézirat két részből áll: az első felsorolja a szakirodalmat, tárgyalja a növények felépítését, valamint megadja és magyarázza a növénymorfológiai terminusokat. A 980 oldalas második rész a növények rendszertanát tartalmazza; 643 virágos növénynemzetséget, valamint 150 spórás növény- és gombanemzetséget ír le. J. A. Pabrėža ebben a munkájában a litván és latin nevek mellett lett, német és lengyel növényneveket is közöl. 1900-ban Amerikában kinyomtatták J. A. Pabrėža kéziratának egy részét, Botanika arba Taislius auguminis címmel Botanika arba Taislius auguminis.

Említést érdemel egy másik žemaitiai, Laurynas Ivinskis (1810–1881) kézirata is: a két részből álló tudományos mű, a Prigimtūmenė, turentė sawieje dalijkus žemies, žoliun ir giwunun su parodimu anun wartojimo (a továbbiakban: Prigimtūmenė),

¹ Dėl rankraščio pavadinimo užrašymo klaidos žr. Subačius 1996: 106. Šio J. A. Pabrėžos rankraščio perrašą pradėta skelbti 2009-aisiais (Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius auguminis, I–223. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009), 2014 m. Rita Šepetytė paskelbė didžiąją rankraščio dalį – 224–776 p. (Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius auguminis, 224–776, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014).

Terminologija | 2015 | 22

6 1

amelyet 1870 körül írtak. Az első rész, a Žemėmina különféle ásványtani témákat ír le, míg a második rész, a Žolėmina a szerző által összeállított, gombák és növények rendszerezett névjegyzéke, amely 218 család és több mint 2520 nemzetség litván nevét tartalmazza. L. Ivinskis a litván nevek mellett latin megfelelőket ad meg, nagyon gyakran lengyel, olykor pedig német nyelven is².

Az első Litvániában nyomtatott terminológiai szótár Povilas Matulionis növénynévjegyzéke, a Žolynas. Dalys II. Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas, amelyet 1906-ban Vilniusban adtak ki. A Žolynas mintegy 3000, Litvániában honos növény litván nevét tartalmazza; többségüket nyomtatott és kéziratos forrásokból gyűjtötték, amelyek jegyzékét P. Matulionis az előszóban közölte. Mind a litván növénynemzetség-nevek, mind a fajnevek mellett többnyire szerepel a forrás szerzőjének rövidített neve. A Žolynas első részében két mutató található: Rodikle sulyg lotiniško abecyno és Rodikle sulyg lietuviško abecyno; az első rész a növények latin neveit és azok litván, orosz és lengyel megfelelőit, a második pedig a növények litván neveit és latin megfelelőit sorolja fel. A Žolynas második részének címe Augalų taislas sulyg istoriškai-gamtiškosios tvarkos; ez a benne leírt növények rendszerezését tartalmazza.

Az 1940 előtt kiadott terminológiai szótárak közül a Lietuviškas botanikos žodynas (1938, 598 o.) tekinthető a legjobbnak. A Botanikos žodyno komisija állította össze, Liudas Vailionis docens vezetésével, szerkesztője pedig Jonas Dagys volt. A szótár mintegy 3300 terminust közöl latin, litván, német, orosz, lengyel és lett nyelven, a litván köznyelvben és írásbeliségben használt szinonimákkal és változatokkal együtt; tartalmaz egy litván–latin névjegyzéket, valamint a latin melléknévi fajnevek szótárát.

1959-ben jelent meg a botanikusok legnagyobb munkájának, a Lietuvos TSR flora című műnek (a továbbiakban: Lietuvos flora) első kötete, a hatkötetes mű utolsó kötete pedig 1980-ban. A mű hat kötetében 129 családot, 724 nemzetséget és 2153 fajt írtak le. A Lietuvos floroj minden leírt fajának van latin, litván és orosz neve; az alapvető fajnév mellett szinonimákat is közölnek. A hatkötetes mű elkészítése során hatalmas terminológiai munka folyt, és szabványosították a kiadványba felvett növényneveket.

A növénynevek szabványosítására és rendezésére irányuló munka a Lietuvos flora megjelenése után is folytatódott. 1998-ban jelent meg a Botanikos vardų žodynas, amely a Botanikos žodyno komisija által megvitatott növényneveket tartalmazza.

² Apie šį L. Ivinskio rankraštį plačiau žr. Auksoriūtė 1998: 102–110; Auksoriūtė 2004: 127–149; Auksoriūtė A. 2008: 132–141.

62 Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

2002 óta az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VLKK) Terminológiai Albizottsága botanikusokkal³ együtt mérlegeli a litván növénynevek megváltoztatását a latin rendszertan változásainak nyomán, és litván neveket ad azoknak a növényeknek, amelyeknek még nem volt litván nevük; ezek többnyire olyan növények, amelyeket csak mostanában hoznak be Litvániába. A VLKK kilenc füzetet készített és adott ki az Albizottság által megvitatott növényjegyzékekből (bővebben lásd: http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/kalbos-komisijos-terminijos-leidiniai),), emellett ajánlásokat is közzétesz, amelyekben az általa legutóbb megvitatott növénynevek jegyzékei szerepelnek (lásd: http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/apie-skyriu-terminija),); ezek többsége bekerült a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjába is.

A VLKK első, „A dísznövények litván elnevezéseiről” című ajánlását 2012. december 20-án tették közzé, a hetedik részét pedig 2014. október 9-én.

A Földön élő edényes növényfajok mintegy egyharmada dísznövény: környezetünket, otthonunkat és mindennapjainkat szépíti. Sok ilyen növényfaj vadon is nő, illetve termesztik Litvániában. Számuk különösen a határok megnyílása és a külföldi, főként nyugat-európai országokkal való szorosabb együttműködés után nőtt meg. Korábban kevéssé ismert növényfajok áramlottak be hazánkba (Kiselienė, Grigienė, Grigas 2007:6).

A vizsgálat tárgya a VLKK „A dísznövények litván elnevezéseiről” című ajánlásában szereplő 417 új növénynemzetségnév. A tanulmány célja az új dísznövény-nemzetségnevek szinkrón vizsgálata terminológiai és szóalkotási szempontból, létrehozásuk és az új szavak megalkotásának módjainak meghatározása, valamint a mai növénynemzetségnevek és a Litvánia flórájának növénynemzetségnevei esetében alkalmazott szóalkotási módok összehasonlítása.

1985-ben Kazimieras Gaivenis terminológus a Lietuvių kalbotyros klausimai⁴ című folyóiratban megjelentette „Litvánia növénynemzetségeinek és -fajainak elnevezései” című tanulmányát,

³ A tanulmányban tárgyalt növényneveket az Állami Litván Nyelvi Bizottság Terminológiai Albizottsága vitatta meg: dr. Zigmantas Gudžinskas (a jegyzékek összeállítója és számos új szó szerzője), dr. Valerijus Rašomavičius (Természettudományi Kutatóközpont, Botanikai Intézet), prof. habil. dr. Jonas Remigijus Naujalis (Vilniusi Egyetem, Természettudományi Kar), dr. Živilė Lazdauskaitė (Természettudományi Kutatóközpont, Botanikai Intézet), dr. Albina Auksočiūtė, doc. dr. Stasys Keinys, Solvita Babanauškienė, dr. Palmira Zemlevičiūtė (Litván Nyelvi Intézet), Audra Ivanauskienė, Gita Kazlauskaitė, Aušra Marcinkevičienė, dr. Alvydas Umbrasas (az Állami Litván Nyelvi Bizottság titkársága). Köszönetet mondok A. Marcinkevičienėnek az anyaggyűjtésben nyújtott segítségéért, valamint dr. Z. Gudžinskasnak a szakmai észrevételekért, amelyek hasznosnak bizonyultak e tanulmány elkészítésekor.

⁴ Gaivenis K. Litvánia növénynemzetségeinek és -fajainak elnevezései. – Lietuvių kalbotyros klausimai 24. A tudományos nyelv művelésének és a terminológiának a kérdései, 1985, 165–178.

Terminologija | 2015 | 22

63

amelyben meglehetősen részletesen vizsgálta a Litvánia flórájában szereplő növénynemzetségek és -fajok litván neveit. A dísznövény-nemzetségnevek és a Litvánia flórájának növénynemzetségnevei szóalkotási módjainak összehasonlításakor K. Gaivenis említett tanulmányára támaszkodtunk, amelyet az írásainak válogatott gyűjteményében újra közöltek (lásd Gaivenis 2014: 363–376).

A vizsgált növénynemzetségnevek létrehozásának több forrása különíthető el: képzési eszközökkel alkotott új szavak, latinból kölcsönzött növénynevek, L. Ivinskio, J. A. Pabrėžos és más szerzők egyéni szóalkotású növénynevei, amelyek bekerültek a használatba, valamint terminologizálódott tájszavak.

NEOLOGIZMUSOK

A dísznövénynemzetségek elnevezéseinek legnagyobb csoportját – az összes új elnevezés több mint felét (58%-át) – neologizmusok alkotják (242 elnevezés): képzőkkel, végződésekkel és előtagokkal képzett származékok, valamint összetételek.

Képzőkkel képzett származékok. E képzési móddal alkotott neologizmusból van a legtöbb – az összes neologizmus 71%-a (172 elnevezés). A legtermékenyebb neologizmus-képző a -en-; az ezzel képzett származékok az összes képzős származék egyharmadát teszik ki. Ez a növényelnevezés-képzési mód a litván flórában is szokásos és a leggyakoribb, ahogyan K. Gaivenis cikkében olvasható: „A származékok között a képzős terminusok vannak túlsúlyban. E képzési mód terminusai gyakoriságukkal messze felülmúlják a végződésekkel és előtagokkal képzett származékokat. Például csak a -en- képzővel alkotott származékokból több van, mint a végződéssel és előtaggal képzett származékokból együttvéve” (Gaivenis 2014: 367). A vizsgált dísznövénynemzetségek neologizmusai között is több van a -en- képzővel alkotottakból (58 származék), mint a végződéssel és előtaggal képzett származékokból együttvéve (40 származék).

A növénynemzetségek elnevezései között vannak az itt tárgyalt képző két változatával alkotott neologizmusok: -enis és -enė; az -en- képzővel alkotott származékok többsége főnevekből keletkezett, például⁵: 1) -enis: Araujia – kapšėnis (: kapšas), Bolusanthus – ietėnis (: ietis), Canistrum – rykėnis (: rykas), Cercocarpus – nagėnis (: nagas), Chilopsis – terkšlėnis (: terkšlė), Corynocarpus – bukstėnis (: bukstis „tompa karó vagy bármilyen tompa tárgy” LKŽe), Davidia – skepetėnis (: skepeta), Helminthostachys – kirmėnis (: kirmis), Meliosma – nektarėnis (: nektaras), Moraea – povėnis (: povas), Strongylodon – iltėnis (: iltis); 2) -enė:

⁵A példák megadásakor először a növénynemzetség latin neve szerepel, utána kötőjel után a litván nemzetségnév, a zárójelben pedig a litván név képzését magyarázzák: a kettőspont után az alapszó következik.

64 Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

Alonsoa – kaukėnė (: kaukė), Centratherum – daubėnė (: dauba), Chiliotrichum – šarmėnė (: šarma), Corytoplectus – žlėjenė (: žlėja „félhomály” LKŽe), Desfontainia – rukėnė (: rukis „aki ráncos, összeaszott” LKŽe), Dichorisandra – riaukėnė (: riaukė „hasadék, árok” LKŽe), Forestiera – prosmėnė (: prosmė „erdőtisztás” LKŽe), Gibasis – šydenė (: šydas), Hemigraphis – vėlėnė (: vėlė), Ozothamnus – krislėnė (: krislas), Pholistoma – žiotėnė (: žiotys), Proboscidea – straublėnė (: straublys), Reevesia – purkėnė (: purka), Scaevola – skeptrėnė (: skeptras), Serruria – martėnė (: marti), Zenobia – ūkėnė (: ūkas). A megnevezett növénynevek alapja vajon …? Sajnálom, a rendelkezésre bocsátott képből nem tudom pontosan rekonstruálni a kért szöveget.

