LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

AZ EGYESSZÁMÚ BIRTOKOS ESET HATÁROZÓSZÓVÁ VÁLÁSA ÉS A „-(i)o”, „-(i)os”, „-ės” FORMATÍVUMMAL KÉPZETT HATÁROZÓSZÓK A MAI LITVÁN NYELVBEN

K. ULVYDAS

A névutós szerkezeteket leszámítva viszonylag kevés olyan példánk van a mai litván nyelvben, amelyben a határozószóvá vált egyes számú birtokos eset alakja megtartotta világos, kétségtelen esetvégződését. Már ebből arra lehet következtetni, hogy ez az eset – legalábbis azokban az esetekben, amikor névutó nélkül használatos – nem mutat határozószóvá válásra irányuló számottevő tendenciát. J. Endzelīns sem a „Latviešu valodas gramatika”, sem a „Baltu valodu skaņas un formas” című művében nem említ egyetlen olyan, megtartott végződésű, határozószóvá vált birtokoseset-példát sem a litván nyelvből, amikor a határozószói esetekről beszél. Csak K. Būga jegyzi meg A. Leskin „Litauisches Lesebuch mit Grammatik und Wörterbuch” című művének (Heidelberg, 1919) ismertetésekor: „A namõn határozószóban nem kereshetünk tárgyesetet Leskinnel együtt, mert akkor naman lenne (<*naman+na). Namõn a namõ birtokos esetből származik (: namó-pi). Az -n végződés hozzáillesztését a laukàn mintájára végezték. A namõn alakot én csak írásos forrásokból ismerem; a beszélt nyelvben csak a namõ és (Marcinkonysban) a namópi alakot hallottam”¹.

A mai litván irodalmi nyelvben különösen kevés az egyes számú birtokos esetből származó határozószó (természetesen a névutós szerkezeteket kivéve). A régi írások nyelvéről azonban ezt nem mondhatjuk el, és különösen nem az egyes nyelvjárásokról – a nép élő, beszélt nyelvéről. A nyelvjárásokban sokkal több határozószóvá vált birtokoseset-alakot használnak, mint alanyesetet. Igaz, itt néha rendkívül nehéz, sőt lehetetlen megállapítani, hogy közvetlenül határozószóvá vált birtokos esetről vagy analógiás képzésről van-e szó; mindazonáltal a határozói szerepű, az egyes számú birtokos eset végződését megőrző alakok sokfélék: főnevek, melléknevek, számnevek, sőt igenévi alakok is; a, ia, o, io és még iu tővégűek; egyszerűek, prefixumosak, két tövűek, sőt egész szókapcsolatokból alkotottak is. Közülük gyakrabban fordulnak elő az a, ia, o és az io tővégű határozószók. Az iu tővégű alak nagyon ritka. Más tövű névszói határozószók itt úgyszólván nem fordulnak elő.

¹ K. Būga, Kalba ir senovė, I d., Kaunas, 1922, p. 160.

11

a tő: greito ’gyorsan’ Lkm, Rš, OG 422 (Gyorsan fuss haza. Sv. Gyorsan mozgatja a lábát (gyorsan fut). Ds, Sv), guolto ’kiabálva’ (Kiabálva kiált. Sv. Vö. le. gvaltu woltać ’segítségért kiált’), jauno (a holdról) ’újhold idején’ OG 419, krómo ’háton hordva’ (Még a hátamon hordoztam őt. Sv), piėsto ’ágaskodva’ (A ló ágaskodva áll. Sv, Skp), plozo ’teljes hosszában elnyúlva’ (Ő teljes hosszában fekszik a füvön. Kp. Teljes hosszában fekszik a sárban. An. Vö. le. płazem ugyanezzel a jelentéssel), ryto ’reggel’ OG 419 (Reggel kihajtottam a jószágot. Bien. Reggel a városba utaztam. Sv. Reggeli fagy volt. Bien. Ő már tegnap reggel elment. Sv. Korán reggel keltem fel. ib), ū́karo ’este’ OG 419, Dglš (Este gyere el hozzám. Bien. Vö. határozószói kifejezések: holnap este Sv, késő este ib, korán este ib), zovado ’ugrásokkal’ Sv, išgryto² ’kora reggel’ (Ne késs, gyere korán, kora reggel. Alv. Kora reggel kivezette a lovakat a mezőre. Lp), išilgo ’hosszában’ Sdk, išvientaro ’szakadatlanul, folyton’ (Szakadatlanul fut és fut, mint az őrült. Arm. Szakadatlanul veri és veri. Asv), palengvėliūko ’lassacskán’ (Csak halkan, halkan, lassacskán: ne ébresszétek fel a gyerekeket. Sv), palengūko ’ugyanígy’ ib, palengvo ’könnyedén, halkan’ Sv, Ds, Kp (Mondd meg neki halkan, hogy mások ne hallják. Pnm. Vö. Vaižgantas írásainak nyelvében ugyanezzel a jelentéssel használt palengvo határozószóval.), patykiuko ’ugyanígy’ Ds, patyko ’nyugodtan, csendben, lassan’ (Menj át a hídon nyugodtan. ib. Csendben beszél. Sv), patyliūko ’ugyanígy’ (Csendben, csendben odament. ib), aukštikaupo ’a szénakazal fölött’ Gmž, dvysėdo ’ketten ülve (egy lovon)’ Skp, Slm (Ne üljetek ketten egy lovon. Kp), naktigūlto ’aludni, éjszakázni’ (Éjszakázni jöttem. Pl), nūsiariko ’orrával a földet túrva, fejjel lefelé’ (Hová rohansz fejjel lefelé – még a nyakadat is kitöröd? Lkm), sausāgrūdo ’szárazon’ (Száraz kenyeret fogyaszt, és egész nap dolgozik. Vlk), trilapo ’félig ügetve, félig vágtázva’ (A pej lovunk félig ügetve, félig vágtázva fut. Ds).

ia tő: kūlio ’bukfencezve, bukfenceket hányva’ Slm (A körtefa felől jövünk, bukfencezve. Kp. Nem félnél bukfencezve legurulni a temetődombon? Ds), namelio ’haza, hazaöcskére’ rš, namytužėlio ’ugyanígy’ JD 724, namolėlio ’ugyanígy’ Lnkv, namolio ’ugyanígy’ Brž, namulio ’ugyanígy’ Kp (Miután érett árpácskával megraktam, hazaviszem a száraz kis utakon. Str), riščio ’ügetésben’ Kp (ryščio ’ugyanígy’ Sv: Ügetésben ment el. ib), šuolio ’ugrásokkal’ (Már tudok ugrásban lovagolni. Slm. Felfelé ugrásokkal, lefelé egy lépést se (amikor a fáklya ég). Kp), žimblio ’zsongva’ (Elhajítottam a követ zsongva, úgy zúgott. Ds), žingsnio ’lépésben, lépegetve’ Ds, išlydžio ’szünet nélkül, folyamatosan, egyenletesen’ (Folyamatosan dolgozzatok. Prk. A lány már nyolc napja egyfolytában alszik. prš), palengvėlio ’lassan, apránként’ Pnm, Kp, Sv (Menj lassan, és eljutsz a városba. Ds), palengvėliūko ’ugyanígy’ Sv, pamažėlio ’ugyanígy’ Ds (Lassan, apránként ürítsd ki a poharat. (népdal) Kls. A föld lassacskán szárad és fokozatosan melegszik a naptól. rš), patykėlio ’ugyanígy’ (Ha lassacskán elindulunk, mire odaérünk, nappal lesz. Ds), patykio ’ugyanígy’ ib, basamindžio ’zokni nélkül vagy a lábkötést a cipőbe tűrve’ (Ilyen sárban —

²A „prie” névutót rendszerint különírjuk még a határozószóvá vált szerkezetekben is (vö. iš lėto, iš lengvo, iš aukšto stb.). Néha azonban annyira összeforr a megmerevedett esetalakkal, hogy semmiképpen sem lehet különírni.

12

még a kerítés is nyikorog, te pedig mezítláb, rongyosan mész csépelni. Arm), a kétkerekű „kétüléses” (Abu kétkerekűn lovagolt. rš), a disznó ügetéséhez hasonlóan „disznóügetésben” Sv (Ot bėga arkliokas kiauliariščio. Užp. Tik jau kiauliariščio bėgdamas nepagaur arklio. Vžns), tapėdžio „nyomában, a nyomába szegődve” (Tapėdžio tuoj paskui mane ir atsistojo. Upn), tolydžio „azonnal; gyakran, mindig, állandóan” Lp, Kps, VIkv, rš (Kai parvažiuodavo per vakacijas, tai tolydžio ateidavo pas mus. Gs. Jis sveikatos visai neturi — tolydžio serga ir serga. Brt. Eiti buvo sunku, kojos tolydžio klimpo į gilų, patižusį sniegą, permirkusiuose batuose klerksėjo vanduo. BltšR 70. Vö. topalýdžio „u. a.” dz).

o tövű: bėgtinõs „futva, futtában” rš (Bėk bėgtinõs, kad tik būtų greičiau! Sl), duotinos „adva, adva” (Duotinos įdavė, aš nevogiau. Trk), órãtos hibr. „kiáltva, üvöltve, segítségért!” Vrn, Smn, Žln, Alv, Dkš, Bd, Klvr, Sn, Mrk, Knv (Domarko namai degė — visi órãtos šaukė. Slnt. Kaip jam dantį traukė, jis órãtos rėkė. Lš. Vö. le. ratować „megmenteni”, ratunek „segítség”, ratunku! „segítség!”), pėstõs „gyalog” (Nuvėjo miestelin pėstõs. Pg), senýbos „régebben, a régi időkben” (Kai būdavo senybos (Kaip būdavo senais laikais). OG 419), skersõs „keresztben” (Skersõs šniurą traukt. Ds), šautinõs „lőve, lövés által” (Šautinõs nušãvo. KlvrŽ), šliurptinõs „szipogva (zokogva), szipogásra, zokogásra” Šts, visuotinos „mindnyájan, közösen” J, intimpõs „feszült figyelemmel, megszakítás nélkül” (Padirbėk intimpõs visą dieną, tai pamatysi. Ds), išilgõs „hosszában” (Nugi žiūrau — guli išilgõs purvynan. Lp), ištisõs „folyamatosan, megszakítás nélkül” LlkŽ, užuolankõs „kerülő úton, körbe” (Užbėk užuolankos ir pagausi. Paj), sausakimšõs „zsúfolásig” (Prie jo žmonių sausakimšõs. Ds), tavienãtos (=tuovienatos?) „állandóan” (Jis tavienãtos rūko ir rūko. Lnkv), tuõtampõs „megállás nélkül, megszakítás nélkül” (Kaip pradėjo varyti rugius per mašiną, tuõtampõs ir išvarė. Up), tuoitimpõs „u. a.” Skrd, Šv (vö. tuo intimpõs DP 296), visaplatõs „teljes szélességében, teljesen” Ssk (Kad pradėjo visaplatõs bitýs lįsti, kad nieko nebegali padaryti. Grz. Pamatėm, kad namas jau visaplatõs bedegąs. Jis taško pinigus visaplatõs. Kair. Jei jis taip visados leis gyvuolius visaplatos, tai bematant viską numins. Lnkv. Užtat pamažu sužinoję žmonės mano darbus, visaplatõs ėmė peikti ir rodyti pirštais. LzP).

io-tövű: riščiõs „ügetésben” Ds (Tokiam šlapiam kely riščiõs nepavažiuosi. Ėr), nežiniõs „ki tudja” Lkm, pamažėlõs „u. a.” ib, dviračios „ketten ülve (egy lovon)” (Tėvas su berniuku dviračios išjojo į ganyklą. Sdk), galvatrūkčiõs „nagyon gyorsan, sebesen” (Vaikas galvatrūkčiõs išlėkė. Vad. Atlekia galvatrūkčiõs. Ds), kūliavirsčiõs „bukfencezve” (Kūliavirsčiõs nurūko (katinas) per laukus. Ut), tapradžiõs (=tuopradžios?) „azzal a kezdéssel, állandóan” (Tapradžios neklauso, kad ir sakai. Grž. Vö. Pulkai vaisko traukia tuopradžios iš vienos vietos į kitą. TŽ VII 338), vienavaliõs „folyamatosan, megszakítás nélkül” (Tai vaikelis — visą naktelę rėkė ir rėkė vienavaliõs. Smn. Ko čia šmaužioji (landai) vienavalios per duris? Kt).

Az iu-tövűre példa a tolydžiaus „azonnal” K I 449, II 166, 190, 317, „együtt” ib I 551 (vö. még tuolýdžiaus „azonnal” Sdr).

13

Végül itt egy-két nagyon egyedi képzést is meg kell említeni: greitosios „gyorsan, sietve” (Greitosios susirinko. OG 423), greitūjos „u. a.” (Ana tik greitūjos apsivilko. Rš), ištošančio (<iš to sančio) „abból, ami van, amid van” (Įpilk pieno ištošančio. Ktk. Jau kam, kam, o pavargėliui duok ištošančio. ib).

Az itt megadott összes határozószó alapjelentésének hordozója — gyökere — többnyire főnévi vagy melléknévi. Vagyis valamennyi szófaj közül a főnév és a melléknév egyes számú genitivusa határozószósodott leginkább, illetve határozószósodik. Emellett előfordulnak igei (pontosabban: igenévi) határozószók is, valamint csupán egy-két számnévi (išvientaro, vö. añtaras, amelyben a -tara- képző különíthető el, s ugyanez a kataras és paš taras szóban is megtalálható).

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a litván nyelvben nemcsak a főnév, a melléknév, a számnév vagy az igenév genitivusa határozószósodhat. A névmás egyes számú genitivusának egyes alakjaiban is felismerhető a határozószósodásra való hajlam. Igaz, ez a mai nyelvben igen gyenge, a névmások többségénél pedig egyáltalán nem mutatkozik.

Az összes névmási egyes számú genitivus közül a litván nyelv történetében valamivel határozottabban csak a kas és a tas névmás ką, to genitivusa határozószósodott. Ezek közül rendszerint csak az előbbi alakulhat maga is határozószóvá, amikor önállóan áll, vagyis elöljárószó és más szó nélkül. A névmás kas és tas genitivusa azonban legtöbbször más szavakkal, partikulumokkal alkot összetett határozószót, különösen a dėl (dėl) elöljárószóval, amely e genitivusok előtt és után is állhat, például: ką „miért, mi okból” (Ko tu čia atėjai? Rš. Ko čia dabar puldinėji prieš vyrą! Šlv. Kō vakar neatėjai? Up. Kō tu toks nuliūdes? rš. Kō aš žaliuosiu, kō linksmas būsiu, žada mane kirsti. d.), kodėl „miért, milyen okból” (Kodėl nelais tai žaliųjų rūtelijų? d. Vö. a régi írásokban előforduló kodrin „u. a.”), dėko (<dėlko) „u. a.” End, dėlgiko „vajon is” XVIII—XIX. sz. rš, dėlko „miért” Rdm, Als, Jb, del-kō „u. a.” Vrb, dėlko gi „vajon miért” P, delkōgi „u. a.” Rdm, kažin kō „vajon miért” (Man kažin ko pusiau nujeme, gal jau reiks sirgt. Slm), mažko „majdnem” Pc, nieko „tűrhetően, elég jól” (Jie nieko pragyvena. Jnšk), todėlei gi „ezért hát” srš, todelios „ezért” Grž, antatō „arra” (Jis antatō stovė. Pn), benetō „majdnem, annak közelében” (Pasitaiko benetō kai kada ir susibarti. Nmn), dēlgito „azért hát” srš, dėligto „u. a.” DP 286, dėlto „ezért” Kt, VnlP 16, Alv, Rm, Vvr, dėlto „u. a.” Rdm, Ds, dēltogi „ezért hát” BsP III 38, dēltōgi „u. a.” Rdm. Itt azt is meg kell említeni, hogy a tiekōs alak (vö. tiekas, -a) valószínűleg szintén megmerevedett genitivusnak tekinthető (Tiekōs (tiek) jau nuvejau, tai reikia ir pas jį ažeit. Grv. Tiek tiekōs (tiek to), einu gult. Pg. Su tuo miegu tiek tiekōs! ib).

Amint a példák mutatják, a genitivus esete csak akkor válhat határozószóvá, ha körülményhatározói funkciót tölt be. A határozói funkció szükséges feltétele annak, hogy a ragozott szó genitivusa határozószóvá alakuljon. A fentebb megadott példák között a módhatározók vannak túlsúlyban. Vagyis amint a genitivus egy bizonyos szövegkörnyezetben módhatározói szerepet kezd betölteni, fokozatosan közelít a határozószóhoz. Érdekes, hogy ez a morfológiai

14

A módot jelölő határozószók nagyobb fokú adverbializációt mutatnak, mint az idő- vagy helyhatározószók.

A kas és tas névmások genitivusai főként okhatározói jelentésben határozószósultak.

A genitivusi eset (elöljárószó nélkül történő) határozószósulási tendenciájának viszonylagos gyengesége nemcsak erős tárgyi jelentésével és azzal magyarázható, hogy nemigen használatos körülményhatározóként, hanem azzal is, hogy a nyelv a körülményviszonyokat inkább elöljárószós genitivusi szerkezetekkel fejezi ki. Az elöljárószó és genitivus alkotta szerkezetek rendkívül elterjedtek.

Egyes genitivusok, amelyeket körülményhatározói jelentésben rendszeresen egy elöljárószóval használnak, megmerevednek, majd az elöljárószóval együtt határozószóvá válnak. A megmerevedés és a határozószósulás folyamatát itt az elöljárószós szerkezet alaptagjának — magának a genitivusnak — a lexikai jelentése is megkönnyíti és felgyorsítja: általában az általánosabb, elvontabb jelentésű szavak hajlamosabbak a határozószósulásra, mivel tartalmuknál fogva már eleve különösen a mód, a hely vagy az idő jelentésével kapcsolatosak. Gyorsabban határozószósulnak azok az elöljárószós szerkezetek is, amelyek egy általánosabb, átvitt értelmű frazeológiai egység jelentését veszik fel, még ha alapszavuk önmagában vett jelentése egészen konkrét is.

Az összes határozószósult, vagy legalábbis a határozószókhoz közel került, itt tárgyalt típusú szerkezet közül az iš elöljárószó és a genitivus alkotta szerkezetek emelkednek ki. Ezekből lényegesen több van, mint a többi elöljárószó és a genitivus alkotta szerkezetből. Ismerkedjünk meg tehát először ezekkel.

E szerkezetek alaptagjai: a) a, ia, o, io, ė, i, u tövű, valamint mássalhangzós tövű főnevek; b) többnyire főnevesült a, ia, o, io, ė tövű melléknevek és névmási melléknevek; c) egy-egy számnév, névmás vagy akár igenév.

a) Az iš elöljárószó és a főnév genitivusa

a tövű főnevek: iš daikto „együtt, egyként” (Mes visi iš daikto valgome Yl), iš juoko „tréfából” (Iš juoko, jau ir įsimylėjau. Ds), iš kaklo „minden erejéből” Kp (O anas ginas iš kaklo. Ob), iš kalno Trgn, Rgv, GGuzKIt 455 (valószínűleg lengyel tükörfordítás, vö. z góry) „előre” (Iš kalno tau sakau. Ktk. Prižadėjo iš kalno sumokėti. Sdb. Jau pusę pinigų iš kalno paėmė. Dgl. Sumokėk iš kalno, tai tada gausi. Pl. Pinigus iš kalno sumokėjau. VnlP 303), iš karto „egy huzamban, hirtelen” (Jei arklys iš karto gerai nepajėma, tai paskui sunku beprisivyt. Ds. Ben po dešimtį gabanų iš karto (žirnių) žardan paduoda. Sl. Čia iš karto pamačiau, kad buvau teisingai nujautęs. BltšR 43), „kezdetben” (Iš karto jis net nemokėjo paklausti brolio, nusakyti tiksliai, kas jam rūpi. GGuzKIT 784), iš laiko „előre” (Iš laiko šluoturbių pasirūpinau. Krtn. Iš laiko pasidaryk, tai paskiau nereiks. Gž), „idő előtt, túl korán” (Kas iš laiko džiaugias, tas pas-

15

sírás lesz. Jnš), iš lauko „a mező felől” (Iš lauko namas lentomis apmuštas. Llkž), iš matymo „külső alapján” (Aš jį iš matymo pažįstu. Alk), iš mažumo „kiskorától fogva” (Iš mažumo jis toks pablendęs (pabalęs) buvo. Jnšk), iš oro „a felszínről, a külső alapján, kívülről” (Iš oro nieko nematyti (ar neščia, ar ne). Rgv. Prie kitų durų iš oro vis dar ėjo ginčiai. VnIP 144), iš ryto „reggel” Llkž, iš vakaro „este” (Margis iš vakaro loja, o daugiau miega per naktį. Pc).

ia-tövű: iš arčio (:artis, arčio „közelség” SD 15, Srv, Skr) „közelről” (Iš arčio šauo kiškį, ir tai nevažavo. Prng), iš kelio „útba esőn kívül” (Jis man iš kelio. Kdn. Pamislijęs, labai iš kelio, ir nebevažėjęs. Ds), iš prieko „előre” (Iš prieko moka. Sv), iš rudenio „ősszel” (Šalnos iš rudenio želmenis gadino. Jnšk), iš sykio „egyszerre” Sd, „kezdetben” (Reikėjo iš sykio taip sakyti. Llkž), iš tolio „messziről, távolról” (Ar iš tolio tas svečias? Grž. Ugnį iš tolio matyti. OsG. Ir atvažiavo iš tolio bernelis. RD 119), iš nejūčio „váratlanul” (Užpuolė zuikelį iš nejūčio ir sudraskė. Užv), iš paskubio „sietve, kapkodva” (Iš paskubio apsiriko. ps.).

o-tövű: iš didumos „felületesen, kissé” (Visų obuolių nekrešim, tik iš didumos. Lš), iš galvos „fejből” (Ar visa knyga reikia iš galvos mokėti? Ds. Jie tikt iš galvos šventus mokinosi mokslus. Dn), iš mažienos „kiskorától fogva” (iš mažienos kojos prijunkę prie rugienos. Pls. Iš mažienos jau jo tors žugimimas (prigimtis, būdas). Rod), iš tiesos „valóban, igazán” R 155, K (Iš tiesos bylau jumus. BP I 15. Iš tiesos galėkėtės, DP 12. Iš tiesos numirė. DP 459), iš paskos (iš paskos Kp) „nyomában, utána, mögötte” (Aš važiau pirmą, o jis iš paskos. Ll. Iš paskos sėrė. Grž. Ir motina iš paskos atėjo. Pc. Paveizėk, ben atvažiuoj kas iš paskos. Lkv. — Ar dar toli iki Sabalio lentpiūvės? — paklausė Mykolas žmogų, kuris susėlęs ir susikūprinęs stūmė iš paskos pabėgį prikrautas vežėčias ir vis nuoksėjo savo kuing. VnIP 94. — Tui, tui! Ulū-liū-liū! — suklego vaikai, puldami iš paskos ir stengdamiesi pralenkti viens kitą. BltšR 186. Tik nebūt nuošaly, tik iš paskos nepasilikt! GGuzKĮt 674), iš pažiūros „külsőre” (Iš pažiūros gražus arklys. Llkž).

io-tövű: iš apačios „alulról, lentről” (Duok iš apačios, tai nereikia per pėdus lipt. Vad), „a dolgozó emberek mélyéről, a széles tömegek oldaláról” (Vystyti savikritiką ir ypač kritiką iš apačios. tsp), iš po apačios „alulról, lentről” (Dabar kuliam iš po apačios (pačias javų apačias). Jnšk), iš eilios „sorban, egymás után” rš, iš mažumenios „kiskorától fogva” TZ VII 321, iš nežinios „tudatlanságból” XVI amž. rš, XIX amž. rš, iš pradžios „kezdetben, először; azonnal”; iš priešcios „elölről, előlről” (Pirkia iš priešcios gražiai aptvarkyta. Knv), iš valios Vs, Mrs, Vj, Ds „lassan, nyugodtan, fokozatosan” (Eik iš valios, kad nepailstum. Alk. Jis viską iš valios dirba. Lš. Akėdamas arklių nevuk smarkiai, tegul eina iš valios. Kps. Iš valios ark. Ūd. Per tiltą reikia važiuoti iš valios. Lp), „saját akaratából” (Grįžčia, jau grįžčia atgal pas tėvelį, kurio iš valios apleidau namelį. (d.) Plv).

16

ė-tövű: iš atidės „figyelmesen” (Iš atidės pradėkit galvoti, ir matysit, kad taip yra. rš), iš mažatuvės „kiskorától fogva” Grž, iš maženėlės „ugyanúgy” J, iš mažentės „ugyanúgy” Ut, iš mažienėlės „ugyanúgy” (Iš mažienėlės jie taip vargiai užauginti. Brt), iš mažystės „ugyanúgy” Als, iš mažumėlės „ugyanúgy” (Iš mažumėlės be motinėlės papratūs vargti didį vargelį. (d.) Ds), iš mažumės „ugyanúgy” Šd, Slap, Srv, Kdn, Grž, Svn, Žž, Ktv, Mrs (Iš mažumės ji buvo gražesnė, dabar kažin ko suprastėjo. Slm), iš mažuntėlės „ugyanúgy” Prng, iš mažuntės „ugyanúgy” Vj, iš mažuonėnės „ugyanúgy” Ds, iš mažūomės Grž (iš mažùomės Ad) „ugyanúgy”, iš mažūminės „ugyanúgy” Dglš, iš mažuotės „ugyanúgy” (Jau jis iš mažuotės taip šneka (šveplas). Slk), iš pusės „a termés felét adva” Kp (Viską dirbsime iš pusės. Kbr. Tada pelė su žvirbliu iš pusės kviečius sėjo. (ps.) rš. Kad bus pinigai iš pusės, tai pasakysiu, kur yra padėti. Ml), iš teisybės „valóban” (— Tai jau iš teisybės — nešneketum, Palionį, kad taip nušnekei! GGuzKlt 411), iš valės „saját akaratából, saját elhatározásából” Ž., iš nevalės „akarata ellenére, nem saját akaratából” ib.

į-tövű: iš akies „nem pontosan célozva, hozzávetőlegesen” (Iš akies šauna. Grž. Į koją pažiūrėjo ir iš akies pasiūvo kurpeles. Tvrč), iš arties (: artīs, -ies K) „közelről, közvetlen közelről”, iš ausies „kotta nélkül, hallás után” (Gieda iš ausies. Jb), iš dalies „nem egészen teljesen” (Tatai parodo iš dalies ir duotieji pavyzdžiai. Jb. Iš dalies teisybė, iš dalies ne. Grg. Jie iš dalies būrai, iš dalies žvejai. K II 226. Na, ir aš iš dalies, su rezervais, su jumis sutinku. VnlP 212. Dabar gi tą kančią iš dalies jis patyrė pats. ib 358), iš pat mažintės „egészen kiskorától fogva” Slk, iš mažunties „kiskorától fogva” Lkm, Tvr, iš peties „nagy erővel, buzgón” (Rugius visi sustoję iš peties kerta. Grž. Cukrinių runkelių augintojai pasidarbo iš peties. tsp. Tad nors pašniobždom, bet liejo tulžį iš peties ir atkišę delną tikrino, ar ne į ker­džiaus pusę neša vėjas. BltšR 49), iš šalies „kívülről, oldalról, másoktól” (Juk girdam iš šalies, kad visi iš ano juokiasi. Slnt. Taip atrodo tik žiūrint iš šalies. VnlP 23), „oldalra, félre” (Kliša karvė — iš šalies koją met. ž.), iš pašalies „oldalról, kívülről, nem egyenesen” (Iš pašalies šneka. Lp. Iš pašalies žiūrėti. Gs).

u-tövű: iš vidaus „belül, belülről” (Dar klaikiau atrodė tie dideli pastatai iš vidaus. VnlP 6. Kai kvėpavo, regėjos, kad įkaitinta geležimi degina jam krūtinę iš vidaus. ib 393), iš viršaus „kívül, felülről” (Dantis buvo kiauras iš viršaus. Llkž. Iš viršaus žemsiurbės nedidukės, lyg plunksnų dėžutės. rš), iš paskaus „hátul, mögötte, nyomában” (Vilkos iš paskaus kaip uodega. Žg).

Mássalhangzó-tövű: iš mažens „kisgyermekkora óta” (Jau jis iš mažens buvo toks priešgina. Jrk. Toks jis ir iš mažens buvo. Jb. Iš mažens ji tokia perdrėžius. Jrb. Iš mažens jau man išrašė žaibai širdį skausmus. LGR I 137), iš mažumens „ugyanígy” (Iš mažumens buvo lepinami. Lnkv).

Magától értetődik, hogy a iš elöljárószó és a főnév birtokos esetének szerkezetei nem mind egyforma mértékben határozószósultak. Határozószósulásuk fokát különösen nehéz meghatározni, mert szinte mindegyik ilyen szerkezet fő tagjának — a főnévnek (kivéve talán csak ezt

2. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida

17

hátulról, oldalról, később, kicsit később) az összes többi esetet is használják, igaz, nem egyforma gyakorisággal. Emellett e fő tagok többségében legalább némi tárgyi jelentés is rejlik, amely oly jellemző a genitivusra, és éppen ez tartja vissza a határozószóvá válástól. A körülményhatározói funkció, valamint a fő tag korábban említett lexikai jelentésbeli sajátosságai és az általa kifejezett fogalom általánosított mód-, idő- és hely-tér jelentésekkel való szoros kapcsolata azonban elhalványítja a genitivus tárgyi jelentését, és ebben az esetben az elöljárószóval együtt a határozószók kategóriája felé tereli. Az így kialakult határozószók leggyakoribb jelentései az idő-, hely-tér- és módjelentések. Más jelentés (pl. ok- vagy céljelentés) szinte nincs.

Analóg képzések itt is alig fordulnak elő. Vagyis a megadott példák mind közvetlenül megmerevedett vagy megmerevedő, ki elöljárószóból és főnévi genitivusból álló szerkezetek.

Ha a legszokásosabb határozószó, a később mellett (legalábbis az általam rendelkezésre álló adatok szerint) a nyelvben ugyanabból a tőből több mint 20 változat használatos azonos vagy valamivel eltérő jelentésben, akkor ezt a körülményt nemcsak a nyelvjárási tagolódás magyarázza, hanem gyakran a nyelvi stílus és ritmus szempontjai is (vö. az érzelmi töltésű beszédet, a dalnyelvet és az érzelmileg semleges beszédet).

b) Az ki elöljárószó és a melléknév genitivusa

a-tő: előre „idő előtt, korábban” Krtn, Dkš (Előre semmit sem tudok. Ds. Én előre értesítelek. Dkš. Előre tudtam volna, ha vártak volna rám. Sd. Ő előre kifizette az egész hónapot. GGuzKlt 661. Sietett előre bevásárolni. VnlP 142), fölényesen „büszkén, megvetően” (Buozė felülről néz a parasztra. Jrb. Miért néztétek mindeddig lenézően a munkánkat? Kd), „idő előtt, korábban” Jb, Skr, közelről „közelről, egészen innen” Š, Pl, unalomból „mivel nincs mit tennie” Ds (A gyerekek unalmukban már azt sem tudták, mit csináljanak. Slm), fiatal korától „fiatal napjai óta” (Fiatal koromban ezt nem tettem. Ldv), nem jókedvéből „feltétlenül, kényszerű szükségből” (Nem jókedvéből húzta ki azt a fogat. Pc. Nyilván nem jókedvéből tette így. Jb), könnyedén (könnyedén DP 254) „könnyen” Er, Rgv, Sd, Lp, SD 272 (Könnyedén elindulunk, mire besötétedik. Šlap. Mindketten könnyedén hozták el. Pl. Menj csak könnyedén, nem fáradsz ki. Kps. Ők könnyedén dolgoznak. Jb), lassan „lassan, fokozatosan” Grž, Ps (Lassan fújva (a síp) erős hangot ad. LT II 107), lassan „ugyanaz” DZ (Lassan beszél. Jb. Lassan állt fel az asztaltól. rš. Lassan, szóról szóra mondta. GGuzKlt 383. Lassan, egymáshoz simulva mentek. ib 161), litvánul „új szavakat használva, nyelvjárás nélkül” (Ő litvánul beszél. Vb), kiskorától „kisgyermekkora óta” (Kiskorától lusta volt tanulni. Pc. Kiskoromtól beteges voltam. Ll. A gyerekeket is... a kocsmába hurcolja, hogy már kiskoruktól megtanítsa őket szürcsölni. Dn), teljesen „teljesen, egészen” (Add meg neki, ami jár, igazából és teljes egészében. Gs), lassacskán „lassan” (Ő csak lassacskán dolgozgat, nem sietve. Ktk), lassan „nem gyorsan, nem sűrűn, lassan, nem sebesen, fokozatosan” Mrk, Krtv, Skp, Slm (Apánk mindig lassan fecseg (beszél). Knv. Olyan lassan beszél, hogy alig lehet követni. Jnšk. Lassan jár, eszik ib. Miért dolgozol ilyen lassan? Ut. A nagybátyánk még járkál, de nagyon lassan. Šš. Megszólalt a kaunasi képviselő, ritkán ejtve a szavakat. G.GuzKIt 312),

18

siet. Jnšk. Ritkán jár, eszik ib. Miért dolgozol ilyen lassan? Ut. A mi nagybátyánk még jár, de nagyon ritkán. Šš. Beszélni kezdett a kaunasi képviselő, ritkán ejtve a szavakat. G.GuzKIt 312), ritkán „ugyanaz” S, régről „régóta” (Ő már régóta itt él. Btr. Šventarėtis uradalma régről pereskedett a parasztokkal a közös legelők használati jogai miatt. VnlP 15. Ezt a mocsaras és kellemetlen helyet az emberek régtől fogva kerülték. GGuzKIt 87. Ez a fajta rossz — régtől fogva csak rablásból él. LGR II 58), valóban „valóban” R 354, csendesen „lassan, halkan, fokozatosan” (Csendesen megy. Ds), halkan „ugyanaz” TDr IV 226, csendben, „ugyanaz” Glv, Šd, Kps, Ds, Vj (Nem fáradtam el, látod, csendesen mentem. Ktk. Csendesen, csendesen beszélt, aztán egyszer csak belelendült. Šv. Alig látszik — csendesen folyik a víz. Ds. Csendesen megyek, akkor nem fáradok el. Lkm. Olyan csendesen folyik a folyó, hogy szinte állni látszik. Trgn. Az apósod mindig lassan hajt. Bgs. Csendesen, édes fiam! On), valóban „igazán, tényleg” Krtn, Lkv, Šd (Tényleg ezt mondod? Ds. Néhányan valóban megjavítják. Slnt), csendesen „halkan, csöndesen” Šd, messziről (messziről Nč) „távolról” (Messziről nem enged beszélni. Vlk. Még messziről is kerüli a találkozást velem. Nč), távolról „ugyanaz” (Ó, messziről jött a legény, és kérni kezdte apjától a lányát. Lp), messziről „távolról” Krtn, Ps, Ds, Lš, Dkš (A szomszédos fények messziről láthatók. Vrb. — Messziről jössz? — Messziről, a lóhere fiaként. Srv. Ő távoli rokonom. Švnč. Messziről származik, uram? Kv. A tanfolyamra távoli vidékekről is érkeztek. Jnšk), „kerülő úton, óvatosan” (Kerülő úton beszélek, csak puhatolózom. R 47. Távolról kezdi a beszédet, mondja, libát jöttek venni. Up. Mások nem féltek Didžkusnál írást tanulni, Stočkaiék viszont mindig csak kerülő úton közelítettek... GGuzKIt 387. Kezdd messziről: előbb panaszkodj az öregségedre, a betegségedre. VnlP 316), „semmiképpen, egyáltalán nem” Alv (Egyáltalán nem akar vemhes kancát. Alv), „nagyon” (Már nagyon félnek tőlem. Skr), egyáltalán nem „semmiképpen, egyáltalán nem” (Ilyen szekérrel egyáltalán nem jutsz el. Šts. Idén a rozstermés egyáltalán nem lesz olyan jó. prš. Egyáltalán nem lesz semmi (nem egyezem bele). Rs), hirtelen „hirtelen, váratlanul” (Ha a macska hirtelen megragadná a sünit a pofájánál, talán elkapná. Pc. Keljetek fel mindnyájan hirtelen. Str), a közelből „nem messziről” (— Messziről jössz? — Nem messziről, épp itt, a tó mögül. Lnk), lassanként „lassan, fokozatosan” Ps, R, Ndž (Mi futva mentünk, ti pedig lassan jöttetek. Skr. Így lassan megegyeztünk. Škn. A termőréteg mélyítését csak néhány év alatt, fokozatosan lehet elvégezni, nehogy az agyag felszínre kerüljön. Kl. Lassan megmozdultak a rakpartnál a fekete hajók. VnclR 131), lassacskán „ugyanaz” Grž, apránként „apránként” (Először apránként kezdtünk beszélni. rš), lesütött szemmel „lesütött szemmel” rš, halkan „csendben” (Halkan odalépett. Gl. Menj halkan, nehogy felébreszd. Lš. Nagyon halkan beszél. ib), messziről (messziről) „távolról; kerülő úton, óvatosan; lesből” (Úgy néz rám messziről. Lp. Ne kérdezd egyenesen, hanem kerülő úton — és megtudod, hol lakik. Dkš. Lesből támadtak rám a kutyák. Klvr).

ia-tő: büszkén „önérzettel, büszkén” Jrb. (Büszkén néz egykori barátaira. Šš. Mindig büszkén jár. Alk), „felületesen, kissé” (Csak kissé törd le a káposzta leveleit. Knv), könnyedén „könnyedén, lassan” (Írj lassan, nehogy összemaszatold.

2*

19

Slm. Piaunam sau iš lengvėlio. Sld), „újra, ismét“ (iš naujo DP 161) „megint, újonnan, ismételten“ (Iš naujo padirbtum, tai užvis būtų geriau. Trgn. Vis dėlto gal galima būtų persvarstyti iš naujo? VnlP 20), iš tykėlio „nagyon halkan, lassan“ Grv, iš tykėlio „ugyanígy“ (Eikit iš tykėlio, kad vaikas nenubust. Ds. Iš tykėlio, iš tykėlio, kad neužgirstų. ib. Iš tykėlio sau ir nuveisi, niekas gi nevaro. Skdt. Vaitkščiojo našlelė pamažėliu, budino vaikelius iš tykėlio. LTR, Brš), iš tolėlio „semmiképpen, soha“ (Norėjau nusipirkt, ale jis iš tolėlio neparduoda, ir gana. Vik), iš paskutinio „minden erejéből, amennyire csak tud“ (Iš paskutinio storoja, kad jam pamačyt. Skd).

o tövű: iš greitos „gyorsan, sietve“ (Iš greitos dirbau. Lkv), iš skersos „ferdén“ (Bet ir senis raketininkas kažin ko iš skersos žiūrėjo. LzP. O ir Stasiukas Milašiukas iš skersos į mane pavaizėjo, ir jam tinka. ŽR I 33), iš tikros „valójában“ (Dėl manęs žinokis, o iš tikros ant senatvės žiūrėk. ŽR I 171), iš paskutinės „végső erőfeszítéssel, teljes erejéből“ (Darysiu iš paskutinės, kad tik iš skolų išbrisčiau. Gs. Ji ginasi iš paskutinos. Jb).

io tövű: iš naujos „újra“ (Pradėkim iš naujos. Skd), iš vakaryščios „a tegnapi napról“ (Kaitiniai tebėra šlapi iš vakarykščios. Pc), iš paskuojos „hátulról“ (Kranklys vis barasi, vis plumpsi, atsilikes iš paskuojos. rš).

ė tövű: iš dešinės, iš kairės (sc. oldalról) (Aš sėsiu iš dešinės, o tu iš kairės. Jnšk), iš paskutinės Llkž (iš paskutinės) „teljes erőből“ (Jis mokosi vaikas iš paskutinės. Kair. Visas svietas kruta iš paskutinės, o jūs po turgus valkiojatės. ŽR I 88).

Határozott melléknevek: iš gyvosios „komolyan, gondosan“ (Ne apyčiupai, ale iš gyvosios ieško, kas kaltas. J), iš greitosios „sietve, sietve haladva“ (Iš greitosios ir duris užmiršau uždaryt. Slm. Iš greitosios ir pirštines užmiršo. Sdk. Lėkiau iš greitosios ir užmiršau. Lk), iš grynosios „igazán, őszintén“ (Jis viską iš grynosios papasakojo. Skr), iš retosios „lassan“ (Kitas, ir iš retosios dirbdamas, visą ką pasidirba. Trgn), iš smagiosios „gyorsan, vidáman“ (Kaip iš smagiosios bėgo ir susdaužė. Ds), iš ščirosios sl. „teljes erőből“ (Iš ščirosios dirbam. Pg), iš pastarosios „ugyanígy“ (utolsó erejéből, amennyire csak tudva) rš., iš paskutiniošios „ugyanígy“ (Dirba iš paskutiniošios. Lkv. Tėvas smaugias galaunjas iš paskutiniošios. Rs), iš paskutiniosios „ugyanígy“ (Iš paskutiniosios daro, kad tik įtiktų. Gs).

A példák azt mutatják, hogy az iš elöljárószó és a melléknév birtokos esetű alakjának szerkezetei többnyire határozószóvá válnak, és módhatározói jelentésben használatosak. Vagyis e szerkezetek határozószóvá vált alakjai között főként módhatározókat találunk, jóval kevesebb hely- és időhatározót. Más körülmények jelentésében használva ezek a szerkezetek egyáltalán nem hajlamosak a határozószóvá válásra.

Az ilyen típusú határozószókra jellemző, hogy melléknévi tagjaik egyúttal valamelyest főnevesültek is. Úgy tűnik, hogy a melléknévi tagok főnevesülése a határozószóvá válás folyamatával párhuzamosan megy végbe, amely

20

élénkebbnek bizonyul, és nemcsak a megindult főnevesülésüket szorítja háttérbe, hanem magát a melléknévi jelentést is elhalványítja. Ily módon az egész szerkezet határozószóvá válik. Meg kell jegyezni, hogy e szerkezetek határozószóvá válása gyakran nagyobb fokú és kifejezettebb, mint az iš elöljárószó és a főnév birtokos esetű alakjának szerkezetei esetében.

c) Az iš elöljárószó és a számnév, névmás vagy melléknévi igenév birtokos esete

Az ilyen összetételű, határozószóvá vált szerkezetekből nagyon kevés van. Második tagként itt gyakrabban csak az vienas „egy”, pirmas „első” számnevek, a visas, -a „egész” névmás birtokos esete, a savęs visszaható névmás alakja és időnként egy-egy főnevesült melléknévi igenév birtokos esete szerepel, például: iš vieno „együtt, közösen” (Tik reikia dirbti, visiems eiti iš vieno. Jb. Mes daug galėtume nuveikt iš vieno. Kd), „folyamatosan, állandóan, megállás nélkül” (Patrankos iš vieno šveičia. Alv. Tenai jau iš vieno — ir gula ir kelia jis tenai. Jnšk. Iš vieno reikia ir reikia. Lš. Iš vieno tik kuliam ir kuliam. Lp. Iš vieno apsiniaukę — lis. Er), iš pirmo „először, kezdetben” NdŽ, iš viso „összesen” (Nebesuskaitau, kiek čia tų vaikų iš viso. Vb. Kiek iš viso medžių nupiovė? Ds. Iš viso tik vos gals tvoros pasiliek[i]. Dn. Jis stebėjosi, kad ir iš viso nedaug prisirinko, ir salė buvo toli gražu nepilna. VnlP 145), „egyáltalán” (Ar iš viso ataduodi? Trgn. Nesūlyk man, nenoriu: aš iš viso pomidorų nevalgau. Kps. Aš iš viso nežinau. Ds), „általában” (Aš iš viso nelabai mokėjau pasakų. Dglš), iš visos „egész napra” (Išginus bandą iš visos, praalkstas. Šts)³, iš savęs „magától, saját maga” (Tai iš savęs auga. KB I 48. Iš savęs išmoko. Likž), iš neviltosios „váratlanul” (Kad ir parašau, tai ben kelintuose metuose, visai iš neviltosios. Bg), iš dėto „itt helyben” (Gali girdėt kaip iš dėto. Prk).

Az itt említett iz elöljárószós és birtokos esetű szerkezetek némelyikének végződése olykor lekopik; így csonka alakok keletkeznek, amelyek a legnagyobb fokú határozószói jelleget mutatják az összes iz elöljárószós és birtokos esetű, határozószóvá vált szerkezet közül, mivel itt nemcsak maga az esetjelentés halványult el, hanem annak formai jelölője, a végződés is eltűnt. A végződés lekopása miatt az iz elöljárószó többnyire hajlamos összeolvadni az alaptaggal. Ezt írásban úgy jelöljük, hogy az ilyen csonka határozószókat egybeírjuk, különösen azokban az esetekben, amikor a csonka alaptagok az elöljárószó nélkül nem használatosak a nyelvben⁴, például: iškart< az iš karto helyett (Jis iškart tris antis nuėmė (nušovė). Lš), iššyk< az iš šykio helyett (Iššyk pataikė. Dkš), išvidur< az iš vidurio helyett (Buvo... padalytas ir išblaškytas išvidur (iš vidaus). brš), išpalengvėl< az iš palengvėlio helyett (Padės mums išpalengvėl išpirkti. rš), išpavirš< az iš paviršiaus helyett

³ Néha az iš elöljárószó teljesen összeolvad egy másik elöljárószóval és a megőrzött végződésű, névmási alaptaggal, vö.: neisišenėko „nem könnyű” (Regis, kas čia, o dėto geras grėblys neiššenėko padirbti. Trgn.)

⁴ Őszintén szólva, a litván helyesírásban ebben az esetben nem alakult ki következetes szabályozás.

21

„felületesen, rosszul” (Darbą išpavirš atliko. Llkž), išvien< az iš vieno helyett (Lietuvos darbininkai ėjo išvien su bolševikų partija. tsp. Jis išvien dirba ir dirba. Snt. Bruknės išvien raudonuoja. Skr).

Amint már említettük, más elöljárószókkal a birtokos eset sokkal ritkábban válik határozószóvá.

ant: ant galo „végül” Rgv, Sd (vö. az ant galo pagalės frazeológiai szókapcsolattal, jelentése: „ugyanaz”: Ant galo pagalės jie pripažino, kad mano teisybė. Pc), ant būrio „időnként” (Ant būrio man šilta pasidaro, ant būrio šalta. Šd), ant abejo[s] „habozva, habozóan” (Dirbsiu ir tiek ant abejo[s]. Grž), ant nuomonės „ahogy gondolod, véled” (Eik ant nuomonės ir rasi. Erž), ant lygasties „döntetlenül” (Pasidalinom ant lygasties — nebus skriaudos nei vienam, nei kitam. Ktk), ant greito „gyorsan, futtában” (Padaryk ką ant greito užkąst. Vs), ant greitos „ugyanaz” (Ant greitos gana guviai pasisuvau. J), ant roplos „négykézláb” (Jonas ant roplos beveiziant smunka po lova. ŽR I 333), ant tuščios „éhgyomorra” (Per kiaurą naktaitę ant tuščios. ib 265), ant greitosios „sietve, futtában” Lkm, Rgv (Kur čia ant greitosios tą vandenį išpilt? Pc), ant smagiosios „nagyon hangosan” (Kai suriks ant smagiosios, tai tik neparvirtau — taip persigandau. Ds), ant skardžiosios „ugyanaz” (Nešūkauk ant skardžiosios — visi jau miega. Dbk), ant vieno „tekintet nélkül valamire” rš. Vö. a csonka antvien határozószót, jelentése: „ugyanaz” (Tai drąsuolis — antvien eina. Gs. Kai įvyksta jis, tai jau antvien eina. Brt)⁵.

Meg kell jegyezni, hogy az imént említett határozószók használata az irodalmi nyelvben nem gyakori. Inkább a népi beszélt nyelvben használatosak. Bizonyos esetekben könnyű megfelelőket találni az ilyen típusú litván határozószókra a szláv nyelvekben (vö. orosz накорец|ant galo, на- тощак|ant tuščios, наскоро|ant greitos), ezért teljesen elképzelhető, hogy az ilyen típusú határozószók némelyikének litván nyelvbeli kialakulását a szláv nyelvek hatása idézte elő.

bė: be galo „kimondhatatlanul, rendkívül, nagyon” (Lietuvių tauta be galo dėkinga Komunistų partijai už naują, šviesų gyvenimą. tsp), be galo ir be krašto „ugyanaz” (Ji žino, po širdim nauja gyvybė bręsta — Laininga ji be galo ir be krašto. TTSon 29), be galo, be krašto „ugyanaz” (Be galo, be krašto daug turėtų susikrovę. Bien), be laiko „túl korán, idő előtt, előre” (Be laiko mirė, be laiko rugius suvežė. Jb. Be laiko strypinių neišlaidyk (iš anksto nesididžiuk). VP 9. Šiandien tai be laiko sutems. Pc), be reikalo „ok nélkül” (Be reikalo taip greitai ėmė pakuotis. VnIP 430. Gerai, kad jam neužminė be reikalo. Jnšk. Nebereikalo ši vieta vadinasi Perualka. rš. De vö. ezt a kifejezést is: Be reikalo mes nepardavėm tos karvės (vagyis el kellett volna adnunk, helyes lett volna eladni) Grg), be stabo „szüntelenül, megszakítás nélkül, folyamatosan” (Be stabo lyja. Rm), be pérstojo „ugyanaz” Llkž, Ktk, be pérstolio „ugyanaz” (Be pérstolio dirba. Grž), be pértrūkio „ugyanaz” (Be pértrūkio lyja. Llkž). Vö. benedaugio „majdnem,

⁵A keleti aukštaičių nyelvjárásokban az irodalmi nyelv ant elöljárószava helyett az in használatos, másutt pedig az an.

22

„közel“ (Közel, alig három mérföld. Rdm), be dienos „nagyon korán“ (Paskėlė be dienos. OG 434), be reikõs „szükség nélkül“ (Be reikõs širdijatės (pykstatės). Bien), be atvangos „szüntelenül, folyamatosan“ (Jis dirba be atvangos. Jb), be žinios „nagyon“ (Per kiek metų priviso tų kiaulių be žinios daug. D), be paliovos „szüntelenül, folyamatosan“ (Dangus užgriozdintas storais debesimis, be paliovos varvinančiais ledinį lietų. BltšR 29), be pérstojos „ua.“ (Kada gi bus galas tam lietui — lyja ir lyja be pérstojos. Ktk. Vö. még a žemaitiai ba parstojõs „ua.“ Lkv), be pérstogės „ua.“ (Lyja be perstogės. Llkž), be skaičiaus „nagyon“ (Be skaičiaus daug buvo žmonių. Rm), be skyriaus „megkülönböztetés nélkül, megkülönböztetést nem téve“ BsP II 26, be vieno, be vienojo „megszakítás nélkül“ (Lapė išpiovė žąsičius be vieno. Grg. Igulė (igula) dajutusi mažą galę neprieteliaus te esant, užpuolusi be vienojo nukavo. D).

ik(i): ik valios „elegendően, eléggé“ (Ir jam gana, ir tėvam ik valios. VnIP 31. Kartą taip ir rado Pranciškų negyvą, iki valios prisišutunusį pirtyje. CvR VI 31), iki valės „ua.“ (Sieno prisišienaujam iki valės. Rm).

lig(i): lig laiko „ideiglenesen, rövid ideig“ (Lig laiko tu čia taip dūksti. Ds. Lig laiko puodas vandenį neša. Vg), ligi nãgo „megszakítás nélkül“ (Sušlapau ligi nago. Llkž), ligi valios „elegendően, eléggé“ (Ligi valios prisiklausė. rš. Dabar tai jau ligi valios prisipirkau duonos. Grž), lig senės „öregkorig“ (Nuog mažens mokinas ir mokinas lig senės. Pls), lig valės „elegendően, eléggé“ StrR 105, ligi paskutinio „megszakítás nélkül“ rš.

nuo: nuo daikto „folyamatosan; állandóan; egymás után“ (Kaip tik žmogus nuo daikto bamba, niekas ano plepalo ir neklauso. Užv. Šią naktį nuo daikto tris sykius girdėjau perkūną trenkiant. Plt. Višta ded du dieni nuo daikto. Sts. Nuo daikto imk, neskyr(i)ok. Slnt. Malką imkite nuo daikto, nelipkit ant viršaus. Prk. Kask bulves nuo daikto, nebegiok! Sts. Eina ir eina žmonės nuo daikto. Vvr. Vieškelis apsodintas gluosniais nuo daikto. Jnšk. Ne nuo daikto turime dieną, ne nuo daikto teipogi ir naktį. brš), nuo tolo „messziről“ (Nuo tolo rugiai balti. LnkV. Jau nuo tolo vaikas išbėgo pasitikt tėvo. Ds. Nuo tolo žiūri, kaip gardžiai valgo, ir seilės varvina. Grž), nuo tamsõs „korán“ (Nuo tamsõs atsikėliau. Llkž), nuo vietos „folyamatosan, egymás után“ (Tris dienas nuo vietos švesdavo. Kdn), nuo mažumės „kiskorától“ Plk, nuo jaunumės „fiatal kora óta“ Bsg, nuo jaunumėlės „ua.“ Gs, nuo maženėlės (Nuo maženėlės be motinėlės. Alk. Dirbau nuo maženėlės, nuo jaunumėlės. Gs), nuo mažumės „gyermekkorától“ Vs, Srv, Šlap, Alv, Ig, nuo mažiuomenės „ua.“ Ad, Švnč, nuo mažuomės „ua.“ Ps, nuo akies „szemre, hozzávetőlegesen“ Llkž, nuo mažuntės „kisgyermekkora óta“ Aln, nuo arto (: ar̃tas, -à) „közelről“ (Iš tolo ir nuo arto keliauja. brš), nuo réto „ritkán“ (Kalba labai nuo réto. Lg), nuo seno „régóta“ rš, nuo mažo „kisgyermekkora óta“ (Mūsų vaikai nuo mažo prie darbo pripratę. Ll).

põ: po laiko „túl későn“ Llkž (Jau po laiko — iš numirusių nebeprikelsi. Plt. Po laiko grybai rauti, kad nebedygsta. Dr). Vö. nepoilgo Kt, nepoilgio rš, NdŽ „rövidesen, hamarosan, rövid időn belül“.

23

prie: prie daikto „egy helyen, együtt“ (Siemet daržus turėsime prie daikto. Šlap. Dirbkim visi prie daikto, ir gana. Sk.). už: už šviesos „világosban, még sötétedés előtt“ (Dar kur už šviesos metėm arę. Knv. Už šviesos iš medžio (iš miško) neparveši daržtes nei vieno pagalio. ib). Vö. neužilgo „hamarosan“ Dkš, Pc (Neužilgo atėjo ir žuvusiojo tėvai. VnlP 276).

Világos, hogy az itt felsorolt elöljárószók és birtokos esetű alakok szerkezetei sem egyforma mértékben és élességgel rögzültek és váltak határozószóvá. Megszilárdulásuk és határozószóvá válásuk legfőbb okának ugyancsak magát a határozói használatot kell tekintenünk. Nyelvünkben azonban számos más elöljárószó és birtokos esetű alak alkotta szerkezet van, amelyek a mondatban hely-, idő-, mód-, ok- és egyéb határozóként szerepelnek (vö. ant stogo, iš nusiminimo, iš širdies, iš džiaugsmo, be triukšmo, iki nakties, iki pašario, nuo kalno, po valandos, prie vieškelio ir t. t.), mégsem mutatnak hajlandóságot a megszilárdulásra és a határozószóvá válásra. Főnévi tagjaikat a legvilágosabb birtokos esetű alakokként érzékeljük; mellettük különféle jelzők állhatnak anélkül, hogy megváltoztatnák e fő tag lexikai jelentését, csupán még inkább megerősítve azt, és hangsúlyozva magának a nyelvtani esetjelentésnek a szerepét (vö. ant skardinio stogo, iš didelio nusiminimo, iš visos širdies ir t. t.). Vagyis önmagában a határozói funkció még nem változtat minden elöljárós szerkezetet határozószóvá. E szerkezetek megszilárdulásában és határozószóvá válásában – amint már említettük – fontos szerepe van fő tagjuk lexikai jelentésének: minél általánosabb, elvontabb, vagy olykor metaforikusabb ez a jelentés, annál könnyebbé és gyorsabbá válik maga a határozószóvá alakulás folyamata. Itt ki kell emelni az elöljárós szerkezet használatának gyakoriságát is, amely szintén szerepet játszik a határozószóvá válás folyamatában. A fentebb közölt, határozószóvá alakult vagy alakuló elöljárós szerkezetek közül néhányban a második tag – a birtokos esetű alak – különösen gyakran fordul elő a nyelvben. Vegyük például a mažens, nuo mažens, iš mažuties, nuo mažuties határozószavakat és valamennyi változatukat. Sokféleségükön belül jó néhány olyan határozószó akad, amelynek második tagja a nyelvben csak megszilárdult birtokos esetű alakban ismert. Például a nyelvben már nincs meg a *mažuo. alak. Csak annak birtokos esetű alakja, a mažens maradt fenn, nem önállóan, hanem az iš mažens. szerkezetben. E határozószó számos más változatának második tagja is leggyakrabban birtokos esetű alakban fordul elő (az iš, nuo elöljárószókkal együtt). Így az elöljárós szerkezet használatának gyakorisága előidézi és felgyorsítja annak megszilárdulását, s ezzel együtt a határozószóvá válását is. Az így határozószóvá alakuló szerkezetben szemantikai változás megy végbe: sajátos módon lexikalizálódik, mintegy egyetlen szó jelentését kapja. Ebből érthető, miért nem lehet a teljesen határozószóvá vált elöljárós szerkezetben semmilyen jelzőt tenni az elöljárószó és a birtokos esetű alak közé anélkül, hogy a határozószó jelentése sérülne vagy megváltozna. Ha az elöljárós szerkezet még nem vált teljesen határozószóvá, jelző néha lehetséges és használatos, de csak korlátozottan. Például mondhatjuk, és mondjuk is: be jokio reikalo, be jokios reikės, be jokios perstogės, vagy olykor a pat nyomatékosító partikula kerül közéjük: nuo pat mažumėlės, nuo pat jaunumės, nuo pat mažumės. Azonban

24

Világosan látjuk, hogy a jelzők használata itt már nagyon korlátozott. Ez pedig e szerkezetek megmerevedését mutatja.

Mivel a névutós szerkezetek (akárcsak a ragozott alakok) megmerevedésének, határozószóvá válásának folyamata folyamatosan zajlik, és magában az élő, beszélt nyelvben nagyon hosszú ideig tart, egyszerűen lehetetlen megragadnunk és datálnunk azokat a pillanatokat, amelyek óta egy-egy konkrét, névutóval álló eset határozószóvá vált. A mai nyelvet és az írott nyelv viszonylag nem régi, csupán néhány évszázados hagyományát figyelve csak magukból a konkrét nyelvi tényekből, vagyis a határozószóvá válás eredményeiből vonhatunk le következtetéseket. Magától értetődik, hogy magának a névutós (akárcsak valamennyi ragozott) szerkezetnek a határozószóvá válását figyelve és vizsgálva mindig átmeneti esetekkel találkozunk, amelyeket gyakran egyszerűen lehetetlen elhatárolni a teljes határozószóvá válás eseteitől. Ezért az eddig közölt példák között is kétségkívül vannak ilyen átmeneti esetek.

Az említett névutós szerkezetek határozószóvá válását, vagy legalábbis határozószói jellegük kialakulását az a tény is igazolja, hogy második tagjuk végződése olykor lekopik anélkül, hogy – mint már említettük – megváltozna a határozószó jelentése; vö. begàl<begàlo<be gãlo, berèik<bereikõs<be reikõs arba berèikal<bereikalo<be reikalo.

Természetesen a rövidült alakok puszta megléte az említett szerkezetek mellett még nem mutathatná ki azok határozószói jellegét, hiszen a végződés lekophat, és ezzel együtt a névutó és a birtokos eset amúgy egyszerű, határozószóvá még nem vált kapcsolatai is határozószóvá alakulhatnak, vö. nuopavãsar<nuo pavasario, nuotoláik<nuo to laiko, ik(i)tõlaik<ik(i)tõ laiko, ikšiõlaik< <ik šio laiko. Vagyis a litván nyelvben az ilyen típusú, megrövidült határozószók kétféleképpen keletkeznek: a) a már határozószóvá vált vagy határozószóvá váló névutós szerkezetek fő tagjának végződése lekopik; b) egy korábban még határozószóvá nem vált névutós szerkezet (amelynek olykor még jelzője is van) fő tagjának végződése esik le.

Ahhoz, hogy világosabban lássuk a birtokos eset határozószóvá válását a mai litván nyelvben, azt is ki kell emelnünk, hogy ez az eset nagyon gyakran határozószóvá vált frazeológiai kapcsolatok tagjaként szerepel. Elsősorban azok a kapcsolatok említendők, amelyek egy főnév alanyesetéből, valamely névutóból és ugyanazon főnév birtokos esetéből állnak, például: dienà iš diẽnos „nap mint nap, folyamatosan, szüntelenül” (Tarybinė liaudis diena iš dienos mūsų valstybę, taikos tvirtovę, daro dar galingesnę. t. sp. Dienà iš diẽnos oras jau šiltesnis. Ds), grūdas iš grūdo „folyamatosan, minden egyes szem” (Dygsta kopūstai grūdas iš grūdo. Šts), kãrtas iš kãrto „időnként” (Kārtas iš kārto pašėrei, ir tee inie sau. Užv), rankà iš rañkos „készpénzért, azonnal, fizetés ellenében” Gs, rýtas iš rýto „minden reggel” Llkž, dienà nuo diẽnos „naponta” rš, gãlas nuo gãlo „folyamatosan” (Galas nuo galo skaitau laikraštį. Šts. Gãlas nuo gãlo apmesti laukai mėšlu. Šts), kãrtas nuo kãrto „időnként, néha” (Ligonis kartas nuo karto ir pakliedėdavo. VnlP 395), kója nuo kójos „együtt, egy ütemben” (Advokatas... balsta ir raudonuoja, koja nuo kojos trypia. ŽR II 248), laĩkas nuo laĩko „időnként” (Laikas nuo laiko vienas kitam maloniai paveizi į akis. BlnR 38), dienà po diẽnos „naponta”

25

ŽR II 119, kartas po karto „időnként; egymás után” tsp, ŽR II 184, rytas po ryto „minden reggel; valamelyik közeli reggelen” ŽR II 127, žingsnis po žingsnio „fokozatosan” CvR VIII 47, žodis po žodžio (Žodis po žodžio, priekaištas po priekaišto, — dvarininkas pradėjo grūmoti. CvR VIII 190), diena už dienos „hamarosan” (Dieną už dienos — jau ir darbininkas. Ds), koja už kojos „lassan, komótosan” (Ėjome koja už kojos. ŽR II 410) és így tovább.

Mindezek a kifejezések megmerevedtek, és határozószói jelentést nyertek. Jelentésük olykor annyira általánossá válik, hogy nehéz más szavakkal körülírni. Azonban nem csupán az ilyen frazeológiai kifejezések vesznek fel határozószói jelentést, és válnak ily módon sajátos módon határozószóvá: másfélék is vannak, amelyeknek első tagja névutó, ezt pedig teljes vagy megrövidült jelzővel álló birtokos eset követi, például: be vieno galo „rendkívül” (Be vieno galo mergaitė graži. Grg), be maža ko (>bemažko) „majdnem, szinte” (Be mažo ko pilnas sykėlis. Ds), iki amžių amžio „örökké” BP II 151, iki gyvos galvos „egész életében” CvR VIII 207, iki gyvo kaulo „nagyon” (Iki gyvo kaulo įkyrėjo. VnlP 68), iš dyko buvimo „unalomból, mert nincs mit csinálni” (Iš dyko buvimo ragai užaugo. Rdm), iš gerojo gero „magától” (Šitas ežeras iš gerojo gero atsirado. LŠ), iš geros valios „ugyanígy” (Iš geros valios pradėjo ranką gelti. Pc. Iš geros valios suka. Dkš), iš gražios valios „ugyanígy” (Akį iš gražios valios pradėjo skaudėti. Al), nuo vieno daikto „folyamatosan, állandóan” (Vaikas apdygo piktskauduliais nuo vieno daikto. Plt. Mažas vaikas reikalauja valgyti nuo vieno daikto. Mžk. Vö.: Nuo vien daikto kaip pradėjo, tai ir pabaigė siūti. Šauk), nuo paties kėlimo „nagyon, rendkívüli mértékben” (Motina ta mitri nuo paties kėlmo. LlKž), nuo vien žodžio „egyetlen szóval” (Nuo vien žodžio tariant. Šauk), prie gyvo kaklo „semmiképpen” (Prie gyvo kaklo su uksusu nenoriu košėros. Dr). Vö. továbbá az állítmányt a Jau jis nuo pusantro velnio mondatban (meglehetősen, nagyon, erősen rossz). Skr.

Külön említendők azok a határozószói frazeológiai kapcsolatok, amelyek névmási birtokos esetű alakokat tartalmaznak melléknevekkel, határozószókkal és viszonyszókkal együtt, például: viso gero „összesen” (Kiek viso gero gauni pinigų? LlKž), viso labo „ugyanígy” (Viso labo esam penki. ib), tiek to „nem számít, hadd legyen úgy” DŽ, tiek to „ugyanígy” Ds, tiekai to „ugyanígy” ib (vö. tiekto-daug „ugyanígy” Trgn), nė iš šio, nė iš to „magától, ok nélkül, hiába” rš, nei iš šio, nei iš to „ugyanígy” Lkm, kaip niekur nieko „mintha mi sem történt volna” VnlP 92 és így tovább.

* * *

Az -(i)o, -(i)os, -ės formánsú határozószók vizsgálatára áttérve meg kell jegyezni, hogy a nyelvben sok olyan megmerevedett alak van, amely első pillantásra egyes számú birtokos esetből származtathatónak tűnhet, mivel végződése megegyezik ennek az esetnek a végződésével. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a határozószó „végződése” nem ugyanaz, mint a ragozható szó végződése.

Amíg az eset alakja nem vált határozószóvá, a végződés az eset jelentését és a szó mondatbeli viszonyát jelöli. Amikor valamely eset alakja megmerevedik, maga az esetjelentés elhalványul, és ezzel együtt könnyen megtörténhet, hogy

26

megváltozhat a formális ragjelölő — maga a végződés. A korábbi esetrag, mint már láttuk, néha teljesen lekopik, az állandósult esetformák újonnan kialakult adverbiumi jelentése pedig ettől egyáltalán nem csorbul. Ellenkezőleg, a végződés hiánya olykor egyenesen a szó adverbiumi jelentésének jelölőjeként tűnik fel (vö. nuopavasar < nuo pavasario).

Ezenkívül bizonyos esetekben a „végződés” (valószínűleg analógia hatására), az adverbium jelentésének megváltoztatása nélkül, ott is megjelenhet, ahol egyáltalán nem várnánk, például: vėlios (vėlios Dgls) „újra” (Man vėlios galvą sopa. Rgv), dabarõs „most” (Dirbom, dirbom, dabarõs reikia ir pasil- sėti. Jnšk), tenãjos „ott” Rm, Lnk. Ezért, ha adverbiumról van szó, többnyire pontosabb nem végződésről beszélni — úgy, ahogyan azt a ragozható szófajok esetében értjük —, hanem formánsról, mert a korábbi esetragok valójában gyakran adverbiumképző formánsokká alakultak, amelyek mintájára új adverbiumok képződnek.

Ezek a formánsok, amint az iménti példák mutatják, gyakran olyan szavakat is érintenek, amelyeknek ma már semmi közük a névszókhoz. Ezért pontatlan lenne valamennyi, -(i)o, -(i)os, -ės formánssal képzett adverbiumot, amelyeket első pillantásra könnyű az egyes számú genitivus végződéseihez kapcsolni, névszói genitivusból adverbiumosodott alaknak tekinteni: ezek a formánsok sok esetben csupán külső alakjukban egyeznek meg a genitivus ragjaival, az ilyen formánst tartalmazó adverbiumok pedig más esetekből fejlődtek ki.

A -(i)o formáns

darõ „most, jelenleg” (Darõ tai kas kita. Lp) dabartėlio „most” Ds, dykõ „ingyen” (Dykõ niekas nieko neduoda. Lnkv), skersõ (a skersõ išilgõ kifejezésben) „keresztül-kasul” (Eik skersõ išilgõ — niekur geriau nerasi. Mlt), aplinkõ „körbe-körbe” (Visi tik geria aplinkõ. Ml), apsukõ „körbe, körös-körül” (Rietimo galus apsukõ atsuka. Dgļs. Apsukõ siuva. Bien. Vis darbas eina ir eina apsukõ (itt befejezed, aztán megint ugyanazt a munkát végzed). Tvr. Vis apsukõ ir apsukõ niūnia (kerülő úton beszél). Bien), apžargõ „a kerékvágáson kívül haladva” (Važiuok apžargõ su tokiu vežimu. Arm), atatuõ „hátrafelé (csak lovakra vonatkoztatva)” (Arkliai tik atatuõ atatuõ. Tvr), atgalõ „vissza” (Ateitum atgalõ, bet takai užaugo. Bien. Stumk vežimą atgalõ. Krok. Amžiai kraunas, tolyn traukias, atgalõ negrįžta. BM I 451), intimpõ „feszített tempóban” (Nebesveika tiek kelio bėgt intimpõ. Sdk), išilgõ „hosszában” (Išilgõ perkirto. Bien), pasupõ „egymás után, sorban” (Pasupõ tris puodelius išgėrė. OG 422), pašyukštõ „suttogva, halkan” (Anas pasakė pašyukštõ, kad niekas negirdėtų. OG 422), paviršiõ „a felszínen, felületesen” (Paviršio pabadė (jei kas blogai nupiovė su dalge). OG 422. Tik paviršio darbą darė. Bien), perėjo „keresztül” (Koją perėjo perdurė. Bien. Perėjo perljio. ib), dviračio „két lábon, lovaglóülésben” (Ant mažo arklio bais bloga dviračio jot. Ds).

Amint a példákból látjuk, ez a formáns a népi beszélt nyelvben többnyire hangsúlyos. Eredete nemcsak az egyes számú genitivus

27

ragjaira, hanem a helyhatározói esetre, valamint a többes számú instrumentalis végződéseire is visszavezethető. A népi beszélt nyelvben erős tendencia mutatkozik valamennyi nőnemű ragozható szó többes számú instrumentalis végződésének megrövidítésére; az irodalmi nyelvben ezeket rendszerint teljes alakjukban őrzik meg. Számos nyelvjárásban egyáltalán nincsenek meg a teljes -(i)omis, -ėmis, -imis végződések. Rövidítéskor elmarad a szóvégi i, a többes számú instrumentalisban pedig leggyakrabban a duális instrumentalis alakját használják, amelyből teljesen hiányzik a szóvégi -s. A duálisból származó alak szóvégi -m hangja a ragozható szavakban már nem eshet ki. Következésképpen a rövidülési folyamat már nem érinti a szó végére került m hangot. Ez a szóvégi -m az előtte álló magánhangzóval együtt (ha a végződés hangsúlyos, akkor cirkumflexes magánhangzóval) megmarad a szóalak jelölőjeként. Az adverbiumok esetében viszont, ahol az esetjelentés teljesen elhalványult, a szóvégi elem kevésbé stabil, ezért az -m itt feltehetően kieshet anélkül, hogy megváltoztatná az adverbium jelentését. Ezt az egyértelmű vagy hasonló jelentésű adverbiumok következő párhuzamai mutatják: dykõ||dykõm Vb, Srv, Lnkv, Ds, skersõ||skersõm Llḱž, apsukõ||apsukõm Grž, apžargõ||apžargõm „akárhogyan” Kp, atatupõ||atatupõm, paviršiõ||paviršiõm Slap; továbbá az a körülmény is ezt támasztja alá, hogy a litván nyelv valamennyi esetformája közül a többes számú instrumentalisból keletkezett és keletkezik a legtöbb adverbium, amelyek rendkívül változatosak és széles körben elterjedtek nemcsak a népi beszélt nyelvben, hanem az irodalmi nyelvben is, különösen a szépirodalmi művek nyelvében. Ma a többes számú instrumentalisból eredő adverbiumokat egy igen elterjedt adverbiumtípusnak tekinthetjük; sajátos formánsai szilárdan egy nagy csoportba kapcsolják őket, és ezek a formánsok a többes számú instrumentalis ragjaiból fejlődtek ki. Különösen gyakori itt a -(i)om(is) formáns, amely a fent említett okok miatt feltehetően legalább bizonyos esetekben a -(i)o formánssá alakulhatott.

Végül kétségtelen, hogy ez a formáns sok esetben analógia eredménye: miután a nyelvben már meghonosodott az említett esetekből származó, ezzel a formánssal képzett adverbiumok bizonyos mennyisége, ezek mintájára más alakokból, sőt ragozhatatlan szavakból is adverbiumokat kezdtek alkotni (vö. darõ, dabartėlio). Így a -(i)o formáns példája világosan mutatja, mennyire különfélék lehetnek azok a források, amelyekből az adott formánssal képzett adverbiumok származnak.

A -(i)o formánssal képzett adverbiumok morfológiai felépítése igen változatos. Ez egyedi képzésükből következik. Az olyan alakok mellett, mint a darõ, dabartėlio, amelyeket ma már nem lehet semmilyen ragozható szóhoz, hanem csak a következő adverbiumokhoz kapcsolni: dar „most” Kps, Vlk, Lp, Vrn, dãr „ugyanaz” Arm, Krok, Onš, dabartėl „ugyanaz” SD 43, KIG 135, Lnkv, dabartėlei „ugyanaz” Užp, dabartėlės „ugyanaz” Dkš, Pnd, Lel, Jb, dabartėli „ugyanaz” KIG 135, N, dabartėlios „ugyanaz” Brž, Grž, Ds — itt könnyen felismerhetők a melléknevekkel kapcsolatba hozható adverbiumok, egyszerűek és prefixumosak egyaránt: dykõ (: dỹkas, -à), skersõ (: skẽrsas, -à), išilgõ (: išilgas, -à). Előfordulnak továbbá ennek a formánsnak olyan prefixumos adverbiumai is, amelyek mellett a mai nyelvben vagy a régi írásos emlékekben megtalálhatók azonos tövű főnevek vagy melléknevek, például: apžargõ||apžargà „átugrás az árkon, kötélhajtás közben” Slv, apžarga „a karika átugrása, szövet vetésekor” Alk; aplinkõ||aplinkas, -a „környékbeli” K és aplinkà „környék” SD 222, J, „környezet, köz” Jb; apsukõ||apsukas, -à „körkörös, folytonos, egész, teljes” Š és apsuka „tengely,”

28

„forgács, hím; (a test) ízülete, hajlata” SD 202; atgalió||atgalias, -ią „hátrafelé, hátsó, visszafelé” Prl, Trgn, Pg, Svn, Pc és atgaliai többes számú alakváltozat: „a gabona apró maradványai, törmeléke” J, Grg, Prk, Klt, Šv, Vkš, Brs, Lž, Klp; „utólagos lehetőségek, apróságok” D, atgalis „maradék; a földdarab vége” rš.

J. Otrębski megjegyzi, hogy e formáns határozószavai a tverečiai nyelvjárásban rendszerint igekötősek, és főnévi, melléknévi, sőt igei tövekből és gyökökből képződnek⁶. Más nyelvjárások és források azonban e határozószók még nagyobb változatosságáról tanúskodnak: vannak összetett képzések is, például olyanok, amelyekben az első tag számnévi, a második pedig igei (dviraičio).

-(i)os formáns

A népi, köznyelvi beszédben ez a formáns lehet hangsúlyos és hangsúlytalan. Eredetét tekintve bizonyos esetekben ragvégződésekhez kapcsolható, más esetekben viszont csupán határozószói formáns, amely még modális szavakat és partikulumokat is magában foglal.

A genitivus ragja valószínűleg szerepet játszott e formáns egyes határozószavainak kialakulásában. Hipotetikusan azt is állíthatnánk, hogy e formáns határozószavainak egy része a többes szám instrumentálisból ered: a nyelvben meglévő párhuzamok aplinkòm||aplinkò, apžargòm||apžargò..., ahol a második szóalak az elsőből fejlődhetett ki, elősegíthették az olyan párhuzamos alakok kialakulását, mint apsukõms||apsukõs, atgalióms||atgaliós... A formáns összes határozószavát azonban nem lehet megkövesedett esetalakként kezelni, mivel a nyelvben meghonosodott formáns másodlagosan leépült alakokhoz, más leépült határozószavakhoz, s mint láttuk, még partikulumokhoz is járulhatott.

Az alábbiakban néhány példával szemléltetjük e formáns határozószavainak morfológiai felépítését, jelentéseit és mondatbeli használatát.

1. Előtag nélküli, névszói gyökű szavak: ankstičkõs „korán” (Paskėliau ankstičkõs ir nuėjau karių šerti. Grv), aplõs „rendetlenül, szétszórtan” (Išsižiojus, tai visa aplõs ir aplõs palieka. Ds), artičkõs (elöljárószóként használatos) „közel” (Mes vienas kito artičkõs buvom. Grv), daugaliõs „nagyjából” Mit II 235.

2. Névszói gyökű, előtagos szavak: aplinkõs (apliñkos) „körül” (Žmonės važinėjo aplinkõs. Kš. Važiuojam aplinkõs, jei stačiai nėra kaip. Grž), apsukõs „körbe-körbe” (Arklys neėda, tik eina ir eina apsukõs aplink kuolą. Grž), atgaliós „vissza” (Priimk mane atgaliós. Bien), atskirõs „külön” (Atskirõs jau gyvena nuo tėvų. Ds).

3. Kéttövű képzések: akimirkõs „azonnal, egy szempillantás alatt” (Tik įdėjõ, akimirkõs ir užvirė. Klov).

⁶ J. Otrębski. Wschodniolitewskie narzecze twereckie, część I, Kraków, 1934, p. 422.

29

Ide sorolható a kiekdienos „mindennap“ is (Platesnio mokslo kiekdienos laukit. Mž 12. Ansai valgė ir gėrė apstu kiekdienos. DP 270), amennyiben a 16. századi nyelvben már teljesen határozószóvá vált, és valóban egyetlen szóvá alakult.

4. Az -(i)os formáns az úgynevezett r é g i vagy n é v m á s i határozószókban is megjelenik, amelyek ma már nehezen kapcsolhatók össze a főnevekkel: anaipòs „úgy” (Ne šitaipòs daryk, bet anaipòs. Gs), čianàjos „itt, ezen a helyen, ebben a dologban” (Cianàjos žemė kaip aguona (gera). Jnsk), kitaipòs „másképp” (Nuėjo kitaipòs (išėjo kitaip). Pls), niekadòs „soha, sohasem” DŽ (Niekados taip nedaryk. Jb), nuolatòs „gyakran, megszakítás nélkül” DŽ, „sorban, egymás után” (Dirbk nuolatòs, ko čia šokuoji iš vienos vietos kiton. Ds), šitaipòs „így” (Šitaipòs neapausi vaiko — pasisodink ant kelių. Gs), vėliakos „újra, ismét” (Lijo lijo, o nareinant vėliakos sausa, gražu. Pc), visadòs „mindig, állandóan” (Visadòs vaikas geras. Grž).

Csak az ilyen, e formánssal képzett határozószók különülnek el valamelyest, mint a dabarčios „most” (Dabarčios aš jam parodysiu. Nmk), dabartėlės „ugyanaz” (Ką dabartėlės dirbsi? Grž), amelyek nemcsak a dabar, hanem a dabar-t- szóval is összefüggésbe hozhatók; vö. dabartis, -iės, dabartį „jelen idő” DŽ.

5. Ezt a formánst azok a határozószók is tartalmazzák, amelyekben a modális rámutató jelentés idő- vagy helyjelentéssel fonódik össze, például: anaurėlės „akkor, amaz alkalommal” (Anaurėlės buvau užėjęs aplankyti, dabar nebebuvau. Grž), antenainòs „íme, ott” (Antenainos žvilgterk. Bien).

6. Végül ez a formáns a határozószó határain is túllép, és érinti a határozószói kategóriához közel álló m o d á l i s s z a v a k a t é s p a r t i k u l á k a t: bėigos „mellesleg, talán, mint látható, íme ezért, valamivel” (Bėigos, ir tu, Jonai, ten buvai. Lš), bùcegos szl. „mintha, akár” (Jis bùcegos negirdi. Tvr), būdavos Ar (közbevetett szóként, vö. būdavo ugyanebben a funkcióban), būteinos „mintha, akár” (Praėjo pro šalį būteinos nematydamas. Dglš), àros „vajon, mellesleg” (Àros, ir tu ten buvai? Grž).

-ės formáns

Ezzel a formánssal olyan modális rámutató partikulák és egyértelmű határozószók fordulnak elő, amelyek még nem szakadtak el véglegesen a határozószótól: anasgatės „egykor, íme” (Anasgatės tu taip negerai padarei! Grg), ańsgatės „ugyanaz” (Ańsgatės taip buvau padaręs, o dabar taip nepadariau. Grg), dabartėlės „most” (Kas čia dabartėlės man sakė, ir užmiršau. Dkš), dabartės „ugyanaz” (Javus suvežėm, dabartės kulsim. Rm), dartėlės (dartėlės Rdm) „ugyanaz” (Kur dartėlės eini? Vrn), dàrtės „ugyanaz” (Dàrtės tai jau einam namo. Dg), čionàitės „itt, ezen a helyen, ebben a dologban” Brt, čionùitės „ugyanaz” Vikv. Továbbá vö.: paskuitės „azután, később” Gs, tenùitės (ten) „ott” Brt, Gs, tuojùitės „mindjárt” ib. és így tovább.

A litván határozószóképzés rendkívüli változatossága és formánsainak sokasága már abból is látható, hogy gyakran e formánsok mellett

30

A nyelvben bőségesen vannak azonos tövű és azonos vagy egészen közeli jelentésű más határozószói alakok, mind teljesek (gyakran más képzőkkel és más tőváltozatokkal), mind csonkultak, például: ankstič-kės „korán”, ankstainais „nagyon korán” Šv, ankštainiais „ua.” Als, Pln, Gršl, Brs, J, ankstáinintais „ua.” Šv, ankštéinai „ua.” Kv, ankstéinais „ua.” Pgr, Kv, Vvr, Užv, J, Tl, ankstéinyčiais „ua.” Up, ankstėinais „ua.” Vdk, ankstérnais „ua.” Grg, Vvr, anksti „nem későn” DŽ, ankstỳbai „ua.” KlyD 113, ankstýbókai „elég korán” Ktk, Gs, ankstičkai (ankstičkai Žt) „korán, nagyon korán” Asv, Arm, ankstičkutėlėliai „ua.” Rod, ankstiė „nem későn” Als, Sim, Mž 510, D, ankstienais „nagyon korán” J, Šv, ankstyvai „nem későn” Lnkv, Smn, ankstýūkai „elég korán” Er, ankstókai (ankstokái K, Ds) „ua.” Alk, Kp, ankstuckutėlėliai „nagyon korán” Svn, ankstūčiai „ua.” Rš, ankstutėlti „ua.” BŽ 479; aplinkõ „körül”, aplinkõs „ua.” Kš, Ds, aplink̃ „ua.” RŽ, aplinkai „ua.” SD 98, P, aplinkiniai „körös-körül, az egész környéken” Jnšk, aplinkiniais „ua.” J, aplinkiniu „ua.” Jb, Ž, aplinkój „körül” Pls, aplinkóm Kp, Jnšk (aplinkóm Dglš, Prng) „ua.”, aplinkomis „ua.” SD 201, aplinkų „ua.” J, aplinkui „ua.” DŽ, aplinkun „ua.” N, aplinkuo ž. (= aplinkui); atgalió „ellenkező irányba, hátrafelé”, atgaliós „ua.”, atgál K, DŽ, Pn, Rm, Kp, Jž, Lp, Pc (atgal DŽ) „ua.”, atgali „ua.” Mrn, atgaliai „ua.” Gr, SP II 70, D, Arm, „visszafelé” VoL 205, atgalíau „vissza” J, D, atgalíausia „ua.” Lz, atgalioms „ua.” d., atgalión „ua.” Aru 17, Nč, atgaliona „ua.” KlyD 264, atgaliónai „ua.” J, atgalióp „ua.” rš; čionájos „itt, ezen a helyen, ezen a dolgon” J, čionáitės „ua.”, čionuitės „ua.”, čioñ Gs (čioñ K) „ua.”, čiondi Pc, Gs (čionai K, čionai Š, čionai Rž) „ua.”, čionáis VD 358 (čionais Ds) „ua.”, čionajū „ua.” Lp, čiontais „ua.” Klp, čionui „ua.” Gs, čionuis „ua.” Šil, vö. még čianaikos „ua.” Grv, čianáitės „ua.” Rdm, čianájos „ua.” Er, Jnšk, čiais „ua.” Pun, čianai Er, Pn, Jnšk, Kp (čianai Kp) „ua.”, čianáis „ua.” Er, čianajà „ua.” Mrc, čianájonais „ua.” Jnšk, čianajū „ua.” Lp, čianájuos „ua.” Tvr, čianájus „ua.” Lzd, čianui „ua.” Rdm, čianújaka „ua.” Rod; darõ „most, ebben az időben, jelenleg”, dabartėlio „ua.”, dabarčios „ua.”, dabarõs „ua.”, dabartėlios „ua.”, dabartėlės „ua.”, dabartės „ua.”, dabartėlės „ua.”, dartės „ua.”, dabà „ua.” Pg, Rm, BM 239, dabar̃ „ua.” DŽ, dabarai „ua.” Srv, dabarčiu „ua.” Mit III 458, dabarčiui „ua.” Nz, D, V, Š, dabarčiuo ž. „ua.”, dabarčiuos „ua.” Zr, dabarškčiai „ua.” brš, *dabarnai „ua.” N, dabarštel „ua.” Jnš, K, dabartėl Lnkv, Grž, dabartėlei „ua.” Užp, dabartėlenai „ua.” Ds, dabartėli „ua.” KlG 135, dabartinau „ua.” BsP II 181, dar Kps, Dsm, Vlk, Lp, Vrn (dár Arm, Krok, Onš) „ua.”, dartėliais „ua.” Rdm; kitadõs „valamikor, régebben”, kitadà „ua.” DŽ, niekadõs „soha”, niekadà „ua.” DŽ, niekad „ua.” uo., nuolatõs „folyton, állandóan”, nuolatai „ua.” DŽ, nuólat „ua.” uo., vėliós „újra, ismét”, vėliakos „ua.”, vėlei (vėlai) „ua.” K, vėliais „ua.” K, vėl „ua.” DŽ, vė „ua.” Šlap, visadõs „mindig, állandóan”, visadà „ua.” K, visadai „ua.” uo., visad „ua.” DŽ.

31

Ezek a példák azt mutatják, hogy a -(

az egyesével számított mintegy három tucat szó itt és most változatával, a hangsúly és a hanglejtés különféle elhelyezkedésével, különböző képzőkkel és formánsokkal, ha mindezek a változatok csupán az itt és most jelentést ismétlik?

Ez a rendkívüli formai változatosság kétségtelenül a múlt korszakainak terméke, amely a nyelvi differenciálódás körülményei között jött létre, gyökerei pedig az egyes nyelvjárások mélyére nyúlnak.

Ugyanilyen szemszögből lehet értelmezni az anksti, ankstučiai, ankstutėliai mellett az olyan határozószavak jelenlétét is, mint az ankstiškos, ankstainais, ankstainintais, ankstėinai, anksteiniais, ankstėinyčiais, ankstėlniais, ankštėrnais, ankštienais, ankštickutėliai, ankštuckutėliai és mások, amelyek csupán egymás jelentésének ismétlései (csak formájuk és képzőik különböznek). A formák és képzők ilyen különbsége is a nyelvjárásokból ered.

Az ilyen, csak egyes nyelvjárásokban ismert formák használata a szépirodalmi művek nyelvében csak akkor indokolt, ha stilisztikailag motivált.

Amint már említettük, az azonos tövű határozószavak és formánsaik sokféleségében könnyen felismerhető a köznyelvi alap — a legszélesebb körben ismert és használt határozószavak, valamint legjellemzőbb formánsaik. Például a ankst- tövű, különböző nyelvjárásokban szétszórtan előforduló, csaknem három tucat határozószói származék közül kiemelkedik az anksti, amely a legelterjedtebb, és a népi beszélt nyelvben éppúgy ismert és használatos, mint az irodalmi nyelvben. Az egyes nyelvjárások helyi szóalkotási tendenciáiból eredő határozószavak, például az aplinko, aplinkos, aplinkėm, aplinkėj, aplinkun és társaik sem egyebek, mint nyelvjárási párhuzamok. Az azonos tövű és jelentésű formák közül csak az aplinkui és az aplink terjedt el leginkább a litván nyelv egész területén.

Hasonlóképpen a számos párhuzamos alak közül emelkednek ki a köznyelv kincseként az olyan formák is, mint az atgāl, čia, dabar, vėl és mások.

Meg kell jegyezni, hogy az azonos körülményeket kifejező, azonos tövű határozószavak a köznyelvben nem feltétlenül egyetlen formában terjedtek el: gyakran találkozunk általánosan elterjedt párhuzamos alakokkal, és olykor könnyebb, máskor pedig egyenesen lehetetlen megmondani, hogy használati szempontból melyik ilyen párhuzamos forma tekinthető elsődlegesnek. Íme néhány példa az ilyen párhuzamokra: aplinkui és aplink, apsukui és apsukai, čia, čion és čionai, kitadā és kitados, niekadā, niekados és niekad, nuolātos, nuolatai és nuōlat, visadā, visados és visad stb.

Az ilyen típusú párhuzamos alakok jelenléte egyáltalán nem mond ellent az irodalmi nyelv normájának: itt szükségesnek bizonyulnak. Ha ezek az alakok fennmaradtak a köznyelvben, használatuk indokolt. Valóban, bizonyos változatosságot és melodikus színezetet kölcsönöznek a nyelvnek, amellyel a költők különösen gyakran élnek. Az ilyen párhuzamos alakok kétségtelenül a köznyelv kincsei.

A -(i)o, -(i)os, -ės formánsok közül azokban az esetekben, amikor ezek nem érzékelhetők egyértelműen a genitivusi végződés eredetéből, amikor más esetragokból fejlődtek ki, vagy amikor analógia útján keletkeztek, a köznyelvben mennyire

3. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida

33

gyakoribb csak az -os. Ezt a formánst azonban itt olyan határozószók is tartalmazzák, amelyek ma már nem kapcsolhatók főnevekhez, az úgynevezett régies és névmási határozószók. Minden más esetben ezek a formánsok egyes nyelvjárásokban fordulnak elő, ahol a többi formánshoz képest szintén nem jellemzi őket sem nagyobb gyakoriság, sem szélesebb elterjedtség. Még a nyelvjárásokban is kiszorítják őket az -(i)ai, -(i)ui formánsok, különösen pedig a korábbi instrumentális ragok stb.

Ugyanezek a tendenciák (csak még erőteljesebben) az irodalmi nyelvben is megmutatkoznak. Itt elsősorban éles különbség figyelhető meg egyrészt a szépirodalmi művek nyelve, másrészt a tudományos és publicisztikai irodalom, valamint a sajtó és az irodalmi köznyelv között.

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy az irodalmi nyelvben ezeknek a határozószóknak a használata jelentős szelekción ment keresztül: a -(i)o, -(i)os formánsokat, illetve a -ės formánst csak viszonylag korlátozott számú határozószó tartalmazza. E formánsok közül az irodalmi nyelvben gyakrabban fordul elő a -(i)os, jóval ritkábban pedig — csak elszórt esetekben — a -(i)o és a -ės.

A -(i)os formánssal leggyakrabban csak olyan határozószók használatosak, mint a soha (Apját, Raulas teljesen nem ismerte, és soha nem látta. BlnR 3), mindig (És úgy intézi, hogy a hegedűs mindig Kistynas hegyközében maradjon, és hogy mindig, minden éjjel, csak neki egyedül hegedüljön, és hogy hegedülését soha többé egyetlen ember se hallgassa. VnlU 13), egykor (Igen, egykor valódi vár állt itt. SimnA 7), állandóan (Mindig újabb hibák és foltozandó helyek bukkantak fel. MPutA II 7), visszafelé (— Mi pedig — visszafelé! A patakon át — felelte vidáman Džiūras, s mintha tenyerével maga előtt szétválasztaná a vizet, úszómozdulatot mutatott. GGuzBr I 314).

Nagyon ritkán fordulnak elő e formáns olyan határozószavai, mint a taipos (Mint a tavaszi nap a legmélyebb havat földjeinkről elűzi, úgy a harcokban próbára tett vörös Szovjet-ezredek is hamarosan visszakergetik a gonosz ellenséget mezőinken át. LGR 279), vėliakos (A gróf neki [Agastelėnek] két, az ispán pedig három vesszőt ad. CvR III 11), kanakadós „valamikor, egykor” TPrg I 2, 198, šitaipos (Így kell becsapni a kémet! MntvR 210).

A -(i)o formáns a különféle alakok számát és különösen használatuk gyakoriságát tekintve jelentősen elmarad a -(i)os formánstól. A -(i)o formánssal mindössze néhány határozószó használatos, köztük a atgalio, taipo és még egy-két másik. Például:

Hazafelé megy. Adutiškisba visszafelé. GGuzB I 270. Ha pedig így van, akkor feltétlenül meg kell ismerkednünk a társadalmi élet árnyoldalaival is. BlnR 265.

Ide tartozik a kaipo is, amelyet csak hasonlító partikulumként használnak. A modern irodalmi nyelvben azonban ez a partikula is csaknem teljesen kikerül a használatból, átadva helyét a kaip szónak; a taipo határozószó pedig ma csak azokban az esetekben őrzi meg az -o formánst, amikor a -gi partikula kapcsolódik hozzá (taipogi „szintén”).

A -(i)o formáns fent említett határozószavai közül némelyik (pl. a kaipo, különösen pedig a taipo) elavult. Petras kiválóan kihasználta a taipo szó archaikus jellegét.

34

Cvirka a „Frank Kruk” című regényében az evangéliumot olvasó koldus ajkára adja a zsargon egy részletét: „...nézzétek a fügefát és az összes fát: amikor már rügyeznek, tudjátok, hogy közel a nyár; így ti is, amikor látjátok, hogy ez történik... CvR VII 207.”

Az -ės formánssal a szépirodalmi művek nyelvében olyan határozószók fordulnak elő, mint dabartėlės, dartės ’most’, kadai kãdės ’mikor’, paskuitės, tuojauïtės. Pl.:

Besąsparis új füstgomolyagot eresztett ki a szájából, majd ismét megszólalt: — No, hasznodra lesz most ez a seb. GGuzBr I 167. Így egy rövid pillanatig néztem őt, mígnem régi hazánk jutott eszembe, amelyet egykor az ő, most pedig az én énekem dicsőít. LGR 268. Beesteledik; majd csak eljön az idő, de itt sietni kell. ŽR I 195. Végül vállára vetette, és lassan elindult a templom felé. Kinyílt az ajtó, és nyomban kilépett egy bika termetű pap. MntyR 234. MntyR 224.

Az utóbbi két határozószónak (paskuitės, tuojauïtės) a paskuit-, tuojaut- „töve” különítendő el; a -t- valószínűleg olyan szavak analógiájára jelent meg, mint a dart-ės, dabar-t-ės. A paskuitės, tuojauïtės szavak -tės végződése tehát nem más, mint az analógia hatására keletkezett bizonyos toldalék, amely gyakrabban fordul elő határozószókban, ahol magának a szóvégnek más a szerepe, mint a ragozott szavak végződéseinek. Ezt az is megerősíti, hogy mind a szóvégi, mind a képző előtti változások és csonkulások, továbbá a szó különféle formánsokkal vagy teljesen etimologizálatlan elemekkel való meghosszabbodása leggyakrabban egyáltalán nem függ össze a határozószó jelentésének változásával, vagy csupán jelentéktelen, érzelmi jellegű jelentésárnyalatokkal áll kapcsolatban.

Így azt látjuk, hogy a szóban forgó formánsokkal képzett határozószók nyelvjárásokban megfigyelhető változatosságához képest használatuk a szépirodalmi művek nyelvében nagyon korlátozott. Az irodalmi nyelvbe kétségtelenül a nyelvjárásokból kerülnek át, és csak sajátosított — többnyire a szereplők által használt — nyelvben jelennek meg.

Ha a tudományos és publicisztikai irodalom nyelvét, valamint az irodalmi köznyelvet vesszük, ezekkel a formánsokkal képzett határozószavakat szinte egyáltalán nem találunk, kivéve egyet-kettőt, különösen a névmási vagy régies alakokat, mint például kitadõs||kitadà; niekadõs||niekadà, niẽkad; visadõs||visadà, visad; nuolatõs||nuõlat; taipogi||taip pat stb.

Ezek a tények azt mutatják, hogy a mai irodalmi litván nemzeti nyelvváltozat — amely a délnyugati aukštait nyelvjárás alapjain alakult ki, s így gyökereivel a nép élő beszélt nyelvének mélységeihez nyúlik vissza — további fejlődése és gazdagodása során korántsem merít mindent más nyelvjárások szókészletéből, sőt közvetlen forrásából, a délnyugati aukštait nyelvjárásból sem. A különféle nyelvjárásokban napjainkban is élő, számos párhuzamos határozószóalak közül nem mindegyik kerül be az irodalmi nyelvbe: csak azokat választják ki, amelyeket az egész litván nyelvközösség a legjobban ismer, amelyek a legáltalánosabbak, s ezáltal a legkifejezőbbek.

3*

35

Ez a szelekció már a litván irodalmi nyelv kialakulásának kezdetétől, az első írásos emlékek megjelenésétől fogva zajlik. Sőt, a nyelv szókészletében természetes módon minden fejlődési korszakban végbement a szelekció egyrészt aközött, ami össznemzeti jellegű, leginkább elterjedni és meghonosodni törekszik, ami a nyelvben a legkifejezőbb, mindenki számára a legérthetőbb és a legelemibb, másrészt pedig aközött, ami benne nem honos, és csak szűk körben ismert. Az ilyen jellegű szelekciós folyamat napjainkban is folytatódik. Az irodalmi nyelv hatására napjainkban gyorsabban megy végbe a nyelvjárások kiegyenlítődése, mint bármikor korábban. Az egységes nemzeti nyelvnek alárendelt nyelvjárások idővel teljesen eltűnnek. Az egységes nemzeti nyelvbe csak az kerül át belőlük, ami gazdagíthatja; minden más elveszíti jelentőségét és eltűnik.

Így tehát a nyelvjárásokból eredő számos határozószói formáns és önálló határozószó közül csak azok kerülhetnek be az irodalmi nyelvbe és honosodhatnak meg benne, amelyek gazdagítják, rugalmasabbá és kifejezőbbé teszik. Még a szépirodalmi művek nyelve is — amelynek funkciói olykor jelentősen kibővülnek, és amely az élet különböző oldalainak ábrázolásakor nem kerüli sem a dialektizmusokat, sem az archaizmusokat, a szakmai kifejezéseket és a különféle neologizmusokat — szükség esetén csak azt veszi át a nyelvjárásokból, ami egy adott irodalmi kép megrajzolásakor vagy valamely gondolat kifejezésekor a leginkább szolgálja az író szándékát, és amit az olvasó a legkönnyebben megért és elfogad.

Ezért nem meglepő például, hogy a dabar szó közel három tucat morfológiai változata közül — amelyeket főként a nyelvjárásokban, részben pedig a régebbi írásos emlékekben ismernek — a szépirodalom alkotói csupán egy-kettőt használnak, mégpedig olyanokat, amelyek a nyelvjárásokban is szélesebb körben ismertek, és valamelyest érzelmi-jelentésbeli árnyalatokhoz kapcsolódnak, ha ezek nem is jelentősek. Az összes többi változat, bár a nyelv rendkívül széles szóalkotási lehetőségeiről tanúskodik, nem gazdagítaná a szépirodalmi mű nyelvét, ellenkezőleg: túlterhelné új tartalmat nem hordozó párhuzamos alakokkal, és ellentétben állna az irodalmi nyelv normájával.

A litván irodalmi nyelv határozószóinak morfológiai normái, amelyek évszázadok alatt alakultak ki, ma többnyire olyan szilárdak, hogy az ezektől való eltérést minden író ember könnyen megérzi. A norma érzékelése határozza meg leggyakrabban, hogy a beszélt népnyelvben még meglévő számos párhuzamos alak közül melyik határozószói formánst, illetve melyik önálló határozószót választják.

Összefoglalva mindazt, amit az egyes számú genitivus határozószóvá válásának vizsgálatakor a -(i)o, -(i)os, -ės formánsokkal képzett határozószókról elmondtunk, a következő következtetésekre jutunk:

1. Bár a mai litván nyelvben az egyes számú genitivus határozószóvá vált vagy határozószóvá váló esetei jóval gyakoribbak, mint a nominativusé, az egyes számú genitivus mégis azon esetek közé tartozik, amelyek nem mutatnak erős hajlamot a határozószóvá válásra. Az egyes számú genitivus viszonylag csekély határozószói tendenciája nemcsak erős tárgyi jelentésével és azzal magyarázható, hogy nem hajlamos körülményként szerepelni, hanem azzal is, hogy a körül-

36

A viszonyok kifejezésére a nyelvben szélesebb körben használatosak az elöljárószós és birtokos esetű szerkezetek.

2. Az egyes számú birtokos eset adverbializálódásának legfontosabb és nélkülözhetetlen feltétele – csakúgy, mint a többi eseté – a határozói funkció. Ez az eset leggyakrabban csak módhatározóként adverbializálódik. Ezt már maguk az adverbializálódás eredményei is mutatják: a nyelvben több a birtokos esetű módhatározói adverbium, mint az idő- vagy helyhatározói; ezenkívül az ilyen típusú módhatározói adverbiumok a többi közül az adverbialitás nagyobb fokával is kitűnnek.

3. A birtokos esetű adverbiumok jóval gyakrabban fordulnak elő a nyelvjárásokban, mint az irodalmi nyelvben. Főnévi és melléknévi eredetűből valamivel több van. A többi szófaj nagyon csekély mértékben vesz részt e határozószók képzésében. Például a litván nyelv történetében valamennyi névmás birtokos esetű alakja közül csak a kõ, tõ adverbializálódott (a második csak olyan esetekben, amikor a dėl elöljárószóval vagy más szócskákkal használatos, amelyek magával a birtokos esetű alakkal egyetlen szóvá olvadtak össze). A tőtípusok közül gyakoribb az (i)a és az (i)o; a többi tő nagyon ritka, vagy egyáltalán nem fordul elő.

4. A szintetikus (egyszerű, prefixumos, két tövű és összetételekből származó) birtokos esetű adverbiumoknál jóval produktívabbak az analitikusak, vagyis azok az adverbiumok, amelyek elöljárószó (iš, ant, be, ik(i), lig(i), nuo, po, prie, už) és birtokos esetű szerkezetekből erednek. Az elöljárószós szerkezetek megmerevedését és adverbializálódását nemcsak intenzív határozói használatuk idézi elő, hanem fő tagjuk – a birtokos esetű alak – lexikai jelentése is: hamarabb adverbializálódnak azok a határozóként használt elöljárószós szerkezetek, amelyek fő tagjának jelentése általánosabb, elvontabb, vagy amelyek átvitt, frazeológiai kapcsolatként értelmezett jelentést vesznek fel. Az intenzíven használt, határozói jelentésű elöljárószós és birtokos esetű szerkezet szemantikailag változik: lexikalizálódik, és az adverbializálódás folyamatában mintegy egyetlen szó jelentését nyeri el. Amíg egy ilyen szerkezet nem adverbializálódott teljesen, fő tagjához (a birtokos esetű alakhoz) jelző kapcsolódhat.

5. Az említett típusú, már adverbializálódott vagy adverbializálódó szerkezetek közül mennyiségükkel az iš elöljárószó és a birtokos eset szerkezetei tűnnek ki; ezek leggyakrabban idő-, helyi-térbeli vagy módjelentésűek. Cél- és okjelentésűek nem fordulnak elő közöttük. Az így létrejött adverbiumok fő tagjaként leggyakrabban főnevek és főnevesült (egyszerű vagy névelős) melléknevek birtokos esetű alakjai állnak. E szerkezetek melléknévi tagjainak főnevesülése feltehetően adverbializálódásukkal egyidejűleg megy végbe. Érdekes, hogy a melléknévi tagú szerkezetek kifejezettebb adverbialitással rendelkeznek, mint a főnévi tagúak.

6. Az iš elöljárószó és a birtokos eset egyes szerkezetei azzal tűnnek ki a többi közül, hogy ugyanazon tőből és azonos vagy hasonló jelentéssel sok változatuk van (például az iš mažėñs adverbium mellett a nyelvjárásokban több mint 20 változat használatos). Ez a körülmény nemcsak a nyelvjárási tagoltsággal magyarázható, hanem gyakran a nyelvi stílus és ritmus szempontjaival is.

37

7. A teljesen adverbializálódott elöljárószós szerkezetek mellett olyanok is használatosak, amelyeknek fő tagja lekopott. Ez utóbbiak adverbializálódása a legelőrehaladottabb, mivel itt nemcsak a fő tag esetjelentése halványult el, hanem annak formai jelölője – a végződés – is lekopott. A végződés lekopásakor az elöljárószó rendszerint egyetlen szóvá olvad össze a fő taggal. Figyelemre méltó, hogy a fő tag végződésének lekopása azonnal adverbiummá teszi a korábban nem adverbiális szerkezetet is (vö. nuopavāsar<: nuo pavasario, „tavasz óta”; nuotolaik<: nuo to laiko, „attól az időtől kezdve” stb.).

8. A birtokos esetű adverbiumoktól meg kell különböztetni a -(i)o, -(i)os, -ės formánsú adverbiumokat. E formánsok nemcsak az egyes számú birtokos eset, hanem más esetek (az egyes számú helyhatározói eset és a többes számú eszközhatározói eset) végződéseiből is eredhetnek; sok esetben pedig feltehetően analógia útján jöttek létre. Míg e formánsok egyes adverbiumait könnyen összekapcsoljuk főnevekkel, melléknevekkel és más ragozható szavakkal, másokat már egyetlen ragozható szófajjal sem tudunk összefüggésbe hozni (vö.: darō „most”, anaurėlės „akkor, annak idején”).

9. A -(i)o, -(i)os, -ės formánsú adverbiumok mellett a nyelvjárásokban nagyon sok, azonos tőből származó, azonos vagy egészen hasonló jelentésű, más képzésű adverbium használatos. Az azonos tőből képzett adverbiumok ilyen változatossága e szófaj képzési rendszerének rugalmasságát és gazdagságát mutatja. Azokban az esetekben, amikor az azonos tőből képzett adverbiumváltozatok csupán ismétlik egymást, használati szempontból azokat kell előnyben részesíteni, amelyek a beszélt és az írott nyelvben egyaránt a legelterjedtebbek.

10. A -(i)o, -(i)os, -ės formánsú adverbiumok használata az irodalmi nyelvben, egyrészt, és a népi beszélt nyelvben, másrészt, eltérő: az irodalmi nyelvben jóval kevesebb van belőlük; emellett azonos tőből származó változataik is igen ritkák.

RÖVIDÍTÉSEK

Al — Alytus

Alk — Alksnėnai, Vilkaviškis járás

Als — Alsėdžiai, Plungė járás

Alv — Álovė, Daugai járás

An — Anykščiai.

Ar — Ariògala.

Arm — Armoniškės (Belorusz SZSZK).

Aru — Litván nyelvjárási szövegek a vilniusi vidékről. Nyelvtani megjegyzésekkel P. Arumaa tollából. Dorpat, 1930. (A számok az oldalszámokat jelölik.)

Asv — Asavà (Belorusz SZSZK).

Bd — Būdvietis, Lazdijai járás

Bg — Kazimieras Būga (1879—1924), írásai és ismeretlen forrásokból származó cédulái.

Bien — Bieniūnai, Dūkštai járás

BlnR — J. Biliūnas, Raštai, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1947. (Skaičiai rodo puslapius.)

38

BlṫsR — J. Bal tušis, Rinktinė, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1952. (Skaičiai rodo puslapius.)

BM — Litauische Mundarten, gesammelt von A. Baranowski. Band I: Texte aus dem Weberschen Nachlass, herausgegeben von Dr. Franz Specht... Leipzig, 1920. (A számok az oldalszámokat jelölik.)

BP — Postilla, tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Euangeliu... Per Jana Bretkuna... Karaliaucz̄ue... 1591, I és II. rész. (A számok a részeket és az oldalszámokat jelölik.)

Brs — Barstyčiai, Sedos járás.

brš — kevésbé ismert egyházi írásokból származó szó vagy mondat.

Brš — Birštonas, Prienai járás.

Brt — Bartininkai, Vilkaviškis járás.

Brž — Biržai.

Bsg — Baisógala, Šeduva járás.

BsP — Különféle litván népmesék. Gyűjtötte Dr. J. Basanavičius. Chicago, 1903—1905. I, II, III és IV. (A számok a részeket és az oldalszámokat jelölik.)

Btr — Butrimonys, Eišiškės járás.

BŽ — J. Baronas, Orosz–litván szótár. Második, újonnan javított, hangsúlyjelekkel ellátott kiadás, Kaunas, 1932. (A számok az oldalszámokat jelölik.)

CvR — Petras Cvirka, Művei, I—XI. kötet, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1949—1953. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik.)

d. — dalból vett szó vagy mondat.

D — Simanas Daukantas (1793—1864), írásainak nyelvéből származó szó vagy mondat. A számmal ellátott D — Dajnes Žiamajtių... Petropilie 1846 (A szám a dal sorszámát jelöli.)

Dbk — Debeikiai, Anykščiai járás.

Dg — Daugai.

Dgl — Daugailiai, Utena járás.

Dglš — Daugėliškis, Ignalina járás.

Dkš — Daukšiai, Simnas járás.

Dn — Kristijonas Donelaitis (1714—1780), írásainak nyelvéből származó szó vagy mondat.

DP — Daukšos Postilė. Fotografuotinis leidimas, Kaunas, 1926. (Skaičiai rodo puslapius.)

Dr — Darbėnai, Kretinga járás.

Ds — Dusetos.

Dsm — Dusmenys, Daugai járás.

DvD — Dainos, Jurgio Dovydaičio surinktos... Kaunas, 1931. (Skaičiai rodo puslapius.)

dz. — dzsuk nyelvjárás.

DŽ — A mai litván nyelv szótára, Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, Vilnius, 1954.

End — Endriejavas, Rietavas járás.

Ėr — Eiškai, Ramygala járás.

Erž — Eržvilkas, Skaudvilė járás.

Gl — Gelgaudiškis, Sakiai járás.

Glv — Gelvonai, Širvintos járás.

Gmž — Silvestras Gimžauskas (1841—1897), írásainak vagy kéziratainak nyelvéből származó szó vagy mondat.

Gr — Gaurė, Tauragė járás.

Grg — Gargždai, Klaipėda járás.

Gršl — Grūšlaukis, Salantai járás.

Grv — Gervėčiai (Belorusz SZSZK).

Grz — Gruzdžiai, Šiauliai járás.

Grž — Grūžiai, Joniškėlis járás.

Gs — Geistarai (Didvyžiai), Vilkaviškis járás.

39

GGuzBr — A. Gudaitis-Guzevičius, Broliai, I—III. kötet, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1948—1953. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik.)

GGuzKlt — A. Gudaitis-Guzevičius, Kalvio Ignoto teisybė, I—II. kötet, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1948—1949. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik. Ugyanezzel a jelzéssel, de csak az oldalszámra való hivatkozással jelölik e mű második kiadását is, amelyet ugyanez a kiadó adott ki 1952-ben.)

hibr. — hibrid

I — Laurynas Ivinskis (1811—1881), írásainak nyelvéből származó szó vagy mondat.

Ig — Igliáuka, Kapsukas járás.

Yl — Ylakiai, Seda járás.

J — Литовскій словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Томъ 1—1897, II — 1904, III — 1922. Петроградъ. (A — kukštūties. Tuo pačiu ženklu žymimi žodžiai ir iš nespausdintos žodyno dalies.)

Jb — Jonas Jablonskis (1860—1930), írásai és cédulái, amelyeknél a forrás ismeretlen.

JD — Lietuviškos dainos užrašytos par Antaną Juškevičę. 3 kötet. Kazanius, 1880, 1881, 1882. (A számok a dal sorszámát jelölik.)

Jnš — Joniškis.

Jnšk — Joniškėlis.

Jrb — Jūrbarkas.

Jrk — Litauische Märchen und Erzählungen... von C. Jurkschat... Tilsit, 1898. (Skaičiai rodo puslapius; kiti jo raštai žymimi tuo pačiu ženklu, tik nenurodant puslapiai.)

Jž — Jūžintai, Dusetų r.

K — Littauisch-deutsches Wörterbuch von Friedrich Kurschat, Halle a. S., 1883. (Žymimas tik K). Deutsch-littauisches Wörterbuch von Friderich Kurschat. 2 Teile. Haalle a. S., 1870—1874: I, II. (Skaičiai rodo dalis ir puslapius.)

KB — Beiträge zur Kunde der littauischen Sprache, von Friederich Kurschat... Első füzet. A litván nyelv elöljárószóinak német–litván frazeológiája. Königsberg, 1843. — Második füzet. A litván nyelv hang- és hanglejtéstana. Königsberg, 1849. (A számok a füzeteket és az oldalakat jelölik.)

Kbr — Kybārtai.

Kdn — Kėdainiai.

Kl — Kuliai, Plungės r.

KlG — Grammatica Litvanica... primum in lucem edita à M. Daniele Klein Pastore Tils. Litv... Anno... 1653. (A számok az oldalakat jelölik.)

Klov — Klovainai, Pakruojo r.

Klp — Klaipėda.

Kls — Kalesninkai, Eišiškių r.

Klt — Kaltanėnai, Švenčionėlių r.

KlvD — Prūsijos Lietuvių dainos. Surinko... Vilus Kalvaitis. Tilžėje 1905. (Skaičiai rodo puslapius.)

Klvr — Kalvarija.

Klvrž — Žemaičių Kalvarija, Sedos r.

Knv — Kaniava, Varėnos r.

Kp — Kūpiškis.

Kps — Kapsukas (korábbi nevén Marijampolė).

Krok — Krókialaukis, Simno járás.

Krtn — Kretinga.

Krtv — Kūr­tuvėnai, Šiauliai járás.

Kš — Kaišiadorys.

40

Kt — Keturvalakiai, Vilkaviškis járás.

Ktk — Kuktiškės, Utena járás.

Ktv — Kietaviškės, Vievis járás.

Ie. — lengyel (nyelv).

Lel — Leliūnai, Utena járás.

Lg — Lygumai, Pakruojis járás.

LGR — Liudas Gira, Rinktinė, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1951. (Skaičiai rodo puslapius. Tuo pačiu ženklu su tomo ir puslapio nuoroda žymimi ir Liudo Giros Raštai, I, II t., išleisti tos pačios dykla, 1952. (Skaičiai rodo puslapius.)

Lkm — Linkmenys, Švenčionėliai járás.

Lkv — Laukuva, Rietavas járás.

Ll — Lioliai, Kelmė járás.

Likž — A Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete által készített, és az Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó által 1954-ben kiadott A mai litván nyelv szótárának kéziratai.

Lnkv — Linkuva.

Lp — Leipalingis, Veisiejų járás.

Lš — Liškiava, Veisiejų járás.

LT — Litván nép. A Litván Tudományos Társaság írásai, I—V. kötet, Vilnius, 1907—1936. (A számok a köteteket és az oldalakat jelölik.)

LTR — A litván néphagyomány kézirattára (a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet kéziratos néphagyomány-gyűjteményei).

Lz — Laz(d)ūnai (Belarusz SZSZK).

Lzd — Lazdijai.

LzP — Lazdynų Pelėda, írásainak egy szava vagy mondata.

Lž — Laižuva, Mažeikių járás.

Mit — Mitteilungen der litauischen litterarischen Gesellschaft. Bd. I—V. Heidelberg, 1880—1911. (A számok a köteteket és az oldalakat jelölik.)

Ml — Mielagėnai, Ignalinos járás.

Mlt — Molėtai.

MntvR — Vytautas Montvila, Rinktinė, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1950. (Skaičiai rodo puslapius.)

Mrc — Marcinkonys, Varėnos járás.

Mrk — Merkinė, Varėnos járás.

Mrn — J. Mačiulis-Maironis (1862—1932), írásainak nyelvéből származó szó vagy mondat.

Mrs — Miroslavas, Alytaus járás.

Mž — Mažvydas, A legrégibb litván nyelvemlékek 1570-ig... Kaunas, 1922. (A számok az oldalakat jelölik.)

Mžk — Mažeikiai.

N — Wörterbuch der littauischen Sprache von G.H.F. Nesselmann. Königsberg. 1851. N su dainos numeriu — Litauische Volkslieder gesammelt, kritisch bearbeitet und metrisch übersetzt von G.H.F. Nesselmann, Berlin, 1853.

Nč — Nočia (Belorusz SZSZK).

Ndž — A litván írott nyelv szótára. Litván–német rész. Összeállította M. Niedermann’as... Heidelberg, 1932.

Nmk — Nemaikščiai, Skaudvilė járás.

Nmn — Nemunaitis, Alytus járás.

NžR — ismeretlen kézirat.

Ob — Obėliai.

OG — Jan Otrebski, Wschodniolitewskie narzecze twereckie. Część I, Gramatyka, Kraków, 1934. (Skaičiai rodo puslapius.)

On — Onuškis, Rokiškis járás.

Onš — Onušiškės (Onuškis), Daugai járás.

41

OsG — Neue Litauische Grammatik ans Licht gestellt von Gottfried Ostermeyer... Königsberg, 1791.

P — Ambroziejus Pabrėža (1771—1849), írásainak nyelvéből származó szó vagy mondat.

Paj — Pajūstrys, Panevėžys járás.

Pc — Pociūnėliai, Šeduva járás.

Pg — Pagiriai, Ramygala járás.

Pgr — Pagramantis, Tauragė járás.

Pl — Palėvenė, Kupiškis járás.

Plk — Plokščiai, Šakiai járás.

Pln — Plungė.

Pls — Pelėsą (a Belorusz SZSZK-ban).

Plt — Plateliai, Salantai járás.

Plv — Pilviškiai, Vilkaviškis járás.

Pn — Panevėžys.

Pnd — Pandėlys.

Pnm — Panemunėlis, Rokiškis járás.

Prk — Priekulė.

Prl — Perloja, Varėnai járás.

Prng — Paringys, Ignalina járás.

prš — a porosz (Tilsit és Klaipėda vidékéről származó) kevésbé ismert írásokból, amelyeknél a forrás nincs megadva, illetve újságokból származó szó vagy mondat.

Ps — mese.

Ps — a zsoltárok könyve (a Bibliában).

Pun — Punia, Jieznas járás.

R — Litván–német és német–litván lexikon... Philipp Ruhig műve... Königsberg... 1747. R — Litván–német lexikon. Az oldalszámmal megadott R — Német–litván lexikon.

RD — Liudas Rėza dalai. Az első litván dalgyűjtemény III. kiadása, I. és II. rész... Kaunas, 1935. (A számok a dalok sorszámát jelölik.)

Rdm — Rudamina, Lazdijai járás.

Rgv — Raguva, Troškūnai járás.

Rm — Ramygala.

Rod — Ródunė (a Belorusz SZSZK-ban).

Rs — Raseiniai.

rš — újabb írásokból, újságokból vagy folyóiratokból származó nyelvi szó vagy mondat, amikor a forrás nincs pontosabban megadva.

Rš — Rimšė, Dūkštas járás.

Rž — A litván nyelv helyesírási szótára, Állami Enciklopédia-, Szótár- és Tudományos Irodalmi Kiadó, Kaunas, 1948. (Az oldalszámokat csak akkor adják meg, ha az idézet nem a szótár betűrendes részéből származik.)

sc — scilicet, azt jelenti.

SD — Dictionarium trium linguarum... Avctore... Constantino Szyrwid... Quinta editio... Vilnae MDCCXIII. (A számok az oldalakat jelölik.)

Sdb — Sidabravas, Seduvos járás.

Sdk — Sudeikiai, Utenos járás.

Sdr — Sudárgas, Šakių járás.

Sim — Simučio közmondásgyűjteménye (mindenfelől). Állítólag maga Kartenából származik. (P. Sragio forrása.)

SimnA — Ieva Simonait y tė, Aukštujų Simonų likimas, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1948. (A számok az oldalakat jelölik.)

Skd — Skuodas.

Skdt — Skudutiškis, Molėtų járás.

Skp — Skapiškis, Pandėlio járás.

Skr — Skirsnemunė, Jurbarko járás.

Skrd — Skriaudžiai, Kazlų Rūdos járás.

42

sl. — szláv (nyelvek).

Sl — Salos, Rokiškis járás.

Sld — Saldutiškis, Švenčionėliai járás.

Slk — Salakas, Dūkštas járás.

Slm — Salāmiestis, Vabalninkas járás.

Slnt — Salantai.

Smn — Simnas.

Sn — Seinai (Lengyelországban).

Snt — Sintautai, Kudirkos Naumiestis járás.

srš — régi írások (a szavak régi írásokból származnak, amelyeknél nincs megadva a forrás).

Srv — Surviliškis, Dotnuva járás.

Ssk — Siesikai, Ukmergė járás.

Str — A. Strazdas (1763—1833), írásainak nyelvéből vett szó vagy mondat.

StrR — Antanas Strazdas, Raštai, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1952. (Skaičiai rodo puslapius.)

Sv — Svėdasai, Anykščiai járás.

Svn — Suvainiškis, Pandėlys járás.

Š — Lietuvių ir rusų kalbų žodynas. Sudarė D-ras J. Šlapelis. Vilnius, 1921. (Tuo pačiu ženklu žymimi žodžiai, paimti iš kitų J. Šlapelio žodynų ar iš jo lapelių, kur nenurodytas šaltinis.)

Šauk — Šaukėnai, Užventis járás.

Šd — Šeduva.

Šil — Šilavótas, Prienų járás.

Škn — Šakýna, Žagarės járás.

Šl — Šiauliai.

Šlap — Šlapabėržė, Dotnuvos járás.

Šlv — Šiluva, Tytuvėnų járás.

Šš — Šašuoliai (Šešuoliai), Ukmergės járás.

Šts — Šatės, Skuodo járás.

Šv — Švėkšna, Priekulės járás.

TDr — Tautosakos Darbai, I—VI. köt., a Litván Néprajzi Archívum kiadványa. 1935—1939. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik.)

Tl — Telšiai.

t. p. — ugyanaz, ugyanaz a jelentés.

TPrg — J. Tumas-Vaižgantas, Pragiedruliai.

Trgn — Taurāgnai, Utenos járás.

Trk — Tirkšliai, Mažeikių járás.

tsp — szovjet sajtó, ahol nincs megjelölve a forrás.

TTSon — Teofilis Tilvytis, Szonettek a boldogságról, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1951. (A számok az oldalszámokat jelölik.)

Tvr — Tverečius, Ignalinai járás.

TŽ — Nemzet és szó. A Bölcsészettudományi Kar kiadványa, I—VII. kötet. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik.)

Up — Upyna, Skaudvilė járás.

Upn — Upninkai, Jonava járás.

Ut — Utenà

Užp — Užpaliai, Dusetos járás.

Užv — Užventis.

V — M. Valančius (1801—1875), egy szó vagy mondat írásainak nyelvéből.

Vad — Vadōkliai, Ramygala járás.

Vb — Vabalninkas.

VD — A. Vireliūnas, Kupiškėnų dainos (lásd: Tauta ir žodis III. és IV. kötet. A számok a dalok sorszámát jelölik.)

Vdk — Vidūklė, Raseiniai járás.

Vj — Vajašiškis, Zarasai járás.

Vķš — Viekšniai, Akmenė járás.

43

Vlk — Valkininkai, az Eišiškės járásban.

VnclR — A. Venclova, Rinktinė, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1950. (Skaičiai rodo puslapius.)

VnlP — A. Vienuolis, Puodžiūnkiemis, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1952. (Skaičiai rodo puslapius.)

VnlU — A. Vienuolis, Užžėlusiu taku, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1946. (Skaičiai rodo puslapius.)

VoL — E. Volteris, Lietuviška chrestomatija, St. Peterburgas, 1904. (Skaičiai rodo puslapius.)

VP — M. Valančius, Patarles Žemaičių, Tilžėje 1867. (Skaičiai rodo puslapius.)

Vrb — Virbalis, a Kybartai járásban.

Vrn — Varėna.

Vs — Veisiejai.

Vvr — Veiviržėnai, a Priekulėi járásban.

Vžns — Vyžuonos, az Utena járásban.

Zt — Zietela (a Belorusz SZSZK-ban).

ž. — žemaitiai (nyelvjárás).

Ž — Žemaitė-J. Žymantienė (1845—1921), műveinek nyelvéből származó szó vagy mondat.

Žg — Žagarė.

Žln — Žilinai, a Daugai járásban.

Žr — Zarėnai, a Telšiai járásban.

ŽR — Žemaitė, Raštai, I—IV t., Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1948. (Skaičiai rodo tomus ir puslapius.)

Žž — Žiežmariai, a Kaišiadorys járásban.

AZ EGYES SZÁMÚ BIRTOKOS ESET ADVERBIALIZÁCIÓJA ÉS -(i)o, -(i)os, -ės FORMÁNSÚ HATÁROZÓSZÓK A MAI LITVÁN NYELVBEN

К. УЛЬВИДАС

Összefoglalás

1. Bár a mai litván nyelvben az egyes számú birtokos eset adverbializálódott vagy adverbializálódó előfordulásai jóval gyakoribbak, mint az egyes számú alanyeset hasonló esetei, az egyes számú birtokos eset mégsem tartozik azok közé az esetek közé, amelyek különösen hajlamosak az adverbializációra. Az egyes számú birtokos eset viszonylag csekély adverbializációs hajlamát kifejezett tárgyi jelentése, valamint az magyarázza, hogy nem jellemző rá a körülményhatározói funkció. A körülményviszonyok kifejezésére a mai litván nyelvben gyakrabban használatosak az egyes számú birtokos eset elöljárószós szerkezetei.

2. Az egyes számú birtokos eset adverbializációjának – más esetekéhez hasonlóan – legfontosabb és legszükségesebb feltétele a körülményhatározói funkció. Az egyes számú birtokos eset leggyakrabban a mód- vagy állapothatározói funkcióban adverbializálódik, amit maguk az adverbializáció eredményei is alátámasztanak: az egyes számú birtokos esettel összefüggő határozószók körülménymódot és cselekvésmódot kifejező jelentése gyakoribb, mint az idő- vagy térbeli jelentés. Ezenkívül az ilyen típusú, módot vagy cselekvésmódot kifejező határozószók másoknál nagyobb fokú határozószói jelleggel is rendelkeznek.

3. Az egyes számú birtokos esetből származó határozószók a nyelvjárásokban gyakrabban használatosak, mint az irodalmi nyelvben. Többségük főnevekkel és melléknevekkel áll kapcsolatban. A többi szófaj csak igen csekély mértékben vesz

44

részt e határozószók képzésében. Például a litván nyelv történetében a névmások egyes számú birtokos esetű alakjai közül csak a kŏ „mié”, tŏ „azé” alakok adverbializálódtak (az utóbbi csak olyan esetekben, amikor a dėl „-ért” elöljáróval vagy más olyan szóval használták, amely az egyes számú birtokos eset alakjával egyetlen szóvá olvadt össze). Leggyakrabban az (i)a- és (i)o- tövű alakok fordulnak elő; a többi tő igen ritka, vagy egyáltalán nem fordul elő.

4. Az egyes számú birtokos esettel összefüggő szintetikus (egyszerű, prefixumos, két gyökből vagy tőből álló, valamint teljes szókapcsolatokból létrejött) határozószók kevésbé produktívak, mint azok az analitikus határozószók, amelyek az egyes számú eszközhatározói eset elöljárószós szerkezeteiből származnak: iš „-ból/-ből”, ant „-on/-en”, bè „nélkül”, ik(i) „-ig”, lig(i) „-ig”, nuo „-tól/-től”, pō „után”, prie „-nál/-nél”, už „mögött”. Az elöljárószós szerkezetek adverbializációját nemcsak a körülményhatározói funkcióban való intenzív használatuk, hanem fő összetevőjük – az egyes számú birtokos eset – lexikai jelentése is kiváltja: könnyebben adverbializálódnak azok a körülményhatározói funkcióban használt elöljárószós szerkezetek, amelyeknek fő összetevője általánosabb, elvont jelentésű, vagy amelyek egy frazeológiai szókapcsolat átvitt jelentését veszik fel. A körülményhatározói funkcióban intenzíven használt, birtokos esetű elöljárószós szerkezet szemantikailag megváltozik: az adverbializáció során lexikalizálódik, és egyetlen szó jelentését nyeri el. Amíg egy ilyen szerkezet nem adverbializálódik, fő összetevőjének (az egyes számú birtokos esetnek) lehet jelzője.

5. Az elöljárószóval álló, adverbializálódott vagy adverbializálódó egyes számú birtokos esetű szerkezetek közül nagy számukkal kitűnnek az iš „-ból/-ből” elöljárószós szerkezetek, amelyek leggyakrabban időbeli, hely- és térbeli, valamint mód- vagy cselekvésmódbeli jelentést hordoznak. Cél- és okjelentés itt nem fordul elő. Az elöljárószós egyes számú birtokos esetű szerkezetekből származó határozószók fő összetevői leggyakrabban főnevek és főnevesült melléknevek (egyszerű és névmási melléknevek egyaránt); a melléknévi összetevők főnevesülése pedig minden valószínűség szerint az adverbializációs folyamattal egy időben megy végbe. Érdekes megjegyezni, hogy itt a kifejezettebb határozószói jelleg azoknál a határozószóknál figyelhető meg, amelyek fő összetevője melléknév, nem pedig főnév.

6. Néhány, az iš „-ból/-ből” elöljárószóval álló egyes számú birtokos esetű szerkezetből származó határozószónak számos, azonos tövű és azonos vagy hasonló jelentésű változata van (például az iš mažens „kiskorától fogva” határozószó mellett a nyelvjárásokban több mint 20 változat használatos). Ezt nemcsak a nyelvjárási tagoltság magyarázza, hanem gyakran stilisztikai vagy rím- és dallamritmikai megfontolások is.

7. A teljes, adverbializálódott elöljárószós szerkezetek mellett olyanok is használatosak, amelyek fő összetevője leegyszerűsödött. Ezek a szerkezetek éppen a legkifejezettebb határozószói jellegükkel tűnnek ki, mivel itt nemcsak a fő összetevő esetjelentése „elhalványult”, hanem annak formai jelölője, a rag is eltűnt. A rag eltűnésével egyidejűleg az elöljárószó rendszerint egyetlen szóvá olvad össze a fő összetevővel. Megjegyzendő, hogy a fő összetevő ragjának eltűnése azonnal határozószóvá alakítja a korábban még nem adverbializálódott, birtokos esetű elöljárószós szerkezetet is (vö.: pavąsarį < nuo pavasario „tavasztól”, nuotolaik < nuo to laiko „attól az időtől” stb.).

8. A birtokos esettel összefüggő határozószóktól meg kell különböztetni a -(i)o, -(i)os, -ės formánsú határozószókat. Ezek a formánsok nemcsak az egyes számú birtokos eset végződéseire vezethetők vissza, hanem más esetek egyes vagy többes számú végződéseire is (az egyes számú belső helyhatározói esetére, illetve a többes számú eszközhatározói esetére). Ezenkívül sok esetben az ilyen formánsú határozószókat minden valószínűség szerint a nyelvben már meglévő példák analógiájára történő szóalkotás eredményének kell tekinteni. Ha egyes ilyen formánsú határozószók főnevekkel, melléknevekkel és más ragozható szavakkal állnak kapcsolatban, mások pedig

45

általában már nehéz bármely ragozható szófajjal összefüggésbe hozni (vö.: darō „most”, anaurēlios „akkor, abban az időben”).

9. A -(i)o, -(i)os, -ēs formánsú határozószók mellett a nyelvjárásokban számos, azonos tövű változatuk is használatos, amelyek jelentése az előbbiekével azonos vagy ahhoz közeli. Az azonos tövű határozószók sokfélesége szóalkotási rendszerük rugalmasságáról és gazdagságáról tanúskodik. Azokban az esetekben, amikor ezek a változatok jelentésükben teljesen egybeesnek, az irodalmi használatban azok élveznek elsőbbséget, amelyek a köznyelvben a legelterjedtebbek és legismertebbek.

10. A -(i)o, -(i)os, -ēs formánsú határozószók használata az irodalmi nyelvben, illetve a népi társalgási nyelvben eltérő: az irodalmi nyelvben ezek a határozószók ritkán fordulnak elő; emellett kevés olyan változatuk van, amely azonos tövű.