ZINAIDA PAKHOLOK

A Lutsk Human Development Institute, a „Ukrajna” Nyílt Nemzetközi Egyetemének intézete

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-8911-5909

Kutatási területek: filológia, filozófia, pszichológia, kultúratudomány, országismeret.

DOI: doi.org/10.35321/all86-03

UKRÁN KÉPZŐDÉS MIKOŁAJ KRUSZEWSKI TUDOMÁNYOS ÖRÖKSÉGÉBEN

Az ukrán nyelv kialakulása Mikołaj Kruszewski tudományos örökségében

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A tanulmány elsőként vizsgálja az ukrán vonatkozású munkákat Mikołaj Kruszewski tudományos örökségében, aki lengyel–német családban született, gyermek- és serdülőkorát Ukrajnában töltötte, ott kapta alapfokú oktatását, és hatással volt rá az ukrán etnosz, amely akkoriban nem rendelkezett államisággal. Az ukránok nem fejleszthették szabadon nyelvüket, kultúrájukat és tudományukat, és nem taníthatták gyermekeiket anyanyelvükön. Vita tárgya volt, hogy az ukrán nyelv önálló nyelv-e, vagy az orosz nyelv dialektusa. Kruszewski anélkül, hogy polemikába bocsátkozott volna, felhasználta a Volhíniában feljegyzett ukrán népi hiedelmeket a „A ráolvasás mint az orosz népköltészet formája” című munkájában, valamint az ukrán szókincset is összevetette más indoeurópai nyelvekkel az „Az „analógiáról” és a „népi etimológiáról” („Volksetymologie”)”, „A guna kérdéséhez. Tanulmány az óegyházi szláv vokalizmus területén”, „Über die Lautabwechslung”, „A nyelvtudomány vázlata” című kutatásaiban.

K U L C S S Z A V A K: Mikołaj Kruszewski, Volhínia, a ¹⁹. század második fele, ukrán nyelv, folklór, összehasonlító nyelvészet.

Ö S S Z E F O G L A L Á S

Ebben a tanulmányban elsőként elemezzük az ukrán nyelvnek szentelt munkákat, amelyek Mikołaj Kruszewski tudományos örökségét alkotják. A lengyel apa és német anya gyermekeként született Mikołaj

Straipsniai / Articles

89

ZINAIDA PAKHOLOK

Kruševskis gyermek- és serdülőkorát Ukrajnában töltötte, ahol alapfokú oktatásban részesült. Az ukrán etnikai csoport, amely akkoriban nem rendelkezett saját államisággal, jelentős hatást gyakorolt rá. Az ukránok nem fejleszthették szabadon nyelvüket, kultúrájukat és tudományukat, és nem oktathatták gyermekeiket anyanyelvükön. Vita folyt arról, hogy az ukrán nyelv önálló nyelv-e, vagy az orosz nyelv dialektusa. M. Kruszewski anélkül, hogy polemikába bocsátkozott volna, a Užkalbėjimai kaip rusų liaudies poezijos forma című munkájában a Volhíniában gyűjtött ukrán hiedelmekre, valamint az ukrán szókincsre támaszkodott, amelyet más indoeurópai nyelvekkel vetett össze a következő munkáiban: Apie analogiją, Liaudies etimologija, Gunos klausimu: Senųjų slavų vokalizmo tyrinėjimai, Apie garsų kaitą, Kalbotyros apybraiža.

KULCSSZAVAK: Mikolajus Kruševskis, Volhínia, a XIX. század második fele, ukrán nyelv, folklór, összehasonlító nyelvészet.

1. BEVEZETÉS

A modern nyelvészet új eszméket létrehozva a nyelvtudomány képviselőinek olyan örökségét használja fel, amely a globalizált világban sem veszítette el értékét. E tudósok közé tartozik N. V. Krusevszkij^¹, aki I. A. Baudouin de Courtenay találó meghatározása szerint „a »filozófus« nyelvészek közé tartozott, vagyis azokhoz a nyelvészekhez, akik általánosításokra törekednek, akik a nyelvi élet általános törvényeinek felfedezésére és megfogalmazására törekszenek. A tényanyagot szintén az árja-európai nyelvek szolgáltatták számára, […] rendkívüli képessége volt arra, hogy a tényszerű adatokat tudományos általánosításaihoz felhasználja” (Baudouin de Courtenay 1963: 146)^².

Éppen I. A. Baudouin de Courtenay értelmezte elsőként N. V. Krusevszkij jelentőségét a tudomány számára (Baudouin de Courtenay 1888; 1889). Ezt követően F. F. Zelinszkij felhívta a figyelmet a leendő nyelvész hallgatói munkájára (Zelinszkij 1897); V. A. Bogorodickij leírta tagságát a Kazanyi Nyelvészeti Iskolában (Bogorodickij 1939); M. V. Cserეპanov elemezte a fonetikai kérdéseket (Cserepanov 1958); R. Jakobson jellemezte a tudós szerepét a fonológia (Jakobson 1960) és az általános nyelvészet fejlődésében (Jakobson 1965). A monografikus kutatás szerzője, D. Radwańska-Williams, N. V. Krusevszkij nyelvészeti elméletét vizsgálta (Radwańska Williams 1993). A nevezetteken kívül

^¹ A tanulmány az orosz tudományban hagyományos, két kutató keresztnevét és apai nevét használja: Nyikolaj Vjacseszlavovics Krusevszkij és Ivan Alekszandrovics Baudouin de Courtenay.

^² Itt I. A. Baudouin de Courtenay tanulmányának orosz nyelvű fordítását idézzük (Baudouin de Courtenay 1888; 1889).

90

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikolaj Kruszewski

A N. V. Kruszewski eszméinek kutatásában úttörő szerepet játszó személyről jelentős mennyiségű enciklopédikus, kézikönyvi, oktatási és tudományos szakirodalom áll rendelkezésre, amely ennek a kiemelkedő személyiségnek szentel figyelmet (Mikola Kruszewski 2005).

N. V. Kruszewski rövid életrajzának lapjait tanulmányozva, levelezését publikálva (Pakholok 1999; 2000), első művét ukrán nyelvre fordítva (Krushevskii 2002), a Rigvéda himnuszainak fordításait újra kiadva (Krushevskii 2004), bibliográfiai mutatót összeállítva (Mikola Krushevskii 2005), valamint alkotói örökségét népszerűsítve (Pakholok 2019), felfigyeltünk arra az ukrán tartalomra, amelyet a nyelvészek, történészek és kulturológusok még nem tanulmányoztak.

A kutatás témájának aktualitása abban áll, hogy feltárja annak a tudósnak az elvei által képviselt sokrétűség egy újabb oldalát, aki az akkoriban államisággal nem rendelkező ukrán nyelv példáit használta, bizonyítva annak indoeurópai nyelvcsaládhoz való tartozását.