„kinőtt” LKŽe), Stylophorum – ugniūnas (: ugnis); 2) –ūnė: Centrosema – vištūnė (: višta), Licuala – klostūnė (: klostė), Pachyphragma – čiūžūnė (: čiūžė „ami csúszkál” LKŽe), Pachystachys – žvakūnė (: žvakė); 3) –ūnis: Anemia – vėjūnis (: vėjas), Argyranthemum – sidabrūnis (: sidabras), Oxydendrum – rūgštūnis (: rūgštis), Stokesia – dangūnis (: dangus). Néhány esetben az itt tárgyalt képző alapszavai növénynevek: 1) –ūnas: Anisodontea – dedėšvūnas (: dedėšva), Chasmanthium – dirsūnas (: dirsė), Lithocarpus – ąžuolūnas (: ąžuolas), Symphyotrichum – astrūnas (: astra); 2) –ūnė: Phyllodoce – viržūnė (: viržis), Rhaphiolepis – obelūnė (: obelis). Csak néhány származék alapszava melléknév vagy ige: Brunsvigia – meilūnas (: meilūs), Tripsacum – kentrūnas (: kentrus „türelmes” LKŽe), Xerochrysum – šlamūnas (: šlamėti, šlamėjo), Muehlenbeckia – draikūnė (: draikus).

A neologizmus alkotó további képzők kevésbé termékenyek, mint a korábban tárgyaltak; származékaik kisebb csoportokban tekinthetők át. Néhány származékot találtak a –utis, –utė és a –aitis, –aitė képzővel, míg a –uotis, –uotė, –otis, –otė, –tis, –tė, –ytis, –ėtis, –tas képzőkkel csak egy-két példát:

–utis, –utė: főnevekből: Frithia – kuokūtis (: kuoka), Lyonothamnus – plienūtis (: plienas), Microlepia – žvynūtis (: žvynas); növénynevekből: Pieris – bereinūtis (: bereinis), Lesser­tia – pūslūtis (: pūsl ius), Rhodohypoxis – troškūtė (: troškė); melléknévből – Dicranostigma – dviragūtė (: dviragis), igéből pedig – Leycesteria – svirūtis (: svirti, sviro);

–aitis, –aitė: növénynevekből: Malvaviscus – dedėšvaitis (: dedėšva), Nothoscordum – česnakaitis (: česnakas), Scadoxus – raudminaitis (: raudminas), Sphagneticola – legestaitis (: legėstas), Myrteola – mirtaitė (: mirta); mindössze egy más jelentésű főnév szerepel: Dracunculus – slიბinaitis (: slibinas);

–otis, –otė: főnevekből: Andropogon – barzdotis (: barzda), Cryptogramma – raštotis (: raštas), Glandularia – liaukotis (: liauka), Spodiopogon – šarmotė (: šarma);

–uotis, –uotė: főnevekből: Acalypha – variuotis (: varis), Hoheria – nėriniuotė (: nėrinys), Holmskioldia – kakluotė (: kaklas);

–ytis: növénynevekből: Niphidium – šertvytis (: šertvė), Thryptomene – žiorytis (: žioris);

–tas, –tis, –tė: igékből: Calicotome – lėpštas (: lėpšti, lėpšo „elernyed, pépessé válik” LKŽe), Spathodea – žveltis (: žvelti, žvelė „ég” LKŽe), James-brittenia – žvelgtė (: žvelgti, žvelgė);

66

Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

–ėtis: növénynévből: Hemiptelea – vinkšnėtis (: vinkšna).

Másik csoportba tartozik a –ėlis, –ėlė, –uolė, –ilis, –ilė, –lis, –lė, –ulis képzőkkel alkotott néhány származék. A –ėlis, –ėlė képzős származékok alapszavai növénynevek, míg a többi származék alapszavai többnyire főnevek; csak egy-két esetben fordulnak elő közöttük melléknevek vagy igék.

–virág, –virágocska: Hacquetia – girūnėlė (: girūnė), Heteranthemis – raimenėlė (: raimenė), Nuttallanthus – žioveinėlis (: žioveinis), Sidalcea – rožūnėlė (: rožūnė), Thompsonella – storlapėlė (: storlapis);

–szikla: Beaumontia – dūduolė (: dūda), Hudsonia – viržuolė (: viržis), Isotoma – lyguolė (: lygus), Koelreuteria – svambuolė (: svambus „nehéz, jelentős súlyú“ LKŽe), Pitcairnia – stypuolė (: stypas);

–ilis, –ilė: Odontonema – dantilis (: dantis), Orthrosanthus – dalgilis (: dalgis), Diascia – ragilė (: ragas), Toxicoscordion – žvaigždilė (: žvaigždė);

–lis, –lė: Conophytum – kūglis (: kūgis), Menziesia – uōglis (: uoga), Vittadinia – pūklis (: pūkas), Coprosma – dvoklė (: dvokti, dvokė);

–ulis: Myoporum – raumenulis (: izom, izomocska), Therorhodion – žemūlis (: alacsony).

A –vis, –vė, –uvis, –uvė képzőkkel alkotott származékok szintén többnyire főnevekből erednek:

–vis, –vė: Clianthus – papūgvis (: papagáj), Filicium – par̃tvis (: parti „varbenis“ LKŽe), Scoliopus – raitvis (: tekeredni, tekergett), Stachytarpheta – žaltvis (: rézsikló), Anticlea – priešvė (: ellen), Dierama – rykštvė (: vessző), Nipponanthemum – skaisvė (: ragyogó), Xanthisma – snaudvė (: szendergés);

–uvis, –uvė: Chimonanthus – žiemuvis (: tél), Veltheimia – gražuvis (: szép), Asphodeline – plėnuvė (: hamu).

Egy csoportba sorolhatók a –uonis, –uonė, –onė, –nis, –nė, –ainė, –inys képzőkkel alkotott származékok:

–uonis, –uonė: Chamelaucium – žerūonis (: parázslani, parázslott), Lampranthus – blizguonis (: fényleni, fénylett), Tricyrtis – kreivuonis (: görbe), Sanchezia – gysluonė (: ér);

–onė: Bruckenthalia – virágafű (: hanga), Dictyosperma – szélvirág (: szél), Malephora – jégvirág (: jég);

–nis, –nė: Mazus – résvirág (: žiopas „rés“ LKŽe), Disporum – hajlottsás (: dulsoti, dulsojo „görnyedten állni, ülni“ LKŽe);

–ainė: Ismene – pókvirág (: pók);

–inys: Stenocarpus – kerékvirág (: kerék).

Terminologija | 2015 | 22

67

A -ras, -uras, -ėtras, -ūtras képzőkkel alkotott származékok alapszavai főnevek és igék:

-ras: Alyogyne – smiltras (: smiltė), Firmiana – skėtras (: skėtis), Frerea – pūdras (: pūti, pūdė);

-uras: Capnoides – lingūras (: linguoti, lingavo);

-ėtras: Chrysocephalum – šlamėtras (: šlamėti, šlamėjo);

-ūtras: Adenium – tinūtras (: tinti, tino), Stigmaphyllon – vėjūtras (: vėjas).

Néhány további képzővel három, kettő, sőt akár egy származékot is alkottak:

-mis: Oxyria – savanyúmis (: savanyú), Couroupita – köpőmis (: köpni, köpött), Cupaniopsis – szennymis (: beszennyezni, bepiszkítani, bemocskolni; LKŽe);

-ojas: Afgekia – termésojas (: termés), Bellium – napojás (: nap);

-ikė: Glottiphyllum – nyelvike (: nyalni, nyalt);

-oklė: Pistia – lebegőke (: úszott);

-mė: Pellionia – gulsmė (: feküdt, feküdt);

-minas: Boenninghausenia – rūtminas (: ruta);

-va: Pachystegia – graižva (: fészekpikkely);

-ižis: Cyananthus – mėližis (: kék).

Amint a bemutatott nemzetségnevekből látható, a képzős származékok megalkotásához számos képzőt használtak, de a legproduktívabbaknak a -enis, -enė és a -ūnas, -ūnė képzők tekinthetők. K. Gaivenis megállapította, hogy a litván flóra nemzetségeinek elnevezésére az -en- képző mellett több produktív képzőt is használtak: „Az -ūn-, -ut- és -uol- képzők csaknem egyformán produktívak: velük egyenként több tucat növénynemzetség nevét alkották meg <...>“ (Gaivenis 2014: 368).

Végződéssel képzett származékok. Az új növénynemzetségek elnevezésére kevés végződéssel képzett származékot adtak meg; az ezzel a képzésmóddal alkotott neologizmusok az összes új szó mindössze 15,7%-át teszik ki. A legtöbb származék a -is és a -ė végződéssel jött létre. A -is végződésű származékok leggyakoribb alapszavai főnevek:

-is: Aeonium – ramdis (: ramda „kaparis“ LKŽe), Bituminaria – derūvis (: derva), Delairea – klevėdris (: klevedra „suiręs, sulūžęs daiktas, kledaras“ LKŽe), Dombeya – tumūlis (: tumulas), Embothrium – žaiždris (: žaizdras), Fremontodendron – gaušvis (: gausva), Homalocladium – diržis (: diržas), Leucospermum – gaišmis (: gaisme „džiaugsmas“ LKŽe), Loropetalum – sekėtis (: seketa „saulutė“ LKŽe), Margyricarpus – gūmbris (: gumbras), Melianthus – medalūtis (: medalutė), Nautilocalyx – kriaūk lis (: kriauklė), Schotia – kraūmis (: kraumas „sultingas stiebas“ LKŽe), Tylecodon – grūoblis (: gruoblė „nelygumas, surambėjimas“ LKŽe). Csak néhány tárgyalt nem...

68

Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

A Beaucarnea – nūkaris (: nukarti, nukaro), Brownea – žiōris (: žiōreti, žiōrėjo), Comarostaphylis – tèlžis (: telžti, telžė), Gibbaeum – pãmsis (: pamsoti, pamsojo „stovėti, riogsoti“ LKŽe), Kohleria – plazdis (: plazdėti, plazdėjo).

A -ė végződéssel képzett származékok képzési alapja leggyakrabban főnév:

-ė: Bismarckia – dangė (: dangus), Choisya – skirbė (: skirbas „tarpas, plyšys“ LKŽe), Cyanastrum – gīlnė (: gilna „strazdas“ LKŽe), Fortunearia – laimīke (: laimikas), Galphimia – purkšlė (: purkšlis „mažas krūmas, krūmokšlis“ LKŽe), Chamaebatia – póōingė (: pavingis); melléknevek: Delosperma – mūdrė (: mudrus „guvus, žvalus“ LKŽe), Didymochlaena – mer̃nė (: mernas „drėgnas ir minkštas“ LKŽe), Habranthus – grąkštė (: grakštus), Neoregelia – drōvė (: drovus), Stictocardia – viñgrė (: vingrus); valamint igék: Codonanthe – ur̃kė (: urkti, urkė), Harrimanella – tisė (: tisoti, ti-sojo), Talbotia – triaūkšė (: triaukšėti, triaukšėjo).

Csak néhány nevet képeztek –a, –ys és –as végződéssel:

–a: Faucaria – nausā (: nausytis, nausėsi „lėtai, sutنگus raivytis“ LKŽe), Smithatris – krygždà (: krygždė);

–ys: Aglaomorpha – rangýs (: rangė „iš kaspinų surangytas moterų galvos papuošalas“ LKŽe), Lophospermum – skiauterýs (: skiauterė);

–as: Alloxylon – grūožas (: gruozuoti, gruožavo „glamonėti“ LKŽe).

Előtaggal képzett származékok. Az előtagképzés a vizsgált új szavak legkevésbé produktív szóalkotási módja – mindössze két származék jött létre:

po-: Eriochloa – póašarė (: ašara);

pro-: Libocedrus – prókedris (: cédrus).

Šio darybos būdo vedinių mažiausiai rasta ir Lietuvos floroje (žr. Gaivenis 2014: 371).

Összetételek. Az összetett dísznövénynemzetség-nevekből valamivel kevesebb keletkezett, mint képzős alakokból; az összes új képzés 12,4%-át teszik ki. Litvánia flórájában az összetett nemzetségnevek gyakoriságukat tekintve (az összes képzés mintegy 33%-a) csak a képzett származékok mögött maradnak. Köztük régi népi elnevezések is vannak, az új képzések száma csekély (Gaivenis 2014: 365). Tehát az említett új képzések megalkotásakor ugyanaz a tendencia figyelhető meg: kevesebb összetétel alkotása.

Az összetételek a második tagjuk alapján csoportosíthatók. Néhány összetétel második tagja a „pálma”: Acoelorrhaphe – pjūklāpalmė (: fűrész + pálma), Allagoptera – kūokpalmė (: bunkó + pálma), Hedyscepe – skētpalmė (: esernyő + pálma), Hyophorbe – ropépalmė (: karórépa + pálma), Pritchardia –

Terminologija | 2015 | 22

69

tarajpálma (: taraj + pálma), Rhapidophyllum – sündisznópálma (: sündisznó + pálma), Rhopalostylis – gumópálma (: gumó + pálma), Thrinax – tetőpálma (: tető + pálma), Veitchia – perempálma (: perem + pálma). Az összes bemutatott összetétel két főnévből áll; csak egy-egy olyan összetétel található, amelynek első tagja ige, illetve melléknév: Nannorrhops – hajló pálma (: hajolni + pálma), Ptychosperma – karcsú pálma (: karcsú + pálma).

Valamivel kisebb csoportot alkotnak azok az összetételek, amelyek második tagja -páfrány: Dennstaedtia – ágaspáfrány (: ág + páfrány), Doryopteris – csillagpáfrány (: csillag + páfrány), Rumohra – bőrpáfrány (: bőr + páfrány), Stenochlaena – árnyékpáfrány (: árnyék + páfrány), Thelypteris – mocsárpáfrány (: mocsár + páfrány). Mindezek az összetett nevek két főnévből állnak.

Megemlítendő két olyan összetétel, amelynek második tagja -virág: Hymenocallis – pókszirmú (: pók + virág), Pedilanthus – lábvirág (: láb + virág). A többi összetétel tagjai nem ismétlődnek: Archontophoenix – tüskés főnixpálma (: tüskés + főnixpálma), Austromyrtus – déli mirtusz (: dél + mirtusz), Erinacea – sünborsó (: sündisznó + borsó), Leucoglossum – farkas margaréta (: farkas + margaréta), Paxistima – erdei cserje (: fenyves + cserje „kis cserje, félcserje” LKŽe), Pseudofumaria – madárruta (: madár + ruta), Pseudogynoxys – lángsárga (: láng + aggófű), Uniola – tengeri zab (: tenger + zab), Zapoteca – ragadós bab (: ragadós + bab). A bemutatott összetételek második tagjai növénynevek, első tagjaik pedig többnyire szintén főnevek. Amint K. Gaivenis megállapította, a litván flórában viszonylag sok olyan növénynemzetségnév fordul elő, amely a „főnév + főnév” típusba tartozik, és amelynek második tagja valamely növény neve (lásd Gaivenis 2014: 366).

További három, különböző tagokból alkotott összetétel született: Halimodendron – sóbokor (: só + bokor), Osteospermum – csontmag (: csont + mag), Styphnolobium – hajlófa. Megjegyzendő, hogy a litván flórában számos olyan összetett nemzetségnév szerepel, amelynek második tagja a fa (lásd Gaivenis 2014: 365).

L. IVINSKIS ÍRÁSAIBAN ÉS MÁS FORRÁSOKBAN SZEREPLŐ NÖVÉNYNEVEK

A VLKK Terminológiai Albizottságában az új dísznövénynemzetség-nevek tárgyalásakor nemcsak új alkotásokat hagytak jóvá, hanem kéziratokból és a Litván botanikai szótárból átvett, korábban különböző szerzők által alkotott növényneveket is. A legtöbb növénynemzetség-nevet L. Ivinskis írásaiból vették át – 77 nevet, ami a vizsgált dísznövénynemzetség-nevek 18,5%-át teszi ki-

70

Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

nek. E nevek túlnyomó többsége L. Ivinskis Prigimtūmenė című művéből származik. Az L. Ivinskis e kéziratában szereplő növénynevek egyetlen nyomtatott forrásba sem kerültek be, sem a Litván botanikai szótárba, sem a Litván nyelv szótárába, mivel a kéziratot nem nyomtatták ki, és a 20. század 60-as éveinek elejéig ismeretlen volt a litván tudósok előtt (bővebben lásd Jankevičius, Jankevičienė 1962; Auksoriūtė 1998). L. Ivinskis kéziratának vizsgálatakor kiderült, hogy azokat a növényeket, amelyeket ma hoznak be Litvániába, a Prigimtūmenė már megnevezte; ezért a Terminológiai Albizottság úgy döntött, nem alkot új növénynevet, hanem az új növénynemzetséget L. Ivinskis által alkotott névvel nevezi meg (L. Ivinskis felújított neveiről már írtak, bővebben lásd Auksoriūtė 2008).

