MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985)

TIIT ERELT

MOTIVÁLT ÉS ARBITRÁRIS TERMINUS AZ ÉSZT TERMINOLÓGIÁBAN

A terminológiában a motiváltság azt jelenti, hogy a fogalom jegyei világosan kifejeződnek a nyelvi egységekben, vagyis egyes lényeges jegyek külön is megvalósulnak nyelvi síkon. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a fogalom jegyei motiválják a terminust. A terminusok motiváltsága azt eredményezi, hogy a fogalom rendszeren belüli helye átragyog a terminuson.

A terminusban mint megnevezési módban rendszerint csupán a fogalom két-három jegye valósul meg; ennek szükséges feltétele azonban, hogy a terminus legalább elméletileg feltárja a fogalom lényegét. Gyakorlati szempontból lényegesebb e fogalom más fogalmakkal való kapcsolatának kifejezése. A fogalmak közötti viszonyokat, illetve azt, hogy a terminus egy meghatározott terminológiai sorhoz tartozik, gyakran a morféma megismétlése vagy azonos szóalkotási modell jelöli.

A morféma megismétlésére példaként említhető az -ik képző a korcsoportok elnevezéseiben. Ezek a pedagógiai terminusok az észt nyelvben a 60-as évek végén keletkeztek. Ugyanaz a képző az egész, tartalmilag homogén terminuscsoportnak azonos megformálást ad: imik „csecsemő”, maimik „1–3 éves gyermek”, koolieelik „óvodás, 3–7 éves gyermek”, kaanik „alsó tagozatos tanuló, 7–11 éves gyermek” és mürsik „11–15 éves gyermek”. Az egységes kifejezésre való törekvés egyetlen nyelv határain is túlterjedhet. Például a geológiai terminológiában az ásványok nevei tulajdonnévi tőből képződnek az -ut képző segítségével (észtül -iit). Az ilyen képzés természetesen a megfelelő helyesírási változatokban kulturális térségünk bármely nemzeti nyelvére jellemző: oroszul бемит, észtül бёмит.

Az azonos szóalkotási modell ismétlődésére példaként az észt összetett szavak szolgálhatnak, amelyekben az alaptag a cselekvést, a meghatározó tag pedig annak eszközét jelöli. Az észt összetett szavakban az alaptag mindig a második helyen, a meghatározó tag pedig az első helyen áll. A terminológiában a szavak nominativusi összetétele ajánlott, vagyis kívánatos, hogy a meghatározó szó nominativusi alakban álljon. A köznyelvben azonban, a

156

különösen a nyelvjárásokban, gyakrabban genitivusi alakban szerepel. A terminológiában viszont például a kapcsolat minden fajtájának és alfajának megnevezése ugyanazzal a szóalkotási modellel jött létre: a kapcsolat eszközének neve nominativusban + a side „kapcsolat” szó: elekterside, laserside, postside, raadioside, selektorside, telefonside, telegraafside, teletaipside, traat side.

A terminológiai motiváltság kétféle: morfémikus és szemantikai. Morfémikus motiváltság esetén a terminusként működő szó vagy szókapcsolat több morfémából áll, amelyek kiválasztását jelentésük határozza meg. A morfémikus motiváltság egyrészt az összetett szavakban mutatkozik meg: toorvask — a toor és a vask morféma, „nyers réz”; raadiosõlm — a raadio és a sõlm morféma, „rádiócsomópont”; tolmukogur — a tolmu és a kog tőmorféma, valamint az ur képzőmorféma, „porgyűjtő”; másrészt a származékos szavakban: salvestus — a salve tőmorféma, valamint az st és az us képzőmorféma, „felvétel”; veetustamine — a vee tőmorféma, valamint a tu, sta, mine képzőmorfémák; harmadrészt pedig a szókapcsolatokban: vaba keha „szabad test”, vahti all „őrizet alatt”.

A szókapcsolatok motiváltságát rendszerint harmadik típusként, szintaktikai motiváltságként kezelik. Például V. P. Danilenko a szóalkotási-morfológiai, a szintaktikai és a szemantikai motiváltság megkülönböztetését tartja a legobjektívebbnek¹. Ez talán az orosz nyelv szempontjából valóban objektív. Az észt nyelv szempontjából viszont nincs szükség a szintaktikai motiváltság külön kiemelésére. A morfémikus motiváltság szókapcsolatokra is alkalmazható. Például a absoluutne kõrgus és az absoluutkõrgus terminuspárok (mindkettő jelentése „abszolút magasság”), az esmane tööt lus és az esmastööt lus (mindkettő „elsődleges feldolgozás”), az ühes vahetuses töö, ühe vahetusega töö és az ühevahetuseline töö (oroszul szintén „egyműszakos munka, egyműszakos munkavégzés”) olyan szabadon váltakozó formai változatok, hogy nem szükséges őket motiváltságuk típusa szerint megkülönböztetni. Az észt terminológiában a morfémikus motiváltság az alapvető; tartalmát tekintve szóalkotási motiváltság, ráadásul az észt szóalkotás igen gazdag.

Röviden szóljunk az észt nyelvű terminusok szemantikai motiváltságáról is. Az észt terminusok között meglehetősen sok olyan szó van, amely szemantikai átvitel eredményeként vált terminussá². Forrásuk egyaránt lehetett a köznyelv, más szakterületek terminológiája, illetve a nyelvjárások. Például az ergastama köznyelvi szó az atomfizikai terminológiában „gerjeszteni” jelentésben használatos

¹ Даниленко В. П. Русская терминология/Опыт лингвистического описания.— М., 1977, с. 63.

² Lásd erről: E r e l t T. Eesti oskuskeel.— Tallinn, 1982, lk. 34—35, 75, 98.

157

(magok)»; nyelvjárási eredetű szó madel „deszkákból készült alátét”, az autóipari terminológiában „oldalfalakkal ellátott plató”, innen tadelauto „platós teherautó”. Az észt terminológiában sokkal több ilyen szemantikailag motivált terminus is lehetne, különösen metafora útján keletkezett képszerű terminus, például az ásványok (opálok) nevei: kassisilm „macskaszem” és tiigrisilm „tigrisszem”. A képszerű terminusok többnyire meglehetősen rövidek, alkotóik találékonyságát tükrözik, és életképesek. Az ilyen terminusok használata nem sérti a terminológiai szöveg stílusának semlegességét. Az ilyen terminushoz társuló asszociációk csak addig kísérhetik azt, amíg meghonosodik a nyelvben.

A motiválatlan terminusok nem származékszavak. Például az iks és aken betűkombinációk, valamint az ajtó és az ablak csak konvencionálisan kapcsolódnak a megfelelő tárgyakhoz. Szemantikai motiváltságról csak átvitt értelemben beszélhetünk, például: tiib „szárny” katonai értelemben.

Mennyire lehetnek motiváltak az idegen eredetű terminusok? A terminológiai szakirodalom általában a görög–latin alapú terminusokat tekinti motiváltnak, míg a más nyelvekből átvett szavakat arbitrárosnak (motiválatlannak) tartja. Így például a proloog motivált terminusnak tekinthető, a pullover pedig arbitrárosnak. Helyesebbnek tűnik az idegen terminusokat olyan területként kezelni, ahol a motiváltság és az arbitraritás nem állítható élesen szembe egymással. Az idegen terminusok olyan mértékben motiváltak, amennyire a szakemberek ismerik az idegen nyelveket. A motiváltság jellemzésekor a nyelvész azt mondja, hogy „a szó belső formája átlátszó”. A görögül tudó számára a proloog szó eredeti jelentése áttűnik a formáján. Az angolul tudó „átlát” a pullover szón.

A szakember által nem ismert nyelvből átvett szó, illetve a saját nyelvi új tő (akár mesterséges, akár egy olyan nyelvjárásból származik, amelyet nem ismernek) egyenlő helyzetben van. A fogalmakhoz való kapcsolatukat egy semmivel sem motivált konvenció teremti meg. Így arbitrárosak például az olyan új észt mesterséges szavak, mint a raal „számítógép”, a tärk „alfanumerikus jel” stb.

Úgy tűnik, nem egészen helyes olyan élesen megkülönböztetni a motivált és az arbitráros terminusokat, ahogyan ez eddig történt. Talán a motiváltság fokozati skálája objektívebb. A skála jobb oldalán a tisztán és erősen motivált szókapcsolatok és összetett szavak találhatók; tőlük balra állnak a képzett szavak, amelyekben a motiváltság már gyengébben érvényesül; még balrább a szemantikailag motivált szavak, majd olyan zóna következik, amelynek szavai közvetlenül attól függnek, hogy a terminusok használói érzékelik-e a motiváltságot vagy sem, azaz itt találhatók az idegen eredetű

158

terminusok és a saját nyelvi, részben motivált új tövek. Végül a skála bal oldalán az arbitráros terminusok állnak: az olyan nyelveken alapuló idegen terminusok, amelyeket nem ismernek, valamint a saját nyelvi új tövek. A motiváltság tehát ezen a skálán – mint általában a skálákon szereplő valamennyi mennyiség – balról jobbra növekszik.

A terminológia kulcskérdése, hogy melyik terminust részesítsük előnyben: a motiváltat vagy az arbitrárost. A motivált terminus fő előnye a fogalom átláthatósága. A motivált terminus azonban még a definíciót sem helyettesítheti, mivel minden terminusnak megvannak a maga korlátai a fogalom kifejezésében. A motivált terminusok hosszabbak, mint az arbitrárosak. A fajfogalmak szisztematikus megnevezése olykor gyakorlatilag használhatatlan, terjengős terminusok létrehozásához vezethet. Ha egy ilyen terminus gyakori, felmerül az igény, hogy rövidebbel helyettesítsék. Erre a következő lehetőségek kínálkoznak. Először: elhagyható a fajmegkülönböztető jegy. Ebben az esetben a terminus megőrzi formai kapcsolatát az eredeti kifejezéssel, de a szövegkörnyezettől függővé válik. Másodszor: a hosszú, egyértelműen motivált terminus helyettesíthető egy rövidebb, kevésbé motivált terminussal, azaz a szókapcsolat vagy összetett szó képzett szóval, például sulav element — sular „olvadóbetét, olvadóelem” helyett, sõõteseade — sõõtur „adagoló” helyett, nihkmõõteriist — nihik „tolómérő” helyett. Harmadszor pedig a hosszú terminus rövid, arbitráros terminussal helyettesíthető. Ez utóbbi esetben megszűnik a kapcsolat az eredeti formával, a terminus azonban független marad a szövegkörnyezettől: elektornarvuti=raal „számítógép”, põlevkivituhkbetoon=kukeroon „olajpala-hamutartalmú beton”, ristvälja-masinvõimendi=amplidüün „amplidin”. Az ilyen szinonimapárokban mindkét terminus elfogadható. Az ilyen szinonímia a gyakorlatban nem okoz semmiféle kárt, ellenkezőleg, gyakran enyhíti a terminus kifejezőképessége és kommunikációs képessége közötti ellentmondást. A szövegalkotáshoz mindkét változat szükséges: molekulaarkvantgeneraator és maser, molekuláris kvantumgenerátor és maser.

A motivált és arbitráros terminusok arányának kérdése nagyrészt arról szól, hogy a kétféle memória közül melyiket terheljük: az operatív vagy a tartós memóriát. Például a motivált terminus, a trükitüübi jalas tähepildist üles—või allapoole ulatuv osa „a betű vállrésze”, az operatív memóriát terheli, az arbitráros sümik pedig a tartós memóriát. Az operatív memória terhelésének csökkentése érdekében a nyelv új szavakat vezet be, amelyeket a tartós memóriában kell rögzíteni. Új szó bevezetése akkor indokolt, ha elősegíti a gondolkodás gazdaságosságát. Például indokolt új tő bevezetése, akár saját nyelvi, akár idegen eredetű, ha ennek segítségével több szükséges terminus hozható létre – képzett és összetett szavak, valamint szókapcsolatok, amelyek egyik alkotóeleme ez a tő. Az új tövet optimálisan kell felhasználni.

159

Az „optimális” nem értendő úgy, hogy „maximális”. Például, ha ugyanabból a tőből maximális számban képezünk származékos terminusokat, könnyen már kellemetlen paronímiába eshetünk.

A terminusok pedagógiai szempontú értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az önkényes terminusokat be kell magolni, míg a motiváltak rendszerint maguktól elsajátíthatók. A motivált terminus mintegy világosabban juttatja el a fogalmat a tudatba, és elősegíti a fogalmi hierarchia megértését.

Tehát sem a motivált, sem az önkényes terminusoknak nem szabad általános elsőbbséget adni. Akár szótárról, akár terminológiai szövegekről van szó, az egyes terminusok közötti választáskor minden konkrét esetet meg kell vitatni.