ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LI (2004), 39 – 43

A stan / sta típusú óporosz névmások

Witold Mańczak

Cracovie

Daniel Petit szerint (Baltistica 36, 2001, 173–188) az óporoszban csak a semleges nemű stan ‘ez’, kan ‘mi’ és wissan ‘minden’ névmás létezett, míg a sta, ka és wissa alakokat mesterségesen alkotta meg az Enchiridion fordítója. A jelen szerző amellett érvel, hogy a sta, ka és wissa alakok eredetiek, és a stan, kan és wissan alakokból jöttek létre annak következtében, amit a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásnak nevez.

Daniel Petit (2001) a publié un article consacré aux pronoms neutres du vieux prussien stan / sta, kan / ka, wissan / wissa, stavīdan, kavīdan, stan subban, ainan et abbaien. A son avis,

„ha eltekintünk ezektől a kivételektől, amelyekre mindig lehetséges külön magyarázatot adni, a szabály mindenütt érvényesülni látszik: a névmásokban az -an végződés kifejezetten a semleges nemű tárgyesetet jelöli, míg az -a végződés az alanyesetet...

A semleges nemű -a és -an végződések eloszlása a Harmadik katekizmus szövegében pontos szintaktikai szabályt követ (semleges nemű alanyeset -a, semleges nemű tárgyeset -an); nem a véletlen műve. Ez a következtetés érvényteleníti Smoczyński... „denazalizált” formákra vonatkozó hipotézisét. Mert ha az -a és -an végződések váltakozása fonetikai folyamatból eredne, arra számítanánk, hogy az eloszlás teljesen véletlenszerű, ami nem így van. A fonetikai ingadozás hipotézise tehát kizárható, csakúgy, mint az egyszerű helyesírási variánsoké.

Az itt feltételezett eloszlás nem lehet régi. A semleges nemű alanyeset és tárgyeset közötti morfológiai különbség létrehozása ugyanis tipológiai anomália az indoeurópai nyelvészet szempontjából; kevéssé valószínű, hogy nyelvi valóságnak felelne meg, és az óporosz semleges nem eltűnésére irányuló aktív tendenciáról tanúskodna. Valószínűbb, hogy Abel Will sajátos fordítási szabályát tükrözi, amely azon az érzésen alapult, hogy a tárgyesetet végső nazálisnak kell jellemeznie.”

Véleményünk szerint az -a végű alakok kialakulása azzal magyarázható, amit a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásnak nevezünk. Már régen arra a következtetésre jutottunk, hogy a szavak alakja három fő tényezőtől függ: szabályos hangváltozás, analógiás változás és a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás. Ez utóbbinak három monográfiát szenteltünk (Mańczak 1969, 1977 és 1987), valamint számos tanulmányt, amelyek közül néhány a balti nyelvekre vonatkozik (Mańczak 1992, 1993, 1994 és 2001).

A gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás elmélete mellett hat érvet lehet felhozni.

40 |

WITOLD MAŃCZAK

Első érv. Átnéztük Eaton gyakorisági szótárát, amely többek között a 6000 leggyakoribb francia szót sorolja fel. Azok, amelyek szabálytalan rövidülésen mentek át, a következőképpen szerepelnek benne:

^er ezer 99 86% Test χ² 2^e ezer 9 8% 409,55 > 11,07 3^e ezer 4 3% 4^e ezer 2 2% 5^e ezer 1 1% 6^e ezer – –

Ez az érv önmagában is elegendő volna annak bizonyítására, hogy a szóban forgó elmélet helyes. De vannak még más érvek is.

Második érv. Ha egy morféma, szó vagy szócsoport egy nyelvben kettős, szabályos és szabálytalan alakban jelenik meg, a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásra az jellemző, hogy a szabálytalan alak általában gyakoribb, mint a szabályos; például a nors használatosabb, mint a noris, és ugyanez érvényes a mat és a matai, kuomet, valamint a kuo metu, illetve a šiandien és a šį dieną. esetében.

Harmadik érv. Ha a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozások egy ragozási paradigmán vagy szócsaládon belül mennek végbe, a rövidülések gyakrabban érintik a gyakoribb alakokat, mint a ritkábbakat. Például a jövő idő alakjaiban: sakysiu, sakysi, sakys, sakysime, sakysite, a -si- toldalék csak a 3. személyben rövidül, mivel ez használatosabb a többinél. A daug rövid alak és e határozószó teljes alakja közötti különbség az olyan összetételekben, mint a daugiauamžis, daugiauakštis, daugiabalsis stb., azzal magyarázható, hogy a daug használatosabb az említett összetételeknél.

Negyedik érv. A gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás mellett létezik egy másik szabálytalan változás is, amely a régóta asszimilációk, disszimilációk vagy metatézisek néven ismert hangjelenségekből, hiperkorrekt vagy expresszív alakokból áll. E szabálytalan változások egészére az jellemző, hogy a különböző nyelvekben különféle szavakban mennek végbe. A litván šėšuras < šešuras szó asszimilációt, a nyelvjárási dirgelė < dilgelė disszimilációt, a krapas < pol. koper pedig metatézist mutat. Nehéz volna azonban indoeurópai nyelvben olyan, „após” jelentésű szót találni, amelyben asszimiláció, olyan, „csalán” jelentésű szót, amelyben disszimiláció, vagy olyan, „édeskömény” jelentésű szót, amelyben metatézis történt. Röviden: az asszimilációnak, disszimilációnak, metatézisnek stb. nevezett szabálytalanságok között, amelyek különböző nyelvekben fordulnak elő, nincs párhuzamosság. Az asszimilációkkal, disszimilációkkal stb. ellentétben a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás a különböző nyelvekben többé-kevésbé párhuzamos módon megy végbe; ez azzal magyarázható, hogy a nyelvi közösségek közötti különbségek ellenére a leggyakoribb szavak mindenütt többé-kevésbé azonosak. Például a „nővér” megnevezése sok nyelvben szabálytalan rövidüléseket mutat, vö. lit. sesuo, óegyházi szláv sestra, ang. sister, holland zuster, fr. sœur, provanszál sor stb., szemben a német Schwester. alakjával.

Ötödik érv. Ha rendelkezésünkre áll egy gyakorisági szótár és egy fordított szótár, megvizsgálhatjuk az azonos betűvel vagy betűkkel kezdődő, illetve végződő szavak sorozatait.

LES PRONOMS V. PRUSSIENS DU TYPE stan / sta | 41

nak ugyanazzal a betűvel vagy betűkkel. Például jelentős, hogy az angolban a -iness végződésű 700 szó közül csak a business kiejtése rövidült, és hogy ez a szó gyakoribb az összes többi -iness képzős származéknál. Azok között a szavak között, amelyek korábban germán eredetű h-vel kezdődtek, az angol it < hit az egyetlen, amelynek kezdő mássalhangzója eltűnt a hivatalos helyesírásban; egyúttal ez gyakoribb minden olyan szónál, amely (ezernél is több van belőlük) megőrizte a h-t. Nyilvánvaló az összefüggés a business > [biznis] és a hit > it rövidülése, illetve a gyakoriság között.

Hatodik érv. Ha rendelkezésünkre áll egy nyelvatlasz, megfigyelhetjük, hogy a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozással magyarázható két vagy több változás közül a gyakoribb nagyobb területet foglal el, mint a másik vagy a többi. A franciában a szóvégi r megmarad (aurum > or, flōrem > fleur stb.), sok főnévi igenévben azonban szabálytalanul kiesik az -r. Az ALF térképeinek vizsgálata azt mutatja, hogy az -er végű igékben az r kiesésének területe nagyobb, mint az -ir végű igékben, és az utóbbié nagyobb, mint az -oir végű igékben. Ez azzal magyarázható, hogy az -er végű igék a leggyakoribbak, az -ir végűek kevésbé használatosak, az -oir végűek pedig a legritkábbak.

A porosz semleges névmások, sta, ka, wissa (< stan, kan, wissan) a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozással magyarázhatók; ezt a következő érvek támasztják alá.

1. Hasonló változások történtek a litvánban. Az olyan semleges alakok nyomai, mint a visa gera vagy a gražu, a szóvégi magánhangzók szabálytalan denazalizációját mutatják.

Hasonló a helyzet a szláv nyelvekben is. Véleményünk szerint az óegyházi szlávban, ha szóvégi helyzetben ugyanaz a hangváltozás megy végbe, mint szóközi helyzetben, szabályos hangtörténeti fejlődéssel van dolgunk. Ha azonban nem ez a helyzet, többnyire a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásról van szó. Íme néhány példa.

Szóközi helyzetben a *oi, ai kettőshangzók ē-vé válnak, és ugyanez a fejlődés ment végbe az olyan alakokban is, mint a dat. sing. rǫc-ě, nom. duel rǫc-ě, loc. sing. rab-ě, nom. duel lět-ě, illetve az elszigetelt věd-ě igealakban. Ezzel szemben szabálytalan változás történt az olyan alakokban, mint a nom. plur. rab-i, dat. sing. rab-u, instr. plur. rab-y, 2ᵉ pers. sing. ind. nese-ši, da-si, illetve 2ᵉ pers. sing. impér. ber-i.

Szóközi helyzetben a *o változatlan marad, és ugyanez a fejlődés ment végbe szóvégi helyzetben az olyan óegyházi szláv szavakban, mint a t-o vagy a slov-o. Ezzel szemben a *o szabálytalan fejlődése történt szóvégi helyzetben az olyan alakokban, mint a nom. sing. rab-ъ, vrač-ъ, dat. plur. rabo-mъ, illetve 1ᵉʳ pers. plur. bere-mъ.

Szóközi helyzetben a szájüregi magánhangzó + nazális mássalhangzó csoport az óegyházi szlávban nazális magánhangzóvá válik, és ugyanez a fejlődés ment végbe szóvégi helyzetben az olyan alakokban, mint a nom. sing. im-ę, otroč-ę, acc. sing. rǫk-ǫ, instr. sing. toj-ǫ, acc. plur. duš-ę, vrač-ę, 3ᵉ pers. plur. byš-ę, běach-ǫ vagy part. prés. zna-ję. Ezzel szemben szabálytalan fejlődés ment végbe szóvégi helyzetben azokban az alakokban, amelyekben az indoeurópai szájüregi magánhangzó + nazális mássalhangzó csoport szájüregi magánhangzóvá alakult. Ilyenek például a nom. sing. lět-o, acc. sing. rab-ъ, vrač-ъ, gén. plur. glav-ъ, acc. plur. rab-y, pǫt-i ou syn-y alakok (Manćzak 1999).

Véleményünk szerint a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás nemcsak az óporosz wissa alakban ment végbe, hanem a litván visa gera és az óegyházi szláv lět-o alakban is.

42 |

WITOLD MAŃCZAK

2. Trautmann Die altpreussischen Sprachdenkmäler című művében van egy mutató. Megszámoltuk benne mindazokat az alakokat, amelyekkel Daniel Petit foglalkozik, és ezek a következőképpen oszlanak meg:

Alanyeset egyes szám Tárgyeset egyes szám Összesen Rövidült alakok százalékos aránya stan / sta sta 55 sta 2 stan 40 97 59% kan / ka ka 36 ka 11 kan 4 51 92% wissan / wissa wissa 1 wissan 2 wissan 10 13 8% stawīdan stawīdan 6 6 – ainan ainan 4 4 – stan subban stan subban 4 4 – kawīdan kawīdan 3 3 – abbaien abbaien 1 1 –

Látható tehát, hogy összefüggés van a stan > sta, kan > ka, wissan > wissa alakokban végbement szabálytalan rövidülések és a gyakoriság között: csak a leggyakrabban használt szavak rövidültek meg szabálytalanul, míg a ritkább szavak változatlanok maradtak.

3. Íme egy újabb idézet Daniel Petit cikkéből:

„Továbbra is kérdéses, hogy a fordító mire alapozta a semlegesnemű alanyeset és tárgyeset közötti morfológiai különbség létrehozását, noha ilyen különbség sem a németben, sem feltehetően a poroszban, sem – még kevésbé – a szomszédos nyelvek bármelyikében (például a lengyelben) nem létezett. Feltételezhető, hogy a porosz ragozást nem teljesen uraló fordító hajlott arra, hogy maga számára elemi szabályokat állítson fel; ezek közül a legegyszerűbb az volt, hogy a tárgyesetet végső nazálisnak kell jelölnie. Így aztán előfordulhatott, hogy e szabályokat olykor a hatókörükön kívül eső esetekre is alkalmazta, jelen esetben a semlegesnemű alakokra. Bizonyos értelemben túlkorrekciós jelenségről beszélhetünk.”

Véleményünk szerint a fordító semmit sem talált ki, hanem a sta, ka, wissa rövidült alakokat használta, amelyek léteztek az óporoszban. Amikor a gyakoriság okozta szabálytalan hangfejlődés egy paradigmasoron belül megy végbe, gyakran előfordul, hogy a gyakrabban használt alakok szabálytalanul megrövidülnek, míg a ritkább alakok érintetlenek maradnak. Íme néhány példa.

Az alanyeset gyakoribb a tárgyesetnél, ami megmagyarázza, miért adatolhatók a rövidült sta, ka, wissa alakok az alanyesetben jóval gyakrabban, mint a tárgyesetben. Ugyanez a magyarázat érvényes a hímnemű alakokra is: alanyeset egyes számban deiwas és deiws, valamint rikijs (a deiws és rikijs rövidült alakok), tárgyeset egyes számban viszont deiwan, rikijan (ezek szabályos alakok). A latinban az alanyeset gyakoribb az ablativusnál, ami megmagyarázza a ā szabálytalan rövidülését az alanyesetben, valamint a ā megőrzését az ablativusban: alanyeset mēnsa, ablativus mēnsā. Minden nyelvben az egyes szám gyakoribb a többes számnál, ami megmagyarázza, miért mondják oroszul többes számban: deti, dete j stb., míg egyes számban azt mondják,

LES PRONOMS V. PRUSSIENS DU TYPE stan / sta | 43

hogy ditja stb., vagyis egyes számban az e magánhangzó nyíltsági fokának csökkenésén ment keresztül, amely a gyakoriság okozta szabálytalan hangfejlődés jellemzője. A lengyel książę „herceg” szó többes számban szabályosan ragozódik, míg egyes számú alakjai közül némelyik szabálytalan rövidülést mutat: książęcia > księcia, książęciu > księciu stb. Ugyanez magyarázza a cseh přátelé „barátok” és přítel „barát” közötti különbséget is (egyes számban a magánhangzó nyíltsági fokának csökkenésével van dolgunk, ami a gyakoriság okozta szabálytalan hangfejlődés jellemzője). Ugyanez érvényes a német zum Vater, zur Mutter, ins Feld stb., illetve a zu den Vätern, zu den Müttern, in die Felder stb. közötti különbségre. Franciául azt mondjuk: ai, as, a, avons avec, ont, vagyis egyes számban három alak rövidült meg szabálytalanul, többes számban pedig csak egy (ont). Hasonló a helyzet az olaszban: ho, hai, ha, abbiamo, avete, hanno, valamint a többi újlatin nyelvben. Ha a litvánban összehasonlítjuk a dirbi, dirba típusú egyes számú alakokat a dirbame, dirbate típusú többes számú alakokkal, azt látjuk, hogy a protoindoeurópai alakok és a litván alakok közötti eltérés kisebb a többes számban, mint az egyes számban. Ez azzal magyarázható, hogy az egyes szám a gyakoriság okozta szabálytalan hangfejlődésen nagyobb mértékben ment keresztül, mint a többes szám. Más nyelvekben is hasonló a helyzet; vö. a lengyel robisz, robi alakokat a robimy, robicie alakokkal, vagy a görög παιδεύεις, παιδεύει alakokat a παιδεύομεν, παιδεύετε alakokkal szemben (Mańczak 1992a).

RÉFÉRENCES

MAŃCZAK, W. 1969: Le développement phonétique des langues romanes et la fréquence, Kraków: Uniwersytet Jagielloński.

MAŃCZAK, W. 1977: Słowiańska fonetyka historyczna a frekwencja, Kraków: Uniwersytet Jagielloński.

MAŃCZAK, W. 1987: Frequenzbedingter unregelmässiger Lautwandel in den germanischen Sprachen, Wrocław: Ossolineum.

MAŃCZAK, W. 1992: Frequenzbedingter unregelmässiger Lautwandel im Altpreussischen. Smoczyński, W., Holvoet, A., eds., Colloquium Pruthenicum primum. Warszawa: Wydawnictwa Uniwersytetu Warszawskiego, 23–29.

MAŃCZAK, W. 1992a: Les désinences de grec φέρεες et φέρετε. Brogyanyi, B., Lipp, R., eds., Historical Philology: Greek, Latin and Romance. Papers in Honor of Oswald Szemerényi II. Amsterdam: J. Benjamins, 67–75.

MAŃCZAK, W. 1993: Ancien prussien brote, brāti, duckti. Baltistica 28, 55–63.

MAŃCZAK, W. 1994: Le développement phonétique irrégulier dû à la fréquence en lituanien. Baltistica 4 (priedas), 92–99.

MAŃCZAK, W. 1999: Nieregularności w końcówkach staro-cerkiewno-słowiańskich. Mieczkowska, H., ed., In memoriam A. Zaręba et J. Reczek. Kraków: Wydawnictwo Oddziału Polskiej Akademii Nauk w Krakowie (Prace Komisji Slawianoznawstwa, 51), 109–113.

MAŃCZAK, W. 2001: Coup d’œil sur le dictionnaire de fréquence du lituanien. Munera linguistica et philologica M. Hasiuk dedicata. Edenda curaverunt J. Marcinkiewicz et N. Ostrowski, Poznań: Uniwersytet Adama Mickiewicza, 47–53.

PETIT, D. 2001: Pronoms neutres et règle SVO en vieux prussien. Baltistica 36, 173–188.

Witold Mańczak Zakątek 13/59, 30-076 Kraków, Pologne mań[email protected]

Gauta 2004 12 07