Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros

R. MILIŪNAITĖ. Az internetes kommentelők attitűdjei a litván nyelv felügyeletével kapcsolatban 149 NYELV ÉS TÁRSADALOM RITA MILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas AZ INTERNETES KOMMENTELŐK ATTITŰDJEI A LITVÁN NYELV FELÜGYELETÉVEL KAPCSOLATBAN Az utóbbi években a litván interneten soha nem látott bőségben zajlanak viták különféle nyelvi kérdésekről. A viták kialakulásának vagy kiváltásának leggyakoribb oka az internetes portálokon közzétett cikkek vagy interjúk (amelyeket olykor a nyomtatott vagy elektronikus médiából vesznek át), valamint az ezeket kísérő olvasói kommentárok. A cikkek általában a nyelvpolitika és a nyelvhasználat aktualitásait tükrözik, néha pedig egy, a nyelvhez nem értő szakember fejti ki véleményét az őt érdeklő nyelvi kérdésekről és a nyelvhasználat során szerzett nehézségeiről. Például csak 2009-ben, őszig a legnépszerűbb internetes hírportálokon viták bontakoztak ki a toldalék nélküli női vezetéknevekről, az angol mint második nyelv oktatásának megkezdéséről, a žemaitis nyelv Žemaitija iskoláiban való oktatásáról, tisztázták, fenyegeti-e hanyatlás a litván nyelvet, beszélgettek a litván helyesírásról az elektronikus térben, valamint azokról a nevekről, amelyeket a kivándorolt litvánok adnak gyermekeiknek „hogy a britek megértsék”, és így tovább. A gyakran teljesen konkrét tartalmú nyelvi vitákat általánosabb gondolatok is kiegészítik: megvitatják a litván nyelv jelenlegi állapotát, a nyelvfelügyeleti intézmények és a nyelvészek munkájának értelmét és minőségét. Ezek a dolgok aggasztják most leginkább a nyelvi kérdések iránt nem közömbös társadalmi réteget, és megmutatják, hogyan reagál a társadalom a különféle nyelvi jelenségekre és a nyelvpolitika hivatalos lépéseire. 150 NYELVMŰVELÉS | 82 Bár elismerik, hogy a hozzászólók anonimitása miatt az internetes viták színvonala gyakran meglehetősen alacsony, mégis úgy tűnik, hogy mind a közzétett cikkeket, mind azok hozzászólásait meglehetősen sokan olvassák, még azok is, akik nem kapcsolódnak be a vitákba. Így feltételezhető, hogy a közzétett gondolatok összessége legalább a litvánul beszélő társadalom egy részének – mind Litvániában, mind az emigrációban – nyelvi attitűdjeit tárja fel, és hatással van ezen attitűdök további alakulására. Tehát beszélhetünk a vitákban kifejeződő társadalmi nyelvi attitűdök kutatásáról is. Ezeknek segíteniük kell abban, hogy jobban odafigyeljünk a nyelvhasználók véleményére, és feltárjuk annak okait, hogy miért olyan jelentős és változatlanul fennálló a társadalom és a nyelvészek közötti távolság, valamint a jelenlegi nyelvpolitika iránti elégedetlenség. A tanulmány célja az internetes térben a nyelvi kérdésekről folyt számos vita egyikének vizsgálata. Ebből nemcsak az látható, hogyan reagál az internetes közösség a nyelvről szóló nyilvános tájékoztatásra, hanem a jelenlegi nyelvpolitika és a társadalom nyelvi oktatásának hiányosságai is kirajzolódnak. Mivel a nyelvi felügyeletről és azokról a területekről folyt vita, amelyekre annak ki kellene terjednie, a közzétett hozzászólások jó alapot szolgáltattak annak feltárására, hogyan érzékelik az emberek a köznyelv tudatos szabályozásának szükségességét, és mit várnak el a nyelvi felügyeleti intézményektől. A cikk nem tűzi ki célul annak pontos statisztikai megszámlálását, hogy mely területeket említik leggyakrabban, és melyeket tartják a hozzászólók leginkább ellenőrizendőknek – ezt egy kvantitatív felmérés jobban meg tudná állapítani. Ezúttal a véleménykülönbségek és a felhozott érvek feltárása a fontos; ezek mutatják, milyen álláspontok alakulnak ki társadalmunkban a litván nyelv felügyeletével kapcsolatban. 1. INTERNETES HOZZÁSZÓLÓK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK A NYELVI ATTITŰDÖK KUTATÁSÁNAK TÁRGYAKÉNT Litvániában nem olyan régen kezdtek érdeklődni az internetes hozzászólások mint a társadalom nyelvi attitűdjei kutatásának forrása iránt (lásd Miliūnaitė 2006; Nevinskaitė 2008), felismerve, hogy a hozzászólásokra tudományos kutatásokban támaszkodni nem túl óvatos eljárás a már említett színvonaluk miatt, amelyet a társadalom gyenge nyilvános kultúrája határoz meg. A litván hozzászólások jelenségét ugyanazon portálok több cikkének szerzője is kiemeli és tárgyalja (Dabašinskas 2009; Mitė 2009). Például Stanislovas Kairys ezt írja: Magyarázható úgy, hogy az internetes hozzászólók sajátos közönséget alkotnak, amely nemigen tükrözi a társadalom általános hangulatát és attitűdjeit. Lehet, hogy így van. Vagy talán éppen ellen- R. MILIŪNAITĖ. kezőleg? Az internetes hozzászólók attitűdjei a litván nyelv ápolásával kapcsolatban 151 Lehetséges, hogy az interneten nyíltan kifejezett rosszindulat csak egy jéghegy csúcsa, amely alatt az általános gyűlölet és nihilizmus hatalmas tömege rejtőzik? (Kairys 2009) Mindazonáltal a nyelvi vitákban érdekes gondolatok is felmerülnek, amelyek lehetővé teszik annak konkrétabb megítélését, hogyan érzékeli a társadalom a nyelvben zajló folyamatokat és a Litvániában folytatott nyelvpolitikát. A hozzászólások elemzése gyorsabb kutatási módszer, mint a speciális felmérések vagy interjúk, azonban az írásbeli, spontán beszéd sajátosságai miatt (amint az az alább közölt idézetekből is látható lesz) ezek az adatok meglehetősen rendszertelenek, gondolati ugrásokat és logikai ellentmondásokat tartalmaznak, ezért feldolgozásuk és vizsgálatuk több időt és más módszereket igényel, mint az előre célzottan előkészített kvantitatív és kvalitatív felmérések adatainak elemzése. Hogy a társadalom mely rétegeinek véleményét és hangulatát fejezik ki a legnagyobb internetes portálok hozzászólói, azt csak szociológiai kutatások tárhatják fel. Laimos Nevinskaitė által közölt adatok szerint (Nevinskaitė 2008: 246) a 2008-as év elején, március–áprilisban, az „Elektroninė demokratija” projekt megrendelésére végzett reprezentatív közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a hírportálokon a társadalom életéről és a politikáról rendszeresen (hetente egyszer vagy gyakrabban) kommentárokat író emberek életkora és százalékos megoszlása a következő volt: 18–29 év – 67,4 százalék, 30–39 év – 10,9 százalék, 40–49 év – 15,2 százalék, egyéb – 6,5 százalék. Így némileg tájékozódni lehet, kieno nuomonė interneto komentaruose vyrauja; tai toli gražu nėra nesugebantys už savo poelgius atsakyti paaugliai, kaip kad kartais linkstama manyti. 2. HOGYAN ALAKULT KI AZ INTERNETES VITA A NYELV FELÜGYELETÉRŐL? A nyelv felügyeletéről és annak módszereiről szóló vizsgált vita egy bizonyos félreértés, sőt akár egy kisebb provokáció miatt alakult ki. A www. atgimimas.lt internetes portálon (Lašienė 20091) megjelent Neringa Lašienė rövid, tizenegy kérdésből és válaszból álló interjúja a Valstybinė lietuvių kalbos komisija elnökével, Irena Smetonienėvel „Kur geria veršiai medų” címmel. Újságírói bevezetője a következő volt: Arról, hogy a fiatalok helyes nyelvet szeretnének, milyen nyelvi újítások terjednek az interneten, valamint a személynevek írásmódjáról Irena Smetonienė, az Állami Litván Nyelvi Bizottság elnöke Neringa Lašienėvel beszélget. 152 KALBOS KULTŪRA | 82 Egy másik internetes portál, a www.delfi.lt, átvette ezt a cikket (Lašienė 20092), azonban egészen másképp helyezte el a hangsúlyokat. A cím itt így szólt: „A helytelenül beszélőkre pénzbírság vár”, az újságírói bevezető pedig a következőképpen hangzott: A nyelvészek azt kérik a Szejmtől, fogadjon el egy olyan törvényt, amely előírná, hogy az interneten és általában a nyilvánosságban megjelenő információ litván nyelvű és helyes legyen. A szabályok be nem tartásáért a közigazgatási jogsértések kódexében előírt pénzbírságok fenyegetnének. Az internetes szövegekről, a fiatalok által állítólag gyűlölt litván nyelvről, valamint a külföldiek és a nemzeti kisebbségek neveinek írásáról szóló beszélgetés Irena Smetonienėvel, az Állami Litván Nyelvi Bizottság elnökével. Magában az interjúban töredékesen számos, a nyelvműveléssel és konkrét nyelvi jelenségekkel kapcsolatos kérdés kerül szóba. Például szó esik más nemzetekhez tartozó személyek vezetékneveinek írásáról, egyes tantárgyak idegen nyelven történő oktatásáról, valamint a litvániai és külföldi vállalatok nem litván elnevezéseiről – a nem litván nyelvű feliratok „tisztán üzletpolitikai következmények”. Felvetett problémák, amelyek a litván nyelv használatának és felügyeletének olyan területei szempontjából fontosak, mint a litván nyelv oktatása az általános iskolákban, a média és a nyilvános tájékoztatás, valamint a szépirodalom és a színház mint a köznyelv tanulásának forrásai. Külön szó esett az internetes médiáról: Az a baj, hogy az 1995. évi törvényben még nem esett szó az internetes médiáról, az ügyes kiadók pedig azt kérdezik: „Hol van ez leírva a törvényben?” Ezért az új szövegezésű nyelvtörvény kérelmezését tervezzük; ezt már nyilvántartásba vették, és reméljük, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban elfogadja a Seimas. Abban az szerepel, hogy általában minden, a nyilvánosságban bárhol megjelenő információnak litván nyelvűnek és szabályosnak kell lennie. E törvény új szövegezése mellett módosítások lesznek a Közigazgatási jogsértési kódexben is. Így a www.delfi.lt portálon kialakult vita lényegében arról szólt, hogy jogilag mennyire lehet beavatkozni az internet nyelvhasználatába, illetve általában a nyelvhasználatba. Az „az interneten és általában a nyilvánosságban megjelenő információ” kifejezést az interjúban nem magyarázták részletesebben, csupán a hozzászólásokra vonatkozóan tettek kivételt. Arra a kérdésre, hogyan kell szabályozni a hozzászólások nyelvét, I. Smetonienė így válaszolt: „A hozzászólásokat nem lehet szabályozni, ez magánszféra”. Mindazonáltal már magukból az interjúhoz fűzött hozzászólásokból is látható, hogy az olvasók közül sokan úgy értették, hogy „beavatkoznak” az általuk az interneten (a hozzászólásokat is beleértve) használt nyelvbe. Így a vitában az is megmutatkozott, hogyan vélekednek a hozzászólók arról, mi lenne akkor, ha törvények szabályoznák szabad nyilvános beszédüket1. Ezért ez a vita adatokat szolgáltat arról, hogyan viszonyul az internetes társadalom 1 A szabad nyilvános beszéd fogalmáról lásd: Miliūnaitė 2009: 38–44. R. MILIŪNAITĖ. Az internetes hozzászólók attitűdjei a litván nyelv felügyeletével kapcsolatban 153 az aktív litván nyelvpolitikához, amikor jogi eszközöket keresnek a nyilvános nyelv helyességének szabályozására. Bár a vita során időnként más témák felé kalandoznak, vagy mellékes dolgok miatt egymást kezdik hibáztatni, lényegét meg lehet fogalmazni a következő kérdés megválaszolására tett kísérletként: szükséges-e törvényekkel elérni, hogy az internetes térben működő nyelv helyes legyen? A levezetett kérdés az, hogy egy ilyen törvénynek egyáltalán a litván nyelvhasználat mely területeire kellene kiterjednie, illetve mely területeket kellene más módokon felügyelni, vagy egyáltalán nem felügyelni. 3. AZ ADATOK JELLEGE ÉS A KUTATÁS FELADATAI A tanulmány annak feltárására, hogy az internetes kommentelők hogyan viszonyulnak a nyelv szabályozásához, a következő feladatokat tűzi ki: • annak megállapítása, hogy a kommentelők mely ellenőrzést igénylő nyelvhasználati területeket részesítik előnyben; • annak tisztázása, hogyan értelmezik a kommentelők a nyilvános és a magánnyelv közötti különbségeket; • annak megállapítása, hogy a kommentelők szemében a nyelvfelügyelettel kapcsolatos jelenlegi nyelvpolitika megfelel-e a társadalom elvárásainak. A vizsgált internetes vita 2009. április 4–6. között zajlott. A vita végén 1288 hozzászólást rögzítettek, később azonban – feltehetően maga a szerkesztőség – néhányat sértő tartalmuk miatt eltávolított, így 1258 hozzászólás maradt mindenki számára látható. Ezek közül a kutatás szempontjából informatívnak ítélt 270 hozzászólást kiválasztották, és számítógépes Excel-program táblázatába vitték át, hogy az egyes hozzászólások szövegében említett nyelvhasználati területeket, valamint a kommentelők azok felügyeletéhez való viszonyulását külön-külön ki lehessen emelni, az adatokat pedig e program szűrőinek segítségével lehessen vizsgálni. 4. A LITVÁN KÖZNYELV HASZNÁLATÁNAK TERÜLETEI ÉS FELÜGYELETÜK Állami szinten felügyelt és – hangsúlyozandó – nyilvánosan használt beszélt, különösen pedig írott litván nyelvi területekként általában a következőket jelölik meg (szem előtt tartva, hogy a köznyelv szerepe, így a felügyelet is, a lista lefelé haladtával gyengül; bővebben lásd: Miliūnaitė 2009: 29–30): 154 NYELVI KULTÚRA | 82 • államirányítás és közigazgatási kapcsolatok, • • švietimo ir mokslo sistema (mokykla ir mokomoji literatūra, mokslo kalba ir kt.), tömegtájékoztatás és nyilvános tájékoztatás, • kultúra (szépirodalom, színház stb.), • üzleti élet, szórakoztatás stb. A nyelvtörvényben2, amely „meghatározza az állami nyelv használatát Litvánia közéletében, az állami nyelv védelmét, ellenőrzését, valamint a nyelvtörvény megsértéséért fennálló felelősséget”, szó esik mind az állami nyelv használatának és felügyeletének területeiről, mind pedig bizonyos alanyokról mint az állami nyelv használóiról. Lényegében a nyelvtörvény magában foglalja a nyelvhasználat fent említett, felügyelendő területeit. E területeket részletesebben az Állami Nyelvi Felügyelet szabályzata3 írja le. 5. A NYELVHASZNÁLATI TERÜLETEK ÉS FELÜGYELETÜK KONCEPCIÓ AZ INTERNETES HOZZÁSZÓLÁSOKBAN Az interneten közzétett interjúban a nyelvápolás területei – még ha töredékesen is – szinte mind említést kapnak: az oktatási és tudományos rendszer, a média (beleértve az internetes médiát is), a kultúra (szépirodalom, színház stb.), az üzleti élet; egyszer pedig a közigazgatási nyelvre is történik utalás. Néhány felvetésre a vizsgált hozzászólások reagálnak, ugyanakkor új gondolatok is felmerülnek. Emellett a hozzászólók nyelvhasználóként védik érdekeiket, ezek pedig nem mindig esnek egybe az állami érdekeket védő intézmények álláspontjával. 5.1. A hozzászólók általános attitűdjei a nyelvápolási politikával kapcsolatban A fent említett vitákban, akárcsak sok más nyelvi internetes vitában, az emberek kifejezik a nyelvhez, annak állapotához, a nyelvészek munkájához és a nyelvápolási politikához való viszonyukat. Két ellentétes vélemény rajzolódik ki: 2 Elfogadva 1995. január 31-én – Žin., 1995, Nr. 15-344. 3 Žin., 2002, Nr. 17-670. R. MILIŪNAITĖ. Az internetes kommentelők véleményei a litván nyelv felügyeletéről 155 1) a nyelv fejlődésébe általában nem kell beavatkozni, magától kell fejlődnie, és a nyelv megfelelőségének egyetlen kritériuma – az a fontos, hogy meg lehessen érteni egymást4: A nyelv iránti egészségtelen figyelem csak annak ingatagságát, gyengeségét jelenti. Az „erős”, egészséges nyelv külső befolyás, mesterséges előírások és szabályozás nélkül is létezik. Egyébként érdekes, hogy máshol is van-e ekkora őrület a hibák és a használat szabályozása miatt, vagy ez kizárólag a mi találmányunk? A nyelvnek magától kell tökéletesednie, fejlődnie. Itt pedig mesterségesen próbálják irányítani a nyelvet, és eldönteni, mit kell tenni, hogyan kell beszélni. Valami teljes képtelenség. Hagyják szabadon beszélni. De idegesítőek azok a nyelvészek. A nyelv éppen egy olyan egyedülálló jelenség, amely magától változik és deformálódik, alkalmazkodva a körülményekhez és a korszakhoz. Valahogy a középkorban semmiféle szabályozás nem volt, az emberek mégis tökéletesen megértették egymást. És most mi van? Nem így mondtad; ilyen szó nincs; mondtam neked – vielabraukis... Úgy beszélünk, ahogy kinek kényelmesebb, akár parasztosan, akár mezei, udvari kemény nyelven, mi a különbség, ha megértjük egymást. 