LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995)

LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI

Gertrūda SAVIČIŪTĖ-NAKTINIENĖ

A LITVÁN NYELV OKOZÓ ÉS KIVÁLTÓ IGÉINEK LEXIKOGRÁFIAI BEMUTATÁSA

1. Az okozó és kiváltó igék a litván nyelv tranzitív igéinek jelentős csoportját alkotják¹. Olyan származékok, amelyek sajátos morfológiai kifejezési formákkal (-(d)yti, -(d)inti képzőkkel és/vagy a tő magánhangzóinak váltakozásával), valamint bizonyos szemantikai jegyekkel rendelkeznek.

Ezeknek az igéknek a bemutatásakor a „Litván nyelv szótára”² és a „Mai litván nyelv szótárának” három kiadásában³ az adott nyelvi anyag elemzésére, az elméleti kutatások következtetéseire, valamint az ilyen típusú igék rendszerszerű lexikográfiai bemutatásának hagyományaira támaszkodnak, amelyek egészen F. Kurschat német–litván és litván–német szótáraiig nyúlnak vissza⁴.

2. A „Mai litván nyelv szótára” első kiadásának szerzői tettek először kísérletet arra, hogy rendszeresen megkülönböztessék a kiváltó igéket az okozó igéktől. A szótár jellegéből és terjedelméből adódóan válogatást alkalmaztak: „A kiváltó igék közül csak a gyakoribb, jellegzetesebb alakokat közlik, mivel képzésük és jelentésük magától értetődő”⁵. Ugyanígy jártak el a DŽ¹ és a DŽ² esetében is. Az LKŽ közli az összes, nyelvjárásokból, szótárakból, szépirodalmi, tudományos és publicisztikai irodalomból ismert okozó és kiváltó igét. Megkülönböztetésük jelentős nehézséget okoz a szótáríróknak.

A kiváltó igék, amelyek okozó igékből keletkeztek, (1) ugyanazokkal a -(d)inti, -(d)yti képzőkkel, (2) a mondat felszíni szintjének azonos szerkezetével rendelkeznek, például: Ji valgydina (okozó) a gyermeket — Ji ausdina (kiváltó) az ágytakarót, (3) szemantikai hasonlóságot mutatnak azokkal az okozó igékkel, amelyek közvetett (rendszerint verbális) kauzációt fejeznek ki, és amelyeknél a kauzáló cselekvés jelentése egybeesik-

¹Lietuvių kalbos gramatika 2, Vilnius, 1971, 265; Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius, 1976, 110; Paulauskienė A. Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos, Vilnius, 1979, 12; Paulauskienė A. Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius, 1994, 286; Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius, 1994, 284.

²Lietuvių kalbos žodynas 3—16, Vilnius, 1956—1995; II leid. 1—2, 1968—1969 (toliau—LKŽ).

³Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1954 (toliau — DŽ), II leid. 1972 m. (toliau DŽ¹), III leid. 1993 m. (toliau DŽ²).

⁴Deutsch-littauisches Wörterbuch von Friedrich Kurschat, Halle, 1870; 2, 1874, Littauisch-deutsches Wörterbuch von Friedrich Kurschat, Halle, 1883.

⁵Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, 1954, X.

129

… a közvetítő cselekvés jelentésével rendelkező kauzatív és műveltető igékkel: „gondoskodni” — „utasítani, kérni, rábeszélni, hívni, megengedni, adni stb.”, például: Ateždink (kauzatív), azaz utasítsd, hogy jöjjön J (LKŽ II 1056) — Nėšinu (műveltető) káposztát viszek ki a kertből, azaz utasítok valaki mást, hogy vigye J (LKŽ VII 708).

Ezek a hasonlóságok a kauzatív és a műveltető igék összekeverésének fő okai, amelyek miatt időnként pontatlan szócikk-megadások fordulnak elő. Ezen igék megkülönböztetésekor az LKŽ szerzői és szerkesztői hosszú ideig a gyakorlatban azt az álláspontot követték, hogy a kauzatív igék intranzitív igékből, a műveltető igék pedig csak tranzitív igékből képződnek. A formai kifejezőeszközök kritériumát (a műveltető igéknek többnyire -d- formánst tartalmazó képzőjük van) nem tekintették elegendőnek. Később A. Jakulienė által javasolt, a cselekvés tárgyhoz való viszonyán alapuló kritériumot kezdték használni, amely szerint a kauzatív ige cselekvésének tárgya egyben az alapigéjük cselekvésének alanya is, például gesinti žvakę — žvakė gęsta. A műveltető igék cselekvése ugyanarra a tárgyra irányul, mint alapigéik cselekvése, például siūdinti suknelę — siūti suknelę⁶.

J. Jablonskis és más szerzők munkáira, valamint a kauzatív és műveltető mondatok „úgy tenni, hogy …” körülírással történő leírására támaszkodva kiderült, hogy a műveltető igék feltételezik egy k ö z v e t í t ő a l a n y meglétét ⁷(1) m é l y s z e r k e z e t i, ritka esetekben pedig (2) f e l ü l e t i szinten. Például: (1) Už vaikų tarnavau — pasiūdinau vatinį Pvn (LKŽ XII 590) — „[Úgy tettem, hogy” + „[a varrónő (-nő?)] úgy tett, hogy” + „[nekem] vattakabátot varrtak”; (2) Bagotas žmogus niekaip negalėjo gauti k r a u č i a u s apsiūdininti S.Dauk (LKŽ XII 589).

Megfigyeltek bizonyos szemantikai korlátozásokat a közvetítő cselekvés alanyára (alany), a közvetítő cselekvésre (amelyet a képző fejez ki), a közvetített cselekvésre (amelyet a műveltető ige töve fejez ki, és megegyezik az alapige tövével), valamint a műveltetés tárgyára (tárgyesetű bővítmény) vonatkozóan; tárgyalták a kauzatív és műveltető igék pontatlan megkülönböztetésének konkrét eseteit is ⁸.

A műveltető igék kauzatív igéktől való pontosabb megkülönböztetését e kritériumok együttes alkalmazása segítheti.

3. A lexikográfiai megadás módjai nem csupán a szótárírás technikai kérdései. Tükrözik a problémák elméleti megközelítését, a szavak valamely lexikai-grammatikai csoportba sorolását vagy abból való kizárását, jelzik egyes jelentések változását és a képzésbeli, illetve szemantikai kapcsolatot, valamint a változatok sorából kiemelik az alapvető, legelterjedtebb vagy leginkább ajánlott szót.

Az elméleti munkákban a kauzatív és műveltető igéket …

⁶ J a k u l i e n ė A. Priežastinių ir parūpinamųjų veiksmažodžių skyrimo kriterijai. — Kalbotyra 26 (1), 1975, 81.

⁷ J a b l o n s k i s J. Rinktiniai raštai 1, Vilnius, 1957, 289; J a k a i t i e n ė E., L a i g o n a i t ė A., P a u l a u s k i e n ė A. Min. veik., 110. Plačiau žr. S a v i č i ū t ė G. Parūpinamųjų veiksmažodžių semantika. — Lietuvių kalbotyros klausimai 24, 1985, 236—251.

⁸ S a v i č i ū t ė G. Ten pat.

130

Általában úgy kezelik őket, mint amelyek oppozíciót alkotnak az alapszavakkal, pl.: (a) gyduti: gyti, (b) siūdinti: siūti. Ezért az említett szótárakban nyelvtani jelölésekkel (DŽ — prž., prp.; LKŽ — caus., cur.) az alapszavakhoz kapcsolják őket.

Az LKŽ I. kötetének 2. kiadási előszava a következőket mondja: ”A kauzatív, kauzatív-ellátó... igék magyarázó leírást nem kapnak, hanem csupán a caus., cur. jelölések utalnak azokra az elsődleges igékre, amelyekből származnak, és amelyek új nyelvtani jelentéseket adtak nekik, pl.: lõdyti, -o, -ė caus. loti; mėgzdinti, -ina, -ino cur. megzti”⁹. Röviden tárgyalja ezt a problémát az útmutató is¹⁰, a bonyolultabb esetek részletezése nélkül. Mindazonáltal az LKŽ szövegének írói és szerkesztői több problémába ütköznek, mint amennyit előre lehetett látni. Ezért a lexikográfiai bemutatás formai megoldásai is némileg változnak.

3.1. Mind a képzési, mind az eredetbeli és a szemantikai szempontot az a leggyakrabban választott bemutatási mód tükrözi a legpontosabban, amelyben minden jelentést nyelvtani jelölésekkel a megfelelő alapszóige jelentéséhez kapcsolnak, pl.: az 1 lakdinti igét a cur. jelölés az lėkti 1. jelentésére utalja (LKŽ); a 1 šiur̃pinti 1–3. jelentését a caus. jelölés az ige 1 šiur̃pti 1–3. jelentésére utalja, a 4. jelentést pedig — mivel lexikailag megváltozott — külön magyarázzák (LKŽ); a šviesdinti 1–3. jelentését a caus. jelölés az ige šviesti 2., 10. és 11. jelentésére utalja (LKŽ); a taikydinti 1–2. jelentését a cur. jelölés az ige taikyti 2. és 8. jelentésére utalja (LKŽ); a taisydinti 1–5. jelentését pedig a cur. jelölés az ige taisyti 1., 13., 17., 19. és 27. jelentésére utalja (LKŽ).

Néha nem sikerül megadni az alapszóige pontos jelentését, mert az ezt a szót közlő források nem jelölik meg, pl. a taikindinti a K, NdŽ-ben cur. jelöléssel a taikinti igére utal, jóllehet ennek az igének 7 jelentése van (LKŽ).

3.2. Az ige körülírásos magyarázata — ”úgy cselekedni, hogy...” vagy ”valamilyenné tenni” — szintén az alapszóra utal: az első esetben az önálló cselekvést kifejező igére, a másodikban a melléknévre, pl.: blizginti 1. tr., intr. ”úgy cselekedni, hogy csillogjon” (DŽ¹, DŽ², LKŽ), gėlinti ”keserűvé tenni” (DŽ, DŽ¹, DŽ², LKŽ), šviešinti ”világossá tenni” (DŽ, DŽ¹), ”világossá, világosabbá tenni” (DŽ² 1. jelentés, LKŽ — 3. jelentés) stb. Az első esetben a nyelvtani jelölést helyettesítő körülírás segít a szótáríróknak elkerülni az alapszóige bemutatásával rendszerint járó nehézségeket; emellett a kauzatív és kauzatív-ellátó igék leírásakor széles körben használatos a nyelvészeti szakirodalomban. A második esetben ez az egyetlen jelzője a melléknévi eredetű kauzatív igéknek¹¹, noha az útmutató nem nevezi őket ezen a néven: ”Azokat a melléknévi igéket, amelyek olyan cselekvést jelölnek, amelynek során az objektum megkapja a melléknévvel kifejezett tulajdonságot, a ’valamilyenné tenni’ formulával magyarázzuk”¹².

⁹ A litván nyelv szótára 1, 1968, XII.

¹⁰ A ”Litván nyelv szótára” útmutatója, Vilnius, 1980, 34, 67, 69.

¹¹ Я к а й т е н е Э. A mai litván nyelv szuffixumos igéi. A disszertáció kivonata... a filológiai tudományok kandidátusa címért, Vilnius, 1968, 11.

¹² A ”Litván nyelv szótára” útmutatója, 65.

131

3.3. Az alapszóra való utalást vagy a kauzációs körülírást olykor szinonimákkal egészítik ki, illetve magyarázattal pontosítják. Ez a megadási mód akkor hasznos, amikor a kauzatív vagy a műveltető jelentés bizonyos lexikai módosulását kell bemutatni, vagy legalább pontosabban megmagyarázni. Például: bildinti „zörgetni, kopogtatni” (LKŽ); bimbinti „zümmögést előidézni, zümmögtetni” (LKŽ); 3 liędinti cur. 2 lieti 1; „olvasztott fémből valamit készíttetni” (LKŽ); 1 maldinti cur. malti 1; „maldinti” (LKŽ); apmušdinti cur. apmušti. 1. „apkal­dinti” (LKŽ) stb.

Az LKŽ szerzői egy ideig hajlottak arra, hogy a műveltető igék utalásos megadását a cselekvést végrehajtató személy jelentésének a rūpintis, liepti, leisti, duoti igékkel stb., illetve a „azt tenni, hogy...” körülírással való meghatározásával pontosítsák. Például: imdinti cur. imti. 1. „gondoskodni arról, hogy valaki elvegyen valamit” (LKŽ); įmušdinti cur. įmušti; „megadni, megparancsolni, hogy nyomják be, véssék be” (LKŽ); meči­dinti cur. mečioti: „hagyni, hogy ide-oda járkáljon, csavarogjon, ne a helyén legyen” (LKŽ); plėsdinti cur. plėsti. 1. „azt tenni, hogy valamit szaggassanak, tépjenek” (LKŽ) stb.

3.4. Néha a DŽ-ben, különösen pedig az LKŽ korábbi köteteiben olyan megadási módot választanak, amelyben a nyelvtani minősítés a címszóban szerepel, a jelentéseket pedig lexikailag, önállóként magyarázzák.

„Ha a magyarázott szó jelentései eltérnek attól a szóétól, amelyre utal, vagy a megadás sorrendje nem egyezik meg, az utalást (amely csupán a szó képzését, eredetét mutatja) rendszerint valamennyi jelentés előtt adják meg; ezeket leíró módon vagy szinonimákkal magyarázzák, illetve külön utalnak a megfelelő azonos jelentésre. Például: (...) kaldinti cur. 1 kalti. 1. faragni (követ). 2. cur. 1 kalti 10. 3. cur. 1 kalti 11”¹³.

Ez a megadási mód nem teljesen megfelelő olyankor, amikor az alapszó igének vannak megfelelő jelentései. Például az apdeginti¹ igét a DŽ² is megadhatta volna úgy, hogy nyelvtani minősítéssel pontosan az apdegti jelentéseire utal.

Ezt akkor választják, amikor magának az igének a sajátosságai miatt nem egészen világos, mely jelentések tekinthetők kauzatívnak vagy műveltetőnek. Ilyen esetekben az ige értelmezése a különböző szótárakban meglehetősen gyakran eltér. A DŽ, a DŽ¹ és az LKŽ nem tekinti kauzatívnak a šutinti igét, míg a DŽ² már nyelvtani minősítéssel, a címszóban kauzatívként adja meg, az alapszóra, a šusti igére utalva, a jelentéseket pedig külön magyarázza: 1. „forralni; szárazon párolni”, például: Burgonyát, káposztát párolni (fazékban); 2. „melegíteni”, például: A nap nagyon tűz; Meghűlés ellen vízben kell gőzölni a lábat; 3. „rothasztani”, például: A zuzmó rothasztja a tetőt; 4. „kifakítani”, például: A nap kifakítja a ruhákat; 5. „valamit hevesen csinálni”, például: Zsírszalonnát falni (étvággyal enni). Valószínűleg az 1., 3. és 4. jelentés tekinthető kauzatívnak, mivel ezeknek megfelelnek az alapszó, a šusti jelentései, továbbá a 2. jelentés második illusztratív mondatbeli esete, az 5. jelentés azonban nem lehet kauzatív.

Amint az igék elemzése, valamint a szótárírási és -szerkesztési gyakorlat mutatja, ennek a megadási módnak pontatlanságai vannak. (1) Kauzatívnak és műveltetőnek azokat az igéket tekintjük, amelyek nemcsak formailag rendelkeznek megfelelővel,

¹³ A „Lietuvių kalbos žodynas” instrukciója, 70.

132

de szemantikájuk szempontjából is, vagyis ha a megfelelő alapige valamely jelentésével kapcsolatba hozhatók. (2) Ezen igék említett formai jegyei az ige iterativitására is utalhatnak, illetve jelentésük lexikailag megváltozhatott; a lexikai kauzatívumokat azonban sem az LKŽ, sem a DŽ nem jelöli ilyen jelzésekkel. (3) Gyakran nem világos, hogy a szótár szerkesztői mely jelentéseket tekintik kauzatív vagy kauzatív-ellátó jelentésnek, és melyeket önállónak vagy lexikailag megváltozottnak.

Ez a közlési mód különösen pontatlannak tekinthető akkor, ha az alapigének megvannak a megfelelő jelentései. Például az apdeginti DŽ¹ és DŽ² szócikkében nyelvtani jelzéssel pontosan utalni lehetett volna az alapige, az apdegti valamennyi jelentésére.

3.5. A rövidítéssel lásd jelzett kauzatív vagy kauzatív-ellátó ige a variánssor fő igéjére utal, amely rendszerint elterjedtebb vagy gyakoribb használatú, több jelentéssel bír, illetve a köznyelv használói számára megszokottabb. Például: a šokdinti ige 1–4. jelentése az LKŽ-ben a lásd rövidítéssel a šokinti 1., 2., 4. és 5. jelentésére utal, ezek pedig caus. nyelvtani jelzéssel a šokti 1., 2., 5. és 18. jelentésére utalnak; a 3. jelentést külön magyarázzák, az 1. és 4. jelentésnek jelentésárnyalatai vannak; a 2. švilpinti a lásd rövidítéssel a švilpdyti igére utal, amely cur. nyelvtani jelzéssel az 1. švilpti 1. jelentéséhez kapcsolódik: „Szájjal vagy hangszerrel magas, éles hangot ad ki” (LKŽ); a tėkdinti (-yti) az LKŽ-ben a lásd rövidítéssel az 1. tėkinti 4. jelentésére utal, amelynek magyarázata: „férjhez adni” (a caus. jelzés a címszóban szerepel).

Ez a közlési mód, bár nem túl kényelmes a szótár szerkesztői és olvasói számára, nem mond ellent a DŽ és az LKŽ általános elvének, amely szerint a szavak változatosságát kell bemutatni.

4. A DŽ és az LKŽ egyes kauzatív igetípusok közlésében eltéréseket mutat.

A legpontosabban azok a -(d)inti, -(d)yti képzővel ellátott származékok vannak megadva, amelyek azonos tövű elsődleges igékhez kapcsolódnak, például: auginti: augti, blukinti: blukti.

4.1. A különböző magánhangzó-váltakozási fokú igékhez kapcsolódó képzős származékok¹⁴ közlése némileg változó.

A DŽ, DŽ¹, DŽ² és az LKŽ kauzatívnak tekinti (nyelvtani utalással vagy a kauzáció körülírásával adja meg) a következőket: daiginti: dygti, gramzdinti: grimzti, laipinti: lipti, maršinti: miršti, skandinti: skęsti, slankinti: slinkti stb.

A jelentésváltozásokat bővített körülírásokkal mutatják be az 1. lakinti: lėkti, lėkyti: lėkti. esetében.

A brandinti: bręsti igét a DŽ² és az LKŽ kauzatívnak tekinti, míg a DŽ és a DŽ¹ lexikailag magyarázza.

Lexikailag magyarázottak többek között a dalbinti: delėti, grasinti: grėsti, maitinti: mėsti, marinti: mirti, markinti: mirkti, sloginti: slėgti igepárok.

14 Munkájuk közötti kapcsolatukról lásd J a k a i t i e n ė E. Deverbatyviniai dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodžiai su priesaga -inti. — Baltistica 4(2), 1968, 226—227.

133

E származékok között tehát sok olyan ige található, amelynek közös képzéstípusra jellemző jelentésváltozása van.

4.2. A legnagyobb változatosság a különböző magánhangzó-váltakozási fokkal képzett, képző nélküli igék szótári bemutatásában tapasztalható.

A DŽ szerzői nem tekintik kauzatívnak a lėkti, plėšti, plėšti, versti igéket; a tėkšti ige 1. jelentését a „daryti, kad tikštų” kauzatív körülírással magyarázzák, a laužti igét pedig már a lūžti igéhez kapcsolják, a második címszóban a prž. minősítést használva, és a jelentéseket külön magyarázva. A DŽ¹ és DŽ² szerzői azonban sokkal következetesebben járnak el: szinte valamennyi ilyen típusú igét, beleértve az igekötős alakokat is, kauzatívnak tekintik, például: įlaužti prž. ilūžti 1, įlenkti prž. įlinkti, laužti 1. prž. lūžti 1, lenkti prž. linkti (1–3 jelentés), nulaužti prž. nulūžti 1, nutėkšti 1. prž. nutikšti 1, nuversti 1. prž. nuvirsti 1, pagriauti prž. pargriauti, parversti prž. parvirsti, prilenkti 1. prž. prilinkti stb. A versti ige 1. jelentésének hivatkozását magyarázattal egészítik ki: versti 1. prž. virsti 1; „guldyti, griauti ant šono, žemėn”. A DŽ¹ szerzői a DŽ-t követve a tėkšti igét a „daryti, kad tikštų” körülírással magyarázták, a DŽ szerzői pedig az 1. jelentést a prž. nyelvtani minősítéssel a tikšti ige 1. jelentésére utalták.

A DŽ¹, DŽ² és LKŽ a plėšti, plėšti igék nyelvtani minősítését a második címszóban adja meg, a plisti, plūsti igékhez kapcsolva, a jelentéseket pedig külön magyarázza. Ugyanígy közli az LKŽ a laužti igét, az ilaužti és nulaužti igék 1. jelentését pedig a DŽ-től, DŽ¹-től és DŽ²-től eltérően pontosított kauzatív körülírásokkal magyarázza: ilaužti 1. „daryti, kad truputį įlūžtų”, nulaužti 1. „daryti, kad nulūžtų, nuo ko nors atsidalyti”. A DŽ-től, DŽ¹-től és DŽ²-től eltérően az LKŽ a pagriauti igét a „parversti” szinonimával magyarázza, a lenkti, įlenkti, prilenkti és tėkšti, nutėkšti igéket pedig nem kapcsolja nyelvtani minősítésekkel a linkti, įlinkti, prilinkti és tikšti, nutikšti igékhez.

Az ilyen változatos bemutatás azt mutatja, hogy az ilyen típusú igék elméleti tárgyalása még nem tekinthető véglegesnek.

J. Jablonskis e képzéstípus igéit kauzatívként jellemezte: „A kauzatív igék jelentését nem mindig a szó bizonyos végződései fejezik ki. A szavak: beriu, keičiu, krečiu, kreipiu, laužiu, miešiu, šviečiu (šveičiu), verčiu („darau, kad kas birtų, kistų, kristų, kryptų, lūžtų, mištų, švistų, virstų”) valóban kauzatív igék — a következő szavakhoz tartoznak: birti, kisti, kristi, krypti, lūžti, mišti, švisti, virsti; csupán kauzativitásukat nem a szó -yti, -dyt végződése fejezi ki”¹⁵. A bėrti: birti és kelti: kilti igéket a DŽ, DŽ¹ és DŽ² nem tekinti kauzatívnak, „A litván nyelv grammatikája” viszont kauzatív igék példáiként sorolja fel őket¹⁶. A. Paulauskienė nemcsak az -inti, -yti képzett igéket nevezi kauzatívnak, hanem az egyszerű igéket is; ezeket a következő példákkal szemlélteti: keisti, dabti, skleisti, veisti¹⁷.

A kauzatív képző hiánya feltehetően az ilyen típusú igék fő oka—

15 J a b l o n s k i s J. Min. veik., 289.

16 A litván nyelv grammatikája 2, 25.

17 P a u l a u s k i e n ė A. Lietuvių kalbos morfologija, 286—287.

134

az igék eltérő tárgyalásának oka. „Úgy vélik, hogy a tőmagánhangzók váltakozásának nincs önálló szerepe a szóalakok képzésében, de a kauzatív és a kauzált cselekvés oppozíciójának formai reprezentációja. Mivel ez a szemantikai oppozíció teljesen egybeesik a tranzitivitás-intranzitivitás oppozíciójával, formai jelölői is azonos funkciót töltenek be a kauzativitás és a tranzitivitás megváltoztatásában”¹⁸.

S. Krinickaitė, aki a tranzitivitás-intranzitivitás kategóriáját vizsgálja, hajlik arra, hogy ezeket az igéket ne nevezze kauzatívnak. A versti-virsti típust a tranzitivitás-intranzitivitás kategória legrégebbi rétegeként írja le¹⁹. Hasonlóképpen fogalmaz a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatika” is. Ebben a kauzatív igék között egyáltalán nem szerepelnek azok a képző nélküli igék, amelyeknek eltérő a magánhangzó-váltakozási fokuk²⁰.

Így a szótáríróknak nem egyszer kell mérlegelniük, hogyan értékeljék e típus konkrét származékait.

4.3. Gyakran változó azoknak az igéknek a bemutatása, amelyek képzésük szerint főnévhez (rendszerint melléknévhez, ritkábban főnévhez) és igéhez egyaránt kapcsolhatók. Erről P. Skardžius is írt. Például az alsinti kauzatív igét nemcsak az įlsti igével, hanem az alsą főnévvel is összefüggésbe hozta²¹. A származtatás körüli bizonytalanság lehetőségét a „Lietuvių kalbos gramatika” is elismeri: „Az -inti-inti képzős melléknévi igék jelentése nagyon közel áll e képző kauzatív igéinek jelentéséhez. Néha nem lehet eldönteni, miből származik az ige, például: džiuginti (: džiugus, -i, džiūgti), sveikinti (: sveikas, -a, sveikti), šlapinti (: šlapias, -ia, šlapti)²².

Mindazonáltal a „Lietuvių kalbos gramatika” szerzői az ilyen típusú igék többségét melléknevekből képzettnek tekintik, például: bendrinti, bloginti, dailinti, dvigubinti, gėrinti, ilginti, lengvinti, piginti, pik­tinti, retinti, skaidrinti, tvirtinti, vienodinti²³.

Bizonytalanságot okoz az is, hogy e igék közül sok az -ėti-ėti képzős származékokkal is összefügg. A. Paulauskienė az igék és a melléknév viszonyának olyan sémáját mutatja be, amely szerint mind az -inti-inti, mind az -ėti-ėti képzős igék melléknevekből származnak:

¹⁸ P a u l a u s k i e n ė A. Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos, 26.

¹⁹ Krinickaitė S. A litván nyelv igei oppozícióinak osztályozása tranzitivitás/intranzitivitás szerint. — A szintaxis és a szóstruktúra problémái, Moszkva, 1979, 42—53.; vö. még K r i n i c k a i t ė S. A litván nyelv kauzatív igéiről. — Baltistica 17(2), 1981. 190—192.

²⁰ A mai litván nyelv grammatikája, 285—286.

²¹ S k a r d ž i u s P. Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941, 543—544.

²² A litván nyelv grammatikája 2, 264.

²³ Ugyanott.

²⁴ P a u l a u s k i e n ė A. Lietuvių kalbos morfologija, 269.

135

Ezzel ellentétben a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatika” nem mutatja be az ilyen típusú igék és a melléknév kapcsolatát. A csoportosítás során így jellemzik őket: „-ėti képzővel képzett igék, szemben az -inti képző megfelelő származékaival, pl. gražėti: gražinti”²⁵.

A lexikográfusoknak ezért néha kompromisszumot kell keresniük. Például az LKŽ a slūdinti igét úgy közli, hogy bemutatja lehetséges kapcsolatát a slūsti és a slūdūs szóval: 1. caus. csúszik; „csúszóssá (csúszósabbá) tenni”. Az LKŽ a séndinti igét címszóként, caus. grammatikai minősítéssel adja meg, és a sénti igére utal; az 1. jelentés magyarázatakor azonban a „valamilyenné tenni” kauzációs körülírással a sénas melléknévhez kapcsolja. A 2. és 4. jelentés magyarázatára használt körülírás kibővítése lexikai változást jelez, a 3. jelentés magyarázata pedig nem mutat kauzativitást: 1. „öreggé tenni”, pl.: Metai nelaukia, visus lygiai sendina rš; 2. „idősebb, öregebb kinézetűvé tenni”, pl.: Juokas žmogų jaunina, pyktis séndina Snt; 3. refl. „éveket gyarapítani”, pl.: Séndinos kiti vyrai po karo Grd; 4. „öregedővé tenni, azáltal, hogy nem engedik megházasodni”, pl.: Kam séndini mergą, lai teka J. Ennek az igének a szócikkét valószínűleg az is bonyolította, hogy jelentései csak a sénti 1. jelentéséhez („öreggé válni”) és a sénas 1. jelentéséhez („sok életkort megért, megöregedett, nem fiatal [emberekről, állatokról]; sokáig növő [növényekről]; ellentéte: fiatal”) kapcsolódnak. A kauzatív séndinti igének a sénti vagy a sénas más jelentéseihez kapcsolódó jelentéseit nem jegyezték fel. A DŽ és a DŽ¹ ezt az igét grammatikai minősítés nélkül közli, a „öreggé tenni, öregíteni” körülírással és szinonimával magyarázva, míg a DŽ² csak a „öreggé tenni” körülírást adja meg.

Az ige ilyen közlését valószínűleg az antonima, a jáuninti LKŽ IV. kötetében való közlésének analógiája is elősegítette. A Jáuninti címszóként a jaunėti igéhez kapcsolódik, tr. caus. minősítéssel. Az 1. jelentés kauzációs körülírással a jáunas melléknévhez kapcsolódik, és megjelenik annak lexikai változása; a 2. és 3. jelentést önálló jelentésként magyarázza: 1. „fiatallá tenni; visszaadni a fiatalság erejét”, pl.: Kvėpavimo judesys jaunina kraują ir tuo visą kūną Vd; 2. „felfrissíteni; megújítani”, pl.: Labai senų vaismedžių jauninti (sužadinti jaunų augalėlių augimą) nem ajánlott rš; 3. „fiatalabbnak látszani igyekezni; eltitkolni, csökkenteni az életkort”, pl.: Aš savo vyrą dar jauninnu (aprengiu gražiai, kad jaunas atrodytų) Lp. A Jáuninti jelentései csak a jáunas 1. jelentéséhez kapcsolódnak („kevés életévvel rendelkező; nem idős”); a melléknév másik négy jelentéséhez kapcsolódó kauzatív jelentéseket nem jegyeztek fel. A Jáuninti 1. jelentését a jaunėti 1. jelentéséhez („fiatalabbá válni, fiatalodni”) kapcsolhatnánk, a 3. jelentést pedig a visszaható használat 3. jelentéséhez („fiatalnak tartani magát; fiatalítani magát”). A DŽ három kiadásában ezt az igét prž. grammatikai minősítés nélkül közlik: 1. „fiatallá tenni, visszaadni a fiatalság erejét, egészségét”; 2. „fiatalos kinézetet adni (nyújtani — DŽ¹, DŽ²)”; 3. „eltitkolni, csökkenteni az életkort”.

Az LKŽ a rétinti igét címszóként az 1. retėti igére utalva közli, 1. jelentését pedig a rétas melléknévhez kapcsolja: „ritkává tenni, elérni, hogy ritka legyen (palántákat ritkítani, erdőt irtani stb.)”. A további 3 jelentés magyarázata nem mutat kauzativitást.

²⁵ A mai litván nyelv nyelvtana, 286.

136

A DŽ valamennyi kiadásában ez az ige kizárólag a melléknévhez kapcsolódik.

A LKŽ csak a giedrėti igére utaló giedrinti igét közli; a DŽ valamennyi kiadása ezt kizárólag a giedras melléknévből származtatja.

A DŽ, DŽ¹ és LKŽ a tobulinti igét a tobulas melléknévhez kapcsolja: „tökéletessé, tökéletesebbé tenni”. Az LKŽ ezt a magyarázatot a gėrinti szinonimával egészíti ki. A DŽ² szerzői ezzel szemben kizárólag a tobulėti igéhez kapcsolják.

Az ilyen típusú igék közül néhányat mind a DŽ, mind az LKŽ szerzői kizárólag alapszóként szolgáló melléknevekhez kapcsolnak, például: drūtinti, gárdinti, gaivinti, plóninti, riebinti, stó­rinti, svárinti, svél­ninti stb.

A főnevekkel képzésileg összefüggő igéknek — noha ugyanazok a képzőik, mint az igéből képzett származékoknak — csak nagyon halvány az okozó árnyalatuk, pl. laiminti: laimė, slovinti: šlovė stb.²⁶ Az LKŽ és a DŽ rendszerint nem tekinti őket kauzatívnak. Itt azonban előfordulhatnak pontatlanságok is. A kauzatív jelentésű²⁷, nemzetiségek elnevezéseivel összefüggő, főnévből képzett -inti képzős igéket-inti eltérően közlik: gūdinti (csak az LKŽ), lātavinti, lénkinti, lietuvinti, rūsinti, vokietinti. A DŽ és az LKŽ szerkesztői ezeket szinte mindig az alapszóként szolgáló főnévhez kapcsolják, pl.: lietuvinti „litvánná, litvánossá tenni” (LKŽ), „litvánná tenni; litván formát adni” (DŽ, DŽ¹, DŽ²); lātavinti „letté változtatni” (LKŽ), „letté tenni; lett formát adni” (DŽ), „letté tenni, változtatni; lett formát adni” (DŽ¹, DŽ²) stb.

A vókietinti igét csak a DŽ és a DŽ¹ tekinti kauzatívnak, prž. minősítéssel a -ė́ti képzős vokietėti származékra utalva, pl.: Klaipėdos krašte lietuviai buvo vókietinami. Ezzel szemben a DŽ² elhagyja ezt az utalást, és így magyarázza: „németté változtatni; német formát adni”. A prž. rövidítést azonban a suvókietinti igénél tünteti fel, holott a DŽ¹ magyarázata: „németté tenni; német formát kölcsönözni”.

4.4. Többnyire igen, de vannak kivételek. A DŽ és az LKŽ kauzatívnak tekinti azokat az igéket, amelyek olyan -ėti képzős származékokhoz kapcsolódnak, amelyek spontán cselekvést jelölnek. A „Lietuvių kalbos gramatika” a kauzatív igék példáiként említi a következőket: drėbinti (: drebėti), dūlkinti (: dulkėti), jūdinti (: judėti)²⁸; a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatika” pedig a vaŕvinti: varvėti alakot. Ezek a kauzatív jelentésű származékok az alapszó jelen idejű tőalakjára épülnek, pl. blizginti (: blizgėti, blizga, -ėjo) stb.³⁰

A DŽ, DŽ¹, DŽ² és az LKŽ sok ilyen típusú igét tekint kauzatívnak (közülük sok hangutánzó szó), például: brázdinti: brazdėti, brazda, -ėjo, girgždinti: girgždėti, girgžda, -ėjo, klė̃pinti: klegeti, klėga, -ėjo, krūtinti: krutėti, kruta, -ėjo, lažginti: lazgėti, lažga, -ėjo, mirginti: mirgėti,

²⁶ P a u l a u s k i e n ė A. Dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodis, Vilnius, 1971, 9.

²⁷ J a k a i t i e n ė E. Veiksmažodžių daryba (Priesagų vediniai), Vilnius, 1973, 21—22.

²⁸ Litván nyelvtan 2, 25.

²⁹ A mai litván nyelv grammatikája, 287.

³⁰ J a k a i t i e n ė E. A mai litván nyelv denominalis igéi az -inti képzővel. — Baltistica 4(2), 1968, 223.

137

mirga, -ėjo, plazdinti: plazdėti, plazda, -ėjo, skrebinti: skrebėti, skreba, -ėjo, šlaminti: šlamėti, šlama, -ėjo, siūgždinti: siūgždėti, siūgžda, -ėjo, šnarinti: šnarėti, šnara, -ėjo, šnekinti: šnekėti, šneka, -ėjo, tikinti: tikėti, tiki, -ėjo és így tovább.

Nehéz megállapítani, mihez kapcsoljuk az okozó származékot, ha a nyelvben fennmaradtak ugyanazon tő elsődleges igéi, például: burzgenti (: burzgti és burzgėti), kiogždinti „puhává tenni, lazítani” (: kiogžti és kiogždėti) „puhulni”, kižinti „összegyűrni” (: kižti és kižėti), klibinti (: klibti és klibėti), kliukinti „önteni, locsolni” (: kliūkti és kliukėti) és így tovább.31

Más esetekben is előfordulnak eltérések a szótári megadásban. A lašinti igét a DŽ és az LKŽ úgy magyarázza, hogy „cseppekkel csepegtet”, a DŽ¹ és a DŽ² pedig a lašėti igéhez kapcsolja. Hasonlóan adják meg az igekötős sulašinti igét is. A Triūškinti-et a DŽ valamennyi kiadása okozó igének tekinti, az LKŽ nem kapcsolja a triuškėti-hez, négy jelentését pedig lexikailag magyarázza. A Čiužinti igét a DŽ, DŽ¹, DŽ² és LKŽ a čiūžėti igéhez kapcsolja, és okozó igének tekinti. Az igekötős sučiūžinti megadása eltérő: az LKŽ a DŽ¹-gyel és a DŽ²-vel ellentétben nem rögzít okozó jelentéseket. A DŽ¹-gyel és a DŽ²-vel ellentétben az LKŽ nem tekinti okozó igének a tviškinti igét, és itt nem kapcsolja a tviškėti⟧ igéhez.

4.5. Mindhárom DŽ-kiadás kevés igét sorol fel a cselekvés kiváltását, illetve elintézését kifejező igék közül, mivel a köznyelvben is kevés maradt fenn belőlük.

A DŽ, DŽ¹ és DŽ² csak a -dinti képzős származékokat tünteti fel; grammatikai minősítésük szerint ezek alapszava tranzitív, ritkábban okozó ige (például a veršdinti az okozó veršti igéhez kapcsolódik), jelentésük pedig (1) bizonyos készséget vagy mesterséget igénylő cselekvés, (2) egyéb aktív cselekvés. Például: (1) dirbdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige dirbti, kaldinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige kalti, kašdinti (DŽ), kašdinti (DŽ¹, DŽ²): cselekvés kiváltásának igéje, alapige kasti, kiršdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige kirsti, kūldinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige kulti, maldinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige malti, megzdinti (DŽ), megzdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige megzti, rašydinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige rašyti, siūdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige siūti, statydinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige statyti, šaudinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige šauti, verpdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige verpti; (2) gabėndinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige gabenti, nešdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige nešti, risdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige risti, rišdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige rišti, siūdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige siūti, skelbdinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige skelbti, skėldinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige skėlti, varydinti: cselekvés kiváltásának igéje, alapige varyti, veždinti (DŽ), veždinti (DŽ¹, DŽ²): cselekvés kiváltásának igéje, alapige vežti, és így tovább.

A megadásban is vannak eltérések. Az áusdinti, veršdinti igéket (például: veršdinti apsiaustą) a DŽ okozó igének tekinti, a DŽ¹, a DŽ² és az LKŽ viszont a rendszernek megfelelően már a cselekvés kiváltását, illetve elintézését kifejező igeként adja meg őket. A DŽ¹ és a DŽ² elhagyta az imdinti igét (a cselekvés kiváltását kifejező ige, alapige imti), például: Stogą imdinti (DŽ), valamint a nešinti igét, amelyet a DŽ okozó igének nevezett (az LKŽ-hez hasonlóan a cselekvés kiváltását kifejezőnek kell tekinteni), viszont felvette a népköltészeti példákkal illusztrált sėgdinti igét: 1. a segti 1 cselekvés kiváltását kifejező igéje, például: Sėgdinsu rūtų vainikėlį (népkölt.), 2. táj. a segti 4 cselekvés kiváltását kifejező igéje, például: Bėrą žirgą sėgdinu (népkölt.). Az esdinti ige, amelyet a DŽ, a DŽ¹ és a DŽ² a cselekvés kiváltását kifejező igének tekint, valójában okozó ige, ahogyan az LKŽ is kezeli, például: Ne kinkyk, ale esdink dar arklį J (LKŽ), A kénsavat fémek maratására használják ónozás előtt rš (LKŽ); édinti a ėsti 1 okozó igéje, például: Ar žirgelį édmai, tymo balną vėdinai? (népkölt.) (DŽ, DŽ¹, DŽ²) okozó ige, akárcsak a valgydinti prž. ige, amelynek alapja a valgyti (DŽ, DŽ¹, DŽ²). A DŽ feltünteti

³¹ Jakaitienė E. Uo., 223.

138

mint parūpinamasis veiksmažodisként landinti prp. lįsti, a DŽ¹, DŽ² és az LKŽ oksági igének tekinti, például: Landink šunį par tvorą J (LKŽ). A Kildinti a DŽ, DŽ¹ és DŽ² szerint parūpinamasis, az LKŽ szerint oksági ige; mindegyikben jelentésváltozás figyelhető meg: „valamit valamiből származtatni”, például: Kildinti žodį iš kurios kalbos (DŽ), „megjelölni, megtalálni az eredetét” (DŽ¹, DŽ², LKŽ). A spausdinti prp. spausti igét parūpinamasisnek tekintették, például: Knygą spausdinti, išspausdinti (DŽ); a jelentésváltozás miatt máshol már nem kapcsolják az alapszóhoz, és úgy értelmezik, hogy „szedett betűkkel szöveget sokszorosít (nyomtat) (DŽ²)” (DŽ¹), 1. „szedett betűkkel szöveget készít” (LKŽ). A Šauklinti igét a DŽ, DŽ¹ és DŽ² a parūpinamasis igékkel magyarázza: „skelb­dinti, šauklinti”. A Vės­dinti 2. jelentése: „prp. vesti 10”, például: Šunų vės­dinti (DŽ¹, DŽ²) oksági igének tekintendő, mert a vės­dinti és vėsti szavak közötti szemantikai kapcsolat és használat ugyanolyan, mint a tėkinti „férjhez adni” igéé, amelyet az LKŽ okságinak tart, valamint a tekėti, teka, -ėjo igéé, például: Tėkino dukterį, vestuves kėlė (DŽ²).

Az LKŽ jóval több és változatosabb parūpinamasis igét közöl. Az említett szemantikai típusaik részletesebben is tükröződnek benne. (1) Itt találhatók: árdinti, kirpdinti, lópydinti, mazgódinti, nérdinti, skaldydinti, taisgydinti stb. (2) Bőségesen szerepelnek aktív cselekvést kifejező igékhez kapcsolódó parūpinamasis igék, például: dėdinti, kráudinti, mės­dinti, nešiódinti, praúšdinti, rakindinti, ráudinti, riškdinti.

A -dinti képzős származékok nemcsak egyszerű tárgyas és oksági igékhez, hanem ritka esetekben iteratív igékhez is kapcsolódhatnak, például: pjáustydinti cur. pjaustyti, plésydinti cur. plėšyti 1, raikydinti cur. raikyti 1 stb.

A -dinti képzős származékok mellett az LKŽ-ben gyakoriak az -inti és -dyti képzős származékok is, például: a rėginti ir regėdinti igék a regėti, lėsdinti ir lėšdyti igék pedig a lėšti igéhez kapcsolódnak stb.

Az LKŽ-ben összetett, -dinti képzős származékokat is találunk, amelyek -inti képzős származékokhoz kapcsolódnak; például a raugindinti az oksági rauginti igéhez kapcsolódik (vö. rauginti 1. prz. rūgti, rūginti (DŽ¹), amelyet az LKŽ tárgyas igeként közöl. Néha egyszerű igéhez kapcsolódnak, akárcsak az -inti képzős származékok; például a kašindinti cur. kasti 1 és az 1 kašinti (kašinti) caus. kasti 1 igékhez; vagy egy másik parūpinamasis igére utalnak, például: nešindinti lásd nešdinti. E ritka és összetett igék szótári feldolgozása jelentős nehézséget okoz a lexikográfusoknak. Gyakran nem könnyű megtalálni az alapszavukat, megérteni a jelentésüket és használatukat, illetve megfelelően elrendezni a változatok sorát.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” három kiadásában és a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban arra törekednek, hogy rendszeresen különbséget tegyenek az oksági és a parūpinamasis igék között. A következő szempontokat veszik figyelembe: (1) a képzés formális eszközei, (2) az alapszóige tárgyas vagy tárgyatlan volta, (3) a cselekvés és a tárgy viszonya, (4) a mondat mélyszerkezeti szintjének elemzése, (5) a mondat felszíni és mélyszerkezeti szintje összetevőinek szemantikai korlátozásai.

2. A képzésbeli, eredetbeli és szemantikai kapcsolatot (1) grammatikai

139

a kauzatív vagy kuratív ige jelentéseinek a megfelelő alapszó jelentéseihez való kapcsolását jelölésekkel megadva, (2) a „(úgy) tenni, hogy...” vagy „valamivé tenni” körülírásokkal leírva. Bemutatják a közös, munkatípusú jelentésváltozásokat, (3) a hivatkozásokat vagy körülírásokat lexikai magyarázattal, illetve szinonimákkal kibővítve, (4) a grammatikai utalást a címszóban megadva, a jelentéseket pedig külön magyarázva. A változatsor alapigéjét (5) a „lásd” rövidítéssel emelik ki.

3. A kauzatív igék egyes típusainak megadása változó. A legnagyobb rendszertelenség alighanem a nem szuffixumos, csupán magánhangzó-váltakozással képzett igék körében fordul elő, például: kélti: kilti; valamivel kevesebb a magánhangzó-váltakozással és szuffixummal képzett igék között, például: brandinti: bręsti, -ta, brendo. Számos problémát vet fel azoknak az igéknek a leírása, amelyek képzésük szerint melléknévvel vagy igével, illetve főnévvel vagy igével állnak kapcsolatban, például: jauninti: jaunas, jaunėti, vokietinti: vokietis, vokietėti; ilyen problémák merülnek fel az -ėti szuffixumos származékokhoz kapcsolódó igék leírásakor is, például: lašinti: lašėti.

4. A kauzatív és kuratív igék szótári megadásának tárgyalt problémás esetei nemcsak (1) elméleti kezelésük elégtelenül megszilárdult voltát mutatják, hanem (2) a tényleges nyelvhasználatból eredő nehézségeket is: (a) a tranzitív igéktől való különbségük nem mindig világos, (b) egyes kauzatív vagy kuratív igék, illetve különálló jelentéseik bizonyos mértékben eltávolodnak a közös, munkatípusú jelentéstől. A lexikai-grammatikai szócsoportok bizonyos körének szótári megadását a lehető legnagyobb mértékben rendszerezni kell, bár a nyelv formai kifejezőeszközeinek, használatának és szemantikájának változatossága nem teszi lehetővé mindennek a pontos egységesítését és formalizálását.

A kauzatív és kuratív igék lexikográfiai megadása a litván nyelvben

Összefoglalás

A kauzatív és kuratív igék a litván tranzitív igék jelentős részét teszik ki. Megadásukkor a litván köznyelvi szótár (DŽ) három kiadásában és a litván nyelv szótárában (LKŽ) a konkrét nyelvi adatok elemzésére, az elméleti kutatásokra és a lexikográfiai hagyományokra támaszkodtak. Arra törekednek, hogy a kauzatív és kuratív igéket a lehető legpontosabban elkülönítsék egymástól, valamint a többi tranzitív igétől.

A lexikográfiai megadás néhány típusával kimutatják, hogy a kauzatív vagy kuratív ige egy lexikai-grammatikai szócsoporthoz tartozik, meghatározzák képzési, eredetbeli és szemantikai kapcsolatát a megfelelő alapigékkel vagy alapmelléknevekkel, tükrözik a lexikai-grammatikai jelentésváltozásokat, és kiemelik a változatsor alapszavát.

A kauzatív igék egyes származéktípusainak megadása változatos. A legnagyobb rendszertelenség a magánhangzó-váltakozással képzett, szuffixum nélküli igéknél figyelhető meg (kélti: kilti), kisebb mértékű pedig a magánhangzó-váltakozással és szuffixummal képzett igék között (brandinti: bręsti, -ta, brendo). Számos probléma merül fel azon igék körülírásakor, amelyek képzésük szerint melléknévvel vagy igével, illetve főnévvel vagy igével állnak kapcsolatban (jáuninti: jáunas,

140

fiatalodik; németté tesz: német, németté válik), a -ėti képzős alakokra utaló igéknél szerepelnek (csepegtet: csepeg).

A szótárakban bizonyos lexikai-grammatikai csoportok feltüntetésének rendszerezése céljából a formai kifejezőeszközök, a használati esetek és a szemantika sokfélesége nem teszi lehetővé az ilyen csoportok teljesen szigorú egységesítését és formalizálását.

141