Munká

Munka

Külön érdemes megemlíteni néhány olyan növénynevet, amelyeket más nemzetségek megnevezésére adtak, mivel azok a nemzetségek, amelyeket Prigimtūmenėje L. Ivinskis megnevezett, már rendelkeznek litván nevekkel: Abeliophyllum – baltvas (: baltas + –vas, vö. Epipactis Pr 14¹⁶), Calyptrocalyx – sulpėtras (: sulpėti, sulpėjo „lassan szívni, szopni“ LKŽe + –ėtras, vö. Areca Pr 128), Cephalanthus – galvožis (: galva + –ožis, vö. Cephaliaria Pr 252), Chiastophyllum – saitmà (: saitis „kötél, amellyel valamit odakötnek, összekötnek“ LKŽe + –ma, vö. Cassia Pr 211), Chlorogalum – žalūinis (: žalvas „zöldes“ LKŽe + –inis, vö. Chlora Pr 236), Etlingera – daūbras (: dauba + –ras, vö. Epimedium Pr 164), Harpephyllum – lelūnis (: lelėti, lelėjo + –ūnis, vö. Hacquetia Pr 191), Macfadyena – apsukmýs (: apsukti, apsuko + –mys, vö. Helicteris Pr 169), Phymatosorus – kojūminis (: koja + –ūminis, vö. Polypodium Pr 114).

L. Ivinskis néhány neve a Lietuviškame botanikos žodyne közölt szinonimákból származik: Coleostephus – raimenė (: raimas „tarka“ LKŽe + –enė, vö. Ánthemis LBŽ 24), Dietes – kalavėjinis (: kalavijis + –einis, vö. Iris LBŽ 179), Graptopetalum – riebūnis (: riebus „kövér“ + –ūnis, vö. Sédum LBŽ 318), Heteromeles – dobūnis (: doba „természet, mód, szokás“ LKŽe + –ūnis, vö. Anthýllis Vulnerária LBŽ 25), Ionopsidium – mažūmenė (: mažas „kicsi“ + –ūmenė, vö. Drába LBŽ 124), Ipomopsis – šermėnė (: šermuo + –enė, vö. Polemonium caerúleum LBŽ 268).

Bizonytalan képzésű növénynevek. L. Ivinskisnek a Prigimtūmenė című művéből átvett növénynevei közül többnek bizonytalan a képzése; egyesekben talán fel lehet ismerni képzési formánst, de nehéz meghatározni az alapszót: Aphyllanthes – nuōlaisis, Cabomba – labūstras, Cladrastis – pōsnis, Comptonia – ūgras, Cornutia – sal̄ksnas, Corynabutilon – surklainis, Cotyledon – duršvas, Crateva – virštas, Dirca – saīluvas, Elaeodendron – sūmbras, Escallonia – smeilė, Exacum – sūblas, Gaura – priesruvis, Glaucium – vaīklas, Kirengeshoma – pōsainis, Onosma – liesmuō, Pernettya – spūglas, Petrea – kolūnis, Plumeria – jōstras, Pontederia – skiaustmėnė, Sesuvium – spiṅgras, Swainsona – vintlumas, Tibouchina – eīkras, Umbilicus – ēlkras, Vriesea – medvėnė. Néhány bizonytalan képzésű L. Ivinskis-féle növénynév a Lietuviško botanikos žodyno című műből származik: Correa – švįetras, Houstonia – parūnė, Kleinhovia – grinūvas, Lagarosiphon – vandrunėlis, Machaeranthera – gēltvoidis, Pachysandra – mīetveinė, Stewartia – sēglinis.

⁶Megadják annak a növénynek a latin nevét, amelyet L. Ivinskis nevezett el, valamint a Prigimtūmenė oldalszámát.

72 Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

Más szerzők alkotta növénynevek. Az L. Ivinskis alkotta neveken kívül új dísznövénynemzetségek elnevezésére a Lietuviško botanikos žodyno című műből öt J. A. Pabrėža-féle növénynevet vettek át: Berberidopsis – rūgštērškis (vö. Bérberis LBŽ 47–48), Cavendishia – strauzdė (vö. Achilléa Millefólium LBŽ 5–6), Coronilla – tetirvė (vö. Coronilla vária LBŽ 104), Tasmannia – vỹngėža (vö. Oenánthe aquática LBŽ 237), Tristellateia – tvilkė (vö. Chrysánthemum Parthénium LBŽ 87–88); P. Matulionio két neve: Distylium – purkólis (vö. Állium Schoenóprasum LBŽ 15), Onoclea – kemenà (vö. Hýpnum cupressifórme LBŽ 175); Juozas Fedaravičius két neve: Layia – marūnà (vö. Matricária LBŽ 214), Moltkia – gyvātgalvois (vö. Échium vulgáre LBŽ 127); továbbá Ambraziejus Pranciškus Kašarauskis egy neve: Podranea – smūklis (vö. Spargánium LBŽ 327).

A nyelvjárási szavak terminologizálása. Az új növénynemzetség-nevek alkotásakor egy további terminusalkotási forrást is felhasználtak: terminologizálták néhány, a Lietuvių kalbos žodynas című műből átvett nyelvjárási szót: Antigonon – kiburkštis („szikra“ LKŽe), Bejaria – žiūrkštas („apró gally“ LKŽe), Bolbitis – būolis (buolis „szarvatlan, tar“ LKŽe), Carmichaelia – pliaustrà („úszó jégdarab“ LKŽe), Francoa – nuotakuõlė („fiatalasszony, menyasszony“ LKŽe), Pentapetes – drežėnė (dreženė, dreženos „forgácsok“ LKŽe), Stylomecon – guõnė (guonė „szalamandra“ LKŽe).

További három növénynemzetség-nevet is meg kell említeni, amelyeket a Lietuvių kalbos žodynas című műből vettek át: Poitea – žūrlė („pelévirkštis“ LKŽe), Pseudocydonia – gaŕlis („alijošinis aštrys“ LKŽe), Perovskia – mėlesas („festő mézfű“ LKŽe).

