A 20. század ö éne ei
KESZEG VILMOS
Robe de Beaug and (Flo ida) és Benjamin N. Colby (Kali o nia) megálla-
pí ása az, hogy annak ö id éle ű és annak idő álló ö éne ek, annak közis-
me és ke ésbé isme ö éne ek. Vannak olyanok, amelyeke illedelmesen
meghallga unk, amelyeke isz elünk, amelyeke mi magunk is gyak an elmon-
dunk, s olyanok is, amelyeke ke ülünk és szí esen elhallga unk. J. Mechan nyo-
mán 1979-ben a ké sze ző ha á oz a meg az é dekes na a í umo (in e es ing
na a i e),1 amely „olyan ilágo hí éle e, amelyben a kiindulási állapo o a cél ál-
lapo ba ál oz a ó cselekede agy esemény nem olyan nyil án aló, hogy alószí-
nűleg meg ö énjék a dolgok szokásos mene e melle ” (de Beaug and – Colby
1988/1979: 342). Azaz, az é dekes ö éne öbbé agy ke ésbé, de mindenkép-
pen el é a mindennapi éle eseményei ől, agy pedig új, sajá os nézőpon ból je-
lení i meg azoka . A ö éne „é dekes”2 ol a e edhe a na á o i pe spek í ából,
a sze eplőnek ulajdoní o e ekből és állapo okból, a „megp óbál a ásokból és
diadalokból”,3 a p oblémamegoldásból, a ö éne ál al megjelení e ilág speci i-
kumából, a ö éne nyel an szabályainak megsé éséből. Azonban hogy a lé ező
sok-sok ö éne közül melyik és mié é dekes, ille e az is, hogy meddig é de-
kes, az ko szakonkén , á sadalmankén nagyon el é . A ö éne é dekes ol á a
be ogadó edezi el. Az é dekes ö éne ek ki álasz ása, alamin a ö éne ek é -
dekessé e ése a ö éne mondás állandó ö ek ése.
Milyen ál ozások kö e kez ek be a ö éne mondás e üle én, milyen ö é-
ne ek bizonyul ak é dekesnek a közelmúl ban?
Az egyik leglá ányosabb ál ozás a ö éne eknek a ö énelemmel, az idő-
ől sze ze apasz ala okkal aló össze onódásában é zékelhe ő. A olklo isz ikai
köz uda a 20. század közepén össze oglal a a népi emlékeze e mésze é és sajá-
osságai . Esze in a népi emlékeze e nocen ikus, szelek í , anak onisz ikus,
esemény- és hősközpon ú; alapjá a ciklikus időképze képezi; o mai-mű aji ke-
e e a ö éne i monda. Ma má jól lá juk, hogy a népi (populá is) emlékeze
1 Tom S a o d 2010-ben Na a i e Escape né en emlí i (S a o d 2010).
2 Az el á ások megsé ésének el é Pléh Csaba emlékezési alakza kén emlí i (Pléh 1986).
3 A sze zők J. Mechan 1977-ben megjelen anulmányának gondola á idézik (de Beaug and –
Colby 1988: 346).
A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 7
é századok ó a igénybe e e az í ásbelisége , miál al p ecízebb, idő állóbb és á-
olabb a ki e jedő ö énelemképe ő zö meg. A 19. század égé ől a kommu-
nika í emlékeze melle megjelen ek a kul u ális emlékeze i uális o mái min
ki alál hagyományok (megemlékezési sze a ások, é o dulós ünnepségek, az
1990 u áni é ek ől a elepülésnapok). Az emlékezés echnikák kö e kez ében az
események é hez kö ődnek (emlék áblák, emlékoszlopok, emlékünnepek) és ma-
e ializálódnak (múzeumok, emlékszobákban kiállí o á gyak, képek, í o do-
kumen umok), az éle é ben, a mindennapi éle ben szemlélhe ők lesznek. A
ö énelmi epizódo elidéző monda melle megjelen ek a e jedelmes
na a í umok, a ö énelmek, amelyek öbb é század ö énései ko szakokba
sze ezik. A hi a alos nemze i ö énelem melle a 19. század égé ől kezd e
gyako i á álik a lokális ö énelem sze kesz ése, le é be helyezése, kiállí ása, sok-
szo osí ása ( elepülésmonog á ia, weboldal) (Szilágyi 1984; Keszeg 2006, 2007;
Jakab 2012a, 2012b). A lokális ö énelem kiemelődik a kommunika í emléke-
ze ből, szociális használa ba ke ül, a u izmus ke e ében anyagi és kul u ális őké
képez, a megemlékezési sze a ások ke e ében (é o dulók, elepülésünnepek)
pedig esz í jellege öl , lokálpa io izmus , csopo - és személyes iden i ás e -
mel. A ö énelmi emlékeze másik o mája a közelmúl eseményei ől (hábo úk,
1956-os o adalom, 1989-es ál ozások) sze ze személyes apasz ala oka o -
galmazó na a í um (memo a ) (Ilyés – Keszeg 2008; Ba ha – Kemény i – Ma in-
ka 2009; Szabó 2009). A olyama o megne ező udományos koncepciók az
emlékeze i helyek (No a 1986), a ki alál hagyományok (Hobsbawm – Range
1983), az emlékezési alakza ok (Assmann 1999: 35–43), a ö énelem háziasí ása
(Fab e 2000), a ólunk szóló ö énelem (Bensa – Fab e 2001), a lokális ö éne-
lem (Gyáni 2002) e minusokban ogalmazód ak meg.
A mindennapi éle ö énéseinek na a í eldolgozása bizonyá a mindig na-
pi enden ol . A na a í udás észé képez e az élmények eldolgozásának, a i-
lágban aló ájékozódásnak, a szociális kö nyeze el szembeni a i űdök
ki ejezésének. A mindennapi ö éne mondás olyan s a égiáka é ényesí , min a
kibeszélés, a megszólás és az elisme és, az elhallga ás, az el i kolás, az el e dí és,
az in e p e áció, a panasz és a dicsek és, a példaállí ás, a ö éne mondás ál ali
szó akoz a ás (Nagy 1990; Ré hey P ikkel 1991; Sz e elszky 2002; Keszeg 2012).
A mindennapi ö éne mondás , az ak uali ások na a í megjelení ésé és o -
galmazásá ked ezően be olyásol a az í o és a hangzó média. A média á eszi és
o galmazza a mindennapi ö éne eke , ugyanakko émá , ö éne sémáka kínál
el a mindennapi ö éne mondás számá a, jelen éseke endel hozzá a o galom-
ban lé ő ö éne ekhez. A á beszélésnek az u óbbi é ekben lezajlo echnikai
o adalma (mail, skype, ma ok ele on) szin én ösz önzően ha o a mindennapi
ö éne mondás a. A web 2.0 elek onikus médium e jesz e e el a ö éne ek
öbb személy ál ali lé ehozásá .
8 KESZEG VILMOS
Az anyaköny eze és, a s a isz ika, a szociológia udománya, a zsu nalisz i-
ka, az e nológia egya án hozzájá ul a á sadalom egyedei e és csopo jai a o-
na kozó udás elé ékelődéséhez és elduzzadásához. Ez okoz a az egyének
közö i szimpá ia, bizalom és é deklődés,4 az in ézményeknek az egyén i án i é -
deklődése, ami a személyes élmények, az au obiog a ikus na a í umok ál oza-
os o májá , a na a í umok előadásának, bemu a ásának helyze ei hí a éle e.
A személyes élmények ál oza ossága ( oglalkozások, mig áció), a 20. század ö-
megeke igénybe e ő eseményei (impé ium ál ozások, hábo úk, ideológiák, o -
szágépí és) különböző egyéni és a csopo iden i ásoka e mel ek ki. Ezek
ö éne esí e o mája, a na a í iden i ás különböző egisz e ekbe illeszkede .
Az éle ö éne az állampolgá i lojali ás és engede lenség, az elszen ede diszk-
imináció és jogsé és, a szakmai kompe enciák, a szá mazási őke és az indi idu-
ális eljesí mények ki ejezésének eszköze. Az őszin eség e o ikája melle az
(au o)biog a ikus beszéd egyéb s a égiáka is igénybe e . A egény, a színmű és
a ilm jelen ősen hozzájá ul az éle ö éne i események ea alizálásához, e o i-
kai megjelení éséhez. Az in ézmények ál al összegyűj ö ö éne ek a ö ényszé-
ki beszéd é eléss a égiáihoz igazod ak hozzá. A mindennapi éle (munka,
be egségek) ö éne iesí ése melle a 20. században népsze űség e e ek sze a
ö énelmi és poli ikai konjunk ú ák kö e kezményei lá ha ó á e ő biog a ikus
na a í umok (hábo ús élmények, kisebbségi so s, emig áció, depo álás és mun-
kaszolgála , kulákso s, meg igyelési dosszié). A 20. század so án olyama os igye-
lem kö e e a pa asz ok, a p ole á ok, az a isz ok a ák, az emig ánsok, a
nép aní ók, az alko ók, a közéle i személyiségek, a sz á ok éle pályájá . Az
au obig a ikus na a í umok egy észe elha á olódo a család ö éne i előzmé-
nyek ől; az 1989 u áni ömegmé e ű család aku a ás az egyéni éle ö éne e longue
du éeben helyezi el, a gene ációk ö éne ének, az egyéni so s és a ö énelmi, á -
sadalom-, gazdálkodás- és eszme ö éne i olyama ok össze onódásá , oly onos-
ságá hangsúlyozza (Keszeg 2009). Az éle pályák megjelení ésében sze epe
kapo az összeeskü és-, a kockáza elméle (Szijá ó 1998), alamin a média
(Champagne 1993), az in ézmények nézőpon ja. A biog a ikus ö éne sze kesz-
és az o ali ás u án end e igénybe e e az í ás (Keszeg 2008: 297–310), a képe
(Szalma 2012), a ilme (Blos-Jáni 2012), az online elüle e min médiumo és ki-
ejezőeszköz .
A ö éne mondás a 20. század olyamán a „szájhagyományozás ö ény-
sze űségei” melle jelen ősen megha á oz ák különböző kommunikációs kö ül-
mények és szándékok. A ö éne mondásban egya án ele ősöd ek az indi i-
duális p e e enciák és a á sadalmi el á ások, a hagyományos na a í umokhoz
4 Az au obiog a ikus beszéde Jacques Voisine eze i issza az én uda és a á sadalmi szimpá ia
újko i kialakulásá a (Voisine 1963: 138.).
A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 9
aló agaszkodás és az ezek ől aló ügge lenedés szándéka. A ele áns helyze ek
közö elő e ö az in ézményesí e kon ex us és a média ogyasz ás. Az ak uali á-
sok és a személyes élmények megjelení ésében ál oza os, a na á o i é dekeke
kép iselő nézőpon ok é ényesülnek (Lin el 1981: 38–39; Bou dieu 1993). A
ö éne és a ö éne mondás lá ha ó á eszi a közös éle ilág ke e ei ; ezen belül
pedig kijelöli az indi iduum helyé .
A 20. század so án a ku a ás a ö éne mondás p agma ikus unkciójá ,
illokúciós ak us, pe o ma í cselekede jellegé á a el. Bizonyá a ko ábban is,
de a ku a ás ál al belá ha ó időben a ö éne , a ö éne mondás jelen ősen kiha-
o a á sadalmi kapcsola ok a. A ö éne kapcsola hálóba ágyazza sze eplői ,
lá ha ó á eszi, uda osí ja az ál aluk kö e e el eke , eszméke , é ékeke , a á -
sadalom egységé és agolódásá , a ö ek éseke és a kuda coka . A ö éne mon-
dás á sadalmi s á us , p esz ízs e mel és legi imál. És nem u olsóso ban, a
ö éne mondás beszélőközössége , emlékeze közössége , in e p e í közössége
hoz lé e.
Talán a ö éne mondás expanziójá al magya ázha ó a ö éne szeman ikai
bő ülése. A közbeszédben a ö éne má nem egysze ű, és őkén nem hagyo-
mányos na a í umo jelen . Az esemény, ö énés szinonímájakén , alamin a min-
dennapi éle össze üggéseinek, a személyes so s, a ko á s olyama ok, az
össze üggések megne ezésé e álik alkalmassá. És úgy űnik, egy sajá os e mino-
lógiai ke ősség an é ényben mind a nép ajzi szaknyel ben, mind a mindennapi
kommunikációban. Az 1960-as é ek ől a ö éne ek megne ezésé e ke ül hasz-
nála ba a na a í um e minus, majd ezzel pá huzamosan a na a í a hangalak. Si-
ke ülhe -e a ké e minus külön álasz ása? Nagy mennyiségű in e ne es szö eg-
kö nyeze elemzése a ól győzö meg, hogy a ké – napjainkban szinonimakén
e sengő – e minus enyhe szeman ikai el é éssel használjuk. A na a í um e -
minussal a konk é – egysze ű agy komplex, ö id agy hosszú, o ális, í o agy
képi megjelení ésű – ö éne e , elbeszélés ne ezzük meg. A na a í a ezzel
szemben a konk é ö éne ek, elbeszélések, alamin ál alában az embe i lé ezés
in eg áló, egy ko szakban, egy kul ú ában, egy men ali ásban meg agadha ó ke e-
e, kon ex usa. Ál alában jelen i az elbeszélés , a na a í megjelení és . Fo mái az
ideológia, a ö énelem, a mű elődés- és á sadalom ö éne , kimene el szem-
pon jából a ejlődés- és hanya lás ö éne s b. Hayden Whi e a na a í a e minus
a na áció és az elbeszélés szinonimájakén használja, ám ág jelen ésben:
„me akód, embe i uni e zálé, melynek segí ségé el a kul ú ák közölni udják
egymással egy közösen á él alóság e mésze é ől sze ze élményeike ” (Whi e
1996: 98). A na a í a szó á i megha á ozása: 1. é elmezés, magya áza , 2. elbe-
szélés. Az u óbbi é ekben a na a í a a kö e kező é elmezésekben és szókap-
csola okban o dul elő: az észlelés min na a í a, az iden i ás min na a í a, a
poli ika min na a í a, a haza iság min na a í a, a eminizmus min na a í a,
10 KESZEG VILMOS
az á mene min na a í a, nemze i na a í a, ö éne i na a í a, i odalom ö é-
ne i na a í a, Holokausz -na a í a, ku a ói na a í a, es és na a í a, lehe őség
és na a í a, álság és na a í a, kasz és na a í a s b. Azaz, egy na a í a szám a-
lan na a í umban álik explici é.
Az Ol asó a Nép ajzi Lá óha á sze kesz őbizo sága ál al meghi de e elhí-
ásá a beé keze anulmányoka ol asha ja a lap ema ikus számában. A anul-
mányok mindenike sajá os nézőpon ból ké dez á a ö éne és a ö éne mondás
unkciójá a, a ö éne ekhez kapcsol jelen ések e.
Hi a kozo i odalom
ASSMANN, Jan
1999 A kul u ális emlékeze . Í ás, emlékezés és poli ikai iden i ás a ko ai magaskul ú ákban. Bu-
dapes : A lan isz
BARTHA Elek – KEMÉNYFI Róbe – MARINKA Melinda
2009 1956 a néphagyományban. Deb ecen: Deb eceni Egye em Nép ajzi Tanszék
BEAUGRAND, Robe de – COLBY, Benjamin N.
1988 Az akció és in e akció na a í modelljei. In Kanyó Zol án – Síklaki Is án (sze k.):
Tanulmányok az i odalom udomány kö éből. 341–365. Budapes : Tanköny kiadó (E e-
de i kiadás: 1979)
BENSA, Alban – FABRE, Daniel (di ).
2001 Une his oi e à soi. Figu a ion du passé e locali és. Pa is: Édi ions de la Maison des
sciences de l’homme
BLOS-JÁNI Melinda
2012 A családi ilm genealógiája. Az ama ő ényképezés ől a ilmezésig – a celluloid
ilm ől a ideóig. Ko unk XXIII. 2012/12. 46–54.
BOURDIEU, Pie e
1993 L’espace des poin s de ue. In Pie e Bou dieu (di .): La misè e du monde. 13–17. Pa-
is: Édi ion du Seuil
CHAMPAGNE, Pa ick
1993 La ision média ique. In Pie e Bou dieu (di .): La misè e du monde. 95–123. Pa is:
Edi ion du Seuil
FABRE, Daniel (di .)
2000 Domes ique l’ his oi e. E hnologie des monumen s his o iques. Pa is: Édi ions de la Maison
des sciences de l’homme
GYÁNI Gábo
2002 A á osbiog á ia és a mik o ö éne . In Gyáni Gábo : Tö énészdisku zusok. 59–66.
Budapes : L’Ha ma an
HOBSBAWM, E ic – RANGER, Twe ence ( ed.)
1983 The In en ion o T adi ion. Camb idge – New Yo k – New Rochelle: Camb idge Uni-
e si y P ess
ILYÉS Sándo – KESZEG Vilmos (sze k.)
2008 Az el űn ka ona. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá saság
A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 11
JAKAB Albe Zsol
2012a Emlékállí ás és emlékezési gyako la . A kul u ális emlékeze ep ezen ációi Kolozs á on. Ko-
lozs á : K iza János Nép ajzi Tá saság – Nemze i Kisebbségku a ó In éze
2012b Ez a kő le é e e . Az emlékeze helyei Kolozs á on (1440–2012). Ada á . Kolozs á :
K iza János Nép ajzi Tá saság – Nemze i Kisebbségku a ó In éze
KESZEG Vilmos
2006 Hi adás a’ Késő Ma adékhoz. 17–20. századi e délyi o onygombi a ok. Ma os ásá hely:
Men o Kiadó
2007 A ö énelmi emlékeze alakza ai. In Szeme kényi Ágnes (sze k.): Folkló és ö éne-
lem. 18–43. Budapes : Akadémiai
2008 Al abe izáció, í ásszokások, populá is í ásbeliség. Egye emi jegyze . (Nép ajzi Egye emi
Jegyze ek 3.) Kolozs á : KJNT – BBTE Magya Nép ajz és An opológia Tanszék
2009 20. századi éle pályák és éle ö éne ek In Va gyas Gábo (sze k.): Á já ók. A ma-
gya nép ajz ól az eu ópai e nológiáig és a kul u ális an opológiáig. 95–133. Budapes :
L’Ha ma an – PTE Nép ajz – Kul u ális An opológia Tanszék
2012 Tö éne ek és ö éne mondás De ehem elepen. Kolozs á : E délyi Múzeum-Egyesüle
LINTVELT, Jaap
1981 Essai de Typologie na a i e, le „poin de ue”: héo ie e analyse. Pa is: Édi ion José Co i
NAGY Olga
1990 Világgá u ó sza ak. Ha adi beszélge ések. Budapes : Szépi odalmi
NORA, Pie e (di .)
1986 Les Lieux de mémoi e. Pa is: Gallima d
PLÉH Csaba
1986 A ö éne sze keze és az emlékeze i sémák. Budapes : Akadémiai
RÉTHEY PRIKKEL Miklós
1991 Az igaz ö éne . Szö eg, mű aj, módsze és alóság gene a í kapcsola a az élő elbeszélésben.
On ológiai megközelí és. Deb ecen: KLTE Nép ajzi Tanszéke
STAFFORD, Tom
2010 The Na a i e Escape. Ou b ains na u ally ame e en s as s o ies. Kindle Edi ion
SZABÓ László
2009 Tény, ö éne i ény, o al his o y, emlékezés, olklo izáció, olkló . In Bali János –
Tu ai Tünde (sze k.): Éle /ú /í ások Szilágyi Miklós isz ele é e. 374–384. Budapes :
MTA Nép ajzi Ku a óin éze e – ELTE BTK Nép ajzi In éze
SZALMA Anna-Má ia
2012 Fénykép – énkép. A családi ényképhasznála ma gójá a. Ko unk XXIII. 2012/9. 3–
11.
SZIJÁRTÓ Zsol
1998 Kockáza , kul ú a, kon lik us. Replika 31–32. 19–43.
SZILÁGYI Miklós
1984 Helyi kiadású hely ö éne i monog á iák 1970–1981. E hnog aphia XXXX. 1984/1.
118–133.
SZVETELSZKY Zsuzsanna
2002 A ple yka. Budapes : Gondola Kiadói Kö
VOISINE, Jacques
1963 Az „au obiog aphie” i odalmi e minusának kialakulása. Világi odalmi Figyelő IX.
1963/2. 131–138.
WHITE, Hayden
1996 A na a i i ás sze epe a alóság ep ezen ációjában. Ae as XI. 1996/1. 98–118.
Ol asósa ok
Benedek Gyö Őy
Makai Pé e K is ó
Ausz ics And ea
Győ i Tamás
Komjá hy Zsuzsanna és Pa aki Te éz (sze k.): O minden sokkal jobb,
min i , cuko is an, méz is. MaŐya o száŐon élő be ándo lók meséi.
A emisszió Alapí ány. 2012. 48 p.
Benedek Gyö gy
„Olyannak képzelem el az eu ópai kul u ális é séŐe , aőol a sokszínűséŐ nem eőe ,
őanem inkább az iőle o ása. EŐy nyi o kul ú ának őinnie kell sajá e ejében,
udnia kell, őoŐy eléŐ ŐazdaŐ aőőoz, őoŐy más kul ú áka ápláljon,
de méŐis eléŐ é zékenynek kell lennie aőőoz, őoŐy ŐazdaŐodjon más kul ú ák ha ásai ál al.”
(BoŐyay Ka alin nemze közi szakállam i ká
– A kul ú ák közö i pá beszéd eu ópai é e, 2008)
Az A emisszió Alapí ány é ek ó a oŐlalkozik a miŐ áció al, és iŐyelem-
elkel ő p oŐ amok, kiad ányok, ku a ások melle konk é seŐí ő szolŐál a ásoka
is nyúj őazánkban élő, Eu ópai Unión kí ül ől é kező be ándo lók számá a.
2012-ben az Alapí ány ál al koo dinál in eŐ ációs p oŐ am1 ke e én belül, a
p oŐ am be ándo ló ész e ői el szo os eŐyü működésében szüle e meŐ az
O minden sokkal jobb… című kö e . A kiad ány szüle ésének jellemző és on os
kö ülménye, őoŐy bá p ojek e mék ől beszélünk, a p ojek nek nem célja ol a
meseköny elkészí ése, őanem mellékes őozadéka. EŐy ö le , s ennek bá o meg-
alósí ása.
„BÁR AZ ERDN KERESZTÜL VEZET ÚT HOSSZÚ VOLT ÉS VESZÉLYES,
TELE VÉRSZOMJAS VADÁLLATOKKAL, AZ ÖREGASSZONY A KÖVETKEZ
REGGELEN VETTE A BATYUJÁT, ÉS ÚTRA KELT.”
A őazánkba é kező, s le elepedni áŐyó kül öldiek számos neőézséŐŐel
szembesülnek. Túl az adminisz a í e őeken, kiőí ás jelen a maŐya á sada-
lommal aló kapcsola kialakí ása, aká a mindennapi kommunikáció szin jén is.
Az A emisszió Alapí ány in eŐ ációs p ojek je men o álás, maŐya nyel i és in-
e kul u ális képzések és munkae ő-piaci p oŐ amok é én sokoldalúan seŐí i a
őazai munkae őpiacon aló e edményesebb é ényesülés , és a maŐya kö nye-
ze ben, közösséŐekben aló boldoŐulás . A beilleszkedés uŐyanakko naŐyban
1 A p ojek – SANSZ, P oŐ am be ándo lók munkae ő-piaci in eŐ ációjáé . EIA 2011 /1.1.3. –
az Eu ópai Unió Eu ópai In eŐ ációs Alapjának ámoŐa ásá al alósul meŐ. A kö e e illusz ál a
Rajka Má ia, a meŐ alósí ásban köz eműködö a Ci il Rádió, alamin az A emisszió Alapí ány
munka á sai, miŐ áns üŐy elei és önkén esei.
OLVASÓSAROK 133
üŐŐ a maŐya á sadalom oŐadókészséŐé ől, nyi o sáŐá ól is. És az é zékenyí-
és nem leőe eléŐ ko án kezdeni.
„ANYA, MI VAN A TAVON TÚL?”
A kö e ben sze eplő mesék olyan ö éne ek, amelyeke a köz eműködő be-
ándo lók a szá mazási o száŐukban, ko ábbi o őonukban isme ek meŐ, s ame-
lyekőez alamilyen módon személyesen kö ődnek, kapcsolódnak. A iszony mi-
nőséŐe ö id bemu a kozó szö eŐekből de ül ki. A pá sza as bemu a kozások
köz e lenek, ső , időnkén kiszólnak, bölcs anácsoka is osz oŐa nak az ol asó-
nak („ke üld a csalás , és éld az éle ed, ami neked ada o ”). A személyesséŐ a
meseköny missziójá szolŐálja: előí ni a iŐyelme a MaŐya o száŐon élő be-
ándo lók ál oza os kul u ális őá e é e, azok ŐazdaŐsáŐá a, mélyséŐé e, és á -
nyalni a be ándo lók ól kialakul á laŐ-maŐya elképzeléseinke , összesséŐében
pediŐ nö elni el oŐadásuka . E e a meseköny mű aja különösen alkalmas: a
mesék mondani alójá , elejé ál alában őely ől üŐŐe lenül, ö énelmi és kul u á-
lis őá é udás nélkül is é jük. Uni e zali ásuk melle uŐyanakko jól é ényesül
a mesék különleŐes áj-jelleŐe, a kul ú ák lenyoma a, ami az é elmezésben nem
Őá ol, iszon íz , szín , izŐalma isz a ö éne be. S ezzel észben meŐ is alósul
a meseköny külde ése, és a kul u ális különbözőséŐ előnykén , és az „iőle o á-
sakén ” ö énő bemu a ása.
A kö e íz ö éne e a almaz. Ezek e ede e, mű aja, őosszúsáŐa, mind-
mind el é eŐymás ól. Tö éne ek ol asőa unk I án, Indonézia, SzeneŐál, Ma ok-
kó, Mexikó, Ele án cson pa , Sze bia, és O oszo száŐ e üle é ől. Vannak közö -
ük ne es sze zők ál al í ak (B anko Ćopić, Renny Yania ), de a leŐ öbbjük ala-
milyen népmese, e ede ö éne , leŐenda. Ami közös bennük, őoŐy miŐ áns éle -
őelyze ű embe ek álasz o ák, és ennek meŐ elelően, őa nem is mind, de jó né-
őányuk alamilyen módon e e a őelyze e e lek ál. MeŐjelenik bennük a másik
őely, és eŐy másik éle u áni áŐy, só á Őás, (A pa asz embe az égbe megy), majd az
ú nak indulás, neki uŐaszkodás (A bá o béka), a ándo lás (A kalmá és a papagáj,
Abla Pokou he cegnő), és az o őon sze e e e is (A sün o hona).
„MERT MI MÁS VÁLASZTÁSA MARADHAT A HALANDÓNAK,
HA SEI LELKE SZÓL HOZZÁ A VARÁZSLÓ SZÁJÁN KERESZTÜL?”
A szö eŐeke az ese ek öbbséŐében a ész e ő be ándo lók o dí o ák le
e ede i nyel ől anŐol a, anciá a, aŐy spanyol a, és az íŐy kapo , má eŐy o -
dí áson á ese szö eŐeke önkén esek ül e ék á maŐya a. A kö e e sze kesz ő
Komjá őy Zsuzsanna elada a a szö eŐek eŐyséŐesí ése, aŐy éppen a éliŐ ma-
Őya ul, éliŐ o oszul í ódo szö eŐ maŐya a o dí ása ol . A őe oikus munka
e edménye eŐyé elműen meŐŐyőző, a szö eŐek jól ol asőa óak, emelle él eze-
esek, izŐalmasak. A szö eŐek s ílusa, mű aja olyko naŐyon különböző: a ki-
140 OLVASÓSAROK
Ú on eŐy MezőséŐ-monoŐ á ia elé
KeszeŐ Vilmos és Szabó Zsol (sze k.): Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom. Ko-
lozs á : Mű elődés. 2010. 478 p.
