ATKURTOS LIETUVOS VALSTYBĖS 100-MEČIUI

Az orvosi terminológia 100 évvel ezelőtt

PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ

Litván Nyelvi Intézet

KULCSSZAVAK: orvostudomány, terminus, megnevezés, szinonimák, változatok, élő nyelv

A nyelv a legjellegzetesebb jegy, amely megkülönbözteti az egyik népet a másiktól

Kazys Grinius, LA 1918 79 1

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Az egészségügy helyzete Litvániában 1918-ban. Litvánia függetlenségét az első világháború nehéz éveiben kiáltották ki. A Litván Tanács (a továbbiakban: Tanács) fokozatosan az egészségügyi ügyekkel is foglalkozni kezdett. 1918. április 25-én a Tanács ülésén megvitatták a különbizottságok létrehozásának rendjét. A következő napi ülésen megalakult az Egészségügyi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság). Tagjai dr. Jonas Basanavičius, Steponas Kairys és Justinas Staugaitis lelkész lettek. Nehéz volt megfelelő embereket toborozni erre a munkára. A háború éveiben sok orvos elhagyta Litvániát. A helyi egészségügyi ügyeket németek által kinevezett körzeti orvosok intézték. A Bizottságban elsőként dolgozni kezdő orvosok dr. Andrius Domaševičius és dr. Antanas Vileišis voltak (Petronytė 1995: 118).

1918-ban Litvániában súlyos volt az egészségügy helyzete: a háború, az egészségügyi személyzet és a kórházak hiánya, valamint az élelem és az orvosi segítség szűkössége kedvező feltételeket teremtett a fertőző betegségek terjedéséhez. A tífusz, a vérhas, az influenza, a himlő és más járványok kitörtek és gyorsan terjedtek, emellett krónikus betegségek is előfordultak. Mindez jelentősen növelte a lakosság halálozását (Petronytė 1995: 119; Micelmacheris 1959: 21; Tercijonas 1968: 122).

A független Litvánia első évtizedében lassan növekedett az orvosok száma. Különösen vidéken volt nagy hiány orvosokból, mivel legtöbbjük a városokban dolgozott. Kevés volt a magánpraxist folytató orvos (Tercijonas 1968: 122). A független Litvániában nem képeztek felcsereket, így soraikat az Oroszországból hazatérők, illetve a katonai egészségügy altisztjei gyarapították (Tercijonas 1968: 123).

Terminologija | 2018 | 25

147

Hogy a helyzet valamelyest javuljon, a Bizottság azt javasolta, hogy megfelelően szervezzék meg a helyi és a hazatérő orvosok munkáját, képesítésükről és a praxisjog megadásáról pedig kizárólag a Bizottság dönthessen (Petronytė 1995: 119).

A német közigazgatás gyakran teljesen akadályozta a litván orvosok szabad praxisát. A Bizottsághoz levélben nemcsak litván orvosok fordultak, hogy tisztázzák, milyen lehetőségeik vannak az akkori Litvániában való munkavégzésre, hanem maguk a litvániai lakosok is, akik azt kérték, küldjenek nekik litván orvost, mivel a németekkel egyszerűen nem tudtak szót érteni (Petronytė 1995: 119–120).

1918. július 24-én a Tanács ülésén dr. Jurgis Alekna egy külön Egészségügyi Minisztérium felállítását sürgette, de a terv csak november 11-én, az első kormány munkába lépésével valósult meg. A Bizottságot átszervezték a Belügyminisztérium Egészségügyi Minisztériumává (a továbbiakban: Minisztérium) (Petronytė 1995: 120–121). A Minisztérium szerkezetét és működési irányait az Orosz Birodalom 1905. évi orvosi statútuma alapján alakították ki, a helyi viszonyokhoz igazítva azt. A Minisztérium nem volt az egyetlen kormányzati intézmény, amely Litvániában az egészségügyet irányította. A Honvédelmi Minisztérium Egészségügyi Igazgatósága a katonák egészségével foglalkozott. Az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartoztak a tanulók egészségügyi ügyei. A Közlekedési és az Igazságügyi Minisztériumnak is volt saját egészségügyi részlege (Petronytė 1995: 121).

Az 1918. évi orvosi terminológia forrásai és szerzőik. Az első világháború (1914–1917), a német megszállás (1915–1918) és a litván állam létrehozásának első időszakában jelentkező nehézségek szétszórták a már amúgy is kis számú orvosi közösséget; az orvosi értelmiség jelentős része Oroszországba és más országokba távozott, ami kedvezőtlenül hatott a lakosság egészségére. Ezek a tényezők a litván nyelvű orvosi sajtó¹ kiadásának megtorpanását is okozták (Stakulienė 2001: 232). Minden nehézség ellenére azonban még Litvánia számára e nehéz időszakban is akadtak olyan litván orvosok, akik nemcsak gyógyították és ápolták a betegeket, hanem az orvosi és egészségügyi kérdésekről is írtak; ráadásul nemcsak orvosok, hanem más foglalkozások képviselői is (az orvosi publikációk megoszlását lásd az 1. ábrán).

¹A 20. század elején kialakult társadalmi-politikai helyzet (a litván betűs sajtószabadság 1904-es visszanyerése) és a litván értelmiség kulturális-közéleti tevékenységének fellendülése (a Litván Tudományos Társaság 1907-es megalapítása) kedvezőbb feltételeket teremtett a szaklapok megjelenéséhez. 1909 júliusában megjelent a Lietuvos ūkininkas című újság melléklete, a Sveikata, amelyet dr. Kazys Grinius szerkesztett; 1911–1912-ben a Lietuvos žinios melléklete, a Farmaceutų reikalai; 1913-ban pedig a régóta dédelgetett első litván orvostudományi folyóirat, a Medicina ir gamta. 1914-ben kezdték kiadni az Aušra című havilap mellékletét, a Gydytojas című kiadványt (Vaišvilienė 2013: 208–209, 211).

148 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

1. ábra. Az orvosi publikációk megoszlása 1918-ban

1918-ban Litvániában nem jelent meg orvosi könyvecske. Két könyvecske csak külföldön (Amerikában) látott napvilágot: Julius Bielskis Raktas sveikaton ir laimėn című műve (64 o.) és A. J. Karalius Vyras. Ką kiekvienas vyras turi žinoti apie savo lyties reikalus című műve (24 o.)².

1918 a korábban megjelenő szakosodott orvosi újságok és folyóiratok kiadásának szünetelési időszaka volt. Januárban Moszkvában mindössze a Farmaceutų reikalai³ című újság utolsó száma jelent meg.

Ezzel szemben az orvosi és egészségügyi kérdésekről az akkori sajtó más kiadványaiban is írtak – a Moterų balsas⁴, a Darbo balsas⁵, a Dabartis⁶, a Vienybė⁷ és a Lietuvos aidas⁸ című újságokban,

²A cikk a terminusok tárgyalásakor nem veszi figyelembe a Litvánián kívül megjelent publikációkat.

³1911-ben a Vilniusban megjelenő Lietuvos žinios mellékletének, a litván diákifjúság kulturális és oktatási ügyeinek szentelt Aušrinė második számában jelent meg a Farmaceutų reikalai első száma. Később, hosszas viták és mérlegelések után úgy döntöttek, hogy a Farmaceutų reikalai a Lietuvos žinios ingyenes mellékleteként jelenjen meg. 1912-ben a Lietuvos žinios még két számot adott ki. Az 1911–1912-es időszakban összesen négy szám jelent meg. 1912-ben, a negyedik szám kiadását követően megszűnt a kis újság megjelenése (Stakulienė 2007: 125, 127).

⁴A Litván Katolikus Nők Társaságának újsága, amely 1918-ban Kaunasban jelent meg. Szerkesztője Z. Čalkytė volt.

⁵1917–1919 között Vilniusban hetente kétszer megjelenő újság. S. Kairys szerkesztette és adta ki (VLE IV 486).

⁶A német megszállási közigazgatás újsága a litván lakosság számára. 1915–1916-ban Tilžében, 1916–1918-ban (megszakítással) Kaunasban, 1917-ben pedig Balstogében jelent meg. Kezdetben hetente kétszer, később háromszor, 1918-ban napilapként. 1918-ban szerkesztői: A. Liūdžiuvaitis, K. A. Ozelys (VLE IV 380).

⁷Katolikus irányultságú hetilap a falusi lakosság számára; 1907–1914-ben és 1918–1933-ban Kaunasban, 1914–1915-ben Vilniusban jelent meg. A hetilapot 1907–1919 között A. Alekna szerkesztette (VLE XXV 110).

⁸1917–1918-ban Vilniusban megjelenő újság. Alapítója és 1917–1918-as hivatalos szerkesztője A. Smetona (1874–1944), a litván állam, közélet és kultúra jeles alakja, a február 16-i törvény aláírója és Litvánia első elnöke volt (VLE XIII 195; VLE XXII 140).

Terminologija | 2018 | 25

149

Pavasaris⁹, Tėvynės sargas¹⁰. A Kauno kalendoriuje és az Aušros Vartų kalendoriuje 1919-re egy-egy betegségekről és higiéniáról szóló cikket tettek közzé.

1918-ban kevés orvostudományi témájú cikk jelent meg. A. Vileišis (a legtöbbet), Eliziejus Draugelis, Danielius Alseika és Petras Avižonis orvosok írták őket. A témákat a cikkek címei tükrözik: „Higiénia”, „Az új betegség”, „Orbánc”, „„Trachoma”, „Hogyan éljünk, hogy egészségesek maradjunk”, „Mi az influenza, és mitől keletkezik?”, „Rüh”, „A tüdővészről”, „Óvakodjunk a betegségektől”, „A háborús betegségekről”, „Egy s más a betegségekről és a higiéniáról”, „Tífuszok”, „Az ember csontjai”, „A kiütéses tífusz” és mások.

Az e területen megjelent publikációk másik típusát a betegségekről és elterjedésükről, gyógyintézetek alapításáról, az egészségügyi személyzetről (orvosokról, gyógyszerészekről, felcserekről stb.) és hasonlókról szóló rövid cikkek, pontosabban hírek alkották. Például: „Betegségek”, „Orvos- és bába hiány”, „Feldscher”, „Spanyol betegség”, „A Litván Egészségügyi Segélyező Társaság poliklinikája és kórháza Vilniusban”, „Az egészségügyi helyzetről Litvániában”, „Orvosok letelepedése”, „Az orvosok figyelmébe”, „A kaunasi városi kórházból” és mások. Ezeket a híreket az újságok meghatározott rovataiban nyomtatták. Például: „Híreink” (a Darbo balso rovata), „Különféle hírek”, „Hírek Litvániából” (a Lietuvos aido rovata), „Hírek a litván vidékről” (a Dabarties rovata), „Hírek hírei” (a Tėvynės sargo rovata).

Tovább élt a 19. század végén, a sajtótilalom idején kialakult hagyomány, hogy a publikációkat álnevekkel vagy betűjelekkel¹¹ írták alá, például: Ainis (Juozas Proskus), Ibis (Jonas Basanavičius), Krumplýs (Bronius Stosiūnas), Kuliškis (Stanislovas Durskis); Nr. (Kazys Grinius), L. G. (Liudas Gira), O. A. (Ona Adomaitytė). Bár akadtak olyanok is, akik nyíltan vállalták szerzőségüket, például: D–ras D. Alseika, Dr. E. Draugelis, Dr. A. Vileišis, D–ras med. P. Avižonis.

Az 1918-as orvosi terminológiai források témái. Miről is írtak ezekben a publikációkban? Témáikat kétségtelenül az 1918-as litvániai egészségügyi helyzet szabta meg. Az akkori legsúlyosabb problémát a terjedő és pusztító fertőző betegségek jelentették, ezért főként ezekről írtak (lásd 2–3. ábra): vérhasról, tífuszokról (kiütéses, hasi) (lásd 4. ábra), influenzáról (lásd 5. ábra), orbáncról, rühről (lásd 6. ábra), tüdővészről, himlőről (valamint

⁹ Az „Pavasaris”, az 1912–1914-ben, majd 1920–1940-ben Kaunasban, 1918-ban pedig Vilniusban kiadott, illusztrált litván katolikus ifjúsági szövetségi folyóirat. A folyóiratot 1918-ban B. Stosiūnas szerkesztette (VLE XVII 668).

¹⁰ A litván kereszténydemokraták hetilapja, amely 1917–1918-ban Vilniusban, 1920–1926-ban pedig Kaunasban jelent meg. 1917–1918-ban A. Stulginskis (1885–1969), a litván állam és közélet szereplője, a Február 16-i Nyilatkozat egyik aláírója és Litvánia második elnöke szerkesztette és adta ki (VLE XXIII 715; VLE XXII 140).

¹¹ Az álneveket és betűjeleket a litván álnevek jegyzéke alapján azonosították (lásd az irodalomjegyzéket).

150 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

2. ábra. Dr. D. Alseika a fertőző betegségekről ír; Svk 1 2

Terminologija | 2018 | 25

151

3. ábra. Dr. A. Vileišis a háborús betegségekről ír; TS 14

1 5 2 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

4. ábra. Dr. E. Draugelis a tífuszos betegségekről ír; AVk 1918

Terminologija | 2018 | 25

153

5. ábra. Dr. E. Draugelis az influenzáról ír; TS 36 13

154 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

6. ábra. Dr. A. Vileišis a rühességről ír; TS 14 13

Terminologija | 2018 | 25 155

7. ábra. Dr. P. Avižonis a higiéniáról ír; DB 56 3

legalább valamennyire más betegségekről is, például szembetegségekről – trachomáról), a betegségek tüneteiről, az ellenük alkalmazott gyógyszerekről és kezelésükről, a betegek ápolásáról stb.

Egy másik fontos téma a higiénia volt, így e területről is születtek cikkek (lásd a 7. ábrát).

Egy további probléma az egészségügyi dolgozók és az egészségügyi intézmények hiánya volt, ezért az ismeretterjesztő írások többnyire orvosokról és más szakemberekről (lásd a 8. ábrát), kórházakról, poliklinikákról, gyógyszertárakról és más, egészséggel kapcsolatos intézményekről szóltak (lásd a 9. ábrát).

Egy folytatásos publikáció jelent meg az emberi anatómiáról (a csontokról, az izmokról és a bőrről). Elmondható tehát, hogy az említett orvosi publikációk az akkori legfontosabb egészségügyi problémákat tükrözték.

156 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

8. ábra. O. Žlabytė az orvosok és szülésznők hiányáról ír; DB 16 11

Terminologija | 2018 | 25

157

9. ábra. P. D. a gelvonyai kórházról ír; TS 24 4

158 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

A tanulmány tárgyát az 1918-ban a litván sajtóban (főként újságokban) megjelent, az orvoslással, az egészséggel és a gyógyítással foglalkozó népszerűsítő és tájékoztató jellegű közlemények terminusai alkotják. A tanulmány célja az adott év orvosi terminusainak jelentés és kifejezésmód szerinti vizsgálata. E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) azonosítani az elnevezett orvosi fogalmak jelentés szerinti csoportjait, 2) megvizsgálni a terminusok eredetét és szerkezetét, 3) meghatározni a saját eredetű (tisztán litván), idegen eredetű (kölcsönzött) és vegyes eredetű terminusok arányát, a saját eredetű terminusok élő nyelvhez való viszonyát, valamint a kölcsönzött terminusok átadó nyelveit, 4) megvitatni, hogyan szerepelnek a szövegben a szinonim orvosi terminusok, továbbá megvizsgálni az azonos és különböző szövegek orvosi terminusai közötti szinonimikus kapcsolatokat és azok megállapításának módjait, 6) áttekinteni a változatokban élő terminusokat. Az orvosi terminusokat főként leíró-elemző módszerrel vizsgáljuk. A terminusok eredeti alakjukban szerepelnek, és gyakran szövegkörnyezetben, azaz abban a mondatban, amelyben kiemelésük érdekében ritkított betűkkel vannak szedve; a példamondatok végén feltüntetjük a forrás (újság vagy naptár) rövidítését, számát és az oldalt. A szemléletesség kedvéért bemutatjuk azoknak az újságoknak az oldalait, amelyekben a cikkek megjelentek. A mennyiségi és egyéb adatokat ábrák szemléltetik.

AZ 1918-AS ÉV ORVOSI TERMINUSAI

Az 1918-as év vizsgált orvosi szövegeiben több mint 700 különböző terminológiai egységet találtunk (változataikat nem számítva). A terminusokat főként jelentésük és kifejezésmódjuk szempontjából elemezzük. Először aszerint soroljuk jelentés szerinti csoportokba a terminusokat, hogy milyen orvosi fogalmakat neveznek meg; az egyes csoportok terminusait ezután részletesebben tárgyaljuk. Ezt követően a terminusok eredetét vizsgáljuk, valamint áttekintjük a saját, idegen és vegyes eredetű terminusok jellemzőit. Végül azt mutatjuk be, hogyan jelennek meg a terminusok szinonimái ugyanabban a szövegben, hogyan állapíthatók meg a különböző szövegek terminusai közötti szinonimikus kapcsolatok, illetve miként változnak a terminusok alakváltozatai.

1. Az orvosi terminusok jelentés szerint. Az 1918-as év orvosi terminusai a következő jelentés szerinti csoportokba sorolhatók: 1) testrészek és szervek megnevezései, 2) betegségek megnevezései, 3) gyógyászati eszközök megnevezései, 4) gyógyítók és betegek megnevezései, 5) gyógyintézmények és helyiségek megnevezései, 6) elvont orvosi fogalmak megnevezései (az orvosi terminusok jelentés szerinti megoszlását lásd a 10. ábrán).

1.1. Testrészek és szervek megnevezései. Az orvosi témájú publikációk közül aligha akad olyan, amelyben ne fordulnának elő anatómiai terminusok. 1918-ban

Terminologija | 2018 | 25

159

az e területről szóló publikációkban az emberi test szinte valamennyi fontos testrészének és létfontosságú szervének megnevezése megtalálható; ezek a terület régi szavai, már a régi litván vallási, majd későbbi világi és szakszövegekből (orvosi írásokból) ismertek, például:

testrészek – alkūnė Pvs 7 13, Pvs 8 11, TS 14 14, blauzda TS 14 14, TS 21 11, TS 30 12, galva MB 1 12, Vnb 13 194, Pvs 10 13, Pvs 8 11, AVk 51, Kk 70, TS 1 14, TS 36 14, TS 10 14, TS 11 14, TS 14 14, TS 21 11, TS 26 12, TS 30 11, kaklas Kk 72, TS 14 14, TS 26 12, nugara TS 5 15, TS 30 12;

szervek – burna Vnb 13 194, AVk 51, Kk 69, TS 4 14, TS 5 15, TS 34 5, TS 21 11, TS 7 14, Vnb 4 676, Pvs 9 18, Dbrt 98 3, inkstai AVk 50, TS 14 13, kasa AVk 50, TS 36 14, kaulas Pvs 7 12, Pvs 8 11, Kk 69, TS 36 14, TS 4 15, Vnb 4 676, kepeny(s) AVk 50, plaučiai Pvs 7 13, AVk 51, TS 36 14, TS 4 14, TS 34 6, Vnb 4 676, širdis Pvs 7 13, Kk 71, TS 34 6, TS 30 12, tulžies pūslė AVk 50.

Az említett anatómiai terminusok többsége 1918-ban már megszilárdult; írásmódjuk csak minimálisan változott, egyes szerveknek két (vagy három) nevük is volt, például: intestinum – žarnos AVk 50, TS 1 15, TS 36 14 és grobai Dbrt 178 3, nervus – dirksniai Pvs 10 12 és nervai TS 30 12, pharynx – koserė TS 36 14 és gerklė Kk 71, TS 36 14, TS 34 6, TS 26 12, TS 30 11, Dbrt 178 3, articulatio – nariai Pvs 7 13 és sąnariai Pvs 10 12, Dbrt 178 3, gaster – skilvis Dbrt 178 3, vėdarelis AVk 51, TS 36 14 és skrandis TS 4 15.

Jelentésük szempontjából érdekesebbek azok az anatómiai terminusok, amelyeket a Pavasaris című újságban megjelent „Bőr” és „Az ember csontjai” című cikkekben használnak.

A verejtékmirigyeket (latinul glandula sudorifera), pontosabban a külső elválasztású mirigyeket, a „Bőr” című cikk a következő terminusokkal nevezi meg:

„Az idegeken és ereken kívül a bőrben még több ezer aprócska szemecske van” Pvs 10 12; „A víz apró lyukakon keresztül szivárog át, ezeket verejtékpórusoknak¹² nevezik” Pvs 10 12; „Amikor melegünk van, a bőr pórusain át szivárgó víz hűt le bennünket, mert a víz elpárolgásához a testből hő távozik” Pvs 10 13.

¹²Dőlt szedés az eredeti cikkben.

160

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Ugyanabban a cikkben a következő terminusokat használják: žývna, žývnelis:

„Bőrünk olyan, mint egy béléssel ellátott kesztyű – kétrétegű. A felső réteg pikkelyes. A pikkelyek azonban olyan aprók, hogy még látni sem tudjuk őket. Ezek a pikkelyek idővel elkopnak, és leválnak a bőrről” Pvs 10 12; „A bőr pórusai gyorsan elzáródhatnak, amint a levegőből por vagy elhalt bőrpikkelyek kerülnek beléjük” Pvs 10 13.

Mi az utóbbi terminusok jelentése? Az epidermisz szarurétegének pikkelyekhez hasonló, sokszögű sejtjeit jelölik (Stropus, Tamašauskas, Paužienė 2005: 395). Az LKŽe a žvyna szót ebben a jelentésben nem rögzíti, míg a hímnemű žvynas szó negyedik jelentése zoológiai: „a gerinces állatok bőrének lemez alakú képződménye”.

Az „Emberi csontok” című cikkben a felső és alsó végtagot a szokásos rankos és kojos terminusok mellett a galai terminussal is jelölik: „A csontváz részei a következők: <...>; a végtagok csontjai, vagyis a karok és lábak csontjai” Pvs 7 13.

Ugyanebben a cikkben a grandis terminust „csigolya” jelentésben használják: „A gerincet néhány tucat (33) apró csontocska alkotja, amelyek egymásra vannak rakva, porcokkal és erős, rugalmas szalagokkal összekötve. Nem mindegyik kapcsolódik azonban egyformán: 24 elmozdulhat, 9 pedig nem. Ezeket a csontocskákat a gerinc láncszemeinek nevezik, mert láncszemhez hasonlítanak” Pvs 7 13, lásd 1 grandis „valamely rendszer alkotórésze, tagja, részeinek kapcsolata” LKŽe.

Az említett cikkben a krimslýs terminussal a porcot nevezték meg: „A csontok nagyon erősek. Porcból és különféle földes anyagokból állnak. <...>. A csont elégetésekor csak a csont porca ég el, a földes anyag pedig megmarad” Pvs 7 12–13, lásd 2 krimslýs „porc” LKŽe.

Egy 1918-as publikációban előfordult ^{antonim viszonyban álló összetett terminuspár antonim fajtajelölő tagokkal. Ilyen tagok a –inis képzős melléknevek, az apatinis – viršutinis, például:} alsó bőr Pvs 10 12 – felső bőr Pvs 10 12. Szerkezetüket tekintve gyökanonimák^{, „amelyek fonetikai szerkezete teljesen különbözik, jelentésük ellentéte pedig magában a gyökben rejlik” (Jakaitienė 2010: 137),}

¹³ Néhány további antonimikus viszonyban álló orvosi terminuspár a „Betegségek elnevezései”, a „Gyógykezelési eszközök elnevezései” és a „Gyógyintézmények és helyiségek elnevezései” című alfejezetekből: didélis karštis Kk 72, TS 1 15, Pvs 9 18 – mažas karštis MB 1 11; didélis skaudėjimas TS 30 12 – mažas skaudėjimas TS 36 14; gili žaizda TS 30 12 – paviršutinė žaizda TS 30 12; karštas vanduo MB 1 11 – šaltas vanduo Kk 70, šalti kompresai TS 30 12 – karšti kompresai TS 30 13; kaimo vaistinė FR 1 3 – miesto vaistinė FR 1 3. Mivel az ilyen viszonyban álló terminusok száma csekély, elmondható, hogy ez a fajta szemantikai viszony nem jellemző a vizsgált év orvosi terminológiájára.

¹⁴ Dar plg. nebendrašakniai (leksiniai) antonimai (Mitkevičienė 2006: 136), tikrieji (arba sisteminiai) antonimai (Ermanytė 2008: 74).

Terminologija | 2018 | 25

161

bármilyen kontextusban ellentétes jelentésűek. Többségük rendszerbeli antonima – olyan terminusok, amelyek antonim kapcsolatai állandóak, és külön kontextus nélkül is egyértelműek.

1.2. Betegségnevek. 1918-ban a közegészségügy legsúlyosabb problémáját a fertőző, vagyis infekciós betegségek jelentették (szinonim megnevezéseikről bővebben lásd a 3.2. „Az azonos és különböző szövegek orvosi terminusainak szinonim kapcsolatai” című alfejezetet), ezért az akkori orvosi publikációkban bőségesen találhatók e betegségek nevei. A szóban forgó betegségeket A. Vileišis doktor egyik cikkében háborús betegségeknek nevezte, „amelyek régebben sokkal több embert pusztítottak el, mint maga a háború” TS 1 14. Ilyen betegségek közé sorolta a kiütéses tífuszt, a hastífuszt, a vérhast, a kolerát, a pestist és a tetanuszt. A folyóiratokban megjelent cikkek többsége az első három betegségről szólt. E betegségek megnevezései meglehetősen változatosak voltak, például:

lat. typhus exanthematicus – beriamoji šiltinė TS 1 14, TS 26 12, Svk 1 1, LA 42 1 / bado šiltinė TS 1 14 / dėmėtoji šiltinė AVk 50, DB 20 4, Dbrt 27 3, TS 18 10, Dbrt 98 3, LA 42 1, LA 47 2, Dbrt 34 3 / dėmėta šiltinė Dbrt 96 3 / išberi…

162

„semmi köze magához a betegséghez, sem annak okához. Ez a szó olaszul azt jelenti: »hatás«. 1743 óta ismert”; 1889-ben e betegség „járványa az egész világon széles körben elterjedt” (az idézett publikáció pontos bibliográfiai leírását lásd az Alapvető források jegyzékében). Miért nevezték ezt a betegséget a publikációkban spanyol, spanyolos, spanyol betegségnek is? A „Naujoji liga” („Az új betegség”) című, ugyanabban az újságban megjelent cikkében a betegségről író E. Draugelis dr. megjegyzi, hogy „<...> Spanyolországból érkezett, ezért spanyolosnak, vagy »úri« betegségnek is nevezik (hiszen egyesek nem gyanakszanak rá, a tréfamesterek pedig azt állítják, hogy elsőként Spanyolország királya betegedett meg benne)” (az idézett publikáció pontos bibliográfiai leírását lásd az Alapvető források jegyzékében).

A betegségekről szóló publikációkból kiderül, hogy az említett fertőző betegségeken kívül az emberek kolerában, tetanuszban, kanyaróban, himlőben, rühben és váltólázban is megbetegedtek:

lat. cholera – koliera Vnb 13 193 / kolera TS 1 14, TS 4 14, TS 5 15, Dbrt 98 3 / cholera Dbrt 27 3, Dbrt 79 3, DB 56 4;

lat. tetanus – pastyrimo liga vagy tეტanas (latinul Tetamu) TS 1 14 / siutligė Dbrt 27 3 / pasiutimo liga Dbrt 27 3;

lat. morbilli – drognės (blusinės, jadros) Kk 71 / tymai Kk 71, TS 5 15, Dbrt 98 3, Dbrt 96 3 / tymai (jedra) TS 7 14 (dėmėtieji tymai Kk 71);

lat. variola – rauplės Dbrt 98 3, Dbrt 79 3, Dbrt 96 3 / raupai Kk 71, TS 5 15, DB 20 4, LA 47 2, DB 56 4;

lat. scabies – niežai TS 14 13;

lat. febris intermittens (?) – drugys Dbrt 27 3, Dbrt 98 3 (atsinainomasis drugys Dbrt 98 3, kaičiojamasis drugys Dbrt 96 3, pasikartojamasis drugys Dbrt 96 3).

A cikkekben előforduló betegségek másik jelentős csoportját a sebészeti és traumatológiai betegségek alkotják (ezekről külön cikkek nem jelentek meg); e betegségek nevei gyakran szerepelnek más betegségekről szóló cikkekben, azaz ez utóbbiak különféle következményeiként, például hastífusz esetén lehetséges szövődményekként, például:

„A tífusz lefolyását és kimenetelét meglehetősen nehéz megjósolni, mert nemegyszer enyhe tífusz esetén is veszélyes rosszabbodások fordulnak elő (például bélátfúródás)” AVk 52, vagy

Terminologija | 2018 | 25

163

A himlőn átesett betegek hajlamosak a tüdőtuberkulózisra: „<...>, a himlő, <...> és más súlyos betegségek hajlamossá teszik az embereket a tuberkulózisra. Az e betegségeken átesetteknek különösen óvatosnak kell lenniük” TS 7 15.

Ezeknek a betegségeknek a megnevezései azonban a fertőző betegségekéhez képest általánosabb jellegűek, pontatlanok, például: kézfájdalom TS 36 14, kézfájás AVk 53, lábfájdalom TS 36 14, lábfájás AVk 53, nyelvfájdalmak TS 36 14, bőrduzzanat TS 10 14, kőbetegség TS 4 15, vérzés az orrból TS 34 6, vérzés a belekből TS 34 6.

További két csoport: a fül, az orr és a torok, valamint a légzőrendszer betegségei. Ezeknek – az előzőekben tárgyalt betegségekhez hasonlóan – a megnevezései főként fertőző betegségekről szóló cikkekben fordulnak elő, vagyis az említett csoportok betegségei fertőző betegségek következményeként jelentkeznek:

„Ezenkívül az influenzához még fülgyulladás is társul” TS 34 6; „Az influenzához leggyakrabban tüdőgyulladás társul. <...>. Emellett néha mellhártyagyulladás is társul hozzá” TS 34 6; „Influenza esetén más baktériumok is bejuthatnak a szervezetbe; például a tüdőgyulladást vagy a gennyesedést kiváltó baktériumok” TS 34 5; „Az influenzabaktériumok közvetlenül a nyálkahártyákra hatnak, és hatásuk <...> a légutak hurutjában nyilvánul meg” TS 34 5; „Kiütéses tífusz esetén <...> [h]örghurut, orrhurut is társul” AVk 53; „A beteg gyakran nem megfelelő ápolása a hibás azért, hogy az influenzából <...> tüdő-, <...>- és fülgyulladás lesz” Dbrt 178 3.

Az 1918-as orvosi publikációk még említenek szembetegségeket (trachoma TS 11 14, szemváladék TS 11 14, szürke hályog TS 11 14, szemgyulladás AVk 53), nemibetegségeket (szifilisz TS 5 15), az anyagcsere és az endokrin mirigyekbetegségeit (cukorbetegség TS 4 15, köszvény TS 4 15, elhízás TS 4 15), a vérképző szervekbetegségeit (vérszegénység TS 4 15 / vérszegénység TS 7 14), az emésztőszervekbetegségeit (gyomorrontás TS 34 5, bélhurut TS 26 12, bélbaj AVk 51, székrekedés Vnb 13 194, TS 4 15), az ízületekbetegségeit (ízületi fájdalom Dbrt 98 3, reuma TS 26 12, ízületi gyulladás TS 34 6), urológiaibetegségeket (vesegyulladás AVk 53, TS 36 14, TS 4 15, TS 14 13, akut vesegyulladás TS 30 13, középső vesegyulladás TS 34 6, TS 26 12), idegrendszeribetegségeket (apoplexia TS 4 15, idegirritáció TS 34 6).

A maras kifejezést nemcsak a pestis, hanem az epidémia jelentésében is használták, vö.:

lat. pestis – „A pestis vagy a dögvész¹⁵, amely csupán a XIV. században Európa lakosságának egyharmadát pusztította el, az egyik legborzalmasabb betegség” TS 2 15;

¹⁵A terminusokat A. Vileišis doktor dőlt betűvel szedte.

164 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

lat. epidemia – „A Kruvinoji [véres hasmenés] bizottság biztosa, a litván északi szakaszért felelős, Kalie¹⁶ katonai orvos beszélt a városokban és falvakban dúló véres járvány megfékezésére szolgáló általános intézkedésekről” Dbrt 79 3, lásd maras 1. „nagyon fertőző járványos betegség (pestis)”, 2. „e betegség járványa” LKŽe.

Figyelemre méltó a šalčio laużymas: ’hidegrázás’ kifejezés:

„Azt a betegséget [az influenzát – P. Z.] önmagában is el lehet kapni a megfázástól, különösen nedves időben. Fejfájással és laużymas ’fájdalom, sajgás’ LKŽe.”

A korábbi évek litván orvosok által népszerűsítő orvosi közleményeiben a šalčio krėtimas ’hidegrázás’, illetve a drugio krėtimas ’lázrázás’ kifejezést használták, de kaulų laużymas. ’csontfájás’.

Külön csoportként említhetők az összetett, kéttagú terminusok – a cselekvő főnevek alanyi viszonyban álló, jelzős szerkezetei, amelyekben a függő tag, az alany – a betegség – végzi a fő tag által főnévként megnevezett cselekvést (Bunevičiūtė 2000: 10); így a betegség megnyilvánulhat, visszatérhet, lefolyása lehet, elterjedhet, elhúzódhat, például: ligos apsireiškimai Vnb 4 676, ligos atkirtimas AVk 53, ligos bėgis Vnb 13 193, ligos praplitimas AVk 51, ligos užtrukimas TS 34 5.

Megfigyelhető, hogy a vizsgált szövegekben a specifikus terminust (hiponimát) gyakran általánosabb terminus (hiperonima) helyettesíti¹⁷, például:

„A tüdőtuberkulózis az egyik legelterjedtebb és legszörnyűbb betegség. <...>. A tuberkulózis oka apró, szabad szemmel nem látható csírák” TS 7 14; „A tífusz nagyon gyakran ott pusztít, ahol az emberek szennyezett kutakból vagy folyókból származó tisztátalan vizet fogyasztanak. Az ember akkor fertőződik meg tífusszal, amikor e betegség baktériumai a testébe jutnak” TS 1 14.

1.3. A kezelési eszközök megnevezései. 1918-ban kevés orvos volt Litvániában, segítségük a köznép számára nehezen volt elérhető, így érthető, hogy megbetegedés vagy rosszullét esetén házi gyógymódokhoz folyamodtak. Ez jól látható az adott év orvosi publikációit olvasva – ezekben a kezelés céljából alkalmazott házi gyógymódok megnevezései teszik ki a többséget.

Gyógynövényekkel és azok részeivel gyógyították magukat:vaistiniais augalais ir jų dalimis:

„Nyáron hársvirágot, málnát, kamillát, centuriát¹⁸, ürömöt, fenyőbogyót, ėsiuklių-t, rutát, metų-t¹⁹ és más gyógynövényeket kell gyűjteni, amelyekkel védekezhetünk a betegségek ellen, amíg orvosi tanácsot nem kapunk” MB 1 12.

¹⁶A cikk eredetijében ritkított szedéssel.

¹⁷ Plačiau apie hiponiminius ir hiperoniminius terminų santykius žr. Mitkevičienė 2015.

¹⁸ Centurija bot. „ezerjófű (Centaurium)” LKŽe.

¹⁹A cikk eredetijében ritkított szedéssel.

Terminologija | 2018 | 25

165

Gyógymódként használatos italok és egyéb folyadékok:

„a láz enyhítésére és az izzadás előidézésére jó a gyermek testét ecettel bedörzsölni” TS 30 12; „Ha valaki érzi, hogy influenzás, azonnal abba kell hagynia a savanyú ételek fogyasztását, hársfavirágteát kell innia, még jobb, ha édes málnalével issza, és igyekeznie kell jól megizzadni” Kk 69; „Az is jó, ha gyakrabban mossuk a beteg ágyékát és sarkát <...> ecettel” AVk 52.

A fertőző betegségek elleni védekezés egyik eszköze a fertőtlenítő, illetve a baktériumölő anyagok és folyadékok:

„Csak arra kell emlékezni, hogy a beteg elszállítása után otthon mindent alaposan ki kell takarítani, fertőtleníteni, vagyis a takarítás után még karbollal és szublimáttal is le kell mosni mindent, majd formalinnal kifüstölni” Svk 1 2; „A fehérneműjét lúgban kifőzve kell kimosni; a beteg felgyógyulása után az egész ágyat ki kell tisztítani; a nem mosható holmikat kénfüsttel kell fertőtleníteni, karbolos vízzel lelocsolni, és szellőzni hagyni” Kk 74; „A rüh kezelésekor először meleg fürdőben (kádban), zöld szappannal kell megmosakodni” TS 14 13; „Az ápolónak pedig be kell tartania ezeket a szabályokat: ha hozzáér a beteghez, minden alkalommal meleg szappanos vízzel kell kezet mosnia” Vnb 13 193.

Természetesen az úgynevezett, gyógyszertárakban árusított, belső és külső használatra szánt gyógyszereket is használták:

„Láz esetén olyan gyógyszereket írnak fel, amelyek csökkentik a lázat, leggyakrabban kinint, naponta 3–4 alkalommal, és leggyakrabban” Kk 71; „Az egyik betegnek a fürdő a legmegfelelőbb, a másiknak csak a nedves borogatás, a harmadiknak antipirin stb.” AVk 52; „Ha a gyermeknek a megbetegedése előtt székrekedése volt, hasznos ricinusolajat adni neki, ha pedig a székrekedés továbbra is fennáll, hashajtóval kell meghajtani” TS 30 12; „A felfúvódott horzsolásokat kámforos olajjal kell bekenni” Kk 71.

166 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

A külső (külsőleg alkalmazott) gyógyszerek közé sorolhatók a gyógyító kötések és másféle kötözőanyagok:

„Erős szívdobogás esetén a beteget ágyba kell fektetni, és amíg az orvos megérkezik, hideg borogatást kell tenni a mellkasára, a szíve fölé” TS 30 12; „Heveny vesegyulladás esetén nyugalomban kell feküdni; az ágyék mindkét oldalán jelentkező fájdalom enyhítésére hasznos mindkét oldalra forró borogatást tenni” TS 30 13; „A váladék a fülbe jutva gennyet termel. A legjobb, ha időről időre, legalább naponta kétszer, száraz vattával kitöröljük a fület, és kámforos olajjal kissé megnedvesített vattával bedugjuk” Kk 72.

Néhány gyógykezelési eljárásra és orvostechnikai eszközre (készülékekre és más, orvosi célokra használt kellékekre) vonatkozó elnevezést találtunk:

„Bár az oltás után kissé rosszul lehet érezni magunkat, az oltás haszna mégis sokkal nagyobb” Dbrt 79 3; „Néhány műtétet végeztek” LA 130 5; „És csak ott, miután a betegeket gyógyulásukig ápolták, és vérüket mikroszkóppal megvizsgálták, állapították meg, hogy az a status febrilis valójában typhus recurrens (visszatérő láz)” AVk 54; „Nagyon jók az ilyen zsebköpőcsészék, gyógyszertárakban kaphatók” TS 7 14; „kerülni kell, hogy a gyermeket arra az oldalára fektessük, ahol a bőrpír van, vagy gumigyűrűt kell alá tenni, amelyet levegővel fújtak fel vagy vattából készítettek, úgy, hogy a nyomás a nyílásra essen” TS 30 12.

Érdekes, hogy a gyógyszertár kifejezést „gyógyszeres doboz (a legszükségesebb gyógyszerekkel megtöltött doboz)” jelentésben használták: „4) otthoni gyógyszeres dobozt kell tartani a házban” MB 1 12.

A kezelési eszköz (tágabb értelemben) megnevezésére az 1918-as publikációkban kizárólag a litván vaistas terminust használták AVk 52, TS 36 14, Dbrt 30 3, LA 61 2, LA 71 2; a liekarstwa jövevényszó nem fordult elő. Egyébként egy publikációban a köznyelvi gydūolės terminust is használták:

„A gyógyszerek készletéről, elhelyezéséről, felszereléséről, egyéb gyógyászati eszközökről, az üvegek és más kellékek megfelelő tárolásáról <...> külön rendeletek fognak szólni” Dbrt 101 3, lásd gyógyír „gyógyszer” LKŽė.

1.4. Gydančiųjų ir gydomųjų asmenų pavadinimai. Kaip ir ankstesniuose (iki 1918-ųjų) šaltiniuose gydymo specialistui įvardyti vartoti du terminai – skolinys daktaras MB 1 12, Vnb 13 193, Kk 69, TS 10 14, TS 34 4, TS 21 11, TS 26 12, TS 30 11, TS 7 14, DB 33 10, TS 23 9, DB 17 11, DB 16 11, Svk 1 2, LA 93 3, FR 1 7 ir lietuviškas gydytojas AVk 52, Kk 69, TS 1 14, TS 36 14, DB 20 4, DB 33 10, DB 43 13, LA 109 3, DB 57 3, LA 98 3, Dbrt 30 3, DB 44 15, Pvs 5 21, Dbrt 17 3, DB 30 12, DB 16 11, DB 39 12, DB 44 14, Svk 1 1, Dbrt 98 3, Dbrt 79 3, LA 155 2, LA 42 1, LA 47 2, DB 56 4, Dbrt 178 3, LA 103 2,

Terminologija | 2018 | 25

167

DB 33 8, LA 120 4, LA 80 3, LA 93 3, Vnb 36 562, TS 24 4, Dbrt 11 3, Dbrt 101 3, LA 154 5, FR 1 2:

„Az orvos megérkezésekor el kell neki mondani a betegség észlelt tüneteit és a feltételezett okot, semmit sem titkolva” TS 30 11; „Az emberek rémülten már azt sem tudják, mihez kezdjenek; különösen a falusiak nem juthatnak orvosi segítséghez, mivel nálunk az orvosok terén a legnagyobb a hiány” DB 20 4.

Mindazonáltal a saját eredetű terminus volt gyakoribb, amint azt a számos szűkebb jelentésű terminus is mutatja, például: körzeti orvos DB 57 3, fogorvos DB 43 13, LA 109 3, LA 134 2, szakorvos LA 83 2, kórházi orvos LA 130 5, vezető orvos DB 43 14, LA 109 3. Az alap- (vagy járulékos) idegen eredetű összetevőt tartalmazó összetett terminusok, például a daktaras, sokkal ritkábban fordultak elő: szakorvos doktor LA 130 5, igazi doktor TS 14 13. A medicinos daktaras terminust „a tudományok doktora” jelentésben használták: „Titkos szavazással P. Avižonis orvosdoktort és Jurgis Žilinskas orvostanhallgatót választották meg” DB 57 3.

A gyógyszertári dolgozót megnevező terminusok versengtek egymással: a jövevényszavak, a aptiekorius Dbrt 101 3, a farmaceutas LA 98 3, DB 37 4, LA 155 2, LA 61 2, LA 142 3, LA 77 2, LA 71 2, FR 1 1, a hibrid aptiekininkas TS 24 4, valamint a litván vaistininkas DB 33 10, TS 23 9, Dbrt 145 4, LA 120 4, LA 80 3, LA 93 3, LA 10 4, LA 71 2, Dbrt 101 3. Amint azt a terminusok mellett feltüntetett bibliográfiai előfordulási adatok is mutatják, ismét nyilvánvaló, hogy a saját eredetű terminus népszerűbb és gyakoribb volt.

A korábbi időszak orvosi publikációiban szereplő, gyógyítással foglalkozó személyeket megnevező terminusokhoz képest az 1918-as publikációkban több, különféle szakterületen tevékenykedő személy megnevezése található, például: szembetegségek specialistája DB 43 14, LA 109 3, fül-, torok- és orrbetegségek specialistája DB 43 14, LA 109 3, sebész DB 43 14, LA 109 3, Dbrt 96 3, női betegségek specialistája DB 43 14, LA 109 3, gyermekbetegségek specialistája DB 43 14, LA 109 3, nemi betegségek specialistája DB 43 14, LA 109 3, belső betegségek²⁰ specialistája DB 43 14, LA 109 3.

20 Így nevezték a belső szervek betegségeit.

168 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Használtak alacsonyabb beosztású, gyógyítással foglalkozó személyeket megnevező terminusokat is, például: szülész DB 16 11 / szülésznő DB 39 12, fertőtlenítőnő TS 24 4, felcser Pvs 5 21, DB 30 11, DB 39 12 és felcser Dbrt 79 3, felcser-szülésznő TS 23 9 és felcser-szülésznő TS 24 4, irgalmas nővér Svk 1 1 / irgalmas nővérke TS 24 4 / irgalmas nővér Dbrt 11 3.

Előfordultak továbbá a gyógyintézetek kiszolgáló személyzetét, a gyógyító szakemberek segítőit vagy gyakornokait megnevező terminusok is; ezek többségét korábbi évek forrásaiban még nem használták, például: lóápoló munkás TS 24 4, nőgyógyászati asszisztens DB 43 14, LA 109 3, kórházi alkalmazott TS 24 4, betegápolónő TS 24 4, orvosi doktorandusz DB 57 3, orvostanhallgató TS 24 4, egészségügyi munkás TS 24 4, nővér-gazdasszony TS 23 9 / nővér-gazdasszony TS 24 4, orvostanhallgató LA 109 3.

A gyógyítással foglalkozó személyek megnevezéseinek külön csoportjaként elkülöníthetők a gyógyszertári dolgozókat és a gyógyszertárral kapcsolatos kisegítő személyzetet megnevező terminusok, például: gyógyszertári segéd Dbrt 101 3, laboráns FR 1 4, gyógyszerész DB 43 13, LA 109 3, LA 98 3, LA 10 4, LA 83 2, LA 71 2, Dbrt 101 3, LA 154 5, FR 1 4, receptíró FR 1 4, a gyógyszertárban kiszolgáló személyek Dbrt 101 3.

Külön csoportként említhető néhány, az orvostudományhoz és a kapcsolódó tudományokhoz tartozó személy megnevezése, például: gyógyszerészeti magiszter LA 71 2, orvosi doktorandusz DB 57 3, orvostanhallgató TS 24 4, orvostanhallgató LA 109 3.

A gyógyító személyeket megnevező terminusokhoz képest kevés terminus nevezte meg a kezelésben részesülő személyeket, például: beteg MB 1 11, Vnb 13 193, AVk 50, Kk 69, TS 1 14, TS 36 13, TS 10 14, TS 34 4, TS 14 13, TS 21 11, TS 26 11, TS 30 12, TS 7 14, DB 33 10, Vnb 4 676, DB 43 14, LA 109 3, LA 46 2, Pvs 9 18, DB 44 14, Svk 1 1, Dbrt 98 3, Dbrt 79 3, LA 42 1, LA 47 2,

Terminologija | 2018 | 25 1 6 9

DB 56 4, Dbrt 178 3, Dbrt 23 3, Dbrt 11 3, Dbrt 96 3, LA 83 2, LA 130 5, LA 154 5, FR 1 2 (ambuláns beteg LA 130 5), tüdőbeteg TS 7 14, LA 155 2, néma Vnb 24 367, őrült Vnb 24 367.

1.5. A gyógyintézmények és helyiségek elnevezései. Az 1918-as vizsgált szövegekben a gyógyintézmény alapvető megnevezése a ligoninė: DB 43 13, TS 23 9, LA 109 3, DB 57 3, Dbrt 27 3, Svk 1 1, Dbrt 98 3, DB 33 8, TS 24 4, Dbrt 11 3, Dbrt 96 3, LA 83 2, TS 28 2, LA 130 5, Dbrt 101 3, a ligonbutis terminust csak a Dbrt 11 3-ban találták. Valószínű, hogy a ligoninės butas („A társaság poliklinikája és kórháza már október 15-től nyitva áll. A kórházi lakás, Vilniaus g. N. 28., minden kényelemmel felszerelve — mintegy 30 szobával rendelkezik” DB 43 14) terminus is a ligoninės szinonimája lehet, lásd butas 2. „bármilyen épület” LKŽe.

Találtak más, különleges rendeltetésű gyógyintézmény-elnevezéseket is, például: prieglauda Dbrt 79 3, Dbrt 101 3, paleistuvijų gydykla Dbrt 79 3, pamišėlių namas Dbrt 23 3, bepročių butas Dbrt 79 3.

A korábbi időszak kevés gyógyhely-elnevezéséhez képest az 1918-as szövegekben kórház- és gyógyszertártípusok nevei is szerepelnek, például: apskričio ligoninė DB 57 3, ausų ligų ligoninė DB 43 14, LA 109 3, psichiatrinė ligoninė DB 33 8, pulkų ligoninės AVk 54, raudonojo kryžiaus ligoninė DB 43 14, LA 109 3;

falusi gyógyszertár FR 1 3, városi gyógyszertár FR 1 3, otthoni / házi gyógyszertárak²¹ Dbrt 101 3, teljes gyógyszertár²² Dbrt 101 3, falusi gyógyszertárak²³ Dbrt 101 3.

„A házi gyógyszertárak más háztartások lakóinak akkor adhatnak át gyógyszereket, ha abban a faluban nincs teljes gyógyszertár, fiók vagy falusi gyógyszertár. A házi gyógyszertárakat rendszerint csak orvosok, illetve kórházak, menhelyek és más hasonló intézmények tarthatják fenn” Dbrt 101 3.

„Aki teljes gyógyszertárat akar fenntartani, annak igazolással kell rendelkeznie arról, hogy ilyen gyógyszertár vezetésére jogosult, valamint a kormányzati vezetőtől kapott írásos engedéllyel” Dbrt 101 3 (a terminus az eredetiben ritkított szedésű).

„A falusi gyógyszertárak (II. osztályú gyógyszertárak) a cári uralom alatt érvényben lévő szabályoknak megfelelően tovább működhetnek, ha fenntartójuk igazolni tudja, hogy letette a segédi vizsgát, és legalább három évig gyógyszertári segédként dolgozott” Dbrt 101 3 (a terminus az eredetiben ritkított szedésű).

170

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Megjelentek olyan terminusok is, amelyeket a korábbi időszak orvosi szövegei nem rögzítettek – műtő DB 43 14 és műtőterem LA 130 5.

Beszámolók jelentek meg új kórházak megnyitásáról és alapításáról²⁴, azok osztályaival, rendelőivel stb.; így az említett helyiségek megnevezésére is új terminusok születtek, például:

„A kórház orvosi szempontból meglehetősen gazdagon van felszerelve. Különféle osztályokat és rendelőket rendeztek be: műtéti, kötöző, nőgyógyászati és sebészeti, fül-, orr-, fog-, torokgyógyászati, továbbá belgyógyászati, gyermek-, bőr- és nemibeteg-rendelőket” LA 130 5; „A szülészeti osztályon egy, már a háború alatt kiképzett bába szolgált” Dbrt 11 3, vö. még kórházi szülészeti osztály Dbrt 11 3; „A legtöbb beteget a sebészeti osztályon kellett kezelni” Dbrt 96 3; „A kórházban van gyógyszertár, laboratórium, röntgenrendelő, műtő, kötözőhelyiségek és több orvosi rendelő, ahol a beteglátogatókat fogadják” DB 43 14; „Hamarosan fiziológiai-kémiai osztályt²⁵ is terveznek berendezni, ahol olyan orvosi-kémiai vizsgálatokat végeznek majd, amelyeket a kórházakban, a felszerelés hiánya miatt, nem lehet elvégezni, vagy túl sok időt venne igénybe” Dbrt 27 3; „Eközben még ezt a két osztályt rendezték be: bakteriológiai-szerológiai osztályt és a veszettség elleni védekezés osztályát” Dbrt 27 3.

²⁴Más intézmények is voltak, ahogy a Dabartis című újság egyik cikke írja, „az egészségügy szolgálatára”, például egy egészségügyi kutatóhely Dbrt 27 3.

²⁵A cikk eredetijében ritkított szedés.

Terminologija | 2018 | 25

171

1.6. Az elvont orvosi fogalmak megnevezései.

Ehhez a jelentéscsoporthoz az orvosi fogalmak különféle, többnyire elvont megnevezéseit soroltuk. Elsősorban az orvoslással kapcsolatos cselekvések, folyamatok, állapotok és tulajdonságok elnevezései tartoznak ide, például: megfertőződés Svk 1 1, kezelés AVk 52, TS 10 14, TS 11 14, TS 34 7, DB 33 10, Dbrt 30 3, Dbrt 17 3, LA 130 5, szülés Dbrt 96 3, élet Dbrt 30 3, LA 155 2, LA 42 1, DB 56 3, LA 87 2, légzés TS 30 11, halandóság TS 36 14, TS 4 15, TS 34 5, elhalálozás Vnb 24 367, halál Kk 70, TS 10 14, TS 30 12, DB 16 11, LA 155 2, felépülés AVk 52, TS 34 6, megbetegedés Vnb 13 193, DB 56 4, fájás Pvs 10 12, fájdalom Pvs 10 12, ápolás Dbrt 11 3, egészség MB 1 12, TS 26 12, DB 43 14, LA 109 3, Dbrt 27 3, Dbrt 30 3, Svk 1 1, Dbrt 98 3, LA 155 2, LA 42 1, DB 56 3, LA 87 2, LA 73 3, LA 83 2, LA 154 5, Vnb 24 367, egészségesség Vnb 24 367.

Ehhez a csoporthoz sorolhatók az orvostudományi és az orvosláshoz kapcsolódó tudományterületek megnevezései is, például: anatómia DB 56 3, bakteriológia FR 1 4, sebészet DB 43 14, LA 109 3, LA 83 2, gyógyszerészet LA 155 2, LA 142 3, gyógyszerkönyv FR 1 7, élettan DB 56 3, higiénia TS 26 12, Svk 1 1, LA 47 2, FR 1 2 (népegészségügy LA 155 2, társadalom-egészségügy DB 56 3).

10. ábra. Az 1918. évi orvosi terminusok jelentés szerinti megoszlása

172 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

2. Az orvosi terminusok kifejezésmódjuk szerint. Az orvosi terminusok legnagyobb részét saját eredetű, vagyis tisztán litván eredetű terminusok alkotják; kisebb részük idegen eredetű, vagyis kölcsönzött, illetve vegyes eredetű (az orvosi terminusok eredet szerinti megoszlását lásd a 11. ábrán).

11. ábra. Az orvosi terminusok eredet szerinti megoszlása 1918-ban

2.1. Saját eredetű orvosi terminusok. Az 1918-as vizsgált orvosi szövegekben talált terminusok több mint felét saját nyelvi, azaz tisztán litván eredetű terminusok teszik ki (az összes terminus 66%-át). Ez a szerzők azon törekvését mutatja, hogy saját nyelvük szavait használják, vagy ha nem találnak saját eredetű megfelelőket, idegen eredetű terminusokat írjanak körül, azaz litvánul írják le. Például dr. P. Avižonis a „Higiénia” című cikkében így jellemezte az anatómiát és a fiziológiát:

„Ahhoz, hogy a higiéniai tanácsok jobban érthetők legyenek, és pontosabban kövessék őket, meg kell ismerni az emberi test felépítését (anatómia) és az egyes testrészek, illetve szervek működését (fiziológia²⁶)” DB 56 4.

A különféle orvosi, egészségügyi és gyógyászati témákról közérthetően író publikációk szerzői természetesen a litván olvasókat tartották szem előtt, ezért igyekeztek érthetően írni, és több olyan litván terminust használni, amelyet az olvasók ismernek és világosnak találnak.

²⁶A terminusok ritkítva szerepelnek a cikk eredeti szövegében.

Terminologija | 2018 | 25

173

Írásaikban a testrészeket és szerveket kizárólag litván eredetű egyszerű (a továbbiakban képzés szerint nem elemezhető, azaz nem származék) szavakkal nevezték meg, például: kakta TS 10 14, TS 34 6, kelis Pvs 7 13, TS 14 14, krūtis TS 4 14, TS 26 11, lūpos AVk 51, TS 5 15, TS 34 6, TS 26 12, TS 7 14, oda Pvs 7 12, Pvs 10 12, Pvs 8 11, AVk 51, Kk 71, TS 10 14, TS 4 15, TS 14 13, TS 30 12, Svk 1 2, padas TS 21 11, petys Pvs 7 13, Pvs 8 11, veidas Kk 71, TS 10 14, TS 14 14, TS 21 11, TS 7 14, Dbrt 79 3, vokai TS 11 14, sőt egyes kölcsönszavak mellett is, például nervai TS 30 12, muskulai Pvs 8 11, organizmas TS 26 11, ezek litván megfelelőit használták: dirksniai Pvs 10 12, raumenys Pvs 8 11, kūnas TS 26 12.

Az anatómiai terminusok tehát többé-kevésbé már megszilárdultak (egyesek helyesírási változataitól eltekintve), és ugyanazokat használták, mint a korábbi évek népszerűsítő orvosi szövegeiben. Más a helyzet a klinikai terminusokkal, főként a betegségek elnevezéseivel: ezek meglehetősen változatosak voltak. Egyes betegségeket háromnál is több néven neveztek. Fontos megjegyezni, hogy a szerzők igyekeztek litván szavakkal megnevezni a betegségeket, kivéve azokat az eseteket, amikor nem találtak megfelelőket, és kölcsönszavakat használtak (apopleksija, bronchitas, cholera, difteritas, reumatizmas, sifilis, skarlatina). Az idegen eredetű tymai terminus mellett annak litván megfelelőit is használták: drognės Kk 71, blusinės Kk 71. A dizentériát litván terminusokkal nevezték: kruvinoji MB 1 11, raudonoji DB 44 14, kra /? Kk 72, Dbrt 98 3, kruvinoji liga Dbrt 79 3, LA 42 1.

A betegségek jelentős része feltehetően még nem volt azonosítva, ezért a publikációkban szereplő elnevezéseik (többségükben összetett kifejezések) nem pontosak, például: burnos uždegimas AVk 52, liežuvio skausmai TS 36 14, skaudus galvos gelimas Kk 70, skausmai vidurio krūtinės TS 36 14, smarkus širdies plakimas TS 30 12, širdies veikimas Kk 70, TS 34 6.

Tovább él a korábbi évek orvosi publikációinak hagyománya: jellegzetes birtokos szerkezetek, amelyeknek alaptagja a liga szó, például: akių liga TS 11 14, akmens liga TS 4 15, odos liga TS 14 13, plaučių liga TS 7 14, širdies liga AVk 51, TS 30 12. Egyes terminusokban a megnevezett összetevő fölöslegesnek tűnik, például: pastyrimo liga TS 1 14, pasiutimo liga Dbrt 27 3.

Az összetett terminusok jelölő összetevőit ritkán fejezik ki határozott melléknevekkel (dešinysis šonas TS 5 15, gailestingoji seselė TS 24 4, kruvinoji liga Dbrt 79 3, LA 42 1, vyresnysai gydytojas DB 43 14, LA 109 3); a legjellemzőbbek a határozott melléknévi igenévi alakok, például: apsikrečiamoji liga Svk 1 2, atsimainomasis drugys Dbrt 98 3, gimdomasis skyrius

174 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Dbrt 11 3, Dbrt 96 3, visszatérő láz AVk 50, váltóláz Dbrt 96 3, lázas betegség Dbrt 27 3, szoptatott csecsemők TS 34 4.

Az ősi eredetű, származékos egyszerű terminusok között a képzett alakok vannak túlsúlyban, ezek többsége képzővel alkotott származék. Az utóbbiak közül gyakoriságukkal kiemelkednek az -imas képzős származékok, például: rosszullét TS 36 14, horzsolás TS 10 14, nu-roham AVk 52, ápolás Dbrt 11 3, náthás megbetegedés Kk 70, elpusztítás TS 4 15, gyulladás Kk 72, TS 10 14, Vnb 4 676.

Kedveltek a -elis, -ėlis és más kicsinyítő képzőkkel alkotott származékok. Az ilyen „származékokkal rendszerint az alapszóként szolgáló főnevek által jelölt, azonos fajtájú dolgoknál kisebb dolgokat neveznek meg” (Keinys 2005 [1975]: 65). Így e vizsgált publikációk kicsinyítő képzős terminusainak²⁷ egy része kicsinyítő jelentésű, például: foltocskák TS 1 4, bőrdarabocska TS 14 13, szegélyecskék TS 11 14, ry-šeliai²⁸ Pvs 7 13 „inak”, köpőcske TS 7 14, pattanáskák TS 11 14, TS 14 13, kis varasodások Kk 71, sebecskék TS 1 14, TS 11 14. A kicsinyítő képzős származékok egy részének azonban nincs kicsinyítő jelentése – „az alapszavuktól eltérő dolgokat neveznek meg”; ezeket nevezik sajátos jelentésű kicsinyítőknek (Keinys 2005 [1975]: 65), például: kis járatok Pvs 10 12 / aku-tės Pvs 10 13 „verejtékmirigyek”, lelelė Kk 72 „a szem pupillája (pupilla)”, vėdarėlis AVk 51, TS 36 14 „gyomor”.

Az említetteken kívül még csaknem harmincféle képzővel alkotott orvosi terminust találtunk, például: gydulė Dbrt 101 3 „gyógyszer”, kaklinė Dbrt 27 3 „ilyen torokbetegség”, marumas TS 36 14, TS 4 15, TS 34 5, plaišena²⁹ TS 10 14 „kirepedezett bőrfelület”, pribuvėja Dbrt 11 3 „szülő nőnek segítő, a szülésnél közreműködő nő”, sk piezas³⁰ Dbrt 98 3 „védőoltások”, slankstas TS 34 8 „az orrnyálkahártya gyulladása, nátha”, šlapumas AVk 52, TS 30 11, Svk 1 2, Dbrt 98 3 „vizelet”.

Néhány tucat végződéssel képzett alakot találtunk, például: antkritis TS 10 14, atmatai MB 1 11 „széklet”, džiova AVk 51, TS 34 7, TS 26 12, Dbrt 98 3, LA 155 2, negalė AVk 53, prieglauda Dbrt 79 3, Dbrt 101 3, slogas TS 34 5 „nátha”, tryda Dbrt 98 3 „hasmenés”.

Csak néhány előtaggal képzett alak fordult elő, például: pakaušis TS 21 11, pažandės AVk 52, užkulniai AVk 52.

²⁷ Plačiau apie diminutyvus terminologijoje žr. Keinys 2005 [1975]: 65–66.

²⁸Megjegyzendő, hogy az LKŽe a ryšelis szót csak egyetlen anatómiai, „csukló” jelentésben rögzíti.

²⁹Ennek a származéknak az LKŽe-ben nincs orvosi jelentése.

³⁰Ez a származék nincs rögzítve az LKŽe-ben.

Terminologija | 2018 | 25

1 7 5

Az összetett szavak ritkák, például: láz Vnb 13 193, AVk 54, Kk 71, Dbrt 27 3, kra,

kraujligė Kk 72, Dbrt 98 3 „vérhas“, vérszegénység TS 7 14, gerinc Pvs 7 13, ín Pvs 8 11, veszettség Dbrt 27 3, borda Pvs 7 13.

Ha mennyiségileg összehasonlítanánk az egyszerű és az összetett, saját eredetű terminusokat, azt látnánk, hogy az utóbbiak vannak túlsúlyban. A két szóból álló összetett terminusok túlnyomó többségén belül a birtokos szerkezetű szókapcsolatok a leggyakoribbak, például: elmebetegek lakása Dbrt 79 3, homoktövis bogyója MB 1 12, fejszédülés Kk 71, gyökerek váladéka TS 4 15, nyakduzzanat Kk 71, csontporc Pvs 7 13, csonttörés Pvs 9 18, vérér Pvs 10 12, Pvs 8 11, vérkeringés TS 30 12, a betegség lefolyása Vnb 13 193, ízületi fájdalom Dbrt 98 3, rühbokor TS 14 13, a gerinc csigolyái Pvs 7 13, prostituáltak gyógyintézete Dbrt 79 3, tüdőrothadás TS 34 5, tüdőgyulladás Dbrt 178 3, gyomorrontás TS 34 5, falusi gyógyszertárak (II. osztályú gyógyszertárak) Dbrt 101 3, a nemzet egészsége LA 155 2, gyógyszerraktárak FR 1 3, bélhurut TS 26 12, bélperforáció AVk 52.

Jellemzőek továbbá a minőséget kifejező egyszerű melléknév vagy melléknévi igenév (leggyakrabban határozott alakú) és főnév kapcsolatai, például: heveny betegség FR 1 3, visszatérő láz Dbrt 98 3, mély ájulás TS 30 12, fertőtlenítő intézmény³¹ Dbrt 11 3, ragályos betegség Kk 69, egyszerű hasmenés Dbrt 98 3, visszatérő láz Dbrt 96 3, kötözőszobák DB 43 14, szürkehályog TS 11 14, száraz köhögés TS 36 14, TS 34 6, oltóanyag Dbrt 27 3.

Néhány -inis képzős szókapcsolatot is használtak, például: nyálkahártya TS 34 5, zsebköpőcsésze TS 7 14, nemi betegségek LA 155 2 (vö. nemi betegségek DB 56 4), felszíni seb TS 30 12, hastífuszos betegségek MB 1 11 (vö. hastífuszos betegségek MB 1 11, Dbrt 96 3), szaruhártya TS 11 14.

A határozott alakú melléknevek alkotta tagok ritkák, például: visszatérő tífusz AVk 50, vezető orvos DB 43 14, LA 109 3 (a két szóból álló összetett ³²orvosi terminusok függő tag szerinti megoszlását lásd a 12. ábrán).

Több mint negyven, három vagy több tagból álló összetett terminust találtak, például: agyhártyagyulladás TS 34 6, a légutak nyálkahártyája TS 34 5, himlőoltás Dbrt 98 3, bélvérzés TS 34 6, légúti gyulladás TS 26 12, a betegség kialakulás-

³¹Olyan intézmény, ahol különféle eszközökkel és módszerekkel irtják a tetveket.

³²A 12. ábra a saját, idegen és vegyes eredetű, két szóból álló összetett terminusok adatait mutatja be.

176

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

12. ábra. A kétszavas összetett orvosi terminusok megoszlása az alárendelt tag kifejezésmódja szerint

a gyógyulás időszaka AVk 53, elhalt bőrpikkelyek Pvs 10 13, száraz érkötegek Pvs 7 13, a betegség fellángolásának leghevesebb időszaka AVk 51, a beteg megfelelő ápolása Dbrt 178 3, a tífusz kórokozói AVk 50, a szemhéjak középső hártyája Dbrt 178 3.

2.1.1. Az 1918-as év orvosi terminológiája és a köznyelv.

Az 1918. évi orvosi és egészségügyi publikációkat olvasva nyilvánvaló, hogy szerzőik még nem szakadtak el az élő nyelvtől. Képletesen szólva, annak szelleme és hangzása az általuk használt orvosi terminusokban is érezhető. Mindenekelőtt elmondható, hogy az adott év szövegeiben számos olyan terminus szerepel, amelyet a köznyelvben is használnak (ezt az LKŽe adatai tanúsítják), például: kruvinoji „vérhas”, raudonoji „vérhas”, kra ligė „vérhas”, negalė, mažakraujė „vérszegénység”, slankstas, slogas, gydykla „kórház”, gyduolė „gyógyító növény, gyógyszer”, pribuvėja, dirgsnis „ideg”, grobas „bél”, krimslys „porc”, kosere „garat (pharynx)”, kiaušas „koponya”, kamaraitė „nyílás, üreg” (terminologizálódott szó), lėlelė „a szem pupillája (pupilla)”, letena „az ember lábujjakkal ellátott lábfeje”, mėsa „izmok”, ryšėlis „ín”, sausgyslė, skilvis „gyomor”, žvyna, atmatai, suputimas „duzzanat, megdagadás”, laužymas „szúró fájdalom, sajgás”, kra ujo vaikščiojimas „vérkeringés”, gyvis „parazita, baktérium, kórokozó”, die gas „kezdemény, csíra (betegségé)”, plaišena (terminologizálódott szó), užkaitimas „gyulladás”, apsireiškimas (betegség), bėgis (betegség), liginimas „ápolás”, skylutė (bőrön). A szóban forgó publikációk egyszerű embereknek szóltak, tehát szerzőik

Terminologija | 2018 | 25

177

arra törekedtek, hogy olyan terminusokat használjanak, amelyek az orvosi tanulmányokat nem folytatott olvasók számára is érthetők.

Az 1918. évi orvosi terminusok jellegzetessége a szemléletességük, amely kétségtelenül szintén az élő nyelv hatásával függ össze. Leginkább az anatómiai és klinikai (betegségek, kóros állapotok stb.) terminusok között akadtak szemléletesek, például: a vér járása, mellkasi üreg, rühbokor, izzadságnyílás, száraz ínköteg.

A vizsgált szövegekben még meglehetősen sok pontatlan orvosi terminus található; ezek többnyire olyan faji fogalmakat jelölnek, amelyek nem kellően világosak, például: fülgyulladás, hártyagyulladás, bordagyulladás, bélhurut, gyomorrontás, légúti nátha, gyomorrontás.

Az 1918. évi litván időszaki sajtóban az orvoslásról, az egészségről és a gyógyításról író szerzők nem szakadtak el anyanyelvüktől; többnyire litván, gyakran az élő nyelvből átvett orvosi terminusokat használtak. Egyes szavakat, például az említett plaišena, žvyna³³ szavakat terminologizálták, és új alkotások is születtek, például az említett skiepalas. Elmondható tehát, hogy az adott év orvosi publikációiban érezhető a litván szó eleven szelleme.

Az elmondottakat szeretnénk megerősíteni dr. Kazys Grinius 1918-as „A nemzet és a nyelv” című cikkének szavaival: „A nemzet minden tagja nem kapkod idegen nyelv után, ahol szükség van rá, és ahol nincs, hanem mindenütt és mindenkor arra törekszik, hogy a sajátját használja, és használja is, nem szégyellve azt, s ezzel világosan kifejezésre juttatva mindenki előtt identitását. A nemzet tudatos tagja, az igazi honfitárs, <...> – mindenütt és mindenkor igyekszik a saját nyelvén beszélni. <...>. Ez minden olyan országpolgár kötelessége, aki tisztában van a dolgokkal és érzi saját értékét” (Grinius 1918: 1).

2.2. Idegen eredetű orvosi terminusok.

Az 1918-as orvosi publikációkban idegen eredetű orvosi terminusokat³⁴, vagyis jövevényszavakat használnak (az összes terminus 17%-át). Némelyikük már a XVI–XVII. századi régi írásos emlékekben is előfordul, például: aptieka, aptiekorius, tymai, valamint a XVIII–XIX. század közepi írásokban, például: felčeris, daktaras. A XIX. század vége és a XX. század eleje között litván orvosok által írt orvosi füzetekben és cikkekben számos, különféle orvosi fogalmat megnevező jövevényszót használtak. Elmondható tehát, hogy az 1918-as publikációkban előforduló jövevényszavak némelyike nem új, hanem e publikációk szerzőinek elődei már használták őket. Többségük nemzetközi szó,

³³ Lásd az illusztráló mondatot (Pvs 10 12) az 1.1. A testrészek és szervek elnevezései című szakaszban.

³⁴ Az orvosi terminusok eredetnyelvének meghatározása az ALEW, Alm, Čep, DVLKŽ, LEW, LKPŽ, LLKŽ, PrW I, Skar, TŽŽ, ЭСРЯ I, II alapján történt (lásd a segédforrások jegyzékét).

178

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

amelyek napjainkig fennmaradtak, és meghonosodtak a mai litván orvosi terminológiában. Liudas Gira 1918-ban a Tėvynės sargo „A nyelv megtisztítása” című cikkében így írt az ilyen szavakról: „az ilyen szavak <...> ma valamennyi művelt nép nyelvének egyaránt a tulajdonát képezik. [...] a legtöbb ilyen szó esetében egyetlen nép sem gondol arra, hogy saját, velük azonos jelentésű szót keressen, és ezek egyáltalán nem bántják a honfitársak fülét, s nem szennyezik a nyelvet. <...>. Ezért nekünk, litvánoknak sem kell elzárkóznunk előlük” (Gira 1918: 2).

Az orvosi jövevényszavak többségének forrásnyelve a klasszikus görög és latin. Görög eredetű terminusokkal leggyakrabban betegségeket és az azokat okozó mikroorganizmusokat neveznek meg, például: bakterija TS 10 14, TS 4 14, Svk 1 2, TS 34 4, Vnb 13 193, bronchitas AVk 52, TS 36 14, tifas LA 33 3.

Megfigyelhető, hogy az orvosok által korábban (1918 előtt) közzétett, orvosi és egészségügyi kérdésekről szóló írásokkal ellentétben az 1918-as publikációkban a kölcsönzött terminusok mellett ritkán szerepel latin megfelelőjük³⁵. A. Vileišis egyetlen folytatásos, „A háborús betegségekről” című cikkében írtak oda ilyen megfelelőt: tétanas (latyn. Tetamu) TS 1 14.

A latin eredetű jövevényszavak között a gyógyászati eszközök megnevezései vannak túlsúlyban, például: centurijos MB 1 12, kamparas AVk 52, kompresai MB 1 12, Kk 72. Néhány érdekesebb terminus is említésre méltó:

„A Litván Gyógyszerészek Szövetségének vezetősége, hogy ebben az ügyben minden barátunk segítségére legyen, a már működő litván gyógyszerészeti szervezetekhez, a Szövetség tagjaihoz és azokhoz fordul, akik még nem csatlakoztak, arra kérve őket, hogy haladéktalanul válaszoljanak az alábbi kérdésekre: <...>, 4) A gyógyszertárban⁶ betöltött szakterület (<...>, r e c e p t a r a s³⁶ FR 1 4;

„Ezenkívül orvosi és s a n i t a r e s³⁷ segítség szempontjából Litvánia falvai siralmas állapotban voltak: az orvos messze volt, a betegeknek túlságosan nehéz volt érte küldeni vagy eljutni hozzá, különösen akut betegség esetén, vagy ha hívatlan vendégként megérkezett a járvány” FR 1 3.

Néhány tucat jövevényszó szláv eredetű elnevezés. Némelyikük régi örökségszó, például: muilas Vnb 13 193, Kk 74, TS 21 11. Azonban vannak

³⁵ Általában más eredetű orvosi terminusok mellett is ritkán adnak meg latin megfelelőket, néhány esetet kivéve, például: arkė (lat. acarus scabici vel sarcoptes hominis) TS 14 13, šiltinės, karštinės – typhus MB 1 11, žarnų bakterijos (bacterium coli comune) AVk 50. Előfordult olyan eset is, amikor a mondatban latin terminust használnak, litván megfelelőjét pedig zárójelben adják meg mellette: typhus recurrens (grįžt. šiltinė) AVk 54. Egy gyógyászati eszköz nevéhez a latin mellett német megfelelőjét is odaírták: provansiška alyva (oleum provinciale, németül „Provence-oel”) Kk 72.

³⁶ „A gyógyszertári dolgozó, aki az orvosok receptjei alapján veszi fel a gyógyszerrendeléseket” LKŽe.

³⁷ Ezt a terminust a „közegészségügy (gyakorlati higiéné)” jelentésében használják.

Terminologija | 2018 | 25

179

és olyan szláv jövevényszavak is, amelyek – L. Gira említett cikkének szavait átfogalmazva – még ha litvánosították is őket, valóságos förtelmek: „mindegyik ilyen hitvány idegen szó helyett vannak saját, szebbnél szebb szavaink <...>, nyelvünk tiszta szavaiból bőven elegendő van <...> a mindennapi élet egyszerű dolgainak kifejezésére” (Gira 1918: 2), például: dūžma TS 5 15 „pestis”; levatyva TS 30 12 „beöntés”; uksusas Kk 70 „ecet”; vopna Vnb 13 193 „mész”. L. Gira szerint „minden öntudatos litván kötelessége mindenekelőtt, hogy beszédében és írásaiban kerülje azokat a hitvány idegen szavakat – barbarizmusokat –, de igyekezzen tiszta³⁸ litván nyelven beszélni” (Gira 1918: 2).

A vizsgált publikációkban néhány (a) francia, (b) német, (c) olasz eredetű jövevényszó fordult elő, például: (a) kokliušas DB 16 11, TS 5 15, TS 7 14, akušerė DB 16 11; (b) kalkiai Kk 74, feldčeris DB 30 11–12; (c) influenza TS 7 14, TS 34 4, TS 36 14, skarlatina Dbrt 98 3, Kk 71.

A ismeretlen eredetű elnevezések közé tartozik a šarbukas TS 4 15 terminus.

Tehát, amint már említettük, az 1918-as orvosi publikációk szerzői által használt jövevényszavak többsége a korábbi években megjelent, hasonló témájú publikációkban is előfordul; egyes szláv eredetű terminusokat, például a liekorius, liekarstva, rona szavakat, amelyeket korábban litván megfelelőikkel vegyesen használtak, ez utóbbiak szorították ki; valamelyest csak a személyek és a gyógyintézmények megnevezéseinek csoportja bővült – új elnevezések jelentek meg, például: provizorius, receptaras, poliklinika.

2.3. Vegyes eredetű orvosi terminusok. Az 1918-as orvosi publikációkban e terminusok két típusa fordult elő: egyszerű hibridek és különböző eredetű elemekből álló összetett terminusok (az összes terminus 17%-a).

Az egyszerű hibridek nem jellemzőek – csak néhányat találtak. Ezek az -ėlė, -inė, -ininkas, -tojas képzőkkel alkotott származékok, amelyeknek alapjául szláv eredetű jövevényszavak szolgálnak, aptieka és rėdyti, valamint egy latin eredetű jövevényszó, a operacija: aptiekėlė³⁹ LA 71 2, operacinė DB 43 14, aptiekininkas TS 24 4, rėdytojas⁴⁰ FR 1 4; továbbá összetételek, amelyek első tagja a kryžius és a kalkiai jövevényszó, második tagja pedig a litván eredetű kaulas és pienas főnév: kryžkaulis AVk 53, kalki apienis Dbrt 98 3 / kalkiopienis Dbrt 98 3.

³⁸A cikk eredetijében dőlt betűvel szedve.

³⁹ „A háború során az igazi gyógyszerészek többségének elmenekülésével Litvániában alig maradt gyógyszertár. Helyükön még több gyógyszerüzlet-féle jelent meg, ahogyan az emberek nevezik őket: „aptiekėlėk”. Az „aptiekėlėk” tulajdonosai szinte mindannyian nélkülöznek bármiféle szakirányú képzettséget” LA 71 2.

⁴⁰ „4) A gyógyszertári” szakirány kiegészítése (rėdytojas, <...> stb.) FR 1 4, lásd LKŽe xrėdytojas 4. „aki vezet, irányít”.

180

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Valamivel több a különböző eredetű fő- vagy alárendelt tagokat tartalmazó összetett terminus, például: antiseptinis muilas Dbrt 17 3, aptiekos krautuvėlė LA 71 2, centralinis vaistų sandėlis LA 71 2, chroniškos ligos AVk 51, cukrinė liga TS 4 15, dėmėtieji tymai Kk 71, divizijos ligoninės AVk 54, fiziologinė kūno pusiausvyra DB 56 3, galvos rožė TS 10 14, gomeopatinė vaistinė LA 103 2, kaklo gručola⁴¹ Kk 71, kamforinė alyva Kk 71, kruopiniai tymai Kk 71, krūtinės kamaraitė Pvs 7 13 „krūtinės ląsta (thorax)“; ligadarės bakterijos TS 34 4, operacijų salė LA 130 5, štabo gydytojas Dbrt 17 3, valgio virinamieji organai TS 26 11, venerinių ligų specialistas DB 43 14, LA 109 3, vyriausias sanitaras TS 24 4, visuomeninė sanitarija DB 56 3.

Az adott év orvosi publikációinak szerzői az összetett fogalmak megnevezésére nem nélkülözhették a fajtajelölő (összetett) terminusokat, amelyek számszerűen meghaladják az egyszerű terminusokat. A vegyes eredetű terminusok típusok szerinti megoszlásának ugyanez a tendenciája a korábbi orvosi szövegekre is jellemző.

Az összetett orvosi terminusok megoszlását lásd a 13. ábrán.

13. ábra. Az 1918-ban használt összetett orvosi terminusok megoszlása

3. A szinonimikus viszonyok két vagy több, ugyanazt a fogalmat megnevező terminust kapcsolnak össze, amelyek egymást helyettesíthetik és pontosíthatják (Даниленко 1977: 73, 78–79, vö. még Татаринов 2006: 172; Mitkevičienė 2015: 42–47).

3.1. Szinonim orvosi terminusok és szövegbeli megjelenésük.

1918-ban a terjedelmesebb orvosi publikációkban gyakran több terminust használtak ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére. Szinonimák nemcsak ugyanazon szövegen belül fordulnak elő (itt rendszerint vagy egymás mellett szerepelnek, vagy

⁴¹ x Gručolas (l. gruczoł) „csomó, daganat” LKŽ.

Terminologija | 2018 | 25

181

felváltva használják), szinonimikus kapcsolatban álló terminusok különböző szövegekben is előfordulnak.

A szövegben egymás mellett álló (szomszédos) szinonim terminusok, vagyis a szövegben való megjelenésük alapján négy típust különíthetünk el. Ezeket aszerint csoportosítjuk, hogy melyik megadási módra találtuk a legtöbb példát, tehát csökkenő sorrendben:

3.1.1. A szinonimák zárójelben szerepelnek⁴². Ez a szinonimák szövegben való feltüntetésének leggyakoribb típusa. Ennek a típusnak négy altípusa különíthető el:

3.1.1.1. Litván (jövevényszó). Megfigyelhető, hogy gyakrabban a litván terminust részesítik előnyben, jövevényszóból származó szinonimáját pedig mellette, zárójelben írják:

„A véres hasmenés (desinterija) ragályos betegség” MB 1 11; „Németországban a gyógyszerészek (farmaceutai) már régen létrehozták rendjük bizonyos szervezetét széles körű jogokkal és törvény által felhatalmazott vezetéssel” Dbrt 101 3.

3.1.1.2. Litván (litván). A második altípushoz tartozó szinonimapárok szintén nem ritkák – a litván terminust részesítik előnyben, mellette pedig zárójelben egy másik, szintén litván eredetű terminust is megadnak:

„A tisztaság, a napfény és a tiszta levegő a természet legerősebb ellenfelei a különféle fertőzéseknek (betegségcsíráknak)” TS 4 14; „Már hetek óta új betegség dúl Biržai városában és környékén. Fejfájással, náthával⁴³ (megfázással) és az egész test általános legyengülésével kezdődik” DB 44 15.

3.1.1.3. Jövevényszó (litván). A jövevényszó mellett, zárójelben annak litván megfelelője szerepel:

„Véleményem szerint a jövőben a litvániai gyógyszertárak rendezéséhez, ahogyan azt tudományunk és technikánk megköveteli, mindenekelőtt arra van szükség, hogy: <...> 3) Minden patika (gyógyszertár) állami tulajdonba kerüljön (a jövőben)” LA 71 2; „Traupis városkájában ősszel kezdtek az emberek tífuszban (lázban) megbetegedni” LA 33 3.

3.1.1.4. Jövevényszó (jövevényszó). Előfordult, hogy a jövevényszó mellett zárójelben szintén egy kölcsönzött terminust adtak meg. Az ilyen esetek feltehetően azért fordultak elő, mert a cikkek szerzői nem ismerték a megnevezett dolgok litván elnevezéseit:

„a beteg mellett tartsanak egy bizonyos edényt az ürülék számára, és azt kiürítve ne öntsék akárhová, hanem azonnal öntsék egy bizonyos mély gödörbe, szórják meg mésszel (vopna), vagy legalább hintsék be földdel” Vnb 13 193.

⁴²Külön meg kell említeni azokat az eseteket, amikor az említett módon (egymás mellett, zárójelben) megadott terminusok nem állnak szinonimikus kapcsolatban, például: „Az egészség (higiénia) tudományának célja, hogy az ember a lehető legegészségesebben éljen a lehető leghosszabb ideig” Dbrt 30 3.

⁴³A szó végződése olvashatatlan.

182 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

3.1.2. A szinonimákat az arba kötőszó kapcsolja össze. Ez a szinonim terminusok szövegbeli megjelenítésének gyakoriság szerinti második típusa. E típusnak hat altípusa különíthető el.

3.1.2.1. Litván eredetű vagy litván eredetű. Ebben az esetben leggyakrabban két saját eredetű terminus verseng egymással:

„A végtagokban a csontokat száraz ínkötegek, vagyis inak kapcsolják össze egymással” Pvs 7 13; „A légutak nyálkahártyájába jutva az influenzabacilusok megfelelő táptalajt találnak az élethez. Működésük következményeként a nyálkahártyák gyulladása, vagyis nátha jelentkezik: előbb több vér áramlik a nyálkahártyába, majd az több nyákot kezd termelni, amely súlyosabb esetekben gennnyé változik” TS 34 5.

3.1.2.2. Litván eredetű vagy jövevényszó. A litván eredetű és a kölcsönzött szinonimák sorának fő tagja a saját eredetű terminus:

„Ősidők óta ismert, hogy minden háború után, illetve annak dúlása idején megjelennek az úgynevezett háborús betegségek is, amelyek régebben sokkal több embert pusztítottak el, mint maga a háború. Az ilyen betegségek közé leggyakrabban a következők tartoznak: <...>, 5) a pestis, vagyis dzsuma, és 6) a merevgörcs, vagyis tetanusz (latinul: Tetamu)” TS 1 14.

3.1.2.3. Kölcsönszó vagy litván szó. A kölcsönzött terminus élvez elsőbbséget, de mellette a litván megfelelője is szerepel:

„A napsütés visszatértével együtt környékünkre is visszatért, bár nem várt, de már jól ismert vendégünk – a dizentéria, vagyis a véres hasmenés” DB 33 10.

3.1.2.4. Kölcsönszó vagy kölcsönszó. Előfordul, hogy a szóban forgó módon összekapcsolódó mindkét szinonima kölcsönszó:

„Az ember azért betegszik meg fertőző betegségben, mert testébe különleges, igen apró élőlények, úgynevezett mikrobák vagy baktériumok jutnak” Svk 1 2.

3.1.2.5. Vegyes eredetű szó vagy kölcsönszó. A szinonimasor fő tagja vegyes eredetű terminus, szinonimája pedig kölcsönszó:

„A betegség megnyilvánulásait szemlélve az a benyomásunk támad, hogy egyáltalán nem új: ez a közönséges influenza, vagyis grippe” TS 36 13.

3.1.2.6. Kölcsönszó vagy vegyes eredetű szó. A hatodik altípusba az a szinonimasor tartozik, amelynek domináns tagja kölcsönszó, szinonimája pedig vegyes eredetű terminus:

„grippe vagy spanyol betegség”⁴⁴ Dbrt 178 3.

Ez a kiadvány címe; magában a szövegben elszórtan a következő terminusok fordulnak elő: spanyol betegség, grippe, influenza, grippebetegség.⁴⁴

Terminologija | 2018 | 25

183

3.1.3. A szinonimákat vessző választja el. Ez a szinonimák megadásának egyetlen ilyen esete – az ősi eredetű terminus élvez elsőbbséget:

„A vérhas kórokozói⁴⁵, a baktériumok a hőségben a legaktívabbak” MB 1 11.

3.2. Az azonos és különböző szövegek orvosi terminusai közötti szinonimikus kapcsolatok. 1918-ban a terjedelmesebb orvosi publikációkban gyakran több terminust használtak ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére. Előfordul, hogy ugyanabban a szövegben felváltva használják a szinonimákat. Az ilyen szinonim terminusokat nem nehéz azonosítani ugyanazon szöveg keretein belül. Az alábbi mondatokban például ugyanazt a betegséget ugyanabban a szövegben több különböző terminussal nevezik meg, amelyek szinonimikus jellege nem kétséges:

(1) „A gyógyszertárat keresve. Ezt közzéteszik a litván gyógyszerészek számára. Skapiškisben nem rossz hely a patikának” LA 93(141) 3;

(2) „Eközben még ezt a két osztályt is létrehozta: <...> és az osztályt a veszettség ellen. <...>. A veszettség elleni védekezéssel foglalkozó osztály beoltja azokat, akiket veszett kutya megharapott vagy akár csak megkarcolt, ha a veszettség másképpen nem lenne megelőzhető” Dbrt 27 3.

Amint azonban említettük, az egymással szinonimikus kapcsolatban álló terminusok különböző szövegekben is előfordulnak. Azonosításuk talán valamivel nehezebb, de lehetséges. Ebben az esetben az ugyanazt a fogalmat különböző szövegekben megnevező orvosi terminusok közötti kapcsolatot a szövegek témája, a terminusok használati kontextusa, az ugyanabban a szövegben egymás mellett szereplő szinonimák, a megnevezett fogalom jellemzői (ha a szöveg megad ilyeneket), valamint kiegészítő források, például az LKŽe vagy szakszövegek segítségével lehet megállapítani.

Először hasonlítsunk össze néhány konkrét példát különböző kiadványokban megjelent, szinonim anatómiai terminusokra.

Bél – grobas (lat. intestinum); gyomor – vėdarėlis (lat. ventriculus). A Dabarties, a Tėvynės sargas és az Aušros Vartų kalendorius publikációiban az anatómiai terminusok, a grobai és a žarnos, ugyanabban a „gyomortól kezdődő, csőszerű emésztőrendszeri rész” jelentésben szerepelnek, míg a skilvys és a vėdarelis a „gyomor” jelentésben:

(1) „nátha jelentkezik a torokban, valamint a gyomorban és a belekben is” Dbrt 178 3;

(2) „A betegség nagyon változatos: az egyik betegnél inkább a tüdőt, a torkot és az orrot támadja meg, a másiknál a gyomrot és a beleket” TS 36 14;

(3) „Ma már bizonyított, hogy a tífusz bacilusai a gyomron és a beleken keresztül jutnak a szervezetbe, különösen, ha mikrobákkal szennyezett vizet fogyasztanak” AVk 51.

LKŽe 1 gyvis 4. „paraziták”.⁴⁵

184 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Mi teszi lehetővé, hogy a žarna és a grobas, valamint a skilvis és a vėdarėlis terminusokat szinonimáknak tekintsük? Először is három szöveg ugyanazokról a fertőző betegségekről – az influenzáról és a dizentériáról – szól, és az általuk érintett szervek megnevezései egymás mellett szerepelnek: (1) skilvys és grobai, (2) vėdarėlis és žarnos, (3) vėdarėlis és žarnos. Másodszor, az LKŽe szerint a grobas 3. jelentése „bél”, a vėdarėlis 1. jelentése „lásd: vėdaras 4. jelentése: gyomor”, a skilvis 3. jelentése pedig „gyomor”.

Ízület – narys (lat. articulatio). A Pavasaris „Az ember csontjai” és „A bőr” című közleményeiben szinonimaként használják a csontvázrendszer szervét – a csontok illeszkedését összekötő kapcsolatot – megnevező terminusokat:

(1) „Azokat a helyeket, ahol a csontok szabadon kapcsolódnak egymáshoz, ízületeknek nevezzük.” Pvs 7 13;

(2) „A bőr rugalmas. Megnyúlik, amikor behajlítjuk az ízületeinket, és összehúzódik, amikor kiegyenesítjük őket.” Pvs 10 12.

Miből következtethetünk arra, hogy a narys és a sąnarys terminusok szinonimák? A legegyszerűbb mód annak ellenőrzésére, hogy ezek a terminusok szinonimák-e, ha fellapozzuk az LKŽe-t, amelyben a narys szó első jelentése „ízület”. Másik lehetőség az említett terminusokat használó szövegek témájának vizsgálata (ebben az esetben mindkét mondat az emberi anatómiával foglalkozó cikkekből származik). A terminusok használati környezete is segítségünkre van. Az első mondat azokról a helyekről szól, ahol a csontok összekapcsolódnak⁴⁶; vessük ezt össze az Az ember anatómiája című tankönyv mondatával: „a csontkapcsolatokat folyamatos és ízületes kapcsolatokra osztjuk. <...>. Az ízületekre jellemző a összekapcsolódó csontok közötti rés” (Stropus, Tamašauskas, Paužienė 2005: 98). A második mondat az ízületek egyik tulajdonságát említi – a mozgást, vagyis a hajlítást és a kiegyenesítést. Vessük össze az említett tankönyv egy másik mondatával: „A csontkapcsolatok legfontosabb tulajdonsága a mozgás” (Stropus, Tamašauskas, Paužienė 2005: 98). Az elmondottak alapján tehát megállapítható, hogy a különböző szövegekben a nariai és a sąnariai terminusok ugyanazt az anatómiai fogalmat, a „csontkapcsolatot” nevezik meg.

Torok – koserė (lat. pharynx, larynx). E. Draugelis és A. Vileišis orvosok Tėvynės sarge megjelent cikkeiben szinonimaként használják a légzőrendszer egyik szervét – a gégét – megnevező terminusokat:

(1) „A torok kissé kipirosodott, nyeléskor vagy köhögéskor fájt”; „A gége kipirosodik és kissé megduzzad.” TS 36 14;

(2) „A száj kiszárad, és nyeléskor fáj a torok.” TS 34 6.

A gerklė és a koserė terminusok két különböző szövegből származnak, amelyek ugyanarról a betegségről, az influenzáról szólnak, amelynek egyik tünete a torok

⁴⁶ Itt és a szemléltető mondatokban az aláhúzás tőlem származik – P. Z.

Terminologija | 2018 | 25

185

a fájdalom – mindkét szöveg mondataiban előfordul. Ezenkívül e terminusok jelentését az LKŽe alapján is ellenőrizték: torok 1. „a nyak elülső része (pharynx, larynx)” és koserė 1. „torok”. Ez lehetővé teszi annak kijelentését, hogy az említett terminusok szinonimák.

1918-ban az orvosi publikációk fő témáját a fertőző betegségek alkották; ezekről írtak a legtöbbet, ezért megnevezésükre is számos terminust használtak. Meg kell jegyezni, hogy a fertőző betegségeket nemcsak a különböző publikációk nevezték eltérően, hanem ugyanazon a szövegen belül sem elégedtek meg egyetlen terminussal – a betegség fajtáját jelölő elem változott: ragályos / ragályozó / ragályozható / ragályozható / fertőző / megfertőző / fertőző betegség:

„Időről időre ragályos betegségek ütik fel nálunk a fejüket, amelyekkel nemcsak családok, hanem egész falvak is megfertőződnek” Kk 69; „A ragályos betegségek elleni védekezéshez nem elegendők a jó szándékok” Kk 69; „Ezért, ha azt akarjuk, hogy a ragályozható betegségek ne terjedjenek, a házat és az udvart, az ágyneműt és a ruhát tisztán kell tartani” Kk 74; „Hogyan védekezzünk a ragályozható betegségek ellen?” MB 1 11;

„A kórház mellett fertőtlenítő intézményt létesítettek; ezért most már ilyen módon is el lehet pusztítani a fertőző betegségeket” Dbrt 11 3; „Fertőző betegségben szenvedő betegek” Dbrt 96 3; „A rózsa fertőző betegség” TS 10 14; „Igyekezzenek elkülöníteni a fertőző betegségben szenvedőket” TS 5 15; „A kiütéses tífusz veszélyes fertőző betegség” TS 1 14; „Ide tartozik a fertőző betegségek elleni oltás is” Dbrt 27 3.

Kruvinoji – kruvinoji liga – krauligė – raudonoji (latinul dysenteria). A kor gyakori fertőző betegsége – amelyet ma a görög eredetű dizenterija szóval neveznek – szintén több elnevezéssel bírt. Az alábbi, öt különböző szövegből származó mondatokban az említett terminusok ugyanazt a betegséget jelölik, vö.:

(1) A kruvinoji (desinterija) ragályos betegség. Kezdődik a belekben: először ritkán, később nagyon gyakran és sűrűn meghajtja a beleket MB 1 11,

(2) „E hónap 18-án a tanácsteremben, a vilniusi katonai hatóság épületében ülés volt, amelyen a kruvinoji liga elleni küzdelem módszereiről beszéltek. <...>. A legyek terjesztik a kruvinoji ligát” Dbrt 79 3;

(3) „Az elmúlt évben nagyon elterjedt a kruvinoji, különösen a meleg idő beköszöntével, nyáron” DB 20 4;

(4) „Dizentéria, vagyis kruvinoji. <...>. Abban nyilvánul meg, hogy az ember véres hasmenést kap” TS 2 16;

(5) „Megállapították, hogy a krauligė nyár közepén és kora ősszel jelentkezik: júliusban, augusztusban és szeptemberben. <...>. Ezt a betegséget könnyű felismerni. Hidegrázással, hányással és hasmenéssel kezdődik. Eleinte a széklet közönséges hasmenéshez hasonló. Hamarosan azonban hasi fájdalom jelentkezik, majd a széklettel együtt valamennyi véres nyálka távozik. A kruvinoji elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze a vécé megfelelő kialakítása⁴⁷” Dbrt 98 3;

⁴⁷ Az eredetiben ritkított szedés.

186 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

(6) „Tavaly ilyenkor a mi környékünkön nagyon elhatalmasodott a vörös vérhas, és több tucat embert is elragadott” DB 44 14.

Az első, második, negyedik és ötödik szöveg mondataiban a kruvinoji és a disenterija, kruvinoji liga, valamint a kruvinoji, dizenterija ir kruvinoji, illetve a krauligė és a kruvinoji szinonimitása nem kétséges – a szövegben vagy egymás mellett, vagy felváltva használják őket.

A hatodik szöveg raudonoji terminusa nehezebben értelmezhető, hiszen csak egyszer fordul elő. Vajon a raudonoji is „vérhast” jelent?

Az 1918-as betegségekről szóló cikkekben általában feltüntetik azok jellegzetes tüneteit, az úgynevezett kórjelenségeket. Így az első szöveg mondata azt írja, hogy vérhas esetén „nagyon gyakran megindul a hasmenés”; a második szöveg mondata megjegyzi, hogy a betegséget legyek terjesztik; a negyedik szöveg mondata szerint a betegnél véres hasmenés kezdődik; az ötödik szöveg mondatai pedig arról szólnak, hogy a beteg hasmenést kap, fáj a hasa, és véres nyálka jelenik meg a székletében. Vagyis az említett szövegekben leírt betegség tünetei azonosak.

A Medicinos enciklopedijos adatai szerint a vérhas „gyakrabban nyáron és ősszel fordul elő; ilyenkor a vérhast legyek is terjesztik”; a betegnek görcsöl a hasa, megindul a hasmenés, a székletben nyálka, olykor vér jelenik meg” ME I 201. Azt, hogy a betegséget legyek terjesztik, a második szöveg mondata említi – „a legyek terjesztik a vérhast” –, azt pedig, hogy ez a betegség a meleg évszakban a leggyakoribb, a harmadik szöveg mondata jelzi – „köztudottan, az idő felmelegedésekor, nyáron”.

Az LKŽE a kruvinoji szót orvosi szakkifejezésként, med. jelöléssel rögzíti; első jelentése „vérhas”. A szótárban megadott krauligė három jelentése közül (1. „szarvasmarha-betegség, amely véres vizeléssel jár”; 2. „vérbetegség”⁴⁸; 3. „vérhas (?)”), valamint a raudonoji szó két jelentése közül (raudonoji 1. „vérhas, vérhasos betegség”; 2. lásd: raudonligė 1. „a sertések ilyen fertőző betegsége (erysipelas suis)”) ezúttal csak e szavak „vérhas” jelentése érdekel bennünket.

Így tehát kijelenthető, hogy hat különböző szövegben a kruvinoji, kruvinoji liga, krauligė ir raudonoji terminusok ugyanazt a betegséget, a vérhast nevezik meg, vagyis szinonimák.

Éhség- / kiütéses / foltos / foltos tífusz (lat. typhus exanthematicus). A háború idején leginkább elterjedt betegség a foltos tífusz volt. Az 1918-as orvosi cikkek szerzői többféle terminussal nevezték:

⁴⁸ A vérképző szervek betegsége.

Terminologija | 2018 | 25

187

(1) „A foltos tífuszt, amely a háború éveiben nagyon elterjedt, a tetű terjeszti a betegekről az egészségesekre” Dbrt 98 3;

(2) „A kiütéses tífusz veszélyes fertőző betegség. <...> Néhány nap elteltével rendszerint kiütések lepik el a testet apró, piros foltok formájában. <...> A kiütéses tífusz nagyon gyorsan terjed a városok szegény és piszkos részein, ahol az emberek zsúfoltan élnek, például börtönökben, szálláshelyeken és a hadseregben, például a háború idején. Ha pedig éhínséges évek következnek, nagyon elterjed az éhezést és nélkülözést elszenvedő emberek között. Ezért éhínségtífusznak is nevezik. <...> A ruhatetvek, miután megszívták magukat a kiütéses tífusz mikrobáit tartalmazó beteg vérével, egészséges emberekre jutnak át” TS 1 14;

(3) „A foltos tífusz szintén lázzal kezdődik, de egyidejűleg sok piros folt jelenik meg a testen. Az emberek e betegséget tetveken és poloskákon keresztül kapják el” MB 1 11;

(4) „Bizony, nálunk is, azon túl, hogy ilyen sokáig dúlt a háború, tavaly a vérhas pusztított, idén pedig egy még rettenetesebb, még ragályosabb betegség, a foltos vagy kiütéses tífusz kezd terjedni” LA 42 1.

Az első szövegben a dėmėtoji šiltinė kifejezés szerepel, a másodikban a beriamoji šiltinė és a bado šiltinė, a harmadikban pedig a dėmėta šiltinė. E kifejezések szinonimájának kérdését a negyedik szöveg oldja meg, amelynek mondatában szinonimaként szerepel a dėmėtoji šiltinė és a beriamoji šiltinė.

Azt, hogy mind a négy különböző szöveg ugyanarról a betegségről szól, a bennük leírt tünetek is mutatják: a betegséget tetvek terjesztik, megbetegedés esetén piros foltok lepik el a testet, és háborús, éhínséges években terjed. A Medicinos enciklopedijos adatai szerint a foltos tífusz „háborúk idején, éhínséges időkben terjedt, vagyis amikor az életkörülmények nagyon leromlottak; a betegséget tetvek terjesztik, főként ruhatetvek” ME I 169.

Tehát az információ elegendő annak megállapítására, hogy a különböző szövegekben szereplő bado / beriamoji / dėmėta / dėmėtoji šiltinė kifejezések ugyanazt a betegséget nevezik meg, és szinonimák.

Gripė – gripės / influencos / ispanų / ispaniška / išpan iškoji liga – influenca – ispanų gripė – „mados liga“ – irmedė (lot. influenca). Az egyik leggyakoribb, 1918-ban Litvániában pusztító fertőző betegség az influenza volt. A sajtóban ezt a betegséget sokféleképpen nevezték, például a „Gripė arba ispaniškoji liga” („Influenza vagy spanyol betegség”) című cikkben nem kevesebb mint öt megnevezést használtak:

(1) „Akkoriban „divatbetegségnek” nevezték; „Nem tudni, mikor jelent meg először a spanyol betegség”; „A székletben gyakran találnak influenzabacilusokat”; „az influenza rendszerint nem súlyos, a láz 38–40 °C-ra emelkedik; az ízületek és a derék fájnak, a szem középső hártyája begyullad, nátha jelentkezik a torokban, valamint a gyomorban és a belekben is. Így kezdődik az influenza” Dbrt 178 3.

188

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

E szöveg néhány, valamint más influenzaelnevezés más szövegekben is előfordul, például:

(2) „Az influenzát ugyanannak tartják, mint az úgynevezett spanyol betegséget; maga az influenzabetegség nem félelmetes; a testhőmérséklet gyorsan emelkedik 39, sőt akár 40 Celsius-fokra. Ehhez gyengeség társul, megszűnik az étvágy, egyeseket álmosság, másokat idegesség fog el. Ezenkívül a beteg arra panaszkodik, hogy fáj az orrcsontja, a homloka, a keresztcsontja, a karja és a lába, gyakran és nagyon erősen; az orrfolyás és a száraz köhögés folyton kínozza; a szeme kivörösödik, a szája kiszárad, a torka pedig nyeléskor fáj, a nyelve fehér“ TS 34 4–5;

(3) „Idén ősszel hozzánk is betoppant egy váratlan vendég: a „spanyol betegség”, amely csaknem az egész plébániát ágyba döntötte. <...>. A betegség tünetei nagyjából a következők: kezdetben láz, csontfájdalom, fejfájás, majd a tüdőre húzódik, mint valami gyulladás“ Vnb 43 675;

(4) „Nemrég valamilyen új, rendkívüli betegség kezdett tombolni Litvániában. <...>. A betegség tüneteit megfigyelve az a benyomásunk támad, hogy egyáltalán nem új: ez a közönséges influenza, vagyis grippe. <...>. A betegség meglehetősen hirtelen jelentkezik. Egy-két napos rosszullét után hirtelen láz emelkedik, fáj a fej és a derék, gyengeség tör az emberre“ TS 36 13;

(5) „Az úgynevezett mi nyelvünkön „ir medė”, az orvosok nyelvén pedig „influenza” ma a spanyol nevet kapta, mert ott magasabb fokban jelentkezett. Ezt a betegséget az ember magától, megfázás következtében is elkaphatja, különösen nedves időben. Fejfájással és hidegrázással jár. <...>. Megemelkedik a testhőmérséklet (láz), és a beteg ágynak esik. A csontjai is fájnak kissé“ Kk 69;

(6) „még egy olyan viszonylag enyhe betegség is, mint a spanyol influenza, sok embert öl meg Litvániában“ DB 56 4.

Mivel a sajtóban számos terminust használtak az említett betegség megnevezésére, némelyikük – amint az más szövegek mondataiból látható – ismétlődik. Ebben az esetben az első szöveg, amelyben az influenzát öt terminussal nevezik meg, kiindulópontként szolgálhat a terminusok közötti szinonimikus kapcsolat megállapításához. Az említett terminusok szinonim voltának talán legmegbízhatóbb bizonyítékát azonban az általuk megnevezett betegség tünetei jelentik, amelyeket minden szöveg leír és megismétel: felszökő láz, ízületi és derékfájdalom (lásd az 1. szöveget), emelkedett testhőmérséklet, gyengeség, az orrcsont, a homlok, a keresztcsont, a karok és a lábak fájdalma (lásd a 2. szöveget), felszökő láz, csontfájdalom, fejfájás (lásd a 3. szöveget), felszökő láz, fej- és derékfájdalom, gyengeség (lásd a 4. szöveget), fej- és csontfájdalom, emelkedett testhőmérséklet (lásd az 5. szöveget).

A Orvosi enciklopédia adatai szerint az influenza hirtelen kezdődik: „felszökik a láz, hidegrázás tör az emberre, fáj a fej, különösen a homlok és a szemgolyók, az izmok és az ízületek fájnak, az egész testet csontfájdalom járja át“ ME I 309.

Terminologija | 2018 | 25

189

Tehát megállapítható, hogy mind a hat különböző szöveg ugyanarról a fertőző betegségről – az influenzáról – szól, és a betegség megnevezésére használt terminusok szinonimák.

(A betegség) csírái – (a betegség) kórokozói – baktériumok – (a betegség) mikrobái. Az 1918-as orvosi cikkekben a betegségeket okozó szervezeteket több terminussal nevezik meg. A. Vileišis orvos litvánul nevezte meg őket:

(1) „A tüdővész oka apró, szabad szemmel nem látható csírák – a betegség kórokozói” TS 7 14;

(2) „Ellene ugyanúgy kell védekezni, mint a tífusz és a kolera ellen, vagyis nem szabad beengedni a szervezetünkbe e betegség kórokozóit” TS 2 16.

Ezek a litván terminusok más szerzők cikkeiben is előfordulnak:

(3) „Ha tudod, honnan erednek a ragályos betegségek, akkor sem tudod elkerülni őket, ha a környezetben kedvező feltételek vannak e betegségek kórokozóinak szaporodásához” DB 56 4;

(4) „Minden ragályos betegségnek van élő fertőző anyaga, amely egyik emberről átterjed a másikra, és megfertőzi őt ugyanazzal a betegséggel. Sok fáradozás után a tudósoknak sikerült kideríteniük, hogy ezek a betegségkórokozók a legkisebb ismert növényi élőlények közé tartoznak” Dbrt 98 3.

Az első és a második szöveg mondataiban a terminusok szinonim volta kétségtelen – mindkét szöveget ugyanaz a szerző írta; az első szövegben a terminusok antkričiai és ligos diegai egymás mellett szerepelnek, a másodikban pedig a szerző az említett szinonim terminusok egyikét használja. Ebben az esetben az LKŽe adatai csak részben segítenek – diegas 3. „kezdemény, kezdet”, viszont az ankrytis jelentése „betegségroham, fertőzés, járvány”.

A fent említett litván terminusokon kívül A. Vileišis orvosként nem mellőzhette a görög eredetű bakterija, mikrobas terminusokat sem, amelyekkel szintén a betegségek kórokozóit nevezte meg:

„A többi fertőző betegséghez hasonlóan a kiütéses tífusznak is megvannak a maga kórokozói – a mikrobák. Ezek a mikrobák a kiütéses tífuszban megbetegedett beteg vérében élnek”; „Az ember akkor kapja el a tífuszt, amikor e betegség baktériumai bejutnak a testébe. Ezek apró állatkák, amelyeket rendszerint szabad szemmel egyáltalán nem lehet látni” TS 1 14.

Ezek a jövevényszavak D. Alseika orvos „Egészségügyi kérdések Litvániában” című cikkében is szerepelnek:

„Az ember azért betegszik meg fertőző betegségben, mert különleges, igen apró állatkák, úgynevezett mikrobák vagy baktériumok jutnak a testébe” Svk 1 2.

Amint az utóbbi két szemléltető mondatból látható, az bakterija és a mikrobas terminust az orvosok szinonimaként használják; egyenértékűségi (azonossági) viszony áll fenn közöttük (vö. Gaivenis 2002: 40), amely így ábrázolható:

190 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

bakterija = mikroba

A mai orvosi terminológia szempontjából az említett terminusok nem szinonimák. A mikrobák tágabb fogalmat jelölnek, a baktérium pedig csupán a mikrobák egy bizonyos fajtája. Alá-fölérendeltségi viszonyban állnak egymással (vö. Gaivenis 2002: 41), amely grafikusan a következőképpen ábrázolható:

A bakterija és a mikrobas terminusokat hiponima–hiperonima-viszony kapcsolja össze: a hiperonima a mikrobas, hiponimája pedig a bakterija. Vagyis 1918-ban a bacterium és a microbium fogalmát még azonosnak tekintették.

4. Az orvosi terminusok variánsossága. Az 1918-as orvosi terminológia egyik jellegzetes vonása a variánsosság. A változó terminusok többségét különböző emberek által írt, eltérő orvosi publikációkban találtuk, ami szintén hozzájárult a variánsok kialakulásához.

Kétféle variánssal találkoztunk: (1) fonetikai és ortográfiai, vagyis helyesírási variánsokkal (lásd Mitkevičienė 2004: 125), valamint (2) morfológiai variánsokkal (lásd Župerka 1983: 28; Miliūnaitė 2009: 143, 172, vö. Ахманова 2005: 71):

(1) „A tüdővész olyan tüdőbetegség, amelyet nem megfázás, hanem más betegektől való megfertőződés útján kapunk el” TS 7 14; „A fertőződésnek sokféle módja van” TS 34 5; „A bordák olyan görbe csontok, amelyek körülveszik a mellkast, és elöl porcokkal kapcsolódnak a mellcsont­hoz” Pvs 7 13; „Vöröses foltok jelennek meg a mellkason, és terjednek, míg az egész testet el nem borítják” Kk 71; „Azt is megfigyelték, hogy az influenza nagyon veszélyes a tüdővészre hajlamosakra vagy a már tüdővészben szenvedőkre” TS 34 7; „Igyekezzünk elkülöníteni a fertőző betegségekben szenvedőket (himlő, diftéria, tífusz, kolera, pestis, szamárköhögés, kanyaró, skarlát, vérhas, tüdővész, szifilisz), és miután meggyógyultak vagy meghaltak, fertőtlenítsük lakóhelyüket és tárgyaikat” TS 5 15; „Az úgynevezett mi nyelvünkön «irmedė⁴⁹», az orvosok nyelvén pedig «influenza», ma spanyol betegségnek nevezik, mert ott jelentkezett a legsúlyosabb formában. Ezt a betegséget magától, meghűlés következtében is el lehet kapni, különösen nedves időben” Kk 69; „Az irmedė ragályos, de csak izzadság útján; a levegőben úgyszólván nem terjed” Kk 70;

⁴⁹ Az eredetiben dőlt betűvel szedve.

Terminologija | 2018 | 25

191

(2) „Néhány <...> tenyérterületen a bőr kemény és vastag” Pvs 10 12; „Ha az izmok folyamatosan azokhoz az ujjakhoz lennének rögzítve, amelyeket mozgatnak, akkor a tenyér elképzelhetetlenül vastag lenne, az ujjak kényelmetlenek lennének, és bizonyos mozdulatokat nem tudnának végrehajtani” Pvs 8 11;

„Az izmok, különösen a lábizmok, nyomásra fájnak” AVk 54; „Az élő ember testének izmai gumiszálakhoz hasonlók; a gumihoz hasonlóan megnyúlhatnak és összehúzódhatnak” Pvs 8 11.

Az 1918-as orvosi publikációkban a terminusvariánsok különféle nyelvi és nem nyelvi okokból keletkezhettek: a helyesírási szabályok kiforratlansága, a szerző nyelvtudása, szerkesztési és kiadási hibák és hasonlók miatt.

5. Összegzés helyett. Az 1918-as orvosi terminológia hasznos információkkal szolgál Litvánia orvostörténete (melyek voltak akkoriban a legfontosabb egészségügyi problémák, milyen betegségekben szenvedtek az emberek és hogyan kezelték azokat, milyen betegségi megelőző intézkedések és módszerek léteztek, ki és hol gyógyította a betegeket stb.), valamint a litván nyelv és a terminológia kutatásához. Egyrészt már 100 évvel ezelőtt is számos olyan terminust használtak az orvosi és egészségügyi kérdésekről író szerzők, amelyek jelentésük és szerkezetük változatlansága révén bekerültek a mai orvosi szaknyelvbe és terminológiába; másrészt azonban litván jellegében, szemléletességében, valamint jelentéseinek és kifejezésmódjainak változatosságában ez a terminológia különbözik a mai litván orvosi terminológiától. Ezek a különbségek teszik az 1918-as orvosi terminológiát sajátossá, tartalmában és formájában egyaránt érdekessé.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Miután 1918-ban megszűnt az addig megjelenő szakosított orvosi sajtó kiadása, az orvostudományról és az egészségügyről az akkori sajtó más, nem szakosított kiadványaiban írtak. Az említett kérdésekkel foglalkozó, főként újságokban megjelent publikációk az akkori egészségügyi helyzet súlyosságát tükrözik, és a legsúlyosabb egészségügyi problémákat ismertetik: a fertőző betegségeket, azok tüneteit és kezelését, a betegek ápolását, a higiéniát, valamint az egészségügyi szakemberek (orvosok, felcserek, szülésznők stb.) és egészségügyi intézmények (kórházak, poliklinikák, gyógyszertárak stb.) iránti igényt.

2. Az 1918-as orvosi terminológia tárgyi szempontból érdekes. Hasznos és egyedülálló információkat nyújt Litvánia orvostörténetéhez.

3. Az orvosi szakkifejezések nyelvészeti, szemantikai és szerkezeti elemzése azt mutatja, hogy 1918-ban számos alapvető szakkifejezés jelentését és kifejezésmódját a korábbi időszak forrásaiból vették át; ezeket a szakkifejezéseket olyan szerzők használták, akik

192

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

1918 előtt az orvostudományról, az egészségügyről és a gyógyításról írtak. Néhány új szakkifejezés is megjelent, az adott év eseményeinek, például a háborúnak a következményeként.

4. A vizsgált orvosi szövegek terminológiája több mint 700 különböző terminológiai egységből áll. Ezek többsége (66%) saját eredetű, vagyis tisztán litván szakkifejezés. Az idegen eredetű (17%) és a vegyes eredetű (17%) szakkifejezések egyenlő arányban oszlanak meg.

5. Az orvostudományról, az egészségügyről és a gyógyításról író szerzőknek el kellett képzelniük a címzettet: az egyszerű litván olvasót. Ezért a tárgyi információkat közérthetően kellett közölniük, és több olyan litván szakkifejezést használniuk, amelyet az olvasó ismer és megért. A litván anatómiai szakkifejezések többé-kevésbé már megszilárdultak. A klinikai szakkifejezések, különösen a betegségek elnevezései mutattak a legnagyobb változatosságot; ezekre a szinonimák és változatok sokasága volt jellemző, bár sok betegségelnevezés még nem volt kellően pontos. Viszonylag kevés egyszerű (vagy rokonító), tovább már nem bontható szakkifejezés fordul elő; ezek többnyire anatómiai szakkifejezések. Az egyszerű szakkifejezések többsége képzett szó: csaknem harminc képzővel alkotott szó, míg a végződéssel és előtaggal képzett szavakból, valamint az összetételekből kevés van. A vizsgált szövegekben a fajfogalmakat, vagyis az összetett fogalmakat a nemfogalmakhoz képest jóval nagyobb számban nevezték meg, ezért az összetett szakkifejezések dominálnak; ezek közül a kéttagú, birtokos esetű szókapcsolatok emelkednek ki nagy számukkal (három- és többtagú kifejezésből kevés van).

Számos idegen eredetű orvosi szakkifejezés nem új keletű: már a szóban forgó év publikációinak szerzői elődei is használták őket. Ezeknek a jövevényszavaknak a többsége a klasszikus görög és latin nyelvből származik. Az ezekből a nyelvekből átvett szavakon kívül szláv, francia, német és olasz eredetű szavakat is használtak. Az idegen eredetű szakkifejezések többsége nemzetközi szó, amely ma is használatos a litván orvosi terminológiában.

A vegyes eredetű összetett szakkifejezések száma meghaladja az egyszerű hibridekét.

6. Legtöbbet a fertőző betegségekről írtak. Ez magyarázza, hogy a vizsgált orvosi publikációkban sok betegségelnevezés szerepel. A betegségek, kezelésük és megelőzésük elválaszthatatlan az anatómiától és a gyógyszerészettől, ezért a másik két jelentős fogalmi csoport a testrészek és szervek, valamint a gyógyászati eszközök és szerek elnevezései. További fontos kérdés, hogy kik és hol kezelték a betegeket. Ennek megfelelően az orvostudományhoz és a gyógyításhoz kapcsolódó személyek, intézmények és helyiségek elnevezéseit is használták. E fogalmi csoportok szakkifejezéseiből feleannyi van. Emellett különféle, többnyire elvont jelentésű szakkifejezésekre is szükség volt.

Terminologija | 2018 | 25

193

7. 1918-ban az orvosi szövegekben a szinonímia a terminusok közötti szemantikai kapcsolatok gyakori típusa volt. A szinonimikus kapcsolatban álló terminusok nem ritkák ugyanazon szövegen belül. Egymás mellett vagy felváltva használják őket. A párhuzamos szinonimákat két fő módon adják meg: zárójelben, illetve a vagy kötőszóval kapcsolják össze.

8. Az ugyanazon szövegen belüli szinonim terminusok azonosítása nem nehéz – ebben az említett, egymás melletti vagy vegyes használatuk segít. A különböző szövegek terminusai közötti szinonimikus kapcsolatot ugyanakkor nehezebb felismerni. Ez a kapcsolat a szövegek témája, a terminusok használati kontextusa, az ugyanazon szövegben előforduló szinonimák, a megnevezett fogalom jellemzői és kiegészítő források (pl. LKŽe, tankönyvek) alapján állapítható meg.

9. A terminusok szinonímiája és változatossága az adott év orvosi terminológiájának bizonytalanságáról tanúskodik, továbbá, úgy vélem, arról is, hogy az írók elsődleges célja az volt, hogy a betegségekről, azok tüneteiről és kezeléséről szóló információkat népszerűen és az egyszerű olvasó számára érthetően adják át; a megfogalmazásra kevesebb figyelmet fordítottak, emellett a változatok egy része szerkesztési vagy kiadási hiba lehet. Az egyes szerzők az adott fogalom megnevezésére az általuk ismert terminusokat használták, ami szintén hozzájárult a szinonimák kialakulásához.

10. A vizsgált terminológiára kétségtelenül hatott az élő nyelv – az 1918-as szövegekben számos, az élő nyelvhasználatból átvett terminus található, például: kruvinoji, raudonoji, krauligė, slankstas, slogas, gyduolė, pribuvėja, grobas, krimslys, koserė, lėlelė „a szem pupillája (pupilla)”; ryšelis, skilvis, žvyna, atmatai, supūtimas „duzzanat, megdagadás”; laužymas „szúró fájdalom, fájás”; kraujo vaikščiojimas „vérkeringés”; diegas „kezdemény, kiindulópont (betegségé)”; plaišena (terminológiai jelentéssel felruházott szó), užkaitimas „gyulladás”, liginimas „ápolás”. Emellett akadnak szemléletes terminusok is, például: kraujo vaikščiojimas, krūtinės kamaraitė, niežų krūmas, prakaito skylutė, sausų gysly ryšelis.

11. A vizsgált szövegekben meglehetősen sok pontatlan orvosi terminus is található, amelyekkel megnevezett, többnyire fajfogalmak nem kellően egyértelműek, például: ausų užkaitimas, pleivės užkaitimas, šonkaulių užkaitimas, vidurių sloga, vidurių sugedimas, kvėpavimo takų slogas, skilvio sugedimas.

12. Már 100 évvel ezelőtt is számos olyan terminust használtak a gyógyászatról, az egészségről és a kezelésről író szerzők, amelyek változatlan formában kerültek át a mai orvostudományi nyelvbe és terminológiába, ez a terminológia azonban litván eredetében, szemléletességében, valamint jelentés- és kifejezésbeli sokféleségében különbözik a mai litván orvosi terminológiától.

194

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

A FŐBB FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEI

AVk – Aušros Vartų kalendorius Dbrt – Dabartis DB – Darbo balsas FR – Farmaceutų reikalai

Kk – Kauno kalendorius LA – Lietuvos aidas MB – Moterų balsas Pvs – Pavasaris

Svk – Sveikata TS – Tėvynės sargas Vnb – Vienybė

FŐBB FORRÁSOK

Ankietos reikalų. – Valdyba – Farmaceutų reikalai, 1918, sausis (Nr. 1), 3–4.

Védekezés a vérhas ellen és kezelése a keleti főparancsnokság területén. – (A litván vidékről). – Dabartis, 1918. június 13. (71. sz.), 3.

Védekezés a fertőző betegségek, különösen a vérhas ellen. – Írta dr. Minkevičia, a vilniusi Savičo kórház orvosa. – (A litván vidékről). – Dabartis, 1918. július 31. (98. sz.), 3.

Felhívás a litván gyógyszerészekhez / Steponas Nasvytis, a vilniusi litván gyógyszerésztanács elnöke, Stasys Bytautas, titkár. – Lietuvos aidas, 1918. december 6. (150. sz.), 3.

Avižonis Petras. Higijena. – D-ras med. P. Avižonis. – Darbo balsas, 1918, gruodžio 24 (Nr. 56), 3–4.

Itt J. Stukas gyógyszerész patikát nyitott..., Kupiškis. – Egy tudósító. – (Hírek Litvániából. Különféle hírek). – Lietuvos aidas, 1918. december 11. (154. sz.), 5.

Itt minden egyházközségben annyira elterjedt a spanyol betegség..., Kaišiadoriai járás. – Krumplys⁵⁰. – Pavasaris, 1918. november 1. (9. sz.), 18.

Orvos- és bába hiány. – O. Žl.⁵¹ – (Híreink. Žagarė). – Darbo balsas, 1918. április 11. (16. sz.), 11.

Daktarų organizavimasis. – A. Trainaitis. – Farmaceutų reikalai, 1918, sausis (Nr. 1), 7.

Hála Istennek, már néhány orvosunk van..., Utena. – (A litván vidékről). – Vienybė, 1918. szeptember 24. (36. sz.), 562.

Del gomeopatinių vaistinių. – J. Pundinas. – Lietuvos aidas, 1918, spalio 11 (Nr. 103), 2.

Dėl kovos su dėmėtaja šiltine, Švenčionys. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, kovo 19 (Nr. 34), 3.

A gelvonyai kórház létesítéséről. – P. D.⁵² – (A Litván Központi Bizottságtól). – Tėvynės sargas, 1918. június 21. (24. sz.), 4.

A litvániai egészségi állapotról. – (Hírek Litvániából. A Litván Tanács hírei). – Lietuvos aidas, 1918. október 5. (98. sz.), 3.

A kiütéses tífuszról. – Š. pap.⁵³ – Dabartis, 1918. április 17. (13. sz.), 193–194.

Didelė lietuvių ligoninė Vilniuje. – Lietuvos aidas, 1918, rugsėjo 5 (Nr. 83), 2.

Dr. D. Alseika⁵⁴. Hogyan védekezzünk a fertőző betegségek ellen? – Sveikata, 1918. december 25. (1. sz.), 2.

D-ras D. Alseika. Sveikatos reikalai Lietuvoje. – Sveikata, 1918, gruodžio 25 (Nr. 1), 1–2.

Draugelis Eliziejus. Naujoji liga. – Dr. E. Draugelis. – Tėvynės sargas, 1918, spalio 30 (Nr. 36), 13–14.

Draugelis Eliziejus. Šiltinės. – D-ras E. Draugelis. – Aušros Vartų kalendorius 1919: Sodžiaus ir miesto lietuvių katalikų šeimynoms dovanėlė. III metai. Redagavo Liūdas Gira, Vilnius: Žinynas, 1918, 50–54.

Gyógyszerészek! – A Litván Gyógyszerész Szövetség tagjai: J. Tartila, J. Putna, K. Markūnas. – Lietuvos aidas, 1918. május 25. (61. sz.), 2.

A gyógyszerészekhez. – Kast. Stašys⁵⁵ – Lietuvos aidas, 1918. június 25. (71. sz.), 2.

Gyógyszerészügyekben. – Ainis⁵⁶. – Darbo balsas, 1918. szeptember 27. (37. sz.), 4–5.

⁵⁰ Bronius Stosiūnas?

⁵¹ Ona Žlabytė.

⁵² Povilas Dogelis.

⁵³ Juozas Šnapštys?

⁵⁴ Danielius Alseika.

⁵⁵ Konstantinas Stašys.

⁵⁶ Juozas Pronskus.

Terminologija | 2018 | 25

195

Farmaceutų reikalų. – Ainis. – Lietuvos aidas, 1918, lapkričio 27 (Nr. 142), 3.

Feldscher. – Žiedelis⁵⁷. – (Híreink. Naujamiestis). – Darbo balsas, 1918. augusztus 7. (30. sz.), 11–12.

Gydytojų apsigyvenimas. – (Mūsų žinios. Vilnius). – Darbo balsas, 1918, rugpjūčio 30 (Nr. 33), 8.

Gydytojų domei. – Ten buvęs. – Lietuvos aidas, 1918, spalio 31 (Nr. 120), 4.

Az orvosok és gyógyszerészek figyelmébe. – Seinų žmogus. – (Hírek Litvániából. Az egész országból. Különféle hírek). – Lietuvos aidas, 1918. július 18. (80. sz.), 3.

Influenza, avagy spanyol betegség. – Alfred S. Radtke. – (A litván vidékről). – Dabartis, 1918. november 1. (178. sz.), 3.

A véres főparancsnokság területén dúló járvány. – (A litván vidékről). – Dabartis, 1918. július 2. (79. sz.), 3.

A higiénia tudománya és iskoláink. – Ibis⁵⁸. – Lietuvos aidas, 1918. április 20. (47. sz.), 2.

Ispanų liga. – Eglaitė. – (Mūsų žinios. Biržai). – Darbo balsas, 1918, lapkričio 13 (Nr. 44), 15.

Aglonából (Oroszországból) Vilniusba szállították dr. J. Buzelis vezetésével a litván kórházat... – (Hírek hírei. Vilniusi krónika). – Tėvynės sargas, 1918. június 14. (23. sz.), 9.

Iš Kauno miesto ligoninės. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, liepos 28 (Nr. 96), 3.

Gyógyszerésztársakhoz! – Z. Kuzavas gyógyszerész⁵⁹. – Lietuvos aidas, 1918. július 11. (77. sz.), 2–3.

Įsteigė vaistininkų draugiją, Vilnius. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, rugsėjo 24 (Nr. 145), 4.

Hogyan védekezzünk a fertőző betegségek ellen? – O. A.⁶⁰ – Moterų balsas, 1918. július (1. sz.), 11–12.

Kalbos gryninimas. – L. G. – Tėvynės sargas, 1918, kovo 5 d. (Nr. 9), 1–2.

Kauno miesto ligoninė. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, sausio 24 (Nr. 11), 3.

Lietuviai-daktarai. – (Lietuviai svetur). – Lietuvos aidas, 1918, sausio 24 (Nr. 11), 4.

A Litván Egészségügyi Segélyegyesület kórháza. – (Hírek Litvániából. Vilniusban). – Lietuvos aidas, 1918. október 18. (109. sz.), 3.

A Litván Egészségügyi Segélyegyesület poliklinikája és kórháza november 3-tól... hivatalosan megkezdte működését... – (Hírek Litvániából. Vilniusban). – Lietuvos aidas, 1918. november 13. (130. sz.), 5.

A Litván Egészségügyi Segélyegylet poliklinikája és kórháza Vilniusban. – (Híreink. Vilnius). – Darbo balsas, 1918. november 6. (43. sz.), 13–14.

A Litván Egészségügyi Segélyegylet Poliklinikájának és Kórházának… felszentelésére e vasárnap került sor… – A szövegben: Vaižgantas beszéde. – (Hírek Litvániából. Vilniusban). – Lietuvos aidas, 1918. november 5. (123. sz.), 4.

Lietuvos vaistinės. – Lent. – Lietuvos aidas, 1918, sausio 22 (Nr. 10), 4.

Ligos. – Kazys Kairys. – (Mūsų žinios. Ilguva). – Darbo balsas, 1918, lapkričio 13 (Nr. 44), 14.

Ligos. – Sietynas. – (Mūsų žinios. Žemaitkiemis). – Darbo balsas, 1918, balandžio 18 (Nr. 17), 11.

Hazatérőink. – S.⁶¹ – Lietuvos aidas, 1918. november 17. (134. sz.), 2.

Skapiškis kisvárosa a Mituvos partján fekszik… – P. Gužas. – (Hírek Litvániából. Az ország minden tájáról. Vegyes hírek). – Lietuvos aidas, 1918. szeptember 28. (93. sz.), 3.

Bőr. – J. T. – Pavasaris, 1918. november 23. (10. sz.), 12–13.

Pamišėlių namas. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, vasario 21 (Nr. 23), 3.

Izmok. – J. T. – Pavasaris, 1918. október 16. (8. sz.), 11–12.

Óvjuk egészségünket és életünket. – L. N.⁶² – Lietuvos aidas, 1918. április 9. (42. sz.), 1–2.

Védekezzünk a betegségek ellen. – A. Žansparnis⁶³ – Darbo balsas, 1918. május 9. (20. sz.), 4–5.

A napfordulóval visszatért vidékeinkre… a vérhas, vagyis a kruvinoji… – Mindenki által ismert. – (Híreink. Gruzdžiai). – Darbo balsas, 1918. augusztus 30. (33. sz.), 10–11.

Susilaukėme dar vieno veiklaus vyro inteligento,.... – P. B. – Pavasaris, 1918, rugsėjo 1 d. (Nr. 5), 21.

⁵⁷ Jonas Kvietkauskas.

⁵⁸ Jonas Basanavičius.

⁵⁹ Zenonas Kuzavas.

⁶⁰ Ona Adomaitytė.

⁶¹ Kazys Strazdas? / Stanislovas Sarapas? / Antanas Kvedaras?

⁶² Liudas Noreika.

⁶³ Juozas Gendrenas.

196 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Egészségügyi Bizottság a Litván Tanács mellett. – (Hírek Litvániából. Vilnius). – Lietuvos aidas, 1918. június 29. (73. sz.), 3.

Az Egészségügyi Bizottság kezdeményezésére... összehívták a városi orvosok december 5-i gyűlését... – Z. – (Híreink. Šiauliai). – Darbo balsas, 1918. december 31. (57. sz.), 3.

Sveikatos reikalai vyr. rytų vado srityje. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, kovo 2 (Nr. 27), 3.

Sveikatos reikalu. – Kar. Dy-n-a. – Lietuvos aidas, 1918, rugsėjo 14 (Nr. 87), 2.

Egy s más a betegségekről és a higiéniáról. – M-lis. – Kauno kalendorius 1919 metams. Tizenharmadik évfolyam. Kaunas, 1918, 69–74.

Idén ősszel nálunk is megjelent... a „spanyol betegség“... – Kuliškis⁶⁴. – (Litvániából). – Vienybė, 1918. november 13. (43. sz.), 675–676.

Taip pat svarbus reikalas. – Tėvynės sargas, 1918, rugpjūčio 4 (Nr. 28), 2.

Nép és nyelv. – Nr. – Lietuvos aidas, 1918. július 16. (79. [127.] sz.), 1–2.

A nép egészsége és a háború. – Z.⁶⁵ – Lietuvos aidas, 1918. március 23. (36. sz.), 1–2.

Traupis városkában ősz óta tífuszban (lázbetegségekben) kezdtek megbetegedni az emberek... – Fiatal tanító. – (Hírek Litvániából. Az egész országból. Vegyes hírek). – Lietuvos aidas, 1918. március 16. (33. sz.), 3.

A kitelepítettek visszatérésének rendje és a karanténok. – A. R.⁶⁶ – Lietuvos aidas, 1918. április 18. (46. sz.), 2.

Ukmergė megyében sok a kiütéses tífuszos eset... – A. Ž. – (Litvániában. Vegyes hírek). – Tėvynės sargas, 1918. május 8. (18. sz.), 10.

Vaistinės mokinių klausimu. – J. P. – Lietuvos aidas, 1918, gruodžio 12 (Nr. 155), 2–3.

Vaistinių reikalai. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, rugpjūčio 3 (Nr. 101), 3.

Vaistų reikalai Vyr. Rytų vado srityje. – (Iš Lietuvos krašto). – Dabartis, 1918, birželio 13 (Nr. 71), 3.

Vileišis Antanas. Apie karo ligas. – Dr. A. Vileišis. – Tėvynės sargas, 1918, gruodžio 29 (Nr. 1), 14–15, sausio 17 (Nr. 2), 15–16.

Vileišis Antanas. Apie plaučių džiovą. – D-ras A. Vileišis. – Tėvynės sargas, 1918, vasario 19 (Nr. 7), 14–15.

Vileišis Antanas. Hogyan éljünk, hogy egészségesek maradjunk. – A. Vileišis doktor. – Tėvynės sargas, 1918. január 29. (4. sz.), 14–15., február 5. (5. sz.), 15.

Vileišis Antanas. Mi az influenza, és mi okozza? – A. Vileišis dr. – Tėvynės sargas, 1918. október 16. (34. sz.), 4–8.

Vileišis Antanas. Milyen legyen a beteg gyermekek ápolása. – A. Vileišis doktor. – Tėvynės sargas, 1918. április 11. (14. sz.), 13–14., május 29. (21. sz.), 11., július 10. (26. sz.), 11–12., szeptember 18. (30. sz.), 11–13.

Vileišis Antanas. Niežai. – D-ras A. Vileišis. – Tėvynės sargas, 1918, balandžio 11 (Nr. 14), 13.

Vileišis Antanas. Rožė. – D-ras A. Vileišis. – Tėvynės sargas, 1918, kovo 16 (Nr. 10), 14.

Vileišis Antanas. Trachoma. – D-ras A. Vileišis. – Tėvynės sargas, 1918, kovo 23 (Nr. 11), 14.

Žagarėben három orvos, egy felcser és egy szülésznő telepedett le; Žagarėben megnyílt Kazlauskas gyógyszertára... – Lietuvos Ainė. – (Híreink. Žagarė). – Darbo balsas, 1918. október 10. (39. sz.), 12.

Az emberi csontok. – J. T.⁶⁷ – Pavasaris, 1918. október 4. (7. sz.), 12–13.

Žmonių sveikata Lietuvoje. – Vienybė, 1918, liepos 4 (Nr. 24), 367–368.

Žodis apie sveikatą. – Rumšišk. mokytojas. – Dabartis, 1918, kovo 9 (Nr. 30), 3.

Žvilgsnis į ateitį. – St. N-is. – Farmaceutų reikalai, 1918, sausis (Nr. 1), 2–3.

SEGÉD FORRÁSOK

ALEW – Alt litauisches etymologisches Wörterbuch. 1. kötet A–M, 2. kötet N–Ž, 3. kötet: jegyzékek és mutatók. Wolfgang Hock szerkesztésében, Hamburg: Baar, 2018.

Alm – Alminauskis K. Die Germanismen des Litauischen I. Die deutschen Lehnwörter im Litauischen, Kaunas: Šv. Kazimiero draugijos knygynas, 1931.

Čep – Čepienė N. Lietuvių kalbos germanizmai ir jų fonetinės ypatybės, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006.

⁶⁴ Stanislovas Durskis.

⁶⁵ Vincentas Zajančkauskas.

⁶⁶ Andrius Rondomanskis?

⁶⁷ Jurgis Talmantas?

Terminologija | 2018 | 25

197

DVLKŽ – Križinauskas J., Smagurauskas St. Nagy német–litván szótár 1–2, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, 2006.

LEW I – Litván etimológiai szótár von Ernst Fraenkel. 1. kötet, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1955.

LEW II – Litván etimológiai szótár von Ernst Fraenkel. 2. kötet, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1955.

Litván álnevek: az 1990 előtti litván sajtó álneveinek gyűjteménye 1. Szerzők. Összeállította és szerkesztette dr. Jonas Mačiulis, Vilnius: LNB, 2004.

Litván álnevek: az 1990 előtti litván sajtó álneveinek gyűjteménye 2. Az álnevek szótára. Összeállította és szerkesztette doc. dr. Jonas Mačiulis, Vilnius: LNB, 2004.

Litvánia bibliográfiája = Litvánia bibliográfiája = Litván bibliográfia / Litván periodikumok publikációi = Litván periodikumok publikációi = Litván periodikumok publikációi: 1918. 1. rész. Osvaldas Janonis készítette, Kaunas: Kaunasi Megyei Nyilvános Könyvtár, 2001.

LLKŽ – Vaitkevičiūtė V. Lenkų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1979.

LKPŽ – Kregždys R. A litván nyelv lengyel jövevényszavainak szótára = Słownik polonizmów w języku litewskim (Studia Etymologica Baltica II). Tudományos szótár, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2016.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt

ME I, II – Orvosi enciklopédia 1–2, Vilnius: Állami Enciklopédia Kiadó, 1991, 1993.

PrW I – Porosz szótár: kelet- és nyugat-porosz tartományi szavak ábécérendben H. Frischbier. Első kötet. A–K, Berlin: Verlag von Th. Chr. Fr. Enslin, 1882.

Skar – Skardžius Pr. A szláv jövevényszavak az ólitván nyelvben. – Nemzet és szó 7, 1931.

Šlt – [D-ras A. Vileišis.] Egészségügyi kérdések. Az emberi tuberkulózisról. – Forrás 29, 1914, 435–437.

TŽŽ – Idegen szavak szótára. Szerkesztőbizottság: Angelė Kaulakienė és mtsai, Vilnius: Alma littera, 2013.

VLE IV, XIII, XVII, XXII, XXIII, XXV – Általános litván enciklopédia, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, 2003, 2008, 2010, 2012, 2013, 2014.

Zemlevičiūtė P. 2009: Lietuvių medicinos terminologijos raida XIX amžiaus pabaigoje – XX amžiaus pradžioje. Daktaro disertacija, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla.

ЭСРЯ I, II – Fasmer M. Az orosz nyelv etimológiai szótára 1–2, Moszkva: Progressz, 1964, 1967.

LITERATŪRA

Andriušis A. 2006: Lietuvos medicinos istorijos apybraiža. Mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus universiteto l-kla.

Bunevičiūtė L. 2000: Atributiniai veiksmažodinių daiktavardžių junginiai. – Žmogus ir žodis 2, 10–15.

Ermanytė I. 2008: Antonimai ir antonimija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: LKI leidykla.

Gira L. 1918: Kalbos gryninimas. – L. G. – Tėvynės sargas 9, 1–2.

Grinius K. 1918: Tauta ir kalba. – Nr. – Lietuvos aidas 79(127), 1–2.

Jakaitienė E. 2010: Leksikologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Keinys St. 2005 [1975]: Priesaginė lietuviškų terminų daryba. – Keinys St. Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 21–76.

Micelmaheris V. 1959: Sveikatos apsauga Lietuvoje 1918–1919 m., Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Miliūnaitė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Mitkevičienė A. 2004: V. Dubo visuotinės literatūros vadovėlio terminų variantai. – Terminologija 11, 119–144.

Mitkevičienė A. 2006: Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m. – Terminologija 13, 134–148.

Mitkevičienė A. 2015: 1918–1940 metų lietuvių literatūros mokslo terminai. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Petronytė A. 1995: Lietuvos Sveikatos departamento sukūrimas 1918–1920 m. – Acta musei historiae medicinae et pharmaciae Lithuaniae II, Kaunas, 118–124.

Stakulienė S. 2001: Lietuviškoji medicinos periodika: ištakos ir raida Lietuvoje iki XX a. trečiojo dešimtmečio. – Knygotyra 37, 220–233. Prieiga per internetą: http://etalpykla.lituanistikadb.lt/afedora/get/LT-LDB-0001:J.04~2001~1367156338542/DS.002.0.01.ARTIC.

Stakulienė S. 2007: Lietuviškos farmacijos periodikos ištakos ir raida Lietuvoje iki XX a. penktojo dešimtmečio. – Knygotyra 49, 122–137. Prieiga per internetą: www.zurnalai.vu.lt/knygotyra/article/download/8017/5887.

198

Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų

Stropus R., Tamašauskas K. A., Paužienė N. 2005: Žmogaus anatomija. Antrasis pataisytas ir papildytas leidimas, Kaunas: Vitae Litera.

Tercijonas V. 1968: Sveikatos apsauga. – Lietuvių enciklopedija XV. Lietuva, South Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 122–126.

Vaišvilienė R. 2013: Lietuviškai medicinos mokslo periodikai – 100 metų. – Medicinos teorija ir praktika 19(2), 208–213. Prieiga per internetą: http://www.mtp.lt/files/MTP2-18str-208-213psl.pdf.

Župerka K. 1983: Lietuvių kalbos stilistika, Vilnius: Mokslas.

Ахманова О. С. 2005: Словарь лингвистических терминов, Москва: КомКнига.

Даниленко В. П. 1977: Русская терминология: опыт лингвистического описания, Москва: Наука.

Татаринов В. А. 2006: Общее терминоведение: энциклопедический словарь, Москва: Московский Лицей.

MEDICAL TERMINOLOGY 100 YEARS AGO

The paper deals with terms collected from over eighty popular science and informational articles on medicine and health published in Lithuanian periodicals (mainly newspapers) in 1918. Terms are analysed in respect of the meaning and expression.

Some specialized medical periodicals ceased in 1918, therefore general publications – Moterų balsas, Darbo balsas, Dabartis, Vienybė, Lietuvos aidas, Pavasaris and Tėvynės sargas – started publishing information on the most important health issues, mainly infectious diseases (dysentery, typhus, influenza, etc.), their treatment and patient care. Over 700 different terminological units were collected from the texts researched. 66% of terms are purely Lithuanian words, 17% are foreign words (mainly borrowings of Greek (apopleksija (apoplexy), bakterijos (bacteria)) and Latin origin (kamparas (camphor), daktaras (doctor)) and another 17% are words of mixed origin (hybrids (aptiekininkas „vaistininkas“ (pharmacist), operacinė (operating-room) and complex terms having elements of different origin (valgio virinamieji organai „virškinimo organai“ (digestive tract), ispanų liga „influenza“ (influenza)). The terms researched name body parts and organs, diseases, medical devices, persons, medical institutions and abstract concepts of medicine.

One-word terms which are simple words of Lithuanian origin are quite rare (akis (eye), galva (head), plaučiai (lungs)). The majority of terms researched are derivates (nugarkaulis (backbone), kosulys (cough), niežai (scabies), gydytojas (doctor), ligoninė (hospital)). Two-word terms are most frequent (tulžies pūslė (gall bladder), dėmėtoji šiltinė (spotted fever), ricinos aliejus (castor oil), vaistinės padėjėjas (pharmacy assistant), rentgeno kabinetas (X-ray room), three-word terms (vidurių šiltinės mikrobas (typhoid fever microbe), raudonojo kryžiaus ligoninė (Red Cross hospital)) are not very common.

There are quite a few synonymous terms in the researched texts (kruvinoji and dizenterija (dysentery), aptieka and vaistinė (pharmacy)). Synonymous terms can be easily identified in the same text because they are used either together or interchangeably. It is more difficult to identify the synonymy between terms from different texts, in such cases the subject of a text, synonymy within the same text, features of the concept or an external source (for instance, LKŽe (Lithuanian Language Dictionary)) may help.

In 1918 quite a few medical terms had alternative versions. Phonetic and orthographic variants are common (krūtinė and krutinė (chest), skarlatina and škarletina (scarlet fever), džiova and dziova (tuberculosis) irmedė and irmedė (influenza)), morphologic variants are rare (variants of a gender – karantina and karantinas (quarantine) and of endings – raumenys and raumens (muscles)).

Terminologija | 2018 | 25

199

Synonyms and variants were used because terminology was not settled; inconsistent usage was also caused by the author’s language knowledge and terminology known to him, editorial or publishing mistakes and the focus on easy and understandable presentation of medical information without paying much attention to expression.

Medical terminology of 1918 was influenced by the spoken language. Quite a lot of words – some of them are quite figurative – were borrowed from the colloquial usage (kruvinoji „dizenterija“ (dysentery), mažakrau je „anemija“ (anaemia), gyduolė „vaistas“ (drug), pribu vėja „akušerė“ (obstetrician), krimslys „kremzlie“ (cartilage), kraujo vaikščiojimas „kraujo cirkuliacija“ (blood circulation)).

In that year some concepts of medicine still were vague, therefore there are some medical terms which are not precise (ausų užkaitimas, vidurių sluoga, skilbio sugedimas).

Medical terminology of 1918 provides an interesting, useful and unique information for the history of medicine in Lithuania (what health issues were topical, what diseases were common and how they were treated, what were the means of prevention, who treated patients and where it was done, etc.) as well as for the research of Lithuanian language and terminology. Some terms which are currently used in the language of medical science were used 100 years ago, but in general medical terminology of that year differs from the modern terminology in figurativeness, Lithuanian origin and variety of meanings and expression.

Gauta 2018-07-19

Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]

200 Palmira Zemlevičiūtė | Medicinos terminija prieš 100 metų