LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXIII (1995)

GRAMATIKA IR LEKSIKOLOGIJA

MARIUS DAŠKUS

AZ ÍRÁSOS FORRÁSOK SZÓKINCSÉNEK BEMUTATÁSA A NAGY „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN”

Ebben a tanulmányban a szótári munka néhány alapelvét szeretnénk megvitatni.

1.0. A szótárakban közölt szókincs sajátos módon aktualizálódik, és beépül a mai kultúrába. Bármilyen szótárról legyen is szó — történetiről, etimológiairól vagy nyelvjárásiról —, a bennük szereplő szavak — legyenek rég elfeledettek, valaki által akár csak egyszer használtak vagy alkotottak — mai kultúránk részévé válnak. Ezeket a szavakat bizonyos szabályok szerint közlik, szükség esetén normatívvá teszik, és csak ezután kezdenek működni a mai nyelvhasználatban. Az írásos művekbe — tudományos, publicisztikai stb. szövegekbe — ezt követően csak a szótárban közölt és jóváhagyott alakok kerülnek be.

1.1. Elsőként a helyesírást határozzák meg — enélkül a nyelvi tények rendszerezett bemutatása lehetetlen. A címszavak nem tükrözik, és nem is tükrözhetik a helyesírás történetét. A szakosított szótárak — történeti, etimológiai stb. szótárak —, amelyek számára fontos az eredeti helyesírás, a sajátos írásmódokat a címszó után vagy az illusztrációban közlik. Csak egy szűk körű (egy adott beszédváltozatra kiterjedő) nyelvjárási szótár összeállításakor lehetséges a címszavakat fonetikus átírással megadni. Noha még ebben az esetben is lexikográfiánkban a köznyelvi (röv. bk) helyesíráson alapuló átírás uralkodik (vö. DūnŽ, DrskŽ stb.).

1.2. A litván nyelv terminológiai változatosságát egy általános szótárban valamilyen egységes alapelv szerint kell bemutatni. A litván lexikológiában a terminológiai alakokat a köznyelvi fonetikai megfelelők szerint ültetik át. Itt a legfontosabb annak megállapítása, hogy melyik nyelvjárásból származik a szó, hangmegfelelőinek helyes azonosítása és ezek helyettesítése a morfológiai alak megváltoztatása nélkül. Ez gyakran meglehetősen nehéz, mert a nyelvjárások morfológiája bonyolult. Előfordulhat, hogy nincs szükség átültetésre; például egy nyelvjárási szótárban a címszavak abban az alakban is közölhetők, ahogyan a nyelvjárásban használják őket. Más szótárak a nyelvjárási alakok átültetésének elvét alkalmazzák.

1.3. A mai szótárak nemcsak a nyelvjárásokból, hanem más, régebbi szótárakból, régi írásos forrásokból és szépirodalmi művekből is közölnek szavakat. Az ezekben előforduló alakok igen változatosak — ebben szerepet játszik az írásos művek eltérő nyelvjárási alapja, a szerzők szándéka és a szerkesztők javításai. Az írásos forrásokból származó szavakat — akárcsak a nyelvjárásokból származókat — egységes elv szerint kell rendezni és közölni; más szóval a szótár szerkezetének rendszerezettnek kell lennie.

2.0 Az írásos források szókincsének bemutatása a szótár jellegétől függ. Mivel Litvániában nincs sem történeti, sem etimológiai, sem a régi írásos források szókincsét feldolgozó szótár, az írásos források bemutatásának kérdéseiben a nagy „Litván nyelv szótárára” kell támaszkodnunk. Remélhető, hogy ezek az elvekként megfogalmazni próbált megjegyzések más szótárak összeállítását is segítik.

231

2.1. Aiškią tarmybe, aptiktą senuosiuose raštuose, reikėtų kaip ir tarmines formas, užrašytas iš gyvosios kalbos, tranponuoti pagal bendrinės kalbos atitikmenis. LKŽ yra gana daug atvejų, kai tarminės formos iš senesnių raštų pateikiamos netransponuotos su nuorodomis į transponuotas ar šalia transponuotų formų. Tokios netransponuotos formos yra nereikalingas balansas. Atspindėti tarmines vieno ar kito šaltinio ypatybes galima ir po antraštinio žodžio (tai atskiras klausimas). Plg.: žalininkų forma x klėštarius SD91, SD297 LKŽ VI 63 šalia transponuotos x klėštorius (l. klesztor) Al, OZ25 LKŽ VI 63; 1x kalioti SD128 = kolioti KLŽ V 140 (dvejojo ir ”Pirmojo lietuvių kalbos žodyno” parengėjas, žodžių indekse pateikęs klėštarius (p. 748), bet kalinti (dial. — ir užrašyta tarmiškai — kylė (A.J. II 112); aukštaičių forma su un < an: kunkarežis (dial.) SD367 LKŽ VI 898; žemaičių ir prūsų lietuvių vienbalsinimas ai, ei < a, e: 1 ladyti N, [K] = laidyti LKŽ VII 9; kunigakštis R = kunigaikštis; kunigakštystė R = kunigaikštystė LKŽ VI 893; karvatė (=karvaitė) R234, N LK= V 354; kelatis (dial. kelaitis) N žr. kelias LKŽ V 504; knevoti (dial.) S.Dauk, J = kneivoti 1 LKŽ VI 220; tarminės formos su mišriaisiais dvigarsiais vietoje bk nosinių balsių: génšė R, [K], Š, Enc VIII 1011, C II 150 LKŽ III 237 šalia gėšė J.Jabl, K.Būg, Grg LKŽ III 280; génžė Jn, génžė J, Mc LKŽ III 239 šalia gėžė Kv, Rt, Mc, J.Jabl LKŽ III 281; lenšė BB2Sam 17, P, MŽ327, K II 31, lenšis K, lenšvikis LBŽ LKŽ VII 359 šalia lėsis LKŽ VII 380; sklensti M LKŽ XII 983, ránšis (dial.) M LKŽ XI 174. Mažosios Lietuvos raštuose dažnos formos su supainiotais o — uo, ė — ie (tarminė ypatybė), tad neatstatyta liko: x kripbomis K II 24 LKŽ VI 610 (= kripbuomis); 2 komet R, N LKŽ VI 319 (= kuomet); kókštas N, K I 223 LKŽ VI 303 (= kuokštas); kela N = kielė LKŽ V 504; 1 kelė N = kielė LKŽ V 506 (čia e žymi ė). Šios formos pateiktos nesistemiškai, šalia daugelio transponuotų formų, plg., prūsų raštų pašli(u)odnimas (orig. pašliodnumas) K I 13 LKŽ IX 577—578, pašli(u)odnas (orig. pašliodnas) Mit I 391 LKŽ IX 578, pašli(u)onùmas K II 153 (orig. pašlionùmas), NdŽ LKŽ IX 578; aukštaitiškos formos su atstatytu an (tarm. un): kankos (orig. kunkos SD312) LKŽ V 217, 1 kanką SD 312, 337 LKŽ V 210; x kankinis [K], N (iš kunkinė SD138 = lunkinė) LKŽ V 213; taip pat ūnininkavimas: sriekšlės G111 (orig. srykles) LKŽ XIII 582 ir pan. Kartais sunku transponuoti žodį, nežinant tų raštų, iš kur jis paimtas, tarminių (ir rašybos) ypatybių. Mūsų senieji raštai dar nėra pakankamai ištirti, todėl žodynininkams kyla daug problemų. Pavyzdžiui, jei sudarytojai būtų žinoję, jog Miežinio žodyne didelė dauguma žodžių turi mišriuosius dvigarsius vietoje bendrinės kalbos nosinio balsio, jie būtų atidžiau transponavę sklensti LKŽ XII 983 ir ránšis LKŽ XI 174. Juk Miežinio kensas, szvensti, sprensti, anžulas, ražyties ir pan. LKŽ pateikti atstatyti, pvz.: 1 spręsti 1. M LKŽ XIII 206, rąžytis M LKŽ XI 342 ir kt.

2.2. Az átírt és az át nem írt (nyelvjárási) szóalakokat nem szabad külön címszóként felvenni a szótárba (még az átírt alakra való utalással sem). Ez nem kívánatos kettőzésekhez vezet, például: kadunagi SD423 LKŽ V 46 és 1 kadángi SD 423, B, MŽ350, K LKŽ V 42; ižumbis, -ė

232

SD379, įžūmbiai SD387 LKŽ VI 288 és įžambis, -ė SD379, įžambiai SD379 LKŽ IV 282—283; krumstus SD86 LKŽ VI 704, krumtus SD387 LKŽ VI 705 és kramstūs SD86 LKŽ VI 414, kramtūs SD387 LKŽ VI 417; kėntingas (nyelvjárási) SD30 LKŽ V 821 és kėntingas SD30, SE227, SD174 LKŽ V 572; kremzlė (nyelvjárási) SD27, J, Vaižg LKŽ VI 600 és kremzlė SD27, J LKŽ VI 524 stb.

2.3.

Írásokból származó szó közlésekor világosan meg kell különböztetni a nyelvjárási, átírandó alakokat az új képzésektől, kölcsönszavaktól és a szerző szándéka révén az írásokba került helytelen alakoktól. Például kétséges a lėkna sf. M, BzF135 LKŽ VII 303 alak, mivel mellette ott van a liekna sf. (1) SInt, NdŽ, Ms, Sr, Žd „alacsony, nedves, bokrok nélküli rét” LKŽ VIII 417. Itt A. Panašių (D.D.)... (G94) által közölt lėkna alakról van szó, amelyet donininkai területen jegyeztek le (Plikiai, Priekulė). Tehát a liekna szó nyelvjárási változatával van dolgunk. Ezért a BzF135 rövidítést a liekna mellett kellene feltüntetni. Ez példa arra, hogy a régi írások elégtelen feltártsága miként nehezíti a szótárkészítők munkáját. Marad Miežinis szótárának lėkna alakja (Miežinisnél hímnemű!), amelyet nem lehet a szótár nyelvjárási sajátosságaival megmagyarázni. Feltehetően Miežinis a lett lekņs „nedves, nyirkos” alakot (leknums „nedves hely”) vette át, és kissé litvánosítva közölte szótárában. Az ilyen szót javítás nélkül kellene közölni, mivel egyéni alkotás; vö. itt még a 2x lopas (lett lops) S.Dauk „szarvasmarha” LKŽ VII 648 alakot.

A 2 guonė Ser LKŽ III 739 alakról K.Būga azt írta, hogy J.Elison alkotása, és a litván nyelvjárásokban nem fordul elő (RR II 23). Az ilyen egyéni „új képzéseket” megfelelően kell jellemezni, hogy ne keveredjenek össze a népi szavakkal.

Taip pat reikėtų elgtis su tokiom formom, kaip gongagalvis, -ė smob. A 1885, 225(Bs) LKŽ III 482. K.Būga taip aprašė šio žodžio gimimą: ”Jonas Basanavičius 1885 metų ”Auszroje” (p. 225) iš gongalvio, negerai jo padalyto į sudėtines dalis (gong[ia]-galvis, užuot gon[ia]-galvis) ištraukė nesamą ir mūsų kalboje net nė negalimą gongį gonio vietoje” (RR II 23). Jeigu pateikiame tokius ”naujadarus”, reikia būti nuosekliems, ir šalia gongagalvio pateikti gongį!

A szótárban javítás nélkül csak az egyes szerzőkre jellemző, más írásokban nem igazolt szavakat kell közölni, például: naujukynas lásd naujokynas: S.Dauk, naujukystė M.Valanč, P LKŽ VIII 592; kočios K, K I 684 LKŽ VI 283 stb.

2.4.

Mindezek az elvek az eredeti szépirodalmi művekből származó lexikai elemek bemutatására is érvényesek. A nyelvjárási alakokat (ha azonosságuk megállapítható) a köznyelvbe ültetik át. Ezért a LKŽ-ban nem ajánlott alakok: a sklidėnti LzP, mellette a sklydėnti End LKŽ XII 994, a sklydúoti NmŠ, Als, Kl LKŽ XII 996 (a sklidúoti J nem átültetett alak), itt az i < y hangsúlytalan helyzetben áll; a kėmelis J.Balt, mellette 1 a kėmelis Skp, Sl, Pl LKŽ 556; itt kupiškėnai alak, amelyben a hangsúlyos e > ė; a jūdstrazdis (nyj.) D.Pošk, a jūduarnis, jūdžemis D.Pošk LKŽ IV 372—373 — itt a dunininkai nyelvjárási alakjai szerepelnek; a kviekšti Žem LKŽ VI 1084, mellette a kvėkšti Užv, Vdk, Kal, Krš, Plt, LKŽ VI 1064; itt megőrizték a žemaitė nyelvjárási alakot ie < ė-vel, és így tovább.

A szerzők vagy szerkesztők új képzései és különféleképpen javított alakjai változatlanul is szerepelhetnek a szótárban. Így a szerkesztés történetét tükröznénk, például: brązguolis Vaižg LKŽ I 1025. A földrajzi adatok azt mutatják, hogy a nyelvjárásokban csak a brūzguolis alak található.

233

Čk, Lš, Šmk, J, Nmn stb. LKŽ I 1102. Az 1. forma írott forrásokból származó adat, általuk létrehozott, teljesen új forma. Egyedi neologizmusként kellene feltüntetni.

3. E cikkben azt kívántuk bemutatni, mennyi problémával szembesülnek a szótárak szerzői, amikor régebbi írásokkal találkozva megpróbálják értelmezni azok szókincsét. A felsorolt néhány alapelvnek segítenie kell e meglehetősen széttagolt lexikográfiai tevékenységi terület rendszerezését.

A régi írások szókincsének bemutatása a Litván Nyelv Szótárában

Összefoglalás

A régi írások (köztük a szótárak) szókincse fontos részét képezi a Litván Nyelv akadémiai szótárának (DLL). A nyelvjárási szavak írásmódját a DLL a standard litván megfelelő hangalakjaival adja meg. Az átírás a nyelvjárások hangtani törvényeihez igazodik; ezekre épülnek a régi írások és szótárak nyelvezetének sajátosságai. A DLL első köteteiben a régi alakok átírása nem mindig teljesen pontos. Hajlamosak voltak ezeket az alakokat átíratlanul hagyni. A cikk a nyelvjárási alakok bemutatását tárgyalja. A szerző kivétel nélkül következetes átírást javasol.

234