LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997)

Saulius AMBRAZAS

A BIRTOKOSOKAT JELÖLŐ SZAVAK LITVÁN NYELVI SAJÁTOSSÁGAI

KÉPZŐDÉSI FEJLŐDÉSE A *-įo- AFFIXUMMAL

§1. A korábban tárgyalt *-ko- képzős származékokon kívül (szerző 1996) a litván nyelv sajátosságait birtoklók megnevezései (nomina attributiva, a továbbiakban: NAtt) a melléknévi affixumokból *-įo-, *-no-, *-en-, *-lo-, *-to-, *-uo-, *-isko-, *-mo- eredő képzőkkel, valamint képzési végződésekkel is létrejönnek.

Ebben a cikkben a *-įo- affixummal képzett származékokat tárgyaljuk.

Az -is/-ys(-ė) képzési végződéssel alkotott származékok

§2. A litván nyelvben meglehetősen sok, ezzel a képzési végződéssel létrehozott, valamely sajátosság birtoklóját megnevező szó van (Urbutis 1961: 45–47; DaiktvDr 364–365).

Ilyen típusú származékokat már a 16–17. századi írásos emlékekben is találunk. Különösen elterjedt a NAtt gyvis. A többi adat egyes szövegekben fordul elő. A galvis ’nagy fejű’ SD¹ 35, juodis Lex 69a, kl išis SD³ 124, kupris SD³ 66, kuprys ’púpos’ Lex 50a, 69, nebylys Ch¹ 8X, plokštis ’sík terület’ SD³ 299, retis ’elhagyott mező’ Lex 24a, rėtis SD³ 85, 124, senis SD¹ 174, 176; SD³ 422, sūris BB Job 10,10, žiemys ’északi szél’ Lex 65, žilis ’ősz hajú ember’ BP I 120₃ ma is használatos.

Kis-Litvánia írásos emlékeire jellemzők voltak a NAtt-k is: kuršys ’a Kur-földközi-tenger vagy Kis-Litvánia lakosa’ Lex 21a; KB II 66; Sch 192 (vö. kuršis ’lett’ K II 25; J. M.Valanč; PPr 406, kuršė ’kuršiai módra kötött csomó’ Žvr; VI – LKŽ VI 972–973), mėlynai ’kékesvörös színű káposzta’ Lex 18a; C II 232; R II 228; MŽ II 101; K II 135; ’kék vagy vörös répa’ Lex 71a (vö. mėlynīs/mėlynis ’kék szín’ K II 50, 196; LC 1884,4; Šts; ’kék színű ruhadarab’ Krsn; Kp; ’kék vagy vörös káposzta’ R; MŽ; [K]; ’a hangafélék családjába tartozó növény’ Q 95 – LKŽ VII 1032).

§3. Az -is/-ys(-ė) végződésű, valamely sajátosság birtoklóját megnevező szavaknak vannak megfelelőik a lett, porosz, szláv és germán nyelvekben, vö. lit. bėris és lett bēris ’pej ló’ (BKGF 66), porosz malkis ’maréna’ (Stint) E 597 (vö. lett smalks ’finom’, lásd PKEŽ III 105), szerb-horvát mlât (<*moldъ), lengyel nów, nowiu ’újhold’ (Martynov 1973: 22), gót hairdeis ’pásztor’ (vö. lit. kerdžius LEW 242), asneis ’napszámos munkás’ (Kub rjakova 1963: 78; Polomé 1974: 109).

122

Šio tipo vediniai atsirado daiktavardėjant būdvardžiams su *-jo- (aut. 1991: 16–17).

-ius(-ė) képzői végződéssel képzett származékok

§4. A mai litván nyelvben az -ius(-ė) végződésű képzett szavak produktívak, és többnyire foglalkozást jelölnek; az ilyen típusú, a tulajdonság hordozójának kategóriális jelentésével bíró képzett szavak ritkábbak (Urbutis 1961: 55–56; DaiktvDr 365–366, 410).

A XVII. századi kis-litvániai szótárban, a Lexicon Lithuanicumban feljegyzett, -ius végződésű 6, tulajdonság hordozóját megnevező főnév közül 5 szintén foglalkozást jelöl (balnius „nyergeket készítő személy” 73, kailius „szűcs” 56a, 104a, katilius „üstkészítő”, kubilius „dézsakészítő vagy -árus” 56a, 19, 34, puodžius 88); csupán a durmius 64, 87a képzett szó őrizte meg a tulajdonsághordozó tiszta jelentését.

§5. K. Sirvydas szótárában mindössze 4, foglalkozást jelölő, -ius végződésű képzett szó található: a már említett NAtt puodžius SD¹ 33, 214; SD³ 67 (ez a képzett szó számos régi írásban elterjedt), katilius SD¹ 125 (továbbá R; MŽ II 296; K; J; BŽ 213, lásd még Salys 1985: 204), kubilius SD³ 301 (továbbá DP 107₂; N; K; J); itt találjuk még a bičius „méhész” SD³ 7 képzett szót is (továbbá R; N; K).

Ezzel szemben ebben a szótárban jóval több van az ilyen típusú, a tulajdonság hordozójának kategóriális jelentésével bíró képzett szóból: barzdžius „szakállas” SD³ 22 (továbbá Alk – LKŽ I² 676), grynius (grimius?) „nincstelen, meztelen” SD³ 91 (vö. grýnius A 1885,274; J; Š, grinius Rod; Lš – LKŽ II 612), kerščius „bosszúálló” SD³ 181 (továbbá [K]; J), niekius „semmirekellő, idegesítő ember” SD³ 61, 198, 301 (továbbá C II 1034; Krz 154; [K]; Tat; Skr – LKŽ VII 783), piniġius „akinek pénze van” SD³ 292 (továbbá J; VŽ 1905,256; „pazarló ember” Upt – LKŽ IX 1043), sekmius „aki mindenfélét beszél” SD³ 5 (továbbá Sut; N; „aki meséket mond” N; [K]), smalščius „falánk” SD³ 148 (továbbá SP I 212; MP 325; NdŽ), utėlius „tetves” SD¹ 191; SD³ 490 (a nyelvjárásokban elterjedt, főként a keleti aukštaitiai nyelvjárásokban – LKŽK), valamint a kizárólag K. Sirvydas szótárából ismert NAtt szavak: burnius „nagy szájú” SD¹ 34, kytrius „ravasz ember” SD¹ 13; SD³ 347.

K. Sirvydas szótára valószínűleg a Lexicon Lithuanicumhoz és a mai litván nyelvhez képest korábbi állapotot rögzít. Ugyanis a képzői -ius végződés alighanem az -is/-ys alakból jött létre az (i)u- és (i)o-tövek keveredése következtében (vö. DaiktvDrR 35–36 és a szakirodalom), az -is/-ys(-ė) végződésű névszói képzett szavak pedig többnyire a tulajdonság hordozójának kategóriális jelentésével bírnak.

-ė képzői végződéssel képzett származékok

§6. A litván nyelvben vannak -ė végződésű, konkrét tárgyakat jelölő, és a megfelelő -is/-ys, valamint -ius végű hímnemű alakokkal nem rendelkező, tulajdonosokat megnevező szavak (Urbutis 1961: 54–55; DaiktvDr 366–367).

123

Már a 16–17. századi írásokban is találunk ilyen származékokat, pl.: graikštė „dísz” BB Pat 11,22 (vö. graikštis „uaz.” Kel 1881,22; G 84 és graikštus, -i „szép, díszes” BB 1 Moz 3,6; Vln¹ 144; M.Valanč; Nz; Klp – LKŽ III 502), klišės „olló” SD³ 227 (már D.Pošk; N; [K], vö. klišė „görbe, sánta láb” J), plikė DP 171₂₉; SD¹ 73; SD³ 160, tiesė „jobb kéz” AK 13, 16; SP II 166; SD³ 343 (továbbá Sut; Kos 56; [K]; Drsk; Kt; Ar; Klt; Sdk; Mlk – LKŽ XVI 188).

