IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

A Tveri Állami Egyetem Orosz Nyelvi Tanszéke

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-5081-9693

Kutatási területek: történeti névtan, antroponímia.

DOI: doi.org/10.35321/all85-08

A keresztény személynevek derivációs potenciáljáról a középkori üzleti írásbeliségben

A keresztény személynevek derivációs potenciáljáról a középkori üzleti írásbeliségben

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Tveri üzleti dokumentumokban a 16.^th–17.^th században rögzített keresztény személynevek formáinak területi rendszerét vizsgálja. A szerző azokkal a szóalkotási mechanizmusokkal foglalkozik, amelyek számos mindennapi névforma megjelenéséhez járultak hozzá. Éppen ezek a strukturális átalakulások, a fonetikai változásokkal együtt, alakítanak ki minden egyes konkrét területen egyedi antroponimikus „mintázatot”.

KULCSSZAVAK: történeti regionális antroponímia, keresztény személynév, teljes névforma, kvalitatív forma, formáns, névi fészek, affixum, invariáns.

ANOTÁCIÓ

A tanulmány a keresztény személynevek formái területi rendszerének kialakulását vizsgálja, amelyet a tveri üzleti dokumentumokban a XVI–XVII. században rögzítettek. A szerző elsősorban azokra a szóalkotási mechanizmusokra összpontosít, amelyek hozzájárultak számos mindennapi névforma kialakulásához. Éppen ezek a strukturális átalakulások, a fonetikai változásokkal együtt, alkotják bármely konkrét terület egyedi antroponimikus „modelljét”.

LÉNYEGES SZAVAK: történeti regionális antroponímia, keresztény személynév, a név teljes formája, kvalitatívum, formáns, névi fészek, affixum, (in)variáns.

160

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

On the Derivational Potential of Christian Personal Names in Medieval Business Writing

BEVEZETÉS

A XVI–XVII. század a szláv antroponimikus rendszer történetének fontos időszaka, amikor kialakultak az orosz nemzeti nyelv normái, és velük együtt az antroponimikus normák is. A nemzeti nyelv alapját „a moszkvai Rusz beszélt nyelve annak összetett sokféleségében […] képezte – ez lényegesebb és meghatározóbb volt, mint a könyvszláv nyelv hagyományai.” (Ларин 1944: 17). Ugyanakkor a nyelvtörténészek megjegyzik, hogy a nemzeti nyelv kialakulásának fontos jellemzője a korábban szembeállított és elkülönült írott és beszélt nyelvi rendszerek szerves közeledése, kontaminációjuk (Ларин 1961: 25). A vizsgált korszak antroponimikus rendszerében is megfigyelhető az írásbeli hagyományok és a beszélt nyelv hasonló kölcsönhatása, az utóbbi túlsúlyával.

A jelen kutatás tárgyát a keresztény személynevek és azoknak a beszélt nyelvben kialakult számos formája képezi, amelyeket a tveri területeken a nemzetállami korszakot megelőző időszakban használtak.

A kutatás célja a tveri területen, az orosz nemzeti nyelv kialakulásának időszakában használt idegen nyelvi eredetű keresztény személynevek derivációs lehetőségeinek, morfológiai és szóalkotási átrendeződésének leírása, amely a népi beszédben mind teljes, mind kvalitatív formákban végbement.

A kutatás forrásai a nemzetállami korszakot megelőző időszak regionális írásos emlékei, nevezetesen a XVI–XVII. századi üzleti szövegek (АФЗХ, ДК, КБП, НВЖМ, НМБМ, ПК, ПСЭИ, ТА, ТД, ТДП, ТПК, ЦБИ), amelyek a keresztény személynevek számos különböző változatát és formáját rögzítették, és annak a korabeli élő beszélt nyelvnek a tükrei, amelyben a fő antroponimikus normák – mind a hivatalosak, mind a beszélt-köznyelviek – kialakultak.

