Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
doi.org/10.35321/term27-03
A metaforaciklus a terminusképzési folyamatban
LARISA ALEKSEEVA
Perm State University, Russia
SVETLANA MISHLANOVA
Perm State University, Russia
HERIBERT PICHT
Copenhagen Business School
Ö S S Z E F O G L A L Ó
Az évek során számos modellt publikáltak a terminusképzés és a terminuselsajátítás folyamatairól, amelyek ezeket különböző nézőpontokból mutatják be. A tanulmány a metaforikus terminusképzési folyamat (MTFP) vizsgálatát vázolja fel, a szaktudás modellezésének elemzéséből kiindulva. Ismertetjük elméleti keretünket, és egy négyszakaszos eljárást javasolunk, amely a fogalomalkotás és a terminusalkotás különböző perspektíváinak egy három szintet magában foglaló, integrált modellbe való egyesítésére szolgál. Az első szint Lev Vygotsky konceptualizációs ciklusához kapcsolódik; Vygotsky szerint a tudás fejlődésének minden egyes lépése egy meghatározott mentális struktúrával áll összefüggésben. A második szint Ikujirō Nonaka tudásfejlődési spirálmodelljéhez kapcsolódik. A harmadik szint terminológiai tanulókkal végzett két kísérlet eredményeire épül. Az elméleti vita mellett tárgyaljuk a metaforikus terminusok megértésének és használatának sajátosságait is. Bemutatjuk, miként kerül a szakmai tudás az elmébe, és hogyan fejlődik.
KULCSSZAVAK: terminusképzési folyamat, metaforikus terminusok, a metaforaciklus-modell, konceptualizáció, tudástranszfer
ÖSSZEFOGLALÁS
Az évek során számos terminusképzési modell és terminusfelismerési folyamat jelent meg, amelyek különböző nézőpontokból vizsgálták ezeket. Ez a cikk a metaforikus terminusképzési folyamatot tárgyalja, amely a speciális tudás modellezésének elemzésével kezdődik.
ceptualization’ (Godin 2015). The term ‘model’ started to be used only in the 1970s (Rogers et al. 1977).
Ma már köztudott, hogy a modellek lehetővé teszik az emberek számára a tudományos problémák megértését, előrejelzését és megoldásának elősegítését.
Másodszor, sok más terminológiai folyamathoz képest a metaforikus terminusok modellezésének fejlesztése különösen nagy kihívást jelent. A kutatók számos modellt alkottak a terminusképzés folyamatának megértésére és javítására, figyelembe véve annak sajátos jellemzőit. (Alekseeva, Mishlanova 2019; Gibbs & M. Tendahl 2006; Lakoff 1993; Mishlanova 2002; Steen 2007; Temmerman 2002). A szakosított tudás átadásának megkönnyítésére irányuló igény hívta életre. A metaforáról alkotott mai felfogás szerint a tudósoknak a metaforára hídként van szükségük a régi és az új tudás között, és ezáltal a metafora hipotetikus jelleget ölt. A világ tudományos képe úgy jön létre, hogy a világot egy bizonyos képként „látjuk”. Ily módon a metafora a tudományos elméletek és fogalmak alapja.
Harmadszor, a „tudáskonverzió” gondolata L. Vygotsky kutatásaiban is nyomon követhető (Vygotsky 1934; Vygotsky 1980), amelyeket a tudományos fogalmak fejlődésének tanulmányozására tett első szisztematikus kísérleteknek tekintenek. Az egyén tudását a személy kognitív struktúrájának kialakulásaként vizsgálta. L. Vygotsky elméletéből két feltevést vettünk át: 1) azt az elképzelést, hogy a nyelv az emberi megismerés fő közvetítője, valamint 2) a pszichológiai folyamatok elméletét, amely azon a feltevésen alapul, hogy az „összetett pszichológiai folyamatok” a „belső beszédhez” és annak további külső megjelenítéséhez kapcsolódnak.
Negyedszer, a tudásteremtési folyamatok konceptuális felfogása szerint, ahogyan azt az A Dynamic Theory of Knowledge Creation (Nonaka 1994) felvázolja, a társadalom, amelyben élünk, „tudástársadalommá” alakult. Viszonylag kevés figyelmet fordítottak azonban arra, hogyan jön létre a tudás, és hogyan irányítható a tudásteremtés folyamata (Nonaka 1994: 16). Ezt szem előtt tartva I. Nonaka megalkotta a tudáskonverzió folyamatának „spirálmodelljét”. Konverzió alatt azt érti, hogy a meglévő tudás „új tudássá alakítható”. Úgy véljük, hogy ez az elképzelés igen hasznos a mentális folyamatok modellezésében, különös hangsúlyt helyezve a tudáskonverzió különböző módjai közötti dinamikus kölcsönhatásra.
Végül a metaforaciklus-modell kérdésére a terminusok előíró modelljeivel való összevetés ad választ. Ezt figyelembe véve-
A terminologizáció dinamikus jellegének és a tudásciklus fogalmának figyelembevételével feltárjuk az MTFP lépéseinek analóg rendszerét. A metaforaciklus-modell az MTFP számos különböző kérdésének kezelésére jött létre. A kutatás arra utal, hogy az MTFP legtöbb esete leírható e modell segítségével. A kidolgozott modell betekintést nyújt a gondolkodás és a fogalomalkotás különböző szintjeibe.
A tanulmány újszerű hozzájárulása az MTFP-modell terminológiai projektekre való alkalmazása. A kognitív terminológiaelmélet terén végzett munkánk arra utal, hogy azt nagymértékben meghatározza a tudás különböző szintjein történő létrehozása.
Kutatásunkban egy terminológusokból álló csoport által felvetett gondolatot támogatunk, miszerint „a terminológiai mozgalom első évtizedeiben nem alakult ki koherens terminológiaelmélet; a terminológiai tevékenységek pragmatikus irányultságúak voltak, és vagy erőteljes nyelvészeti orientáció jellemezte őket (különösen a nyelvtervezésben), vagy túlnyomórészt szakmai, nem nyelvészeti megközelítést alkalmaztak” (Antia et al. 2005).
A terminuselsajátítási folyamat szemantikájára vonatkozó kísérleti adatok többnyire nem metaforikus terminusok elemzéseiből származnak. Az alábbiakban új, terminológiai következtetésre irányuló kísérletekkel végzett vizsgálatból származó eredményeket mutatunk be e folyamat kapcsán, és ismertetjük a szakmai személyiség tevékenységének valamennyi szakaszában kialakuló fogalmi struktúrák változásait, vagyis a metaforikus terminologizáció folyamatát. E célból két fontos kísérletet terveztünk meg és végeztünk el olyan orvostanhallgatók bevonásával, akik új szakmai ismereteket sajátítanak el. Motivációnkat a szakmai tudás elsajátításának bizonyos jellemzői adták, és arra törekedtünk, hogy ezeket vizsgáljuk, különös tekintettel a terminusalkotási kompetenciára. A 4. bekezdés azt vázolja, miként világíthat rá a terminusalkotás ciklikus modellje a fogalomfejlődés egyes szakaszaira.
Azt állítjuk, hogy a tudás fejlődése összefügg a fogalom fejlődésével. Ezért a fogalomfejlődés folyamatával támogatott szakmai tudás átadását vizsgáljuk.
A metaforikus terminusalkotás folyamatának ciklusként való modellezése alapvető betekintést nyújt abba, milyen kihívásokkal jár az emberi mentális tevékenység megközelítése. Ha figyelembe vesszük azt a felvetést, hogy a fogalmak fejlődnek, arra következtethetünk, hogy fejlődésük lényege elsősorban az egyik általánosítási struktúráról a másikra való átmenetben rejlik.
Terminologija | 2020 | 27
61
Page 5
Kutatásunk fő tétele, hogy a terminusok mint a megismerés szakosított egységei, amelyek a nyelvben verbalizálódnak, alkalmasak a tudás megszerzésére és annak további feldolgozására a tudásátadás során. A terminusok ilyen felfogása közvetítő szerepet biztosít megértésüknek a tudáskommunikáció során.
A kutatási kérdések a következők:
(1) Hogyan lépnek kölcsönhatásba a terminusok a kognitív képességekkel és készségekkel a gondolatok (fogalmak) kifejezése során?
(2) Hogyan tükrözi a metaforaciklus a terminusalkotás folyamatát?
Tanulmányunkban (1) összehasonlítjuk a metaforikus terminus terminusalkotási folyamatának magyarázatára tett korábbi kísérleteket, (2) elméleti és empirikus vizsgálatok eredményeire támaszkodunk, valamint (3) felvázoljuk a metaforikus terminusalkotási folyamat „metaforaciklusának” négy szakaszát.
2. NÉHÁNY ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉS A MODELLEZÉSHEZ
Ismeretes, hogy az első ciklikus modelleket a filozófiában és a szociológiában alkalmazták. Edgar Morin, a rendszerszemléletű elmélet alapítója, ismert francia filozófus kidolgozta a komplex szociológia programját, amelynek középpontjában a bizonytalanság, az önszerveződés és a párbeszéd elvei állnak. Azt az elképzelést vetette fel, hogy a komplexitás keretei között vizsgált kognitív mozgások mindig körkörösek és nemlineárisak (Morin 1977).
A modellezés kiindulópontja az a feltevés, hogy az ember a valóságot nyelvi kifejezések segítségével érti meg és magyarázza. Minden megértés bizonyos, a világban megfigyelt jelenségeket magyarázó fogalmak használatán alapul. Ezért a tudás fejlődése számunkra a fogalmak fejlődéseként jelenik meg.
Megjegyezzük, hogy a XXI. század elején a nyelvészet módszertanában több ciklikus modell is megjelenik. P. Carlile a tudás fejlődését ciklikus modellként, vagyis a tudás átalakításának ciklusaként írja le (Carlile 2003). Ez a modell három fogalmon alapul – átalakítás, tárolás és visszakeresés. A tudás átalakításának ciklusa a felhalmozási szektorral kezdődik. Véleményünk szerint ez a modell összhangban áll a tudásfejlődés általános koncepciójával, és némi munkát, valamint finomítást igényel, ha konkrét folyamatokra alkalmazzuk.
Megközelítésünk a következő alapokra épül: (1) I. Nonaka tudásfejlődési modelljére, (2) L. Vygotsky fogalomfejlődési elméletére, (3) saját kísérleteink eredményeire.
Ezek az alapok több okból is kihívást jelentenek: (1) érintik a nyelv szerepét a magasabb rendű pszichológiai folyamatokban (vagyis a nyelvnek az emberi megismerés fő közvetítőjeként betöltött szerepét), (2) a fogalomalkotási folyamat nyelvi reprezentációinak vizsgálata hozzájárul a mentális modellezés és a rendszerszemlélet kutatásához, (3) ezen alapok figyelembevételével a belső beszéd összetett jellegének tanulmányozása révén közelebb kerülhetünk annak megértéséhez.
A metaforikus terminusalkotás modellje három rétegre épül. A megalkotott modell alsó rétege I. Nonaka úgynevezett spirálmodellje, amelyet I. Nonaka „A Dynamic Theory of Organizational Knowledge Creation” (1994) című művében tárgyal (lásd: Fig.1).
1. ábra. I. Nonaka spirálmodellje
Terminologija | 2020 | 27
63
Page 7
Amint látjuk, az 1. ábra az új ismeretek létrejöttét a hallgatólagos és a kifejezett tudás közötti folyamatos párbeszédként szemlélteti (Nonaka 1994: 15). I. Nonaka a hallgatólagos tudást rendkívül személyesnek, nehezen formalizálhatónak és nehezen közölhetőnek írja le. Mélyen gyökerezik a cselekvésben és az egyén egy adott kontextus iránti elkötelezettségében. A hallgatólagos tudás (lásd: Polanyi 1966) részben olyan technikai készségekből és gyakorlati ismeretekből áll, amelyek több évnyi gyakorlat során fejlődtek ki. A hallgatólagos tudás kognitív dimenzióját olyan mentális modellek, meggyőződések és perspektívák alkotják, amelyeket nehéz megmagyarázni, mert birtokosaik magától értetődőnek veszik ezt a tudást.
I. Nonaka tudásteremtésre vonatkozó feltevése lehetővé teszi számára, hogy a tudáskonverzió négy „módját” különböztesse meg: (1) hallgatólagos tudásból hallgatólagos tudásba, (2) kifejezett tudásból kifejezett tudásba, (3) hallgatólagos tudásból kifejezett tudásba, és (4) kifejezett tudásból hallgatólagos tudásba.
A középső réteg L. Vygotsky fogalomfejlődésről szóló elméletéhez kapcsolódik (lásd: 2. ábra). L. Vygotsky már a 20. thszázad első felében a tudat formáival kapcsolatos gondolatokat vetett fel. A tudás fejlődésének folyamatát tanulmányozta. L. Vygotsky elméleti keretének központi tétele, hogy a társas interakció alapvető szerepet játszik a megismerés fejlődésében. L. Vygotsky szerint minden két szinten tanulható meg: „A gyermek kulturális fejlődésében minden funkció kétszer jelenik meg: először társadalmi szinten, később egyéni szinten; először emberek között (interpszichológiai), majd a gyermekben (intrapszichológiai). Ez egyaránt érvényes az akaratlagos figyelemre, a logikai emlékezetre és a fogalomalkotásra. Minden magasabb rendű funkció az egyének közötti tényleges kapcsolatokból ered” (Vygotsky 1987: 57). Így a tudás fejlődését a fogalom fejlődéséből kiindulva vizsgálta.