A tanulmány célja: az ukrán réteg vizsgálata N. V. Kruszewski tudományos tevékenységében. Ennek érdekében a következő feladatokat kell megoldani: levéltári és nyomtatott források alapján feltárni az ukrán tartalom megjelenésének okát N. V. Kruszewski műveiben, valamint bemutatni az ukrán nyelv és kultúra iránti érdeklődés tükröződését munkáiban.

A kutatás tudományos újdonsága annak a problémának a felvetésében és megoldásában rejlik, amely azt tanúsítja, hogy a orosz nyelv és kultúra nem jelentette N. V. Kruszewski számára az egyetlen életteret és vonatkoztatási rendszert, noha őt az orosz tudomány képviselőjeként tartják számon.

2. A KUTATÁS MÓDSZERTANA

A kutatás megbízhatóságának biztosítása érdekében triangulációs megközelítést választottunk, amely N. V. Kruszewski tudományos tevékenységében az ukrán anyag megjelenésének és felhasználásának problémájára különböző nézőpontokból tekint.

Kezdetben a figyelem az életrajzi szempontra összpontosult.

Nyomtatott és levéltári forrásokból válogattuk ki az információkat, és hivatalos dokumentumokat tanulmányoztunk. Ezt követően az életrajzi elemzés módszerével rekonstruáltuk az életmódot és a lakókörnyezetet, valamint felidéztük az élethelyzeteket és a legjelentősebb időszakokat.

Az életrajzi aspektussal szorosan összefügg a társadalmi aspektus, mivel az egyén mindig kapcsolatba lép más emberekkel, és reflektál a társadalmi jelenségekre. A történeti módszer, amely megjelenítette

Straipsniai / Articles

91

ZINAIDA PAKHOLOK

A társadalmi-történelmi helyzet és az ok-okozati politikai kapcsolatok vizsgálata a munka második szakaszában vált alapvetővé.

Amikor a nyelvész gyakorlati tevékenységének tudományos aspektusát kezdtük tanulmányozni, tudatában voltunk annak, hogy abban a személyes és a társadalmi egyaránt megvalósult, ezért a megismerés módszereit és eljárásait alkalmaztuk: az elemzést és a szintézist, az analógiát, az általánosítást és a leírást.

A módszertani trianguláció hatékonysága a vizsgált kérdés pontos meghatározásában, a kutatás szakaszosságában, valamint a rendszer komplexitásában rejlik, amelyben minden rész kiegészítheti a másikat, de önállóan nem létezhet.

3. AZ UKRÁN TARTALOM MEGJELENÉSÉNEK OKAI

Életrajzi szempont. A nyelvész származása a régi lengyel Kruszewski családhoz kapcsolódik, amely a XV. századig vezeti vissza eredetét; képviselőinek egy része ősidők óta Volhíniában élt.

N. V. Kruszewski apja, Wacław Kruszewski (1808–1878), az Abdank-címer nemese, Volhíniában, Zasławban született; a várost ma Izjaszlavnak nevezik. Katonaként részt vett az 1831-es lengyel felkelésben, ezt követően Kazanyba száműzték. Rotmistrzi rangban vonult ki a szolgálatból. Polgári pályafutása városkapitányként teljesedett ki Ostrohban, Ovrucsban, Luckban és Kovelben. Wacław Kruszewski családjában mindig elevenen élt a felkelői hagyományok emléke, és hazafias légkör uralkodott.

N. V. Krusevszkij édesanyja, Rozalia Notken (1833–1899), Kijevben született, és a német kereskedőréteghez tartozott; családi birtoka volt a Volhíniai kormányzóság Kovel kerületének Solotvin falujában (Paholok 2002: VIII–IX).

Nyikolaj Krusevszkij 1851. december 6-án (18-án) született Luckban, és a lucki székesegyház római katolikus templomában, a Szent Péter és Pál-templomban keresztelték meg. Szülei elsőszülött fiuk nevét az egyházi naptár alapján választották, és ahhoz a városhoz kapcsolták, amely már a XII. századtól Szent Miklós oltalma alatt állt.

N. V. Kruszewski gyermekkorát Luckban, Kovelben és Solotvynóban töltötte, amint kortársa, J. I. Kraszewski írta: „vidám és termékeny Volhíniánkon, amely zöld ligákba és aranyozott mezőkbe öltözve, folyókkal és kék patakokkal átszabdalva nyugodtan sütkérezik a napon, mit sem törődve a holnappal, kivágva a zöld ligákat, szétszórva

92

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikołaj Kruszewski

földjeik aranyszemcséit, és hagyva, hogy folyóik és tavaik benőjenek” (Kraszewski 1978: 153).

Ismeretes, hogy kapcsolat van az ember személyisége és lakóhelye között. Ez a kapcsolat „rejtélyes, de nyilvánvaló. Vagyis inkább kétségtelen, de titokzatos. Az ókoriak által ismert genius loci, a hely szelleme rendelkezik vele, amely az intellektuális, spirituális és érzelmi jelenségeket anyagi környezetükhöz kapcsolja. A modern ember számára a kulturális erők alkalmazásának és megnyilvánulásának fő színterei a városok. Arculatukat a hely szelleme határozza meg, és az erről alkotott kép szigorúan szubjektív” (Vajl 2008: 9). A római mitológia szerint minden férfinak megvolt a maga géniusza, vagyis védőszelleme. Feltételezhető, hogy a szülőhely meghatározta N. V. Krusevszkij sorsát. Pályája a reform utáni időszak gyors társadalmi-gazdasági változásai közepette bontakozott ki, amelyek Luck arculatán is nyomot hagytak új kereskedelmi és közintézmények, banképületek, részvénytársaságok és oktatási intézmények megjelenésével.

Az új fejlődési tendenciák ellenére a város nevezetessége továbbra is Lubart vára maradt – annak tanúbizonysága, hogy 1320-ban Luck a Litván Nagyfejedelemség részévé vált. Miklós azért tudott erről a tényről, mert 1862-ben beiratkozott a Lucki Kerületi Nemesi Iskola első osztályába. Az intézmény Lubart vára mellett helyezkedett el. Nem zárható ki, hogy az ősi építészeti alkotás felkeltette Miklós érdeklődését a történelem iránt.

N. V. Kruszewski apja lengyel, anyja pedig német volt; a családban három nyelven beszéltek: lengyelül, németül és oroszul. Nem mások, mint a szülők járultak hozzá a leendő nyelvész nyelvi felkészítéséhez, amely az iskolában az orosz, francia, német és latin nyelv tanulásával folytatódott. A tanulók oktatásában és fejlődésében nagy jelentősége volt az iskola gazdag könyvtárának, amelyben a lengyel és latin nyelvű könyvek voltak túlsúlyban: vallási, filozófiai, történelmi, földrajzi, mechanikai, matematikai és festészeti művek, továbbá városleírások, híres művészek életrajzai és szépirodalmi művek.

Az iskolai tanulmányok teljes időszaka alatt Nikolai Kruszewski albérletben lakott Luckban, a vakáció idején pedig hazatért Solotivynóba, mivel apja 1861-ben nyugdíjba vonult, és az egész család Kovelből ebbe a faluba költözött.

Nikolai Volhíniában megszakítás nélkül 1866-ig élt, ekkor felvételt nyert a Chełmi Görögkatolikus Gimnáziumba, majd öt évvel később a Varsói Egyetem történeti-filológiai karának hallgatója lett. Tanulmányai befejezése után a végzett hallgató az Orenburgi Kormányzóság Troickij Gimnáziumában kapott helyet az ókori nyelvek tanáraként, és csak 1878-ban költözött Kazanyba.

Straipsniai / Articles

93

ZINAIDA PAKHOLOK

Kazan éghajlata sem N. V. Kruszewskinek, sem családjának nem felelt meg. Erről tanúskodnak a Varsói Egyetem egykori oktatójához, I. V. Cvetajevhez intézett levelek: 1879. április 29-én: „Számolom a napokat és az órákat, hogy minél hamarabb elutazhassak Kazanyból: rettenetesen elfáradtam, és egész tavasszal betegeskedem”; 1881. március 9-én: „Nyáron szeretnék a családommal hazautazni, annak ellenére, hogy kisgyermekekkel nem különösebben kényelmes nomád életmódot folytatni”; 1881. május 5-én: „Nincsenek-e Önnek a kijevi tanácsban olyan barátai, akiknek ajánlhatna engem arra az esetre, ha miután megszereztem a magiszteri fokozatot [a vita május 17-én lesz], docensi állást keresnék Kijevben? Én és a családom már oly sokat szenvedtünk az itteni éghajlattól, és annyira húz a szívünk a szülőföld felé, hogy Kijevbe költözni minden álmom netovábbja [...]. Május végén vagy június elején szándékozom a családommal hazautazni...”; 1884. február 5-én: „Ebben az évben még pihenni sem lesz alkalmam: a család gyarapodását várom, ezért egész családommal nem utazhatom nyárra falura. Azt hiszem, egyedül elutazom két hétre” (Пахолок 1999: 167, 170, 175).

Kazanyban N. V. Kruszewski mentora és barátja I. A. Baudouin de Courtenay lett, aki 1881. május 7(19)-én A. A. Kotljarevszkijhez írt levelében a következőket közölte: „...gyenge az egészsége, és a kazanyi éghajlat nagyon ártalmas számára. Ezért szeretne egy másik egyetemi városba, különösen a déli városok egyikébe költözni. Legfőbb álma, hogy Kijevben, a szülőföldjéhez (Volinyi kormányzósághoz) legközelebb fekvő városban szolgálhasson. Igaz, velem együtt osztozik a „polonizmus” ősbűnében; ugyanakkor velem együtt távol tartja magát minden politikától, ezenkívül pedig a következő előnyökkel rendelkezik velem szemben: 1) részben kisorosz (Volinyi kormányzóság szülötte), és úgy szereti ezt a vidéket, mint a hazáját...” (Бодуэн де Куртенэ 1881а: 4 об.).

Társadalmi aspektus. N. V. Kruszewskit származása és tudományos tevékenysége alapján lengyel és orosz nyelvésznek tekintik. Ám Ukrajna területén született és formálódott, amely akkoriban nem rendelkezett állami státusszal. Az ukrán területek két birodalom – az Orosz és az Osztrák – részei voltak.

Az Orosz Birodalomhoz tartozott a soknemzetiségű Voliny. A lakosság többségét ukránok alkották, mellettük zsidók, oroszok, lengyelek, németek, csehek, bolgárok és karaimok éltek. Az őshonos etnikum azonban nem a városokban, hanem főként vidéken telepedett le. Ennek az elhelyezkedésnek egyik oka a cári kormányzat oroszosító politikája volt, amely a lengyel nemesség oroszokkal való kiszorítására és az állami támogatást élvező orosz kereskedők tevékenységére épült. A városi hivatalokban az ügyintézés orosz nyelven folyt. Az ortodox egyház orosz nyelvű volt (Прищепа 2010: 79–80).

94

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikołaj Kruszewski

Az ukrán nyelv működésének és kultúrájának helyzete a kormányzat éber ellenőrzése alatt állt, amely azok megsemmisítésén dolgozott. A XIX. század második felének ukránellenességét a legszemléletesebb példák bemutatásával vázoljuk.

Így 1857-ben utasítás jelent meg a kijevi és vilnai oktatási körzetek kurátorai számára arról, hogy a gimnáziumokban és a járási iskolákban kizárólag oroszok legyenek a történelemtanárok. 1863. június 21-én a befolyásos «Московские ведомости» című újság szerkesztője, M. N. Katkov ezt írta: «Ukrajnának soha nem volt saját történelme, soha nem volt külön állam; az ukrán nép tisztán orosz nép, őshonos orosz nép, az orosz nép lényeges része, amely nélkül nem maradhatna az, ami […]. Kisorosz nyelv soha nem létezett, és az ukrajinofilek minden erőfeszítése ellenére mind a mai napig nem létezik» (Катков 1863: 328).

Az ukránellenes reakció a Valujev-körlevéllel tetőzött: P. A. Valujevnek, az Orosz Birodalom belügyminiszterének 1863. július 18-án (30-án) kiadott rendeletével, amely felfüggesztette az ukrán nyelvű vallási, oktatási és kezdő olvasásra szánt irodalom nyomtatását. A cenzúra csak a szépirodalmi műveket engedélyezte. A következő évben, 1864. július 14-én elfogadták az elemi iskola szabályzatát, amely kizárólag orosz nyelvű oktatást írt elő. 1869-ben törvény született az Ukrajnába a helyi lakosság eloroszosítása céljából kiküldött hivatalnokok pótlékáról. A diszkriminatív politika folytatása volt az II. Sándor császár által 1876. május 18-án (30-án) a németországi Bad Ems városában aláírt emsi rendelet. A rendelet megtiltotta az ukrán nyelv oktatását, a dokumentumvezetést, valamint az ukrán nyelv használatát a zenében és a templomi prédikációk során; tiltotta továbbá az ukránul nyomtatott könyvek nyomtatását és külföldről való behozatalát, valamint ukrán nyelvű színházi előadások és koncertek rendezését az Orosz Birodalom területén. Ezt a megalázó rendeletet nem törölték el, de az 1905–1907-es első orosz forradalom után hatályát vesztette (Lizancsuk 2008: 11–13).

A felsorolt dokumentumokban az ukrán nyelv helyett a „kisorosz nyelvjárás” kifejezést használják, mivel a XIX. században ezen a modern Ukrajna területének nagy részén beszélt keleti szláv nyelvjárások összességét értették. Az orosz nyelvtudományban elterjedt volt az a koncepció, amely szerint a „közös orosz nyelv” a XII. században három nyelvjárásra oszlott: déli kisoroszra, középsőre (fehéroroszra és déli nagyoroszra), valamint északira (északi nagyoroszra). A keleti szláv nyelveknek az oroszon kívüli nyelvekhez viszonyítva vitatott kérdése volt az elnevezés, vagyis annak meghatározása, hogy nyelvről vagy nyelvjárásról van-e szó, ezért

Straipsniai / Articles

95

ZINAIDA PAKHOLOK

heves viták folytak a XIX. század második felétől a XX. század elejéig. Számos filológus, köztük S. K. Bulics, a Kazanyi Egyetem végzettje, aki szentpétervári professzorként tevékenykedett, azt bizonygatta, hogy „szigorúan tudományos alapon nem viszonyulhatunk másként, mint elutasítóan ahhoz az elmélethez, amely a kisorosz nyelvjárást önálló szláv nyelvként hirdeti” (Bulics 1896: 485). Ám három évtizeddel korábban a neves történész, M. I. Kosztomarov az ukrán nyelv védelmében ezt írta: „...azt, hogy mit nevezzünk nyelvjárásnak és mit nyelvnek, nem fogják elhinni, uraim; ugyanazon ismérvek alapján önöknek – nyelvjárás, nekünk – nyelv. Önök rámutatnak a nagyorosz nyelvhez közeli sajátosságokra; mi pedig rámutatunk az utóbbihoz a lengyelben közel álló sajátosságokra, és megkérdezzük: akkor miért ne lenne a lengyel nyelv is nyelvjárás?” (Kosztomarov 1990: 144).

Az ukrán nyelv XIX. század második felében fennálló helyzetét figyelembe véve érthetővé válik, hogy N. V. Krusevszkij, aki Volhíniában született és élt, nem tanulhatta meg az ukrán nyelvet, de háttértudást szerzett azzal, hogy Luck és Kovel utcáin, a lucki járási nemesi iskola melletti piactéren, valamint a Solotvin faluban a mindennapi életben hallotta a beszélt nyelvet.

A tudományos aspektus abban áll, hogy N. V. Kruszewski munkáiban ukrán anyagokat használt fel, miközben nem bocsátkozott polemikus vitákba a kutatókkal, hanem a Малороссия, малороссийское és малорусское наречие terminusokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó valóságokat alkalmazta.

A nyelvész tudományos öröksége csekély terjedelmű, témáit tekintve azonban sokrétű: folklórkutatások; a fonetikával, morfológiával, szóalkotással és etimológiával kapcsolatos nyelvészeti fejezetek; a Rigvéda himnuszainak fordítása. A korán elhunyt tudós összesen 15 művet tudott megírni. Ezek közül ötben nemcsak az ukrán nyelv beszélőitől szerzett háttérismereteit használta fel, hanem a Kazanyban megszerzett elméleti tudását is, ezért ezt a szempontot részletesebben vizsgáljuk.

4. AZ UKRÁN NYELV ÉS KULTÚRA IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉS TÜKRÖZŐDÉSE

N. V. Kruszewski első tudományos munkája, a «Заговоры как вид русской народной поэзии» című mű, a Varsói Egyetem utolsó évfolyamán készült M. A. Koloszov professzor irányításával. Ez a fiatal tudós a Harkovi Egyetemen végzett; oktatói ukrán filológusok és művelődésterjesztők, P. A. Lavrovski és N. A. Lavrovski, valamint a harkovi nyelvészeti iskola alapítója, szlavista és etnográfus A. A. Potebnya voltak. M. A. Koloszov érdeklődési köre, amelyet ilyen

96

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikołaj Kruszewski

amelyek magukban foglalták az ószláv nyelvet, az óorosz nyelvet és irodalmat, az orosz népnyelvet és a szóbeli népköltészetet, valamint a keleti szlávok költői művészetét. Következésképpen az ukrán nyelvvel és folklórral kapcsolatos kérdések sem voltak idegenek számára. A Nyikolaj Kruszewski számára javasolt diplomamunka-téma M. A. Kolosov érdeklődési körébe tartozott, aki úgy vélte, hogy „...a nyelvben rejlő világnézet minden nép számára sajátos és különleges” (Kolosov 1871: 244).

A hallgató felelősségteljesen látott hozzá a tudományos munka megírásához. A Varsói Egyetem egykori oktatójához, I. V. Cvetajevhez intézett, 1875. június 15(27)-én kelt levelében így emlékezett vissza: „A kandidátusi disszertációmon dolgozva megismerkedtem az orosz népköltészettel, általában a népi eposszal és az ezekhez kapcsolódó nyelvészettel” (Пахолок 1999: 163).

Kruszewski arra törekedett, hogy megmagyarázza a „Nagyorosz ráolvasások” (Майков 1869) című könyvben összegyűjtött anyagot. A 22. ráolvasást elemezve megpróbálta feltárni a primitív gondolkodás természetét: „Az ember az étellel és az itallal együtt a szerelmet, a betegséget és így tovább is magába fogadja. Annak gondolatát, hogy az egyik tárgy tulajdonsága mechanikusan átmehet egy másikba, a betegségek tekintetében nyilvánvalóan a megfigyelés erősítette meg [...]. Ezzel teljesen egybehangzó a kislitvánok által alkalmazott gyógymód, amelyet a lányok használnak...” (Крушевский 1876: 36). A szerző elméleti következtetését a „Nyugat-Oroszország vidékére irányuló etnográfiai-statisztikai expedíció munkái” (Труды 1872) című műből vett példával támasztja alá, amely egy olyan mágikus cselekedetet ír le, amelyhez „...olyan gyökeret kellett találni, amelyből egy tölgy és egy nyírfa együtt nő, az előbbiből és az utóbbiból egy-egy csipet mohát venni, a bal kézre tenni, és ezt mondani: »Hogy te úgy ragaszkodj hozzám, mint az a tölgy a nyírhoz«, ezt háromszor megismétlik. Hazatérve a mohát megszárítják, porrá törik, és megitatják” (Крушевский 1876: 36–37).

A tanulmány szövegében a „Kis-Oroszország” és a „Volinyi kormányzóság” helynevek szerepelnek. Például a vadászati ráolvasásokat elemezve a szerző a nemrég megjelent „Kisorosz ráolvasások gyűjteményére” (Ефименко 1874) hivatkozik, és ezt írja: „Kis-Oroszországban a farkasokat »Szent György agárjainak« nevezik” (Крушевский 1876: 68).

Kandidátusi disszertációja előkészítése során Kruszewski felhasználta saját, nyilvánvalóan legkésőbb 1874-ben Szolotvinóban gyűjtött anyagát, mivel a munka 1875. január 25-i keltezésű. A kezdő kutató három hiedelmet is beillesztett dolgozatába, és közben egyértelműen, következetesen megjelölte azok eredetét: „Ha egy ismert személy hajszálát átdugjuk egy varangy fején, majd a varangyot elássuk a földbe, akkor a hajszál rothadásával együtt az az ember is elsorvad, akinek a fejéről származik, és végül meg kell halnia. Ezt a hiedelmet én a Volinyi kormányzóságban jegyeztem fel”;

Straipsniai / Articles

97

ZINAIDA PAKHOLOK

„A Volinyi kormányzóságban én jegyeztem fel az álom magyarázatát: ha egy nő halról álmodik, akkor teherbe esik”; „Álmokban a hold a férjhez menetelt jelenti. Ezt a magyarázatot én a Volinyi kormányzóságban jegyeztem fel” (Крушевский 1876: 4, 35, 40–41).

N. V. Krusevszkij tudósként Kazanyban teljesedett ki nyolc év alatt, 1878 és 1886 között. Ebben az időszakban mentora, kollégája és barátja I. A. Baudouin de Courtenay volt, aki nemcsak „Néhány szó az indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikájáról” (Baudouin de Courtenay 1881) és „A szláv nyelvi világ áttekintése más árja-európai (indogermán) nyelvekkel összefüggésben” (Baudouin de Courtenay 1884) című munkáiban fordított figyelmet az ukrán nyelvre, hanem a Kazanyi Nyelvészeti Iskola elnevezést kapott kör ülésein is, ahol a fonéma tanulmányozása fejlődésének kiindulópontjává vált, és nemcsak a hangproblémák vizsgálatának módjára, hanem általában a nyelvészeti módszertanra is hatással volt (Jakobson 1960: 1).

A Kazanyi Egyetemen professzori rendkívüli ösztöndíjasként töltött első évében N. V. Kruszewski hozzáfogott az ukrán nyelv fonetikai és morfológiai sajátosságainak tanulmányozásához; ennek céljából lefordított egy litván mesét, „Ki tud jobban hazudni?” címmel, az általa ismert Szolotvin falu nyelvjárására (Крушевский 1882: 33). A fordítás és az elemzés nem jelent meg, a tudósnak a RAN Archívuma Szentpétervári Fiókjában őrzött kéziratai között maradt fenn.

A magántanári cím megszerzéséhez N. V. Krusevszkijnek tudományos dolgozatot kellett benyújtania, és egy szabadon választott, valamint egy kari vizsgatételként kijelölt előadást kellett megtartania. Előadásához olyan témát választott, amelyet az előadás megtartása után „Az »analógiáról« és a »népi etimológiáról« (»Volksetymologie«)” című tanulmánnyá dolgozott át, és első tudományos vezetője, M. A. Koloszov folyóiratában publikált (Krusevszkij 1879).

A morfológiai asszimilációnak a nyelv morfológiai elemeinek rendszerezésében betöltött szerepéről szóló gondolatmenetét továbbfejlesztve N. V. Krusevszkij a lengyel žarzęwie szóra (oroszul огнище, a žar szóból) hozott példát, amely a za– (za–lesie) előtaggal kezdődő szavakhoz hasonlóan zarzewie alakra változott. Majd így fogalmazott: „Ugyanígy magyarázható a kisorosz залізо is a *желізо helyett” (Krusevszkij 1879: 113), ezt az asszimilációt prefixálisnak nevezve.

Az asszimiláció különböző típusait vizsgálva a szerző figyelmet fordított a lexikai asszimilációra, és leírta annak sajátos fajtáját, az asszonanciát, amely során a ragozott szó kevésbé használatos alakjai a gyakoribb alakokhoz asszimilálódnak. A lengyel, orosz és egy cseh példa között Krusevszkij ezt idézte: „kisorosz вівтóрок (birtokos eset: вівтóрку) a втóрок helyett” (Krusevszkij 1879: 116).

98

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikolaj Kruszewski

Az 1880. április 10-i magiszteri vizsgán a vizsgázó I. A. Baudouin de Courtenay-tól két írásbeli feladatot kapott az indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtanából és a szanszkritból (Бодуэн де Куртенэ 1880). Az első feladat nyolc kérdésből állt, azzal a feltétellel, hogy bizonyítékként 5–10 szót kellett bemutatni O. Sztorozsenko „A Mezsihirjai nagyapa” című ukrán elbeszéléséből (Стороженко 1863). A feladat megoldását a következő előszóval kezdte: „Mindenekelőtt megjegyzem, hogy amikor az adott kislitván elbeszélés hangjairól és alakjairól beszélek, főként a számomra ismertebb kislitván nyelvjárás volinyi dialektusára gondolok (pontosabban a Volinyi kormányzóság Kovel járásában található Szolotvin falu nyelvjárására)” (Крушевский 1880: 13). Ezután az elbeszélés különböző szófajokhoz tartozó szavait elemezte, és következtetéseket vont le a betűk és a hangok viszonyáról. Ezt az írásbeli választ a szigorú vizsgáztató kielégítőnek minősítette.

„A guna kérdéséhez. Tanulmány az óegyházi szláv vokalizmus területén” című magiszteri disszertációjában N. V. Krusevszkij nemcsak az indoeurópai vokalizmus óegyházi szláv nyelvbeli tükröződését elemezte, hanem megállapította a váltakozások és az alak- és szóalkotás közötti összefüggést is. Figyelme a nyelvben működő törvényszerűségek feltárására irányult: „Ha valamely alakrendszerben egyes alakokban z hang, másokban pedig s található, akkor vagy az előbbiek asszimilálódnak (morfológiailag) az utóbbiakhoz, vagy az utóbbiak az előbbiekhez.”

Vö. a peku, mogu igeragozással az irodalmi orosz nyelvben, valamint a népi n’екý kisorosz móžu n’ек’ош móžeš n’ек’от móže n’ек’ом móžemo n’ек’оте móžete n’екýм móžut alakokkal” (Krusevszkij 1881: 17).

A –строк– gyök jelentését leírva ógörög és szanszkrit példákat hozott, szemantikailag összevetette az о–ток szóval, majd ezt írta: „Ehhez a gyökhöz tartozik Baudouin de Courtenay jogos megjegyzése szerint a Stryi folyó neve is” (Krusevszkij 1881: 72). Ez a folyó Ukrajna területén található. A „Sztrij” elnevezés nemcsak a Dnyeszter jobb oldali mellékfolyóját jelenti, hanem egy Lviv megyében fekvő várost is; első írásos említése a XIV. századra tehető.

Straipsniai / Articles

99

ZINAIDA PAKHOLOK

N. V. Krusevszkij Kazanyi Egyetemen 1880. április 10-én letett magiszteri vizsgáján adott írásbeli válaszának első oldala. A Tatár Köztársaság Nemzeti Levéltára, f. 977 Történeti-filológiai Kar, 1160, l. 13.

100

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikolaj Kruszewski

Annak érdekében, hogy eszméit hozzáférhetővé tegye az európai tudósok számára, N. V. Krusevszkij átdolgozta magiszteri disszertációjának bevezetését, és saját költségén német nyelven kiadta „A hangváltakozásról” című könyvét (Kruszewski 1881)^³. Az asszimiláció példáit vizsgálva az ukrán „могти” ige ragozását is bemutatta, amelynek lejegyzésében a német nyelvű olvasó könnyebb megértése érdekében latin betűket használt (Kruszewski 1881: 24–25).

A helyzetet reálisan érzékelve, amelybe került, 1884. május 6-án (18-án) bizalmasan ezt írta Jan Karłowicznak: „...a körülmények arra kényszerítenek bennünket, hogy a kenyérért oroszul írjunk, a tudomány számára pedig németül” (Пахолок 2000: 228).

A „Nyelvtudomány vázlata” című opus magnumában N. V. Krusevszkij a nyelv szerkezetét és fejlődésének törvényeit vizsgálva nem mellőzte az ukrán nyelvi anyagot, különösen a történeti fonetika területén.

A doktori disszertációjában a вок szó ragozását elemezve felhívta a figyelmet arra, hogy a tövekben a különböző esetek alakjai nem mindig ugyanazt a hangkapcsolatot mutatták. E következtetés igazolására két alakot idézett az óegyházi szláv és az ukrán nyelvből: „...a nagyorosz nyelvjáráshoz legközelebbi rokon kisorosz nyelvjárásban a voukifejezés mellett a воуцу- kifejezést találjuk...” (Крушевский 1883: 109).

A disszertáns jellemezte a hátul képzett mássalhangzókkal álló tövek ragozási rendszerét: пеку, могу, és a Volhíniai kormányzóság nyelvjárására alapozva arra a következtetésre jutott, hogy az ukrán nyelvben a szanszkrithoz, a szlovénhez és a szerbhez hasonló egyszerűsödés működik (Krusevszkij 1883: 111).

N. V. Krusevszkij abból a meggyőződésből indult ki, hogy a nyelvben a rendszerek rendeződésének folyamata működik, ezért a tövek különböző alakjait vizsgálva három típust különített el: rendezetlen; rendeződés útján lévő; és rendezett. Az első típusba lengyel és ukrán nyelvi példákat sorolt (ноуа, ноци, нози, ноцу, ногою, у нози) (Krusevszkij 1883: 111–112).

A „Szavak története” című fejezetben az orosz és francia példák között a kutató egy-egy latin (sumpsi) és ukrán (павук) példát is hozott, amelyekben fonetikai úton másodlagos hangok jöttek létre (Krusevszkij 1883: 126), továbbá felhívta a figyelmet a folyamatosan újratermelt szavak hangváltozására: „kisorosz піднебенье (szájpadlás), vö. a lengyel rodniebienie” (Krusevszkij 1883: 128).

^³ Úgy véljük, hogy ebben a fordításban megmutatkozott genetikai kapcsolata édesanyjával, akiről a levéltári adatok szűkösek, és nem teszik lehetővé, hogy többet mondjunk az életében betöltött szerepéről.

Straipsniai / Articles

101

ZINAIDA PAKHOLOK

5. KÖVETKEZTETÉSEK

Összefoglalhatjuk tehát a fentieket. Н. В. Крушевский lengyel–német családban született Volhíniában, ahol az őshonos ukrán nyelvű lakosság többséget alkotott. Ezen a vidéken formálódott személyisége, itt kapta alapfokú oktatását, és ezt a vidéket tekintette szülőföldjének. Később, a távoli Kazanyban, arról álmodott, hogy otthonához közelebb talál munkát, és családjával nyaranta többször is ellátogatott édesanyja birtokára pihenni.

A XIX. század második felében az ukrán iskola, sajtó, tudományos irodalom és színház a Valujev-körlevél és az emsi rendelet alapján tilalom alá került. Az ukrán nyelvnek nem volt államnyelvi státusa, ezért az oktatási intézményekben nem tanították. N. V. Krusevszkij kezdeti nyelvismerete háttérismeret volt.

Ukrajnát abban az időben Kis-Oroszországnak nevezték. Vita tárgya volt, hogy az ukrán nyelv önálló nyelv-e, vagy az orosz nyelv dialektusa. A legelterjedtebb elnevezések a „kisorosz nyelvjárás” és a „malorusz nyelvjárás” voltak. Kruszewski ezeket a terminusokat használta.

A tudós az ukrán nyelvre és kultúrára vonatkozó ismereteit tudományos célból alkalmazta. A „Ráolvasások mint az orosz népköltészet egyik fajtája” című hallgatói dolgozatában ukrán nyelvű művekre hivatkozott, a „Kis-Oroszország” és a „Volhíniai kormányzóság” helyneveket használta, valamint három, Solotvyno faluban általa gyűjtött hiedelmet is közölt.

Kazanyban Н. В. Крушевский az ukrán nyelv fonetikai és morfológiai sajátosságait tanulmányozta; e célból a „Ki tud jobban hazudni?” című litván mesét az általa ismert solotvynói nyelvjárásra fordította.

A nyelvész ukrán nyelv iránti érdeklődését mentorai, М. А. Колосов és И. А. Бодуэн де Куртенэ is osztották és támogatták, ezért Н. В. Крушевский kutatásaiban ukrán anyagot használt fel, a magiszteri vizsgán pedig ukrán szépirodalmi szöveggel kapcsolatos feladatokat oldott meg.

Az „Az »analógiáról« és a »népi etimológiáról« (»Volksetymologie«)”, „A guna kérdéséhez. Tanulmány az óegyházi szláv vokalizmus területén”, „Über die Lautabwechslung” és „A nyelvtudomány vázlata” című munkáiban N. V. Krusevszkij az ógörög, latin, lengyel, orosz, szanszkrit, szerb, szlovén, francia és cseh nyelvből vett példák mellett ukrán lexikát is felhasznált a szóalkotással, fonetikával és etimológiával kapcsolatos fejtegetései és következtetései szemléltetésére. Az ukrán példák nem számosak, és gyakran kíséri őket annak a régiónak a megjelölése, ahol a szerző számára jól ismert módon használatosak.

102

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikołaj Kruszewski

Az ukrán anyag jelenléte Н. В. Крушевский kutatásaiban a szerző nyelvészeti műveltségéről és azon törekvéséről tanúskodik, hogy az állami státusszal nem rendelkező nyelv lehetőségeit feltárva szintjét más indoeurópai nyelvekével azonos szintre emelje.

ЛИТЕРАТУРА

Baudouin de Courtenay Jan 1884: Übersicht der slavischen Sprachenwelt im Zusammenhange mit den andern arioeuropäischen (indogermanischen) Sprachen, Leipzig: T. O. Weigel.

Baudouin de Courtenay Jan 1888: Mikołaj Kruszewski, ego życie i prace naukowe. – Prace filologiczne 2(3), 837–849.

Baudouin de Courtenay Jan 1889: Mikołaj Kruszewski, ego życie i prace naukowe. – Prace filologiczne 3(1), 116–175.

Boduen de Kurtene Ivan 1880: Бодуэн де Куртенэ, Иван. Задачи для письменных ответов Н. В. Крушевского по сравнительной грамматике ариоевропейских языков и по санскриту [Zadachi dlya pismennikh otvetov N. V. Krushevskogo ro sravnitel’noi grammatike arioevropeiskikh yazykov i po sanskritu]. Национальный архив Республики Татарстан. – ф. 977 Историко-филологический факультет, 1160, л. 11–12 об. [Natsionalnyi arkhiv Respubliki Tatarstan. – f. 977 Istoriko-filologicheskii fakultet, 1160, l. 11–12 ob.].

Boduen de Kurtene Ivan 1881: Бодуэн де Куртенэ, Иван. Несколько слов о сравнительной грамматике индоевропейских языков [Neskol’ko slov o sravnitel’noi grammatike indoevropeiskikh iazykov]. – Журнал Министерства народного просвещения [Zhurnal Ministerstva narodnogo prosveshcheniia] 213, 269–321.

Boduen de Kurtene Ivan 1881a: Бодуэн де Куртенэ, Иван. Письмо А. А. Котляревскому 7(19) мая 1881 года [Pis’mo A. A. Kotliarevskomu 7(19) maja 1881 goda], РНБ ОР. – ф. 386, № 19, л. 4–4 об. [RNB OR. – f. 386, № 19, l. 4–4 ob.].

Boduen de Kurtene Ivan 1963: Бодуэн де Куртенэ, Иван. Николай Крушевский, его жизнь и научные труды. Бодуэн де Куртенэ И. А [Nikolai Krushevskii, ego zhizn’ i nauchnye trudy. Boduen de Kurtene I. A.] – Избранные труды по общему языкознанию [Izbrannye trudy po obshchemu yazykoznaniyu] 1, Москва: Издательство АН СССР [Moskva: Izdatel’stvo AN SSSR] 1, 146–202.

Bogoroditskii Vasilii A. 1939: Богородицкий, Василий А. Казанская лингвистическая школа (1878–1939 гг.) [Kazanskaia lingvisticheskaia shkola (1878–1939 gg.)]. – Труды Московского института истории, философии и литературы [Trudy Moskovskogo instituta istorii, filosofii i literatury] 5, 265–294.

Straipsniai / Articles

103

ZINAIDA PAKHOLOK

Bulich Sergei K. 1896: Булич, Сергей К. Малорусское наречие [Malorusskoe narechie]. – Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона [Entsiklopedicheskiy slovar’ Brokgauza i Efrona] 18–A, 485–487.

Cherepanov Mikhail V. 1958: Черепанов, Михаил В. Вопросы фонетики в трудах Н. В. Крушевского: из истории Казанской лингвистической школы [Voprosy fonetiki v trudakh N. V. Krushevskogo: iz istorii Kazanskoi lingvisticheskoi shkoly]. – Ученые записки Глазовского государственного педагогического института им. В. Г. Короленко [Uchenye zapiski Glazovskogo gosudarstvennogo pedagogicheskogo instituta im. V. G. Korolenko] 7, 27–67.

Chubinskii Pavel P. 1872: Чубинский, Павел П. Труды этнографическо-статистической экспедиции в Западно-Русский край [Trudy etnografichesko-statisticheskoi ekspeditsii v Zapadno-Russkii krai] 1, Санкт-Петербург: [б. и.] [Sankt-Peterburg: [b. i.]].

Efimenko Petr S. 1874: Ефименко, Петр С. Сборник малороссийских заклинаний [Sbornik malorossiyskikh zaklinaniy]. – Чтения в Императорском Обществе Истории и Древностей Российских при Московском университете [Chteniya v Imperatorskom Obshchestve Istorii i Drevnostey Rossiiskikh pri Moskovskom universitete] 1, 1–70.

Jakobson Roman 1960: Kazańska szkoła polskiej lingwistyki i jej miejsce w światowym rozwoju fonologii. – Biuletyn Polskiego Towarzystwa Językoznawczego 19, 1–34.

Jakobson Roman 1965: L’importanza di Kruszewski per lo sviluppo della linguistica generale. – Ricerche Slavistiche 13, 3–23.

Katkov Mikhail N. 1863: Катков, Михаил Н. Передовая статья [Peredovaia statia]. – Московские ведомости [Moskovskie vedomosti] 136, 326–330.

Kolosov Mitrofan A. 1871: Колосов, Митрофан А. Вступительная лекция [Vstupitelnaya lektsiya]. – Варшавские университетские известия [Varshavskie universitetskie izvestiya] 4, 236–251.

Kostomarov Nikolai I. 1990: Костомаров, Николай И. Правы ли наши обвинители? (По вопросу об издании книг научного содержания на южнорусском языке) [Pravu li nashi obviniteli? (Po voprosu ob izdanii knig nauchnogo soderzhaniia na iuzhnorusskom iazyke)]. – Український історичний журнал [Ukrainskyi istorychnyi zhurnal] 7, 140–146.

Kraszewski Jósef 1978: Latarnia czarnoksięska. Obrazy naszych czasów, Krakow: Wydawnictwo Literackie.

104

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikolaj Kruszewski

Krushevskii Nikolai V. 1876: Крушевский, Николай В. Заговоры как вид русской народной поэзии [Zagovory kak vid russkoi narodnoi poezii]. – Варшавские университетские известия [Varshavskie universitetskie izvestiia] 3, 3–69.

Krushevskii Nikolai V. 1879: Крушевский, Николай В. Об «аналогии» и «народной этимологии» («Volks etymologie») [Ob «analogii» i «narodnoi etimologii» («Volks etymologie»)]. – Русский филологический вестник [Russkii filologicheskii vestnik] 2(3), 109–120.

Krushevskii Nikolai V. 1880: Крушевский Николай В. Письменный ответ по сравнительной грамматике ариеевропейских языков [Pismennyi otvet po sravnitelnoi grammatike arioevropeiskikh yazykov]. Национальный архив Республики Татарстан. – ф. 977 Историко-филологический факультет, 1160, л. 13–15 [Natsionalnyi arkhiv Respubliki Tatarstan. – f. 977 Istoriko-filologicheskii fakultet, 1160, l. 13–15].

Krushevskii Nikolai V. 1881: Крушевский, Николай В. К вопросу о гуне. Исследование в области старославянского вокализма [K voprosu o gune. Issledovanie v oblasti staroslavianskogo vokalizma]. – Русский филологический вестник [Russkii filologicheskii vestnik] 5, 1–109.

Krushevskii Nikolai V. 1882: Крушевский, Николай В. Отчет о занятиях сравнительным языкознанием Н. Крушевского за время от 15 декабря 1878 г. по 1 октября 1879 г. [Otchet o zaniatiakh sravnitel’nym iazykoznaniem N. Krushevskogo za vremia ot 15 dekabria 1878 g. po 1 oktiabria 1879 g.] – Известия и ученые записки Императорского Казанского университета [Izvestiia i uchenye zapiski Imperatorskogo Kazanskogo universiteta] 1/2, 32–36.

Krushevskii Nikolai V. 1883: Крушевский, Николай В. Очерк науки о языке [Ocherk nauki o iazyke], Казань: Типография Императорского Казанского университета [Kazan’: Tipografiia Imperatorskogo Kazanskogo universiteta].

Krushevskii Nikolai V. 2002: Крушевский, Николай В. Замовляння як вид російської народної поезії [Zamovlіannia yak vyd rosiiskoi narodnoi poezii], Луцьк: Вісник і Кᵒ [Lutsk: Visnyk i Кᵒ].

Krushevskii Nikolai V. 2004: Крушевський, Миколай В. Вісім гімнів Рігведи [Visim himniv Rihvedy], Луцьк: Терен [Lutsk: Teren].

Krushevskii Nikolai V. 2005: Крушевський, Миколай В. Біобібліографічний покажчик [Biobibliiohrafichnyi pokazhchyk], Луцьк: Терен [Lutsk: Teren].

Kruszewski Nikolay 1881: Über die Lautabwechslung, Kasan: Universitatsbuchdruckerei.

Straipsniai / Articles

105

ZINAIDA PAKHOLOK

Lyzanchuk Vasyl’ V. 2008: Лизанчук, Василь В. Хроніка нищення українства: мови, культури, духовності [Khronika nyshchennia ukrainstva: movy, kultury, dukhovnosti]. – Мандрівець [Mandrivets] 6, 4–24.

Maikov Leonid N. 1869: Майков, Леонид Н. Великорусские заклинания [Velikorusskie zaklinaniia]. – Записки Императорского Русского Общества по отделению этнографии [Zapiski Imperatorskogo Russkogo Obshchestva po otdeleniiu etnografii] 2, 417–580.

Pakholok Zinaida A. 1999: Пахолок, Зинаида А. Плоды забвения, или Кто зажжет свечу?: письма Н. В. Крушевского И. В. Цветаеву [Plody zabveniia, ili Kto zazhzhet svechu?: pis’ma N. V. Krushevskogo I. V. Tsvetaevu]. – Русский Исторический Вестник [Russkii Istoricheskii Vestnik] 2, 159–182.

Pakholok Zinaida A. 2000: Пахолок, Зинаида А. Письма Николая Крушевского к Яну Карловичу [Pis’ma Nikolaja Krushevskogo k Janu Karlovichu]. – Русский Исторический Вестник [Russkii Istoricheskii Vestnik] 3, 221–232.

Pakholok Zinaida A. 2002: Пахолок, Зінаїда А. Дебют видатного лінгвіста. Крушевський М. Замовляння як вид російської народної поезії [Debiut vydatnogo lingvista. Krushevsky M. Zamovlannia yak vyd rosiiskoi narodnoi poezii], Луцьк: Вісник і К°, VII–XXXV [Lutsk: Visnyk i K°, VII–XXXV].

Pakholok Zinaida A. 2019: Пахолок, Зінаїда А. Дослідження та популяризація творчості мовознавця з Волині Миколая Крушевського [Doslidzhennia ta populiaryzatsiia tvorchosti movoznavtsia z Volyni Mykolaia Krushevskoho]. – Краєзнавство [Kraieznavstvo] 4, 116–132.

Pryshchepa Olena P. 2010: Прищепа, Олена П. Міста Волині у другій половині XIX – на початку XX ст. [Mista Volyni u druhii polovyni XIX – na pochatku XX st.], Рівне: ПП ДМ [Rivne: PP DM].

Radwańska Williams Joanna 1993: A paradigm lost: the linguistic theory of Mikołaj Kruszewski, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Storozhenko Oleksa P. 1863: Стороженко, Олекса П. Українські оповідання [Ukrainski opovidannia] 1, Санкт-Петербург: Типография П. А. Кулиша [Sankt-Peterburg: Typografiia P. A. Kulysha], 131–137.

Vayl Petr 2008: Вайль, Петр. Гений места [Geniy mesta], Москва: КоЛибри [Moskva: KoLibri].

Zelinskii Faddei F. 1897: Зелинский, Фаддей Ф. О заговорах: история развития заговора и главные его формальные черты [O zagovorakh: istoriia razvitiia zagovora i glavnye ego formalnye cherty]. – Сборник Харьковского историко-филологического общества [Sbornik Kharkovskogo istoriko-filologicheskogo obshchestva] 10, 1–58.

106

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Ukrainian Formation in Scientific Heritage of Mikolaj Kruszewski

Ukrainiečių kalbos formavimasis Mikolajaus Kruševskio moksliniame palikime

SANTRAUKA

Straipsnyje analizuojami Mikolajaus Kruševskio mokslinio palikimo darbai, skirti ukrainiečių kalbai. Šie darbai tiriami trimis aspektais: biografiniu, socialiniu ir moksliniu. Lingvistas gimė Voluinėje lenko ir vokietės šeimoje, kur daugumą sudarė vietinė ukrainiečių populiacija. Jo asmenybę formavosi šiame regione. Voluinę jis laikė savo gimtine. Vėliau, jau dirbdamas tolimojoje Kazanėje, kartu su šeima jis nuolat grįždavo vasaroti į Voluinėje likusius motinos namus.

Tuo metu Ukraina neturėjo valstybingumo statuso. Šalis buvo vadinama Mažąja Rusija. Buvo diskutuojama, ar ukrainiečių kalba yra nepriklausoma kalba, ar rusų kalbos tarmė. Dažniausiai vartoti terminai buvo Mažosios Rusijos tarmė ir Mažosios Rusijos tarmė. M. Kruševskis taip pat vartojo šiuos terminus.

Mokslininkas pritaikė ukrainiečių kalbos ir kultūros žinias mokslo tikslams. Savo studentiškoje esė Užkalbėjimai kaip rusų liaudies poezijos forma jis rėmėsi ukrainiečių kalbos darbais, vartojo toponimus Mažoji Rusija ir Voluinės provincija ir aptarė Solotvyno kaime paties surinktus žmonių tikėjimus. Gyvendamas Kazanėje, M. Kruševskis studijavo fonetinius ir morfologinius ukrainiečių kalbos požymius. Šiuo tikslu į Solotvyno tarmę jis išvertė lietuvių liaudies pasaką Kas moka geriau meluoti. Magistrantūros egzamino metu jis turėjo atlikti aštuonias Jano Bod<u>u</u>eno de Kurtenė jam duotas užduotis apie apsakymą ukrainiečių kalba. M. Kruševskis rėmėsi ukrainiečių kalbos žodynu, iliustruodamas savo įžvalgas ir išvadas žodžių darybos ir fonetikos srityje, kurias aptarė savo darbuose Apie analogiją, Liaudies etimologija, Gunos klausimu: Senųjų slavų vokalizmo tyrinėjimai, Apie garsų kaitą, Kalbotyros apybraiža.

Ukrainietiškas turinys Mikolajaus Kruševskio tyrimuose liudija autoriaus kalbinę erudiciją ir troškimą atskleisti šios nevalstybinės kalbos potencialą, paverčiant ją lygiaverte kitoms indoeuropiečių kalboms.

Įteikta 2021 m. gruodžio 24 d.

ZINAIDA PAKHOLOK Lutsk Human Development Institute of the Open International University “Ukraine” 43020, Ukraine, Lutsk 5, G. Gongadze Str. [email protected]

Straipsniai / Articles

107