Recenzijos

Wojciech Smoczyński

A laringálélmẹlet és a litván nyelv

Hitelesített fordítás lengyel nyelvből

A kéziratból fordította Veslava Čižik-Prokaševa és Diana Šileikaitė

Tudományos szerkesztők: Diana Šileikaitė és Axel Holvoet

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006, 292 pp. ISBN 978-9955-704-17-1, ISSN 1822-3257 (Bibliotheca Salensis, 3)

A litván nyelvészek szociológiai áttekintéseinek és a nyelvjárási hangok rezgéseit vizsgáló tanulmányoknak az áramlatában a Litván Nyelvi Intézet kiadója kéziratból fordított könyvet jelentetett meg a jelenleg leghíresebb lengyel balti nyelvész-komparatistától. Ahogy a könyv gondozója, Axel Holvoet habilitált professzor, PhD mondja: „A krakkói komparatista és balti nyelvész, Wojciech Smoczyński már több évtizede sikeresen alkalmazza az új laringálelméleti rekonstrukciós modellt a balti nyelvek történetének kutatásában” (9. o.).

A „Bevezetésben” (13. és köv. o.) mindannyian – akár nem tanultuk, akár már elfelejtettük – tanulmányozhatjuk magát a laringálélméletet, a módszerek alkalmazását és a levezetett struktúrákat, és megpróbálhatjuk megérteni a miénk és más archaikusabb indoeurópai nyelvek rejtélyeit, valamint megkülönböztető jegyeit. Az összefoglalás alaposan kifejtve a fejezet végén található (15–18. o.).

A szerzővel, akinek a krakkói egyetemen a nagy nyelvész, J. Kurylowicz volt a tanára, az elméleti kérdésekről aligha lehet vitába szállni – csak a gondolat éleslátásában és a különféle litvánisztikai forrásokból (LKŽ, LKŽ K, tudományos folyóiratok stb.) származó tények sokaságában gyönyörködhetünk.

Csupán egy-két litván nyelvi adatra, azok alakjára, jelentésére vagy valamely kiegészítésre kellene felhívni a figyelmet.

A sen. minžù alakból kell kiindulni (60. o.); ez K. Donelaitis korából származó nyelvjárási forma: m’ežù Žvr, Nm (K. Donelaitis), m’eñ.džù Krtv, Šauk, Krš, Varn ~ mežù, felső-litván myžù; a köznyelvi beszédben is elterjedt; kár, hogy nincs megadva, honnan származik az idézett alak, mert kiegészíthetnénk vele az LKŽ javításait, ha egyszer közzéteszik a nép teljes lexikai állományát.

A žmonà szó a 3. hangsúlyozási típusba tartozik; a žmóną (69. o.) csak megszólító eset lehet. Az ardýti igét minden litván így ejti (vö. ¹LKŽ₁ 239, ²LKŽ₁ 294–295), ezért az árdyti (99., 105., 191. o.) váratlan, meglepő alak.

Az apýušris származék javítandó (99., 101. o.) – a tanúsított alak: apíu.šr’is ~ apýušris (1) „a hajnal kezdete”; apýušriais határozószó: „hajnal táján”, ¹LKŽ₁ 184 (valamint apýušriu), ²LKŽ₁ 230; vö. a könyv szerzője által említett úšra szót is (93., 101. o.).

Sok gondolatot ébresztenek a *gerù, *kelù, *lemù, *perù alakok (a pértì igéből, nem a pérti-ből – ez

141

Recenzijos

(egészen új forma terjedése), tremù, vemù, stumù, mert ilyen formákat ma is mondanak a žemaitis nyelvjárás nagy részén. Vagyis itt valamiféle visszaható jelenségről van szó. Úgy tűnik, az eredeti geriù, lemù, tremiù (102–103. o.) formákból ismét visszatértek (?) a geriù, lemù, tremù, plėtù, stumù alakokhoz (a stumù forma azonban a déli aukštaitis nyelvjárásban, Drsk, Rtn stb. területén is megvan); vö. a széles körben elterjedt m’ė.ntò / m’ėn.tù ~ mentù formával. Ilyen köröket ír le a formák változása.

A žemaitis és a déli aukštaitis (dzūk) nyelvjárásokban ugyancsak előfordul a lejų, glėjų (104. o.), valamint a rėdu (104. o.); a žemaitis nyelvjárásban tvirtagalė atitrauktinė priegaidė van a r’ītù, r’īdù alakban, Krš, Krtv stb. területén, akárcsak a szerző által említett šlavù esetében.

Talán érdekelné a szerzőt a žemaitis tumėti, tuma ‘sűrűsödik’ ige a szerző tunėti alakja helyett (108. o.); vajon valamilyen hasonulásról van szó? (Van tumė ‘sűrűsödési képesség’, tùmùs / tòmòs stb. is.)

Valamiért kimaradt a régebbi, úgy tűnik, pèt’īs ~ petìs, pèt’īs ~ petiẽs forma, instr. sing. p’èt’īm ~ petìm (Ž. Krš, Užv, Pvn és másutt) (csak az újabb petỹs formát tárgyalja, 109. o.).

aṁpalas (< aṁṕalas) – a 110., 112. oldalon P. Jonika (a Pagramantys nyelvjárás) szerint a hétköznapi beszédstílusba tartozó forma; a nyelvjárásokban ántpalas (Pgr), áńčpalas (Pvn) használatos.

A lietuvių šarà ‘sietség, baj’ (114. o.) helyett gyakrabban a šorà használatos (šũorà, šuorù.t’į ‘keményen dolgozni’ Krš, Krkl.; šuorõut’ę ‘nagyon sietni’ Tl. = šorúoti).

A lietuvių bėda (b’ėda ž.), lett bēda (116. o.) esetében kétséges a *bʰeh₁dʰ- képlet alkalmazhatósága. Nem az e̯: és a szláv jat’ (ь) viszonya áll-e fenn itt, mint a sénys, mešà és más szavakban (vö. K. Būga, Rinktiniai raštai, 1959, II. köt., 554–555. o.; J. Balčikonis, Rinktiniai raštai, I. köt., 383. o.)?

Az ýla szó és a lett iļens balti eredetűnek számít (119. o., lábjegyzet). Ehhez határozott és megalapozott állításra lenne szükség (vö. Fraenkelio LKEŽ, 183. o., a teljes szakirodalommal).

A žemaitis nyelvjárás nyugati változataiban bruot’ėrė.l’īs alakban ejtik (bruot’ėrė.l’īs-nek is hangzik) ‘öcsike’; a broterėlis csupán a szótárakból és népköltészeti gyűjteményekből származó, erősen irodalmi forma (122. o.).

Kétséges az i-tövű stótis hangsúlyozása is (128., 132., 138. o.). A DP-ben a patógus alak sem ismert; a nehéz, világos stb. melléknevekhez hasonlóan lehet archaikus hangsúlyozás, csak azt nem tudni, milyen volt akkoriban a hangsúlyfajta. Ugyanez mondható el a vótis, vóti (122., 132. o.), žūtis, -iẽs (162. o.) = žūtis, -iẽs (4) alakokról is.

Csak a žemaitis nyelvjárásban van mýlas, -à; ez a lett, a kuršok vagy a poroszok nyelvével közös (148. o.).

Ahol a pýti igét használják, annak jelen idejű alakja mindenütt pýna; a pỹja alakot az LKŽ szerkesztési elve alapján alkották (148. o.).

Régóta ismert, hogy a žemaitis nyelvjárás egy részében a téli búzát pūrai (4) vagy pũrai (2) néven nevezik –

142

Recenzijos

LKK 8. köt., 1966, 166–167. o.; LKŽ_x 847, pūras alakban írva (4) NŽ (ott a salantiškiai származású A. Salys professzor jegyezte fel; 1969-ben alkalmam volt beszélgetni vele). Ebben a könyvben csak pūrai szerepel. 1958–1968 között, a nyugat-samogiták körében tett látogatások alkalmával, az LKA anyagának és a kuršizmusoknak a gyűjtésekor a pūr- tőalakot (4. ragozási osztályú főnév) Rūsnėben, Saūgose, Kintuose, Plikiuose, Veiviržėnuose, Švėkšnában, Endriejevėben és másutt jegyezték fel (a Kulių nyelvjárását kutató négy dialektológus mostanában a pūrā alakot hallotta; talán összekeverhették a pūrs gabonamérő edénnyel?). K. Būga Rinktinių raštų című művének mutatójában (157. o.) egy címszó alatt a pūras is szerepel (III. köt., 652. o., jelentése „mérték”), valamint a pūr- tő (II. köt., 388. o. – pūras, pūrai „Winterweizen” ALS, Kv, SLNT; 527. o. – pūrai, valamint Jn és így tovább). Ez a pūrai ebben az esetben teljesen váratlan, és nem tudni, honnan került elő. 1964-ben részt vettem a Švėkšna és Judrėnai környékén folytatott beszélgetéseken; az agronómusok csak úgy dőltek a nevetéstől a „vénemberek kitalálta ostobaságokon”, ahogy mondták, ezért kezdték kerülni ezt a szót; még a „Švėkšnos tarmės tekstuose” 2005-ös kötetében sem rögzítették (a szerző Būdviečiai és Tvas kučiai falvaiban még hallotta, Jaunius Kvėdarnában feljegyezte, az LKA I. kötetének szerzői viszont nem vették fel). K. Būga a pūrus alakot a lett nyelvjárások pūr’i alakjával is összevetette; a kötet 713. oldalán pedig a purai, pūrai a torzult litván szavak listájában szerepel. Az LKA 167. oldalán ez áll: a leggyakoribb pūras, pūrai, a ritkább pūrai, és mindössze két helyen a pūrai (Skliaustėben és Židikuose talán még hallani lehetett a kihalófélben lévő szót).

