LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXVII (1988)

LIETUVIŲ KALBA IR BILINGVIZMAS

ANNA ROMANCSUK

VEZETÉKNEVEK A TÖBBNYELVŰSÉG KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT

(A Gervėčiai falu és környéke nyelvjárásainak anyaga alapján)

Gervėčiai falu környéke (a BSSR Grodno megyei Osztrovecsi járásában) nyelvi szempontból jelenleg összetett és érdekes képet mutat. A Gervėčiai községi tanács területén található a litván nyelvű „gervėčiai sziget”, amelyet 18, egymáshoz közel fekvő falu alkot, köztük Gervėčiai falu, továbbá lengyel lakosságú falvak is. A belarusz nyelv az egész Gervėčiai községi tanács területén interdialektusi funkciót tölt be. Az utóbbi időben a tömegtájékoztatási eszközök fejlődésével megnőtt az orosz nyelv szerepe; az iskolákban főként ezen a nyelven folyik az oktatás. Emellett az orosz nyelv (legalábbis írott formája) az adminisztráció nyelve: ezen készülnek és ezen vezetnek különféle dokumentumokat, beszámolókat stb.

A Gervėčiai falu környékén működő nyelvjárások státuszát nagy vonalakban J. Kardėlytė (1975, 5–8. o.) és T. M. Sudnik (1975, 3–10. o.) írta le. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet sajátossága, hogy e nyelvjárások státusza és funkciói eltérőek a különböző korcsoportokban, vagyis a kölcsönhatásban álló nyelvjárások viszonya nem alkot egységes rendszert a térség valamennyi lakója számára. A térség szociolingvisztikai helyzetének részletes leírása külön tanulmány tárgya lesz; most csupán azokat a vonásokat és sajátosságokat emeljük ki, amelyek e munka céljai szempontjából fontosak.

A litván nyelvjárást ma már csak az idősebb nemzedék őrzi meg teljes egészében. A fiatalok litván beszéde vagy a helyi belarusz nyelvből számos kölcsönzést tartalmazó, a mindennapi beszédben használt, elszegényedett nyelvváltozat, vagy jelentősen irodalmi nyelvi hatású beszéd. Van azonban néhány falu, ahol a litván nyelvjárás mindmáig nemcsak a családokban, hanem a falun belüli mindennapi érintkezésben is uralkodó (a munkahelyen és az utcán is beszélik); három iskolában heti két litvánórát tartanak (ez idő alatt a belarusz tanulók anyanyelvük, a belarusz oktatásában részesülnek). A gervėčiai katolikus templomban litván és lengyel nyelven tartják a misét.

A lengyel nyelv a Gervėčiai községi tanács területén nem alkot összefüggő nyelvterületet. Ez a sajátosság általában a „vilniusi lengyelségre” jellemző (Čekman, 1982). Jelenleg a lengyel nyelv elterjedtségéről a vizsgált térségben csak akkor beszélhetünk, ha

55

az idősebb nemzedékre (az 50 év felettiekre) gondolunk. A fiatalabb lakosok jelentős része a mindennapi érintkezésben belaruszul beszél, lengyelül pedig csak a szüleivel.

A helyi lengyelek mind kétnyelvűek; számukra a belarusz nyelv megőrizte interdialektusi funkcióját (lásd: Turska, 1982, 27., 37. o.), valamint a helyi közigazgatással folytatott szóbeli érintkezés nyelvének szerepét.

J. Kardėlytė és T. M. Sudnik említett monográfiáin kívül számos munka foglalkozik a vizsgált térséggel (Vidugiris, 1972, 1974; Grinavjackene, 1973; Lipskene, 1972 stb.); ezek főként a helyi litván nyelvjárás tényeit tárgyalják.

Térségünk névtana, különösen az antroponímia, eddig nem került a kutatók látókörébe. N. V. Birillo „Belarusz antroponímia” című monográfiájában (1966, 1969, 1982) a gervėčiai térség nem szerepel a vizsgált települések jegyzékében (1982, 315. o.), a „Litván családnevek szótára” (1985) pedig a Litván SZSZK területén elterjedt családneveket tartalmazza (13. o.). Gervėčiai környékének néhány litván családnevéről K. Eygminas cikke tartalmaz etimológiai megjegyzéseket (lásd e kiadvány 67–72. o.).

Eközben az antroponimák használata Gervėčiai környékén számos információval szolgál a családnevek új alakjainak kétnyelvűségi és többnyelvűségi körülmények közötti kialakulási mechanizmusainak megértéséhez, valamint együttélésük szabályainak feltárásához. Az efféle tények jelentőségét az érintkező nyelvek kölcsönhatásának sajátosságai szempontjából Z. Zinkevičius (1977) Vilnius XVII. századi antroponímiájának anyagán, valamint V. Maciejuskienė (1981) mutatta be.

E cikk célja a litván családnevek szláv nyelveken, illetve a szláv családnevek litván nyelven történő átadásának főbb módjait feltáró előzetes vizsgálat. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a folyamatok jelenleg is zajlanak, vagyis élő folyamatokról van szó, amelyek gyakorlatilag a térségünkben ma előforduló valamennyi családnevet érintik; az eredeti és az újonnan létrejött alakok egyaránt használatban vannak, és csupán használati körükben különböznek – a belarusz, lengyel vagy litván beszédben, illetve a hivatalos írásbeli vagy szóbeli nyelvhasználatban.

A cikkben elemzett anyag fő forrásai a Gervėčiai községi tanács 1985. évi háztartási nyilvántartó könyvei voltak¹. Az ezekben a dokumentumokban rögzített családnévalakok hivatalos alakok, amelyeket az útlevelek és anyakönyvi okiratok igazolnak. A nyelvjárási litván, belarusz és lengyel családnévalakokat közvetlenül az adott nyelvjárások beszélőitől jegyeztük fel, tehát itt szóbeli, köznyelvi alakokként szerepelnek. A cikkben összesen mintegy 300 családnevet elemeztünk, a Gervėčiai községi tanács területén előforduló valamennyi alakban. A gervėčiai családneveknek a Litván SZSZK és a Belarusz SZSZK területén található megfelelőit a „Szótár” című műből vettük

¹ Őszinte köszönetünket fejezzük ki L. A. Verbitszkajának, a Gervėčiai községi tanács elnökének az anyaggyűjtéshez nyújtott segítségéért és támogatásáért.

56

litván családnevek” (A–K betűk), az L betűtől Z-ig pedig a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének litván családnév-kartotékájából és N. V. Birillo „Belarusz antroponímia” című monográfiájából.

A munka főként a litván családnevek belarusz és lengyel, valamint a szláv családnevek litván nyelvű átadásának szabályait vizsgálja. Külön fejezet foglalkozik a hivatalos alakok képzésének sajátosságaival. A litván és lengyel családnévalakokat latin betűs írással, egyszerűsített átírásban, a belarusz alakokat belarusz, a hivatalosakat pedig orosz irodalmi írással közli (ezeket a оф.² rövidítés jelöli).

1. A litván családnevek belarusz nyelvű átadásának alapvető szabályai

A gervjatai térség helyi lakosainak litván családneveit belaruszul egyaránt átveszik a kétnyelvű litvánok és lengyelek, valamint a kizárólag belarusz nyelvjárást beszélők. Az alkalmazkodás szabályai a két csoportnál csak jelentéktelen mértékben térnek el.

A flexiók adaptációja

Litván nyelvjárási -ė ~ belarusz nyelvjárási -а: Kiukė ~ Ку́ка, Mock’ėlė ~ Маук’эла, Pūisė ~ Пу́иша; litván nyelvjárási -à ~ belarusz nyelvjárási -а: Al’aksà ~ Ал’о́кса, Аргышка ~ Апру́шка, Barotkà ~ ~ Баро́тка, Blaškà ~ Бла́шка, Buc’kà ~ Бу́ц’ка, Driemà ~ Дре́ма, Gluskà ~ глу́ска, Jagelà ~ Яг’эла, Kalėdà ~ Кал’ада, Krajivà ~ Кару́ева, Karmadzà ~ Карма́за, Кис’кà ~ Ку́ц’ка, L’ap’esà ~ Л’ап’эша, Lapun’а ~ Лапу́н’а, Łyskà ~ Лы́ска, Lukšà ~ ~ Лу́кша, Mackelà ~ Мацк’эла, Magadz’а ~ Маґа́дз’а, Mažeikà ~ Мажэйка, M’aleškà ~ М’ал’эшка, Michnà ~ Мі́хна, Mockà ~ Ма́йка, Mužylà ~ Мужы́ла, Pagadà ~ Пагу́да, Pamec’kà ~ Пам’эч’ка, Radutà ~ Раду́та, Ramaiкà ~ Рамзі́-ка, Rėvokà ~ Рэво́ка, Roškà ~ Ро́шка, Sarokà ~ Саро́ка, S’vilà ~ С’ві́ла, Šėšà ~ ~ Шúша, Šturà ~ Шту́ра, Vėlikà ~ Валі́ка, Znoskà ~ Зно́ска. Eredetüket tekintve sok -à végű litván családnév szláv eredetű, szláv személynevekre vagy appellatívumokra vezethető vissza, például: Ал’о́кса, Мі́хна, Мужы́ла stb. A litván nyelv szavaivá válva a hangsúly az -а végződésre került. Következésképpen a ~ jel ebben az esetben nemcsak szinkrón értelemben jelentheti azt, hogy „együtt élnek”, hanem diakrón értelemben azt is, hogy „megfelelnek egymásnak”.

² A Gervjaty környékén elterjedt családnevek nyelvjárási alakjainak megkülönböztetésére bevezetjük a г. jelölést, amely a gervjatai alakot jelenti. A лит. г. megjegyzéssel ellátott családnevet úgy kell érteni, mint a családnév litván alakját, amelyet a Gervjaty falu környékén élő litvánok beszédében használnak, megkülönböztetve a családnév más litván nyelvjárások területén használatos alakjaitól. Ugyanez vonatkozik a бар. г. és польск. г. rövidítésekre is: ezek a Gervjaty környékén élő belaruszok vagy lengyelek beszédében használatos családnévalakokat jelölik.

A jelenleg együtt élő vezetéknévformák jelölésére a ~ jelet vezetjük be. Például a lit. g. Kišk’alis ~ bar. g. Kiuk’ė’а írásmód azt jelenti, hogy a litván forma, Kišk’-alis, jelenleg a helyi litvánok beszédében használatos, a szlávosított forma, Kiuk’ė’а pedig a helyi belaruszok beszédében.

57

Az -а végű családnevek egy részében a hangsúly a hátulról számított második vagy harmadik szótagon van, mind a helyi belarusz, mind a litván nyelvjárásokban. Ezek vagy régi litván családnevek, pl.: Вис’вила belarusz nyelvjárás Був’вила, vagy szláv eredetű családnevek, amelyek különböző okokból nem alkalmazkodtak: Dìška ~ Ды́ска, Kahàrka ~ Кау́рка, Kalènda ~ Кал’э́нда, Kóira ~ Ко́йра, Lazaráṅka ~ Лазарэ́нка, Macéṅka ~ Мацэ́нка, Macóika ~ Мацо́йка, Naliváika ~ Наліва́йка, Nórka ~ Но́рка, Palšíka ~ Палзі́ка, Pèška ~ П’э́шка, Pléuga ~ Пл’а́йга, Sáuka ~ Са́йка, Skérla ~ Ск’э́рла, Skùrka ~ Ску́рка, Stupèn’ka ~ Ступ’э́н’ка, Túřla ~ Ту́рла, Vainílka ~ Вані́лка, Valžika ~ Валзі́ка, Zamára ~ Зама́ра.

Litván nyelvjárási -is, -ys ~ belarusz nyelvjárási -іс, -ыс. Az ilyen típusú családnevek a ragozott esetekben elveszíthetik ezt a végződést, vagy megőrizhetik a belarusz végződés hozzáadásával. Az -іс, -ыс végű családnevek egyik vagy másik alakjának használata a belarusz nyelvjárásban annak areális elterjedésének sajátosságaitól függ. Azok a családnevek, amelyek csak litván nyelvű falvakban használatosak, belaruszul a következőképpen jelennek meg:

Trepsỹs: egyes szám alanyeset Трани́тыс többes szám alanyeset Трани́ты egyes szám birtokos, tárgyeset Трани́тя többes szám birtokos, tárgyeset Трани́тёў egyes szám részes eset Трани́ту többes szám részes eset Трани́там egyes szám eszközhatározói eset Трани́том többes szám eszközhatározói eset Трани́тами egyes szám elöljárós eset Трани́те többes szám elöljárós eset Трани́тах

Néha a Kardžis, Šturlỹs. családneveket is ugyanígy adják vissza.

A litván–belarusz lakosságú falvakban a vizsgált litván családnevek átadásának legelterjedtebb és legmegszokottabb módja a következő:

Kardžis: egyes szám alanyeset Кардзіс többes szám alanyeset Кардзісы egyes szám birtokos, tárgyeset Кардзіса többes szám birtokos, tárgyeset Кардзісаў egyes szám részes eset Кардзісу többes szám részes eset Кардзісам egyes szám eszközhatározói eset Кардзісам többes szám eszközhatározói eset Кардзікамі egyes szám elöljárós eset Кардзіце többes szám elöljárós eset Кардзіцах

Ezzel a módszerrel a következő családneveket is átadják: Šturlỹs, Kūjỹs, Trėpšỹs.

Rögzítettünk még egy módot az ilyen típusú családnevek átadására: ilyenkor a belarusz ragozott esetek végződései a litván egyes szám alanyeseti alakkal megegyező tőhöz járulnak, a hangsúly pedig az utolsó szótagról az utolsó előttire kerül át. A többi esetben a hangsúly azon a szótagon marad, amelyre az alanyesetben esik, még akkor is, ha ez a szótag nem az utolsó előtti:

Bazỹs: egyes szám alanyeset Ба́зис többes szám alanyeset Ба́зисы egyes szám birtokos, tárgyeset Ба́зиса többes szám birtokos, tárgyeset Ба́зисаў egyes szám részes eset Ба́зису többes szám részes eset Ба́зисам egyes szám eszközhatározói eset Ба́зисам többes szám eszközhatározói eset Ба́зисами egyes szám elöljárós eset Ба́зисе többes szám elöljárós eset Ба́зисах

58

E módszerrel gyakorlatilag minden -is, -ys végű litván családnevet adnak vissza: Kairys, Kardžys, Kūlys, Miklys (ragadványnévként használatos), Ramÿs, Šaulÿs, Šturlÿs.

Az egyetlen családnév, amelyből ez a forma nem képezhető, a Trėpšys. A felsorolt családnévi formák elsősorban lengyel–belorusz lakosságú falvakban fordulnak elő, bár olykor litván–belorusz falvakban is, egy részük pedig a hivatalos beszédben is használatos. E kérdés további szociolingvisztikai vizsgálatot igényel. Nem kizárt, hogy a hangsúly hátravetésével képzett családnévi formák kialakulására a lengyel beszéd hatott.

Az -is, -ys végű litván családnevek átadásának vizsgált módjai elszlávosodásuk különböző szakaszait képviselik. Az első esetben (Трампыс, Трамш) az -ыс végződés a belorusz beszédben más szavakra nem jellemző, vagyis valódi morfológiai kölcsönzésről van szó az antroponímiában. Ha a litván családnévi tőhöz a belorusz közvetett esetek végződései járulnak, az arra enged következtetni, hogy ezt a családnévképzési módot nem maguk a beloruszok, hanem a litvánok vihették át a belorusz nyelvjárásba. Ellenkező esetben az ilyen litván családneveket a belorusz nyelv a mássalhangzóra végződő, hasonló belorusz nevekkel azonos módon értelmezné, például: Стас, Алесь stb.

A második szakaszban a családnév alanyeset egyes számú alakja megfelel a litván formának: Kardžys ~ Кардзис, a szóvégi mássalhangzó változatlan marad, és a hangsúly helye sem módosul. A közvetett esetek végződéseinek paradigmája teljesen megfelel a kemény mássalhangzóra végződő belorusz főnevek végződési paradigmájának (lásd БГ, 68—75. o.).

Az elszlávosodás harmadik szakaszában (Базис, Базиса) olyan családnevek keletkeznek, amelyek fonetikai és szóalkotási szempontból egyaránt a legtávolabb kerülnek az eredeti litván alakoktól.

A hangsúlytalan litván végződések elhagyása: a) az -as végződés elmarad: Baziūkas (lit. Baziūkas) ~ Баз’ук, Šul’ukas (lit. *Šuliukas) ~ Шул’ук; b) az -is végződés elmarad: Augūlis (lit. Augūlis) ~ Ауг’ул’, Gražūlis (lit. Gražūlis) ~ Граж’ул’, Vaič’ulis (lit. Vaičiūlis) ~ Вайч’ул’; Damutis (lit. *Damutis) ~ Дамут’, S’an’utis (lit. *Seniutis) ~ С’ан’ут’, Skirutis (lit. Skirutis) ~ Скирут’, V’al’utis (lit. *Veliutis) ~ В’ал’ут’; Čepukōicis (lit. Čepukaitis) ~ Чепук’ойц’, Česnōicis (lit. Česnaitis) ~ Часн’ойц’, G’adōicis (lit. Gedraitis) ~ Г’ад’ойц’, Glatkōicis (lit. *Glatkaitis) ~ глатк’ойц’, Gudōicis (lit. Gudaitis) ~ Гудойц’, Ilijōicis (lit. Ilijaitis) ~ Илиёйц’, Jaskōicis (lit. Jaskaitis) ~ Яскойц’, Jurkōicis (lit. Jurkaitis) ~ Юркойц’, Juškāicis (lit. Juškaitis) ~ Юшкойц’, Kulōicis (lit. Kulaitis) ~ Кулойц’, Lukōicis (lit. Lukaitis) ~ Лукойц’, Masōicis (lit. Masaitis) ~

³ Itt és a továbbiakban a gervjatai családnevek litván megfelelőit az LPŽ és a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelv és Irodalom Intézetének litván családnév-kartotékája alapján közöljük.

59

~ Mačėių, Matulõicis (lit. Matuláitis) ~ Mamylõių, Pacõicis (*Pacaitis) ~ Pa-nõių, Ravõicis (lit. Raváitis) ~ Rabõių, Vilkõicis (lit. *Vilkáitis) ~ Vilkõių, Buk’alis (lit. Bukėlis) ~ Бук’эл’, Gláud’alis (lit. Glaudėlis) ~ Глаудз’эл’, Gruod’-ālis (lit. Grūodis) ~ Гродэл’, Kišk’alis (lit. Kiškėlis) ~ Кишк’эл’, Kunigėlis (lit. Kunigėlis) ~ Куниг’эл’, Kurm’alis (lit. Kurmėlis) ~ Курм’эл’, Šuk’alis (lit. Šu-kėlis) ~ Шук’эл’;

c) az -us végződés elmarad:

Jõč’us (lit. Jõčius) ~ Ёч. A hangsúlytalan végződések elhagyása rendkívül következetes jelenség. Az általunk vizsgált, -as, -is, -us végű mintegy 40 családnév közül a belorusz alakban csak az Atminis ~ Атми-нис családnév őrzi meg az -is végződést. A családnév „szabálytalan” viselkedésének okait egyelőre nem sikerült feltárni; úgy tűnik, ebben bizonyos szociolingvisztikai tényezők játszottak szerepet.

A toldalékok adaptációja

A litván családnevek toldalékainak adaptációja a fonetikai adaptáció szabályainak betartásával történik. Ennek egyik legszembetűnőbb példája a litván -a(i)- átadása a belarusz -o(i)- révén, ami a szláv nyelvek litván eredetű elemeire jellemző (lásd: Büga, 1958, 227. o.). Három olyan családnevet találtak, amelyek a litván nyelvjárási alakban megőrizték az -ai- elemet, míg a belarusz nyelvjárási alakban -oi- szerepel: Juškaitis ~ Юшкой’ич, Lukaitis ~ Лукой’ич, Ravaičis ~ Равой’ич. Sokkal gyakoribbak azok a családnevek, amelyekben mind a litván, mind a belarusz nyelvjárási alakban -oi- (< *-ai-) található: Čepukõicis ~ Чапукой’ич, Česnõicis ~ Часной’ич, G’adrõicis ~ Г’адрой’ич és más, -оич végű családnevek (lásd fentebb).

Litván nyelvjárási -’alis, -ėlis ~ belarusz nyelvjárási -’эл: Buk’alis ~ Бук’эл’, Gruod’ālis ~ Гродэл’, Kišk’ālis ~ Кишк’эл’, Kurm’ālis ~ Курм’эл’, Šuk’ālis ~ Шук’эл’.

Litván nyelvjárási -’ale ~ belarusz nyelvjárási — ’эла: Mock’ale ~ Мацк’эла.

A litván családnevek belarusz nyelvű átadásakor olykor olyan jelenség figyelhető meg, amely sajátos antroponimikai szóalkotási adaptáció folyamataként értelmezhető. Így egyes falvakban, például Maciučių faluban, a belarusz nyelvjárási Бубл’евич alaknak a litván nyelvjárási Būblyš felel meg (litvánul Būblyš), amely hivatalos dokumentumokban nem fordul elő. Hasonlóképpen dokumentumokban és a beszélt nyelvben a következő alakokat jegyezték fel: hivatalos Базис, belarusz nyelvjárási Базіс, litván nyelvjárási Bazys (litvánul Bazỹs), valamint hivatalos Базевич, belarusz nyelvjárási Базевич, litván nyelvjárási Bazavič’us. Így a beszélt nyelvben és részben a dokumentumokban fennmaradnak azok az eredeti litván családnévalakok, amelyekből az -евич patronimikus toldalékkal új alakok keletkeznek (= belarusz -зевич, lengyel -iewicz).

Litván nyelvjárási -áicis (-oicis) ~ belarusz nyelvjárási -оич’, hivatalos -ович. Mitūnai faluban a családnév litván nyelvjárási alakjának, a Jánkaicis (litvánul Jankáitis) a belarusz nyelvjárási Янкой’ич és a hivatalos Янкович alak felel meg. Egy másik családnév hasonló változatait Rimdžiūnai faluban találták: litván nyelvjárási Šl’achtõicis (a -ai- toldaléki diftongust tartalmazó alak nem használatos) (litvánul Šlektáitis), belarusz nyelvjárási Шл’ахтой’, hivatalos Шляхтович. Az ilyen eseteket a patronimikus jelentésű litván toldalék — aitis — hasonló jelentésű lengyel vagy belarusz toldalékkal, az -owicz (-ович) elemmel való helyettesítési folyamatként kell értelmezni, bár a fordított helyettesítés, vagyis a lengyelből a litván nyelvbe történő átvétel sem zárható ki.

60

Hanghelyettesítés a tőben

Litván nyelvjárási ᵃ~belarusz nyelvjárási ᵃ: M’aškỹs~M’эшкис, Ramỹs~Рэмис.

Litván nyelvjárási o~belarusz nyelvjárási а: Moška (litvánul Moška)~ Майка, Mock’ālė~Мацк’яла.

Litván nyelvjárási ė~belarusz nyelvjárási а: Trėpšỹs~Трапшыс, Vėlaika (litvánul Vėlius)~ Валэйка.

Litván nyelvjárási uo~belarusz nyelvjárási o: Gruod’alis~Гродэл’, Grúodis~Гро́дз’.

Litván nyelvjárási g~belarusz nyelvjárási γ: Augùlis~Аугу́л’, Gláud’alis~γлáуд’эл’, Gražùlis~γражýл’, Grúodis~γродз’, Gudzinskas~γудзíнски, Gudóicis~γудóіц’, Gul’bi-nãvič’us~γул’біно́віч, Gul’bickas~γул’бі́цки.

Litván nyelvjárási š’, ž’~belarusz nyelvjárási ш, ж: Mažeika~Мажэйка, Pūšė~Пуша, Šėmis~Шэмис.

Litván nyelvjárási r’~belarusz nyelvjárási р: Kairỹs~Кайрыс, Trėpšỹs~Трапшыс.

Az s és š keveredése (k, t előtt): litván nyelvjárási Skirùcis~ belarusz nyelvjárási Скіру́ч’, Шкіру́ч’; az s és š keveredése e családnevek hivatalos alakjaiban is tükröződik: Скіру́ть (Maciučių falu), Шкіру́ть (Bobrovniki falu). Litván nyelvjárási Šturlỹs~belarusz nyelvjárási Штурлис, Стурлис, hivatalos Штурлис (Geliūnai falu), Стурлис (Viktasina falu). Meg kell jegyezni, hogy a litvánok beszédében a szókezdő s(t, k)- és š(t, k)- nem keveredik; az s(t, k)-/š(t, k)- változatok éppen a belaruszok beszédében alakulnak ki⁴.

A családnevek relitvánosítása

A családnevek litván nyelvű alakjainak vizsgálata során a Gervėčiai körzetben kiderült, hogy a szlávosított litván családnevek különböző okokból a litván nyelv szabályai szerint kezdenek formálódni. Ezt a folyamatot a családnevek relitvánosításának neveztük.

Relitvánosított alakok azoknál a szlávosított (litván eredetű) családneveknél jelentek meg, amelyeket aktívabban használtak, mint a nekik megfelelő eredeti litván alakokat. Ilyen esetekben a szlávosított alak kiszorította használatból a vele párhuzamos litván alakot. Ezt követően a szlávosított alak másodlagosan a szláv családnevek litván nyelvű átírására kialakult szabályok szerint adaptálódhatott.

A relitvánosítás másik oka az volt, hogy egy litván nyelvű faluba új lakosok költöztek, akik litván eredetű, de szlávosított családneveket viseltek. Ebben a helyzetben az újonnan érkezett családnevét a helyi litvánok szlávnak érzékelik, és a litván nyelv normáihoz igazítják.

Vizsgáljuk meg a relitvánosítás folyamatát egyetlen szinten, a szóalkotás szintjén. A szlávosított családnévalakokhoz litván flexiók járulnak: -as, -is, -us, miközben megmaradnak a belarusz alakok fonetikai sajátosságai. Ha a flexió olyan szlávosított alakhoz kapcsolódik, amely a litván alak alanyeset egyes számával azonos, akkor kettős

⁴ О смешении c/ш в белорусском языке при освоении заимствований см.: (Чэкман, 1970, с. 67–69).

61

litván flexiójú családnevek jönnek létre: litván Miklys (Mikl’o…) ~ lengyel, belarusz Miklic (Miklica…) > relit. Miklisas (Mikliso…); litván Ramys (Ram’o…) ~ lengyel, belarusz Рэмис (Рэміса…) > relit. Rзmisas (Rзmiso…); litván Šėmys (Šēm’o,…) ~ belarusz Шэмис (Шэміса,…) > relit. Šėmisas (Šėmiso…); litván Vinckus ~ belarusz Вінцкус’ ~ (Вінцкус’а…) > relit. Vinckus’us (Vinckus’aus…).

Ha a flexió olyan szlávosított alakhoz kapcsolódik, amely megegyezik a litván tővel, új családnévalakok jönnek létre: litván Grūodis (jelenleg ragadványnévként maradt fenn) ~ belarusz Гродзь’ > relit. Gródz’us; litván Lukāčicis ~ belarusz Лукойц’ > relit. Lukóicis, valamint más, -oicis végű családnevek (lásd 59–60. o.).

2. A szláv családnevek litván nyelvű átírásának szabályai

Itt szlávnak nevezzük mind az eredendően szláv eredetű családneveket (pl. Василёнак, Собаль, Верабей), mind pedig azokat a balti eredetű családneveket, amelyek szláv szóalkotási elemeket tartalmaznak (pl. a -евич, -ович, -ски típusú utótagok, mint a Бярнюкевич, Гульбинович stb.). A helyi lakosság beszédében az utóbbi típusú családnevek gyakorlatilag ugyanazoknak az adaptációs szabályoknak vannak alávetve, mint a szláv eredetű (szláv tövű) családnevek.

A végződések adaptációja

fehérorosz nyelvjárásban -а ~ litván nyelvjárásban -as; így változik meg a családnevek formális (grammatikai) neme: a fehérorosz nyelvjárási alakban az ilyen családnevek nőneműek, a litván nyelvjárásban pedig hímneműek, például Ал’охна (Ал’охны…) ~ Al’āknas (Al’ākno…), Пукимта (Пукимты…) ~ Pūкštas (Pūkšto…). Ha viszont a litván beszédben megőrződik a fehérorosz családnév -а végződése, akkor más szavakkal nőnemben egyeztethető, vö.: Ti Šč’kā ravbudijus (szó szerint) „Ott a Csuka házat épített.”

Fehérorosz nyelvjárásban -о ~ litván nyelvjárásban -a: Буйко ~ Buikà, Буч’ко ~ Buc’kà, Юшко ~ Juškà.

Fehérorosz nyelvjárásban -а ~ litván nyelvjárásban -a: Ал’окса ~ Al’oksà, Апрэйка ~ Aprēškà, Блашка ~ Blaškà, Баротка ~ Barotkà, Баруйка ~ Barùikà, Буч’ка ~ Buc’kà, Вайнілка ~ Vainilkà, Глушка ~ Gluškà, Даніла ~ Danilà, Дыска ~ Dyskà, Замара ~ Zamàra, Зноска ~ Znoskà, Кагарка ~ Kaharkà, Кал’ада ~ Kalėdà, Кармаза ~ Karmàzà, Куц’ка ~ Kuc’kà, Лыска ~ Lyskà, Магудз’а ~ Magudz’ à, Міхна ~ Michnà, Мужыла ~ Mužilà, Налівайка ~ Nalivàika, Норка ~ Norkà, Рэвака ~ R’avokà, Рошка ~ Roškà, Свила ~ Svilà, Сарока ~ Sarokà, Стаціна ~ Stacinà, Штура ~ Šturà.

Fehérorosz nyelvjárásban -о ~ litván nyelvjárásban -as: Бохан ~ Bòchanas, Баз’ук ~ Baz’ùkas, Баравік ~ Baravýkas, Васіл’чык ~ Vasil’čikas, Басін ~ Vāsinas, Вэштар ~ Vėštaras, Драп ~ Dràpas, Жаўн’эзык ~ Žaunerikas, Кулак ~ Kùlokas, Лібар ~ Libaras, Маўчан ~ Maucėnas, Пастранак ~ Pastarnòkas, П’этрык ~ Pėtrikas, Стакун ~ Stakūnas, Сыс ~ Sìsas, Улан ~ Ulònas, Ўл’він ~ Ul’vinas, Філіпчык ~ Filipčikas, Пішчак ~ Pišč’òkas, Ярмак ~ Jarmokas, Яромін ~ Jaraminas.

Fehérorosz nyelvjárásban -ø ~ litván nyelvjárásban -us: ez a végződés a sziszegőhangra végződő szláv családnevekhez járul: Бурыч ~ Bùrič’us, Кікіч ~ Kikilič’us, Махнач ~ Machnoč’us, Мілош ~ Miloš’us, Рамай ~ Ramoš’us, Савіч ~ Savič’us, valamint a

62

-ович, -евич utótagú családnevekhez; ugyanezt a végződést veszi fel a családnév is

Собал’ ~ Sòbal’us.

Fehérorosz nyelvjárásban -i, -ы ~ litván nyelvjárásban -as: Баравы ~ Barāvas, В’алікі ~ V’ alikas.

A szuffixumok adaptációja

Gerviat környékén a -(’)евич, -ович szuffixumú szláv családnevek a legelterjedtebbek (76 családnév, az általunk vizsgált összes családnév 24%-a). Ezeket a szuffixumokat litvánul kétféleképpen adják vissza. Az első — a szokásos és hagyományos — mód abból áll, hogy a — (’)avič’us szuffixummal helyettesítik őket: Аўс’ук’з’віч ~ Aus’uk’avič’us, Б’арн’ук’з’віч ~ B’arn’uk’avič’us, Валанс’авіч ~ Valans’avič’us, Янц’авіч ~ Janc’avič’us, Вайц’аховіч ~ Vaic’akavič’us, Лаўрына́віч ~ Laurinavič’us (≈ 49 családnév). A szuffixumok átadásának ez a módja a helyi családnevekre jellemző, különösen azokra, amelyek régóta és jól ismertek Gerviat környékének lakói körében. Ugyanígy adják vissza azoknak az embereknek a családnevét is, akik viszonylag nemrég kerültek a térségbe, litván nyelvű falvakban élnek, bár maguk nem litvánok. A -(’)евич, -ович szuffixumok litván átadásának másik módja az, hogy -us végződést kapva megőrzik belarusz hangzásukat: Радз’евич ~ Radzevič’us, Ал’хімовіч ~ Al’chitòvič’us, Пуховіч ~ Puchovič’us, Саковіч ~ Sakovič’us, Субатк’евич ~ Subatkèvič’us (összesen 27 családnév). Így adják vissza a családneveket azokban a túlnyomórészt belarusz nyelvű lakosságú falvakban, ahol ezek a litván beszédben viszonylag ritkábban fordulnak elő, mint a fentebb leírtak.

Az idősebb litvánok beszédében olykor megfigyelhető a szláv -ск- szuffixumkapcsolat -ck- kapcsolattal való visszaadásának számos aukštait nyelvjárásra jellemző módja, pl.: Захароўскі ~ Zacharõckas, Каліноўскі ~ Kalinačkas, Казлоўскі ~ Kazlauckas, Лаздоўскі ~ Lazdauckas.

Belarusz nyelvjárási -ан ~ litván nyelvjárási -ėnas: Майчан ~ Mačėnas. Ugyanezzel a módszerrel adják vissza a térségben mára eltűnt Качан ~ Kačėnas családnevet is.

Egyes hangok helyettesítése.

Belarusz nyelvjárási ’э j előtt ~ litván nyelvjárási -ie: В’эраф’йі ~ Verabiejus, Дараф’йі ~ Darafiejus, Міз’йі ~ Mizejus.

Belarusz nyelvjárási х ~ litván nyelvjárási k: Ал’охна ~ Al’åknas, Бохан ~ Bòkanas, Стахоўскі ~ Stakauskas, Махнач ~ Maknõč’us. Ez a helyettesítés csak az idősebb generációhoz tartozó litvánok beszédére jellemző; a fiatalabb generációkhoz tartozó litvánok (50 év alattiak), valamint a belaruszok litván nyelvű beszédében ez a helyettesítés nem figyelhető meg.

Egyetlen példában, a litván nyelv fonotaktikai szabályainak megfelelően (lásd: Girdenis, 1981, 76), a szó eleji belarusz мл- hangkapcsolat egyszerűsödött: Млынкоўскі ~ Lønkauskas. A litvánok belarusz nyelvű beszédében a második, „újra-belaruszosított” forma használatos — Лынкоўскі.

63

3. A litván és szláv családnevek hivatalos dokumentumokban való átírásának szabályai

Mint már említettük, azokat a családnévformákat, amelyek jelenleg a hivatalos dokumentumokban (orosz nyelven) használatosak, hivatalosnak neveztük. A hivatalos családnévforma sok esetben nem felel meg szigorúan a jelenleg létező nem hivatalos formák közül egyetlenegynek sem — sem a gervei litvánnak, sem valamelyik szlávnak —, hanem gyakran e formák sajátos kontaminációja. A gervei litván és a gervei belarusz formától a hivatalos forma leggyakrabban a hangsúly helyében tér el. Így a végső szótagon hangsúlyos litván családnevek hivatalos alakjukban az utolsó előtti szótagra kapják a hangsúlyt (lásd az -a végű családneveket, 62. o.; az -is, -ys végűeket, 59. o.). Egyes esetekben a belarusz családnévalakok megőrzik a megfelelő litván alakok hangsúlyát, hivatalos átírásukkor azonban az utolsó előtti szótagra kerül a hangsúly, eltérően a belarusz és a litván formától: lit. g. Kairys~ blr. g. Kairis~ hiv. Кайрис lit. g. Kūlys~ blr. g. Кулис~ hiv. Кулис, lit. g. Šturlỹs~ blr. g. Штурлис~ hiv. Шту́рлис, lit. g. Vai-c’ulis~ blr. g. Vaič’ū’l~ hiv. Во́йтоль, lit. g. Savič’us~ blr. g. Савич~hiv. Савич, lit. g. Šuk’ālis~ blr. g. Шук’ā’l~ hiv. Шукель. Figyelemre méltó, hogy minden említett esetben a hivatalos alakok hangsúlyhelye megegyezik a helyi lengyel alak hangsúlyhelyével, amelyben a lengyel nyelv szabályának megfelelően az utolsó előtti szótag hangsúlyos. Ezért a megfigyelt hangsúlyeltolódás feltehetően a megfelelő családnevek lengyel alakjainak hatásával magyarázható. E feltételezés megfogalmazásakor figyelembe vesszük, hogy egészen a közelmúltig a helyi lengyel nyelv (polszczyzna kresowa, litewska, wileńska) a vizsgált térségben a közigazgatás nyelve volt, ezen beszélt a helyi nemesség, és általában véve a lengyel nyelv presztízsnyelvnek számított (Турска, 1982, с. 19, 27, 37; Гаучас, Видутирис, 1983, с. 26—74 и др.). Mivel a családnév alakja, és maga a családnév is, fontos szociolingvisztikai jellemzője az embernek, érthető, hogy a helyi lakosság arra törekedett, hogy családneve a presztízsnyelv normáihoz legközelebb álló formát kapja. Azt is figyelembe kell venni, hogy a helyiek elbeszélései szerint a burzsoá Lengyelország idején a lengyelként való hivatalos elismerés bizonyos társadalmi előnyökkel járt (például földvásárlási joggal).

Nem kizárt, hogy a lengyel hatás magyarázza a lit. g. és blr. g. hangsúlytalan а hivatalos alakban о-val történő átírásának eseteit is: lit. g. Vaic’ulis~ blr. g. Vaič’ū’l~ hiv. Во́йтоль, lit. g. Mchnōč’us~ blr. g. Махнач~ hiv. Мохнач, lit. g. Maičėnas~ blr. g. Майчан~hiv. Мовчан, lit. g. Ramaikà~ blr. g. Раме́йка~ hiv. Роме́йко. A lit. g. és blr. g. а ilyen átírási módját az orosz hagyomány hatása is erősíti. Az orosz nyelvnek — amely jelenleg a Гернят környékén használatos nyelvek hierarchiájában a legnagyobb presztízsű — a hatásával feltehetően a következő változatok is magyarázhatók

64

a családnevek írásmódjában, amelyek kiejtésük sajátosságait tükrözik: a) változatok lágy / kemény р-rel: hiv. Бурич ~ hiv. Бурыч, hiv. Ринкевич ~ hiv. Рынкевич; b) változatok lágy / kemény ч-vel: hiv. Чепукойть ~ hiv. Чапукойть, hiv. Чеснойть ~ hiv. Часнойть. Ehhez a mintához igazodik a blr. g. Шашок ~ hiv. Шёхо családnév is. Nem kizárt azonban, hogy az első két, lágy mássalhangzós alak a litván nyelv hatására jött létre; c) ц ~ т változatok: hiv. Марункевич ~ hiv. Мартинкевич, továbbá a ть írásbeli használata a blr. g. ч' és a lit. g. с' helyén: hiv. Войтюль ~ blr. g. Вайчу'ль ~ lit. g. Vaičialis, hiv. Рекеть ~ blr. g. Рак'эй' ~ lit. g. Rek'acis, valamint a -оиц ~ -oicis végű családnevek, amelyeket írásban -оить alakban adnak vissza.

Jelenleg nehéz megállapítani, hogy a lengyel vagy az orosz nyelv hatására alakultak-e ki a köznévi eredetű belarusz családnevek hiperkorrekciói: hiv., Соро́ко, Саро́ко < blr. Саро́ка, hiv. Веробе́й < blr. Верабе́й.

A gervei környék összetett szociolingvisztikai helyzete, valamint az, hogy különböző időszakokban hol az egyik, hol a másik nyelv státusza változott meg, nyomot hagyott a családnevek hivatalos alakjainak mai változatgazdagságán. Többségük a lengyel — nem lengyel változatokat (vagy az orosz — nem orosz változatokat) egyesíti: Данайло — Данила, Дрёмо — Дрёма, Лукино — Лукина, Колтан — Калтан, Махнач — Мохнач, Мацкела — Мацкёло, Пазлевич — Позлевич, Пуйша — Пуйшо, Пукита — Пукино, Субаткевич — Суботкевич, Тварогаль — Творогаль. Egyes családnevek hivatalos változatai kiejtésváltozataikat tükrözik: hiv. Емельян — Эмельон — Эмилён — Эмилён (vö. blr. g. Аміл'ён, lit. g. Amil'onas). A litván — nem litván hivatalos változatok száma csekély: Лукайтис — Лукойть, Сысас (!) — Сыс.

A jelen cikkben korántsem érintettük a családnevek többnyelvűségi körülmények közötti működésének sajátosságait vizsgáló valamennyi problémát. Úgy véljük, hogy a vizsgált anyag körének további bővítése lehetővé teszi a munkában javasolt feltevések és megoldások alaposabb alátámasztását, valamint a különböző okokból figyelmünkön kívül maradt kérdések megvilágítását.

A. ROMANČIUK

CSALÁDNEVEK A TÖBBNYELVŰSÉG KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT

(A Gervėčiai környékéről származó anyag alapján)

Összefoglaló

A cikk a litván családnevek belarusz, részben pedig lengyel nyelvű átadásának szabályait, a szláv eredetű családnevek litván nyelvű átadásának szabályait, valamint e családnevek hivatalos dokumentumokban való írásmódját elemzi. A litván családnevek a következő szabályok szerint alakulnak át belarusz és lengyel nyelvre: a) a litván végződések adaptációja: a végződések elhagyása, illetve szláv végződésekkel való helyettesítése; b) a képzők adaptációja: a képzők, különösen a patronimikus képzők szláv képzőkkel való helyettesítése; c) hanghelyettesítés; d) a családnév hangsúlyának áthelyezése. A szláv családnevek a következő szabályok szerint alakulnak át litván nyelvre: a) a végződések adaptációja; b) a képzők adaptációja; c) a hangsúly áthelyezése, többnyire a végződésre.

5. 1880

65

A tanulmány a családnevek relitvánosítását elemzi, vagyis azt a folyamatot, amelynek során a helyi lakosok egy litván családnevet szlávnak vélnek, és a litván nyelv szabályai szerint adaptálják. Megállapítást nyert, hogy a családnevek hivatalos dokumentumokban történő írásakor a lengyel nyelvi normák is hatással voltak.

A. ROMANCHUK

CSALÁDNEVEK TÖBBNYELVŰ KÖRNYEZETBEN

(A Gervėčiai környékéről származó anyag alapján)

Összefoglaló

A cikk a litván családnevek belarusz, részben pedig lengyel nyelvre történő átírásának szabályait, továbbá a szláv nevek litván nyelvre történő átírásának szabályait és a hivatalos dokumentumokban való írásmódjuk módjait elemzi.

A litván családneveket a következő szabályok szerint írják át belaruszra és lengyelre: (a) a litván végződések rövidítése vagy elhagyása; (b) képzők átvétele: a képzők megváltoztatása, a képzők magánhangzóinak megváltoztatása; (c) hangváltozás a tőben; (d) a családnév hangsúlyának megváltoztatása.

A szláv eredetű családnevek a következő szabályok szerint kerültek be a litván nyelvbe: (a) végződések átvétele; (b) képzők átvétele; (c) a hangsúly megváltozása.

A családnevek relitvánosításáról külön esik szó.

Megállapítást nyert, hogy a családnevek hivatalos dokumentumokban használt helyesírására hatással volt a lengyel nyelv, amely az adott térségben presztízsnek örvendett.

ЛИТЕРАТУРА

Беларуская граматыка. Мінск, 1985. Ч. 1.

Бірыла М. В. Беларуская антрапанімія. Мінск, 1966. Ч. 1; 1969. Ч. 2; 1982. Ч. 3.

Гаўчас П., Відугрыне А. Этнолингвистическая ситуация литовско-белорусского пограничья с конца XVIII по начало XX в. // Lietuvos TSR Aukštųjų mokyklų mokslo darbai. Geografija. V., 1983. T. 19. P. 26–73.

Судник Т. М. Диалекты литовско-славянского пограничья. Очерки фонологических систем. М., 1975.

Чекман В. Н. К социолингвистической характеристике польских говоров белорусско-литовского пограничья // Studia nad polszczyzną Kresową. Wrocław, Warszawa, 1982. T. 1. S. 123–138.

Чекман В. М. Гісторыя грыпастаўленняў на цвёрдасці-мяккасці ў беларускай мове. Мінск, 1970.

Būga K. Apie lietuvių asmens vardus // Būga K. Rinktiniai raštai. V. 1958. T. 1. P. 227–231.

Eigminas K. Gervėčių apylinkių pavardės [См. с. 67–72 настоящего издания].

Grinaveckienė E. Kai kurios Gervėčių tarmės veiksmažodžio ypatybės // Baltų kalbų veiksmažodžio tyrinėjimai. Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1973. T. 14. P. 221–229.

Kardelytė J. Gervėčių tarmė. Fonетика ir morfologija. V., 1975. Lietuvių pavardžių žodynas. A–K.V., 1985.

Lipskienė J. Gervėčių tarmės frazeologizmai // Leksikos tyrinėjimai. Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1972. T. 13. P. 21–31.

Maciejauskienė V. Lietuvių antroponiminė sistema XVI amžiuje // Lietuvių onomastikos tyrinėjimai. Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1981. T. 21. P. 154–184.

Turska H. O powstaniu polskich obszarów językowych na Wileńszczyźnie // Studia nad polszczyzną kresową. Wrocław; Warszawa, 1982. T. 1. S. 19–123.

Vidugiris A. Iš Gervėčių tarmės semantinių dialektizmų // Leksikos tyrinėjimai. Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1972. T. 23. P. 21–31.

Vidugiris A. Gervėčių tarmės leksiniai dialektizmai // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija. V., 1974. T. 1(46). P. 117–127.

Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje. V., 1977.

66