Felfogása szerint a fogalom nem az asszociatív kapcsolatok egyszerű összessége, hanem összetett gondolkodási folyamat, amelynek során a gondolat belső fejlődése révén magasabb szintre emelkedik, és megteremti annak lehetőségét, hogy a fogalom megszülessen az elmében.
Az összetett pszichológiai folyamatok rendszerszerű szerveződésének egyik lényegi tényezője bizonyos fogalmi formák alkalmazása (szinkretikus, komplex, előfogalom és fogalom). Fő állításai szerint a
e fogalmi formák szerepe a tudás közvetítésének megteremtése, amely minden tudástípusra egyetemesen érvényes (Vygotsky 1934: 239).
L. Vygotsky megfogalmazásában a fogalmak fejlődésük bármely szakaszában pszichológiai szempontból létrehozási aktusok. Abból a feltevésből kiindulva, hogy a fogalmak fejlődnek, arra következtethetünk, hogy fejlődésük lényege elsősorban az egyik általánosítási struktúráról a másikra történő átmenetben rejlik (Vygotsky 1934: 164–165).
L. Vygotsky szerint a tudományos fogalom kialakulása nem a dolgokkal való közvetlen találkozással kezdődik, hanem a tárggyal való közvetített kapcsolattal (Vygotsky 1934: 218). A fogalomfejlődés első szakaszát szinkretikus képek, vagyis szinkrétek megalkotása jellemzi; ezek a gondolkodás első formái, amelyek az ember új tárgyakkal való találkozásának legáltalánosabb és legkevésbé differenciált módját tükrözik. Olyan konkrét tárgyakhoz kapcsolódnak, amelyek korábbi észlelések vagy az életről szerzett információk eredményeként jelennek meg az emlékezetben.
A második szakasz a fogalomfejlődés előrehaladottabb lépése, amelyet komplexumoknak nevezett összetettebb mentális egységek megalkotása jellemez. A komplexumok szakasza azt jelzi, hogy az ember az előző szakaszban létrehozott szinkretikus képeket közös tulajdonságaik és jellemzőik alapján csoportba rendezi, illetve egyesíti. A komplexum az elszigetelt tárgyak empirikus hasonlóságán alapuló első strukturált mentális kép. E tárgyak tulajdonságait általánosítják, és egységes képként jelenítik meg. Így a komplexumok elvontabbak és általánosabbak, mint a szinkrétek.
Az előfogalmak és a fogalmak a tárgyak közötti logikai kapcsolatok vagy viszonyok különféle típusain alapulnak. A fogalom egynemű kapcsolatokon alapul. A fogalomban minden tárgy az összes többi tárggyal azonos alapon kerül be az általánosításba. Mindegyik elem az egészhez kapcsolódik, és ezen az egészen keresztül a többi elem mindegyikéhez is. Az előfogalmaktól a fogalmakhoz való átmenet a fogalomfejlődés korábbi szakaszaihoz képest még általánosabb absztrakciós típusok révén valósul meg. Így világossá válik, hogy a tudás fejlődése összefügg a fogalom fejlődésével.
Amint ebben a modellben láthatjuk, a fogalomfejlődés ciklusai a mentális tevékenység szakaszaihoz — a szinkréthez, a komplexumhoz, az előfogalomhoz és a fogalomhoz — kapcsolódnak, amelyek az absztrakció folyamatát jelenítik meg.
Terminologija | 2020 | 27
65
Page 9
2. ábra. L. Vygotsky fogalomfejlődési modellje
Ezt a folyamatot, amelyet a fogalomalkotás ciklusának nevezünk, L. Vygotsky „élő tudásnak” hívta; ez egy fogalom lokalizálását eredményezi a kapcsolatok egy meghatározott rendszerén belül (Vygotsky 1934: 166). E kifejezés bevezetésével a szerző arra utal, hogy a fogalmak nem önmaguktól keletkeznek, hanem az emberi gondolkodás nagyfokú megfeszítésének és tevékenységének eredményeként jönnek létre. Így azt állítja, hogy „a gondolkodás a tudományos fogalmak kapuin halad át” (Vygotsky 1934: 193–194). Ez a mozgás a tudásátadás egyik formájaként értelmezhető.
A 2. ábrából látható, hogy az első két szakasz a tudományos fogalmak kialakulásában zajló belső fejlődéshez kapcsolódik. L. Vygotsky megkülönböztette a „belső beszédet” (a társadalmi beszéd internalizált formáját), amely magában foglalja az „egocentrikus (magánjellegű) beszédet” (vagyis a magunkhoz intézett beszédet), valamint a „külső (társadalmi) beszédet” (azaz a társas interakciókban használt beszédet).
Fontos megjegyezni, hogy az „internalizáció” során az első (külső vagy társadalmi beszéd) a másodikká (egocentrikus vagy magánjellegű beszéddé), majd végül a harmadikká (belső beszéddé) alakul át.
A magánjellegű beszéd valójában egyfajta köztes állomást jelent a „külső” és a „belső” beszéd között, ám igen jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik. L. Vygotsky egocentrikus (magánjellegű) beszéde tehát a társadalmi (külső) beszéd és a szervezett belső beszéd közötti kapcsolat. A társadalmi beszéd továbbá a másokhoz intézett, nyílt, külső beszédet (szavakat, mondatokat) jelenti, amelynek célja a társas interakció és a kommunikáció; ezzel szemben a belső beszéd szubvokalizált, önmagunk felé irányuló és saját magunkhoz igazított beszéd.
Láthatjuk tehát, hogy a belső és külső átadás gondolata nem új, ám csak az utóbbi években tett szert nagy jelentőségre.
A modellezés legfontosabb alapja saját tapasztalatunk. A kísérletek eredményeire támaszkodva bemutatjuk, hogyan működik a tudásátadás a valós életben. Új kísérleteket ismertetünk a terminológiai következtetésről. Leírjuk a fogalmi struktúrák változásait a személy szakmai tevékenységének valamennyi szakaszában, vagyis a terminologizáció folyamatát. Kimutattuk, hogy a tudás fejlődése összefügg a fogalom fejlődésével (lásd: 3. ábra).
3. ábra. A tudás közvetítésének háromrétegű modellje
Terminologija | 2020 | 27
67
Page 11
A modell felső rétege négy, négy fogalomhoz kapcsolódó szektorhoz kötődik: identitás, pszeudoidentitás, metaforikus terminusalkotás és definíció. Az identitás szakasza meglehetősen egyéni. Minden tudásmunkás a maga módján halad végig rajta. Ebben a szakaszban a tudásmunkás különféle forrásokból jut információhoz, és többnyire reflektál rájuk, illetve utánozza azokat. A pszeudoidentitás szakaszát szabad asszociációs kísérlettel jellemezzük. A kísérlet célja, hogy feltárja az egyéni tudás konceptualizációjának mély szintjét.