Az ilyen típusú származékok akkor jöttek létre, amikor az -is/-ys(-ė) képzős tulajdonsághordozó-megnevezések konkrétabb jelentést kaptak, vö. klišė és klišis(-ė), plikė és plikis(-ė) stb.

§7. A *-ė- képzős tulajdonsághordozó-megnevezések más balti nyelvekben is előfordulnak, vö. lett smaile „hegyes végű; csúcs” (MLLVG I 163); V.Mažiulis (PKEŽ I 420–421) e képzéstípushoz sorolja a porosz gudde (Pusch) E 586 alakot is: *guda- „meghajlott”.

A *-jo- melléknévi képzőből néhány további képzett képző is létrejött, amelyekkel tulajdonsághordozókat megnevező származékokat alkotnak.

-ojas/-ojis/-ojys/-ojus, -oja, -ienojas/-ienojis/-ienojys/-ienojas képzős származékok

§8. A legelterjedtebb származék a vasarojus, amely a žemaitiai, valamint egyes déli és keleti aukštaitiai nyelvjárásokban régebbi vasarojas alakban is él (helyenként az ijo tőváltozat is előfordul: vasarojis, lásd LKA III Žemėl. Nr. 15), amely K.Sirvydas szótárában (SD¹ 44; SD³ 85), valamint a Lex 80a-ban már szerepel. Pontosan megfelel a lett vasarājs alaknak (ME IV 484–485).

Az aukštaitiai nyelvjárás jelentős területén a sienojas származék is használatos (változatai: sienojis, sienojus, lásd LKA III Žemėl. Nr. 13); már K.Sirvydas szótárában (SD¹ 181; SD³ 6, 445), S.B.Chilinskio Újszövetségében (Mt 7,3; Luk 6,42), valamint a „Sumoje Evangelijų”-ban (174₈) is feljegyezték.

M.Daukšos Postiléjében (9X) és a žietelai nyelvjárásban (Vidugiris 1969: 160) a rytójas származékot találjuk. Ma az u tövű rytójus alak gyakoribb, itt viszont jóval ritkább (DP 318₄₆).

§9. A nyelvjárásokban és egyes írásos forrásokban hasonló jelentésű alakokat is találunk: NAtt augójas „vad ribizli” StngŽ 76, avižojis „zabszár” Rdš; Mrk; Lš; Kb; Lp (LKŽ I² 532), lapojai „zöldséglevelek” Lšk (ŽD 85), raitójas „lovas” (népdalokban elterjedt), rugojai „rozsszárak” Kč; Nmn (LKŽ XI 893), sėmenojis „május hónap” B 765; N; [K]; KŽ, šeimvónias Žem; Trš, šeimynójus „béres” DünŽ (LKŽ XIV 612), šilójas K I 602; KzR; Grnk; Rs; Erž, šilójus „hanga” Jrb (XIV 794, 795).

Egyes nyelvjárásokban (főként a déli nyelvjárásokban) a -ojas képzővel (a megfelelő ijo és u tőváltozatokkal) növényszárakat megnevező alakokat kezdtek alkotni, vö. bulbójas „burgonyaszár”, uogójas „bogyószár” stb. (LKA III Žemėl. Nr. 14). Ezeknek lett megfelelőik is vannak, pl.: brūklenāji „vörösáfonya-szárak”, uog(u)āji „bogyószárak” (LVG 285; BKGF 69).

124

§10. A -ienis képző és -ojas képző keveredéséből jött létre az összetett -ienojas képző (amelynek szintén vannak ijo és u tövű változatai); ez főként a keleti nyelvjárásokra jellemző (LKA III Žemel. Nr. 14, p. 29). A pupienojai származék (feljegyezve: pūpinajey^SD³ 19, pūpinoiey^SD⁵ 16) már K. Sirvydas szótárában is szerepel.

Kis-Litvániában és néhány más nyelvjárásban az -ienojas képzős származékok egy részének egészen más a jelentése, például: avižienojai „zabszalma” Lex 46; B 679; R; K; Lp (LKŽ I² 531, vö. avižojyš), rugienojai „rozsszalma” Lex 71a; Q 305, 418; B 815; R II 294; Krz 124; N; J; „rozstarló” K; Glv (XI 987, vö. rūgojai), de vö. pupienojai „bab szárai” B 279; N; K. Mivel az -ienojas képző az -iena képzővel is összefügg, amellyel a litván nyelvben gyakran képeznek a kultúrnövények termőhelyét jelölő származékokat (aut. 1995: 186).

Talán egykor az -ojas képző mellett léteztek az -oja képzővel alkotott, nőnemű tulajdonsághordozó-megnevezések is; vö. a Šenoja istennőnevet, „a ház alapzatának istennője” (Greimas 1990: 444), valamint a vízneveket: Kamoja Ad, Lankoja Ob, Lapoja Žls (Vanagas 1970:185), továbbá -toja: -tojas, -ėja: -ėjas (aut. 1993: 38–39).

§11. A lett nyelvjárásokban megmaradtak az -ājis képzős melléknevek is, például: miglājs rīts „ködös reggel”, mālajs kalniņš „agyagos dombocska” (LVG 284–285; BGKF 69). A litván nyelvben ezek mind főnevesültek.

Az -ijas/-ijis/-ijus, -ija/-ijė képzőkkel alkotott származékok

§12. Már a XVI–XVII. századi írásokban is elterjedt volt a galvijas származék. A régi írásokra jellemző volt a NAtt prekijas „kereskedő”, žūkijas (az utóbbiról lásd DaiktvDrR 153), vö. még medijas BB 1 Moz 10, 9; 25, 27; Ps 91, 3; B, medijis C I 998, medija „vadász” Lex 51a; Q 622; J, medijė „orvvadász” Lex 106; C II 984; „fatolvaj” N; [K], beprotiža „bolond” J, valamint a nyelvjárási treinijas, treinijā (már Lex 57, 69; C I 1151 is feljegyzi), treinjis, trainijas, trainijā, trainijus „a szekér része, szekeres” (LKA I 191; LKŽ XVI 529, 735–736).

§13. A lett nyelvjárásokban megmaradtak az -jis képzős melléknevek, például: sālijs „sós”, mā-lijs „agyagos”, vidijs „középső” (LVG 276–277; BGKF 68). A litván nyelvben ezek csaknem teljesen eltűntek; legfeljebb a régi írásokra jellemző vienatijas/vienatijis „egyetlen” melléknév vö. (ha nem a melléknév határozott alakja, vö. Parenti 1996: 69), valamint a laukijas(-a) „mezei” (End; LKŽ VII 180) említhető.

Az -ėjas/-ėjis képzővel alkotott származékok

§14. Kezdetben ezzel a képzővel is főnevekből képeztek származékokat. Így a medė „erdő, rengeteg” szóból alkották a NAtt medėjas/medėjas alakot MŽ; [K]; Sch 88; BsMt II 37; A 1884, 19; S I 345–346; S.Dauk; V.Kudir; J.Bil; Plv; Snt (ŽD 84; LKŽ VII 983–984), továbbá a medėjis „vadász” N; Jn alakot; a prekė szóból pedig a NAtt prekėjas/prekėjas alakot BB 3 Moz 25,50; GN Mt 13,45; Apr 18,11; [K]; S.Dauk; M.Va-

125

lanč; A 1884,409; V.Kudir; J.Bil; End, preketøyis „pirklys“ S.Stan (ŽD 83; LKŽ X 598).