A LKŽ_x 946. oldaláról egy másik pūrai is ismert, jelentése: ’genny’ – J. A gyakran használt hasonlatból átvitt ’sokaság’ jelentés fejlődött ki, vö. mint a pūrai drimb (mármint „genny”), de a Dirsės birst pūrais Vkš – nem, hanem az egész Samogitiában, sőt a fülükből is pépet kanalaztak, annyi pūr volt, pūrais Krš; pūrais žinių bobos nešio(ja) Ub és így tovább. (Most, etimológiai szótárát javítva, mindkét esetet kihagyta. Hála Istennek.)

Ugyanezen samogita nyelvjárási alakok jelen idejű visszaható igéiben nešýs, plentýs, kemšýs -y- van; erről még egy izlandi kiadványban is olvastam, ezért szeretném megtudni, hogyan illeszkedik a h₁nek̑eh₁i > neš-i? alakhoz, 165. o.

A könyv szerzőjét talán érdekelné a rãplės alak RDN, Šv és másutt (LKŽ_XI 177), a porosz raples mellett (178. o.). Úgy tűnik, hogy a -riau- és -rau- változatok főként a samogit nyelvjárásban fordulnak elő; ilyen például a grauž- / griauž, raukti / riaukti, drūžė / driūžė, valamint sok más alak, a *ṛ̥iau > rau, *ri̯ā > rā > ro, *ṛ̥iu- > ru és így tovább alakulások következtében.

A vadýti, vādo, vāde ige a déli aukštait nyelvjárás szava, ezért a * jelölés fölösleges (185. o.).

Egy-két szó hangsúlyozását illetően még meg kell jegyezni: šalnà, šalnà (195. o.) = šalnà, šalna (4); nevėša (184. o.) = nėvėša főnévként (1), vagy n’ėvėša igeként; iltis, -ies (214. o.) = iltis, -ies (1); audrà (a áudra szóból) (186. o.) csak nemrég, 1930 után alakult ki, a litvánoknak azt a szokását követve, hogy az újonnan megtanult szavak hangsúlyát és hangsúlyhelyét megváltoztatják (K. Būga, Rinktiniai raštai, III. köt., 785. o.).

143

Recenzijos

Meglepett a kainà szó egyetlen könyvbeli alakja. A lengyel eredetű, plébániák által használt čienia és a földbirtokos urak által, a cári hivatalnokok támogatásával bevezetett cienią helyett a litván értelmiségiek a 19. század végén és a 20. század legelején megtalálták a samogit nyelvjárásban a kãina szót (1). Még K. Būga sem ismerte. J. Jablonskis a samogit hanglejtés miatt talán kãina alakban mondta, a kettőshangzó második tagjának töréses intonációjával; a nominativus kãina, kainà alakban szerepel (de ott nyilván már hozzászokott a samogit nyelvjárás fonetikájához, és kãina alakban jegyezte fel). Népünk egy része a samogit kãina alakot használja, de megváltozott hangsúllyal, kainą, kainą formában (4), különösen a nyugati aukštaitok. Ez nem örökölt alak, ezért a történeti nyelvtani vizsgálatokban csak a kãina alakot lehet tárgyalni (1); ez pontosan megfelel a szláv cena szónak.

Első benyomásra W. Smoczyński professzor habilitált doktor, a krakkói tudós könyve rendkívül érdekes, nyelvtudományunk számára fontos, évtizedekre meghatározó mű, a litván nyelv történeti nyelvtanának és fejlődésének vizsgálata. Az itt rögzített néhány megjegyzés legfeljebb arra ösztönözhet, hogy lefújjunk róla egy-egy odatapadt pihét (különösen a pūrų ar pūrų esetében).

Vytautas Antanas Vitkauskas

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio u. 5, 10308 Vilnius, Litvánia

144