MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985)

ZOFIJA BABICKIENĖ

A rendszeres származtatott jelentések bemutatása a litván és orosz értelmező szótárakban

1. Bevezető megjegyzések

A szemantikai folyamatok kutatásának hagyományai vezettek a rendszeres poliszémia problémáinak megjelenéséhez. A származtatott jelentések kialakulásának általános törvényszerűségei a többjelentésű szó elemzésének egyik legfontosabb kérdését jelentik. A lexikológia elméletében és gyakorlatában mindmáig viszonylag kevéssé vizsgálták azokat a többjelentésű szavakat, amelyekre rendszeres származtatott jelentések jellemzők. A lexikográfiai gyakorlatban nincsenek olyan kritériumok és elvek, amelyek alapján ezeket a jelentéseket kiválasztanák az értelmező szótárak számára. Ezért a lexikográfia egyik legnehezebb problémája a többjelentésű szó szemantikai struktúrájának felállítása, a jelentések és árnyalataik meghatározása. Ez a cikk a többjelentésű főnevek rendszeres származtatott jelentéseinek bemutatását vizsgálja a litván és orosz értelmező szótárakban.

Öt litván (LKŽ — 528, DŽ — 330)¹ és orosz (DAŽ — 577, MAŽ — 524, RKŽ — 478) értelmező szótárból összesen 2437 többjelentésű főnevet gyűjtöttek ki; ezeket lexikai-szemantikai csoportokba sorolták, amelyeket pedig nagyobb osztályozási egységekbe, típusokba rendeztek ². A kutatás adatait a cikk végén található táblázat mutatja be. A cellák felső részében a vizsgált lexikai-szemantikai szócsoport százalékos aránya szerepel, a cella alsó része pedig azoknak a szavaknak az arányát (%) mutatja, amelyek szócikkeiben rögzítették a rendszeres származtatott jelentéseket, azok árnyalatait és használati példáit. A kutatás a rendszeres poliszémia típusainak produktivitását mutatja a litván és orosz értelmező szótárakban. A felső és alsó cellában szereplő számokat összehasonlítva a következő törvényszerűségeket állapíthatjuk meg: a) a rendszeres származtatott jelentések a lexikai-szemantikai csoport minden többjelentésű szavára jellemzők (a cella felső és alsó részében szereplő számok megegyeznek); b) a vizsgált szavak közül nem mindegyiknél jelölik a származtatott jelentéseket mindkét nyelv értelmező szótáraiban (a cella alsó részében szereplő százalékok kisebbek a felsőknél);

¹A rövidítéseket lásd a cikk végén.

²A többjelentésű szó szemantikai struktúrája annyira összetett, hogy nem sikerült minden lexikai-szemantikai szócsoportot típusokba sorolni.

223

c) a litván és orosz értelmező szótárak egyáltalán nem jelölik a rendszeres származtatott jelentéseket egy külön lexikai-szemantikai szócsoport főneveinek szócikkeiben (a cella alsó részének értéke nulla).

A legtöbb esetben a lexikai-szemantikai szócsoport alsó értékének kisebb volta azt mutatja, hogy ezekben az értelmező szótárakban a rendszeres származtatott jelentéseket nem egységesen rögzítik. Mi határozza meg a többjelentésű szavak származtatott jelentéseinek ilyen bemutatását a lexikográfiai gyakorlatban?

2. A különféle típusú értelmező szótárakban a szabályos származtatott jelentések jelölését meghatározó tényezők

A szemantikailag homogén, többjelentésű szavak különféle típusú értelmező szótárakban való bemutatása nyelvi (a lexikai-szemantikai szócsoport produktivitása, a szavak és jelentéseik aktualitása, használati gyakorisága stb.) és nyelven kívüli (a szótár típusa) tényezőktől függ.

A rendszeres származtatott jelentések magyarázó szótárakban való feltüntetését a lexikai-szemantikai szócsaládok produktivitása határozza meg. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a legnagyobb típusokat [„egész“—„az egész része“, „a cselekvés tárgya (anyag, amelyből valami készül)“—„a cselekvés eredménye“, „űrtartalom, kapacitás“—„annak tartalma“] a nagy és közepes terjedelmű magyarázó szótárak részletesebben mutatják be, a kis terjedelmű szótárak pedig jóval ritkábban. A kevésbé produktív lexikai-szemantikai csoportok („ömlesztett anyagok mértéke“—„az anyag mérésére szolgáló edény“, „ábrázolási eszköz, anyag“—„műalkotás“) és a rendszeres származtatott jelentések aránya viszont valamennyi típusú magyarázó szótárban egyaránt csekély. Egyes szavak rendszeres származtatott jelentései nem irodalmi nyelvhasználatban fordulnak elő (például a „madár“—„az adott madár húsa mint élelmiszer“—„az abból készült étel“ lexikai-szemantikai csoportban: tyúk, liba), míg az irodalmi nyelvben a képzővel alkotott származékok terjedtek el (csirkehús, libahús). Emiatt egyes cellák statisztikai eredményei jelentéktelennek bizonyultak. A közepes és kis terjedelmű magyarázó szótárakat általában a szavak kiválasztásának általános elvei alapján állítják össze. Például a DZ nem rögzíti a következő főneveket: bimbiras, čibuliokas, laišis, panelė, patisonas, pepinas, az RKZ pedig nem tartalmazza az ilyen ritkán használt ³ szavakat: некан, тернослив, патиссон, мангостан, тамаринд. A szavak gyakorisága nem mindig a legfontosabb szempont a MAŽ-ba és az RKZ-be való felvételükkor, mivel ezekben a szótárakban meglehetősen ritkán használt szavak is szerepelnek, például: тмин, чечевица, маслина, каштан, кабачок, абрикос stb. Ilyen esetekben figyelembe kell venni a szavak és jelentéseik meghonosodottságát, aktualitását. A mai használatban már nem aktuális jelentések és árnyalatok nem kerülnek be a kis terjedelmű szótárba. Például a bėralas szó «széllel ki nem tisztított rozsból készült kenyér» jelentésfészke nem szerepel a DZ-ben. Valójában az életmód és a körülmények megváltozásával ilyen kenyeret már nem sütnek. Magának a valóságelemnek az eltűnésével már nincs

