Az épületszerkezetek és alkotóelemeik népi terminológiája

ROBERTAS STUNŽINAS

Lietuvių kalbos institutas

KULCSSZAVAK: építkezés népi terminusai, épületszerkezetek megnevezései, szinonimák, többjelentésű terminusok, nemfogalmakat jelölő terminusok, fajfogalmakat jelölő terminusok

A hagyományos épületeket, építményeket és azok részeit, az építőeszközöket és anyagokat jelölő népi terminológia a szókincs gazdag és érdekes rétege, valamint a tudományos terminológia fontos forrása. E terminológia jelentős részét a vidék kutatóinak munkái rögzítik, amelyekben a tanyák épületeinek, építményeinek és részeinek sajátosságait, regionális hasonlóságait és különbségeit írják le. Számos népi építkezési terminus található az élő nyelv tényeit rögzítő forrásokban – a nyelvjárási szótárakban, a Lietuvių kalbos atlaseban, valamint az akadémiai Lietuvių kalbos žodyneben. E források terminusainak és mikrorendszereinek elemzése feltárja a lakó- és gazdasági épületeket megnevező terminológia kifejezőeszközeinek változatosságát, regionális jellegét, szemléletességét, szinonimitását, többjelentésűségét, homonímiáját és hierarchikus kapcsolatait (a lakóházak és gazdasági épületek terminológiájának mikrorendszereiről bővebben lásd Stunžinas 2010: 130–142; 2011: 142–153; 2012: 184–198). Az etnográfusok munkáiban szintén sok szó esik a hagyományos épületek alkotóelemeiről; itt megtalálhatók a fő szerkezetek és részeik megnevezései, például: čerpe LEB 233, gontai LEB 233, grebėstas LEB 233, grindys LEB 211, kazilas LEB 233, kraigas LEB 235, lota LEB 233, lubos LEB 211, ožys LEB 235, pamatas LEB 230, sąlaida LEB 232, sąspara LEB 210, siena LEB 220, skarda LEB 233, sluogstis LEB 235, sparas LEB 233, stogas LEB 211, šulas LEB 231, vėtrinė LEB 233. Jóval több, épületszerkezeteket és azok részeit jelölő népi terminus lelhető fel az élő nyelv adatait közlő forrásokban. A cikk célja az ilyen forrásokban szereplő épületszerkezetek és részeik terminológiájának vizsgálata a megnevezett fogalmak, az eredet, valamint a szemantikai viszonyok – a szinonimitás¹

¹ Ebben a cikkben, akárcsak a korábbiakban, a népi terminológiát az egész népi nyelv terminusainak összességeként vizsgáljuk, amelyben szinonímia és többjelentésűség érvényesül. A népi terminusok egy nyelvjárás keretein belül, annak terminusrendszereként is vizsgálhatók (bővebben lásd Klepikova 1974: 31).

180

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

a többjelentésűség, a homonímia és a hierarchia – a kapcsolatok – szempontjából. Az anyag a következő forrásokból származik: az akadémiai Lietuvių kalbos žodyno (elektronikus kiadás), a Druskininkų tarmės žodyno, Kaltanėnų šnektos žodyno, Kazlų Rūdos šnektos žodyno (I. köt.), a Kupiškėnų žodyno (I. köt.), a Lazūnų tarmės žodyno, Šiaurės rytų dzūnininkų šnektų žodyno, Zanavykų šnektos žodyno (I–III. köt.), valamint a Lietuvių kalbos atlase (I. köt.). Összesen 422 különböző² népi terminust³ elemzünk.

1. FOGALMAK, A TERMINUSOK EREDETE, SZINONIMITÁS ÉS HIERARCHIKUS KAPCSOLATOK

A hagyományos litván épületek számos regionális különbséget mutattak. Például a žemaitiai házra hosszú és széles épülettest, alacsony, függőlegesen deszkázott falak, masszív, szalmával fedett, kontyolt nyeregtető és összetett alaprajz jellemző. Aukštaitija lakóépületének teste hosszú és keskeny, falai közepes magasságúak, teteje pedig szalmával fedett nyeregtető. A bejárathoz tornácot építettek; az épület teljes alapterületét két keresztirányú fal három fő részre osztotta. Suvalkija hagyományos lakóházai számos közös vonást mutatnak a žemaitiai és aukštaitiai lakóházakkal. A hagyományos litván épületeknek azonban közös szerkezeti jellemzőik is voltak: vízszintesen fektetett rönkökből emelt falak, sarokkötések, kontyolt nyeregtető, sátortető vagy nyeregtető alakú szalmatető, kőalapok stb. (LEB 216–224).

Az alapok és részeik megnevezései. Litvániában a kőalapoknak nincs hagyománya – a régi épületek többségét közvetlenül a földre építették. A téglafalazatú alapok a XVII. századtól adatolhatók (MS 2008: 18). Az élő nyelv forrásaiból kitűnik, hogy az alapot három terminussal nevezik meg – egy litvánnal, egy szlávval és egy hibriddel: pamatas „az építmény alsó része, amelyre az egész építmény támaszkodik” LKŽe, LKA I 35, fundamentas (a fehérorosz хундамент szóból Fraenkel 1962: 305⁴) LKA I 35, KzRŽ I 200, pamūra (hibrid, lit. pa- és lengyel mur LKŽe) LKA I 35. Fajspecifikus megnevezésnek tekinthető az alap kövekből épített, illetve falazott változatát jelölő három terminus – egy litván, egy szláv és egy hibrid: papamatis „kövek a(z)

² A vizsgált forrásokban számos terminusváltozat szerepel, amelyeket e cikkben nem tekintünk önálló terminusoknak (a változat fogalmáról bővebben lásd Stunžinas 2008: 111–112). Csak a fő változatokat elemezzük; ezeknek a legelterjedtebb, illetve a forrásokban fő változatként megadott terminusokat tekintjük.

³ A cikk a szerző disszertációjának anyagára támaszkodik (lásd Stunžinas R. Statybos liaudies terminai, Vilnius, 2011).

⁴ A zárójelek a terminus eredetét és forrását jelölik.

Terminologija | 2013 | 20

181

alapozó sor, alapzat” LKŽe, DūnŽ 238, ^xpodmūrauka (1. podmurówka LKŽe) „falazott alap” LKA I 36, pamūrė (hibr., lit. pa- és l. mur LKŽe) „falazott alap” LKA I 35, DrskŽ 243.

Az alap nélkül épített épületekre jellemzőek az agyaggal körülvett szerkezetek – a pašaliai. Agyagból és kavicsból készítették őket, hogy megvédjék az alsó koszorúkat a nedvességtől és a hidegtől. Az alap megerősítésének ez a módja a XIX. századig jellemző volt a lakóépületekre (LLA 1965: 46). A tárgyalt szerkezeteket két litván terminus nevezi meg: pašalys „az épület külső oldalán, a fal mentén húzódó hely” LKŽe, pamatas „a pašalys, a fal mellett kívülről (vagy kő-, illetve falazott alap mellett) felhalmozott föld” LKA I 35. Az alapokkal kapcsolatos további szerkezeteket két litván terminus jelöli: antpamatis „a ház körül, az alap mentén hőszigetelés céljából felhányt magasítás” LKŽe, popėdis „a csűr tartóoszlopának alapköve” LKŽe.

A padló elnevezései.

A hagyományos lakóházakban, csűrökben, pajtákban és előterekben az agyagpadlót a XIX. századig döngölték. A XIX–XX. században épült falusi lakóházakban már deszkapadlót fektettek. A döngölt padló a XX. századig épült aukštaitiai lakóházak előtereiben és kamráiban, a žemaitiai házak nagy szobáiban, valamint gazdasági épületekben maradt fenn (VLE II 2002: 82). A vizsgált forrásokból kiderül, hogy a döngölt padlóburkolatot tizenkét terminus jelöli – kilenc egytagú és három kéttagú. Nyolc egytagú terminus litván, egy pedig lett: asla LKŽe, LKA I 36, DrskŽ 20, KzRŽ I 29, grendymas LKA I 37, DrskŽ 111, KzRŽ I 251, LžŽ 86, ZanavŽ I 496, grinda LKŽe, kluonas LKA I 37, laitas LKŽe, LKA I 37, plonas (lett. plāns) LKA I 37, LKŽe. A funkcionális hasonlóság alapján a padlóburkolatot metaforikusan az emberi test egy részének nevével is illetik – padas LKŽe, LKA I 37, KltŽ 195. A padlóburkolatot metonimikusan az alkotóanyaga alapján is megnevezik – molis LKA I 37, žemė LKŽe, LKA I 37. Az egyik kéttagú terminus mindkét eleme litván, kettőnek szláv az alaptagja, litván pedig a bővítménye: molio grindys LKA I 37, molinė^xpadlaga (lengy. podłoga, bel. падлога) LKA I 37, molinis^xpamastas (lengy. pomost LKŽe) LKA I 37.

Az asla terminust deszkapadló jelentésben is használják. Ezt a szerkezetet összesen hat terminus jelöli: három litván, kettő szláv és egy lett: asla LKA I 36, KpŽ I 73, grindys LKA I 37, KzRŽ I 255, KpŽ I 742, ZanavŽ I 507, paklotė LKA I 38, ^xpadlaga LKŽe, LKA I 37, ZanavŽ II 302, ^xpamastas LKŽe, LKA I 38, ^xparlagas (lett. pārlags,

182

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

vö. orosz перелог) LKŽe, LKA I 38. Két litván terminus részmegnevezésként különféle rendeltetésű padlókat jelöl: pagrindas „a gyengébb minőségű, alsó padló, vakpadló” LKŽe, juodgrindės „a gyengébb minőségű, alsó padló” ZanavŽ I 576.

A falak és részeik elnevezései. A hagyományos épületek falai három típusba tartoztak: oszlopos, favázas és gerendavázas szerkezetek. Az oszlopos szerkezetek voltak a legrégebbiek és a legkezdetlegesebbek; eltűntek, mert nem voltak szélzárók és rövid életűek voltak. A favázas szerkezetek Litvániában szintén ritkák voltak – erdőtlen vidékekre és szegény építtetőkre voltak jellemzők. Litvániában az első évezred közepétől a gerendavázas szerkezetek uralkodtak. Megbízhatóan tartották a tetőt, és jól megtartották a meleget. A hagyományos épületek gerendavázas falainak építési módjai eltértek – Kelet-Litvániában a falgerendákat lapolással, nyugaton sík illesztéssel kapcsolták össze (MS 2008: 18; LLA 1965: 46). A vizsgált forrásokban főként a gerendavázas szerkezeteket és azok részeit megnevező terminusokat találtunk. A teljes gerendavázat öt, különböző eredetű szinonim terminus jelöli: három litván, egy szláv és egy germán: graža „a faépület tető és alap nélküli, gerendákból összeácsolt fala” LKŽe, KpŽ I 712, rentinys LKŽe, DrskŽ 302, kertinys LKŽe, ^xzrūbas (szl.) LKŽe, LzŽ 293, ^xriūmas (germ. Sabaliauskas 1990: 265) LKŽe.

A gerendefalat két litván szinonima jelöli: siena LKŽe, DrskŽ 324, LzŽ 233, ZanavŽ III 47, sienojus LKŽe. Részmegnevezésként egy litván terminus jelöli az épület keskenyedő falát – skliautas „a ház végfalának a padlástérben keskenyedő része” LKŽe. E terminus többes számú alakja egy részfogalmat jelöl: a kamra keskenyedő falát. E szerkezet elnevezéseinek csoportja összesen hét terminusból áll – egy litván és hat szláv: skliautai LKA I 49, ^xpadvolas (lengy. powala „a gerendefal mennyezete”) LKA I 49, ^xpavolas (lengy. powala) LKA I 49, ^xpavalašas (lengy. powala) LKA I 49, ^xviškos (bel. вышки) LKŽe, LKA I 49, ^xvolas (lengy. wał „sánc”) LKA I 49, ^xzakatas (bel. заком „a parasztház oromzata, homlokzata”) LKA I 49.

A falgerendát három litván szinonim terminus jelöli: medžias KltŽ 166, sienojas LKŽe, DrskŽ 324, sienolis LKŽe. Részfogalmi megnevezésként a falgerendákat különféle megkülönböztető jegyek alapján megnevező terminusok szerepelnek. Legtöbbjük a falgerendákat helyük és rendeltetésük alapján nevezi meg. Az alsó falgerendák elnevezéseinek csoportja nyolc szinonim terminusból áll: egy litván, két szláv, egy germán és négy hibrid: pam atinis LKŽe, LKA I 35, ^xpadamentas (bel. хундамент) LKŽe, ^xpadrūba

Terminologija | 2013 | 20

183

(szláv) LKA I 36, LzŽ 181, ^xšvelys (német Schwelle LKŽe) LKŽe, ^xbalkinis (hibrid, német Balken és litván -inis) LKŽe, ^xpabalkinis (hibrid, litván pa-, német Balken és litván -inis) LKŽe, ^xpadamentinis (hibrid, belarusz хундамент és litván -inis) LKŽe, ^xpamūrlotis (hibrid, litván pa-, lengyel mur és német Latte) LKŽe, LKA I 36. A középső falgerendát az įmatas litván terminus jelöli įmatas LKŽe. A felső falgerendák megnevezéseinek csoportját tíz szinonima alkotja – kilenc litván és egy szláv: gegninis LKŽe, KpŽ I 627, grąžas LKŽe, ilginis LKŽe, kreklinis LKŽe, krekūinė LKŽe, pagegninis LKŽe, perejinis LKŽe, perlaidas LKŽe, sparinis LKŽe, ^xlabokas (szláv) LKŽe. A falgerendák méret szerinti részeit három terminussal nevezik meg – egy litvánnal, egy germánnal és egy hibriddel: sienojokas „kisebb falgerenda” LKŽe, ^xbalkigalis (hibrid, német Balken és litván galas) „kisebb gerenda” LKŽe, ^xbalkis (belarusz бал(ь)ка Urbutis 2009: 422) „vastag gerenda” LKŽe, KzRŽ I 52, ZanavŽ I 103. Két litván és egy szláv terminus nevezi meg a falgerendákat szerkezeti jellemzőik alapján: krump-linis „fából készült ház gerendája bevágással vagy fogazással, amelyet másik gerendával való összeillesztéshez készítettek” LKŽe, pervaras „a csűr egyik végétől a másikig húzódó hosszú falgerenda” LKŽe, ^xbrusas (lengyel brus, belarusz брус) „gerendavég, négyszögletes gerenda” LKŽe. A rövid falgerendát állat nevével metaforikusan jelölik: šuniukas LKŽe.

A négy falon körbefutó gerendasort a litván vainikas terminussal nevezik vainikas LKŽe, KltŽ 375, LzŽ 278, ZanavŽ III 554. A típusnevek kis csoportját az alap- és felső koszorúkat megnevező terminusok alkotják. Az alapkoszorút három azonos jelentésű terminus jelöli: kettő litván, egy pedig germán: pakertalas LKŽe, pamatai LKŽe, ^xšveliai (német Schwelle) LKŽe. A gerendasorok felső koszorúját két szinonim terminus nevezi meg – egy litván és egy szláv: gegninis LKŽe, ^xmūrlotas (lengyel murlat, német nyelvjárási mūrenlatte) LKŽe. Az összekötő gerendát egy litván és két szláv terminussal nevezik: sija KltŽ 270, LKŽe, ^xbrosas (vö. brusas lengyel brus, belarusz брус LKŽe) ZanavŽ I 175, ^xbalkis (belarusz бал(ь)ка Urbutis 2009: 422) LKŽe, DrskŽ 27, KzRŽ I 52, ZanavŽ I 103. A típusnevek kis csoportja tíz olyan terminusból áll, amelyek rendeltetés és hovatartozás szerint nevezik meg az összekötő gerendákat. Hét terminus litván, egy szláv, kettő pedig hibrid: ilginė „gerenda, amelyre a mennyezetet fektetik” LKŽe, jungas „gerenda, amely a padlásgerendákat a tetőgerincnél valamivel lejjebb köti össze” LKŽe, permetė „valamit keresztben összekötő gerenda” LKŽe, sanvirža „keresztirányú merevítőgerenda” LKŽe, stapas „támasztógerenda” LKŽe, užla „mennyezeti gerenda” LKŽe, virdis „további

184

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

„a szérű vagy csűr keresztgerendája” LKŽe, ^xzavolas (szl.) „a csűr, illetve pajta alsó gerendája” LKŽe, ^xskersbalkis (hibrid, litván skersas és német Balken LKŽe) „keresztgerenda” LKŽe, ^xtrambalkis (hibrid, litván tramas és német Balken LKŽe) „hosszirányú gerendákat tartó keresztirányú főgerenda” LKŽe.

A rönkfalak szilárdsága és hőmegtartása a gerendák szorosságától függött. A rönköket háromféleképpen illesztették szorosan egymáshoz: felül és alul kimetszésekkel, illetve sík felületekkel (MS 2008: 19). A különféle rönkfaragásokat, kivágásokat, bevágásokat és hornyokat hét terminussal nevezik meg: öt litvánnal, egy szlávval és egy germán eredetűvel: kertė „bevágás rönkön, fában” LKŽe, DrskŽ 148, karpas „bevágás a rönkön, a (ház) sarkainak összeillesztése” LKŽe, mazgas „a rönkök összevágásának, összeillesztésének helye” LKŽe, rentimas „bevágás, rovátka, bemetszés (a falgerendákon)” LKŽe, šonkaklis „bevágás a falgerendák összeillesztésére” LKŽe, ^xpozas (brus. naz, l. paz) „a rönk hosszában készített horony, hogy az összeillesztett rönkök szorosabban feküdjenek egymáshoz” LKŽe, ZanavŽ II 458, ^xkanė (ném. Kanne) „bevágás a rönk végén a sarkok összeillesztéséhez” LKŽe. A falgerendák közötti rést öt szinonimával jelölik – három litvánnal, egy szláv jövevényszóval és egy bizonytalan eredetű terminussal: sienotarpis LKŽe, sklinda LKŽe, tarpsienis LKŽe, ^xžalabas (vö. l. žłób) LKŽe, ^xbukantas LKŽe. Feltételezhető, hogy ez a terminus szláv jövevényszó, vö. kantas (l. kant, kąt) LKŽe.

A falak találkozási helyét öt szinonim terminussal nevezik meg: három litvánnal, egy latviával és egy szlávval: kampas LKŽe, KzRŽ I 314, LzŽ 105, ZanavŽ I 609, kertė LKŽe, sąspara LKŽe, DrskŽ 317, ZanavŽ III 20, stūrys (lett. stūris) LKŽe, ^xkantas (l. kant, kąt) LKŽe.

A helytörténeti kutatók munkáiban azt írják, hogy a rönkök összeillesztésének módjait sąspara és kertė (raktu, capu) terminusokkal nevezik meg. Az egyik esetben a keresztbe illesztett rönkök végei kiállnak, a másikban a végeket levágják (LEB 232). A terminusok egy része megtalálható a vizsgált forrásokban: sąspara LKŽe, ZanavŽ III 20, kertė LKŽe, ^xcapas (l. cap, ném. nyj. žape) „a rönkök összeillesztésének bevágása, illesztése” LKŽe, KzRŽ I 101, KpŽ I 272, ZanavŽ I 203. Megfigyelték, hogy az élő nyelvben a rakto⁵ helyett két terminust használnak – a litván spyna LKŽe, ZanavŽ III 145 és a szláv ^xzomkas (l. zamek) terminust.

Az oszlopos szerkezet egyik alkotóelemét két szinonimával nevezik meg – egy litván és egy germán szóval: stulpas LKŽe, DrskŽ 353, ^xstenderis (német nyj. ständer) LKŽe.

⁵ A Litván nyelv szótárában ezt a terminust írott nyelvi szóként jelölik: A deszkafalakat többnyire 13 rönkkoszorúból építik, a rönköket a sarkoknál kulcsos (sarokcsapolt, csapos) illesztéssel, ritkábban oszlopba (karóba) fogják rs LKŽe.

Terminologija | 2013 | 20

185

Az ablakszerkezetek és részeik megnevezései. A legegyszerűbb szerkezetű ablakok keret nélküli, a falba vágott nyílások voltak, amelyeket eltolható deszkákkal zártak el. A XVI. századtól a lakóházak ablakainak már volt keretük. Ezekbe állati hólyagot, bőrt, papírt, szövetet, később, a XVII–XVIII. századtól üveget helyeztek. Az első üvegablakok kis, szabálytalan alakú, lécekkel összefogott üvegdarabokból készültek. A XVII–XX. századi falusi házakban a négy- vagy hatosztású ablakok voltak elterjedtek (MS 2008: 20). A falnyílás általános megnevezéseként a litván terminus szerepel

langas LKŽe, DrskŽ 184, KltŽ 136, KzRŽ I 426, LzŽ 139. A fajtanevek rendeltetésük, méretük és minőségük szerint nevezik meg az ablakokat. Három terminus litván: antralangis „télire felhelyezett második ablak” LKŽe, KzRŽ I 21, ZanavŽ I 45, langalis „silány, rossz, kicsi ablak” LKŽe, langelynas „rossz ablak” LKŽe. A ^xliūkas (németül Lücke) germanizmus a szótárban szellőzőablakot jelent.

Az ablakkeretet kilenc szinonim kifejezéssel nevezik meg, közülük három litván: įstatas LKŽe, stakta LKŽe, apylangės LKŽe. Az idegen kifejezések csoportját négy szláv jövevényszó és két germanizmus alkotja: ^xbalanka (fehérorosz балонка) LKŽe, KpŽ I 139, ^xpelčiai (fehérorosz пяльцы) LKŽe, ^xšiubai (fehérorosz шиба) LKŽe, ^xšupleda (lengyel szuflada < és német Schublade) LKŽe, rėmai (német nyelvjárási räm) LKŽe, KltŽ 246, ^xšlengė (német Schlenge) LKŽe. Az ebbe a szerkezetbe illesztett üveglapokat öt szláv jövevényszóval nevezik meg: stiklas (szl. stьklo Fraenkel 1962: 906) LKŽe, DrskŽ 348, KltŽ 291, LzŽ 245, ^xbalanka (fehérorosz балонка) LKŽe, ^xkletka (lengyel klatka) LKŽe, ^xkvartka (orosz форточка) LKŽe, ZanavŽ I 824, ^xšiba (fehérorosz шиба) LKŽe. Az ablak nyitószerkezetét két litván szinonimával nevezik meg: vyris LKŽe, vinginis LKŽe. A litván prielangis LKŽe kifejezés az ablakkeret burkolatát jelöli. A szellőzőablakot két litván szinonimával nevezik meg: langelis LKŽe, LzŽ 139, puslangis LKŽe.

A XVI–XIX. században a keretes ablakokhoz nyitható vagy eltolható ablaktáblákat használtak. Szerkezetük az ajtókéhoz hasonló volt, szív, hold vagy más alakú kisebb nyílásokkal díszítették őket (MS 2008: 21). A beszélt nyelvi forrásokból kitűnik, hogy a zárható ablaktáblákat négy terminus nevezi meg – kettő litván és kettő hibrid: langinė LKŽe, KzRŽ I 426, langavietė LzŽ 139, ^xlanginyčia (hibrid, litván langas és szláv -inyčia) DrskŽ 184, KltŽ 137, ^xlangaravyčia (hibrid, a langinyčia szóból; LKŽe, litván langas, szláv -inyčia). Az eltolható ablaktáblát a litván braukšlė terminus jelöli (LKŽe), a belső ablaktáblát pedig a ^xbarbynyčia hibrid (hibrid, litván barbenti és szláv -inyčia) LKŽe. Az ablak egyéb szerkezeti elemeinek megnevezéseit tíz terminus alkotja. Az ablak alsó deszkáját öt szinonim terminus nevezi meg:

186

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

három litván, egy szláv és egy hibrid: palangė LKŽe, KltŽ 199, antlangis LKŽe, prielangis LKŽe, skrynia (fehéroroszul скрыня, lengyelül skrzynia) LKŽe, ^xlanginyčia (hibrid, litván langas és szláv –inyčia) LKŽe. A külső oldali deszkát két litván szinonima nevezi meg: priešpalangė LKŽe, užlangė LKŽe. Az ablak fölötti polcot is a užlangė terminus nevezi meg (LKŽe). Az ilyen polcot a litván langė terminus, valamint a ^xlanginyčia hibrid is megnevezi (hibrid, litván langas és szláv –inyčia) LKŽe.

Az ajtószerkezetek, részeik és nyitószerkezeteik megnevezései.

A hagyományos épületek ajtói többféle típusba tartoztak. A legegyszerűbb szerkezetű, függőleges oszlopokra erősített ajtók széthasított tűlevelű fa szorosan egymáshoz illesztett széles deszkáiból készültek. A nútféderes ajtók szerkezete keretből és abba illesztett deszkákból állt, a kétrétegű ajtók pedig a deszkaborítás elterjedésével jelentek meg. A gazdasági épületek ajtóit vesszőből, szalmacsomókból és nádból fonták; a lakóházak és a magtárak ajtóit festett mintákkal és profilozott keretezéssel díszítették. Az ajtókereteket kétféleképpen készítették: a már elkészült boronafalba nyílást vágtak, vagy az ajtókeretet az alsó boronafalba állították. A nehezebb, függesztett ajtók megjelenésekor erős keretekre volt szükség (MS 2008: 20). A nyelvjárási forrásokból kiderül, hogy az ajtót megnevező terminusok száma mindössze hat. Két litván terminust általános megnevezésként tartanak számon: ajtó LKŽe, KltŽ 56, KzRŽ I 171, KpŽ I 492, ZanavŽ I 341, kapu LKŽe. A kapu terminus fajtanévként is használatos: a csűr nagy, kétszárnyú ajtaját is így nevezik: kapu „nagy, kétszárnyú ajtó” LKŽe. A többi litván fajtanév az ajtók rendeltetésére, szerkezetére és hovatartozására utal: kisajtó „a lakóházak hátsó, rosszabb minőségű ajtaja” LKŽe, félajtó „félig nyitható ajtó (rendszerint a füstös kunyhóban az alsó része zárva van, a felső pedig nyitva marad, hogy a füst távozhasson)” LKŽe, ajtószárny „a csűr ajtaja” LKŽe. Az ajtókeretet öt terminussal nevezik meg: két litvánnal, két szlávval és egy germán eredetűvel: ajtótok LKŽe, ajtószárny LKŽe, ^xadverija (belorusz odberbja Fraenkel 1962: 2) LKŽe, KzRŽ 1 3, KpŽ I 6, LzŽ 18, ^xlušėkas (lengyel uszak) LKŽe, ^xšlengė (német Schlenge) LKŽe. A ajtótok terminus az ajtótok felső részét is jelöli. Fajtanévként a lett eredetű velvė (lett velve) LKŽe is használatos: fedett ajtótokot nevez meg.

Az ajtókeret részeit többnyire litván terminusok jelölik. Az ajtókeret alsó részét a litván slenkstis terminus nevezi meg (LKŽe, KltŽ 281, LzŽ 239, ZanavŽ III 106). A felső rész megnevezéseinek csoportját öt szinonim terminus alkotja – négy litván és egy hibrid: stakta LKŽe, įmata LKŽe, kepurėtas LKŽe, viršdurė LKŽe, ^xkaptūrinis (hibrid, lengyelül kaptur

Terminologija | 2013 | 20

187

és lit. -inis LKŽe) LKŽe. Az oldalsó részt germanizmussal nevezik meg: ᵡšvelius (ném. Schwelle) LKŽe. A gabonatároló épület tokjának oldalsó részét szláv jövevényszóval nevezik meg: ᵡvėreja (szl.) LKŽe, LzŽ 283. Az ajtótok borítását két szinonim szláv jövevényszó jelöli: ᵡabletūra (lengy. tablatura) LKŽe, KpŽ I 2, ᵡlemperija (lengy. lamperija) LKŽe, ZanavŽ II 49.

A legrégebbi szerkezetű, függőleges oszlopos ajtók nyitószerkezeteit tizenegy szinonim terminus nevezi meg – kilenc litván és két szláv: bėgis LKA I 56, bėgūnas LKA I 56, bėgūniukas LKA I 56, kukta LKŽe, LKA I 56, sąvarstė LKA I 56, sukučiai LKŽe, LKA I 56, varas LKA I 56, vartikšlis LKŽe, LKA I 56, vyriai LKA I 55, ᵡkačka (lengy. nyj. kaczka) LKA I 56, LKŽe, ᵡkašė (lengy. kosz, belarusz, orosz кош) LKŽe, LKA I 56. A későbbi, vasból készült nyitószerkezeteket tizenhárom szinonim terminus jelöli – hét litván, egy lett, három szláv és két germán: gembės LKA I 56, kabas LKA I 56, kabikas LKA I 56, kablys LKA I 56, kukis LKA I 56, vašas LKŽe, vyriai LKA I 55, kengė (lett. ķeņķis „horog”, német nyj. kenning „horog”) LKA I 56, ZanavŽ I 657, ᵡprabajus (belarusz прабой) LKŽe, LKA I 56, ᵡzoviesai (belarusz завеса) LKA I 56, ᵡkriūgai (belarusz крюк „horog”, orosz крук „horog”) LKA I 56, ᵡhokas (ném. Haken „horog”) LKA I 56, ᵡkrampas (ném. Krampe „kapocs”) LKA I 56.

Helyiségek födémeinek elnevezései. A helyiség födémének általános elnevezése a litván lubos LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, DrskŽ 197, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99. Fajta szerinti elnevezések azok a terminusok, amelyek a födémet rendeltetése, funkciója és összetétele szerint nevezik meg. A lakóház födémét hét szinonim terminussal nevezik: két litván terminussal, két szláv jövevényszóval, egy lett jövevényszóval, egy germán jövevényszóval és egy hibrid szóval: lubos LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99, užlos LKŽe, ᵡstalevonia (belarusz nyj. сталя́ванне) LKA I 36, LKŽe, ᵡpacesas (belarusz паўе́ч) LKA I 36, grindys (lett. nyj. grida „födém”) LKA I 36, ᵡdekis (ném. Decke) LKA I 36, ᵡlubavonia (hibrid, litván lubos és szláv -vonia) LKA I 36. Öt fajta szerinti terminus a lakóház födémét minősége, rendeltetése és összetétele alapján nevezi meg. Eredetük szerint három litván, egy szláv és egy hibrid terminusról van szó: juodlubės „rossz, másodlagos födém” ZanavŽ I 576, lubokšliai „deszkadarabokból vagy rudakból gyorsan készített rossz födém” LKŽe, palubys „másodlagos födém” LKŽe, ᵡsupitas (lengy. sufit) „a fekete födémet takaró födém” LKŽe, ᵡgipsdekis (hibrid, gör. gypsos és ném. Decke LKŽe) „vakolt födém” LKA I 36.

188

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

A lakóház melléképületének födémét két szinonim terminus jelöli – egy litván és egy szláv: užlos LKŽe, LKA I 36, ^xviškos (belarusz вьшки) LKŽe. A gabona tárolására szolgáló épület födémét tizenkét szinonim terminus nevezi meg, ezek közül hét litván: kartys LKŽe, lubos LKA I 48, palundai LKŽe, DrskŽ 242, užlelės LKA I 48, užlos LKA I 48, užulaidinis LKA I 48, virdys LKŽe. Ugyanezt a fogalmat négy szláv jövevényszóval és egy hibrid terminussal is megnevezik: ^xgrėdai (orosz гряда „ágyás, sor”, belarusz града „ágyás, sor”) LKA I 49, ^xpakarnės (vö. lengy. podchodny) LKŽe, ^xpalotai (belarusz палаці, orosz полати) LKŽe, ^xstalevonia (belarusz nyj. сталяванне LKA I 36) LKA I 49, LKŽe, ^xlubavonia (hibrid, litván lubos és szláv -vonia) LKA I 48. Az užlos és užlelės terminusok a gabonatároló épület melléképületének födémét is jelölik. Az ilyen födémet az užlikės terminussal is nevezik: LKA I 48. Az ^xgrėdai terminus LKA I 49 a deszkából készült padlásfödémet is jelöli.

Az épület falának megtámasztására szolgáló födémek elnevezéseinek kis csoportját két litván és egy szláv terminus alkotja: virdys LKŽe, grandai LKŽe, ^xviškos (belarusz вьшки) LKŽe. Két fajtaspecifikus terminus a pajták födémét összetétele alapján nevezi meg: riek lės „rudakból készült födém a pajtában vagy másutt, ahol valamit el lehet helyezni, fel lehet akasztani” LKŽe, ZanavŽ II 520, užlaidas „deszkafödém a szérű vagy a pajta ajtaja fölött” LKŽe. Az állattartó épület födémét négy szinonima nevezi meg – két litván, egy szláv és egy hibrid: grįslai LKŽe, KpŽ I 744, užleliai LKŽe, ZanavŽ III 538, ^xgrėdai LKŽe, ^xpagrėdai (hibrid, litván pa- és belarusz града „ágyás, sor” LKA I 49) LKŽe.

A tetőszerkezetek és részeik elnevezései.

A hagyományos lakóházak legrégebbi tetői kontyoltak voltak, alacsony padlástérrel. A XIX. század közepén jelentek meg a čiukuriniai tetők – megtört kontyolt tetők kis háromszögű oromfalakkal és félig nyitott oromzati részekkel. A legkésőbb megjelenő típus a nyeregtető; ezt szalmával, zsindellyel, deszkával, cseréppel vagy bádoggal fedik, a végeit pedig deszkával burkolják (LEB 233). A vizsgált forrásokból kitűnik, hogy az épület felső részét öt terminus nevezi meg – három litván és két szláv: stogas LKŽe, LKA I 34, ZanavŽ III 182, dangtis LKŽe, LKA I 35, palėpė LKŽe, ^xdokas (lengy. dach) LKŽe, DrskŽ 70, LžŽ 61, ^xstriekas (lengy. strzecha) LKŽe, LKA I 35, DrskŽ 352. A stogas, dangtis, dokas és striekas terminusok a tető fajtaneveiként is használatosak. A Lietuvių kalbos atlase (I 35) szerint Litvánia egyes vidékein a doku bádoggal vagy deszkával fedett tetőt, a strieku pedig szalmával fedett tetőt jelent. A Lietuvių kalbos žodynas példáiból kitűnik, hogy a szalmatetőt a stogas és a dangtis terminussal is nevezik, például: Stogas da šiaudinis, kiauras jau Pb LKŽe. Kūlių reikėjo stógui dengti

Terminologija | 2013 | 20

189

Plšk LKŽe. A fedéshez szalmára van szükség Ds LKŽe. A szalmatető egyik típusának megnevezése a litván striegtas LKŽe – ez a kalászokkal lefelé rakott szalmatetőt jelöli. A csűr tetejének külön megnevezése van: apdanga LKŽe.

A tető részeit huszonnégy terminussal nevezik meg. A tető felső részének megnevezései között tizenhat szinonim litván terminus van, például: antstogis LKŽe, bemblys LKŽe, čiukuras LKŽe, kaugas LKŽe, kraigas LKŽe, DrskŽ 164, ZanavŽ I 751, kurtinys ZanavŽ I 816, pasulabis LKŽe, statgalis LKŽe, stogviršis LKŽe, šelmuo LKŽe, viršustogė LKŽe. E szerkezet megnevezései között sok metaforikus terminus található: az elfoglalt hely hasonlósága alapján a szerkezetet természeti jelenségek, állati testrészek és háztartási tárgyak nevével jelölik: gūbrys LKŽe, ketera LKŽe, skiauteris LKŽe, šerys LKŽe, žirklė LKŽe. Vincas Urbutis (1981: 74) azt írta, hogy a ketera metaforikusan értelmezhető – a tető tetejét mintegy az állat púpjához, hátához hasonlítják.

A végrészeket két szláv jövevényszó nevezi meg: ^xčytas (lengyel szczyt) „deszkákkal burkolt tetővég, oromzat, homlokzat” LKŽe, DrskŽ 54, ^xlabėkas (szláv ⁶) „az épület végének lejtős, háromszög alakú tetőrésze” LKŽe, LžŽ 138. A tető széleit négy szinonima jelöli – három litván és egy szláv: bamblys LKŽe, zimblys LKŽe, zvimblė LKŽe, ^xpastriekis (lengyel podstrzesze) LKŽe. Az alsó részeket két litván terminus jelöli: paražė „a szalmatető alsó része” LKŽe, pasterblys „a tető alsó része az épület falával való találkozásig” LKŽe.

A hagyományos épületek tetőszerkezetei három típusba tartoztak: oszlopos, gerendás és szarufás szerkezetűek voltak. Az oszlopos szerkezet a legrégebbi és legkorábban eltűnt szerkezet (MS 2008: 19). Ennek a szerkezetnek a teherhordó rúdjai a két oromfal koszorúgerendáin nyugszanak. Ez a szerkezet Kelet- és Közép-Litvániára jellemző. A későbbi a szarufás szerkezet, amelyben a tető teherhordó rúdjai a falak szarufás koszorúgerendájára támaszkodnak (LLA 1965: 50). A legrégebbi szerkezetet a litván pėdžia terminus jelöli: „függőleges támasz az ősi csűrben a tető megtartására” LKŽe. Leginkább a szarufás szerkezet elemeit megnevező terminusokat jegyezték fel. A tető fő teherhordó rúdját nyolc terminussal nevezik meg, amelyek közül hat litván: gegnė LKŽe, KltŽ 71, KpŽ I 627, ZanavŽ I 420, krakas LKŽe, kreklas LKŽe, KltŽ 120, LžŽ 128, krekva LKŽe, stiegis, az egyik metaforikus – ožys LKŽe. Metafo-

⁶Labėkas, labokas szintén hibridnek tekinthető (Skardžius 1996: 126).

190

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

rikus elnevezés alapjául a külső hasonlóság szolgál; feltehető, hogy ez a terminus az orosz козлы LKŽe szóból ered. A nem litván terminusok párját egy germanizmus és egy hibrid alkotja: ^xsparas (német Spar, Spare Sabaliauskas 1990: 266) LKŽe, ZanavŽ III 136, sparinis (hibrid, német Spar, Spare (Sabaliauskas 1990: 266) és litván -inis) ZanavŽ III 137. A szarufapárt két szinonimával nevezik meg – egy litván és egy szláv terminussal: žagas LKŽe, ^xkazilas (orosz козлы) LKŽe. A szarufákra szegezett lécet két szinonimával jelölik – egy litván és egy szláv terminussal: grebėstas KltŽ 80, KzRŽ I 250, LKŽe, ZanavŽ I 494, lota (lengyel łata, német Latte) LKŽe.

Tizenkét terminus jelöli a szarufákat összekötő keresztgerendákat, és ezek többsége litván: panta „az épület szarufáit összekötő keresztgerenda” LKŽe, ZanavŽ II 329, permetis „a kreklasokat összekötő keresztgerenda” LKŽe, skersinė „keresztgerenda” LKŽe, skersplautis „a szarufákat összekötő keresztgerenda, panta” LKŽe, varža „a szarufákat összekötő gerenda, keresztgerenda, támasz” LKŽe. A litván terminusok közel egyharmada metaforikus: a szerkezet egyik alkotóelemét funkcióbeli vagy más hasonlóság alapján ruhadarab, épületszerelvény vagy állati testrész nevével jelölik: juosta „a szarufákat összekötő keresztgerenda” LKŽe, LzŽ 99, laktelė „a szarufák (sparasok) keresztgerendája, kötőgerendája” LKŽe, vilkausis „a szarufát a szarufás falgerendával összekötő keresztgerenda, permetis” LKŽe. Ezeket a részeket három nem litván terminus is megnevezi: ^xkardielis (lengyel kardel) „a szarufák kötőgerendája, keresztgerenda, amely erősebben tartja a szarufákat” LKŽe, ^xbendelis (német Binder) „a szarufákat megerősítő fa, kötőgerenda” LKŽe, ^xantsparis (hibrid, litván ant- és német Spar, Spare Sabaliauskas 1990: 266) „a szarufák keresztgerendája, kötőgerenda” ZanavŽ I 46. A ^xkaziljuostė hibrid (hibrid, orosz козлы LKŽe és litván juosta) a szarufák keresztgerendáját jelöli LKŽe. A tetővázat a litván grebėstas terminus jelöli LKŽe. A tető koszorúgerendáját metaforikusan, a fejfedőhöz való helybeli hasonlóság alapján nevezik meg: kepurė LKŽe. Ezt a szerkezetet az ^xapičėpas hibrid terminussal is jelölik (vö. 1. оцеп) LKŽe.

A hagyományos épületek tetejét zsindellyel, deszkával, stiegėkkel, bádoggal, náddal (a tengerparti vidékeken), de leggyakrabban szalmával fedték: kévékkel, trakniokkal. A szalmát vagy kalásszal felfelé (ez volt a legelterjedtebb módszer), vagy kalásszal lefelé fektették (Dél-Litvániában) (LLA 1965: 51). A szalmát, illetve annak kötegeit megnevező terminusok csoportja a legnagyobb: tizenhat, többnyire litván terminusból áll. A kisebb kötegeket három szinonim litván terminussal nevezik: bamblys LKŽe, ZanavŽ I 108, zimblys LKŽe, raišalas LKŽe. A hosszú kötegeket négy litván terminus jelöli: ilginiai „egész, meg nem tört, össze nem kevert rozsszalma” LKŽe, kūlys „nagy

Terminologija | 2013 | 20

191

„hosszú szalmacsomó tetőfedéshez” LKŽe, kūlynė „kis szalmacsomó (általában három marékból) tetőfedéshez” LKŽe, motelė „hosszú szalmából kötött kis csomó, amelyet a szalmatető széleinek fedésére használnak” LKŽe. A beszélt nyelvben a kūliu szót kőre is használják: A kövek felhevülnek [a fürdőben], vizet öntünk [rájuk], hogy gőz legyen, és meleg vízzel mosakodunk Gršl. Nem lesz elég kő az alapozáshoz Tl LKŽe. A kő elnevezése azonban a žemaitiaiakra jellemző, és feltételezik, hogy kur eredetű szó (Vitkauskas 1966: 163). A helytörténészek munkái szerint Žemaitijában a szalmacsomókat ilginiais néven említik (LLA 1965: 51). A szalmacsomó széleinek fedésére szolgáló elnevezések csoportját kilenc szinonima alkotja; közülük hét litván, például: damblis LKŽe, dvikūlė LKŽe, DrskŽ 81, kūlaitis LKŽe, kūlelis LKŽe, kulikas LKŽe, pasterblys LKŽe. Az ilyen csomót egy madár nevével is jelölik – šarkiukai LKŽe. Ezenkívül egy szláv jövevényszó és egy hibrid is megnevezi: špyga (brus. фіга, l. figa, rus. фуа) LKŽe, ˟burčiukas (hibr., vok. Borte LKŽe és lit. -iukas) LKŽe.

A hagyományos épületeknél a szalmát a tető keresztirányú rudaihoz lécekkel és vesszőkkel rögzítették. Az etnográfusok munkái többféle lécnevet említenek, például: gniutelės, klotės. A vesszőket kliugelės néven nevezik (LEB 235). A beszélt nyelv vizsgált forrásaiból kitűnik, hogy a szorítólécek elnevezéseinek csoportját tizennyolc szinonim terminus alkotja; közülük tizenhárom litván: klostė LKŽe, blakštas LKŽe, klotė LKŽe, DūnŽ 142, krekvelė LKŽe, matarelis LKŽe, prieraišas LKŽe, stoglazdė LKŽe, strieglazdė LKŽe, šatra LKŽe, šegždė LKŽe, verpstelė LKŽe, varža LKŽe, vija LKŽe, DrskŽ 459. A szorítóléceket és rudakat két lett jövevényszóval, egy szláv jövevényszóval és két hibriddel is jelölik: gniutelė (lett gņuta, gņutele) LKŽe, kniutė (lett gņuta, gņutele) LKŽe, lota (l. łata, vok. Latte) LKŽe, KltŽ 153, KzRŽ I 466, ZanavŽ II 98, kraikl otė (hibr., lit. kraikas és német Latte) ZanavŽ I 751, prielotė (hibr., lit. prie- és német Latte LKŽe) LKŽe. A szalmát hozzákötő vesszőket két litván szinonimával nevezik meg: prieraišas LKŽe, prievija LKŽe.

A szalmatetőt rögzítő és védő szerkezeti elemeket slogščiais, kryžiokais (Dél-Litvániában, Suvalkijában, a tengerparti körzetekben), lėkiais (Litvánia egész területén) nevezik (LLA 1965: 51, 71). A vizsgált forrásokból kiderül, hogy a tető rögzítőelemeit tizenhét, különböző eredetű terminus jelöli. Tizennégy terminus litván, például: gegnė „szalmatető tetején lévő tetőléc, tetőgerinc” LKŽe, kreginis „tetőn lévő keresztlécek” LKŽe, kreigamedis „keresztbe tett bot a tetőn, hogy a szél ne vigye el a gerincet” LKŽe, kreiglys „tetőgerinc” LKŽe, krekvos „keresztbe tett lécek a tetőn, hogy”

192

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

szalmatető gerince” LKŽe, lėkis „két összeütött léc, amelyet a tetőgerincre erősítenek, hogy a szél ne tépje szét; gerinc, tetőgerinc” LKŽe, slogstis „két keresztbe tett léc, amely a tetőgerincet tartja; gerinc, tetőgerinc” LKŽe, svarlas „két összeütött léc, amelyet a szalmatető gerincére erősítenek, hogy a szél ne tépje szét” LKŽe, žaginėlis „a tető megerősítése tetőgerinc-rögzítőkkel” LKŽe, žarginys „tetőgerinc-rögzítő, gerincdísz” LKŽe. A védőszerkezetet állatnevekkel is jelölik: šarkiukai „keresztbe ütött botok a szalmatető gerincének megerősítésére” LKŽe, ož eliai „kereszt alakú rudak, amelyekkel leszorítják a tetőgerincet; tetőgerinc-rögzítők” LKŽe, kiškis „tetőgerinc-rögzítő, keresztbe tett lécek a szalma visszatartására” LKŽe, žirgelis „a tetővégek díszítése” LKŽe. Az állatnevek az elemek díszítő rendeltetéséből erednek. A leggyakoribb díszítőmotívumok a lófejek és a madarak. A madármotívumok közül a kakasfej volt a leggyakoribb; ez a žemaitiaiakra jellemző (LLA 1965: 74). Ugyanezt a szerkezetet egy szláv jövevényszóval és két germán jövevényszóval is nevezik: ^xragavikas (l. dial. rogownik) „a tetőgerincet rögzítő keresztléc” LKŽe, ^xgėvelis (német dial. Gevel, német Giebel) „két összeütött léc, amelyet a tetőgerincre erősítenek, hogy a szél ne tépje szét; gerinc, tetőgerinc, kis tetőgerinc” LKŽe, ZanavŽ I 443, ^xžėgliai (német Segel) „két keresztbe tett rúd, amely a tetőgerincet erősíti; tetőgerinc-lécek” LKŽe.

A más típusú fedéseket jelölő terminusok száma jóval kisebb. A hasított tetőfedő zsindely elnevezéseinek kis csoportját öt szinonim terminus alkotja – kettő litván, kettő szláv és egy germán: lentelė LKŽe, skiedra LKŽe, gontas (l. gont) LKŽe, KpŽ I 703, ZanavŽ I 480, ^xdronyčia (l. dranica) LKŽe, DrskŽ 73, ^xskindelis (német Schindel) LKŽe. A cserépből készült fedőanyagot hét szinonim terminussal nevezik meg: egy litván terminussal, három szláv jövevényszóval, egy lett jövevényszóval, egy germán jövevényszóval és egy hibriddel: stiegelė (vö. lit. stiegti Skardžius 1996: 77, lett tēgula Fraenkel 1962: 904) LKŽe, čerpe (vö. belarusz чэран) LKŽe, DūnŽ 61, KzRŽ I 107, KpŽ I 283–284, ^xdokauka (l. dachówka) LKŽe, KpŽ I 430, koklis (belarusz кахля, német Kachel) LKŽe, KltŽ 116, kėgelis (vö. lett kēglis) LKŽe, ^xdek panė (német Dachpfanne) LKŽe, stogplytė (hibr., lit. stogas és belarusz плита LKŽe) LKŽe. A fémlemezt három szinonim kölcsönszó jelöli – finn, szláv és germán eredetű: skarda (finn. Fraenkel 1962: 797; Sabaliauskas 1990: 227) „vasból vagy más fémből készült lemez” LKŽe, DūnŽ 326, ZanavŽ III 67, ^xblėka (belarusz бляха, l. blacha LKŽe, Smoczyński 2007: 63) LKŽe, KltŽ 22, LzŽ 37, KpŽ I 201, ZanavŽ I 150, ^xblėta (germ.) LKŽe. V. Urbučio szerint nyugaton ismert a szókezdő hangsúlyú

Terminologija | 2013 | 20

193

A blėta hangsúlyozású alak germanizmus, amely közvetlenül a német Blatt szóból ered. A cirkumflexes hangsúlyú blė̀tą (blė̃tą) és blėka alakok szláv közvetítéssel kerülhettek a nyelvbe (Urbutis 2009: 402).

A deszkák és a téglák elnevezései.

A különféle szerkezetekbe beépülő, fából kifűrészelt hosszúkás lapot három szinonimával nevezik meg – egy litván, egy szláv és egy germán eredetűvel: lenta LKŽe, DrskŽ 189, KltŽ 144, KzRŽ I 444, LzŽ 145, ZanavŽ II 54, lota (l. lata, ném. Latte) LKŽe, ⁽ˣ⁾dielė (ném. Diele) LKŽe, ZanavŽ I 277. A fajtanevek a deszkákat rendeltetésük, készítésük sajátosságai, méretük és minőségük szerint különböztetik meg. Rendeltetésük szerint a deszkákat többnyire litván terminusokkal nevezik meg, például: antlubė „a mennyezeti deszkák illesztésénél felszegezett deszka” LKŽe, antslenkstis „a küszöbre felszegezett deszka” LKŽe, drablentė „az alap fölé vízszintesen szegezett deszka, hogy a víz ne folyjon át az alapon” LKŽe, durstyk las „padlóhoz való deszkadarab” LKŽe, luba „mennyezeti deszka” LKŽe, pavartė „a csűr kapujának alsó részénél elhelyezett deszka” LKŽe, DrskŽ 254, pėra (vö. l. piere Fraenkel 1962: 573) „az épület külső oldalát burkoló deszkák egyike” LKŽe, perlენტė „keresztben futó deszka” LKŽe, prieduris „az ajtófélfát takaró deszka” LKŽe, užlaidinys „a felső koszorúhoz szegezett deszka (a fal esőtől való védelmére)” LKŽe, vėj alentė „a tető végén, a lécekre szegezett, a tetőt széltől védő deszka” LKŽe, vėtrinė „a lécek végéhez szegezett deszka, amely megóvja a tetőt a széltől” LKŽe. Két terminus nem litván eredetű – az egyik szláv, a másik hibrid: ⁽ˣ⁾šaliauka (l. szalówka) „a ház falának burkolására szolgáló deszka” LKŽe, DrskŽ 364, ⁽ˣ⁾vėtrauka (hibrid, lit. vėtra és szláv -ovka) „a tető végére szegezett deszka, amely a széltől véd” LKŽe. A széldeszkáról lefűrészelt deszkát hat, különböző eredetű terminussal nevezik meg: egy litván, három szláv, egy germán és egy hibrid terminussal: šonlentė LKŽe, ⁽ˣ⁾tartyčia (l. tarcica) LKŽe, ⁽ˣ⁾apal ka (l. opalka) LKŽe, KpŽ I 45, balanas (belarusz болона Fraenkel 1962: 31) LKŽe, ⁽ˣ⁾švartė (német nyj. schwarte), ⁽ˣ⁾pašvartė (hibrid, lit. pa- és német nyj. schwarte LKŽe) „a széldeszkáról elsőként lefűrészelt deszka, kéregdeszka” LKŽe. A litván skerslentė terminus az összenőtt fából kifűrészelt deszkát jelöli LKŽ. A vékony deszkát két szinonimával nevezik meg – egy germán és egy szláv eredetűvel: lystė ZanavŽ II 85, ⁽ˣ⁾dronvčia (l. dranica) LKŽe, KltŽ 52. A vastag deszkát két szinonim germán eredetű szóval nevezik meg: ⁽ˣ⁾dilė (ném. Diele) LKŽe, ⁽ˣ⁾planka (német nyj. planke) LKŽe; a silány deszkát pedig a litván lentpalaikė terminussal nevezik meg DūnŽ 173.

A deszka részeit többnyire nem litván eredetű terminusokkal nevezik meg, például: lentgalys LKŽe, KzRŽ I 444, ZanavŽ II 54, ⁽ˣ⁾plozas (belarusz плаз) „lapos

194

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

rész, felület (deszkáé)” LKŽe, ^xabzojus (l. obz oj LKŽe) „a deszka le nem fűrészelt széle” KzRŽ I 2, ^xbuomkantis (német nyj. bōm, ném. Kante) „a deszka lekerekített széle” LKŽe. A deszka peremét három szinonimával nevezik meg – két litván és egy germán eredetű terminussal: briauna LKŽe, KltŽ 25–26, žambas LKŽe, ^xkanta (ném. Kante) LKŽe, DrskŽ 137.

A deszkák csapjainak, bevágásainak és hornyainak elnevezéseit négy, különböző eredetű terminus alkotja: egy litván, egy szláv, egy germán és egy hibrid: spraudis LKŽe, ^xš puntas (l. szpunt) LKŽe, ^xgropa (középfelnémet alsó nyj. grope) LKŽe, ^xpatelka (hibrid, lit. patelė és szláv -ka) LKŽe.

Az agyagból készült terméket két szláv jövevényszóval nevezik meg: plyta (belarusz plita, l. plyta Fraenkel 1962: 625) LKŽe, DrskŽ 273, ZanavŽ II 440, ^xcegla (l. cegła) LKŽe. Az építkezésben felhasznált téglatörmeléket három szinonim hibrid terminussal nevezik meg: plytgalys (hibrid, belarusz nлima és lit. galas) LKŽe, ZanavŽ II 440, ^xplytstukis (hibrid, belarusz nлima és német nyj. stuk, stak) LKŽe, pusplytė (hibrid, lit. pusė és belarusz nлima) LKŽe.

2. A TERMINUSOK TÖBBJELENTÉSŰSÉGE ÉS HOMONÍMIÁJA

A népi építészeti terminológiára – amelyet a jelentések kisfokú pontossága és szemléletessége jellemez – jellemző a többjelentésűség. A többjelentésűséget a szakkifejezések határainak meghatározatlansága, a jelentések fejlődése, illetve az elnevezés bizonyos asszociációk alapján történő átvitele okozhatta. E terület terminológiájában különféle kapcsolatokkal összefüggő többjelentésű terminusok találhatók: közeli fogalmakat megnevező terminusok, a hovatartozás, a rendeltetés és az összetétel megkülönböztető jegyeit hordozó terminusok, továbbá asszociatív és metaforikus kapcsolatban álló vagy bizonytalan jelentéskapcsolatú terminusok (bővebben lásd Stunžinas 2009: 68–92). A különböző mikrorendszerek terminusainak többjelentésűsége eltérő lehet. Például a gazdasági épületek terminológiájának mikrorendszerében a többjelentésű terminusok leggyakrabban közeli, a rendeltetésbeli különbségek jegyeit hordozó fogalmakat neveznek meg (bővebben lásd Stunžinas 2012: 184–198). A lakóház és részeinek terminológiájában a többjelentésű terminusok közeli, a rendeltetés megkülönböztető jegyeit hordozó fogalmakat, vagy különböző kategóriákba tartozó, közös rendeltetési jegyekkel bíró fogalmakat jelölhetnek (bővebben lásd Stunžinas 2009: 68–92).

A szerkezeteket és azok alkotórészeit jelölő terminusok mintegy egyötödének azonos az alakja, de eltérő a jelentése – nyolcvannégy terminus harminchét többjelentésű vagy homonim terminussort alkot. Ezek túlnyomórészt többjelentésű terminusok, amelyek különböző

Terminologija | 2013 | 20

195

Az ugyanazon a helyen található vagy hasonló helyet elfoglaló szerkezeteket, a szerkezeteket és azok alkotóelemeit, illetve a különböző, egymás mellett elhelyezkedő szerkezeti elemeket jelölő terminusok (16 sor), például: ^xbalanka „ablakkeret” LKŽe, KpŽ I 139 – ^xbalanka „ablaküveg” LKŽe, bamblys „szalmatető széle” LKŽe – bamblys „a tetőre helyezett kis szalmacsomó” LKŽe, ZanavŽ I 108, gegnė „tetőgerinc” LKŽe, KltŽ 71, KpŽ I 627, ZanavŽ I 420 – gegnė „a szalmatető tetején lévő teher” LKŽe, grebėstas „a tető váza” LKŽe – grebėstas „a szarufákra szegezett rúd” KltŽ 80, KzRŽ I 250, LKŽe, ZanavŽ I 494, ^xlanginyčia „ablakredőny” DrskŽ 184, KltŽ 137 – ^xlanginyčia „ablakpárkány” LKŽe, pamatas „az építmény alsó része, amelyre az egész építmény támaszkodik” LKŽe, LKA I 35 – pamatas „az épület körüli, kívülről a fal mentén (vagy a kő-, illetve falazott alap mentén) felhalmozott föld” LKA I 35, pasterblys „a tetőnek az épület faláig érő alsó része” LKŽe – pasterblys „az alsó léchez kötött szalmaköteg” LKŽe, prieraišas „a tetőszalma leszorítására szolgáló léc” LKŽe – prieraišas „a szalmának a léchez kötésére szolgáló vessző” LKŽe, šarkukai „a szalmatető gerincének megerősítésére keresztben összeszegezett rudak” LKŽe – šarkiukai „összecsavart szalmacsomók, amelyeket a tetőfedés elkezdésekor használnak” LKŽe, varčia „ajtótok” LKŽe – varčia „csűrajtó” LKŽe, ^xviškos „a magtár boltíves mennyezete” LKŽe, LKA I 49 – ^xviškos „a pajta mennyezete” LKŽe. Ezekben az esetekben a többjelentésű terminusok közös jellemzője az elfoglalt hely.

A többjelentésű terminusok egy része egymáshoz közeli fogalmakat nevez meg, és eltérő elhelyezkedésű, összetételű vagy rendeltetésű szerkezeteket, illetve szerkezeti elemeket jelöl (11 sor), például: ^xdronyčia „vékony tetőfedő deszka” LKŽe, DrskŽ 73 – ^xdronyčia „vékony deszka” LKŽe, KltŽ 52, ^xlubavonia „lakóház mennyezete” LKA I 36 – ^xlubavonia „csűr mennyezete” LKA I 48, prielangis „az ablakkeretet borító deszka” LKŽe – prielangis „ablakpárkány” LKŽe, ^xstalevonia „lakóház mennyezete” LKA I 36, LKŽe – ^xstalevonia „csűr mennyezete” LKA I 49, LKŽe, ^xšlengė „ablakkeret” LKŽe – ^xšlengė „ajtókeret” LKŽe, užlangė „ablak fölötti polcocska” LKŽe – užlangė „külső ablakpárkány” LKŽe, užlelės „csűr mennyezete” LKA I 48 – užlelės „a csűr toldalékának mennyezete” LKA I 48, vyriai „fa nyitószerkezet” LKA I 55 – vyriai „fém nyitószerkezet” LKA I 55.

Néhány többjelentésű terminus rokon fogalmakat és alárendelt fogalmakat jelöl (7 sor), például: dangtis „tető” LKŽe, LKA I 35 – dangtis „szalmatető” LKŽe, LKA I 35, ^xgrėdai „csűr mennyezete” LKA I 49 – ^xgrėdai „deszkából készült csűrmennyezet” LKA I 49, lubos „helyiség mennyezete” LKŽe,

196

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

LKA I 36, DūnŽ 181, DrskŽ 197, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99 – lubos „lakóház mennyezete” LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99 – lubos „csűr mennyezete” LKA I 48, stogas „tető” LKŽe, LKA I 34, ZanavŽ III 182 – stogas „szalmatető” LKŽe, LKA I 34, ZanavŽ III 182, vartai „ajtó” LKŽe – vartai „nagy kétszárnyú ajtó” LKŽe. Egyes terminusokat egész–rész viszony kapcsol össze, és egy szerkezetet, illetve annak részét nevezik meg (2 sor): gegninis „a gerendakoszorú felső sora” LKŽe – gegninis „a fal legfelső gerendája (falkoszorú), amelyre a szarufákat állítják” LKŽe, KpŽ I 627, stakta „ajtókeret” LKŽe – stakta „az ajtókeret felső része” LKŽe.

A homonimapárt különböző eredetű terminusok alkotják: a litván grindys „deszkapadló” LKA I 37, KzRŽ I 255, KpŽ I 742, ZanavŽ I 507 és a lett grindys (lett nyj. grīda „mennyezet”) „lakóház mennyezete” LKA I 36.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az élő nyelv forrásaiban számos hagyományos népi terminus található, amelyek az épületszerkezeteket és azok alkotóelemeit jelölik. 422 terminus több mint 200 hagyományos épületszerkezetet és azok részeit nevezi meg. Legnagyobb arányban a tető és részei (32%), valamint a falak és részeik (20%) megnevezései szerepelnek; valamivel kevesebb terminus jelöli az ajtókat, ablakokat és részeiket (11%, illetve 9,5%), a helyiségek mennyezeteit (9,5%), valamint a deszkákat (9,5%). Kevés terminus jelöli a padlókat (4,7%), az alapokat és tartozékaikat (2,4%), illetve a téglákat (az összes terminus 1,4%-a).

2. A hagyományos épületszerkezetek és részeik terminológiája litván: a litván egyszavas és összetett terminusok az összes terminus csaknem kétharmadát (63%) teszik ki. Az idegen eredetű terminusok aránya több mint egynegyed (28,9%), a hibrid és vegyes összetételű terminusoké pedig kevesebb mint egytized (8,1%). A jövevényszavak között a szláv elemek dominálnak: az összes jövevényszó több mint kétharmadát (70%) alkotják. A germanizmusok aránya meghaladja az egyötödöt (21%), a latinizmusoké pedig kevesebb mint egytized (9%).

3. A szerkezetek és részeik csaknem egyharmadát (30%) több terminus nevezi meg. A fogalmakat leggyakrabban hosszú szinonimasorok jelölik: az öttagú és annál hosszabb sorok az összes szinonimasor több mint egyharmadát (37%) teszik ki. A kéttagú szinonimasorok aránya kevesebb mint egyharmad (30%), a háromtagúaké egynegyed (24%), a négytagúaké pedig az összes szinonimasor egytizenketted része (8%). A legnagyobbak a leszorító lécek (18) és a tető

Terminologija | 2013 | 20

197

a felső rész elnevezéseinek (16 szinonima) csoportja. Eredetük szerint az eltérő eredetű terminusokat tartalmazó szinonimasorok vannak túlsúlyban (90%).

4. Az épületszerkezetek és részeik terminológiájának hierarchikus szerkezete egyszerű. A terminusok leggyakrabban kétszintű hierarchiát alkotnak, a fogalmaknak csak kis részét nevezik meg háromszintű terminusokkal. A vizsgált terminusok egyharmada (31%) fajfogalom terminusa. Ezek a fogalmakat leggyakrabban hovatartozásuk (34%), rendeltetésük (25%) vagy helyük (18%) alapján nevezik meg, jóval ritkábban a szerkezeti sajátosságok (11%), a méret (7%) vagy a minőség (4%) alapján.

5. Egyes terminusok (3%) bizonyos asszociációk alapján nevezik meg a fogalmakat. A szerkezeteket és részeiket metaforikusan állatok, azok részei, háztartási tárgyak, az emberi test részei és természeti tárgyak elnevezéseivel jelölik. A metonimikus terminusok az alkotóanyag alapján nevezik meg a fogalmakat.

6. A terminusok egyötödének (19%) az alakja azonos, jelentése viszont eltérő. Többségük többjelentésű terminus, amely különböző, hasonló helyet elfoglaló szerkezeteket és/vagy azok alkotóelemeit jelöli, illetve olyan, közeli fogalmakat megnevező terminus, amely különböző helyű, összetételű vagy rendeltetésű szerkezeteket vagy azok alkotóelemeit jelöli. Ritkábban a többjelentésű terminusok nem- és fajfogalmakat neveznek meg, vagy egy szerkezetet és annak részét jelölik. A homonimapárt azonos alakú, de eltérő eredetű terminusok alkotják.

ŠALTINIAI

DrskŽ – Druskininkų tarmės žodynas. Sud. G. Naktinienė, A. Paulauskienė, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1988.

DūnŽ – V. Vitkauskas. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976.

KltŽ – A. Vilutytė. Kaltanėnų šnektos žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.

KzRŽ I – A. Pupkis. Kazlų Rūdos šnektos žodynas A–M, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.

KpŽ I – K. Vosylytė. Kupiškėnų žodynas A–H, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007.

LžŽ – J. Petrauskas, A. Vidugiris. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985.

LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1. Leksika. Red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt.

ZanavŽ I–III – Zanavykų šnektos žodynas 1. A–K, 2. L–R, 3. S–Ž, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 2003–2006.

LITERATŪRA

Fraenkel E. 1955–1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch I–II, Heidelberg: Carl Winter. Universitätsverlag, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

LEB – Lietuvių etnografijos bruožai, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1964.

LLA 1965: Lietuvių liaudies architektūra 1. Kaimo gyvenvietės ir gyvenamieji namai, Vilnius: Mintis.

MS 2008: Medinė statyba: jaukių namų žinynas, Kaunas: UAB „Dangus“.

Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

198

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

Skardžius Pr. 1996: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Smočyński W. 2007: Lietuvių kalbos etimologinis žodynas, Vilnius: Vilniaus universitetas.

Stunžinas R. 2008: Variantiniai statybos liaudies terminai Lietuvių kalbos žodyne. – Terminologija 15, 111–130.

Stunžinas R. 2009: Daugiareikšmiai ir homoniminiai statybos liaudies terminai. – Terminologija 16, 68–92.

Stunžinas R. 2010: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių liaudies terminijos sinonimija. – Terminologija 17, 130–142.

Stunžinas R. 2011: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių rūšiniai liaudies terminai. – Terminologija 18, 142–153.

Stunžinas R. 2011: Statybos liaudies terminai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Stunžinas R. 2012: Ūkinių pastatų liaudies terminija. – Terminologija 19, 184–198.

Urbutis V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas.

Urbutis V. 2009: Baltų etimologijos etiudai 2, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Vitkauskas V. 1966: Apie kai kurių žemaitiškų žodžių vartojimą. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 155–168.

VLE II 2002: Visuotinė lietuvių enciklopedija 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Клепикова Г. П. 1974: Славянская пастушеская терминология, Москва: Наука.

FOLK TERMINOLOGY OF BUILDING CONSTRUCTIONS AND THEIR PARTS

The article deals with folk terminology of constructions and their parts of traditional Lithuanian buildings in respect of concepts, origin and semantic relations: synonymy, polysemy and hierarchy. The researched terms are taken from various lexicographical sources of Lithuanian folk terminology.

There are 422 terms in the researched sources which name about 200 different constructions and their parts. The majority of terms name roof and wall constructions and their parts, for example dangtis (roof), kraigas (ridge), gegnė (rafter), siena (wall), sienojas (log), pamatinis (main log). A smaller part of the terms name door and window constructions and their parts, room coverings and planks, for example durys (door), stakta (door frame), langas (window), apylangės (window frame), lubos (ceiling), juodlubės (sound boarding), lenta (plank), špuntas (rebate). A few terms name flooring, foundation, foundation parts and bricks, for example grindys (floor), pamūra (foundation), papamatis (foundation stones), plyta (brick).

The majority of terms are of Lithuanian origin (63%), for example asla (dirt floor), pamatas (foundation), užlos (ceiling). Slavic, Germanic and Latvian borrowings make up more than one quarter (28.9%), hybrids and terms with mixed composition – less than one tenth (8.1%), for example dokas (Pol. dach) ‘roof’, švelys (Germ. Schwelle) ‘lower balk’, stūrys (Latv. stūris); pamūra (Lith. pa- and Sl. mur) ‘foundation’, molinė (Lith.) padlaga (Sl. podłoga, Belar. падлога) ‘dirt floor’.

Less than one third (30%) of the researched constructions and their parts are named using more than one term. Lines of synonyms naming constructions are rather long and they consist of synonyms of different origin. Groups of names for laths and roof tops are the largest – they consist of 18 and 16 terms.

Terms naming constructions have a simple hierarchy. Usually terms make a two-level hierarchy and only a few terms make a three level hierarchy. One third of terms can be viewed as specific terms. Such terms name constructions and their parts of different dependence, purpose or place, for example pamatas ‘foundation’, podmūrauka ‘masonry foundation’.

Terminologija | 2013 | 20

199

One fifth of terms are polysemous. Most often polysemous terms name different constructions or parts of constructions of the same place, for example balanka ‘window frame’ – ‘window glass’, grėbestas ‘roof frame’ – ‘rafter lath’. Other terms name generic and specific concepts or name construction and part of it, for instance dangtis ‘roof’ – ‘straw roof’, stakta ‘door frame’ – ‘top of door frame’. Pairs of homonyms consist of terms of different origin – Lithuanian grindys ‘floor’ and Latvian grindys (from Latvian grīda ‘ceiling’) ‘ceiling’.

Gauta 2013-10-04

Robertas Stunžinas

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

E. paštas [email protected]

200

Robertas Stunžinas

Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija