МОКСЛО КАЛБОС КУЛТОРОС ИР ТЕРМИНОЛОГИЈОС ПРОБЛЕМОС ЛИЕТУВИŲ КАЛБОТЫРОС КЛАУСИМАИ, XXIV (1985)

ЕЛЕНА ИОСИФОВНА ХОТЯНОВИЧ

A TUDOMÁNYOS STÍLUS FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY TENDENCIÁJÁRÓL AZ OROSZ ÉS A BELORUSZ NYELVBEN

A tudományos-műszaki forradalom körülményei között rendkívüli mértékben növekszik a tudomány társadalmi szerepe és hatása a társadalmi élet valamennyi területére, így a nyelvek működésére, fejlődésére és kölcsönhatására is. A kutatómunka tömegessé válása, a felfedezések nagy száma, a tudományos publikációk összterjedelmének növekedése (az úgynevezett „információs robbanás” és a hozzá kapcsolódó „terminológiai” robbanás), valamint a tudományos ismeretek nemzetközi cseréje, amely a terminológiai szókészlet nemzetköziesedéséhez vezet, hatással vannak a nyelv egészére, és funkcionális eltolódásokat idéznek elő a tudományos beszédstílusban. Ezzel összefüggésben a tudományos-műszaki szakirodalom nyelvével kapcsolatos kutatások különösen aktuálissá válnak.

A széles körben kibontakozó fordítói tevékenység és a nyelvek közötti kapcsolatok erősödése megköveteli a közeli rokon nyelvek tudományos beszédstílusának összehasonlító vizsgálatát. Ilyen kutatások már folynak az orosz és az ukrán nyelv anyagán. Megjelent az „Az orosz és az ukrán nyelv összehasonlító stilisztikája” című mű (Kijev, 1980).

A közeli rokon nyelvek összehasonlító vizsgálata lehetővé teszi, hogy a szoros nyelvi érintkezés körülményei között meghatározzuk a rokon nyelvek fejlődésének közös törvényszerűségeit és mindegyikük sajátosságait, feltárjuk a kölcsönhatás, esetleg a közeledés konkrét formáit és módjait, megoldjunk számos fordítási kérdést (az összehasonlító stilisztika és a fordításelmélet kapcsolata ugyanis kétségtelen), továbbá meghatározzuk a nyelvi eszközök alkalmazásának elvont, konstrukciós-stilisztikai irányultságát a kommunikáció konkrét funkcionális-tartalmi területén.

Az ukrán és a belorusz nyelvtudomány előtt közös problémák és feladatok állnak, ez azonban nem mentesíti a kutatókat annak szükségessége alól, hogy összehasonlítóan vizsgálják mind az orosz és ukrán, mind az orosz és belorusz nyelv stilisztikai rendszereit. Különösen fontosak az ilyen kutatások a belorusz nyelv számára, mivel a belorusz nyelvtudományban jelenleg még kevéssé tanulmányozták a beszédeszközök megválasztásának kérdéseit a tudományos, a hivatalos és más stílusokban.

A közeli rokon nyelvek stilisztikai rendszereinek és eszközeinek összehasonlító vizsgálatára irányuló feladat elvben nem különbözik az általános feladattól

146

a közeli rokon nyelvek összehasonlító vizsgálatára¹, és úgy fogalmazható meg, mint egyrészt stilisztikai közösségük, másrészt pedig stilisztikai különbségeik feltárása, amelyek az adott funkcionális stílus keretein belül a kifejezőeszközök nemzeti sajátosságait tükrözik ².

A kiterjedt nyelvészeti szakirodalomban számos általános megállapítás található a különböző nyelvek tudományos stílusának rokonságáról. A keleti szláv nyelvek kutatóinak még több okuk van e rokonság hangsúlyozására, mivel a valamennyi nyelv tudományos stílusára jellemző vonásokhoz (az általánosításhoz, az objektivitáshoz, a kifejezett logikussághoz és a kifejtés következetességéhez, a jelentésbeli pontossághoz, a rejtett érzelmi töltethez stb.) itt hozzáadódnak a közös eredet és az érintkezés eredményeként kialakult hasonló vonások fejlődésének tényezői, s ebből következően a funkcionális kategóriák nyelvi kifejezésének azonossága vagy rokonsága a nyelvi rendszer valamennyi szintjén. A közös eredet és a nyelvi érintkezés azonban nem feltétlenül jár tipológiai hasonlósággal, ami az említett tényezők belső összetettségéről tanúskodik.

Az orosz–belorusz nyelvi érintkezés a különböző történelmi korszakokban eltérő irányultságú volt. „A XVI—XVII. században egyértelműen az ukrán–belorusz hatás volt túlsúlyban az orosz irodalmi nyelvre”³. Ezt bizonyítják az olyan lexikai elemeknek is az óbeloruszból (pontosabban más nyelvekből az óbeloruszon keresztül) az orosz nyelvbe való bekerülésére vonatkozó tények, mint администратор, апелляция, апробация, арена ⁴. Később bizonyos történelmi (társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális) körülmények következtében a belorusz nyelv funkciói beszűkültek. A jelenleg ismert régi emlékek közül az utolsó óbelorusz könyv 1722-ből származik ⁵. A belorusz nyelv hosszú időn át fennmaradásának, belső és funkcionális fejlődésének fő formáivá a belorusz nyelvjárások és a szóbeli népköltészet váltak.

Az írott hagyományok ilyen megszakadása oda vezetett, hogy a belorusz nyelv tudományos stílusának kialakulásakor (a belorusz tudományos

¹ Типология сходств и различий близкородственных языков. — Кишинев, 1976, с. 4—8; Ткаченко О. Б. Проблемы сопоставительно-исторического изучения славянских языков. — ВЯ, 1981, № 1, с. 48—59.

² Булахов М. Г. Основные вопросы сопоставительной стилистики русского и белорусского языков. — Минск, 1979, с. 3.

³ Филин Ф. П. Истоки и судьбы русского литературного языка. — М., 1981, с. 171.

⁴ См.: Булыка А. Н. Даўнія запазычанні беларускай мовы. — Мінск, 1972, с. 19, 26, 28—29; Пы [sic] вторак Г. П. Русско-белорусские языковые контакты на разных исторических этапах. — В кн.: Русский язык в его связях с украинским и другими славянскими языками: Тез. докл. и сообщ. Симферополь, 1973, с. 245—249.

⁵ Жураўскі А. І. Гісторыя беларускай літаратурнай мовы. — Мінск, 1967, т. 1, с. 356.

147

… stílus a mai állapotához közelítő formájában a XIX. század végén–a XX. század elején kezd kialakulni.) Jelentős szerepet játszott az orosz nyelvhez való igazodás, különösen a belarusz terminológia kialakításában – amely a tudományos stílus szókészletének legjelentősebb csoportja. Ez az igazodás összefüggött az orosz tudomány magas fejlettségének hatásával, valamint azzal a nagy segítséggel, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és az ország más tudományos központjai nyújtottak köztársaságunknak a kutatások megszervezésében és a tudományos utánpótlás képzésében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. Például a V. I. Leninről elnevezett Belarusz Állami Egyetemen való munkára Moszkvából, Petrográdból, Kijevből és Szmolenszkből hívtak meg tudósokat. Nem utolsósorban az a tulajdonképpeni nyelvészeti ok is szerepet játszott, hogy az orosz nyelvben már kialakult a funkcionális stílusok rendszere, így bizonyos mértékben mintául szolgálhatott a belarusz nyelv számára.

Az orosz és a belarusz nyelv genetikai rokonsága, valamint az orosz nyelv hatása a belarusz funkcionális stílusok kialakulására a tudományos stílus szókészletének viszonylagos közösségéhez vezetett e nyelvekben. Ez a közös gyökerű szókészleti állomány meglétében, az internacionalizmusok jelentős rétegében, illetve az oroszból a belaruszba közvetlenül átvett szavak jelenlétében mutatkozik meg. Ez a közösség a mélyülés irányába mutat, összhangban azzal a tudatosan megfogalmazott elvvel is, hogy a Szovjetunió népeinek irodalmi nyelvei között a megfelelő terminusok a lehető legkevésbé térjenek el egymástól. Az orosz és a belarusz terminológiai, illetve általános tudományos szókészlet közötti eltérések minimalizálásának elve azonban nem mindig érvényesül. Az orosz tudományos szakirodalmi funkcionális stílusban gyakran előnyben részesítik az idegen eredetű általános tudományos szavakat, például: approximál (ahelyett, hogy: hozzávetőlegesen kifejez), implicit (ahelyett, hogy: beleértett), reprezentál (ahelyett, hogy: bemutat), szakrális stb. A belarusz nyelvben ez az irány kevésbé érvényesül, mivel a tudományos előadásmód kialakításakor az egyik ellentmondásos tendencia az volt, hogy egyrészt átvegyék az internacionalizmusok alapvető készletét, másrészt pedig „a lehetőségekhez mérten a köznyelv élő szókészleti erőforrásait használják fel”⁶.

A terminusképzés néhány sajátossága egyes orosz–belarusz terminológiai párhuzamok összevetésekor is megfigyelhető. Így például az orosz terminusoknak млекопитающие, питающая (силовая) сеть, питающее напряжение, схема питания megfelelően a belaruszban ezeket találjuk: млекакормячыя, жывлячая сетка, сілкуючае напружанне, схема сілкавання. A питать szóból, amely könyvies árnyalatú,

⁶ Красней В. П. Белорусская филологическая терминология начала XX века: Автореф. дис.... канд. филол. наук. — Минск, 1969, с. 14.

148

keletkezett valamennyi orosz terminus. A belarusz nyelvben a terminusképzés a szó tövéül szolgáló ige jelentésárnyalataitól függően differenciálódik: питать — belaruszul: 1. карміць (млекакормячыя); 2. biol., fiz. жывіць (жывічная сетка); 3. сілкаваць (munkavégzéshez anyagot biztosít — сілкуючае напружанне).

Új belarusz terminusok kialakulásához vezetett az orosz nyelvi mintáknak megfelelő, számos szerkezeti típusú tükörfordítás alkalmazása, például: мировоззрение — светапогляд, облучение — абпраменьванне, отвлеченность — абцягненасць. A tükörfordítás elősegítette a belarusz nyelv szóalkotási lehetőségeinek kibontakozását, megváltoztatta egyes szóalkotási típusok produktivitását, és hozzájárult a belarusz nyelv morfémakészletének fejlődéséhez. Másfelől a belarusz nyelv saját terminusképzési lehetőségei is következetesen érvényesültek, például: адзіночналікавыя, множналікавыя назоўнікі — «singularia tantum» és «pluralia tantum»; igen találó belarusz terminusok: адцэнтрабежная, дацэнтрабежная сіла — центробежная, центростремительная сила.

A tudományos beszédkultúra kérdésével kapcsolatban természetesen felmerül a terminológiai szókészlet szinonímiájának és változatosságának problémája. Ha „valamely tudományág kialakulásának időszakában a terminusok és az általuk jelölt fogalmak közötti egyértelmű megfelelés hiánya a folyamatosan zajló névadási folyamatot tükrözi, és elkerülhetetlennek tekinthető”⁷, akkor az orosz és a belarusz nyelv mai állapotában ez a jelenség a terminusok rendezésével és szabványosításával kapcsolatos problémák megoldatlanságáról tanúskodik. Például a „rezgés” jelentésében a belarusz tudományos stílusban két terminus használatos: ваганне és хістанне (például: сума... схільна да хістання; цеплавыя ваганні атамаў). Noha a Belorusz Szovjet Enciklopédia Főszerkesztősége mellett működő Tudományos és Műszaki Terminológiai Bizottság a ваганне terminus használatát javasolta (mivel a хістанне szónak van egy további, érzelmileg színezett „imbolygás” jelentése is), a tudományos cikkekben mindkét terminus előfordul. Ennek nyelven kívüli okai vannak, mindenekelőtt az orosz–belarusz tudományos kétnyelvűség megléte és az, hogy a belarusz anyanyelvűek e kommunikációs területen az orosz nyelv használatára törekszenek⁸. Ebből következik, hogy a tudományos-műszaki értelmiség körében aktív és passzív kétnyelvűség egyaránt jelen van. Ennek eredményeként sok

⁷ Андреев Р. А. Вариантность компонентов составных наименований в современном французском языке.—В кн.: Научный симпозиум «Семиотические проблемы языков науки, терминологии и информатики». М., 1971, с. 534.

⁸ „Minél nagyobb mértékben nemzetköziesedik a nyelvi érintkezés valamely területe, annál inkább érvényesül az a tendencia, hogy a nyelv beszélői a nemzeti nyelvről a nemzetközi érintkezés nyelvére térjenek át” (Міхневіч А. Я. Функцыі мовы і маўлення і праблемы беларуска-рускага двухмоўя.—В кн.: Пытанні білінгвізму і ўзаемадзеяння моў. Мінск, 1982, с. 75).

149

A cikkek orosz nyelven íródnak, majd szótár segítségével belaruszra fordítják őket.

Az orosz скорость terminusnak két belarusz szó is megfelel: скорасць és хуткасць, például: касмічная скорасць, лінейная скорасць крышталізацыі — касмічная хуткасць, хуткасць рэакцыі. A terminus kiválasztására azonban itt az orosz nyelv úgy hat, hogy az orosszal azonos terminusok (скорасць) használati gyakorisága magasabbá válik, mint szinonimáiké (хуткасць). Ráadásul a belarusz хуткасць szó jelentése „gyorsaság” is, például: хуткарослыя пароды, хуткія малекулы; ez szintén elősegíti, hogy a tudományos szövegekben a скорасць „sebesség” jelentésben rögzüljön.

Ha viszont megtagadjuk a létjogosultságot a szinonim terminusoktól és változatoktól, hogyan oldható meg a tudományos stílus beszédszintjén megmutatkozó változatosságra irányuló tendencia kérdése? Úgy tűnik, hogy megengedhető olyan változatok létezése, amelyek részben eltérő összetételük ellenére stilisztikai és szintaktikai funkcióik tekintetében azonosak, amennyiben a változatok használata nem sérti a tudományos szöveg szemantikai pontosságát, például: агародніцтва — гародніцтва, лесанаднаўленне — лесаўзнаўленне.

Az orosz és a belarusz nyelv tudományos stílusának lexikai szintű összehasonlító vizsgálata lehetővé teszi a tudományos szövegek terminológiai telítettségének meghatározását az orosz és a belarusz nyelvben, a nyelvi egységek stilisztikai jelöltségének megállapítását, a metafora és más képszerű kifejezőeszközök szerepének feltárását az összehasonlított nyelvek tudományos szövegeiben, valamint annak vizsgálatát, hogy miként tükröződnek a nyelv nemzeti sajátosságai a szókincs nemzetközi rétegeiben. Az orosz és a belarusz nyelv tudományos stílusának kialakulására jellemző eltérő körülmények és időbeli tényezők e stílus nyelvi eszközeinek sajátos viszonyához, az orosz nyelv tudományos stílusának a belaruszhoz képest világosabb és határozottabb elkülönüléséhez, valamint a belarusz nyelv tudományos stílusának fejlődésében megmutatkozó ellentmondásos tendenciák érvényesüléséhez vezettek.