IŠ LIETUVIŲ KALBOTYROS ISTORIJOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XX (1980)

K. PAKALKA

A K. ŠIRVYDAS SZÓTÁRA ELSŐ KIADÁSÁNAK CÍMÉRŐL

A Vilniusi Egyetem fennállásának 400. évfordulóját ünnepelve, amely egybeesik a régi litván írásbeliség jeles alkotója és az első nyelvész, Konstantinas Širvydas (1579—1631) születésének 400. évfordulójával, még inkább növekszik az érdeklődés az egyetem korai időszakának története, első professzorainak munkássága, élete és tevékenysége iránt. A különféle háborúk és Vilnius gyakori tűzvészei négy évszázad alatt számos kulturális értéket és könyvet pusztítottak el. Širvydas művei közül nem maradtak fenn korunkra az általa összeállított litván nyelvtan („Clauis linguae Lituanicae”), a lengyel—latin—litván szótár második kiadásából (1631) egyetlen példány sem maradt fenn, az első kiadásból pedig mindössze egyetlen, eleje és vége nélküli példány maradt meg.

Nincsenek pontos adataink arról, mikor kezdte Širvydas a szótár és a nyelvtan összeállítását, kikkel érintkezett leginkább, kik folytatták munkáját, illetve mi volt a szótár első és második kiadásának címe. Azt sem tudni, hol temették el Širvydast; életrajzának részletesebb adatai is hiányoznak.

Širvydas származásáról csupán annyit tudunk, hogy kétségtelenül a nemesi Širvydas családból származott, amelynek a XVI. században Dabužiai és Grėžionys közelében, Anykščiai mellett voltak udvarházai¹. Širvydas keleti származását írásainak nyelvi sajátosságai is alátámasztják.

Itt szeretnénk kifejteni véleményünket arról, mi lehetett Širvydas szótára első kiadásának címe, és felhívni a figyelmet a napjainkban ismétlődő pontatlanságokra a szótár nyelveinek sorrendjével, a kiadások jellegével és hasonló kérdésekkel kapcsolatban.

Širvydas szótára első kiadásainak címlapjára és címére részben következtetni lehet e szerző első három bibliográfusa, P. Alegambe, N. Sotwel és S. Rostovskis adataiból, valamint a XVI—XVII. századi lengyel szótárak címsoraiból.

Az első bibliográfusok Širvydas szótárát „Dictionarium” néven említették, és megadták a benne szereplő három nyelvet: P. Alegambe — Dictionarium Latino—Polono—Lithuanicum², N. Sotwel és S. Rostovskis — Dictionarium Polono—Latino—Lituanicum³. Mindhárom fennmaradt kiadás (a harmadik—ötödik) címlapján a „Dictionarium trium linguarum” felirat szerepel, vagyis nem sorolják fel a nyelveket, hanem az általános megnevezést használják: háromnyelvű szótár.

Az említett bibliográfusok nem Širvydas szótárának címét adják meg, hanem a szótár nyelveit sorolják fel: N. Sotwel és S. Rostovskis szerint a szótár lengyel—latin—

¹ Jablonskis K. Steponas Jaugėlis—Telega. — Kn.: Lietuvių kultūra ir jos veikėjai, V., 1973, p. 215.

² Alegambe P. Bibliotheca scriptorum Societatis Jesu. Antverpiae, 1643, p. 84.

³ Sotvellus N. Bibliotheca scriptorum Societatis Jesu. Romae, 1676, p. 157; Rostowski S. Lituanicarum Societatis Jesu historiarum provincialium. Pars prima. Vilnae, 1768, p. 457.

4. 599

97

a litván nyelvek, P. Alegambe bibliográfiájában pedig a latin nyelv került az első helyre. Meglehet, P. Alegambe szándékosan cserélte fel a nyelvek sorrendjét a szótár címében: hogy a tudományban akkoriban uralkodó latin nyelvnek kivételes helyet biztosítson, szándékosan említette először. Mivel nem látta az eredeti példányt, P. Alegambe természetesen egyszerűen tévedhetett is.

A korai bibliográfusok Širvydas következő műveit említik: „Puncta [Concionum]...“, „Dictionarium...“, „Clauis linguae Lituanicae“.

Ez a tény arra enged következtetni, hogy Širvydas három különálló művet is készített: a latinul „Puncta Concionum...“ címen említett prédikációkat, a „Dictionarium...“ című szótárt és a „Clauis linguae Lituanicae“ című grammatikát.

Mivel a grammatika nem maradt fenn, a szótár első kiadásának példányából pedig hiányzik az eleje és a vége, mindmáig nem tudjuk, hogyan nevezte Širvydas a saját szótárát. J. Balčikonis úgy vélte, hogy Širvydas első szótárkiadását „Clauis linguae Lituanicae“ címmel adhatták ki, grammatika pedig egyáltalán nem is létezett. Bizonyítékul J. Balčikonis egy, a XVIII. század elején a svájci Bázelben kiadott szótár címére hivatkozott: „Clauis linguae Latinae Basileae, 1716“.

Mindazonáltal az említett véleménynek nincs szilárd alapja.

Először is. Ha Širvydas háromnyelvű szótárának első kiadása a „Clauis linguae Lituanicae“ címet viselte volna, akkor a korai bibliográfusok a „Clauis...“ és a „Dictionarium...“ címet egyetlen bibliográfiai tételnek tekintették volna. Hiszen Širvydas szótárának valamennyi kiadásában azonos volt a nyelvek sorrendje: lengyel—latin—litván.

Másodszor. Širvydas előtt nem volt hagyománya annak, hogy a szótárt „Clauis...“ néven nevezzék. A XV—XVII. század lengyel lexikográfusai egyetlen szótárukat sem nevezték így. Ezzel szemben a lengyel és más népek szótárainak legnépszerűbb címe a „Dictionarium“⁵ volt.

Širvydasra nagy hatást gyakoroltak a lengyel lexikográfusok, Mikalojus Folkmaro—Baltazaro Fontano és Grzegorz Knapski szótárai. Amint azt már megállapítottuk, Folkmaro—Fontano „Dictionarium quatuor linguarum...“ (1613) című művének „Polonicolatina“ része alapján Širvydas elkészítette háromnyelvű lengyel—latin—litván szótárának első kiadását.

Širvydas M. Folkmarótól és B. Fontanótól nemcsak a lengyel és latin szóanyagot vette át, hanem valószínűleg a „Dictionarium“ címet is. A későbbi kiadók nem változtatták meg a szótár egyes kiadásainak címét, hanem megtartották az elsőét. Bár a második—harmadik kiadás szóanyagát G. Knapski „Thesaurus polonolatino-graecus“ című szótárából merítették, a cím változatlanul „Dictionarium“ maradt. A „Thesaurus“ cím nem is illett volna Širvydas szótárához, mivel az utóbbi jóval kisebb terjedelmű volt (Širvydas és munkájának folytatói G. Knapski szótárának számos szavát nem vették fel).

⁴ Balčikonis J. Válogatott írások. V., 1978, 1. köt., 279. o.

⁵ Murmelius J. Dictionarium variarum rerum tam adultis utilissimus, germanica atque polonica interpretatione adjecto etiam vocabularum et capitulorum indice. Cracoviae, 1526, 1528, 1533, 1540, 1541. A XVII. században ezt a szótárt többször is kiadták megváltoztatott címmel — Dictionarium trium linguarum. Cracoviae, 1615, 1625, 1626, 1628. Mymerus F. Dictionarium trium linguarum, latinae, teutonicae et polonicae potiora vocabula continens. Regimonti, 1529. Volckmar N. Dictionarium trilingue ad discendam linguam latinam polonicam et germanicam accomodatu(m). Gedani 1596; Dictionarium quatuor linguarum, latine, germanice et polonice, per Nicolaum Volckmarum... Gedani, 1613.

98

A lengyel lexikográfusok csak egyetlen szótárt neveztek „Lexiconu”⁶-nak. Ezért Širvydas aligha nevezhette szótára első kiadását „lexicon”-nak.

Természetesen, amíg nem állnak rendelkezésünkre újabb és még pontosabb adatok Širvydas grammatikájáról, és nem kerülnek elő szótára első két kiadásának példányai, addig e munkák történetéről szólva sok esetben csupán feltevésekre kell hagyatkoznunk.

Napjainkra Širvydas szótára bibliográfiai ritkasággá vált. Csak az utolsó (ötödik) kiadásból maradt fenn valamivel több példány. Ezért a Širvydas szótáráról írók, olykor anélkül, hogy ismernék a legújabb kutatásokat, gyakran összekeverik a szótár nyelveinek sorrendjét: latin—lengyel—litván⁷, litván—lengyel—latin⁸ vagy lengyel—litván—latin⁹ nyelvű szótárnak tekintik.

Így a nyelvek sorrendjének felcserélésével eltorzul a szótár jellege, és félrevezetik az olvasókat.

Amíg Širvydas szótára első kiadásának dátumát (1972-ig) 1629-re tették, azt állítottuk, hogy e kiadás lengyel és latin részének forrása M. Folkmar „Dictionarium quadrilingue” című művének negyedik kiadásában (1623—1624) szereplő „Polonicolatina” rész¹⁰. Ez a rész M. Folkmar—B. Fontano szótárának mind a négy kiadásában azonos: I — 1596, II — 1605, III — 1613, IV — 1623—1624.

Most, hogy a vízjelek alapján tisztázták Širvydas első kiadása korábbi és pontosabb nyomtatási dátumát (1620 körül)¹¹, kissé másként kell tekintenünk az említett kiadás lengyel és latin részének forrására. Širvydas felhasználhatta M. Folkmar—Fontano szótárának a három korábbi kiadása közül valamelyiket (I — 1596, II — 1605, III — 1613). Feltehetően a harmadik (1613-as) kiadás lehetett számára a legkönnyebben hozzáférhető.

К. ПАКАЛКА

K. ŠIRVYDAS SZÓTÁRA ELSŐ KIADÁSÁNAK CÍMÉRŐL

Összefoglalás

K. Širvydas háromnyelvű lengyel–latin–litván szótárának első kiadásából (körülbelül 1620-ból) napjainkig csupán egyetlen hiányos (eleje és vége nélküli) példány maradt fenn. Ezért közvetlen utalások a szótár címére nem állnak rendelkezésre.

⁶ Mączyński J. Lexicon latino-polonicum ex optimis latinae-linguae scriptoribus concinnatum. Królewiec, 1564.

⁷ A Litván SZSZK története / Szerkesztőbizottság: Jablonskis K., Jurginis J., Žiugžda J. V., 1957, 1. köt., 298. o.; Jurginis J. Reneszánsz és humanizmus Litvániában. V., 1965, 261. o.; Jurginis J., Merkys V., Tautavičius A. Vilnius városának története a legrégibb időktől az októberi forradalomig. V., 1968, 136. o.; Historia nauki polskiej. Wrocław—Warszawa—Kraków, 1970, 2. köt., 65., 200. o.

⁸ Акстинас Б. Знакомьтесь: Литва. Вильнюс, 1977, с. 137.

⁹ Čepaitienė J., Dėjus T., Jankevičienė S. Lietuvių kalbos vadovėlis mokyklų dėstomąja rusų kalba IX klasei. V., 1969, p. 8—9.

¹⁰ Pakalka K. Dėl K. Širvydo „Dictionarium trium linguarum“ lenkiškosios—lotyniškosios dalies šaltinio. — Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1960, t. 1(8), p. 217—221.

¹¹ Pakalka K. Apie defektinį trikalbį K. Širvydo žodyną, Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, A serija, 1973, t. 4(45), p. 131—142; Balašaitis A., Pakalka K. Dar dėl K. Širvydo defektinio žodyno leidimo datos. — Baltistica, 1976, t. 12(2), p. 171—175.

4*

99

A szótár címére vonatkozóan nincs adat. K. Širvydas első bibliográfusainak (F. Alegambe, N. Sotwel, S. Rostowski) feljegyzései, valamint a XVI–XVII. századi lengyel szótárak közkeletű címei alapján arra lehet következtetni, hogy K. Širvydas szótárának első kiadása a „Dictionarium trium linguarum” címet viselte.