Pastatų konstrukcijų ir jų sudedamųjų dalių liaudies terminija

180 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és azok alkotóelemei | liaudies terminija Az épületszerkezetek és azok alkotóelemeinek népi terminológiája RobeRtas stUNŽINas Lietuvių kalbos institutas KULCSSZAVAK: építőipari népi terminusok, épületszerkezetek elnevezései, szinonimák, többjelentésű terminusok, fölérendelt terminusok, alárendelt terminusok A hagyományos épületek, építmények és azok részei, valamint az építőipari eszközök és anyagok a terminológia, amely gazdag és érdekes lexikai réteg, és a vidék kutatóinak olyan munkáiban tudományos terminológia fontos forrását jelentik. E terminológia jelentős része népi rögzítették, amelyekben a tanyasi épületek, építmények és azok részeinek sajátosságait, regionális hasonlóságait és különbségeit írják le. Számos építőipari népi terminus az élő nyelv tényeit rögzítő forrásokban található – a nyelvjárási szótárakban, a Litván nyelv atlaszában, valamint az akadémiai Litván nyelv szótárában. E források terminusainak és mikrorendszereinek elemzése megmutatja a lakóés gazdasági épületeket megnevező terminológia kifejezőeszközeinek változatosságát, regionalitását, szemléletességét, szinonimitását, többjelentésűségét, homonímiáját és hierarchikus kapcsolatait (a lakóház és a gazdasági épületek terminológiájának mikrorendszereiről bővebben lásd Stunžinas 2010: 130–142; 2011: 142–153; 2012: 184–198). Az etnográfusok munkáiban szintén sok szó esik a hagyományos épületek alkotóelemeiről; itt megtalálhatók a fő szerkezetek és azok részeinek elnevezései, pl.: čerpė LEB 233, gontai LEB 233, grebėstas LEB 233, grindys LEB 211, kazilas LEB 233, kraigas LEB 235, lota LEB 233, lubos LEB 211, ožys LEB 235, pamatas LEB 230, sąlaida LEB 232, sąspara LEB 210, siena LEB 220, skarda LEB 233, sluogstis LEB 235, sparas LEB 233, stogas LEB 211, šulas LEB 231, vėtrinė LEB 233. Lényegesen több, az épületszerkezeteket és azok részeit jelölő népi terminus található az élő nyelv adatait közlő forrásokban. A tanulmány célja, hogy e források épületszerkezeteinek és azok részeinek terminológiáját a megnevezett fogalmak, a terminusok eredete, valamint a szemantikai – szinonimitási1, 1 Ebben a tanulmányban, akárcsak a korábbiakban, a népi terminológiát a népnyelv terminusainak összességeként vizsgáljuk, amelyben a szinonimitás és a többjelentésűség egyaránt megnyilvánul. A népi terminusok egy nyelvjárás keretein belül is vizsgálhatók, annak terminusrendszereként (bővebben lásd Клепикова 1974: 31). 181Terminologija | 2013 | 20 többjelentésűségi, homonimiai és hierarchikus – kapcsolatok szempontjából elemezze. Az anyagot a következő forrásokból vettük: a Litván nyelv akadémiai szótárából (elektronikus kiadás), a druskininkai nyelvjárás szótárából, a kaltanėnai beszéd szótárából, a Kazlų Rūda-i beszéd szótárából (I. köt.), a kupiškėnai szótárból (I. köt.), a lazūnai žodyno, Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodyno, Zanavykų šnektos žodyno nyelvjárásból (I–III. köt.), valamint a Litván nyelv atlaszából (I. köt.). Összesen 422 különböző2 népi terminust3 elemzünk. 1. A FOGALMAK, A TERMINUSOK EREDETE, A SZINONIMITÁS ÉS A HIERARCHIKUS KAPCSOLATOK A hagyományos litván épületeknek számos regionális sajátosságuk volt. Például a žemaitiai házra jellemző a hosszú és széles épülettömb, az alacsony, függőlegesen deszkázott falak, a masszív, szalmával fedett, kontyolt nyeregtető, valamint a ház összetett alaprajza. Az aukštaitiai lakóépület épülettömbje hosszú és keskeny, falai közepes magasságúak, teteje pedig nyeregtetős, szalmával fedett. A bejárathoz előtereket építettek, az épület teljes területét pedig két keresztirányú fallal három fő részre osztották. Suvalkija hagyományos lakóházai számos közös vonást mutatnak a žemaitiai és aukštaitiai lakóházakkal. A hagyományos litván épületeknek azonban közös szerkezeti sajátosságaik is voltak – jellemzőek rájuk a vízszintesen fektetett rönkökből készült falak, a sarokkötések, a kontyolt, sátortetős vagy nyeregtetős formájú szalmatető, a kőalapok stb. (LEB 216–224). Az alapok és részeik elnevezései. Litvániában a kőalapoknak nincsenek hagyományai – a legtöbb régi épületet közvetlenül a földre építették. A téglaalapok a XVII. századtól adatolhatók (MS 2008: 18). Az élőnyelvi forrásokból látható, hogy az alapot három terminussal nevezik – litván, szláv és hibrid terminussal: pamatas „az építmény alsó része, amelyre az egész építmény támaszkodik” LKŽe, LKA I 35, fundamentas (a belorusz хундамент szóból, Fraenkel 1962: 3054) LKA I 35, KzRŽ I 200, pamūra (hibr., litván pair l. mur LKŽe) LKA I 35. Fajtamegnevezéseknek tekinthetők a kőés falazott alapokat megnevező terminusok – egy litván, egy szláv és egy hibrid: papamatis „kövek az 2 A vizsgált forrásokban számos terminusváltozat található, amelyeket e tanulmányban nem tekintünk külön terminusoknak (a változat fogalmáról bővebben lásd Stunžinas 2008: 111–112). Csak a fő változatokat elemezzük; ezeknek a legszélesebb körben használt vagy a forrásokban fő változatként számon tartott terminusokat tekintjük. 3 A tanulmány a szerző disszertációjának anyagára támaszkodik (lásd Stunžinas R. A népi építészeti terminusok, Vilnius, 4 Zárójelben a terminus eredete és forrása van feltüntetve. 2011). 182 Robertas Stunžinas | Az épületek szerkezetei és azok alkotóelemei | liaudies terminija alapgerendából, alapzat” LKŽe, DūnŽ 238, ˣpodmūrauka (l. podmurwka LKŽe) „falazott alapzat” LKA I 36, pamūrė (hibr., liet. pair l. mur LKŽe) „falazott alapzat” LKA I 35, DrskŽ 243. Az alapozás nélkül épített épületekre jellemzők az agyaggal betapasztott, nedvességtől és fagytól védett szerkezetek. Az cijos – pašaliai. Jie buvo daromi iš molio ir žvyro apatiniams vainikams alapzat megerősítésének ez a módja a XIX. századig jellemző volt a lakóépületekre (LLA 1965: 46). A tárgyalt szerkezeteket két litván terminus jelöli: pašalys „a lakóépület külső oldalán, a fal mentén lévő hely” LKŽe, pamatas „a fal mentén (vagy a kővagy falazott alapzat mellett), kívülről felhalmozott föld” LKA I 35. Az alapzathoz kapcsolódó egyéb szerkezeteket két litván terminus jelöli: antpamatis „a ház körül, az alapzat mentén hőszigetelés céljából felhalmozott föld megemelése” LKŽe, popėdis „a csűr lábának alapköve” LKŽe. A padló elnevezései. A hagyományos lakóházakban, csűrökben, szénapajtákban és előszobákban az agyagpadlót a XIX. századig döngölték. A XIX–XX. században épült falusi lakóházakban már deszkapadlót fektettek. A döngölt padlók fennmaradtak a XX. században épült aukštaitiai lakóházak előtereiben és kamráiban, a žemaitiai házak nagy kéményeiben, valamint a gazdasági épületekben (VLE II 2002: 82). A vizsgált forrásokból kitűnik, hogy a döngölt padlózatot tizenkét terminussal nevezik meg – kilenc egytagúval és három kéttagúval. Nyolc egytagú terminus litván, egy pedig lett: asla LKŽe, LKA I 36, DrskŽ 20, KzRŽ I 29, grendymas LKA I 37, DrskŽ 111, KzRŽ I 251, LzŽ 86, ZanavŽ I 496, grinda LKŽe, kluonas LKA I 37, laitas LKŽe, LKA I 37, plonas (la. plāns) LKA I 37, LKŽe. A funkcionális hasonlóság alapján a padlózatot metaforikusan az emberi testrész nevével nevezik meg – padas LKŽe, LKA I 37, KltŽ 195. A padlózatot metonimikusan az alkotóanyaga alapján is megnevezik – molis LKA I 37, žemė LKŽe, LKA I 37. Az egyik kéttagú terminusnak mindkét alkotóeleme litván, kettőnek pedig szláv főés litván alárendelt alkotóeleme van: molio grindys LKA I 37, molinė ˣpadlaga (l. podłoga, brus. пaдлoгa) LKA I 37, molinis ˣpamastas (l. pomost LKŽe) LKA I 37. Az asla terminust a deszkapadló jelentésében is használják. Ezt a szerkezetet összesen hat terminussal nevezik meg: három litvánnal, két szlávval és egy lettel: asla LKA I 36, KpŽ I 73, grindys LKA I 37, KzRŽ I 255, KpŽ I 742, ZanavŽ I 507, paklotė LKA I 38, ˣpadlaga LKŽe, LKA I 37, ZanavŽ II 302, ˣpamastas LKŽe, LKA I 38, ˣparlagas (la. pārlags, 183Terminologija | 2013 | 20 vö. orosz пepeлoг) LKŽe, LKA I 38. Két litván terminus fajtamegjelölésként használatos, és különböző rendeltetésű padlókat jelöl: pagrindas „rossz minőségű, alsó padló, döngölt padló“ LKŽe, juodgrindės „rossz minőségű, alsó padló“ ZanavŽ I 576. A falak és részeik elnevezései. A hagyományos épületek falai háromtípusúak voltak: oszlopos, favázas és gerendavázas szerkezetűek. Az oszlopos jos buvo seniausios ir primityviausios, jos išnyko, nes buvo nesandarios szerkezetek rövid életűek voltak. A favázas szerkezetek szintén ritkák voltak Litvániában – erdőtlen vidékekre és szegény építtetőkre voltak jellemzők. Litvániában a gerendavázas szerkezetek az i. sz. I. évezred közepétől uralkodtak. Megbízhatóan tartották a tetőt, és jól megőrizték a hőt. A hagyományos épületek gerendafalainak illesztési módjai eltérőek voltak – Kelet-Litvániában a fal gerendáit csapolással, Nyugat-Litvániában pedig sík felületekkel kapcsolták össze (MS 2008: 18; LLA 1965: 46). A vizsgált forrásokban főként a gerendafalas szerkezeteket és azok részeit megnevező terminusokat találtak. A gerendafal teljes szerkezetét öt, eltérő eredetű szinonim terminussal nevezik meg: három litvánnal, egy szlávval és egy germánnal: grąža „a faház összerótt falai (tető és alapzat nélkül)” LKŽe, KpŽ I 712, rentinys LKŽe, DrskŽ 302, kertinys LKŽe, ˣzrūbas (szl.) LKŽe, LzŽ 293, ˣriūmas (germ. Sabaliauskas 1990: 265) LKŽe. A gerendafalat két litván szinonimával jelölik: siena LKŽe, DrskŽ 324, LzŽ 233, ZanavŽ III 47, sienojus LKŽe. Fajtajelölőként szerepel a litván terminus, amely az épület keskenyedő falát jelöli – skliautas „a ház végének a padlástérben keskenyedő fala” LKŽe. E terminus többes számú alakjával egy fajtajelölő fogalmat neveznek meg – a hombár keskenyedő fala. E szerkezet megnevezéseinek csoportját összesen hét terminus alkotja – egy litván és hat szláv: skliautai LKA I 49, ˣpadvolas (l. powala „a gerendafal mennyezete”) LKA I 49, ˣpavalas (l. powala) LKA I 49, ˣpavalašas (l. powala) LKA I 49, ˣviškos (brusz. вышкi) LKŽe, LKA I 49, ˣvolas (l. wał „henger”) LKA I 49, ˣzakatas (brusz. закот „a faház oromfala, oromzat”) LKA I 49. A fal gerendáját három litván szinonim terminussal jelölik: medžias KltŽ 166, sienojas LKŽe, DrskŽ 324, sienolis LKŽe. Fajtajelölő terminusokként olyan kifejezések szerepelnek, amelyek a fal rönkjeit különféle megkülönböztető jegyek alapján nevezik meg. Legtöbbjük a fal rönkjeit helyük és rendeltetésük alapján megnevező terminus. Az alsó falrönkök elnevezéseinek csoportját nyolc szinonim terminus alkotja: egy litván, két szláv, egy germán és négy hibrid: pamatinis LKŽe, LKA I 35, ˣpadamentas (brusz. хундамент) LKŽe, ˣpadrūba 184 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és azok alkotóelemei | liaudies terminija (szl.) LKA I 36, LzŽ 181, ˣšvelys (ném. Schwelle LKŽe) LKŽe, ˣbalkinis (hibr., ném. Balken és lit. -inis) LKŽe, ˣpabalkinis (hibr., lit. pa-, ném. Balken és lit. -inis) LKŽe, ˣpadamentinis (hibr., brusz. хундамент és lit. -inis) LKŽe, ˣpamūrlotis (hibr., lit. pa-, l. mur és ném. Latte) LKŽe, LKA I 36. A középső falrönköt az įmatas LKŽe litván terminus jelöli. A felső falrönkök elnevezéseinek csoportját tíz szinonima alkotja – kilenc litván és egy szláv: gegninis LKŽe, KpŽ I 627, grąžas LKŽe, ilginis LKŽe, kreklinis LKŽe, krekvinė LKŽe, pagegninis LKŽe, perejinis LKŽe, perlaidas LKŽe, sparinis LKŽe, ˣlabokas (szl.) LKŽe. A fal rönkjeit méretük alapján három terminussal nevezik meg – egy litván, egy germán és egy hibrid terminussal: sienojokas „kis falrönk” LKŽe, ˣbalkigalis (hibr., ném. Balken és lit. galas) „kis rönk” LKŽe, ˣbalkis (brusz. бал(ь)ка Urbutis 2009: 422) „vastag rönk“ LKŽe, KzRŽ I 52, ZanavŽ I 103. Két litván és egy szláv terminus jelöli a fagerendákat szerkezeti sajátosságaik szerint: krumplinis „bevágással vagy foggal ellátott faházrönk, amelyet egy másik rönkkel való összekapcsolásra készítettek“ LKŽe, pervaras „a csűr hosszú falgerendája, amely az egyik végétől a másikig húzódik“ LKŽe, ˣbrusas (lit. brus, or. бpyc) „rönkvég, négyszögletes nimu kölyökkutya LKŽe. rąstas“ LKŽe. Trumpas sienojas metaforiškai įvardijamas gyvūno pavadiA négy falon végigfutó rönksort litván terminussal vainikas nevezik LKŽe, KltŽ 375, LzŽ 278, ZanavŽ III 554. A fajtanévi csoportot az alapés felső koszorúkat megnevező terminusok alkotják. Az alapkoszorút három, azonos jelentésű, két litván és egy germán terminus jelöli: pakertalas LKŽe, pamatai LKŽe, ˣšveliai (német Schwelle) LKŽe. A rönkök felső koszorúját két szinonim terminussal – egy litvánnal és egy szlávval – nevezik: gegninis LKŽe, ˣmūrlotas (lit. murłat, német nyj. mūбрус LKŽe) renlatte) LKŽe. Vienu lietuvišku ir dviem slaviškais terminais vadinamas jungiamasis rąstas: sija KltŽ 270, LKŽe, ˣbrosas (plg. brusas l. brus, brus. ZanavŽ I 175, ˣbalkis (brus. бал(ь)ка Urbutis 2009: 422) LKŽe, DrskŽ 27, KzRŽ I 52, ZanavŽ I 103. A fajtanévi csoportot tíz terminus alkotja, amelyek a rendeltetés és a hozzátartozás szerint megnevezik az összekötő rönköket. Hét terminus litván, egy szláv, kettő pedig hibrid: ilginė „gerenda, amelyre a mennyezetet helyezik“ LKŽe, jungas „a csűr oszlopait a tetőgerinc alatt valamivel összekötő gerenda“ LKŽe, permėtė „valamit keresztirányban összekötő gerenda“ LKŽe, sanvirža „keresztirányú merevítő gerenda“ LKŽe, stapas „támasztógerenda“ LKŽe, užla „mennyezetgerenda“ LKŽe, virdis „dar- 185Terminologija | 2013 | 20 zsű gerendája“ LKŽe, ˣskersbalkis (hibr., litván žinės ar klojimo skersinė sija“ LKŽe, ˣzavolas (sl.) „apatinė klojimo, darskersas és német Balken LKŽe) „keresztgerenda“ LKŽe, ˣtrambalkis (hibr., litván tramas és német Balken LKŽe) tumo. A rönköket három módon „skersinė pagrindinė sija, laikanti išilgines sijas“ LKŽe. Rąstų sienų tvirtumas ir šilumos laikymas priklausė nuo sienojų glausillesztették össze: felül, alul készített bevágásokkal és sima felületekkel (MS 2008: 19). A rönkök különféle rovátkáit, kivágásait, bemetszéseit és barázdáit hét terminussal nevezik meg: öt litvánnal, egy szlávval és egy germánnal: kertė „rönkön, fán készített kivágás“ LKŽe, DrskŽ 148, karpas „bevágás a rönkön, a ház sarkainak összeillesztése“ LKŽe, mazgas „a rönkök összeillesztésének, egymásba kapcsolásának helye“ LKŽe, rentimas „bemetszés, rovátka, bevágás (falgerendákon)“ LKŽe, šonkaklis „a falgerendák egymásba illesztésére szolgáló kivágás“ LKŽe, ˣpozas (brus. пaз, l. paz) „a rönk hosszában készített rovátka, hogy az összeillesztett rönkök szorosabban feküdjenek egymás mellett“ LKŽe, ZanavŽ II 458, ˣkanė (német Kanne) „a rönk végén, a sarkok egymásba illesztésére készített bevágás“ LKŽe. A falgerendák közötti rést öt szinonimával nevezik meg – három litván, egy szlavizmus és egy ismeretlen eredetű terminussal: sienotarpis LKŽe, sklinda LKŽe, tarpsienis LKŽe, ˣžalabas (vö. l. żłb) LKŽe, ˣbukantas LKŽe. Feltehető, hogy ez a terminus szlavizmus, vö. kantas (l. kant, kąt) LKŽe. A falak találkozási helyét öt szinonim terminussal nevezik meg: három litvánnal, egy lettel és egy szlávval: kampas LKŽe, KzRŽ I 314, LzŽ 105, ZanavŽ I 609, kertė LKŽe, sąspara LKŽe, DrskŽ 317, ZanavŽ III 20, stūrys (la. stūris) LKŽe, ˣkantas (l. kant, kąt) LKŽe. A vidék kutatóinak munkáiban azt írják, hogy a rönkök egymásba illesztésének módjait a sąspara és kertė (raktas, capas) terminusokkal nevezik meg. Vien esetben a keresztezetten elhelyezett gerendák végei kiállnak, más esetben a végeket levágják (LEB 232). A terminusok egy része megtalálható a vizsgált forrásokban: sąspara LKŽe, ZanavŽ III 20, kertė LKŽe, ˣcapas (l. cap, vok. dial. zape) „a gerendák összeillesztésének bevágása, illesztés” LKŽe, KzRŽ I 101, KpŽ I 272, ZanavŽ I 203. Megfigyelték, hogy az élő nyelvben a rakto5 helyett két terminust használnak – a litván spyna LKŽe, ZanavŽ III 145 és a szláv ˣzomkas (l. zamek) LKŽe. Az oszlopos szerkezet alkotóelemét két szinonimával nevezik – egy litván és egy germán eredetű szóval: stulpas LKŽe, DrskŽ 353, ˣstenderis (vok. dial. ständer) LKŽe. 5 A Lietuvių kalbos žodyne ez a terminus tájnyelvi szóként van megjelölve: A gerendafalakat leggyakrabban 13 gerendakoszorúból építik, a gerendákat a sarkoknál kulcsos kötésben (kertė, capas) illesztik össze, ritkábban oszlopba (šulas) rš LKŽe. 186 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és azok alkotóelemei | liaudies terminija Az ablakszerkezetek és részeik megnevezései. A legegyszerűbb szerkezetű ablakok keret nélküli, a falba vágott nyílások voltak, eltolható deszkalapokkal. A XVI. századtól a lakóházak ablakai kerettel rendelkeztek. Ezekbe állati hólyagokat, bőrt, papírt, szövetet, később, a XVII–XVIII. századtól pedig üveget helyeztek. Az első üvegablakok kis, szabálytalan alakú, hasábokkal megerősített üvegdarabokból készültek. A XVII–XX. században a falusi épületekben a négyvagy hatrészes ablakok voltak elterjedtek (MS 2008: 20). A falnyílás általános megnevezéseként a langas litván terminus szerepel az LKŽe, DrskŽ 184, KltŽ 136, KzRŽ I 426, LzŽ 139 forrásokban. A fajtajelölő terminusok az ablakokat rendeltetésük, méretük és minőségük szerint nevezik meg. Három terminus litván: antralangis „télire felhelyezett második ablak” LKŽe, KzRŽ I 21, ZanavŽ I 45, langalis „hitvány, rossz, kis ablak” LKŽe, langelynas „rossz ablak” LKŽe. A ˣliūkas germanizmussal (ném. Lücke) LKŽe a szellőzőablakot nevezik meg. Az ablakkeretet kilenc szinonim terminus jelöli, közülük három litván: įstatas LKŽe, stakta LKŽe, apylangės LKŽe. Az idegen terminusok csoportját négy szlavizmus és két germanizmus alkotja: ˣbalanka (bel. бaлoнкa) LKŽe, KpŽ I 139, ˣpelčiai (bel. пяльцы) LKŽe, ˣšiubai (bel. шыбa) LKŽe, ˣšuplėda (lengy. szuflada < ném. Schublade) LKŽe, rėmai (ném. nyj. räm) LKŽe, KltŽ 246, ˣšlengė (ném. Schlenge) LKŽe. Az ebbe a szerkezetbe helyezett üveglapokat öt szlavizmussal nevezik meg: stiklas (szl. stъklo Fraenkel 1962: 906) LKŽe, DrskŽ 348, KltŽ 291, LzŽ 245, ˣbalanka (bel. бaлoнкa) LKŽe, ˣklėtka (lengy. klatka) LKŽe, ˣkvartka (orosz фopткa) LKŽe, ZanavŽ I 824, ˣšiba (bel. шыбa) LKŽe. Az ablak nyitószerkezetét két litván szinonimával nevezik meg: vyris LKŽe, vinginis LKŽe. Az ablakkeret burkolatát a litván prielangis LKŽe terminussal nevezik meg. A szellőzőablakot két litván szinonimával nevezik meg: langelis LKŽe, LzŽ 139, puslangis LKŽe. A XVI–XIX. században a keretezett ablakokhoz nyitható vagy eltolható ablaktáblákat használtak. Szerkezetük az ajtókéhoz hasonló volt, és szív, hold vagy más alakú kis nyílások díszítették őket (MS 2008: 21). Az élő nyelv forrásaiból kitűnik, hogy a zárható ablaktáblákat négy terminussal nevezik meg – két litván és két hibrid terminussal: langinė LKŽe, KzRŽ I 426, langavietė LzŽ 139, ˣlanginyčia (hibr., lit. langas és szl. -inyčia) DrskŽ 184, LKŽe. Az eltolható ablaktáblát a braukšlė LKŽe litván terminus, a KltŽ 137, ˣlangaravyčia (hibr., iš langinyčia LKŽe, liet. langas, sl. -inyčia) belsőket pedig a ˣbarbynyčia (hibr., lit. barbenti és szl. -inyčia) hibrid terminus jelöli LKŽe. Az egyéb ablakszerkezeti alkotóelemek megnevezéseinek csoportját tíz terminus alkotja. Az ablak alsó deszkáját öt szinonim terminussal jelölik: három litvánnal, egy szlávval és egy hibriddel: palangė LKŽe, 187Terminologija | 2013 | 20 KltŽ 199, antlangis LKŽe, prielangis LKŽe, skrynia (brus. скрыня, l. skrzynia) LKŽe, ˣlanginyčia (hibr., liet. langas ir sl. -inyčia) LKŽe. A külső oldalon lévő deszkát két litván szinonimával nevezik meg: priešpalangė LKŽe, užlangė LKŽe. Az užlangė LKŽe terminussal az ablak fölötti polcot is nevezik. Ezt a polcot a langė LKŽe litván terminussal és a ˣlanginyčia (hibr., liet. langas ir sl. -inyčia) LKŽe hibriddel is megnevezik. Az ajtószerkezetek, azok részeinek és nyitószerkezeteinek elnevezései. A hagyományos épületek ajtói több típusba tartoztak. A legegyszerűbb szerkezetű, csapos ajtók szorosan egymáshoz illesztett, széles, hasított tűlevelű fa deszkáiból készültek. A betétes ajtók szerkezetét deszkabetétekkel kitöltött keret alkotta; a kétrétegű ajtók úgy alakultak ki, hogy az ajtókat deszkákkal burkolták. A gazdasági épületek ajtóit vesszőfonattal, szalmacsomókkal, náddal készítették, a lakóházak és a hombárok ajtóit festett ornamentumokkal, profilozott szegélylécekkel díszítették. Az ajtófélfákat kétféleképpen alakították ki – a kész gerendafalban nyílásokat vágtak, vagy az ajtófélfákat az alsó gerendakoszorúba állították. Erős ajtófélfákra akkor volt szükség, amikor megjelentek a nehezebb függesztett ajtók (MS 2008: 20). Az élőnyelvi forrásokból kitűnik, hogy az ajtót megnevező terminusok száma mindössze hat. Két litván terminust általános megnevezésként tartottak számon: durys LKŽe, KltŽ 56, KzRŽ I 171, KpŽ I 492, ZanavŽ I 341, vartai LKŽe. A vartai terminus fajtanévként is használatos – ezzel nevezik a csűr nagy, kétszárnyú ajtaját is: vartai „nagy, kétszárnyú ajtó” LKŽe. A többi litván fajtanév az ajtókat rendeltetésük, szerkezetük és hovatartozásuk szerint jelöli: durelės „a lakóházak hátsó, rosszabb minőségű ajtaja” LKŽe, pusdurės „kettéosztva nyitható ajtó (rendszerint a füstös kunyhóban az alsó része bezárul, a felső részt pedig nyitva hagyják, hogy a füst távozhasson)” LKŽe, varčia „a csűr ajtaja” LKŽe. Az ajtókereteket öt terminussal nevezik meg: két litvánnal, két szlávval és egy germánnal: stakta LKŽe, varčia LKŽe, ˣadverija (brus. odverьja Fraenkel 1962: 2) LKŽe, KzRŽ1 3, KpŽ I 6, LzŽ 18, ˣlušėkas (l. uszak) LKŽe, ˣšlengė (vok. Schlenge) LKŽe. A stakta terminussal a tokkeret felső része is megnevezhető. Fajtamegnevezésként a velvė latvizmus (lett velve) szerepel az LKŽe-ben – ezzel a boltozatos ajtófélfát nevezik meg. A tok részeit főként litván terminusokkal jelölik. A tok alsó részét a slenkstis litván terminussal nevezik meg: LKŽe, KltŽ 281, LzŽ 239, ZanavŽ III 106. A felső rész megnevezéseinek csoportját öt szinonim terminus alkotja – négy litván és egy hibrid: stakta LKŽe, įmata LKŽe, kepurėtas LKŽe, viršdurė LKŽe, ˣkaptūrinis (hibr., l. kaptur 188 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és alkotóelemeik | liaudies terminija és lit. -inis LKŽe) LKŽe. Az oldalsó részt a ˣšvelius germanizmussal (német Schwelle) nevezik meg az LKŽe-ben. A gabonarakodó épület tokjának oldalsó része a ˣvėrėja (sl.) LKŽe, LzŽ 283 szlavizmussal van megnevezve. A tokok borítását két szinonim szlavizmus jelöli: ˣabletūra (l. tablatura) LKŽe, KpŽ I 2, ˣlemperija (l. lamperja) LKŽe, ZanavŽ II 49. A legrégebbi szerkezetű, tengelyes ajtók nyitóés zárószerkezeteit tizenegy szinonim terminus nevezi meg – kilenc litván és két szláv: bėgis LKA I 56, bėgūnas LKA I 56, bėgūniukas LKA I 56, kukta LKŽe, LKA I 56, sąvarstė LKA I 56, sukučiai LKŽe, LKA I 56, varas LKA I 56, vartikšlis LKŽe, LKA I 56, vyriai LKA I 55, ˣkačka (l. dial. kaczka) LKA I 56, LKŽe, ˣkašė (l. kosz, brus., rus. кoш) LKŽe, LKA I 56. A későbbi vas nyitóés zárószerkezeteket tizenhárom szinonim terminus jelöli – hét litván, egy lett, három szláv és két germán: gembės LKA I 56, kabas LKA I 56, kabikas LKA I 56, kablys LKA I 56, kukis LKA I 56, vąšas LKŽe, vyriai LKA I 55, kengė (la. ķenķis „horog“, vok. dial. kennig „horog“) LKA I 56, ZanavŽ I 657, ˣprabajus (brus. пpaбoй) LKŽe, LKA I 56, ˣzoviesai (brus. завеса) LKA I 56, ˣkriūgai (brus. крюк „horog“, rus. крук „horog“) LKA I 56, ˣhokas (vok. Haken „horog“) LKA I 56, ˣkrampas (vok. Krampe „fül“) LKA I 56. A helyiségek mennyezetének megnevezései. A helyiség mennyezetének általános megnevezéseként a lubos LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, DrskŽ 197, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99 litván terminus tekinthető. Faji megnevezésekként azok a terminusok szerepelnek, amelyek a mennyezetet hovatartozása, rendeltetése és anyaga szerint nevezik meg. A lakóház mennyezetét hét szinonim terminus nevezi meg: két litván terminus, két szlavizmus, egy latvizmus, egy germanizmus és egy hibrid: lubos LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99, užlos LKŽe, ˣstalevonia (brus. dial. сталяванне) LKA I 36, LKŽe, ˣpacesas (brus. пацёс) LKA I 36, grindys (la. dial. grīda „mennyezet“) LKA I 36, ˣdekis (vok. Decke) LKA I 36, ˣlubavonia (hibr., liet. lubos ir sl. -vonia) LKA I 36. Öt fajta megnevezés. terminai pavadina gyvenamojo namo lubas pagal kokybę, paskirtį ir suEredetük szerint ezek közül három litván, egy szláv és egy hibrid terminus: juodlubės „rossz minőségű, második mennyezet” ZanavŽ I 576, lubokšliai „deszkadarabokból vagy botokból gyorsan elkészített rossz minőségű mennyezet” LKŽe, palubys „második mennyezet” LKŽe, ˣsupitas (l. sufit) „a juodlubės-t befedő mennyezet” LKŽe, ˣgipsdekis (hibr., gr. gypsos és ném. Decke LKŽe) „vakolt mennyezet” LKA I 36. 195Terminologija | 2013 | 20 deszka része, sík felület (deszkák)“ LKŽe, ˣabzojus (l. obzoj LKŽe) „a szélezetlen deszka széle” KzRŽ I 2, ˣbuomkantis (ném. nyj. bōm, ném. Kante) „a deszka lekerekített széle” LKŽe. A deszka szélét három szinonimával nevezik meg – két litvánnal és egy germán eredetűvel: briauna LKŽe, KltŽ 25–26, žambas LKŽe, ˣkanta (ném. Kante) LKŽe, DrskŽ 137. A deszkák csapjainak, bevágásainak és hornyainak megnevezéseiből álló csoportot négy, eltérő eredetű terminus alkotja: egy litván, egy szláv, egy germán és egy hibrid: spraudis LKŽe, ˣšpuntas (l. szpunt) LKŽe, ˣgropa (középfelnémet nyj. grope) LKŽe, ˣpatelka (hibr., lit. patelė és szl. -ka) LKŽe. Molio gaminys įvardijamas dviem slavizmais: plyta (brus. plita, l. plyta Fraenkel 1962: 625) LKŽe, DrskŽ 273, ZanavŽ II 440, ˣcegla (l. cegła) LKŽe. Az építőiparban felhasznált téglatörmeléket három szinonim hibrid terminussal nevezik meg: plytgalys (hibr., belarusz плiтa és lit. galas) LKŽe, ZanavŽ II 440, ˣplytstukis (hibr., belarusz плiтa és német nyj. stuk, stak) LKŽe, pusplytė (hibr., lit. pusė és belarusz плiтa) LKŽe. 2. A TERMINUSOK POLISZÉMIÁJA ÉS HOMONÍMIÁJA A csekély jelentésbeli szigorúsággal és szemléletességgel jellemezhető népi építészeti terminológiára jellemző a poliszémia. A poliszémiát előidézhették a ti specialiųjų sąvokų ribų neapibrėžtumas, reikšmių raida, įvardijimo perkėlimas pagal tam tikras asociacijas. Šios srities terminijoje yra įvairialypiais következő, egymással összefüggő poliszém terminusok: közeli fogalmakat megnevező, a hovatartozás, a rendeltetés és az összetétel megkülönböztető jegyeivel rendelkező terminusok, illetve asszociatív és metaforikus kapcsolatok révén összefüggő terminusok, továbbá olyan terminusok, amelyek jelentéskapcsolatai nem egyértelműek (bővebben lásd: Stunžinas 2009: 68–92). A különböző mikrorendszerek terminusainak poliszémiája eltérő lehet. Például a gazdasági épületek terminológiájának mikrorendszerében a poliszém terminusok leggyakrabban olyan, a rendeltetés különbségeivel rendelkező közeli fogalmakat neveznek meg (bővebben lásd: Stunžinas 2012: 184–198). A lakóház és részeinek terminológiájában a poliszém terminusok olyan, a rendeltetés megkülönböztető jegyeivel rendelkező közeli fogalmakat, illetve olyan fogalmakat jelölhetnek, amelyek különböző kategóriák rendeltetésbeli közös jegyeivel rendelkeznek (bővebben lásd: Stunžinas 2009: 68–92). A szerkezeteket és azok alkotóelemeit jelölő terminusok mintegy ötödének azonos a kifejezési alakja és eltérő a jelentése – nyolcvannégy terminus harminchét poliszém vagy homonim terminussort alkot. Többségük olyan poliszém terminus, amely különböző 196 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és azok alkotóelemei | liaudies terminija az ugyanazon a helyen elhelyezkedő vagy hasonló helyet elfoglaló szerkezeteket, szerkezeteket és azok alkotóelemeit, illetve a különböző, sudedamąsias konstrukcijų dalis (16 eilučių), pvz.: ˣbalanka „lango rėmai“ LKŽe, KpŽ I 139 – ˣbalanka „lango stiklas“ LKŽe, bamblys „šiaudinio egymás mellett található tetőszéleket” LKŽe – bamblys „a tetőre helyezett kis szalmaköteg” LKŽe, ZanavŽ I 108, gegnė „tetőszarufa” LKŽe, KltŽ 71, KpŽ I 627, ZanavŽ I 420 – gegnė „a szalmatető tetején lévő szalmaréteg, tetőgerinc” LKŽe, grebėstas „tetőváz” LKŽe – grebėstas „a szarufákra szegezett rúd” KltŽ 80, KzRŽ I 250, LKŽe, ZanavŽ I 494, ˣlanginyčia „ablaktáblák” DrskŽ 184, KltŽ 137 – ˣlanginyčia „ablakpárkány” LKŽe, pamatas „az építmény alsó része, amelyre az egész építmény támaszkodik” LKŽe, LKA I 35 – pamatas „a fal (vagy kő-, illetve falazott alap) külső oldalánál, annak mentén felhalmozott föld” LKA I 35, pasterblys „a tető alsó része az épület falával való találkozásig” LKŽe – pasterblys „az alsó tetőléc fölé kötött köteg” LKŽe, prieraišas „a tető szalmájának leszorítására szolgáló léc” LKŽe – prieraišas „a szalma a tetőléc­hez való kötésére szolgáló vessző” LKŽe, šarkiukai „a szalmatető gerincének megerősítésére keresztben összeácsolt rudak” LKŽe – šarkiukai „a tetőfedés megkezdésekor használt összesodort szalmakötegek” LKŽe, varčia „ajtófélfa” LKŽe – varčia „csűrajtó” LKŽe, ˣviškos „a magtár boltozatai” LKŽe, LKA I 49 – ˣviškos „a pajta mennyezete” LKŽe. Ezekben az esetekben a többjelentésű terminusok közös jellemzője az elfoglalt hely. A többjelentésű terminusok egy része közeli fogalmakat nevez meg, és különböző helyű, eltérő összetételű vagy eltérő rendeltetésű szerkezeteket, illetve szerkezeti alkotóelemeket jelöl (11 sor), például: ˣdronyčia „tetőfedésre szolgáló vékony deszka” LKŽe, DrskŽ 73 – ˣdronyčia „vékony deszka” LKŽe, KltŽ 52, ˣlubavonia „lakóház mennyezete” LKA I 36 – ˣlubavonia „csűr mennyezete” LKA I 48, prielangis „az ablak tokját fedő deszka” LKŽe – prielangis „ablakpárkány” LKŽe, ˣstalevonia „lakóház mennyezete” LKA I 36, LKŽe – ˣstalevonia „csűr mennyezete” LKA I 49, LKŽe, ˣšlengė „ablakkeret” LKŽe – ˣšlengė „ajtókeret” LKŽe, užlangė „az ablak felső része fölötti polcka” LKŽe – užlangė „külső oldali ablakpárkány” LKŽe, užlelės „a csűr mennyezete” LKA I 48 – užlelės „a csűr toldalékának mennyezete” LKA I 48, vyriai „fa nyitószerkezet” LKA I 55 – vyriai „fém nyitószerkezet” LKA I 55. Néhány többjelentésű terminus nemés fajfogalmakat jelöl (7 sor), például: dangtis „tető” LKŽe, LKA I 35 – dangtis „szalmatető” LKŽe, LKA I 35, ˣgrėdai „csűr mennyezete” LKA I 49 – ˣgrėdai „ebből lentų padarytos klojimo lubos“ LKA I 49, lubos „patalpos danga“ LKŽe, 197Terminologija | 2013 | 20 LKA I 36, DūnŽ 181, DrskŽ 197, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99 – lubos „lakóház mennyezete” LKŽe, LKA I 36, DūnŽ 181, KzRŽ I 467, KltŽ 154, LzŽ 151, ZanavŽ II 99 – lubos „csűr mennyezete” LKA I 48, stogas „tető” LKŽe, LKA I 34, ZanavŽ III 182 – stogas „szalmatető” LKŽe, LKA I 34, ZanavŽ III 182, vartai „ajtó” LKŽe – vartai „nagy, kétszárnyú ajtó” LKŽe. Néhány terminus az egész és a rész viszonyával kapcsolatos, és a szerkezetet, illetve annak részét nevezi meg (2 sor): gegninis „a gerendák felső koszorúja” LKŽe – gegninis „a fal felső gerendája (falgerenda), amelyre a szarufákat állítják” LKŽe, KpŽ I 627, stakta „ajtókeret” LKŽe – stakta „a tok felső része” LKŽe. A homonimapárt eltérő eredetű terminusok alkotják – a litván grindys „deszkapadló” LKA I 37, KzRŽ I 255, KpŽ I 742, ZanavŽ I 507 és a lett grindys (lett nyj. grīda „mennyezet”) „a lakóház mennyezete” LKA I 36. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az élő nyelv forrásaiban számos, a hagyományos épületek szerkezeteit és azok alkotóelemeit megnevező népi terminus található. A 422 terminus több mint 200 hagyományos épületszerkezetet és azok részeit nevezi meg. Legnagyobb számban a tető és részei (32%), valamint a falak és részeik (20%) elnevezései fordulnak elő; valamivel kevesebb a ajtókat, ablakokat és azok részeit (11% és 9,5%), a helyiségek burkolatait (9,5%), illetve a deszkákat (9,5%) megnevező terminus. Kevés terminus jelöli a padlót (4,7%), az alapokat és azok tartozékait (2,4%), illetve a téglákat (az összes terminus 1,4%-a). 2. A hagyományos épületek szerkezeteinek és részeinek terminológiája litván jellegű – az egyszavas és összetett litván terminusok az összes terminus csaknem kétharmadát (63%) teszik ki. Az idegen eredetű terminusok több mint egynegyedét (28,9 %) teszik ki, a hibrid és vegyes összetételű terminusok pedig kevesebb mint egytizedét (8,1 %). A kölcsönszavak csoportjában a szlávizmusok dominálnak – az összes kölcsönszó több mint kétharmadát (70 %) alkotják. A germanizmusok aránya meghaladja az egyötödöt (21 %), a latvizmusoké pedig kevesebb mint egytized (9 %). 3. A szerkezetek és részeik penkių narių ir ilgesnės eilutės sudaro daugiau nei trečdalį (37 %) visų csaknem egyharmadát (30 %) több terminussal nevezik meg. A fogalmakat leggyakrabban hosszú szinonimasorok – szinonimasorok – jelölik. A kéttagú szinonimasorok az összes szinonimasor kevesebb mint egyharmadát (30 %), a 198 Robertas Stunžinas | Épületszerkezetek és azok alkotóelemei | liaudies terminija háromtagúak egynegyedét (24 %), a négytagúak pedig egytizenkettedét (8 %) teszik ki. A legnagyobbak a feszítőhevederek (18) és a tető felső részének elnevezéseit tartalmazó (16 szinonimából álló) csoportok. Eredetük szerint az eltérő eredetű terminusokat tartalmazó szinonimasorok dominálnak (90 %). 4. Az épületszerkezetek és azok részeinek terminológiai hierarchikus struktúrája nem bonyolult. A terminusok leggyakrabban kétszintű hierarchiát alkotnak, a fogalmaknak csak kis részét nevezik meg háromszintű terminusokkal. A vizsgált terminusok egyharmada (31 %) fajtajelölő terminus. Ezek a fogalmakat leggyakrabban a hovatartozás (34 %), a rendeltetés (25 %) vagy a hely (18 %) alapján nevezik meg, jóval ritkábban – a struktúra sajátosságai (11 %), a méret (7%) vagy a minőség (4 %) alapján. 5. Egyes terminusok (3 %) bizonyos asszociációk alapján nevezik meg a fogalmakat. Metaforikusan a szerkezeteket és azok részeit állatok, állati testrészek, háztartási tárgyak, emberi testrészek és természeti tárgyak megnevezéseivel jelölik. A metonimikus terminusok a fogalmakat az alkotóanyag alapján nevezik meg. 6. A terminusok egyötöde (19 %) azonos kifejezéssel és eltérő jelentéssel rendelkezik. Többnyire többértelmű terminusok, amelyek különböző, hasonló helyet elfoglaló szerkezeteket és/vagy azok alkotóelemeit jelölik, illetve közeli fogalmakat megnevező terminusok, amelyek különböző helyű, eltérő összetételű vagy eltérő rendeltetésű szerkezeteket vagy azok alkotóelemeit jelölik. Ritkábban a többértelmű terminusok nemzetségi és faji fogalmakat neveznek meg, vagy a szerkezetet és annak részét nevezik meg. A homonimapárt azonos alakú, különböző eredetű terminusok alkotják. ŠALTINIAI DrskŽ – Druskininkų tarmės žodynas. Sud. G. Naktinienė, A. Paulauskienė, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1988. DūnŽ – V. Vitkauskas. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976. KltŽ – A. Vilutytė. Kaltanėnų šnektos žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. KzRŽ I – A. Pupkis. Kazlų Rūdos šnektos žodynas A–M, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. KpŽ I – K. Vosylytė. Kupiškėnų žodynas A–H, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007. LzŽ – J. Petrauskas, A. Vidugiris. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985. LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1. Leksika. Red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt. ZanavŽ I–III – Zanavykų šnektos žodynas 1. A–K, 2. L–R, 3. S–Ž, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 2003–2006. LITERATŪRA Fraenkel E. 1955–1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch III, Heidelberg: Carl Winter. Universitätsverlag, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. LEB – Lietuvių etnografijos bruožai, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1964. LLA 1965: Lietuvių liaudies architektūra 1. Kaimo gyvenvietės ir gyvenamieji namai, Vilnius: Mintis. MS 2008: Medinė statyba: jaukių namų žinynas, Kaunas: UAB „Dangus“. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. 199Terminologija | 2013 | 20 Skardžius Pr. 1996: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Smoczyński W. 2007: Lietuvių kalbos etimologinis žodynas, Vilnius: Vilniaus universitetas. Stunžinas R. 2008: Variantiniai statybos liaudies terminai Lietuvių kalbos žodyne. – Terminologija 15, 111–130. Stunžinas R. 2009: Daugiareikšmiai ir homoniminiai statybos liaudies terminai. – Terminologija 16, 68–92. Stunžinas R. 2010: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių liaudies terminijos sinonimija. – Terminologija 17, 130–142. Stunžinas R. 2011: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių rūšiniai liaudies terminai. – Terminologija 18, 142–153. Stunžinas R. 2011: Statybos liaudies terminai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Stunžinas R. 2012: Ūkinių pastatų liaudies terminija. – Terminologija 19, 184–198. Urbutis V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas. Urbutis V. 2009: Baltų etimologijos etiudai 2, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Vitkauskas V. 1966: Apie kai kurių žemaitiškų žodžių vartojimą. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 155–168. VLE II 2002: Visuotinė lietuvių enciklopedija 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Клепикова г. П. 1974: Славянская пастушеская терминология, Москва: Наука. ÉPÜLETKONSTRUKCIÓK ÉS RÉSZEIK NÉPI TERMINOLÓGIÁJA A tanulmány a hagyományos litván épületek szerkezeteinek és azok részeinek népi terminológiájával foglalkozik a fogalmak, az eredet és a szemantikai kapcsolatok – a szinonímia, a poliszémia és a hierarchia – szempontjából. A vizsgált terminusokat a litván népi terminológia különböző lexikográfiai forrásaiból vették. A vizsgált forrásokban 422 terminus található, amelyek mintegy 200 különböző szerkezetet és azok részeit nevezik meg. A terminusok többsége tetőés falszerkezeteket, valamint azok részeit nevezi meg, például dangtis (tető), kraigas (gerinc), gegnė (szarufa), siena (fal), sienojas (rönk), pamatinis (fő rönk). A terminusok kisebb része ajtóés ablakszerkezeteket, valamint azok részeit, szobaburkolatokat és deszkákat nevez meg, például durys (ajtó), stakta (ajtókeret), langas (ablak), apylangės (ablakkeret), lubos (mennyezet), juodlubės (hangszigetelő deszkázat), lenta (deszka), špuntas (horony). Néhány terminus a padlóburkolatot, a (fundamentumot), a papamatist foundation, foundation parts and bricks, for example grindys (floor), pamūra (alapköveket) és a plytát (téglát) nevezi meg. A terminusok többsége litván eredetű (63%), például asla (földpadló), pamatas (alapozás), užlos (mennyezet). A szláv, germán és lett kölcsönszavak több mint egynegyedét teszik ki (28,9%), a hibrid és vegyes összetételű terminusok pedig kevesebb mint egytizedét (8,1%), például dokas (lengyel dach) ‘tető’, švelys (német Schwelle) „alsó gerenda”, stūrys (lett. stūris); pamūra (lit. paand és szláv mur) „alapzat”, molinė (lit.) padlaga (szláv podłoga, belarusz пaдлoгa) „döngölt padló”. A vizsgált szerkezeteknek és azok részeinek kevesebb mint egyharmadát (30%-át) nevezik meg egynél több terminussal. A szerkezeteket megnevező szinonimasorok meglehetősen hosszúak, és különböző eredetű szinonimákból állnak. A lécekre és a tetőfedésekre vonatkozó elnevezéscsoportok a legnagyobbak – 18, illetve 16 terminusból állnak. A szerkezeteket megnevező terminusok egyszerű hierarchiát alkotnak. A terminusok általában kétszintű hierarchiát alkotnak, és csak néhány terminus alkot háromszintű hierarchiát. A terminusok egyharmada specifikus terminusnak tekinthető. Az ilyen terminusok különböző függőségi viszonyú, rendeltetésű vagy elhelyezkedésű építményeket és azok részeit nevezik meg, például pamatas „alapzat”, podmūrauka „falazott alapzat”. 200 Robertas Stunžinas | Az épületek szerkezetei és azok alkotóelemei | liaudies terminija A terminusok egyötöde poliszémikus. A poliszémikus terminusok leggyakrabban azonos helyű különböző építményeket vagy építményrészeket neveznek meg, például balanka „ablakkeret” – „ablaküveg”, grebėstas „tetőváz” – „szarufaléc”. Más terminusok generikus és specifikus fogalmakat neveznek meg, vagy egy konstrukciót és annak részét nevezik meg, például dangtis ‘tető’ – ‘szalmatető’, stakta ‘ajtókeret’ – ‘az ajtókeret felső része’. A homonimapárok különböző eredetű terminusokból állnak – a litván grindys ʻpadlóʼ és a lett grindys (a lett grīda ‘mennyezet’ szóból) ‘mennyezet’. Beérkezett 20131004 Robertas Stunžinas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT10308 Vilnius E-mail: rober[email protected]