Ebben a kísérletben az IMMUNITY terminus asszociációs mezőinek szerkezetét vizsgáljuk az orvosi diskurzus különböző típusaiban (laikus, gyakorlati, szakmai és tudományos). Az asszociációs mezőt az ingerre adott reakciók rendezett halmazaként határozzuk meg. Az inger az IMMUNITY terminus volt. Amint láthatjuk, a kognitív struktúra fogalmainak hierarchiája összefügg a fogalomalkotás dinamikájával az immunológia történetében. A metaforikus terminusalkotás szakasza a hallgatólagos tudás külsővé tételének folyamatához kapcsolódik. Ebben a szakaszban a hallgatólagos tudás megfogalmazása révén explicit tudás jön létre. Ez az átmenet folyamata a maximálisan tömör belső beszédből (önmagunkhoz intézett beszédből) a kifejtett, verbalizált beszédbe. Ezt a folyamatot irányított kísérlettel követjük nyomon. Ebben a kísérletben arra kértük a válaszadókat, hogy saját mondataikban használják az IMMUNITY terminust. A definíció szakasza az irányított kísérlet második részével foglalkozik, amelyben arra kértük a válaszadókat, hogy adják meg az IMMUNITY terminus definícióját. Definícióik fogalmi elemzését végeztük el.
Ahhoz, hogy világos képet kapjunk modellünk működéséről, szemléltető ábrán mutatjuk be (lásd: Fig. 4).
Tisztában vagyunk azzal, hogy a leírt alapok nem kizárólagosak. További szerzőket is számon tartunk, például Peter Kastberget, akinek „Knowledge Communication Formative Ideas and Research Impetus” című, 2009-es munkája a tudás három nézőpontját különbözteti meg: a tudás konstruálását, reprezentációját és kommunikációját, és felveti, hogy ezek mintha a tudás valamiféle prototipikus életciklusát alkothatnák. Ide sorolható Rita Temmerman is, aki szerint az emberek nem csupán az objektív világot érzékelik, hanem képesek kategóriákat létrehozni az elméjükben (Temmerman 2000).
Fig. 4. A metaforikus terminusalkotás ciklusának szemléltető ábrája
3. MENTÁLIS MODELLEZÉSI MÓDSZERTAN
Ennek a résznek a célja, hogy módszertani alapot nyújtson a mentális modellezéshez. Ebben a részben ismertetjük a terminologizálás azon szakaszait, amelyek során a terminológia az identitását a tudás közvetítésében nyeri el, és kialakítja tudásbázisát.
A terminológiai tevékenységek közé tartozik a terminusalkotás, a megosztás, a megértés és az alkalmazás. A terminologizálás alapvető mentális egységekből áll, amelyeket fogalmaknak nevezünk. Ezért dolgoztunk ki egy olyan modellt, amely egyrészt a terminologizálás folyamatát, másrészt a szakmai tudás fejlődésének folyamatát ábrázolja. Ahhoz, hogy világos képet alkossunk ezekről a folyamatokról, sikeresen rekonstruálnunk kell a mögöttük rejlő felismeréseket.
Egy fogalom életciklusát azonban nem olyan egyszerű meghatározni, mivel azt társadalmi változások határozzák meg, nem feltétlenül a tudományos megismerés és kutatás. Választ kell adnunk arra, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget az életciklus (Picht 2013: 37–47).
Terminologija | 2020 | 27 69
Page 13
Kutatásunkban a szakmai tudás fejlődésének modellezésére törekszünk, vagyis arra, hogy bizonyítékot találjunk arra, hogyan sajátítják el, használják és reprezentálják. Másfelől a modellezés célja a terminusalkotás folyamatának kiemelése.
Egy fontos feltevésre szeretnénk felhívni a figyelmet. A life cycle kifejezés nem a terminus létezésének idejét vagy azt az időszakot jelöli, amely alatt valamely terminus érvényesnek és helyesnek tekinthető, hanem inkább a kialakulásának modelljét. Ezért a life cycle egy terminusalkotási modell neve. A terminus fejlődésének négy fázisa közötti közvetítő kapcsolatrendszert fejezi ki. Az életciklus fogalmának kiemelése érdekében különbséget tettünk a lineáris és a ciklikus modellek között (lásd: 1. táblázat).
1. táblázat. A lineáris és ciklikus modellek megkülönböztetése
A terminusalkotás útfüggő (lineáris) jellegeTerminusalkotás cikluskéntNyelvfüggőségGondolkodásfüggőségTudáshatárok kijelölése a szakterületek közöttSzabad határok a szakterületek közöttA tudásforrások közötti specializáció vagy különbség mértéke és/vagy típusaA tudás minden típusát (naiv, gyakorlati, szakmai és tudományos) figyelembe veszikA „felfedezés által vezérelt” modellAz „igény (szükséglet) által vezérelt” modellTerminusképzési modellTudásteremtési modell
Javaslatot teszünk egy négyfázisú tudásközvetítési eljárásra, és értékeljük azt; az eljárás célja, hogy a fogalomalkotás és a terminusalkotás különböző megközelítéseit egyetlen konszenzusos modellbe integrálja.
4. A K U T A T Á S S Z A K A S Z A I É S E R E D M É N Y E I
Az elemzés összetettsége és multiparadigmatikus módszertani elve számos előkészítő feladatot tesz szükségessé. Egy megfelelő metaforikus terminus kiválasztásával kezdtük a további vizsgálathoz; az immunológia alapvető terminusát, az IMMUNITY-t választottuk, amely egy gyorsan fejlődő tudományág.
A terjedelmes szakirodalom és a szótárak elemzése (Drössler 1988; DRW 1856; DST 1953; NLU 1948; Wasserman 1910; WM 1956) lehetővé tette számunkra az immunológia egyik kulcsfontosságú terminusa kialakulásának és fejlődésének vizsgálatát. Mire ez a terminus kialakult, már
számos változáson ment keresztül, amelyek véleményünk szerint a terminus kialakulásának sajátosságát eredményezték.
Sok időt fordítottunk az immunológia fejlődéstörténetének megismerésére. Ennek eredményeként összeállítottuk és alátámasztottuk a tudomány korszakolását, valamint feltártuk az immunológia történetének egyes időszakaiban kialakult fogalmakat. Megállapítottuk, hogy az immunitásra vonatkozó első, tudomány előtti elképzelések az egészség, illetve az élet védelmének fogalmához kapcsolódtak az ókori görögországi járványok idején, az i. e. V–IV. században. Az immunológia fejlődésének első tudományos szakasza az immunitás első tudományosan megalapozott elméletének kidolgozásával kezdődött, amely szerint az immunitás a fertőző betegségekkel szembeni érzéketlenségként határozható meg. Ezen elmélet megalapítója a francia tudós, L. Pasteur volt (1881).
A kísérletek előtt az IMMUNITY fogalom kognitív struktúrájára támaszkodtunk. Megfigyeléseink szerint e fogalom eredeti etimológiai jelentése az «IM-MUNIS» latin származékszóból ered, amely az „in + munia” szókapcsolatból származik, ahol az „IM” tagadást jelent, a „MUNIA” pedig „kötelességeket, hivatalos ügyeket, foglalkozásokat”: „IMMUNITY (a latin immunis szóból, amelynek jelentése: nem terheli munus vagy közszolgálat), a felelősség alóli mentesség általános kifejezése, amelyet elsősorban az alább tárgyalt jogi értelemben használnak, de újabban a patológiában is (lásd Bakteriológia” (EB 339). Így az „IM-MŪNIS” jelentése „kötelességektől és foglalkozásoktól mentes, kiváltság” volt (ChED 458; lásd még: DRW 428).
Az IMMUNITY terminus további fejlődése a feudalizmus idején ment végbe, amikor jelentése „állami adóktól mentes, feudális immunitás” lett. Az IMMUNITY terminus fejlődésének következő szakaszát a természettudományos ismeretek felhalmozódása idézte elő. E folyamat eredményeként alakult ki az IMMUNITY szó biológiai jelentése, amelyet első ízben a francia Enciklopédikus szótár rögzített: „IMMUNITE n.f. (1866) Biol. Etat d’un organisme qui resiste, sans manifestations pathologiques, a une infection a laquelle un autre organisme, reagit par une evolution morbide” (DLFr1 936). A következő fontos esemény a himlő elleni védekezés módjának felfedezése volt, amelyet Edward Jenner brit orvos tett 1896-ban. Az IMMUNITY fogalom terminologizálásának további folyamata jelentéseinek specializálódásához kapcsolódott, amelyet Louis Pasteur híres cikkének 1881-es megjelenése indított el a The British Medical Journal című folyóiratban. Ebben a cikkben az IMMUNITY terminus jelentése fertőző betegségekkel szemben ellenálló lett. Ez a jelentés egy új terminus kialakulásához vezetett: „IMMUNITE. 1. Droit fixe accordé à tout un corps, à tout
Terminologija | 2020 | 27
71
Page 15
egy városnak, amely felmenti őket az adók, terhek, kötelességek stb. alól. <...> 2. <...> A feudalizmus terminusa. Kiváltság, amelynek értelmében egyetlen királyi bíró sem léphetett be az egyházi birtokokra, hogy ott bármiféle hatósági cselekményt végezzen. 3. Az orvostudomány terminusa. Betegséggel szembeni védelem, mentesség. A vakcinázás az esetek többségében immunitást biztosít a himlővel szemben” (DLFr² 24).
Ennek eredményeként felépítettük az IMMUNITY terminus fejlődéstörténetét tükröző fogalmi hierarchiát.
Az IMMUNOLOGY története három korszakot és három alapvető metaforát különböztet meg: 1) az IMMUNOLOGY-t a szervezet fertőző betegségekkel szembeni érzéketlenségeként értelmezték, a metafora pedig a „háború a mikrobák ellen” volt (Louis Pasteur); 2) a makroorganizmusok aktívan részt vesznek az immunitás kialakításában (Ilja Mecsnyikov); az IMMUNITY-t úgy tekintették, mint a szervezet minden genetikailag idegen dologtól való védelmének módját: nem csupán a mikrobák elleni háborúról volt szó, hanem az „áruló sejtek”felismeréséről és elpusztításáról is, vagyis azon sejtekéről, amelyekben legalább egy gén mutációja következett be; 3) az IMMUNITY-t a „barát” és „idegen” makromolekulák, vagyis antigének közötti kölcsönhatás szabályozásaként értelmezték, ezért metaforája egy jól működő kollektíva, együttműködés.
A kognitív fogalmi struktúra feltárt hierarchiáját követve meghatároztuk az IMMUNITY fogalom fő jellemzőit:
– Egészség,
– Betegség,
– Oltás,
– A szervezet tulajdonsága,
– Az immunitás tényezői,
– Védelem,
– Kölcsönhatás.
Fontos kiemelnünk, hogy az immunológia fejlődésének különböző időszakaiban az IMMUNITY-hez kapcsolódó fogalmak eltérő jelentésekkel jöttek létre. Az első három fogalom az immunológia fejlődésének tudomány előtti időszakához tartozik. Az utolsó négy fogalom az immunológia tudományának fejlődése során alakult ki.
Ez a tanulmány egy empirikus vizsgálatról számol be, amely a hallgatók terminusalkotási kompetenciájának elsajátításával foglalkozik. Különösen azt vizsgálja, hogyan érzékelik a hallgatók ezt a kompetenciát. Célja, hogy azonosítsa azokat a problémákat, amelyekkel a tanulási folyamat során terminológiahasználóként szembesülhetnek.
Kísérletünk fő célja a metaforák terminologizálódási folyamatának vizsgálata a terminológiai kompetencia kialakulásának szakaszait a diskurzus valamennyi típusában nyomon követve, az IMMUNITY ingerre adott válaszok elemzésével.
A metaforikus terminusalkotási ciklus megfigyelt szakaszai jól kirajzolódnak egy pszicholingvisztikai kísérlet (szabad asszociációs kísérlet) során (lásd: 2. táblázat). E célból több informánscsoportot hoztunk létre, amelyek szakmai kompetenciája az orvosi ismeretek tudományos, szakmai, gyakorlati, illetve naiv (kontrollcsoporti) típusának felelt meg. Az első csoportot a Permi Orvosi Akadémia VI. évfolyamos hallgatói (50 hallgató), V. évfolyamos hallgatói (39 hallgató), III–IV. évfolyamos hallgatói (39 hallgató), II. évfolyamos hallgatói (43 hallgató) és I. évfolyamos hallgatói (52 hallgató) alkották. A második csoport orvosokból (23 fő) és ápolókból (53 fő) állt. A harmadik csoportot iskolai tanárok és orvosi klinikák betegei alkották (130 fő). Az utolsó csoportba a Permi Műszaki Egyetem I–II. évfolyamos hallgatói tartoztak (44 hallgató). Így a szabad asszociációs kísérlet válaszadóinak teljes száma 534 fő volt. A kísérlet során az IMMUNITY terminus asszociációs mezőit (AF) elemeztük az ismeretek különböző szintjein: tudományos, szakmai-gyakorlati és naiv szinten.
2. táblázat. A kísérlet adatai
AZ ISMERETEK TÍPUSAI
VÁLASZADÓK
SZABAD ASSZOCIÁCIÓS KÍSÉRLET
DE
Tudományos Orvostanhallgatók
VI. évfolyam V. évfolyam III–IV. évfolyam II. évfolyam I. évfolyam
50 39 36 43 52
Szakmai Orvosok Ápolók
23 53
Gyakorlati Betegek
194
Naiv A Műszaki Egyetem hallgatói
44
Összesen
534
344
Terminologija | 2020 | 27
73
Page 17
A résztvevőket arra kérték, hogy adják meg válaszaikat az immunológia fő terminusára – IMMUNITY (szabad asszociációs kísérlet, FAE). Az asszociációs mezőt az ingerre adott reakciók rendezett halmazaként határozzuk meg. Az inger az IMMUNITY terminus volt. Ez a feladat a pseudo-identity szakaszhoz kapcsolódott. A kísérlet célja az egyéni tudás konceptualizációjának mély szintjével való kapcsolatfelvétel. A FAE eredményeként egy bizonyos mátrixot dolgoztunk ki. Ebben a kísérletben az IMMUNITY terminus asszociációs mezőinek struktúráit vizsgáltuk az orvosi diskurzus különböző típusaiban (laikus, gyakorlati, szakmai és tudományos).
A FAE eredményei a tudományos diskurzusban az immunológia tudományos fejlődési korszakához tartozó fogalmak legnagyobb elterjedtségét mutatják: védelem, az immunitás tényezői és szervezet. A laikus diskurzusban pedig a tudomány előtti immunológiai fejlődési korszak fogalmai terjedtek el a leginkább: egészség és betegség.
A második kísérlet (irányított kísérlet, DE) modellünk harmadik szakaszához – a metaforikus termusképzés folyamatához – kapcsolódott. A második kísérletben arra kértük a válaszadókat, hogy saját maguk alkossanak mondatokat az IMMUNITY terminussal. A fogalmi struktúrák dinamikáját vizsgáltuk.
Ez a kísérlet a tacit tudás externalizálásával (artikulálásával) foglalkozott. Ez az átmenet folyamata a maximálisan tömörített belső beszédből (önmagunkhoz intézett beszédből) a kibontott verbalizált beszédbe.
Mint megállapítottuk, a 7 fogalom közül csak 5 aktiválódik – a tudományos korszakból származó interakció és a tudomány előtti korszakból származó védőoltás kimarad.
A tudományos korszak három fogalma jelenik meg (védelem, az immunitás tényezői és szervezet), a tudomány előtti korszaknak pedig csupán két fogalma aktiválódik (betegség és egészség). A reakciók többsége a szervezet fogalomhoz kapcsolódik (55%). A szervezet fogalmának dominanciája azzal magyarázható, hogy a válaszadó tudását a személyes tapasztalataihoz társítja, és önmagára helyezi a hangsúlyt. Így azt látjuk, hogy a reakciók többsége a tudományos korszak fogalmaihoz kapcsolódik. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a hallgatók terminológiai kompetenciája kialakult, és szintje jó.
A negyedik szakaszban a hallgatóknak adott feladat az irányított kísérlet második részéhez kapcsolódott: ekkor arra kérték a válaszadókat, hogy adják meg az IMMUNITY terminus definícióját (lásd: 3. táblázat). Elvégeztük definícióik fogalmi elemzését. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy egy definíció
három összetevőből áll: egy integráló generikus összetevőből, egy differenciáló faji összetevőből és egy fakultatív konkretizáló elemből. Tekintsük a következőt: „Az immunitás a szervezet azon képessége, hogy megvédje önmagát / az idegen ágensektől / antitestek termelése révén”. Nyilvánvaló, hogy az integráló összetevő a VÉDELEM fogalmát fejti ki.
A terminológiai kompetenciamodell legmagasabb szintje a reflexív tevékenységre irányul: feltárja a szakmai és transzprofesszionális tevékenység fő törvényszerűségeinek ismeretét, valamint a tudatos és autonóm munkavégzés képességét. Megállapítottuk, hogy a válaszadók az IMMUNITY terminus fogalmi struktúráját leginkább a tudományos tudásszférán belül értelmezik. Az IMMUNITY terminust védelemként (40,3%), az oltás szükségességeként (36%) és a szervezet működéseként (21,3%) értelmezik. Az IMMUNITY terminusnak ez az értelmezése megfelel a fogalom tisztán tudományos értelmezéseinek, a történeti fejlődés logikáján belül.
Ismeretes, hogy a Protection fogalma a legújabb az IMMUNITY terminus fejlődéstörténetének szempontjából. Megállapítottuk, hogy az e fogalmat reprezentáló válaszok a legjellemzőbbek, arányuk 27,5%. Ez a fogalom a diskurzus valamennyi típusában megjelenik. Az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó válaszok legnagyobb számban a tudományos diskurzusban, legkisebb számban pedig a naiv diskurzusban fordulnak elő (40,3%, illetve 15,9%). A Protection fogalomhoz kapcsolódó leggyakoribb válaszok a következők: protection, organism protection, protective system of the body. Az Organism fogalom szintén a leggyakoribbak közé tartozik a diskurzus valamennyi típusában (28,8%). Aktivitása azzal magyarázható, hogy szinte valamennyi lexikográfiai forrásban közvetlenül feltárja az IMMUNITY terminus jelentését. Hasonlóképpen ez magyarázza az Organism fogalom aktivitását a gyakorlati (36,6%) és a szakmai diskurzustípusban (37,3%), valamint a naiv diskurzusban tapasztalható legalacsonyabb aktivitását (18,2%). Az e fogalmat reprezentáló legjellemzőbb válaszok a következők: organism, non-perceptiveness, specific, powerful, weak.
Megállapítottuk, hogy a hallgatók definícióiban mindössze 3 fogalom szerepel. Mindegyik az immunology fejlődésének tudományos korszakából származik. A válaszok többsége a Protection fogalomhoz kapcsolódik (73%). A kísérlet ezen részének eredményei lehetőséget adnak többé-kevésbé sztereotipizált helyzetek jellegének megfigyelésére.
Amellett, hogy az immunológiával foglalkozó alapvető modern szakirodalom főként az immunitás tényezőivel foglalkozik, ez a fogalom a szótárakban, különösen a tezauruszokban, nem jelenik meg teljes körűen. Az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó válaszok tartalma azonban 13,9%. Érvényességét tekintve ez a harmadik fogalom. Az Organism fogalom a tudományos diskurzusban a legreprezentáltabb (17,2%). A szakmai diskurzusban is meglehetősen aktív (12%). Az Factors of immunity fogalom reprezentáltsága a gyakorlati (1,6%) és a naiv diskurzustípusban (2,3%) a legalacsonyabb. Az e fogalomhoz kapcsolódó legjellemzőbb válaszok a következők: cell, lymphocytes, macrophage, immunoglobulin, antibodies, and blood.
A fejlődés tudomány előtti szakaszának fogalmait jellemezve rámutatunk arra, hogy e három tudomány előtti fogalom a naiv diskurzusban a legaktívabb; közülük a legaktívabb az ősi Health fogalom (25,6%), amelyet a Disease (18,2%) és a Vaccination fogalom követ.
(11,4%). A tudomány előtti fogalmak közül a Health és a Disease fogalom dominál (10,9%, illetve 10,2%), míg a Vaccination fogalom a legkevésbé aktív (4,2%). Megfigyeltük, hogy a Disease fogalom aktívabb a tudományos diskurzusban, a Health fogalom pedig a szakmai és a naiv diskurzustípusban. A Health fogalmat reprezentáló legjellemzőbb válaszok a következők: health, healthy and recovery.
A Disease fogalmat reprezentáló legjellemzőbb válaszok a következők: disease, AIDS, flu, weakness and deficit. E fogalom megjelenési változatainak legnagyobb változatossága a gyakorlati diskurzusban figyelhető meg; az ott már említett válaszokon kívül a következőket is találjuk: disease, pain, infection, from a tick bite, allergy and allergy to antibiotics, medicine and pills. Azt is megállapítottuk, hogy a Disease fogalmat aktualizáló valamennyi diskurzustípusban, a szakmai kivételével, megjelenik az AIDS. válasz. A naiv diskurzusban e kóros állapot különféle megnevezései szerepelnek: AIDS, HIV and acquired immunodeficiency.
A Vaccination fogalom a diskurzus valamennyi típusában megjelenik. A III–IV. és VI. évfolyamos orvostanhallgatók, valamint az ápolók körében azonban nem érkezett olyan válasz az IMMUNITY terminusra adott ingerre, amely ehhez a fogalomhoz kapcsolódna.
5. K Ö V E T K E Z T E T É S
A terminológiai életciklus modellezésével azokra a kognitív folyamatokra összpontosítottunk, amelyek azt célozzák meg, miként kerül a szakmai tudás az elmébe, és hogyan fejlődik. Célunk a konceptualizáció külső reprezentációinak vizsgálata volt, amelyek betekintést nyújtanak a belső konstrukciókba és folyamatokba. A kísérleti elemzés azt mutatja, hogy a külső reprezentációk hasznos információkat szolgáltathatnak arról, miként konceptualizálják a hallgatók az IMMUNITY terminust.
Reméljük, hogy igazoltuk L. Vygotsky elméletének hatékonyságát a terminusalkotási folyamat vizsgálatában. Az elmélet alkalmazásával leírható az „élő tudás” modelljének valamennyi szakasza, és feltárhatók az emberi konceptualizáció sajátosságai. Emellett fontos tanulmányozni a tudás átmeneteit e terminologizációs cikluson belül.
Új kísérleteket mutatunk be a terminológiai következtetés vizsgálatára, köztük irányított kísérletet is. Leírjuk a fogalmi struktúrák változásait a személy szakmai tevékenységének valamennyi szakaszában, vagyis a terminologizáció folyamatában. Kimutattuk, hogy a tudás fejlődése összefügg a fogalom fejlődésével.
Terminologija | 2020 | 27
77
Page 21
REFERENCES
Alekseeva Larisa, Mishlanova Svetlana 2014: Knowledge Transfer in the Process of translation of Special texts. – Proceedings of SGEM Conference on Anthropology, Archeology, History, Philosophy, 1–10 September 2014, Albena, Bolgaria, 115–122.
Alekseeva Larisa, Mishlanova Svetlana 2019: Metaphor from the Derivational Perspective. – Fachsprache Special Issue 41(S1): Metaphor as Means of Knowledge Communication, 3–21.
Antia Bassey, Budin Gerhard, Picht Heribert, Rogers Margaret, Schmitz Klaus-Dirk, Wright Sue Ellen 2005: Shaping Translation: A View from Terminology Research. – Meta, 50(4). Available at: https://doi.org/10.7202/019907ar [accessed 2019-09-20].
Björk Bo-Christier 2007: A model of scientific communication as a global distributed information system. – Information Research 12(2). Available at: http://InformationR.net/ir/12-2/paper307.html [accessed 2020-07-20].
Cabré María Teresa 2003: Theories of terminology. – Terminology 9/2, 163–199.
Campo Ángela, Cormier Monique C. 2005: The Role of the Communicative Approach in the Development of Terminology. – Meta 50(4). Available at: https://doi.org/10.7202/019913 [accessed 2020-01-07].
Carlile Paul R., Rebentisch Eric S. 2003: Into the black box: The knowledge transformation cycle. – Management Science 49, 1180–1195.
Douglas Kathy, Fiel Rachael 2006: Looking for Answers to Mediation’s Neutrality Dilemma in Therapeutic Jurisprudence. – eLaw Journal 13(2), 177– 201.
Faber Pamela 2003: Terminological competence and enhanced knowledge acquisition. – Research in Language 1, 95–117.
Faber Pamela 2009: The cognitive shift in terminology and specialized translation. Available at: https://www.researchgate.net/publication/43174550 [accessed 2020-05-02].
Gibbs Raymond W., Tendahl Markus 2006: Cognitive effort and effects in metaphor comprehension: Relevance Theory and psycholinguistics. – Mind & Language 21(3), 379–403.
Godin Benoît 2006: The Linear Model of Innovation: The Historical Construction of an Analytical Framework. – Science, Technology and Human Values 31(6), 639–67.
Godin Benoît 2015: Models of innovation: Why models of innovation are models, or what work is being done in calling them models? – Social Studies of Science 45(4), 570–596.
Jeong Allan, Johnson Tristan E., Seel N orbert M., Shute Valerie J., Spector Michael J. 2009: Model-Based Methods for Assessment, Learning, and Instruction: Innovative Educational Technology at Florida State University. – Educational Media and Technology Yearbook, ed. by Michael Orey, Greenwood Publishing Group, 61–79.
Kastberg Peter 2010: Knowledge Communication - Formative Ideas and Research Impetus. – Programmatic Perspectives 2(1), 59–71.
Kolb David A. 2015: Experimental learning. Experience as the source of learning and development, 2nd edition, Pearson Education, Inc.
Lakoff George 1993: The contemporary theory of metaphor. – Metaphor and thought, ed. A. Ortony, Cambridge, UK: Cambridge University Press, 202–251.
Liyanage Champika, Elhag Taha, Ballal Tabarak 2009: Effective knowledge transfer in construction – the need for a ‘KNOWLEDGE MEDIATOR’. – 13th Pacific Association of Quantity Surveyors Congress (PAQS 2009): Conference Paper, August 2009. Available at: https://www.researchgate.net/publication/325099453 [accessed 2020-05-02].