K Ö L C S Ö N S Z A V A K

A kölcsönzött dísznövénynemzetség-nevek száma nem túl nagy – 76; az összes új név 18,2%-át teszik ki. Valamennyi új jövevényszó a latinból származik, vagyis a latin nomenklatúrából átvett, morfonológiailag litvánosított növénynevekről van szó, például: Agarista – agaristà, Agonis – agònis, Albuca – albukà, Alpingera – alpingera, Amydrium – amìdris, Angelonia – angelònija, Aristotelia – aristòtelija, Asystasia – azistãzija, Baileya – bailėja, Briggsia – brìgsija, Butia – būcija, Calpurnia – kalpùrnija, Camoensia – kamẽnsija, Canarina – kanarinà, Catopsis – katòpsis, Celmisia – celmìzija, Davallia – davãlija, Dryandra – driándra, Drymonia – drimònija, Drynaria – drinãrija, Fenestraria – fenestrãrija, Forsteronia – forsterònija, Gordonia – gordònija, Griselinia – grizelìnija, Hazardia – hazárdija, Hibbertia – hibèrci- ja, Kennedia – kenèdija, Kitaibela – kitaibèlė, Lamarckia – lamárkija, Lonas – lònas, Lophanthera – lofantera, Luma – lumà, Melinis – melìnis, Molineria –

Terminologija | 2015 | 22

73

molinėrija – molinéria, Mutisia – mutizia, Olearia – oleária, Orbea – orbéja, Pandorea – pandoréja, Phillyrea – filiréja, Phymosia – fimózia, Picconia – pikónia, Quesnelia – kvesznelia, Randia – rándia, Rhodoleia – rodoléja, Rivina – rivina, Romulea – romuléja, Sapium – szápisz, Saritaea – szaritéja, Strobilanthes – strobilanté, Tectaria – tektária, Telopea – telopéja, Tipuana – tipuaná, Ursinia – urszinia, Villadia – viládia, Wigandia – vigándia.

A Terminológiai Albizottság rendszerint az irodalomban már használatos vagy könnyen litvánul kiejthető latin jövevényszavakat hagyta jóvá. Hasonló mennyiségű jövevényszó szerepel a Lietuvos florojė című műben is; K. Gaivenis szerint „a növénynemzetségek megnevezésére viszonylag kevés nemzetközi terminust használnak – mintegy 16,7%-ot” (Gaivenis 2014: 364).

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A VLKK „A dísznövények litván elnevezéseiről” szóló ajánlásában szereplő új dísznövénynemzetség-nevek létrehozásának forrásai az új szavak alkotása, L. Ivinskis és más szerzők által adott növénynevek, terminologizált nyelvjárási szókincs, valamint növénynevek átvétele a latin nyelvből.

2. Az új szavak képzése a dísznövénynemzetség-nevek megalkotásának legtermékenyebb módja – az új szavak az összes új név 58%-át teszik ki. Megalkotásuk során a litván nyelv valamennyi szóalkotási módját alkalmazták: képzők, ragok és előtagok hozzáadását, valamint az összetételt. Az új szavak túlnyomó többsége főnevekből származik, egyes képzős alakok alapszavául pedig növényneveket választottak; az ilyen származékok az összes képzős származék közel 23%-át teszik ki.

3. A képzők hozzáadása a leggyakoribb szóalkotási mód – a képzős származékok az összes új szó 71%-át teszik ki. A legtermékenyebb képző az -enis, -enė; ezzel az összes képzős származék 33,7%-át alkották. A termékenység szempontjából a második képző az -ūnas, -ūnė, -ūnis; az ezzel képzett származékok száma kevesebb mint fele az -enis, -enė képzővel alkotott származékokénak. A többi képző (31 képző) kevésbé termékeny a növénynemzetség-nevek képzésében.

4. A végződéses származékok az összes új szó 15,7%-át teszik ki; a legtöbb ilyen származékot a -is és -ė végződésekkel alkották. Előtagokkal (po- és pro-) mindössze két származékot képeztek; ez a legkevésbé termékeny új szóalkotási mód. Az összetett növénynemzetség-nevek száma elmarad a végződéses származékokétól: az összes új szó 12,4%-át teszik ki. Az összetételek leggyakoribb második tagjai a -palmė és -papartis; a legtöbb egyéb összetétel második tagja szintén valamely növény neve.

74

Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

5. L. Ivinskis és más szerzők (J. A. Pabrėža, P. Matulionis, J. Fedaravičius) írásaiban szereplő növénynevek termékeny forrásai az új dísznövénynemzetség-nevek megalkotásának. L. Ivinskis Prigimtūmenė és Lietuviško botanikos žodyno című művéből átvett, az említett szerzők által alkotott nevek az összes új név mintegy 21%-át teszik ki. Legnagyobb arányban L. Ivinskis növényneveit vették át (18,5%); e növénynevek kevesebb mint felének képzése nem tisztázott.

6. A nyelvjárási szókincs terminologizálása a tárgyalt növénynemzetség-nevek alkotásának legkevésbé termékeny módja; mindössze 7 terminologizált nyelvjárási szót találtak. A kölcsönzött növénynevek az összes új név alig több mint 18%-át teszik ki; ezek morfonológiailag litvánosított latin növénynemzetség-nevek.

7. A dísznövénynemzetségek új szavait a Lietuvos floros növénynemzetség-neveivel összehasonlítva megállapítható, hogy az új szavak megalkotásakor ugyanazokat a szóalkotási módokat alkalmazzák, mint a Lietuvos floroje című műben: a legtermékenyebb szóalkotási mód a képzők hozzáadása, a legtöbb származékot az –enis, –enė képzővel alkották, és az előtagos származékok száma a legkisebb. A tárgyalt dísznövénynemzetség-nevek új szavai esetében azonban a második legtermékenyebb szóalkotási mód a végződés hozzáadása, míg a Lietuvos floroje című műben az összetétel. Megjegyzendő azonban, hogy a Lietuvos floroje szereplő összetételek többsége régi népi elnevezés, és új szó is csak kevés található.

8. Az új nevek további csoportjait összevetve látható, hogy a kölcsönzött latin dísznövénynemzetség-nevek száma hasonló a Lietuvos floroje találhatóéhoz, a terminologizált nyelvjárási szókincsből azonban nagyon kevés van. A növénynevek szabványosításakor a Lietuvos floroje a népi növénynevek túlnyomó többségét terminologizálták, így ezt a növénynév-alkotási módot gyakorlatilag már kimerítették. Az új dísznövénynemzetség-nevek eltérő tendenciája, hogy nagy számban vesznek át növényneveket L. Ivinskis írásaiból.

ŠALTINIAI

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (A–B)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter2/dokpaieska.showdoc_l?p_id=441095&p_query=&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (C–F)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter2/dokpaieska.showdoc_l?p_id=445724&p_query=&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (G–K)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter3/dokpaieska.showdoc_l?p_id=448273&p_query=&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (L–N)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter3/dokpaieska.showdoc_l?p_id=458463&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (O–P)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter2/dokpaieska.showdoc_l?p_id=462796&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (R–S)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter3/dokpaieska.showdoc_l?p_id=473945&p_tr2=2.

Rekomendacija „Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (Š–Ž)“: – http://www3.lrs.lt/pls/inter2/dokpaieska.showdoc_l?p_id=484837&p_tr2=2.

Terminologija | 2015 | 22

75

LITERATŪRA IR PAPILDOMI ŠALTINIAI

Auksoriūtė A. 1998: Lauryno Ivinskio rankraščiai Krokuvoje. – Terminologija 5, 102–110.

Auksoriūtė A. 2004: Neaiškios darybos L. Ivinskio Prigimtūmenės naujažodžiai. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos, 127–149.

Auksoriūtė A. 2008: Keletas atgaivintų Lauryno Ivinskio augalų vardų. – Terminologija 15, 132–141.

Gaivenis K. (1985) 2014: Lietuvos augalų genčių ir rūšių pavadinimai. – Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 363–376.

Jankevičius K., Jankevičienė R. 1962: Kai kurie nauji duomenys apie L. Ivinskio darbus lietuviškos botanikos terminijos srityje. – Botanikos klausimai 2, 151–163.

Kiselienė D., Grigienė I., Grigas A. 2007: Dekoratyvinių augalų vardynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas, Kaunas, 1938.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt.

Pr – Prigimtūmenė (Prigimtūmenė, turentė savieje dalijkus žemies, žoliun ir giwunūn su parodimu anun wartojimo), rankraštis saugomas Lenkijos mokslų akademijos bibliotekoje Krokuvoje, 1 d. katalogo nr. 1801, 2 d. katalogo nr. 2824.

Subačius G. 1996: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos žemaičių kalba. – Lietuvių Atgimimo istorijos studijos 8. Asmuo: tarp tautos ir valstybės, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 11–113.

NEW NAMES OF GENERA OF DECORATIVE PLANTS

Since 2002 the Terminology sub-commission of the State Commission of the Lithuanian Language (further – SCLL) together with botanists have been discussing changes in Lithuanian names of plants which appear due to changes in Latin taxonomy and giving Lithuanian names to plants which were brought to Lithuania in recent years and which previously did not have Lithuanian names. At the end of 2014 SCLL announced the recommendation Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (In regard to Lithuanian names of decorative plants) comprising standardized Lithuanian names of genera and species of decorative plants.

This paper deals with 417 new names of plant genera, presented in the above mentioned recommendation of SCLL. New names are synchronically researched from the point of view of terminology and word-formation: ways of creation and derivation of Lithuanian neologisms are established; and ways of derivation of the current names of plant genera and names of genera taken from Lietuvos flora (Lithuanian flora) are compared.

The sources for the new names of genera of decorative plants included in the SCLL recommendation Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų are creation of Lithuanian neologisms, names created by Laurynas Ivinskis and other authors, terminologized names from dialects and borrowing of names from Latin.

Formation of Lithuanian neologisms is the most productive way of naming the genera of decorative plants – such neologisms comprise 58% of all new names. Neologisms are made using all ways of word-formation in the Lithuanian language: prefixation, suffixation, derivation using inflexional endings and compounding. Suffixation is the most common – suffixal derivatives comprise 71% of all Lithuanian neologisms. The most productive suffix is -enis, -enė – it is present in 33.7% of all suffixal derivatives.

76

Albina Auksoriūtė | Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

Derivatives created using inflexional endings comprise 15.7% of all Lithuanian neologisms. Among them the endings -is and -ė are the most common. There are only two cases of prefixation (with prefixes po- and pro-). Compounds were slightly less frequent than inflexional ending derivatives; they comprise 12.4% of all neologisms. The most common second components of compounds are –palmė (palm) and –papartis (fern), the majority of other compounds also have a name of a plant as the second component.

Plant names from writings of L. Ivinskis and other authors (J. A. Pabrėža, P. Matulionis, J. Fedaravičius) is another productive source for the creation of new names of plant genera. Ivinskis’ names taken mainly from Prigimtūmenė (Nature) and names of other authors taken from Lietuviškas botanikos žodynas (Lithuanian dictionary of botany) comprise about 21% of all Lithuanian neologisms. The majority of adopted names are names from Ivinskis’ writings (18.5%); less than a half of these names are new names created by Ivinskis, the way of their formation is not clear.

Terminologization of dialect words is the least productive way of the creation of researched names, only 7 terminologized words from dialects were found. Borrowed names of plants comprise only 18% of all new names; they are morphonologically Lithuanized Latin names of plant genera.

The comparison of Lithuanian neologisms with the names of plant genera from Lietuvos flora shows that names in both groups were created using the same ways of word-formation: the most productive way is suffixation, the largest number of derivatives have suffixes -enis, -enė; the least productive way is prefixation; the second most productive way of word-formation for the new names of plant genera from the SCLL recommendation is the derivation using inflexional endings and in Lietuvos flora it is compounding. The majority of compounds from Lietuvos flora are old folk names and the number of Lithuanian neologisms is small.

The research of other groups of new names shows that the number of borrowed Latin names for decorative plants is similar to the number of borrowings in Lietuvos flora, but the number of terminologized words from dialects is a lot smaller. The characteristic feature of the new names of genera of decorative plants is a large number of names adopted from Ivinskis’writings.

Gauta 2015-07-31

Albina Auksoriūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]

Terminologija | 2015 | 22

77