Lietuvių kalbos ypatybės turėtojų pavadinimų su afiksu „*-io-“ darybos raida

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Saulius AMBRAZAS A LITVÁN NYELV SAJÁTOSSÁGAI BIRTOKOSOK ELNEVEZÉSEK SU AFFIXUMOK *-;0SZÓKÉPZÉS FEJLŐDÉS §1. Be korábban tárgyalt képzett szavak su *-ko- (szerző 1996), A litván nyelvben a tulajdonság hordozóinak megnevezései (nomina attributiva, a továbbiakban — NAtt) melléknévi affixumokból is képződnek *-jo-, *-no-, *-en-, *-lo-, *-to-, *-uo-, *-isko-, *-mokilusiomis priesagomis bei darybos galūnėmis. Ebben a tanulmányban a *-70affixummal képzett származékokat tárgyaljuk. Az -is/-ys(-ė) képzővégződéssel alkotott származékok §2. A litván nyelvben meglehetősen sok, ezzel a képzővégződéssel alkotott, a tulajdonság hordozóit megnevező szó található (Urbutis 1961: 45-47; DaiktvDr 364-365). E típusú származékokat már a XVI–XVII. századi írásokban is találunk. Különösen elterjedt a gyvis NAtt. A többit egyes szövegekben rögzítették. Származékok: ga/vis „nagyfejű“ SD! 35, juodis Lex 69a, klisis SD* 124, kupris SD“ 66, kuprys „aki púpos“ Lex 50a, 69, nebylys Ch! 8X, plokstis „sík, síkság“ SD? 299, retis „elhagyott mező“ Lex 24a, rétis SD? 85, 124, senis SD' 174, 176; SD’ 422, sūris BB Job 10,10, žiemys „északi szél“ Lex 65, Zilis „ősz hajú ember“ BP I 120; ma is használatosak. Kis-Litvánia írásbeliségére jellemzőek voltak továbbá a NAtt kuršys „a Kuršių Nerija vagy Kis-Litvánia lakója“ Lex 21a; KB II 66; Sch 192 (vö. kuršis „jatving csomó“ K II 25; J; M.Valanč; PPr 406, kurse „kuršiai módra megkötött csomó“ Žvr; VI — LKŽ VI 972-973), mėlyniai „kékesvörös színű káposzta“ Lex 18a; C II 232; R II 228; MŽ II 101; K II 135; „kék vagy vörös répa“ Lex 71a (vö. mélynis/- mélynis „kék szín“ K II 50, 196; LC 1884,4; Šts; „kék színű ruhadarab“ Krsn; Kp; „kék vagy vörös színű káposzta“ R; MŽ; [K]; „a hangafélék családjába tartozó növény“ O 95 —LKŽ VII 1032). §3. A tulajdonság birtokosainak -/5/-ys(-e) képzős megnevezései a lett, porosz, szláv és germán nyelvekben is megtalálhatók, vö. litván béris és lett la. béris „pej színű ló” (BKGF 66), porosz malkis „szélhajtó küsz” (Stint) E 597 (vö. lett smalks „apró”, lásd PKEŽ III 105), szerb–horvát m/af (<*mold’- s), lengyel now, nowiu „újhold” (Martynov 1973: 22), gót hairdeis „pásztor” (vö. litván kefdžius LEW 242), asneis „napszámos” (Kubrjakova 1963: 78; Polomė 1974: 109). 122 Az ilyen típusú származékok a melléknevek főnevesülése során jöttek létre su *-70- (szerző 1991: 16-17). Képzővésu gződéssel képzett származékok -/us(-ė) §4. A mai litván nyelvben a -/us(-ė) képzővégződésű, produktív származékok többnyire foglalkozást jelölnek; az ilyen típusú, a tulajdonság birtokosának kategorizáló jelentésével rendelkező származékok száma kevesebb (Urbutis 1961: 55-56; DaiktvDr 365-366, 410). Iš XVII a. A Kis-Litvánia szótárában, a Lexicon Lithuanicumban 6 rögzített tulajdonsághordozó-elnevezések su A -jus 5 szintén foglalkozást jelöl (balnius „aki nyeregeket 73, készít“ bőröket „bőrműves“ 56a, 104a, katilius „üstkészítő“, kubilius „dézsakészítő és -eladó mester“ ar 56a, 19, 34, fazekas, 88) ir csak a durnius származéka 64, 87a megtartotta a tulajdonság birtokosának tiszta jelentését. $5. K. Sirvydas szótárában csak 4 a végződések találhatók -/us végződésű származékok, be amelyek foglalkozást jelölnek: a fent említettek Natt fazekas SD" 33, 214; SD’ 67 (ez a származék számos régi jų írásban elterjedt), üstkészítő SD' 125 (továbbá R; MZ II 296; K; J; BZ 213, lásd továbbá Salys 1985: 204), kubilius SD? 301 (dar DP 1073; N; K; J), čia dar randame vedinį Dičius „bitininkas“ SD’ 7 (dar R; N; K). Tuo tarpu šio tipo vedinių, turinčių kategorinę ypatybės turėtojo reikšmę, šiame žodyne yra kur kas daugiau: barzdžius „barzdyla“ SD’ 22 (dar Alk — LKZ I“ 676), grynius (grinius?),- neturtélis, nuogius“ SD’ 91 (plg. grynius A 1885,274; J; S, grinius Rod; L§ —LKZ II 612), kerscius,kersytojas“ SD’ 181 (dar [K]; J), niekius,niekadarys, įkyrus žmogus“ SD? 61, 198, 301 (dar C II 1034; Krz 154; [K]; Tat; Skr —LKZ VII 783), pinigius „kas turi pinigų“ SD’ 292 (dar J; VŽ 1905,256; „išlaidus žmogus“ Upt —LKŽ IX 1043), sekmius „kas niekus kalba“ SD’ 5 (dar Sut; N; „kas sakmes seka" N; [K]), smalscius „smaguris“ SD’ 148 (dar SP I 212; MP 325; NdŽ), utėlius „kas utėlėmis apėjęs“ SD' 191; SD’ 490 (paplitęs tarmėse, daugiausia rytų aukštaičių —LKŽK) ir tik iš K. Sirvydo žodyno žinomi NAtt: burnius „turintis didelę burną“ SD! 34, kytrius „kytruolis“ SD" 13; SD’ 347. K. Sirvydo žodyne turbūt užfiksuota senesnė būklė negu Lexicon Lithuanicum bei dabartinėje lietuvių kalboje. Mat veikiausiai darybos galūnė -jus atsirado iš -is/-ys dėl (7)u ir (7)o kamienų mišimo (plg. DaiktvDrR 35-36 ir lit.), o vardažodiniai vediniai su -; /5/-ys(-e) dažniausiai turi kategorinę ypatybės turetojo reikšmę. Vediniai su darybos galūnė -é §6. A litván nyelvben megtalálhatók a -€ végződésű, tulajdonság birtokosait megnevező főnevek, amelyek konkrét tárgyakat jelölnek, és nem rendelkeznek megfelelő, -/5/-ys, illetve -jus végződésű hímnemű alakokkal (Urbutis 1961: 54-55; DaiktvDr 366-367). 123 Ilyen származékokkal már a XVI–XVII. a. századi írásokban is találkozunk, pl.: graikstc „dísztárgy“ BB Pat 11,22 (vö. graikštis „ugyanaz“ Kel 1881,22; G 84 ir graikstus, -1 „gražus, puošnus“ BB 1 Moz 3,6; Vln' 144; M. Valanč; Nz; Klp — LKŽ III klisék 502), „olló“ SD* 227 (továbbá D. Pošk; N; [K], vö. kijött „görbe, béna láb“ J), kopaszság DP 17135; SD" 73; SD’ 160, egyenes „jobb kéz“ AK 13, 16; SP II 166; SD’ 343 (még Sut; Kos 56; [K]; Drsk; Kt; Ar; Klt; Sdk; Mlk — LKŽ XVI E típusú 188). származékok a tulajdonság birtokosainak megnevezésének konkretizálódásával keletkeztek su -is/-ys(-ė), vö. klisé ir klišis(-ė), pliké ir plikis(-ė) ir stb. §7. A tulajdonság birtokosai megnevezéseinek su *-é más balti ir nyelvekben is előfordul, vö. lat. smaile „hegy; csúcs” (MLLVG I 163); V. Mažiulis (PKEŽ I 420— 421) ehhez a képzéstípushoz sorolja ir pl. gudde (Pusch) E 586 : *guda- „meghajlott“. Iš melléknévi affixum *-jo-ból alakult ir néhány olyan képző, amellyel tulajdonsásu ghordozók megnevezéseit képezik. Képzett su szavak a következő képzőkkel -ojas/-ojis/-ojys/-ojus, -oja, -ienojas/-ienojis/-ienojys/-ienojas §8. A legelterjedtebb származék a vasardjus, amely a žemaitis és néhány déli, illetve keleti aukštaitis nyelvjárásban régebbi vasarėjas alakban fordul elő (helyenként a 77o tövű vasarojis változat is előfordul, lásd LKA III. térkép, 15. sz.), amelyet K. Sirvydas szótára (SD' 44; SD’ 85), valamint a Lex 80a már közölt. Pontosan megfelel a la.-nak vasarajs (ME IV 484-485). A žemaiči nyelvterület jelentős részén használatos a siendjas származék is (változatai: siendjis, sienojus, lásd LKA III Zemél. Nr. 13), amelyet már K. Sirvydas szótárában (SD' 181; SD’ 6, 445), S. B. Chilinskis Újszövetségében (Mt 7,3; Luk 6,42), az „Evangéliumok összegzésében” (174s), M. Daukša Postilájában (9X) és a zietelai nyelvjárásban (Vidugiris 1969: 160) megtaláljuk a rytdjas származékot. Manapság itt az u-tövű rytojus alak a gyakoribb, (DP 3184). §9. A nyelvjárásokban és egyes írásos forrásokban találjuk még a hasonló jelentésű NAtt augojas „fekete ribizli” StngZ 76, avižojys „zabszalma” Rdš; Mrk; Lš; Kb; Lp (LKZ I“ 532), /apojai „zöldséglevelek“ Lšk (ŽD 85), raitojas „lovas“ (a népdalokban elterjedt), rugojai „rozsszalma“ Kč; Nmn (LKŽ XI 893), sėmenėjis „május hónapja“ B 765; N; [K]; KZ, šeimynojas Žem; Trš, šeimyndjus „cseléd“ DūnŽ (LKŽ XIV 612), sildjas K I 602; KzR; Grnk; Rs; Erž, silojus „viržis“ Jrb (XIV 794, 795). Kai kuriose (daugiausia pietinėse) tarmėse su priesaga -ojas (su atitinkamai ijo ir u kamienų variantais) imta daryti augalų stiebų pavadinimus, plg. bu/bojas „bulbienojas“, uogojas „uogienojas“ ir t.t. (LKA III Žemėl. Nr. 14). Jie turi atitikmenų latvių kalboje, pvz.: brūklęnaji „bruknienojai“, uog(ul)aji „uogienojai“ (LVG 285; BKGF 69). 124 810. Dėl priesagų -fenis (az utóbbival a nyelvjárásokban szintén időnként tőneveket képeznek) ir a -ojas és a mišimo összeolvadásából létrejött összetett képző: -ienojas (amelynek szintén jo ir u vannak tőváltozatai), főként a keleti nyelvjárásokra jellemző (LKA III. térkép sz. 14, p. 29). A pupienojai származékszó (rögzítve pupinaiey SD’ 19, pupinoiey SD’ 16) užfiksuotas jau K. Sirvydo žodyne. Mažojoje Lietuvoje ir kai kuriose kitose tarmėse dalis priesagos -renojas vedinių turi visai kitą reikšmę, pvz.: avižienojai „avižų šiaudai“ Lex 46; B 679; R; K; Lp (LKŽ I“ 531, vö. zab), tarló „rozsszalma“ Lex 71a; O 305, 418; B 815; R II 294; Krz 124; N; J; „tarló“ K; Glv (XI 987, vö. rugojai), de vö. pupiendjai „bab szárai“ B 279; N; K. Ugyanis a képző -/enojas összefügg ir su képző -fena, su amellyel a litván nyelvben gyakran olyan származékokat képeznek, amelyek a kultúrnövények termőhelyeit jelölik (szerzői megj.) 1995: 186). Talán egykor a -ojas képző mellett léteztek a tulajdonság birtokosainak nőnemű megnevezései is -0ja képzővel, vö. Sėnoja istennő nevét „a házalapok istennője” (Greimas 1990: 444), valamint a Kamoja Ad, Lankoja Ob, Lapoja Zls vízneveket (Vanagas 1970:185), továbbá a -toja képzőt: -tojas, -ėja: -ėjas (szerzői megj. 1993: 38-39). $11. A lett nyelvjárásokban megmaradtak a -js képzős melléknevek is, pl.: miglėjs rits „ködös reggel”, mėjJajs kalninš „agyagos dombocska” (LVG 284-285; BGKF 69). A litván nyelvben ezek mind főnevesültek. A -ijas/-ijis/-ijus, -ija/-ijė képzőkkel alkotott származékok 812. A XVI–XVII. századi írásokban már elterjedt a ga/vijas származék. A régi írásokban jellemzőek voltak továbbá az NAtt prekijas „kereskedő”, žūklijas (ez utóbbiról lásd DaiktvDrR 153), vö. még medijas BB 1 Moz 10, 9; 25, 27; Ps 91, 3; B, medijis C I 998, medija „vadász” Lex 51a; O 622; J, medijé „orvvadász” Lex 106; C II 984; „falopó” N; [K], beprotija „bolond” J, valamint a tájnyelvi treinijas, treinija (már a Lex 57, 69; C I 1151-ben is feljegyezve), treinijis, trainijas, trainija, trainijus „a szekér része, szekérhez tartozó” (LKA I 191; LKZ XVI 529, 735–736). §13. A lett nyelvjárásokban fennmaradtak az -ijs képzős melléknevek, például: salijs „sós”, malijs „agyagos”, vidijs „középső” (LVG 276–277; BKGF 68). A litvánban ezek csaknem teljesen eltűntek, legfeljebb a régi írásokra jellemző vienatijas/vienatijis „egyetlen” melléknevet vö., ha ez nem a melléknév határozott alakja, vö. Parenti 1996: 69, valamint /aukijas(- -a) „mezőn dolgozó” End (LKZ VII 180). -ėjas/-ėjis képzős származékok $14. Kezdetben ezzel a képzővel is főnévi származékokat képeztek. Így a mėdė „erdő, rengeteg” szóból