LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

SAULIUS AMBRAZAS

A VERBÁLIS ABSZTRAKTUMOK SZÓKÉPZÉSI TÍPUSAINAK TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSA

A szóalkotási kategóriát a szóalkotási típusok paradigmája¹ alkotja. Ebben a legfontosabb helyet egy vagy több produktív típus foglalja el, amelyek szóalkotási jelentése egybeesik az egész kategória jelentésével. Ezek alkotják a kategória szemantikai központját, míg a szűkebb vagy specializáltabb jelentésű többi szóalkotási típus annak perifériáját². E cikk célja, hogy áttekintse a változásokat a litván nyelv igei absztraktumainak (nomina actionis; a továbbiakban: NA) kategóriájának szemantikai központjában.

A mai litván nyelvben az NA kategória központját kizárólag a -imas/-ymas képzős származékok alkotják. Ezek bármely igéből képezhetők, és rendszerint megőrzik a cselekvés vagy állapot kategóriajelentését³. A végződéses származékok ma periférikusak. A mai nyelvben gyakran specializált jelentésben használatosak, és nemritkán különféle szakterületek terminusaiként szerepelnek⁴.

Az igei absztraktumok XVI–XVII. századi írásos emlékekben végzett vizsgálata azt mutatja, hogy e kategória akkori állapota más volt. A végződéses származékok, amelyeknek ma konkrétabb vagy specializált jelentésük van, a régi írásos emlékekben még egyszerűen cselekvések megnevezéseként használatosak voltak. Ezt mutatják az alább közölt példák.

Az NA mūšis M. Daukša Postillájában még csak „ütés” jelentésű: mušbi pjaßtaku ir kůmſciu … kąkino Wießpati DP 167₁₉–₂₀ (ugyanott: 160₁₁, 161₂₂,₂₆; eredeti: bicie, karanie, policzki, razy⁵). Ugyanebben a jelentésben számos más, XVI–XVII. századi litván nyelvemlékben is használatos volt (VlnE 42₂₂, 51₄; BB Pat 17,10; 18,8; 20,30; 28, 6; Lex 75, 84a; SD³ 13; SIG II 81₁; Ch¹ Luk 12,18; ApD 16,18; 2 PvK 6,5; 11,23; 11,24; 1 Ptr 2,24). A mai nyelvre jellemző „harc, csata” jelentésben a mūšis származék csak néhány régi szöveghelyen figyelhető meg: Bitwā. Pugna. Kawa / mußis ^SD³

¹Wellmann H. Deutsche Wortbildung: Typen und Tendenzen in der Gegenwartssprache. 2. Haupt. Das Substantiv. — Düsseldorf, 1975, S. 19—20; Мороховская Э. Я. Основные аспекты общей теории лингвистических моделей. — Киев, 1975, с. 82; Цыганенко Г. П. О словообразовательной парадигме — одном из компонентов теории словообразования. — В кн.: Изучение грамматического строя и преподавание грамматики в вузе и школе (Материалы Всесоюзной конф.). Кишинев, 1976, с. 72—73; Мурясов Р. З. О словообразовательных парадигмах. — В кн.: Словообразование и фразообразование: Тез. докл. науч. конф. М., 1979, с. 57—59.

² Plg. Furdík J. Zo slovotvorného vývoj slovenčiny. — Bratislava, 1971, s. 16.

³ Urbutis V. Žodžių darybos teorija. — V., 1978, p. 161, 215, 268—269.

⁴ Keinys S. Galūninė terminų daryba. — Kn.: Socialinės lingvistikos problemos (Lietuvių kalbotyros klausimai). V., 1979, t. 19, p. 167—169.

⁵ Kudzinowski Cz. Indeks-słownik do „Daukšos Postilė“ (toliau — KI). — Poznań, 1977, t. 1, s. 647.

88

17 (vö. SD³ 21, 136); Feldschlacht abazo mušis Lex 35; mušis (bitwa) PK 53₈, vö. még a hasonló jelentésű „emberölés (zabojstwo)”: Karalißtes šiames ießko … waydays ir mušieys SP II 155₁₅.

NA žinia a régi írásokban nemcsak „információt”, hanem „tudást” is jelent. Ezt az utóbbi jelentést a származékszó különösen gyakran K. Sirvydas Punktai című művében hordozza. A 26 előfordulásból 23 esetben a NA žinia jelentése „tudás”, például: gitumą žinios / ape wifą kas deßis I 14₁₅. Azok a szavak, umiejętność, wiadomość, amelyekkel K. Sirvydas a žinia szót fordította, a régi lengyel nyelvben szintén „tudást, ismeretet” jelentettek⁶. Ez a jelentés más XVI–XVII. századi írásokban is adatolható, például: Dok mums ßine ir drukibe Mž 53₅; parodęs lobius … mókßto arba žinios ßawós DP 436₆, vö. még Szinnę (Verstand) BB Pat 5,12; acc. sg. szinnę (Klugheit) Ps 7,4; Ape apßtepta žinia Roždńciaws SIG II 71₄; turi žinę wißu paprociu Ch¹ ApD 26,3. A mai nyelvjárásokban ez a jelentés csak megkövesedett kifejezésekben maradt fenn: mano trumpa žinia „keveset tudok” Grd; daug žinios yr galvoj „sokat tudok” Psv (LKŽK).

M. Daukša Postilájában ugyanezt a jelentést hordozza a NA pažinia: iżg pažinios ne įbitikeiimo ßawo pažino 404₃₅ (orig wiadomość). A mai nyelvjárásokban ez a származékszó sajátos, „ismeretség” jelentésben használatos („ismeretet, tudást” a XVI–XVII. században a megfelelő -tis képzős származékszó, a pažintis^⁷ is jelölte).

Az „ismeretlenség” ellentétes jelentését a régi írásokban az NA ismeretlenség fejezte ki, például: kas waikßčioia tamfumßia (ne žinios ir nūdžių) DP 510₃ (ugyanígy 234₃₆, 299₁₈, 528₃₈, 610₂₇ – eredetileg niewiadomość); Nießwiadomość / Imprudentia. Nepritirimas nežinia SD³ 218 (ugyanígy SP I 104₂₃, 117₉, 248₁₀, 294₁₀; II 8₂₂, 31₂₈, 112₄). Ma az NA ismeretlenség leggyakrabban az „ismeretlen” vagy az „ismeretlenség” jelentésben használatos.

Az NA imádság a XVI–XVII. századi írásokban az „Istenhez való fohászkodás; e fohász szövege” uralkodó jelentése mellett olykor „kérés” értelemben is előfordul (M. Daukša Postillájában 200 esetből 2 alkalommal): [Krisztus] imádságokkal tesz magáévá minket DP 380₁₃ (ugyanígy 545₅₂ – eredetileg prośba); hallgasd meg imádságom hangját (javítva erre: aßuftoghimo) mana BB Ps 28,2 (ugyanígy Ps 31,23 – eredetileg Flehen); imádságot (Bitte) Job 6,8; Lex 18: Vorbitt malda Lex 101a; Proßba / Petitio, precatio. Malda SD³ 346 (ugyanígy néhány későbbi írásban, lásd LKŽ VI 790). A „kérés” jelentés megfelel a *mel-/*mol- ige ősi „beszélni, kérni” jelentésének⁸, amelyet a melsti „kérni” ige mindmáig megőrzött. Hasonló irányú jelentésspecializálódás figyelhető meg az NA kérés esetében is. A XVI. században „imádság” jelentésben adatolták: daboießi praßchimo mana BB Ps 66,19 (eredetileg Gebet, továbbá Mž 362₅, 365₅, 392₅, 393₇).

Az NA naplemente, amelynek ma különféle specializált és konkrét jelentései vannak (LKŽ VIII 934), M. Daukša Postillájában még egy folyamat megnevezése volt: nūg ußtekeimo ßaules net’ ik’ nūlaidai garbūs yr wardas io 487₂₁. Kategóriajelentésében ez a képzett szó

^⁶ Reczek S. Podręczny słownik dawnej polszczyzny. – Wrocław etc., 1968, s. 548.

^⁷ Ambrazas S. M. Daukšas Postillájában a képzővel képzett igenevek. – Kalbotyra, 1983, t. 34(1), p. 80.

^⁸ Szemerényi O. Principles of Etymological Research in Indo-European Languages. – In: Etymologie / Hrsg. von R. Schmitt. Darmstadt, 1977, S. 338–345 litván nyelvű szöveggel; Иванов Вяч. Вс. Славянский, балтийский и раннебалканский глагол: Индоевропейские истоки. – М., 1981, с. 171.