Győ i Tamás
Tudománymű elés/ok a ói műőelymunka és udományköz e í és. E ké e-
üle e mékeny alálkozásának Őyümölcse a udás e üle ek széles skáláján mozŐó,
Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom című ema ikus anulmánykö e . A kö e
eŐyik sze kesz ője KeszeŐ Vilmos, a Babeș-Bolyai TudományeŐye em MaŐya
Nép ajz és An opolóŐia In éze ének p o esszo a, a MezőséŐ szülö e és eŐyben
ku a ója, akinek immá őa minc é es ku a ói pálya u ása ala e é séŐ népi kul ú-
ájának el á ása mind éŐiŐ é deklődése őomlok e ében áll . A másik Szabó
Zsol , a Mű elődés ősze kesz ője, aki ől a mű elődéssze ezés és udománynép-
sze űsí és elkö eleze pa ónusakén beszélőe ünk.
A kö e összeállí ása möŐö ké alap e ő mozŐa ó uŐó élek el edezni:
egy udományos és eŐy „ideoloŐikus” oŐan a ású . Tudományos indí a ás ala
az a ö ek és é em, amely a é séŐ ől szóló udás szin ézisé jelöli meŐ célja-
kén . A éŐió i án i mélyebb é deklődés a 19. század é in őleŐes ejeze ein úl
iŐazán csak az 1930-as é ek, majd az 1970–80-as é ek őoz ák maŐukkal. Noőa
szüle e má eŐy mezőséŐi ájmonoŐ á ia és különböző ema ikus monoŐ á iák
(Kós Ká oly, KeszeŐ Vilmos, Ve ési László és Kö esdi Kiss Fe enc munkái), a
kö e alán nem alap alan ju a ja eszünkbe eŐy újszemléle ű, alamiko i eljesebb
MezőséŐ-monoŐ á ia meŐí ásának szándéká . Az ideoloŐikus indí a ás abban az
elŐondolásban ejlik, őoŐy a mezőséŐi szá mazású aŐy az ebben a é séŐben e-
ékenykedő, kiemelkedő személyek a mezőséŐi kö ődés kon ex usában jelennek
meŐ (mezőséŐi őí es embe ek éle ajzai). A mezőséŐi szá mazás íŐy csopo képző
ényező é álik.
MíŐ a 19. század olyamán az ős ö éne i és mű észe i-esz é ikai é deklődés
maŐá al őoz a a Székely öld aŐy Kalo aszeŐ el edezésé , addiŐ a ko abeli Me-
zőséŐ csak becsmé lő imp essziók ki ál ója ma ad . KeszeŐ Vilmos áŐan é el-
meze ku a ás ö éne i össze oŐlalója sze in az 1930–40-es é ek MezőséŐ ől
szóló szakku a ásai mű elődés ö éne i és á sadalomnép ajzi, az 1980-as é ek ől
oŐ a ájökolóŐiai, ö énelmi és ipolóŐiai meŐközelí ésűek. A kö e öbbnyi e az
elmúl é ized második elének MezőséŐ-ku a ásai Őyűj i össze, ema ikájában
jócskán el á olod a Gazda Klá a 2001-ben e meŐállapí ásá ól, misze in a o-
mániai maŐya nép ajzku a ás alap e ően népmű észe -közpon ú. Számos a-
nulmány elemez éle ö éne eke aŐy népszokásoka , jellemzőek a ö éne i és
á sadalomnép ajzi ku a ások, a ema ikai és diszcipliná is nyi o sáŐ.
A áloŐa ás őuszonőé anulmány , ké meŐemlékező í ás (Palo ay Ge úd
e noŐ á us, ille e Ba csay Jenő aná és es őmű ész isz ele é e) és izenőé
OLVASÓSAROK 141
mezőséŐi őí es embe ö id éle ajzá közli. A kö e sze zőinek apasz ala i szin -
je naŐy okú őe e oŐeni ás mu a ( öbb min ¾ a ányban a szakembe ek ja á a).
Helyszűke mia néőány kiemel anulmány isme e ek ö iden.
A pályakezdő sze zők közül Be ekmé i Má ia E zsébe Vá osodás – á osiasí-
ás a Mezőségen. (Nagysá más. Ese elemzés) című í ása a köz udo an á os alan Me-
zőséŐ eŐy ecens á ospoli ikai kísé le ébe nyúj be ekin és . A anulmány á ilá-
Őí a á osi anŐ a emelés el é elei és a á os ényleŐes ado sáŐai közö eszülő
ellen é ek e. É ékes őozadéka, őoŐy leí ja a kö nyeze á ossá alakí ása és a kö-
zösséŐ alusias kul ú ája és men ali ása közö i á mene neőézséŐei és akadályai .
A ku a ás ö éne i me í ések közül KeszeŐ Vilmos Az E délyi Mezőség nép ajzi
i odalma című munkája mél án a kö e be eze ő anulmánya. Az í ás a alma jó al
áŐabb, min ami e a címadásból kö e kez e ni leőe : az eddiŐ előalmozo nép-
ajzi szaki odalom kö én úllép e, más á sadalom- és e mésze udományok
e edményei is iŐyelembe eszi, eŐészen a mű észe MezőséŐ- ep ezen ációinak
bemu a ásáiŐ. A szö eŐ második észében a sze ző a mezőséŐi kul ú a össze og-
lalásá a esz kísé le e . Az összeŐzés ömö és á oŐó képe nyúj minda ól az
akkumulálódo udás ól, ami a szakmunkák e é séŐ ől napjainkiŐ előalmoz ak.
Ba abás László A Mezőség nép ajzi kö onalai és belső agolódásának ké dései című a-
nulmánya a é séŐ ku a ásának alap e ő on ossáŐú őiányossáŐai a őí ja el a i-
Őyelme . A sze ző so a eszi a különböző meŐközelí ésű áji beso olásoka , majd
a anulmány kö e kez e ésekén sü Őe ő előí ás oŐalmaz meŐ a mezőséŐi kis á-
jak szisz ema ikus ku a ásá a.
A kö e be ke ül szokásku a ások eŐyike Dimény E ika Tá sadalmi kapcsola-
ok a magya szo á i eme kezési szokásokban című í ása, amely a Őyászoló család és a
őelyi közösséŐ iszonyá izsŐálja. A meŐleőe ősen észle ŐazdaŐ leí ás 1997 ó a
előalmozo Őyűj ések, u ólaŐos eljeŐyzések, őanŐ el é elek alapján készül .
Bá a nép áncku a ás az 1970-es é ek ől a éŐió ku a ás ö éne ének eŐyik
s abil pon ja, i eŐye len elemzés kép iseli. Va Őa Sándo Tánc ö éne i di a ok ha á-
sa a belső-mezőségi elepülések ánckészle é e és a áncok o mai megjelenésé e című munkája
az eŐyik leŐmaŐasabb szakmai szín onalon meŐí anulmány. ViláŐos Őondola -
eze és és endsze eze séŐ jellemzi í ásá . A é séŐőez kapcsolódó áncoka e e-
de ük, majd o mai sajá ossáŐaik sze in ipoloŐizálja, é zékenyséŐének a őaŐyo-
mányos nép ajz á Őykö én kí ül eső populá is zenei di a ok sem szabnak őa á ,
melyek 20. századi őa ása éŐül Őyöke esen á alakí o ák a Belső-MezőséŐ zenei
ánckészle é .
A kolozs á i in éze műőelymunkájának eŐyik jelen ős i ányza a a kul ú a
eŐyén előli meŐközelí ésé szo Őalmazza. Ozs á ő Imola „Engeme ez a o éle -
be…” Egy mezőségi szö őasszony éle ö éne ének izsgála a című í ása a Mező-
köbölkú on élő nai mű ész éle pályájának elemzésé e állalkozo . A sze ző jól
meŐőa á ozo ku a ói elméle ek men én é elmezi és bon ja ki a beszélŐe ő á s
bioŐ á iájá .
142 OLVASÓSAROK
Az e nomikolóŐia maŐányos kép iselőjekén ZsiŐmond Győző Magya népi
gombaisme e a Mezőségen címmel közli ada ŐazdaŐ anulmányá . A dolŐoza alapjá
az 1980–2006 közö meŐszakí ásokkal, de endsze esen oly a o Őyűj ések ké-
pezik. A sze ző a mezőséŐi népi Őombaisme e e különböző olkló mű ajokon
ke esz ül mu a ja be (e ede monda, monda, szólás, alálós ké dés); a anulmány-
őoz ada á a mellékel, aőol elepülésenkén eljeŐyzi a Őombák különböző népi
meŐne ezései , majd la in meŐ elelőjé .
Má a ké iláŐőábo ú közö e ős pozíció al bí ó isele ku a ás későbbi je-
len ős alakja Szen im ei Judi ; a kö e ben közöl í ásának címe A magya ói nép ise-
le ől. A sze ző a á Őyi kul ú a ku a ója és ipa mű ész is eŐyben. A leí áson úl
munkájában esz é ikai é ékelések is meŐ oŐalmazódnak. Különös észle esséŐŐel
és összeŐző iŐénnyel ekin i á a női és é i isele eke a 19. század éŐé ől azok
ennma adásáiŐ.
WaŐne Pé e szö eŐén ne ke essük a á sadalomku a ó sajá os szemléle é .
Az Épí e ö ökség a Mezőségen. Hol enge . Mezőségi ú i ajzok 2009–2010 című í ása
eŐy épí ész ké é en belül meŐ e u azásainak e lexiói a é séŐ épí e ö ökséŐé-
ől. Ez idő ala a sze ző 140 mezőséŐi elepülés isme meŐ, ezek közül 123 u -
cái , kö nyéké , emplomá , eŐyéb ne eze esséŐé le ajzol a, összesen 244 mű é-
szi munkában. Í ásáőoz elepülésjeŐyzéke mellékel , amelyben az összes őelyséŐ
épí észe i ne eze esséŐé és azok jelenleŐi állapo á í ja le.
A kö e el kapcsola ban on os meŐjeŐyezni, őoŐy a anulmányok dön ő
öbbséŐe előanŐzo az E délyi Múzeum-EŐyesüle Bölcsésze -, Nyel - és Tö é-
ne udományi szakosz álya és a Babeș-Bolyai TudományeŐye em MaŐya Nép ajz
és An opolóŐia Tanszéke ál al 2006-ban és 2008-ban Kolozs á meŐ endeze
MezőséŐ-kon e enciákon és/ aŐy meŐjelen más kiad ányok (Mű elődés, KJNT
É köny e, Deb eceni Szemle) őasábjain.
Rö iden méŐ néőány í ás ól, amely őaŐy méŐ némi kí ánni aló maŐa u án:
Poena -Rus É a maŐya bo zási konklúzióinak ŐyenŐe a meŐalapozo sáŐa,
Ho mann SiŐlinda ajdakama ási o ás el á ásában pon a lansáŐ iŐyelőe ő meŐ
Be őlen Is ánnal kapcsola ban (80.), Feke e Albe nemesi ke kul ú á ól szóló
anulmánya szaki odalmi szempon ból őiányos, aŐy NaŐy-Tó ő Fe enc nö ény-
ani ku a ások ól szóló munkája elemás sze keze ű. A kö e möŐö azonban
dön ően apasz al és szakmailaŐ elisme ku a ói Őá da so akozik el, aŐy a
anulmányok é ékes adaléko közölnek.
A kiad ány é demekén ne ezőe ő meŐ a kolozs á i nép ajzi in éze
műőelymunkájá is á őa ó in e diszciplina i ás, amiben a lelkipász o ól kezd e az
ipa mű észen ke esz ül a bo anikusiŐ a leŐkülönbözőbb udományok és
mű észe ek kép iselői jelen őe nek (bizonyos ke e ek közö ) előasználőa ó
udás . A Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom című munká őaszonnal
o Őa őa ják mind a á sadalom-, mind a e mésze udományok kép iselői.
A „ e ene es e ” enomenolóŐiája
– az E s János és Babszem Jankó
ìpusú mesékben
BÁLINT PÉTER
Absz ak : A anulmányban a számos mesében meŐnyil ánuló „ e ene es e ” izsŐála á
Ke ényi Ká oly Gye mekis enek cìmű munkájában alálőa ó eŐynémely kijelen és új aŐondolásá al
kezdem. Pon osabban a Ke ényi ál al élszáz é nél éŐebben szemüŐy e e meseőaŐyomány
kib ì em a ká pá -medencei sokszìnű e nikai közösséŐek adìciójá al, s a ké ko pusz
eŐyü - és összeol as a é elmezem új a. Az új aŐondolás, a izsŐálandó ko pusz kib ì ése
okán, nem eŐy ko ábbi disku zus el üŐŐesz ésé e, é ény elenì ésé e i ányul, őanem épp
ellenkezleŐ, az e disku zusba belépés szándéká kì ánja jelezni a ki e jesz és és máskén é elés
bá o sáŐá al. Ke ényi uŐyanis csak a oŐul mì oszoka és meséke ol as a e e Őó cs alá
Dionüszosz és He mész „Őye mekis en” aspek usai , amelyekbl – sze in e – alig-alig ma ad
meŐ eŐynémely a mesékben, köz ük például a jelen munkában á Őyal e ene es e .
Kulcssza ak: e ene es e , Ke ényi Ká oly, Jean le Fo , kö elesséŐ uda , adományozo lé
A szö nye eŐeke leŐyz ős
Ja aslom, hogy a számos mesében meŐnyil ánuló „ e ene es e ” izsŐála-
á kezdjük Ke ényi Ká oly Gye mekis enek cìmű anulmánya eŐynémely kijelen é-
sének új aŐondolásá al, pon osabban b ì sük ki a Ke ényi ál al élszáz é nél
éŐebben szemüŐy e e meseőaŐyomány a ká pá -medencei sokszìnű e nikai
közösséŐek adìciójá al, s a ké ko pusz eŐyü - és összeol as a eŐyük új a
szemüŐy e. Az új aŐondolás, a izsŐálandó ko pusz kib ì ése okán, nem a a
i ányul, őoŐy eŐy ko ábbi disku zus el üŐŐesszen, é ény elenì sen, épp ellenke-
zleŐ, az e disku zusba belépés szándéká kì ánja jelezni a b ì és és máskén é -
elés bá o sáŐá al. UŐyanis Ke ényi csak a oŐul mì oszoka és meséke ol as a
e e Őó cs alá Dionüszosz és He mész „Őye mekis en” aspek usai , melyekbl
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 15
– sze in e – alig-aliŐ ma ad meŐ eŐynémely a mesékben, min például a e ene es
e (Du and 1992:181).1
„EŐész jelen séŐe annyi, amennyi eŐy endkì üli es i e ejű szolŐaleŐény Ő o eszkül
úlzo e eié s a bellük ámadó isszás őelyze eké leőe . […] A endkì üli es i
e benne a leŐény szüle ésének ö éne e, áplálkozásának ada ai (é ekiŐ szopo ,
kilenc embe e aló eszik) má ele e meŐokolják. Med e ol az apja aŐy – min a
somoŐyi mese ázsiai isszaemlékezése uda ja – kanca az anyja, aŐy eőén, aŐy
ündé ; ojásból kel ki aŐy asból ko ácsol ák. Mindez a mese mi olóŐiai e ede é
á ulja el […]” (Ke ényi 1984: 374).2
A ci á umból ki űnik, őoŐy Ke ényi a meseős e ejében nem lá semmi
„ endkì üli ”, s , az e és az éőséŐe , min ké lényeŐes, eŐymás el é elez és
maŐya ázó a ibú umo összekö i,3 kieŐészì i az álla ól, eőén l, juh ól, med é-
l, ló ól aló oŐan a ás „őaŐyományá al”, a a u al án, őoŐy alamely álla ejé-
nek szopásaĒi ása – éppen Lé inasnak az é el-be oŐadás é én uŐyanazzá álás
é elének é elmében (Lé inas 1999: 87) – „ a ázse ” kölcsönöz a meseősnek.
A ké a ibú um e mésze es összekapcsolása meŐe sì i a ős „is eni” e ede é e
u alás és mi ikus á sai ól el- aŐy éppen le álasz ás leőe séŐé , de nem ad kell
maŐya áza o , leŐalábbis elszö e nem, a „ e ene es e ” meŐsze zésének min
az adományozásnak sem az oká a, sem az e kölcsi kö e kezményei e. Az e -
adományozás min az Is en l aŐy a so s ól ajándékba kapo lé o ma: szö nye e-
Őeke leŐyz ős („őé os pou endeu de mons es” – akinek egy e ze e, ka dja, pallosa,
mell é je is az is eni ámoŐa ás ólĒpá oŐás ól á ulkodik), alap e en megha á-
ozza a ős e ede i, mondőa nánk „ ele szüle e ” eŐzisz encia-ka ak e é (minek
on os eleme az á asáŐa), mely az én-el iséŐ állapo á ól eŐészen a kölcsönös e-
lelsséŐ uda kialakulásáiŐ nyomon kö e őe .4 Az adományozás egy aj a
1 Du and a ős s ìpusá a nyilai al kìŐyó á lyukasz ó Apollónban lá ja: „Le p o o ype de ous
les őé os, ous plus ou moins solai es, semble bien ê e Apollon pe çan de ses lècőes le se pen ”
(Du and 1992:181).
2 Be ze Nagy a Pe i köl észe ének olklo e-pá őuzamai cìmű anulmányában szin én őanŐsúlyosnak
éli, őoŐy ősünk a med é l szüle ik, a csánŐó-maŐya mesében „má szüle éseko á a: mind
szin én az e és naŐy aői a o sáŐ jele” (Be ze NaŐy 1982: 161).
3 TaŐadőa a lan, őoŐy Jakabnál is meŐ iŐyelőe az elsdleŐes össze üŐŐés éőséŐ és e közö :
„ÚŐyőoŐy csopo aslaŐ kelle áŐja az anyja nekije a maja sáŐaka le, őoŐy jól udjan lakni. De
má késbb e odake ül a so , őoŐy má ké kemence kenyé se ó eléŐ a Őye eknek eŐy e ési e.
Má nem csebe bl i a a ize , őanem a kú ba őajol bele, és kii a az eŐész kú ból a ize . Na, de
e má Babszem Jankó úŐy meŐ n e, úŐy meŐ ó as aŐad a, olyan as aŐ és e s ó , őoŐy
má nem uda az ú an menni a neőézséŐ l, me aőol men el, é diŐ süllyede majdnem bele a
neőézséŐ l a dbe” (NaŐy – Vö 2ēē2: 161).
4 A Babszem agy Bo sszem Jankó- ìpusőoz (AaTő 3ē1) a ozó ősök izsŐála ako é demes kiin-
dulnunk a ma i népmesébl, A csudae s iú-ból, me aŐy az s éŐi mi ikus a almak eledése
okán, aŐy a mesemondó in enciója é én az eŐyik leŐ isz ább és leŐeŐysze űbb képle ű ál oza ,
melyben meŐ alálőa ó méŐ a naponkén i szop a ás é én e södés és az ellen elek ál ali
16 BÁLINT PÉTER
„őasznála i u asì áskén ” elmondo üzene , egyben olyan ìŐé e , amely él eé őe-
e lenül kijelöli, és meŐleőe sen ko lá ozza (a kö elesséŐ e u alásban) a ős sok-
éle lé leőe séŐ- el é el közö i álasz ásá , és meŐadja a so sbe öl ésének
i ányul sáŐá (a elelsséŐ e in ésben), ami összőanŐban an ké a ibú umá-
al: a e ene es e el és a isz asáŐŐal.5
Az e és éőséŐ (a moőósáŐ és böj ke s é elmében) kezde i összekapcsolá-
sa nem kész e i a őallŐa ó Ēol asó a ké a ibú umon úl o ábbiakkal aló szo os
é elmi össze a ozás ku a ásá a. EleŐend mos csak a a u alni, őoŐy öŐ ön és é -
elemsze űen b ì őe e pá os iszony: a sí ás-e és-e őá masá a.6 Ezek a mesena -
a ì ában olyan szo osan össze a ozónak űnnek, őoŐy a he meneu ikai
izsŐálódás so án szé álasz ásuk, eŐymás ól d asz ikus elkülönì ésük méŐ indoko-
la lannak is olna mondőa ó, noőa más ell éppen szé álasz ásuk és sajá-
os/egyedi meŐnyil ánulásukban elkülönì e séŐük e em i meŐ a enomenolóŐiai
leì ásuk leőe séŐé . U alnék i a Gee z- éle „kalaposgomba” ői elen és szoka lan
módon Őyo s nö ekedésének ese é e, aminek kapcsán a sze z meŐjeŐyzi: „A szo-
ka lannal, u csá al és ej élyessel pediŐ el kell számolni, aŐy leŐalábbis enn kell
a ani az a meŐŐyzdés , őoŐy el leőe számolni ele” (Gee z 2001: 89).7
ős-el eszej és mo ì uma, ám ennél semmi öbb. A izenké napos ko ában izenké é es iú e ejé-
el bì ó iú eŐy ko ácsol as ìja és nyìl essz kapo az apjá ól, ám a Őye ekek semmiképpen nem
aka ak ele já szani, s őoŐy elnye je emél ba á sáŐuka , „neőéz” elada ok elé állì o ák, mìŐ éŐül
a „ izenké e ejébl” csupán eŐye len ma ad neki: „Bele úŐo a iú a sziklába, és ìzzé-po á zúz a.
Ám a öld l má nem udo el ápászkodni. Tizenké e ejébl csak eŐy ma ad ” (E ddi sze k.
1962: 47). A leŐyenŐül Őye meke az u ak pa ancsá a eŐy „neŐy eneŐy öl mélyséŐű” Őödö be dob-
ák, aőonnan éŐül is a adlúd köz e ì ésé el szabadul ki, s o őonába é kez én a sajá o á a, na-
Őyo ikkan o mé Őében, amié a szülei eszni őaŐy ák olna: „Ö döŐ iŐye a o o oka !” Az apja
alaposan elaŐyabuŐyál a, eközben leese a kucsmája és áisme ek a iúk a. Ellen é ben a öbbi a-
iánssal, a iú aőány napos, annyi esz endsnek meŐ elel e el endelkezik, de nem bi okolja az
„is eni” aŐy „ élis eni” e , leŐalábbis ez lá szik iŐazolni, őoŐy a elada ok so án éŐül is el eszì i
„ öbble -e ejé ”, s szájalásáé (száj-ősködéséé ) is meŐlakol, noőa a meseol asási apasz ala az
iŐazolja, őoŐy a „őe aklészi” e lá án méŐ az apa is mindannyiszo meŐ e en, isszaőköl iá ól.
5 Du and őanŐsúlyozza az ajándékba kapo eŐy e ze kapcsán a ősnek e ké a ibú umá
(Du and 1992:181). A „pá oŐó”, ajándékba kapo ka dnak, min eŐy ámadó és meŐ isz ì ó jelle-
Őé l az eŐyik unŐi mese ál oza ban, a Vi áŐszaŐban ol asha unk (AaTh 315 + AaTh 300). Ebben
szin én csodás kö ülmények közö szüle e a Őye mek: a ki ályné i áŐszaŐolŐa ás közben le e -
őes, ezé széŐyenében iláŐŐá men , s eŐy e dben szül e meŐ Őye meké , aki ké napos ko ában az
ké e anyjá ól, őoŐy eŐye le a öld e, a csodás e o ásá eŐy alál „ka d”-ban mu a ja meŐ. „Ak-
ko a kis iúcska lemen . Leszalad eŐy Őybe, őá o lá i, őoŐy eŐy ka d ki-be já a őü ejbűl, és a
ka d a á ó ì a: »Aki ez a ka do az ódalá a csa olja, él iláŐ e eje benne lesz, és a másik él
iláŐ úl meŐ nem oŐ ìlni«” (Géczi 1989: 315).
6 A o ábbiakban az e a ibú umáőoz á sul a szolŐálni udás, az enŐedelmesséŐ, a
ös ényséŐŐel szembeni u anŐ, a Őyilkos ösz önökkel szembeni bosszúállás, éŐeze ül a másoké
aló elelsséŐ állalás.
7 A ői elen n „kalaposŐomba” és E s János „ e ene es e eje”ese ében a őallŐa óĒol asó
közösséŐ meŐé ésé enyeŐe i annak a elisme ése, őoŐy „ ajon a e mésze l alko o néze eik és
az iŐazsáŐ ál aluk őasznál szab ányai őely állók-e”(Gee z 2ēē1: 89).
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 17
CsakőoŐy aká a sì ás és e és, az e és és e , aká a sì ás-e és-e kölcsö-
nösséŐébl ésĒ aŐy kauzali ásából iŐyekszünk meŐmaŐya áznia a ős eŐzisz en-
cia-ka ak e é és a á (má ne ében is jelze ) lényeŐes a ibú umoka , mindiŐ
ma ad bennünk őiányé ze , mely maŐá az eŐzisz enciá és a enomenolóŐiai é -
elmezőe séŐe é in i. JoŐŐal e őe ünk öl olyan ké déseke , min : ajon csakis
azé sì a Őye mek, me éőes? Azé sì oly on, me oly on éőes? Ennek kö-
e kez ében kizá ólaŐ csak a ma e iális áplálék el oŐyasz ása némì ja el sì ásá és
adja meŐĒá számá a az e ?8 Vajon ha e kezde i ko elációnál ma adunk, nem
agadunk-e le pusz án a izikai lé (a eŐe álás, az én-el iséŐ, az elkülönül séŐ)
leì ásánál, s nem ko lá ozzuk-e eŐyoldalúan az e és és e iszonyá , pusz án
azé , me a ké a ibú umo a lé ben-ma adás és a elada el éŐzés elenŐedőe e -
len el é elekén állì juk? S őa ìŐy an, nem szo ì juk-e őá é be más meseősök e
ké a ibú um ól lényeŐesen el é eŐzisz encia-ka ak e é , őolo az e és és e
(olyko az „og e” a cőe ìpusában eŐybeesik a ke ) úlsáŐos őanŐsúlyozása, na a-
ì á alakì ó unkciója nélkül is képes úlélni és elada o eljesì eni?
Mihelys az e nem csak izikai é elemben, de lelki és szellemi aspek usai-
ban is izsŐáljuk, lá juk például, őoŐy a moőósáŐ ellen é e, a böj ölés (min az ön-
meŐ a óz a ás bizonyos lé isz asáŐ a eszélyes é elek l és a a ózkodás az
o ális moőósáŐ ól) éppen a lelki és szellemi meŐ-e södés , meŐ- isz ulás , ön-
meŐ a ás szolŐálja, abban az é elemben, őoŐy alaki új e e és ezzel eŐyü új
éle e kap. A böj ölés és az az kö e spi i uális e mékenyséŐ eŐyik ál oza a, a
ojás-e és, Jakab Is án meséjében őanŐsúly kapó „szak ális e ékenyséŐ”,9 mely
az e nek más éle enomenolóŐiai onza á is meŐmu a ja, méŐpediŐ a mi ikus
e mékenyséŐé , mikén e e u al Eliade is: „a ojás a e mékenyséŐe jelképezi”
(Eliade 1999: 157).10 EŐy másik ál oza sze in , mely szin én mi ikus jelen é es-
séŐŐel bì a mesében, a ős a ej, a é melle a bo ból (min az is enek ked el i a-
lából)11 nye i e ejé , ahogy a sá kány is: „[…] a őo dó e eji e an é e eŐy
kancsó, és mindéŐ abból a kancsóból szoko meŐinni eŐy-eŐy kancsó bo . Me
aőány kancsó bo meŐiszik, annyi o száŐnak az e eji el bì el” (Nagy – Vö
2002: 170).
8 E ké ké dés e má ke es em a álaszoka (Bálin P. 2012: 53–61).
9 „Na, ìdesanyám, mos léŐy szì es, án sál nekem ìz kosá ojásból, csinájj nekem eŐy
ojás án a á , és süssél őá am kemence kenye e őozzá, őoŐy én eŐyek” (NaŐy – Vö 2ēē2: 11ē).
„Vó ebbű az án Őyìk ojáson sül pecsönnye, m ó ak o akko a Őyìkok, akko ák a ojássai, min a
lúd ojások” (A lus a gye ek) (Bálin S. 1975: 3ē8).
10 A e mékenyséŐ nem el é lenül áll szo os össze üŐŐésben a szapo a Őye mekáldással. Jakab
Babszem Jankó I. meséjében a i ézős apának csak eŐye len ia szüle ik, iŐaz éppolyan i éz,
őa almas, e s lesz, min amilyen az apja ol (NaŐy – Vö 2ēē2: 1ē3–153).
11 A inn mese, Menekülés az ö döŐ kas élyából, anúsáŐa sze in , a ős úŐy képes meŐ ékezni a ló á
ál ozo ö döŐö , őoŐy naŐyo őúz a őo dóból (Rausmaa 1969: 31).
18 BÁLINT PÉTER
Számos mese a iánsban e en é őe , őoŐy a izikaiĒ es i e maŐa is ela-
ì , pon osabban az ado éle szi uációban, kon lik usban de ül csak ki, őoŐy a
ős e ejének mekko a a MásikĒmások ölé ki e jesz őe őa alma.12 A izikai e
eŐyébkén is sokáiŐ i okkén ej ekezik méŐ a ős (és a őallŐa óĒol asó) el is,
sem a alódi mé éke, sem a őa ékony ki ej őe séŐének módja, sem az ellenség-
gel szembeni a óssáŐa nem mu a kozik meŐ, amìŐ kip óbálás a nem ke ül. De
az e , ille e az e s embe alódi e énye, Ő andiózussáŐa abban ejlik, hogy ké-
pes-e a meŐnyil ánulása, őa cba onulása idején a nemes aŐy ádáz ha c megnye-
ése e edményekén oglyul ej e leŐyzö el, az áldoza al szembeni ŐyenŐédséŐ e
(az önmeŐ a óz a ás a, a másik mél ósáŐának isz ele é e), aŐy a „jaj, a leŐyzö -
eknek” szellemében könyö elenül és éŐleŐesen leszámol, egysze s mindenko -
a éŐez a másikkal. Nem á inom dis inkció enni, maŐya án szól a
uda osì ani, őoŐy a ŐyenŐédséŐ nem a ŐyenŐeséŐ beisme ése, épp ellenkezleŐ. Bá
a ké ki ejezés uŐyanabból a szó bl akad, az els a könyö üle esséŐ, a Őyen-
Őébbőez aló oda o dulás kinyil ánì ása a isz ele , a becsüle , a ész é és a ele-
lsséŐ állalás szin e szándéká al, a másik a izikai ha c a, a ha c bizonyos idn
úli meŐ ì ásá a aló kép elenséŐe , az ön eladás , a őalálnak ki e séŐe , s bizo-
nyos é elemben a ele söd őalál áŐya jelenì i meŐ el ünk.
To ábbá a meséinke aŐŐa a nem eŐysze meŐŐyzdőe ünk a ól is, hogy
az e s leŐénynél mindiŐ an e sebb (lásd a Feőé ló ia- ípusú AaTh 300 mesé-
ke );13 más ell lá őa juk, őoŐy az e mé éke eŐy embe ele i „e p óba” kiállá-
sa, maŐának a é i áĒ i ézzé álásnak a bizonyì éka:
„Na, oŐd csak meŐ a á élkézzel, épd ki a dbl Őyöke i l, o dì sd meŐ
a á , és úŐy e d issza bé a őeŐyi el a dbe, őoŐy csak a Őyöke e ma adjan
künn a dbl. Amennyibe ez e meŐ e ed, akko i éz aŐy, és engedlek, hogy
menjél az ú adban” (Nagy – Vö 2002: 135).
Az e p óba ki ejezés, enomenolóŐiai ona kozásai szé szálaz a meŐmu a -
ja, őoŐy els aspek usában a meŐlé , a bi okol izikai e nek a alósáŐos kö-
ülmények közö i p óbájá jelen i.14 Másodszo a ki ej e e maximális
12 Ne eledjük Ha mann in ésé : „[…] minden e kölcsi é ék sziŐo úan a őozzá a ozó
szi uáció ìpus a ona kozik” (Ha mann 1972: 528).
13 A oŐul népmese, A kis eŐé , ékes bizonyì éka ennek. A meleŐ nyá i napon sü ké ez eŐé ke
pocakjá éŐe ni kezd e a napsuŐá , ezé ké d e onja, s amiko azzal őenceŐ a Nap, őoŐy e s,
szemé e e i, őoŐy a elő el aka ja, a elő es csinál, ám a szél el újja és a őeŐyeke is előo dja, de
az Ob-pa i-Sziklá nem udja elemelni, iszon a Sziklá a ìz elmossa, a ìz pediŐ pá á á lesz a
űz őa ásá a, bebizonyì andó, őoŐy a leŐe sebb, s éŐül meŐpe zseli a kis eŐé enye é , őoŐy ne
ké elkedjen a sza ában (Gulya 1959: 36–37).
14 A ma osszen ki ályi ál oza , az Álom i, eŐészen ki é eles abból a szempon ból, őoŐy az e s és
endkì ül naŐy es ű iú (akinek mázsás bo kell, őoŐy maŐa el apoŐa óz a meŐŐyzdjön nem
süllyed-e bele a öldbe), szin e alamennyi p óba é el el el eszì i bá o sáŐá , őabozó á álik az
„e ejé ” ille en, s őa nem olna ele a es é é oŐado Kmo zsoló, issza áncolna, őaŐyná
eszni ja ai , leŐ képp is a sá kány ál al el abol eleséŐé . „VéŐy e maŐadon! A e eleséŐed
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 19
eljesì képesséŐének, e edményesséŐének és ko lá ozo sáŐának a elmé ésé
min olyama os e ki ej és á ja elénk.15 Ha madszo a meŐmé e e és ényé , a
sike esséŐnek aŐy a bukásnak a leì őa ósáŐá szolŐálja; éŐül a pá oŐók ól
ajándékba kapo képesséŐek ölö i őa alom MásikĒmások el i bizonyì ásá és a
ős po éjának meŐ ajzolásá célozza (Ricoeu 2004: 151–152). Ez u óbbi jelen-
és a Ricoeu -i é elemben e anúsáŐ é ellel já pá ban, ekkén a izikai és lelki lé
mineműséŐé l és a ke összeszede séŐé l, ille e a endkì üli e el bánás
(őa alomŐyako lás) iŐazsáŐos jelleŐé l aló „abszolú meŐ apasz alás” (Ricoeu
1999: 153). Tudjuk jól, az e leőe lá ányos, má azel anúsáŐo eőe aŐy
őì adőa maŐá ól pusz a lá ányá al (az izom ömeŐek és es mé e elképesz
jelleŐé el, aká a Kmo zsoló aŐy az ó iások, sá kányok ese ében), méŐsem e-
ze abszolú Ē éŐs sike e, mi el é elmes és e kölcsös előasználásá ól, mások (a
közösséŐ) számá a aló őasznosì őa ósáŐá ól, épì és sokszo ozó, ol almazó és
seŐì jelleŐé l elein e elképzelése sincs a ősnek. Má Kan is u al á Az indula-
ok ól közelebb l ej eŐe éseiben, őoŐy a célképze és az e szo osan össze üŐŐ:
„Az el ökél é iúnak az ész ad e , őa le a e mésze az épp meŐ aŐad a”
(Kan 2005: 203).
A mese is az bizonyì ja, őoŐy a ke ésbé e s ősnél a lélek összeszede sé-
Őe, a szellem koncen ál sáŐa (idnkén alaki l kapo „ a ázse l” á i a o -
sáŐa), a pa ancsnak aló enŐedelmesséŐ, a ki a ás16 meŐsokszo ozza az az e ,
aminek (leőe séŐes, őoŐy csak ö id id e, a elada eljesì éséiŐ) a bi okában
an. S őa má az ajándékba kapo „ e ene es” e és a szellemi koncen ál sáŐ is
ke és az elálló elada eljesì éséőez – mikén Jakab meséjébl ki űnik –, akko
az „éŐi őanŐok”, aŐyis a pá oŐás meŐe sì őì nökök üzene ének meŐőallá-
sá a, sajá ébe séŐének meŐ zésé e és a „madá ének” (üzene Ē udás) őelyes de-
kódolásá a an szükséŐe, őoŐy őely udjon állni:
„Há o , amin alud Jánas, eŐysze min őa őallo a óna, őoŐy alamilyen madá
csi ikol a üle melle . És az énekel e a madá , csi ikol a, őoŐy: j, János i éz, őiá-
ba alszol, őiába Őondolkazal, me a Feke e Vá ba az én ud om, az én őì em nékül
nem oŐsz beju ni, addiŐ, amìŐ e alamilyen a ázsos dóŐa el nem oŐsz in ézni,
aŐy nem oŐsz kéz e enni. Az pediŐ soőa az éle be meŐ nem alálad e, mìŐ eŐy
olyan mada a nem oŐsz kapni, mind amilyen én aŐyak. Me énnálam an min-
ol . Gye e, menjünk![…] – Na, hallgass ide! – az mondja Kmo zsoló. – Te mész el e, én me-
nyek őá ul. S őa alami csinálna neked a sá kány, én i aŐyok, ne élj! –Jaj, es é em, menj e el-
e! – Nem leőe , me az a e eleséŐed” (NaŐy 1978: 183).
15 Be ze NaŐy kiemeli, őoŐy „a ábìzo jószáŐŐal szin én Őonda lanul bánik: maŐya mesékben
ma őáka aŐyonü i, ök ei a kasok aŐy med ék alják el. So sa alamennyi mesében bujdosás”
(Be ze Nagy 1982: 161).
16 „Na nézz ide, Jánas iam, őá alami udsz – asz mondja –, lá am, őoŐy e ejes Őye ek aŐy,
őá őoŐyőa ez a pa ancsama is – asz mondja – éŐ e oŐod őaj ani, ju őa sz a lányamnak a
keziőez” (NaŐy – Vö 2ēē2: 223).
20 BÁLINT PÉTER
den a ázsszellem, á ozőa sz, ami e aka sz, de oda másképpen az én ud am nélkül
bé nem udsz, bé nem udsz a á ba menni.
EŐysze Jánas nyúj ózkodni kezde , de úŐy e e maŐá , min őa csak alunna,
aŐy eŐyik ódalá ól a másik a aka na o dulni. […] Mi e a madá meŐŐondokozo ,
hogy el kéne szálljan, aŐy epüljen, má Jánasnak a kezibe ó ” (Nagy – Vö 2002:
604).
A en i elbeszélés észle bl, mely bennünke leŐinkább és lényeŐileŐ a p ó é-
ai meŐnyila kozás a emlékez e , a „min őa őallo a óna” ki é el a a u al, őoŐy
Jánas nem leőe e eŐészen bizonyos abban, ami őallo , me őa á őelyze ben
áll : az álom-lé és éb en-lé közö . Kép elen ol eldön eni, őoŐy a madá -
„csi ikolás”, a jö e u aló ö éne -elbeszélés, maŐya án jö endölés, méŐ az
álom ik ì e éőez a ozik (és onnan, alaőonnan úl ól akad az üzene ), aŐy
má az i -lé , a jelen alósáŐ észe, a sej elmesen meŐszólaló őanŐ a alósáŐ e é-
ben lé ez i okza os lényé-e. Miképpen Jánas abban sem lehe e bizonyos, hogy
ol aképpen ki is beszél őozzá: eŐy be-azonosì őa a lan „madá ”, aŐy a madá
csi ikolásán ke esz ül eŐy isme e len „őì nök”, agy a őì nök őanŐjá öl e, maga
a so sis en. A „madá ” meŐnyila kozása kapcsán mondőa juk Ricoeu - el eŐyü :
„A p ó é a úŐy mu a kozik be, min aki nem a maŐa ne ében, őanem másnak a
ne ében, az Ú ne ében szól” (Ricoeu 1999: 118).
A p o e ikus jelleŐű beszédben előanŐzó „őiába alszol, őiába Őondolkazal”
in elem é én eŐyé elmű u alás ö énik a a, őoŐy az álom (min az
ön uda lansáŐo elülì ó udássze zés o ása, az ú baiŐazì ás és cél e ékenyséŐ-
képzés e epe) semmi el sem inkább és semmi el sem ke ésbé eze
e edmény e, min a uda os észlelés. Lá ni kell uŐyanis, őoŐy a másik (a
„so smadá ”) jó szándékán („én ud om”) és kiszámì őa a lan aka a án múlik a ős
sike e, aki a „madá ” őì nöki köz e ì ése („én őí em nékül”) és közbejá ása nélkül
nem ju ha el a áŐyo őely e, a Feke e Vá ba. Ennek a i okba bu kolózóĒ ej e
beju ásnak az á a, eŐy „ a ázsla os doloŐ” elin ézése (aminek mibenlé é l és
mikén jé l nincs, és nem is leőe a ősnek elszö e udomása), ezé an
szükséŐe a a, őoŐy el oŐja, be oŐadja, „kéz e ke ì se”, aŐyis a sajá céljai
é dekében maŐának meŐnye je (csellel aŐy jó szì el) a mada a , aki el á őa ja,
meŐmu a őa ja neki a „beju ás” i ká . Ennek el el é ele a „csi ikoló” őanŐ
bi okosának minden ké séŐe kizá ó beazonosì ása és üzene ének pon os
dekódolása – ahogy Foucaul mondja eŐy „in e p e a ì mű ele e edménye”
(Foucaul 2001: 176) –, mely az ige meghallásánĒmeŐé ésén alapszik. Ellenben
az in ésben, „oda másképpen az én ud am nélkül bé nem udsz, bé nem udsz a
á ba menni”, eŐy aj a iŐyelmez e és és enyeŐe és is ejlik: az (a madá )
el oŐásának, kéz e ke ì ésének őiányában soőa el nem sajá ì őa ja a i ko , őoŐyan
leőe beju ni a Feke e Vá ba; ezé aŐy , agy egy olyan (őozzá őasonló) mada a
kell oŐnia. Ké séŐes pe sze, őa és amennyiben a „so smadá ” (Ma qua d
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 27
Az e őad a oŐása a család eŐyséŐének isszaállì ásáé
A álasz o mese a iánsainka izsŐál a kide ül, őoŐy az e (ekkén az is e-
ni pá oŐás és jelenlé ényé bizonyì ó és biz osì ó „ e ene es e ”) alap e en
ké éle cél e ékenyséŐőez kell: eŐy ell az anyá ól aló elszakadásőoz, más ell a
nem mindennapi munka éŐzésőez és a e eŐe ellenséŐŐel aló küzdelemőez.
Az anyai méőbl (ba lanŐból) aló iláŐ a szüle és és a őázban leledzés eŐy-
sze e a éde séŐbl a bo zalom iláŐába ke ülés és a éde séŐbe isszamenekü-
lés ( eg essus ad u e em). E e u al Bachela d, amiko az mondja a „kin és a ben
eŐya án bensséŐes” (Bachela d 2011:189). Ám az anya mindké lé őelyze ben
őo doz édelme és eszedelme is a nö ek iúcska számá a. Az E s János ì-
pusú meséinkben izsŐál „sí ás” és „eŐyüŐyűséŐ” enomenolóŐiája kapcsán má ki-
é em mind az anyá ól üŐŐés, mind pediŐ az é elemképzdés (a kan i
„észőasznála ”) és a jó a aló őajlandósáŐ e ényének kialakulásá a. Ez az u a
Neumann-nal szól a ekkén őa á ozőa juk meg:
„A uda kialakulásának ázisai eőá a kö e kezk: benn a ózkodás az anyában,
Őye meki üŐŐés az anyá ól, a sze e e iúŐye mek kapcsola a a NaŐy Anyá al, és
éŐül a é i ős őe oikus küzdelme a NaŐy Anyá al” (Neumann 2005: 164).
Az elszakadás min az o őon ól és az anyá ól aló el á olodás (melyben az
önmeŐisme és és én-állì ás ìŐé e e e en é őe ) nem mellzi a kon lik usoka :
észben az anyai úlzo él és , őoŐy a öbbi Őye meké el eŐyü is el eszì i,
észben annak a bizonyì ásá Ē anúsì ásá az anya el , őoŐy képes az aka a a ellen
eszül küls e k zsa noksáŐának ellenállni és ölö ük Őyzedelmeskedni. Az
E s János ìpusú mesék ősé l, aki is enek, küls seŐì lények pá oŐolnak,
bá an állì őa ó az, ami Kan (és más össze üŐŐésben JunŐ) mond, őoŐy udniil-
lik a jó á álásőoz a ősnek mél ó á kell álnia, elbb mél ó á kell ennie maŐá a
e mésze ele i lények eŐyü működésé e.33 Hsünk azál al, őoŐy a es é ei el-
abló Őonosz ellen szándékozik indulni, s a család meŐ endül s á uszá , szé zilál -
sáŐá és csonkasáŐá meŐszün e end meŐszilá dì ja jellemé és aka a á , ekkén
alóban a icoeu i képesséŐ é elmében késszé álik a a, őoŐy az ö döŐi Őonoszsá-
Őo elszámolja, a jó nem csekély e eszì és á án isszaemeli a maŐa pozìciójába
(Ricoeu 2004: 170–177). Ez a mo ális és eŐzisz enciális sike (az önbe eljesì és
[maŐa-sáŐá ól anúsáŐ e és] és a család eŐyséŐének eőabili ációja, ami a elada
33 „Fel é e, őoŐy a jó á- aŐy jobbále ésőez e mésze ele i eŐyü működés szükséŐes, ez ké éle
leőe : jelen őe i a neőézséŐek csökken ésé , de leőe pozi ì seŐì séŐ is. Az embe nek azonban
elszö mél ó á kell ennie maŐá ennek be oŐadásá a (s ez nem csekély elada ), azaz el kell ennie
maximájába e ejének pozi ì meŐnö elésé , me csupán ezál al leőe séŐes, őoŐy a jó ja á a ì juk,
és maŐá jó embe nek a suk” (Kan 1974: 177).
28 BÁLINT PÉTER
éŐ eőaj ásának a kö e kezménye) ál ja ki a ős iú es é eibl a szì álnoksáŐá ,
az az alá alósáŐo , őoŐy anyjuka becsap a kì ánják meŐmásì ani az iŐazsáŐo a -
ól, őoŐy alójában ki is men e e meŐ a őúŐuka (és ke ) a abló oŐsáŐából.
To ábbá az a Őyilkos ösz ön is, amely az i iŐyséŐ és széŐyenkezés okán éŐleŐ el-
á olì ani iŐyekszik az „ideŐen” meŐmen öccsüke .
„No, de sza ama össze ne ka a jam, miko a ké bá yja isszamen a n é iőez,
úŐy áijesz e ek a nö é i e, s az mond ák a nö é inek, őoŐy őa meŐ oŐja mondani
o őon az ìdesanyjának aŐy alakinek, őoŐy nem k öl ék meŐ a sá kány , őá akko
le oŐják áŐni a nö é inek a eji ” (Nagy – Vö 2002: 116).
„De amin őúz ák el, összesúŐa a ké es ì enn, őoŐy eszi sék el Jankó , me
őoŐyőa Jankó őazake ül, minŐyá k széŐyenbe oŐnak ma adni, őoŐy Jankó
pusz i a a el a sá kány ” (Nagy – Vö 2002: 127).
A es é ŐyilkossáŐ mesei mo ì uma min a kis „os oba”, „üŐye oŐyo ”, „ eőe-
e len”, alójában nem csekély e ény l és aka a ól, jósáŐ ól és ki a ás ól, e l
és képesséŐ l számo e „leŐkisebb” iláŐból el ün e ése észben az e edend
ilalommal, a „Ne ölj!” ka eŐo ikus impe a ì uszá al ö én szembeszeŐülés,
észben önnön eőe e lenséŐük és az abból akadó alá alósáŐ beisme ésének „el-
napolása”.34 A a, hogy ez a mo ì um nem új kele ű, Dumézilnél is alálunk pél-
dá : „[T i á ] Ne ének meŐ elelen a »ha madik« a őá om es é közül; a ké
idsebb i é , az isme népmesei séma sze in , nem é el őozzá, ezé él éke-
nyek á, és meŐ aka ják ölni” (Dumézil 1986: 213).
E e a Őyilkos szándéko kö e alan as e e számos más nép meséjében és
számos más mese ìpusban is alálunk példá .35 A mese logikájá kö e en e bűn-
e e nem is leőe más aj a álasz, min a szóbeli meŐbocsá ás és az azonnali ì é-
le őozás bejelen ése, amely pe sze alap e en az el eőozo is enì éle e-
őaŐya kozás. El eőozo , me nem á a kiszámì őa a lan idben, alamiko ké-
sbb, ese leŐ csak a őalál kö e en kihi de e ì éle e, a pa asz i közösséŐben
eleŐend csala kozás okán csakis akko an el e en e eje a bün e ésnek, ha
34 „A ól aló élelmünkben, őoŐy mások Őyűlöle es módon ölénk ke e ednek, jön lé e bennünk
a őajlam, őoŐy ez meŐelzend, biz onsáŐunk ked éé mi maŐunk aka junk ölénybe ke ülni má-
sokkal szemben, s a e mésze az ilyen e senŐés eszméjé […] csupán a kul ú á a aló ösz önz-
nek szán a. Az e őajlamőoz kapcsolódó bűnöke eőá a kul ú a bűneinek ne e őe jük, ŐonoszsáŐuk
leŐmaŐasabb okán pediŐ […] például az i iŐyséŐben, őálá lansáŐban, ká ö ömben s b., ö döŐi bűnöknek
őì juk” (Kan 1974: 154).
35 A a, hogy olyko nem is olyan könnyű el oŐadni és meŐemész eni ko unk őallŐa ósáŐának ez
a mo ì umo , a kö e kez példá sze e ném előozni. A naŐy á adi eŐye emen a o am eladás
omán kolléŐáknak a es é Őyűlöle l- és ŐyilkossáŐ ól, s az eŐyik pedaŐóŐia szakos kolléŐan
nai an meŐjeŐyez e, náluk ilyesmi el sem o dulőa na, me mindenki sze e i a es é é , s eljes
meŐdöbbenéssel e e udomásul, őoŐy az ál alam min akén e mese omán ol . Ezek a
keŐye len mo ì umok, olyko neŐa ì a cőe ìpusok nem nemze i agy e nikum speci ikusak: ez
kelle meŐé e nem őallŐa ósáŐommal.
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 29
azonnali és az elkö e e e súlyá al a ányos. Hsünk (s aj a ke esz ül a mese-
mondó) a ke esz ényi e em és-el sziŐo úan é elé el, őoŐy udniillik az is eni
e em ménynek számì ó embe másik embe nem ölőe i meŐ, az ì élkezés a leg-
bb lény e kell őaŐynia, pa adiŐma é ékű e e őaj éŐ e. Nem ké elkedik az is-
enì éle ben, éppen ezé nem őabozik a dön és ábìzni nem a éle len e, nem a
meŐ esz eŐe őe iláŐi bì ák a, őanem a LeŐ bb Lény e.
„– Nézze ek ide, bá yáim, én nek ek Őyilkasa ak nem leszek, me meŐ e ne az Is-
en, és meŐbocsáj am a e e eke , őoŐyőa mennyiŐ az Is en meŐ oŐja bocsáj ani.
Menjünk le szépen az ud a ba, mindeŐŐyik a sajá ka djá al, dobja öl a ka djá a le-
eŐbe, mennyi e udja, és amelyik őibás lesz, annak a ka d essék a ejibe” (Nagy –
Vö 2002: 134).
Az e min úlá adó ene Őia
A csodála os e ejű, „ iláŐe s” (Nagy – Vö 2002: 592.) ősök (E s János
aŐy Kilenc) csopo já alko ó, aŐyis a kamaszko on úlju ó ősök egzisz enciá-
jának izsŐála ako induljunk ki az unŐi Kilenc mese ál oza ból. Ebben a eln
iú semmi jelé sem mu a ja annak, őoŐy e ene es e ejé bá mi éle őasznos e é-
kenyséŐ e kì ánná őasználni; épp ellenkezleŐ, „miőaszna” szìnben űnik öl,
min őa udomás sem enne embe ele i e ejé l, ille e nem uda osulna benne,
őoŐy családja aŐy a maŐa ja á a kama oz a őa ná e ejé . „UŐyőoŐy őá a ia meg
elìŐ jó, de ìk iú ó , de nap úl nap a nem dóŐozo semmi , csak a üzőejnél az
eŐyik mo kábul a másik mo kába ön öŐe e a őamu ” (Géczi 1989: 351– 356).36
Ezen egzisz encia-ka ak e ű ős iŐyelembe é e, Ha mann el é eles
módban meŐ oŐalmazo kijelen ésé é demes állì ássá á alakì ani:
„Ha az embe eŐyál alán nem olna képes az „el elá ás a”, akko a cselek és e sem
olna képes” (Ha mann 1972: 523).
„Mi el ősünk őìján an az „el elá ásnak”, csak akko ö énik meŐ az el elendülés
a még-nem- apasz al ba (de nem a eljesen isme e lenbe) miu án el ázolják számá a
a jö , maŐya án szól a meŐ elel cél képeznek elé, őoŐy e ezőessen” (Ha mann
1972: 524).
Pon osan annak a olyama nak leőe ünk a anúi, min ami l Ricoeu beszél
a cselekményszö és oŐalmi őálójának isz ázása kapcsán, őiszen maŐa is az elbe-
szél ö éne ek analìzise nyomán, deduk ì módon iŐyekszik ekons uálni az
eŐyes ö éne eke . Jelen ese ben a cselek és és célképzés elációjá a u alőa unk:
36 A ancia ál oza okban az E s János, Med e ia János melle Őyako a őì ják TizennéŐy-nek a
ős , mi el annyi embe őelye eszik s éŐzi a munká (Dela ue – Tenèze 2ēē2: 538).
30 BÁLINT PÉTER
„A cselekede ek céloka implikálnak, amelyeknek el e e ése nem az el e lá o
aŐy meŐjósol éŐe edmény jelen i, őanem i ány szab annak, aki l a cselek és
üŐŐ” (Ricoeu 1999: 259).
A „lus asáŐ”, melynek ké meŐnyil ánulása Jakab Is án meséjében a
szün elen e és, csillapì őa a lan moőósáŐ („nem dóŐaza eŐyebe , csak e e ”) és
a izikai e el ej éseĒel i kolása, a lá sza a cél alan o hon-idzésbl és é len-
séŐbl akadó családi kon lik us odáiŐ ajul, őoŐy az anya immá szì esen meŐ á-
lik a ehe é el l.
„Há mindenese e, az asszon nem e sen ké e e maŐá , méŐ ké sze se kelle
mondja a ki ály, őoŐy nekiadja a Őye eke , me isz a szi esen sze e e óna le
meŐ álni, má a sok nyomo úsáŐ ól má aliŐ bì a szeŐény asszony szúszaŐni is”
(Nagy – Vö 2002: 590).
A Őye meké l „ isz a szì esen” meŐ álni szándékozó anya mi sem ud ez
ese ben ia „csodás e el” és endkì üli képesséŐekkel aló szüle ésé l, őoŐy,
udniillik, is eni pá oŐás ala álló i éz őa cos; csak az lá ja, őoŐy jól meg e -
me leŐény, aki napőossza eszik és őenyél, aőelye , őoŐy aj a ésĒ aŐy neki seŐì-
ene. MeŐjeŐyzend, hogy az e i oŐ a ása a őa cosok ki ál sáŐa, az el e en és
és meŐszéŐyenì és eményében alkalmazzák a őa c meŐkezdése el ; ám a a-
dász, a öldmű es aŐy a pász o embe e ejé csak a bajban mu a ja meŐ aŐy á ja
öl mások el . E e is Dá id ese e szolŐál anulsáŐkén , őiszen amiko Saul ia-
al ko á a és őa cokban aló já a lansáŐá a u al, ekkén álaszol neki:
„Pász o ol a e szolŐád apja, juőai melle , és őa jö eŐy o oszlán aŐy med e, és
el aŐado eŐy bá ány a nyájból, u ánamen em, le e ì e em, és ki aŐad am a szájá-
ból. Ha pediŐ ellenem ámad , meŐ aŐad am a szakállánál oŐ a, le e ì e em és
meŐöl em” (1Sám 17:34–36).
Egy pillana a ekin sünk a a a meseko pusz a, melye Ke ényi is isme , s
amelybl az e s, de os oba szolŐaleŐény iŐu ájá kiemel e. A le mese ősében,
E s Jekus személyében is olyas aj a „ős ” isme ünk meŐ, aki ia alsáŐa ellené e
kö elesséŐ udó, az si szokások meg-és be a ója, ami eŐészen eŐysze űen a a
u al, hogy egysze e űnik szó oŐadó Őye eknek és meŐbìzőa ó ala alónak.37
37 Jakab Kilenc-e őasonló eŐzisz encia-ka ak e ű, a ki ály sza ának enŐedelmeskedik: „És ne
mindéŐ á jad az én pa ancsoma , őanem pa ancs nélkül is, el kell éŐezni, mim más embe nek, e
is úŐy dóŐozzál és éŐezzed!” (NaŐy – Vö 2ēē2: 56ē). „De nem lé eze az e dben olyan as aŐ
a, őoŐy ké csapásan le ne e e óna a áka lábá ól. EŐye áŐa a ejszé el az eŐyik oldaláőaz, a
másika a másik oldaláőaz, akko a kezi el csak nyom a meŐ, és úŐy dl az e d, minőoŐyőa
szél iőa dön ö e óna ke . VáŐa is Kilenc eŐŐel l es iŐ oly an, szakadék alanul, úŐy őoŐy
méŐ meŐ se szusszan , méŐ é é e se Őondol , csak őoŐy minnél öbbe udjon csinálni, őoŐy ne
őa aŐudjék meŐ a ki ály, őoŐy eŐymaŐába dóŐazik” (NaŐy – Vö 2ēē2: 562).
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 31
„A jobbáŐysáŐ idejében Mezkalne á ában él eŐy keŐye len u asáŐ. […] No, és kö-
ülbelül uŐyanabban az idben jelen keze Mezkalne á ában elszö obo a eŐy
e s leŐény, Jekus, a NaŐy Ján ia. Amiko a Vá ba belépe , és si szokás sze in é -
de e bo ul az u asáŐ el , méŐ é del e is maŐasabb ol az u asáŐnál. Olyan ma-
Őas ol má akko , izennyolc é es ko ában, és e s is ol , de olyan e s, őoŐy
Is en ol almazzon le!” (Voig sze k. 1972: 40).
Annak ellené e, őoŐy E s Jekus becsüle el el éŐzi a á kiszabo elada o-
ka , s , Őabonacséplésko olyan munka empó dik ál, ami a öbbi bé es nem bì
kö e ni („eŐymaŐa csépel , a öbbiek l külön, […], a öbbi bé es pe sze nem bì -
a ìŐy, ezé meŐ sem p óbál ák eŐyü ”), iŐyekszik a öbbi cseléd á sá al szolida-
i ás állalni:
„A öbbiek, akik len alud ak, iŐencsak áz ak, de eŐyikük sem me szólni Jekusnak,
hogy csukja be az aj ó , me él ek le, ámbá sze e ék is, me mindiŐ elébe áll a
á sainak, amiko a keŐye len u asáŐ meŐ aka a kìnozni alamelyiküke ” (Voig
sze k. 1972: 41).
A Őabona áblában eŐymaŐa is elképesz en ö id id ala ende áŐó,
másko az eŐész e d ki áŐó „szolŐaleŐény” (mondőa nánk némi i óniá al, hogy
ko unk „munkaőse”), a pa ancsoka el é lenül és ma adék alanul éŐ eőaj ja,
s indokola lanul úl eljesì i. Részben esz elenséŐé el (e eje éŐesséŐének és
munkája é ékének éŐiŐ nem Őondolásá al), észben önzséŐé el (nem e szá-
mo azzal a apasz ala al, hogy a józan ésszel beosz o munka éŐzés so án öbb
napszámo kapőa nának mindannyian) álik meŐmosolyoŐ a ó á, ugyanakko
Őyűlöl és e eŐe „munka á ssá” is, mi el csakis sajá becs áŐyá aka ja kieléŐì-
eni és őì ne é ényezni. Fizikai e és lelki-szellemi ŐyenŐeséŐ (min „e len-
séŐ” aŐy „eŐyüŐyűséŐ”) ez ese ben élesen szemben állnak eŐymással, s őa az
eŐyik él (a ki ály) elein e el is isme i a ős embe ele i munkabì ásá , nem ke és
Őyanak ással, majd elemi Őyilkos ösz önnel mé leŐeli, mikén leőe ne miőama-
abb meŐszabadulni szolŐaleŐényé l, miel az önk e enné .38 Napszámos
á sai is élelemmel elì e isz ele e é eznek i án a, s őiába közülük aló és jó
szándékkal an i án uk, eŐyál alán nem bánnák, őa o ábbállna, miel önk e-
enné a közösséŐe . E s Jakus példájá iŐyelembe é e az mondőa juk, őoŐy az
e öncélú i oŐ a ása, a ma qua d-i „ekszluzì -ész” szolŐála ában áll. A ős
nye sĒ ad e eje munká a oŐása é én nem csak azoka zá ja ki a á sasáŐából,
akik nem endelkeznek az ö éőez őasonló e el, de önnön maŐá is kizá ja a
38 Az els ki ály, akiőez Kilenc beáll szolŐála a, s a öbbiek is, isszaőökkennek az e ejé lá a: „
[…] má az ud a beliek is, meŐ a minisz e ek is, mind az beszél ék, őoŐy neőoŐy ez a Kilenc meŐ
éŐin alami baj okozzon, aŐy baj őozzon a ejük e. TényleŐ, a ki ály is meŐŐondolkaza , őá
milyen e el bánik el Kilenc, milyen e el bì el, őá nem élne ez eŐy eŐész á mádia ka oná ól se,
őoŐyőa má e ekedés e ke ülne a doloŐ” (NaŐy – Vö 2ēē2: 564).
32 BÁLINT PÉTER
közösséŐ endjébl és őie a cőiájából, mi el az , ami „kilóŐ” a endbl, a nem
no málisból, nemőoŐy a öbbiek ja á a, őanem, méŐ őa uda lanul-aka a lanul is,
ellenükben őasznosì ja, leŐalábbis eŐy ideiŐ: á s alansáŐának meŐ apasz alásáiŐ.
Az e és ene Őia sze es össze üŐŐésé e, ille e annak e ikai meŐì élésé e é de-
mes Ba aille- idéznünk, aki pe sze a úlá adó ene Őia oŐalma ala az „é zékek
Őyönyö é ” é i.
„Az e kölcsösséŐ embe e elì éli az ene Őiá , aminek őìján an. Minden bizonnyal
e l ál embe é az embe . Honnan me ì őe e olna az éle e , őa nem ì él e
olna el az ene Őia úlá adásá , ami elka a a; más szó al, őa mindazok, akiknek
őiányzo az ene Őiájuk, nem é ì e ék olna ész e azoka , akiknek úl sok ol
belle” (Ba aille 2005: 115).
Ké szempon ból is anulsáŐos a ba aille-i ci á um: eŐy ell E s Já-
nosĒKilenc ojás-e ése kapcsán emlì e ük a endkì üli e el bì ó ős e mé-
kenyséŐé , ami minden bizonnyal az ene Őia úlá adással üŐŐ össze. Más ell, őa
szó sze in é elmezzük az idéze e , a mesében is „ész e kell é ì eni” az a szol-
Őá , aki úŐymond úl állalja maŐá , s idnek el e elcsiŐázza a maŐa és mások
e ejé . A kö elesséŐ uda ból és enŐedelmesséŐbl állal szolŐála , a mindená on
aló bizonyì ási áŐy és embe ele i munka éŐzés, mely az e elesleŐ nyomán
mások a eszélyes úlcso dulás e edményez, elbb iadalma , majd e szakos el-
á olì ási szándéko ál ki a „munkaadóból”. Az, őoŐy ősünk a meŐszabo id
el annyi munká éŐez el, amennyi a ki ályĒŐazda elképzelni sem me észel
az a élelme kel i az „ú ban”, őoŐy kieszi a aŐyonából, ese leŐ ellene o dul,
emia egy e ó a osabbá és ös ényebbé is álik.39 E ös ényséŐ (a kialkudo é el-
mennyiséŐ issza a ása) id el elnye i mél ó bün e ésé , s alóban bekö e kezik
az, ami l a o , őoŐy ősünk bün e ésképpen elzabálja a ja aka . Ami e az un-
Ői Kilenc ál oza ban jó példá lá őa unk.
„Ez a Kilenc aőoŐy izŐe e a bá ányoka a leŐeln, uŐy szed e ki ele a
ü iskebok oka a kezi el, min a kende szedjìk a öbbi embe ek. Neki nem kelle
hozzá sem ejsze, sem ü isz, ű csak a kezi el szedeŐe e ki ele.
De őá neki ke is eledeleme ad ak, őá le áŐo minden nap a maŐának eŐy
bá ány . E e meŐ a ki áj ájö , őoŐy őá ű aŐdalja nap ul nap u án a bá ányoka
39 A le népmese, a Med e ia példája ki áló: „Felül Med e ia, és aőoŐy az os o al a lo ak a
csapo , a lo ak kimúl ak. Med e ia ki ánciŐál a a lo aka a őámból, elkap a, min a
macskakölyköke , az á okba őajì o a, és maŐa őúz a a kocsi , de úŐy, őoŐy az inkább a le eŐben
szalad . NaŐyon meŐijed a ki ály ekko a e lá án, de mi ol mi ennie, ami mondo ,
meŐmond a, őanem előa á oz a, őoŐy el á olì ja Med e iá , neőoŐy az é éŐén a kialkudo bé
meŐ kelljen adnia” (VoiŐ sze k. 1972: 36).
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 33
le ele, s e űl kosz ólkodik. De a iunak mindiŐ a ó a szokása, miko bemen a bá-
ányokkal, meŐké dez e:
– Ha aŐszik, ki ája yám?” (Géczi 1989: 351–352).
Szin e alamennyi ál oza ban meŐeléŐeli a gazdaĒú , hogy ősünk annyi
eszik, min kilenc embe ( agy min negy enkilenc),40 s leŐyen bá milyen eŐy-
üŐyű, szó oŐadó aŐy dolŐos szolŐa, meŐ an a maŐáőoz aló esze, mely e őa-
Őya koz a képes maŐá ól Őondoskodni. A ös ényséŐ és o ély mindke az elme
o namu a ánya, a ké éle észőasznála a nyìl szìnen csap össze. A ös ény, a
zsuŐo i az eŐyezséŐben kialkudo s a másiknak já ó ja adalom meŐku ì ásán á-
adozik, őoŐy mindenekel és ölö a sajá ja á Őya apì sa. A másik munkájá
iŐyekszik alábecsülni, me a másika nem becsüli annyi a, min a ja adalma (a
pénz ), a másiknak szándékosan iŐyekszik ká okozni és nem i kán ko ábbi ìŐé-
e é is meŐszeŐi, me őa almánál oŐ a könnyebbnek űnik neki ö ény szeŐni,
min a másika embe számba enni, munkájá elisme ni és a szociális ende
enn a ani. A o éllyal él lény pediŐ elisme én az , őoŐy alábecsülik mind a
személyé , mind az el éŐze munkájá , áéb ed, őoŐy a kialkudo ìŐé e e és ele
eŐyü joŐos jussá semmiképpen sem ké őe i számon a őa alma möŐé bú ó ól.
Igyekszik őá meŐ alálni az a pon o , amelyen ke esz ül éd elen, sebezőe és
meŐszéŐyenì őe a ös ény, ille e olyama osan meŐcsapolőa ó a jószá-
ga/bi oka. A o éllyal él a kizökken iláŐ end és a „józan ész” joŐainak hely-
eállì ásán munkálkodik.41 Mi el a ös ény sajá önös é deke és ki e jed jószáŐa
édelmében olyan bonyolul szellemi cselszö ésekbe bonyolódik, őoŐy id el
maŐa sem lá ja isz án a sajá őelyze é , a leŐke ésbé á ja o a ámadás é dekei-
el szemben, aőol a leŐkönnyebben célba alál. A ŐazdaĒki ály a kon lik us elke-
ülése é dekében ké meŐoldás lá : eŐyikben a ős őalálá kì ánja, a másikban
azonnal szélnek e esz i.
40 A ke esdi mese, a Negy enkilenc is eŐy olyan szolŐáló állì elénk, aki képes meŐleckéz e ni a
a kas , med é és az ö döŐöke , s méŐ a pokolból is issza é ké sze annyi a annyal, min
amennyié a Őazda küld e, őolo alójában a őalálá kì án a (Ko ács 2ēē5: 64–68).
41 Jakabnál ki áló példá lá unk e e A papné a pokolban c. meséjében. Bá Jakab ekkén jellemzi
ősé : „eŐy kicsi olyan bolondos- o ma is ó , de nem éppen bolondos, őanem inkább e e a
bolondo ”, méŐis eléŐ eszesnek űnik aőőoz, őoŐy a „ eke e szakállú pappal” kö ö eŐyezséŐüke
mind éŐiŐ meŐ a sa, misze in „senki nem szeŐőe i a sza á és nem őa aŐudőa meŐ a másik a”,
különben a másik le áŐja az o á . Miu án Jánas a pap Pe ezselyem ne ű ku yájá bele z e a
le esbe, a Őye meké ka óba őúz a szá ì o a meŐ, a addisznóka és az azoka iz med é az
e d l őazaőaj o a a pász o őelye , a pokolból előoz a a pap anyósá , éŐeze ül maŐa őelye
enŐed e ìzbe ullasz ani a papné . Amin a pap őábo oŐni kezde , „leőasì o a az o á […] és
bele aszì o a a olyóba, őadd u ázzék a eleséŐe u án, őoŐy ne ma adjanak el eŐymás ól” (NaŐy –
Vö 2ēē2: 589).
34 BÁLINT PÉTER
Az els e a mese a iánsainkban öbb éle példá alálunk, ilyen a kú ba aŐy
a malomba küldés, ille e a med éőez (e dbe) aŐy az ö döŐökőöz (al iláŐa)
i ányì ás mo ì uma.
„Akko a ki ály ása o eŐy ku a . De naŐyon mély ol . És az mondja neki:
– Na, Kilenc, én kiása am ez a ku a és az gondol am, hogy e ez be ogod
kö ezni belül l. (Me k el köllö ki akni az oldalá .) És – az mondja – ha e ez
ki ogod akni, akko nagy ju alma kapsz.
Há állakozo á:
– Jól an, ölsìŐed.
ÍŐy az án bemen a kú ba. De csinál a o a ki ály eŐy naŐy őa anŐo . Olyan
szélessìŐe mind a kú . És amiko Kilenc benne ol , áe esz e ék Kilenc e, őoŐy ki
ne Őyüőessen. És o ol ak öbben, beőajiŐál ák a kö eke , őoŐy ki ne Őyüőessen.
De mi e el ész e, mi nem, őoŐy a k jö öl elé. ÍŐy az án ki ak a a ku a is,
meg a ha ango is kihoz a a ejin. Ki ol ak a a kú ” (Dobos 1981: 212).
A ős nem éle lenül „pá oŐol ” (idnkén és mese ál oza onkén olybá
űnik, őoŐy endkì üli e eje pó olja szellemi képesséŐei , munkabì ása és ész-
őasznála a inoman szól a sem áll eŐyenes a ányban eŐymással), ezé mind az
al iláŐba, mind a alamelyik szö ny Őyom ába küldés úléli. S aká csak a Őonosz
anya á mánykodásai ellené e is Őyanú lanul iselked, őa aŐ ás nélkül úllép iú,
a mi meseősünk sem áll mindiŐ bosszú az el eszej eni szándékozón. To-
ábbáll, s újabb szolŐála o ke es; egy ki ály, mi el őallo a őì é , szì esen el o-
Őadja, de nem mondja meŐ neki, őoŐy alójában a ka onasáŐá aka ja e sì eni
ele. Jakab Kilenc-ének és Sí ó Őye meké-nek a őse sem hallo a soha őì é a őábo ú-
nak; sem azoknak a képesséŐeknek és e ényeknek, melyekkel endelkeznie kell
egy Akőillész-őì ű ha cosnak.
„De őá Kilenc méŐ nem uda semmi , őábo ú ól soőa nem őallo , nem ud a
, őoŐy mi éle a őábo ú, nem ud a, őoŐy mi éle e ekedés, csak annyi uda ,
őoŐy eŐyék, és ami mondanak neki, pa ancsolnak, őoŐy éŐ eőaj sa, és dóŐozzék”
(Nagy – Vö 2002: 567).
A meseős e lesĒ á ó ellenséŐ a leŐ á a lanabb pillana ban bukkan el az
e dbl, s gyako a olyan el e en Ē émisz alakban, aŐy mennyiséŐben, ami
meg u amodás a kész e őe né a ős . Ez ese ben a Őyá asáŐ – Mon aigne szelle-
mében – nem is olna elì élőe , bűnkén neki el óőa ó. Jakab őse, Kilenc nem
eŐészen é i, őoŐy mié is dobálják áŐyúŐolyó al, mié nem őaŐyják meŐenni
a puliszkájá , de amin eldön ik az üs jé , szé csap az ellenséŐ közö , öbbszö
is, mìŐ éŐleŐ el nem pucolnak. Az án eŐzisz encia-ka ak e ének meŐ elelen e-
leeszi maŐá , jó alszik, majd issza é a ki ályi ud a ba. A ki ály a népé el eŐye -
é ésben bséŐesen meg aka ja ju almazni: „[…] amìŐ eŐy nép kemény lé őa co
A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 35
oly a eŐzisz enciájáé , addiŐ az eŐyes embe ősiesséŐé endsze in a leŐmaŐa-
sabb é éknek ekin ik […]” (Ha mann 1972: 53ē).
Hsünk semmi más nem oŐad el adománykén , min eŐy külön lakás ,
aőo a édesanyjá is előozőa ja, s mi el a „ki ály má nem él Kilenc l, őoŐy el-
lene oŐ szállni aŐy meŐ oŐja ámadni”, Kilenc le elepszik az ud a ban, és
munká lanul enŐe i őé köznapjai . Té lenül ül az ud a ban, észben me dics-
séŐes őadi e é el kié demesül e e a „semmi e és e”, észben me es i alka a
mia alkalma lanná ál a munka éŐzés e. S őoŐy őá alé éle é boldoŐan, nem
pediŐ é lenül, elesleŐesen, eŐy is enek ál al pá oŐol ősőöz mél a lanul öl se
el, az ó iások közö ke es maŐának eleséŐe , be eljesì e a pa asz i el á ás : őa-
sonló a őasonlónak.
Felőasznál i odalom
BACHELARD, Gas on
2011 A é poé ikája. Budapes : Kijá a
BÁLINT Pé e
2012 A sí ás enomenolóŐiája az E s János ípusú népmesékben. Gy : Műőely
BÁLINT Sándo
1975 Tombácz János meséi. Budapes : Akadémiai
BATAILLE, Geo ges
2005 Az i odalom és a Rossz. Budapes : NaŐy iláŐ
BERZE NAGY János
1982 Nap és ükö . Pécs: Ba anya meŐyei Tanács
BIBLIA
1975 Budapes : Re o má us Zsina i I oda Saj óosz álya
DELARUE, Paul – TENÈZE, Ma ie-Louise
2002 Le con e populai e ançais, Ca aloŐue aisonné des e sions de F ance. Pa is: Éd.
Maisonneu e e La ose
DERRIDA, Jacques
2005 Esszé a né l. Pécs: Jelenko ,
DESCARTES, René
2002 A módsze l. Kolozs á : K i e ion
DOBOS Ilona
1981 Gyémán kíŐyó. Budapes : Szépi odalmi
DURAND, Gilbe
1992 Les s uc u es an ő opoloŐiques de l’ imaŐinai e. Pa is: Éd. Dunod
DUMÉZIL, Geo ges
1986 Mí osz és eposz. Budapes : Gondola
ELIADE, Mi cea
1963 Aspec s du my he. Pa is: Éd. Gallima d
1999 Misz ikus szüle ések. Budapes : Eu ópa
ERDDI Józse (sze k.)
1962 KíŐyó szül az ö eŐasszony. Ma i népmesék. Budapes : Eu ópa
36 BÁLINT PÉTER
FOUCAULT, Michel
2001 A udományok a cőeolóŐiája. Budapes : A lan isz
GÉCZI Lajos
1989 UnŐi népmesék és mondák. Budapes : Akadémiai – Madácő
GEERTZ, Cli o d
2001 Az é elmezés őa alma. Budapes : Osi is
GULYA János
1959 Asszony unokája. VoŐul népmesék. Budapes : Eu ópa
HARTMANN, Nicolai
1972 Lé elméle i izsŐálódások. Budapes : Gondola
JUNG, Ca l Gus a
2011 Az a cőe ípusok és a kollek í uda alan. Budapes : Scola
KANT, Immanuel
2005 An opolóŐiai í ások. Budapes : Osi is
1974 A allás a pusz a ész őa á ain belül. Budapes : Gondola
KERÉNYI Ká oly
1984 Halőa a lansáŐ és Apollon- allás. Budapes : MaŐ e
KOVÁCS ÁŐnes
2005 A ókaszemű menyecske. Kolozs á : K i e ion
LÉVINAS, Emmanuel
1999 TeljesséŐ és éŐ elen. Pécs: Jelenko
MONTAIGNE, Michel
2002 Esszék II. Pécs: Jelenko
NAGY Olga
1978 Zöldmezszá nya. Ma osszen ki ályi ciŐány népmesék. Budapes : Eu ópa
1991 Ci a János meséi. Budapes : Akadémiai
NAGY Olga – VÖ Gab iella
2002 Ha asok mesemondója, Jakab Is án meséi. Budapes : Akadémiai
NEUMANN, E ich
2005 A NaŐy Anya, A MaŐna Ma e a cőe ípusa a junŐi pszicőolóŐiában. Budapes : U sus Lib i
RAUSMAA, Pi kko-Liisa
1969 Fé iszül e leány. Finn népmesék. Budapes : Eu ópa
PLESSNER, Helmu h
1995 Le i e e le pleu e – Une é ude des limi es du compo emen őumain. Pa is: Éd. de la
Maison des sciences de l’ őomme
RICOEUR, Paul
1986 Le Mal – Un dé i à la pőilosopőie e la őéoloŐie. Genè e: Labo e Fides
2004 Pa cou s de la econnaissance. Pa is: Éd. Gallima d
1999 VáloŐa o i odalomelméle i anulmányok. Budapes : Osi is
SZONDI Lipó
1987 Káin, a ö ényszeŐ – Mózes, a ö ényalko ó. Budapes : Gondola
WEISS János
2000 Mi a oman ika? Pécs: Jelenko
VOIGT Vilmos (sze k.)
1972 E s Jekus. In Voig Vilmos (sze k.): A Laima és a ké anya. Le népmesék. Budapes :
Eu ópa
A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 43
Cab e ának is meŐ an a sajá maŐa in enciója, azé mondja újjá ezeke a ö éne-
eke , me alami más ud, ez a más pediŐ abból akad, őoŐy eŐy eljesen el é
kul ú ában ne elkede , és íŐy min kul ú a köz i köz e í lépőe el. Cab e a
mindiŐ is azé dolŐozo , őoŐy új ade iniálja a kubai oŐalmá , és sze es észé é
eŐye az é századok ó a o él a okubai közösséŐe . Azál al, őoŐy „őanŐo ad
nekik”, meŐ e em i számuk a a leőe séŐe , őoŐy meŐmu assák sajá maŐuka és
kul ú ájuka , meŐ e em sék sajá iden i ásuka és a á sadalom észei leőessenek.
Teszi ez e noŐ á iai Őyűj ései el és sajá újjámondásai al, mesei á í ásai al.
„Í ásainak ópusos és poli onikus e mésze e szakí a eke e/ eőé dicőo ómiá al,
amely a őaŐyományos kubai kul ú aku a ás alapjá képezi. Szö eŐeiben Cab e a
olyan ikció e em , amelyben a sze eplk, akik a kubai kul ú a esszenciájá jelen ik,
a okubaiak és mula ok aŐy mesz icek, nem pediŐ eőé K eolok. Ebben az é e-
lemben, a mű eiben új a-, újjá e em e eke e kozmoŐónia lesz az a őely, aőol eŐy
al e na í nemze i iden i ás képzdik, amely kijelöli a ői a alos disku zus őa á ai ”
(Rod íŐuez-Mangual 2004: 20).3
Rod íŐuez ManŐual ol aképpen az oŐalmazza meŐ, őoŐy nem a eke-
e/ eőé ke sséŐe jelenik meŐ Cab e a mű eiben, őanem maŐuk a eke ék kap-
nak őanŐsúly . A „néŐe ek” szokásainak bemu a ásá al és ka ak e ük összeŐ-
zésé el e em i meŐ az a i uális közeŐe , eke e kozmoŐóniá , melyben kialakul
a kollek í iden i ás. Ebben az é elemben szemben áll az addiŐi szokásokkal, és
meŐp óbálja á ö ni az a ala , melye a kubai eőé é elmiséŐ emel , íŐy izolál a
az o él eke éke :
„A kubai u alkodó é elmiséŐ elsbb endűséŐe e em e azál al, őoŐy e szakos
módon őa almá a mássáŐ ki ejezésének leőe e lenséŐébl nye e, miközben a
ma Őinalizál a okubai nem ol képes önmaŐa meŐjelení ésé e, hiszen meg osz o -
ák mindazok ól az eszközök l, amelyekkel é előe e olna” (Rod íŐuez-Mangual
2004: 107). 4
ManŐual o ább oly a ja:
3 ’Tőe opoloŐical and polypőonic na u e o őe w i inŐs des abilizes őe black/wői e
dicho omy ha o ms he basis o adi ional s udies o Cuban cul u e. In he ex s, Cab e a c ea es
he ic ion ha he subjec s which de ine he essence o Cuban cul u e a e A o-Cubans and
mula oes o mes izos, no whi e C eoles. In his sense, he black cosmogony e-c ea ed in he
wo k becomes a place o enuncia ion o an al e na i e na ional iden i y ha exposes he limi s o
o icial discou se.’ (Sajá o dí ás az e ede ibl)
4 ’The Cuban hegemonic in elligen sia ha e es ablished a sup emacy h ough he iolen ges u e
o d awing powe om he impossibili y o exp essing o he ness, while he ma ginalized A o-
Cuban subjec is no able o exp ess he sel o himsel owing o a dep i a ion o means wi h which
o a gue.’ (Sajá o dí ás az e ede ibl)
44 BÁLINT ZSUZSA
„Cab e a képes az u alkodó disku zusból meŐszólal a ni az ellenállás őanŐjá . Az a
on os, őoŐy ellenállásának módja eŐy iden i ásá ól ö énelmileŐ meŐ osz o alany
iden i ásá e em i meŐ. Ez a lépés eŐyidejűleŐ el e e í i az a pillana o , amely é-
Őül el eze az al e na í nemze i iden i ás ké déséőez” (Rod íŐuez-Mangual 2004:
107).5
„Ezek a eke ék, az éŐ sze elmé e! Minden ánccal in éznek el… ánccal szüle nek,
ánccal őalnak, ánccal ölnek… MéŐ akko is mula oznak, amiko az asszonyok öl-
sza az ák ke !” (Cab e a 1974: 67)
„Ezen az éjszakán az eŐész szomszédsáŐ összeŐyűlik E a is o őázában, me locsi-
ecsi készül... ÚŐy lá szik, min őa o mula sáŐ aŐy őalo i asz ás olna – és aló-
ban úŐy is áll a doloŐ. MéŐ az isme e len já ókelk is élemény nyil ání anak,
mindazok, akik meŐállnak, udakozódnak a széles e á aj ó el i küszöbön, és
mindenki ö i l-hegyi e ájékoz a nak minda ól, ami csak ö én . Azu án minden
szomszéd őoz alami , őadd a son méŐ a i asz ás” (Cab e a 1974: 66).
A mesehagyomány sze es észé képezi a kollek í emlékeze nek, de csakis
addiŐ él és közös ez az emlékeze , amíŐ az eŐyén őasználőa ó és é ényes ká-
nonnak a ja az „elŐondol meŐ a ójá ”: a mesekincse , s nem az é zékeli, őoŐy
az sei l meŐ zés e és o ábbadás a kapo ö ökséŐ éppoly ex uális őaŐya ék
csupán, min a í usok, az exemplumok, a alálós ké dések, a áol asások.
„[…] az embe nem eŐyedül emlékezik, őanem mások emlékeinek seŐí séŐé el, a
mások ól őallo elbeszéléseke sajá emlékeikén kezeli, p i á emlékei meŐ zése
so án a ja maŐá az é o dulókőoz és eŐyéb nyil ános ünnepekőez, amelyeken
csopo ja jellegze es eseményei e emlékeznek” (u al Ricoeu Halbwachs- a 1999:
55).
A Komák című mesébe illesz e őalo i asz ási ö éne ek is e e a közös
emlékeze e u alnak. Ez nem csak azé on os, me bemu a ja milyen ol ez a
i uális sze a ás ebben a közösséŐben,6 őanem min a kollek í emlékeze
5 ’[…] Cab e a does manage o a icula e a oice o esis ance om wi hin he discou se o
powe . Wha is impo an is ha he mode o esis ance cons uc s an iden i y o a subjec
his o ically des i u e o his o he own iden i y. And his ges u e simul aneously o eshadows an
agenda ha ul ima ely leads o he p oposi ion o an al e na i e na ional iden i y.’ (Sajá o dí ás az
e ede ibl)
6 „Minden szomszéd széke őozo maŐá al. Leülnek eŐymásőoz szo ul a, könyök könyök mel-
le , a őol es kö ül. Bo ladoz a sü öŐnek- o oŐnak a konyőában, aőol kinyi o ak eŐy asáŐya ,
őoŐy le ek e őessék az asszonyoka , akik éjszaka olyamán ideŐ oőamo kapnak. […] – Komám, a
a a is ölkel, já ja a dobszó a! – És a őalo áncol, de méŐ őoŐy ci ázza! Feőé kendjében, amely-
lyel az állá elkö ö ék, és őá omszo is dobban a dob el , min bá melyik él. A k eolok émül-
en iszkolnak el onnan. Az a ikaiak nem, o ább áncolnak a őalo al […] Így ö én . MíŐ csak az
előuny be nem bu kolózo meŐin őalo i leplébe, és csak a a á má , őoŐy eme ni iŐyék, iŐen
komo an, iŐen me e en, o a őo dáŐyon” (Cab e a 1974: 72–73. – kiemelés B. Zs.).
A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 45
o mája/lenyoma a jelenik meŐ. „Kés éjjeliŐ őalo i asz ási őis ó iáka mesél-
ek. Szó akoz a ni kelle a „ é ei ”, no meŐ a őalo a . EŐyik k eol, eŐy iŐazi né-
Őe , isz a a ikai őalo i asz ásá a emlékeze , o a Pina del Rió-i ká éül-
e ényen” (Cab e a 1974: 73. – kiemelés B. Zs.). VaŐyis a mesei ö éne ben,
mely l udjuk, őoŐy maŐa is eŐy aj a kollek í emlékeze , meŐjelenik az emléke-
zés ak usa, eŐy éŐebbi ö éne elidézése. Ezen kí ül, min az ilyenko szokás,
ö éne eke idéznek el a őalo ól, és pozi í ulajdonsáŐai so olják:
„Mi is leőe szólni, hogy ilyen hama – de mindennek eljön az ideje –, egy ennyi e
de ék néŐe , min ez az E a is o! A á osneŐyedben mindenki becsül e. Soőa senki-
el semmi baja nem ol . MindiŐ kész ol alami szí esséŐ e. Hí e ke ekede e é-
nyeinek. Jó a alósáŐának, pallé ozo sáŐának. Mindenek ölö pallé ozo sáŐának:
különösen mos , őoŐy a nége ek annyi a ku yaszem elenek [...] Milyen mások is ol-
ak az olyan éŐi áŐású néŐe ek, min E a is o!” (Cab e a 1974: 71.)
Amennyiben kö e jük a Wal e Benjamin ál al de iniál mesei őaszno , őá-
om endkí ül on os eleme kell meŐ izsŐálnunk: bölcsele /Őyako la i anács,
e kölcsi end/közmondás és éle szabály/ úlélési s a éŐia, melyek e mind számos
példá alálunk A Komák című mesében. Sokan sokszo oŐlalkoz ak má a köz-
mondás sze epé el a mesében, i nem is az a leŐ bb célunk, őoŐy új aé elmez-
zük, őanem őoŐy sze epé illusz áljuk a álasz o meseszö eŐben.
Te mésze esen nem mindiŐ leőe éles őa á onala őúzni bölcsele és közmondás
közö , őiszen a unkciójuk naŐyon őasonló.
„Nincs üŐye len asszony, hogyha hazudni kell” (Cab e a 1974: 60).
„És e l sem sze ze senki udomás : má pediŐ az a jó embe , aki a öbbiek nem
a anak ossznak” (Cab e a 1974: 63).
„A Őye ek és a észeg embe mindig igaza mond” (Cab e a 1974: 64).
„Mi meŐ nem esz az embe a komájáé ! Ha má meŐi a ele az édese , le kell
nyelnie ele a kese ű is” (Cab e a 1974: 71).
„A disznó, miel disznó le olna, külsejé ekin e éppolyan ol , min az em-
be … Embe ol . MeŐsé e e az anyjá . Az meŐá koz a… Disznó le , néŐylábú,
naŐy pocakú, szemé ben u káló po ájú, a ka min eŐy kampó… De belül olyan
ol , min az embe ” (Cab e a 1974: 68–69).
„A őalo lelke, amely öl edezi, min mindiŐ, az élk á ulásai , ha agos, bosszúálló,
osszindula ú lesz…” (Cab e a 1974: 74).
Gyako la i anácskén szolŐál az si őiedelemmel összekapcsol Őondola ,
mely sze in : „a lábaka pediŐ nem ajánla os mez elenül kiduŐni a leped alól,
neőoŐy alami Pu Őa ó iumi Lélek, aki éppen ú on an, meŐ aŐadja a jéŐőideŐ
kezé el” (Cab e a 1974: 63). Ám leŐ öbb példá méŐis csak az éle szabály a alá-
lunk, ennek a mese cselekményszö ése a maŐya áza a: a őű len eleséŐ és a koma
iszonya, aki ezzel a e el elá ulja a ba á já , így mindke nek bűnődnie kell.
46 BÁLINT ZSUZSA
Abban a pillana ban, amiko a koma ki ejezi onzódásá és áŐyódásá a má-
sik/ ele á sa eleséŐe i án , öŐ ön eŐy ke esz ényi in elemmel, il ással alálko-
zunk, aminek meŐszeŐése e mésze esen el e e í i a aŐikus éŐkimene el is:
„A koma, aki bűn kö e el komájá al, K isz us es e sze in i komájá al szemben,
össze oskad a szám alan csapás ala . Bün e ése bo zalmas. A komaasszony, aki
komájá al aŐy komaasszonyá al – egy e megy – onákul iselkedik, sajá sí já ássa,
sajá szemé el meŐlá őa ja, őoŐyan alják öl a é Őek. Lelke századokon á bűnbo-
csána é könyö öŐ majd” (Cab e a 1974: 69).
Ha pediŐ ez az e kölcsi in elem nem lenne eleŐend aőőoz, őoŐy jobb belá-
ás a bí ja a komá és a eleséŐe , a na á o méŐ számos példá emlí a a hogyan
já ak azok, akik az in elem/ il ás ellené e e ek:
„I ol például Cecilia Al a ado, A ojo Na anjából: őuszonké napo őaldoklo ,
me elá ul a komaaszonyá , s közben mind éŐiŐ eszméle én ol . (Elköl ö e a
pénz , ami az ábízo … és az án, őoŐy iŐazolja maŐá , a másik ól csúnyáka mon-
do .) […] E a is o eŐyik isme sé elŐázol a eŐy manŐó al meŐ ako szeké . Mi-
é ? Ol á íŐé Szen Lázá nak, Babaluajénak, őa őozzá seŐí i eŐy lu inye-
eményőez. Nye is, öl e száz allé ; kibé el eŐy Őyümölcsbódé , lo a , szeke e
ásá ol … Ami ma ad , ú közben el e e. MeŐ eledkeze Szen Lázá ol á á ól”
(Cab e a 1974: 69).
U olsó pon kén izsŐáljuk meŐ az iden i ás émájá , és öŐ ön el is eőe jük
az a ké dés , őoŐy ajon kinek is an/ ol szükséŐe az iden i ás meŐ e em ésé e?
Cab e ának a aŐy az a okubaiaknak? EŐy ész az iden i ás e em és és a
olkló ex ualizálás ipikusan eŐy nyuŐa i kul ú ában eln embe e ékenyséŐe,
más ész , aőoŐy Micőel Foucaul í ja:
„[…] a eljeŐyzéseke készí személy a mondo dolŐok összeŐyűj ése ál al e em i
meŐ a sajá iden i ásá , […] a sajá lelkünke kell meŐalko nunk abban, ami í unk,
de aőoŐyan e mésze nél oŐ a az a cunk őasonlí seinké e, uŐyanúŐy a lelkünkbe
ésdö Őondola oknak is elisme őe knek kell lenniük abban, ami í unk. A ki á-
lasz o ol asmányok és az asszimilációs í ás já ékában kell meŐ e em enünk az
iden i ásunka ” (Foucaul 2000: 337–347).
Ez az els kinek ké dés pediŐ öŐ ön eŐy másodika implikál: mié an szük-
séŐe Cab e ának a a, őoŐy meŐ e em se sajá iden i ásá és éŐül hogyan de iniálja
sajá maŐá ? Má a 19. századi, de leŐinkább a 20. századi La in-Ame ika nagy
ké dése a kik aŐyunk, és őoŐyan de iniáljuk sajá maŐunka a Spanyolo száŐ ól
üŐŐe len új államokban? Jelen ese ben ado egy Ka ib- é séŐi sziŐe , mely az
u olsók köz í ja ki üŐŐe lenséŐé , eŐy szűk é elmiséŐi eőé
A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 47
é eŐ, mely a á sadalom poli ikai, ŐazdasáŐi és szellemi eze észé képezi, és
ennek a é eŐnek a aŐja Lydia Cab e a is.
A nyuŐa i kul ú ában elne ekede í ón – a ko di a já kö e e – Pá izsba
u azik, aőol meŐisme kedik a őa mincas é ek pezsŐ szellemi és kul u ális éle é-
el, és i edezi el sajá maŐa számá a is az „igazi” Kubá az a an Őá d mozŐal-
mak őa ásá a. Ez az eu ópai ko szellem, amiko is iŐény mu a kozik megisme ni
a másika , az eŐzo ikus, isme e len népeke , amelyek közö ünk élnek, méŐis oly
ke ese udunk óluk. A neŐ ismo és a szü ealizmus őa o ak a leŐe sebben
Cab e á a és az i odalmá a; a színek, a szimbólumok, a mi oloŐikus u alások
mind ellelőe k a meséiben. Ennek az új i ánynak a őa ásá a kezdi el a Őye mek-
ko ában „néŐe ” dajkájá ól őallo ö éne ek e alapoz a meŐí ni a sajá meséi , és
őaza é e u án elkezdi a endsze es és módsze es e noŐ á iai Őyűj és is, ami őá -
ale éle ének é elmé adja.7 Nemcsak egy közösséŐ kollek í iden i ásának
meŐ e em ésében lesz meŐőa á ozó sze epe, őanem ebben a olyama ban az
eŐyéni iden i ásá is meŐ alálja. KözösséŐ és eŐyén ily módon onódik össze. Vol-
aképpen éle e éŐé e annak leőe ünk szem anúi, őoŐy az é izedeken á a ó
Őyűj munkának, az o ális népmeseőaŐyomány lejeŐyzésének és sajá na a í
ö éne einek seŐí séŐé el sike ül de iniálnia maŐá és meŐkons i uálnia sajá
iden i ásá : min e noŐ á us, kul ú ák és Őene ációk köz i köz e í és í ón.
7 Rosa io Hi ia Lydia Cab e a. Vida hecha a e című mű ében közzé eszi a Cab e á al oly a o
beszélŐe ései . Az in e júkö e bl meŐisme őe jük öbbek közö az í ón Őye mekko á , a ko Ku-
bájá és a pá izsi é eke is, amiko elkezddö é dekldése a „kubai” i án és elkezdi í ni az els
meséi : „HoŐy szüle ek meŐ a NéŐe mesék?” – „A NéŐe mesék azu án szüle ek meŐ, őoŐy el-
szö alálkoz am Omí Tomí al, Oddedei el és Calazán He e á al; úŐy mondanám, őoŐy ezek a
Őye mekko omban őallo ö éne ek éŐi isszaemlékezései. Azé í am ke , őoŐy Te esa de la
Pa a szó akoz assam, aki Leysin-ben, S ájcban ol eŐy szana ó iumban.” […] – „A meseŐyűj e-
mény eŐy uŐyanazon idszakban í a aŐy ez öbb é munkája?” – Ez nem öbb é i munka Őyü-
mölcse, őanem, [...] őoŐy is maŐya ázzam?, ez eŐy új a alálkozás a Őye mekko om an ázia iláŐá al,
ami el sosem szakí o am. I an az emlékeze em sö é mélyén, eŐy sö é séŐben, ami sze encsé e
néőa ki iláŐosodik. EŐy idben í am ke , úŐy ’34 elején.” („¿Cómo su Őie on los Cuen os neŐ os?
-Los Cuen os neŐ os nacie on después de mis p ime os con ac os con Omí Tomí, Oddedei y
Calazán He e a; yo e di ía que son iejas eminiscencias de őis o ias oídas de mi in ancia. Fue on
esc i os pa a en e ene a Te esa de la Pa a, en e ma en el Sana o io de Leysin, en Suiza. […]
¿Esc ibió la colección de cuen os en una misma época o son el esul ado de a ios años de labo ? –
Los Cuen os no ue on el p oduc o de años de labo , sino de… ¿cómo explica lo?, de un
eencuen o con el mundo de an asía de mi p ime a in ancia, con el que nunca ompí. Aőí es á
siemp e en lo más oscu o de la memo ia, en una oscu idad que, po sue e, a eces se acla a.
Fue on esc i os őacia la misma época: c eo que a comienzos del ein a y cua o.”) (Hi ia 1978:
74–75. – sajá o dí ás az e ede ibl)
48 BÁLINT ZSUZSA
Felőasznál i odalom
BENJAMIN, Wal e
1969 A mesemondó. In Wal e Benjamin: Kommen á és p ó écia. 94–126. Budapes :
Gondola
CABRERA, Lydia
1974 A Komák. In Lydia Cab e a: A mambiala dombja. 59–80. Budapes : Eu ópa
DERRIDA, Jacques
1998 Mémoi es Paul de Man számá a. Budapes : Jószö eŐ Műőely Kiadó
FOUCAULT, Michel
2000 MeŐí ni önmaŐunka . In Michel Foucaul : Nyel a ég elenhez. 331–343. Deb ecen:
La in be űk
HIRIART, Rosa io
1978 Lydia Cab e a: Vida hecha a e. New Yo k: Eliseo To es & Sons
JENEY É a
2010 Az eŐye emes o dí őa ósáŐ el e. In Jeney É a (sze k.): Szó és be ű sze in a ilág.
186–202. Budapes : Balassi Kiadó
NAGY Olga
1978 A ál os ö énye. Buka es : K i e ion Köny kiadó
MILLAY, Amy Nauss
2005 Voices om he uen e i a. Bucknell: Bucknell UP
RICOEUR, Paul
2006 Caminos del econocimien o. México DF: Fondo de cul u a económica
1999 Emlékeze - elej és- ö énelem. In Tőomka Beá a – N. Ko ács Tímea (sze k.):
Na a í ák 3. A kul ú a na a í ái. 51–68. Budapes : Kijá a Kiadó
RODRÍGUEZ-MANGUAL, Edna M.
2004 Lydia Cab e a and he cons uc ion o an A o-cuban cul u al iden i y. Chapel Hill and Lon-
don: The Uni e si y o No h Ca olina P ess
TENGELYI László
2010 Tö énelmi apasz ala és ö énelem ku a ás Ricoeu el oŐásában. In Jeney É a
(sze k.): Szó és be ű sze in a ilág. 203–220. Budapes : Balassi Kiadó
A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 49
Zsuzsa Bálin
THE TALE AS SOURCE OF MEMORY AND ACT OF IDENTIFICATION
THE INTERPRETATION OF THE TALE LOS COMPADRES FROM LYDIA
CABRERA
Is i ue ha he olk ale, as he memo y o he communi y, is he knowledge de i ed
om őe communi y’s őousand-yea -old li e expe ience, he e o e is in i sel an
expe ience ecallable om he pas ? Is he olk ale adi ion as he o ali y o he way o
hinking o he u al communi y: i s iew o he wo ld and he canon o i s e hical no ms
a kind o sou ce o memo y which du ing cen u ies unc ioned as an o igin/s a ing
poin o he elle so as o ein o ce he iden i y while elling he ale and – as De ida
highligh s – o make a p omise conce ning he u u e? These a e he heo e ical ques ions
ha we in end o examine in he essay and we also y o ind some examples o demon-
s a e hem by analysing a ale. In he olk ale en i led Los compad es aken om Lydia
Cab e a’s i s book called Black Tales om Cuba, we can ind he connec ion be ween
memo y and communi y, he ansmission o he housand-yea -old knowledge and li e
expe ience and he cons uc ion o he iden i y bo h o he communi y and he an-
sc ibe .
Keywo ds: memo y, olk ale, communi y, iden i y, ansc ip ion
Szö nyek és őe ma odi ák
Hímnős alakok a Pen ame on ke e já ékában
KIRÁLY KINGA JÚLIA
Absz ak : A anulmányban Giamba is a Basile Pen ame on című meseŐyűj eményének
ke e já ékában elemzem a őe ma odi a-jelenséŐe . MaŐá a őe ma odi á a ba okk ko egyik
állandó spek ákulumakén é elmezem, a ba okk idején méŐ népsze ű ka ne áli kul ú a
ősekén és eŐyben an iősekén , aki a á sadalmon kí ül őelyezkedik el, kí ül alósáŐa azonban
nem csak á sadalmi kiűze és , őanem nyel en kí üliséŐe is el é elez. A spek ákulum a mássáŐ,
ideŐenséŐ ep ezen ációjá jelen i, amely ük ö a szemléljének, s ezál al a ka ne áli
kul ú ából isme á sadalmi kieŐyenlí dés analóŐiájá a eŐy aj a nemi kieŐyenlí déskén is
szolŐál, ki ál képp a Pen ame on ko ában, amiko súlyos szo onŐás apasz alőa ó a külön éle,
nemiséŐe é in disku zusokban. A oucaul -i kí ül alósáŐ oŐalmán ke esz ül á iláŐí ok a
őe ma odi ának a kí ül ekedésé e, s abból ázolom a őe ma odi áőoz űzd ambi alens
eakció , majd eŐy ö id kul ú ö éne i á ekin és so án számba eszem, őoŐy mikén ál ozo
a őe ma odi a ecepciója az o osi és alkímiai disku zusokban, amelyeknek lenyoma á
iszon lá őa juk a Őyűj emény ke e já ékában.
Kulcssza ak: Basile, Pen ame on, őe ma odi a, kí ül alósáŐ, ideŐenséŐ, alkímia, p emode n
o oslás
„Te nem aŐy csú , e ék elen aŐy. A ú kicsi, az ék elen naŐy.
A ú az ö döŐ o zképe a szépséŐ möŐö .
Az ék elen pediŐ a maŐasz osnak ellenkez oldala. [...]
Aki éŐed sze e , meŐé i a naŐysáŐo .”
(Vic o HuŐo: A ne e embe )
Giamba is a Basile (1575–1632) Pen ame on címen előí esül ,1 a seicen o elején
nápolyi nyel en í o meseŐyűj eménye mindmáiŐ isme e len a maŐya köz uda -
ban, holo a 19. századi új a el edezésé el, amely észin Benede o C oce i oda-
lom ö éne i munkássáŐának, észin a G imm- i é eknek köszönőe , nem
csupán a szö eŐ olklo is ák kiemel e e enciája le , őanem a leŐ ál oza osabb
o mában szolŐál az i odalom, képzmű észe , zene, áncmű észe , ilmmű é-
sze o ásanyaŐakén .
1 A mű e ede i címe Lo cun o de li cun i o e o lo a enemien o de pecce ile, azaz A mesék meséje, a agy a
kicsik mula a ása. A Pen ame on cím Pompeo Sa nelli l, a Őyűj emény 1674-es sze kesz jé l szá -
mazik.
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 51
Tanulmányomban a a eszek kísé le e , őoŐy Basile Őyűj eményének ke e já-
ékában, amely öbb szempon ból is iŐazi újí ásnak számí , elemezzem a őe ma o-
di a-jelenséŐe . MaŐá a őe ma odi á a ba okk ko eŐyik állandó spek ákuluma-
kén é elmezem, a ba okk idején méŐ népsze ű ka ne áli kul ú a ősekén és egy-
ben an iősekén , aki a á sadalmon kí ül őelyezkedik el, kí ül alósáŐa azonban
nem csak á sadalmi kiűze és , őanem nyel en kí üliséŐe is el é elez. A spek áku-
lum ala a mássáŐ, ideŐenséŐ ep ezen ációjá é em, amely ük ö a szemléljé-
nek, s ezál al a ka ne áli kul ú ából isme á sadalmi kieŐyenlí dés analóŐiájá a
eŐy aj a nemi kieŐyenlí déskén is szolŐál, ki ál képp a Pen ame on ko ában, amiko
súlyos szo onŐás apasz alőa ó a külön éle, nemiséŐe é in disku zusokban. En-
nek oka eŐy ell a T iden i Zsina o kö e ka olikus lelkipász o kodás ele södé-
sében ke esend, amiko a Őyónással, ki ál képp a es iséŐŐel kapcsola os Őyónással
aka ja az eŐyőáz kon oll alá onni a őí ei , más ell pediŐ a p emode n o oslási
gyako la ban, amiko egysze iben on ossá álik az embe i es anomáliáinak izs-
Őála a.
A be eze ben a oucaul -i kí ül alósáŐ (ex e io i ás) oŐalmán ke esz ül
igyekszem á iláŐí ani a őe ma odi ának a kí ül ekedésé e, s abból ázolom a
őe ma odi áőoz űzd ambi alens eakció .
Miel á é nék anulmányom á Őyának ulajdonképpeni bemu a ásá a,
i odalmi, o osi, ille e alkímiai ona kozásban ázolom a eak és e as ö éne-
é ,2 ki é e az eŐyes á edések e is, őiszen a 16–17. század episz eméje e őá om
álláspon elkülönülésében és ke esz ezdésében eŐya án e en é őe . Abbéli
ö ek ésem möŐö , őoŐy eŐye len ejeze cím ala é zékel essem a he ma odi á-
al kapcsola os meŐ iŐyeléseke , nem a diszcipliná is őa á ok elsa í ozása őúzó-
dik, őanem a disku zusok sok éleséŐének é zékel e ése, s azok eŐymás a őa á-
sának aŐlalása annak é dekében, őoŐy közelebb ke üljek a izsŐála á Őyához.
Be eze
Minden á sadalomnak meŐ an a maŐa ka ne áli őse, aki úlőo dja a ka -
ne áli idény e őei , s olyan állandó jeŐyeke kénysze ül maŐá a öl eni, ami l
mások szemében biza á álik, azaz eŐysze e lesz lenyűŐöz, ne e séŐes és
émísz . Holo épp ez a kí ül ekedés mu a ja az ado á sadalom iden i ikációs
2 A eak oŐalma nem pusz án a oŐya ékossáŐŐal aŐy öbble el élk Őyűj ne e, őanem olyan
ma Őinalizál személyeké, akik csodála o és iszolyŐás kel e eszélyez e ik a „no mális” iden i-
ás . k a leőe e len közép az embe i és nem-embe i közö . A e as e ede ileg szö nye jelöl . A Őö-
öŐök anszcenden ális e kkel el uőázo , mi ikus lényekkén de iniál ák, s eŐy külön „diszcip-
lína”, az ún. e a olóŐia (szö ny udomány) oŐlalkozo elük. A p emonde n o oslás má bizo-
nyos be eŐséŐekkel őozza össze üŐŐésbe és meŐkísé li isszaáŐyazni ke a no mali ásba.
52 KIRÁLY KINGA JÚLIA
kénysze é ,3 ne án az a ól aló undo á . Ka ne áli őssé uŐyanis akko álik az
eŐyén, őa a á sadalom ál al el oŐado maszko nem csak a ej zködés éŐe , a
möŐö esben aló eloldódás és a ki eőe e lenséŐ szándéká al, őanem a meŐmu-
a kozás áŐyá al iseli. Ez a áŐya , Foucaul Őondola mene é idéz e, el og-
őa juk maŐának a kí ül alónak a pa adoxonakén , me az ex e io i ás
onzásának enŐed e el is aka szabadulni az ex e io i ás Őondola á ól. Ez a áŐy a
á akozással eŐyené ékű, nincsen i ánya, s őa lenne is á Őya, amely be öl őe né,
csak el ö ölné, e odálná az . A ka ne áli ős kí ül ekedése e ede és őalál olya-
ma os eŐymásba ük özdése, mely nem állí , nem aŐad semmi . A kí ül ekedés
nyel i kiűze és is, őiszen nem csupán a beszél őelyezkedik önmaŐán kí ül e,
őanem a nyel is eŐy éle á já ókén de iniálőa ó, amely ki elé eze a disku zus-
ból, kiszökik „az áb ázolás dinasz iájának őa almából” és szé szó ódik (Foucaul
2000a 100).
A ka ne áli kul ú a ele e számol a kiűzö beszéddel, amely Sade önismé l
monolóŐjáőoz őasonlóan a ó áŐas álló iláŐ éŐ elen mo molásakén é elezőe-
,4 s amelye a ásá é en oŐana osí , ám azzal, őoŐy a ka ne áli i odalom ásá -
é é alakí ja a ko abeli szalon-, ille e ud a i éle e , Galilei é nyi ó el edezé-
sének analóŐiájá a,5 éŐleŐ, aŐy leŐalábbis jó őosszú id e eŐybenyi ja a ásá i
beszéd és őa almi disku zus e ei .
A he ma odi a a maŐa ambiŐui ásá al min eŐy ki eze ésképpen maŐa is á -
já ókén é elezőe , s mind a udományos, mind pediŐ a mű észe i ep ezen á-
ciók ona kozásában a ko disku zusának közked el spek ákuluma lesz a
eakshow állandó sze epljekén . A he ma odi a alakja eŐysze e szi uál u ópiá
és őe e o ópiá , őiszen ükö kén unkcionál:
„o lá om maŐam, aőol nem aŐyok, a elszín möŐö meŐnyíló i eális é ben, o
aŐyok, aőol nem aŐyok, á nykén , amely önmaŐamkén adja nekem önnön lá á-
nyoma , s leőe é eszi, őoŐy o szemléljem maŐama , aőonné őiányzom: ez a ü-
kö u ópiája. De eŐyben őe e o ópia is, őiszen a ükö alósáŐosan lé ezik és
3 A kí ül ekedés a kí ül alósáŐ, ex e io i ás oucaul -i oŐalmából e edez e em. A kí ül ekedés ál-
lapo a a kí üliséŐ Őondola áőoz közelí őe : eŐy id lenséŐbe és ü esséŐbe é kez lé ezés, aőol a
nyel olyama osan „csö Őedezik”, eŐy semleŐes é ben aló meŐállapodás, amiben semmilyen eg-
zisz encia nem e őe Őyöke e .
4 Foucaul sze in a kí üliséŐ uŐyanúŐy jelen an Sade önismé l mo molásában, amellyel a
ö ényen kí üli áŐya ju a ja szóőoz, min Hölde lin köl észe ében, aki iszon a őiányzó is ene-
ke szólí ja és szólal a ja meŐ.
5 „A őelymeŐőa á ozás zá e e Galileinek köszönőe en nyíl el, őiszen alójában nem a Föld
Nap kö üli mozŐásának el edezése, aŐy inkább új a el edezése ka a a mű e kö ül a ulajdon-
képpeni bo ány , őanem annak a éŐ elen, éŐ elenül nyi o é nek a kijelölése, amelyben eloldó-
do a középko i őely eŐyé elműséŐe, őiszen ebben az új aj a é ben eŐy doloŐ őelye pusz án
mozŐásának eŐyik pon ja leőe e , min őa a nyuŐalmi őelyze nem olna más, min éŐ elenül lelas-
sí o mozŐás” (Foucaul 2000b).
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 59
kasz ációja könnyen el eze őe a pőallosz ól aló eljeskö ű meŐ osz ásiŐ, aló-
jában eŐy újabb, sokadik, s éppen kibona kozóban le pa anoia kó képé illan -
ja el.
A mindke ő és egyik sem eőá belép a szo onŐás panop ikumába, és annak
é dekében, őoŐy az egyik, az é ékesebbik é ényben ma adjon, meŐsze zi a leŐi-
im őelye , jólleőe o ább a is undo al eŐyes csodála ö ezi.
Ezzel szemben az alkímia sokkal inkább a pozi í konno ációk a ek e i a
őanŐsúly , őoŐy a émek anszmu ációja, ille e a ep odukció köz i pá őuzamo
elmaŐya ázza, s el á ja a bölcsek kö ének e ede é . Ennek, min az a Tabula
Sma agdina állí ja, „a yja a Nap, anyja a Hold”,10 aŐyis a kén és a őiŐany, elbbi
pediŐ, aká az embe i szexuali ásban, a maŐa meleŐé el őe í i el a őideŐe . VaŐy-
is a k nem más min é i és n, Nap és Hold, meleŐ és őideŐ, kén és őiŐany. De
nem csupán a Tabula Sma agdina szö eŐé kelle dekódolniuk az alkimis áknak,
őiszen a 13. század ól számos a ab szö eŐ ke ül e í ék e, jó ész la in köz e í és-
sel, amelyekben egy bizonyos ebis ki ejezés mind e imolóŐiailaŐ, mind pediŐ
szeman ikailaŐ dekódolás a á . VéŐül a máiŐ isme e len e minus á í ással ol-
do ák meŐ, s íŐy le belle es bina, agyis ké dolog, amelye a bölcsek kö é el
azonosí o ak, a so on kö e kez alkimis a-nemzedék pediŐ má he ma odi a-
kén é elmez e a ebis ki ejezés .
A késbbiekben Fe a ai Pe us Bonus őozza konk é össze üŐŐésbe az al-
kímiá a he ma odi izmussal. mondja ki, őoŐy az alkímiai he ma odi a a
szembenálló ulajdonsáŐok eŐyesülése, a bölcsek kö e pediŐ eŐyesí i és kieŐészí i
a maŐában le é i és n , ille e a passzí és ak í ulajdonsáŐok őo dozója-
kén képes a ep odukció a, a émek anszmu ációjá a (DeVun 2008: 200).
„A meŐal ad eje nnek őí ják, s é inak az , ami éppen al ad, min őoŐy az ak i-
i ás a é inak ulajdoní ják, mikén a nnek a passzi i ás . Ennek okáé , miko a
k olyékonnyá álik, őisz elein e luidum, amely olyik, nnek ne ez e ik. Az al a-
déko iszon , amely meŐal asz ja, miko szolid, kemény és állandó, é inak őí ják.
[...] Tehá é i és nő egyesül, és egy lesz belőlük” (De Vun 2008: 200. – kiemelés K. K. J.)
Vagyis, o idiusi min á a, ez a he ma odi a- el oŐás nem az ellen é ek kö-
zéppon jában áll, őanem maŐa a es , amely az ellen é ek i áján alapszik, és el is
oldja az . Pe us Bonus sze in a bölcsek kö e maŐa ol a es e lenséŐ és es , is-
eni és embe i, lá őa ó és lá őa a lan, es és lélek, eŐyesülés és szé álás. VaŐyis a
k isz usi éle pálya eŐészé lá a ja benne, s a o ábbiakban más alkimis ák is á e-
szik ez a gondola o , majd a he ma odi a–bölcsek kö e–Jézus K isz us össze-
10 Pa e eius es Sol, ma e eius Luna, po a i illud en us in en e suo, nu ix eius e a es .
Lásd a Tabula Sma agdina neŐyedik szö eŐé : h p://www.he me ics.o g/pd /on able .pd (A le öl-
és dá uma: 2013. június 4.)
60 KIRÁLY KINGA JÚLIA
onódásá al belép e ik a el ámadás és ö ök éle oŐalmá , mind éŐiŐ az eŐyen-
súly és meŐke zdés kölcsönőa ásá a épí e a maŐuk disku zusá , ami eŐyben a
mindke ősség és sem-semlegesség nyuŐalmi állapo akén is el oŐőa ó.
A 14. század ól a la in nyel ű alkímiai i odalom eŐy e inkább el o dul a sko-
lasz ikus őaŐyományok ól, és az a isz o elészi e mésze ilozó iai nyel e
alkamaz a eŐy olyan e ep e e eli, amely é zelmi-nyel i ona kozásban eŐya án
iŐencsak allásosnak űnik.
E l anúskodik leŐalábbis a 14. század a da álőa ó Au o a consu gens, ami
ko ábban Aquinói Szen Tamásnak ulajdoní o ak, ille e a Szen há omság köny e,
amely a 15. századból ma ad enn. Elbbi, mely az a ab és la in alkímiai őaŐyo-
mányoka kö e i, nem annyi a Őyako la i meŐ iŐyeléseken alapul, őanem eŐy
misz ikus é ekezés, melyben őemzseŐnek a bibliai idéze ek és köl i képek. Sapi-
en ia, a aŐy a BölcsesséŐ, ni mi ol ában é ekezik, s őol Szűzanyakén , őol pe-
diŐ K isz uskén oŐőa ó öl, aŐyis az Au o ában az alkímia leŐinkább ni
őanŐ é elben szól őozzánk.
„Kinek sze elmében lankadok, kinek őe ében ol adok, kinek illa ában élek, kinek
ízlelésé el ŐyóŐyulok, kinek ejé iszom, kinek ölelésében i jú á é ek, kinek csókjá-
ból kapom az éle leőele é , ki el eŐyü őál án es embe é az éle , annak apja le-
szek én, pediŐ a iammá lesz.”11
Ám ennél is iŐyelem elkel bb az Au o a consu gens illusz ációs anyaŐa. Az
eŐyik áb án uŐyanis a bölcsek kö é he ma odi a i júkén illusz álja a sze z,
aki eŐy kék sas a a ka mai köz . Az i júnak ké es e an, é i és n úziója,
ké eje, néŐy melle, ké end nemi sze e, ami a é i–ni p incípium eŐyensúlya,
mindke őség és sem-semlegesség, de a meŐke zö nemi sze ek elele ení ik az
a isz o eliánus öbble ma e iá al kapcsola os néze e , s áadásul beőozzák a szi-
ámi ik eknek min mons umoknak a képé is.
A Szen há omság köny e ennél is o ább meŐy. Az anonim sze z nem csupán
a Má ia–K isz us el eŐyülésé és eloldódásá suŐalmazza, őanem kidolŐozza a
K isz us–An ik isz us pá őuzamo is, s aőoŐyan K isz us a sajá anyjá al
„elke e ül e” a ökéle es balanszí ozás állapo ának me a o ájá á álik, úŐy oŐja
őo dozni az An ik isz us sajá anyjának ni elemei is, őiszen az An ik isz us nem
más, min az el ajzo K isz us szín e lép e ése, a mindenko i e zó, maga a pe -
e zi ás (DeVun 2008: 210). Ez a el e és olyan áb ákban öl es e , amelyek im-
má összepá osí ják, el eŐyí ik a Jézus–Má ia he ma odi á az An ik isz us
11 „Cuius amo e lanŐueo, a do e liquesco, odo e i o, sapo e con alesco, cuius lac e
nu imen um suscipio, amlexu iu enesco, osculo spi aculum i ae ecipio, cuius condo mi ione
o um co pus meum exinan u , illi e o e o in pa em e ipse miői in ilium” (B. Newman 2003:
236).
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 61
he ma odi á al, s ki ályi öl özékben illusz álják a ni, alamin maszkulin p in-
cípiumo , akike eŐy kíŐyó oŐ köz e. A kíŐyó nyúl ányainak mindké éŐén eŐy-
eŐy ej alálőa ó, ami úŐyszin én ni és é i eje áb ázol, ezek a ejek pediŐ a ki-
ályi-an ik isz usi őe ma odi a Őeni áliáiba ú ják ejüke , min eŐy jelez e, őoŐy
alóban őib idlénnyel an dolŐunk.
Mindaz eőá , ami az alkímiai disku zusokban számunk a ele áns, nem
más, min a mindke sséŐ és sem-semleŐesséŐ eŐyensúlyállapo a, ami a he ma -
odi á eŐyedülikén leŐi imizálja, s őelyezi ölé az é ényben lé e mésze köz-
pon ú iláŐképnek, eŐyben el oŐad a a, őoŐy a csodás á alakulások leőe séŐesek,
ille e ál aluk ál őa ó meŐ az embe iséŐ.
He ma odi a a Pen ame onban
Basile minden bizonnyal isme őe e ezeke a szö eŐeke , de leŐalábbis a őa-
ásuka , jólleőe a 17. században naŐyjából má lecsenŐ az alkímia di a ja, és á e-
szi őelyé a mine alóŐia. UŐyaníŐy el é elezőe óla, őoŐy a ancia o osi
é ekezések is elju o ak őozzá. EŐy ész , me Pá izs nem csak a anciák szemé-
ben számí o a iláŐ közepének, más ész maŐa ö ök u azó ol , ka ona, ud a i
i ká , s u óbbi minséŐében í a és endez e a ki ályi lá oŐa ások alkalmából
a o ud a i ünnepséŐeke , amelyeknek bizonyos ecőnikai í mányai és opo-
szai a Őyűj eményben is meŐjelennek.12 EŐyszó al ájékozo sáŐa minden ké séŐe
kizá .
A Pen ame on minden szempon ból újí ásnak számí , őiszen má s uk ú ájá-
ban is szé zilálja a mese é ényesnek a o na a í sze keze é . EŐy ell a mesés
éŐe kö e en gyak an újabb kon lik us k eál, amelynek alapjá a d áma a s po-
e icai é elmében e aŐikus é séŐek képezik, ille e a ündé já ék-modellen
belül meŐjelení i a ba okk d ámaisáŐ eŐyik alap oŐalmá , az il mi abilé , ne eze e-
sen az embe esendséŐének és őa almassáŐának kon lik usából szá mazó
csodá .13 Más ell azonban a mesé olyan p e ex usnak ekin i, amelynek alam-
ennyi észé szabadon kezeli, és az epika szabályai el úŐ a a d ámaisáŐo célozza
meŐ. A mí oszokból isme o dula oka és meŐoldásoka leŐŐyak abban alá ende-
li a edundáns e o ikának, amellyel az eŐyes sze eplk állapo á , öŐeszméjé ,
szen edélyé aŐy Őyászá meŐjelení e a küls és bels ansz o mációknak is
12 Maga Basile endez e a Mon e Pa nasso (A Pa nasszus őeŐye) című színjá éko , Má ia Anna spa-
nyol in ánsn és maŐya ki ályn, alamin Fe dinánd őe ceŐ nápolyi lá oŐa ásának isz ele é e,
1630. ok óbe 17-én.
13 A ogalom Ka l Vossle l szá mazik, aki a ba okk színőázi őaŐyományoka ku a a meŐállapí -
ja, őoŐy a enséŐes, a csoda nem az akko iban di a os színpad ecőnikai b a ú okból, őanem az
embe áb ázolásból szá mazik.
62 KIRÁLY KINGA JÚLIA
„lá őa ó” őanŐo ad, s ezzel nem csak szinesz éziá e em , őanem eŐy újsze ű dia-
lóŐus ecőnikának is az el u á a, meŐ e em e az epikán belüli ea ali ás .
A Pen ame on leŐinkább nyel eze ében mond ellen a mű alcímében meŐjele-
n ajánlásnak – i. a kicsik mula a ásának. Rabelais nyomdokaiban já a, s a má
emlí e il mi abile őa ásá a összpon osí a a s ilisz ikai alakza oka is új őanŐnem-
ben szólal a ja meŐ, Őyako a összemos a az emelkede séŐe az al es i unkciók-
kal, aŐy éppen o dí a, az al es i unkciók áb ázolásá al mu a be kozmikus ö -
énéseke . Len és en ilye én áb ázolása nem csak a ka ne áli kul ú a di a os
beemelése, noőa nyil án alóan ennek is on os sze epe an, őanem a Tabula Sma-
agdina en –len á já ójának aposz o álása is, kö e kezésképpen maŐának a me-
sének a őímns jelleŐe.
A Őyűj emény uŐyanis eŐysze e épül a szexuális ambiŐui ás a, alkímiai
anszmu áció a, „szimpla” me amo ózis a, s mindez a sze z naŐyon ükkö-
sen má a ündé i ke e já ékba belecsempészi. Ebben a ke e já ékban a ko ábbi
no ellagyűj emények eális ke e éőez képes – Boccacciónál a pes is ell mene-
külnek, Na a ai Ma Ői Hep ame onjában az eszések mia ke esnek menedéke –
a szün elen á ál ozások, éle -őalál ál akozása eŐészí i ki a csodás elemeke .
A ündé i ke e já ékban a mélakó os Zozá meŐne e e i, aŐyis á i é e-
lemben el ámasz ja eŐy banyóka, miko eŐy suőanc az olajkú nál el ö i ko sójá ,
a énasszony pediŐ úŐy előe Őeli maŐá , őoŐy új a , p üszköl, eke Őzik, mi e a
be eŐ lány őa sányan elne e és meŐŐyóŐyul. VaŐyis maŐa a düő, mely a baő yini
é elemben e isels őalálkén is é elmezőe , kiocsúdja az újjászüle és .
A banya e e elá kozza Zozá , őoŐy a majdani sze elmé , Tadeusz őe ceŐe ,
aki szin én elá koz a és őol an ekszik eŐy őó eőé sí kam ában, csak akko kapja
meŐ, őa elesí ja a ko sójá , ami úŐyszin én a sí a akasz a alál. A lány el is ke-
ekedik a sze elme elku a ásá a, de miko aliŐ eŐy ujjnyi könny őiányzik a be el-
jesülésőez, eŐy bizonyos Lucia ne ű eke e abszolŐa ellopja a ko só , s az u olsó
adaŐ könnye maŐa p éseli az edénybe, aŐyis színül iŐ öl i, a őe ceŐ pediŐ el-
éb ed a őalálból és eleséŐül eszi. Zoza e e szin én elá kozza a abszolŐá , aki
idközben eőe be esik, őoŐy a meséken kí ül semmiben ne leljen nyuŐalma , az
pedig addig-addiŐ enyeŐe i a é jé , őoŐy az el oŐad éŐül íz ko áné , akik szó-
al a ják ö napon á , míŐ a Őye meké meŐszüli. Az ö ödik napon azonban –
közben éŐiŐmondanak neŐy enkilenc mesé és néŐy eklóŐá – Zoza is elmondja
a sajá ö éne é , a őe ceŐ pediŐ ájön a ondo la a, elz nejé ele enen elássa,
a lány pediŐ eleséŐül eszi.
A ke e já ék ele e maŐában őo dozza a oucaul -i kí ülisége , hiszen Lucia
eŐy eke e abszolŐa, aki kép elen eloldódni a nyel ben, számá a mindössze
o má lan zö ej és e ózió, s bá a ék elen áŐy ól elbuzdul a, őoŐy a meséke
őallja, kinyekeŐi uŐyan az aka a á – „Ha nem őí ni embe eke és mondani
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 63
mesé , addiŐ ü ni őasam, míŐ Gio Őe ionó meŐölni!” (Basile 2009: 23) –,14 a
meséke be eze isszau alásokban és elkon e álásokban azonban seőol nem
é esülünk a ól, őoŐy a ko ánék és Tadeusz őe ceŐ szó akozása á is ona kozik.
Basile csak a ke e já ékban u al Lucia mons uozi ásá a, eak-jelleŐé e, amelyé
nem csupán ideŐenséŐe okolőa ó – bá a szö eŐ eŐészén éŐiŐ onul a mássáŐ ól
aló be zenkedés min önde iníció –, őiszen, min en ebb emlí e em, a mesék
köz i á eze kben semmi jelé nem mu a ja annak, őoŐy jelen lenne az előanŐzó
ö éne ekben, s méŐ a sajá á akozása is kí ül aló. A mesékben iszon annál
Őyak abban u al issza maŐá a a né e, a őozzá á sí o kul ú -, ese leŐ őely ö -
éne i adomák a is, amelyek é én eŐy e éle sze űbben ködlik el a Lucia-
he ma odi a alakja.
Hasonlóképpen, a Luciá al aló leszámolás elindí ása, mely mindjá a Be e-
ze ő elején őelye kap, szin én dekódolás a szo ul, Basile uŐyanis olyan a ázsesz-
közöke ad a ős kezébe, amelyek a lapis philosopho um isszabon ásainak is
ekin őe k. A cson őéjas Őyümölcsök i eŐy l-eŐyiŐ az él e luidumo ho -
dozzák maŐukban; ezek legbelül ele e ni jelleŐŐel bí nak és nem csak éle e ad-
nak, őanem exponálják a meséke , az an iős ell néz e pediŐ elindí ják az
al adás olyama á . Ezek a a ázseszközök – moŐyo ó, dió, Őesz enye – mindun-
alan elbukkannak az elado ö éne ekben is, a leleplezés el i naŐy mesében
pediŐ a őá om ci omsa as le ébl, melyekbl eőé uőás lánykák szökkennek
el, isszaállí ódik a p ospe áló end, é ény e ju a a az ö ök éle íŐé e é .
SZUKA LUCIA
Ó, Lucia, ó, Lucia, / Lucia, Lucia, e d áŐa!
Dugd ide a képed, je közelebb, / Tá d szé a lábad, őadd dön selek meŐ, e,
szuka!
Nézd csak a szí em, őoŐy ö ül, őoŐy deŐed, / Kuku ikú!
Emeld csak a lábad szépen a maŐasba! / Lám, őoŐy szökellek, őoŐy pö Őök,
o gok,
S miel meŐöllek / UŐo j méŐ eŐye , őadd iŐyelek áncba, Lucia,
Tuba-ka ubba, allalala.
Ó, Lucia, ó, Lucia! / Lucia, Lucia, e d áŐa!
Fejeden koppanás, jóko a kukuj; / Nézd csak a lelkem, csu an, elol ad,
mekko á uŐ ok, a ü j se naŐyobba ! / Kuku ikú!
UŐo j má !
Lám, őoŐy szökellek, icánkolok, pö Őök, / Ni, őoŐy é ülök,
UŐo j őá e is, Lucia, elem! / Huő, mekko á es él, e abszolŐa ibanc!
14 Magya ul megjelen : Jelenko 53. 2010/10. – o dí ás K. K. J.
64 KIRÁLY KINGA JÚLIA
Ó, Lucia, ó, Lucia! / Lucia, Lucia, e d áŐa,
Lopó ökömnek sö é ó ája! / Nézd, e kis nádszál, őoŐy olyok el.
Lám, őoŐy csö ö ök, őoŐy pö Őök, o gok, / Kuku ikú!
UŐo j má ! / Té ülök, o dulok, oőanok,
Sóőaj ok, / UŐo j, őá , Lucia, nincsen sok őá a:
Feke e, eke e ko koda. (Fo dí ás – K. K. J.)
A en i dalszö eŐe Filippo SŐ u endio de Sca a o ö ökí e e meŐ e seskö-
e ében,15 s kisebb-nagyobb ál oz a ásokkal Benede o C oce is beemeli az ál ala
olasz a o dí o Pen ame on második kö e ének appa á usába, késbb pediŐ a
seicen o olasz i odalmá ól í anulmánykö e ében beőa óbban is oŐlalkozik ele.
A dal címsze eplje eŐy bizonyos Lucia, aki a yúko -kakas idéz mozdula-
ai al nem csupán madá embe kén képzelőe el, de éŐiŐjá a a so en ói í us
különböz e ziói és azoknak állomásai , a szexuális ambiŐui ása is szembeö l.
Szuka Lucia alakja kimondo an a nápolyi ka ne áli őaŐyományok a eze őe
issza, s má Giamba is a del Tu o (2007) is emlí és esz óla őí es 16. századi
Nápoly-monoŐ á iájában.
„Teke Őe i kezé , csipejé , lábá , / s eŐyazon ak us a kezé -lábá összeü i: / mellé-
el őasá a Őö nyed, s má lá od, / a bájos áncos a mennydö Őés él e i: / csipejé
el e olja, őelyede el oŐlalja, / kezé el, lábá al odakap, aőol éppen álldoŐálsz.”
(Del Tu o 2007: 259)
Noőa a í us el o dulásá ól méŐ a 20. század éŐé l is alálunk udósí áso-
ka , ilyen ol például We ne Scő oede Il Regno di Napoli 1978-as ilmje, ahol
eŐy madá embe és kísé e e onul dobpe Őések közepe e eŐy banyának öl özö
embe u án, e ede é ekin e meŐoszlanak a élemények, annyi a komplex és ki-
boŐozőa a lan a ö éne e. Má a Szuka Lucia ánc ne é ille en is apasz alni
ennakadásoka , SŐ u endio és Basile el uŐyanis méŐ ballo di s essaniának, ballo
mal esének, ballo dei u chinak ne ez ék maŐá a ánco .16 Ilyen né el eŐy ka ne áli
„pan omime ” ille ek, amely so án kele i öl özéke isel embe ek székkel, do-
bokkal, ille e eŐyéb ni ins umen umokkal kísé ék eŐy szul ánnénak öl özö
é i á suka , aki meŐkésel ek, az pediŐ el e ül a öldön, őoŐy néőány másod-
pe c múl a el ámadjon. Ez a ka ne áli í us ma a Vecchia di Ca ne ale (A ka ne ál
15 Filippo SŐ u endio de Sca a o alójában álné , s élőe en Basile ba á ja, Giulio Cesa e
Co ese bújik meŐ möŐö e, aki alami el a Pen ame on el í a meŐ őí es Vaiasseide című cseléd-
eposzá nápolyi nyel en. Ez a e s a La io ba a accone (Lan o a penge őnek) című kö e ben jelen meg
Cecca, la ca ubba címen.
16 A mál ai és ö ök ánc elne ezése ele e közel-kele i őa ás mu a , ám ennél is é dekesebb a
s essania ki ejezés, amely An on GiuŐlio B aŐaŐlia sze in eŐy olyan u ópisz ikus o száŐo , ki álysá-
Őo jelöl, aőol a s essa ik, aŐyis a nya alyások, szé ese ek a a an izmus üle ében i us ánco já -
nak (B agaglia 1950: 182).
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 65
banyája) ne e iseli, s nyomaiban méŐ ellelőe ek benne azok az elemek, ame-
lyek a he ma odi a alakjá is sej e ik.
Aőőoz, őoŐy kibon suk a őomályból ezeke az elemeke , Basile Lucia-
ö éne e a leŐmeŐ elelbb. Túl azon eőá , őoŐy a ke e ö éne olyan á ok-
meŐ ál ás so oza a épül, ami a őalál és el ámadás émájá já ja kö ül, Basile ép-
pen a abszolŐa alakjába kódolja bele a mindenko i he ma odi á . Elskén a
né álasz ás szembeö l, őiszen a Lucia né maŐa is őolda jelöl, s Nápolyban a
szüle és édszen jekén isz elik, a Pen ame on ündé i ke e já ékának éŐén
azonban a őalál meŐ es esí jé é álik azál al, őoŐy nyakiŐ ássák a őomokba,
aŐyis á andósan eme ik el. A SŐ u endio- éle dalban sze epl Lucia kakas án-
ca uŐyanis, amely eŐysze e idézi el a sze elmi mámo eksz ázisá és az aŐóniá ,
eŐy olyan mik o i uálé a eze őe issza, melye a Madonna del Ca mine isz e-
le é e a o ak,17 s amelynek so án eŐy eőé kakas ás ak nyakiŐ a öldbe, a é i-
ak pediŐ kö beáll ák, majd bekö ö szemmel, azaz akon (sic!) p óbál ák el alálni
a ejé (De Simone 1979: 161).
A Lucia- ö éne e Szi akuzai Lucia eŐyik őelyi kul usza is ŐazdaŐí ja, aki a
akok pa ónusakén isz el ek, s amiko a 14. század ól kezdden szá ny a kap
egy legenda- ál oza , misze in a őázassáŐ ól aló lemondással eŐyidejűleŐ ki áj a
a szemei és elküld e a leŐényének, ikonoŐ á iai ál ozásoka is meŐ iŐyelőe-
ünk – szemek a ön, álon, kelyőeken, enyé en. U óbbi ese ében elsejlik a
khamsza (ez a abul ö ö jelen ), aŐyis Fa ima-keze, amelynek ö éne e minden
bizonnyal a Nápolyban él közel-kele i abszolŐák köz e í ésé el ál isme é, s
az e ede i ö éne o dí o őelyze ben ke ül bemu a ás a, őisz Fa imá al ellen-
é ben, aki meŐéŐe i kezé , miko a é jé eŐy másik n el lá ja, i épp Lucia az,
aki „elsze e i” Tadeusz , majd késbb „meŐéŐe i” maŐá , azaz kiszá adás a í él e-
ik a űz napon. A el a o kéz, min lá ni oŐjuk, Nápolyban eŐészen más je-
len éseke is őo doz, ám mind ikonoŐ á iai, mind kul ú ö éne i szempon ból
úŐyszin én on os adalék, őoŐy a „ édelmez” kéz má a ka őáŐói őold is enn,
Tani kul uszában is meŐjelen . Min hogy Tani , a ko abeli eljeŐyzések sze in ,
é jé el, Baallal eŐyü csecsem áldoza oka kö e el , számos óko i ö éne í ó
úŐy számol be e l, őoŐy a elemel kéz alójában eŐy b onzol á ölé emelke-
dik, aőol a Őye mekek ele enen éŐ ek el.18
17 Campaniában a Pu Őa ó iumban lé lelkek pa ónusá isz elik benne.
18 Bá a leŐújabb éŐésze i el á ások sze in az ele e előalálozo csecsemk előam asz ásá ól
ol szó az ún. ó e ben, az óko i ö éne í ók naŐyszámú és eŐybeőanŐzó u alásai mia – lásd Je
19,5; Plu őa kosz, Te ullianus, Diodo us Siculus, Pőilón, Klei őa kőosz –, a mai napig akadnak
ö énészek, akik a elszín e ke ül sz élék ellené e is i a ják, őoŐy a űzol á ok alóban pusz a k e-
ma ó iumkén unkcionál ak. „Clei őa cus leí ja az is, őoŐyan éŐe ék el a csecsem az is enséŐ
isz ele é e emel b onzszobo ka jaiban. A szobo mindké keze, amibe a Őye eke őelyez ék, eŐy
űzol á ölé emelkede , s onnan a Őye mek a űzbe csúszo , aőol a lábai össze ándul ak, a cá a
pediŐ odaéŐe a o z Ő imasz” (B own 1991: 23).
66 KIRÁLY KINGA JÚLIA
Basile Luciája őasonlóképpen áldozná el Őye meké , őoŐy a mesék ál al el-
jesí se be áŐyai , amelyek – pa adox módon – épp maŐuka a meséke jelen ik
e őesséŐének u olsó napjaiban.
A mi abszolŐalányunk, amin Basile mondja, eke e és ücsöklábú, s a ké
epi őe onnal nem csak ki ekesz i az ado á sadalomból, őanem ál aluk il-
lan ja el a mons uozi ásá is. E e eŐy ész a eke e szín közelebbi izsŐála a is
u al, uŐyanis épp a 16–17. században, mely „a eke e naŐy ko szaka”, a szín és
nem-szín ői i ája u án a eke e a őalál szimbólumakén é issza, miko a des-
po izmus á nyékában a pompánál csak a őalál ijesz jelenlé e őa almasabb
(Pas o eau 2012: 188). Más ész maga a ücsöklábú jelz sem csupán az eŐysze-
ű mesebeli e ás jelöli, őiszen azál al, őoŐy é imunká éŐez, őo dójá Őö Őe i a
kú a a Be eze őbeli els meŐjelenéseko , a a is kö e kez e őe ünk – min hogy a
ücsökláb a láb eljes őosszá a é end –, őoŐy lenŐe é i uőá isel . Teőá má
küls meŐjelení ésében is a mindeke ősség és sem-semlegesség ulajdonsáŐai iseli ma-
Őán, s őa elidézzük Riolan passzusá a őipe bolizál kli o isszal kapcsola ban, ak-
ko elsejlik a phallikus asszony alakja is.
A Lucia né őez azonban o ábbi jelen és a almak is á sulnak. A nápolyi
ombolában, például, ami beszélő ombolának őí ak, s amely so án a őúzó nem
számoka mondo , őanem oda áŐó idéze eke , Lucia is kiemel őelye kapo :
ese ében eŐy „zokoŐo Lucia, de méŐ őoŐy zokoŐo ” kezde ű szólamo ad ak
el, ami a őalo si a ás eŐyik e énjének számí o . Az ide áŐó ombolaszám
pedig a 65-ös ol , amibl a 6-os a ni p incípiumo szimbolizál a, az 5-ösnek
pedig allikus-szolá is jelen és ulajdoní o ak.
A dalban elbukkanó Szuka né szin én a közel-kele i nk állandó jelzje
ol , de uŐyanakko Heka é is szimbolizál a, aki eke e ku ya kísé e ében bo-
lyonŐo az éjben, s őá omalakú áb ázolásában a CsillaŐok melle eŐysze e jele-
nik meg a Nap és a Hold.
A Nápoly kö nyékén méŐ napjainkban is elbukkanó Szuka Lucia he ma -
odi a alakja, aki ki iŐu áznak, majd meŐölnek, u ána pediŐ el ámad, olyama os
á já ás éle és őalál, n és é i közö . A í usok és őaŐyományok ú esz jébl
eőá elbukkan eŐy in e szexuális iŐu a, aki is en–embe i lényé el a á sadalom
bűnbakjakén szen edi el azoka az á ál ozásoka , amelyek az ö ök kon inui ás
el é elezik. Lucia, leŐyen szó abszolŐá ól, a ka ne áli- aŐy a dalban sze epl
Szuka Luciá ól, a bölcsek kö éőez őasonlí őa ó: ni p incípium, aki a má isme -
e e hideg–ned es ulajdonsáŐai al méŐis csak é i, őiszen es ned ek és könny
őíján más könnyé el sze ez é deme -éle e , s éŐül be eljesí i a éŐze é , miko
kiszá adás a í él e ik. Alakjában, amin az az alkímiai szö eŐekben és áb ázolá-
sában is lá uk, nem csak é i és ni p incípium eŐyesül, őanem a k isz usi jósáŐ
pe e ziója is meŐjelenik, s az álki ály ői elen el ö ek ése, majd szükséŐsze ű
SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 67
bukása szin én éŐiŐjá ja a me amo ózis koaŐulációs e apjai .19 Basile Luciájának
es ében a ned ekkel eŐyü , Fe a ai Pe us Bonus me a o ájá al él e, a eje is
meŐal ad, é i lesz a n, jó a Őonosz, s a őá é ben ki ajzolódik a maszkulini ás
szo onŐása: eléŐ-e az én, őoŐy minden ona kozásban kieléŐí se a iláŐo ?
Lucia ideŐenséŐe nem oldódik el a Pen ame on éŐé e. Halála nem őoz eny-
őülés , a bűn meŐ o lása nem emeli ki a nyel en kí üliséŐébl. Számá a őanŐzás
ma ad minden, el álasz a „a es sö é emlékeze é l, a Őye mekko kese édes
álmá ól” (K is e a 2010: 18).
SZIRÉNEK ÉS/VAGY BANYÁK
Amiko Foucaul a szi ének éneke kapcsán kijelen i, őoŐy a bű öle nem
maŐából az énekbl á ad, őanem abból az íŐé e bl, aminek lé ejö é suŐallja,
eŐy olyan ős szi uál a őallŐa ósáŐba, akinek múl béli ős e ei meŐénekelőe k.
S bá ez az íŐé e őazuŐ, őiszen azok, akik őaŐyják ábeszélni maŐuka , a sajá őa-
lálukba a anak, eŐyben iŐazkén is el oŐőa ó, őiszen a dal a őalálon ke esz ül
száll a maŐasba, s álik őalőa a lanná (Foucaul 2000a 111).
Basile ese ében ké sze epl ell is é demes el ennünk az a ké dés , őoŐy
a mesék íŐé e e ki csábí iŐazán. Min ko ábban má ki ej e em, Lucia aká
azonnal kizá őa ó lenne, őiszen benn o yoŐ uŐyan abbéli ék elen áŐyában,
aŐy inkább Őe jedelmében, őoŐy őallőassa a ö éne eke , de ele e nyel en kí ül
eked, s bá á ke ül az éneken úli dimenziókba, számá a méŐ csak el sem sejlik
eŐy új nyel meŐalko ása, nem ada ik meŐ a meŐszólalás. Ez a Őe jedelem a Őyűj-
emény majd’ mindenik meséjében meŐjelenik a o ábbiakban, s eŐy olyan babo-
ná idéz el, misze in a á andós asszonyok kí ánalmai muszáj kieléŐí eni,
különben a maŐza az ado kí ánalommal kapcsola os oŐya ékkal jön iláŐ a.
A áŐy onzásá ille en azonban Lucia o ább a is on os sze eplje ma ad
a ö éne nek, őiszen Odüsszeuszőoz őasonlóan, s eŐyben le el é en is, a szü-
lés-szüle és elé a ana az ú ja, ami uŐyanolyan őalőa a lansáŐo íŐé , min a „ ű-
lelkű” Őö öŐ számá a a szi ének éneke. A különbséŐ köz ük méŐsem az, őoŐy
múl jának dics e ei jobb, őa nem éneklik meŐ, őanem őoŐy enŐed a áŐy on-
zásának eŐy olyan kon ex usban, amelyben a mesék sze ziséŐe i a o , min -
őoŐy maŐa a sze z anonim ma ad, leŐ eljebb eladójuk isme szik meŐ, s az is
jócskán kí ül áll aj uk, o ábbá nem csupán meŐelzi, őanem meŐ is őaladja a
szö eŐeke , amike elad.
19 Szuka Lucia eŐyik ko abeli elne ezése a be nagualà ol , s a ku a ók őosszú ideiŐ csak sej eni él-
ék, őoŐy „sö é abszolŐá ” jelen . Gian anco Sal a o e Realisz ikus pa ódiák című anulmányában
ki ej i, őoŐy a szó eŐy e nonim önde inícióból szá mazik, ezek a abszolŐák uŐyanis zömében a
Ka em-Bo nu ki álysáŐból szá maz ak, s eljebb alónak ekin e ék maŐuka a öbbi abszolŐánál.
Ez a néze eŐy aj a őüb isz indukál, amelye a maszkulin zsa noksáŐŐal á sí őa unk.
68 KIRÁLY KINGA JÚLIA
A másik sze epl, aki el kapcsola ban el kell ennünk a ké dés , Tadeusz
őe ceŐ, aki aka a a ellené e sod ódik Lucia Őe jedelmé el, s mindeközben iŐyel-
men kí ül őaŐyja a sajá áŐyai . Ha alaki az elejé l éŐiŐ elol assa a Pen ame on ,
s nem csupán csemeŐézni aka a mesékben – őiszen u óbbi p ímán is adja maŐá
–, mindjá a Be eze ő ap ólékossáŐa u án elme ülőe benne a ké dés, őoŐy az
eŐyes ö éne ek bizonyos ejeze ei mié őaŐyja a sze z el a a lanul, őo á űn
a cselekmény i án i szen edély és elbeszéli b a ú , ami a ke e ben meŐcsillan-
o . Ha pediŐ a éŐé e é a kö e nek, uŐyanennek a ké désnek a e zója e dőe
el: őoŐy udniillik az u olsó mesében, amely Zoza allomása is eŐyben, mié
ma ad el a szeszélyes, csaponŐó na a í a, mely olyko jelen ék elennek űn ap-
ósáŐok ele állomásozo , s őelye e mié épí kezik céli ányosan, kizá ólaŐ a
cselekményszál el a ásá ekin e elsdleŐes szempon nak. Ha a maŐa eljessé-
Őében ol assuk a Pen ame on , szin e é őe e len, őoŐyan bí a ki Tadeusz ez az
„u azás ”, mié ál eŐŐyé Lucia óőajá al, s őajózo isme e len pa ok elé, aőol
els ol asa a méŐ a őalőa a lansáŐ ködképe sem de enŐ. Ám őa meŐállunk a
észle eknél, alami méŐis elsejlik el ünk, s ki ajzolódik eŐy olyan u alkodó
alakja, aki nem csupán a „őiányzó ki ály” iskolapéldája, meŐnyi a azoknak a
mona cőáknak a so á , akik aŐy ele e nincsenek jelen (Canepa 1999: 112), agy
lekésik a sajá ö éne ük kezde é – a ke e já ékban a sajá őalál osz ja meŐ a ki-
ályoknak kijá ó an é ól –, őanem a ba okk u alkodó jellem onásai es esí i
meg.
„EŐy szép napon azonban Tadeusz, aki úŐy öpköd e kö be a abszolŐalány , min
dene é a sö é éjszaká , el iŐyel Zozá a, és a ól a pillana ól kezd e, meŐé ez e
benne a e mésze ki ál sáŐai ól aló lemondás , alamin a szépséŐ adujának kijá -
sza lansáŐá , sasszemmel kö e e minden mozdula á .
CsakőoŐy a abszolŐalány, aki má á andós ol Tadeusz ól, mindez ész e-
e e, és akko a pa áliá csapo , őoŐy az méŐ a pokolban is ijesz le olna:
– Ha nem menni el üs én ablakból, addiŐ ü ni őasam, amíŐ Gio Őe inó
meŐölni! – enyeŐe zö .
Tadeusz pedig, min hogy nagyon sze e e olna má u ódoka , eszke ni kez-
de , min a szi yó a szélben, s őoŐy a eleséŐé ne szomo í sa o ább, kény elen-
kelle len meŐ ál Zoza lá ányá ól, aőoŐyan es l a lélek.”20 (Basile 2009:18)
VaŐyis, miel belesüppedőe nénk a Basile-ol asa oknak abba a kényelmes
őaŐyományába, misze in a sze z mindössze azé í ja meŐ a ündé i ke e já é-
ko , őoŐy indokolja a mesék eŐybeŐyűj ésé , mely alóban pusz a ke e kén a ja
eŐyben ez a őe e oŐén na a í a olyamo , má Zoza és Taduesz els alálkozásá-
nál kide ül, őoŐy a őe ceŐ uŐyan ele ébb onzódik a lányhoz, de u alkodói szo-
onŐása, a őa alom mulandósáŐának ki e usálása, mely a é iassáŐ szo onŐása is
20 Magya ul megjelen : Jelenko 53. 2010/10. – o dí ás K. K. J.
AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 77
nem kizá ó módon ö énő közelí és ál al bemu a ni a köny á e edendően izu-
ális iláŐában, eŐy izuali ással nem bí ó lény u almá . Mindazonál al a munka
nem csupán mesemondás a állalkozik. Bo Őes ön allomásain, éle ö éne én,
idéze ein ke esz ül mu a ja el a „ iláŐ alansáŐo min iláŐ e em ő képesséŐe ”
(Kun 2008: 120).
„Kö ben mozdula lan áncá já ja az Ö döŐ.”
(Bo ges 2009b 154)
Nicolaus Cusanus a 15. századi néme eolóŐus az Is en (Theosz) szó e ede-
é a Őö öŐ heo eo „lá ok”, „szemlélek” iŐé e eze i issza (Cusanus 2008: 16).
Ennek ényében a lá ás Is en elsődleŐes a ibú umakén mani esz álódik. Is en
maga a szem, aki lá . Mi el önmaŐa képé e e em e e az embe , önmaŐáőoz ha-
sonla osan, a lá ás egyben az embe elsődleŐes jellemzőjekén is é eleződik. Az
embe i é zékelésben ké séŐkí ül a lá ásé a ősze ep (G ego y – Gomb ich 1982:
11). Az embe a kül iláŐ ól sze ze in o mációk 90%-á izuális ú on é zékeli
(lllyés 2000: 153).1 Desca es a lá ás a leŐnemesebb és leŐinkább komp eőenzí
é zékkén emleŐe i ( ö. Desca es 1998: 60–65). EŐészen az an ik i ás ól kezd e
a kö e kező on ossáŐi so endben különí ik el az ö é zéksze e : lá ás, őallás,
szaŐlás, ízlelés, apin ás.2 MíŐ a – HeŐel ál al „elméle i é zékkén ” de iniál –3 lá-
áson kí ül a öbbi é zék so endje inoman ál ozik az eŐyes eu ópai ilozó u-
soknál, a lá ás mind éŐiŐ meŐ a ja p io i ásá (Jü e 2005: 63).4
Amennyiben el oŐadjuk, őoŐy a lá ás és Is en – és Is enőez aló őasonla os-
sáŐa é én a lá ás és embe – ogalmai össze a ozóak, őoŐy a lá ás ulajdonkép-
pen Is en megne ezésének, de iníciójának alapkö e, akko miképpen é elmezőe-
ő a aksáŐ? Is en ellenpólusa az Ö döŐ. Cusanus e imolóŐiájának – csupán
1 An opolóŐiai ku a ások sze in ez a szám leŐinkább az ún. eu ópai modell ük özi, hiszen az
é zéksze i p io i ás kul ú ánkén és e üle enkén el é ő leőe – pl. ázsiaiak: „ ül-embe ek”,
a ikaiak: „bő -embe ek”, melanézek: „nyel -embe ek”, indiánok: „o -embe ek” s b. ( ö. Classen
1998: 67).
2 EŐyes kul ú ák nem csupán ö é zéksze e különí enek el, pl. az óko i EŐyip omban a
gondola min őa odik é zék é eleződö .
3 Az ö alapé zék: isus, audi us, Őus us, ac us, ol ac us közö annak olyanok, amelyek nem a
köz e len izikai kon ak us é én lá nak el minke in o mációkkal. Ha apin unk, ízlelünk aŐy
szaŐolunk alami , a apin o á ŐŐyal, az ízlel é ellel aŐy az illa anyaŐo őo dozó molekulákkal
ma e iális kapcsola ba lépünk, s ezál al é zékeljük milyenséŐüke . Ellenben, őa alami lá unk, az
nem köz e lenül é in i a szemünke , őa alami őallunk, nem a ülünk „ apin ja le”. Ezé ezek nem
izikális, őanem elméle i é zékek ( ö. HeŐel 1974: 20).
4 Bá ellenpéldakén emlí őe nénk például Gadame Übe das Hö en című í ásá , melyben – min
ahogy maga is ogalmaz – a lá ás iláŐ ö éne i elsődleŐesséŐé el szemben kénysze ül állás oŐlalni,
s a őallás on ossáŐá őanŐsúlyozza, de i nem annyi a pe de ini ionem é zéksze i, őanem sokkal
inkább őe meneu ikai szin en, a meŐé és (nyel i) céloz a emeli ki a őallás jelen őséŐé ( ö.
Gadame 2000: 25).
78 KUNT ANNA
logikai-elméle i – oly a ásaképpen, amennyiben Is en lá ása eszi Is enné, az
Ö döŐnek ezzel ellen é esen lá ásá ól meŐ osz o nak kell lennie.
Az Ö döŐ aksáŐában mani esz álódik. ÍŐy Bo ges eŐy ész aksáŐa é én
öl i el maŐá a a diabolikus eŐisz e . Más ész eljes meŐ akulása elő kilenc
é iŐ (1937–1945) köny á oskén dolŐozik a Buenos Ai esi Vá osi Köny á ban.
Ham as Béla, aki – aká csak Bo Őes – maŐa is dolŐozo köny á oskén , az í ja:
„minden köny á osnak e ős és mély kapcsola a an az al iláŐŐal […] naŐyon mély
okonsáŐ an minden köny embe és az ö döŐ közö […] A köny esséŐ az éle el-
len elkö e e bűn […] Az éle elől a be űkbe ej őző, az be ű el u alni aka ó em-
be a diabolikus ilisz e , és ki eljesedése a köny á os” (Ham as 1987: 16–17).
A sö é , po os köny á Al iláŐkén mu a kozik meŐ, s az Al iláŐ élén az Ö döŐ
min köny á os áll.
Ám aká csak Luci e , aki kezde ben a kanŐyalkén oŐlal őelye Is en olda-
lán a Mennyek o száŐában, Bo ges sem ol mindig ak, s nem mindig ol
köny á os. Lá ó ol , a ény iláŐában él , s okoza osan ál új bi odalmá á a
sö é séŐ. ÍŐy egysze e ho doz maŐában az Is eniből és az Ö döŐiből, ő az u azó,
aki alászállása okán a o ali ás oŐlalja maŐában. EŐy aj a köz es személykén is
meŐőa á ozőa ó, aki a köny á ba, az Al iláŐba belépő ol asni áŐyók leszállásá
seŐí i és kalauzolja ( ö. VéŐő 1999: 49). U a mu a .
MíŐ Is en ne e a lá ni szóból e edez e őe ő, Luci e ne e a la in lux, lucis
( ény) és e o (őozni) össze é elből szá mazik, aŐyis Luci e a „ ény-őozó” ( ö.
Magya Ka olikus Lexikon). Is en maga a lá ás, Luci e pedig az, aki leőe ő é e-
szi a lá ás a ény előoza ala ál al. Az ö döŐ nem lá , őanem lá a . Bo ges, aki
eŐyko lá o , immá lá a . VaksáŐa és köny á osi mi ol a ük ében meŐ alálőa-
ó benne a mi izálőa ó diabolikus komponens. De nem élelme es ö döŐi ilisz-
e el an dolgunk, inkább eŐy soka mondóan ci ipelő, ö döŐi ücsökkel. A ü-
csök meŐjelölés nem önkényes álasz ás e edménye – ké e ede mí osz őaŐyo-
mányá kö e i és szö i eŐyséŐŐé.
Az eŐyik őaŐyomány a Ham as Béla ál al iŐen naŐy a a o köny á os,
í ó, udós Robe Bu on e em i meg A melankólia ana ómiája című köny ében,5
melyben Pla on Phaid oszá alapul é e o málja meg a köny á osok e ede mí o-
szá , ücskökkén jelöl e meŐ őke .
„A köny á osok azoknak a lényeknek az u ódaik, akik éŐen él ek, méŐ mielő a
Múzsák meŐszüle ek. S amiko a Múzsák elkezd ek énekelni, olyan önkí üle be es-
ek, őoŐy csak őallŐa ak, őallŐa ak, és meŐ eledkez ek e és ől, i ás ól, é el ől, i al-
ól. Zeusz e lényeke ücsökké ál oz a a, és eŐyedül nekik enŐed e meŐ, őoŐy a
5 Bo Őes számá a sem isme e len Bu on. Bábeli köny á című elbeszélésé A melankólia
ana ómiájából kölcsönzö idéze el kezdi.
AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 79
ápláléké ne e ej ékezzenek, őanem eŐész éle üke Őyönyö köd e, él ez e, ol as-
ga a, szemlélőd e, csöndesen éljék le” ( ö. Ham as 1987: 13–14).
A Őö öŐök mí osz iláŐában a ücsök e ede é e ona kozóan eŐy másik elbe-
szélés alálunk, Ti őónius leŐendájá , melyben egy, a ö éne ünk szempon jából
iŐen jelen ős mi ikus enomén, a őalőa a lansáŐ jelenik meg. Ti őónius a őajnal is-
ennő, Au ó a őalandó é je ol , aki számá a eleséŐe ö ök éle e ké Jupi e ől.
A őis en ugyan meŐad a az i jú számá a a őalőa a lansáŐo , de min őoŐy az is-
ennő el elej e az ö ök éle mellé ö ök ia alsáŐo ké ni, Ti őónius egy e csak
ö eŐede , eŐy e csak öpö ödö , de kép elen ol meŐőalni – éŐül ücsök le
belőle (Hamil on 1992: 361).
A ké ö éne a ücsök közpon i alakjá ól el ekin e külön szálakon u .
Ham as és Bu on a ücsökőöz köny á os endelnek, a Őö öŐök halha a lansá-
go . A kapcso maga Bo ges e em i meg, aki a halha a lansáŐ mo í umá á emeli
a köny á a, á já őa ó á é e ezál al a köny á os- ücsök-őalőa a lansáŐ őá mas-
sáŐo . A Bábeli köny á című elbeszélésében ez í ja: „a Köny á ab ae e no lé e-
zik” (Bo ges 2005: 14–15) – aŐyis a kezde ek ől oŐ a. Nem sokkal később pe-
diŐ íŐy oly a ja:
„Az Őyaní om, őoŐy az embe i aj kiőalóban an, és a Köny á ennma ad: ki ilá-
Őí a, maŐányosan, éŐ elenül, ökéle es mozdula lansáŐban, é ékes kö e ei el, őa-
szon alanul, on őa a lanul, i kosan” (Bo ges 2005: 21).
ÍŐy a köny á nem csupán ab ae e no, a kezde ek ől og a lé ezik, hanem in
ae e num is, eőá az ö ökké alósáŐiŐ. Halha a lan – aká csak a ücsök maga, aki
mindennek ényében olyas aj a o ali ás oŐlal maŐában, amely má -má is eni
a ibú umokkal e ekszik. Többe sú ol azonban a szen sz é a őa á ainál. EŐy-
sze e Őyú ja komplexi ássá a szen és a p o án a ományoka , a kezde e és a
éŐe , a poklo és a mennye , az ö döŐi , az is eni és az embe i .
„Van eŐy ükö , mely u oljá a lá o enŐem.”
(Bo ges 2009b 82)
Bo ges aksáŐa sajá be allása sze in „nem d ámai ese ”. Nem hi elen bal-
ese kö e kez ében ö én , hanem „lassú, öbb min él é százados bealkonyulás
kö e kez ében, mely 1899 ó a ap ánkén őalad elő e” (Bo ges 2009a 266). Nem
csak a olyama „ap ó lép ei” mia nem é i á a lanul ez a ál ozás, hanem me
családi ö ökséŐe isz o ább. Lá ókén má Őye mekko ában szembesül apja és
naŐyanyja aksáŐá al is (Bo ges 2009a 265).
Be eŐséŐének elő eőalad á al émái sem bújőa nak ki o málódó új iláŐá-
nak új őo izon jai alól. „Éjszaka an. Nincs senki más. A e sben kell, őoŐy si á
80 KUNT ANNA
iláŐom meŐ e em sem” (Bo Őes 2009b 171). Számos no ellájába és e sébe pél-
dául Ha á ok, Tö edék egy apok i e angéliumból, Ima, A ak, Vak embe , Köny eim, The
hing I am, Ti kosí ás, On his blindness, Az ajándékok e se s b. szö i bele a aksáŐ
mo í umá . Hol őumo os le a Őiá al: „miko ájö , őoŐy aksáŐ á á, elo dí-
o – a sz oikus önmé sékle e méŐ nem alál ák el” (Az alko ó), őol ön iŐasz a-
lón: „őaj oŐa om, őoŐy minden doloŐnak csak őiú elszíne an számom a esz-
e” (Vak embe ), őol a meŐ ál ozo lé lényeŐi ál oza lan eljesséŐé e mu a a
á: „őalandó szemének éjszakájában, amelyben mind mélyebb e ju o , sze elem
és eszély is á á” (Az alko ó). MéŐis „leŐszemléle esebben” egy 1977-es Bue-
nos Ai esben a o előadásában A akság (La Cegue a) címmel all óla.6 Ekko
az eŐyik szemé e má eljesen ak, a másikkal méŐ néőány szín meŐ ud külön-
böz e ni.
I úŐy nyila kozik iláŐ alansáŐá ól min adomány ól. EŐye é James Joyce-
szal, aki „bá an kimond a, hogy mindabból, ami ele ö én , az őiszi az a leg-
ke ésbé on os, őoŐy meŐ akul ” (Bo ges 2009a 279). Az allja, hogy a „mű ész
munkájáőoz a aksáŐ nem éŐze es so scsapás: eszköz is leőe ” (Bo ges 2009a
281). Valamely képesséŐ el esz ése seŐí őe i a jobb koncen áció , a könnyebb
alko ás , bizonyos őiány más szempon ból előnykén űnőe el.
„Swi e és Kan o az impo encia mélabús eszköze seŐí e e mű ei sze encsés meg-
alko ásában. Abdé iai Démok i osz ki ép e szemei , őoŐy a külső iláŐ ne e elhesse
el a iŐyelmé , O iŐenész kasz ál a maŐá ” (Bo ges 2009a 280).
Bizonyá a Bo Őes sem álőa o olna aksáŐa nélkül „Bo gesszé”.
Azon úl, őoŐy családi éle ö éne be áŐyazza aksáŐá , ö énelmi és i o-
dalmi kánonba illesz i és mi izálja az . Többek közö olyan ak i odalmi ilág-
klasszisok meŐ es ésé el kö ezi ki ú já , min Homé osz, Tami isz, Mil on (s aj-
a ke esz ül a meŐ akí o Sámson alakja), James Joyce, s u olsó, issza ogo
színkén önmaŐa.
AőoŐy en ebb emlí és e ke ül , szeme iláŐának el esz ésé nem so scsa-
páskén , nem oŐya ékossáŐkén éli meg, hanem min az embe sok éle éle módja
közül az egyike . A szemei e bo uló őomályban e mékenyséŐe „lá ”. Egy olyan
kapukén oŐja öl aksáŐá , melyen belép e éŐi iláŐá uŐyan maŐa möŐö kell
hagynia, de ezzel egy időben eŐy másik, el edezés e á ó új, eljes iláŐ po enci-
álja nyílik meŐ elő e. Előadásában é elesen elso olja, mi minden köszönőe
meŐ akulásának: őle kapja a lá őa ó iláŐ őelyé e lépő anŐolszász, majd skandi-
ná nyel őallőa ó iláŐá , a középko i i odalma , sok-sok so és köl emény
6 Az e ede i spanyol előadás meŐ ekin őe ő i : h p://www.you ube.com/wa ch? =6 1q yPPVFI,
1977. augusz us 3-án őanŐzo el Buenos Ai esben a Tea o Coliseo-ban. Magya ul Az ős kas ély
című áloŐa o Bo Őes esszékö e ben ol asőa ó.
AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 81
gyönyö űséŐé , az az él eze e , őoŐy meŐí őa a A homály dicsé e e című köny é .
To ábbá „a akoka mindenki sze e e el eszi kö ül, az embe ek mindiŐ jóindu-
la al isel e nek a ak i án ” ( ö. Bo ges 2009a 273, 282). Ima című e sében így
ogalmaz: „ ül séŐ olna az ké nem, őoŐy ne edje sö é séŐ a szememe , eze -
nyi embe ől udok, aki lá , méŐsem mondőa ó különösebben boldoŐnak, becsü-
le esnek, aŐy bölcsnek.” Me „bá mi is ö énjen elünk, az úŐy kell el oŐni,
őoŐy alamely cél é dekében ö énik. S őa e e képesek aŐyunk, meŐmenekül-
ünk” (Bo ges 2009a 282). A aksáŐ számá a eŐysze e szolŐál a ja az í ás eszkö-
zé és céljá .
„Bo Őes delí iuma el sem képzelőe ő az ál ala kezel köny á nélkül.”
(Eco 2004: 182)
„Az embe különböző sze számai közö ké séŐkí ül a köny a leŐbámula -
amél óbb [...] A köny az emlékeze és a képzele meŐőosszabbí ása.” (A köny )
Bo Őes köny sze e e e má Őye mekko á ól kezd e isme e es. Miko apjá , aki
pszicőolóŐiá aní o , es énkén „anyaŐŐyűj és e” elkísé e a köny á ba, áőí a al
néz e a köny eke , de élénk Őye ek lé én, semmi nem me kiké ni, így a sza-
badpolcos enciklopédiáka ol asŐa a él eze el, alálom a elü e. „Emlékszem,
milyen Őyönyö űséŐben ol észem, miko eŐy es e elol as am őá om szócikke
a d - ől: a d uidáka , a d úzoka és D yden kap am ju almul” (Bo Őes 2009a
267). Biblio íliája aksáŐának elő eőalad á al sem csökken.
„MéŐ mindiŐ az já szom, őoŐy nem aŐyok ak, o ább a is ásá olok köny eke ,
köny ekkel akom ele a lakásoma . Valaki nem éŐ nekem ajándékoz a a B ockhaus
Enciklopédie 1966-os kiadásá . É ez em a köny jelenlé é a lakásban, min alami
Őyönyö űséŐe . O ol a őuszon alaőány Őó be űs kö e , ami nem udok elol as-
ni, é képekkel és me sze ekkel, amike nem lá ok, és méŐis, a köny o ol . É ez-
em a köny ba á i onzásá . ÚŐy Őondol am, őoŐy a köny az embe i boldoŐsáŐ
eŐyik leőe őséŐe” (Bo ges 2009a 68–69).
Nem csak az emlékeze és képzele bámula a mél ó meŐőosszabbí ó eszközei-
kén és a boldoŐsáŐ kime í őe e len kú jaikén ekin a köny ek e, őanem min
szo osan őozzá a ozó es észek e, melyek bá nem udnak lé ezésé ől, uŐyan-
úŐy őozzá a oznak, min a ca, szemei agy őalán éka ( ö. Köny eim).
VaksáŐa ellené e a köny eknek jelenlé e és jelen ése, on os jelen őséŐe an
Bo Őes éle ében. Milyen ideálisabb munkaőely lé ezhe egy ilyen ípusú embe
számá a, min a köny á – Őondolőa nánk. Bo Őes 1937-ben a Buenos Ai esi
Vá osi Köny á ban kezd dolgozni – de nem sze elemből, hanem kénysze meg-
oldáskén –, me apja okoza osan omló be eŐséŐe mia állandó ke ese u án
kell néznie (Williamson 2004: 230). I éŐze munkájá „kilenc é a ós boldog-
alansáŐ”-kén emleŐe i. Felesleges szolgai elada nak é zi a ka aloŐizálás ,
82 KUNT ANNA
lá sza e ékenyséŐek so á kell éŐeznie, leőe őleŐ úŐy, őoŐy állandóan dolŐozó
embe lá sza á kel se. Ezé úŐy dön , őoŐy munkaidejének első ó ájába sű í i
kö elesséŐei , s a ma adék időben í ni og. Ez ala a kilenc a ósan boldog alan
é ala szüle nek meŐ naŐy ész azok a no ellák, melyek iláŐőí ne e hoznak
számá a (Asa o 2008). MíŐ előadásában (1977) má az ö döŐ nosz alŐiája szól be-
lőle az el esze éŐi iláŐ u án, „mindiŐ is köny á élének képzel em el a pa adi-
csomo ” (Bo Őes 2009a 267), őí es Bábeli köny á (1941) című elbeszélésben az
méŐ sokkal inkább eŐy émálomőoz őasonlóan jelenik meŐ, ő jí ő, elemész ő
Pokolkén .
1955-ben – uŐyanabban az é ben, miko o osa közli ele, hogy a
szü keőályoŐ-komplikációk és a sike elen mű é ek kö e kez ében aksáŐa oly-
annyi a elő eőalad , hogy kép elen lesz öbbé őaŐyományosan í ni és ol asni –
kine ezik A Ően ína leŐjelen ősebb köny á ának az élé e (Pe ey a 1994: 62). Ed-
diŐi köny á osi apasz ala ai ellené e boldoŐan oŐadja a kine ezés . „Éle emben
sok é dem elenül kapo elisme éssel ju almaz ak má , de alamennyi közül az
sze ez e a legnagyobb ö öme , őoŐy meŐ e ek a Nemze i Köny á iŐazŐa ójá-
nak” (Bo Őes 2009a 266). EŐyesek sze in Bo Őes 18 é es iŐazŐa ói lé e sze en-
csé len e edményekkel já mind a Nemze i Köny á , mind az a Ően in köny á-
ak éle ében ál alában (Asa o 2008). Miko nem u azo , agy nem kül öldön a -
o előadásoka , i odájá őleŐ e sí ási és o dí ási célok a őasznál a, alkalmazo -
ai gyak an í nokaikén dolgoz a a ( ö. Woodall 1996: 181–95; Williamson
2004: 385), iŐazŐa ói posz al já ó e ékenyséŐei pediŐ naŐy ész őelye ese, José
Edmundo Clemen e, lá a el (Asa o 2008). Ennek ellené e, eze őséŐe ala a
Nemze i Köny á mind éŐiŐ kiemel iŐyelme él eze a saj óban. Ez eŐy ész
o málódó iláŐőí ne ének, más ész közisme an i asisz a, an i asszis a,
an ipe onis a7 elkö eleze séŐének ol köszönőe ő (Pe ey a 1994: 69–75).
Mindennek ényében, elsőso ban szimbolikus eze őkén öl ö be on os sze e-
pe a köny á élén.
Szimbolikus pozíciójá o ább e ősí i Bo ges, mi ikus „őomály ” on maga
kö é, ámu a a, hogy a ak köny á os alakjának első e meŐőökken ő, de nem
eloldha a lan pa adoxonja öbb min unikális ese az A gen in Nemze i Köny -
á éle ében – inkább eŐy aj a ej élyes adíciókén ajzolódik ki. Köz e lenül
Bo ges elő Paul-F ançois G oussac í ó, ö énész ol a köny á di ek o a
(1885–1929), kinek szeme iláŐa okoza osan omlo , majd eljesen meg akul ,
de posz já őaláláiŐ ellá a. Az ő meŐelőző eze ők so ában pedig alálunk eŐy
őa madik akká le iŐazŐa ó is, az í ó, zsu nalisz a, poli ikus José Má mol
(1858–1871) ( ö. Galé ia de Di ec o es; Bo ges 2009a 268). A szemeknek szán
köny ek in éze ének élén álló őá om ak iŐazŐa ó so sának eŐybe onódásá ól
7 Juan DominŐo Pe ón, a őá omszo os a Ően in elnök, poli ikus, ka ona isz eszméi ellenző.
AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 83
Bo ges sej elmesen íŐy all: „Íme a őá mas szám, ami minden lezá . A ke ő
csupán eŐybeesés, a őá om meŐe ősí és. Há omszo os meŐe ősí és, is eni aŐy
eolóŐiai meŐe ősí és” (Bo ges 2009a 268). A Bo Őes ál al is mi izál , eoloŐizál ,
po os, sö é é ben dolŐozó diabolikus ilisz e ek azonban a udás, a ény kapujá-
ban állnak. Sajá aksáŐuk ellené e ény-őozók.
„Ekko sze e em belé Bo Őesbe.”
(Eco 2004: 183)
„A mesélésőez mindenekelő iláŐo kell alko ni” – allja Eco (1988: 592).
ViláŐo , aŐyis e e , őoŐy előelyezőessük benne a mesé és iláŐo , aŐyis ény ,
őoŐy lá őassuk az . Bo ges , aki iláŐ alansáŐa melle is iláŐoka e em az í ás
ál al, Bo Őes , aki í ja a iláŐi odalma , immá í o iláŐi odalommá eszi Eco.
Az í ó sze eplő é álik. Eco A ózsa ne ében kiemel sze epe szán eŐy bizonyos
bu Őosi Jo Őénak, a ej élyes ak köny á osnak, akinek ne e és ői a ása eŐya án
á ulkodik alódi másá ól. Eco megihle i Bo ges alakja, és sö é -misz icizmussal
ö ezi Jo Őé , az idős sze ze es . az, aki aksáŐa ellené e a leŐjobban kiiŐazodik
a őomályos köny á labi in usában, aki az új köny á os , őildesőeimi Malakiás
bábkén mozŐa ja a őá é ből, s aki a ej élyes ŐyilkossáŐok ulajdonképpeni
meŐbízója.
Jo Őe, aki ko a és oŐya ékossáŐa okán a leŐke ésbé po ens ész e őnek
Őondolnánk, a leŐinkább lá ó és az események szálai á lá ni és mozŐa ni képes
sze eplő é lép elő. VaksáŐa min eŐy őomály on kö é, mely semleŐesí i – egy
ideig – a eá e ülő Őyanú á nyéká .
Bo ges Bábeli köny á című elbeszélésében a Köny á a nem csak min u-
dás szolŐál a ó mechanizmus , őanem min a udás meŐakadályozó, eŐy aj a
ö ök, ő jí ő, emény elen ke esésbe aszí ó ú esz ő á ja elénk. Eco őasonló ke -
őséŐe mu a be a sze ze esek köny á ában. A köny á os a „ udás bi okosa”,
akinek őa almában áll dön eni a ól, mely köny eke adja ki, s ezál al, mely kapu-
ka nyi ja meg a ke esők számá a, s a ól is, mely köny eke ej i, aŐy zá ja el
éŐleŐ a kí áncsiskodók elől. A „köny ek-köny e”, a Bábeli köny á ban önmaŐá-
ban eŐyesí minden lé ező udás , maŐában oŐlal minden más köny e – de lázas
ku a ása közben az embe ek képesek eŐymás , s önmaŐuka is a őalálba aszí ani.
A őalálőozó i kos köny Econál a Jo Őe ál al ej eŐe e Komédia, mely a legenda
sze in A isz o elész Poe ikájának második, őiányzó kö e e. Jo Őe szélsőséŐes ke-
esz ény néze eke all, a Komédiá is en elen köny nek a ja, me aki ne e és
komédiázik, az nem eszi komolyan a iláŐo , s aki nem eszi komolyan a ilá-
go , az nem eszi komolyan Is en sem – s aki nem eszi komolyan Is en , az
nem eőe i komolyan az Ö döŐö sem.
84 KUNT ANNA
A köny azonban „ille ék elen” kezekbe ke ül. Véle lenül á alál az eŐyik
sze ze es, kéz ől-kéz e já , de mindenkinek meŐ kell őalnia, aki kapcsola ba ke ül
ele. Jo Őe szö nyű p ak ikája, őoŐy Őyo san ölő mé eŐŐel onja be a lapok szélé ,
mely össze apasz ja az oldalaka , az ol asónak pedig meŐ kell nyalnia az ujjá ,
hogy lapozni udjon. A udás őalál őoz. A „Őyilkos köny ”, mely e ede ileg a ne-
e és ol ői a a e jesz eni, éŐül ö embe őalálá okozza. Jo ge pedig, amin
ény de ül alódi kilé é e és e ei e, elŐyúj ja a köny á a , mely a lánŐok ma a-
léka lesz. Az ö döŐi köny á os el edi a Köny á alódi a cá – immá ki elé is
lá őa ó Pokollá eszi az addiŐ lá őa a lanul éŐő in e nó .
Mié őasonlí Jo Őe alakja Bo Őes e? Eco az álaszolja: „kelle nekem egy
köny á ő ző ak embe (jó elbeszélői ö le nek a o am), és köny á plusz
ak embe semmiképp sem e edményezőe más , min Bo Őes ” (Eco 1988: 595).
A bu gosi jelző ille ően pediŐ íŐy all:
„nem emlékszem, ajon azé néz em-e u ána, mi is ö én Bu Őosban, me ez a
ne e álasz o am, aŐy azé álasz o am ez a ne e , me má ko ábban ud am,
őoŐy az idő áj Bu Őosban állí o ák elő a pe gamino de pano- , agyis pe gamen he-
lye a papi os ” (Eco 2004: 186).
MaŐának a köny á osnak a ne e is u al az anyaŐ szá mazási őelyé e, amely-
lyel dolŐozik. Közös e ede e an a papí okkal, melyeke ő iz, íŐy bizonyos szem-
pon ból az ő ző és az ő zö eŐylényeŐűek. A a pedig, hogy mié ilyen Őonosz
alakká o mál a Bo Őes , íŐy elel: „Mi udom én? Amiko Jo Őé oda e em a
köny á ba, méŐ nem ud am, őoŐy ő a gyilkos” (Eco 1988: 595). To ábbá „aki
minden éle célza os meŐ elelések elde í ésé el p óbálkozik, ál alában csak az
idejé esz eŐe i” (Eco 2004: 186–87).
Célza os meŐ elelésekkel íŐy nem p óbálkozunk o ább. EŐy leőe séŐes
eleo-mi ikus ol asa o kínálunk, mely eŐy leőe séŐes pe spek í ából iláŐí ja meg
Bo Őes alakjá az a gen in í ó ön allomásain úl Ham as, Bu on, Pla on,
Cusanus és Eco gondola ainak seŐí séŐé el. A meŐ iláŐí ás e mésze esen á ul-
kodik a anulmány í ójának lá ószöŐé ől is, aki a ény jelen őséŐének uda ában, a
őomály e mékeny mi ol á is szem elő a a őí ja éle e az „ö döŐi ücsök”
alakjá , ö ömmel hajol a meg Eco – má a be eze őben idéze , de nyoma ékosí-
ás a é demesnek a o – meŐállapí ása elő , misze in „az embe mesélő álla ”.
Eco „gondola zenének” ne ezi Bo Őes ci ipelésé , s az í ja „az ő [Bo ges] köz-
e lenül énekelőe ő, ülbemászó, példamu a ó dallamai őalla án úŐy é zi maŐá ,
min aki egy is eni zongo a- i uóz já éka u án a ilinkójába új” (Eco 2004: 201).
A sípoló ilinkó és a i uóz zongo a-já ék dallamai u án a számí óŐép billen yű-
ze ének leü ései csupán i mus adőa nak. De a i mus ámu a a a a közös e e-
de e, melyből a anulmány és annak á Őya áplálkozik, maŐában oglalja az
AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 85
„Al iláŐ közös élményé ”, aőol a köny espolcok so ai közö ücskök mu a ják
az u a .
Felőasznál i odalom
ASATO
2008 Jo ge Luis Bo ges: The Blind Lib a ian wi h Ex ao dina y Vision.
h p://www2.hawaii.edu/~asa on/610Sample3D.pd (A le öl és dá uma: 2013. július 25.)
BORGES, Jo ge Luis
2005 Bábeli köny á . Váloga o p ózamű ek. Budapes : Eu ópa
2009a Váloga o Mű ei IV. Az ős kas ély. Esszék. Budapes : Eu ópa
2009b Váloga o Mű ei V. A homály dicsé e e. Köl emények. Budapes : Eu ópa
CLASSEN, Cons ance
1998 The Colo o Angels: Cosmology, Gende and he Aes he ic Imagina ion. London: Rou ledge
CUSANUS, Nicolaus
2008 De Deo abscondi o: A ej e Is en ől. Budapes : Kai osz Kiadó
DESCARTES, René
1998 Op ics. In Nicholas Mi zoe (ed.): The Visual Cul u e Reade . London: Rou ledge
ECO, Umbe o
1988 SzéljeŐyze ek a Rózsa ne éőez. In Umbe o Eco: A ózsa ne e. Budapes : Eu ópa
2004 Bo ges, én és a őa ásiszony. In Umbe o Eco: La Mancha és Bábel Közö : I odalom ól.
Budapes : Eu ópa
GADAMER, Hans Geo g
2000 A őallás ól. Vulgo 2000/3 25–30.
GALÉRIA DE DIRECTORES
Le öl őe ő a „Biblio eca Nacional A Ően ina” ői a alos őonlapján.
h p://www.bn.go .a /gale ia-de-di ec o es (A le öl és dá uma: 2013. július 16.)
GREGORY, Richa d Lang on – GOMBRICH, E ns Hans Jose
1982 Illúzió a e mésze ben és mű észe ben. Budapes : Gondola
HAMILTON, Edi h
1992 Gö ög és ómai mi ológia. Budapes : Holnap Kiadó
HAMVAS Béla
1987 A melankólia ana ómiája. In Ham as Béla: Szellem és egzisz encia. Ba anya Megyei
Köny á : Pannónia Köny ek
HEGEL, Geo g Wilhelm F ied ich
1974 Esz é ika. Budapes : Gondola
ILLYÉS Sándo (sze k.)
2000 Gyógypedagógiai alapisme e ek. Budapes : ELTE – BGGYFK
JÜTTE, Robe
2005 A His o y o he Senses: om An igui y o Cybe space. Camb idge: Poli y
KUNT Zsuzsanna
2008 A iláŐ alansáŐ, min iláŐ e em ő leőe őséŐ. Tudománype spek í a. Budapes : ELTE
– PPK
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
h p://lexikon.ka olikus.hu/ (A le öl és dá uma: 2013. július 6.)
86 KUNT ANNA
PEREYRA, Rod iquez Rica do
1994 „La Biblio eca Nacional A Ően ina,” PosŐ ado őesis, posg ado de capaci acion en
His o ia Polí ica y Social, Ins i u o To cua o Di Tella [A Ően ina]. E-LIS.
h p://ep in s. clis.o g/a chi e/00010817/ (A le öl és dá uma: 2008. szep embe
27.)
PLATÓN
1994 Phaid osz. In S eiŐe Ko nél (sze k.): A lakoma, Phaid osz. Budapes : Ikon Kiadó
SHENKER, Is ael
1971 Bo ges, a Blind W i e Wi h Insigh . The New Yo k Times On he Web. 1971 Ap il, 6.
h p://www.ny imes.com/books/97/08/31/ e iews/bo ges-insigh .h ml (A le öl-
és dá uma: 2013. július 25.)
VÉGH Józse
1999 Bo Őes, a köny á ban élő embe . Köny , köny á , köny á os 9. é . 1999/11.
WILLIAMSON, Edwin
2004 Bo ges: A Li e. New Yo k: Viking
WOODALL, James
1996 Bo ges: A Li e. New Yo k: Basic Books
Anna Kun
THE DIABOLIC CRICKET
BLINDLY AMONG THE BOOKS
The ollowing s udy is blinded he mos by he igu e o he sigh less lib a ian o Jo ge
Luis Bo Őes’s b ancőinŐ, mul iply- e lec ed, ci cula and e e nal po ai s. I aims o
o h- e lec he pic u e d awn by Bo ges himsel o his blindness, his close ela ion
owa ds books, u őe mo e őe way Umbe o Eco ele a es Bo Őes’s imaŐe o a my őical
le el by he ools o li e a u e. Pending he image-c ea ion o ’ őe lib a ian Bo Őes’ – who
illed his wo ks wi h symbols, ales and my hs – we do no conside as an illegi ima e
de ice he usage o ale- elling in o de o p esen he eign o a isionless c ea u e in he
inőe en ly isual wo ld o őe lib a y. So comes ali e őe ’diabolic c icke ’. TőouŐő, őis
pape does no only assume elling a ale. Th ough he con essions, he biog aphy and
he ci a ions o Bo ges, i in oduces blindness as a wo ld-c ea ing abili y.
Keywo ds: Bo ges, blindness, lib a y, de il, c icke
A ZSIDÓ KÓPÉ… 93
azé a szeŐény közséŐŐyaláza ba ne őozná eleséŐé , ki-ki mind az e eié, őoŐy jól
lá ná, a mi nem lá ala” (Pázmány 1897: 149–150).
UŐyanakko Pázmány Pé e aní ánya, Ve esma i Miőály bá ai apá 1639-
ben í o In ő és aní ó le elében méŐ színesebben ol asőa ó a mo í um:
„Valamely U , eŐy jó alko mányu Szen eŐyőáza aka án eŐyko szépen meŐ-í a ni;
jó Kép-i ó ell miko udakoz a na, eŐy Cőalóka maŐá abban mes e nek
mond án, jó ize és iŐé ésé e kö elezi maŐá ; de úŐy, őoŐ' e őozzá-já ással senki
ne bán sa, míŐ nem mind el- éŐez én í ásá eŐysze 's mind szépen a' Szen eŐyőáza
kézőez í a adŐya. Mi lészen s Bé- ekeszked én, az eŐész üd őí olkodással öl i e'
semmi e-kell. El- el én az üd pediŐ, az U , F embe ekkel, és Ud a a népé el el
(meŐyén), őoŐ' szép í o Szen eŐyőázá meŐ-lássa. A' Cőalóka el-nyi án, az U a
ékessen köszön i; és eszsz skéje kezében lé én, kezdi mu oŐa ni a' külömb-
külömb- éle szép módŐ'á al meŐ-í őis ó iáka , őoŐy má . ímőol job- ell imi
imez, amo amaz őis ó ia mely d áŐalá ossan aŐyon í a! I ez, ám-hol amaz a-
Őyon. Nézélnek imezek; o Őa yák szemöke : semmi nem lá nak. Az Ud a i szol-
Őák i zö Őöldnek; és eŐŐyik-is monŐya: Hi em e, semmi a' élé én i nem lá ok.
Másik-is: Is en úŐy seŐéllyen, o semmi í ás nincően. Ki isméŐ: Ma kal ez, ez e' 's
e' ia. Más: NaŐy doloŐ őa nem Cőalóka; Lelkem e mondom őoŐy Cőalóka. Azoka
őalla lanná é én, mind já on el-já dolŐában, és mond: Bal- ell pediŐ, ím
lá yá ok, őoŐy ama' kép ele enséŐének, cőak az eŐy szóllás őéja: iminné ezszép
p opo zió- al; amonné amaz illend es ékkel aŐyon. A' Nemes embe ek-is,
o áb nem szen edőe én, ŐazsáŐá , monŐyák, őoŐy ne já czanék élek: me , noőa
nékik jó szemök olna, de semmi a' élé nem lá nának a' mi mu oŐa na. Reájok
issza- o dúl án a' Cőalóka, mond bá an: Az nem ci áda, őa nem mindenek
lá őa yák ez í o képeke : me : me ez oly szen munka, őoŐy az a yú nem-is
lá őa ya. MéŐ a' mu oŐa ásőoz kezd én, mond: A' bólíoza on-is, pedig imi ' imez,
amo amaz aŐyon. Az Ud a iak azé és F embe ek, meŐ- ál oz án ezek e; má
eggyik-is monŐya, őoŐ' kezdi sajdí ani; másik-is, őoŐy de ekassan lá ya:
némellek a' Cőalókánál öbbe is mondanak; őoŐy a yaknak ne í él essenek. Vég-
e^ az U -is annyi sok jóközzül őoŐ' cőak eŐyedül ne léŐyen a yú, dicőé én a'
Kép-í ó mes e , és jól meŐ- ize én néki, béké el bocőá ya” (Ve esma i 1992:
126–128).12
Az „ollya mu oŐa nak, mellye sem maŐok, sem senki más nem lá őa .” Gyö Őy
Lajos sze in mindez Ve esma i Pázmány ól kölcsönöz e; Ve esma i le is í ja,
őoŐy köz e lenül köny bl másol a le a maŐa példájá (Gyö Őy 1932: 9).
Mindké ö éne azonban sokkal komplexebb, min He scőele kópésáŐa,
aki nem alapozo a e je bűn uda á a, nem ámí o a azzal, őoŐy őa e kölcsei
endben lennének, lá nia kellene alami a képen, őanem csupán a semmi ma-
Őya áz a ki, azaz elad a a e nek a semmi , á e e. Eőőez közelí a kö e kez
12 Eőőez lásd méŐ Janko ics – Ge éby – Nye ges 1992.
94 VINCZE KATA ZSÓFIA
ké késbbi példa, amely l el é elezőe jük, őoŐy a olklo izáció eŐysze űsí , a-
cionalizáló endenciáiőoz kö őe , amiko a an asz ikum, a csoda, a mi ikus
mozzana kikopik a ö éne bl, őelye e pediŐ éppen a csoda á ó őiszékenyek
ne e séŐessé é ele, az i ónia, őumo , Őúny ke ül el é be. Noőa Gyö Őy Lajos
nem emlí i Osz opoli He scőele ö éne ei , mu a be eŐy isme e len o ás ,
amelyben a szem ény esz es mény mo í uma közelebb isz az ál alunk isme
He scőele kópésáŐaiőoz. Ez eŐy 1808-ban Pes en meŐjelen kö e , amely az ún.
Susz e Liplinek céŐé es u csasáŐai beszéli el 25 ejeze ben. Az 5. lapon an az
a ö éne , amely összekö i a ői i ázók komplex képí ó ö éne ei He scőele pi-
aci á e ésé el: A Képí ó á lesz Lipli ejeze ö éne e sze in Lipli beállí eŐy u a-
sáŐőoz, aki l ud a, őoŐy naŐy ked elje a es ményeknek. Pik o kén lép el, s
meŐbíza ás nye , őoŐy a kas ély eŐyik alá a esse meŐ a zsidók á kelésé a Vö-
ös- enŐe en. Hosszú őe ekiŐ kénye-ked é e él, Őond alanul öl i idejé és semmi
sem dolŐozik. Amiko so ke ül a leleplezés e,
„az eŐész alon eŐyéb lá őa ó nem ol , őanem supán sak a' e es Tenge . – Mi a'
mennyk ez? – ké dé az Ú . – Ez a' e es Tenge , – eleli Lipli. – Há őol áŐynak
az Iz aeli ák? – Ezek má ke esz ülmen ek, azoka öbbé lá ni nem leőe . – Há Fá-
aó Ki ály őadi-se eŐé el őol aŐyon? – Ezek mindnyájan má a' TenŐe be me ül-
ek” (Susz e Lipli 7. szakasz 33–34. 1. idézi Gyö Őy 1932: 33).
Ezek a ö éne ek má eŐy e eŐysze űsí e ebbek, eŐy e közelebb isznek a
é á á, iccé ö idül ma isme He scőele- ö éne őez. UŐyaníŐy Jókai őumo -
lapjában, az Üs ökösben, amely kezde ben ámoŐa a a zsidó emancipáció , ám az
1890-es é ek e ki ejeze en zsidóellenessé ál , az eŐyik anekdo a éppen a zsidó
asszimiláció Őúnyolja a kö e kez ö éne el, amely má szin e eljesen meg-
egyezik a ko ábban á Őyal He scőele e zió al. A őumo lapok közked el eljá-
ásai sze in a beszédes ne ű „csák o nyai és simon o nyai Seőnaszbe Őe Dá id
új öldesú ” kas élyá a zsidók emlékeze es enŐe i á kelésének áb ázolásá al sze-
e né díszí eni, iszon amiko a a munkának el kelle olna készülnie, a
„mennyeze en semmi alak nem ol , őanem az eŐész be ol ken e őullámos ö ös
sá okkal. – Ez ké em a zsidók á kelése a Vö ös- enge en – maŐya ázza a es . –
Hm! Kőm! ... A Vö ös- enŐe : az lá om, de őá őol annak a zsidók! – ké dé az új
öldesú . – Azok má á kel ek, ké em!”13
E l kezd e ez a ö éne a bűnös aksáŐ a aló apelláció nélkül, eŐysze ű
é akén számos pony ában, őumo lapban, icclappban meŐjelenik ka ika ú a-
kén , példakén , icckén , sokszo eŐy-ké pá beszéd e sű í e a ö éne e .
Pako s Józse újsáŐí ó anekdo ájában, például amiko a londoni „Times”
13 Lásd Üs ökös 1890: 76.
A ZSIDÓ KÓPÉ… 95
udósí ója a maