Raštų leksikos pateikimas didžiajame „Lietuvių kalbos žodyne“

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXIII (1995) NYELVTAN IR LEXIKOLÓGIA MARIUS DAŠKUS AZ ÍRÁSOS LEXIKA BEMUTATÁSA A NAGY „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN“ Ebben a cikkben néhány szótári munkaelvet szeretnénk megvitatni. 1.0. A szótárakban bemutatott lexika sajátos módon aktualizálódik, és bekerül a mai kultúrába. Bármilyenek legyenek is a szótárak — történeti, etimológiai vagy dialektológiai szótárak —, a beléjük bekerült szavak — rég elfeledettek, legalább egyszer valaki által használtak vagy létrehozottak — jelenlegi kultúránk részévé válnak. Ezeket a szavakat bizonyos szabályok szerint mutatják be, szükség esetén —normatív módon rögzítik, —és csak ezután kezdenek funkcionálni a modern nyelvhasználatban. Csak a szótárban bemutatott és jóváhagyott formák kerülnek ezt követően írásokba —tudományos, publicisztikai stb. 1.1. Mindenekelőtt a helyesírást kell meghatározni — enélkül lehetetlen a nyelvi tényeket rendszeresen bemutatni. A címszavak nem tükrözik és nem is tükrözhetik a helyesírás történetét. A szakosított szótárak —történeti, etimológiai stb. — amelyek számára fontos az eredeti helyesírás, a sajátos lejegyzéseket a címszó alakja után vagy az illusztrációban közlik. Csak egy szűk (egy bizonyos nyelvjárás) dialektológiai szótár összeállításakor lehetséges a címszavakat fonetikus átírással lejegyezve bemutatni. Noha ebben az esetben is lexikográfiánkban a köznyelvi (röv. bk) helyesírás átírása uralkodik (vö. DūnŽ, DrskZ stb.). 1.2. A litván nyelv nyelvjárási sokféleségét egy általános jellegű szótárban valamely egységes alapelv szerint kell bemutatni. A litván lexikológiában a nyelvjárási formákat a köznyelvi fonetikai megfelelők alapján transzponálják. Itt a legfontosabb annak meghatározása, hogy melyik nyelvjárás szava ez, hangmegfelelőinek helyes megtalálása és azok morfológiai forma megváltoztatása nélküli helyettesítése. Ez gyakran meglehetősen nehéz, mert a nyelvjárások morfológiája összetett. Előfordulhat, hogy nincs szükség transzponálásra, például a dialektológiai szótárban a címszavak olyan formában adhatók meg, amilyenben a nyelvjárásban használják őket. Más szótárakban a nyelvjárási formák transzponálásának elvét alkalmazzák. 1.3. A jelenlegi szótárakban nemcsak nyelvjárásokból, hanem más, régebbi szótárakból, régi írásokból és szépirodalmi művekből származó szavakat is közölnek. A bennük előforduló formák igen változatosak — erre hatással van az írások eltérő nyelvjárási alapja, a szerzők akarata és a szerkesztők javításai. Az írásokból származó szavakat a nyelvjárásokból származókhoz hasonlóan egységes elv alapján rendezve kell közölni — más szóval a szótár felépítésének rendszerszerűnek kell lennie. 2.0 Az írások lexikájának bemutatása a szótár jellegétől függ. Mivel Litvániában nincs sem történeti, sem etimológiai, sem a régi írások lexikáját tartalmazó szótár, az írások bemutatásának problémáit illetően a nagy „Litván nyelv szótárára” kell támaszkodni. Valószínű, hogy ezek az észrevételek, amelyeket alapelvekként próbáltak megfogalmazni, más szótárak összeállításában is segítséget nyújtanak. 231 2.1. A régi írásokban felfedezett egyértelmű tájnyelvi alakokat – mint az élő ir nyelv tájnyelvi formáit – a köznyelvi iš megfelelőik alapján kell transzponálni. Az LKŽ-ben meglehetősen sok olyan eset van, amikor a régebbi írások tájnyelvi alakjai transzponálatlanul, utalások iš formájában szerepelnek a transzponált alakok mellett. su į ar Az ilyen transzponálatlan alakok szükségtelen egyensúlyt képeznek. Egy-egy forrás tájnyelvi sajátosságait ar tükrözni lehet ir po a címszó (ez külön kérdés). Vö.: a žalininkai-i klėštarius x forma SD91, SD297 LKZ VI 63 a transzponált klėštorius x klesztor (1. mellett) Al, OZ25 LKŽ VI 63; 1x kalioti SD128 = kolioti KLŽ V 140 (kételkedett ir Az „Első litván szótár” szerkesztője, a szómutatóban a klėštarius szót közölve (o. 748), de bebörtönözni (m TAN)) füstös lrų f OC 0 TTR Ca TT OD RTE žodyne netgi nurodyta kaip gyva. — — ir tarmiškai užrašyta — kyle (A.J. II 112); aukštaičių forma su un < an: kunkarézis (dial.) SD367 LKZ VI 898; žemaičių ir prūsų lietuvių diftongizacija ai, ei < a, e: 1 ladyti N, [K] = laidyti LKZ VII 9; kunigakstis R = kunigaikštis; kunigakstysté R = kunigaikštystė LKZ VI 893; karvaté (=karvaité) R234, N LK= V 354; kelatis (dial. kelaitis) N žr. kelias LKZ V 504; knevoti (dial.) S. Dauk, J = kneivoti 1 LKZ VI 220; tarmės formos su mišriaisiais dvigarsiais vietoj bendrinės kalbos nosinių balsių: gėnšė R, [K], Š, Enc VIII 1011, C II 150 LKŽ III 237 šalia gėšė J. Jabl, K. Būg, Grg LKŽ III 280; gėnžė Jn, gėnžė J, Mc LKŽ III 239 šalia gėžė Kv, Rt, Mc, J. Jabl LKŽ III 281; lerišė BB2Sam 17, P, MZ327, K II 31, lerišis K, lenšvikis LBZ LKŽ VII 359 šalia lėšis LKŽ VII 380; sklensti M LKŽ XII 983, rdnšis (dial.) M LKŽ XI 174. Mažosios Lietuvos raštuose dažnos formos su supainiotais o —uo, ė —ie (tarmės ypatybė), todėl neatstatyta liko: x kripbomis K II 24 LKŽ VI 610 (=kripbuomis); 2 komet R, N LKŽ VI 319 (=kuomet); kékstas N, K I 223 LKŽ VI 303 (=kuokstas); kela N = kielė LKZ V 504; 1 kelė N = kielė LKŽ V 506 (čia e žymi ė). Ezeket a formákat rendszertelenül adták meg, számos transzponált forma mellett, vö. a porosz írások pašliuodnūmas (orig. pašliodnumas) K I 13 LKŽ IX 577—578, pašliuodnas (orig. pašliodnas) Mit I 391 LKŽ IX 578, pašliuonūimas K II 153 (orig. pašlionūmas), NdŽ LKŽ IX 578; a helyreállított an-nal (nyj. un) álló aukštaitis formák: kankos (orig. kunkos SD312) LKŽ V 217, 1 kanka SD 312, 337 LKŽ V 210; x kankinis [K], N (iš kunkinė SD138 = lunkinė) LKZ V 213; taip pat dūnininkavimas: srieklės G111 (orig. sryklės) LKZ XIII 582 ir pan. Néha nehéz transzponálni egy szót, ha nem ismerjük azoknak az írásoknak a nyelvjárási (és helyesírási) sajátosságait, amelyekből származik. Régi írásainkat még nem kutatták fel kellőképpen, ezért a szótárírók számos problémával szembesülnek. Például, ha a szerkesztők tudták volna, hogy Miežinis szótárában a szavak túlnyomó többségében a köznyelvi nazális magánhangzó helyett vegyes diftongusok állnak, körültekintőbben transzponálták volna a sklensti szót LKŽ XII 983 ir rang LKŽ XI 174. Hiszen Miežinio kensas, szvensti, sprensti, anžulas, ražyties ir pan. Az LKŽ-ben helyreállított 1 alakok vannak megadva, pl.: spręsti 1. M LKZ XIII 206, rezytis M LKŽ XI 342 ir stb. 2.2. Transzponált nem ir transzponált A (nyelvjárási) szóalakokat nem helyes külön címszavakként feltüntetni a szótárban (még a su transzpį onált alakra való utalásként sem). Ilyen eljárás esetén nemkívánatos dublettek keletkeznek, pl.: kadungi SD423 LKŽ V 46 ir 1 mivel SD 423, B, MŽ350, K LKŽ V 42; ferdeség, -ė 232 SD379, jzumbiai SD387 LKZ VI 288 és jzariibis, -ė SD379, įžambiai SD379 LKŽ IV 282—283; krumstus SD86 LKŽ VI 704, krumtus SD387 LKŽ VI 705 és kramstūs SD86 LKŽ VI 414, kramtūs SD387 LKŽ VI 417; kintingas (dial.) SD30 LKŽ V 821 és kentingas SD30, SE227, SD174 LKŽ V 572; krimzlė (dial.) SD27, J, Vaižg LKŽ VI 600 és kremzlė SD27, J LKŽ VI 524 stb. 2.3. Egy írásokból származó szó közlésekor világosan meg kell különböztetni, hol van a rekonstruálandó nyelvjárási forma, és hol — az újalkotás, jövevényszó vagy akár szabálytalan forma, amely a szerző akaratából került az írásokba. Pl. kétségeket ébreszt a lėkna sf. M, BzF135 LKŽ VII 303, amikor mellette ott van a liekna sf. (1) Sint, NdZ, Ms, Sr, Zd "alacsony, nedves fekete ha bozóttal" THT WITA17 Čin A Ronnankangrnis (N TI) Uri Bri VAT A (G94)-ben megadott alak lėkna, amelyet a donininkų területen jegyeztek fel (Plikiai, Priekulė). Így megvan a liekna szó nyelvjárási változata. Ezért a BzF135 rövidítést a liekna címszó mellett kellene feltüntetni. Ez példa arra, hogyan nehezíti meg a szótárírók munkáját az írásos források elégtelen vizsgálata. Megmarad a Miežinis szótárában szereplő lėkna forma (Miežinisnél ez hímnemű!), amelyet a szótár nyelvjárási sajátosságaival nem lehet megmagyarázni. Úgy látszik, Miežinis a lett lekns „nedves, nyirkos” (leknums „nedves hely”) formát vette át, kissé litvánosította, és így közölte szótárában. Az ilyen szót javítás nélkül kellene közölni, mivel egyéni képzés, vö. itt és a 2x lopas (lett lops) S. Dauk „marha” LKŽ VII 648 alakot. A 2 guonė forma Ser LKŽ III 739 kapcsán K. Būga azt írta, hogy ez J. Elison alkotása, amely nem található meg a litván nyelv nyelvjárásaiban (RR II 23). Az ilyen egyéni „új szavakat” megfelelően kell jellemezni, hogy ne keverjék össze őket a népi szavakkal. Ugyanígy kellene eljárni az olyan alakokkal is, mint a gongagalvis, -ė smob. A 1885, 225(Bs) LKŽ III 482. K. Būga így írta le e szó megszületését: "Jonas Basanavičius az 1885-ös "Auszrában" (225. o.) a gongalvį-- ból, amelyet helytelenül osztott összetett részekre (gonglia]-- galvis a gon[ia]-galvis helyett), egy nem létező és nyelvünkben még csak nem is lehetséges gongįt húzott ki a gonio helyett" (RR II 23). Ha ilyen "új képzéseket" közlünk, következetesnek kell lennünk, és a gongagalvis mellett a gongįt is közölni kell! A szótárban változtatás nélkül csak bizonyos szerzőkre jellemző, más írásokban nem igazolt szavakat kell közölni, pl.: naujukynas zr. naujokynas: S. Dauk, naujukysteé M. Valané, P LKZ VIII 592; kėčios K, K I 684 LKŽ VI 283 és hasonlók. 2.4. Mindezek az elvek érvényesek az eredeti szépirodalmi művekből közölt lexikára is. A nyelvjárási alakokat (ha azonosságuk megállapítást nyert) a köznyelvbe ültetik át. Tehát nem ajánlott alakok az LKŽ-ben: sklidėnti LzP a sklydėnti End LKŽ XII 994 mellett, sklydiioti NmS, Als, KI LKŽ XII 996 (a sklidūoti J nem transzponált forma), itt a hangsúlytalan helyzetben i < y; kėmelis J. Balt az 1 kėmelis Skp, SI, PI LKŽ 556 mellett, itt kupiškėniška alak, amelyben a hangsúlyos e > e; jūdstrazdis (dial.) D. Pošk, jūdvarnis, jūdžemis D. Pošk LKŽ IV 372—373 — itt a dūnininkai nyelvjárási alakjai szerepelnek; kviekšti Žem LKŽ VI 1084 a kvėkšti Užv, Vdk, Kal, Krš, Plt, LKŽ VI 1064 mellett, itt az ie < ė hangkapcsolatot megőrző žemaitiška alak maradt meg, és így tovább. A szerzők vagy a szerkesztők új alkotásai, a különféleképpen javított alakok változtatás nélkül közölhetők a szótárban. Így tükrözhetnénk a szerkesztés történetét, például: brązguolis Vaižg LKŽ I 1025. A földrajzi adatok azt mutatják, hogy a nyelvjárásokban csak brūzgūlis Čk, Lš, Šmk, Nmn stb. van. 233 J, ir LKŽ I 1102. Az 1. forma az írások ténye, teljesen jų újonnan született forma. Érdemes volna egyéni neologizmusként bemutatni. 3. E tanulmány azt kívánta bemutatni, hogy a szótárak szerzői milyen sok problémával szembesülnek régebbi írásokkal találkozva, amikor megpróbálják értelmezni azok lexikáját. A felsorolt alapelvek közül néhánynak segítenie kellene e meglehetősen szervezetlen lexikográfiai tevékenységi terület rendszerezését. THE PRESENTATION OF THE OLD A LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁNAK ÍRÁSOS SZÓKINCSÉT. Összefoglalás A régi írások (beleértve a szótárakat is) szókincse fontos részét képezi a Litván nyelv tudományos szótárának (DLL). A nyelvjárási szavak helyesírását a DLL a standard litván nyelvbeli hangjaik korrelátumaival mutatja be. Az átírás a nyelvjárások hangtani törvényeihez igazodva történik, amelyekre a régi írások és szótárak nyelvének sajátosságai épülnek. A DLL első köteteiben a régi alakok átírását nem mindig végezték kellő pontossággal. Hajlam mutatkozott arra, hogy ezeket az alakokat átírás nélkül hagyják. A tanulmány a nyelvjárási alakok bemutatását tárgyalja. A szerző a kivétel nélküli, rendszeres átírást javasolja. 234