A KUTATÁS MÓDSZEREI

A munka során az onomasztikai kutatásokban hagyományos módszereket alkalmaztunk: a leíró módszert (amely magában foglalja az anyaggyűjtést, a leírás sorrendjét, annak rendszerezését és jellemzését), valamint a formánsos módszer eljárásait (az antroponima formánsának elkülönítését és az onomasztikai sor megállapítását a személynevekben található formánsok azonossága alapján). A morfoderiváció területén a következő módszert alkalmaztuk

Straipsniai / Articles

161

IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

a morféma- és szóalkotási elemzések, valamint a szóalkotási szócsaládosítás.

A KERESZTÉNY SZEMÉLYNEVEK DERIVÁCIÓS POTENCIÁLJÁRÓL A KÖZÉPKORI ÜZLETI ÍRÁSOS GYAKORLATBAN

A vizsgált időszakban a nem keresztény onimák a perifériára szorultak, míg a jelentős túlsúlyban lévő keresztény személynevek (ХЛИ) fonetikai, szóalkotási, sőt részben már szemantikai szempontból is jól alkalmazkodtak az orosz nyelvhez.

E korszak tveri üzleti írásos emlékei lehetővé teszik, hogy a keresztény személynevek szóalkotási lehetőségeinek rendkívüli gazdagságáról beszéljünk; ezek jól kialakult rendszert alkotnak, amely a teljes nevek számos kvalitatív, valamint különféle beszélt nyelvi formáját foglalja magában. Vizsgáljuk meg, minek köszönhető ez a gazdagság.

Maga a toldalékok sokfélesége is lenyűgöző (jegyezzük meg, hogy a keresztény személynevekből képzett derivátumok több mint 90%-a szuffixumképzéssel jött létre), amelyek összetételében csaknem valamennyi mássalhangzó megtalálható. Például:

Максем-ов-ко < Максим,

Самь-сылГ-а < Самсон,

Гри-ГД-я < Григорий,

Пен-юЙ < Пентелей < Пантелеймон,

Петр-ок < Петр,

Юр-Л-о < Юрий,

Савость-М-а < Савостьян < Севастиан,

Вах-оН-я < Вахромей < Варфоломей,

Степ-ур-а < Степан,

Леван-иС < Леонид / Леонтий,

Ин-юТ-а < Иннокентий,

Март-юХ-а < Мартин / Мартьян < Мартиниан,

Мат-щЦ-а < Матвей,

Фед-Ч-а < Фёдор,

Ефи-Ш < Ефим < Евфимий,

Кузьм-иЩ-е < Кузьма < Косма és így tovább.

162

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

On the Derivational Potential of Christian Personal Names in Medieval Business Writing

Ezzel együtt a kiejtés megkönnyítése érdekében a morfémahatáron gyakran sajátos interfixumok alakultak ki, amelyek szerepét az orosz nyelv valamennyi magánhangzó-fonémája betölthette; így számos szuffixum különböző változataiban funkcionált: -ай-/-ей-/-уй, -ак-/-ик-/-ок-/-ук-/-ык-; -ел-/-ил-/-ол-/-ул-/-ыл-; -ан-/-ин-/-он-/-ун-; -ит-/-ут-/-ят-; -ец-/-иц-; -ач-/-ич; -аш-/-ош-/-уш-/-ыш és mások. Vö.:

МосЯПа < Мосей < Моисей, СамсЫПа < Самсон, МартЮТа < Мартын; ФедЯИ < Федор, МалЕЙ < Малафей (Малах) < Малахия, ПенЮЙ < Пентелей < Пантелеймон;

АксАК < Аксен(тей) < Авксентий, КостОК < Костентин < Константин, МитЮК < Митрей < Димитрий) / Митрофан és így tovább.

Anyagunk azonban azt mutatja, hogy a XVI–XVII. században nem minden képző volt egyformán használatos. Így a -Б- és -П- képzők a dokumentumokban nem fordulnak elő, a -В-, -Г-, -Д-, -М-, -Р-, -С- képzők ritkák, míg a -Й-, -Х-, -Ш- képzők változataikkal együtt meglehetősen gyakoriak, a К- képzők pedig rendkívül gyakoriak és sok tekintetben univerzálisak. E morfémák produktivitásának fokától közvetlenül függtek kombinációs lehetőségeik: egy kvalitatívumban két, olykor három képző is összekapcsolódhatott, egységes összetett formánst alkotva. Vö. a -Ш- képzőkön alapuló összetett változatokkal:

-Ш-К(а, -о) (Горашка < Горасим < Герасим; Ефишка, Ефишко, Офишко < Евфимий; Игнашка, Игнашко < Игнатий, Поташко < Потап < Потапий);

-АШ-К-/-ЯШ-К(а,-о) (Дмитрашка < Димитрий, Коняшко < Конон; Лукашка < Лука / Лукиан; Петрашка < Петр);

-УШ-К-/-ЮШ-К(а,-о) (Евтюшка < Евтихий, Калушка < Каллиник, Макушка < Максим / Макарий, Митюшка < Митрей < Димитрий);

-Ш-АК (Даниак < Даниил, Кошак < Конон / Константин / Кондратий / Корнилий, Маншак < Мануил, Мишак < Михаил / Митрей < Димитрий / Митрофан / Мина / Мирон / Михей, Першаак < Перфилей < Порфирий);

-Ш-ИК (Анжик – valószínűleg *Аншик: a szövegekben nem ritka a zöngétlen / zöngés váltakozása < Андрей / Андроник / Антипа / Антоний);

-Ш-УК (Ишук / Ешук < Иван / Илия, Лашук < Лахтион < Галактион / Лавр / Лаврентий / Лазарь, Лешук < Леонид / Алексей < Алексий);

-Ш-УК(а) (Машука < Manuil / Makszim / Makariosz / Máté);

-Ш-АН(я) (Masanya < Manuil / Makszim / Makariosz / Máté);

-Ш-ЕН(я) (Tesenya < Tyihon);

-Ш-ЕН(ь) (Тишень < Тихон, Пашень < Павел / Пахомий / Потапий, Фешень < Федор, Мишень < Михаил / Митрей < Димитрий / Митрофан / Мина / Мирон / Михей, Юшень < Юрий);

-Ш-ИН(я) (Gasnya < Gábriel);

Straipsniai / Articles

163

IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

-Ш-УН(я) (Гошуня < Гавриил); -Ш-УЙ (Кашуй < Конон / Каллиник / Константин); -Ш-АЙ (Кашай < Конон / Каллиник / Константин); -Ш-АР(а) (Кишара < Кирилл / Киприан / Кит < Тит); -Ш-УР (Вошур < Вохрамей < Варфоломей / Василий / Варлаам); -Ш-ИЦ(а) (Лещица < Лексей < Алексий); -Ш-УТ(а) (Вашута < Вохрамей < Варфоломей / Василий / Варлаам, Гашута < Гавриил, Гришутa < Григорий, Мишюта < Иван / Илия, Паршюта < Парамoн / Порфирий); -Ш-УТ / ЮТ-К(а) (Машютка < Мануил / Максим / Макарий / Матвей, Мишутка < Михаил / Митрей < Дмитрий / Митрофан / Мина / Мирон / Михей); -Ш-ЕН-К(а) (Мишенька < Михаил / Митрей < Дмитрий / Митрофан / Мина / Мирон / Михей); -Ш-УР-К(а) (Вашурка < Варфоломей / Василий / Варлаам).

Mindemellett az elemzés azt mutatja, hogy az egyes formánsok produktivitása gyakran növekedett, ha hozzájuk a leggyakoribb -К- toldalék járult, amely mindig lezárta a kombinációk nagy részét – vö. még:

-УН-К(а) (Карпунка, Петрунка); -ИС-К(о) (Иваниско); -УЙ-К(а) (Петрушка); -ОВ-К(о) (Максемовко) és mások.

Úgy tűnik, hogy az efféle szekvenciák némelyike idővel képessé vált arra, hogy egységes szóalkotási elemként működjön, azonban a középorosz hivatali írásbeliség anyagai alapján ez a folyamat hosszadalmas volt, és megnehezítették az újraelemzés jelenségei, az érintkező morfémák kölcsönös egymásba hatolása, a szóalkotási lánc köztes láncszemeinek elvesztése, az analógiák, valamint a formális-asszociatív kapcsolatok; mindez gyakran homonímiához vezetett a névszói alaktan területén. A hivatalos jellegű vizsgált dokumentumokban – a mai beszélt nyelvtől eltérően – az összetett formánsokat tartalmazó alakok száma a legegyszerűbbekhez képest csekély volt, mivel a kettős, még inkább a hármas szuffixáció a kutatók megfigyelései szerint „főként az expresszív színezet fokozódását tükrözi” (Сальмон 2002: 53).