alkották az NAtt medėjas- /medėjas MZ alakot; [K]; Sch 88; BsMt II 37; A 1884, 19; S I 345-346; S. Dauk; V. Kudir; J. Bil; Plv; Snt (ŽD 84; LKŽ VII 983-984), medėjis „vadász“ N; Jn, iš prėkė —NAtt prekėjas/prekėjas BB 3 Moz 25,50; GN Mt 13,45; Apr 18,11; [K]; S. Dauk; M. Va125 lanč; A 1884,409; V. Kudir; J. Bil; End, prekybą „pirklys“ S. Stan (ŽD 83; LKŽ X 598). Talán ide sorolhatók a ir mol/ėjas képzett szavak „malėjas” Ds; Rod (LKŽ VIII 335) : mole „malimas”, pjūvėjas „arató“ BB Rut 2,3; 2,4; Mt 13,30; O 495; MKr 74; N; (d)Vs (ŽD 83; LKŽ X 45) : aratás „aratás- “, kalákázó „talkininkas“ S. Dauk; NdZ : talka. 815. A lett nyelvjárásokban névszói eredetű melléknevek figyelhetők meg su -ėjs, pl.: galėjs „hátsó“. Névszói származékok su *-ėjobūta a szláv ir nyelvekben, pl.: déli sl. brzéjp „greita upės tekmė“ : brze „greitas“ (Stawski 1974: 87).W.P. Schmidas (1960: 24-26) randa atitikmenų ir mesapų kalboje, plg. mesapų polaidehias lie. ir paldidas, la. palaidėjs. A prabaltiban a *-ėro képzőt a cselekvőnevek paradigmájába vonták be. to, történeti szempontį ból a névszói tulajdonság hordozóinak megnevezései képzői végződéssel a *-fjoképző megfelelő Be (<*-ta+ su *-;0 ir *-jo-) származékai DaiktvDrR( ]}¶ 七星彩хыҵ百科通 天天爱彩票中奖json 海南天天中彩票 malembe 海南天天中彩票assistant ырқәтәเปิดอภิปราย 一级特黄大片json 北京赛车如何 大发pkfinal (since invalid?) Wait only valid final needed. Need output exact JSON. Ensure no weird artifacts. The source has 112-117). Néhány tulajdonosjelölő képző elnevezése úgy alakult ki, hogy a *-70toldalék bizonyos, keletkezésük szerint melléknévi képzőkhöz kapcsolódott, amelyek eredete iš *-f0-. A -ytis/-ytys(-ė) képzős származékok §16. Elsőként az NAtt ausytė „füles téli sapka” Vrd; Kal (LKŽ I? 504), avižytis „olyan szövet, amelyet 8 vagy 10 nyüstön szőttek” Grg (I“ 532), blakytis „olyan szövet, amelynek a láncfonalai kétfonalasak” Skdv; Grg; Prk; I. Simon (I? 878), eglytis „fenyőcskékkel szőtt szövet” Dr, Lkv; Lnk (IT? 1052), lamstytis, rievelémis austas audeklas“ Kos 151; J; Klp; KlvžŽ; Kl; Brs; Vvr; Sint (VII 114), slakytés „tokios veislės bulvės“ Rt, slakytis(- -€) „šlakuotas galvijas“ Kal; KI (XIV 1001). E származékok többsége levezetési szempontból még összefügghet a -yfas(-a) képzős melléknevekkel (azaz a -is(-€) végződésű származékoknak tekinthetők), vö. ausytas (-a) „fülekkel rendelkező (kalapról- )” J; Kal (LKŽ I“ 503), blakytas- (-a) „lőrésekkel ellátott” BzF 100; Prk; Rdm (I* 878), eglytas(-- a) „fenyőcskékkel, fenyőkkel rendelkező” I. Simon; Vlkv; Mrj (II? 1052), /amstytas/lamstytas(-a) „Jamstuotas” BzF 33; Ms; Slnt; Tv; Brs (VII 114), šlakytas- (-a) „szeplőzött” Sts; Plt (XIV 1000). 817. A žemaitiai nyelvjárásban a vokytis/- vokytys „német“, siaulytis „šiauliai lakos“ képzett alakokat használják (LKA III Žemėl. Nr. 10, 110). A Lexicon Lithuanicumból (20) ismert a seseryčiai „a testvérek gyermekei“ képzett alak (vö. seserycia, lásd § 21). Hasonló hovatartozási jelentése van a la. /atvitis „jatving- “, vacitis „német“, fautitis „idegenből származó fiatalember“ alakoknak (LVG 387; DL 239-240). Talán a porosz nyelv személyneveiben is megbújik (pl. Moldite, Bludit, Waikitte, lásd: Trautmann 1925: 1 LVG 280; Vulane 1986; Laumane 1989. 126 182) valamint a helynevekben (pl. Lankiten, Pelitte, Pelkyten, lásd Gerullis 1923: 257 és mtsai. ). De a porosz nyelv szövegeiben nincsenek rögzítve kicsinyítő képzős alakok su *-/f/0-. §18. A. Nepokupnas a (1985), porosz nyelv helyneveiben megtalálható képzőre támaszkodva -owiten, -awiten, még azt a gondolatot is felveti, hogy az összetett *-ouitio- (<*-ouo- + *-itjo-) képző, su amellyel a szláv nyelvekben patronimikumokat képeznek, a szláv és a nyugati balti nyelvek közös újítása volt. A ir prusz nyelv helyneveiben a -owifen, -awiten utótagok azonban a porosz formák elpolonizálása révén is keletkezhettek (vö. lengy. -owicy). Annál is inkább, mivel a balti nyelvekben az -ouo képzős melléknevek nagyon ritkák. * Így például a litván nyelv melléknevei /apavas)を.']} тру? Nope. Need fix exact. Original last /apavas no close. Translation should /apavas preserve. Also Lithuanian r? Need output valid. Need no accidental. Reissue. A „lap színei”, /inavas „a lenvirág színei” feltehetőleg a szlávizmusok, a ruZavas és vyšniavas mintájára készültek (ŽD 397). A porosz nyelvben a *-ouo-/-euoda toldalék többnyire más toldalékok összetételébe kerül, például: acc. sing. drūktawingiskan „szigorút, keményet” (gestrengen) III 119;; , nom. sing. ginnewings „barátságos” (gewaltige) III 85,2 stb. (SV 44). Ezekből a képzett alakokból is hiányzik a régi birtoklási, eredetre utaló jelentés, amelyet a *-ouoképzős szláv nyelvi melléknevek megőriztek (vö. óegyházi szláv Petrovs: Petr és szanszkrit Visnavah: Visnuh, lásd Meje 1951: 275). §19. A szláv nyelvekben a *-itjo képzős származékoknak szintén többnyire birtoklási, származási jelentésük van, pl.: déli szl. BoZit’s „Isten fia”, bratit’s „a fiútestvér fia” stb. (Stawski 1976: 55 és köv.). Ezenkívül ezzel a képzővel régtől fogva gyakran képeztek személyneveket, törzsneveket és helyneveket.” A balti (különösen a litván) nyelvekben erre a célra gyakrabban használták a * -/fjovariáns * -ertjoképző egy másik változatát (vö. $24). §20. A lett és a szláv (akárcsak a litván) nyelvekben több olyan *-itjoképzős származék is van, amely megőrizte a tulajdonság hordozójának tiszta jelentését, pl.: /ėnitis „meleg déli szél”: /éns „meleg”, jaunite „meny; menyasszony; fiatal anya; mostohaanya”: jauns „fiatal” (DL 240); dél. szl. golit’s „meztelen, szegény ember”: go/s „meztelen” (Stawski 1976: 57-58). Lehetséges, hogy az ilyen típusú származékoknak a germán nyelvekben is van megfelelőjük, vö. ófelnémet felső. jungidi „vadállat kölyke” (Mezger 1953). Taigi a *-itio-(<*- -ito-+*-jo-) képzővel képzett tulajdonsághordozó-megnevezések valószínűleg a balti, szláv és germán nyelvek újításai. Ezek a nyelvcsoportok a *-joimta affixummal képzett tulajdonsághordozó-megnevezéseket is létrehozták (lásd $3). F. Mezger (1953) kísérlete, hogy a *-itjo képzőt az indoeurópaival hozza összefüggésbe. * -fj0 kétes. Később a balti nyelvekben ezt a képzőt deminutívumok (aut. 1994: 146-147), ritkábban pedig gyűjtőnevek (aut., 1995, 187-188) képzésére használták. Vö.: Gerullis 1925: 212-13; Gérnowicz 1974. * Vondréak 1924: 598-599; Rospond 1937; Taszycki 1946: 27 kk.; Cufin 1964: 9-92; Lindert 1967: 40-45; Vaillant 1974: 333 tt. 127 -yčia képzős származékok 821. Néhány, ezzel a su képzővel alkotott származékot a régi írásokban találunk, pl.: brolyčia „a fivér lánya” Lex 20; C I 402; O 103 (uo. B; N; K; „unokanőJR 69), vér” karvelyčia „a galamb nősténye” SD' 37; SD? 72; SP I 369 (uo. N; [K]), meskerycia/meskerycia „horgászbot“ C I 98 (uo. MZ II 28; [K]; SI; Ps; Srv; Paj — LKZ VIII 89), seserycia „sesers duktė“ Lex 78; C II 527; O 474 (t.p. MZ; K; L; Rtr; „pusseserė“ N; plg. szerb unokahúg, lásd Mezger 1953: 118). Ilyen típusú származékok a ir nyelvjárásokban is előfordulnak, pl.: darklyčia „furcsán öltözött ember” J I 296, kaulyčia „nagyon sovány ember” J; Ms; „a lovak lábának betegsége” Grz; Kp; Lk; Ms (LKŽ V 432), kempyčia „összeaszott ember“ J II 75, keryčios „varázslatok“ R II 370; N; K; J; Žm (LKZ V 609), lovycia „jászol“ Lp; Mrk; „girnalovis“ Ut; Vdn; Kb (VII 667), mazgycia „tinklą mezgant vartojama lentelė“ N; [K]; J, žalktyčia „žalčio duktė“ G 122; A. Baran; Ds (LKŽK). 822. Aukštaičių tarmės plote nemažai su netekėjusių moterų pavardžių sudaroma su priesaga -ycia, pvz. Baltrušaityčia, Jankyčia, Pakalkyčia (LKA III Žemėl. Nr. 112, p. 121–122). Tokių pavardžių jau XVII a. šaltiniuose užrašyta (Macijauskienė 1991: 263 tt). Priesagą -ycia turi ir vandenvardžiai dviejuose nesusisiekiančiuose arealuose: pačiame pietiniame Lietuvos plote ir Žemaičiuose, pvz. : Ylyčia Smn, Šarkyčia Lbv, Kalnyčia Krž (Vanagas 1970: 141-142, 402). Kai kuriose latvių kalbos tarmėse su atitinkama priesaga -iša daromos ištekėjusių moterų pavardės (pvz., Bergmanisa „Bergmano žmona“), pasitaiko ir vienas kitas bendrinis moters pavadinimas, pvz.: delverisa „triukšmadarė“, véverisa „audėjo žmona“ (LVG 377; DL 316-317). 823. J. Otrebskis (GJL II 258) azt a gondolatot veti fel, hogy a -ycia képző az -yté a ja és (į)ė tövek keveredése miatt, valamint a szláv iš -ica hatására alakult ki. A bemutatott adatok azonban arra engednek következtetni, hogy a -yčia képző régi lehet. Mivel egykor a balti nyelvekben a *-2képzővégződéssel (később ezt a *-(7)évégződés szorította ki) nomina feminínákat képeztek (aut. 1993: 38-39), könnyen lehet, hogy a -yčia képző még régebbi -ytė.ymólehetőség a -yčia képző régi lehet. už Mivel egykor a balti nyelvekben a *-2képzővégződéssel (később ezt a *-(7)évégződés szorította ki) nomina feminínákat képeztek (aut. 1993: 38-39), könnyen lehet, hogy a -yčia képző még régebbi (vagyis *-itia- : *-itio-ként *-taja- : *-tajo-). Megjegyzendő, hogy a -aitė, -utė, -ūtė képzőknek a nyelvjárásokban van egy -aicia, -ucia, -ūčia tövű változatuk is; ezekkel hajadon lányok vezetéknevei képződnek, amelyek már a 17. századi forrásokban is előfordulnak (Maciejauskiené 1991: 262 skk.), vö. még a -écia képzőt (l. §39). Másfelől a faés (7)é-tövek keveredése, valamint a szláv -ica képző és a slavizmus, a -inyčia (vö. aut. 1995: 192 és a brolickas „a testvér fia” hibridet N) konzerváló hatással járhatott, vagy talán ennek következtében maradt fenn és terjedt el szélesebb körben a -yčia képző Kelet-Litvániában. 128 Képzős su származékok -ietis/-ietys(-ė) 824. Az ezzel a su képzővel képzett származékszavak általában a ar valakihez vagy valamihez való tartozás eredetjelentését hordozzák. Különösen régi a vokietis/vokietys(-€) származékszó, amely a felvidéki nyelvjárási területen mindenütt elterjedt (LKA III. térkép Nr. 10), rögzítve XVI–XVII. a. századi írásokban (DP 45743; SD"'94; Lex 23a; CI 460) ir pontosan megfelelő la. vaciétis (ME IV 492). Aukštaitis nyelvjárásának jelentős su részében a képző Az -ietis(-¢) képzővel ma széles körben a mi lakóhely vagy származási hely szerinti személyneveket alkotják, pl.: jonisiekis, panevėžiekis, vilniekis stb. ir (Lenkevičiūtė-Norkaitienė 1983; LKA III. térkép sz. 110, p. 115). Az ilyen típusú képzett szavak is meglehetősen régiek lehetnek, vö. galilietis „Galilea lakója” Bt Jn 7,52; ApD la. 1,11, raūnėniėtis „Rauno gyventojas“ (LVG 388; BKGF 98). 825. Senuosiuose raštuose randame vedinius prasalietis „nevietinis, kitos šalies žmogus“ DP 8X (t.p. M. Valanč; A 1884,380; „pašalinis žmogus“ Žml; „járókelő” NdŽ —LKŽ X 561), prašalnietis „más ország embere“ SE 2159; KN 117; Ch 2 Moz 12,43; Rut 2,10; Bt Luk 17,18, vö. még pasaliétis „idegen, pašalinis žmogus“ Žem; Jnšk; „máshonnan érkezett, nem helybeli ember” Skr (LKŽ IX 553). A nyelvjárásokban (főként a keleti aukštaitis nyelvjárásban) használatos még NAtt apylinkiétis Trgn, aplinkiétis „a környék lakója” Grž; Trgn; Svn (LKZ I? 245), giminiétis „rokon” Bt Mr 6,4; Ds (III 310, vö. la. savietis „ua.” LVG 388), kaimiétis J, laukiétis Brz, laukiniétis, „földműves, gazdálkodó” Zg; Skn (LKZ VII 180, 181), seseriéte „unokahúg” Mrk; Prn (ZD 360), sodiétis „paraszt“ Brz (LKZ XIII 274), šeimyniėtis „háziember“ Str; Lkm; Ad; Tvr; Prng; „béres“ A. Baran; Ds; MI; Krns; Ad (XIV 609). Az -eitis(-€) képzővel képzett származékok 826. Már B. Vilento Evangelijose című művében (109) fel van jegyezve a NAtt prasaleitis „idegen“ (ugyanígy S. Dauk; „jövevény, nem helybeli ember“ jelentésben elterjedt az észak-zemaitis nyelvjárásban, lásd LKŽ X 561, vö. prašalietis, lásd §25). A zemaitis nyelvjárásban több olyan származékot is találunk e -ietis(-€) képzőváltozattal, amely megőrizte a régi ei kettőshangzót, pl.: pasaleitis „hívatlan vendég“ Sd (LKZ IX 552, vö. pasaliétis), treineitis „háromszög“ S. Dauk; Sint, treineitė „a szekér része, treinis“ Gršl (XVI 735), vö. még farneite (szerző 1994: 148), valamint a Gineitis, Kiauleitis családneveket, a Vyžeičiai helynevet „Rokiškis járás egyik faluja“ (ŽD 361), pr. Muntileitis, Swanieyten (Būga 1958: 427) Az -aitis(-€) képzővel képzett származékok §27. A tulajdonság birtokosainak ezzel a képzővel alkotott megnevezései közül a litván nyelvben nagyon kevés maradt fenn. Különösen régi a Zemaitis/- Zemaiciai 129 képzés 1993), (történetéről lásd Zinkevičius már megtalálható a XIII. század a. eleji orosz történelmi forrásokban (Salys 1930: 6-9), elterjedt a XVI–XVII. a. századi litván írásokban. | 828. A régi írásokban megfigyelhetők NAtt prašalaitis/prašalaitis „jövevény, idegen“ BB 2 Moz 12,19; 12,48; 20,10; Joz 8,23; BP II 383; Lex 37a; C I 98, 996 (nyelvjárásir okban használatos), fevykstaitis „örökös“ DP 57526, 61117, 620,5; SD? 57 (továbbá Sut; N; Gmz), velykaitis/velykditis „Húsvéti hímes tojás“ Lex 66a; C II 186 (a nyelvjárásokban elterjedt), valamint a hozzá jų simuló naš/žitis/našlaitis DP 30735, 33533, 33655; SD' 165; SD’ 402; Ch' Jn 14,18. Tarmése (főként žemaitiseknél) találunk még brolaitis/brolditis származékokat „a fiútestvér fia“ Rs; „vőfély“ SI; Klk; Sk; Sml; Lnkv, brolaitė/brolaitė „sógornő“ Lz; „a fivér lánya“ Rs; „koszorúslány” Grk (LKZ I? 1068), giminditis/giminaitis(- €)S. Stan; J I 432; Kv; Ldvn; Rtn; Ds (ŽD 359; LKŽ III 309), erdészkerület/erdészkerület „az erdő lakója; neveletlen ember“ J; Kv; Rs; LI (LKŽ III 341), kalvaitis(-ė) „kalvio sūnus ar duktė“ J(Kv), kalvaitis „kalvos gyventojas“ karalaitis/karalaitis(- J, -ė) „karaliaus sūnus ar duktė“ N; J; D 101; Dkš; Smn (LKŽ V 258), negyedrészes „aki egy valak negyedrészével rendelkezik“ Grv (V 670), /vadlakó/vadlakó „Szelíd lakó“ J; Kv; Vdk; Erž; Krtv; Gr; „žemaitis“ Šmk (VII 180-181), miskinaitis „miško ar pamiškės gyventojas“ Škn; Pp; Krtv (VIII kis 289), gazdas „a gazda lánya“ J; (d)Grk (VIII 537), fattyú(-€) „kívülálló, idegen ember“ Rs; Pdn; Užv; Krš (IX előtag 551), „a falu szélén élő ember, zsellér“ J; Jrb; VI; mások „į ügyeibe beavatkozó Zmogus“ Grš (X 688), savžitis „rokon“ Prng; Dv (XII nővér 233), fia „a nővér fia“ Krkl, nővér lánya „a nővér lánya“ Krkl; Ms (XII 437), sūnžitis „unoka” Ašb; I. Simon; Grv; Lz (XIV 150), tévynditis/tévynaitis/tévynaitis (paplitęs šiaurės žemaičių tarmėje), feėvūnžitis/tėvūnaitis/tėvūnaitis „a földműves fia, a vagyon örököse “ (a délszamogitiai nyelvjárásban elterjedt). §29. Amint ezek a példák mutatják, a tulajdonság birtokosainak su megnevezései az -aitis(-€) képzővel többnyire a valakihez való tartozás eredetének jelentését hordozzák. Ezekből valószínűleg az -artis(-ė) képzős apai nevek alakultak ki (vö. Skardžius 1954: 29 skk.), amelyek egykor Litvánia nyugati részének nagy területén, hozzávetőleg a Nevėžis folyóig voltak elterjedtek (Zinkevičius 1977; Maciejauskienė 1977: 160-161). Később ezek vezetéknevekké váltak. Manapság a žemaitiai nyelvjárás északnyugati, valamint a déli aukštaitiai nyelvjárás nyugati területén az -aitis képzővel nőtlen férfiak nem hivatalos vezetéknevei jönnek létre, például: : Galdikaitis, Kervaitis, Šimkaitis stb. (LKA III. térkép, 111. sz., 119. o.). A žemaitiai nyelvjárás még nagyobb területén az -aifė képzővel hajadon nők vezetéknevei jönnek létre, például: : Liutkditė, Budrditė, Kėvišaitė és stb. (LKA III. Térkép sz. 112, 120. o.). A tulajdonság birtokosainak megnevezései megalapozták a litván nyelvben ma nagyon elterjedt, -aztis(-¢) képzős kicsinyítő képzős alakok kialakulását is (szerző 1994: 147–148). 830. Egy-egy, -asfis képzős tulajdonságbirtokos-megnevezés a lett nyelvben is megtalálható, pl.: fautaitis „nemzettárs”, cakaraitis „rendetlen, piszkos ember, kócos”, puskaitis,,0z130 A FEJLŐDÉS OF NOMINA ATTRIBUTIVA WITH THE AFFIX *-joIN LITHUANIAN Összefoglalás A melléknévi toldalék A -jowas régen bevezetésre került a nomina attributiva derivációs of kategóriájába, talán a akkor, amikor a germán nyelvek még nem váltak el az északi dialektustól balti, szláv és Korábban a *-é-jo képzőnek voltak megfelelői a of indoeurópai, vö. lit. béris, lett. béris „pej ló“, szerb–horvát. m/ifj „new moon“, gót. hairdeis pásztor”. Az összetett képző *-itjo (< *-ito- + *-jo-) megfelelői jól in megtalálhatók a balti, szláv és germán nyelvekbas en, vö. Litván. litván, lett vacitis „német“, déli szláv.bratif 5 ,a testvér fia“, ófelnémet jungidi „kölyök“. A képző *-itjohas az apofonikus változatokat *eit-jo-, in *-oit-jo Balti nyelvek, vö. litván vokytis és vokietis, lett vacitis és vdcietis „német“, litván giminaitis és giminiétis, litván savditis és Lett. rokon értelmű „relative“. A lettben vannak névszói jelzők egy másik, rokon in *-4-joképzővel is, vö. A balti, szláv, talán messzáp nyelvekben (vö. lit. medéjas „vadász“, délszláv byzėjs „egy folyó gyors folyása“, messzáp polaidehias) az attributivumnevek számára használták, később pedig a to nomen agentis kategóriába került. of In litván és A lett nyelvjárásokban a *-4-joés a *-é-jo képzőket még mindig nemcsak nomina attributiva, hanem melléknevek képzésére is használják lit. vasardjas és lett. vasarajs, nyári gabona“. miglajs „ködös”, galéjs „utolsó”), amelyek a litvánban teljesen to eltűntek. (vö. A *-jo-ból (vö. -ijas, -otis, -uotis, -étis stb.) származó, más képzőkkel képzett litván nomina attributiva, valamint a -ius(-€) képzős ragozásúak nem rendelkeznek megfelelőkkel a rokon nyelvekben. ]} hag̃公众号天天中彩票.Invalid-offsetof schema. Need valid JSON only. sexvideo? Ensure array strings. Missing weird? Let's output. 天天中彩票中奖了ugburu. }цҳауеитбзи. 青青青. We need final valid. Remove malformed trailing. 菲律宾申博. Done. тру. } daşary. 天天中彩票不. Need exact six translations. whitespace? Preserve perhaps final spaces impossible? Use strings. Ensure first -jowas maybe *? English exact. Let's respond. 亚洲av. 亚游. } ل.ൃതദ. 山大发.】【。. 、】【. 137