LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Adelė JUDEIKIENĖ

ENKLIKTIKUS IGEALAKOK mi, ti HASZNÁLATA EGYES DÉL-SAMOGIT NYELVJÁRÁSOKBAN^*

E cikk célja, hogy legalább röviden megálljunk egy igen régi és érdekes nyelvi jelenségnél: az igék enklitikus alakjainak mi, ti használatánál. Ezt a jelenséget nyelvjárási tanulmányaikban már elemezte V. Grinaveckis professzor (Grinaveckis 1960: 41–110), A. Salys (Salys, 1992: 337) és Z. Zinkevičius professzor (Zinkevičius 1966). Számos, K. Sirvydas, M. Daukša, J. Bretkūnas és más régi litván írók műveiből származó példa szerepel az LKŽ köteteiben is.

Nyelvünknek ez a régi jelensége más országok nyelvészeinek érdeklődését is felkeltette: a német S. Hermannét (Hermann 1926: 15), valamint a norvég Ch. S. Stangét (Stang 1966: 253–254).

Úgy vélték, hogy az igék enklitikus alakjai mára teljesen eltűntek. Ezt cáfolni kell: a dél-samogit (dūnininkai) nyelvjárás idősebb beszélői még használják őket. Igaz, a fiatalabbak – bár jól beszélik nyelvjárásukat – már egyáltalán nem ismerik ezeket az alakokat.

Szeretnénk még valamelyest elmélyedni a régi írásokban található, illetve a Szótár cédulaanyagában feljegyzett és a nyelvjárásokban hallott, ezekkel a fennmaradt enklitikus alakokkal képzett kifejezésekben.

Úgy tartják, hogy az enklitikus alakok az ige + személyes névmás kapcsolatából keletkeztek. Mivel az ige hangsúlyos alakjához kapcsolódó névmás hangsúlytalan volt, rövidülése során megváltozott: a mun alakból mi, a tau alakból pedig ti lett. Ezt a régi írások példái is bizonyíthatják: dokly duomi SD 72 „duoklę duomi” [tizedet adok neked], afch iemus dūmi ambina giwenima BP II 83 „Aš jiemus duomi amžiną gyvenimą” [örök életet adok nekik], galwa sawa dūmi ūbu awis mana BP II 74 „Galvą savo duomi užu avis mano” [életemet adom juhaimért], dūkem nauie tikra Dwaje BP II 301 „Duokem (duok mi) naują tikrą dvasią” [adj nekem új, igaz lelket], padūmi ing twirtas rakas tawos βweczeusios meiles DK 180–181 „Paduomi į tvirtas rankas tavos švenčiausios meilės” [a te legszentebb szereteted erős kezébe adom].

Ilyen példákat nyelvészeink munkáiban is találunk. J. Jablonskis írásaiban is jó néhány akad: duokiam (duokia + mi, azaz duokiam) duonos kasnelį Ky (J. Jabl), tylėk, vaikeli, tuoj duonelės duosiut (duosiu tau) (J.Jabl 1957: 256), paskum ir savo veidą pamirodė (parodė man), dantį svembiam, dantį geliam

* Őszintén köszönöm V. Vitkauskas docensnek a javasolt témát és a cikk megírásához nyújtott segítséget (a térkép elkészítését és a transzkripció rendezését).

201

(fáj nekem, szúr nekem) (J. Jabl 1957: 255–256).

Profesoriaus Z. Zinkevičiaus teigimu (Zinkevičius 1966: 300), keletas panašių pavyzdžių yra pateikta K. Jauniaus Lietuvių kalbos gramatikoje. Galima būtų paminėti tokius sakinius: suspauskiam (= suspauskim) galvelę “сожми мне головушку”, dantį skaudam “у меня болит зуб”, ar dantį skaudat? (= skauda tau) “болит у тебя зуб?”, tylėk, ryškė paimsiuot (= paimsiu tau) “молчи, возьму тебе розгу”(Zinkevičius 1966: 300–301). F. Kuršaičio manymu (KGr 1876: 299), tokios formos Prūsų lietuviams buvo žinomos iš senųjų giesmynų, o gyvojoje kalboje beveik nebevartojamos. Vis dėlto pietų žemaičiai varniškiai, laukuv iškiai, kvėdarniškiai, švėkšniškiai, žvingiškiai, pajūriškiai ir kiti seni tų kraštų žmonės dar kartais pasako būsimojo laiko I asmens formas su priaugusiu t (< ti) arba gretutines (esam. I asm.) formas, net prie veik. rūšies dalyvio prideda tą -t (< ti) (bovâu os'ek'ėšos'ít “buvau užsikišusi”, bova žad'iejøs'it “buvai žadėjusi”). Tai netekęs reikšmės datyvas.

V. Grinaveckis professzor szerint az ő nyelvjárásában (Laukuva környékén) a kijelentő mód jövő idejű igéi az első és második személyű alakok végén gyakran t-vel hangzanak, és a következő mondatokat idézi: d'ėrpsūt špuok'ė.n'ę ~ dirbsuot špok inę „madárodút fogok készíteni”; asût nòmin ~ eisuot numien „hazamegyek”; važ'úsūt i š'el'al'ę ~ važiuosuot („elutazom”) į Šilalę; v'ėrsūt v'ėč'er'ė pōtra ~ virsuot („főzök”) vacsorára kását; ar ės'it' i jėž'era „elmentek-e a tóhoz”; a dūs'it mon p'itos ~ ar duosyt („adsz-e”) nekem ebédet; je jės'it, gàus'it ~ jei esyt („vagy-e”), gausyt („kapsz-e”) (Grinaveckis 1960: 109). Az első személyű jövő idejű alak a t végződéssel gyakrabban fordul elő, mint a második személyű.

Néha a t más igealakok végén is kiejtik, például: ož'b'l'õskas bov'âu os'ę k'ėšos'ít ~ a blúz („blúzocska”) mögé dugtam [a zsebkendőt] (Grinaveckis 1960: 109).

Úgy vélik, hogy az említett igék t végződése az ti enklitikus névmás (neked) részes esetű alakjának maradványa. Miután elveszítette jelentését, a ti összeolvadt az ige első személyű alakjával, és végződésnek kezdték tekinteni. Később az első személy analógiájára a t-t a második személyű igék végződéséhez is hozzátették.

Adatközlésem szerint néha más igealakokhoz is hozzáteszik. Gyakran összeolvad a jelen idejű igék első személyű végződésével, sőt olykor még a melléknévi igenévi végződésekhez is hozzátapad. Mindezt az általam, valamint a szomszédos žemait nyelvjárásokból gyűjtött példák is bizonyíthatják (némelyikük az LKŽ cédulagyűjteményéből származik, más részüket dr. V. Vitkauskas jegyezte fel). Íme: būsūt naž'ėnos nuv'erc'au jūkās Pj (LKŽ K) „búsūt nem tudva – tréfából felborítottam”; kon dar'īs'it Šv „mit fogtok csinálni?”; kon p'ėrks'it torgū Šv „mit fogtok venni a piacon?”; mos'iet tor'ies'it t'ik p'ėn'ingu, ka tūok'os dal'ik'os p'ėrkal'ūoje Šv (LKŽ K) „biztosan annyi pénzetek van, hogy ilyen dolgokat vásároltok?”; ka to l'ie ks'it pro dor'ės Grdm „hogy te kirohansz az ajtón”; kaž'ė ar aš tau it'ėksūt Šv „vajon tetszeni fogok-e neked?”; dā nū galvùos tabl'ieč'o tòruūt Kv (LKŽ K) „még mindig tartani fogok fejfájás elleni tablettát”; làukūt làukūt, vọ ànūo jau nàb'ie (halott) Šv „várjatok, várjatok, hiszen ő már nincs”.

202

Az mi, ti igealakok elterjedésének térképe a dél-žemait nyelvjárásokban (dūnininkai)

A települések jegyzéke, ahonnan az anyagot gyűjtötték

286 – Judrėnai (Klaipėda járás)

288 – Kvėdarna (Šilalė járás)

254 – Laukuva (Šilalė járás)

322 – Pajūris (Šilalė járás)

289 – Šiauduva (Šilalė járás)

323 – Šilalė

285 – Švėkšna (Šilalė járás)

321 – Tenэнiai (Šilalė járás)

356 – Vainutas (Šilalė járás)

357 – Zvingiai (Šilalė járás)

203

„… földet művelni, de annak már nincs”; išp’ėrso, ę žęnuosit Jdr (LKŽ K) „kifordítom (a bundát), és tudni fogjátok”; tòriūt m’iž’o, kv’ičiū Šv „árpát, búzát tartani”; važ’usūt i t’orgo Šv „a piacra fogok utazni”; ašūt pas raibę Šv „Raibyshez fogok menni”; tujau b’ėnksūt s’ūt’ę Grdm „mindjárt befejezem a varrást”; at’ędūk, k’on bovà žad’ėjosiŧ Lkv (LKŽ K) „add oda, amit megígértél”; aš in’ėšūt Žv (LKŽ K) „be fogom vinni”; kan aš ęš juo išv’ėrsūt (abból az italból), aš paval’g’os’ę ęso Tn (LKŽ K) „mit öntsek ki belőle, már ettem”; ànà mòn bòva s’èn’ė žad’ėjosiŧ Lkv (LKŽ K) „azt már régóta megígérte nekem”; je nežad’insūt, m’on’ę k’ėks Vn (LKŽ K) „ha nem ébresztem fel, átkoz engem”; buoc’parnašos’it iš sošiedo (a dobozkát) Šv „elhoztam volna a szomszédoktól”; gal nabràšūt – važ’ūjo i l’ęgūon’ęn’ę Kv „talán nem viszem – a kórházba megyek”; lišk lišk, kol uodega įkišyt Šv (LKŽ XVII 469).

Amint a példák mutatják, az enklitikus végződés nemcsak a jövő idejű igékkel használatos. Az tòriūt, l’àukūt és más hasonló igealakok azt mutatják, hogy a jelen idejű igéknek, sőt még a melléknévi igeneveknek is vannak enklitikus végződéseik. Feltételezhető, hogy a mi, ti enklitikumok, miután elvesztették eredeti jelentésüket, más igealakokhoz is kapcsolódni kezdtek.

A rendelkezésre álló nyelvi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy ez igen régi, visszaszoruló nyelvi jelenség, ám a nyelvtudomány számára kétségkívül fontos, és az idősebb emberek beszédében még ma is él.

A bemutatott példák alapján a térkép feltünteti e jelenség használatának határait: nyugaton Ramučiai és Inkakliai között, valamint Skomantai nyugati peremén halad; északon Pežaičiai, Petrai čiai és Judrėnai között, valamint Šiuraičiai déli peremén; keleten Požerėn, Šilalė keleti és déli peremén; délen pedig Žvingiai, Bikavėnai és Gorainiai között, majd ismét Ramučiaiig ér.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

BP II – Postilla tatái esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Evangelin... Per J a n a B r e t-k u n a... Karaliaucziuie... 1591. I. és II. rész.

DK – Katekizmus, avagy minden keresztény számára szükséges tanítás. Írta D. Iakvba Ledesma, a Jézus Társaságának teológusa. Lengyel nyelvről litvánra fordította M i k a ł o j u D a u g s z a, a žemaitiai kanonok. Kinyomtattatott Vilniusban... 1595.

G r i n a v e c k i s V. 1960: Šiaurės vakarų dünininkų tarmių fonetinės ypatybės ir jų raida. – VVPI Mokslo darbai, Lietuvių kalba ir literatūra 11, 41–110.

G r i n a v e c k i s V. 1957: Šiaurės vakarų dünininkų tarmių vokalizmas. Balsiai a, e. – VVPI Mokslo darbai 3, 161–174.

H e r m a n n S. 1926: Litauische Studien, Berlin.

J.Jabl – J a b l o n s k i s J. Válogatott írások 1, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957.

J o n i k a s P. 1939: Pagramančio tarmė, Kaunas: Švietimo ministerijos knygų leidimo komisija.

KGr – Grammatik der littauischen Sprache von F r i e d r i c h K u r s c h a t, Halle a. S.,1876.

LKŽ I–II – Litván nyelv szótára 1, Vilnius, 1941; 2, Kaunas: Állami Enciklopédia-, Szótár- és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1947.

LKŽ XVII – Litván nyelv szótára 17, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó, 1996.

204

LKŽ K – a „Lietuvių kalbos žodynas” (a litván nyelv szótára) cédulagyűjteménye.

Salvys A. 1992: Raštai 4, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija.

SD – Sirvydas K. 1713: Dictionarium trium linguarum, In usum Studiosae Iuventutis. Avctore... Constantino Szyrw id... Qwinta editio... Vilnae... M DCC XIII... (žodyno penktasis leidimas).

Stang Ch. S. 1966: Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen, Oslo [ir kt.].

Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

A mi, ti enklitikus igealakok használata egyes dél-szamogit nyelvjárásokban

Összefoglalás

A tanulmány a litván nyelv egy igen régi jelenségét, a mi, ti enklitikus igealakokat, valamint ezek használatát elemzi régi írásokban és a dél-szamogit (dūnininkai) nyelvjárásban. Mellékletként egy térkép mutatja be e formák elterjedését.

205