Mishlanova Svetlana 2002: Metaphor in medicine, Perm: Perm State University Press.
MA – Modern approaches to terminological theories and applications, ed. H. Picht, New York: Peter Lang, 2006.
Morin Edgar 1977: La Méthode, Paris, Le Seuil.
Myking Johan 2001: Against prescriptivism? The ‘socio-critical’ challenge of terminology. – Terminology Science & Research 12(1–2), 49–64.
Nonaka Ikujirō 1994: A Dynamic Theory of Knowledge Creation. – Organization Science 5(1), 14–37.
Nonaka Ikujirō, Takeuchi Hirotaka 1995: The knowledge-creating company: How Japanese companies create the dynamics of innovation, New York, NY: Oxford University Press.
Picht Heribert 2006: Modern Approaches to Terminological Theories and Applications, ed. H. Picht, Bern: Peter Lang.
Picht Heribert 2008: The Object is a Unit of Knowledge. – Simonnaes Ingrid. SYNAPS 21, Festskrift for Magnar Brekke, Bergen: NHH, 91–97.
Picht Heribert 2009: The seven pillars of terminology. –Terminologija 16, 8–22.
Picht Heribert 2013: Legal concepts – a transdisciplinary mirror of society. – SYNAPS 29, 37–47.
Polanyi Michael 1958: Personal Knowledge. Towards a Post Critical Philosophy, London: Routledge.
Polanyi Michael 1966: The Tacit Dimension, London: Routledge.
Rapp David N. 2005: Mental Models: Theoretical issues for Visualization in Science Education. – MMTV1, 43–60.
Rogers Everetti M., Eveland J. D., Klepper Constance A. 1977: The innovation process in public organizations: Some elements of a preliminary model. – Report to the US National Science Foundation, Ann Arbor, MI: Department of Journalism, University of Michigan.
Steen Gerard 2007: Finding metaphor in grammar and usage, Amsterdam: John Benjamins BV.
Temmerman Rita 1997: Questioning the univocity ideal. The difference between socio-cognitive Terminology and traditional Terminology. – Hermes, Journal of Linguistics 18, 5–90.
Temmerman Rita 2000: Towards New Ways of Terminology Description: The Sociocognitive Approach, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing.
Temmerman Rita 2002: Metaphorical Models and the Translation of Scientific Texts. – Linguistica Antverpiensia 1, 211–226.
Toft Birthe 2011: Language Efficiency, Term Quality, and the Basic Level of Categorization. – The 18th European Symposium on Languages for Special Purposes (LSP). Special Language and Innovation in Multilingual World: Proceedings, Perma State National Research University, 262–272.
Vygotsky Lev S. 1934: Thinking and speech. Available at: https://www.marxists.org/archive/vygotsky/ works/words/ch05.htm [accessed 2020-05-02].
Vygotsky Lev S. 1980: Mind in society: The development of higher psychological processes, Harvard university press.
Vygotsky Lev S. 1987: Thinking and speech. – The collected works of L. S. Vygotsky. Problems of general psychology1, New York, London: Plenum Press, 37–285.
DICTIONARIES
ChED – Chambers’s English Dictionary, London, 1898.
DST – Dictionary of scientific terms, New York, 1953.
Drössler Karl. Immunologie (Wörterbuch der Biologie), Jena, 1988.
DLFr1 – Larousse Pierre. Dictionnaire de la langue Française, Paris, 1992.
DLFr2 – Littré Émile. Dictionnaire de la langue Française 3, Paris, 1875.
NLU – Nouveau Larousse universel. Dictionnaire encyclopédique en deux volumes 1, Paris, 1948.
EB – The Encyclopedia Britannica: A Dictionary of arts, sciences, literature and general information XIV, Cambridge, 1910.
Wasserman August. Hämolysine, Zitotoxine und Präzipitine, Leipzig, 1910.
WM – Wörterbuch der Medizin, Berlin, 1956.
METAFOROS CIKLAS TERMINŲ DARYBOS PROCESE
S a n t r a u k a
Per daugelį metų buvo paskelbta daug terminų darybos modelių ir terminų atpažinimo procesų, nagrinėjančių juos iš skirtingų perspektyvų. Atsižvelgiant į pastarųjų metų kognityvinės terminologijos pažangą, galima sukurti metaforinio terminų darybos proceso modelį. Šio straipsnio tikslas – ištirti, kaip būtų galima sukurti šį modelį. Atsižvelgiant į teiginį, kad sąvokos yra kuriamos, svarbu konstatuoti, kad jų kūrimo proceso esmę pirmiausiai sudaro perėjimas iš vienos apibendrinimo struktūros į kitą.
Terminologija | 2020 | 27
79
Page 23
Pirmame straipsnio skyriuje suformuluojami pagrindiniai tyrimo klausimai: (1) kaip terminai sąveikauja su kognityviniais pajėgumais ir gebėjimais išreiškiant savo mintis (sąvokas)?; (2) kaip metaforos ciklas atspindi terminų kūrimo procesą?
Antrame skyriuje siūlomos modeliui sukurti reikalingos teorijos: (1) Ikūjiro Nonakos žinių kūrimo modelis; (2) Levo Vygotskio sąvokų kūrimo teorija; (3) mūsų eksperimentų rezultatai.
Trečiame skyriuje pristatomas keturių etapų procesas, sujungiantis skirtingas sąvokų kūrimo ir terminų darybos perspektyvas į vieną integruotą trijų lygmenų modelį. Taigi, viena vertus, mūsų modelis atskleidžia terminologizacijos procesą ir, kita vertus, profesinių žinių kūrimo procesą.
Pirmasis mūsų modelio lygmuo siejamas su L. Vygotskio pasiūlytu konceptualizacijos ciklu, pagal kurį kiekvienas žinių kūrimo žingsnis koreliuoja su tam tikra mentaline struktūra. Antrasis lygmuo atitinka I. Nonakos spiralinį žinių kūrimo modelį. Trečiasis lygmuo sukurtas dviejų eksperimentų su besimokančiaisiais terminologijos rezultatų pagrindu.
Teorinę diskusiją papildo metaforinių terminų suvokimo ir vartojimo ypatybių aptarimas. Parodoma, kaip profesinės žinios patenka į protą ir kaip jos yra kuriamos.
Ketvirtas skyrius yra skirtas mūsų eksperimentų etapams ir rezultatams aprašyti.
Darome išvadą, kad modeliuodami terminologinio proceso ciklą, daugiausiai dėmesio skyrėme kognityviniams procesams, siekdami paaiškinti, kaip profesinės žinios patenka į protą ir kaip jos yra kuriamos. Straipsnyje teigiame, kad terminai, kaip specialieji kalboje verbalizuojami kognityviniai vienetai, yra pritaikomi žinių gavimo procesui.
