KALBA IR VISUOMENĖ

RITA MILIŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

AZ INTERNETES KOMMENTELŐK VISZONYA A LITVÁN NYELV GONDOZÁSÁHOZ

Az utóbbi években a litván interneten soha nem látott mennyiségben folynak különféle nyelvi kérdésekről szóló viták. Ezek leggyakoribb kiváltó okai az internetes portálokon közzétett cikkek vagy interjúk (amelyeket olykor a nyomtatott vagy elektronikus médiából vesznek át), valamint az azokat kísérő olvasói hozzászólások. A cikkek rendszerint a nyelvpolitika és a nyelvhasználat aktuális kérdéseit tükrözik, olykor pedig egy nem nyelvész szakember fejti ki véleményét az őt foglalkoztató nyelvi kérdésekről, valamint a nyelvhasználat során tapasztalt nehézségeiről. Például 2009-ben, egészen őszig, a legnépszerűbb internetes hírportálokon viták zajlottak a női vezetéknevek képző nélküli alakjairól, az angol második nyelvként való oktatásának kezdetéről, a žemait nyelv iskolai oktatásáról Žemaitijában; arról is eszmét cseréltek, fenyegeti-e hanyatlás a litván nyelvet, szó esett az elektronikus térben használt litván helyesírásról, valamint arról, hogy a kivándorolt litvánok milyen neveket adnak gyermekeiknek „hogy a britek megértsék”, és így tovább.

A gyakran egészen konkrét tartalmú nyelvi vitákhoz általánosabb gondolatok is társulnak: szóba kerül a litván nyelv jelenlegi állapota, valamint a nyelvművelő intézmények és a nyelvészek munkájának értelme és minősége. Ezek a kérdések foglalkoztatják most leginkább a nyelvi ügyek iránt nem közömbös társadalmi csoportokat, és megmutatják, hogyan reagál a társadalom a különféle nyelvi jelenségekre és a nyelvpolitika hivatalos lépéseire.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 149

Noha elismerik, hogy az internetes viták színvonala az hozzászólók anonimitása miatt gyakran meglehetősen alacsony, úgy tűnik, mind a közzétett cikkeket, mind a hozzászólásokat sokan olvassák, még azok is, akik nem szólnak hozzá a vitákhoz. Ezért feltételezhető, hogy a közzétett gondolatok összessége feltárja a litvánul beszélő társadalom legalább egy részének – mind a Litvániában élőknek, mind a kivándoroltaknak – nyelvi beállítódásait, és hatással van azok további alakulására. Így beszélhetünk a vitákban kifejezésre jutó társadalmi nyelvi beállítódások vizsgálatáról is. Ezeknek segíteniük kell abban, hogy jobban odafigyeljünk a nyelvhasználók véleményére, és feltárjuk, miért olyan jelentős és miért nem csökken a társadalom és a nyelvészek közötti távolság, illetve a jelenlegi nyelvpolitikával szembeni elégedetlenség.

A cikk célja, hogy megvizsgálja az internetes térben zajlott számos nyelvi témájú vita egyikét. Ebből nemcsak az látható, hogyan reagál az internetes közösség a nyelvvel kapcsolatos nyilvános tájékoztatásra, hanem a jelenlegi nyelvpolitika és a társadalom nyelvi oktatásának hiányosságai is kirajzolódnak. Mivel a vita a nyelv gondozásáról és az általa lefedendő területekről szólt, a közzétett hozzászólások jó alapot adtak annak vizsgálatára, hogyan értelmezik az emberek a köznyelv tudatos szabályozásának szükségességét, és mit várnak a nyelvművelő intézményektől. A cikk nem tűzi ki célul annak pontos, statisztikai számbavételét, hogy mely területeket említik leggyakrabban, és melyeket tartják a hozzászólók a leginkább ellenőrizendőnek – ezt inkább kvantitatív felmérésekkel lehetne megállapítani. Ezúttal a véleménykülönbségek és a felhozott érvek feltárása a cél, hiszen ezek mutatják meg, milyen beállítódások alakulnak ki társadalmunkban a litván nyelv gondozásával kapcsolatban.

1. AZ INTERNETES KOMMENTELŐK ÉS A HOZZÁSZÓLÁSOK MINT A NYELVI BEÁLLÍTÓDÁSOK VIZSGÁLATÁNAK TÁRGYA

Litvániában csak viszonylag nemrég kezdtek érdeklődni az internetes hozzászólások iránt mint a társadalom nyelvi beállítódásainak vizsgálati forrása iránt (lásd Miliūnaitė 2006; Nevinskaitė 2008), annak tudatában, hogy a hozzászólásokra támaszkodni tudományos kutatásokban nem túl körültekintő, az említett színvonaluk miatt, amelyet a társadalom alacsony nyilvános kultúrája határoz meg. A litván hozzászólások jelenségét több, ugyanezeken a portálokon publikáló cikkíró is felveti és tárgyalja (Dabašinskas 2009; Mitė 2009). Stanislovas Kairys például ezt írja:

Megmagyarázható azzal, hogy az internetes kommentelők sajátos közönséget alkotnak, amely nemigen tükrözi a társadalom általános hangulatát és beállítódásait. Talán így van. De az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg-

150

KALBOS KULTŪRA | 82

…ok? Talán az interneten nyíltan kifejezett rosszindulat csak a jéghegy csúcsa, amely alatt az általános gyűlölet és nihilizmus hatalmas tömege rejtőzik? (Kairys 2009)

A nyelvi vitákban mindazonáltal érdekes gondolatok is felmerülnek, amelyek konkrétabb képet adnak arról, miként érzékeli a társadalom a nyelvben zajló folyamatokat és a Litvániában folytatott nyelvpolitikát. A hozzászólások elemzése gyorsabb kutatási módszer, mint a célzott felmérések vagy interjúk, ám az írásbeli kommunikáció spontaneitásából fakadó sajátosságok miatt (amint az az alább idézett szövegekből is látható lesz) ezek az adatok meglehetősen rendszertelenek, gondolatugrások és logikai ellentmondások is előfordulnak bennük, ezért feldolgozásuk és vizsgálatuk több időt és más módszereket igényel, mint az előzetesen, célzottan kidolgozott kvantitatív és kvalitatív felmérések adatainak elemzése.

Csak szociológiai kutatások tárhatják fel, hogy a legnagyobb internetes portálok hozzászólói mely társadalmi rétegek véleményét és hangulatát fejezik ki. Laima Nevinskaitė adatai szerint (Nevinskaitė 2008: 246) 2008 elején, március–áprilisban, az „Elektroninė demokratija” projekt megbízásából végzett reprezentatív közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy azoknak, akik rendszeresen (hetente egyszer vagy gyakrabban) írnak hozzászólásokat a hírportálokon a társadalmi életről és a politikáról, az életkora és százalékos megoszlása a következő volt: 18–29 évesek – 67,4%, 30–39 évesek – 10,9%, 40–49 évesek – 15,2%, egyéb – 6,5%. Így valamelyest képet alkothatunk arról, kinek a véleménye dominál az internetes hozzászólásokban; szó sincs olyan, tetteikért felelősséget vállalni képtelen tinédzserekről, amilyeneknek olykor hajlamosak gondolni őket.

2. HOGYAN ALAKULT KI A NYELVÁPOLÁSRÓL SZÓLÓ INTERNETES VITA?

A nyelv ápolásáról és annak módszereiről szóló vizsgált vita valamiféle félreértés, sőt talán kisebb provokáció nyomán alakult ki. Az internetes portálon www. atgimimas.lt (Lašienė 2009₁) megjelent egy rövid, tizenegy kérdésből és válaszból álló interjú, amelyet Neringa Lašienė készített Irena Smetonienével, az Állami Litván Nyelvi Bizottság elnökével, „Hol isznak mézet a borjak” címmel. Újságírói felvezetése így szólt:

Arról, hogy a fiatalok helyes nyelvet szeretnének, milyen nyelvi újdonságok terjednek az interneten, valamint a személynevek írásmódjáról Neringa Lašienė beszélget Irena Smetonienével, az Állami Litván Nyelvi Bizottság elnökével.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

151

Egy másik internetes portál, a www.delfi.lt átvette a cikket (Lašienė 2009₂), de egészen más hangsúlyokat helyezett előtérbe. A cím így szólt: „A helytelenül beszélőket bírságolják”, az újságírói felvezetés pedig így hangzott:

A nyelvészek arra kérik a Seimast, hogy fogadjon el olyan törvényt, amely előírná, hogy az interneten és általában a nyilvános térben megjelenő információ litván nyelvű és helyes legyen. A szabályok megszegéséért a közigazgatási szabálysértési törvénykönyvben előirányzott bírságok járnának. Az internetes szövegekről, a fiatalok állítólagos ellenszenvéről a litván nyelv iránt, valamint a külföldiek és a nemzeti kisebbségek neveinek írásáról szól a beszélgetés Irena Smetonienével, az Állami Litván Nyelvi Bizottság elnökével.

