JONAS PALIONIS

Kutatási területek: a litván írott nyelv története, a köznyelvi norma ápolása, régi litván szövegek kiadása és vizsgálata, névtan.

A NEMAJŪNAI PLÉBÁNIA OIKONIMÁI ÉS VÁLTOZÁSUK A XIX. SZÁZADBAN

A Nemajūnai plébánia oikonimái és változásuk a XIX. században

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Nemajūnai plébánia ötvenegy, XIX. századi írott forrásokban rögzített oikonimáját tárgyalja. Az egyes településnevek eredetének és keletkezésének elemzése azt mutatja, hogy a XIX. században a plébánián a személynevekből származó oikonimák domináltak. Legtöbbjük a –iškės képzővel keletkezett. A –ūnai, –onys, –ėnai képzőkkel, személynevekből alkotott településnevek kisebb számban fordulnak elő. A XIX. századi Nemajūnai plébániai anyakönyvekben néhány közszóból származó oikonimát is találtak. Morfémaszerkezetük szerint ezek elsődleges vagy összetett településnevek.

A nyelvészeti ismereteken kívül a tanulmány minden oikonimához történeti jellegű megjegyzéseket is fűz.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Nemajūnai plébánia ötvenegy, XIX^th. századi írott forrásokban rögzített oikonimáját tárgyalja. Az egyes településnevek eredetének és keletkezésének elemzése azt mutatja, hogy a XIX^th. században a plébánián a személynevekből származó oikonimák domináltak. A –iškės képzővel alkotott származékok voltak túlsúlyban. Személynevekből származó, –ūnai, –onys, –ėnai képzős településnevek kisebb számban fordulnak elő. A XIX^th. századi Nemajūnai plébánia anyakönyveiben néhány, közszavakra visszavezethető oikonimát is találtak. Morfémaszerkezetük szerint ezek elsődleges vagy összetett településnevek.

A nyelvészeti ismereteken túl minden oikonimához történeti jellegű megjegyzések is társulnak.

KULCSSZAVAK: Nemajūnai plébánia, oikonimák, eredet, szóalkotás. KEYWORDS: Nemajūnai Parish, oikonyms, origin, word-formation.

64

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Nemajūnai¹ plébániája (ma Prienai járáshoz tartozik) viszonylag új keletű: csak 1788-ban választották le a korábban fennálló nagy Punia plébániáról (Palionis 2003: 12). Mind a Litván Állami Levéltárban, mind a Nemajūnai-templom levéltárában számos forrás található, amelyek segítségével rekonstruálható e plébánia XIX. századi oikonimáinak² meglehetősen hiteles szinkrón és diakrón képe. A Litván Állami Levéltárban keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek találhatók (669. és 1044. fond), a templom levéltárában pedig számos, a gyónáshoz járult plébániai lakost felsoroló jegyzék, amelyek feltüntetik lakóhelyeiket és személyneveiket (utóneveiket és vezetékneveiket). Ilyen jegyzékek 1834-ből, 1842–1847-ből, 1852–1857-ből és 1888-ból maradtak fenn. Az 1834-es jegyzék lengyelül íródott, címe Spis Parafjan Koscioła Niemonunskiego (Sp). A későbbi (1852, 1853, 1854, 1855, 1856, 1857, 1888) jegyzékek oroszul (cirill betűkkel) íródtak³.

A XIX. századi Nemajūnai plébánia oikonimáinak mennyiségi és minőségi meghatározásához az utóbbi jegyzékek fontosabbak, mivel bennük a lakott helyek nevei alanyesetben szerepelnek. Az anyakönyvi bejegyzésekben rendszerint ezek birtokos esetű alakját adják meg (a lengyelül írtakban a z / ze, w elöljárószóval, az oroszul írtakban pedig a в, ов helyhatározó esettel). Ezért a tanulmányban közölt XIX. századi oikonimaszótár elsősorban az említett jegyzékekre támaszkodik, az anyakönyvi adatokat pedig csak kiegészítő forrásként használja. Ezek a jegyzékek nemcsak a gyónáson részt vett emberek utóneveit, vezetékneveit és lakóhelyét rögzítették, hanem a lakóhely típusát is (uradalom, majorság, falu, mezőváros, külterületi birtok „zascianka”, magányos település, nemesi falu „okolica”); ezenkívül az 1834-es jegyzék a település lakóházainak („füstjeinek”) számát is megadja. A szóban forgó jegyzékek tehát nemcsak nyelvészeti, hanem történeti szempontból is igen informatívak. Statisztikai szempontból értékes az 1852–1857-es jegyzékek végén, külön-külön évekre megadott népességszám: 1852-ben 2200, 1853-ban 2143, 1854-ben 2053, 1855-ben 2060, 1856-ban 2000, 1857-ben pedig 1949 fő (megerősítette Merkinė esperese, Petras Kaminskas tisztelendő (Каминский).

Az alábbiakban a jegyzékekben rögzített csaknem összes oikonima betűrendes szótára következik⁴, az egyes szócikkekhez fűzött nyelvészeti és történeti jellegű megjegyzésekkel

¹ A Nemajūnai név eredetéről és történetéről lásd: Palionis Jonas. Dėl vietovardžio Nemajūnai istori jos ir kilmės. – Archivum Lithuanicum 12, 241–248.

² Itt oikonimáknak nevezzük a lakott helyek neveit, vö. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys. Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas: Šviesa, 1990, 136.

³ Straipsnyje daugiausia remiamasi 1834, 1852–1857 ir 1888 m. sąrašais, nes 1842–1847 m. sąrašuose nepastebėta ryškesnių oikonimijos pakitimų. 1852–1857 m. sąrašai sudėti į knygą, pavadintą Книга Исповѣдающих и Причащающихся Римско-Католической Церкви (Kn). 1887 m. atskiras sąrašas toliau žymimas Spp. Autorius yra didžiai dėkingas Birštono ir Nemajūnų klebonui monsinjorui Jonui Danilevičiui už leidimą naudotis šiomis knygomis.

⁴ Csak az 1888-as jegyzék egyik külterületi birtokának bizonytalan nevét, a ДАГЛЕБЪ-t nem vettük fel (= Dagiliai?).

Straipsniai / Articles

65

JONAS PALIONIS

oikonimának. Ezek az oikonima közvetlen eredetét magyarázzák, vagyis azt, hogy mely korábbi tulajdonnévből vagy közszóból keletkezett az oikonima, többnyire nem tárgyalva annak genezisét, amely nem az oikonimikának, hanem a helynévtan speciális etimológiai kutatásainak a feladata. Ezenkívül számos oikonimaszócikk megadja az adott oikonima kapcsolatát a XVII. század második felének és a XVIII. század első felének Punia plébániai anyakönyveiben rögzített megfelelőkkel (általában feltüntetve azt az évet, amikor az adott oikonima először fordul elő bennük). E célból a tanulmány szerzőjének munkáira támaszkodtunk (Palionis 2003 és Palionis 2008). Nem hagytuk figyelmen kívül a XIX. századi Nemajūnai plébánia oikonimáinak mai megfelelőit sem: minden egyes oikonima meglétét vagy hiányát a Birštonas község adataival összevetve ellenőriztük, mivel e plébánia helyeinek többsége ahhoz tartozik⁵.