³ Частотный словарь русского языка.— М., 1977.

224

szükség arra, hogy nyelvi kifejezését is rögzítsük. A szó aktualitása és használati gyakorisága nem mindig határozza meg a szabályos származtatott jelentés fontosságát. Az orosz nyelvben a медведь szó (használati gyakorisága meglehetősen nagy — 40) MAŽ-beli szócikkében „a medve bundája“ nemcsak aktualitását vesztett jelentésként szerepel, hanem stilisztikailag konnotáltként is. (A medvebőr az orosz háztartásokban valójában meglehetősen ritkán használatos, ezért az ezzel a szóval kifejezett jelentés sem elterjedt, hanem stilisztikailag konnotált.) Az elavult származtatott jelentéseket és árnyalataikat a litván és orosz értelmező szótárakban a psn., устар. minősítéssel jelölik. Például a мускус és a пенка szócikkében a MAŽ „az ezekből az anyagokból készült termékek“ jelentést a устар. minősítéssel közli. Feltehető, hogy ezeket a minősítéseket azért adták hozzá, mert ezek a szavak ritkán használatosak. Előfordulhat, hogy a psn. minősítés használata nem egészen pontos; például az LKŽ a grafas szót psn. minősítéssel közli, a DŽ viszont ezt a minősítést már teljesen indokoltan nem használja, mivel a grafas szó a litván nyelvben mintha nem lenne elavult, hanem a történelmi szavak kategóriájába tartozik.

A „terület“—„az ott élő vagy tartózkodó emberek“ lexikai-szemantikai szócsoport alsó eredménye (0,9%, 0,7%) jóval kisebb a felsőnél (2,4%, 2,9%), mivel olyan szavakat vizsgáltak, amelyek a mai nyelvben elvesztették jelentőségüket (pl. seniūnija). Az „intézmény“—„annak épülete, helyiségei“—„az ott dolgozó emberek“ lexikai-szemantikai szócsoportra hármas szerkezet jellemző. A vizsgált szavak közül azonban nem mindegyiknek van három összetevője. (Valószínűleg ezért is jóval kisebb az alsó számítási eredmény a felsőnél.) Egyes szavak szabályos származtatott jelentései széles körben használatosak az irodalmi nyelvben. Például a salė szó szócikkében jelentésárnyalatként szerepel a „az ilyen teremben összegyűlt közönség, nézők, hallgatók“. A szépirodalomban valóban sok ilyen megfogalmazás található, például: A terem továbbra is zsongott, de már nem olyan hangosan P 1976 12. A terem mint helyiség sajátossága, hogy emberekkel telik meg, akik rendszerint bizonyos feladatokat látnak el; ezért a DŽ új kiadásának előkészítésekor ajánlatos ezt a szabályos származtatott jelentést a kis típusú szótárba is felvenni.

Különösen gazdag a „épület, helyiség“—„az abban tartózkodó emberek“ lexikai-szemantikai szócsoport. Az emberek szeretik a lehető legrövidebb kifejezést, amely széles körben elterjedt a beszélt nyelvben, például: Egy idő múlva az egész kórterem azt állította, hogy akkoriban potyogtak a könnyeim. A csodálkozást kommentárok váltják fel. A kórterem életre kel. — Vigyék ki — mondta az orvos az ápolónőnek. A kórterem elhallgatott. A halált igazán nagyon nehéz felfogni Mač LN 113; Kétségkívül szükséges differenciálni a közönséget, ismerni az igényeit és műveltségét LM 1979 4; Milyen lehetősége van a művésznek megismerni a közönséget, amikor vidéki kiszállásra készül? LM 1979 4; A közönség véleményét a nézők és hallgatók konferenciáin ismerjük meg LM 1978 32. A lexikográfiai gyakorlatban különösen fontos az egész szó és jelentései stilisztikai jellemzése. Abból a tételből kiindulva, hogy a többjelentésű szó átvitt jelentései három rétegben alakulnak ki (felső, középső és

15 Užsak. Nr. 1007

225

alsóban ⁴, a szabályos poliszémia a szó szemantikai szerkezetének az alsó réteg irányába történő kibontakozását mutatja; ezért a szabályos származtatott jelentések és árnyalataik többsége stilisztikailag semleges. A metonímiával keletkezett származtatott jelentések rendszerint közvetlenül tükrözik a valóságot, átvitt jellegük pedig eredetükből fakad. Emellett a metonimikusan létrejövő többjelentésű szójelentések olyan valóságjelenségeket neveznek meg, amelyekre nem jellemző a beszélő szubjektív értékelése, ezért az így keletkező jelentések többnyire stilisztikailag semlegesek.

A stilisztikai semlegesség általános tendenciája ellenére egyes lexikai-szemantikai csoportok litván és orosz főneveinek szabályos származtatott jelentései bizonyos stilisztikai konnotációval rendelkeznek, amelyet az alapvető nominális jelentések sajátosságai határoznak meg. A lexikográfusok számára különösen fontos, hogy a szavak stilisztikai jelölése az értelmező szótárakban megfeleljen a nyelvi rendszer egészében fennálló valós helyzetnek ⁵. Stilisztikailag konnotáltak az „hangszer“—„az azon játszó ember“ lexikai-szemantikai csoportot alkotó orosz főnevek származtatott jelentései (például: флейта, скрипка, фагот, кларнет). A származtatott jelentések különösen produktívan alakulnak ki a szakmai beszélt nyelvben. Az „állat“—„az állat prémje“ lexikai-szemantikai szócsoport alsó statisztikai eredménye az LKŽ-ben és a DŽ-ben jóval kisebb a felsőnél. Ennek egyik oka az -ena képzős származékok széles körű használata az irodalmi nyelvben a vadállatok prémjének megnevezésére (br iedena, kiaurena, lapena, vilkena). A szabályos származtatott jelentés olyan szavakra jellemző, mint az audinė, nutrija, amelyeknek nincsenek képzős származékaik. A nem irodalmi nyelvhasználatban a következő litván főneveket is használják az állat prémjének jelentésében: lapė, šuo stb.

Nagyon fontos figyelembe venni a stilisztikai konnotációt, amikor szavakat és jelentéseiket választjuk ki az értelmező szótárakba. Az „az emberi test része“—„az azt fedő ruhadarab“ lexikai-szemantikai szócsoportba tartozó kinka főnév rendszerint csak a beszélt nyelvben használatos, ezért a DŽ csak az elterjedtebb „láb; lábszár; comb; térdhajlat“ jelentését rögzíti. Részben emiatt e csoport alsó statisztikai eredménye a DŽ-ben valamivel kisebb (3,2%), mint az LKŽ-ben (3,8%).

A szabályos származtatott jelentések bemutatása az értelmező szótár típusától függ. A lexikográfiai gyakorlatban az értelmező szótáraknak három típusa van:

⁴ Az átvitt jelentések felső rétege az egyéni költői nyelv rétegeit foglalja magában. Ezt a réteget az író nyelvét feldolgozó szótár összeállításakor veszik figyelembe, amelyben a szemléletesség az egyik legfontosabb elem. Az átvitt jelentések kibontakozásának alsó rétegében ez az elem rendszerint eltűnik, az így létrejövő jelentések pedig mind az általános irodalmi nyelvi, mind az irodalmi nyelvi szótár tárgyát képezik. — Л е н д ь е л Л. «Переносное значение или «образное употребление слова»? — В кн.: Лексикография и лексикология. М., 1972, с. 58—59.

⁵ Egyes orosz nyelvészek különösen nagy figyelmet fordítanak az ilyen jellegű problémákra. Arra törekednek, hogy ne csak egy-egy értelmező szótáron belül, hanem a különféle típusú értelmező szótárakban is stilisztikai egységesítést valósítsanak meg. Lásd: С к л я р е в с к а я Г. Н. Заметки о лексикографической стилистике.—В кн.: Современность и словари. Л., 1978, с. 101—111.

226

a nagy (LKŽ, DAŽ), a közepes (MAŽ) és a kis (DŽ, RKŽ), amelyek nemcsak terjedelmükben, hanem céljaikban is különböznek, és ezektől függ a szótári anyag kiválasztása, a szóhomonimák szerkezete, valamint jelentéseik teljes leírása is⁶. A nagy terjedelmű értelmező szótár típusa átfoghatja a nyelv teljes lexikai-szemantikai rendszerét, és a lehető legrészletesebben mutathatja be a szabályos származtatott jelentéseket. Az LKŽ (tezaurusz) sokkal nagyobb lehetőséget kínál a szabályos poliszémiával jellemezhető szavak leírására, mint a DŽ, annál is inkább, mivel ez a szótár a szókincset eredet, használat, norma és más szempontok szerint is bemutatja. Az LKŽ abban különbözik a nagy típusú értelmező szótárak többi részétől (például a lengyeltől és az orosztól), hogy fő forrása a litván nyelvjárások, vagyis az élő népnyelv. A nyelvi tények gazdag, változatos nyelvjárási anyagának leírása rendkívül értékes az irodalmi nyelvi norma kialakulásának és fejlődésének feltárásához.

L. Kovtun nyelvész szavaival: „A szó jelentésének elemzése a beszélt nyelvben éppen a nyelvi norma ingadozásának, elavulásának és megújulásának olyan forrásait és okait tárja fel, amelyek még a jelentést az irodalmi nyelv szövegeiben formáló szókapcsolatok aprólékos vizsgálatával sem lennének feltárhatók”⁷. Az LKŽ nyelvjárási szókincse nemcsak a nyelvi norma fejlődése szempontjából különösen fontos, hanem a többjelentésű szavak szemantikai szerkezetének elemzésében is. Hiszen valójában éppen az olyan szótárak, mint az LKŽ, mutathatják meg, milyen nagy lehetőségek rejlenek a szó szemantikai szerkezetének fejlődésében az irodalmi nyelvi norma határain túl. Ezt bizonyítja az is, hogy az LKŽ-ben számos lexikai-szemantikai csoport főneveinek sok szabályos származtatott jelentése található.

A DŽ összeállításának alapjául szolgáló, a szavak és jelentéseik kiválasztására vonatkozó elvek korlátozzák a lehetőséget arra, hogy minél több származtatott főnévi jelentést tüntessenek fel. A DŽ egyik legfontosabb feladata a szókincs normatív szabályozása. Ezért egyes szabályos származtatott jelentéseket, jelentésárnyalatokat és használati példákat, például: linas „lenvászon”, medus „mézből készült bódító ital; mézsör”, pusnaktis „az adott napszakban fogyasztott étel, ennivaló”; rūgtis „annak a gyomnövénynek a szára, szemtermése” – nem rögzít a DŽ. Az LKŽ-ben vizsgált, szabályos származtatott jelentésekkel rendelkező szavak többsége (például: brandė, griežtinė, kibišas, kotiniai, ropučiai stb.) egyáltalán nem szerepel a DŽ-ben.

Az orosz nyelv többjelentésű főneveinek szabályos jelentéseit a DAŽ és a MAŽ mutatja be a legrészletesebben. Ezt az alsó táblázat lexikai-szemantikai csoportokra vonatkozó statisztikai eredményei is jelzik. Például az „növény” — „annak a növénynek a termése” lexikai-szemantikai csoport szavainak többsége: морель, мирика, пинанга, цитрон, мангостан stb. egyáltalán nem szerepel a kis típusú szótárban.

⁶ Евгеньева А. П. Определения в толковых словарях.— В кн.: Проблема толкования слов в филологических словарях (Материалы совещания 31 окт.—3 нояб., 1961 г.). Рига, 1963, с. 8.

⁷ Kovtun L. S. A szójelentés jellemzésének sajátosságai különböző típusú szótárakban.— In: Előadások tézisei az „A mai orosz irodalmi nyelv szótára” (1948—1956) munkálatainak eredményeiről és a mai orosz irodalmi nyelv szótárainak további munkálatairól szóló értekezleten. L., 1966, 12. o.

227

A főnevek szabályos származtatott jelentéseinek litván és orosz értelmező szótárakban történő megjelölését meghatározó nyelvi és nyelven kívüli tényezők meglehetősen szorosan összefüggenek, és a lexikai-szemantikai szó csoportok vizsgálatakor gyakran nehéz megállapítani, melyikük a legfontosabb.

3. A többjelentésű szavak leírásának alapelvei

Bármely nyelv értelmező szótárának összeállításakor két ellentétes tendencia figyelhető meg: az egyik a szemantikailag egynemű, a szabályos poliszémia tipológiáját alkotó többjelentésű szavak egységes leírási módjainak keresése ⁸, a másik pedig olyan egyedi, sajátos kritériumok keresése, amelyek a többjelentésű szavak leírásakor a lehető legpontosabban igazodnak nemcsak a szó, hanem az értelmező szótár típusának sajátosságaihoz is.

A többjelentésű szavak szabályos jelentéseinek bemutatásakor az értelmező szótárak általában egy bizonyos szemantikai modellhez igazodnak. Ez a tendencia különösen nyilvánvaló a nagy és a közepes típusú értelmező szótárakban. Azonban nem minden szótár követi egyformán. Láttuk, hogy a szótár olykor csak egy lexikai-szemantikai csoport valamelyik részét rögzíti. Például az „növény” — „annak a növénynek a termése” lexikai-szemantikai szó csoportban a фундук, гвоздика szócikkeiben a MAŽ és az RKŽ csak „annak a növénynek a termése” jelentést tünteti fel. Az RKŽ a кокос szócikkében is csak az „annak a növénynek a termése” jelentést adja meg, míg e csoport más példáinál (шелковица, можжевельник) csak a „növény” jelentést.

A nyelvben bizonyos művészeti ágak elnevezései többnyire egyes műalkotások alapján alakulnak ki (vagy fordítva), ahogy növekszik társadalmi jelentőségük és értékük. Így jön létre a nyelvben a „művészeti ág” ⇔ „az adott művészeti ág egyedi alkotása vagy alkotásainak összessége” lexikai-szemantikai csoport. A többjelentésű szavak szócikkének összeállításakor az értelmező szótárakban nagyon fontos, hogy felöleljék „azokat az alapvető valóságos tárgyakra vagy jelenségekre vonatkozó fogalmakat, amelyeket az adott szó jelöl” ⁹. A példák mutatják, hogy a plakatas, vitražas, mozaika, keramika szavakat képzőművészeti és festészeti műfajok megnevezésére is használják: Így született meg a képzőművészet új műfaja — a művészi plakát (LM 1979 48); A monumentális festészet műfajait — az üvegfestést, a mozaikot és a falfestést — szinte egyáltalán nem fejlesztették (LDI 125); A kerámia, akárcsak a népművészet más ágai, jellegzetes néprajzi vonásokkal rendelkezik (LDI 92). E lexikai-szemantikai csoport más szavaira is jellemző mindkét jelentés, például: grafika, peizažas, skulptūra, tapyba stb. A lexikográfusok különös figyelmet tu-

⁸ Бабицкене З. И. Типы регулярной полисемии у имен существительных в русском и литовском языках.— В кн.: Диахрония и типология языков: Лингвистические исследования. М., 1980, с. 22—33.

⁹ Сороколетов Ф. П. Смысловая характеристика терминов в толковых словарях.— Лексикографический сборник, 1962, вып. 5, с. 126.

228

különbséget kellene tenni az ilyen nemrég kialakult jelentések között, és hozzá kellene igazítani őket az ilyen típusú szavak litván és orosz szótárakban való közlésének módjához.¹⁰

A rendszeres származékos jelentések kialakulását és jelölését a magyarázó szótárakban, a többjelentésű szavak szócikkeiben részben az adott tárgy vagy anyag társadalmi rendeltetése és jelentősége is meghatározza. Az „űrtartalom, kapacitás”—„a benne elférő anyagmennyiség” lexikai-szemantikai csoport kölcsönszava, a reja rendszerint olyan helyiséget jelöl, amelyben a gabonát szárították. Az ezzel a szóval jelölt objektumnak szűk, speciális rendeltetése van. Ezért a reja szó az alapjelentése mellett „az ilyen csűrben elférő gabonamennyiség” jelölésére is használatos: Tris rejas iškūlėm Vkš. Valójában az egyfajta, bizonyos helyiségben található tárgyak felvehetik a helyiség nevét, de ha a helyiségben különféle tárgyakat tartanak, általában nem lehet őket a helyiség nevén nevezni (vö. rūsys 1. és 2. jelentése az LKŽ-ben).

Bár az „űrtartalom, kapacitás”—„a benne elférő anyagmennyiség” lexikai-szemantikai szócsoportra vonatkozó alsó statisztikai eredmény feleakkora, mint a felsőé, vagyis „a különféle edényekben elférő anyagmennyiségé”, az LKŽ meglehetősen széles körben rögzíti, például a kubilas, kibiras, katilas, kaušas, gertuvė szavakat stb. Néhány szó viszont, amely ugyanazt az objektumot jelöli, de a nyelvjárásokban eltérő grammatikai és morfológiai sajátosságokkal bír, például: krepšys, krepšė, krežis, krežulys, pintė, pintinė és mások, szócikkeiben nem szerepel „a bennük elférő mennyiség” jelentés.

A rendelkezésre álló példaanyag részben meghatározza a többjelentésű szó szócikkének felépítését, valamint a származékos jelentések és árnyalataik jelölését. Sok szemantikailag közös vonású szó — például a fent említett, űrtartalmat kifejező főnevek, amelyekből a mindennapi szókincsben igen sok van — alkalmas arra, hogy az ilyen edényekben elférő mennyiséget jelölje, ám a példaanyag hiánya miatt mégsem került be a szótárba.

A tárgy vagy objektum társadalmi jelentősége különösen jól megmutatkozik az orosz főnevek „hal”—„belőle készült étel; konzerv” lexikai-szemantikai csoportjának vizsgálatakor. A шпрот, краб, сардина, килька szavak szemantikai szócikkeiben a DAŽ feltünteti második jelentésüket: „az adott halból készült konzerv”; más elterjedt halfajta-nevek, például a треска, тунец, ставрида, скумбрия esetében azonban egyetlen lexikográfiai forrás sem rögzíti a „konzerv” jelentést. A szótárak eltérő gyakorlata nyilvánvalóan magából az objektív valóságból fakad. Hiszen a шпрот, шпроты leginkább konzervként ismert, míg a треска, ставрида és más halakat élelmiszerként rendszerint sokféle formában árusítják. Egyes halak — például a лосось, семга — pedig meglehetősen ritkák, sőt veszélyeztetettek, ezért a MAŽ sem rögzíti „az adott halból készült konzerv” jelentést.

A többjelentésű szavak rendszeres származékos jelentéseinek magyarázó szótárakban való jelölése a leírt szavak eredetétől és társadalmi jellegétől is függ. A litván szókincs vizsgálata során megfigyelték, hogy a rendsze-

¹⁰ Сергеев В. Н. Семантически близкие термины изобразительного искусства в современных толковых словарях русского языка.—В кн.: Современная русская лексикография.—Л., 1975, с. 137—144.

229

szeres jelentések éppen inkább azokra a szavakra jellemzők, amelyek a litván nyelvjárásokban széles körben használatosak (vö. a balžienas szó szócikkét az LKŽ-ben, valamint a nailonas, katčiukas szavakat, amelyek terminológiai jellegűek, és a litván nyelvben viszonylag új keletűek).

A többjelentésű szavak szemantikai terjedelmének szélessége és az általuk jelölt valóságok jelentősége új kérdéseket vet fel a lexikográfiai gyakorlatban. Valóban sokkal egyszerűbb a normatív szótárban szűkebb szemantikai terjedelmű szavakat leírni. A klasė szó szemantikai szócikkében a DŽ nem rögzíti a „tanulócsoport” jelentést a „helyiség, ahol egy tanulócsoport tanul” jelentés mellett, mivel ennek a többjelentésű szónak meglehetősen összetett a szemantikai szerkezete. Sokkal egyszerűbb, szűkebb szemantikai terjedelműek az ilyen típusú szavak — mivel egy adott helyiséget és annak tartalmát jelölik —, például a namas, salė, salonas és mások. Itt merül fel a kérdés: a szó terjedelmének szélessége, az általa jelölt valóságok jelentősége és a szótár korlátai. Ellentmondás feszül az összetett szemantikai szerkezet és annak reális lehetőségei között, hogy a szótár azt megfelelően leírja.

A többjelentésű főnevek rendszeres jelentéseinek egységes bemutatása valószínűleg nemcsak a magyarázó szótárak mindhárom típusában, hanem külön-külön mindegyikben is lehetetlen. Ennek oka maguknak a szemantikai jelenségeknek a szabályossága. A szemantika általános és egyedi vonásokból áll. A magyarázó szótárnak mindezt figyelembe kell vennie. A szavak lexikai és szintaktikai kombinálhatóságának kutatója, az orosz nyelv neologizmusszótárainak szerkesztője, N. Kotelova így fogalmaz: „ha a szavak szemantikai derivációja hasonló, denotátumaik hasonlóak, ugyanazzal a grammatikai jelentéssel rendelkeznek, és egy szemantikai csoporthoz tartoznak, akkor ezek a sajátosságok képezik az egységes lexikográfiai leírás alapját; a szavak egyedi szemantikai különbségei azonban nem hagyhatók figyelmen kívül. A hasonló szavak eltérő leírása nem mindig tekinthető lexikográfiai következetlenségnek” ¹¹. A lexikográfiai munkában ugyanis különösen fontos, hogy ne csak az egyes szavak, hanem jelentéseik kiválasztása is alkotó módon történjék. Például a „tudományos alapelveket ismertető tankönyv” jelentést bármely tudományág neve felveheti. Kivételt talán csak azok a tudományágak képeznek, amelyek tág, elvont fogalmakat jelölnek (például a matematika, amely több tudományterületet is magában foglal). Ilyenkor a kulturális-történeti szempontot is figyelembe kell venni (a tudomány fejlettségét, az általános oktatási rendszert, a tanterveket és a tankönyveket). Lehetséges, hogy az LKŽ és a DAŽ szerkesztői, amelyek a nem irodalmi és az irodalmi nyelv szókincsét egyaránt a legszélesebb körben ölelik fel, nem jártak el teljesen helyesen, amikor nem vették fel a tankönyv jelentést a biologija, psichologija, физиология, психиатрия, хирургия szavak szócikkeibe.

A rendszeres származékos jelentések magyarázó litván és orosz szótárakban való bemutatásának számos közös vonása van. Ezek azokban a tényezőkben nyilvánulnak meg, amelyek meghatározzák az ilyen jelentések jelölését a különféle típusú magyarázó szótárakban, valamint a többjelentésű szavak leírásának elveiben. Emellett a rendszeres poliszémia legtöbb típusa és lexikai-szemantikai csoportja mindkét nyelvre jellemző.

¹¹ Котелова Н. З. Значение слова и его сочетаемость.—Л., 1975, с. 156.

230

A litván és orosz nyelv poliszém főneveinek vizsgálata során megfigyelhetők voltak a két nyelv lexikai-szemantikai rendszerének sajátosságai. Az „állat”—„az állat prémje” lexikai-szemantikai csoport inkább az orosz főnevekre jellemző, míg a „térfogat, befogadóképesség”—„annak tartalma”, illetve a „napszak”—„az abban az időszakban fogyasztott étel” a litván nyelvre. A szabályos származtatott jelentések megvalósulása a két nyelvben nemcsak valamely lexikai-szemantikai szócsoport produktivitásában vagy produktivitásának hiányában különbözik, hanem a származtatott jelentések kifejezésének eszközeiben is („az állat prémje” a litvánban -ena képzős származékokkal fejeződik ki, az oroszban pedig olyan szavakkal, amelyekre szabályos származtatott jelentések jellemzők; az „élelmiszer — leves” megnevezésére a litvánban meglehetősen gyakran használnak képzős származékokat, például: bulvienė, kopūstienė, butrokienė; a „művészeti ág, műfaj”—„az adott művészeti ág, műfaj egyedi alkotása vagy alkotásainak összessége” lexikai-szemantikai csoportban a műfaj jelentését a litvánban egyes számú főnevek fejezik ki, az alkotás jelentését pedig mindkét számú főnevek hordozzák; az oroszban mind a „жанр”, mind az „alkotások összessége” egyes számú főnevekkel fejeződik ki stb.).

A vizsgált lexikai-szemantikai csoportokat nem kizárólag kontrasztív szempontból, hanem logikai és nyelvészeti kritériumok alapján is alakították ki, ezért nem állítható, hogy valamelyik nyelv szótárai pontosabban és következetesebben mutatják be a szabályos származtatott jelentéseket. Egyes lexikai-szemantikai csoportok szabályos származtatott jelentéseit részletesebben az orosz szótárak, másokét a litván lexikográfiai gyakorlat mutatja be.

4. Következtetések

1. A poliszém főnevek szabályos származtatott jelentéseinek jelölése a szóciikkek összeállításakor a magyarázó szótár típusától függ. Az ilyen jelentések és árnyalataik a legrészletesebben az LKŽ, a DAŽ és a MAŽ szótárban szerepelnek.

2. Az azonos lexikai-szemantikai csoportba tartozó, egynemű jelentések és jelentésárnyalatok lexikográfiai gyakorlatban tapasztalható eltérő rögzítése a következőktől függ: a) a lexikai-szemantikai szócsoport produktivitásától; b) a szó és jelentései aktualitásának fokától, használatuk elterjedtségétől és gyakoriságától, valamint a stilisztikai konnotációtól; c) a poliszém szó leírásának alapelveitől, amelyek nemcsak bizonyos szemantikai modellekre, hanem a szó jelentésének egyedi jellemzésére is irányulnak; č) a szóval jelölt tárgyak vagy jelenségek társadalmi rendeltetésétől, értékétől és gyakorlati jelentőségétől; d) a szótári cédulaanyagban található illusztrációs anyag hiányától, amely igazolná a szabályos származtatott jelentés nyelvbeli meglétét stb.

3. A poliszém főnevek szabályos származtatott jelentéseinek magyarázó szótárakban való pontosabb és következetesebb jelölését talán elősegítené, ha a szótár szerkesztése (amennyiben ez lehetséges) nem ábécérendben, hanem rendszer szerint, vagyis tematikus csoportokban történne.

231

A szabályos származtatott jelentések bemutatása a litván és orosz nyelv magyarázó szótáraiban

Típusok

Lexikai-szemantikai csoportok

Szótárak

LKŽ

DZ

DAŽ

MAŽ

RKŽ

„Teljesség”—„annak a teljességnek a része”

„növény”—„annak a növénynek a gyümölcse” (őszibarack, paradicsom, kömény, кокос, черника)

12,1 12,1

11,2 11,2

14,9 14,9

14,3 13,7

13,9 12,4

„növény”—„, annak a növénynek a virága, levelei, ágai” (lauras, липкас, кибис, сирень, эдельвейс)

10,1 9,2

10,2 8,8

6,2 5,5

6,5 6,3

5,8 5,4

„állat”—„az állat prémje” (baronas, лисица, соболь, собака)

0,9 0,5

1,2 0,7

3,4 3,4

3,8 3,6

4,3 3,2

„művészeti ág”—„, az adott művészeti ág egy-egy alkotása vagy azok összessége” (romanas, grafika, музыка, керамика)

3,3 3,3

4,4 4,4

2,7 1,7

3,1 1,5

3,4 1,3

„tudomány”—„, az adott tudományág diszciplínája”—„, tankönyv, amely az adott tudomány alapjait ismerteti” (gramatika, химия, психология)

3,5 0,2

4,6 0,2

2,2 2,2

2,5 0

2,8 0,2

„nép, nemzetiség”—„, az adott nemzetiség képviselője” (финн, француз)

— —

— —

2,1 2,1

— —

1,3 1,3

„tánc”—„, az adott tánc zenéje” (klumpakojis, suktinis, valsas, танго, кадриль)

1,5 0,4

1,7 1,7

5,2 5,2

4,8 4

2,8 1,9

„név”, cím, tudományos fokozat”—„az ezzel a névvel rendelkező személy…” (profesorius, pulkininkas, лорд, генерал)

3,5 2,6

4,1 4,1

4,8 4,8

5 5

5,1 4,5

„hang”—„ilyen hangú énekes” (tenoras, бас, контральто, сопрано)

0,9 0,9

1,2 1,0

1 1

1 1

1,1 1,1

„A cselekvés tárgya (anyag, amelyből valami készül)”—„, a cselekvés eredménye”

„anyag (szövetek, ötvözetek stb.)”—„, annak terméke (ruházat, edények)” (гор- ланас, аксомас, золото, серебро, фланель)

8,2 5,9

9,3 7,3

9,1 9,1

9,5 8,6

10,3 9,2

„fa”—„, annak a fának a faanyaga” (raudonmedis, eglis, явор, орех)

4,6 1,5

5,9 0,5

2,1 1,4

2,3 0,2

2,6 0,4

„növény vagy annak gyümölcse”—„, belőlük feldolgozással nyert termék, élelmiszer” (garstyčia, ramunėlė, mėta, шалфей, соя)

4,8 4,8

— —

6 6

5,7 5

5,4 4,9

„hal”—„, belőle készített étel; konzerv” (tunas, menkė, лосось, форель)

2,9 0

2,0 0,2

4,8 1,4

4,6 0,4

5,1 0,2

232

Lentelės tęsinys

Típusok

Lexikai-szemantikai csoportok

Szótárak

LKŽ

DŽ

DAŽ

MAŽ

RKŽ

„madár” — „a madár húsa mint élelmiszer” — „az abból készült étel” (курица, индейка, гусь)

— —

— —

2,9 1,2

3,2 0,6

1,7 0

„növény vagy a növény termése” — „anyag” — „az abból készült termék” (len, gyapot, juta, kender)

1,3 1,3

1,5 1,5

1,4 1,4

1,5 1,3

1,1 1,1

„űrtartalom, befogadóképesség” — „annak tartalma” (fazék, jászol, hátizsák)

1,5 0,5

0,7 0,5

— —

— —

— —

„űrtartalom, befogadóképesség” — „a benne elférő anyagmennyiség” (vajköpülő, mérőedény, szita, káposztás edény, ящик)

14,6 7,7

11,7 5,1

9,9 5,7

10,9 0,4

11,6 0

„intézmény” — „annak épülete, helyiségei” — „az ott dolgozó emberek” (posta, rendőrség, szerkesztőség, канцелярия, монастырь)

9,0 5,9

11,5 6,3

9,9 8,9

10,7 5,9

11,8 3,4

„szoba” — „annak a szobának a bútorzata” (кабинет, спаль-ная, гостиная)

— —

— —

0,5 0,3

0,6 0,4

0,6 0,6

„terület” — „az ott élő vagy tartózkodó emberek” (udvar, falu, квартал, село)

2,4 0,9

2,9 0,7

1,2 1,2

1,3 1,0

1,5 0,4

„hosszmérték” — „mérőeszköz” (méter, centiméter, метр, сантиметр)

0,4 0,4

0,5 0,5

0,9 0,9

1 1

1,1 0,4

„ömlesztett anyag mértékegysége” — „az ilyen anyagok mérésére szolgáló edény” (горчица, пюра, четверть, штоф)

1,8 1,8

1,2 0,5

1 1

1,1 1

1,3 0,9

„hangszer”—„az ezen a hangszeren játszó ember” (скрипка, фа-гор, кларнет)

— —

— —

3,1 1

3,2 0

3 0

„zenemű”—„azt a művet előadó emberek” (секстет, сентет, трио)

— —

— —

1,2 1,2

1,3 1,3

1,3 0,9

„hangszer”—„annak hangjai, zene” (гар-мошка, дудка)

— —

— —

2,1 —

2,1 0,2

2,4 0,2

„ábrázolási eszköz, anyag”—„műalkotás” (акварель, гуашь, пастель)

0,5 0,5

0,2 0,2

0,7 0,7

— —

— —

233

A táblázat folytatása

Típusok | Lexikai-szemantikai csoportok | Szótárak | LKŽ | DZ | DAŽ | MAŽ | RKŽ „az állat testrésze”—„az adott testrész húsa” (liežuvis, papilvė, penenka) | 1,8 / 1,3 | 2,4 / 1,2 | 0,7 / 0,5 | — / — | 1,1 / 0,2 „az ember testrésze”—„az azt fedő ruhadarab” (pirštas, petys, nugara) | 4,4 / 3,8 | 4,4 / 3,2 | — / — | — / — | — / — „testi szerv”—„annak betegsége” (inkstai, plaučiai) | 1,8 / 0,2 | 2,4 / 0,2 | — / — | — / — | — / — „napszak”—„az abban az időben elfogyasztott, fogyasztandó étel” (pavakarė, pavakariai, pusvakarís) | 4,2 / 3,7 | 4,6 / 1,0 | — / — | — / — | — / —

RÖVIDÍTÉSEK

DAŽ— A mai orosz irodalmi nyelv szótára.— M.—L., 1948—1965, 1—17. köt. (nagy akadémiai szótár).

DŽ — A mai litván nyelv szótára /2. kiad., kiegészítve.— V., 1972.

LDI — XX a. lietuvių dailės istorija.— V., 1982, t. 1.

LKŽ — A litván nyelv szótára.— V., 1956—1981, 1—12. köt. (és rövidített változatai).

LM — Irodalom és művészet.

Mač LN — Mačiukevičius J. Laikrodžiai nesustoja.— V., 1968.

MAŽ — Az orosz nyelv szótára.— M., 1957—1961, 1—4. köt. (kis akadémiai szótár).

P — Győzelem.

RKŽ — Ожегов С. И. Az orosz nyelv szótára. 12. kiad.— М., 1978.

A rendszeres származtatott jelentések a litván és az orosz nyelv értelmező szótáraiban

Ö s s z e f o g l a l ó

A jelen tanulmány a többjelentésű főnevek rendszeres származtatott jelentéseinek bemutatásával kapcsolatos néhány problémát tárgyalja a litván és az orosz nyelv értelmező szótáraiban. A kutatás anyagát (2437 idézetcédulát) mennyiségi módszerrel dolgoztuk fel, eredményeit pedig táblázatban közöljük.

Az anyag elemzése, valamint a statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a rendszeres többértelműséget mutató szavak lexikográfiai leírása közvetlenül függ az értelmező szótár típusától. A rendszeres származtatott jelentések a legteljesebben a Litván Nyelv Akadémiai Szótárában, az orosz modern irodalmi nyelv 17 kötetes szótárában, valamint az orosz nyelv 4 kötetes szótárában szerepelnek.

Az anyag logikai és nyelvi (nem pedig pusztán összehasonlító) szempontú elemzése nem teszi lehetővé annak kijelentését, hogy a litván vagy az orosz nyelv szótárai következetesebben tükrözik a többjelentésű főnevek rendszeres származtatott jelentéseit. A vizsgált főnevek bizonyos formai (grammatikai,

234

morfológiai stb.) sajátosságaitól függően az egyes lexikai-szemantikai kategóriák másodlagos, azonos típusú jelentései az orosz nyelv értelmező szótáraiban, míg más kategóriákéi a litván nyelv lexikográfiai gyakorlatában szerepelnek a legteljesebben.

Kimutattuk, hogy a litván és az orosz nyelv értelmező szótáraiban a másodlagos, azonos típusú jelentések lexikográfiai leírását számos ok befolyásolja:

а) egy-egy szó vagy annak egyes jelentései aktualitásának eltérő foka, a használat gyakorisága, valamint bizonyos jelentések szemantikai jelöltsége a többjelentésű szó szemantikai szerkezetében;

б) a lexikai-szemantikai kategória produktivitása;

в) a jelentések és jelentésárnyalatok elkülönítésének lexikográfiai gyakorlata, amely nemcsak a szemantikai modellekre, hanem az adott szó vagy jelentés szokásosságának és használati gyakoriságának fokára is tekintettel van;

г) az egyes használati tárgyak, természeti erőforrások, az ember gyakorlati tevékenységének tárgyai stb. nyelvi közösség számára való jelentőségének mértéke az adott történelmi pillanatban stb.

Valószínűleg a rendszeres származtatott jelentésekkel rendelkező főnevek jelentésszerkezetének megfelelőbb bemutatása érdekében a litván és az orosz nyelv értelmező szótárát nem ábécérendben, hanem rendszer szerint, vagyis tematikus csoportok alapján kellene szerkeszteni.