LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI

MAIRE RAADIK

Szakszótárak összeállítása változó nyelvi helyzetben

Az észt szaknyelvi munka közel 100 éves múltra tekint vissza, és Észtországban majdnem ilyen régóta készülnek szakszótárak. A terminológiai munka többé-kevésbé folyamatosan zajlott, de ennek is voltak fellendülései és visszaesései. A jelenlegi fellendülés egybeesik a társadalmi élet általános élénkülésével. A független Észt Köztársaság újjáalapításának reményében ismét életre keltenek mindent, amit 50 évvel ezelőtt elpusztítottak. A nyelvi élet szempontjából az utóbbi időszak legfontosabb eredménye a nyelvtörvény 1989 januárjában történt elfogadása Észtországban, valamint az észt államnyelvvé nyilvánítása.

Az észt nyelvi élet utóbbi fél évszázadát egyrészt az észt nyelv használati körének szűkülése, másrészt az észt nyelv oroszosodása jellemzi. A nyelvtörvény sajnos csak az első területtel foglalkozhat, vagyis az észt nyelv általános használatának biztosításáért állhat ki. A másik kérdés a nyelvápolók gondja kell, hogy maradjon, mert egyetlen törvény sem védi meg a nyelvet az idegen hatásoktól.

Észtországban számos olyan életterület van, ahol az észt nyelvnek meg kell osztania a helyét az orosz nyelvvel, vagy ahol az észtnek már egyáltalán nincs helye. Azok a területek, amelyeken az észt nyelv feladta pozícióját, ezért a részben észt nyelvű szaknyelvi munkából is kimaradtak; e szakterületek szókincsével évek óta nem foglalkoztak. Eljött az ideje a hibák kijavításának: határt kell szabni az észt nyelv jogai és használati köre további szűkítésének, és vissza kell szerezni mindazt, amit eddig kiengedtek a kezükből. Amíg az észt ember nem intézheti ügyeit észtül, vagy amíg hiányoznak az észt szavak például a munkáról való beszélgetéshez, senki sem lehet biztos az észt nyelv jövőjében.

Az észt nyelv helyének és jogainak helyreállítása előkészítő munkát és megfelelő feltételeket igényel. A szaknyelvi munka szervezőinek nem kell teljesen a nulláról indulniuk, hiszen Észtországban nincs olyan terület, amelynek szókincsével soha, semmilyen formában ne foglalkoztak volna. A folyamatosság azonban hiányzik: ha egy terület hosszú időre kikerül a terminológusok látóköréből, elkerülhetetlen, hogy az adott terület szaknyelve elavuljon, és az új fogalmaknak ne legyen észt megfelelőjük; emiatt az észtül beszélő is kénytelen egyik vagy másik fogalmat idegen nyelvű, vagyis rendszerint orosz szóval kifejezni. Ha a munkahelyi kommunikáció is oroszul folyik, semmi sem ösztönzi az észt terminológiai készlet fejlődését.

Az észt nyelvű szakmai szókincs fontosságát ma már azok is felismerik, akik korábban nem értették meg, vagy inkább kénytelenek megérteni, mert a nyelvtörvényből tudható, hogy előírja a nyelvtudás követelményeit: az észtnek annyira kell tudnia oroszul, amennyit a munkahelye megkövetel, az orosznak pedig annyira kell tudnia észtül, amennyire a munkájához szüksége van. Az eddigi nyelvpolitikát felidézve világos, hogy először azok az oroszok kerülnek nehéz helyzetbe-

6*

83

akiknek eddig elegendő volt egyetlen nyelv. A nyelvtörvény végrehajtása alapvetően azzal történik, hogy az észt nyelvet tanítják a nem észt anyanyelvűeknek.

A nyelvtanuláshoz tankönyvekre és szótárakra egyaránt szükség van, és mivel az általános szókincsen túl a saját szakterület szaknyelvét is tudni kell, sok szakszótárra is szükség van. A meglévő szótárakból, amelyekből Észtországban meglehetősen sok van, nem mindegyik felel meg a nyelvtanulók igényeinek. A korábbi években kiadott szótárak részben már elavultak, és az anyaguk sem feltétlenül felel meg mindig a felhasználók szükségleteinek.

