BELARUSZ–OROSZ SZÓTÁR

Академія Навук Беларускай ССР Інстытут мовазнаўства імя Якуба Коласа, Беларуска-ruski слоўнік, пад рэд. акад. АН БССР К. К. Крапівы, Масква, 1962, 1048 р.

A litván és belarusz népet nemcsak az évszázados szomszédság, hanem a történelem számos közös lapja is összeköti. E baráti népek kultúrájának és tudományának fejlődésében is sok a közös vonás. Elég arra emlékeztetni, hogy a Litván Nagyfejedelemség hivatalos államnyelve az óbelarusz nyelv volt¹. Vagyis a belaruszoknak ma, amikor népük és nyelvük múltját tanulmányozzák, folyamatosan Litvánia múltjával is szembe kell nézniük².

A belarusz lexikográfia története hasonló. A belarusz lexikográfia kezdeteit – az ukránéhoz hasonlóan – a XVI. század második felében összeállított szójegyzékek (glosszáriumok) jelentik, amelyek különféle írások ismeretlen szavait vagy terminusait magyarázták. Az első ilyen szójegyzéket egy bibliafordításhoz csatolták, és címe „Лексись съ толкованіемъ словенскихъ мовъ просто” (1581) volt. Értékesebb volt L. Zizanius filológus „Лексись сиречь речения, выкратцѣ събраны и изъ Словенскаго языка на просто рускій діалектъ истолкованы (Вільня, 1956)” című munkája, amelyet a nyelvtanhoz csatoltak.

Számos belarusz szó található P. Berinda, Kijevben kiadott, a keleti szláv nyelvek nyugati ágának szavait feldolgozó szótárában³, amely nagyjából ugyanakkor jelent meg, mint K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című műve⁴.

Az óbelarusz nyelv legértékesebb forrásai közé tartozó szótárak közül a következők említendők: a XVII. századi kéziratos „Синонима славеноросская” szótár, amelyet P. Žiceckij 1889-ben nyomtatott ki Kijevben; I. Nosovič nagyszabású, 1853–1857-ben összeállított, kiadatlan szótára, az „Алфавитный указатель старинных белорусских слов, извлеченных из актов, относящихся к истории западной России”; N. Garbačevskij 1874-ben Vilniusban kiadott „Словарь древнего актового языка северо-западного края и царства польского” című műve; továbbá számos más kiadatlan vagy nyomtatásban megjelent kisebb szótár.

A XIX. században, a korabeli írott nyelvre és az egyes nyelvjárásokra támaszkodva, megkezdték a belarusz nemzeti köznyelv szótárainak összeállítását. Ezek közé tartozik J. Grigorovič „Словарь западнорусского наречия” (1847–1851, csak a kezdete jelent meg), S. Sokolov „Собрание белорусских слов” (1854), A. Kirkor „Словарь белорусско-кривичанского наречия” (1856), valamint I. Nosovič „Словарь белорусского наречия” (1870, mintegy 30 000 szó) című műve. I. Nosovič utóbbi szótárán kívül gyakorlati célra sok rövidebb kétnyelvű szótárt is kiadtak, például:

¹ A „régi belarusz nyelv feltételes” terminus, vö. „Lietuvių literatūros istorija” (szerk. K. Korsakas), I, Vilnius, 1957, p. 51–52. Egyesek ezt a nyelvet „nyugati orosz nyelv” néven javasolják említeni, lásd Л. Л. Гумецкая, Вопросы украинско-белорусских языковых связей древнего периода, „Вопросы языкознания“, № 2, 1965, p. 39–44.

² Plg., Хрэстаматыя па гісторыі беларускай мовы, I, Мінск, 1961.

³ П. Беринда, Лексиконь славеноросскій, I. kiad. 1627, II. kiad. 1653. E szótár fakszimile kiadását az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának Nyelvtudományi Intézete készítette elő: Лексикон словеноросскій Памвы Берынды, Київ, 1961.

⁴ Lásd K. Pakalka, Iš K. Širvydo „Dictionarium trium linguarum“ žodyno istorijos, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, III, Vilnius, 1960, 277–287. o.

235

M. Gareckio „Невялічкі беларуска-маскоўскі слоўнік“ (Вільня, 1921), M. Baikovo ir M. Gareckio „Практичны расійска-беларускі слоўнік“ (Менск, 1924), V. Lastovskio „Расійска-крыўскі слоўнік (Kaunas, 1924), M. Baikovo ir S. Nekraševičiaus „Беларуска-расійскі слоўнік“ (Менск, 1926) ir kt.

Ugyanebben az időben tájnyelvi szótárak is készültek, például: M. Federovskio „Слоўнічак правінцыялізмаў“ (1889), V. Dobrovolskio „Смоленский областной словарь“ (Смоленск, 1914), M. Kaspiarovičiaus „Віцебскі краёвы слоўнік“ (Віцебск, 1927); E. Karskio „Краёвы слоўнік Чэрвеншчыны“ (Мінск, 1929) és mások.

1932-ben, a Belorusz SZSZK Tudományos Akadémiájának megalakulásakor a lexikográfiai munkát kibővítették, és megkezdődött a kollektív munka. Már 1937-ben megjelent az A. Aleksandrovičiaus szerkesztette „Русka-беларускі слоўнік“. Az írott forrásokból és a nyelvjárásokból hatalmas, 3 millió cédulából álló belorusz szótári kartotékot gyűjtöttek össze, ám a Nagy Honvédő Háború során az egész megsemmisült.

A háború után a lexikográfiai anyag gyűjtését elölről kellett kezdeni. Egyszerre több kartoték összeállítását kezdték meg. Ezek a belorusz irodalmi nyelv szótárának kartotéka (a XIX. és XX. századi belorusz írók műveiből eddig mintegy 1,5 millió cédulát gyűjtöttek össze), az óbelorusz nyelv szótárának kartotéka (régi belorusz írásos emlékekből mintegy 0,5 millió cédulát gyűjtöttek össze), valamint a tájnyelvi szótárak kartotéka (összesen nyolc, a belorusz nyelv legfontosabb nyelvjárásait bemutató tájnyelvi szótár összeállítását tervezik⁵). Emellett a belorusz etimológiai szótárhoz is gyűjtik az anyagot.

A háború utáni évek belorusz lexikográfusainak első munkája az 1953-ban megjelent „Orosz–belorusz szótár” (mintegy 86 000 szó), amelyet J. Kolaso, K. Krapiva és P. Glebka szerkesztett. Az 1962-ben kiadott „Belorusz–orosz szótár” (mintegy 90 000 szó) a belorusz lexikográfia történetének legnagyobb szótára.

Mindkét említett háború utáni szótár nagy gyakorlati értékű munka. Sok szinonimát és frazeologizmust tartalmaznak, jelzik, mely szavak használatosak, és melyek nem; a címszavakat hangsúllyal közlik. Vagyis mindkét szótár jelentős mértékben hozzájárul az irodalmi nyelv fejlesztéséhez és normáinak kialakításához. Részben helyettesítik a még készülő, négykötetes mai belorusz nyelvi szótárat. Ezek a kétnyelvű szótárak (a belorusz szavak jelentését oroszul, az orosz szavakét pedig beloruszul magyarázzák) a tudományos és gyakorlati célokra más népek számára is hasznosak.

Számunkra, litvánok számára (fordítók és nyelvészek számára) a „Belorusz–orosz szótár” jelentősebb. A fordítóknak gyakorlati célokra van rá szükségük, a nyelvészeknek pedig sok anyagot kínál a nyelvtörténet tágabb körű vizsgálatához, valamint a litván és belorusz nyelvi kapcsolatok feltárásához. Végül lehetővé teszi annak nyomon követését, hogy mely belorusz szavak kerültek át a litván nyelvbe, és fordítva.

Íme néhány példa: az említett szótárban található szavak a nyelvészek többségének véleménye szerint a balti nyelvekből (különösen a litvánból) átvett belorusz jövevényszavak: апу́д←aruodas, баланда←balanda, до́йлид←dailidė, дзёгаць←degutas, eipca←diršė, дзірван←dirvonas, янтарь←gintaras, ядоўка←indauja, гўня←jauja, коўш←kaušas, клыша-ногі←klišas, клуня←kluonas, кулеша←kulšė, кумпяк←kumpis, пакульне, пакля←pakulos, парасё, парасок←paršiukas, рэгені←regzinės, рупец←rūpėti, сцірта←stirta, свірэн←svirnas, шакалана←šakalai, шишок←šeškas, шуля, шу-

⁵ Lásd: Інструкцыя па збіранню матэрыялаў для складання абласных слоўнікаў беларускай мовы, вып. I, Мінск, 1959, p. 3.

236

ло←шулас, твань←tvanas, потувнис, вагаць←vagoti, венецрь←venterīs, жлукта←žlugtac stb.⁶.

Valószínűleg a balti nyelvekből kölcsönzött szavak közé sorolható még a következő néhány belarusz szó: атоса←atsaja, атасіея, бамбіза „lomha, hosszú”, бурбалка „1. buborék, 2. vízililiom”, мянта, мянташка „fújtató”←mentė, шыпулька „tüske”←šipulys stb.⁸. A jövőben, különösen a teljes belarusz szótár megjelenése után, kétségkívül még több ilyen kölcsönszót fognak feltárni, mert a recenzált szótár korlátozott terjedelme miatt az ismert balti kölcsönszavak egy része nem került bele; például hiányzik belőle дулькі „a kenderkóc pora”⁹, лаума, лузме „laumė, boszorkány”, путра←putra, свер, свіриня←svirtis, жэгіні←žaginys stb.

Másfelől viszont számos olyan szó is található benne, amely a litvánban szlavizmusként ismert. Így segíthet a litván etimológusoknak az egyes litván szlavizmusok közvetlen eredetének meghatározásában. A litván irodalmi nyelvben használt, régi, közvetlen belarusz kölcsönszavak közül, amelyeknek nincs litván megfelelőjük, a következők említhetők: barščiai←борщ, bulvė←бульба, noragas←нарог, smuikas←смык stb. Sokkal több, a belarusz nyelv egyes nyelvjárásaiból átvett kölcsönszót használnak nyelvjárásainkban, például: kožnas „mindegyik”←кожны, skūpas „fukar”←скупы, skūra „bőr”←скура, trivoti „szenvedni”←трываць stb. Remélhető, hogy a belarusz szótár segít majd jobban feltárni a litván nyelv egyes nyelvjárásaiban használt kölcsönszavak eredetét is.

Számos előnye mellett a „Belarusz–orosz szótárnak” sajnos hiányosságai is vannak. Véleményünk szerint teljesen fölöslegesen zsúfolták tele kevéssé szükséges nemzetközi szavakkal (фанадізацыя, фантом, паліцыянія), a világ különböző vidékeinek és városainak nevével (Сан-Хуан, Сарэма, Сарэнта) stb. Ezek helyett inkább több belarusz népi szót és szinonimát kellett volna közölni, amelyekből bőségesen akad a nyelvjárásokban, de nem kerültek be a szótárba, például: грыўшына „tarlórépa, sétinys”, калубель „bölcső”, крошні „hátikosár”, плоскуны „korpásodás, kender”, зопка „abrakinė” stb.¹⁰ Emellett nem ritka, hogy ritka szinonimák kerültek be a szótárba: гладыш „fazék”, кухцік „bögrécske, merőkanál”, мэндлік „guba”, рамень „öv”, сірма „szénakazal, kúp”, жеродка „szénahordó rúd” stb., miközben ezek elterjedtebb alakjait (ладыш, кухлік, мэндля, рамень, скірда, жердзь stb.) egyáltalán nem tüntették fel. Egyes szavaknak nem minden jelentését adták meg, például: ўсхода többek között „termést” is jelent, загон jelentése „szénaszárító állvány”, хлуд és тын pedig „a kút föld fölé magasodó káváját” jelenti stb.

A szótárban bőven találhatók normázásra szoruló morfológiai és fonetikai párhuzamok, például: блішчаць; блішчаць, крутануць: крутануць, прыстасованы: прыстасаваны stb.

A jelzett hiányosságok ellenére a „Belarusz–orosz szótár” jelentős hozzájárulás a belarusz lexikográfiához, és nagy segítséget nyújt a litván nyelvészeknek és fordítóknak.

A. Vidugiris

⁶ Vö. A. Sabaliauskas, Naujas etimologinis rusų kalbos žodynas, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, IV, Vilnius, 1961, 319. o. kk., továbbá e kötet 84. o. kk.

⁷ E szó litván eredetére V. Urbutis is rámutatott: Senieji latvių kalbos žodynai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, VI, Vilnius, 1963, 298–929. o.

⁸ E szavak közül sokat használnak a Białystok környéki szomszédos lengyel nyelvjárásokban is; vö. Cz. Kudzinowski, Jaćwingowie w języku, „Acta baltico-slavica“, Białystok, 1964, 223–235. o.

⁹ A дулькі szót (vö. наглыкацца дулькой) a Zietėlą (Diatlova), Lida és más környékbeli belarusz nyelvjárásokban használják.

¹⁰ A „Дыялекталагічны атлас беларускай мовы” (Мінск, 1963) szókincsi fejezetére támaszkodik.

237