Az interjúban töredékesen számos, a nyelvhasználat szabályozásával és konkrét nyelvi jelenségekkel kapcsolatos kérdés is szóba kerül. Például említést tesznek más nemzetiségű személyek vezetéknevének írásáról, egyes tantárgyak idegen nyelven való oktatásáról, valamint a litvániai és külföldi vállalatok nem litván elnevezéseiről – az idegen nyelvű feliratok „kizárólag üzletpolitikai következmények”. Olyan problémák is felmerülnek, amelyek a litván nyelv használatának és ápolásának olyan területei szempontjából fontosak, mint a litván nyelv tanítása az általános iskolákban, a média és a nyilvános tájékoztatás, illetve a szépirodalom és a színház mint a köznyelv elsajátításának forrásai. Külön szó esett az internetes médiáról:

A gond az, hogy az 1995-ös törvény még nem szólt az internetes médiáról, az ügyes kiadók pedig vissza is kérdeznek: „Hol szerepel ez a törvényben?” Ezért egy új szövegezésű nyelvtörvényt fogunk kérni, amelyet már nyilvántartásba vettek, és reméljük, hogy a Seimas ebben a ciklusban elfogadja. Abban az szerepel, hogy általában a nyilvános térben bárhol megjelenő információnak litván nyelvűnek és helyesnek kell lennie. Az új törvényszöveg mellett a közigazgatási szabálysértési törvénykönyv módosításai is készülnek.

A vita tehát lényegében abból indult ki a www.delfi.lt portálon, hogy jogilag milyen mértékben lehet beavatkozni az internet nyelvhasználatába, illetve általában a nyelvhasználatba. Az interjúban nem fejtették ki részletesebben, mit jelent az a fordulat, hogy „az interneten és általában a nyilvános térben megjelenő információ”; csupán a hozzászólásokra vonatkozó kivételt említették. Arra a kérdésre, miként lehet szabályozni a hozzászólások nyelvezetét, I. Smetonienė így válaszolt: „A hozzászólásokat nem lehet szabályozni, ez magánszféra.” Mindazonáltal már az interjúhoz fűzött hozzászólásokból is látható, hogy sok olvasó úgy értette, „be akarnak avatkozni” az interneten (a hozzászólásokat is beleértve) használt saját nyelvébe. A vita tehát azt is megmutatta, miként vélekednek a hozzászólók arról, mi történne, ha törvények szabályoznák szabad, nyilvános nyelvhasználatukat¹. Ezért ez a vita adatokat szolgáltat arról, hogyan viszonyul az internetes közönség

¹ Dėl sąvokos laisvoji viešoji kalba žr. Miliūnaitė 2009: 38–44.

152 KALBOS KULTŪRA | 82

a nyelvpolitika aktív formáját támogatják, amikor jogi eszközökkel kívánják szabályozni a köznyelv helyességét.

Bár a vitában időnként más témákra terelődik a szó, vagy a résztvevők mellékes dolgok miatt kezdenek egymásnak szemrehányást tenni, a lényegét úgy fogalmazhatjuk meg, mint kísérletet arra, hogy választ adjunk a kérdésre: törvényekkel kell-e elérni, hogy az internetes térben működő nyelv helyes legyen? A belőle következő kérdés az, hogy a litván nyelv használatának mely területeire kellene egyáltalán kiterjednie egy ilyen törvénynek, és mely területeket kellene más módon felügyelni, vagy egyáltalán nem felügyelni.

3. AZ ADATOK JELLEGE ÉS A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI

Annak vizsgálatára, hogy az internetes hozzászólók miként viszonyulnak a nyelv szabályozásához, a tanulmány a következő célkitűzéseket fogalmazza meg:

• meghatározni, hogy a hozzászólók mely felügyelendő nyelvhasználati területeket részesítik előnyben;

• tisztázni, hogyan értelmezik a hozzászólók a köznyelv és a magánnyelv-használat közötti különbségeket;

• megállapítani, hogy a hozzászólók szemszögéből a jelenlegi nyelvpolitika nyelvi felügyeletre vonatkozó gyakorlata megfelel-e a társadalmi elvárásoknak.

A vizsgált internetes vita 2009. április 4–6. között zajlott. A vita végén 1288 hozzászólást rögzítettek, később azonban, feltehetően a szerkesztőség maga, néhányat sértőnek minősítve eltávolított, így 1258 hozzászólás maradt mindenki számára látható. Ezek közül a kutatás szempontjából informatívnak ítélt 270 hozzászólást kiválasztottak, és egy számítógépes Excelio program táblázatába vitték át, hogy külön-külön ki lehessen emelni az egyes hozzászólások szövegében említett nyelvhasználati területeket, valamint a hozzászólók ezek felügyeletével kapcsolatos álláspontját, az adatokat pedig a program szűrőinek segítségével lehessen vizsgálni.

4. A LITVÁN KÖZNYELV NYILVÁNOS HASZNÁLATI TERÜLETEI ÉS FELÜGYELETÜK

Állami szinten felügyelt és – hangsúlyozzuk – nyilvánosan használt litván nyelvi területekként, mind a beszélt, mind különösen az írott nyelv esetében, rendszerint a következőket sorolják fel (figyelembe véve, hogy a köznyelv szerepe, és így felügyelete is, a lista lefelé haladva gyengül; bővebben lásd: Miliūnaitė 2009: 29–30):

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

153

államigazgatás és közigazgatási kapcsolatok,

az oktatási és tudományos rendszer (iskola és tankönyvek, a tudomány nyelve stb.),

média és nyilvános tájékoztatás,

kultúra (szépirodalom, színház stb.),

üzlet, szórakozás stb.

Az államnyelvről szóló törvény², amely „meghatározza az államnyelv használatát Litvánia közéletében, az államnyelv védelmét, ellenőrzését, valamint az államnyelvről szóló törvény megsértéséért járó felelősséget”, az államnyelv használatának és felügyeletének területeiről, valamint egyes alanyokról mint az államnyelv használóiról is rendelkezik. Lényegében az államnyelvről szóló törvény foglalja magában a fent említett, felügyeletre szoruló nyelvhasználati területeket. E területeket részletesebben az Államnyelvi Felügyelőség szabályzata³ írja le.

5. A NYELVHASZNÁLATI TERÜLETEK ÉS FELÜGYELETÜK FOGALMA AZ INTERNETES HOZZÁSZÓLÁSOKBAN

Az interneten közzétett interjúban – ha csak töredékesen is – a nyelvfelügyelet szinte valamennyi területét megemlítik: az oktatási és tudományos rendszert, a médiát (beleértve az internetes médiát is), a kultúrát (szépirodalom, színház stb.), az üzleti életet; egy alkalommal az igazgatási nyelv is szóba kerül. A vizsgált hozzászólások egyes felvetésekre reagálnak, ugyanakkor új gondolatokat is felvetnek. Emellett a hozzászólók nyelvhasználóként védik érdekeiket, ezek pedig nem mindig esnek egybe az állami érdekeket képviselő intézmények álláspontjával.

5.1. A hozzászólók általános hozzáállása a nyelvfelügyeleti politikához

A fent említett viták hozzászólásaiban, ahogyan sok más nyelvi internetes vitában is, az emberek kifejezik a nyelvhez, annak állapotához, a nyelvészek munkájához és a nyelvfelügyeleti politikához való viszonyukat. Két ellentétes vélemény rajzolódik ki:

² Elfogadták 1995. január 31-én – Žin., 1995, Nr. 15–344.

³ Žin., 2002, Nr. 17–670.

154

KALBOS KULTŪRA | 82

1) a nyelv fejlődésébe egyáltalán nem kell beavatkozni, magától kell kibontakoznia, és a nyelv megfelelőségének egyetlen kritériuma az, hogy fontos, hogy meg lehessen értetni egymást:

A nyelv iránti túlzott figyelem csupán annak bizonytalanságát és gyengeségét jelzi. Az „erős”, egészséges nyelv külső befolyás, mesterséges szabályok és szabályozás nélkül is létezik. Egyébként érdekes, máshol is ekkora őrület van a hibák és a nyelvhasználat szabályozása körül, vagy ez tisztán a mi találmányunk?

A nyelvnek önmagát kell tökéletesítenie és fejlődnie. Itt viszont mesterségesen próbálják irányítani a nyelvet, és eldönteni, mit kell tenni, hogyan kell beszélni. Valami teljes képtelenség.

Hagyják, hogy szabadon beszéljünk. Már hogy elegem van ezekből a nyelvészekből. A nyelv olyan egyedülálló jelenség, amely magától változik és alakul át, alkalmazkodva a körülményekhez és a korhoz. A középkorban valahogy semmiféle szabályozás nem volt, az emberek mégis remekül megértették egymást. Most meg mi van? Nem így mondtad; ilyen szó nincs; mondtam neked – drótvakaró...

Beszéljünk úgy, ahogyan kinek kényelmes: falusiasan vagy a külváros, az udvar kemény nyelvén – mi a különbség, ha megértjük egymást.

2) elismerik, hogy a nyelvet felügyelni kell:

Ha nem teszünk semmit, a litván nyelv elfajul. Mint a füst. Persze bizonyos mértékig természetes módon változik, de ennek semmi köze a megrontásához. Nézzétek meg, hogyan óvják a saját nyelvüket például a franciák.

Már rég meg kellett volna tenni! Már kezdünk elangolosodni! A szovjet korszak nem tudott eloroszosítani minket, mert az iskolákban rendkívül jó és tehetséges litvántanáraink és irodalomtanáraink voltak, akik követeltek. „Keményen megfogtak” minket! A mai fiatalok írástudatlanok. Csak sajnálkozni lehet...

Bírságokkal persze semmit sem lehet elérni, ahogy tiltásokkal sem. Litvánia polgárai nem fogják fel, hogy nyelvük eltorzításával saját műveltségi szintjüket, társadalmi és gyakran szakmai státuszukat mutatják, és önmaguknak ártanak. Általában véve növelni kell a nyelv presztízsét. Az a benyomás alakul ki, hogy valódi modortalanok országában élünk – szégyen...

Sok hozzászóló téved (ehhez valószínűleg a cikk félrevezető címe is hozzájárul), amikor azt gondolja, hogy az interjúban említett törvénynek a magánbeszédre is vonatkoznia kellene. Ezért érthető, hogy felháborodást vált ki az efféle „nyelvpolitika”:

⁴ Az idézett hozzászólásokban csak a helyesírási és néhány központozási hibát javították ki; a többit úgy hagyták, ahogyan az interneten szerepelt, egy teljesen hiteles hozzászólás kivételével (157. o.), amely a litván ékezetes betűk nélküli írás sajátosságait mutatja be.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 155

Beszélni és írni litvánul, helyesen kellene, de azért büntetni valakit, mert nem tudja vagy nem képes ezt megtenni, hát ez már abszurdum. Az emberek fele nem tud helyesen beszélni. A legnevetségesebb mégis azt nézni, amikor két litván szakos tanár nem ért egyet a hibák megítélésében. Mindketten másként tudják megállapítani a szövegben lévő hibákat.

Ebből az következik, hogy azoknak, akik litvánul tanulnak, külföldiek, egészségi problémáik vannak, amelyek nem teszik lehetővé számukra, hogy helyesen beszéljenek vagy írjanak litvánul, vagy általában kevésbé tehetségesek, jobb, ha meg sem próbálják megmutatni litvántudásukat.

Az a magányos próbálkozás, hogy a cikkben ellentmondásokat fedezzenek fel, nem befolyásolja a vita menetét:

Akkor miért jár a büntetés – a helytelen írásért vagy a nyelvhasználatért? A cikk címe szerint a nyelvhasználatért. A cikk azonban többnyire az írott cikkek hibáiról szól. Az analfabéták vagy türelmetlenek, akik csak a címet olvassák el, nagy zajt csapnak. Az újságírónő szakmaiatlansága.

Néhány hozzászóló mégis érzi, hogy a nyelvhasználat felügyeletének bizonyos esetekben – magán–nyilvános, kötetlen–hivatalos – különböznie kell:

Ha elkezded büntetni az embereket azért, mert litvánul beszélnek, csak azt éred el, hogy megutálják a litván nyelvet. A kötetlen nyelvhasználat kötetlen is marad. A zsargonok és az új szavak így is bekerülnek a litván nyelvbe, mert az élő nyelv az emberhez hasonlóan fejlődik (változik).

Na igen, akkor kezdjék el minden egyes személyes üzenetemet is ellenőrizni – ez a jogaim korlátozása. A helyes litván nyelv megkövetelése a cégek nevében teljes abszurdum. Az ilyen követelményeknek csak az állami intézményekre, a médiára és az oktatásra kellene vonatkozniuk, senki másra.

Szerintem a beszélt nyelvhez nem kellene hozzányúlni, hiszen ez a nyelv fejlődésének alapja, a nyelv ugyanis nem áll egy helyben.

A megértőbb hozzászólók megpróbálják elmagyarázni, hogy a magánnyelvhasználatba (amelyet nem mindenki ért egyformán) egyáltalán nem szabad kívülről beavatkozni:

Különítsd el a kötetlen kommunikációt a formálistól. A kötetlen kommunikációban ugyanis sem a nyelvjárások, sem a zsargonok, sem végső soron a keveréknyelv nem tiltott. A formális kommunikációról van szó. Furcsa, hogy nálunk olyan sokan elolvassák a cikket, és mégsem értik, mi van benne leírva, de sietnek hozzászólást írni.

A nyelvet a kommunikáció formális és kötetlen változatára osztják. Az internetes nyelvhasználat a kötetlen kommunikációhoz tartozik, míg a politikusok rádióban és tévében elhangzó beszéde formális, és köznyelvi litvánul kell beszélni.

156

KALBOS KULTŪRA | 82

A boltosnőkkel vagy a piaci kofákkal úgy beszélhetsz, ahogy akarsz, de a rádióban ne beszélj úgy, mint a piacon. És senki sem szab ki rád bírságot.

Különösen sok olyan hozzászólás van, amelyben határozottan kijelentik, hogy a nyelv minden ember magánügye: „ahogy akarok, úgy beszélek”, és senkinek sincs joga megmondani, hogyan beszéljen az ember, még kevésbé megbüntetni a hibákért:

Amúgy az alkotmány megengedi, hogy úgy beszéljek és írjak, ahogy akarok, amíg nem vagyok állami alkalmazásban, ezért kapjátok be: ahogy akarom, úgy írok és beszélek.

Banánköztársaság... Ahogy akarom, úgy írok, és ahogy akarom, úgy beszélek. Ha mindenki megért, miért kellene feltalálnom a spanyolviaszt?

Az én nyelvem az én ügyem. Egyelőre csak az unatkozó nyelvészek hülyéskednek – igazolniuk kell a létüket.

Ezen a bolygón születtem, és nem érdekel, milyen nyelven beszéljek, és hol éljek!!!

Azokban a hozzászólásokban, amelyek szerzői hajlanak annak elismerésére, hogy szükség van a nyelv gondozására, e gondozás általános irányát olykor magának a nyelvi rendszernek és a nyelvtani szabályoknak az egyszerűsítésében látják:

A mai korban, amikor rengeteg információ van, a nyelvet le kell egyszerűsíteni annak érdekében, hogy információt közvetítsen, ne pedig a nyelv szépségét! Egy mérnöknek, programozónak nincs szüksége irodalmi nyelvre! Ez maradjon önkéntes! Aki el akar mélyedni benne és tudni akarja – annak tisztelet jár, de mindenkit erre kényszeríteni – ostobaság!

Mi pedig boldogan őrizzük a határainkat, mintha az ą, ę, ū, ų betűk ösztönöznék nemzeti identitásunkat és nemzeti öntudatunkat; senkinek sincs elég bátorsága szóba hozni e képtelenségek egyszerűsítésének vagy eltörlésének lehetőségét.

szerintem az összes ékezetes betűt és az összes írásmódot (különösen a hangsúlyjelölést) el kellene törölni és modernizálni! Soha nem írtam az interneten ékezetes betűkkel, és senki sem fog erre kényszeríteni! A lényeg érthető, pont! Akinek pedig szépség és művészet kell – olvasson Maironist!

A nyelvgondozási politikával kapcsolatos véleménynyilvánításban a hozzászólásokban egyértelműen kirajzolódik, és mára a véleményeket meghatározó sztereotípiává vált (vö. Miliūnaitė 2006: 70–72) a nyelvészek képe, akik sikertelen új szavakat alkotnak:

Kár, hogy a nyelvészek nem tudnak normális új szavakat alkotni... Mit lehet tenni. Furcsa emberek...

A nyelvészek – az unatkozó emberek bandája – egyetértek azzal, hogy néhány javításuk szükséges volt, de mennyi képtelenséget gyártottak az üléseiken? Már csak hallani is nevetséges – a szavak kigúnyolása.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 157

Ha normális litván nyelvet csinálnak olyan szavak nélkül, mint a lapkakészlet, a képernyő és a véletlen hozzáférésű memória meg a többi ostobaság, akkor majd elgondolkodhatnak valamilyen törvényen... Most viszont, amíg a litván nyelv tiszta káosz, inkább olyan szavakat találjanak ki, amelyek senkinek sem tetszenek, és maradjanak nyugton.

Ellenkezőleg, azt javaslom, hogy a jelenlegi helyzet alapos áttekintése után fosszák meg a VLKK-t minden közvetlen és közvetett kiváltságától. Dolgozzanak úgy, hogy tudják: semmit sem kényszeríthetnek rá a társadalomra, csak az fogadható el, ami magától terjed el, és csak az, ami minőségével vonzó („a jó termék önmagát dicséri”). Talán csak akkor kezdenek például végre az emberek számára elfogadható, emberi neologizmusokat alkotni?

Szóba kerül az államnyelv és a többi nyelv viszonya is. A hozzászólásokban olyan megjegyzések is olvashatók, hogy szigorúbban kellene ellenőrizni, hol nem használják nyilvánosan az államnyelvet – például Vilniusban és a vilniusi régióban.

Teljes mértékben egyetértek a bizottsággal. Talán végre sikerül majd rendre utasítani a Vilnius környéki szlávokat, akik általában figyelmen kívül hagyják mind a litván nyelvet, mind magát Litvániát.

Mindmáig nem minden vezető tud litvánul, pedig már évek, sőt évtizedek óta Litvániában élnek. Az ilyen vezetők beosztottjai pedig még kevésbé beszélnek litvánul. Kik ők: agyalágyultak vagy a litván állam ellenségei? Látogassanak el a „Lietuvos geležinkeliai”-hoz, Visaginas üzleteibe, a „Mažeikių nafta”-hoz és a klaipėdai vállalatokhoz. Nagyra becsülöm a Lett Állami Nyelvi Felügyeletet. Ott valóban tettek intézkedéseket – ha dolgozni akarsz, beszélj az államnyelven. Miért hagyjuk, hogy gúnyt űzzenek az államunkból és a nyelvünkből?

A vizsgált interjúban említett, a beszédhibákra vonatkozó törvény elfogadása esetén azonban egyes hozzászólók szerint, akik nem különböztették meg a nyilvános nyelvhasználatot a magánhasználattól, a más nemzetiségűek hátrányt szenvednének:

Automatikusan megtiltanánk a más nemzetiségűeknek, hogy akcentussal beszéljenek, mondván, hogy elcsúfítják a nyelvünket.

Mivel Litvániában a nyelvjárási nyelvhasználat még nem szorult ki sem a magánszférából, és bizonyos esetekben a nyilvános, sőt a hivatalos használatból sem tűnt el teljesen⁵, a hozzászólásokban (a nyelvi felügyeletre gondolva) a köznyelv és a nyelvjárások viszonyáról is szó esik, és amiatt aggódnak, hogy nyilvánosan nem lehet majd nyelvjárásban beszélni:

⁵ Például 2007-ben a Skuodasi Önkormányzat Tanácsa úgy határozott, hogy az ülések hivatalos nyelve a žemaitiai nyelvjárás lesz (lásd: http://www.lrytas.lt/-11831226281183066678-skuodo-savivaldyb%C4%97-pos%C4%97d%C5%BEiaus-%C5%BEemaiti%C5%A1kai.htm).

158

KALBOS KULTŪRA | 82

Már nincs jobb dolguk, ezért az embereket a nyelvhasználatukért kell büntetni. Aki žemaitis, aukštaitis vagy dzūk nyelvjárásban szólal meg – néhány száz litas bírság. És miért csak a suvalkiai nyelvjárás helyes?

A žemaitis és aukštaitis nyelvjárások a beszélt nyelvben használhatók, a közéletben viszont a standard litván nyelvet használják (és kell használni).

AHOGY ÉN TUDOK, ÚGY TÁNCOLok, ÉS AKKOR MI VAN – MOST MINDEN ŽEMAITIST, DZŪKOT ÉS SUVALKIAIT MEGNYÚZUNK?

Ó, bolondok, mit tegyek, ha csak žemaitiul beszélek?

A ti nyelveteket aligha fogom megtanulni, de próbáljatok csak megbüntetni.

Így tehát elmondható, hogy sok kommentelő – bár alapvetően támogatja a nyelvhasználat felügyeletét – attól tart, hogy törvényekkel a magánnyelvhasználatukat is szabályozhatják. A kommentek nyelvéről – arról, hogy kell-e ellenőrizni – konkrétabban is folyik vita (lásd 5.2.2).

5.2. Használati területek

A kommentekben említett nyelvhasználati területek mennyiségi arányát leginkább a fent említett interjúbevezető határozta meg, amely kiemeli, hogy az internet nyelvhasználatát felügyelni kell, ezért főként az internet ellenőrzéséről folyik vita. Emellett a diskurzusban más, az interjúban nem említett nyelvhasználati területekről is szó esik.

5.2.1. Tömegmédia

A tömegmédia nyelvhasználatát mint felügyeletre szoruló területet általában csupán egy-két hozzászóló említi, egyes megnyilvánulásainak azonban különösen nagy figyelmet szentelnek. A hozzászólásokban többször is rámutatnak, hogy az írott tömegmédia (a sajtó, különösen az újságok) nyelvhasználatát ellenőrizni kell. A legtöbb vita a rádió és a televízió nyelvéről folyik, és szinte általánosan elismerik, hogy ezen a területen szükség van ellenőrzésre, amely jelenleg nem kielégítő:

Érthető, hogy a rádiónál és a TV-ben dolgozóknak HELYESEN KELL beszélniük.

Nem rossz a mi tömegmédianyelvünk, nem rossz. Reggelente mindig meghallgatom Šalkauskas sajtószemléjét az LTV-n. Kiváló nyelv, kiváló kiejtés.

Šalkauskasszal egyetértek, én is hallgatom. A kiejtése nem rossz, de neki könnyű, hiszen olvas. Az érdekesség akkor kezdődik, amikor az újságírók „szabadon” kezdenek beszélni. Aztán esténként minden televízióban elszabadul a pokol. Különösen a mindenféle, „tiszta köznyelvi litván nyelven” vezetett vetélkedők:))

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

159

Litvániában a litván identitás egyetlen igazi terjesztője az LRT televízió. Az összes többi a nyelv legnagyobb megrontója. Milyen példát mutatnak a litván gyerekeknek?

[...] két dolgot nagyon súlyos pénzbírsággal kell büntetni. Először is a televíziós műsorok nyelvének eltorzítását, például a „Dviračio žinios” egérbeszédét, ami megbocsáthatatlan. Ugyanez vonatkozik más csatornák műsoraira is, amelyekben szándékosan eltorzítják a nyelvet. Ilyet csak teljesen tudatlan emberek tesznek, és erre semmiféle mentség nincs.

Egyes népszerű műsorok vezetőit úgy említik, mint akik nem tudnak helyesen kiejteni és hangsúlyozni, továbbá szó esik egy műsorvezetőről, aki „külföldön tanult, ezért akcentussal beszél”. Talán egy egykori televíziós szórakoztató műsor, a „Kakadu” külföldi műsorvezetőnője váltotta ki a legtöbb hozzászóló felháborodását, mivel még csak éppen kezdett megtanulni litvánul:

Miféle internet? Elég megnézni, hogyan beszélnek nem valami helyi, hanem ORSZÁGOS televízióban, az LNK-n. BEERNYN „litván” nyelve – MI EZ, HA NEM A LITVÁN NYELV KIGÚNYOLÁSA? MEGBÜNTETTÉK A „Kakadu” című műsort?

Nagyon jó, talán végre megtiltják mindenféle világcsavargónak (például Berninnek), hogy a televíziós műsorokban gúnyt űzzön a nyelvünkből; szörnyű hallgatni, ahogy a televízió képernyőjén az anyanyelvünket, a litvánt „madárnyelvvé” alakítják.

A beszélt tömegmédia nyelvének egy másik problémája, amelyet sok hozzászóló felvet, és amely szerintük ellenőrzésre szorul, a káromkodás és a vulgarizmusok:

MIKOR TŰNNEK EL A VULGÁRIS SZAVAK A KÜLÖNBÖZŐ TV-CSATORNÁKRÓL? VAN MÉG EGYÁLTALÁN BÁRMIFÉLE CENZÚRA?

Régebben a rabok zsargonja volt ilyen, most meg a televízióé.

Olyan orosz jövevényszavak áradnak a televíziós csatornákon, amilyenek még a szovjet időkben sem voltak – „koročė”, „otkatas” és még egy sereg másik; ezeket még ismert színészek és más közismert emberek is kéjesen ejtik ki!

A hozzászólókat különösen felháborítja a beszélt tömegmédia különböző csatornáin terjedő helytelen szerkezet du tūkstantis:

Csak tanítsák meg mindenkinek, hogy ne mondja azt: „du tūkstantis”, kezdve a Seimmel, a rádióval és a televízióval.

Büntetni kell: [...] minden olyan televíziós vagy rádióműsor-résztvevőt, aki beszéd közben azt mondja, hogy „du tūkstantis”, legalább száz litas bírsággal sújtani.

160

KALBOS KULTŪRA | 82

5.2.2. Internet

Sok kommentelő egyetért azzal, hogy az internetes portálok (vagyis lényegében az online média) nyelvhasználatát ellenőrizni kell:

A nyelvészek nagyon helyesen kérik a Seimastól egy olyan törvény elfogadását, amely előírná, hogy az interneten és általában a nyilvános térben megjelenő információ litván nyelvű és helyes legyen.

Az internetes portálok nyelvhasználatát feltétlenül ellenőrizni kell; már a Delfin is nehéz olyan cikket találni, amelyben ne lennének elemi hibák. Talán egy-két bírság megtanítja majd az újságírókat, hogy figyelmesebben írjanak.

Nagyon helyes. Már régóta időszerű. Miért ellenőrzik a nyelvészek az újságok és folyóiratok nyelvhasználatát, az internetes portálokét pedig miért nem? A piacon mindenkinek egyenlő feltételek mellett kell működnie. Egyébként a portálok egyáltalán nem törődnek a nyelvvel, úgy írnak, ahogy sikerül, ahogy éppen esik.

Megpróbálják elkülöníteni, hogy az interneten mi számít nyilvános, és mi magánjellegű nyelvhasználatnak:

Az elektronikus diskurzus nyelve a nyelv különálló változata, amelyben az írott és a beszélt nyelv elemei egyaránt jelen vannak. Ezt állítja a neves külföldi nyelvészek többsége. Az internet a nyelvi kifejezés szempontjából egyedülálló; e diskurzus nyelvhasználatát e változat használati szabályai alapján kellene szabályozni.

Szerintem nem a blogokról⁶, hanem a médiáról van szó. Nem valószínű, hogy bárki is üldözőbe venne mindenkit, aki a „šiandien” szó helyett azt írja, hogy „snd”. A blogok, akárcsak a kommentek, „magánszférának” számítanak.

U. i. Maga az internet talán nem tartozik senkihez, de a konkrét weboldalak VALAKIÉ, tehát van, akit felelősségre lehet vonni.

Az emberek szemét különösen bántják az interneten megjelenő írástudatlanság különféle jelei, és ezekben látják az első lépéseket, amelyekkel el kellene kezdeni az internet nyelvhasználatának ellenőrzését:

Talán kezdhetnék a Delfinél, mert tonnaszám vannak elemi helyesírási hibák és a litván nyelv teljes semmibevétele???

A Delfi csődbe megy... hiszen az újságírók fele itt analfabéta, eleget láttam már a „lysti” és a „grįžo” alakot. Szégyellem magam maguk miatt.

A média tele van elemi nyelvtani hibákkal, az internetes oldalak – még az államiak is – csak úgy „ragyognak” a nyelvtani hibáktól. Szégyen, és kész; inkább ne beszéljenek az emberek írástudásáról. Főleg, ha az ember ilyeneket olvas: kudykis, mergyna, stebŪklai, pazystamas, siūsti – az ember csak menekülne és kiáltozna, miközben a fejét fogja.

⁶ Az internetes naplókat, vagyis blogokat értjük alatta.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 161

Az iskolában idióta értelmezések megírására tanítanak, ahelyett, hogy megtanítanának helyesírási hibák nélkül, litvánul írni.

Vannak olyanok is, akik kételkednek abban, hogy az internetes tér nyelvét egyáltalán lehet-e ellenőrizni:

Bármit megpróbálni szabályozni az internetes térben annyi, mint szélmalomharcot vívni. Talán most már a Delfi hozzászólásait is szerkesztőknek kell majd átnézniük? És mit mondjunk a több ezer személyes oldalról? Ki fogja mindezt ellenőrizni, és mit tud majd ténylegesen tenni azzal, aki hibákat vétett? Talán a hibásan írókat börtönbe zárják, és pénzbírság megfizetésére kényszerítik?

Vajon mostantól, amikor az emberek blogot írnak, vagy információt tesznek közzé valamilyen oldalon vagy nyilvánosan hozzáférhető szerveren, arra kell majd gondolniuk, hogyan kerülhetik el a közigazgatási büntetést?

Más hozzászólók úgy vélik, hogy az internet nyelvének bármiféle ellenőrzése az emberi szabadságjogok elnyomása lenne:

Na, ez már tényleg a csúcs lenne. Én megszoktam, hogy litván betűkkel írok, és helyesen teszem ki a vesszőket. Az embereket azonban nem lehet arra kényszeríteni, hogy tökéletesen tudják a nyelvet. Ha nem tudják, akkor jobb, ha meg sem próbálják? Ennél nagyobb ostobaságot aligha lehet kitalálni, szerintem... Hiszen ez az emberi szabadságjogok megsértése.

AZ INTERNET NEM valakinek a tulajdona, és nincs területe; nem függ egy klántól vagy más, korrupciós tevékenységet folytató monopóliumtól, ezért az ilyen „törvények” az emberek szabad kommunikációja ellen vannak. Ilyen módszerekkel próbálják „befogni az emberek száját” az elektronikus térben – vagyis az interneten.

Az internetes térben érvényesül egy bizonyos szleng, amelynek meg kell maradnia, ahogy az egész világon...

Külön vita folyik maguknak a hozzászólásoknak a nyelvéről is: bele lehet-e szólni ezekbe? Egyesek szerint a hozzászólások teljesen magánügynek számítanak, ahol nem szükséges tekintettel lenni mások érdekeire és alkalmazkodni az általános normákhoz:

A normális hozzászólásnak szabadnak kell lennie, mint a levegőnek, mert az ember leül, ellazul, és szabadon ír; lehet benne mindenféle poén, persze káromkodás nélkül. Hiszen sokak számára ez a szabadidő eltöltésével kapcsolódik össze.

Szó esik azokról a más anyanyelvűekről is, akik litvánul írnak hozzászólásokat:

Tai dabar rusakalbiai žmonės, kurie moka lietuviškai šnekėti, bet nemoka taisyklingai rašyti, taip išeina, neturės teisės rašyti komentaro internete, idant negautų baudos už blogai išdėstytą sakinį....... Nu viršūnė... jau kvailiau negali užsimanyt......

162

KALBOS KULTŪRA | 82

Na, akkor a beszélgetést is tiltsátok be. Ha nincs munkájuk, mindenfélét kitalálnak. És hogyan tudnának a vilniusi oroszok helyesen litvánul írni? Ne nevettessetek.

Mások megértik, hogy a hozzászólások a nyilvános, nem pedig a magánszférához tartoznak:

Jogos, még ha késve érkező kérés is! Nagyszerű lenne, ha törvénnyé válna. Az internetes teret folyamatosan szennyezik (talán szándékosan is) az alig írni-olvasni tudó kommentek, és ha a sok kommentelő között véletlenül felbukkan egy normálisan litvánul író beszélgetőtárs, sok erőfeszítésre és időre van szükség ahhoz, hogy fenn lehessen tartani vele a diskurzust, mert szem elől téveszted a műveletlen, a nemzeti nyelvet eltorzító emberekből áradó üres fecsegés hegyei között. A parlament megértése az egyetlen remény a litván nyelv internetes térben való fenntartására és fennmaradására!

Egyetértek azzal, hogy a litván nyelv helyes legyen, nyelvtani hibák nélkül, minden orrhangjellel, ponttal és „pipa” ékezettel. Egyszerűen bántja a szemet, ha az ember borzalmasan eltorzított litván nyelvet lát, különösen a hozzászólásokban.

A vélemények sokfélesége itt főként abból fakad, hogy általában nehéz pontosan elhelyezni a komment műfaját a magán–nyilvános skálán. Kétségtelen, hogy nyilvánosan használt nyelvről van szó, a bejegyzéseket mindenki látja, ugyanakkor névtelenek, és a kommunikáció nagyjából úgy zajlik, mint az utcán vagy a piacon. Ezért itt egy másik dimenzió is fontos: kötetlen–hivatalos. A kommentek közege a nyilvános, kötetlen nyelvhasználat egyik formájának tekinthető, ahol sok és meghatározatlan a címzett, ezért magától értetődően felmerül, hogy többé-kevésbé tartsuk magunkat az általánosan elfogadott normákhoz. Ugyanakkor mindenki megőrizheti az egyéniségét, és kizárólag a saját belső kultúrájától és műveltségétől függ, milyen nyelvi formát és beszédmódot választ, mennyire alkalmazkodik a beszélgetőpartnereihez, tiszteli-e őket, vagy mindezt figyelmen kívül hagyja. Egyes kommentelők sajnálják, hogy „hiányzik az a szép és szükséges szemlélet, hogy mindenütt helyesen kell írni”; úgy vélik, ezt a szemléletet kell kialakítani, nem pedig büntetésekkel:

A hozzászólásokban a lehető leghelyesebben kellene írni, mert szerintem itt mindenki kommunikál mindenkivel, nem csak a barátok egymással. Az ilyen apró hibákért viszont szerintem soha nem kellene megbüntetni senkit; talán csak úgy sikerült neki.

Az internetes vagy nyilvános kommunikációnak nem szabad olyasmivé válnia, mint egy vizsgaértelmezés megírása, amelynek sikertelen teljesítéséért pénzbírságot szabnak ki rád.

Az udvaron, a saját bandád körében lehet összevissza beszélni és hülyéskedni, de a hozzászólásokban észben kell tartanod, hogy nem a sajátjaid között vagy.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 163

Jó néhány kommentelő nem tűri, ha egyes hozzászólások szerzői elcsúfítják az írásmódot⁷:

Szerintem meg kellene tiltani a kommentelőknek, hogy nem litván betűkészlettel írjanak. Egyszerűen blokkolni kell őket, mert ésszel fel sem fogható, hogyan lehet még jobban elcsúfítani a litván nyelvet.

Különösen aggasztó a fiatalok körében terjedő írástudatlanság. Gyakran említik a fiatalok kedvelt www.one.lt portált és annak fórumait:

Én amellett vagyok, hogy büntessék meg azokat az „ounininkasokat” és hasonlókat, akik szándékosan eltorzítják a litván nyelvet. Néhány gyerek pedig már maga sem tudja, hogyan kell írni, például azt, hogy „šiaip”. Sokan szilárdan meg vannak győződve arról, hogy „šeip”-nek kell írni. Mások a „tai” helyett „taį”-t írnak. Egyszerű szavaknak tűnnek, a mai tinédzserek mégsem tudják őket hibátlanul leírni.

Maga az internetes közösség valamelyest szabályozza az írásmód normáit: nem ritkák (és nem csak ebben a vitában) a litván ékezetes betűk nélkül íróknak címzett csípős megjegyzések. Azt javasolják, hogy a digitális írástudatlan kommentelők megfékezésére hozzanak létre egy speciális számítógépes programot, amely nem engedné nyilvánosságra kerülni a hibás bejegyzéseket:

Olyan programot kell létrehozni, amely blokkolja a nem litván betűkészlettel írókat. Miféle írásmód az ékezetes betűk, az š, ž és ū nélkül? Ez a litván nyelv sajátossága, hát legyünk szívesek betartani.

Mivel sokat olvasom őket, furcsa változást vettem észre az írási automatizmusomban. A lényeg az, hogy a fiatalok borzalmasan írnak (ezt a szót például „klaikei”-nek írnák). Emiatt aztán akarva-akaratlanul kizökken az ember. Programozóként azt javasolnám, hogy minden hozzászólást futtassanak át valamilyen helyesírás-ellenőrző programon. Ez segítene abban, hogy a jól írók ne rontsák el a saját szokásaikat, a borzalmasan írók pedig megtanuljanak helyesen írni. Szigorúan kell velük bánni:)

Nem kevesen támogattak egy ilyen programot: állítólag „ez lenne az első lépés a helyes nyelvhasználat felé az interneten”. Az írástudatlansággal vádolt kommentelők a számítógépek és mobiltelefonok technikai hiányosságaival védekeznek (ezekről szintén lehet internetezni), különösen külföldön:

Ám akkor a külföldön élő több ezer litván nem tudna hozzászólásokat írni; talán internetkávézókon keresztül vették fel a kapcsolatot honfitársaikkal, ahol a litván nyelv

⁷ Egy 2007 végén végzett kutatás adatai szerint www.delfi.lt portál hozzászólásainak csupán 40 százalékát írták litván ékezetes betűkkel; ugyanezen portál lett változatában a lettek 78 százaléka, az észt változatban pedig az észtek 98 százaléka írt minden diakritikus jellel (Grigas, Pedzevičienė 2008: 15).

164

KALBOS KULTŪRA | 82

neked senki sem engedi meg, hogy válassz. Kérhetnéd bárhol Németországban, Franciaországban és hasonló helyeken, hogy kapcsolják be neked a litván nyelvet.

Az SMS-ezés mobiltelefonokon nagyon rontja a helyesírást. Sok rövidítés jelenik meg, végül pedig már másképp nem is írunk.

Az informatikai szakemberek szerint már gyakorlatilag nincsenek technikai akadályai annak, hogy az összes litván karakterrel írjunk (lásd Grigas 2007: 2–8); még külföldön, litván betűk nélküli billentyűzettel is találhatók megoldások.

Egyébként ugyanennek a hírportálnak, a www.delfi.lt-nek az adminisztrációja 2009 elején talált módot arra, hogy emlékeztesse a kommentelőket: litván karakterekkel kell írni (lásd az ábrát). Nehéz azonban megmondani, mennyire veszik figyelembe ezt a feliratot, és milyen hatása van, hiszen „ékezetek nélküli” bejegyzésekből máig sincs hiány.

Az www.delfi.lt internetes hírportál kommentárablaka

Persze előfordul ostoba, sőt rosszindulatú makacsság is. Néhányan azt próbálják elmagyarázni, hogyan lehet elkerülni a nyelvi ellenőrzést:

Most már csak át kell helyezni az oldalakat külföldi szerverekre, és nagyot mutathatsz a nyelvi gestapónak:)))

Tedd fel az oldalt az Egyesült Államokban vagy a régi EU bármelyik országában, és biztos lehetsz benne, hogy ott nem lesznek hasonló idióta törvények. Egyszerűen senki sem értené az efféle tréfát. Próbáld meg betiltani az Egyesült Királyságban, hogy a feliratokon például több nyelven írjanak: már másnap több ezer arab skandálna a parlament előtt.

Ui. Egyébként én, sejtve, hogy jobb nem ujjat húzni a mi szamarainkkal, a saját nevemre regisztráltattam a cégem weboldalát, maga az oldal pedig biztonságban hever valahol Oklahoma Cityben.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 165

A kommentelők a hozzászólásokban megjelenő káromkodások miatt is felháborodnak:

A hozzászólások a nyilvános vécék falára vagy az utcákra firkált feliratokra emlékeztetnek.

Beszéljenek tájszólásban, beszéljenek pösze módjára, csak ne káromkodjanak. Amikor káromkodnak, az már félelmetes. Az emberrel még normálisan vitatkozni és beszélgetni sem lehet.

Az interneten mindenképpen szűrni kell az összes káromkodást!

A tárgyalt hozzászólásokból látható, hogy szerzőik közül sokan elégedetlenek a litván nyelv interneten fennálló helyzetével, és tisztában vannak azzal, hogy ezen a közegben különböző műfajok nyelvhasználata működik; ennek felügyeletére különféle módszereket kell keresni.

5.2.3. A politikusok és más hatalmi képviselők nyelvhasználata

Számos kommentelő említi a politikusok nyilvános nyelvhasználatát, amely korántsem példamutató, és szigorúbb felügyelet alatt kellene állnia, mivel a politikusok állítólag jól láthatók a társadalomban, nyelvhasználatuk pedig hatást gyakorol. Néhány kommentelőnek a Litván Köztársaság akkori elnöke, Valdas Adamkus nyelvhasználata szúrta a szemét; azt javasolják, hogy a nyelvhasználat ellenőrzését az elnöki intézménynél kezdjék, és úgy vélik, hogy a parlamenti képviselőknek és más hatalmi képviselőknek sem ártana néhány nyelvóra:

Az állam legmagasabb rangú tisztségviselőivel kellene kezdeni! Amíg ők oroszul vagy angolul halandzsáznak, elcsúfítva a nyelvet, addig az ilyen törvények mit sem érnek!

Politikusaink számára a nyelvi kultúra vizsgája is lehetne az egyik követelmény. Hiszen manapság minden pedagógusnak le kell tennie ilyen vizsgát a képesítési fokozat megszerzésekor. Manapság nincs nagyobb szégyen, mint politikusainkat, vagyis az úgynevezett politikusokat hallgatni; beszédeikre inkább az idézőjeles „politikusok” illene. Ilyen analfabétákat más rétegekben is keresni kellene.

Emellett a hivatalos közigazgatási nyelv színvonalát sem szabad szem elől téveszteni:

Az ügyvitelben elengedhetetlen a helyes írásbeliség és a szabályos nyelvhasználat az intézmények közötti levelezésben és más államokkal való kapcsolattartás során.

5.2.4. Iskola

A kommentelők hangsúlyozzák a litván nyelv oktatásának fontosságát – attól, hogy a gyerekek mit tanulnak az iskolában, függ a litván nyelv jövőbeli fennmaradása. Ezért azt javasolják, hogy mindenekelőtt a kulturált nyelvhasználat iránti igényt és a helyes nyelvhasználat készségeit fejlesszék:

166

KALBOS KULTŪRA | 82

Legfőbb ideje megerősíteni a litván nyelv oktatását az iskolákban, amíg még nem késő, különben baj lesz a helyesírással.

[...] a litván identitás jövője kizárólag gyermekeink oktatási rendszerétől függ, nem pedig egy ostoba cikktől, amelyet a gyakorlatban úgysem valósítanak meg.

Menjenek be az iskolákba, az óvodákba, és tanítsák a fiatalokat, hogy a jövőben szépen és helyesen beszéljenek, ám ehelyett az óvodáikban valamilyen kisebbség kezdte tanítani a gyerekeket.

5.2.5. Szépirodalom, kultúra

Néhány kommentelő azt javasolja, hogy jobban ellenőrizzék a könyvek, különösen a műfordítások nyelvezetét:

Inkább ez a bizottság ellenőrizné a könyvfordítók munkáját. Szépirodalmat már nem lehet rendesen olvasni. Néha csak a litván nyelv cafatjai vannak benne.

Van olyan vélemény, hogy a nyilvánosan megszólaló művelt embereknek maguktól értetődően helyesen kellene beszélniük:

De a művelt emberek is hibáznak. Néha, ha meghallgatjuk a parlamenti képviselőket vagy a művészet képviselőit, égnek áll az ember haja: egyáltalán nem tudnak litvánul, csak litván szavakat használnak, de sem a ragozásra, sem a stílusra nem ügyelnek, egyszerűen nem tudják, hogyan kell ezeket egyeztetni. Például egyszer hallottam A. K. táncost beszélni. Ezt mondta: „Ami a táncot illeti, a lépéseket be kell gyakorolni.” Ez vajon litvánul van mondva? Nem hiszem... Szigorítani kell a litván nyelv használatára vonatkozó követelményeket.

Felhívják a figyelmet a nyelvápolási szakemberek által kevéssé ellenőrzött területre is – a litván dalszövegekre:

Javítsák ki a dalszövegeket, különben emberek százai tanulnak meg helytelen alakokat... Ahogy Riaubiškytė dalában is, ahol az állt, hogy „hogy megvallja szerelmét”, később kijavították, de az albumokból már nem lehet kitörölni. Minden második szövegben súlyos nyelvi hibák vannak.

5.2.6. Egyéb területek

A hozzászólóknak a közszolgáltatások különféle területein használt nyelv is szemet szúr, mivel „az emberekkel kapcsolatba kerülőknek kötelességük helyesen beszélni és írni”:

Nézzétek meg, mennyi hibát vétenek az orvosok, némelyikük egyszerűen analfabéta. Az iskolában szépírást kellene tanítani.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

167

Először fogadjanak el egy törvényt, hogy az állami vállalatoknál az ügyfeleket a nemzeti, ne pedig idegen nyelven szolgálják ki. Különösen akkor, ha mentőt hívsz, és az egészségügyi nővér még azt sem tudja magyarul kimondani, hogy jó napot.

A Nyelvi Felügyelet inkább a bejegyzésre kerülő vállalkozások neveivel foglalkozzon, amelyek között akad olyan, amelytől még az ördög nyelve is beletörik az idegen szavakba; nézzen utána annak is, milyen terméknevekkel állítják ki a számlákat.

Valóban sokan fejezik ki nemtetszésüket a nem litván nyelvű nyilvános feliratok és vállalkozásnevek miatt:

Vállalkozás alapításakor a nevét a litván nyelvi bizottságnak kellene jóváhagynia. Ez is a litván nyelv tisztaságáért folytatott küzdelem egyik része lenne.

A nyelvészeken kívüliek talán nem tudják PONTOSAN MEGFOGALMAZNI, de a szándékuk egyértelmű: minden nyilvános feliratból derüljön ki, kié ez a föld, melyik államban vagy. Hogy az idegen nyelvet nem beszélő ORSZÁGGAZDA a cégtábláról megtudhassa, merre menjen, és merre ne. EZ AZ Ő ALKOTMÁNYOS JOGA ahhoz, hogy ÁLLAMI nyelven kapjon tájékoztatást!

Igaz, A VÉDJEGY ÉRINTETLEN, de szerepelhet kiegészítő feliratként, olyan információként, amely azoknak fontos, akiket érdekel.

Az üzletemberek dolga kitalálni, mit írjanak ki a fő, LITVÁN nyelvű cégtáblára. Hiszen ez ELEMI UDVARIASSÁG, és nem viselkedhetnek itt úgy, mint a MEGSZÁLLÓK.

Bosszant a „MaXima”, a „Super neto” és még sok más név... Miért „engedte be” őket a nyelvi bizottság? Hiszen Litvániában litvánul kell beszélnünk! Na jó, az „Adidas”-t nem változtathatjuk meg, de ki engedélyezte, hogy egy litván kereskedelmi lánc olyan nevet kapjon, mint a „MaXima”?

A cégtáblák kérdése nagyon egyszerű: ha szereted a LITVÁNOK által megkeresett LITASZT, akkor a litvánok is szeressék, hogy litván feliratokat tegyenek ki. Ha pedig ez túl nagy áldozat neked, vagy nem engedhetsz meg magadnak egy fordítót, aki lefordítja neked, akkor miféle üzletember vagy? Ha pedig olyan fontos neked, hogy eldicsekedj vele, hogy talán valami „nagyágyú” vagy, akkor dugd ki valahová azt a feliratot is – engem nem zavar; csak írd ki nagy betűkkel litvánul, hogy mi van itt: kocsma, fürdő, fegyver- vagy céklabolt. Különben a pénzemet máshol költöm el, azoknál hagyom, akiknél világos, mi rejtőzik a cégtábla mögött.

És miért jön létre Klaipėdában egy Riversaidas nevű városrész? Hiszen ez nem litván név:((((

A litván nyelv ápolásáról szóló internetes vita hozzászólásainak áttekintése alapján látható, hogy a kommentelők számos nyelvhasználati problémát vetnek fel, és hiányosságokra mutatnak rá. Többségük nem közömbös a nyelvben jelenleg zajló folyamatok és a folytatott nyelvpolitika iránt, a nyelvápoló intézményektől pedig jóval nagyobb aktivitást várnak.

168 KALBOS KULTŪRA | 82

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A vizsgált nyelvi vitához fűzött hozzászólások azt mutatják, hogy az emberek eltérően értik a nyelvápolás jelentőségét és annak a nyelvhasználat különböző területeire való alkalmazását. Egyesek számára teljesen elfogadhatatlan a nyelv fejlődésébe való beavatkozás, mások elismerik, hogy a nyelvhasználat bizonyos területeit az államnak kell ellenőriznie.

2. A vizsgált internetes hozzászólások a litván nyelv következő nyilvános (hivatalos és kötetlen) használati területeit nevezik meg, amelyeken szükség van nyelvápolásra és ellenőrzésre (hozzávetőleges fontossági sorrendben):

1) média (televíziós és rádiós műsorvezetők, tévéfilmek, internetes hírportálok, sajtó),

2) a politika nyilvános színtere (a politikusok és más hatalmi képviselők nyelvhasználata),

3) nyilvános tájékoztatás és a lakosság számára nyújtott szolgáltatások (nyilvános feliratok, cégnevek, vállalati weboldalak),

4) oktatás (óvodák, iskolák),

5) szépirodalom (különösen a fordítások),

6) egyéni internetes weboldalak (pl. blogok) és internetes hozzászólások.

A helyes nyelvhasználattal kapcsolatos társadalmi elvárások tehát leginkább a médiához kötődnek – a beszélt, a nyomtatott és az internetes médiához. Azt is gondolják, hogy jobban kellene ellenőrizni a nyilvános tájékoztatást és a politikusok nyelvhasználatát, hogy érvényesüljenek az általános kulturális és nyelvi normák.

3. Az internet nyilvános terének nyelvhasználata, amelyet az 1995. évi államnyelvtörvény nem említ, sok aggodalomra ad okot az ott zajló folyamatok miatt. A vita rámutatott, hogy az emberek eltérően ítélik meg a saját maguk által, illetve a hivatalosan (pl. hírportálokon, intézményi weboldalakon) közzétett információkat. Sokan egyetértenek azzal, hogy az internetes hírportálok nyelvhasználatát fokozottabban kell felügyelni.

Sok bizonytalanság övezi a hozzászólások nyilvános nyelvhasználatát – vajon kívülről kellene-e ellenőrizni (elsősorban a helyesírás és a trágár szókincs miatt). A többség alapvetően elutasítja a káromkodást és a vulgarizmusokat az internet nyilvános terében, ahogyan a beszélt médiában is. Másfelől érzékenyen reagálnak, ha saját érdekeikről van szó. Ezért természetes módon elégedetlenség támad, még ha tévesen is értik úgy, hogy a magánjellegű nyelvhasználatot fogják ellenőrizni. A hozzászólók egy része elismeri, hogy a hozzászólások nyelvezete nyilvános, ez azonban magánszemélyek és anonim emberek nyelvhasználata. Ezt csak az internetes portálok és a társadalmi közvélemény közös erőfeszítéseivel lehet szabályozni, vagyis olyan környezetet kell teremteni, amelyben világosak az elvek: érték és követendő cél az élő, el nem torzított, kötetlen stílusú nyelv.

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

169

4. A társadalomnak szánt nyelvi tájékoztatást – mind a hivatalosat, mind a média képviselői által közvetítettet – világosabban és pontosabban kellene megfogalmazni, hogy elkerülhetőek legyenek az üres viták, a félreértések legalább egy része, valamint a társadalom és a nyelvészek közötti szükségtelen feszültség. A hasonló nyelvi vitákban felhozott érveket és a nézőpontok sokféleségét figyelembe kell venni a nyelvpolitikai intézkedések meghozatalakor és azok nyilvános ismertetésekor.

ŠALTINIAI

Lašienė N. 2009₁: Kur geria veršiai medų. – Prieiga per internetą: http://www.atgimimas.lt/articles.php?id=1238061176, kovo 27.

Lašienė N. 2009₂: Kalbantiems netaisyklingai – baudos. – Prieiga per internetą: http://www.delfi.lt/news/daily/lithuania/article.php?id=21323801, balandžio 4.

LITERATŪRA

Dabašinskas G. 2009: Bevardis chamas prie klaviatūros vairo. – Prieiga per internetą: http://www.bernardinai.lt/index.php?url=articles/93520, balandžio 6.

Grigas G. 2007: Lietuviški rašmenys kompiuteryje. – Gimtasis žodis 3, 2–8.

Grigas G., Pedzevičienė S. 2008: Internetiniai komentarai. Ar mokame juos rašyti? – Kompiuterija 1, 15.

Kairys S. 2009: Savaitė bus šilta. Kaip šlykštu! – Prieiga per internetą: http://www.atgimimas.lt/ssi.php?id=1248938441&which=1&f_text=, liepos 31.

Miliūnaitė R. 2006: Internetinė visuomenė ir kalbininkai: pokalbis įmanomas? – Bendrinės kalbos norminimas ir vartojimas [mokslo straipsnių rink.], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 62–81.

Miliūnaitė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Mitė V. 2009: Internetiniai komentarai ir „komentarai“. – Prieiga per internetą: http://www.delfi.lt/news/ringas/lit/article.php?id=21260225, kovo 31; 771 šio straipsnio komentaras.

Nevinskaitė L. 2008: Kalbos politikos vertinimas interneto komentaruose. – Kalbos kultūra 81, 245–265.

Gauta 2009 10 19

170

KALBOS KULTŪRA | 82

ATTITUDES OF INTERNET COMMENTATORS TOWARDS THE SUPERVISION OF THE LITHUANIAN LANGUAGE

Summary

The paper deals with the attitudes of internet commentators towards the supervision of the Lithuanian language. Reference is made to a discussion launched on the internet in April 2009 on the initiative of the Commission of the State Lithuanian Language that the new draft law on the state Lithuanian language should include a provision that the language of the information placed on the internet and in public space in general should be in accordance with the requirements of standard Lithuanian.

The researched commentaries have shown that people differ in their attitudes towards the importance of language supervision and control of different areas of language usage. Some claim that any intrusion into language is unacceptable; others admit that some areas of language usage should be controlled on a national level. The majority of commentary writers are not indifferent towards the processes going on in contemporary Lithuanian and current language policy; they also raise various issues on language supervision and expect that language supervision institutions should be more actively involved in the process.

The commentaries usually refer to the following areas of language usage (official and free) which require supervision and control (given in the order of importance):

1) mass media (television and radio programmes, TV films, news portals on the web and the press);

2) public discourse of politicians (language of politicians and other representatives of public institutions);

3) public information and services (public notices, names of companies, company websites);

4) education (kindergartens and schools);

5) literature (especially translations);

6) private websites (e.g. blogs) and internet commentaries.

The society most often relates its expectations of a well-formed and grammatically correct language with spoken, printed and internet mass media. Public information (public notices, names of companies) and the language of politicians are treated as requiring most control.

The supervision of public speeches on the internet, not included in the Law on State Lithuanian Language of 1995, is treated in different ways. Many people approve of the idea that the language of news portals should be more strictly supervised. However, opinions differ as to the supervision of commentaries and particularly their regulation by fines. Some agree that stricter control should be imposed

R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentautojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 171

on the language of commentaries, especially on spelling and swear words; some authors treat such measures as an attack on human rights.

Before taking measures of language policy and discussing them in public, it would be important to consider the variety of approaches and their arguments. This would help avoid misunderstandings and the tension arising between linguists and the society at large.

RITA MILIŪNAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

172

KALBOS KULTŪRA | 82