LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A balti–szláv folklórkapcsolatok köréből

— V. N. Toporov

Jelenleg aligha beszélhetünk a balti és a szláv folklór következetes összehasonlító vizsgálatának bármiféle eredményeiről, noha a megfelelő tények összevetésének gondolata, valamint a balti–szláv folklórpárhuzamok konkrét példái már számos régebbi tanulmányban is jelen voltak¹. Ha eltekintünk a balti és a szláv népek népköltészeti alkotásai összehasonlító vizsgálata mellőzésének néhány többé-kevésbé esetleges okától, úgy tűnik, két körülményt kell kiemelnünk, amelyek hosszú időn át (és részben még ma is) akadályozták az e területen folyó kutatások kibontakozását. Egyrészt a folklórszövegek teljes értékű és könnyen rendszerezhető anyagának elégtelen mennyiségéről van szó (különösen a balti anyag esetében), másrészt egyes elméleti koncepciók elfogultságáról, amelyek a balti és a szláv folklór hasonló elemeit kizárólag szűk genetikai szempontból vizsgálták (ideértve a kölcsönzés irányának meghatározását is).

Az elsőként említett akadályt a lett és litván folklórszövegek tanulmányozására és kiadására irányuló kiterjedt munka eredményeként gyakorlatilag már elhárítottnak tekinthetjük.

¹ См. А. А. Потебня, Объяснение малорусских и сродных народных песен, Варшава, 1887, II, стр. 41—44, 65—67; его же, О мифическом значении некоторых обрядов и поверий, М., 1865, стр. 21 и след.; А. Н. Веселовский, Разыскания в области русского духовного стиха, Сб. ОРЯС, т. 32, 1883, стр. 110 и след.; Э. Вольтер, Материалы для этнографии латышского племени Витебской губернии, ч. I, Праздники и семейные песни латышей, СПб., 1890, стр. 19 и след.; П. В. Владимиров, Введение в историю русской словесности, Киев, 1896, стр. 83—84; ср. также некоторые замечания по этому поводу в статье: B. Sruoga, Lithuanian Folk Songs (Dainos), „Folk-Lore“, Vol. 43, Nr. 3, 1932, стр. 301—324 и др.

149

lett és litván folklórszövegek². A másik akadály idővel egyre kevésbé lesz súlyos, ahogy a strukturális módszerek meghonosodnak a folklorisztikában, és alkalmazásuk kiterjed a két (vagy több) folklórrendszer közötti kölcsönös kapcsolatok vizsgálatára³. Ezen akadály elhárítása nemcsak a megfelelő balti és szláv folklórszövegek objektív összehasonlítását teszi majd lehetővé, hanem — megfelelő megközelítés esetén — a genetikai kérdések megoldásához is közelebb visz, ami többek között feltételezi az elemi folklóregységek és konfigurációik tipológiai és genetikai hasonlóságának elkülönítését.

A balti és a szláv folklór összehasonlító vizsgálatának kilátásait illetően mindenekelőtt két sajátosság határozza meg azokat: a balti és a szláv nyelvek jelentős közelsége, ami rendkívül lényegesnek tűnik annak fényében, hogy számos folklórműfaj a nyelvi formát önmagában vett értékként kezeli; valamint a balti és a szláv folklór számos formájának párhuzamos (legalábbis sok tekintetben párhuzamos) fejlődése, ami igen kedvező feltételeket teremt az egyik folklórhagyományban elveszett formák rekonstrukciójához az összességük alapján

² Elég olyan kiadványokra utalni, mint K. Barons un H. Wissendorffs. Latvju dainas, I—VI, Jelgavā un Petrogradā, 1894—1915; P. Smits, Tautas dziesmas (papildinājums Kr. Barona „Latvju dainām“), I—IV, Rīgā, 1936—1939; L. Bērziņš, Latvju dainas, I—VI, Rīgā, 1928—1932; J. Endzelīns un R. Klaustiņš, Latvju tautas dainas, I—XII, Rīgā, 1928—1932; Latviešu tautas dziesmas, I—XI, København, 1952 (Red. A. Švābe, K. Straubergs, E. Hauzenberga-Sturma); Latviešu folkloras krātuves materiāli, I—X, Rīgā, P. Smits, Latviešu tautas pasakas un teikas, I—XV, Rīgā, 1925—1937; Latviešu tautas pasakas, Rīgā, 1956; Latviešu pasakas, I—IV, Rīgā, 1946—1950; Tautosakos darbai I—VII, Kaunas, 1935—1940; J. Balys, Lietuvių liaudies sakmės, I, Kaunas, 1940; továbbá a régi szövegek számos kiadását és újrakiadását (Rėza, Stanevičius, Słowacki, Smulkioji lietuvių tautosaka XVII—XVIII amžiuje, Daukantas, Juškevičius munkái), valamint válogatott folklórszövegek kiadásait, például J. Basanavičius, Rinktinės pasakos, Kaunas, 1948; Lietuvių tautosakos rinktinė, Vilnius, 1954; Lietuvių liaudies dainos, Vilnius, 1955; B. Sruoga, Lietuvių dainų rinktinė, Kaunas, 1949; J. Balys, Simtas liaudies baladžių, Kaunas, 1941; Patarlės ir priežodžiai, Vilnius, 1958. A balti folklór kutatásai közül elsősorban K. Straubergs, P. Šmits, J. Niedre, L. Bērziņš, A. Melnė, A. Bērzkalne, B. Sruoga és J. Balys munkái érdemelnek figyelmet (vö. Lietuvių tautosakos skaitymai, I—II. Tübingen, 1948 stb.).

³ A strukturális módszer folklórra való alkalmazásának lényege a szöveg leírása az azt jellemző kiinduló differenciális egységek korlátozott halmazán keresztül, ezen egységek szintaktikai (a szó tág, szemiotikai értelmében vett) kapcsolatainak megadása, valamint a formális struktúrák és a tartalmi struktúrák megfeleltetési szabályainak megállapítása. Nyilvánvaló, hogy ilyen megközelítésben az adott szövegosztály struktúrája többé-kevésbé egyszerű generatív folyamat eredményeként írható le. A folklórszöveg egy másik kényelmes ábrázolási módja mátrixok összeállítása; ezek a legegyszerűbb esetekben egydimenziósak, összetettebb esetekben (mese, eposz stb.) pedig többdimenziósak (ami többek között e műfajokban az idő megfordíthatóságával, a tiszta forma és annak konkrét megvalósulása közötti különbségtétellel stb. függ össze), és egy kevés számú kiinduló elemből álló csoport transzformációi által meghatározott struktúra modelljét alkotják. A strukturális módszerek litván népballadák elemzésére való alkalmazására egy hamarosan megjelenő tanulmányunkban található kísérlet.

150

a másik hagyományban fennmaradt vonások (eközben természetesen a kutató a genetikai módszernél hatékonyabb elemzési módszerhez, a tipológiaihoz folyamodik).

Feltételezhetjük, hogy a balti–szláv folklórkapcsolatok kutatása iránti érdeklődés újjáéledése (vö. P. Arumaa és V. Rūķe-Draviņa munkáit)⁴ csupán a kutatások kezdetét jelzi ezen az ígéretes területen.

Álljunk meg egyetlen példánál, amely azonban nyilvánvalóan tanúskodik a balti és a szláv folklór összehasonlító vizsgálatának lehetőségeiről.

(I). Egy gólya nagy beggyel repült ide.

— Gólya, gólya, mi van a begyedben?

— A pap pénze.

— Mire való az a pénz?

— Kaszát venni.

— Minek az a kasza?

— Füvet vágni.

— Minek az a fű?

— Hogy megegyék a tehenek.

— Minek a tehén?

— Hogy tejet fejjenek.

— Minek a tej?

— Hogy a pásztorfiúk megigyák.

— Mire valók azok a pásztorfiúk?

— Disznókat legeltetni.

— Mire valók azok a disznók?

— A lejtőket túrni.

— Mire valók azok a lejtők?

— Búzát vetni.

— Mire való az a búza?

— Perecet sütni.

— Mire valók azok a perecek?

— Nénikéknek enni.

— Mire valók azok a nénikék?

— Lőpor őrlésére.

— Mire való az a lőpor?

— Nyulakra lőni.

⁴ Lásd: P. Arumaa, Zur Poetik der litauischen und ostslavischen Volksdichtung, „Festschrift für Dmytro Čyževs'kyj“, Berlin, 1954, 51–58. o.; V. Rūķe-Draviņa. Über einige altertümliche Konstruktionen in der slavischen und baltischen Volksdichtung, „Scando-Slavica“, VII, 1961, 114–126. o.; a metrikai szerkezetek hasonlóságáról néhány értékes megjegyzést R. O. Jakobson tett, lásd R. Jakobson, Studies in Comparative Slavic Metrics, „Oxford Slavonic Papers“, 3. köt., 1952, 65. o. és köv. A lett népdalok nyelvének alapos vizsgálatát (amely lehetővé teszi, hogy a folklórszövegek nyelvében további közös balti-szláv nyelvi sajátosságokat is kijelöljünk, bár a szerző ezeket nem említi) A. Ozols végezte el, lásd A. Ozols, Latviesu tautasdziesmu valoda, Rīga, 1961.

151

P. Cvirka „Nemuno šalies pasakos“ című kötetében szerepel egy formailag érdekes mese „Klausimai” címmel:

— Mire valók azok a nyulak? — Az uraknak ennivalónak. — Mire valók azok az urak? — Hogy a kerítésre akasszák őket.⁵

Ez a mese több, némileg eltérő változatban is ismert, különböző litván területeken készült nyelvjárási feljegyzésekből. A közölt szövegtől való eltéréseket és a folklórföldrajzi adatok fontosságát figyelembe véve közlünk még néhány változatot ebből a meséből.