Egy terjedelmes, és így teljes szótár elkészítése jócskán időbe telik. A nyelvtanuló számára legalább kezdetben egy kisebb szótár is megfelelő lenne, különösen, ha azt gyorsan kézhez kaphatná. A vállalkozóbb szellemű intézmények és üzemek, amelyeknek orosz anyanyelvű dolgozóikat észtül kell tanítaniuk, arra az ötletre jutottak, hogy maguk állítsák össze a szükséges kis szótárakat.

Szak- és más szótárakat kétféleképpen lehet készíteni: fordítással vagy az anyag önálló gyűjtésével. Az utóbbi lehetőség például akkor jöhet szóba, ha nem sikerül megfelelő fordítandó művet találni. Az utóbbi időben Észtországban kiadott eredeti szakszótárak közül mindenképpen érdemes megemlíteni a különféle szakmai társalgási füzeteket, köztük például az étkeztetési és kereskedelmi dolgozók számára készülteket. Ezeket a kétnyelvű társalgási szótárakat rendszerint az adott terület szakértői állították össze; szűkebb felhasználói körnek szánják őket, és többnyire ugyanabban az intézményben vagy üzemben használják, ahol készültek. A társalgási füzet formája jól megfelel mind a kereskedelmi és étkeztetési dolgozóknak, mind általában a szolgáltatásban dolgozóknak, akiknek sokat kell kommunikálniuk, hiszen a szakszavakon kívül az adott foglalkozásban szükséges tipikus kifejezések sokaságát is tartalmazza. Természetesen például a kereskedelmi szakértőnek szüksége van nyelvész segítségére a szótár összeállításához, ha korábban nem, akkor a szerkesztés idejére mindenképpen.

Ha az intézménynél nincs olyan vállalkozó kedvű szakember, aki megbirkózna a szótárkészítéssel, már korábban nyelvészek segítségét kérik. Így például az Eesti Toormetarne egyesülés dolgozói összegyűjtötték a számukra legszükségesebb orosz terminusokat, a nyelvi elemek lefordítása, vagyis az észt terminológiai megfelelőik megadása érdekében azonban már a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet terminológusaihoz fordultak. A nyersanyag-beszállítók és a terminológusok együttműködése két szakaszra oszlik. Először elkészült egy kezdeti orosz–észt szógyűjtemény, amely még nem felel meg a szótárakkal szemben támasztott követelményeknek, de sokszorosítás után azonnal segédanyagként használható az észt nyelv oktatásában. A későbbiekben a tervek szerint az összegyűjtött anyagból körülbelül 1500 címszavas orosz–észt és észt–orosz nyersanyag-beszállítási szótár készül.

A nyersanyag-beszállítókhoz hasonlóan az ellátási szakembereknek is számos szakterület fogalmaival kell foglalkozniuk, átfogó ellátási szótárat azonban mindeddig nem állítottak össze. Az Eesti Varustuskomiteedet nyilvánvalóan ismét az a szükséglet ösztönözte szótárkészítésre, hogy segédanyagot biztosítson a nyelvtanulóknak. A nyersanyag-beszállítóktól eltérően az ellátási szakemberek nem mertek teljesen saját kútfőből szótárt készíteni, hanem mintaként egy orosz nyelvű termék- és nyersanyag-nómenklatúrát vettek alapul, amely az ellátási szakemberek számára szükséges fogalmak meglehetősen nagy részét felöleli. A szakmák áruinak szótárában több önálló rész is van, amelyek színvonala egyáltalán nem marad el a fordított részekétől.

Egy ideje foglalkozhatom az imént említett orosz–észt ellátási szótárral

84

észt szerkesztésével. Mivel az orosz terminusokat az adott szakterületek szakértői ültették át észtre, a szerkesztőmunka betekintést enged a terminusok tényleges használatába. Egyetlen szótár négy-öt összeállítóval nem elegendő általánosítások megfogalmazásához, néhány, a szaknyelvi használatra jellemző vonás azonban ebből is kirajzolódik. Két kérdésnél időznék el részletesebben: a szaknyelv és a köznyelv viszonyánál, valamint a szó szerinti fordításnál.

1. A szaknyelv és a köznyelv viszonya.

Főként a kémiai terminusok esetében merül fel a kérdés, hogy a szótár összeállítójának mennyire kell követnie a nómenklatúrát. Az orosz–észt kémiai szótár ugyanis különbséget tesz az úgynevezett nómenklatúrai és triviális elnevezések között; az ajánlott, triviális elnevezésekről nómenklatúraiakra való áttérés megkönnyítésére a kémiai szótár mindkettőt feltünteti, természetesen a nómenklatúrai elnevezéseket tekintve elsődlegesnek. A felszerelési szótár ezt az irányt csak részben követi, például akkor, ha mindkét elnevezés — a nómenklatúrai és a triviális is — egyformán ismert és használatos (nátrium-hidrogén-karbonát és szódabikarbóna, sósav és hidrogén-klorid). Ha a nómenklatúrai elnevezés hossza, bonyolultsága stb. miatt egyelőre csak a szigorúbb, tudományosabb nyelvhasználatban maradt fenn, akkor a gyakorlatiasabb rendeltetésű felszerelési szótárból kimaradt; például a glicerin vagy glicerol mellett már nem szerepel az 1, 2, 3-propántriol.

Néha más okokból is a köznyelvi elnevezést kell előnyben részesíteni, például a szóalkotás érdekében. Így a szaknyelvi cseppfolyósított gáz szóalkotási szempontból meglehetősen kényelmetlen. Ezért a szószerkezetből álló terminust a köznyelvben használatos összetett szóval, a cseppfolyósgáz szóval helyettesítették, amellyel szükség esetén könnyebb bánni, például cseppfolyósgáz-palackos autót, háztartási cseppfolyósgáz-tartályt és más összetett szavakat könnyebb alkotni.

A szaknyelv és a köznyelv viszonyát érinti az úgynevezett rövidült alakok kérdése is. Az észtben az idegen szavak hosszabb alakjaiból idővel könnyebben kiejthető rövidült formák jöttek létre, amelyeket a szaknyelvben is elfogadhatónak minősítettek. Az ilyen rövidült alakokhoz azonban még mindig társalgási színezet társul, és nem merik őket terminusként használni, holott egyaránt megfelelő az akkumulátor és az akku, a transzformátor és a trafo, valamint a laboratórium és a labor.

2. Szó szerinti fordítás.

A szó szerinti fordítás, vagyis az azonos eredetű szóval való fordítás kényelmes, ám sajnos gyakran leegyszerűsítő megközelítésnek bizonyul, különösen akkor, ha egy orosz szónak az észtben több megfelelője van, és közöttük talán még úgynevezett szó szerinti megfelelő sem akad.

Egy orosz terminusnak az észtben lehet saját és idegen eredetű szópárja. A nyelvtanuló könnyebben sajátítja el az azonos eredetű szót (az észt szempontjából ez rendszerint idegen szó), az észt anyanyelvű beszélő számára viszont a saját, vagyis az észt szó átláthatóbb. Ha a saját és az idegen szó egyenrangúan használatos, mindkettőt fel kell tüntetni a szótárban, például behozatal és import, adagoló és doszátor, mozgólépcső és eszkalátor. Saját terminusokra mindenképpen szükség van akkor, ha az idegen terminusok valamilyen okból, például hasonlóságuk miatt összekeverhetők, mint az ökonómia ‘takarékosság’ és az ökonómika ‘közgazdaságtan’ esetében.

A szó szerinti fordítás többértelmű terminusok esetében sem elegendő, például az orosz материал, техника, автоматика szavaknál, amelyeket sajnos gyakran egyszerűen anyag, technika és automatika alakban feleltetnek meg. Így például a terminus

85

materjal észtül materjaliks anyagként, nyersanyagként kell fordítani (ehitusmaterjal, katuse(katte)materjal), ugyanakkor kiudaine, nem pedig kiudmaterjal (orosz волокнистый материал). Az orosz материал jelenthet szövetet is: a нетканый материал jelentése lausriiet, nem pedig lausmaterjali.

Az idegen szótól is indokolt lehet eltekinteni, például ha jelentése a gyakori és részben szakavatatlan használat miatt elmosódni kezd, különösen pedig akkor, ha ugyanilyen jó saját szavunkat kezdi kiszorítani. Ilyenkor a szótár a saját nyelvi megfelelőre is szorítkozhat, például (töö)riist, nem pedig instrument (orosz инструмент), veotaar, nem pedig transpordi-taara (orosz транспортная тара), müü­dud toodang, nem pedig realiseeritud toodang (orosz реализованная продукция).

A szó szerinti fordítások között külön csoportot alkotnak azok a terminusok, amelyeknek egyszerűen nem ismerik a helyes észt megfelelőit, mert az úgynevezett új terminusok közé tartoznak. Valójában e „új” terminusok közül többet már húsz évvel ezelőtt ajánlottak, ám mindmáig idegenkednek tőlük. Ebben alighanem az is közrejátszik, hogy a munkakapcsolatok teljesen oroszul folynak, ami nem ösztönözte az észt terminológiai munka követését. Ha nem tudják, hogy a talaj szétterítése, vagyis elegyengetése laajamine, az erre szolgáló eszköz pedig laajur, akkor ezeket gépiesen planeerimiseks ja planeerijaks nevezik (orosz планировать ja планировщик). Az észt planeerimine szónak a „területegyengetésen” kívül több más jelentése is van, elsősorban: „tervet készíteni”. Tudatlanságból az orosz маркетинг szót (vö. angol marketing) észtül marketingiks alakban használják, holott a turundus szó is létezik. Vannak olyan terminusok is, amelyeket még szó szerint sem sikerül lefordítani, így lényegében észt megfelelőjük sincs, mert legalábbis a beszerzők láthatólag egyáltalán nem tudják, hogy a поверка on taatlus, образцовая мера — taatlemõõt, illetve hogy a поставить nem azt jelenti, hogy hankima, hanem azt, hogy tarnima. Egyébként a hankima-tarnima bonyodalom az 1930-as évekig nyúlik vissza.

A szó szerinti fordítás mellett írásjelről írásjelre történő fordítás is előfordul: insener-tehniline personal (orosz инженерно-технический персонал) az inseneride ja tehnikute helyett, teaduslik-tehniline progress (orosz научно-технический прогресс) a teaduse ja tehnika progressi helyett.

Az ellátási területet nem lehet tisztán orosz nyelvűnek tekinteni – alighanem Észtországban már akadnak olyanok is, akik nem oroszok –, de az ügyintézés jelentős része a beszerzők között is oroszul folyik, és ez nyomot hagyott: maguk az észtek sem ismerik saját szakterületük észt terminológiáját. Alighanem az észteknek is meg kell tanulniuk az észt nyelvet, ezen belül saját szakmájuk szaknyelvét a nem észtekkel együtt, ha nem akarják, hogy az észt nyelvtudás terén lemaradjanak tőlük. Most, amikor megnőtt az érdeklődés a nyelvi kérdések iránt, talán remélni lehet, hogy a nyelvészek munkája nem marad pusztán papíron létező, újonnan alkotott szavak gyűjteménye.

Terminológiai szótárak összeállítása a nyelvi helyzet változásával

Összefoglaló

Az Észt SZSZK 1989 januárjában elfogadott nyelvtörvénye az észt nyelvet államnyelvvé nyilvánította. Bár az észt nyelv, valamint a tudomány és a technika nyelvének művelése Észtországban akkor sem szakadt meg, amikor az észt nyelv jogi védelmet nem élvezett, a jelenlegi nyelvi helyzet mégsem tekinthető kielégítőnek. Komolyan aggódnunk kell az észt nyelv jövőjéért, sőt azért is, hogy képes lesz-e továbbra is olyan köznyelvként fennmaradni, amely sikeresen működik az élet minden területén. Hiszen bár a negyedik évtized-

86

A század második felére az észt nyelv már teljesen kifejlett köznyelvvé vált, az utóbbi évtizedekben azonban használata jelentősen visszaszorult. E tekintetben például nagyon kedvezőtlenül értékelhető az észt nyelv szinte teljes kiszorulása az ügyvitelből.

Az utóbbi időben egyes intézmények és vállalatok komolyabban kezdtek érdeklődni a nyelvi kérdések, valamint saját szakterületük terminológiai ügyei iránt. Ez azzal magyarázható, hogy szükségessé vált az észt nyelv megtanítása a más nemzetiségű dolgozóknak, ezért egyetemes oktatási segédanyagokra és terminológiai szótárakra is szükség lett.

Az Észt Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete több szerződést kötött, amelyek alapján különféle szakterületek terminológiájának rendezését vállalja. Egyes vállalatok és intézmények saját erőből összeállították a számukra szükséges terminológiai jegyzéket, így a terminológusokra már csak az összegyűjtött anyag terminológiai rendezése marad. Az ilyen együttműködés eredménye rendszerint kétnyelvű szótár, amely az észt nyelv oktatásának kiegészítő eszközeként használható.

A jelenleg folyó legnagyobb munkák közül a nyersanyag-beszerzés és -ellátás terminológiájának rendezése említendő. Az anyagi-műszaki ellátás orosz–észt szótára lényegében már elkészült. Mivel a szótárt az adott terület szakemberei állították össze, valamelyest képet kaphatunk belőle az észt terminológia tényleges helyzetéről. El kell mondani, hogy számos olyan észt terminus létezik, amelyet maguk az észtek sem ismernek, noha ezek a terminusok régóta szerepelnek különféle szótárakban. Az, hogy a munkaközösségekben sok helyütt oroszul beszélnek, akadályozza az észt terminológia terjedését.

Terminológiai szótárak összeállítása változó nyelvi helyzetben

Резюме

1989 januárjában az észt nyelvtörvény az észt nyelvet államnyelvvé nyilvánította. Annak ellenére, hogy a nyelv, ezen belül a tudomány és a technika nyelvének rendezésére irányuló folyamatos munka azokban az években is folytatódott, amikor az észt nyelv nem élvezett törvényes védelmet, a jelenlegi nyelvi helyzet nem tekinthető kielégítőnek. Komolyan el kell gondolkodni az észt nyelv jövőjén, azon, hogy képes lesz-e megőrizni irodalmi nyelvi státuszát, és minden területen sikeresen működni. Bár az 1930-as évek végére az észt nyelv teljesen kifejlett irodalmi nyelvvé vált, az utóbbi évtizedekben használati köre jelentősen beszűkült. Az észt nyelvű ügyvitel csaknem teljes hiánya mutatja ezt a legvilágosabban.

Az utóbbi időben egyes intézményekben és vállalatoknál érdeklődés mutatkozott a nyelvi kérdések, köztük az adott ágazat terminológiai problémái iránt is. Ez az érdeklődés azzal is magyarázható, hogy szükségessé vált az észt nyelv tanítása a más anyanyelvű dolgozóknak, ebből pedig egyetemes oktatási segédanyagok és terminológiai szótárak iránti igény következik.

Az Észt SZSZK Tudományos Akadémiájának Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében már több szerződést kötöttek a különféle szakterületek terminológiájának rendezésére. Egyes vállalatok és intézmények saját erőből összeállították a szükséges szóanyagjegyzéket; a terminológusok feladata az összegyűjtött anyag rendezése. Az ilyen együttműködés célja rendszerint egy kétnyelvű szótár létrehozása, amely kiegészítő oktatási segédanyagként használható az észt nyelv tanításában.

Az utóbbi időben nagy munka folyt a nyersanyag-ellátás és -szállítás terminológiájának kidolgozásán. Az anyagi-műszaki ellátás orosz–észt szótára lényegében elkészült. Mivel az anyagi-műszaki ellátás szótárát e terület szakemberei állították össze, tanulmányozása lehetővé teszi az észt nyelvű terminológia tényleges helyzetének megismerését. Meg kell jegyezni, hogy számos olyan észt terminus van, amelyet maguk az észtek sem ismernek, annak ellenére, hogy ezek a terminusok régóta megtalálhatók különféle szótárakban. Arra lehet következtetni, hogy a munkaközösségekben folytatott orosz nyelvű kommunikáció nyilvánvalóan nem segíti elő az észt terminológia elsajátítását.

87