2. OIKONIMASZÓTÁR

A vizsgált forrásokban előforduló, a XIX. századból származó Nemajūnai plébániai oikonimák szótára itt a szokásos ábécérendben készült. A szócikkek címszavaiban a lengyelül vagy oroszul lejegyzett oikonimákból rekonstruált, hitelesnek tekintett litván nominativusi alakok szerepelnek (nagyobb betűkkel szedve). Ezek után zárójelben a források megfelelő alakjai következnek, majd az említett jellegű, az oikonimáról rendelkezésre álló adatok függvényében hosszabb vagy rövidebb megjegyzések olvashatók. A takarékosság kedvéért a megjegyzésekben felhasznált szakirodalomra és forrásokra bizonyos rövidítések utalnak, amelyek jegyzéke a cikk végén található. Mivel az 1852–1857 között oroszul írt összeírások alig különböznek egymástól, a megjegyzések többnyire az 1852-es összeírást említik, a többi közötti eltéréseket pedig külön kiemelik; ezekből nagyon kevés van.

Egyes esetekben problematikus a címszóalakok rekonstruálása. Az ilyen esetek száma azonban csekély, mivel: 1) a vizsgált, XIX. századi forrásokban rögzített oikonimák közül sok napjainkig fennmaradt, és szerepel az 1975-ben kiadott Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinyno második kötetében (LATSŽ II), 2) számos ilyen oikonimát ellenőrizni lehetett Birštonas járásban, amelynek területe az egykori Nemajūnai plébánia akkori területének nagy részét lefedi. Ezenkívül az oikonimák egy részét e cikk szerzője is ismeri, aki ebben a plébániában született és fiatal korában itt élt.

A problematikusan rekonstruált címszóalakok közé a következők tartoznak (kérdőjellel jelölve): BERŽINĖ? // BERŽYNĖ?, DUBIAI?, részben pedig ŽIŪKAI is. Az utóbbi oikonima létezése felől a Nemunas nagy kanyarulatának falvaiban beszélt nyelvben nincs kétség: magam is hallottam e táj lakóitól. De hogy a XIX. században is létezett-e,

⁵ Az e cikk megírásához nyújtott tájékoztató segítségért nagyon hálás vagyok Birštonas járás elöljárójának, JONAS KĖDERISnek.

66

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonomai ir jų kaita XIX a.

Dzingeliškiai helyettesítőjeként (lásd a szótárt), erre vonatkozóan nincs adat⁶. A BERŽINĖ vagy BERŽYNĖ oikonimákról sem lehet biztosat mondani, ahogy a ДУБЯ litván megfelelőiről sem.

BABRAVIČIAĨ (Bobrowicze Sp, Бобровиче Kn) – a Verkne bal partján, a XIX. század első felének ismert írója, Stanisław Morawski kis udvarháza közelében fekvő majorság neve. Ezt a nevet már az 1659-es, Punia plébániájának keresztelési anyakönyvében (KM) szereplő 70. számú bejegyzés is említi; ugyanitt található Mykolas Babravičius (Bobrowicz) vezetékneve is, amely a majorság nevének eredetére utal. A Babravičius család későbbi puniai anyakönyvi bejegyzésekben is szerepel (lásd Palionis 2003: 159; Palionis 2008: 191, 261). A két világháború közötti független Litvániában használták, és ma is használják a falu nevének litvánosított, illetve visszalitvánosított alakját: Babrónys; ezt a LATSŽ II 21 is rögzíti.

BERŽINĖ?, BERŽYNĖ? (Бржезина Kn) – egy falu neve, amelyet 1852-ben kétszer is feljegyeztek, de a Sp-ben nem található meg, és a XVII–XVIII. századi puniai plébániai anyakönyvi bejegyzésekből sem ismert. Talán arról a faluról van szó, amelynek nevét a LATSŽ II 33 és az LVŽ I 449 Alytus járás Butrimonys körzetéből közli? A mai Nemajūnai plébánia területén nincs ilyen nevű falu. Nevének eredete a beržas ’nyírfa’ közszóhoz kapcsolódik.

BUČIŪNAI (Buczuny Sp, Бучунь Kn) – személynévi eredetű falunév, amely a BUČIŪNAS vezetéknévből keletkezett; ez pedig a Bùčius vagy Bučỹs vezetéknévből származik (LPŽ I 326). Inkább az utóbbiból, amely az 1664-es, Punia plébániájának 202. számú anyakönyvi bejegyzésében szerepel. Érdekes, hogy ez az oikonima már 1555-ben is előfordul kis-litvániai forrásokban (lásd Deltuvienė 2006: 133). A név napjainkig fennmaradt.

BŪDÀ (Buda Sp, Буда Kn) – a falu neve a būda ’kis kunyhó’ közszóhoz kapcsolódik. Ez a név meglehetősen gyakori, és nemcsak falvak, hanem tavak, hegyek, erdők és más helyek megnevezésére is használatos (LVŽ I 588–590), továbbá vezetéknévként is előfordul (LPŽ I 327). Érdekes, hogy a Kn 1853-as, 1854-es, sőt 1888-as jegyzékei két Būda nevű helyet rögzítenek: BŪDA TOLIMOJI (Буда дальша) és BŪDA ARTIMOJI (Буда ближша). Ez valószínűleg alapot adott ahhoz, hogy a XIX. században elterjedjen a falu mai többes számú alakja, a BŪDOS (LATSŽ II 42; LVŽ I 588).

CEGĖLNIA (Цегельня Kn) – egy olyan falu neve, ahol feltehetően téglagyár működött. Egyértelmű kölcsönzés a lengyel cegielnia szóból; már az 1888-as jegyzékben is szerepel, a XVII–XVIII. századi puniai plébániai anyakönyvekben azonban nem található. A téglagyár valószínűleg a XX. század elején megszűnt, és vele együtt a hely neve is eltűnt (a LATSŽ II-ben sem szerepel).

DIMŠEVIČIAĨ (Dymszewicze Sp, Дымшевиче Kn) – a falu neve kétségtelenül a DIMŠA vezetéknévből ered; amint a puniai plébánia anyakönyvi bejegyzései mutatják, ez a név a XVII. század második felében még nem volt elpolonizálva (Palionis 2008: 83–84). Azonban ennek

⁶ Igaz, az 1921-es lengyel térképen szerepel, de jóval Dzingeliškiai falutól északra.

Straipsniai / Articles

67

JONAS PALIONIS

A lengyelesedési folyamat ekkorra már elkezdődött. 1659-ben a KM 119. sz.-ban de Dинфжевич származásúként jegyezték fel Steponas Dimšát, 1665-ben pedig az SM 210. sz.-ban – de Dинsze-wicze (Joanne Dymßa) alakban, 1697-ben azonban a 342. sz.-ban már Dymsze, a 397. sz.-ban pedig de Dymszy szerepel, tehát a falut Dimšiai vagy Dimšos néven hívták. Ezt a kettős falunevet valószínűleg a Punios metrikakönyvekben előforduló, eltérően lengyelesített falunévformák is tükrözik: az SM 161. sz.-ban de Dimßwicz(e) //, az SM 210. sz.-ban de Dimszewicze. Később – amint a vizsgált források is mutatják, legalábbis a hivatalos iratokban – inkább az utóbbi forma honosodott meg. A beszélt nyelvben azonban a Dimšių és a Dimšų mellett a falu mai neve, a DÌMŠIŠKĖS is használatban lehetett; ezt a nevet a Punios plébánia 1738. évi házassági anyakönyvében (SM⁴ 103. sz.) figyelték meg: de Dymsyłzki.

