Lexikográfia és terminológia

СЕРГЕЙ ГРИНЕВ-ГРИНЕВИЧ

Moszkvai Humán Pedagógiai Intézet

Białystoki Egyetem

Заметное в последние годы значительное повышение интереса языковедов к вопросам лексикографии и терминоведения дает возможность рассмотреть современные тенденции их развития и взаимодействия. Это взаимодействие приняло настолько широкий характер, что в середине 1980-х годов область пересечения лексикографии и терминоведения оформилась в самостоятельную дисциплину – терминологическую лексикографию, научно-техническую лексикографию или терминографию. Предметом терминографии является разработка методологии и конкретных приемов составления словарей специальной лексики, а наиболее важными задачами – разработка принципов классификации терминологических словарей, определение научно обоснованных принципов отбора специальной лексики для отдельных типов терминологических словарей, а также установление единых принципов наиболее эффективного описания (толкования, перевода, атрибуции и т. д.) и представления терминологической лексики в специальных словарях (Гринев 1995).

Közismert, hogy a lexikográfia szorosan kapcsolódik a lexikológiához: nagymértékben felhasználja a lexikológiai kutatások eredményeit, ugyanakkor anyagot szolgáltat a lexikológiai problémák felvetéséhez és megoldásához. Ugyanilyen szoros kapcsolat áll fenn a terminográfia és a terminológia – a nyelv speciális lexikai egységeit vizsgáló tudomány – között. A terminológusok által kutatott számos probléma a terminológiai szótárak kidolgozásának gyakorlatában merült fel, megoldásuk pedig befolyásolja a szótárkészítés módszereit. Ugyanakkor a szaknyelvi szókészlet bármely területének vizsgálata elválaszthatatlanul összefügg a terminográfiával. A problémák egy része – a kiválasztás és az elkülönítés

30

Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

a speciális lexikai egységek egyes típusainak meghatározása, valamint jelentésük megállapítása – a terminográfia és a terminológia kutatási területéhez egyaránt tartozik.

A modern tudományok rendszerében a terminográfia helyének meghatározására három megközelítés létezik: a lexikográfia egyik ágaként (Герд 1986, Гринев 1986), a terminológia egyik ágaként (Gaida 1990, Гринев 1993, Лейчик 2006), illetve önálló tudományként (Гринев 1995); ezek azonban nem befolyásolják a tartalmát.

A lexikográfia egyik ágaként kialakuló terminográfia mindig is a terminológia felé orientálódott, mivel az olyan problémákat, mint a terminusok szinonímiájának, homonímiájának és poliszémiájának megállapítása, jelentésük meghatározása, valamint idegen nyelvű megfelelőik kiválasztása, hagyományosan a terminológia keretében oldják meg. Ezért sok terminológus úgy véli, hogy a terminológia a terminográfia elméleti alapja, sőt a terminográfiát a terminológia egyik ágának tekinti. Az utóbbi időben azonban körvonalazódtak a terminográfia sajátos problémái, amelyek lehetővé teszik, hogy önálló tudásterületként, a lexikográfia és a terminológia metszéspontjában elhelyezkedő diszciplínaként tekintsünk rá.

A terminográfia elméletének kialakulását a következő előzmények tették lehetővé:

– a lexikográfiai paraméter koncepciójának megjelenése a szótártípusok tipológiájának kidolgozásához kapcsolódó tudományos kutatásokban;

– igény a különböző típusú (értelmező, fordító, információs stb.) terminológiai szótárak létrehozásával kapcsolatos munkák tapasztalatainak összegzésére;

– a terminológiai szótár sajátos tudományos prózai műfajként való értelmezése, végül

– a terminográfiai munkák automatizálása, valamint az automatikus szótárak és terminológiai adatbankok létrehozásával kapcsolatos problémák.

Ennek megfelelően a terminográfia modern elméletének fő fejlődési irányai a következők:

– a speciális szótárak megbízható osztályozásának és tipológiájának kialakítása,

– a terminográfiai paraméterek leltározása,

– a szótár módszertani beállítottsága és egyes paramétereinek a megvalósítás minőségére és sajátosságaira gyakorolt hatásának elemzése,

Terminologija | 2008 | 15

31

– a szaknyelvi szótár szerkezeti sajátosságainak vizsgálata,

– a terminológiai információ szótáron belüli kiválasztási és rendszerezési módjainak, valamint a lexikográfiai és terminológiai adatok gépi megjelenítési módszereinek tanulmányozása.

A terminológiai tevékenység irányainak áttekintése azt mutatja, hogy a szótár a szaknyelvi szókincs megjelenítésének és létezésének egyik fő módja.

A terminológiai munka egyik fő iránya a terminológia leltározása, vagyis egy adott tudományterület vagy annak valamely részterülete összes terminusának összegyűjtése és leírása. Ez lehet önálló munka, amelynek eredménye leíró terminológiai szótár – etimológiai, történeti, nyelvjárási, gyakorisági terminológiai szótár, neologizmus-terminusok szótára stb.; a leltározás azonban gyakran a terminológia rendezését célzó munka előfeltétele és szakasza, s ekkor eredménye szójegyzék – valamely meghatározott szempont, például betűrend vagy tematika szerint rendezett terminusgyűjtemény. Olyan esetben, amikor nem megengedhetők a terminus egyértelmű értelmezésétől való eltérések (a termelés, a kereskedelem stb. területén), a rendezés eredménye a szakemberek számára kötelező érvényű terminológiai szabvány. Ha viszont a túlzottan merev normák akadályozhatják a tudományos gondolkodás fejlődését, a rendezés eredménye ajánlott terminusok gyűjteménye. A terminológiai szabványok és az ajánlott terminusok gyűjteményei a magyarázó terminológiai szótárak változatai. A terminológiák nyelvek közötti összevetése és rendezése során fordítási terminológiai szótárakat állítanak össze. A terminológiák tökéletesítése és új terminusok létrehozása céljából terminuselem-szótárakat állítanak össze.

A terminológiai szótárakat olyan terminológiai munkákban is alkalmazzák, mint a terminológiai szerkesztés (a terminusok helyes használatának értékelése, valamint a nem megfelelő terminusok ajánlott és szabványosított alakokkal való helyettesítése), az információs-terminológiai szolgáltatás és a terminológiai oktatás

32 Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

(szakemberek felkészítése és idegen nyelvű szaknyelvi szókincsre való oktatása), amelyhez oktatási terminológiai szótárakat használnak. A számítógépes információs, irányítási és tervezési rendszerek, valamint az intelligens rendszerek nyelvi támogatásában központi szerepet töltenek be az információs terminológiai szótárak (tezauruszok, osztályozók stb.).

A szaknyelvi szótárak tehát a terminológiai tevékenység szinte valamennyi fő típusának eredményei vagy eszközei. Ezért a speciális szótárak szerepe folyamatosan növekszik, alkalmazási területeik bővülnek, számuk pedig gyarapszik. Az 1980-as években a Szovjetunióban több mint kétezer terminológiai szabványt dolgoztak ki, és több mint 25 ezer olyan normatív dokumentumot használtak, amely több mint 200 ezer terminust tartalmazott (Волкова, Сафонкина 1988); több mint 400 információs deszkriptoros szótárat, több száz tárgymutatót és osztályozót, valamint nagyszámú oktatási terminológiai szótárat dolgoztak ki (Гринев 1988). Jelenleg Oroszországban 792 terminológiai szabványt, 22 368 termékekre, technológiai folyamatokra és szolgáltatásokra vonatkozó szabványt használnak, amelyek „Terminológia és meghatározások” című részt tartalmaznak, továbbá 1122 olyan termékszabványt, amely terminológiai mellékleteket tartalmaz.

A szaknyelvi szótárak különféle típusainak létrehozásával és használatával kapcsolatos mai problémák vizsgálatakor mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a hagyományos irányok mellett számos új munkairány is megjelent.

A szótárak minőségével, valamint a minőség ellenőrzésének és javításának módszereivel kapcsolatos problémák elsősorban a rendszerszemléletű megközelítés lehetőség szerinti alkalmazásához kötődnek. A szótár összeállításakor a munka nagy része szemantikai szinten folyik: a magyarázó szótárakban a terminusok meghatározása, a fordítói szótárakban az idegen nyelvű ekvivalensek kiválasztása, az oktatási szótárakban mindkettő, az információs szótárakban pedig a terminus szemantikai környezetének megállapítása. Mindezen esetekben figyelembe kell venni a szaknyelvi szókincs rendszerszerűségét. A rendszerszerűség megnyilvánulásának kérdése a szaknyelvi szókincs, elsősorban a terminológiai szókincs területén a terminológiatudomány és a terminográfia egyik legbonyolultabb problémája. Ennek oka elsősorban a rendszerszerűség e szókincsterületen tapasztalható sokrétű és összetett jellege.

Terminologija | 2008 | 15 3 3

Szükségessé válik a szaknyelvi szókészlet területén megfigyelhető rendszerszerűség három szintjének megkülönböztetése:

– a nem szigorú lexikai rendszerszerűség, amellyel a terminusok a nyelv szókészletének egységeiként rendelkeznek;

– a nem szigorú szakmai rendszerszerűség, amellyel a terminusok a nyelv szakmai szókészletének egységeiként rendelkeznek, és amely a szakterület fogalmainak rendszerbeli kapcsolatait tükrözi; végül

– a sajátos, szigorú rendszerezettség, amellyel a rendszerezésen és rendezésen átesett terminológiák némelyike rendelkezik.

Ilyen körülmények között a terminográfiában különös jelentőségre tesz szert a rendszerszemléletű megközelítés. Napjainkban a terminusok előzetes rendszerezése kötelező mind az információs, mind a normatív értelmező szótárak összeállításakor. Ugyanakkor e rendszerezés hiánya az olyan szótárak készítésekor, mint a fordítói, oktatási és nem normatív értelmező szótárak, jelentősen rontja azok minőségét (a meghatározások pontatlansága, a más nyelvű ekvivalensek kiválasztásában elkövetett hibák, a szókészlet hiányos bemutatása, a mechanikus memorizálásra való összpontosítás, ami csökkenti az idegen nyelvi szókészlet elsajátításának hatékonyságát stb.). Megjegyzendő továbbá, hogy a terminusok rendszerezése nem növeli, hanem csökkenti a szótár előkészítésének munkaigényét.

A szókészlet kiválasztásának és a címszóállomány előkészítésének szakaszában a rendszerezés lehetővé teszi a szaknyelvi szókészlet egyes tematikus rétegei lefedettségének és megjelenítésének meghatározását, a szótár határainak egyértelmű kijelölését a témájába nem tartozó, esetleges terminusok kiszűrésével, a lehetséges szinonimák és lexikai hiányok feltárását, vagyis a szótár teljességének biztosítását.

Például az Orvosi terminusok enciklopédikus szótárának második kiadásához (az első kiadás 1982–84-ben jelent meg) a 60 tematikus terület szerint rendezett címszóállományt rendszerezték. Ennek eredményeként nagyszámú hiányzó terminust tártak fel (akár 10 ezret), valamint számos terminus téves tematikus besorolását (egyes területeken a szókészlet akár 15–20%-át más témakörökhöz tartozó terminusok alkották). Több esetben szinonimapárokat is találtak, amelyeket az első kiadásban önálló szócikkekben, gyakorlatilag azonos definíciókkal szerepeltettek (például gázleválasztók és gáztisztító berendezések, biológiai irányítás és irányítás

34

Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

biológiai, epithelioma és epiteliális daganat). Ezek a hiányosságok annak ellenére jelentkeztek, hogy a szótár előkészítésén egy népes kollektíva tíz éven át dolgozott; oka a tematikus címszóállományok összeállításakor alkalmazott alfabetikus elv volt, a rendszerezés pedig lehetővé tette feltárásukat különösebb erőfeszítés nélkül. A rendszerezés tehát jelentősen megkönnyíti a szaknyelvi szókészlet kiválasztását, mérsékli a szubjektív tényezők hatását a választásban, és lehetőséget nyújt az önellenőrzésre a munka során.

A szótár fő részének összeállításakor a terminusok és az általuk megjelölt fogalmak rendszerezése jelentősen megkönnyíti a definíciók – a terminusok tudományos meghatározásainak – megfogalmazását és pontosítását, mivel segítségével szemléletesen bemutathatók mind a közvetlen fölérendelt terminusok, mind az alárendelt terminusok; az ezekkel való összehasonlítás lehetővé teszi a definícióban feltüntetendő szükséges megkülönböztető jegyek meghatározását. Ezt az elvet az általános lexikográfiában is célszerű alkalmazni: „annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szótárbeli következetlenség, a lexikográfusnak nem az ábécérendbe szedett szólistával, hanem az egyes szófajokon belüli meghatározott lexikai csoportosításokkal kell dolgoznia. Csak így érhető el az egységesség a jelentések elhatárolásában, az értelmezések típusegysége, a frazeologizmusok és példák bemutatásának következetes és ellentmondásmentes módja, valamint a stilisztikai jellemzések következetessége és egységessége... A szócikkek kidolgozása során maga az anyag rendszerszerű elrendezése, a szavak kiválasztása és egymás mellé rendelése biztosítja az egységes és ellentmondásmentes döntéseket, a hibák, kihagyások és következetlenségek kiküszöbölését” (Шведова 1981).

A terminusok rendszerezése azt is lehetővé teszi, hogy a szinonimák közül a legmegfelelőbb alakú terminust válasszuk alapterminusnak, vagy legalábbis teljesen tudatosan hozzuk meg ezt a döntést; ilyen rendszerezés hiányában viszont az értelmező szótárakban gyakran találkozhatunk külön szócikkekben közölt szinonim terminusokkal, amelyek között semmiféle kapcsolatot nem jeleznek.

A fordítói szótárakban az összehasonlított, különböző nyelvű terminológiák rendszerezett bemutatása lehetővé teszi megfelelőbb, kevésbé alkalmi ekvivalensek kiválasztását, a fordítási ekvivalensek körének szűkítését és megbízhatóságuk növelését. Az idegen nyelvű értelmező szótárak fordításakor pedig, amit gyakran alkalmaznak a készít-

Terminologija | 2008 | 15

3 5

A fordítószótárak hibáit és szerzőik szubjektív elképzeléseit is átveszik az idegen nyelvű szótárakból, ami csökkenti a fordítószótár megbízhatóságát.

A fordítószótár rendszerességét már a címszóállomány összeállításakor biztosítani kell, hogy lefedje a forrásnyelvi szakasz valamennyi szükséges terminusát, és elkerülje a célnyelv terminológiai rendszerének befolyását. A terminusrendszer természetesen akkor állapítható meg a legmegbízhatóbban, ha a terminusok meghatározásait is összevetjük. Ezért rendkívül hasznos volna, ha egy-egy témakörhöz egyszerre kétféle szótár készülne: fordítószótár és értelmező szótár. Ez javítaná a szótárak minőségét (különösen a rendszerességet és a terminusjelentések elkülönítését a fordítószótárban), valamint összeegyeztethetővé és ellentmondásmentessé tenné őket.

Hozzá kell tenni, hogy a szótár korpuszát alkotó terminusok rendszerezése jelentősen megkönnyíti a kölcsönös hivatkozások kialakítását. Emellett a rendszerezés lehetővé teszi nagyobb terjedelmű szótárak létrehozását úgy, hogy az egyes tematikus részeket szakterületük és képzettségük figyelembevételével több szerző között osztják fel; ez szintén megkönnyíti a szótár elkészítését és hozzájárul minőségének javításához.

A rendszerezés különösen fontos a speciális szótárak terminusjelentéseinek meghatározásakor és értelmezésekor: segít nemcsak elkerülni a leggyakoribb hibákat (amelyek a modern szótárak szinte minden oldalán előfordulnak), hanem munkát is megtakarít az egyes terminusok alapvető jegyeinek egyszerűbb kiválasztásával, valamint a terminusok idegen nyelvű megfelelőinek kiválasztásakor.

Az utóbbi időben bővült a szótárak alkalmazási köre. Az 1990-es évektől kezdődően a modern nyelvészetben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott az emberi kultúra és a megismerés fejlődésének kérdései iránt; ezzel párhuzamosan új lehetőségek nyíltak a történeti szótárak használatára. A történeti terminológia önálló tudományterületként való fejlődése lehetővé tette, hogy ezek alapján vizsgálják a terminológiák, s ezáltal a szaktudás kialakulását és fejlődését. Lehetővé vált a szinonimaszótárak használata a lexikai anyag összegyűjtésére és a meghatározására

36

Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

a szemantikai mezők határainak. Kidolgoztak és kipróbáltak egy speciális módszertant, amely lehetővé teszi a modern szinonimaszótárak legjellemzőbb erősségeinek és hiányosságainak feltárását. A szemantikai mezők kialakulási és fejlődési folyamatainak elemzése – a köznyelvi szókincstől a prototerminológiákon át a modern terminológiákig – lehetővé teszi az emberi elképzelések, ismeretek és a modern mentalitás formálódásának rekonstruálását.

A különböző nyelvű modern szinonimaszótárak összehasonlítása jelentős különbségeket mutatott elkészítésükben. Míg a legtöbb angol szótár – minden hiányossága ellenére – viszonylag teljes képet ad az angol nyelv lexikai eszközeiről, addig még a legjobb lengyel szótárak is hiányosak és következetlenek az információk bemutatásában.¹ A legalacsonyabb minőségűnek az orosz szótárak bizonyultak; például a 3. E. Alekszandrova által szerkesztett Az orosz nyelv szinonimaszótárában (Moszkva, Russzkij jazik, 2003) a монарх szócikk a государь szinonimán kívül körülíró kifejezéseket is tartalmaz: высочайшая особа, коронованная особа, Его величество; továbbá elavult, már nem használt szavakat: венценосец, порфироносец и помазанник божий. Ugyanakkor hiányoznak belőle a король, царь, император szavak, amelyeknek szerepelniük kellene benne; ezek egyáltalán nem találhatók meg a szótárban. Sok megszokott szó hiányzik, miközben számos szleng- és elavult szó szerepel benne, ami torz képet fest az orosz nyelvről, mintha az az angolnál szegényebb volna.

A terminológia fejlődésével megváltozik a köznyelvi és a szaknyelvi szókincs viszonyáról alkotott felfogás. Ez csupán funkcionális megközelítésként jelenik meg, összhangban G. O. Vinokur közismert megfogalmazásával: „A terminusok nem különleges szavak, hanem csupán speciális funkcióban használt szavak.” A terminológiák kialakulásának sajátosságait vizsgáló számos kutatás feltárta azt a kezdeti időszakot, amikor azok prototerminológiák formájában különülnek el a köznyelvi szókincstől. Ennek köszönhetően a közönséges исторических словарей is felhasználhatók nemcsak a terminológiák, hanem az ember nemzeti és általános elképzelései fejlődésének kutatására és rekonstruálására.

Az óangol korszak számos szavának jelentése szintén rendkívül tág volt: a wit szó jelentése: megértés; értelem; tudat; szellemesség; ész; a tūn szó jelentései pedig: elkerített hely; birtok; falu;

Terminologija | 2008 | 15 3 7

város (vö. az orosz nyelvben: kert és város); a szó wiht – teremtmény; lény; személy; dolog; darab. Eredetileg az apple (alma) szó bármilyen gyümölcsöt is jelentett, ami több nyelv szókincsében is tükröződik – német Apfelsine (narancs – szó szerint: kínai alma), olasz pomo d'oro (paradicsom – szó szerint: aranyalma), francia pommes de terre (burgonya – szó szerint: földi almák). Ez azzal magyarázható, hogy az alma volt az első gyümölcs, amelyet az ember felfedezett, és később minden gyümölcsöt vagy zöldséget almának tekintettek, majd megkülönböztették őket, és új elnevezéseket kerestek számukra. Az ilyen tények más bizonyítékok hiányában felhasználhatók az ember által felfedezett és hasznosított különféle tárgyak és tevékenységek sorrendjének meghatározására.

A kutatók mind felhívják a figyelmet az ősi nyelvek számos szavának túlzottan tág jelentéstartományára. Ezt a jelenséget az antropolingvisztikában szemantikai szinkretizmusnak nevezik.

Ennek a jelenségnek az óangol nyelvben történő előzetes vizsgálatához az Az angol nyelv történetének olvasókönyve függelékében közölt szótárt használtuk (Ivanova 1973).

Az óangol szavak egyik figyelemre méltó sajátosságának jelentésük sokfélesége bizonyult, amely szemantikai szerkezetüket alkotja, például:

ambyr – származó; azonos vagy egyenlő; szép, kedvező;

beodan – kérni, meghívni, parancsolni, kihirdetni, felajánlani, adni;

bliþ – örömteli, vidám, gyengéd, kedves, szeretetre méltó, nyugodt;

brucan – használni, élvezni, enni, felbérelni;

ceap – jószág; eladás, üzletkötés, ügy, piac;

spēd – sebesség, siker, szerencse, eszközök, tulajdon.

Az angolszász szó jelentése sok esetben számos mai fogalmat foglal magában, például:

ārædan – tanácskozni, gondoskodni, meghatározni, értelmezni, kitalálni;

cynn – fajta, típus, faj, család, nemzet;

cræft – hatalom, erő, művészet, készség, hivatás, tudás, ravaszság, hajó;

ellen – erő, energia, bátorság;

feoh – jószág, pénz, érték, tiszteletdíj, jutalom, tulajdon;

38 Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

lār – tanítás, oktatás, doktrína, tudomány, alapelv;

rūn – suttogás, titok, rejtély, betű.

Az ősi szavak jelentéseinek másik érdekes vonása a mai szemszögből kevéssé összeillő összetevők együttese. Például a szó

feolah jelentései a következők: hasítani, beleszúrni, odatapadni, elérni, megérkezni, áthaladni;

dreorig – véres, bánatos, gyászos, kegyetlen, sebesült;

pēd – siker, szerencse, gazdagság, hatalom, sebesség;

cofa – barlang, kamra, raktár;

duguð – férfivá érés, sokaság, dicsőség, hatalom, előny, virágzás.

Az ilyen jelentéseket gyakran még a szövegkörnyezetben sem lehet megkülönböztetni, és nem kizárt, hogy itt tág jelentésről van szó, amely a mai olvasó számára különböző fogalmakat szétválaszthatatlan egésszé egyesít.

Az ősi szó jelentése olykor egymással egyenesen ellentétes összetevőket foglal magában; például a dreogan szó jelentése „dolgozni, tenni, szenvedni, örülni” volt; a dwellan jelentése „elvezetni” és „maradni”; a gretan jelentése pedig „találkozni” és „búcsúztatni”.

A szótár napjainkban, tekintettel a nyelvtudomány érdeklődésére az emberi pszichológia és kultúra nyelvi vonatkozásai iránt, a világ nyelvi képének lexikai kifejezőeszközeként is értelmezhető. A szótáraknak ez a sajátossága könnyen megfigyelhető a legősibb szótárakban, amikor az írás még nem fonetikus volt, és a szótárak tematikus elv szerint épültek fel (példák: Sumer, Egyiptom, Kína).

A normatív szótárak kutatásában figyelmet kell fordítani a formális változatok toleranciatartományának meghatározására (a megengedett eltérések rögzítésére), valamint a megbízható, paronímiát kizáró megoldások problémájára. Kevéssé kutatott a szakmai, regionális dialektusok és metadialektusok szótárainak felhasználása az eltérő fogalmak elkülönítésére.

A értelmező terminológiai szótárak területén időszerűvé vált a minőségük értékelésére és ellenőrzésére szolgáló módszertan kidolgozása.

Terminologija | 2008 | 15

3 9

A oktatási szótárak és létrehozásuk problémáit illetően az anyag rendszerszerű elrendezésének elve rendkívül hasznos, bár itt még nem alkalmazzák kellő következetességgel. A szavak tematikus csoportokba sorolása nemcsak a jelentésükben közeli szavak ésszerű csoportosítását segíti, hanem feltárja a belső kapcsolatokat is az adott szóhoz tartozó modell szerkezete és lexikai tartalma között. A szókincs tematikus elrendezése lehetővé teszi, hogy a tanulók az anyag feldolgozásával párhuzamosan a szótár egyes részeit tanulmányozzák, továbbá kiválasszák az adott témájú megnyilatkozás megszervezéséhez szükséges lexikai eszközöket. Ismert, hogy a múlt században a tematikus szótárakat a megfelelő szakterület tankönyveként is használták (Opitz 1983).

A lexika ilyen elrendezése megfelel a tanulók életkori sajátosságainak (a logikai összefüggésekre épülő memorizálásnak), lehetővé teszi, hogy a szókincset olyan témákra bontsák, amelyek összekapcsolhatók a megfelelő szaktantárgyak témáival, végül pedig szemléletesen bemutathatja a terminusok közötti szemantikai és szóalkotási kapcsolatokat. Annak érdekében, hogy a terminusok ne csak tartalmi, hanem formai jegyek alapján is kereshetők legyenek, kiegészítő eszközként betűrendes mutató is készíthető.

A fordítói szótárak minőségének javítására és az összehasonlító nyelvvizsgálatokban való felhasználásukra irányuló probléma a reverzibilis módszer alkalmazásával kapcsolható össze. Az idegen nyelvű terminusok helyes fordítása nagymértékben meghatározza a fordítás minőségét, ezért sok múlik a fordítói szótárak minőségén. Ha egy fordítói szótárban minden idegen nyelvű terminusnak csupán egyetlen ekvivalens felelne meg, az jelentősen megkönnyítené a fordító feladatát, és egyúttal hatalmas előrelépést jelentene az ipari gépi fordítórendszerek fejlesztésében. A korszerű fordítói szótárak vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a különböző nyelvek terminusai közötti szigorú megfelelések megállapításának problémája még messze van a megoldástól. A terminusok szótári fordításának ekvivalenciája az általunk kidolgozott reverzibilis módszerrel állapítható meg.

A kellően teljes fordítói szótárak adatai lehetővé teszik a nemzeti terminológiák sajátosságainak feltárását, bár feltehetően nem

40

Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение

teljes mértékben. Feltételezhető, hogy az egymást követő visszafordítások sora még egy ismeretlen nyelv szemantikájáról is képet adhat a fordítási megfelelések összetétele és iránya alapján, bár ezt a feltételezést kísérletileg ellenőrizni kell. A terminusok egymást követő visszafordításakor a fordítási megfelelések szemantikájában bekövetkező változások sajátosságainak további vizsgálata segít majd formális kritériumokat megállapítani a terminusok fordításában jelentkező szemantikai eltérésekhez, továbbá pontosítani a poliszémia és a homonímia határait, elhatárolni a teljes szinonimákat a részlegesektől, valamint a szinonímiát a hiponímiától. Előzetes adataink szerint két teljes oda-vissza fordítás elegendő a terminusok nem ekvivalens fordítási változatainak feltárásához. A pontatlan és fölösleges fordítási változatok feltárása és kiküszöbölése kétségkívül hozzájárul a terminológiai fordítói szótárak minőségének javításához, és kedvezőbb feltételeket teremt a jó minőségű gépi fordítórendszerek megvalósításához.

A nemzeti lexikai rendszerek sajátosságairól szóló adatok lehetővé teszik a nemzeti fogalmi rendszerek eltérésének útjaira és okaira irányuló kutatások megkezdését (vö. a szláv nyelvekben a позор, урод, черствый szavakat), esetleg bizonyos tendenciák megállapítását is, amelyek a nemzeti gondolkodási rendszerek eltérő fejlődésében mutatkoznak meg, és jövőbeli alakulásukra való kivetítését; továbbá lehetővé teszik annak meghatározását, hogy mi közös és mi sajátos az emberi tudásreprezentációs rendszerek fejlődésében, ami fontos a tudományos megismerés kutatása és a mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztése szempontjából.

ЛИТЕРАТУРА

Волкова И. Н., Сафонкина С. А. 1988: Автоматизированные методы подготовки словарей и указателей стандартизованных терминов. – Научно-техническая терминология. Вып. 8, 1–9.

Герд А. С. 1986: Основы научно-технической лексикографии, Ленинград.

Гринев С. В. 1986: Введение в терминологическую лексикографию (учебное пособие), МГУ, Москва.

Гринев С. В. 1988: Основные направления развития терминологического обучения в СССР. – Научно-техническая терминология. Вып. 7, 4–8.

Гринев С. В. 1993: Введение в терминоведение, МГУ, Москва.

Гринев С. В. 1995: Введение в терминографию, Москва.

Лейчик В. М. 2006: Терминоведение: предмет, методы, структура. Изд. 2-е, испр. и доп., Москва.

Шведова Н. Ю. 1981: Однотомный толковый словарь (специфика жанра и некоторые перспективы дальнейшей работы). – Русский язык. Проблемы художественной речи. Лексикология и лексикография, Москва, 166–179.

Gaida S. 1990: Wprowadzenie do teorii terminu, Opole.

Opitz K. 1983: Special Purpose Lexicography: Dictionaries for Technical Use. – Lexicography: Principles and Practice, – London, 163–180.

Terminologija | 2008 | 15

4 1

LEKSIKOGRAFIJA IR TERMINOLOGIJOS MOKSLAS

Straipsnyje aptariamos naujos neseniai leksikografijos ir terminologijos sandūroje susiformavusios mokslinės disciplinos – terminografijos – tyrinėjimo kryptys. Žodynas yra pagrindinė specialiosios leksikos pateikimo ir gyvavimo priemonė, terminų žodynų kūrimas ir tobulinimas – tai įvairios terminologinės veiklos rezultatas. Pabrėžiama sisteminio požiūrio nauda sudarant įvairių tipų žodynus. Supažindinama su istorinių ir sinonimų žodynų naudojimu atliekant terminologinius ir žmonių mąstysenos evoliucijos tyrimus. Siūlomas reversinis verčiamųjų žodynų kokybės įvertinimo metodas.

LEXICOGRAPHY AND TERMINOLOGY SCIENCE

New trends in investigating common ground of lexicography and terminology science where a new scientific discipline – terminography was formed lately are discussed. Dictionary serves as the main means of presentation and existence of special vocabulary, various types of terminological work resulting in elaborating terminological dictionaries. Benefits of systemic approach to compiling various types of dictionaries are presented. New applications of historic dictionaries and dictionaries of synonyms in terminological research and investigation of evolution of human mentality are introduced. Using the reversibility method in appraising quality of translation dictionaries is suggested.

Gauta 2008-11-23

Сергей Гринев-Гриневич Университет г. Белостока Waska 4, m. 20, Bialystok, 15-481, Poland E-mail: [email protected]

4 2

Сергей Гринев-Гриневич | Лексикография и терминоведение