Talán ide sorolhatók a molėjas „malomőr” Ds; Rod (LKŽ VIII 335): molė „őrlés”, pjūvėjas „arató” BB Rut 2,3; 2,4; Mt 13,30; Q 495; MKr 74; N; (d)Vs (ŽD 83; LKŽ X 45): pjūvė „aratás”, talkėjas „segítő” S.Dauk; NdŽ: talkà.

§15. A lett nyelvjárásokban megfigyeltek főnévi eredetű, -ėjis képzős mellékneveket, például: galėjis „hátulsó”¹. Főnévi eredetű, *-ėjo- képzős származékok a szláv nyelvekben is voltak, például: déli szláv břžejb „gyors folyású folyó”: břzb „gyors” (Slawski 1974: 87). W. P. Schmid (1960: 24–26) a messap nyelvben is talál párhuzamokat, vö. messap polaidehias és lit. palaidas, lett palaidējis.

A balti alapnyelvben a *-ėjo- képző bekerült a cselekvő személyt jelölő főnevek paradigmájába. Emellett történeti szempontból a *-ĵo képzőelemmel alkotott, főnévi eredetű tulajdonsághordozó-nevek egyben a *-taĵo- (< *-tā + *-ĵo-) képzővel alkotott származékok is (DaiktvDrR 112–117).

Néhány tulajdonsághordozó-nevet jelölő képző úgy jött létre, hogy a *-ĵo- képzőelem bizonyos, *-to- eredetű melléknévi képzőkhöz kapcsolódott.

Származékok az -ytis/-ytys(-ė) képzővel

§16. Elsőként említendők a NAtt ausytė „füles téli sapka” Vrd; Kal (LKŽ I² 504), avižytis „olyan szövet, amelyet 8 vagy 10 nyüsttel szőnek” Grg (I² 532), blakytis „kétfonalas láncfonalú szövet” Skdv; Grg; Prk; I.Simon (I² 878), eglytis „fenyővel szőtt szövet” Dr, Lkv; Lnk (II² 1052), lamstytis „bordázott szövet” Kos 151; J; Klp; KlvŽ; Kl; Brs; Vvr; Slnt (VII 114), šlakytės „ilyen fajta burgonya” Rt, šlakytis(-ė) „foltos szarvasmarha” Kal; Kl (XIV 1001).

E származékok többsége képzésileg összefügghet az -ytas(-a) képzős melléknevekkel (vagyis az -is(-ė) végződésű származékoknak tekinthetők), vö. ausytas(-a) „füles (sapkáról)” J; Kal (LKŽ I² 503), blakytas(-a) „áttört mintás” BzF 100; Prk; Rdm (I² 878), eglytas(-a) „fenyőkkel díszített, fenyős” I.Simon; Vlkv; Mrj (II² 1052), lámstytas/lamstytas(-a) „bordázott” BzF 33; Ms; Slnt; Tv; Brs (VII 114), šlakytas(-a) „foltos” Šts; Plt (XIV 1000).

§17. A žemaitai nyelvjárásban használatosak a vókytis/vokytýs „német”, šiaulýtis „šiauliaii” származékok (LKA III Žemel. Nr. 10, 110). A Lexicon Lithuanicum (20) alapján ismert a seseryčiai „fivérek gyermekei” származék (vö. seseryčia, lásd § 21). Hasonló hovatartozást fejez ki a lett latvītis „lett”, vāciītis „német”, tautītis „idegenből jött fiatalember” (LVG 387; DL 239–240). Talán ez rejlik a porosz személynevekben is (például Moldite, Bludit, Waikitte, lásd Trautmann 1925:

¹ LVG 280; Vulane 1986; Laumane 1989.

126

182), valamint helynevekben (pl. Lankiten, Pelitte, Pelkyten, lásd Gerullis 1923: 257. skk.). A porosz nyelvű szövegekben ugyanis nem jegyeztek fel *-ītio- képzős kicsinyítő alakokat.

§18. A. Nepokupnas (1985) a porosz helynevekben előforduló -owiten, -awiten képzőre támaszkodva még azt a feltevést is felveti, hogy a *-oųī-tio- összetett képző (< *-oųo- + *-ītio-), amellyel a szláv nyelvekben apai ági leszármazottakat jelölő főneveket képeznek, a szláv és a nyugati balti nyelvek közös újítása volt. A porosz helynevekben azonban a -owiten, -awiten képző a porosz alakok lengyelesítésével is létrejöhetett (vö. lengyel -owicy²). Annál is inkább, mert a balti nyelvekben igen ritkák a *-oųo- képzős melléknevek. Így például a litván lapāvas ’a levél színéhez hasonló’, lināvas ’a lenvirág színéhez hasonló’ melléknevek valószínűleg a szláv jövevényszavak, a ružāvas, vyšniāvas mintájára jöttek létre (ŽD 397). A porosz nyelvben a *-oųo-/-ęųo- képző többnyire más képzők részeként fordul elő, például: acc. sing. drūktawingiskan ’szigorút, keményet’ (gestrengen) III 119₁₁, nom. sing. ginnewings ’barátságos’ (gewaltige) III 85₁–₂ stb. (SV 44). Ezek a képzett alakok sem őrzik a szláv nyelvek *-oųo- képzős mellékneveiben fennmaradt régi birtoklási, eredetre utaló jelentést (vö. óegyházi szláv Petroв: Petrъ és óind Viṣṇa-vāḥ:Viṣṇuḥ, lásd Meje 1951: 275).

§19. A szláv nyelvekben a *-ītio- képzős származékok leggyakrabban birtoklási, eredetre utaló jelentésűek, például: déli szláv Božitъ ’Isten fia’, brātitъ ’a testvér fia’ stb. (Sławski 1976: 55. skk.). Ezenkívül ezzel a képzővel régóta gyakran képeztek személyneveket, törzsneveket és helyneveket³. A balti (különösen a litván) nyelvekben erre a célra gyakrabban használták a *-ītio- képző egy másik változatát, a *-eitio--t (vö. §24).

§20. A lett és a szláv nyelvekben (a litvánhoz hasonlóan) néhány *-ītio- képzős származék megőrizte a tulajdonság hordozójának tiszta jelentését, például: lēnītis ’meleg déli szél’: lēns ’meleg’, jaunīte ’meny; fiatalasszony; fiatal anya; mostohaanya’: jauns ’fiatal’ (DL 240); déli szláv golîtъ ’mezítelen, szegény ember’: golъ ’mezítelen’ (Sławski 1976: 57–58).

Elképzelhető, hogy az ilyen típusú képzett alakoknak a germán nyelvekben is vannak megfelelőik; vö. ófelnémet jungidi ’vadállat kölyke’ (Mezger 1953).

Így a *-ītio- képzővel (< *-īto- + *-io-) létrejött, a tulajdonság hordozóját megnevező főnevek valószínűleg a balti, a szláv és a germán nyelvek újításai. Ezekben a nyelvcsoportokban kezdték a *-io- affixummal is képezni a tulajdonság hordozóját megnevező főneveket (lásd §3). F. Mezger (1953) kísérlete, hogy a *-ītio- képzőt az indoeurópai *-tio- képzővel hozza kapcsolatba, kétséges.

Vėliau baltų kalbose ši priesaga buvo panaudota deminutyvams (aut. 1994: 146–147) ir rečiau kuopiniams pavadinimams (aut., 1995, 187–188) daryti.

² Vö. Gerullis 1925: 212–13; Górnowicz 1974.

³ Vondrák 1924: 598–599; Rospond 1937; Taszycki 1946: 27. skk.; Čuľin 1964: 9–92; Lindert 1967: 40–45; Vaillant 1974: 333. skk.

127

-yčia képzős származékok

§21. Néhány ilyen képzős származékot a régi írásos emlékekben is találunk, például: brolyčia „a fiútestvér lánya” Lex 20; C I 402; Q 103 (ugyanígy B; N; K; „unokatestvér” JR 69), karvelyčia „nőstény galamb” SD¹ 37; SD³ 72; SP I 369 (ugyanígy N; [K]), meškerýčia/meškerỹčia „horgászbot” C I 98 (ugyanígy MŽ II 28; [K]; Sl; Ps; Srv; Paj – LKŽ VIII 89), seseryčia „a lánytestvér lánya” Lex 78; C II 527; Q 474 (ugyanígy MŽ; K; L; Rtr; „unokatestvér” N; vö. szerb sèstrič, lásd Mezger 1953: 118).

Ilyen típusú származékok a nyelvjárásokban is előfordulnak, például: darklyčia „furcsán öltözött ember” J I 296, kaulyčia „nagyon sovány ember” J; Ms; „a lovak lábának betegsége” Grz; Kp; Lk; Ms (LKŽ V 432), kempýčia „összeaszott ember” J II 75, kerýčios „varázslás” R II 370; N; K; J; Žm (LKŽ V 609), lovýčia „jászol” Lp; Mrk; „gabonaőrlő” Ut; Vdn; Kb (VII 667), mazgýčia „a hálókötéshez használt deszka” N; [K]; J, žalktýčia „a kígyó lánya” G 122; A.Baran; Ds (LKŽK).

§22. A kelet-aukštaitiai nyelvjárási területen számos, nem házas nőt jelölő vezetéknév képződik az -yčia képzővel, például: Baltrušaityčia, Jankýčia, Pakálkyčia (LKA III Žemėl. Nr. 112, p. 121–122). Ilyen vezetékneveket már a XVII. századi források is feljegyeztek (Macijauskienė 1991: 263 kk.). Az -yčia képző két egymással nem érintkező területen víznevekben is előfordul: Litvánia legdélibb részén és Žemaitijában, például: Ylyčia Smn, Šarkýčia Lbv, Kalnyčia Krž (Vanagas 1970: 141–142, 402).

A lett nyelv egyes nyelvjárásaiban a megfelelő -iša képzővel férjezett nők vezetéknevei képződnek (pl. Bergmaniša „Bergman felesége”); előfordul egy-két köznévi nőmegnevezés is, például: delveriša „zajongó nő”, vēveriša „a takács felesége” (LVG 377; DL 316–317).

§23. J. Otrębskis (GJL II 258) felveti azt a gondolatot, hogy az -yčia képző az -ytė képzőből alakult ki a ją és (j)ē tövek keveredése, valamint a szláv -ica hatására. A bemutatott adatok azonban arra engednek következtetni, hogy az -yčia képző régi eredetű lehet. Mivel egykor a balti nyelvekben a *-ā- képzővégződéssel (amelyet később a *-(i)ė- végződés szorított ki) nőnemű főneveket képeztek (szerző 1993: 38–39), lehetséges, hogy az -yčia képző még az -ytė képzőnél is régebbi (azaz *-itjā-: *-itjo-, mint *-tājā-: *-tājo-).

Megjegyzendő, hogy a -aitė, -utė, -ūtė képzőknek is van nyelvjárási, ją tövű változatuk, -aičia, -učia, -ūčia; ezekkel hajadon lányok vezetéknevei képződnek, amelyek már a XVII. századi forrásokban is felbukkantak (Maciejauskienė 1991: 262 kk.); vö. még a -ėčia képzőt (§39).

Másfelől a ją és (j)ē tövek keveredése és a szláv -ica képző, valamint a -inyčia szlavizmus (vö. szerző 1995: 192 és a broličkas „a fiútestvér fia” hibridet, N) konzerváló hatást gyakorolhatott; talán ennek köszönhető, hogy az -yčia képző fennmaradt, és Litvánia keleti részén szélesebb körben elterjedt.

128

-ietis/-ietys(-ė) képzős származékok

§24. Az ezzel a képzővel alkotott származékok rendszerint valakihez való tartozást vagy származást fejeznek ki. Különösen régi a vókietis/vokietỹs(-ė) származék, amely a teljes aukštaitiai nyelvjárásterületen elterjedt (LKA III Žemėl. Nr. 10), a XVI–XVII. századi írásos emlékekben is adatolt (DP 457₄₂; SD¹ 94; Lex 23a; C I 460), és pontosan megfelel a lett vācietis alaknak (ME IV 492).

Az aukštaitiai nyelvjárás jelentős részén ma széles körben képeznek -ietis(-ė) képzővel lakóhelyre vagy származási helyre utaló személyneveket, például: jonišiškietis, panevėžietis, vilnietis stb. (Lenkevičiūtė-Norkaitienė 1983; LKA III Žemėl. Nr. 110, p. 115). Az ilyen típusú származékok is meglehetősen régiek lehetnek, vö. galilietis „Galilea lakója” Bt Jn 7,52; ApD 1,11, valamint a lett raũnėnietis „Rauna lakója” (LVG 388; BKGF 98).

§25. A régi írásos emlékekben a következő származékokat találjuk: prašalietis „nem helybeli, más országból való ember” DP 8X (továbbá M.Valanč.; A 1884,380; „kívülálló ember” Žml; „járókelő” NdŽ – LKŽ X 561), pra šalnietis „más országból való ember” SE 215₉; KN 117; Ch 2 Moz 12,43; Rut 2,10; Bt Luk 17,18, vö. még pašalietis „idegen, kívülálló ember” Žem; Jnšk; „máshonnan érkezett, nem helybeli ember” Skr (LKŽ IX 553).

A nyelvjárásokban (főként a keleti aukštaitiai nyelvjárásban) még használatosak a következők: NAtt apylinkietis Trgn, aplinkietis „a környék lakója” Grž; Trgn; Svn (LKŽ I² 245), giminietis „rokon” Bt Mr 6,4; Ds (III 310, vö. a lett savietis „ua.” LVG 388), kaimietis J, laukietis Brž, laukinietis „földműves, gazda” Žg; Skn (LKŽ VII 180, 181), seserietė „unokahúg” Mrk; Prn (ŽD 360), sodietis „falusi” Brž (LKŽ XIII 274), šeimynietis „házi személy” Str; Lkm; Ad; Tvr; Prng; „béres” A.Baran; Ds; Ml; Krns; Ad (XIV 609).

-eitis(-ė) képzős származékok

§26. B.Vilento evangéliumaiban (109) már adatolt az NAtt pra šalietis „idegen” (továbbá S.Dauk; az „jövevény, nem helybeli ember” jelentés elterjedt a szamogitiai nyelvjárás északi részén, lásd LKŽ X 561, vö. prašalietis, lásd §25).

A szamogitiai nyelvjárásban további, a régi -ietis(-ė) képzőváltozatot megőrző származékokat is találunk, amelyben fennmaradt az ősi ei kettőshangzó, például: pašalėitis „hívatlan vendég” Sd (LKŽ IX 552, vö. pašalietis), treinėtis „háromszög” S.Dauk; Slnt, treinėitė „a szekér része, treinis” Gršl (XVI 735), vö. még tarneitė (aut. 1994: 148), továbbá a vezetékneveket: Gineitis, Kiauleitis, a helynevet: Vyžeičiai „falu a Rokiškisi járásban” (ŽD 361), továbbá a porosz Muntileitis, Swanieyten (Būga 1958: 427)

-aitis(-ė) képzős származékok

§27. A tulajdonság birtokosát jelölő, ezzel a képzővel alkotott elnevezésekből nagyon kevés maradt fenn a litvánban. Különösen régi származék a žemaitis/žemaičiai (történetéről lásd Zinkevi-

129

čius 1993), randamas jau XIII a. pradžios rusų istoriniuose šaltiniuose (Salys 1930: 6–9), paplitęs XVI–XVII a. lietuviškuose raštuose.

