A NÖVÉNYTANI NEVEK SZÓTÁRA

Sudarė Ramunėlė Jankevičienė. Vilnius: Botanikos instituto leidykla, 1998, 524 p.

A litván botanikai nómenklatúra és terminológia tudományos rendezése a 19. század elején kezdődött. A litván botanikai terminológia megalkotásáért különösen sokat tett Jurgis (Ambraziejus) Pabrėža, aki megírta Litvánia flórájának átfogó, rendszerező kézikönyvét Taislius auguminis, valamint egy latin–litván növénynév-szótárt. Munkáját folytatva Laurynas Ivinskis, aki megírta a kétkötetes természettudományi művet, a Prigimtūmenė címűt, számos növénynevet alkotott. Povilas Matulionis, aki új korszakot nyitott Litvánia nyomtatásban megjelent növényszótárával, a Žolynas cíművel (1906–1907, 112 o.), arra törekedett, hogy „összeállítsa hazánkban megismert növények jegyzékét, egybegyűjtse a mindenütt szétszórt ismereteket, rendezze és összehangolja őket, továbbá rendet tegyen a növénynevek szétszórt használatában, mind a köznyelvben, mind az írásokban” (Matulionis 1906–1907: 3). Szótára 3000 terminust tartalmazott. Szótárakat is felhasználtak, de normátlan szinonimák és változatok is szerepeltek benne. A botanikai terminológia következő mérföldköve a Lietuviškas botanikos žodynas (1938, 598 + XL o.) volt, amelyet L. Vailionis vezetésével a Botanikos žodyno komisija állított össze, szerkesztője J. Dagys volt (a továbbiakban: LBŽ). Az ilyen szótár kiadásának ötlete K. Grinius dr., az egykori köztársasági elnök fejében merült fel. Alapul P. Matulionis Žolynas című művét vették, amelyben a szabványos nevek mellett a normátlan szinonimák teljes változatossága is szerepel; mivel pedig „a cél egy szélesebb és teljesebb szótár elkészítése volt” (LBŽ 1938: VIII), nemcsak J. Pabrėža és L. Ivinskis műveit használták fel, hanem minden rendelkezésre álló nyomtatott munkát és kéziratot (a jegyzék 13 oldalas), a Litván Nyelvi Szótár cédulaanyagát, valamint J. Jablonskis, K. Būga, S. Daukantas és mások írásait is. Annak érdekében, hogy a szótár igazodjon a litván nyelv szelleméhez, kikérték P. Skardžius docens, dr. és J. Balčikonis docens nyelvészek észrevételeit és útmutatásait. A szótárban több mint 3300 tudományos terminus található; a tájnyelvi szavakkal együtt jóval több lenne. A szabványos tudományos nevet világosan elkülönítették a tájnyelvi és egyéb szinonimáktól, amelyeket helynevek rövidítéseivel és más rövidítésekkel lokalizáltak. Az LBŽ P. Matulionis szótárát mind a terminusok, mind a nyelvek számát tekintve bővítette. „Ezenkívül számos idegen földről származó növényt is felvettek a szótárba, amelyek vagy Litvánia parkjaiban, kertjeiben, szobáiban és üvegházaiban nőnek, vagy

148

nagy gyakorlati jelentőségűek, vagy gyakran említik őket az irodalomban, mivel elméleti szempontból fontosak” (LBŽ 1938: XIII).

Az LBŽ főszövegét a növénynevek jegyzéke (latin–litván, 1–380. o.; litván–latin, 381–532. o.), a farmakognóziai botanikai nómenklatúra (533–554. o.), a növényrendszertani táblázat (555–566. o.), valamint a fajnevek latin–litván melléknév-szótára (567–595. o.) alkotja. Az első részben betűrendben szerepel a latin név a szerző nevének rövidítésével, a név eredetének és jelentésének magyarázata, a család latin neve, az elsődleges litván név (ékezetjelölés nélkül) és különféle forrásokból származó szinonimái (a zárójelben rövidített hely- vagy szerzőmegjelölésekkel), a szomszédos nyelvek (német, orosz, lengyel és lett) megfelelői (néha, különösen a rozsdagombák (Puccinia) és baktériumok (Bacterium) neveinél, ezek közül csak egy-egy nyelvi alakot találunk), a termő- vagy termesztési hely, a jellegzetességek, a felhasználás, a virágzás és a római számokkal jelölt érési idő, például:

Q[uer­cus] Robur L. (latinul robur – erő, szilárdság; kemény fája és viharoknak ellenálló, erős törzse van) – közönséges töl[gy]. V: Stiel-E[iche], Sommer-E. R: Д[уб] летний. Ln: D[ab] szypułkowy. Lt: Parastais o[zols]. Erdőkben, gyakori. A tölgy makkja kávépótlóként használatos. Fája kemény, tartós anyagot ad különféle asztalosmunkákhoz. Kérgét gyógyászati célra használják; a gyógyszertárakban Cortex Quercus néven ismert. V.

A[cer] platanoides L. – közönséges j[uhar]; medžliepis (Mln, Pet, Al, Pn, Rk, Tr, Uk); medlepis (Kėd, Pn), medlepė (M), medliepis (Kėd, Pn, Šl, Trg), medžialapis (Rk, Z), medžialiepė (Ut, Z), medžlepis (Kos, B). V: Spitz-A[horn]. R: K[лен] обыкновенный. Ln: K[lon] zwyczajny. Lt: Parastā k[ļava]. Lombos erdőkben; emellett gyakran ültetik parkokban, tanyákon és utak mentén. A juhar fája jó alapanyagot ad asztalosmunkákhoz. A falvakban a leveleket kenyérsütéskor a veknik alá teszik. A tavaszi nedv nagyon cukros, és szívesen fogyasztják. IV–V.

Az LBŽ minden taxonnév eredetét igyekszik szóelemenként elemezni, megadva azok jelentését. Például:

Abutilon Avicennae (gör. a – nem, bous – ökör, tilos – hasmenés);

Ocimum Basilicum (gör. okimon – e növény görögök által adott neve, az ozo – illatozom szóból ered; gör. bazilikon – királyi fű, mivel kellemes illatú).

149

Az LBŽ a ritkán előforduló fajjelzők eredetét is magyarázza, például: Negúndo L. (negundo – indiai, malabári fanév); Lántana Camára L. (latin lentare – hajlítani, mert hajlékony ágai vannak; camara – e cserje neve az amerikai őslakosok nyelvén); T. foenum graecum L. (latin foenum graecum – görög széna; Plinius és Columella írásaiban így nevezik ezt a növényt).

Az eredetmagyarázatok hitelességét azonban nem ellenőrizték mind, és néha valóban kétséges.

Az LBŽ a gombák és baktériumok fajait is tartalmazza (Helminthosporium avenae – zabcsíkos betegség kórokozója, Puccinia – rozsdagombák, Tuburcinia occulta – rozskalászfekete, Bacillus – bacilus, Bacterium aceti – ecetsavbaktérium stb.).

1998-ban megjelent az új Botanikos vardų žodynas (a továbbiakban: BVŽ). Összeállítója R. Jankevičienė; a litván növényneveket a Botanikai Szótári Bizottság választotta ki és hagyta jóvá, amelynek 1950 és 1992 között J. Dagys, 1993-tól pedig V. Rašomavičius volt az elnöke; tagjai különböző időszakokban J. Kruopas, K. Gaivenis, A. Auksoriūtė és más nyelvészek voltak. A szótárt a Litván Állami Nyelvi Bizottság hagyta jóvá. Alapját az LBŽ képezi, bár a névanyagot bővítették és javították, a botanikusok, gyógynövényszakértők és más elméleti, illetve gyakorlati szakemberek által összeállított növénylisták alapján litván növényneveket vitatva meg és alkotva. A szótárban csaknem 8000 terminus található.

A szótár a botanikai névanyagot latin, litván, német, angol és orosz nyelven tartalmazza (15–318. o.), az összes nyelv növényneveinek mutatóját (319–478. o.), a latin–litván fajjelzők kisszótárát (479–486. o.), a latin növénynevek szerzőinek jegyzékét (487–510. o.), valamint a szótárban leírt növények rendszerét (511–522. o.). A bevezető a szótár összeállítását és a növénynevek megadásakor követett elveket tárgyalja. Itt találkozunk a szótár első nyelvi hibájával: a botaninis, -ė melléknevet több alkalommal pontatlanul használják. Szóképzési szempontból szabályos, normatív szó, ám viszonyító jelentése miatt nem illik minden szókapcsolatba – a terminológusok a botanikos vagy augalų szavakkal javítják, például: botanikai (=botanikos, augalų) nómenklatúra szabályai (BVŽ 1998: 6); litván botanikai (=botanikos) terminológia (7), vö. Botanikos vardų žodynas.

A BVŽ fő részében ábécésorrendben szerepel a növény nemzetségének vagy fajának latin neve, az elsőként leíró szerző vezetékneve (rövidítve), a növény életformája és élettartama rövidítésekkel és jelekkel, elterjedése, hasznosítása és termesztési feltételei, például:

150

vezetékneve (rövidítve), rövidítésekkel és jelekkel a növény életformája és élettartama, elterjedése, hasznosítása és termesztési feltételei, például:

Q[uerçus] Robur L. – kocsányos tölgy/ Stiel-Eiche, Sommer-Eiche/ pedunculate oak, common oak, English oak/ дуб черешчатый, дуб обыкновенный, дуб летний. – ♀ Erdők. Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Litvániában gyakori. ♧, □, ▸ Kultúrnövény, parkosítás.

A[cer] platanoides L. – korai juhar/ Spitzahorn, Faulbaum, Spindelbaum/ Norway maple/ клен остролистный, клен обыкновенный, клен платановидный. – ♀ Erdők. Európa. Litvániában gyakori. ♧, □. Kultúrnövény, parkosítás.

A BVŽ nem vette fel a többi – a gombák és baktériumok – országába tartozó élőlények neveit, mivel ezek külön területek. Megfigyelhető, hogy nagyobb részt tesznek ki a Litvániában nem honos növények nem litván nevei: például az A betűs nevek több mint 650-es számából mindössze 150 nő az országban. Ez azonban semmiképpen sem a szótár hiányossága – hiszen nem „litván szótárnak” nevezték el. Erről a bevezetőben is szó esik: „[…] számos Litvániában egyáltalán nem növő vagy csak alkalmanként termesztett dísz-, gyógyszer- és egyéb haszonnövény, továbbá az útleírásokban gyakrabban említett, a növényföldrajz és más tudományterületek szempontjából fontos növénynemzetségek és -fajok nevét soroljuk fel” (BVŽ 1998: 8). A világ növényvilágát bemutatva egy ilyen szótár tágítja az olvasó látókörét. A nevek öt nyelven szerepelnek – lett nevek nincsenek. Az újabb növények neveit gyakran nem adják meg minden nyelven; olykor csak egy litván név szerepel, például: Melissa – melisa/Melisse/balm/мелисса; Blepharostoma – plaukalapė/Haarblattmoos/–/блефаростома; Anki­strodesmus – ankistrodesmas/–/–/–; Scenedesmas – scenedesmas/–/–/– és mások. Az ismertetett szótárban többnyire egy litván tudományos botanikai név szerepel, a német, angol és orosz nevek közül viszont sokszor több is: Blysmus – viksvėnis/Quellried/blysmus, club-rush/блисмус, почочник; Zantedeschia – kalija/Zimmer-Kalla, Zantedeschie/callalily, trumpet lily/белокрыльник, калла és sok más. Nem világos, hogy az első név a normatív, vagy egyenértékűek-e, illetve hogy csak fordítási céllal adják-e meg őket.

A szótár bevezetője nem magyarázza meg, miért csak egyes botanikai nevek eredetét ismerteti a BVŽ, például: Acidanthera (gör. akis, -idos – hegy, anthera – portok); Fissidens (lat. fissus – hasított, dens – fog); Lactuca (lac,

151

lactis – tej) stb., másoknál viszont nem. Talán óvatosabban jártak el, mert tartózkodtak a megbízhatatlan magyarázatoktól. A BVŽ azonban olykor legalább a nyelvet megadja, például: Lilium L. (a növény latin neve); Luffa Mill. (arab. loofah – a növény neve).

Pontosítani kellene a származással kapcsolatos bizonyos információkat. Asklepios (= Asklėpios) nem mitológiai alak, hanem az első orvos; Asklepijas valójában a gyógyítás görög istene, az orvosok istene (ANTŽ 1998). A Ginkgo nem kínai, hanem japán eredetű fanév (ANTŽ 1998). Kiegészíthető még azzal, hogy az Euryale nem egyszerűen a görög mitológia egyik alakja, hanem pontosabban az egyik gorgó (IMŽ 1999). A taxonok eredetét részletesebben magyarázva a BVŽ olyan embereket is említ, akiknek családnevéből növénynevek származnak. Őket természetbúvároknak nevezik (K 20, L 187, N 70, S 383), holott természettudósoknak kellene nevezni őket (ahogyan az E 173-ban is szerepel), mert a naturalisták olyan művészek, akik a valóság fényképszerű másolására törekednek.

Nem világos, miért a függelékben, a szójegyzékben szerepel a latin jelzők hangsúlyozása, nem pedig magában a szótárban. A szótárakban általában minden szót jelölnek hangsúly szerint, így kényelmesebb. A növénycsaládok latin nevét is hangsúlyjelöléssel kell ellátni: DIPSACACEAE (=DIPSACÁCEAE), PINACEAE (=PINÁCEAE), ULVACEAE (=ULVÁCEAE) stb.

A fajok kaphatnának külön sorszámozást. Nem minden van betűrendben, például a 183. Bryum és a 192. Bryonia sorrendjének fordítottnak kellene lennie. A mutatóban néhol felcserélték a számokat: siningija S 304-ként van megadva, holott valójában S 305. A rövidítések és jelek részében sincs minden felsorolva: Eur. (A 2); Antarkt. (P 445); bot. (W5); išplit. (V 71); kolekc. (G 17); sukul. (A 250, A 253 stb.); pap. (C 616); pašar. (G 167); pusrut. (A 574); nem világos, mit jelöl a □ szimbólum (F 31).

A litván nevek mutatója kifogástalanul készült. A legnagyobb hiányosság, hogy amikor a szótár több terminust közöl, a mutató nem jelöli a „lásd” rövidítést, vagyis minden szó külön szerepel a mutatóban, anélkül, hogy utalna arra, melyik szinonimát kell megtekinteni.

Nómenklatúra és a változtatások problémái. A BVŽ-ben minden nemzetségnév egyszavas, kivéve a frazeológiai terminust: vandens lelija. A fajnevek többnyire kétszavasak, bár van néhány tucat mindenki által ismert egyszavas név is: juodalksnis, diemedis, rapsas, kopūstas, ropė, agurotis stb. Ez eltér a formális névadási követelményektől, de nem az élő nyelvhasználattól. Az LBŽ még nem merte megtenni – ezt írta: alks-

152

nis juodalksnis, plukė žibuoklė, kopūstas kalafijoras, bajorė rugiagėlė, avietė gervuogė, kryklė vyšnia, ramunė ramunėlis, šilauogė mėlynė, žemuogė braškė és így tovább. A BVŽ a formális követelményeket a jelzős szerkezetű terminusok esetében is vállalta megszegni, például: begonija svyruoklė, palmė nykštukė, beržas keružis, pataisas šarkakojis, aviža netikšė, aguona birulė és még mintegy tíz ilyen.

Ugyanaz a neve a Chamaerops és a C. humilis – palmė nykštukė, fajnak, pedig a másodiknak jelzőt kellene kapnia, például žemoji, vö. németül Zwergpalme és niedrige Z., Schirmpalme, angolul dwarf palm és African hair palm, helm palm, oroszul хамеропс és х. приземистый, карликовая пальма.

A fajnevek skálája szerint a BVŽ-ben a legtöbb faj a viksva nemzetséghez tartozik – 76 (az LBŽ-ben 51). Mindkét növénynévjegyzékben több tucat növénynek csupán egy-egy faja van.

A BVŽ-ben számos latin név megváltozott. A BVŽ Bevezetőjében ez áll: „A taxonok körének és a növényvilág általános rendszerében elfoglalt helyüknek az értékelésében az objektivitás a rendelkezésre álló információ mennyiségétől függ. A további kutatások előbb-utóbb pozitív eredményre, a vélemények összehangolására vezetnek” (BVŽ 1998: 8).

Amikor egy fajból nemzetség lesz, a litván neve is megváltozik, például:

D[ryopteris] Linnaeana – háromszögű levelű páfrány (LBŽ) – D. linna-eana női Gymnocarpium dryopteris – háromszögű páfrányka (BVŽ);

G[alium] cruciatum – keresztlevelű galaj (LBŽ) – G. cruciata női Cruciata laevipes – keresztlevelű keresztfű (BVŽ).

Az LBŽ Agropyrum (varputis) nemzetségéből kettőt alakítottak ki: (Agropyron) valkūnas és (Elytrigia) varputis. Valkūnas tájnyelvi szinonimaként sem az LBŽ-be, sem az LF II-be nem került be. Az LKŽ XVIII a valkūnas negyedik jelentéseként a „varputis” szót adja meg; ezt a nyugat-dzúkók használják (Alytusban, Jieznében, Onuškisban és másutt). Minden változtatás, még ha tudományos eredmény is, kényes ügy. A litván nyelv jól megoldotta a valkūnas kérdését, míg más nyelvek még nem találtak eltérő neveket az Agropyron, illetve az Elytrigia⟧ számára – Queckel couch-grass/житняк, пырей. Az LBŽ Cydonia (svarainis) nemzetségéből most két nemzetséget alkottak: Cydonia – cidonija, Chaenomeles – svarainis (BVŽ). Nem helyes, hogy a litván növénynévjegyzékbe visszakerült a mindenütt javítandó idegen szó: cidonija.

153

Az új szótár által leírt növények rendszerében váratlan újítások jelentek meg – a családnevek részleges megváltoztatása. Például: Brassicaceae (Cruciferae) – káposztafélék (keresztesvirágúak); Fabaceae (Leguminosea) – pillangósvirágúak (hüvelyesek); Apiaceae (Umbelliferae) – zellerfélék (ernyősök); Lamiaceae (Labiatae) – árvacsalánfélék (ajakosok); Asteraceae (Compositae) – fészkesek (összetettvirágúak); Poaceae (Gramineae) – pázsitfűfélék (füvek); Arecaceae (Palmae) – arekafélék (pálmafélék). Vajon azzal, hogy bizonyos fokú rendszerszerűségre törekszünk – valamennyi családot a nemzetségek alapján nevezzük meg –, nem veszítünk-e pontosságból és egyértelműségből? Legalábbis nem a botanikában – a mezőgazdaságban meg kell maradniuk a varpiniai és a ankštiniai elnevezéseknek. A BVŽ ezt mondja: „A szótár nem vállalkozott a taxonómiai és rendszertani kérdések megoldására” (BVŽ 1989: 8).

Litván botanikai nevek. A litván szaknyelvi szókincset – legalábbis a botanikában – a terminológia fő forrásának tekintik. A Comarum a BVŽ-ben indokolatlanul sūdras lett (LKŽ XIV sūdras, -a „kemény, tömör”), holott az LBŽ-ben trindažolė szerepelt (P. Matulionis Žolynas című művében is). A hagyományos, meghonosodott neveket különféle növénykatalógusokba és enciklopédiákba, valamint a DŽ-be is felveszik, ezért szükségtelenül nem szabad megváltoztatni őket.

A botanikai névanyagról sokat írt K. Gaivenis, a terminológiai munka régi munkatársa. Különös, hogy a BVŽ egyáltalán nem vette figyelembe észrevételeit (Gaivenis 1985: 176). Például:

1. Ugyanazon nemzetség fajainak megnevezésére nem célszerű egymáshoz közeli jelzőket használni, például: Carex rostrata – snapuotoji viksva (vö. az LBŽ lett pudeļu grīslis [palackos sás] névvel) és a ma már megváltozott elnevezés – užpūstais grīslis [felfúvódott sás] (ezt és a többi lett példát a www.google.lt//latvijas.daba.lv/augi.senes/ weboldalon gyűjtötték, és a „Latvijas daba” normatív enciklopédikus szótár alapján is ellenőrizték, 1994–1998), valamint C. rhynchophysa – ilgasnapė viksva; Equisetum hyemale – šiurkštusis asiūklis (vö. ziemzaļā kosa [örökzöld zsurló]) és E. trachyodon – šiurkščiadantis asiūklis stb.

2. Kerülendők a szemléletes, nehezen azonosítható fajjelzők, például: Carex globularis – rutulinė viksva, vö. lettül apaļvārpainais grīslis [gömbös füzérű sás]; Astragalus danicus – juodadantė kulkšnė, vö. lettül Dānijas tragantzīrnis [dán csüdfű].

Jövevényszavak és litván megfelelőik. A BVŽ több mint másfél ezer nemzetségnevéből mintegy ötszáz kizárólag latinból átvett jövevényszó. A BVŽ-ben jóval több a jövevényszó, mint az LBŽ-ben. Például:

154

BVŽ kana (Canna) – az LBŽ-ben indijinė papytė (Canna indica); karagana (Caragana) – žirmedis; karlina (Carlina) – sausažiedis; elimas (Elymus) – smiltyninė rugiaveidė (Elymus arenarius); eugenija (Eugenia) – gvaizdikmedis; ferula (Ferula) – devyndrekis; grimija (Grimmia) – mitršepšė (és Ivinskisnél dailenis); liguliarija (Ligularia) – szibériai lingvirág (Ligularia sibiraca); mesija (Meesia) – dantjunga (Meesea); pasiflora (Passiflora) – mėlynoji kryžiažiedė (Passiflora caerulea); robinija (Robinia) – baltažiedis vikmedis (Robinia Pseudacacea); šerardija (Sherardia) – arvenis (Sherardia arvensis); veisija (Weissia) – žalsvoji balsvenė (Weissia viridula) stb.

Néha éppen fordítva:

BVŽ žydrūnis – az LBŽ-ben ageratas (Ageratum mexicanum); smaugikas (Celastrus) – celastras lipikas (Celastrus scandens); laumenė – doronikė (Doronicum); lapenis – filokaktas (Phyllocactus); smiltyninis šepetukas (Weingaertneria canescens z. Corynephorus canescens) – veingertnerija (csak szinonimák: smilgaveidė, šepetukas).

K. Gaivenio buvo siūlyta keisti svetimus gėlių pavadinimus (Gaivenis 1997: 47–48): Dieffenbachia – difenbachija – ajerinių šeimos augalas, taigi ajerūnė; Sansevieria – sansevjera – jos lapai panašūs į kardus, todėl karduotė; Caladium – kaladis – labai puošniais lapais, todėl keistinas lietuvišku žodžiu lapainis; Haworthia – avortija – dėl lapų margumo tinka vadinti margulė; gėlė Eranthis – erantis – anksti žydintis, taigi pavasariukas; Heliosperma – heliosperma – gr. helios „saulė“, taigi saulukė; Beloperone – beloperonė – jos žiedynai panašūs į spurgus, todėl spurg uotė; Chlorophytum – chlorofitas – su orinių šaknelių kuokšteliais tarsi viksvomis, todėl viksvūnė.

Vessünk egy pillantást a szomszédos országok – a lett és német – növénynévanyagára: ott kevesebb a nemzetközi elnevezés, mint a litvánban. A lett és német botanikai szakkifejezéseket igyekeznek a saját nyelv eszközeivel megalkotni, vö.: Aneura – aneura – bezdzīsl enes [„ér nélküli”]/Bryum – brija – samtītes [„bársonyocskák”: lettül samts „bársony”]/Birnmoos [„körte” + „moha”]; Cephalozia – cefalozija – pumpurzarenes [„rügy” + „ágacska”]/Kopf sproßmoos [„fej” + „növekedés; hajtás” + „moha”]; Drepanocladus – drepanė – sirplapes [„sarló alakú levelek”]/Sichelmoos [„sarló” + „moha”]; Lepidozia – lepidozija – zvīnlapes [„pikkelyes levelek”]/Schuppenzweigmoos [„pikkelyek” + „ág”];

155

Scopolia – skopolija – lāpstītes [„kis lapátok”]/ Tollkraut [„őrült; csodálatos” + „fű; növény”].

A BVŽ az alavijas (Aloe) nevet adja meg, de a népi alijošius elnevezés népszerűbb (LKŽ I, 1968), ezért jobb volna mindkettőt említeni, vagy még inkább visszatérni a korábbi alijošius névhez. Szinonimaként szerepel a vaistinė ramunė és ramunėlis (miért nem ramunėlė?) (Matricaria recutita), valamint a valgomasis ridikas és ridikėlis (Raphanus sativus). Artemisia absinthium esetében az LBŽ-ben kietis metėlė szerepel; az LF VI-ban kartusis kietis (pelynas); a DŽ₄-ben pelynas, lásd: metėlė; a BVŽ pedig a kartusis kietis nevet adja meg (a pelynas szláv eredetű szó). Hyssopus az LBŽ-ben juozapas volt, a BVŽ-ben pedig isopas, juozažolė. A juozažolė a megfelelőbb (Gaivenis 1990: 79). A Riccia (Riccia) elnevezés is megváltoztatandó: az LBŽ-ben korábban plonė szerepelt helyette.

Időnként az a benyomás alakul ki, hogy a botanika szaknyelvében hiányoznak a megnevezési eszközök: túl sok hasonló nevet alkotnak – ez zavaró, és szegényíti a nyelvet. Például: Hibiscus rosa-sinensis – kinrožė, illetve Rosa chinensis – kinė rožė. Azt hihetnénk, hogy ugyanarról a növényről van szó, pedig valójában nem így van. Ezért az egyik nevet pontosítani kellene: az LBŽ-ben a Hibiscus rosa-sinensis neve gražiažiedė kinrožė. Érdemes volna más nyelvekből példát venni, amelyeknek nem tehetünk szemrehányást: Hibiscus rosa-sinensis – Rosen-Eibisch/ China rose, Chinese hibiscus, shoe flower/ губчук, кумачкая роза; Rosa chinensis – Edel-Rose, Bengal-Rose, chinesische Rose/ Chinese rose, India rose/ роза кумачкая, чайная роза. Nem az volna-e a legjobb, ha átneveznénk – nem kininė, hanem arbatinė rožė?

Nem mindig elfogadhatók azok a ritka, kölcsönzött jelzők, amelyek nem tükrözik a megkülönböztető jegyeket, például: sareptinis bastutis (Brassica juncea), gimnodininis glenodinis (Glenodium gymnodinium) és így tovább.

Az LBŽ olyan neveket is tartalmaz, amelyek ma már nem kerülnének be a botanikai nevek jegyzékeibe. Például: az LBŽ-ben Viola canina – šunpijonkė – a BVŽ-ben šuninė našlaitė; az LBŽ-ben Bryum – silnyčius – a BVŽ-ben brija; az LBŽ-ben Carthamus – kriukuzas – a BVŽ-ben dygminas. Elfogadhatatlan a BVŽ gójasamanė (Pseudoscleropodium) elnevezése, mert a gojus idegen szó.

A szótárban javítandó szakkifejezések is akadnak: arachis (=žemės riešutas); kokos-palmė (=kokosinė palmė); alyvpalmė (=alyvinė palmė) (TT 1992). Az egyszavas latin terminusok kényelmesek a botanika tudománya számára, de néhányat nem kellene összetett szóval fordítani (Gaivenis 1989: 44) – rapipalmė

156

(=mogyorópálma); sabalpálma (=törpepálma?); szágópálma (=gombos pálma).

Vannak kétes litvánosítási esetek, például: Amaryllis – amarilė (=amarilis?); Hawortija – avortija (=hawortija); Marsilea – marsilija (=marsilėja?); Lodoicea – lodoicė (=lodoicėja?).

Hangsúlyozási és helyesírási hibák. Néhány hangsúlyozási pontatlanságot találtunk: spanguolė (=spańguolė); areka (=arekà); kapāris (=kāparis); bukadyglis (=bukadýglis) maurabragis, vö. gausiadyglis m.; Berchtòldo (=Bèrchtoldo) plūdė (Potamogeton berchtodii).

Ezeket a litván vagy latin szavakat nem látták el hangsúlyjellel: sidabrinis (=sidabrìnis) antūris; Cephaelis, Cuminum; Gigartina; Laminaria, Lyngbya; Mallomonas, Metzgeria, Microcystis; Navicula; Odontoschisma; Phacus, Physcomitrium, Plagiochila, Ptilidium; Riccia, Rivularia; Scapania, Scytonema, Solenostoma, Stauroneis; Vaucheria, Volvox. A BVŽ-ben kevés helyesírási és korrektúrahiba fordult elő: ilìnas (=ýlinas) nariuotis; naturalistas (=natūralistas); dmbliai (=dumbliai), Jobibara (=Jobibarba) sobolifera.

A botanikai nómenklatúrát folyamatosan pontosítják. A BVŽ Előszavában az áll, hogy „arra törekedtek, hogy egységesítsék a különböző szakterületek szakemberei és az amatőrök által használt litván növényneveket, és segítsenek elkerülni a zűrzavart” (5). Valóban jó volna állandóbb, litvánosabb, elevenebb és könnyebb nevekkel rendelkezni. Természetesen a litván neveket a litván nyelv szabályai szerint kell megalkotni.

Két sziszifuszi munka készült el: az egyik szótár már érett korú, a másik még fiatal. Az LBŽ litvánosabb, nyelvileg tisztább, a BVŽ-ből viszont nagyon hiányoznak a litván megfelelő elnevezések vagy helyettesítő nevek. A BVŽ kizárólag a botanika tudományának szánt kiadvány, azoknak, akik tanulmányozzák vagy tanítják. Számos növény nagyon elterjedt, az újak pedig egyre inkább terjednek, de gyakran idegenek a nem litván nevük miatt.

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

ANTŽ 1998: Antikos žodynas, Vilnius.

BVŽ 1998: Botanikos vardų žodynas. Sudarė R. Jankevičienė, Vilnius.

DŽ₄ 2000: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

Gaivenis K. 1985: Lietuvos augalų genčių ir rūšių pavadinimai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 24, 176.

157

Gaivenis K. 1989: Mokslo kalbos dalykai. – Kalbos kultūra 56, 43–49.

Gaivenis K. 1990: Yzopas arba juozažolė. – Kalbos kultūra 58, 79.

Gaivenis K. 1997: Siūlome kelis lietuviškus gėlių pavadinimus. – Kalbos kultūra 69, 46–48.

IMŽ 1999: Iliustruotas mitologijos žodynas, Vilnius.

LBŽ 1938: Lietuviškas botanikos žodynas. Sudarė Botanikos žodyno komisija, vadovaujama L. Vailionio, red. J. Dagys, Kaunas.

LF 1959–1980: Lietuvos TSR flora 1–6, Vilnius.

LKŽ I 1968: Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius.

LKŽ XIV 1986: Lietuvių kalbos žodynas 14, Vilnius.

LKŽ XVIII 1997: Lietuvių kalbos žodynas 18, Vilnius.

Matulionis P. 1906–1907: Žolynas: Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas, Vilnius.

TT 1992: Terminologijos taisymai, Vilnius.

TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius.

Solvita LABANAUSKIENĖ

Beérkezett: 2002-11-04

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio g. 5, LT-2055 Vilnius

E-mail: solv [email protected]

158