LIETUVIŲ AREALINĖS LINGVISTIKOS KLAUSIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

E. GRINAVECKIENĖ

LITVÁN EREDETŰ SZÓKÉSZLET AZ AUKŠTDVARISZI LENGYEL NYELVJÁRÁSBAN

A Trakai járásbeli Aukštadvaris környékén élők beszélt nyelvét vizsgálva megállapítottuk, hogy a környék régi helyi lakosainak egy része lengyelül beszél, és többségük régóta alig vagy egyáltalán nem tud litvánul. A lengyel nyelv használatának ezen a vidéken meglehetősen hosszú története van¹. E környék lengyel származású nemeseinek ősidők óta voltak birtokaik, amelyeken keresztül kétségtelenül a lengyel kultúrával együtt a lengyel nyelv is terjedt, és idővel meghonosodott.

Az itt beszélt lengyel nyelv sem egységes és nem is tiszta. Mindenekelőtt helyi nyelvjárási színezet jellemzi². Emellett egy bizonyos fehérorosz, különösen pedig litván szókészleti réteg is él benne³. A litván szókészlet szorosan kapcsolódik mind a múlt, mind a jelen litván vidéki lakosságának társadalmi-kulturális életéhez, és főként a mindennapi használat különféle kifejezéseit foglalja magában.

Itt a litván szókészletnek egy kis részét közöljük⁴, amelyet 1972-ben Aukšt-dvarysban jegyeztünk fel.

apilinka ‘a környék központja’: apilinka postawiona tutaj; nauczyciel mieszka gdzie apilinka, vö. lit. apýlinkė.

bàndimas ‘próba’: ja zrobię bàndimas, vö. lit. bañdymas.

barszkùli ‘a ló nyakába akasztott csengők’: z barszkułami swaty przyjechali, vö. lit. nyj. barškūliai.

¹ Žr. Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija, I, Vilnius, 1966, p. 188–189; plg. Halina Turska, O powstaniu polskich obszarów językowych na Wileńszczyźnie (toliau — H. Turska), Wilno, 1939, p. 1 tt.

²Különösen említésre méltó a szóvégi a, ę rövid (a litván rövid o-hoz, e-hez hasonló) és nazális színezet nélküli ejtése, például: majo = mają, żyje = żyją (a vizsgált szavak illusztrációiban ezeket a végződéseket úgy írjuk, ahogyan ejtik). Hasonló ejtési jelenségek jellemzők a Białystok környéki (Lengyel Népköztársaság) lengyel nyelvjárásokra is, vö. Teksty gwarowe z Białostocczyzny z komentarzem językowym, pod red. A. Obrębskiej-Jabłońskiej, Warszawa, 1972, p. 18–25, 27 tt. A visszaható névmási partikula się itt sia (brążąc sia) alakban hangzik; a múlt idejű hímnemű egyes számú igealakokban mássalhangzó után az ł nem ejtődik (zjad ‘źjadł’); a jelen idő többes szám első személyű alakjai -mo végződéssel használatosak (nazywamo ‘nażywamy’). Más kisebb nyelvjárási különbségek is előfordulnak itt.

³ Vö. H. Turska, p. 63 tt.

⁴ A helyi lengyel nyelvjárásban használt litván kölcsönszavak jelentése leginkább a közölt szemléltető mondatokból bontakozik ki. A litvánizmusokat minden esetben litván megfelelőikkel vetjük össze; szükség esetén (ha a litván példa nem elegendő, vagy ha a lengyelben más szót használnak) pedig a lengyel irodalmi nyelv, a fehérorosz és az orosz nyelv megfelelő szavaival is. Sok esetben a litvánból kölcsönzött szó megőrizte eredeti hangsúlyhelyét. Az ilyen hangsúlyozás szemléltetésére a litvánizmusnak tekintett szavak hangsúlyos szótagját gravis ékezettel jelöltük.

136

baladāč sia ‘billegni, mozogni’: ügyelni kell, hogy a patkó ne billegjen a ló patáján. zabalaďe sia ‘zavarossá válni’: a víz zavarossá vált. Mindkét esetben megváltozott a szó jelentése, vö. lit. baladōtis ‘kopogni, döngetni’.

blinda ‘kecskefűz’: blinda — puha fa, vö. lit. blinda, bliñdē, blendis.

boltùsnik ‘szűcsmester’: megkértem a szűcsöt, hogy ne tépje ki a gyapjút, vö. lit. baltùšnikas, baltùšnykas ‘szűcsmester’, de: lengy. białoskórnik⁵.

bònda 1. ‘cipó’: nagy cipót sütöttek; 2. ‘zsemle’: ő megevett egy zsemlét; ő fűtötte a kemencét, zsemléket sütött; 3. ‘burgonyás lepény’: reszelt burgonyás lepényt sütöttek, vö. lit. bandā, bandelē.

branktùk ‘a vetélő megkötésére szolgáló pálcika’: a branktùkit a szövőszékhez kell erősíteni és szőni, vö. lit. branktùkas ‘a vetélő megkötésére való zörgő’.

brāzgāč sia ‘zörögni’: elkezdett zörögni, de nem ment be a kunyhóba, vö. lit. brązgintis; pabrāzgāč sia ‘megzörren’: amint csak megzörrentek a kulcsok (a retesz), ő kihúzza a fogát, vö. lit. pasibrązginti.

bròdnik ‘gázlóháló’: gázlóhálóval fogtak halat, vö. lit. bradìņys. Ez a kölcsönszó a lengyel köznyelvben is használatos. Valószínűleg onnan került át a vizsgált nyelvjárásba, vö. még bradzinỹs (Onuškis, Pivašiūnai).

brukòwač ‘búgni’: a hím galamb turbékol, vö. lit. brukúoti < burkúoti.

bùksa 1. ‘szarv-, láb- vagy kéz nélküli’: szarvatlan tehén; neki hiányzik a keze; 2. ‘protézis’: bùksiban jár a lábán, vö. lit. buksà ‘szarvatlan tehén, ujjai nélküli ember’.

bucz ‘varsacsapda’: varsacsapdát állítottak, vö. lit. bučius⁶.

bùmbul ‘bimbó, kalász’: a kozibrodka ilyen bùmbullal rendelkezik, vö. lit. bùmbulas.

morgolódik ‘dohog, szemrehányást tesz’: a baba csak morog és morog, vö. lit. burbuliuoti.

burbùlka 1. ‘buborék’: ha a buborékok gomolyogva emelkednek, hosszan tartó eső lesz; 2. ‘morgolódó, szemrehányást tevő személy’: az öregasszony igazi nagy morgolódó, vö. lit. burbuliùkas, burbulas.

burlùga ‘kása’: tejes — mint a kása, vö. lit. burlagà ‘sártenger, kása’.

cyr wir wir pawàšaris: a pacsirta azt mondja: cyr wir wir pawàšaris.

džegieć ‘kátrány’: tiszta nyírfakéreg-kátrány, vö. a lengyel nyelvjárási džegieć (< lit. degùtas).

dyrwān ‘parlag, műveletlen föld’: na dyrwān trzeba słać len; wyorać na zima dyrwān; czomberek na dyrwànach rośnie, vö. lengyel nyelvjárási dyrwan (< lit. dirvōnas). A nyelvjárási szó hangsúlyának helye arra utal, hogy közvetlenül a litván nyelvből került át.

dudùk ‘búbosbanka (Upupa epops)’: dudùk na deszcz krzyczy, vö. a litván nyelvjárási dudùkas, de: lengyel dudek, fehérorosz, orosz yòdō.

dùji ‘gáz’: przygotowila na dùji, vö. lit. dùjos.

dùlka ‘pelyva’: dužo dùlki w lmie. Jelentése megváltozott, vö. lit. dùlkės.

elektryñia ‘erőmű’: jak zrobili elektryñia, zrobilo sia jezioreczko, vö. lit. elektrinė.

gil ‘mély’: gili kąsajo krowy, vö. lit. gylỹs.

⁵ Vö. Słownik języka polskiego ułożony pod redakcją Jana K a r ł o w i c z a, A d a m a K r y ń s- kiego, Władysława Niedźwiedzkiego, I, Warszawa, 1900, p. 189: 1 (Boltùsznik) garbasz < talán lit. báltas = fehér, tehát białoskórnik >. Lietuvių terminologija, V., 1975, p. 166.

⁶ Vö. K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca, Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, I, Rīga, 1923–1925, p. 334; V. Urbutis, Dabartinės baltarusių kalbos lituanizmai, „Baltistica“, V(1), 1969, p. 51–52.

137

gilować „gyliuoti”: giliūjo krowy i teluki, vö. lit. gyliuoti.

giminazija „gimnázium”: on w gimnazji uczył sia, vö. lit. nyj. gimināzija (ritk.), a lengyel köznyelvi gimnazjum.

girmik „erdőőr”: girmiki zbierajo smarkaczy brzozowe, vö. lit. köznyelvi girininkas. A szó alakja azt mutatja, hogy a szomszédos litván nyelvjárásokból került át; vö. még girinykas (Onuškis, Stakliškės, Pivašiūnai stb.).

girnikija „erdőőrség”: do girnikiji wiozo te szyszki, vö. lit. nyj. girmykiją, köznyelvi girininkiją.

giwis „bíbic”: giwis przylecial, vö. lit. gyvis gyvis (a bíbic kiáltása), gyvė, gyvūtė ‘bíbic’.

grābel „gereblye”: tutaj grābel i kosa, vö. lit. grėblỹs, grėblis, de: lengyel köznyelvi grabie (többes számú alak), továbbá belarusz граблі, illetve граблю.

grabiast „gereblyenyél”: grabiasty pilowane; sloma przywiãzujo do grabiasta; grabiast nowy, vö. lit. grebėstas.

grabiastowāć „gereblyenyélre való szalmát tenni”: trzeba grabiastować chata, vö. lit. grebestuoti.

gùmbas „méh; méhfájások”: moja kobieta gùmbas męczy, vö. lit. gùmbas.

jākny „máj”: on tylko zjad lietki, jākny i serce; jākny bywajo przy bebeku; trzeba pokosztować miętuza jākny, vö. lit. jėknos.

jinkszczyr „bögölylárva”: jinkszczyr ten wyciśni, i robak wylezi, jak jemu trzeba; w skórze znak jest, gdzie jinkszczyr był, vö. lit. inkštiras.

kaciuk „kiscica”: w tym rojstu kaciuk taki kniau kniau, vö. a dzsuk nyelvjárásból (Onuškis, Pivašiūnai) kaciukas, lit. kačiukas, de: lengyel kotka ‘macska’, kociak, kociątko.

kambariuk „szobácska”: ona ma jeden kambariuk, vö. lit. kambariukas.

karczūki „karcsúka”: karczūkami drzewa rzucili do wody, vö. lit. karčiūkė.

kasztaniuk „gesztenyeszínű ló”: kasztaniuk u jego byl taki dobry, vö. lit. kaštaniukas (<lengyel kasztanek).

kiernož „kan”: do kiernoža trzeba pędzić świnia; dziki kiernož. керно́з, кірно́з széles körben ismert a belarusz nyelvjárásokban is (BTSR⁷). Az orosz кирнос, кирноз alakokat M. Fasmer lengyel jövevényszónak tartja⁸, F. Sławski azonban kételkedik ebben, és kétségesnek minősíti e szó korábbi etimológiáit⁹. Mivel a szónak nincs megbízható etimológiája, új magyarázatot próbálunk javasolni, amely a litván nyelv adataira épül. Véleményünk szerint jelentése és képzése alapján ez a szó könnyen kapcsolatba hozható a lit. kernėžas, kernāžas ‘alacsony termetű, széles vállú, erős, verekedős’¹⁰ szóval (a képzéshez vö. vaikėzas, bambėzas, nar nėžas), amely maga szorosan összefügg a kerną ‘aki kernėja, nem nő meg’, kerniukas ‘vaikėzas’, valamint a kerōti, kėras alakokkal.

klak „szétmorzsolódott falat, gombóc”: koń klāki robie; żuje żuje i wyżuca ten klak, vö. lit. klākas, klėkas „csomó, dugó”. A lit. klākas joggal tekinthető az orosz клок „csomó (hajból, gyapjúból)” és a lengyel kłaki „len- vagy kenderfésülék, kóc” rokonának¹¹. Jelentését tekintve véleményünk szerint igen közel áll az orosz

⁷ Pl.: ён прыёхаў вылгаць кернога Žiliai, Vyijos raj.; цы кнур, цы керноз S. Smilginiai, Varanavo raj.; lásd még T. Ф. Сцяшковіч, Матэрыялы да слоўніка Гродзенскай вобласці, Мінск, 1972, p. 229.

⁸ Lásd М. Фасмер, Этимологический словарь русского языка, II, Москва, 1967 (a továbbiakban — M. Фасмер), p. 238.

⁹ Lásd Fr. Sławski, Słownik etymologiczny języka polskiego, II, Kraków, 1958–1965 (a továbbiakban — Fr. Sławski), p. 155–156.

¹⁰ Žr. Lietuvių kalbos gramatika, I, Vilnius, 1965, p. 334; Lietuvių terminologija, p. 178.

¹¹ Lásd LKŽ V 952.

138

klėk „kocsonyás ikra; valami megkeményedett”¹². A litván nyelvben kétségkívül jogosan tekinthetők rokonainak a klekėtas, klėkena „aludttej”, klėkenas „tehéntrágya”, klekāše „sűrű sártenger”, klakóti „betöm”, paklàkti „félrenyel”, užklàkti „megfullad”, klakúoti „klakot csinál”, suklekėti „megalvad, besűrűsödik”, klėkti „köt, megalvad” szavak.

Tehát feltehetően M. Fasmer és F. Slavski e szó etimológiájának az a része áll legközelebb az igazsághoz, amelyben a szláv клок, клаки alakokat a lit. klekti szóval hozzák kapcsolatba¹³. Ezt figyelembe véve valószínűleg vitatható az a vélemény, amely szerint a litván klākas az oroszból átvett jövevényszó¹⁴. Kétségtelenül hangutánzó eredetű szó.

klūmpi „klumpák”: klūmpi nosili kiedýś; skaptukiem klūmpi wybierali, vö. lit. klūmpė.

kòmblą „fatörzs, tuskó”: kòmblą drzewa twardziejsza; kobieta len czesała: kòmblì tut, wierchowiny tut rzuciła, vö. lit. kamblys, de: or. комель, br. каме́ль.

krējga „taréj”: bocian na krējdzie gniazdo zrobil, vö. lit. kraigas, krėigas.

krent „part”: dalej dyrwāń, a pod krēntem jeziora my zasneli, vö. lit. krańtas.

krušnia 1. „kőrakás a mezőn”: w kruśniach ptaki żyli; 2. „a szárítókunyhó kemencéje”: w kruśnie jamka zrobiona i potem kamieni nakładzioné, vö. lit. krúśnė „kőrakás a mezőn”.

kubilūk „kis kád”: kubilūk dla baćwiń, vö. lit. kubiliūkas, de: lengy. kubelek, kubelko „kis vödör”; br. кубенók, кубе́лак „kis hordó”¹⁵.

kumpiàk 1. „sonka”: kumpiàki wiąży na tej żerdeczki; 2. „comb”; kumpiàk boli; koguta kumpiàk, vö. lit. kùmpis: kùmpti.

kolūk „kalász”: nie będziesz pejsać jęczmień, to z kolūkami będzie, vö. lit. kuoliukas¹⁶, továbbá vö. kuolinė adata, kuõlis „szög”.

kupràty „púpos”: człowiek kupràty, vö. lit. kuprótas.

liszcza ‘lencse’: z tej liszczi bliny pieć dobrze, vö. a dzuk nyelvjárásban lišiai < lėšiai.

lūrba ‘nagy fahasáb’: trzeba lūrby zbić z płaszczaków, vö. lit. liūrba.

labūnić sia ‘barátkozik’: on labūnil sia, labūnil sia i tutaj pojechał, vö. lit. lābin-tis ‘barátkozik’.

lek ‘íj’: lęk z drzewa dla węcierza; lęk zrobiony na kosie; lęczki z drzewa, vö. lit. lañkas.

lūpy ‘ajkak’: i lūpy, i usty nazywamo, vö. lit. lūpos.

mokikła ‘iskola’: droga do mokikły idzie, vö. lit. mokykla.

motūla ‘anyuska’: ojciec zdrowy, a motūła? u mojej motūły tak było; moja motūła upiekła kiepski chleb, vö. lit. nyelvjárási motùlė, motùlė, de: lengyel matula.

¹² Lásd M. Фасмер, 246. o.

¹³ Lásd M. Фасмер, 252. o.; Fr. Sławski, 247–248. o.

¹⁴ Lásd E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg – Göttingen, 1955–1962 (a továbbiakban – E. Fraenkel), 263. o.

¹⁵ A kūbilas eredetére nézve vö. S. Karaliūnas, Dėl keleto lietuvių kalbos skolinių, – Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos, Vilnius, 1970, 183. o. B. Vanagienė és V. Vitkauskas megjegyzése (lásd Dr. dėl kūbelo, – Leksikos tyrinėjimai, Vilnius, 1972, 222. o., 6. jegyzet), miszerint „bár S. Karaliūnas által javasolt e szó etimológiája nagyon érdekes, mégis nehéz lemondani arról, hogy a szláv … къбълъ… szóval hozzuk kapcsolatba”, bizonyítékok híján véleményünk szerint eleve elvetendő; ez nem változtat a helyzeten. Vö. még S. Karaliūnas, Iš baltų kalbų puodininkystės terminijos istorijos, – Lietuvių terminologija, 132. o., 14. jegyzet.

¹⁶ A kuõlas eredetére nézve vö. E. Fraenkel, 312. o.

139

odlurbòwać ‘a „liurbas” szót lekaparni az írásról’: odlurbūji kolunem i czeszy sklutem; plaszczak odlurbowali, vö. lit. liùrba.

oksciùki ‘sarokvasak, sarokvasdarabok’: oksciùki rosno kurom, vö. lit. akščiùkai: akštinai, de: lengyel ość ‘tüske’.

osklutòwać ‘skliuttal lefaragni’: osklutowali plaszczak, vö. lit. nuskliùuoti ‘lefaragni’, lásd sklut.

oszàki ‘pelyvák’: oszàki zostajo sia od żyta; w chlebie dużo oszàków, vö. lit. ašakos.

pàkulnica ‘kenderkócból készült szövet’: pàkulnica dla spodniczki; pàkulnica z pakuly, spodniczka robio, vö. lit. nyj. pakulnỹs + szláv -ica képző, továbbá vö. a Litvániából adatolt lengyel nyelvjárási ¹⁷ szót pakulnica.

pàkuly ‘kenderkóc’: pàkuly dla worków; baba obložyla sia pàkulami, vö. lit. pàkulos. A hangsúly helye arra utal, hogy a szó közvetlenül a litvánból került át.

pamìnkl ‘emlékmű’: wszystkie te paminkły on zakopal, vö. lit. pamìklas.

pàmpuch ‘fánk; élesztős, puha palacsinta’: te bliny nazywamo pàmpuchi. Az etimológusok a lengyel pampuch szót a német Pfannkuchen szóból (felsőnémet pfannkuoche, alsónémet pannekòke) ‘tojásból sült (frixum ex oves) lepény, lapos sütemény’ átvételének tartják; a szó a távoli progresszív hasonulás révén keletkezett: p–k > p–p¹⁸. Amint a pàmpuch fonetikája mutatja, az aukštadvarisi nyelvjárásba feltehetően a lengyelből került. A litván nyelvben ismert változata, a pampuškà szintén a lengyelen keresztül jutott oda¹⁹. De vajon a pàmpuch és változatai valóban kétségtelenül germán eredetűek? A szomszédos nyelvekben (litván, belarusz, orosz, lengyel, német) és nyelvjárásaikban a nyelvi érintkezések révén kialakult különböző szóalakok, valamint a litván fonetika és szemantika egyes adatai alapján megkíséreljük új etimológiát javasolni a pàmpuch szóra, és megindokolni azt.

Egyetértve azzal, hogy a kölcsönszavak alakja általában bizonyos mértékben torzul, és az átvevő nyelv (vagy nyelvjárás) szabályaihoz igazodik (vö. ném. Korridor > litván nyj. kolidorius, orosz nyj. коридор; lat. marmor > litván nyj. mármulas, orosz мрамор; litván nėrimastis > belarusz nyj. не́марасць; ném. Planke > litván nyj. blánka; litván pirtis > kelet-porosz német nyj. Birt, ném. Feldscher, orosz nyj. фершал stb.), mégis nehéz elhinni, hogy a lengyel pampuch (ebből ered a lengyel pampuszka, a litván pampuškà, az orosz пампушка) fonetikailag a német két tövű Pfann-kuchen szóból származhatott volna a távoli progresszív hasonulás útján, amikor a hátulsó nyelvállású k az elöl képzett p hasonító hatására p-vé változik. A hangok ugyanis rendszerint akkor hasonulnak, ha azonos vagy közeli képzésűek (vö. a fentebb említett példákat), az itt tárgyalt mássalhangzó-hasonulás viszont szokatlan, és fonetikailag aligha lehetséges. A lengyel források nem jegyeznek fel hasonló hanghasonulási eseteket²⁰. Tudomásunk szerint a litvánban sem ismert ilyen.

¹⁷ Žr. Słownik gwar polskich, ułożył Jan Karłowicz (toliau — SGP), IV, Kraków, 1906, p. 12.

¹⁸ Žr. Aleksander Brückner, Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa, 1970, p. 393; М. Фасмер, Этимологический словарь русского языка, III, Москва, 1971, p. 194.

¹⁹ Vö. E. Fraenkel, 536.

²⁰ Vö. Z. Klemensiewicz, T. Lehr-Spławiński, S. Urbańczyk, Gramatyka historyczna języka polskiego, Warszawa, 1955, p. 154–156.

140

Kevéssé valószínű az is, hogy az egyjelentésű német Pfannkuchen, miután átkerült a lengyel nyelvbe, többjelentésűvé vált. Bizonyos kétségeket ébreszt, hogy a pampuch mellett olyan szavak is vannak, mint pepuch, pepuszka, pepuszek, amelyek a pampuch valamennyi jelentésével és még több, azokhoz hasonló jelentéssel bírnak²¹. Vagyis e két szócsoport szemantikája teljesen azonos, csak az elsőt mindössze egyetlen pampuch képviseli, a másodikat pedig a képzett alakok népes serege. E szavak szemantikai közössége és alakjaik összevetése alapján meglehetősen könnyen felismerhető a közöttük fennálló közvetlen rokonság. Hiszen a pep- és a pamp- tő fonetikailag egyaránt lehetséges. Ez kétségtelenül a tő magánhangzó-váltakozásának egy másik fokozata. Ez azonban természetesen nem a lengyel nyelv saját fejleménye (vö. lengyelül: zębaty: ząb; dębina: dąb és pepuch: pampuch a várt *papuch helyett). A litván nyelv segítségével teljesen szabályosan felismerhető egy rá jellemző jelenség (vö. rimti: remti: ramstis; linkti: lenkti: lankas; semti: samtis. Taigi ir pemp-: pamp-). Ezzel egyébként sem a szavak szemantikája, sem az alakjuk nem áll ellentétben. Ezt részben alátámasztják a litván nyelv mindkét tőmagánhangzó-fokozatára vonatkozó számos példái is (vö. pimpis ‘kis kelés, pattanás; pénisz’, pimpukas ‘kisgyermek; alacsony termetű személy’, pimputys ‘rügy’, pimpiras ‘összekuszálódott hajtincs, csomó’, pimpolas ‘anyajegy, kinövés’, pimpkus ‘pempus’: pempūs ‘kövér, zsíros’, továbbá pėmpė²² ‘a sárszalonka-félék családjába tartozó kis mocsári madár; hitvány lány’; pėmpėti ‘fogy, szárad, aszalódik’²³: pampti ‘terjed, felfúvódik; hasra hízik, meghízik; dagad, felfúvódik; megduzzad, megpuffad, megnő’, pámpa ‘kis duzzanat, csomó’, pámpė ‘kövér, felpuffadt ember’, pámpla ‘alacsony, pocakos ember; nagy, kidülledő hasú állat’, pamplė ‘ügyefogyott, szerencsétlen’, pamplýs ‘kövér ember, nagyhasú, törpe növésű’, pamputys ‘gurgulya; gombóc; felpuffadt zsemle, fánk; kövér, alacsony termetű gyermek, fiú’ és így tovább; vö. még a kelet-porosz német nyelvjárásokban a litvánból valószínűleg kölcsönzött Pampe, Pampel, Pams „Brei, dickes Mus, dicke Suppe, Breiiges überhaupt“²⁴). Így feltételezhető, hogy a pampuch teljes jelentéskörével együtt szintén a litvánból kerülhetett a lengyelbe. Ezt különösen megerősítené a litván nyelvjárások pampūkas ‘búzalisztből sütött palacsinta’ szava, amely a lengyel pampuch szabályos közvetlen fonetikai megfelelője

²¹ Lásd: Słownik języka polskiego ułożony pod redakcją Adama Kryńskiego i Władysława Niedźwiedzkiego, IV, Warszawa, 1908, p. 29, 31; SGP, IV, p. 22, 81.

²² A litván pėmpė és a lett pempe ‘eine kurze Peitsche; der kurze Schwanz der Schweine, Stumpfschwanz der Pferde’ összekapcsolása, ahogyan E. Frenkel javasolja (p. 569), teljesen megalapozott. J. Endzelīns is (lásd K. Mūlenbacha, Latviešu valodas vārdnīca, rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, III, Rīgā, 1927—1929, p. 199) a lett pempe szót a pėmpt, pámp’t ‘felfúvódik’ igével kapcsolta össze, ám véleményünk szerint az említett pempe jelentései inkább a kövérség, semmint a rövidülés fogalmához kapcsolódnak; vö. még lettül: pēmpis ‘der Bauch, der Schmerzbauch’, pempel is ‘ein ziemlich dicker, untersetzter Mensch’, pempelēties ‘sich sehr warm und dicht ankleiden, verhüllen’ stb. Így a litván pėmpė valószínűleg nem rövid farkáról (amely egyébként egyáltalán nem rövid!), hanem kiálló bóbitájáról kapta a nevét. Ha elfogadhatónak tűnik a pėmpė e magyarázata, akkor E. Frenkel azon kapcsolata, amely a szót a kėmpė ‘Baumschwamm’ szóval hozza összefüggésbe, elesik.

²³Pėmpėti valószínűleg szintén nem különíthető el a pámpti ‘felfúvódik’ igétől, annak ellenére, hogy az LKŽ IX. kötetének 778. oldalán a jelentései ‘eltűnik, kiszárad, összezsugorodik’. Jelentéseit valamelyest pontosítják az ezeket illusztráló szótári példák: bármennyire is felpuffadt a tehén, mégis tehén, nem kecske. Pulykát, libát felpuffasztotta; Olyan felpuffadt, mint a szivacs. A példák gondolata mintha arra utalna, hogy szemantikáját tekintve a pėmpėti mégis inkább a ‘kitágulni, megdagadni, megduzzadni’, mint a ‘kiszáradni, összehúzódni’ fogalmához áll közelebb.

²⁴Porosz szótár. Kelet- és nyugat-poroszországi tájszólások ábécésorrendben, H. Frischbier, II, Berlin, 1883, p. 119.

141

gas fonetikai megfelelője²⁵. Tehát ha elismerjük a lengyel pampuch és a litván pampūkas rokonságát, és őket tekintjük e rokonság kiindulópontjának, ebben az esetben a német Pfannkuchen szerepétől is el kell tekintenünk. A litván szó, miután lengyel nyelvterületre került, napjainkig megőrizte eredeti tővokalizmusát és jelentését, szláv -uška képzőt kapott, és ebben az alakjában innen további szláv nyelvekbe kerülhetett át, majd vissza a litvánba.

pardawiej̇as ‘eladó’: zaszłam do tej mięsnej, i pardawiej̇as dał mnie loj, vö. litvánul: pardavėjas. A szó egészen újonnan került be a lengyel nyelvjárásba, mivel a litván nyelvjárásokban is viszonylag új, vö. a valamivel régebbi kráutuvininkas vagy a kölcsönszót: krómininkas.

parsiūk ‘malac’: miala parsiūka i zakhula; koryto dla parsiūków; dwanaście parsiūków przyleciało, vö. litvánul: paršiukas.

pėjsać ‘pelyvázni’: jęczmień trzeba pėjsać, vö. litvánul: paisyti, paisas ‘a pelyvázott árpa toklásza; pelyvázatlan, toklászos árpaszemek’.

pėjsany ‘pelyvázott’: jęczmień pėjsany, vö. litvánul: paisyti, paisytas.

pienkietūkas ‘ötös osztályzat’: nauczyciel pienkietūkas postawił, vö. litvánul: penketūkas.

piesta ‘mozsár’: my mieli piestu, vö. litvánul: piestà.

pirmininkas ‘elnök’: on byl pirminikas kolchozu, vö. litván nyelvjárási alak: pirminykas, litvánul: pirmininkas. Vagyis a szó a szomszédos litván nyelvjárásokból került át.

plàszczyć ‘ütni, csapkodni’: kto tam płaszcze drzwiczkami, vö. litvánul: plėškinti ‘ütni, csapkodni’, de: lengyelül on płaska ‘ő üt’.

pliewa ‘mellhártya’: zachorowal on na pliewa, vö. lengyelül: plewa ‘pelyva’, belaruszul: плёва ‘hártya’, litvánul: plėvė. A szó fonetikája arra utal, hogy a litvánból kölcsönözték.

ploksz ‘placcs’: ploksz i popłyła, vö. litvánul: pliókšt.

pòs­zor ‘takarmány’: on pòszoru przywioz do konia, vö. lit. pašaras.

pradzienik ‘olyan személy, aki felváltva annyi napon át őrzi a nyájat, ahány saját állata van a nyájban’: skierdzia nie można wytrzymać, to pradzieniki siedli, vö. lit. nyj. pradzienýkas, lengy. pradienińkas ‘napidíjas munkás’²⁶.

pramūga ‘a kemence és a fal közötti rés’: pramūga — żeby ściana nie zapaliła się, vö. lit. pramūgà ‘a fal és a kemence közötti rés; az erdő és a tó közötti sáv; irtás; mélyedés; gödör az úton’, vö. még prasimūginti ‘átverekedni magát’²⁷.

przyświron ‘előtető’: na przyświron podloga stawio, i deszcz nie zaleje, vö. lit. priesvirnis.

²⁵ LKŽ IX 315 pampūkas véleményünk szerint alaptalanul tekintik lengyel jövevényszónak. Megjegyzendő továbbá, hogy a lengyelben a pampuch mellett a pampuk alak is adatolt, ugyanabban a jelentésben használatos (lásd Słownik języka polskiego przez M. Samuela Bogumiła Linde, II, część II, w Warszawie, 1811, p. 620). Ez lehetett a lit. pampūkas közvetlen előzménye, amely később a lengyel nyelvterületen pampuch alakra változott. Hogy a lengyel pampuszka Litvániából származik, vagy először annak dokumentumaiban szerepel, azt többek között az SGP IV 22 is igazolja.

²⁶ Vö. még Е. Й. Грынаевецкене, И. П. Ковальчук, Ю. Ф. Мацкевич, Е. М. Романович, Северозападные белорусские говоры литовского пограничья, — Балто-славянский сборник, Москва, 1972, p. 383.

²⁷ A pramūga és a lengyel framuga kapcsolatáról vö. még А. У. Арашонкава, Е. І. Грынаевцкене, І. П. Кавальчук, Ю. Ф. Мацкевич, Я. М. Рамановіч, Л. Ф. Шаталава, З лек-сікі беларускіх гаворак заходняй зоны, „Весці Акадэміі навук Беларускай ССР, № 4, 1969, Серия грамадскіх навук“, p. 126.

142

pulkować sia ‘csapatba gyűlni, csoportosulni’: ryby pulkuojo sia do narestu, vö. lit. pulkúotis²⁸.

pumpéryca ‘rügy’: pumpéryca — že trzyma spodni kamień. A Pumpyrca valószínűleg < *pumpuryca < lit. pumpurė + szláv -yca képző.

pundėczek ‘nagyfejű’: pundėczki wychodzo: głowy wielkie, z ogonami, vö. lit. pundagalvis, pundagalvis; pundōkas, pundžius, pūngalvis, pūngzla, puntūkas, puntagalvis ‘ua.’, pundza ‘pocakos, duci’.

pùsla ‘hólyag’: moczowa pusta, vö. lit. pùslė.

radikis ‘retek’: dokładali kruczki, bulby i radikis, vö. lit. ridikai.

raudonik ‘vörös fejű’: i raudoniki rosno: czerwona główka, vö. lit. raudoni-kis, a dzsúk nyelvjárásban raudonikas.

rėžgini ‘rėzgìnės’: i mierosz (= bizonyos hálótípus) robio jak rėzgini; kiedyś stomy nosili w rėzginiac̄h, vö. lit. rėžginės.

rojst ‘mocsár’: z ròjstu mech wiezli; jest rojst jakie trzy aktary; jest jego przy ròjstach, on poszed do ròjstu, vö. lit. raistas.

rojstèczek ‘kis mocsár’: w tym rojsteczku wody mnie do kolan; do rojsteczku ja jej zaprowadzil, vö. lit. raistas.

scimbir ‘szarvas’: a levelek lehullottak, csak egy scimbir maradt; vö. a dzūk nyelvjárás scimbiras alakjával, lit. stimbiras, stimbas, stimbirys ‘szarvas’, stim bti ‘megkeményedik, szárba szökken’.

siesielė ‘ápolónő’: az a siesielė eljött hozzánk és beszél; vö. a dzūk nyelvjárás sesėlė alakjával, lit. sesėlė.

skaptūk ‘faragó’: skaptūkiemmel kanalakat faragtak; a skaptūk olyan, mint a ciesiolka; vö. lit. skaptūkas.

skaptować ‘faragni’: a skaptūk jól farag; vö. lit. skaptuoti.

skierstūwi ‘disznóvágás’: a skierstūwi során egyik a másiknak viszi; vö. lit. skerstù-vės.

skierdž ‘(juh)ász’: skierdž és hét pásztor; skierdžiát kellett fogadni, ahol a falu nem nagy, és skierdžia nélkül nem lehet boldogulni; vö. lit. (s)kerdžius.

skierdžiowy ‘(juh)ászé’: skierdžiowa árpakása (= tojásos árpakása); vö. skierdž.

skilāndzia ‘szalonna’: a skilāndzit erre a kis rúdra kötik; vö. lit. skilandis.

sklut ‘bárd, amellyel gerendákat faragnak’: voltak sklutok; skłutem faragja; vö. lit. skliutas.

sōla ‘sziget’: a tóban ilyen a sōla; a sōlákon fák is nőnek, gombák is; a tóban lévő sōly; vö. lit. sala.

stembula ‘szár, kocsány’: a cékla szára; vö. lit. stámbas, stem̄bas, stam̄baras, stemberys, stembris ‘növény szára, szára’, stembti ‘merevvé válik’.

strōzda ‘rigó’: a strōzda felneveli a kakukkfiókákat; a strōzda nagyobb, mint a seregély; vö. lit. strāzdas, lengyel drozd.

swiron ‘magtár’: elmentek a swirnába lefeküdni; a swiront magas lábakra állítják; a swirnában a húsnak ilyen rudakat készítettek; vö. lit. svīrnas.

²⁸Vö. még E. Fraenkel, p. 665—666; P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Alt-lita uischen, Kaunas, 1931, p. 183. A lengyel nyelvben a pulkować csak ‘katonai ezredek alakítása’ jelentésben ismert, és kizárólag a régi írásos emlékekben fordul elő (Słownik języka polskiego Jana Karłowicza, Adama Kryńskiego i Władysława Niedźwiedzkiego, V, Warszawa, 1912, p. 433). Az új lengyel szótárban (Słownik języka polskiego, redaktor naczelny Witold Doroszewski, VII, Warszawa, 1965) egyáltalán nem szerepel. Ráadásul maga a lengyel pulk sem hordozza a litván pulkui sajátos ‘csoport, társaság’ jelentését, amelyből kétségkívül a vizsgált nyelvjárás pulkować sia jelentése is kialakult.

143

szakàlik ‘sakálkölyök’: szakàlik taki krótkį zrobiony, vö. lit. šakaliùkas.

szėszka ‘menyét’: szėszka stary (és ravasz emberre is mondják), vö. lit. šeškas.

szlin ‘szlina’: szlin — sivár, rossz föld, ott semmi sem terem, vö. lit. šlẏnas.

szẏpul ‘hagyma’: narobil szypuli na rozpałka, vö. lit. šipulys.

szùly ‘oszlopok’: szùly w drzwiach, vö. lit. šulai.

teletnikàjtis ‘borjúkarám, a borjak számára elkerített legelő’: teletnikàjtis tam dobry, vö. nyj. lit. telėtnykdítis < a belarusz цярлнник + litván -aitis képző.

trėjna ‘hasítható fenyőfarúd a szalmakévékhez’: zrobili takie trėjny z klodek; moj człowiek narobil trėjnów, naszczepal bląków, vö. nyj. lit. treinas.

tript ‘tript’: tript, i stawal, vö. lit. tript.

trùkziel ‘trùkžolė, a sérv ellen használt gyógynövény (Plantago lanceolata)’: suchiego trukźielu niema; trùkziel jak kwitnie, to bialo, jak morkownik < a lit. trùkis ‘sérv’ + lengyel ziele ‘fű’ elemekből (így a vizsgált szó hibrid), vö. lit. trùkžolė (< trùkis + žolė).

ùdra ‘vidra’: ùdra — gyönyörű állat, vö. lit. ūdra, lengyel wydra.

ùkia mokikla ‘gazdasági iskola’: gdzie ten parkam, tu ùkia mokikla, vö. lit. ūkio mokykla. A szóösszetétel az Aukšt-

dvario lengyel nyelvjárásba a polgári kormányzás éveiben kerülhetett be, amikor ilyen rendeltetésű iskolákat alapítottak.

walgikla ‘étkezde’: teraz tam dom stoi, i tam walgikla, vö. lit. valgykla. A szó újabb időkben, akár már a háború után is bekerülhetett a nyelvjárásba, amikor a falvakban is szélesebb körben kezdték igénybe venni az étkezdéket.

wàrža ‘élő hal vízben tartására szolgáló haltartó kosár’: wàrža — żeby ryba żywa była; jeziorze on wàrży trzymal, vö. lit. vàrža, lengyel wiersza.

węcierż ‘bél’: węcierż ma dwie garly, vö. lit. vénteris.

wiercina ‘karika’: wiercina obarzanek kosztuje rubel; bywalo i pięć i sześć wiercinów obarzanek wygram, vö. lit. virtinė.

wirsžajtis „a járási közigazgatási hivatal korábban választott vagy kinevezett vezetője”: on byl wirsžajtis, vö. litván rég. viršáitis. A szó a polgári uralom éveiben kerülhetett a vizsgált nyelvjárásba.

żàblą „elkezd bőgni”: żàblal ten jagniuczek, vö. litván užbliovė, de: belarusz забляяў, lengyel nyelvjárási bečzeć „bőg”; vö. még az ólengyel blwać, bluć „hányni” (vérre vonatkoztatva).

zaputnėj „megdagadni”: noga zaputnęła mocno, vö. litván supùto.

żilwica „fűzfa”: żilwicami wiązali plot, ćwieków nie bylo; rozgi z żilwicy, vö. litván žilvitis.

żlugta „moslék”: do tej żlugty wody dużo trzeba; moknie bielizna w żlugcie, vö. litván žlugtas.

A bemutatott lexikai litvánizmusok azt mutatják, hogy az aukšt-dvariói lengyel nyelvjárás, amelyre a környező litván nyelvjárások, valamint a litván irodalmi nyelv is intenzív hatást gyakorol, meglehetősen jelentősen változtatja szókincsét, és viszonylag könnyen kölcsönöz litván szavakat és terminusokat (különösen a kulturális és a mindennapi élet terminológiáját). E nyelvjárás litvánizmusainak többsége megőrizte a litván nyelvre jellemző hangsúlyozást (barszkùli, baladàč sia, apilinka, kubilik stb.), és sok esetben a helyi litván nyelvjárásokra jellemző litván fonetikát is (liszcza ‘lencse (> lęšiai)’, girnikija „erdőőrség’, gimìnàzia ‘gimnázium’). A nyelvjárásba egészen újonnan bekerült litvánizmusok adaptálatlanok maradtak, és megőrizték eredeti litván alakjukat (pienkietùkas, siesietė, pardawėjas, walgikla).

144

Mindez azt mutatja, hogy az aukštadvariói lengyel nyelvjárás a litván nyelv és nyelvjárásai állandó és közvetlen hatását érezve jelentősen megváltozott, és számottevően kitágította a lengyel nyelvi rendszer határait.

Э. ГРИНАВЕЦКЕНЕ

LITVÁN EREDETŰ SZÓKÉSZLET AUKŠTADVARIS KÖRNYÉKÉNEK LENGYEL NYELVJÁRÁSÁBAN (Trakai járás)

Összefoglalás

Az 1972. évi nyelvjárástani expedíció során az Aukštadvaris (Trakai járás) lengyel nyelvjárásában litván eredetű szavak bizonyos mennyiségét (mintegy 120 lexémát) jegyeztünk fel. Ezek a jövevényszavak szorosan kapcsolódnak a falu társadalmi-kulturális életéhez, a jelenhez és a múlthoz egyaránt. Főként a mindennapi életben használt különféle terminusok tartoznak közéjük, például: apilinka „a községi tanács székhelye”, branktūk „a nyüstök felkötésére szolgáló pálcika”, būmbul „kalász, fejecske”, jākny „máj”, jinkszczy „angolna, pattanás”, pūsła „húgyhólyag”, raudonik „rezgő nyárfa”, skaptik „kis véső”, žilwica „fűzfa, szomorúfűz” stb.

A litván eredetű szavak többsége megőrizte a litván nyelvre jellemző hangsúlyozást (: jinkszczy, raudonik, skaptik), némelyikük pedig a helyi litván nyelvjárásra jellemző hangalakot (: liszcza, vö. lit. nyj. [š́iai, irodalmi nyelvi lėšiai „lencse”). Az újabb litván jövevényszavak a lengyel nyelvjárásban még nem alkalmazkodtak, nem vetették le a lengyel nyelvtől idegen végződéseket, és ugyanabban az alakban használatosak, mint a litván nyelvben (: rienkietākas „ötös”, pardawiejas „eladó”). Mindez arra utal, hogy a vizsgált területen a litván és a lengyel nyelvjárásra régóta intenzív nyelvi kapcsolatok jellemzők, és napjainkban az érintkezés során a lengyel nyelvjárás inkább „átvevő”, mint „adó” fél.

Minden jövevényszóhoz megadják a litván megfelelőket, továbbá egyes lexémákhoz új etimológiákat javasolnak.

10. Užs. Nr. 1026