89

Időnként későbbi írásokban is előfordul, például: nuolaidos (azaz leereszkedés) virvė LC 1884, 5 (LKŽ VIII 934).

NA pasaka a XVI–XVII. században „elbeszélés” jelentéssel bírt: Nepaniekin... pašakos wirefiniųjų DP 66₃₀ (ugyanígy 166₄₆, 272₄₁, 371₂₃, 475₅₁ – eredeti: powieść, przypowieść⁹); Ant tos pašakos akis atkelkite SIG II 20₁₈ (hasonlóan II 21₁, 26₁); nieku kitu neboWijos, tykt pašakomis naujenu Ch¹ ApD 17,21 (ugyanígy PvTit 1,14; PK 48₁₆); Wadiname ją Hiftoria, delto jog užrakina... tykrą pašaką ape tey, kas nufidawę Ch Job (bevezetés) (ugyanígy 2 Moz (bevezetés); Ch¹ 2 PvTm 4,4).

NA priep(u)olis (prýpuolis) a XVI–XVII. században „szerencsétlenség; bukás; váratlan esemény” jelentésű volt: iźg fwetimų priepůlů / mókikites DP 65₂₇ (11 előfordulás – eredeti: przypadek, przypadłość, przygoda¹⁰); wiſoki priepuoley (wſelakie przypadki) SP I 109₂₆ (ugyanígy II 14₂₅); I. sg. wiſokiame pripůly SIG II 2₁₅ (w żadnej przygodzie; ugyanígy II 16₁₀, 40₂₆¹¹); Przypadek / przygoda. Cafus repentinus, euentum Priepuolis SD³ 364 (ugyanígy SD¹ 147, 148, 171; SD³ 242, 319, 364, 414, 446); Zufall pripůlis, prigadas Lex 110a (hasonlóan PK 73₁₉, 112₁₂, 251₇ … 9 előfordulás; AK 85₁₅; BK 54₁₅; Ch¹ 1 PvK 7,15); iź priepůlo tokio iźbliūtas (w swym upadku... podźwigniony)¹². A ma elterjedt „a betegség súlyosbodása” jelentés egészen új; csak XX. századi forrásokban van adatolva¹³.

Hogy a végződéses származékok a XVI–XVII. században jobban megőrizték az NA kategóriajelentését, mint a mai nyelvben, azt az a körülmény is mutatja, hogy ugyanaz a terminologizálódott jelentés gyakran nemcsak a végződéses származéknak volt sajátja, hanem a vele párhuzamosan használt -imas/-ymas képzős származéknak vagy más képzős NA-nak is. Például M. Daukša a végződéses nuodžia alak mellett (187 előfordulás) a „vallási bűn” specializált jelentésében használta az -mė képzős nuodėmė származékot is (K. Sirvydas és S. M. Slavočinskis csak az utóbbit), Kis-Litvánia régi írásaiban pedig a nusidėjimas is előfordul. Ugyanezt a jelentést hordozza a ritka -tis képzős származék, a prasirastis (grzech) AK 23₂₄, 36₂₈, 39₁₈,₂₁; BK 6₉, 16₁₃.

A -ė végződésű származék, a gailė K. Sirvydas írásaiban nemcsak kategóriajelentésben, „bánat” értelemben használatos (pl.: Żal / żałowanie / żałość. Poenitentia, dolor. Gailyſta / gaile SD³ 520), hanem „bűnbánat” jelentésben is (pl.: Sakramento gailes – Sakramenta pokuty SP II 130₆), párhuzamosan egy másik végződéses származékkal, a gailius (pokuta) SP I 159₁₄ alakjával, valamint a képzős származékokkal: gailysta, gailystė, gailystavimas, például: Pokutá / Poenitentia, poena, multa, satisfactio pro defectibus suſcepta. Gailyſta / gayle SD³ 319; daritu gayliſti aźu ſawo nuſideimus (źá grzech ſwoy pokutowal) SP II 116₅; acc. sg. gayliſtawimu (pokuta) SP I 57₅¹⁴. Más XVI–XVII. századi szerzők erre a célra képzős NA-kat használtak: gailėjimas (is) DP 143x; SE 12₃; AK 10₂–₃, 24₇; BK 23₆; gailesys (gailesis)

⁹ Kudz inowski Cz. Kl, t. 2, s. 50.

¹⁰ Kudz inowski Cz. Kl, t. 2, s. 153.

¹¹ Lebedys J. Žodynėlis. – Kn.: Slavočinskis S. M. Giesmės tikėjimui katalickam priderančios. V., 1958, p. 502.

¹² Lebedys J. Ten pat.

¹³ Vö. még Būga K. Rinktiniai raštai / Sud. Z. Zinkevičius. – V., 1959, t. 2, p. 39.

¹⁴ Vö. még Zinkevičius Z. Kelios pastabos lietuvių XVI–XVII a. leksikos istorijai. – Kn.: Socialinės lingvistikos problemos (Lietuvių kalbotyros klausimai). V., 1979, t. 19, p. 121–122.

90

Mž 335₃; Vln 69₁₆; BP II 229₃; MT 2₁₀, 54₄, 61₁₁, 67₁₉,...; DP 6x; gailystė SE 57₂₆, 257₃; gailysta BK 43₁₃; prisivertimas BP 6x; liovimas(is) Vln, VlnE 4x; BP 2x.

A kategóriai jelentést a legtöbb esetben megőrizve, a XVI–XVII. századi végződésképzésű NA-k szemantikai szempontból alig különböztek a megfelelő -imas/-ymas képzős származékoktól. A régi írásokban megfigyelhető az a tendencia, hogy nem használták az -imas/-ymas képzős származékokat ugyanazon igéből képzett, velük szinonim végződéses származékok mellett. A XVI–XVII. századi litván nyelvemlékekben azok a végződésképzésű NA-k, amelyeknek nincs megfelelő -imas/-ymas képzős származékuk, rendszerint 48–90%-ot tesznek ki; azok között pedig, amelyeknek van ilyen párhuzamos származékuk, gyakrabban fordulnak elő a végződéses származékok, mint a megfelelő -imas/-ymas NA-k. A két említett NA-csoport aránya az egyes szövegekben eltérő. Ezt két körülmény befolyásolta: 1) a végződésképzésű NA-k összmennyisége; 2) a szerzők szinonimahasználati hajlama. Ahol viszonylag kevés a végződésképzésű NA, ott az -imas/-ymas képzős megfelelő is ritkábban fordul elő. Ez a kis-litvániai írásokra jellemző (Mž, Vln, BP, BB stb.). Például B. Vilentas írásaiban a végződésképzésű NA-knak mindössze 9%-a mellett találhatók a megfelelő -imas/-ymas képzős származékok. Nagy-Litvánia írásaiban, ahol jóval több a végződésképzésű NA, a megfelelő -imas/-ymas képzős származékok is gyakrabban fordulnak elő. A legtöbb ilyen párhuzamosság M. Daukša Postillájában található¹⁵, amelyre általában is a szinonimák bősége és változatossága jellemző¹⁶. Ezzel szemben M. Daukša Katekizmusában, ahol kevesebb a szinonima, a végződésképzésű NA-k mintegy 17%-ának van megfelelő -imas/-ymas képzős származéka.

A XVI–XVII. században a végződésképzésű NA-típusok többsége (különösen az -a, -is/-ys, -ia végződésű származékok) produktívabb volt, mint ma. Az adott korszak írásainak többségében több a végződésképzésű NA, mint a képzős (az -imas/-ymas képzős származékokat kivéve). A végződésképzésű NA-k különösen M. Daukša, K. Sirvydas és S. M. Slavočinskis írásaiban gyakoriak. A XVI–XVII. századi írásokban használt végződéses származékok közül ma sokat egyáltalán nem használnak, vagy csak nagyon ritkán. Például a K. Sirvydas Punktai című művében feljegyzett csoport NA-inak 46%-a, M. Daukša Postillájának 28%-a, K. Petkevičius Katekizmusának 26%-a, S. M. Slavočinskis énekeskönyvének pedig 22%-a nem jellemző a mai nyelvre.

Az itt közölt adatok arra engednek következtetni, hogy a XVI–XVII. századi NA-képzés szemantikai központját nemcsak az -imas/-ymas képzős származékok alkották (ahogyan ma), hanem a végződéses származékok is.

Az -imas/-ymas képzős származékok csak a litván nyelv önálló fejlődésének időszakában terjedtek el¹⁷. Még régebbi időkben, amelyekből nincsenek írott forrásaink, az NA-kategória szemantikai központját kizárólag végződéses származékok alkották; ezek más rokon nyelvek képzési paradigmáiban is fontos helyet foglalnak el. A szláv nyelvekben a végződésképzésű

¹⁵ Ambrazas S. Galūnių darybos veiksmažodžių abstraktai M. Daukšos Postilėje. – Baltistica, 1980, t. 16(1), p. 68.

¹⁶ Vö. Tangl E. Der Accusativus und Nominativus cum Participio im Alt litauischen. – Weimar, 1928, S. 8–11; Skardžius P. Daukša, a nagy-litvániai köznyelv első megteremtője. – Archivum Philologicum, 1933, t. 4, p. 12, 15; Lebedys J. Mikalojus Daukša. – V., 1963, p. 308–318.

¹⁷ Ambrazas S. Dėl veiksmažodžių abstraktų su priesaga -imas/-ymas darybos raidos. – Baltistica, 1983, t. 19(1), p. 66–69.

91

Az NA már az első írásos emlékek megjelenése előtt meghonosodott, talán a szláv nyelvek közös korszakában¹⁸. E típus számos képzett alakja ősidők óta megtalálható az indoiráni nyelvekben¹⁹. A klasszikus görögben igen elterjedtek voltak a *-ā- végződésű NA-k²⁰. A germán nyelvek csoportjában a végződéssel képzett NA-k (különösen a *-o- végződésűek) a gót és az ófelnémet nyelvre a legjellemzőbbek²¹. Számos kutató a végződéses képzésű alakok elterjedését, amely az egyes indoeurópai nyelvekben nem egy időben ment végbe, a hím- és nőnem differenciálódásával, valamint az ezzel összefüggő o- és ā tövek produktivitásának növekedésével hozzák összefüggésbe²².

A végződéses képzésű alakok elterjedése előtt az indoeurópai nyelvek NA-képzési paradigmájában kitüntetett helyet foglaltak el a *-tei-/-ti- és a *-teu-/-tou-/-tu- formánsokkal képzett alakok, amelyeknek eltérő jelentésük volt²³.

A *-tu- formánsú NA-kból a balti nyelvekben supinum alakult ki, a poroszban pedig – ugyancsak – a -tvei formánsú infinitivus. A keleti balti nyelvekben azonban ez a képzéstípus korán elvesztette produktivitását. A *-tu- formánsú régi NA-k közül a litván és a lett nyelvben

¹⁸ Mečė A. Общеславянский язык. — М., 1951, с. 273; Бернштейн С. Б. Очерк сравнительной грамматики славянских языков: Череповская. Именные основы. — М., 1974, с. 276—277, 302—333; Vondrák W. Vergleichende slavische Grammatik. — Göttingen, 1924, Bd. 1, S. 494 ff.; Sławski F. Zarys słowotwórstwa prasłowiańskiego. — In: Słownik prasłowiański. Wrocław etc., 1974, t. 1, s. 58—61; Wojtyła-Świerzowska M. Prasłowiańskie nomen agentis. — Wrocław etc., 1974, s. 12—16.

¹⁹ Wackernagel J., Debrunner A. Altindische Grammatik. — Göttingen, 1954, Bd. 2, T. 2, S. 219—235, 238—251; Burrow T. The Sanskrit Language. — London, 1959, p. 123 ff.; Герценберг Л. Г. Морфологическая структура слова древних индо-иранских языков. — Л., 1972, с. 240, 245; Елизаренкова Т. Я. Грамматика ведийского языка. — М., 1982, с. 136 сл.

²⁰ Debrunner A. Griechische Wortbildungslehre. — Heidelberg, 1917, S. 141—142; Chantraine P. La formation des noms en grec ancien. — Paris, 1933, p. 19—23; Arend E. Verbalabstrakta bei Herodot und ihre Vorgeschichte. Teildruck: Die Verbalabstrakta auf -οσ und -η. — Berlin, 1936, S. 13—41.

²¹ Bahder K. Die Verbalabstrakta in den germanischen Sprachen. — Halle (Saale), 1880, S. 40 ff.; Meid W. Germanische Sprachwissenschaft. Bd. 3. Wortbildung. — Berlin, 1967, S. 59—60; Hinderling R. Studien zu den starken Verbalabstrakta des Germanischen. — Berlin, 1967, S. 42 ff.; Сравнительная грамматика германских языков. — М., 1963, т. 3, с. 76—77.

²² Vö. Burrow T. Op. cit., p. 121 ff.; Gagnepain J. Les noms grecs en -οσ et en -ā: Contribution à l'étude du genre en indo-européen. — Paris, 1959; Kurylowicz J. The Inflectional Categories of Indo-European. — Heidelberg, 1964, p. 216—217; Birnbaum H. Indo-European Nominal Formation Submerged in Slavic. — In: The Slavic Word: Proceedings of International Slavistic Colloquium at UCLA/Ed. by D.S. Worth. The Hague, 1972, p. 162—163; Mažiulis V. Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai (Deklincija). — V., 1970, p. 306—308; Georgiev V. I. Die luv̯ische Abstrakta auf -aḫi, die hethitischen Nomina actionis auf-(a)ai und die ā Stämme. — KZ, 1974, Bd. 88, H. 1, S. 121; Watkins C. Die Vertretung der Laringale in gewissen morphologischen Kategorien in den indogermanischen Sprachen Anatoliens. — In: Flexion und Wortbildung: Akten der V. Fachtagung der indogermanischen Gesellschaft. Regensburg, 9—14. Sept. 1973/Hrsg. von H. Rix. Wiesbaden, 1975, S. 363 ff.; Бернштейн С. Б. Указ. соч., с. 134—135; Brosman P. W. The Development of the PIE Feminine. — The J. of Indo-European Studies, 1982, vol. 10, N 3—4, p. 253—272.

²³ Benveniste E. Noms d’agent et noms d’action en indo-européen. — Paris, 1948, p. 112.

92

mindössze néhány maradt: lit. lietùs (lytùs), lett lietus: lit. lýti, lett lit; lit. piẽtūs, vö. pỹti „nedvességet inni, megduzzadni, elázni; tejet engedni” < indoeurópai *pī-[poi- „inni”²⁴; lett viltus „csalás”: vilt „becsapni”; mītus (miētus) „változás”: mīties „váltogatni, cserélni”; dẽstų (1. sg.) likt „(Samen) in die Keime legen”²⁵. A különféle *-teu-/-tou-/-tu- változatú formánsokkal képzett NA-k közül sok instrumentumjelentést kapott a balti nyelvekben. Így alakultak ki például a litván eszköznevek a -tuvas, -tuvė képzőkkel.

A keleti balti nyelvekben az NA-kategória szemantikai központját kezdetben feltehetően a *-ti- formánsú képzett alakok alkották. Csak azután foglalták el helyüket az NA-képzés paradigmájában a végződéses képzésű alakok, hogy ez a képzéstípus elvesztette produktivitását, a *-ti- formánsú alakok nagy része pedig megkövesedett és infinitivusi formává vált. Ennek még a litván és a lett nyelv közös korszakában kellett megtörténnie, mivel mind a litvánban, mind a lettben²⁶ kevés a *-ti- formánsú NA, a végződéses képzésű alakok viszont gyakoriak, és jelentős részüknek mindkét nyelvben van megfelelője.

A litván nyelv önálló fejlődésének időszakában, az -imas/-ymas képzőjű NA-k elterjedésével, a végződéses képzésű alakok képzési lehetőségei fokozatosan beszűkültek. Ez a folyamat már tükröződik a XVI–XVII. századi litván nyelvemlékekben. Kis-Litvánia írásos emlékeiben akkoriban jóval ritkábban fordultak elő végződéses képzésű NA-k, mint Nagy-Litvániában. Például J. Bretkūnas Postillájában feleannyi végződéses képzésű NA található, mint a kisebb terjedelmű K. Sirvydas Punktai című művében. A végződéses képzésű NA-k számának aránya hasonló a kéziratos Lexicon Lithuanicum és K. Sirvydas szótára között. Feltehetően Kis-Litvánia nyugati aukštait nyelvjárásában korábban csökkent a végződéses képzésű NA-k produktivitása.

Nagy-Litvánia XVI–XVII. századi írásos emlékeiben a végződéses képzésű alakok elterjedtsége egyenetlen. Viszonylag kevés van belőlük az 1605-ös anonim katekizmusban és az úgynevezett Belarmino-katekizmusokban, noha ezek is – akárcsak K. Sirvydas írásai, amelyekben sok a végződéses képzésű alak – a keleti aukštait nyelvjárás alapján készültek. A végződéses képzésű alakok számának ingadozását befolyásolhatta az a körülmény, hogy a régi írásos emlékek nem egyformán tükrözik az élő népnyelvet. Megjegyzendő, hogy a legtöbb végződéses képzésű alak M. Daukša, K. Sirvydas és S. M. Slavočinskis műveiben található, amelyek a legjobban képviselik Nagy-Litvánia népnyelvi lexikáját. Másfelől az -imas/-ymas képzős alakok standardizálása, amely különösen B. Vilentas műveiben és a keleti katekizmusokban figyelhető meg, megfelelt az írott stílus követelményeinek. Megfigyelték, hogy az óegyházi szláv nyelvben a végződéses képzésű NA-k és a -nije/-tije képzős alakok használata szintén az írásos művek stílusától függ²⁷.

A régi litván nyelvemlékek egy olyan NA-fejlődési szakasz végét rögzítik, amikor a végződéses képzésű alakok még a kategória központjában álltak. Az NA-képzési paradigma átrendeződése, amely az írásbeliség kezdete előtt indult meg, az utóbbi néhány évszázad során lezárult:

²⁴ Fraenkel E. Die baltischen Sprachen. – Heidelberg, 1950, S. 37; Litauisches etymologisches Wörterbuch. – Heidelberg, Göttingen, 1962, S. 588; Pokorny J. Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. – Bern, 1959, Bd. 1, S. 839–840.

²⁵ Endzelīns J. Latviešu valodas gramatika. – Rīga, 1951, 1pp. 380.

²⁶ Endzelīns J. Op. cit., 1pp. 380.

²⁷ Вайан A. Руководство по старославянскому языку. – М., 1952, с. 228.

93

E kategória középpontjában csak az -imas/-ymas képzős származékok maradtak. A végződéses származékok használati köre jelentősen beszűkült. Jelenleg már nem szinonimái az -imas/-ymas képzős származékoknak, hanem sajátosabb jelentésük van, vö. mūšis és mušimas, pašaka és pašakojimas, žinia és žinojimas stb.

A lett nyelvben szintén megfigyelhető a végződéses származékok specializálódására irányuló tendencia²⁸, míg a cselekvés folyamatának kifejezésére általánossá váltak és szabványosultak az -šana képzős származékok, amelyek helyüket tekintve az NA képzési paradigmájában nagyjából a litván nyelv -imas/-ymas képzős származékainak felelnek meg.

Hasonló folyamat ment végbe a szláv nyelvekben is. Az óegyházi szláv nyelvben a végződéses származékokat még az -nije/-tije képzős származékok szinonimáiként használták²⁹. Megállapították, hogy az óorosz nyelvben a végződéses származékok az összes igéből képzett főnév mintegy 80%-át tették ki³⁰. Az egyes szláv nyelvek önálló fejlődésének időszakában a végződéses képzésű NA-k használati köre beszűkült, jelentésük specializálódott, az -nije/-tije képzős származékok pedig széles körben elterjedtek, és az NA-kategória magjává váltak. A képzéstípusok ilyen átrendeződését az orosz³¹, bolgár³², cseh³³, szlovák³⁴ és lengyel³⁵ nyelvekben figyelték meg.

Így a balti és a szláv nyelvek végződéses képzésű NA-inak fejlődésében egyértelmű párhuzamosságot látunk. Különösen figyelemre méltó, hogy mindkét nyelvcsoportban a végződéses származékok helyét az NA-képzés paradigmájában olyan képzős képzéstípusok foglalták el, amelyek csak az egyes nyelvek önálló fejlődésének időszakában terjedtek el.

²⁸ Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika. — Rīga, 1959, s. 1, lpp. 100, 106—108; Скуня В. Образование терминов технических наук в латышском языке: Автореф. дис.... канд. филол. наук. — Рига, 1969, с. 12.

²⁹ Вайан А. Указ. соч., с. 228—229.

³⁰ Варбот Ж. Ж. Древнерусское именное словообразование. — М., 1969, с. 18.

³¹ Auerbach I. Nomina abstracta im Russischen des 16. Jahrhunderts: Ein Beitrag zur Geschichte der Abstraktsuffixe im Slavischen. — München, 1973, S. 118—139 korábbi irodalommal; Menge-Verbeeck R. Nullsuffix und Nullsuffixierung im Russischen: Zur Theorie der Wortbildung. — München, 1973; Dulewiczowa I. Nomina actionis we współczesnym języku rosyjskim. — Wrocław etc., 1976, s. 17—22; Волков В. С. Наблюдения над производными бессуффиксных существительных в актах XVII в. (лексические новообразования). — В кн.: Вопросы теории и истории языка: Сборник в честь профессора В. А. Ларина. Л., 1963, с. 53 сл; Дубогаева М. Бессуффиксальные отглагольные существительные в русском языке XI—XVII вв.: Автореф. дис.... канд. филол. наук. — Минск, 1970, с. 20; Ахметова Г. Я. Имена действия в русском языке XV—XVI вв. (словообразовательные типы и лексико-грамматические свойства): Автореф. дис.... канд. филол. наук. — Л., 1975, с. 15, 17; Русская грамматика. — М., 1980, т. I, с. 220—221.

³² Szymański T. Słowotwórstwo rzeczownika w bułgarskich tekstach XVII—XVIII wieku. — Wrocław, 1968, s. 94.

³³ Tvoření slov v češtině. — Praha, 1967, s. 592—607, 610—617; Ангел В. П. Словообразование абстрактных существительных в чешском языке: Автореф. дис.... канд. филол. наук. — Минск, 1979, с. 7—8.

³⁴ Furdík J. Op. cit., s. 54 tt.

³⁵ Klemensiewicz Z., Lehr-Spławiński T., Urbańczyk S. A lengyel nyelv történeti nyelvtana. — Warszawa, 1955, s. 207; Fokker A.A. Főnevek igékből való képzése a kortárs irodalmi lengyel nyelvben. — Lingua, 1964—1965, vol 13, p. 395 ff.; Puzynina J. Cselekvésnevek a mai lengyel nyelvben. — Warszawa, 1969, s. 34—40; Rospond S. A lengyel nyelv történeti nyelvtana. — Warszawa, 1979, s. 181.

94

RÖVIDÍTÉSEK

BK – Rövid keresztény hittudományi gyűjtemény / Roberto Bellármino bíboros összeállítása. – Vilnae, 1677.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas. – V., 1957–1984, t. 1–13.

LKŽK – Lietuvių kalbos žodyno kartoteka.

KZ – Összehasonlító nyelvészeti folyóirat az indogermán nyelvek területéről, alapította A. Kuhn. – Berlin stb.

A többi rövidítés megegyezik a Litván nyelv nagy szótárában szereplőkkel.

A cselekvésnevek képzéstípusainak történeti változása

Összefoglalás

Az ólitván írásbeliségben annak az időszaknak a vége dokumentálódik, amikor a flektáló képzett alakok az -imas/-ymas képzővel képzett alakokkal együtt a cselekvésnevek kategóriájának (nomina actionis; a továbbiakban: cselekvésnevek) szemantikai központját alkották. A XVI–XVII. században a flektáló cselekvésnevek még többnyire megőrizték kategóriajelentésüket, és cselekvések, illetve állapotok neveként használatosak voltak, például: mūšis „csata”, ma „ütközet”; priepuolis „baj, szerencsétlenség; hanyatlás”, ma „roham”; žinia „tudás, megismerés, megértés”, ma „közlés, információ”. A következő évszázadok során a flektáló képzett alakok használati köre fokozatosan beszűkült, jelentésük specializálódott, és a cselekvésnevek kategóriájának perifériájára kerültek. A kategória központjában már csak az -imas/-ymas képzővel képzett alakok maradtak. A flektáló cselekvésnevek specializálódásának hasonló folyamata figyelhető meg a lett és számos szláv nyelv önálló fejlődésének időszakában is, ahol a flektáló képzett alakok helyett a cselekvésnevek szóalkotási paradigmájában a képzős származékok típusai is elfoglalták a helyüket: lettül az -šana képzős cselekvésnevek, a szláv nyelvekben pedig az -nije/-tije képzős cselekvésnevek.

A balti nyelvek összehasonlító elemzése alapján a litván nyelv cselekvésnévi kategóriája szemantikai központjában a képzéstípusok következő váltakozási sorrendje állapítható meg: 1) *-ti- és *-tu- formánssal képzett cselekvésnevek (az ősbalti nyelvállapotban); 2) *-ti- formánssal képzett cselekvésnevek (a korai keleti balti nyelvállapotban); 3) flektáló cselekvésnevek (a késői keleti balti nyelvállapotban); 4) flektáló cselekvésnevek az -imas/-ymas képzővel képzett alakokkal együtt (az ólitvánban); 5) az -imas/-ymas képzővel képzett cselekvésnevek (a modern litván nyelvben).