Ezenkívül ugyanannak a névnek az alakja (mind a teljes, mind a kvalitatív névé) különböző végződésekkel is kialakítható volt:

Елифepий, Олфepий, Олфpeй (Алфpeй), Олфep < Елефepий; Захарья, Захарей, (Зoxapей), Захар < Захария; Игнатий, Игнатей, Игнат < Игнатий;

164

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

On the Derivational Potential of Christian Personal Names in Medieval Business Writing

Еремей, Ерема ≤ Иеремия; Ларя, Ларь ≤ Ларион; Акиш (Окиш), Акиша ≤ Иакинф; Иванок (Ванок), Иванко (Иванько), Иванка (Ванка) ≤ Иван; Июда (Юда), Июд ≤ Иуда; Калина, Коленик (Колянник) ≤ Калинник; Карп, Карпа ≤ Карп; Кирей, Кур (Чюр), Чюран, Чюрик, Чюрак, Чюрка ≤ Кир / Кириан / Кирилл; Кирилл (Кирилл), Кирила, Кирило (Чурило, Чюрило) és így tovább.

Érdekes, hogy amikor az idegen nyelvű személynevek bekerültek az orosz nyelv névrendszerébe, ismétlődő végződéseiket (−ий, −ей, −ан, −а, −им, −он, −ия stb.) sajátos affixumokként kezdték érzékelni, aminek következtében a keresztelési személynevek teljes alakjai gyakran újrastrukturálódtak a végződések csonkítása, bővítése vagy megváltoztatása révén (erről részletesen lásd: Ганжина 2013, 2015).

Amint azt már az előző példákból is láthatjuk, a névalakok sokféleségét az is meghatározta, hogy a képzők változataik teljes gazdagságában a keresztelési nevek beszélt nyelvi, népi és nyelvjárási alakjainak különböző fonetikai változataihoz kapcsolódhattak – vö. a névcsaládokat: Иоаким ≥ Аким, Оким, Еким, Яким, Акиш, Окиш, Акиша, Екимко, Якимец, Якимка, Якимко; Иосиф ≥ Иосиф, ОсИф, Осип, Есип, Осипка, Осипко, Оська, Оска, Есипко, Еська, Еска, Есюк; Емелиан ≥ Емельян, Омельян, Амельян, Мельян, Омельянко, Омельянка, Омелька, Омелка, Омеля, Оменя, Амелка, Мелюша; Евсевий ≥ Евсевей, Евсивей, Овсевей, Евсей, Овсей, Осей, Евсевейко, Евсейошка, Евсеик, Овсейко, Овсяник stb.

Maguk a kvalitatívumok képzőalapjai lehettek teljesek vagy különböző mértékben rövidültek, ami még változatosabbá tette az antroponimikus képet. Például: Иван ≥ ИВАН-ец, ИВАН-ок, ИВАН-ко, ИВАН-ка, ИВАНЬ-ко, ИВАН-ус, ИВАН-иско, ИВАН-ик, ЕВАН-ча, ЯН-ка – ИВА-ши, ИВА-шко, ИВА-шка – И-шутa – ВАН-ка, ВАН-ок – ВА-жно, ВА-хоня; Конон ≥ КОНОН-ка, КОНОН-ко, КОНАН-ец – КОН-эй, КОН-яшка, КОН-яшко, КОН-ашко, КОН-ша – КО-ка, КО-шко, КО-шутa, КА-шутa; Димитрий ≥ ДМИТР-ок-ъ – МИТР-ох-а – МИТ-к-а – МИ-н-я; Юрий ≥ ЮР-к-а – Ю-ш-к-а; Алексей ≥ ОЛЕ-х-ъ, ОЛЕ-ши-а – ОЛ-ух-ъ – ЛЕ-ши-к-а, ЛЕ-ши-щу-а stb. Így a régi orosz nyelvben a keresztény személynevek rendkívüli tarkasága és formagazdagsága tényezők összességének köszönhetően alakult ki, és függött

Straipsniai / Articles

165

IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

a nevek képzésének módjától, ragozási változatosságukkal együtt; attól, hogy a képző teljes vagy csonkolt névhez járul-e; ugyanazon képzett név tövének különböző fokú csonkoltságától; ugyanazon csonkolt névrész lágyságától vagy keménységétől (vö.: Васка – Васька, Сенька – Сенька, Митка – Митька stb.); attól, hogy a képzett forma alapjául a személynév melyik változata szolgált: az egyházihoz közel álló vagy a népi változat, annak különböző fonetikai módosulásaiban (Герасимка – Горасимко; Никитка – Микитка; Матфейец – Матвейко; Титко – Китай; Лутьянко – Лукьянко; Осипко – Еска stb.).

KÖVETKEZTETÉSEK

A vizsgált anyag meggyőzően mutatja, hogy a múltban használt nevek palettája jóval színesebb, változatosabb és gazdagabb volt, mint a modern orosz nyelvben, és a keresztény személynevek széles variabilitási skálával rendelkeztek – mind a teljes, mind a kvalitatív formákban. Együtt egy teljesen egyedi antroponimikai mintázatot, saját, helyileg korlátozott névfészkeket alkotnak. Ezért a regionális antroponimikai szóalkotás kidolgozása – figyelembe véve a szóalkotási folyamatokat kísérő helyi morfonológiai jelenségeket – közelebb vihet számos mindmáig megoldatlan probléma megoldásához: ilyen a személynevek és formáik földrajzi elterjedése; társadalmi differenciálódásuk kérdése; helyi, lokális fonetikai és morfológiai jellegük; a szóalkotási folyamatokat kísérő diakrón helyi morfonológiai jelenségek; annak kérdése, hogy az egyes kvalitatív formák a keresztény név mely formájából keletkeztek; az úgynevezett asszociatív nevek csoportjában az eredeti név rekonstrukciója és mások. És természetesen, az antroponimákat diakrón szempontból vizsgálva joggal várhatjuk az etimológiai rejtélyek megoldását is, mivel a használatból kikerült névváltozatok és névformák, valamint a belőlük képzett alakok számos modern orosz családnévben és több ezer ojkonimában rögzültek.

БИБЛИОГРАФИЯ И ССЫЛКИ

АФЗХ – Зимин Александр А. 1956: A feudális földbirtoklás és gazdálkodás aktái 2, felelős szerk. Л. В. Черепнин, Москва: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történeti Intézete.

166

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

On the Derivational Potential of Christian Personal Names in Medieval Business Writing

Ганжина Ирина М. 2013: A keresztény személynevek átstrukturálása a nemzetállami korszakot megelőző időszakban: az –а, –ия végű nevek. – Névtani kérdések 2(15), 128–136.

Ганжина Ирина М. 2015: A keresztény személynevek átstrukturálása a nemzetállami korszakot megelőző időszakban: a *-ō (–ъ, –о) végű nevek. – Névtani kérdések (Problems of Onomastics) 1(18), 165–174.

ДК – Tver városának 1616. évi őrkönyve, szerk. В. Н. Сторожев, Тверь: A Kormányzósági Hivatal Nyomdája, 1890.

КБП – A Régészeti Bizottság által kiadott novgorodi kataszteri könyvek 6, П. И. Савваитов szerkesztésében, Санкт-Петербург: Bezobrazov Nyomdája, 1910.

Ларин Борис А. 1944: A moszkvai állam beszélt nyelve a XVI–XVII. században külföldiek feljegyzéseiben: A Leningrádi Egyetem 125. évfordulója alkalmából rendezett ülésen elhangzó előadás tézisei. – Ленинград, 1944.

Ларин Борис А. 1961: Az orosz nemzeti nyelv kialakulásának kezdeti szakasza. – A moszkvai Rusz beszélt nyelve, Ленинград: A Leningrádi Egyetem Kiadója, 22–34.

НВЖМ – A Novotorzsi Feltámadás Női Kolostor archívuma, Старица: И. П. Крылов Nyomdája, 1910.

НМБМ – A Novotorzsi Borisz és Gleb Férfikolostor oklevelei, Тверь: Tveri Tudományos Levéltári Bizottság, 1903.

ПК – A moszkvai állam XVI. századi kataszteri könyvei 1, szerk. Н. В. Калачев, Санкт-Петербург: A Császári Orosz Földrajzi Társaság kiadása, 1877.

ПСЭИ – A moszkvai állam társadalmi-gazdaságtörténetének emlékei a XIV–XVII. századból 1, szerk. С. Б. Веселовский, А. И. Яковлев, Москва: Az RSZSZSZK Központi Levéltárának Kiadója, 1929.

Сальмон Лаура 2002: A személynév az orosz nyelvben: A fordítás szemiotikája és pragmatikája, Москва: Индрик.

ТА – A Tveri Tudományos Levéltári Bizottság által kiadott tveri okiratok, 1. füzet: 1506–1647. évi okiratok, szerk. С. Шумаков, Тверь: A Kormányzósági Hivatal Nyomdája, 1896–1897.

ТД – Сторожев Василий Н. 1893: A tveri nemesség a XVII. században, 2. füzet, Тверь: Tveri Tudományos Levéltári Bizottság.

ТДП – Бондарчук Наталья С., Кузнецова Роза Д. 1986: Tveri üzleti írásbeliség a XVII–XVIII. században, Калинин: КГУ.

Straipsniai / Articles

167

IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

ТПК – Az 1540. évi toropecki kataszteri könyv. – Az 1963. évi régészeti évkönyv, Москва, 1964.

ЦБИ – Adalékok a tveri vidék egyházi és mindennapi történetéhez a XV–XVI. században 2, szerk. М. Рубцов, Старица: И. Н. Крылов Nyomdája, 1905.

A keresztény személynevek derivációs potenciáljáról a középkori üzleti írásbeliségben

ÖSSZEFOGLALÁS

A XVI–XVII. században a beszélt nyelv alapjain aktívan alakultak ki az orosz nemzeti nyelv, valamint az antroponímia normái. Addig széles körben használtak idegen nyelvekből származó keresztény személyneveket, amelyeket fonetikai, szóalkotási, sőt részben szemantikai szinten is az orosz nyelvhez igazítottak. E korszak tveri üzleti írásbeliségének anyaga a keresztény személynevek beszélt nyelvi deryvációs lehetőségeinek rendkívüli gazdagságáról tanúskodik. A tanulmány azokat az okokat elemzi, amelyek a névformák – mind a teljes, mind a kvalitatív nevek – ilyen kivételes változatosságához vezettek:

1) a képzők nagy változatossága, amely az orosz nyelv szinte valamennyi mássalhangzóját magában foglalja; 2) sajátos interfixumok megjelenése számos formánsban, amelyekben különféle magánhangzók szerepelnek – így a legtöbb képzőnek saját változatai alakultak ki; 3) a képzők egymással való összekapcsolódásának lehetősége és összetett formánsok kialakítása; 4) annak lehetősége, hogy a képzők a népi fonetikai változatokhoz, a kiinduló név teljes és rövidített tövéhez egyaránt kapcsolódjanak; 5) ugyanannak a névgyöknek (bázisnak) eltérő lehetett a végző része, és ennek megfelelően különböző paradigmatikus osztályokhoz tartozhatott.

A keresztény személynevek egész rendszere a nemzetállami korszakot megelőző időszakban sokkal kifejezőbb, változatosabb és gazdagabb volt, mint a mai orosz nyelvben. A regionális antroponimaképzés vizsgálata közelebb vihet számos még megoldatlan antroponimikus probléma megoldásához.

Beérkezett 2021. szeptember 31-én.

IRINA MIKHAILOVNA GANZHINA

A Tveri Állami Egyetem Orosz Nyelvi Tanszéke Csajkovszkij utca 70., Tver, 170002, Oroszország [email protected]

168

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV