doi.org/10.35321/term31-13

Stasys Keiniui emlékére

Leonas Vasauskas fényképe (2001), St. Keinys személyes archívumából

Még meg sem születtem, – Virágoztak az orgonák – – Már nem leszek, – Újra virágoznak majd. – És lehullanak szirmaik A nap és a szél elől – Maroknyi homokként – A szívemre – –

S. Nėris. Alyvos. (1936. III)

Milyen megállíthatatlanul gyorsan telik az idő... Úgy tűnik, mintha csak tegnap búcsúztunk volna el Tőle, beszélgettünk volna Vele, láttuk volna, amint komótos léptekkel halad, vállán nemzeti szalaggal. Ma pedig szomorú búcsút kell mondanunk halandó testének, és tisztelegnünk kell halhatatlan lelke előtt. Nehéz elhinni, hogy már nincs közöttünk, és hogy immár múlt idejű igéket kell használnunk – dolgozott, írt, tanított, élt..., hiszen az Ő „halála még mindig élő”.

Azon a csendes márciusi estén fehér krizantémokkal érkeztünk búcsút venni a Tanítótól, aki 2024. március 15-én távozott az Örökkévalóságba. A fényképről mindannyiunkra elevenen tekintett mosolyogva a sapkás, vastag keretes szemüveget viselő Tanító, egy személyvonat hátterében. Meleg, egyszerű, hétköznapi, ugyanakkor végtelenül jelképes fénykép.

Terminologija | 2024 | 31

243

Stasys Keinys 1936. szeptember 20-án született a Mažeikiai járás Viekšniai községének Pakalupio falujában. 1954-ben, a Viekšniai középiskola elvégzése után felvételt nyert a Vilniusi Állami Egyetem (a továbbiakban: VU) Történelem- és Filológiai Karára, ahol litván nyelvet és irodalmat tanult. Tanulmányai után, 1959-ben, Jonas Kruopas a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetbe (a továbbiakban: Intézet) hívta „terminológusi kenyeret keresni” (Keinys 2004: 34). Később ezekről a meghívásokról így vallott: „E sorok íróját is, aki épp csak befejezte tanulmányait a Vilniusi Egyetemen, J. Kruopas magával vitte a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetbe terminológiai munkát végezni. Ez a meghívás sorsdöntőnek bizonyult, mert néhány évvel később, amikor felvételt nyertem a Vilniusi Egyetem aspirantúrájára, felejthetetlen témavezetőm, V. Urbutis terminológiai témát javasolt disszertációmhoz; majd jó másfél évtizeddel később, miután J. Kruopas ismét meghívott, hosszú időre vissza kellett térnem a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetbe lexikográfiai és terminológiai munkát végezni, J. Kruopas halála után pedig néhány munkáját továbbvinni” (Keinys 1998: 11–12).

1966 és 1975 között a VU Kaunasi Esti Karán dolgozott, és elnyerte a docensi címet. 1974-ben J. Kruopas újbóli meghívására végleg visszatért az Intézetbe, de a tanítást sem hagyta abba: a Šiauliai Pedagógiai Intézetben, a Vytautas Magnus Egyetemen és a Vilniusi Pedagógiai Egyetemen oktatott.

Tudományos és pedagógiai munkája mellett szervezőmunkát is végzett. 1976 és 1992 között a Tudományos Akadémia Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács elnökhelyettese volt; 1987–1989 között az Intézet Mai Litván Irodalmi Nyelv Osztályát, 1989–1991 között pedig a Nyelvművelési és Terminológiai Osztályt vezette.

St. Keinys öt évtizedes tudományos munkássága rendkívül termékeny volt. Több könyv készült (önállóan vagy társszerzőkkel), köztük az első terminológiai tankönyv, a Terminológijos abėcėlė (1980); 1966 óta több mint 400 tanulmányt írt tudományos és általános sajtókiadványokba, továbbá több mint 100 recenziót, valamint áttekintéseket és más közleményeket. Szavai szerint számos munkája, kisebb írása és gondolatfoszlánya került be a terminológiai munkákról szóló két könyvbe: Dabartinė lietuvių terminologija (2005) és Lietuvių terminologijos raida (2012).

Ő vetette el a mai nemzetközi terminológiai szakfolyóirat, a Terminologija első magvát is: ő kezdeményezte a folyóiratot (amelynek 1994-ben a Terminologijos vagos címet adta), és ő volt az első kötet felelős szerkesztője; így hívott: „[s]zövetkezz[ünk], váll[v]etve indul[junk] hadjáratra a szép, világos és pontos, helyes

244 Palmira Zemlevičiūtė | Stasiui Keiniui atminti

és a kecses litván tudományos nyelvért, a példamutatóan litván terminológiáért”, és arra buzdítva mindazokat, „akiknek szükségük van a litván tudományos nyelvre és annak magvát alkotó terminusokra, akiknek fontos és kedves” (Keinys 1994: 7), terminológiai barázdákat szántott, és maga is fáradhatatlanul szántotta őket – mélyeket, termékenyeket...

Agnia a szótári terminusokon is fáradozott – összeállította vagy segített összeállítani, szerkesztette, átnézte, javította és lektorálta őket, szabályozta, hangsúlyozta és pontosította terminusaikat, valamint új, saját alkotta, az anyanyelv szellemének megfelelő terminusokat javasolt. Minden szakterület terminológiájának bajai szívügyei voltak, és igyekezett orvosolni őket. Különösen a vasúti terminológiára ügyelt. A vasúti terminusok megalkotásának és szabályozásának munkáját 1991-ben kezdte a Vasúti Igazgatóságon, noha az első „ismerkedése” a vassal úttal még ifjúkorában történt. „Édesapám dolgozott a vasútnál, és amikor befejeztem a középiskolát, azt kívánta, hogy én is vasutas legyek” – idézte fel St. Keinys. Azt mondta, amikor vonatra száll, teljesen megbízik a vasutasokban (Usonienė 1988: 3). Ők pedig a nyelvi kérdések megoldásakor kétségtelenül megbíztak Benne. Stabdas, iešmynas, kelynas – mind az Ő alkotta terminusok. És ott van még a több száz terminus, amelyet a litván szóalkotás eszközeivel hozott létre! A litván vasúti terminusok szabályozásában végzett sokéves, eredményes munkájáért St. Keinyst 2000-ben a Litván Köztársaság közlekedési miniszterének rendelete alapján a Vasutas Becsületjelvénnyel tüntették ki. Így méltón folytatódott és emlékezetessé vált szeretett Édesapánk munkája, aki hosszú ideig „a vasútnál” dolgozott.

St. Keinys kiemelkedő érdeme a litván lexikográfiában egy monumentális mű, a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (a továbbiakban: Szótár), az általános nyelv egynyelvű, normatív szótára, amelyet elsőként adtak ki ilyen formában a független Litvániában (Keinys 1993: 9). A harmadik (1993), a negyedik (2000; elektronikus változata 2002-ben), az ötödik (2003; elektronikus változata), a hatodik (2006; elektronikus változata), a hetedik (2012) és a nyolcadik (2021) javított és bővített kiadás főszerkesztője volt; arra törekedett, hogy a Szótár ne a szavak divatját hirdesse, hanem a nyelvhasználat szilárdságát és állandóságát biztosítsa. Senki sem olvas szótárt úgy végig, mint egy regényt. St. Keinys azonban olvasta! Amikor nekilátott a szerkesztésének, az A betűtől az utolsó betűig végigolvasta, méghozzá nem is csak egyszer (Keinys 1993: 9). 2002-ben a Szótár negyedik kiadása CD-ROM-on jelent meg, 2003-ban pedig felkerült az internetre. Mindez az Ő gondoskodásának köszönhető. A szorgalmas szerkesztő munkáját nagyra értékelték: 2002-ben a Szótár számítógépes változatáért neki ítélték oda a Felicija Bortkevičienė emlékére alapított Nyelvi Díjat, az Infobalt 2004 kiállításon pedig a Szótárt választották a legjobb litván lexikográfiai kiadványnak.

Terminologija | 2024 | 31

245

St. Keinys tevékenysége rendkívül széles körű és szerteágazó volt. Aligha lehet ebben a rövid cikkben leírni. Szótárak és könyvek szerkesztője, szerkesztőbizottságok tagja volt; szótárak, előadás-összefoglalók, tudományos tanulmánykötetek és bibliográfiai mutatók összeállítója, szerkesztője, nyelvi lektora; disszertációk témavezetője és bírálója, doktori bizottságok (védési tanácsok) tagja; több mint hatvan diplomamunka, alapképzési és mesterképzési dolgozat témavezetője. Ki tudná számba venni mindazt, amit életében a litván nyelvért és terminológiáért tett, s ami fekete betűkkel teleírt fehér papírlapokon maradt fenn?!... 2006-ban megjelent St. Keinys Bibliografijos rodyklė című bibliográfiai mutatója, amely közel 700 tételt tartalmaz. Megjelenése után azonban Ő továbbra sem hagyott fel az írással... Mint a hangya, szorgoskodott, pihenést nem ismerve...

E sorok írójának, az egykori Terminológiai Osztály laboránsának nemegyszer kellett legépelnie az Ő kézzel írt cikkeit, eleinte még írógéppel. Mélyen emlékezetembe vésődött apró kézírása, amelyet nem mindig sikerült elolvasni, és amelyet semmilyen másikkal nem lehetett összetéveszteni. Mindig egy kötegnyi, egyformára vágott, apró papírlapot hozott magával (ki tudja, mennyi lehetett neki!). Most is magam előtt látom a lapokon szépen sorakozó szavakat. Úgy tűnik, mindegyiket gondosan csiszolgatta, ahogy a folyó vize idővel simára koptatja a kavicsokat; aztán a szavak mondatokká rendeződtek az apró papírlapokon, mint az eke után húzódó egyenes barázdák. Szerette cikkeinek földjébe ritka litván szavakat vetni, mint a magot. Ízlelgette őket. Íme, néhány ilyen szó: pakušinti, pagvildyti, agnus, prabildyti, išprūsis, žalantis, vingurti... Nemegyszer a szótárba is bele kellett pillantania egy-egy szó jelentése miatt.

Egykor megemlítette, hogy újságírást szeretett volna tanulni. Így aztán nem meglepő, hogy újságírói vénája sok cikkében megmutatkozik:

„Ó, milyen gyakran hiányzik belőlünk [az ősök – P. Z.] lelkülete, az ilyen odaadás és önzetlen szolgálat, miközben nád módjára hajladozunk minden szélre, vagy akár csak szellőre, és a globalizáció tomboló viharainak szélárnyékában hánykolódunk!”, „Az idő megállás nélkül halad. Vagy talán áll, csak mi, e föld vándorai, ezt fel nem fogva rohanunk, sietünk a por birodalma felé”, „Ilyennek [Kazimieras Gaivenisnek – P. Z.] találta őt akkor, azon az ifjúság őszén, amely bennünket Vilniusba szólított, és ilyennek is maradt”, „Akkor érzi meg az ember, hogy az ősz tartalmas napjai semmivel sem rosszabbak, mint a zöldellő rétek tavasza, vagy az élet teljességét árasztó forró nyár”, „<...> és ő maga [Kazimieras Eigminas – P. Z.] is sok mindent meghintett a kultúra, a haza és a szülőföld szeretetének életet adó harmatával”, „Ma talán maga sem érti, miért fakad sírva a nemes lelkű litván szíve, amikor a Kur-öböl fölötti ködöt nézi, amikor hallja a szépséges Romintos-erdő sötét morajlását, mintha a kiirtott litvánok és porosz testvéreik lelkei egykori életük énekeit zengenék.”

246

Palmira Zemlevičiūtė | Stasiui Keiniui atminti

Hogyan emlékszem Rá? Nem a tengeren túl töltötte a nyarat, hanem szeretett szülőföldjén. Vilniusban volt egy kedvenc boltja, ahová friss kenyérért járt. Szerette a fiatal terminológusok társaságában tréfával oldani a hangulatot, majd amikor azok nevetésben törtek ki, maga is elmosolyodott. Nem hajszolta az idegen szavakat – amelyek manapság oly divatosak –, sőt egykor megpróbált olyan cikket írni, amelyben egyáltalán nem használta őket. És úgy őrködött a litván szó és a litván terminus fölött, mint senki más. Ferdinand de Saussure-t eredeti, francia nyelven olvasta. Könyvek között és könyveknek élt. Azt mondta, nehéz volna megtalálni egy könyvet, annyi mindenen átlapozott, annyit elolvasott és rendszerezett egész életében... Bőr aktatáskáját cipelve jött az Intézetbe. Mintha csak titokban, egyszer egy-egy csokoládébonbont, máskor pedig, amikor eljött március 8-a, tavaszi tulipánt húzott elő belőle.

Jó volt Vele együtt dolgozni és Tőle tanulni: egy élő, friss gondolkodású, nem bemagolt tudású, nagy nyelvi és terminológiai tudású Mestertől; jó volt vele a mindennapi élet dolgairól is beszélgetni. Mindig megértő volt, meghallgatott, tanácsot adott, bátorított és megnyugtatott. Még ősz hajjal is mosolygott. Megtanított dolgozni. Fáradhatatlanul, odaadóan dolgozni – hiszen Ő maga is egész életében teljes odaadással dolgozott.

A litván terminológia egyik legkiválóbb képviselője, rendkívül szorgalmas nyelvész, kiváló pedagógus, a nyelvtudomány mezején munkálkodó legkiválóbb žemaitiaiak egyike, nagyra becsült nyelvész, jó tanár, a Terminologijos folyóirat atyja, a közvélemény által ismert nyelvész... Mindez St. Keinysről szól – tanítványainak szavai.

„A szavak harangokként szólnak” – ez a címe annak az 1993-ban írt cikknek, amely Simonas Daukantasról és nagy lengyel–litván szótáráról szól. Ezúttal merészelem kissé átfogalmazni a híres žemaitiaihoz intézett Tanár szavait, amelyek Őrá magára is érvényesek: szavai harangként visszhangzanak. Elmesélik, hogyan becsülte, emelte és csiszolta nyelvünket, hogyan viselte gondját a nemes lelkű žemaitiai, a haza nagy szerelmese. Harangként zengő szavaival tanított, tanít és tanítani fog erre a szeretetre. Hadd ne hallgassanak el hát zengő harangszavai, erősítsék a litván nyelv és a litván terminológia iránti büszkeséget. Nekünk, terminológusoknak pedig soha nem némulnak el.

„Amikor 49 évvel ezelőtt, tizennyolc-húsz évesen, Litvánia minden tájáról összegyűltünk a Vilniusi Egyetem boltívei alatt, valószínűleg senkinek sem jutott eszébe, hogy közülünk egyeseknek ez a város lesz az otthona egész életükre, és hogy itt találjuk meg örök nyugalmunk helyét. És bizony egyikünk sem gondolta, hogy az életünkre szabott néhány évtized ilyen sebesen elröppen, és eljön a nap, amikor kis csapatunk fogyatkozni kezd, amikor egyeseknek...”

Terminologija | 2024 | 31

247

lemta stovėti prie kitų kapo duobės ir tarti paskutinį sudiev“ (Keinys 2012 [2003]: 254). Dvidešimt su viršum metų prabėgo nuo šių Jo ištartų žodžių Kazimiero Gaivenio laidotuvių dieną, 2003 m. liepos 14-ąją. Ir netruko išaušti diena, kai Vilnius, Jo jaunystės ir viso gyvenimo miestas, priglaudė Paties kūną. Paliko tik mažas smėlio kauburėlis Rokantiškių kapų kalnelyje po plačiašakiais visžaliais medžiais, kuklus medinis kryžius ir žvakės liepsnelė, gailiai virpčiojanti vėjyje... Tik be kelių mėnesių 88-erius metus Jam buvo skirta „vaikščioti šios žemės takais“ (Keinys 2010: 237). Ir kas gal aprėpti, kas gal išmatuoti šią netektį, lig širdies dugno sukrėtusią? Bet lai neleidžia mums griausti ir širdį lai atgaivina Mokytojo viltingi, pranašingi žodžiai: „Mokslo gyvenimas ir buvimas bei išlikimas moksle nesibaigia su žmogaus mirtimi. Žmogus, būdamas mari būtybė, savo darbais gali būti nemarus“ (Keinys 2003: 16). Toks Jis ir liks visų mūsų atmintyje ir širdyje – Didelis ir Nemarus Kalbininkas ir Terminologas ir Šviesus Žmogus.

Nyugodj békében, drága Tanítóm! Örök nyugalmadat zöldellő fák susogják! És az Örök Világosság ragyogjon neked!

FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM

A vasúti terminológia megalkotása: [beszélgetés Stasys Keinys nyelvésszel, a litván vasúti szakkifejezések megalkotójával és szabványosítójával] / V. Leščinskas beszélgetett vele. – Geležinkelininkas, 2001. március 16–31., 6.

Rimkutė Aušra 2006: Terminologas Stasys Keinys. – Terminologija 13, 246–249.

Kaulakienė Angelė 2006: Kalbininkas Stasys Keinys. – Stasys Keinys: bibliografijos rodyklė, sudarė Adelė Noreikaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–10.

Keinys Stasys 1974: Svarus toponimikos veikalas. – Kauno tiesa, rugsėjo 8, 4.

Keinys Stasys 1975: Daug pirmųjų skambučių. – Tarybinis mokytojas, sausio 22, 2.

Keinys Stasys 1980: Lietuvių muzikos terminologijos ma maestras. – Kalbos kultūra 39, 94–95.

Keinys Stasys 1992: „Geležinkelininko žodynėlį“ palydint. – Geležinkelininko žodynėlis: (Terminai), sudarė N. Juškaitė, St. Keinys, Vilnius: Leidybos redakcinis centras „Lietuvos auto“, 6–18.

Keinys Stasys 1994: Malonusis skaitytojau! – Terminologijos vagos 1, 7.

Keinys Stasys 1994: Terminologijos ir kalbos kultūros specialistui K. Gaiveniui – 60 metų. – Gimtoji kalba 2, 27–28.

Keinys Stasys 1995: Kaip atsirado 2000 žodžių. – Tarp knygų 9, 23–24.

Keinys Stasys 1995: Paminklai, tvirtesni už varį. Didžių baltų raštijos sukakčių metai. – Gimtasis kraštas, kovo 2–8, 5.

Keinys Stasys 1997: Žemaičio fiziko šnekos. – Tarp knygų 5, 20–21.

Keinys Stasys 1998: I. Kruopas ir lietuvių terminologija. – Terminologija 5, 7–20.

Keinys Stasys 1999: Iš visų šaltinių gėręs: [kalbininko ir kraštotyrininko K. Eigmino 70-osioms gimimo metinėms]. – Gimtoji kalba 1, 21–23.

Keinys Stasys 2000: Pr. Skardžiaus terminologijos srities veikla ir jos reikšmė. – Terminologija 6, 69–77.

Keinys Stasys 2001: 1901 m. Petro Kriaušaičio „Lietuviškos kalbos gramatikos“ kalbos mokslo terminai. – Terminologija 8, 50–64.

Keinys Stasys 2003: Kazimieras Gaivenis kaip žmogus ir mokslininkas. – Kazimieras Gaivenis: bibliografijos rodyklė, sudarė A. Noreikaitė; redagavo St. Keinys, R. Mielkuvienė, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 9–16.

248 Palmira Zemlevičiūtė | Stasiui Keiniui atmintin

Keinys Stasys 2004: Nepalaužta kalba. – Fizikų žinios 26, 14–15.

Keinys Stasys 2004: Žiupsnis minčių apie Kazimierą Gaivenį ir jo metą. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos: straipsnių rinkinys: Kazimierui Gaiveniui atminti, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 9–10.

Keinys Stasys 2009: Žymus terminologijos vagavarys (75-ųjų Kazimiero Gaivenio gimimo metinių proga). – Terminologija 16, 302–306.

Keinys Stasys 2010: Jono Kruopo darbų reikšmė mūsų kalbai ir mokslui. – Leksikografija ir leksikologija 2: Jono Kruopo 100-osioms gimimo metinėms, sudarė Vilija Sakalauskienė, Albina Auksoriūtė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 13–23.

Keinys Stasys 2012: Pratarmė. – Stasys Keinys. Lietuvių terminologijos raida, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 11–13.

A könyv, amelyre két évtizede vártunk: [A. Stirblytė beszélgetése a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” 3. kiadásának főszerkesztőjével, St. Keinys-szel.] – Tiesa, 1993. november 18., 9.

A Litván Köztársaság közlekedési miniszterének 2000. 09. 06-i, 39. számú rendelete „A Tiszteletbeli Vasutas jelvénnyel való kitüntetésről”. – Geležinkelininkas, 2000. szeptember 1–15., 6.

Umbrasas Alvydas 2016: Nuo žodžių iki žodynų: Stasiui Keiniui – 80. – Terminologija 23, 259–266.

Umbrasas Alvydas 2024a: IN MEMORIAM doc. dr. Stasiui Keiniui. Prieiga internete: http://lki.lt/in-memoriam-doc-dr-stasiui-keiniui/.

Umbrasas Alvydas 2024b: Stasį Keinį į amžinybę palydint. – Gimtoji kalba 5, 27–30.

Usonienė Aurika 1998: Geležinkelininkai pasitiki kalbininkais. – Geležinkelininkas, vasario 27, 3.

Palmira Zemlevičiūtė

Terminologija | 2024 | 31

249