§28. Régi írott forrásokban a következő alakokat jegyezték fel: NAtt pra šalaitis/prašalaitis „jövevény, idegen” BB 2 Moz 12,19; 12,48; 20,10; Joz 8,23; BP II 383; Lex 37a; C I 98, 996 (nyelvjárásokban is előfordul), tėvykštaitis „örökös” DP 575₂₆, 611₁₇, 620₂₈; SD³ 57 (továbbá Sut; N; Gmž), velykaitis/velykaitis „húsvéti hímes tojás” Lex 66a; C II 186 (nyelvjárásokban elterjedt), valamint a hozzájuk közel álló našlaitis/našlaitis DP 307₃₅, 335₃₃, 336₅,₈; SD¹ 165; SD³ 402; Ch¹ Jn 14,18.

A nyelvjárásokban (főként a žemaitiai nyelvjárásokban) további származékok is találhatók: brólaitis/broláitis „a fiútestvér fia” Rs; „vőfély” Šl; Klk; Sk; Sml; Lnkv, brólaitė/broláitė „sógornő” Lz; „a fiútestvér lánya” Rs; „koszorúslány” Grk (LKŽ I² 1068), gimináitis/gimináitis(-ė) S.Stan; J I 432; Kv; Ldvn; Rtn; Ds (ŽD 359; LKŽ III 309), girináitis/girináitis „erdei lakos; neveletlen ember” J; Kv; Rs; L1 (LKŽ III 341), kálvaitis(-ė) „a kovács fia vagy lánya” J(Kv), kalvaitis „dombon lakó” J, karaláitis/karaláitis(-ė) „a király fia vagy lánya” N; J; D 101; Dkš; Smn (LKŽ V 258), ketvirtokáitis „akinek a valakas föld egynegyede jut” Grv (V 670), laukináitis/laukinaitis „mezőn lakó” J; Kv; Vdk; Erž; Krtv; Gr; „žemaitis” Šmk (VII 180–181), miškináitis „az erdőben vagy az erdő szélén lakó” Škn; Pp; Krtv (VIII 289), namūnaitė „gazda lánya” J; (d)Grk (VIII 537), pašaláitis(-ė) „kívülálló, idegen ember” Rs; Pdn; Užv; Krš (IX 551), priešaláitis „a falu világában élő ember, zsellér” J; Jrb; Vl; „mások ügyeibe avatkozó ember” Grš (X 688), saváitis „rokon” Prng; Dv (XII 233), seseráitis „a nővér fia” Krkl, seseráitė „a nővér lánya” Krkl; Ms (XII 437), sūnáitis „unoka” Ašb; I.Simon; Grv; Lz (XIV 150), tėvynáitis/tėvynaitis/tėvynáitis (az északi žemaitiai nyelvjárásban elterjedt), tėvūnáitis/tėvūnaitis/tėvūnáitis „gazda fia, vagyonának örököse” (a déli žemaitiai nyelvjárásban elterjedt).

§29. Amint ezek a példák mutatják, a -aitis(-ė) képzős, tulajdonság birtokosát jelölő elnevezések többségének birtokviszonyt kifejező eredetjelentése van. Ezekből feltehetően az -aitis(-ė) képzős apanévi nevek alakultak ki (vö. Skardžius 1954: 29 tt.), amelyek egykor Nyugat-Litvánia nagy részén, nagyjából a Nevėžis folyóig voltak elterjedtek (Zinkevičius 1977; Maciejauskienė 1977: 160–161). Később ezek családnevekké váltak.

Ma a žemaitiai északnyugati, valamint a dél-aukštaitiai nyelvjárások nyugati területén a -aitis képzővel nem hivatalos családneveket alkotnak a nőtlen férfiak számára, például: Galdikáitis, Kerváitis, Šimkáitis stb. (LKA III Žemėl. Nr. 111, p. 119). A žemaitiai nyelvjárási terület még nagyobb részén a -aitė képzővel a hajadon nők nem hivatalos családneveit alkotják, például: Liutkáitė, Budráitė, Kėvišáitė stb. (LKA III Žemėl. Nr. 112, p. 120).

A tulajdonság birtokosát jelölő elnevezések alapozták meg a litvánban ma igen elterjedt, -aitis(-ė) képzős kicsinyítő alakok kialakulását is (aut. 1994: 147–148).

§30. Egy-két -aitis képzős, tulajdonság birtokosát jelölő elnevezés a lettben is előfordul, például: tautaitis „honfitárs”, čakāraitis „rendetlen, lompos ember”, puškaitis „kec-

130

kų varpelis“ (Laumane 1991). Žymiai dažniau su šia priesaga latvių kalboje daromi kuopinės prigimties vietų pavadinimai (Laumane 1990).

Az *-īṭio, *-eitio, *-oitio képzők valószínűleg ugyanannak a képzőnek apofonikus változatai, vö. lit. vōkītis és vōkietis, lett vāčītis és lett vāčietis, lit. gimináitis és giminietis, pašaláitis és pašalietis, lit. saváitis és lett savietis ‘rokon’. Valószínűleg már régtől fogva eltért az elterjedésük: a *-īṭio-, *-oitio- változatok a balti nyelvek nyugati, míg a *-eitio- változat a keleti nyelvterületre volt jellemzőbb.

-(i)otis(-ė) képzővel alkotott származékok

§31. Ez a képző úgy keletkezett, hogy a *-āto- melléknévképzőhöz hozzákapcsolódott a *-jo- morféma.

A -(i)otis(-ė) képzővel alkotott származékok többsége még kapcsolatban áll az -otas(-a) képzős melléknevekkel, például: ąsōtis PPr 250; LTR(Šll); Slv (ŽD 351; LKŽ I² 329, vö. ąsōtas, -a), barzdōtis ‘szakállas ember’ Blv; Ds, barzdōtė ‘hosszú gyökerű burgonya’ Rk (LKŽ I² 675, vö. barzdōtas, -a), bēr(i)ōtė ‘pej kanca’ Trgn (I² 766, 771), gyslōtis ‘lándzsás útifű’ Ob; Mrs; Alk; Grž; Als; Sl; Nm; Alv; Vrb; Sn (III 356, vö. gyslōtas, -a), šakōtis ‘ágas fa vagy bot’ Kp; Vvr; ‘ilyen sütemény’ Užp; ‘ilyen lisztfajta’ Ggr (XIV 425, vö. šakōtas, -a).

Az ilyen típusú tulajdonságbirtokos személyek elnevezései alapozták meg egyes, -otis(-ė) képzős víznevek létrejöttét, például: Ilgotis Šll, Margōtė Srj (Vanagas 1970: 190), vö. még porosz nagotis ‘vasfazék’ (Erintop) E 349 (PKEŽ III 168). Ezekből -iotė képzős kicsinyítő alakok is létrejöttek (aut. 1994: 148).

-očius(-ė), -očia, -očias képzőkkel alkotott származékok

§32. XVI–XVII. századi írásos emlékekben a NAtt pilvočius alakot találjuk: BB Job 15,12; SD³ 24, 92.

A nyelvjárásokban jóval több -očius(-ė) képzős származék található, például: apgaudlōčius ‘csaló’ Grg (I² 192), bāmbōčius ‘nagy köldökű ló’ Grg (vö. bāmbotas ‘nagy köldökű’, lásd LKŽ I² 635), barzdōčius ‘szakállas ember’ BsP III 242; Švnč; Sb; Kp; Tvr; ‘ilyen fű, szakállas kecskeruta’ Dkšt; Rš; Vrnvv; Rod (ŽD 352; LKŽ I² 675, vö. barzdōtis, lásd §31), durmavōčius ‘esztelen, óvatlan ember’ Tvr (Otrebski 1934: 124), galvōčius ‘jó fejű, bölcs ember’ M.Valanč; A.Baran; BM 178; J; JY 576; Sdk; Sb; Tvr (ŽD 352; LKŽ III 859, vö. galvōtas, -a), garbanōčius(-ė) ‘göndör hajú ember’ S.Dauk; Slnt; Vkš (LKŽ III 113, vö. garbanōtas, -a), gyslōčius ‘lándzsás útifű’ Tvr; Bd (III 355–356, vö. gyslōtis, lásd §31), gunklōčius ‘sok gumóval rendelkező’ Tv (III 734, vö. gunklotas/gunk-lōtas, -a), gudrōčius ‘okos ember’ BM 178; Srv; Vvr; Gž (III 698), karpōčius ‘szemölcsös ember’ N; [K]; Bn (V 309, vö. kārpotas, -a), kepenōčius(-ė) ‘májbeteg ember’ N; [K]; J, kuprōčius ‘púpos ember’ N; K; BsP III 218; Vkš; Rtn; Tvr (ŽD 353; LKŽ III 933, vö. kuprōtas, -a), ligōčius(-ė) ‘betegeskedő ember’

131

J; Pvn; Als (ŽD 353; LKŽ VII 478; DünŽ 176; vö. ligótas,-a), patrankóčius „hangoskodó“ Klvr; Mrj; Rdm; Pns (IX 629), putóčius „aki habzik“ Rod; „aki sokat fecseg, közben fröcsög a nyála“ Bd; Tvr; Rod; Sn; „dühös ember“ Ad (ŽD 353; LKŽ X 1135, vö. putótas,-a), seilóčius „nyáladzó“ Tvr; Vrn (ŽD 353; Grinaveckis 1991: 175), ūsųčius „bajus ember“ N; Ak; Dvd; Dkš; Tvr; „ilyen víziállat“ Mrs (LKŽK).

§33. Mivel a litvánban vannak -očius képzős szláv jövevényszavak (pl.: kapóčius „halottak eltemetője”, kylóčius „akinek sérve van”, sylóčius „erős ember”), J. Otrębski (1934: 123) a tverėčiai nyelvjárás leírásában azt a hipotézist vetette fel, hogy maga az -očius képző az egyházi szláv -ačʹ képzőből származik (ahogyan az -orius az egyházi szláv -arь képzőből; lásd DaiktvDrR 16 és a hivatkozott irodalmat). Mivel azonban az -očius képzős származékok többségének van megfelelője -otas(-a) képzős melléknévvel, megalapozottabbnak tűnik P. Skardžius (ŽD 353) és V. Urbutis (DaitvDr 355) véleménye, miszerint az -očius képző a litván nyelvben jött létre, amikor az -otas képzőhöz kapcsolódott a -ius képzői végződés, vagyis történeti szempontból az -ius képzős származékok végződéses -ius képzős származékok. J. Otrębski idővel maga is némileg enyhített hipotézisén, és a „Lietuvių kalbos gramatika” című műben (JGL II 255–256) megjegyzi, hogy egyes -očius képzős származékok az -ius végződésű, -otas képzős melléknevekből képzett alakokként értelmezhetők. Másfelől V. Grinaveckis (1991: 175–178) az említett szláv jövevényszavak közvetett hatását is felismeri az litván -očius képzős származékokra, mivel a szamogit és a déli aukštaitis nyelvjárások -očius képzőjében olyan č affrikáta található, amely nem jellemző ezekre a nyelvjárásokra.

§34. A gyslótis, gyslóčius származékok mellett megtalálható a gyslóčia „útifű” származék is, SD³ 4; R; N; BzF 113; P. Ugyanezzel az -očia képzővel alkották a Ramočia víznevet is, Klm (Vanagas 1970: 185). A bámbočius származék mellett (lásd §32) a bambočias „pocakos gyerek” származék is szerepel, Užv (LKŽ I² 635).

-uotis(-ė) képzős származékok

§35. A régi írásos emlékekben megtalálható a NAtt raupsuotis MP 76, 310, 320; SE 6, valamint a SE 10X raupuotis „leprás ember” (uo. A. Baran; „akinek rühessége van, rühben szenvedett” Pc – LKŽ XI 313, vö. a raupsúotas,-a, raupúotas,-a melléknevekkel).

A nyelvjárásokban valamivel több ilyen típusú származék van, például: akuótė „kipergett mák” Paj, akuótisSrv; Šol; Inšk; Ds, akuotuótis „akinek toklászos a haja” Ds (LKŽ I² 90, vö. akuótas,-a, akuotuótas,-a), kesuótė „zsombékos hely, rét” S. Dauk; Plt; Brs (V 646, vö. kęsúotas,-a), kailiniuótis „bundát viselő ember” S. Dauk; Šts (V 53, vö. kailiniúotas,-a), kuoduótė „bóbitás tyúk” Brs; Ds (VI 906, kuodúotas,-a), lapuótė „lombos seprű” Grž (VII 158, vö. lapúotas,-a), piniguótis „akinek sok pénze van” S I 191; Pkr; Šlc (IX 1043, vö. pinigúotas,-a), raguótis(-ė) „szarvas ember/állat” LTR (Užp); Kv; Btg; Bgs; Ut; Rz, raguótis „ördög” LTR(Sln); Ds; „ágas oszlop edények szárítására” Šlc; „ilyen tíz nyítnyi vászon” Kp (XI 42, vö. ragúotas,-a), rainuótė „csíkos vászon” J (vö. rainúotas,-a), rudúotė „vöröses tyúk” Grž (XI 881), šlakuótis(-ė) „szeplős ember/állat”

132

Šts; Vrn; Prk; šlakuotė „szeplős nő” Jn; Kv (XIV 1003–1004, vö. šlakuotas, -a), ūsuotis „bajus ember” Ds; „akinek toklászai vannak” Dgl (LKŽK).

Az -uotis(-ė) képzős tulajdonsághordozó megnevezések többsége még megőrizte kapcsolatát az -uotas(-a) képzős melléknevekkel, vagyis történeti szempontból még az -is(-ė) végződés származékainak tekinthetők (vö. ŽD 354; DaiktDr 351; GJL II 256).

Képzett alakok -uočius(-ė), -uočia képzőkkel

§36. A korábban említett raupsuotis, raupuotis képzett alakoknak (lásd §35) S. B. Chilinskis bibliafordításában van egy raupuočius változatuk: Ch¹ 8X; Ch 2 Kir 7 (tartalom), raupuočius „aki himlős” Ch 3 Móz 14,2 (ugyanott L 391; „akinek himlős az arca” Dglš – LKŽ XI 312).

A nyelvjárásokban még néhány ilyen típusú NAtt is használatos, például: akuočius „akinek szálkái vannak” Rdm (LKŽ I² 89, vö. akuotis, lásd §35), gauruočius „akinek bozontos a haja” Ign (vö. gauruotas, -a, lásd Grinaveckis 1991: 177), kailinuočius „akinek bundája van” Prk (V 53, vö. kailiniuotis, lásd §35), kuoduočius „akinek üstöke van” Brs (VI 906, vö. kuoduotė, lásd §35), pinigiuočius „akinek sok pénze van” J; Pgg; Klvr; Gs; Lp (IX 1043, vö. pinigiuotis, lásd §35), puikuočius „pimasz, csintalan” MŽ; K; Sch 75; KrvP(Pln) (LKŽ X 855), raguočius „szarvas állat” K I 504; Jnš; „ördög” LTR(Dkk); Psn; „gőgös, büszke ember” MŽ; KrvP(Krž), raguočė „háromtüskés hal, tüskés hal” Srj (XI 40, vö. raguotis, -ė, lásd §35), turtinguočius „aki gazdag” Dkšt (Grinaveckis 1991: 177).

Amint a példákból látható, a -uočius(-ė) képzős alakok többségének van -uotis(-ė) képzős megfelelője. Így a -uočius(-ė) képző valószínűleg a -uotis(-ė) képző įu-tövű változata. V. Grinaveckis (1991: 177) ugyanakkor a szláv -ač képző hatását is felismeri benne.

§37. A kuoduotė, kuoduočius származékoknak van egy kuoduočia „bóbitás tyúk” KlvD 144 változata, -uočia végződéssel.

Képzett alakok -ėtis(-ė), -ėčias, -ėčia képzőkkel

§38. A nyelvjárásokban mindössze egy-két, -ėtis (<-ėtas + -is) képzős származék használatos, például: eglėtis „házi lucfenyővel szőtt szövet” Trk (LKŽ II² 1051, vö. eglėtas, -a), lapėčiai „rókaprém, rókabőr” J (vö. lapėtas, -a), lašinėtis „szalonnás kalács” Žem, šukėtis(-ė) „akinek cserepes” J; Gs; Vl; Nmn; Pl; Vrn; Slnt; Ds; Kp; Trgn (LKŽ XV 329, vö. šukėtas, -a), varškėtis „túrós derelye” Sk; Kl; Jnš; Škn; Sln; „túrós lepény” Vrn; „túrós kalács” Škn (LKŽK, vö. varškėtas, -a).

Ezekhez a képzett alakokhoz feltehetőleg a régi írások NAtt šešuolėtis Mž 473₁₄, 543₁₇; VlnE 158₁₀; MTP 22a₂ alakja, valamint ennek a žemaitiai nyelvjárásban használatos változata, a šašuolėtis „árnyék” jelentésű szó is kapcsolódik (már a ŽCh 304-ben feljegyezték; S. Dauk; M. Valanč; P – LKŽ XIV

133

540–541), a šešuolis szóból alkotott alak, amely a 16–17. századi Kis-Litvánia írásbeliségére jellemző (Fraenkel 1936: 181–182; ŽD 351).

§39. Az -ėtis képzőnek a következő paradigmatikus változatai vannak:

-ėčias. družėčias ’družėtas szövet’ J I 355 (vö. družėtas, -a);

-ėčia: brolėčia ’a fiútestvér lánya’ SD¹ 177; SD³ 22, 431; Švnč (LKŽ I² 1069), dukterėčia Sb; Kp; And (I² 812), laumėčia ’a laumė lánya’ Kp (vö. laumėtas, -a ’laumékkal’ Varn – LKŽ VII 190, 191).

Következtetések

1. A *-jo- képzővel már igen régen kezdtek tulajdonsághordozót jelölő neveket alkotni, talán még akkor, amikor a balti, szláv és germán nyelvek nem különültek el az indoeurópai alapnyelv északi dialektusától. Talán erre az időszakra tehető az összetett *-īt-jo- képző is, amelynek a balti nyelvekben apofonikus változatai vannak: *-eit-jo-, *-oit-jo-. Ezekkel szintén tulajdonsághordozót jelölő neveket alkotnak. Később azonban a *-ītio- ir *-oitio- képzőket már kicsinyítő képzőként is kezdték használni.

2. A balti, szláv és talán a messzáp nyelvekre jellemző összetett *-ē-jo- képzővel kezdetben tulajdonsághordozót jelölő neveket alkottak, később pedig — az eredetében hasonló *-tā-jo- képzőhöz hasonlóan — bevonták a cselekvőnevek képzésének paradigmájába. A litvánban és a lettben is vannak tulajdonsághordozót jelölő nevek a *-ā-jo- képzővel. A lett nyelv régebbi állapotot őrzött meg: itt a nyelvjárásokban még előfordulnak a *-ājo, *-ējo- képzős melléknevek, amelyek a litvánból már eltűntek.

3. A *-jo- képzőből kialakult más képzőkkel (pl. -ijas, -otis, -očius, -uotis, -ėtis stb.), valamint a -ius(-ė) képzői végződéssel csak a litván nyelv saját fejlődése során kezdték alkotni a tulajdonsághordozót jelölő neveket.

RÖVIDÍTÉSEK

BKGF – E n d z e l y n a s J. A balti nyelvek hangjai és alakjai, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957.

DaiktvDr – U r b u t i s V. Főnevek képzése. – Litván nyelvtan 1, Vilnius: Mintis, 1967, 251–473.

DaitvDrR – A m b r a z a s S. A főnévképzés fejlődése. A litván nyelv igéből képzett származékai, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993.

DL – R ū k e - D r a v i ņ a V. Kicsinyítő képzők a lett nyelvben, Lund: AB Ph. Lindsteds Univ.-Bockhandel, 1959.

GJL II – O t r ę b s k i J. A litván nyelv nyelvtana 2, Varsó: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1965.

KZ – Összehasonlító nyelvkutatási folyóirat az indoeurópai nyelvek területéről, alapította A. Kuhn, Berlin stb.

LEW – F r a e n k e l E. Litván etimológiai szótár, Heidelberg: Carl Winter. Universitätsverlag, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht, 1962.

LKA – Lietuvių kalbos atlasas 1–3, Vilnius: Mokslas, 1977–1991.

LKK – Litván nyelvészeti kérdések, Vilnius.

134

LKŽ – A litván nyelv szótára 1–16, Vilnius, 1956–1995.

LVG – E n d z e l ī n s J. A lett nyelv grammatikája, Riga: Lett Állami Kiadó, 1951.

ME – M ū l e n b a c h s K., E n d z e l ī n s J. A lett nyelv szótára 1–4, Riga: Lett Kulturális Alap által kiadva, 1923–1932.

MLLVG I – A modern lett irodalmi nyelv grammatikája 1, Riga: A Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadója, 1959.

PKEŽ – M a ž i u l i s V. A porosz nyelv etimológiai szótára 1–3, Vilnius: Mokslas, 1988–1996.

SE – SUMMA Abá Trumpas įguldimas EWANIELIV [...] KIEDAYNYSE [...] 1653 (A. J a k u l i s „A Knygos Nobažnystės szókincse 1. részére támaszkodik. D. Jakulytė szerk., Klaipėda: Sauliaus Jokužio leidykla-spaustuvė, 1995).

SV – E n d z e l ī n s J. Óporosz nyelv, Riga: Egyetemi Kiadó, 1943.

ŽD – S k a r d ž i u s P. Litván szóképzés, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 1943.

A többi forrásrövidítés megegyezik a „Litván nyelv nagy szótárában” használtakkal.

LITERATŪRA

A m b r a z a s S. 1991: Baltų ir slavų kalbų vardažodžių daryba (senosios bendrybės ir skirt-ybės). Baltistica 27(1), 15–34.

A m b r a z a s S. 1993: Lietuvių kalbos pavadinimų pagal lyties skirtumą darybos raida. – Litu-anistica 3(15), 38–49.

A m b r a z a s S. 1994: Lietuvių kalbos deminutyvų darybos raida. – LKK34, 130–157.

A m b r a z a s S. 1995: Lietuvių kalbos kuopinių ir vardažodinių vietų pavadinimų darybos rai-da. – LKK33, 180–200.

A m b r a z a s S. 1996: Lietuvių kalbos ypatybės turėtojų pavadinimų su priesaga *-ko- darybos raida. – LKK36, 101–119.

C u ř í n F. 1964: Historický vývoj rodiny a rodinné příslušnosti v českých nářečích, Praha: Academia.

F r a e n k e l E. 1936: Die indogermanischen -1- Stämme. – KZ 63, 168–201.

G e r u l i s G. 1992: Die altpreußischen Ortsnamen. Berlin-Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger, Walter de Gruyter u. Co.

G r e i m a s A. J. 1990: Tautos atminties beieškant, Vilnius-Chicago.

G r i n a v e c k i s V. 1991: Lietuvių tarmės. Fonetika, morfologija, Vilnius: Vilniaus pedagoginis institutas.

G ó r n o w i c z H. 1974: Das altpreußische Suffix -īt- und das polnische Suffix -ic- in Ortsnamen der preußischen Pomesaniens. – Zeitschrift für Slawistik 19, 234–240.

K u b r j a k o v a E. S. 1963: Imennoe slovoobrazovanie germanskich jazykov. – Sravnitel’naja grammatika germanskich jazykov 3, Moskva: Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR, 39–131.

L a u m a n e B. 1989: Apelatīvi un toponīmi ar -ēj-, -īj- un -ien- Kurzemē. – Baltistica 3(1) Priedas, 147–160.

L a u m a n e B. 1990: Derivāti ar piedēkli -ait- augšzemnieku izloksnēs. – Onomastica Lettica, Rīga: Zinātne, 92–101.

L a u m a n e B. 1991: Derivāti ar piedēkli -ait- latviešu valodā. – VI tarptautinis baltistų kongresas 1991 m., spalio 2–4 d. Pranešimų tezės, Vilnius: Vilniaus universitetas, 55.

L e n k e v i č i ū t ė-N o r k a i t i e n ė M. 1983: Nomina regionalia lietuvių kalbos tarmėse. – LKK22, 137–146.

135

Lindert B. 1967: Formanty służące tworzenia nazw mieszkańców w językach słowiańskich, Lublin.

Maciejaukienė V. 1977: Lietuvių asmenvardžių priesagų paplitimas XVII a. – LKK 17, 159–169.

Maciejaukienė V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas. Vilnius: Mokslas.

Martynov V. 1973: Praslavjanskaja i balto-slavjanskaja derivacija imen, Minsk: Nauka i technika.

Meid W. 1967: Germanische Sprachwissenschaft. Bd. 3: Wortbildung, Berlin: Walter de Gruyter u. Co.

Meje A. 1951: Obščeslavjan’skij jazyk, Moskva: Izdatel’stvo inostrannoj literatury.

Mezger F. 1955: Ahd. jungidi, lit. vilkýtis, got. nipjis. – KZ 71, 117–119.

Nepokupnyj A. N. 1985: Složnyj suffiks slavjanskich patronimov (-ovijt e) – obščee praslavjansko-zapadnobaltijskoe obrazovanie? – Tarptautinė baltistų konferencija 1985 m. spalio 9–12 d. Pranešimų tezės. Vilnius: Vilniaus universitetas, 189.

Otrębski J. 1934: Wschodniolitewskie narzecze twereckie 1, Kraków: Nakładem Polskiej Akademji Umiejętności.

Palomé E. 1974: Notes on the Germano-Baltic lexical correspondences: a critique Čemodanovs isoglosses. – The journal of Indo-European studies 2, 101–116.

Parenti A. 1996: Suffixnahme-like phenomena in Lithuanian. – Res Balticae 2, 65–76.

Rospond S. 1937: Południowosłowiańskie nazwy miejscowe z sufiksem *-itj-, Kraków: Nakładem Polskiej Akademji Umiejętności.

Salys A. 1930: Die Žemaitische Mundarten 1, Kaunas: Akc. „Spindulio“ b-vės spaustuvė.

Salys A. 1985: Raštai 3, Roma: Lietuvių katalikų mokslų akademija.

Schmid W. P. 1960: Massapisch-baltische Kleinigkeiten. – Indogermanische Forschungen 65, 24–30.

Skardžius P. 1954: XVI amžiaus lietuvių asmenvardžiai. – Aidai 1, 27–33.

Sławski F. 1974–1976: Zarys słowotwórstwa prasłowiańskiego. – Słownik prasłowiański, Wrocław etc.: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, t. 1, 44–141; t. 2, 14–60.

Taszycki W. 1937: Słowiańskie nazwy miejscowe z sufiksem *-itj-, Kraków: Nakładem Polskiej Akademji Umiejętności.

Trautmann R. 1925: Die altpreußische Personennamen, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht.

Urbutis V. 1961: Dabartinės lietuvių kalbos galūnių darybos daiktavardžiai. – Kalbotyra 3, 27–69.

Vaillant A. 1974: Grammaire comparée des langues slaves 4, Paris: Éditions Klincksieck.

Vanagas A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba. Vilnius: Mintis.

Vidugiris A. 1969: Zietelos tarmės daiktavardis. – LKK 11, 147–182.

Vondrák W. 1924: Vergleichende slavische Grammatik 1, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht.

Vulane A. 1986: Imja prilagatel’noe i ego sintaksičeskie funkcii v verchnelatyšskom jazyke. Avtoref. dis.[...] kand. filol. nauk, Riga.

Zinkevičius Z. 1977: Tevavardinė asmenvardžių sistema Lietuvoje. – Baltistica. 2 Priedas, 151–156.

Zinkevičius Z. 1993: Žemaičiai (termino istorija). – Kazimiero Būgos konferencija. Etnologija ir onomastika. Konferencijos programa ir tezės. Vilnius, 1993 m. lapkričio 5 d., Vilnius: Vilniaus universitetas, 24–25.

136

THE DEVELOPMENT OF NOMINA ATTRIBUTIVA WITH THE AFFIX *-jo- IN LITHUANIAN

Summary

The adjective affix -jo- was introduced into the derivative category of nomina attributiva a long time ago, maybe when the Baltic, Slavic and Germanic languages had not yet been separated from the northern dialect of Indo-European, cf. Lith. béris, Latv. béris „bey horse“, Serb.-Croat. mlȁń „new moon“, Goth. hairdeis „shepherd“. The compound suffix *-ītįo (< *-īto- + *-jo-) has equivalents in the Baltic, Slavic and Germanic languages as well, cf. Lith. vókytis, Latv. vāčītis „German“, South Slav. bràtitь „brother's son“, OHG jungidi „cub“. The suffix *-ītįo- has the apophonic variants *eit-jo-, *-oit-jo- in the Baltic languages, cf. Lith. vókytis and vókietis, Latv. vāčītis and vācietis „German“, Lith. gimináitis and giminietis, Lith. saváitis and Latv. savietis „relative“.

Earlier the suffix *-ē-jo having equivalents in the Baltic, Slavic, maybe Messapic languages (cf.Lith. medėjas „hunter“, South Slav. bŕžejь „a quicke stream of a river“, Massap. polaidehias) was used to for nomina attributiva and later came into the derivative category of nomina agentis. In Lithuanian and Latvian there are some nomina attributiva with the another related suffix *-ā-jo-, cf. Lith. vasarójas and Latv. vasarājs „summer-corn“. In Latvian dialects the suffixes *-ā-jo-, *-ē-jo are still used to form not only nomina attributiva but also adjectives (cf. miglājs „misty“, galējs „last“) which completely disappeared in Lithuanian.

Lithuanian nomina attributiva with the other suffixes originated from *-jo- (cf. -ijas, -otis, -uotis, -ētis a.o.) and with the derivative flexion -ius(-ė) have no equivalents in related languages.

137