*DUBIAI? (Дубія Spp) – problematikus külterületi birtok („zostinku”) neve, amely csak az 1888. évi jegyzékben található meg, a XIX. század korábbi jegyzékeiben nem szerepel. Ilyen név (de Dube) már a XVII. század második feléből is ismert: a Punios SM 1658. évi 59. sz. okiratából; a XVIII. század első felében készült későbbi okiratokban meglehetősen gyakran előfordul (Palionis 2003: 162; Palionis 2008: 262). Egyelőre azonban csak találgatni lehet, miért nem rögzítették a vizsgált korábbi, XIX. századi forrásokban. Talán a külterületi birtok nagyon kicsi volt, vagy lakói korábban más plébániához tartoztak? Vagy talán az 1834. évi jegyzéket összeállítók egyszerűen kihagyták az egyik település nevét írás közben, és azt a későbbi jegyzékszerzők sem vették fel. Ilyen oikonima ma nem ismert a Nemajūnai plébániában.

*DUOBĖS (Ямы Kn) – az egyetlenként az 1854. évi jegyzékben rögzített tanya neve. Ez feltehetően a jegyzék készítőjének fordítása; itt ennek rekonstruált litván alakja szerepel. A jegyzék szerint ezen a tanyán 3 ember élt.

DVARĖLIŠKĖS (Dworalyszki Sp, Дворалишки Kn) – egyértelmű eredetű régi falunév, amely a dvarėlis ’kis uradalom’ közszóból ereddvarėlis, amely feltehetően akkoriban a faluban állt. Ilyen nevű falut már a XVII. század második felében is feljegyeztek (1660 KM 87., 88. sz. stb.); a Punios plébániához tartozott, majd később a Nemajūnai plébánia területéhez csatolták. Napjainkig fennmaradt, de a Jiezno plébániához tartozik.

DŽINGELIŠKĖS (Zuki lub Dzingieliſzki Sp, Дзынгелишки Kn, Spp) – annak a falunak a neve, amelyet az 1825. évi keresztelési, az 1831. évi házassági (ze wsi Dzingeliszek) és az 1834. évi jegyzékben ŽIUKAI helyett rögzítettek; a későbbi jegyzékekből hiányzik. A név kétségtelenül a DŽINGELIS⁷ vezetéknévből ered, amely maga a DŽINGA névből származik (LPŽ I 556). Ez utóbbi alapján a DZIN-GIŠKĖS helynév is megtalálható a KM 1669. évi 952. sz. és az SM 1679. évi 652. sz. anyakönyvi bejegyzéseiben (Palionis 2003: 160); Palionis 2008 „Vietovardžių rodyklė” című részének 321. oldalán tévesen nyomtatták

⁷ E vezetéknév lengyelesített alakjait, a DZINGIELOWA és a DZINGIELEWICZ formákat, a Punios plébániához tartozó területről 1723-ban, 1725-ben és 1727-ben rögzítették a KM³-ben (lásd Palionis 2008: 103).

68

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oიკonimai ir jų kaita XIX a.

DZIŅGELIŠKĖS a DŽINGIŠKĖS helyett)⁸. Az Sp jegyzékben szereplő alternatív hivatkozás is valószínűleg téves: a későbbi források szerint DZIŅGELIŠKĖS és ŽIŪKAI különálló falvak voltak, lásd ŽIŪKAI.

DŽERVAI (Drzerwy⁹) lásd MIŠIŠKĖS.

FŪRMONIŠKĖS (Formaniszki Sp, Фурманишки Kn) – idegen eredetű régi uradalom- és falunév, amelyet a Punios templom anyakönyveiben már 1659-ben feljegyeztek (KM 27. sz.), és a XX. század közepéig fennmaradt. Ma már eltűnt, mivel a LATSŽ II nem említi. Az 1852. évi jegyzékben „имѣніе Фурманишки”, azaz uradalom néven szerepel, ahogyan az 1888. évi jegyzékben is. A név a német eredetű Fùrmonas = Fuhrmann ’kocsis’ vezetéknévből ered (vö. LPŽ I 600). A LAV uradalomnévként a KURMONIŠKĖS alakot jegyzi fel (16. o.). Ez a név az 1844. évi jegyzékben is szerepel (KURMANISZKI).

GELĖŽŪNAI (Giełazuny Sp, Гелажуны Kn) – vezetéknévi eredetű régi falunév, amelyet az 1658. évi SM 9. sz. említ. A GELĖŽŪNAS vezetéknévből ered (tájszólási alakja GELAIŽŪNAS, LPŽ I 646), ez pedig a GELĖŽUS névből (tájszólási alakja GELAIŽIUS). A név változatlanul fennmaradt napjainkig.

GLINIŠKĖS (Gliniβki Sp) – kizárólag az 1834. évi jegyzékben rögzített külterületi birtok neve. A feljegyzés szerint csupán egy füst volt benne, azaz egy ott lakó család. Ilyen nevű településre sem a XVII–XVIII. századi, sem a XIX. századi anyakönyvekben nem bukkantak. Talán vezetéknévi eredetű, a *GLINIUS vagy *GLINYS névből keletkezett (vö. a GLINĖVIČIUS, GLINICKAS vezetéknevekkel – LPŽ I 683), és csak rövid ideig létezett. Sem az SG-ben, sem a LATSŽ II-ben nem található meg. Igaz, az SG az Augustavo plébániából származó GLINISZKI falut rögzíti, de aligha kerülhetett onnan valamiféle betelepülő a Nemajūnai plébániába.

GŪJUS (Tau Spp) – külterületi birtok, amely csak az 1888. évi jegyzékben tűnik fel. Amint az orosz megfelelőjéből látható, kölcsönzött névről, szlávizmusból van szó, amely a belarusz vagy lengyel gaj ’kis erdő, liget’ közszóból eredgaj. A LATSŽ II 88. oldalán is szerepel, és máig fennmaradt.

JACKEVIČIAI (Jackiewicze Sp, Яцкевиче Kn) – a falu neve valamennyi vizsgált jegyzékben megtalálható, az 1888. évi kivételével; a nyilvánvalóan szláv eredetű JACKĖVIČIUS vezetéknévből ered (LPŽ I 781). Ilyen falunevet a Punios anyakönyvi bejegyzései már 1665-ben rögzítettek (SM 226. sz.); később (valószínűleg a XX. században) JACKŪNYS alakra litvánosodott, és napjainkig fennmaradt (a LATSŽ II 100. oldalán is szerepel).

⁸ DŽINGISZKI falunévként és majorságként Daukšiai plébániájához, a Kalvarijos járáshoz kötve szerepel (SG 1881: 296).

⁹ Ez a név kizárólag a Nemajūnai plébánia XIX. század közepéről származó anyakönyvi bejegyzéseiben található meg (az 1830–1870 közötti időszakban), például: w Zascianku Dzerwy (GM 1833), w Zascianku Dzerwach (KM⁰ 1835). Előfordul, hogy más alakban szerepel: w zascianku Dzerwa (KM⁰ 1830). A vizsgált jegyzékekben a falut sem Dzerwy, sem Dzerwa néven nem említik.

Straipsniai / Articles

69

JONAS PALIONIS

JÙNDILIŠKĖS (Jundziliški Sp, Юондзилишки Kn) – régi falunév, amely valamennyi vizsgált 19. századi forrásban fel van jegyezve. Már az 1659. évi Punios KM 99. sz.-ában és e plébánia későbbi anyakönyvi bejegyzéseiben is említik. Fennmaradt napjainkig, de JÙNDELIŠKĖS formában ejtik. Kétségtelenül a JÙNDILA családnévből ered (LPŽ I 854). A dz a d helyén valószínűleg a lengyel kiejtés hatására alakult ki (a dzsukoknál a tájnyelvi kiejtés miatt). Ebben a faluban, a Verknė bal partján állt a híressé vált Ustronė-kúria is (lásd alább: USTRONĖ), amelynek fa lakóháza a mai napig fennmaradt.

*KLEBŌNIŠKĖS (Плебанишки Kn) – az 1853-as és 1854-es jegyzékekben feljegyzett tanya neve. Az 1888-as jegyzékben már nem szerepel. A név szláv eredetű, és feltehetően nagyon rövid ideig létezett, mivel a LATSŽ II-ben nem található. Itt a kezdő K betűvel szerepel, mivel a P-t aligha használhatták a litvánok (a P feltehetően a lengyel nyelv hatására jelent meg; vö. lengyelül: pleban).

KARVĖLIŠKĖS (Карвелишки Spp) – majorság neve, amely kizárólag az 1888-as jegyzékben szerepel; falunévként a LATSŽ II 125-ben, a Jiezno környékéről adatolható. A korábbi, 17–18. századi, valamint a 19. század első feléből származó forrásokban nem található. Eredete – sok más névhez hasonlóan – szintén családnévi: a KARVĖLIS névből származik (LPŽ I 396). Ma ilyen nevű falu a Jiezno plébániához tartozik.

MARTINŌNYS (Martynione Sp, Мартынанце Kn) – régi falunév, amely a MÁRTINAS keresztnévi eredetű családnévből származik (LPŽ I 167). A nevet az 1675. évi SM 561. sz.-a jegyzi fel, és szinte valamennyi vizsgált jegyzékben megtalálható, kivéve az 1888-as jegyzéket (amelyet talán a szerző nem vett észre?). A LATSŽ II 173-ban is szerepel.

MATIĖŠIONYS (Matyaßance Sp, Матешанце // Матешанцы Kn) – szintén régi falunév, amely ugyancsak keresztnévi eredetű családnévből származik. Elképzelhető, hogy a név a *MATIĖŠIONIS < *MATIĖŠIUS alakból jött létre (vö. lengyelül: Maciej, „Motiejus”). Már 1659-ben említik a Punios KM 3. sz.-ában, és a vizsgált 19. századi forrásokban igen gyakori. Mint ismeretes, ebből a faluból származik a neves litván nyelvész, Jonas Kazlauskas (1930–1970)¹⁰.

MIŠIŠKĖS (Misiszki, Misziszkj Sp; Мисишки Kn) – a 18. század második felében létrejött majorság és falu. A puniai uradalom 1767. február 6-i leltárában ez a név még nem szerepel¹¹. A Punios plébánia 1782. május 11-i, 450. számú KM-bejegyzésében azonban már említik Stepas Paukščys (Ptaszynski) és Katerina (Catharinae), a Misiškėkről (de Misiszki) származó házaspár lányát, Ieviát¹². Mišiškėst az 1783-as és 1784-es, valamint a későbbi keresztelési anyakönyvi bejegyzések is említik.

¹⁰ Plačiau žr. Palionis 2001: 77.

¹¹ A leltár eredeti példánya a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskis Könyvtárának kézirattárában található, F136–75.

¹² A keresztelési anyakönyvi könyvet a puniai templom levéltára őrzi.

70

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

A Mišiškiai falut a Vėžiongirė erdő két részre osztja: a keleti az erdő bal oldalán (észak felől nézve), a nyugati pedig a jobb oldalán, a Nemunas jobb partja mellett található. Az utóbbit a XIX. században kétféleképpen nevezték: a század közepén DŽERVAĪS-nek, a végén pedig ŽŌSTINKOMIS-nak¹³. A független Litvánia idején e nem litván, a falubeliek nyelvhasználatára jellemző név helyett a hivatalos MIŠIŠKIŲ ANTRŲJŲ nevet (az írásban II-es római számmal jelölve) is használták¹⁴.

A MIŠIŠKIŲ név a MIŠKIŠKIŲ¹⁵ névből vezethető le; az első [k] kiesése disszimiláció eredményeként magyarázható, annál is inkább, mivel ez a két részből álló falu a Vėžiongirė erdő kiirtott területein jött létre. Mára a falu a megszűnés felé tart, a ZOSTINKOSE néven is ismert településen pedig – ahonnan e cikk szerzője is származik – már egyetlen állandó lakos sem maradt. Az erdővel benőtt, pusztuló területet a szintén igen megfogyatkozott PELĖŠIŠKIŲ faluhoz csatolták (lásd alább).

MŌIBELĖS (Мойбалы Kn, Молбиело Spp) – ez az elnevezés az 1852-es jegyzékben egy egytelkes birtok (односеле), az 1888-as jegyzékben pedig egy galudvaris (застѣнок) neveként szerepel; a XX. században már falunévként tartották számon (LATSŽ II 189). A név eredete nem tisztázott, valószínűleg nem litván. Az SG-ben nem jegyezték fel.

MŪLIŠKĖS (Muliβki Sp, Мулишки Kn) – a Moibeliųhoz hasonlóan 1834-ben és 1852-ben egytelkes birtok, 1888-ban galudvaris, később pedig falu neveként jegyezték fel (LATSŽ II 191). Kétségtelen, hogy a név ragadványnévi eredetű, a MULYŠ vagy MŪLIUS névből keletkezett (lásd LPŽ II 280). Az így elnevezett falu ma is létezik.

NARÃVAI (Навары Spp) – egy, a Nemajūnai plébánia határain kívül fekvő, de az 1888-as plébániai jegyzékbe felvett falu neve. Orosz nevét a jegyzékben a metatézis miatt tévesen írták le. Akkoriban feltehetőleg a Balbieriškio plébániához tartozott. Eredete valószínűleg családnévi: a NARÃVAS ragadványnévből származik (LPŽ II 295).

*NAUJAKURIAI (Новосіолки Spp) – egy galudvaris neve, amely a korábbi jegyzékekben nem szerepel, és későbbi forrásokból sem ismert (a LATSŽ II-ben sem található meg).

NEČIŪNAI (Nieczuny Sp, Нечуны Kn) – ez az egyik legrégebbi falunév, amely már 1658-ban szerepel a Punios SM 19. számú okiratában. Az anyakönyvekben megfigyelhető gyakori előfordulása alapján már a XVII. században is jelentős méretű falu lehetett. Az 1834-es jegyzékben

¹³ A ŽŌSTINKOS név a lengyel Zaścianki ‘a falon kívüli hely’ szóból ered (a területi egységként értett zaścianek litván megfelelőjeként a galūdvaris szót használom).

¹⁴ Így szerepel az 1921-es lengyel térképen is (a Prienų-lap 023-as szelvényén): MISISZKI II. Bővebben lásd Pa-lionis 2010: 41–45.

¹⁵ A MIŠKIŠKIAI oikonimát 1685-ben és 1688-ban jegyezték fel a Molėtų plébánia anyakönyveiben, lásd Gar liauskas 2004: 163.

Straipsniai / Articles

71

JONAS PALIONIS

8 füstöt (tanyát) jelöltek meg. Eredete családnévi – a NEČIŪNAS névből (LPŽ II 313). Nem kis számban maradt fenn napjainkig is. Ilyen oikonima Kis-Litvániában is előfordult (Deltuvienė 2006: 170).

NEMAJŪNAI lásd NEMANIŪNAI.

NEMANIŪNAI (Niemaniuny Sp, Немонюны Kn) – a vizsgált plébánia templomos falujának és uradalmának szinonim elnevezése; a XVII–XVIII. századi anyakönyvi bejegyzésekben szélesebb körben használt, és a falusiak által napjainkig használt NEMAJŪNAI név helyett alakult ki. Feltételezhető, hogy a NEMANIŪNAI forma úgy jöhetett létre, hogy valamelyik anyakönyvíró a NEMAJŪNUS alakot összekapcsolta a helyi, lengyelül beszélő nemesek által használt NIEMAN folyónévvel (bővebben lásd Palionis 2010). Az 1834-es jegyzékben a NEMANIŪNAI uradalmának tulajdonosaként J. W. Romuald Dan­kiewicz szerepel, 42 évesen.

PABERŽIAI (Побержи Kn) – magányos tanya, amely csak az 1852-es jegyzékben szerepel, a XIX. század más forrásaiban nem található meg. Ezért valószínűleg csak rövid ideig létezett. A név eredete egyértelműen családnévi – a PABĖRŽIS névből (LPŽ II 358).

PADVARIŠKĖS (Подворушки Kn) – régi, családnévi eredetű falunév (a PADVARIŠKIS családnévből), amely már az 1658-as SM 16. számában is szerepel. Valamilyen okból hiányzik az 1834-es jegyzékből (talán akkoriban nem tartozott a Nemajūnai plébániához?), de az 1888-as jegyzékben már szerepel.

PANARTIŠKĖS (Ponartybki Sp, Панартышки Kn) – egy magányos tanya neve, amely egy 1828-as házassági anyakönyvi bejegyzésben (z Panartyszek), valamint az 1834-es és az 1852-es jegyzékben szerepel; később falunévként is használatba került (LATSŽ II 224). Valószínűleg nem túl régi név, mivel a puniai plébánia XVII–XVIII. századi anyakönyveiben nem található. Eredete feltehetően családnévi (vö. PÂNORA, PÂNORAS, LPŽ II 390).

PANEMŪNĖ (Poniemunie Sp, Понемуне Kn) – uradalom, majorság és falu neve, amely valamennyi vizsgált jegyzékben megtalálható. Eredete egyértelmű, a NEMUNAS folyóhoz kapcsolódik. Ilyen nevű falu ma is létezik.

PAVERKNIAI (Pow iechnia Sp, Повер хние Kn) – egy uradalomhoz tartozó birtokrész, majorság, később pedig falu neve; eredete a Vėrknė folyóhoz kapcsolódik. Régi története van: a puniai anyakönyvekben 1670-ben tűnik fel, és napjainkig fennmaradt. Az 1834-es és az 1852-es jegyzékben is szerepel. A lengyelesített alakból a PAVERKNĖ név is visszaállítható lenne, ám figyelembe véve, hogy az ilyen képzés (a változatlan végződéssel) nem jellemző a litván nyelvre, továbbá a mai alakot és az akkori átírási változatokat, hitelesnek a hímnemű többes számú alakot kell tekinteni (ebben a formában szerepel a LATSŽ II 235-ben is).

PELĖSIŠKĖS (Pieleszy ski Sp, Пелешушки Kn) – a Nemajūnai templomos falujának déli szélén, egy kis erdő mellett elkülönülő nemesi település, amelynek ugyancsak régi története van. Nevének eredete nem világos. Abból kiindulva, hogy a Nemajūnai plébánián gyakoriak a családnevekből származó, -iškės képzőelemet tartalmazó helynevek, arra lehet következtetni, hogy

72

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

ez a név családnévi eredetű (talán a *Pelėšius névből, vö. például PELĖČKAS, PELÝS, PĖLIS, lengyel Feliś – LPŽ II 425, 426). A név régi, a Punios KM 88. sz. alatt már 1659-ben feljegyezték. A 19. századi jegyzékekben azonban különféle megjegyzésekkel szerepel: okolica ‘kisnemesi település, nemesi falu’; az 1834-es jegyzékben alsó részre (околиця дольне) és felső részre (околиця гурне) osztották¹⁶, az 1888-as jegyzék pedig falunak nevezi (деревня). A két világháború között a falut nem osztották fel így, és közepes méretű volt; mára csak néhány tanya maradt fenn. Ehhez a faluhoz sorolják ma a MIŠIŠKIAI falu nyugati részét is (az egykori galudvariszt, amelyet a független Litvánia két világháború közötti éveiben hivatalosan 2-oji MIŠIŠKĖS néven emlegettek, a falubeliek pedig többnyire ZOSTINKOMIS-nak hívtak).

PLEBONIŠKĖ, lásd KLEBONIŠKĖS.

PUZÓNYS (Puzance Sp, Пузанье // Пузанцы Kn) – családnévi eredetű falunév, amely a PŪZAS névből keletkezett (LPŽ II 545). A Punios plébánia SM⁴ 348. számában csak 1750-ben tűnik fel (Puzany). Napjainkig fennmaradt (az LATSŽ II 254 is rögzíti).

SIPAVIČIAI (Sipowicze Sp, Сиповиче Kn) – egykor nagy uradalom és falu neve. A 19. században ugyancsak ez volt az úgynevezett nagy Nemunas-kanyar legnagyobb faluja (az 1834-es jegyzék szerint akkor 20 füstje volt). Nem nehéz belátni, hogy neve családnévi eredetű. Régebben a családnév SIPÓNIS lehetett, később azonban elszlávosodott. A napjainkig fennmaradt SÌPAS névtől elválaszthatatlan (lásd LPŽ II 720). A Punios SM 12. számában a SIPOWICZE alakot jegyezték fel legkorábban, 1658-ban. Ma a 20. század elején litvánosított vagy litvánná alakított SIPÓNYS forma használatos.

SKAISTABALIAI (Скайстабале Kn) – az 1853-as jegyzékben feljegyzett tanya neve. Az 1857-es jegyzékben összetett alakja szerepel: „Скайста бала”; az 1888-as jegyzékben ez utóbbi helyett egy uradalomvégi település neve található (Скайстабали). Az LATSŽ II egyik nevet sem rögzíti (a mai Birštonas járási elöljáró sem ismeri őket). Az 1921-es térképen azonban még szerepel a SKAISTOBOLE (Sipavičiai (Siponiai) településtől délre).

ŠALTINĖNAI (Szaltyniance Sp, Шалтыянаны Kn) – egy régi, már 1659-ben a Punios SM 82. számában említett, napjainkig fennmaradt falunév. Mind a vizsgált jegyzékek, mind a 19. századi Nemajūnai plébánia anyakönyvi bejegyzései gyakran rögzítik. Eredete valószínűleg családnévi: a ŠALTINIS névből ered, amely maga a šaltinis közszóval függ össze, jelentése ‘a földből feltörő vízforrás’ (LPŽ II 883). A név azonban fiziográfiai eredetű is lehet.

ŠILAĪČIAI (Szyłaycie Sp, Шилауйие Kn) – a Vėžiongirė erdőhöz simuló uradalomvégi település, később falu neve. A korábbi 17. századi–

¹⁶ Toks skirstymas yra ir SG 1887: 84.

Straipsniai / Articles

73

JONAS PALIONIS

XVIII a. šaltiniuose, todėl laikytinas nelabai senu (fiksuotas 1834, 1852 m. sąrašuose). Jo kilmė taip pat turbūt pavardinė – iš ŠILAITIS, kuri neatsietina nuo pavardės ŠILAS (LPŽ II 924). Pavadinimas įtrauktas ir į LATSŽ II 304, bet kaimas jau baigia išnykti (1 gyventojas).

ŠILĖNAI (Szyłany Sp, Шиланы Kn) – a Šilaičiai településsel határos régi kisnemesi falu neve, amelyet már 1658-ban említ a Punios SM 5. számú bejegyzése. A falu ma is fennáll, bár a második világháború után jelentősen elnéptelenedett. A nevet valamennyi vizsgált forrás rögzíti. Ma már nincsenek a faluban őslakos kisnemesek. A név eredete hasonló a ŠILAIČIAI nevéhez: a ŠILĖNAS családnévből keletkezett, amely pedig a ŠILAS névből ered (LPŽ II 924–925).

ŠIMELIŠKĖS (Szymieliszki Sp) – egy kizárólag az 1834-es jegyzékben feljegyzett uradalomvégi település neve. Ez feltehetően hapax legomenon típusú oikonima, amely rövid ideig létezett, és nem került be a későbbi jegyzékekbe. Eredete nagyon világos: a ŠIMĖLIS < ŠIMAS névből származik (LPŽ II 929). A név mellett megjegyezték, hogy az uradalomvégi településen 2 füst volt.

ŠŪTUPIS (Szutupie Sp, Шутупъ Kn) – egy uradalomvégi település (az 1825-ös keresztelési anyakönyvben és az 1834-es jegyzékben), majd tanya (az 1852-es jegyzékben), később pedig falu (LATSŽ II 311) neve. Korábbi évszázadokban nem fordul elő. Napjainkig fennmaradt. Kétségtelenül a ŠŪTUPIS patak nevéből ered (LUV 168).

TAULIŪKAI (Tawluki Sp, Тавлюки Kn) – ősi örökségként fennmaradt falunév, amelyet már 1658-ban feljegyeztek a Punios SM 32. számában; valamennyi vizsgált 19. századi forrásban szerepel, és mindmáig fennmaradt. Eredete családnévi: a TAULIŪKAS névből ered, amely a *TAULIUS névből származik (vö. még a TAULIUKAITIS alakot a KM 1662-es 304. számában – Palionis 2003). Az LAV-ba sajtóhiba került: a TAULIUKŲ helyett TAULINKIŲ szerepel nyomtatásban (16. o.).

TRAKĖLIAI (Trokiele Sp, Тракелие Kn) – ugyancsak régi falunév, amely már 1662-ben feltűnik a Punios SM 129. számában. A falu ma is fennáll, bár jelentősen megfogyatkozott. Már a 19. században is viszonylag kicsi volt (az 1835-ös jegyzék 7 füstöt említ). Neve a TRAKĖLIS családnévből ered, amely maga a TRĀKAS családnévből származik, és elválaszthatatlan a trākas ‘az erdőből kivágott vagy felégetett terület’ közszótól (LPŽ II 1059).

USTRŌNĖ (Ustronie Sp, Устроніе Kn) – a Jundeliškiai uradalom neve, amelyet tulajdonosa, Apolinario Moravski kamarás talált ki¹⁷; már az 1834-es jegyzékben feljegyezték, és az 1888-as jegyzékben is ezen a néven szerepel (a lengyel ustronie közszó jelentése ‘félreeső hely’). A név később eltűnt.

VAĪTIŠKĖS (Woytyszki Sp, Во̄йтышки Kn) – régi falunév, amelyet 1695-ben a Punios KM¹ 133. számú aktájában jegyeztek fel, és amely mindmáig fennmaradt. A VAITIŠKIS családnévből ered (LPŽ II 1140), amely pedig a VAĪTAS névből származik (LPŽ II 1138); mindkét név

¹⁷ Žr. Morawski 1858: 77. Tačiau tai ne naujadaras: kaimų bei palivarkų, taip pavadintų, tada buvo daug Lenkijoje, žr. SG 1892: 846.

74

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

a lengyel közszóval állnak kapcsolatban: vaītas „a városi vagy falusi közösség vezetője, elöljáró” (LSI VI, 376–377). E falu neve a cikkben vizsgált valamennyi forrásban megtalálható.

VANAGAI (Ванаги Kn) – régi, már 1662-ben az SM 132. számában rögzített falunév, amely napjainkig fennmaradt. Az 1852-es és az azt követő vizsgált forrásokban is előfordul. Eredete egyértelmű: a VĀNAGAS ragadványnévi eredetű családnévből származik (LPŽ II 1158–1159).

VĖŽIŪNYS (Wiezance Sp, Въжанце, Въжанцы Kn) – ez az egyik legrégebbi és legnagyobb falu neve (a falu, bár nem egészen kicsi, mára is megmaradt). Legkorábban 1661-ben említik a Punia-i SM 105. számában. Az 1834-es jegyzék szerint 14 füst volt benne. A név a VĖŽIŪNIS családnévből ered, amely maga a VĖŽYS ragadványnévből származik. E falu nevéből keletkezett a mellette található erdő neve, a VĖŽIŪNGIRĖ is.

*ŽALIOJI? (Zielonka Sp) – egyetlen füstből álló külterületi település neve, amelyet az 1834-es jegyzék rögzít; valószínűleg a litván ŽALIOJI tükörfordítása. Ez utóbbi Kelet- és Nyugat-Litvánia különböző vidékein gyakori (LATSŽ II 356–357). Szláv alakja a 19. században Litvánia más vidékein is gyakran előfordult (SG 1895: 601–603).

ŽIŪKAI (Zuki Sp) olyan név, amelyet a 18. század első felének puniai anyakönyvi bejegyzései rögzítenek (Palionis 2008: 207, 270); az 1834-es jegyzékben DZINGELIŠKIAI helyettesítőjeként szerepel, a későbbi jegyzékekben nem található meg. Az 1924-es térképből (a Prienai-lap 023) kitűnik, hogy a ŽIŪKAI falu néhány kilométerrel DZINGELIŠKIAI-tól északra feküdt. Így a jegyzékbe hiba csúszhatott. A ŽIŪKŲ oikonima helyett ma a NAUDŽIŪNAI név használatos (ez zárójelben, a ŽŪKI alatt, valamint az 1924-es térképen is fel van tüntetve).

ŽUVINKAI (Zuwiniki) – egy udvarházhoz tartozó birtok neve, amely kizárólag az 1830-as keresztelési anyakönyvi bejegyzésben fordul elő (KM⁰¹⁸), a jegyzékekbe azonban nem került be. Az udvarházat jól ismerem, mert közel volt a szülőföldemhez. A 20. század közepén még két olyan tanya állt ott, amelynek lakói ezzel a névvel azonos családnevet viseltek. Ez a település mára teljesen eltűnt.

ŽVIRGŽDĖNAI (Zwirgzdany Sp, Звиргжданы Kn) – majorság (az 1834. évi jegyzékben), nemesi falu (az 1852. és 1888. évi jegyzékekben), később pedig (LATSŽ II 364) falu neve. E név régiségéről nehéz ítéletet alkotni, mivel két ilyen oikonima is ismert. Az egyik már 1666-ban szerepel a Punios KM 254. számú jegyzékében (később az Alytus plébániához sorolt falué), a másik (feltehetően a fiatalabb falué) pedig a Nemajūnai plébánián (vö. LATSŽ II, uo.). Mindkettő eredete egyértelmű: a ragadványnévi eredetű *ŽVIRGŽDENAS < ŽVIRGŽDAS vezetéknévből (LPŽ II 1354).