(II). Mire valók azok az urak?⁶

Jön a gólya egy nagy batyuval. — Mire való az a batyu? — Pénzt tenni bele. — Mire való az a pénz? — Rétet venni. — Mire való az a rét? — Teheneket legeltetni. — Mire valók azok a tehenek? — Tejet adni. — Mire való az a tej? — Sajtot préselni. — Mire valók azok a sajtok? — A pásztorok rágcsálják. — Mire valók azok a pásztorok? — Disznókat legeltetni. — Mire valók azok a disznók? — Túrásra való helyeken túrni. — Mire valók azok a túróhelyek? — A nyulaknak feküdni. — Mire valók azok a nyulak? — Az uraknak lőni. — Mire valók azok az urak? — Perek indítására. — Mire valók azok a perek? — A kutya farkára írni.

(III). Kérdések.⁷

Odarepült a gólya egy nagy batyuval. „Gólya, gólya, mi van a batyudban?” — „A pap pénze.” — „Mire való ez a pénz?” — „Kasza vásárlására.” — „Mire valók azok a kaszák?” — „Szénát kaszálni.” — „Mire való az a széna?” — „A teheneknek enni.” — „Mire valók azok a tehenek?” — „Tejet adni.” — „Mire való az a tej?” — „A pásztorocskáknak enni.” — „Mire valók ezek a pásztorocskák?” — „Disznókat legeltetni.” — „Mire valók azok a disznók?” — „A lejtőkön turkálni.” — „Mire valók ezek a lejtők?” — „Búzát vetni.” — „Mire való ez a búza?” — „Kalácsot sütni.” — „Mire valók azok a kalácsok?” — „Az asszonyoknak enni.” — „Mire valók azok az asszonyok?” — „Lőpor őrlésére.” — „Mire való az a lőpor?” — „Nyulakra lőni.” — „Mire valók azok a nyulak?” — „Az uraknak enni.” — „Mire valók ezek az urak?” — „Egy vas kampóra felakasztani.”

(IV). Kérdések.⁸

„Pinu, pinu pynę“. — „Kam ta pynė?“ — „Pinigam pilcie“. — „Kam ciej pinigai?“ — „Karvėm pirkcie“. — „Kam tas karvės?“ — „Pienui lei-

⁵ Lásd: R. Cvirka, Raštai, V, Vilnius, 1949, 97—98. o.

⁶ A vilniusi Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetben őrzött litván folklórkéziratokból. 1905-ben jegyezték le Naujamestisben (Naujamiestis), Panevėžystől nyugatra. Lásd: Lietuvių tautosakos rinktinė, Vilnius, 1954, 396. o.

⁷ A Kabeliai környékén készült feljegyzésekből (Musteikos, Kabeliai), lásd: Tautosakos darbai, IV, Vilniaus krašto lietuvių tautosaka, Kaunas, 1938, 274. o. (LTA 794/30/).

⁸ A Melagėnai környékén készült feljegyzésekből (Miečionys, Melagėnai), „Tautosakos darbai”, IV, 274. o. (LTA 948/62/).

152

dzyč”. — „Kinek ez a tej?” — „A sajtkészítőnek.” — „Kinek ezek a sajtok?” — „A kis pásztoroknak rágcsálni.” — „Kinek ezek a kis pásztorok?” — „A malacoknak legeltetni.” — „Kiké ezek a malacok?” — „A hegyeknek turkálni.” — „Mi van azokban a hegyekben?” — „Vasmozsár.” — „Mi van abban a mozsárban?” — „Ónból való kis tálka.” — „Mi van abban a tálkában?” — „Ezüstkanál.” — „Mi van abban a kanálban?” — „Egy szem mák.” — „Hol van az a szem mák?” — „A kakas felcsipegette.” — „Hol van az a kakas?” — „Átrepült a tengeren.” — „Hol van az a tenger?” — „Zöld növények nőttek rajta.” — „Hol vannak ezek a zöldecskék?” — „A leánykák leszedték.” — „Hová lettek azok a leánykák?” — „A parasztokhoz mentek férjhez.” — „Hol vannak ezek a parasztok?” — „Az istállókban gügyögnek, a kutyuskák csókolgatják a kisujjaikat.”

A bemutatott litván mesék tréfás szövegek: hatásuk azon az ismert ellentéten alapul, amely az egész szöveget szilárdan összetartó, automatikusan működő kompozíciós szerkezet szigorú logikája és a kompozíciós láncban egymást követő szemantikai asszociációk váratlansága között feszül. Sok esetben a két szomszédos rész közötti kapcsolat — amely kompozíciós szempontból kifogástalan — szemantikai és logikai szinten nem természetesebb, mint a jól ismert mondásban kertben a bodza, Kijevben a nagybácsi, a népi komikum különféle formáiban, például coq-à-l'âne a régi francia irodalomban⁹, illetve hasonló műfajokban. Vö. „Kam tos kiaulės?“ — „Slaitams knisti“ („Minek ezek a disznók?” — „Rézsűt túrni”); „Kam tos bobos?“ — „Parakui trinti“ („Minek ezek az asszonyok?” — „Lőport dörzsölni”); „Kam tie ponai?“ — „Ant tvoros pakarti“ („Minek azok az urak?” — „A kerítésre felakasztani”) stb.

A mese morfológiai szerkezetének sajátosságait az azonos szerkezetek sorozata határozza meg, amelyek egyfajta szintaktikai idiomatizmust alkotnak: kam + Nom₁→Dat₂ + Inf^I →kam + Nom₂→Dat₃ + Inf^II →kam + Nom₃→Dat₄ + Inf^III... (Kam tie pinigai? — Dalgui pirkti. – Kam tas dalgis? – Šieneliui pjauti. – Kam tas šienelis? – Karvėms ėsti...).

Természetes, hogy ilyen felépítés esetén, amikor az előző kérdésre adott válasz szükségszerűen újabb kérdést von maga után, amelynek kapcsolata a következő válasszal többé-kevésbé önkényes, elegendő a tárgynevek ábécéjével és a létrehozás általános sémájával rendelkezni¹⁰ ahhoz, hogy a mesét újabb láncszemekkel tetszőleges mértékben — elvben pedig a végtelenségig — meghosszabbíthassuk.

⁹ Vö. „Sottie des Menus propos“ című művel, ahol az elhangzó mondatok logikai értelmetlenségét az magyarázza, hogy három bolond beszélgetését alkotják; vagy „Epître du Coq-à-l'âne, dédiée à Lyon Jamet“ (1535), Clément Marot művével, amelyben a mondatok közötti szabályos kapcsolatok hiányát részben a tartalom (a párizsi hírek káosza) indokolja; végül pedig Beszküll, Gúven és mások beszédeivel a „Gargantua és Pantagruel”-ben, ahol M. Bahtyin véleménye szerint „mintegy a szavak és dolgok rekreációja” figyelhető meg, felszabadításuk „az értelem, a logika és a szóbeli hierarchia szorításából”.

¹⁰ Ugyanakkor azonban szem előtt kell tartani, hogy bár az ábécé elemeinek láncba való bevonási sorrendje változatlan marad, két egymást követő elem közé további elemek illeszthetők. Vö. IV: pinigai — karvės, de I: pinigai — dalgis — šienelis — karvės, illetve: I: pienelis — piemeneliai, de IV: pienas — sūriai — piemenelei.

153

Ebben az értelemben az említett típusú mese két önálló mesetípus kreolizációjának eredményeként tekinthető: az egyik kérdés-felelet formájú, a másik pedig a végtelen folytatás lehetőségével jellemezhető (jelen esetben nem ciklikus). Más szóval a vizsgált litván mese eredetisége az Aarne osztályozása szerinti 2018-as típusú mesék Thompson által javasolt formájú sémájának¹¹ és a 2030-as, illetve 2300-as típusú mesék sémájának szintéziséből ered. Az első séma a leírt mesén kívül a litván folklór számos más meséjében is megvalósul, például: „Kur tas grūdas?“ — „Gaidys pagavo“. — „Kur tas gaidys?“ — „Mariose nuskendo“. — „Kur tos marios?“ — „Nendrėm užaugo“... vagy: „Kur tu buvai?“ — „Svečius lydėjau“. — „O kur tavo vaikai buvo?“ — „Paskui mane sekė“. — „Ko nemušei?“ — „Mušiau, mušiau, po akmeniu palindo“... stb. (vö. LTA 10 b (263), 102 (82), 544 (257), 612 (290), 687 (20); LMD I 627 (76) és másutt¹²). A második séma a litván mesék még tágabb körében fordul elő (az úgynevezett pasakos be galo vagy nuobodinio pasakos¹³ mesékben), nem is szólva más folklórhagyományokról¹⁴ és e séma redukált változatairól (ilyen példát alább tárgyalunk)¹⁵.

Mindazonáltal a „Klausimai” típusú mese morfológiai szerkezetének két alstruktúrára bontása nem oldja meg a mese eredeti magjára és annak a valóság világához való viszonyára vonatkozó kérdést (ha nem a jelenben, akkor legalább a múltban).

A kérdés megválaszolásának előfeltételeként a meseváltozatok összevetését, valamint a fent idézett változatokat egyesítő közös rész belső rekonstrukcióját kell tekintenünk. Ismertessük a változatok összehasonlító elemzésének néhány eredményét, rögtön megjegyezve, hogy az I. változat lényegében a III. változat irodalmi átdolgozása, amelyben a tárgynevek készlete és szövegbeli sorrendje gyakorlatilag teljes egészében megmarad (ezért a továbbiakban szükség szerint az I/III. változatról beszélünk)¹⁶.

¹¹ Lásd A. Aarne, The Types of the Folk-Tale. A. Classification and Bibliography, „Folklore Fellows Communications“, Vol. 25, Nr. 74, Helsinki, 1928 (translated and enlarged by S. Thompson).

¹² Lásd J. Balys, Lietuvių pasakojamosios tautosakos motyvų katalogas, „Tautosakos darbai“, II, Kaunas, 1936, 167—168. o.

¹³ Ugyanott, II, 170. o.

¹⁴ Lásd A. Aarne, i. m. (2300); J. Bolte und G. Polivka, Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, Bd. II, 1915, 209. o.

¹⁵ Vö. azokkal a litván mesékkel, amelyek záróformulája ilyen típusú: eina velnias žydą smaugt, eina žydas jautį pjaut, eina jautis vandens gert, eina vanduo ugnies liet..., eina ožkelė iš lazdyno (Thompson 2030).

¹⁶ Az I. és III. változat közötti eltérések jelentéktelenek, és leggyakrabban ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére szolgáló szavak kiválasztását érintik; vö. atskirdo — atėkė, gandras — avalys, melžti — laidzys, gerti — valgyc, riestinainiai — baronkas, ant tvoros — ant geležinio kruko.

154

I/III¹⁷

II

1. Atskrido gandras su dideliu gurkliu

Ateina garnys su dideliu gūželiu

Gandre, gandre, kas tavo gurkly?¹⁸

2.

Kam tas guželis?

Kunigo pinigai

3.

Pinigams dėti

4. Kam tie pinigai?

Kam tie pinigai?

5. Dalg(i)ui pirkti

Pievoms pirkti

6. Kam tas dalgis?

Kam tos pievos?

Šeneliui pjauti

Karvėms ganyti

Minek ez a széna?

7. A tehenek etetésére

Minek azok a tehenek?

8. Minek azok a tehenek?

Minek azok a tehenek?

9. Fejni a kis tejért

Tejnek adni

10. Minek ez a tejecske?

Minek ez a tej?

11.

Sajtok préselésére

12.

Minek azok a sajtok?

13. A kis pásztorok ivására

A pásztorok rágására

14. Minek azok a kis pásztorok?

Minek azok a pásztorok?

15. Disznók legeltetésére

Disznókat legeltetni

16. Mire valók azok a disznók?

Mire valók azok a disznók?

17. A lejtők túrására.

A túróhelyeknek túrni

18. Mire valók azok a lejtők?

Mire valók azok a túróhelyek?

Búzát vetni — mire való a búza? Perecet sütni — mire valók a perecek? Babot enni — mire való a bab? Lőport törni — mire való a lőpor?

19. Nyulakra lőni¹⁹

A nyulak fekvésére

20. Mire valók azok a nyulak?

Mire valók azok a nyulak?

¹⁷A szöveget az I. változat formájában közöljük. Az összehasonlított szövegek szemantikailag (bizonyos mértékig) hasonló, de formailag különböző részeit dőlt betű jelöli; azokat a részeket, amelyek teljes hasonlóságot mutatnak (a szóalkotási és néhány egyéb részlettől eltekintve), ritkított dőlt betű jelöli. A számozást illetően lásd alább.

¹⁸A Kas tavo gurkly? (I) és a Kam tas guželis (II) a narratíva magjához vezető átmenet különböző módjai. A közös rész (a kérdő névmás és a begy neve) lehetővé teszi az eredeti (az I/III. és II. változatban szereplő) kifejezés felkutatását.

¹⁹Figyelemre méltó, hogy a šaudyti más helyet foglal el az I/III. változatban, mint a II.-ban, és hogy e mikromotívum eloszlása is eltérő (kiškiams šaudyti az I/III.-ban, de ponams šaudyti a II.-ban).

155

21. Ponams valgyt

22. Kam tie ponai?

23. Ant tvoros pakarti

Ponams šaudyt¹⁹

Kam tie ponai?

Byloms kelti

Kam tos bylos?

Šuniui ant uodegos užrašyti

Így az I/III. és II. változatban közös rész a következőképpen ábrázolható:

Szemantikai lejegyzés

Nagy beggyel érkezett a gólya.

.................

Minek ez a pénz?

....... megvenni.

Minek ez-............?

.................

Hogy etessék a teheneket.

Minek ezek a tehenek?

Hogy fejjenek (adjanak) tejet.

Minek ez a tej?

.................

Hogy itassák a pásztorokat.

Minek ezek a pásztorok?

Hogy disznókat legeltessenek.

Minek ezek a disznók?

Hogy rézsűt (gödröket) ássanak.

Minek ezek a rézsűk (gödrök)?

.................

Hogy a nyula²⁰..........

Minek ezek a nyulak?

Hogy az urak²¹.........

Minek ezek az urak?

Hogy.............

Fonomorfológiai lejegyzés

............. nagy...........

.....................

Mire való az a pénz?

............. pirkti.

Kam t-.....................?

......................

Karvėms................

Mire valók azok a tehenek?

²⁰ I: hogy nyulakat lőjünk, de II: hogy a nyulak feküdjenek.

²¹ I: hogy az urak egyenek, de II: hogy urakat lőjünk.

156

Pien(eliui)ui..........

Mire való ez a tej(ecske)?

.............

Piemen(ėliams)ims........

Mire valók ezek a kis pásztorok?

Disznókat legeltetni.

Mire valók azok a disznók?

........... knisti.

Kam t-....................?

.............

Kam tie.....................?

Ponams.............

Mire valók azok az urak?

........................

I/III

IV

1. Odarepült a gólya nagy beggyel

Gólya, gólya, mi van a begyedben?

A pap pénze

Fonok, fonok koszorút

Mire való ez a koszorú?²²

2.

Pin igam pilcie

3.

Mire valók ezek a pénzek?

Mire valók ezek a pénzek?

5. Kaszát venni

Teheneknek venni

6. Mire való a kasza?

A szénát lekaszálni

Mire való az a széna?

7. A teheneknek enni

Mire valók azok a tehenek?

Mire való az a tehén?

A tejecskét megfejni

Tejet fejni

Mire való az a tejecske?

Mire való az a tej?

11.

Sajtot készíteni

12.

Mire valók ezek a sajtok?

A pásztorfiúknak inni

A pásztorfiúknak rágcsálni

Mire valók azok a pásztorfiúk?

Mire való az a pásztorfiú?

Disznókat legeltetni

Disznócskákat legeltetni

Minek azok a disznók?

Minek azok a disznócskák?

17. A lejtőkfeltúrására

A hegyeketfeltúrni

Minek azok a lejtők?

Mi van azokban a hegyekben?

és így tovább²³

és így tovább²³

²²A maghoz való átmenet úgy valósul meg, hogy növekszik a magnak előtte álló szövegrész hangzásszervezettségének foka, az irányt pedig a mag első teljes értékű eleme — pinigai — határozza meg; vö. pinu, pinu pynį, (kam ta pynė) pinigam pilcie (kam cie) pinigai?

²³A további részek túlságosan eltérnek egymástól (a IV. változat végződésének késői eredete nem kétséges; vö. kam... kas... kur). Ezért összevetésük a rekonstruálás lehetőségei szempontjából értelmetlen.

157

Az I/III és IV változatok közös része a következőképpen ábrázolható:

Szemantikai lejegyzés

........................

Mire valók ezek a pénzek?

........ купить.

........................

Mire valók ezek a tehenek? Hogy megfejjék őket. Mire való ez a tej?

........................

Hogy megitassák a pásztorokat (a pásztorok rágcsálják). Mire valók ezek a pásztorok? Hogy disznókat legeltessenek. Mire valók ezek a disznók? Hogy lejtőt (dombot) ássanak. (Mire/mit) (ezeken a) (lejtőkön/dombokon)?

Fonematikus-morfológiai lejegyzés

...........

Kam tie pinigai?

........ pirkti.

...........

Kam tos karvės? Pien(eliu)i.......... Kam tas pien(elis)as?

............. Piemenėliams........ Kam tie piemenėliai? Kiau(le)lėms ganyti. Kam tos kiau(le)lės?.......... knisti. Ka-t-........?

II

1. Ateina garnys su dideliu gūželiu

2. Kam tas gūželis?

3. Pinigams dėti

4. Kam tie pinigai?

5. Pievoms pirkti

6. Kam tos pievos?

7. Karvėms ganyti

8. Kam tos karvės?

IV

Pinu, pinų pynį

Kam ta pynė?

Pinigam pilcie

Kam cie pinigai?

Karvėm pirkcie²⁴

Kam tas karvės?

²⁴ A „Karvėm pirktcie” (IV) nemcsak a „pievoms pirkti” (II), hanem a „karvėms ganyti” (II) kifejezéssel is összefüggésbe hozható.

158

9. Tejnek adni 10. Mire való ez a tej? 11. Sajtok préselésére 12. Mire valók ezek a sajtok? 13. A pásztorok rágcsálnivalójának 14. Mire valók ezek a pásztorok? 15. Sertéseket legeltetni 16. Mire valók ezek a sertések? 17. Túrókészítéshez való vályúk vájására 18. Mire valók ezek a vályúk? stb.

Pienui leidzyc Kam tas pienas? Sūriam decie Kam cie sūriai? Piemeneliam graušcie Kam cie piemene le? Kiaulelēm ganycie Kam tas kiauleles? Kalnam kniscie Kas tuos kalnuos? stb.

25

A II. és IV. változatok közös része a következőképpen ábrázolható:

Szemantikai lejegyzés

· · · · · · · · · · · · · · · · Minek ez- · · · · · · · · · · ·? Hogy pénzt tegyünk bele (öntsünk bele). Minek ez a pénz? · · · · · · · · · · · venni. Minek ezek a tehenek? Hogy tejet adjanak. Minek ez a tej? Hogy sajtot készítsünk. Minek ezek a sajtok? Hogy a pásztorok rágcsálják. Minek ezek a pásztorok? Hogy disznókat legeltessenek. Minek ezek a disznók? Hogy gödröket (dombot) ássanak. (minek/miért) (ezeken a) (gödrökön/dombokon)? Hogy gödröket (dombot) ássanak. (minek/miért) (ezeken a) (gödrökön/dombokon)?

Fonematikus-morfológiai lejegyzés

............................ Kam ta-................? Pinigams................. Kam tie pinigai?............... pirkti............................ Kam tos karvės? Pienui................. Kam tas pienas? Sūriams...............

²⁵Ezután a II. és IV. változat élesen eltér egymástól, és nem ad alapot semmiféle pozitív következtetésre.

159

Kam tie sūriai? Piemen(ėliam)ims graužti. Kam tie piemen(elei)s? Kiau(le)lėms ganyti. Kam tos kiau(le)lės?.............. knisti. Ka- t-..............?

A változatok páronkénti összevetése²⁶ lehetővé teszi kölcsönös viszonyuk és mindegyikük közös részének bemutatását az alábbi szinoptikus táblázatban.

Варианты | I/III | II | IV Текст (в семантической записи) 1. Прилетел аист с большим зобом | + 2. Зачем эт-............? | + 3. Чтобы деньги положить (насыпать) | + 4. Зачем эти деньги? | + 5............. купить. | + 6. Зачем эт-............? | + 7. Чтобы коров кормить | + 8. Зачем эти коровы? | + 9. Чтобы молоко доить (дать) | + 10. Зачем это молоко? | + 11. Чтобы сыры сделать. | + 12. Зачем эти сыры? | + 13. Чтобы пастухов поить (пастухам грызть) | + 14. Зачем эти пастухи? | + 15. Чтобы свиней пасти | + 16. Зачем эти свиньи? | + 17. Чтобы откос (ямы, холм) рыть | + 18. (Зачем/что) (на) эт- (ямы/откосы/холмах) | + 19. Чтобы зайц- | + 20. Зачем эти зайцы? | + 21. Чтобы господ- | + 22. Зачем эти господа? | + 23. Чтобы............ | +

Megjegyzés: A táblázatban csak azokat a szövegegységeket vettük figyelembe, amelyek a megfelelő helyeken legalább két változatban előfordulnak. A szemantikai lejegyzés egységeinek számozása a szöveg legteljesebb sémáját tükrözi (kimarad az, ami csak egyetlen változatban szerepel), és rögzített. A + jel a megfelelő szemantikai lejegyzési egység jelenlétét jelöli a megadott változatokban.

²⁶Természetesen kívánatos volna valamennyi változatot figyelembe venni, vagy legalább pontosan ismerni az itt bemutatott változatok földrajzi elterjedését.

160

A táblázatból látható, hogy a mese valamennyi változata²⁷ a közös sémát a következőképpen valósítja meg:

Minek ez a pénz?

......... venni.

...........

Minek ezek a tehenek? Hogy tejet fejjenek (adjanak). Minek ez a tej?

...........

Hogy a pásztorokat itassák (a pásztorok rágcsálják): Minek ezek a pásztorok? Hogy disznókat legeltessenek. Minek ezek a disznók? Hogy lejtőt (gödröket, dombot) ássanak. (Minek/miért) (ezeken a) (gödrökön/lejtőkön/dombokon)?

...........

Az I/III. és II. változat ezenkívül még nyolc esetben (1, 6, 7, 19, 20, 21, 22, 23) egyezik szemantikai szinten. A II. és IV. változat az említetteken túl még négy esetben (2, 3, 11, 12) egyezik szemantikai szinten. Az I/III. és IV. változatnak nincsenek közös szemantikai szintű egységei, kivéve azokat, amelyek a II. változatban is megtalálhatók, és ezért valamennyi változatban közösek.

A mese valamennyi változata által megvalósított közös séma fonematikus-morfológiai szinten a következőképpen ábrázolható:

........................

4. Kam tie pinigai?

5.......... pirkti.

6. Kinek t-..........?

8. Kinek azok a tehenek?

9. A tej(ecské)nek.........

10. Kinek az a tej(ecske)?

......................

13. A pásztor(fiúcská)knak.......

14. Kinek azok a pásztor(fiúcská)k?

15. A disznó(k)at legeltetni.

16. Kinek azok a disznó(k)?

17........ túrni.

18. Ki- t-..........?

Az I/III. és II. változat emellett még néhány esetben fonológiai szinten is megegyezik (1. at-... su dideliu...; 19.... -ams... -ti; 20. kam tie... -ai; 21. ponams... -ti; 22. kam tie ponai;

²⁷ A nyilvánvalóan romlott szövegeket figyelmen kívül hagyva, vö. például a lazūnai szöveget: — Dōu, dōu, dōu — kur aisī? — Dalgaitį kālt, šienaitį šienaut. — O kū tū šienaičiu ituoj džyrpsī? — Karvāitį penėsiu, vaikelus gīrdzysiu ir ugdysiu, kad any̆s auktų ir kad manīs senōs dazdairīt. J. Senkus, Lazūnų tarmės tekstai, LKK, II, 1959, стр. 222.

11. Kalbotyros klausimai VI.

161

23. ant... -os... -ti). A II. és IV. változat az említetten kívül a szöveg számos más egységében is fonetikai-morfológiai szinten egyezik (2. kam ta-...; 3. pinigams... -ti; 11. sūriams... -ti; 12. kam tie sūriai; 13. graužti). Az I/III. és a IV. változatnak természetesen nincsenek közös fonetikai-morfológiai szintű egységei, azon kívül, amelyek a mese valamennyi változatában megtalálhatók.

A „Klausimai” mese különböző változatainak összevetésének, ha történeti-kulturális értelmezés céljából közelítünk hozzá, természetesen semmi köze a rekonstrukcióhoz. Ugyanez mondható el a mese magjának szemantikai és fonetikai-morfológiai szinten történő kijelöléséről, sőt ennek további szűkítéséről is (például a 4. és 5. egység kizárásával: kam tie pinigai?... pirkti, amelyek kétségesek, ha a mesét kellően régi korokhoz rendeljük). Legjobb esetben mindaz, amit a szöveggel a továbbiakban tehetünk, egyszerű extrapolációra korlátozódik. Ennek eredményeként a kutató kezébe olyan szöveg kerül, amelynek belső egysége és ellentmondásmentessége (legalábbis a kutatás e szakaszában) kétségbevonhatatlannak és a belső rekonstrukció minden lehetőségét kizárónak tűnik. Mindazonáltal kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy ez a szöveg, vagy az azt megelőző, vele genetikai kapcsolatban álló szöveg történeti szempontból értelmezhető-e a váratlan elemek komikus összekapcsolódása (szemantikai szinten) és az elvárható (formális-nyelvi szinten) jegyében, ahogyan ezt szinkrón szempontból, a jelenre vonatkoztatva értelmezzük. Sajnos az ilyen helyzetek a folklorisztikában igen gyakoriak. Aligha létezik univerzális eszköz a megoldásukra. Bizonyos feladatok azonban megoldhatók az anyag bővítésével (ugyanazon, illetve a vele genetikai, ennélfogva tipológiai kapcsolatban álló hagyomány keretein belül). Elsősorban azokról az esetekről van szó, amikor egy adott szöveg lehetséges értelmezései közül az egyik kötelezővé válik, mert csak ez magyarázza meg magát a szövegstruktúrát, számos példában pedig az e struktúrát meghatározó helyzetet is.

Indokoltnak tekinthető az a feltevés, hogy a vizsgált esetben megalapozottan folytathatjuk a szöveg rekonstrukcióját, pontosabban meghatározhatjuk a helyét (egy korábbi korszakra vonatkoztatva) a folklórhagyományon belül, valamint a folklóron kívüli valóságelemekkel való kapcsolatait.

Az anyag bővítése aligha teszi lehetővé, hogy sikerrel járjunk a „Klausimai” litván folklórhagyományon belüli történeti értelmezésében. A gyakorlatban olyan népköltészeti formák felsorolásáról van szó, amelyek megbízhatóan tanúsítják, hogy a „Klausimai”-ban szintetizált bizonyos szerkezeti elemek a litván folklórban (általában külön-külön) is léteznek, továbbá hozzávetőleges képet adnak arról, mennyire gyökereztek meg ezek a litván folklór strukturális eszközeinek összességében és részben a nyelvben. Ide tartoznak azok az esetek, amikor az egymást követően megjelenő kérdő

162

névmás (különösen a kam)²⁸ összefűzi a szöveget, vagy előre meghatározza annak folytatását; vö. például:

Miért vetted el az apámat, Miért vetted el az apámat? Az apámat és anyácskámat, Az apámat és anyácskámat? Mivel elvetted a szüleimet, Mivel elvetted a szüleimet, Végy el engem is, az árvácskát, Végy el engem is, az árvácskát...²⁹

vagy: Miért etetted a paripát, Miért fényesítetted a kardocskát? Hová lovagolsz, öcsém, Fehér lóherésbe?...³⁰

vagy: Miért készítettél Részegítő sört...? Miért itattad le Az én apácskámat...?³¹

vagy: Miért simulódsz így hozzám, kedves lányom? Miért mélázol, fiatal kedvesem?...³²

A lett folklórhagyományban is sok hasonló példa akad, többek között a meghatározott szertartásokhoz kötődő szövegekben:

Jūnēdz pāra jumal'en' Pa teirum' dzanōdams: Kam nawīra bīzes putres, Kam nacače plōcēneišu!³³ és másutt.

A „Klausimai”-ban bemutatottal szomszédos másik szerkezeti típus a kérdések és válaszok sorozata. Részletesebben nem időzve ennél, csak néhány, a balti és a szláv folklórban közös típust említünk. Vö.: Kāpēc tu gaudi?... Kā, lai neraudu...³⁴; Ko tu verki, kūmute? — Kā aš neverksiu...³⁵ vagy Kur tu eini, Vabale, verkdamas? — Ką aš neverksiu? Megszületett a fiú,

²⁸ Ugyanezt az eljárást (a čamu segítségével) széles körben alkalmazzák a belarusz dalokban.

²⁹ Lietuvių liaudies dainos, Vilnius, 1955, стр. 138.

³⁰ Ugyanott, 453. o.

³¹ Lietuvių tautosakos rinktinė, Vilnius, 1954, стр. 152.

³² L. Rėza, Lietuvių liaudies dainos, Vilnius, 1958, стр. 297.

³³ Э. Вольтер, Anyagok a vitebszki kormányzóság lett törzsének néprajzához, СПб., 1890, 87. o.

³⁴ J. Niedre. Latviešu pasakas, III, 60. o.

³⁵ J. Basanavičius, Rinktinės pasakos, 1948, стр. 284.

163

nem kapok komaasszonyt, és még ennivalóm sincs. — Ne sírj, én leszek a komaasszonyod...³⁶ stb., az orosz mesék hasonló fordulatai szerint, például: Miért sírsz, komámasszony? Hogyne sírnék... Ne sírj, én leszek a komaasszonyod... stb.³⁷

Végül szólni kell a szöveg láncszerű felépítésének típusáról is, amely a „Klausimai” mellett számos folklóralkotásban is megfigyelhető³⁸: az olyanoktól kezdve, mint a jól ismert sutartinė (sutartinė) „Aviža prašė” (Aviža prašė gražiai pasėti..., gražiai priakėti..., gražiai nupiauti..., gražiai surišti..., gražiai statyti..., gražiai parvežti..., gražiai iškulti..., gražiai sumalti..., gražiai iškepti...)³⁹ egészen a kakasról és a tyúkról szóló népszerű meséig, amelynek példái lehetnek a „Vištytė ir gaidžiukas”⁴⁰ és a „Gailītis un vistiņa”⁴¹, nem is beszélve e cselekmény más folklórhagyományokban való megjelenéséről⁴². Különösen jellemző a Basanavičius által közölt, Dauglonból származó meseváltozat: „...Gaidžiukai! gaidžiukai! kam tu vištytei akytes išmušei?“ — „E kam man lazdynas kelyntes perplėšė!“ — „Lazdynai! lazdynai! kam gaidžiukui kelyntes perplėšė?“ — „E kam man' aška pagraužei?“ — „Aška! aška! kam tu lazdynų pagraužei?“ — „E

³⁶ Ugyanott, 265. o.

³⁷ E típus egyik változatának tekinthető a litván dal, amelyhez a balti és a szláv folklórban igen közeli párhuzamok találhatók:

Hej, pej, fekete pej lovacskám, miért nem eszed a zöld füvet, miért nem iszod a folyó vizét?................... Mit fogok enni, zöld füvet, mit fogok inni, a folyó vizét?

(lásd a „Apie devynis brolius” című mesét Basanavičius kiadásában), valamint a neki megfelelő szerb dalt, amely végső soron (Mérimée közvetítésével) alapjául szolgált Puskin „Mit nyerítesz, sebes paripám” című versének. Erről a párhuzamról részletesebben másutt lesz szó. Most csupán a litván dal metrumára szeretnénk felhívni a figyelmet: (˘) — / — / (˘) — / —, amely megegyezik számos, szerkezetileg közeli szerb szöveg metrumával.

³⁸ Ср. Аарне-Томпсон 2032, 2033, 2200, 2300 и др. Случай, когда вся цепь представлена в заключительной формуле, иллюстрируется сказками типа: «Дом, который построил Джек» (2035). См. Bolte, Polivka, Указ. соч. II, стр. 108.

³⁹ Lietuvių tautosakos rinktinė, 26. o. Van egy másik változat is: aviža prašė dirvoną iškelti..., gražiai užakėti..., gražiai pasėti..., gražiai nupiauti..., gražiai nuvežti..., gražiai sukrauti..., gražiai iškulti..., žirgelį pašerti... Lásd: Lietuvių liaudies dainos, 131. o. Jellemző, hogy ebben a változatban a mezőgazdasági munkák ciklusainak egymásutánját tükröző láncolatot egy új motívum (žirgelį pašerti) bonyolítja, amely a szöveget a „Klausimai”-hoz kapcsolja (karvėms ėsti).

⁴⁰ См. J. Basanavičius, Lietuviškos pasakos įvairios, d. II, Kaunas, 1928, стр. 323, d. III, стр. 57; Lietuvių pasakos, Vilnius, 1905, стр. 6 (= C. Cappeller, Litauische Märchen und Geschichten, Berlin, 1924, стр. 2); Lietuvių tautosakos rinktinė, стр. 281 и др.; см. также J. Balys, Lietuvių pasakojamosios tautosakos motyvų katalogas, стр. 169—170.

⁴¹ См. P. Smits, Latviešu tautas pasakas. I, Rīgā, 1925, стр. 320 (=Latviešu tautas pasakas, Rīgā, 1956, стр. 92—93); ср. также A. Medne, Latviešu dzīvnieku pasakas, Rīgā, 1940, стр. 73—74.

⁴² Lásd erről: Bolte, Polivka, i. m., II, 80. o.

164

„Hiszen engem a pásztor nem legeltetett!?“ — „Pásztor! pásztor! hiszen te engem nem legeltettél?“ — „És hiszen a gazdasszonyom nem sütött nekem kalácsot!“ — „Gazdasszony! gazdasszony! hát miért nem sütöttél kalácsot a pásztornak?“ — „Hát a disznó a farkát adta?“ — „És hát a farkas elvitte a malacomat!“ — „Farkasok! farkasok! hát miért vitted el a disznó malacát?“⁴³. E mese magvát a következő típusú szerkezetek sorozata alkotja⁴⁴:

[Voc₁ + kinek + Vb (+ Dat) → kinek + Nom₂ + Vb (+ Datₚₙ)] →

[Voc₂ + kinek + Vb (+ Dat₁) → kinek + Nom₃ + Vb (+ Datₚₙ)] →

[Voc₃ + kinek + Vb (+ Gen₂) → kinek + Nom₄ + Vb (+ Genₚₙ)] →

[Voc₄ + kinek + Vb (+ Gen₃) → kinek + Nom₅ + Vb (+ Datₚₙ)] →

..., amely a Voc Nom⁴⁵-re cserélésével ilyen típusú transzformációs változatot alkot:

[kinek + Nom₁ + Vb (+ Dat) → Nom₂ + Vb (Dat₁)] →

[kinek + Nom₂ + Vb (+ Dat₁) → Nom₃ + Vb (+ Gen₂)] →

[kinek + Nom₃ + Vb (Gen₂) → Nom₄ + Vb (+ Gen₃)] →

[kinek + Nom₄ + Vb (Gen₃) → Nom₅ + Vb (+ Gen₄)] →

..., azaz *Kam gaidžiukas vištvtei akytes išmušė? (annak) gaidžiukai lazdynas kelnytes perplėšė. Kam gaidžiukui lazdynas kelnytes perplėšė? (annak) laz-dynų ožka pagraužė. Kam lazdynų ožka pagraužė? (annak) ožkos piemuo ne-ganė. Kam ožkos piemuo neganė? (annak) piemeniui gaspadynė bandeles nepakepė...

Ez a transzformáció igen közel áll a „Klausimai” sémájához, mind szerkezetileg⁴⁶, mind részben tartalmilag (vö. a pásztorral, sütéssel, disznóval kapcsolatos motívumokat). Ugyanakkor nem fér hozzá kétség, hogy a vizsgált litván meseváltozat sokkal ősibb, mint P. Šmits gyűjteményének lett változata, amely a mese régi prototípusának elfajzott formája⁴⁷.

Rendkívül érdekes összehasonlítani a kakasról és tyúkról szóló balti mesét (például a vizsgált litván változatot) a megfelelő orosz mesével, amelyet a kutatók mindeddig figyelmen kívül hagytak. Ez az összehasonlítás több szempontból is tanulságos. Először is, a balti-

⁴³ Lásd: J. Basanavičius, II, 323. o.

⁴⁴ Voc — Vocativus, Vb — Verbum, pn — személyes névmás, 1 — kakas, 2 — mogyoróbokor, 3 — kecske, 4 — pásztor, 5 — gazdasszony, / (áthúzás) — tyúk.

⁴⁵ Természetesen az ebből következő változtatásokat is beleértve.

⁴⁶ Lásd az 5. oldalon található ábrát.

⁴⁷ Vö. legalább... Kungs prasa: „Ko tad nu blauj?“ Tā un tā. „Kā svieda riekstu — iedrāza acī“. „Kas svieda?“ „Gailītis svieda, gailītis!“ „Nu tu debess brīnumi! Kur viņš palika? Lai nāk uz muižu!“ Gailītis atnāk muižā, kungs pretī: „Ko tu tur svaidies? Kālab izgāzi vistinai acī?“ „Es jau negāzu! Uzkāpu laz­dā riekstot, lazda uz reizi sakustējās, un tā rieksts acī iekša“. „Vai tā bija? Nu labi! lai tad nāk lada uz muižu!“ „Lazda atnāk, kungs pretī: „Kāpēc kustējies un ietrieci vistinai riekstu acī?“ „Es jau nebūtu kustējies, bet āce, kaimiņa kaza grauza man mizu, ko tad darīšu?“. „Nu labi lai tad nāk kaza uz muižu!“ „Kaza atnāk, kungs pretī: „Saki man, kālab grauzi laz­dai mizu?“ „Vai es būtu grauzusi? Bet gan jau neganīja mani nemaz, ko tad darīšu?“ „Sauc tad to ganu uz muižu!“ „Atsauc ganu kungs pretī: „Vadži, saki man, kālab nenogāniji kazu? Lūk, kāda tā lazda izskatās!“ „Arel es jau būtu noganījis ari, bet saimniece piekrāpa: apsolīja raušus dot līdz, bet dievs pieņēma, paliku neēdis“...

165

...orosz és a keleti szláv területen ez a mese meglehetősen népszerű⁴⁸. Másodszor, a téma tágabb mesecsoportjához tartozva (vö. például a Grimm-gyűjtemény 80. számú meséjével), a balti és a keleti szláv változatok nyilvánvaló egységet alkotnak, és ismert formájukban éppen erre a folklórterületre jellemzőek. Harmadszor, a kakasról és a tyúkról szóló mese néhány orosz változatának elemzése, amely tisztázza a hasonló balti mese egyes részleteit, lehetővé teszi a litván „Klausimai” szöveggel való meglehetősen közvetlen kapcsolat megállapítását.

Az itt vizsgált probléma szempontjából különös jelentőségük van bizonyos orosz és belarusz változatoknak⁴⁹ (az utóbbiak egyébként két körülmény miatt kevésbé bizonyító erejűek: a litván folklórterülettel való szomszédságuk, valamint a balti szubsztrátumelemek nyilvánvaló jelenléte ezen a vidéken).

Íme az „A kakas és a tyúk” című orosz mese egyik változatának magva⁵⁰, amely minden tekintetben rendkívül közel áll a Dau-luonból származó litván szöveghez (lásd a 31. oldalt):...„Кычаток, кычаток! на що ты курычке вышиб глазок?“ — „Мне арешня партки рыздрала“. „Арешня, арешня! на що ты кычатку партки рыздрала!“ — „Миня козы пыдгладали“. „Козы, козы! на що вы арешню пыдгладали?“ — „Нас пы(а)стухи ни бирягут“. „Пыстухи, пыстухи! що вы коз ни биригёте?“ — „Нас хазяйка блинами ни кормит“ — „Хазяйка, хазяйка! що ты пыстухов блинами ни кормишь?“ — „У меня свинья apar прылила“ — „Свинья, свинья! на що ты у хазяйки apar прылила?“ — „У меня волк прасёночка унёс“. „Волк, волк! на що ты у свинье(и) прасёночка унёс?“ — „Я и(е)сть зыхател, мне бог пывидел“.

Az elfogadott lejegyzési módban a szöveg a következőképpen ábrázolható⁵¹:

[Voc₁ + на що + Vb (+ Dat′)→Nom₂ + Vb (+ Datₚₙ)]→ [Voc₂ + на що + Vb (+ Dat₁)→Nom₃ + Vb (+ Datₚₙ)]→ [Voc₃ + на що + Vb (+ Acc₂)→Nom₄ + Vb (+ Accₚₙ)]→ [Voc₄ + що + Vb (+ Gen₃)→Nom₅ + Vb (+ Genₚₙ)]→

—... vagy átalakított változatban:

[на що + Nom₁ + Vb (+ Dat′)→Nom₂ + Vb]→ [на що + Nom₂ + Vb (+ Dat₁)→Nom₃ + Vb (+ Acc₂)]→ [на що + Nom₃ + Vb (+ Acc₂)→Nom₄ + Vb (+ Gen₃)]→ [що + Nom₄ + Vb (+ Gen₃)→Nom₅ + Vb (+ Gen₄)]→

⁴⁸ Lásd Н. П. Андреев, К обзору русских сказочных сюжетов, «Художественный фольклор», вып. II—III, М., 1927, стр. 66—67; Н. П. Андреев adatai szerint a „Петушок подавился” (241 I) című mese az orosz folklórban hat lejegyzésben szerepel.

⁴⁹ Например, А. Н. Афанасьев, Народные русские сказки, вып. IV, М., 1860, стр. 85 (архангельская запись); Д. Н. Садовников, Сказки и предания Самарского края, СПб., 1884, стр. 170; Е. Р. Романов, Белорусский сборник, том I. Губерния Могилевская, Вып. 3, Сказки, Витебск, 1887, стр. 6 и др.

⁵⁰ Lásd А. Н. Афанасьев, Указ. собр., вып. II, М., 1859, стр. 1.

⁵¹ A szimbolika ugyanaz, mint a litván mese 165. oldalon található lejegyzésében.

166

Amint látható, e két lejegyzési forma azonossága a litván mese megfelelő lejegyzéseivel gyakorlatilag teljes: egyes eltérések nem lényegesek, és vagy a litván és az orosz nyelvben az igevonzat kissé eltérő jellegével, vagy a lejegyzés nyilvánvaló hibáival magyarázhatók (például Nom₂+Vb a két orosz meselejegyzés második változatában, szemben a litván mese megfelelő változatában szereplő Nom₂+Vb(+Dat₁) szerkezettel, amelyet a hibás Nom₂+Vb után következő (на что+) Nom₂+Vb(+Dat₁) kifejezés is megerősít; vagy: что a на что helyett a második lejegyzés negyedik sorában). Így tehát itt ténylegesen egyetlen szövegről van szó, amelyet két különböző (de egymáshoz meglehetősen közel álló) nyelv eszközeivel jegyeztek le.

A mese más orosz változataiban a tyúk által a kakas megmentése érdekében végrehajtott cselekvések hosszú láncolata ilyeneket is tartalmaz: „… a tyúk szenet vitt a kovácsokhoz, a kovácsok kaszát kovácsoltak; a kaszát a szénakaszálókhoz vitte, a szénakaszálók szénát kaszáltak; a szénát a tehénhez vitte, a tehén tejet adott; a tejet a lányhoz vitte…”⁵² vagy: „… Tölgy, tölgy, adj makkot a verébnek!” — „Nem, makkot nem adok: menj a tehénhez, hadd adjon nekem tejet” … „Tehén, tehén, adj tejet a verébnek!” — „Nem, tejet nem adok: menj a kaszáshoz, hadd adjon nekem szénát a kaszás!” — … „Kaszás, kaszás, adj szénát a tehénnek!” — „Nem, szénát nem adok: menj a kovácshoz, hadd adjon nekem a kovács egy kést!” … „Kovács, kovács, adj nekem egy kést!” — „Menj oda, ahol pénzt osztanak, hozd el nekem, akkor adok…”⁵³ és így tovább, fordított sorrendben: a tyúk pénzt hozott, a kovács kést készített stb.

A keleti szláv mese változatainak vizsgálatából legalább két olyan részlet rekonstruálásának lehetősége következik, amely összevethető a „Klausimai” című litván mese megfelelő részeivel:

Litván séma

Keleti szláv séma

Megérkezett a gólya, és pénzt hozott

I A tyúk pénzt hozott

Mire kell ez a pénz?

… … … … … … …

… … ….kaszát venni

A kovács kést készített

Mire kell ez a kasza?

… … … … … … …

Széna kaszálására

A kaszás szénát kaszált

Mire kell ez a széna?

… … … … … … …

A tehenek etetésére

Szénával megetették a tehenet

Minek ezek a tehenek?

… … … … … … …

Hogy tejet fejjenek (adjanak)

A tehén tejet adott

Minek ez a tej?

… … … … … … …

Hogy megitassák a pásztorokat

II … … … etették a pásztorokat

Minek ezek a pásztorok?

⁵² Lásd A. N. Afanaszjev, i. m., IV. füzet, 85. o.

⁵³ Lásd E. R. Romanov, i. m., 6. o.

167

Hogy disznókat⁵⁴ legeltessenek.......... Hogy kalácsot süssenek. Mire valók ezek a kalácsok? Hogy az asszonyok egyék..........

.......... A pásztorok kecskéket legeltettek.... kalácsot sütöttek.......... A háziasszony..........

Nyilvánvaló, hogy az egyedi részletektől eltekintve a litván és a keleti szláv sémák transzformviszonyban állnak egymással; az egyik a kérdésoperátor működésének eredménye. Nem kizárt, hogy a sémaváltozatok közötti egyezés korábban még nagyobb volt, mivel az orosz mese kérdő transzformja is ismert (на что, lásd fentebb).

A kakasról és a tyúkocskáról szóló mese keleti szláv változatainak bevonása azért értékes, mert ezek egyrészt kétségtelenül kapcsolatban állnak a „Klausimai”-val, másrészt a kakasról és a tyúkocskáról szóló mese balti változataival; így segítenek kapcsolatot teremteni a litván folklórhagyományban elszigetelten álló „Klausimai” és az ugyanebben a hagyományban megtalálható „Vištytė ir gaidžiukas” típusú mesék között.

Az orosz folklórban azonban ismeretes egy olyan szöveg, amely nemcsak a litván „Klausimai” általános sémáját idézi fel, hanem a mind ennek, mind a „Klausimai”-nak az alapjául szolgáló szöveg közvetlen leképezése is. Még fontosabb körülmény, hogy a litván „Klausimai”-nak megfelelő orosz szöveg számos sajátossága megmagyarázza e népköltészeti művek természetét: egy másik, terjedelmes szövegcsoporthoz kapcsolja őket, ezen keresztül pedig egy meghatározott szertartáshoz.

Amikor arról az orosz szövegről beszélünk, amely megoldást kínál a litván „Klausimai” problémájára, a Moszkvától északra fekvő Dmitrov járásban feljegyzett változatokra gondolunk⁵⁵.

Rét rét után. Barázda barázda után. Tüzek égnek, a főzetek forrnak. Miért forrnak a főzetek? Hogy kaszát verjenek. Mire való a kasza? Hogy füvet kaszáljanak. Mire való a fű? Hogy teheneket etessenek. Miért kell etetni? Hogy tejet fejjenek. Mire való a tej? Hogy disznókat itassanak. Miért kell itatni? Hogy hegyeket ássanak. Miért kell hegyeket ásni? Hogy kenyeret vessenek. Tehénke, tehénke, vajfejű. Az ablakon leskelődik, a kapualjba surran.

(А. Б. Зернова, стр. 16)

⁵⁴ A disznó motívuma a keleti szláv mesében („Парсюк”) is megtalálható.

⁵⁵ Lásd А. Б. Зернова, Материалы по сельскохозяйственной магии в Дмитровском крае, «Советская Этнография», 1932, № 3, стр. 15—52.

168

A szöveg néhány nyilvánvaló hibáját kijavítva (a „mire etetni?” helyett: „mire teheneket?”; a „mire itatni?” helyett: „mire disznókat?” stb.), megállapíthatjuk, hogy a litván és az orosz szöveg teljesen megfelel egymásnak⁵⁶; annál is meglepőbb, hogy ezek a szövegek elszigeteltek, az orosz pedig egyáltalán csak Dmitrov feljegyzéseiből ismert ebben a formában.

Litván szöveg

Orosz szöveg

— Kaszát venni. — Minek az a kasza? — Szénát kaszálni. — Minek az a széna? — Tehenek etetésére. — Minek azok a tehenek? — Tej fejésére. — Minek az a tej? — Disznók legeltetésére. — Minek azok a disznók? — A lejtők⁵⁹ feltúrására. — Minek azok a lejtők? — Búzát vetni.

— Kasát fenni⁵⁷ — Mire a kasát? — Füvet kaszálni. — Mire a füvet? — Teheneket etetni. — Mire etetni?⁵⁸ — Tejet fejni. — Mire a tej? — Disznókat itatni. — Mire itatni? — Hegyeket ásni. — Mire hegyeket ásni? — Gabonát vetni.

A litván szöveg folytatása, amely a kalács vagy perec sütésének motívumán keresztül komikus befejezéshez jut, megfelelésre talál (bár teljesen komoly formában) az orosz szövegben: „tehénkém, tehénkém, vajfejű”. Természetesen szertartásos sütésről van szó: karácsony első napján tésztából tehén-, kos- vagy lófigurákat sütnek, és szétosztják a kántálók között (mezőgazdasági mágia)⁶⁰. Az orosz szöveg más változataiban a zárómondat jelentése még világosabb. Vö. „adjátok a tehénkét, a vajfejűt; a kemencében ül, ránk néz”⁶¹. „adjátok a tehénkét, a vajfejűt; a tűz fölött áll, rám néz—

⁵⁶ Ez a megfelelés annál is meghökkentőbb, mivel a szláv nyelvekben ismert egy archaikus Dat.+Inf. szerkezet, amely megegyezik a hasonló litván szerkezettel. Vö. óorosz малъзе мастеры олову льяти, ócseh pytel peřezóm klásti stb. Lásd J. Marvan, Verbum infinitum a balti nyelvekben és viszonya a szláv állapothoz, „Acta Universitatis Carolinae. — Philologica 2. Slavica Pragensis II“, Praha, 1960, 7–16. o.

⁵⁷ Ср. dalgaitį kalt в литовском тексте сказки из Лазун, LKK, II, 1959, стр. 222.

⁵⁸ Lásd a fent javasolt javításokat.

⁵⁹ Van egy kalnams knisti változat, amelynek jelentése: „hegyeket ásni”.

⁶⁰ A. B. Zernova, i. m., 37. o.

⁶¹ Uo., 16. o.

169

…! Adjanak egy kis palacsintát, sima lesz a kemence⁶²; nekik pedig fel kell szántaniuk a földet, fel kell törniük a parlagot; adjanak pirogot⁶³ stb.

Ugyanennek az orosz szövegnek néhány lejegyzett változata, bár kevésbé pontosan tükrözi az eredeti szöveget, nem kevésbé fontos a szöveg értelmezése és további kapcsolatainak vizsgálata szempontjából. Vö. a „kecskeéneklés” szertartásának szövegével, amelyet a Dmitrovi járásbeli Jarovo faluban jegyeztek le:

A kecske új udvarba ment, hogy kaszát kérjen. Mire kell a kasza? Füvet kaszálni. Mire kell a fű? Lovakat etetni. Mire kellenek a lovak? Oszlopokat szállítani. Mire kellenek az oszlopok? Hidakat építeni. Mire kellenek a hidak? Hogy Krisztus járhasson rajtuk. Mire kell Krisztus? Hogy imádkozzon Istenhez. Adjanak egy kis tehenet, vajjal kent fejecskéjűt! A kemencében ül, minket néz, s az ajtó felé megy — a farkával söpör⁶⁴

vagy:

A fiatal Koliada Ivanov udvarához, a nagy Irinához ment, vett egy fazekat — kutját főzni, feleséget etetni. Hogy gyerekeket szüljön, ők pedig felszántsák a földet, feltörjék a parlagot. Adjatok pirogot⁶⁵.

Amint ezekből a változatokból látható, mindegyik közvetlen kapcsolatban áll a „kecskeéneklés”⁶⁶, a „rétet (ekét) hívogató”⁶⁷ és a „koljadálás” néven ismert agrárszertartásokkal. Ezt a kapcsolatot nemcsak maguk a szövegek tükrözik, hanem az is, hogy karácsonykor adják elő őket (amint erről A. B. Zernova tanúskodik), és a megfelelő cselekmények kísérik őket. Régiségüket az ilyen jellegű … megléte is bizonyítja.

⁶² A. B. Zernova, i. m., 17. o.

⁶³ Д. К. Зеленин, Описание рукописей ученого архива РГО, т. II., СПб., 1915, стр. 712.

⁶⁴ Lásd A. B. Zernova, i. m., 16. o.

⁶⁵ Lásd D. K. Zelenin, i. m., 712. o. A „feleséget etetni, hogy gyerekeket szüljön”⁵ részhez vö. a vaikelius gyrdzyiu ir ugdysiu kifejezéssel a Lazukhában lejegyzett változatból (lásd J. Senkus, i. m., 222. o.).

⁶⁶ E szöveg elkorcsosulásának egyik eredménye a „kecskevezetés” nevű gyermekjáték.

⁶⁷ См. А. А. Потебня, Объяснение малорусских и сродных народных песен, II, Варшава, 1887, стр. 45 и след., 173 и след.; Его же, О мифическом значении некоторых обрядов и поверий, М., 1865, стр. 6, 21; А. Н. Веселовский, Разыскания в области русского духовного стиха, Сб. ОРЯС, т. 32, 1883, стр. 114 и след.

170

szövegek szinte valamennyi szláv folklórhagyományban, valamint néhány más hagyományban is, mindenekelőtt a románban és az újgörögben⁶⁸. Érdekes az is, hogy ezek a „koljadás” szövegek számos olyan sajátosságot ismételnek, amelyek a „Klausimai” és a „Mire való a kasza? Füvet kaszálni...” típusú orosz szövegekre jellemzők. E sajátosságok közül különös figyelmet érdemel a kérdés-felelet forma (gyakran váratlan befejezéssel), amely ugyanakkor egyes rokon formákra, például az „A mi kölest vetettünk, vetettünk” típusú tavaszi kórusdalokra is kiterjed⁶⁹. Alapos okunk van feltételezni, hogy a „Klausimai” és a „Mire való a kasza? Füvet kaszálni” egykor valóban létezett régi koljadák dialogikus formáját tükrözi⁷⁰. Ugyanilyen jelentősnek tekintendő a megfelelő szövegek műfaji eltérése is: a litván „Klausimai” a korábbi koljadás szöveg formai alapját a végletekig fokozva mesetípussá alakult, míg a hasonló keleti szláv szöveg koljadás ének maradt, megőrizve régi versmértékét. Nem zárható ki annak kísérlete, hogy helyreállítsuk azt a szöveg metrikai formáját, amelyre a „Klausimai” visszavezethető. Szinte bizonyos, hogy ez közel áll a szláv koljadák versmértékeihez: 4+4 (————/————), amely a szerb és bolgár folklórban, valamint az elemzett orosz szövegben is megtalálható⁷¹:

Mire való a kasza? Füvet kaszálni. Mire való a fű? A teheneket etetni.

— ´ — ´ | — ´ — ´ — ´ — ´ | — ´ — ´

vagy pedig: 5+5 (—————/—————), amely az orosz koljadákra jellemző. Vö. a metrikai lehetőségek váltakozását, amennyire a „Klausimai” szövegéből megítélhető:

Mire való a kasza? Szénát kaszálni. Mire való a széna? Teheneknek enni. Mire valók a tehenek? Tejecskét fejni...

(˘) — ´ — | — ´ — ´ — (˘) — — ´ — | ´ — ´ — (˘) — ´ — | — ´ — ´ —

⁶⁸ Lásd P. Caraman, Obrzęd kolędowania u słowian i u rumunów. Studium porównawcze, Kraków, 1933.

⁶⁹ Vö. például П. В. Ш т е й н, Великорус в своих песнях, обрядах, обычаях, верованиях, сказках, легендах, СПб., 1898, № 382; А. Т е р е щ е н к о, Быт русского народа, СПб., 1848, V, 19; VI, 307; А. Б. З е р н о в а, Указ. соч., стр. 26 и след. és másutt.

⁷⁰ Vö. a lengyelek, ukránok, belaruszok és románok körében egyaránt ismert koljadaének felépítését. Lásd P. Caraman, i. m., 213. o. Különösen érdekes az Э. А. В о л ь т е р által idézett lett koljada, i. m., 105–107. o.

⁷¹ A 4+4-es versmérték általában nem jellemző az orosz koljadákra (az ukrán scsedrivkákkal ellentétben).

171

vagy egy másik változatban:

(1) — ´ — — | ´ — — ´ —

(2) — ´ — — | ´ — — ´ —

Kām tōs kārvės? Pienui duoti. Kām tās pienas? Sūriams slėgti...

(jellemző a verssorok fél sorainak állandó trochaikus zárlata).

Végül az említett litván és keleti szláv szövegeket a hozzájuk közel álló folklóralkotásokkal összekapcsoló sajátosságok közé sorolhatók azok is, amelyek a tartalmi szinthez kapcsolódnak. Különösen bizonyos hasonló — olykor az adott szöveg keretei között nem is teljesen világos — motívumok ismétlődéséről van szó, amelyek segítségével újabb realiák sora rekonstruálható. Az ilyen motívumok részletes vizsgálatát egy másik munkára hagyva, itt csupán néhány párhuzam általános jelzésére szorítkozunk.

Az egyik idézett orosz koljadaváltozatban előfordul a hidakat építeni kifejezés, amely ezt a szöveget sok másikkal kapcsolja össze, amelyekben ugyanez a kifejezés szerepel⁷². Példák felsorolása nélkül (gyakoriak és jól ismertek), jegyezzük meg, hogy a híd témája különféle változatokban a nem szláv szövegekben is megjelenik; vö. szerb-horvát mi-si moste gradimo, iz česa je gradite?... puščajte nas krez at most, a ča nam za to date (egy horvát dalból); szlovák: па čo vám to kamenía? zlaté mosty stavať? či sú mosty hotové? už sú mosty hotové...; lengyel: jaworowi ludzie, czego tu stoicie? стоjemy, стоjemy, mosty budujemy... stb.⁷³. Ugyanez a téma a balti folklórban is jelen van:

Kovácsolj nekem egy kis hidat, Kovácsolj egy kis hidat, A Nemunėlisen át...⁷⁹

⁷² Vö.: Fogjátok a fejszéket! — Minek fogjuk a fejszéket? Vágjátok ki a fenyőket! — Minek vágjuk ki a fenyőket? Hasítsátok deszkákra! — Minek hasítsuk deszkákra? Építsetek hidakat! — Minek építsünk hidakat? stb.

Lásd P. V. Štejn, Velikoruss, 1. köt., I. füzet, Szentpétervár, 1898, 307. o. (1038. sz.). Jellemző e szöveg formai felépítésének hasonlósága az A. B. Zernova által lejegyzett koljadával is.

⁷³ См. А. А. Потебня, Объяснения малорусских и сродных народных песен, I, Варшава, 1883, стр. 127 и след. Здесь же дана интерпретация этого выражения.

⁷⁴ Lásd Lietuvių liaudies dainos, 93. o.

172

A tenger vize ringatózik, a rézhíd megcsendül. A híd alatt, a híd tövében, ott halászott három kis halász…⁷⁵

Nem hosszú az alvahíd, könnyen átjutok rajta…⁷⁶

Lépj a hídra, az ajtófélfákhoz. Ne áztasd el a lábamat!⁷⁷ и т. п.

A balti és a szláv folklórszövegek közös motívumai közé tartozik a tűz meggyújtása és a kecske felkészítése az áldozatra. Vö. egyrészt az Aljonuskáról és Ivánuskáról szóló orosz mesét, valamint ugyane téma megjelenését a koljadákban és a hozzájuk kapcsolódó szövegekben (…sűrű erdők állnak, azokban az erdőkben tüzek égnek, nagy tüzek égnek, … ő élesíti acélkését, a bográcsban lobogva forr a víz, a bogrács mellett kecske áll; le akarja vágni a kecskét…⁷⁸, másrészt pedig e motívum eltorzult formáit a balti folklórban, köztük a litván „vilkas avēs gana” gyermekjátékot⁷⁹. E és a hozzájuk hasonló összevetések jelentősége abban áll, hogy az összehasonlított tények, mivel sok tekintetben a „Klausimai” és a „Mire való a kasza? Füvet kaszálni” című szövegekhez közel álló szövegekhez tartoznak, kiszélesítik azt a közös balti-szláv hátteret, amelyen a cikkben elemzett folklórszövegek és az azokban tükröződő valóság elemei kialakultak.

Moszkva

ABOUT THE BALTO-SLAVIC CONNECTIONS IN THE FIELD OF FOLK-LORE.

V. TOPOROV

S u m m a r y

A cikk célja annak bemutatása a balti–szláv folklór alapján, hogy a strukturális és tipológiai megközelítés milyen tág lehetőségeket kínál a folklórszövegek vizsgálatában, még a genetikai kérdések megoldása terén is.

⁷⁵ Šimtas liaudies baladžių, Kaunas, 1941, стр. 89 (ср. стр. 96).

⁷⁶ E. A. Volter, Anyagok a vitebszki kormányzóság lett népének néprajzához, 361. o.

⁷⁷ Ugyanott, 183. o.

⁷⁸ См. И. М. Снегирев, Русские простонародные праздники и северные обряды, М., 1837, I, стр. 103, II, стр. 68 и др. Ср. также вырожденный вариант «Коза» (А. Н. Афанасьев, Народные русские сказки, № 27), кумулятивное построение которой возвращает нас к текстам вроде «На что косу? Траву косить».

⁷⁹ Lásd E. A. Volter, i. m., 91., 100–101., 109–110. o.

173

problémák. Az elemzés tárgya a litván szövegek egy egyedülálló osztálya, amelyet a „Klausimai” („Kérdések”) című litván népmese számos változata képvisel (komikus szövegek, amelyekben a hatást a teljes szöveget összefűző, kérdések és válaszok formájában automatikusan működő kompozíciós szerkezet szigorú logikája és a kompozíciós láncban egymást követő váratlan szemantikai asszociációk közötti bizonyos eltérés kelti). Az elemzés eredményei a következők: egy szinoptikus táblázat, amely a „Klausimai” különböző változatai közötti kapcsolatokat mutatja be szemantikai átírás szintjén; valamint a népmese általános sémája, amelyet valamennyi változata megvalósít fonomorfológiai átírás szintjén. Az ilyen szövegek litván folklórhagyományon belüli helyének elemzése szükségessé teszi néhány más, „láncszerkezetű” szöveg vizsgálatát is, mindenekelőtt a „Vištytė ir gaidžiukas” típusú népmesékét (lettül „Gailītis un vistiņa”), amelyek magjának szerkezete [kam+Nom₁+Vb(+Dat₁)→Nom₂+Vb(+Dat₁)]→[kam +Nom₂+Vb(+Dat₁)→Nom₃+Vb(+Gen₂)] stb. meglehetősen hasonlónak tűnik a „Klausimai” sémájához. A balti népmese összevetése a keleti szláv népmese megfelelő változataival azt mutatja, hogy a balti és a szláv változatok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint transzformok, amelyek közül az egyik a kérdő operátor hatására jön létre. A keleti szláv kakasról és tyúkról szóló népmese figyelembevétele tanulságos, mert nyilvánvalóan egyaránt kapcsolódik a „Klausimai”-hoz és a kakasról és tyúkról szóló mese balti változataihoz, és segít kapcsolatot teremteni a litván folklórhagyományban elszigetelt „Klausimai” és az ugyanebbe a hagyományba tartozó „Vištytė ir gaidžiukas” típusú népmese között. A „Klausimai” történeti értelmezésének feladata és genetikai kapcsolatainak feltárása egy Moszkvától északra, a Dmitrovszki járásban feljegyzett orosz folklórszöveg elemzésével teljesíthető: „На что косу? Траву косить.” Ez a szöveg, amely formailag és szemantikailag szinte tökéletesen megfelel a litván „Klausimai”-nak, kétségtelenül a Koliada-típusba tartozik, és agrárszertartásokhoz kapcsolódik. Ezért azt javasoljuk, hogy a litván „Klausimai”-t is egy régi, Koliada-típusú szöveg részleges leépülése eredményeként értelmezzük. A cikket az ilyen szövegek leépülésére (például gyermekjátékokká válására) vonatkozó néhány példa, valamint annak feltevése zárja, hogy milyen metrikai formája lehetett annak a szövegnek, amelyre a „Klausimai” visszavezethető.

174

A BALTI–SZLÁV FOLKLÓRKAPCSOLATOK TERÜLETÉRŐL

V. TOPOROVAS

Összefoglaló

A cikk célja, hogy a balti és szláv folklór anyagára támaszkodva szemléltesse azokat a széles lehetőségeket, amelyeket a folklórszövegek strukturális-tipológiai vizsgálata még a genetikai problémák megoldásához is kínál. A vizsgálat tárgya a litván szövegek egyedülálló osztálya, amelyet a „Klausimai” című mese számos változata képvisel (komikus szövegek, amelyekben a hatást a teljes szöveget szorosan összefűző, kérdések és válaszok formájában automatikusan működő, igen logikus kompozíciós szerkezet és az egymást követő, váratlan szemantikai asszociációk közötti bizonyos eltérés kelti). Az elemzés eredményei: szinoptikus táblázat, amely a „Klausimai” különböző változatai közötti viszonyokat szemantikai szinten mutatja be; valamint a mese általános sémája, annak valamennyi megvalósulási változatával a fonomorfológiai szinten. Az ilyen szövegek litván folklóron belüli helyének meghatározásához néhány más, „lánc” szerkezetű szöveg elemzése is szükséges, például mindenekelőtt a „Vištytė ir gaidžiukas” (lettül „Gailītis un vistiņa”) típusú mese, amelynek magja [kam+Nom₁+Vb(+Dat₁)→Nom₂+Vb(+Dat₁)→[kam+Nom₂+Vb(+Dat₁)→Nom₃+Vb(+Gen₂)] stb. szerkezete meglehetősen közel áll a „Klausimai” sémájához. A balti mese összevetése a keleti szláv mese megfelelő változataival azt mutatja, hogy a balti és a szláv változatok transzformációs viszonyban állnak egymással, és közülük az egyik a kérdezés operátorának működése révén jön létre. A kakasról és tyúkról szóló keleti szláv mese összevetése figyelemre méltó, mivel ez a mese kétségtelenül kapcsolódik mind a „Klausimai”-hoz, mind a kakasról és tyúkról szóló mese balti változataihoz, és egyúttal segít feltárni a kapcsolatot a litván folklórhagyományban elszigetelt „Klausimai” és a „Vištytė ir gaidžiukas” típusú mesék között. A „Klausimai” története és genetikai kapcsolatai egy, a Dmitrovszki járásban (Moszkvától északra) feljegyzett orosz folklórszöveg („На что косу? Траву косить”) elemzésével tárhatók fel. Ez a szöveg, amely formailag és szemantikailag szinte tökéletesen megfelel a litván „Klausimai”-nak, kétségtelenül a Koliada-típusba tartozik, és agrárszertartásokhoz kapcsolódik. Ezért azt javasoljuk, hogy a litván „Klausimai”-t is egy régi, Koliada-típusú szöveg részleges leépülése következményének (eredményének) tekintsük. A cikket hasonló szövegek leépülésére — akár gyermekjátékokká válására — vonatkozó néhány példa, valamint annak feltevése zárja, hogy milyen metrikai formája lehetett annak a szövegnek, amelyből a „Klausimai” származik.