2) elismerik, hogy a nyelvet gondozni kell: a litván nyelv, ha nem teszünk semmit, elkorcsosul. Mint a füst. Persze, valamennyire természetes módon változik, de ennek semmi köze a megrontásához. Nézzék meg, hogyan óvják a saját nyelvüket például a franciák. Már régen kellett volna! Már kezdünk elangolosodni! A szovjet korszak nem tudott minket eloroszosítani, mert az iskolákban rendkívül jó, tehetséges és következetes tanárok tanították a litván nyelvet és irodalmat. „Alaposan megragadta!” A fiatalság manapság írástudatlan. Sajnálattal kell megállapítanunk... Bírságokkal természetesen semmit sem lehet elérni, ahogyan tiltásokkal sem. Litvánia polgárai nem értik, hogy amikor eltorzítják saját nyelvüket, ezzel műveltségi szintjüket, társadalmi és nem ritkán szakmai státuszukat mutatják, és saját maguknak ártanak. Általában véve növelni kell a nyelv presztízsét. Az a benyomás alakul ki, hogy valódi modortalanok országában élünk – szégyen... Számos hozzászóló téved (ehhez valószínűleg a cikk megtévesztő címe is hozzájárul), amikor azt gondolja, hogy az interjúban említett törvénynek a magánbeszédre is vonatkoznia kellene. Ezért érthető, hogy felháborodást vált ki az ilyen „nyelvpolitika”: 4 Az idézett hozzászólásokban csak a helyesírási és néhány központozási hibát javítottuk; Minden más úgy maradt, ahogy az interneten, kivéve egy teljesen autentikus kommentárt (157. o.), amely feltárja a litván ékezetes betűk nélküli helyesírás sajátosságait. 156 NYELVI KULTÚRA | 82 Litvánul és helyesen kellene beszélni és írni, de megbüntetni azért, mert nem tudod vagy nem vagy képes ezt megtenni, már abszurdum. Az emberek fele nem tud helyesen beszélni. A legviccesebb mégis azt nézni, amikor két litván nyelvész nem ért egyet a hibákat illetően. Mindketten eltérő módon képesek felismerni a szövegben lévő hibákat. Ebből az következik, hogy azok az emberek, akik a litván nyelvet tanulják, külföldiek, olyan egészségügyi rendellenességeik vannak, amelyek nem teszik lehetővé számukra, hogy helyesen beszéljenek vagy írjanak litvánul, vagy általában véve gyengébb képességűek, inkább meg se próbálják megmutatni litván nyelvi képességeiket. A magányos kísérlet arra, hogy magában a cikkben ellentmondásokat fedezzünk fel, nem befolyásolja a vita menetét: Akkor miért jár a büntetés – a helytelen helyesírásért vagy a nyelvért? A cikk címe alapján – a nyelvért. De az írás elsősorban az írott cikkekben előforduló hibákról szól. A tanulatlanok vagy a türelmetlenek pedig, miután csak a címet olvasták el, nagy zajt csapnak. Az újságírónő szakszerűtlensége. Vis dėlto dalis komentuotojų jaučia, kad kalbos priežiūra tam tikrais atvejais – privatu–vieša, laisva–oficialu – turi skirtis: Ha elkezded megbüntetni az embereket azért, mert a litván nyelvet használják, csak arra készteted őket, hogy megutálják a litván nyelvet. A nem hivatalos nyelv továbbra is nem hivatalos marad. A szleng és az új szavak így is bekerülnek majd a litván nyelvbe, mert az élő nyelv, akárcsak az ember, fejlődik (változik). Na taip, dar pradėkite kiekvieną asmeninę žinutę tikrinti – čia mano teisių suvaržymas. A vállalatnevekben megkövetelni a helyes litván nyelv használatát teljes abszurditás. Az ilyen követelményeket csak az állami intézményekre, a médiára és az oktatásra kellene alkalmazni, senki másra. Szerintem a beszélt nyelvbe nem kellene beavatkozni, mert ez a nyelv fejlődésének alapja, hiszen a nyelv nem áll meg. A megértőbb hozzászólók megpróbálják elmagyarázni, hogy a magánnyelvbe (amelyet nem mindenki ugyanúgy értelmez) egyáltalán nem szabad kívülről beavatkozni: Válaszd külön az informális kommunikációt a formálistól. Hiszen az informális kommunikációban sem a nyelvjárások, sem a szleng, végül pedig még a félbeszéd sem tiltott. A formális kommunikációról van szó. Furcsa, hogy nálunk ennyi ember van, aki elolvassa a cikket, és még azt sem fogja fel, mi van benne leírva, de máris siet kommentet írni. A nyelv formális és informális kommunikációra oszlik. Az internetes nyelv az informális kommunikációhoz tartozik, míg például a politikusok rádióban, tévében használt nyelve a formálishoz, és kötelező a köznyelvi litván nyelven beszélni. R. MILIŪNAITĖ. Az internetes kommentelők álláspontjai a litván nyelv felügyeletével kapcsolatban 157 A boltostulajdonosokkal vagy piaci kofákkal úgy beszélsz, ahogy akarsz, de a rádióban ne beszélj úgy, mint a piacon. És senki sem szab ki rád bírságot. Különösen sok olyan hozzászólás van, amelyben szigorúan kijelentik, hogy a nyelv – minden egyes ember magánügye: „ahogy akarok, úgy beszélek”, és senkinek sincs joga előírni, hogyan beszéljen az ember, még kevésbé megbüntetni a hibákért: Egyébként az Alkotmány megengedi, hogy úgy beszéljek és írjak, ahogy akarok, amíg nem állami szolgálatban vagyok, úgyhogy kapjátok be, ahogy akarom, úgy írok, és úgy beszélek. Banánköztársaság... Ahogy akarom, úgy írok, és ahogy akarom, úgy beszélek. Ha mindenki megért engem, miért kellene újra feltalálnom a spanyolviaszt? Az én nyelvem és az én dolgom. Egyelőre csak a nyelvészek hülyéskednek, mert nincs mit tenniük – igazolniuk kell a létezésüket. Ezen a bolygón születtem, és nem érdekel, milyen nyelven beszéljek, és hol éljek!!! Azokban a hozzászólásokban, amelyek szerzői hajlanak elismerni, hogy szükség van a nyelv gondozására, e gondozás általános irányát néha magának a nyelvi rendszernek, a nyelvi szabályoknak az egyszerűsítésére irányuló szükségletként értelmezik: A jelen korban, amikor nagyon sok az információ, a nyelvet azért kell leegyszerűsíteni, hogy információt adjunk át, ne pedig a nyelv szépségét! A mérnöknek, a programozónak nincs szüksége irodalmi nyelvre! Ennek önkéntesnek kell maradnia! Aki el akar mélyülni benne és tudni akarja – azt tisztelet illeti, de mindenkit erre kényszeríteni – ostobaság! Mi pedig boldogan ragaszkodunk a régiségeinkhez, mintha az ą, ę, ū, ų a nemzetiségünket és nemzeti öntudatunkat ösztönöznék; senkinek sincs elég bátorsága megemlíteni e képtelenségek egyszerűsítésének vagy eltörlésének lehetőségét. Úgy gondolom, hogy minden ékezetet és hacseket el kellene törölni, és az egész helyesírást (különösen a hangsúlyjelölést) modernizálni kellene! Soha nem írtam az interneten hacsekkel és ékezetekkel, és engem senki sem kényszerít rá, hogy ezt tegyem! A lényeg érthető, és pont! Akinek pedig szépségre és művészetre van szüksége – olvassa Maironist! A nyelvfelügyeleti politikával kapcsolatos vélemények kifejtésekor a kommentekben hangsúlyosan jelenik meg a nyelvészek mint sikertelen új szavakat alkotók képe, amely már a véleményeket egyértelműen befolyásoló sztereotípiává vált (vö. Miliūnaitė 2006: 70–72): Kár, hogy a nyelvészek képtelenek normálisan új szavakat alkotni... Mit lehet tenni. Furcsa emberek... A nyelvészek olyan emberek hordája, akiknek nincs mit tenniük – egyetértek azzal, hogy némelyik javításuk szükséges volt, de mennyi ostobaságot gyártottak az üléseiken? Már önmagában a hallatán is nevetni támad kedve az embernek – gúnyolódás a szavakon. 164 NYELVKULTÚRA | 82 Nem kevés hozzászóló elutasítóan viszonyul egyes kommentárok szerzőinek eltorzított helyesírásához7: Úgy vélem, meg kellene tiltani, hogy a hozzászólók nem litván ábécével írjanak. Egyszerűen le kell tiltani őket, mert ésszel felfoghatatlan, hogyan lehet még jobban elcsúfítani a litván nyelvet. Különösen aggasztó a fiatalok körében terjedő írástudatlanság. Gyakran említik a fiatalok által kedvelt www.one.lt portált és annak fórumait: Én amellett vagyok, hogy büntessék meg azokat az „ounininkusokat” és a hozzájuk hasonlókat, akik szándékosan eltorzítják a litván nyelvet. Néhány gyerek pedig már maga sem tudja, hogyan kell írni, például a „šiaip” szót. Sokan szilárdan meg vannak győződve arról, hogy „šeip”-nek kell írni. Mások a „tai” helyett „taj”-t írnak. Egyszerű szavaknak tűnnek, de a mai tinédzserek már ezeket sem tudják hibátlanul leírni. Maga az internetes közösség némileg szabályozza az írás normáit: nincs hiány (és nem csak ebben a vitában) a litván betűk nélkül íróknak címzett csípős megjegyzésekből. A műveletlen kommentelők megfékezésére olyan megoldást javasolnak, hogy hozzanak létre egy speciális számítógépes programot, amely nem engedné nyilvánosságra kerülni a helytelen bejegyzéseket: Hozzanak létre olyan programot, amely blokkolná a nem litván ábécével írókat. Miféle helyesírás ez ékezetes betűk, š, ž és ū nélkül? Ez a litván nyelv sajátossága, és legyünk szívesek betartani. Mivel sokat olvasok belőlük, furcsa változást vettem észre az írási automatizmusomban. A lényeg az, hogy a fiatalok borzalmasan írnak (ezt a szót például klaikei alakban írnák). És emiatt akarva-akaratlanul kizökkensz a kerékvágásból. Programozóként azt javasolnám, hogy minden hozzászólást szűrjenek át valamilyen helyesírás-ellenőrző programon. Ez segítene abban, hogy a jól írók ne rontsák el a szokásaikat, a borzalmasan íróknak pedig segítene megtanulni jól írni. Szigorúan kell velük bánni :) Nem egy támogatója akadt egy ilyen programnak: állítólag „ez lenne az első lépés az interneten a helyes nyelvhasználat felé”. Az írástudatlansággal vádolt hozzászólók a számítógépek és mobiltelefonok (amelyekkel szintén lehet az interneten írni) technikai hiányosságaival mentegetőznek, különösen külföldön: De akkor a külföldön élő litvánok ezrei nem tudnának hozzászólásokat írni, akik talán internetkávézókon keresztül tartják a kapcsolatot honfitársaikkal, ahol a litván nyelv 7 Egy 2007 végén végzett kutatás adatai szerint a www.delfi.lt portál hozzászólásaiban a szerzőknek mindössze 40%-a írt litván betűkkel, míg ugyanennek a portálnak a lett változatában a lett hozzászólók 78%-a, az észt változatban pedig az észtek 98%-a írt valamennyi diakritikus jellel (Grigas, Pedzevičienė 2008: 15). R. MILIŪNAITĖ. Az internetes kommentelők hozzáállása a litván nyelv gondozásához 165 neked senki sem engedi meg, hogy válassz. Megkérnéd valahol Németországban, Franciaországban és pinių, végül pedig már másképpen nem is írunk. panašiai, kad pajungtų tau lietuvių kalbą. Rašybą labai gadina sms rašymas mobiliaisiais telefonais. Atsiranda daug trumAz információtechnológiai szakemberek szerint a technikai akadályok, amelyek a teljes litván karakterkészlettel való írást nehezítették, gyakorlatilag már megszűntek (lásd Grigas 2007: 2–8); megoldások még külföldön tartózkodva, litván betűs billentyűzet nélkül is találhatók. Egyébként ugyanezen hírportál, a www.delfi.lt adminisztrációja 2009 elején módot talált arra, hogy emlékeztesse a kommentelőket: litván karakterekkel kell írni (lásd az ábrát). Csak nehéz megmondani, mennyire veszik figyelembe ezt a feliratot, és milyen a hatása, mivel „ékezet nélküli” bejegyzésekből mindmáig nincs hiány. A www.delfi..lt internetes hírportál kommentmezője Igaz, ostoba vagy akár rosszindulatú makacsság is előfordul. Néhányan azt próbálják magyarázni, hogyan lehet elkerülni a nyelvi ellenőrzést: Most már csak át kell helyezni az oldalakat külföldi szerverekre, és a nyelvi gestapónak nagy fityiszt mutathatsz:))) Helyezd el az oldalt az USA-ban vagy bármelyik régi EU-s országban, és biztos lehetsz benne, hogy ott nem lesznek hasonló idióta törvények. Egyszerűen ott senki sem fogja megérteni az ilyen tréfákat. Próbáld meg betiltani az Egyesült Királyságban, hogy például több nyelven írják ki a feliratokat, és már másnap több ezer arab fog kiabálni a parlament előtt. U. i. Egyébként én, sejtve, hogy a mi szamarainkkal jobb nem kezdeni, a cégem oldalát magamra regisztráltattam, maga az oldal pedig biztonságban fekszik valahol Oklahoma Cityben. 166 NYELVI KULTÚRA | 82 A hozzászólók a kommentekben használt káromkodások miatt háborognak: A hozzászólások a nyilvános vécék vagy utcák falára írt feliratokra emlékeztetnek. Beszéljenek tájszólásban, beszéljenek pöszén, csak ne káromkodjanak. Amikor káromkodik – ijesztővé válik. Lehetetlen vele még normálisan is vitázni és beszélgetni. Az interneten minden káromkodást feltétlenül szűrni kell! A megvitatott hozzászólásokból látható, hogy szerzőik közül sokan nincsenek megelégedve a litván nyelv interneten fennálló helyzetével, és megértik, hogy ebben a közegben különböző műfajú nyelv működik, amelynek felügyeletére különféle módszereket kell keresni. 5.2.3. A politikusok és más hatalmi képviselők nyelve Jó néhány hozzászóló említi a politikusok nyilvános beszédét, amely korántsem példamutató, és amelyet jobban kellene ellenőrizni, mivel a politikusok állítólag jól láthatók a társadalomban, és beszédük hatással van rá. Néhány hozzászólónak nem tetszett Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság akkori elnökének beszéde; azt javasolják, hogy a nyelvi ellenőrzést az elnöki intézménynél kezdjék, továbbá úgy vélik, hogy a parlamenti képviselőknek és a hatalom más képviselőinek nem ártanának nyelvórák: A legmagasabb rangú állami tisztviselőkkel is kellene kezdeni! Amíg ők oroszul vagy angolosan halandzsáznak, eltorzítva a nyelvet, addig az efféle törvények semmit sem érnének! A mieink politikusai számára az egyik kritériumnak a nyelvművelési vizsgának kellene lennie. Hiszen most minden pedagógus ilyen vizsgát tesz, amikor megszerzi a képesítési fokozatot. Manapság nincs nagyobb szégyen annál, mint hallgatni politikusainkat – úgymond politikusainkat, helyesebb lenne idézőjelben: „politikusaink” – beszélni. Ilyen analfabétákat más rétegekben kellene keresni. Emellett nem szabad szem elől téveszteni a hivatalos közigazgatási nyelv színvonalát sem: az iratkezelés és a szabályos beszéd elengedhetetlen az intézmények közötti levelezésben és a más államokkal való kapcsolattartásban. 5.2.4. Iskola A kommentelők hangsúlyozzák a litván nyelv oktatásának fontosságát – attól függ a litván nyelv jövőbeli fennmaradása, hogy a gyerekek mit tanulnak az iskolában. Ezért mindenekelőtt a művelt nyelv iránti igény és a helyes nyelvhasználati készségek fejlesztését javasolják: R. MILIŪNAITĖ. Az internetes kommentelők litván nyelvfelügyelettel kapcsolatos attitűdjei 167 Itt az ideje, hogy az iskolákban megerősítsük a litván nyelvet, amíg még nem késő, mert különben nagy baj lesz a helyesírással. [...] gyermekeink oktatási rendszerétől függ majd a litván identitás jövője, nem pedig egy ostoba cikktől, amelyet a gyakorlatban úgysem fognak megvalósítani. Menjetek el az iskolákba, az óvodákba, és tanítsátok a fiatalokat, hogy a jövő nemzedékeink szépen és helyesen beszéljenek, ehelyett azonban az óvodáitokban valamilyen kisebbség kezdte tanítani a gyerekeket. 5.2.5. Szépirodalom, kultúra Több kommentelő javasolja a könyvek, különösen a fordított szépirodalmi művek nyelvének fokozottabb ellenőrzését: Inkább az a bizottság ellenőrizné a könyvfordítók munkáját. A szépirodalmat már nem lehet rendesen olvasni. A litván nyelv cafatai néha ott is előfordulnak. Az a vélemény járja, hogy a nyilvánosan beszélő művelt embereknek magától értetődően helyesen kellene beszélniük: De még a művelt emberek is hibáznak. Néha, amikor meghallgatja az ember a parlamenti képviselőket vagy a művészeti élet képviselőit, égnek áll a haja: egyáltalán nem tudnak litvánul, csak litván szavakat használnak, de sem a ragokra, sem a stílusra nem ügyelnek, egyszerűen nem tudják, hogyan kell őket egyeztetni. Például egyszer hallottam, amint A. K. táncos beszélt. Ezt mondta: „Ami a táncot illeti, ki kellene gyakorolni a lépéseket“. Ez itt litvánul van mondva? Nem hiszem... Szigorítani kell a litván nyelvre vonatkozó követelményeket. A figyelem a nyelvfelügyeleti szakemberek által túl kevéssé ellenőrzött területre – a litván dalszövegekre – is kiterjed: Javítsák ki a dalszövegeket, aztán több száz ember még a helytelen formákat is megtanulja... Akárcsak Riaubiškytė dalában, amikor az szerepelt, hogy „hogy megvallja szerelmét”, aztán kijavították, tačiau iš albumų nebeištrinsi. Kas antrame tekste rimtos kalbos klaidos. 5.2.6. Kitos sritys A hozzászólóknak a különböző közszolgáltatási területeken használt nyelv is szemet szúr, mivel „az emberekkel kapcsolatba kerülőknek kötelességük helyesen beszélni és írniük”: Nézzék meg, mennyi hibát vétenek az orvosok, némelyikük egyszerűen írástudatlan. Az iskolában szépírást kell tanítani. 168 NYELVI KULTÚRA | 82 Előbb fogadjanak el egy törvényt arról, hogy az állami vállalatoknál nem idegen nyelven, hanem nemzeti nyelven szolgálják ki az ügyfeleket. Különösen akkor, ha kihívja a mentőket, és az egészségügyi nővér még azt sem tudja litvánul kimondani, hogy jó napot. A Nyelvi Felügyelet inkább nézzen utána a bejegyzendő vállalatok neveinek, amelyekben maga az ördög is beletörhetné a nyelvét az idegen szavakba, nézzen utána annak is, milyen árunevekkel állítják ki a számlákat. Valóban, nem kevés elégedetlenség nyilvánul meg a nem litván nyelvű nyilvános feliratok és vállalatnevek miatt: A vállalat alapításakor annak nevét a litván nyelvi bizottságnak kellene jóváhagynia. Ez bizonyos mértékben a litván nyelv tisztaságáért folytatott küzdelem része is lenne. A nem nyelvészek talán nem tudják PONTOSAN MEGFOGALMAZNI, de szándékuk világos – hogy minden nyilvános feliratból egyértelmű legyen, kié ez a föld, melyik államban tartózkodsz. Hogy az idegen nyelveket nem ismerő ORSZÁGGAZDA a cégtábla feliratából megértse, merre kell mennie, és merre nem. EZ ALKOTMÁNYOS JOGA, hogy ÁLLAMINYELVEN kapjon tájékoztatást! Helyes, A VÉDJEGY ÉRINTETLEN, azonban lehet KIEGÉSZÍTŐ felirat, információ azoknak, akiknek ez fontos. Az üzletemberek urainak gondja kitalálni, mit kellene ráírniuk a fő – LITVÁN – cégérre. Hiszen ez ELEMI UDVARIASSÁG, és itt nem viselkedhetnek úgy, mint a MEGSZÁLLÓK. Bosszant az elnevezés: „MaXima”, „Super neto” és még sok más... Miért „engedte be” őket a nyelvi bizottság? Hiszen Litvániában litvánul kell beszélnünk! Nos, tegyük fel, az „Adidas” nevet nem változtathatjuk meg, de ki engedte meg egy litván kereskedelmi hálózatnak az olyan elnevezést, mint a „MaXima”? A cégéreket illetően minden nagyon egyszerű – ha tetszenek neked a LITVÁNOK által fizetett LITASOK, akkor tessék, hogy azoknak a litvánoknak is tetsszenek a litván cégérek kihelyezése. És ha ez neked túl nagy áldozat, vagy ha nem engedheted meg magadnak egy tolmács árát, aki lefordítja neked, akkor milyen üzletember vagy te. És ha neked annyira fontos azzal dicsekedned, hogy talán valami „ton” vagy, akkor dugd be valahová azt a feliratot is – engem nem zavar, csak az a fontos, hogy nagy betűkkel írd ki litvánul, hogy mi van itt – kocsma, szauna, fegyvervagy céklabolt. Én pedig elviszem a litjeimet máshová, és azoknál hagyom, akiknél világos lesz számomra, mi rejlik a cégér mögött. És miért jelenik meg Klaipėdában egy Riversaidas nevű kerület? Hiszen nem litván elnevezés :((( Az internetes vita litván nyelv felügyeletével kapcsolatos hozzászólóinak véleményét áttekintve látható, hogy a hozzászólások szerzői számos nyelvrendezési problémát vetnek fel, és hiányosságokat tárnak fel. Többségük nem közömbös a jelenlegi nyelvben zajló folyamatok és a folytatott nyelvpolitika iránt, a nyelvfelügyeleti intézményektől pedig jóval több aktivitást várnak. R. MILIŪNAITĖ. Az internetes hozzászólók attitűdjei a litván nyelv felügyeletével kapcsolatban 169 KÖVETKEZTETÉSEK 1. A vizsgált nyelvi vitához fűzött kommentárok azt mutatják, hogy az emberek eltérően értelmezik a nyelvápolás fontosságát és annak alkalmazását a nyelvhasználat különböző területein. Egyesek számára teljesen elfogadhatatlan, hogy beavatkoznak a nyelv fejlődésébe, mások elismerik, hogy a nyelvhasználat bizonyos területeit állami ellenőrzés alatt kell tartani. 2. A vizsgált internetes kommentárok a litván nyelv következő nyilvános (hivatalos és szabad) használati területeit jelölik meg, amelyek nyelvápolásra és ellenőrzésre szorulnak (nagyjából fontossági sorrendben): 1) média (a televíziós és rádiós műsorvezetők, tévéfilmek, internetes hírportálok, sajtó), 2) a politika nyilvános szférája (a politikusok és más hatalmi képviselők beszéde), 3) nyilvános tájékoztatás és szolgáltatásnyújtás a társadalom számára (nyilvános feliratok, vállalatnevek, vállalati weboldalak), 4) oktatás (óvodák, iskolák), 5) szépirodalom (különösen a fordítások), 6) egyéni internetes weboldalak (pl. blogok) és internetes kommentárok. A helyes nyelvvel kapcsolatos elvárások tehát a társadalomban leginkább a médiához – a beszélt, a nyomtatott és az internetes médiához – kapcsolódnak. Úgy vélik továbbá, hogy jobban kellene ellenőrizni a nyilvános tájékoztatást és a politikusok nyelvhasználatát annak érdekében, hogy betartsák az általános kulturális és nyelvi normákat. 3. A nyilvános internetes tér nyelve, amelyet az 1995. évi államnyelvi törvény nem említ, számos aggodalomra ad okot az ott zajló folyamatok miatt. A vita megmutatta, hogy az emberek eltérően értékelik a saját maguk által, illetve a hivatalosan (pl. hírportálok, intézményi weboldalak által) közzétett információkat. Sokan egyetértenek azzal a gondolattal, hogy az internetes hírportálok nyelvhasználatát fokozottabban kell ellenőrizni. Sok bizonytalanság merül fel a nyilvános kommentárnyelvvel kapcsolatban – vajon kívülről kellene-e ellenőrizni (elsősorban a helyesírás és a trágár lexika miatt). A többség alapvetően nem tűri a káromkodást és a közönségességet az internet nyilvános terében, akárcsak a szóbeli médiában. Másfelől érzékenyen reagálnak, amikor saját érdekeiket érintik. Ezért természetesen elégedetlenség támad, még ha tévesen is értelmezik, hogy a magánnyelvet fogják ellenőrizni. A kommentelők egy része elismeri, hogy a kommentárok nyelve nyilvános, ugyanakkor magánszemélyek és anonim emberek nyelve. Csak maguknak az internetes portáloknak és a társadalom közvéleményének közös erőfeszítéseivel lehet szabályozni, vagyis olyan környezetet kell kialakítani, amelyben egyértelműek az alapelvek: érték és elérendő cél az élő, a szabad stílusú, el nem torzított nyelv. 170 A NYELV KULTÚRÁJA | 82 4. A társadalomnak szól mind a hivatalos, mind a médiamunkások által kalbinė informacija turėtų būti pateikiama aiškiau ir tiksliau, kad būtų išvengta tuščių diskusijų, bent dalies nesusipratimų ir nereikalingos įtampos közvetített, a társadalom és a nyelvészek közötti. A hasonló nyelvi vitákban megfogalmazott érveket és a nézőpontok sokféleségét figyelembe kell venni a nyelvpolitikai intézkedések megtételekor és azok nyilvános magyarázatakor. ŠALTINIAI Lašienė N. 20091: Kur geria veršiai medų. – Prieiga per internetą: http:// www.atgimimas.lt/articles.php?id=1238061176, kovo 27. Lašienė N. 20092: Kalbantiems netaisyklingai – baudos. – Prieiga per internetą: http://www.delfi.lt/news/daily/lithuania/article.php?id=21323801, balandžio 4. LITERATŪRA Dabaš inskas G. 2009: Bevardis chamas prie klaviatūros vairo. – Prieiga per internetą: http://www.bernardinai.lt/index.php?url=articles/93520, balandžio 6. Gr igas G. 2007: Lietuviški rašmenys kompiuteryje. – Gimtasis žodis 3, 2–8. Gr igas G., Pedz evičienė S. 2008: Internetiniai komentarai. Ar mokame juos rašyti? – Kompiuterija 1, 15. Kair ys S. 2009: Savaitė bus šilta. Kaip šlykštu! – Prieiga per internetą: http:// www.atgimimas.lt/ssi.php?id=1248938441&which=1&f_text=, liepos 31. Miliūnaitė R. 2006: Internetinė visuomenė ir kalbininkai: pokalbis įmanomas? – Bendrinės kalbos norminimas ir vartojimas [mokslo straipsnių rink.], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 62–81. Miliūnaitė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mitė V. 2009: Internetiniai komentarai ir „komentarai“. – Prieiga per internetą: http://www.delfi.lt/news/ringas/lit/article.php?id=21260225, ko vo 31; 771 šio straipsnio komentaras. Nevinsk aitė L. 2008: Kalbos politikos vertinimas interneto komentaruose. – Kalbos kultūra 81, 245–265. Gauta 2009 10 19 R. MILIŪNAITĖ. Interneto komentuotojų nuostatos dėl lietuvių kalbos priežiūros 171 ATTITUDES OF INTERNET COMMENTATORS TOWARDS THE SUPERVISION OF THE LITHUANIAN LANGUAGE Summary The paper deals with the attitudes of internet commentators towards the supervision of the Lithuanian language. Reference is made to a discussion launched on the internet in April 2009 on the initiative of the Commission of the State Lithuanian Language that the new draft law on the state Lithuanian language should include a provision that the language of the information placed on the internet and in public space in general should be in accordance with the requirements of standard Lithuanian. The researched commentaries have shown that people differ in their attitudes towards the importance of language supervision and control of different areas of language usage. Some claim that any intrusion into language is unacceptable; others admit that some areas of language usage should be controlled on a national level. The majority of commentary writers are not indifferent towards the processes going on in contemporary Lithuanian and current language policy; they also raise various issues on language supervision and expect that language supervision institutions should be more actively involved in the process. The commentaries usually refer to the following areas of language usage (official and free) which require supervision and control (given in the order of importance): 1) mass media (television and radio programmes, TV films, news portals on the web and the press); 2) public discourse of politicians (language of politicians and other representatives of public institutions); 3) public information and services (public notices, names of companies, company websites); 4) education (kindergartens and schools); 5) literature (especially translations); 6) private websites (e.g. blogs) and internet commentaries. The society most often relates its expectations of a well-formed and grammatically correct language with spoken, printed and internet mass media. Public information (public notices, names of companies) and the language of politicians are treated as requiring most control. The supervision of public speeches on the internet, not included in the Law on State Lithuanian Language of 1995, is treated in different ways. Many people approve of the idea that the language of news portals should be more strictly supervised. However, opinions differ as to the supervision of commentaries and particularly their regulation by fines. Some agree that stricter control should be imposed 172 NYELVI KULTÚRA | 82 a kommentárok nyelvéről, különösen a helyesírásról és a káromkodásokról; egyes szerzők az ilyen intézkedéseket az emberi jogok elleni támadásnak tekintik. A nyelvpolitikai intézkedések meghozatala és azok nyilvános megvitatása előtt fontos lenne figyelembe venni a megközelítések sokféleségét és az azok mellett szóló érveket. Ez segítene elkerülni a félreértéseket és a nyelvészek, valamint a társadalom egésze között kialakuló feszültséget. RITA MILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius [email protected]