¹⁸ KM⁰ = A Nemajūnai plébánia 1830. október 25-i keresztelési anyakönyvi bejegyzése (F 669).

Straipsniai / Articles

75

JONAS PALIONIS

3. A SZÓTÁR ÖSSZEFOGLALÓ ADATAI

A szótár összesen 51 oikonimát tartalmaz. Ezek közül 28 korábbi évszázadokból öröklődött át. A XVII. század második felének–XVIII. század első felének puniai anyakönyveiben már feljegyezték a következő, a XIX. században is fennmaradt oikonimákat: BABRAVIČIAI, BUČIŪNAI, BUDÀ, DIMŠEVIČIAI, DUBIAI?, DVARĖLIŠKĖS, FŪRMONIŠKĖS, GELEŽŪNAI, JACKEVIČIAI, JŪNDILIŠKĖS, MARTINŪNYS, MATIĖŠIONYS, NEČIŪNAI, NEMANIŪNAI, PADVARIŠKĖS, PAVERKNIAI, PELĖŠIŠKĖS, PUZŪNYS, SIPAVIČIAI, ŠALTINĖNAI, ŠILĖNAI, TAULIŪKAI, TRAKĖLIAI, VAIŠTIŠKĖS, VANAGAI, VĖŽIŪNYS, ŽIŪKAI, ŽVIRGŽDĖNAI. A fennmaradó 23 valószínűleg a vizsgált évszázadban vagy az ahhoz közeli, a XVIII. század második felében keletkezett, amelyet nem vizsgáltak: BERŽINĖ, CEGELNIA, DZINGELIŠKĖS, DŽERVAI, GLINIŠKĖS, GŪJUS, KARVĖLIŠKĖS, KLEBONIŠKĖS, MIŠIŠKĖS, MŌIBELĖS, MŪLIŠKĖS, NARAVAI, PABERŽIAI, PANARTIŠKĖS, PANEMŪNĖ, SKAISTABALIAI, ŠILAIČIAI, ŠIMELIŠKĖS, ŠŪTUPIS, USTRŌNĖ, *ŽALIOJĮ?, ŽUVINYKAI. Ezek közül néhány (pl. KARVĖLIŠKĖS, NARAVAI) a XIX. században nem tartozhatott a Nemajūnųi plébániához¹⁹, a szótárba mégis bekerültek, mert e plébánia jegyzékeiben szerepeltek.

A XIX. századi Nemajūnųi plébánia oikonimáinak zömét családnévi eredetű képződmények alkotják (mintegy 30), kisebb részét fiziográfiai elnevezések (mintegy 13), a fennmaradók pedig nem egészen világos vagy nem litván eredetűek: GLINIŠKĖS, MŌIBELĖS, PELĖŠIŠKĖS. A kölcsönzött és tükörfordítással létrejött nevek közé sorolhatók: *DUOBĖS, CEGELNIA, USTRŌNĖ, *ŽALIOJĮ?

Morfológiai szerkezetüket tekintve a XIX. századi Nemajūnųi plébánia családnévi eredetű oikonimái között a –iškės²⁰ képzővel alkotott nevek dominálnak. A vizsgált forrásokban összesen 14 ilyen képzős oikonimát találtak. Általánosságban elmondható, hogy Litvánia délnyugati részén ez a képző változataival együtt az oikonimaképzők egyik legjellemzőbb képzője volt, és valószínűleg mindmáig az maradt.

A XIX. századi Nemajūnųi plébánián az –iškės képzős oikonimák az állomány 24%-át, vagyis a képzett nevek egynegyedét tették ki. Mennyiségi szempontból a második helyen a –ūnai képzős, családnévi eredetű oikonimák állnak (az –ūnas képző többes számú alakja, 4 eset), amelyek korábbi évszázadokból öröklődtek át-

¹⁹ NARAVAI, a nagy Nemunas-kanyar bal oldalán fekvő falu akkoriban a Balbieriškioi, KARVĖLIŠKĖS pedig valószínűleg a Jiezno-i plébániához tartozott.

²⁰ A XVII. század második felének–XVIII. század első felének puniai anyakönyveiben az ilyen képzős oikonimák aránya ~ 17% volt. Ezért nem egészen pontos Jan Safarewicz állítása, miszerint az –iškės képzős oikonimák elterjedése a keleti és déli területekre korlátozódik: „[...] zasieg ich ograniczony jest do obszarow wschodnich i południowych“ (Safarewicz 1956: 55). Pontosabb lenne így: „do obszarow wschodnich i południowo - zachodnich“.

76

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

az évszázadokból. A harmadik helyen szintén a régi öröklött nevek állnak, ^*-onys képzővel (3 eset), valamint -ėnai képzővel (2 eset).

A nem családnévi eredetű oikonimák morfémaszerkezete nem túl változatos. Vannak közöttük olyanok, amelyek alakilag azonosak az oikonima alapjául szolgáló közszóval (BERŽINĖ?, BŪDÀ, GÕJUS, PANEMŪNĖ, ŽUVINKAI), valamint összetett szavak is (SKAISTABALIAI, ŠŪTUPIS). A nem családnévi, fiziográfiai eredetű oikonimák mellett kölcsönzött nevek is találhatók: CEGELNIA, USTRÕNĖ, ZELIONKA, amelyek morfémaszerkezete nem litván.

Kétségtelen, hogy ahogyan minden korban, úgy a XIX. században is bizonyos oikonimaváltozások mentek végbe. Már említettük, hogy ebben az évszázadban 22 újonnan keletkezett oikonima jelenléte feltételezhető. Ez a szám azonban csak becslés: egyrészt azért, mert a Nemajūnųi plébánia területéhez tartozó oikonimákat a XVIII. század második feléből nem vizsgálták, másrészt pedig azért, mert a vizsgált jegyzékekbe – mint említettük – más plébániák oikonimái is bekerültek. Továbbá nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy e jegyzékekből egyáltalán nem maradtak ki mikrotoponimák, valamint tanyák és kisebb birtokközpontok nevei.

Hogy a tárgyalt évszázadban az utóbbi típusú változások is előfordultak, azt az 1834-es jegyzék (Sp) és az 1888-as jegyzék (Spp) összehasonlítása is mutatja. Egyrészt az utóbbiban már nem szerepelnek olyan oikonimák, mint a BERŽINĖ vagy BERŽYNĖ, DŽERVAI, GLINIŠKĖS, JACKEVIČIAI, KLEBONIŠKĖS, PABERŽIAI, ŠILAIČIAI, ŠIMELIŠKĖS, amelyeket az Sp feljegyzett; másrészt az Spp-ben új, korábbi jegyzékekben nem szereplő oikonimák is vannak: DUBIAI?, GÕJUS. A ŠILAIČIAI oikonima talán figyelmetlenség vagy a lakosság kis száma miatt nem került be az Spp-be. Ez az oikonima még nem tűnt el (az LATSŽ II 305 szerint a Jiezno környékéhez tartozik, jelenleg pedig Birštonas község területén található).

A Nemajūnųi plébánia oikonimakészletében számos változás ment végbe, illetve megy végbe a XIX. század után is. A két világháború közötti független Litvániában a BABRAVIČIAI helyén BABRÓNYS, a BŪDÀ helyén BŪDOS, a DIMŠEVIČIAI helyén DIMŠIŠKĖS, a JACKEVIČIAI helyén JACKÓNYS, a JŪNDILIŠKĖS helyén JŪNDELIŠKĖS, a SIPAVIČIAI helyén SIPÓNYS, a ŽIŪKAI helyén pedig NAUDŽIŪNAI jelent meg. A mai plébánia határain belül már nincsenek meg a következő oikonimák: BERŽINĖS vagy BERŽYNĖS, CEGELNIOS, *DUBIŲ, GLINIŠKIŲ, PABERŽIŲ, SKAISTABALIŲ, USTRONĖS, *ŽALIOSIOS, ŽUVINKŲ. Sok más, hagyományos (régi) oikonimával rendelkező település szintén elpusztult, vagy a megszűnés felé tart. Ehhez a folyamathoz nagymértékben hozzájárult a szovjet időszakban végrehajtott, a falusi porták kényszerű felszámolása (a lakosság városokba és nagyobb településekre költöztetése), majd a függetlenség visszaállítása utáni Litvániában a lakosság tömeges kivándorlása külföldi országokba (Írországba, Angliába, Spanyolországba, az USA-ba, Németországba stb.). Ezért komoly veszély fenyegeti, hogy Nemajūnųnak – akárcsak más plébániáknak – nem egy oikonimája teljesen eltűnik.

Straipsniai / Articles

77

JONAS PALIONIS

OIKONIMÁK JEGYZÉKE

Babravičiai

Beržinė? Beržynė?

Bučiūnai

Būdà

Cegelnia

Dimševičiai

*Dubiai?

Dvareliškės

*Duõbės

Džingeliškės

Džervai

Fùrmoniškės

Geležūnai

Gliniškės

Gõjus

Jackevičiai

Jùndeliškės

*Kleboniškės

Karvėliškės

Martinónys

Matiėšionys

Mišiškės

Mòibelės

Mūliškės

Nečiūnai

Naravai

Nemaniūnai

Paberžiai

Padvariškės

Panartiškės

Panemūnė

Paverkniai

Pelėšiškės

Puzónys

Sipavičiai

Skaistabalai

Šaltinėnai

Šilāičiai

Šilénai

Šimeliškės

Šūtupis

Tauliūkai

Trakėliai

Ustrõnė

Vaičiškės

Vanagai

Vėžiónys

*Žalióji

Žiūkai

Žuvinýkai

Žvirgždėnai

ŠALTINIAI

KM – XVII a. antrosios pusės Punios parapijos krikšto metrikų knyga (žr. Palionis 2003).

KM³ – XVIII a. pradžios Punios parapijos krikšto metrikų knyga (žr. Palionis 2008).

KM⁰ – XIX a. Nemajūnų parapijos krikšto metrikų knygos, esančios Lietuvos istorijos archyve (F 669, 1044).

Kn – Книга о Исповѣдающих и Причащающихся (1852, 1853, 1854, 1855, 1856, 1857 m. sąrašai, esantys Nemajūnų bažnyčios archyve).

SM – XVII a. antrosios pusės Punios parapijos santuokos metrikų knyga (Palionis 2008).

Sp – Spis Parafian Kościoła Niemoninskiego, 1834 (Nemajūnų bažnyčios archyvas).

Spp – Списокъ прихожан, 1888 (Nemajūnų bažnyčios archyvas).

Ž – 1924 m. lenkiškas Prienų apylinkių topografinis žemėlapis (Vilniaus universiteto Geologijos ir mineralogijos katedra).

LITERATŪRA

Deltuvienė Daiva 2006: Baltiški Mažosios Lietuvos XIV–XVIII a. oikonimai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Garliauskas Vidas 2004: XVII a. Molėtų bažnyčios krikšto ir santuokos metrikų knyga, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

LATŠŽ II – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2. Vilnius: Mintis, 1976.

78

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Nemajūnų parapijos oikonimai ir jų kaita XIX a.

LAV – Lietuvos apgyventos vietos. Kaunas, 1925.

LPŽ I–II – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2. Vilnius: Mokslas, 1985–1989.

LSł IV – Słownik języka polskiego przez Samuela Bogumiła Linde 4. Lwów, 1860.

LVŽ I – Bilkis Laimutis, Maciejauskienė Vitalija, Razmukaitė Marija. Lietuvos vietovardžių žodynas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.

Maciejauskienė Vitalija 2009: Oikonimai Lankeliškių parapijos XVII amžiaus bažnytinėje knygoje. – Archivum Lithuanicum 11, 159–188.

Morawski Stanisław 1858: Od Merecza do Kowna. – Teka Wileńska 6, 77.

Palionis Jonas 2001: Prof. Jono Kazlausko gimtinės apylinkių vietovardžiai XVII a. metrikose. – Baltistica 36(1), 77–80.

Palionis Jonas 2003: XVII a. antrosios pusės Punios parapijos asmenvardžiai ir vietovardžiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Palionis Jonas 2008: XVII a. pabaigos–XVIII a. pirmosios pusės Punios parapijos asmenvardžiai ir vietovardžiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidyba.

Palionis Jonas 2010: Mišiškių kaimas. – Dainava 2(20), 41–45.

Safarewicz Jan 1956: Litewskie nazwy miejscowe na –iszki. – Onomastica 2, 15–63.

SG – Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich. Warszawa: nakł. Filipa Sulimierskiego i Władysława Walewskiego, 1880–1914.

Oikonyms of the Nemajūnai Parish and Their Change in the 19th Century

SUMMARY

Based on the baptism, marriage and death record books stored in the Lithuanian State Archives and the lists of parishioners going to confession dating back to 1834, 1844–1847, 1852–1857 and 1888 which are kept at Nemajūnai Church Archives, the article analyses the 19^th century oikonymy of Nemajūnai Parish. In the analysis of the 19^th century names of settlements, the author mostly relied on the lists of parishioners going to confession as they provide the names of settlements in the nominative case (the record books usually indicate their genitive case). What is more, the afore-mentioned lists do not only include the names, surnames, places of residence of the people going to confession but also the type of a residential area (village, small town, single-homestead rural settlement, etc.), and the list of 1834 also specifies the number of homesteads in a settlement. Therefore, the said lists are highly informative in both linguistic and historical terms.

Straipsniai / Articles

79

JONAS PALIONIS

The analysis of the origin of 51 oikonyms of Nemajūnai Parish recorded in the 19^th century written sources leads to a conclusion that the majority of the names of settlements from this parish can be traced to the onyms deriving from personal names (around 30); the number of derivatives which can be traced to physiographic terms is slightly lower (around 13), while others constitute the place names of obscure or non-Lithuanian origin.

In terms of morphemic structure, the oikonyms with the suffix –iškės deriving from personal names prevailed in Nemajūnai Parish in the 19^th century. In total, 14 names of settlements with this suffix were found in the sources under analysis. The recorded number of the names of settlements with the suffixes –ūnai, –onys, –ėnai deriving from personal names is lower: –ūnai – 4 cases, *–onys – 3 cases and –ėnai – 2 cases.

By their morphemic structure, the oikonyms deriving from appellatives can be divided to primary and compound.

Įteikta 2011 m. gegužės 5 d.

JONAS PALIONIS

Vilniaus universitetas

Juozo Tumo-Vaižganto g. 9-27, LT-01108 Vilnius, Lietuva

80

Acta Linguistica Lithuanica LXVI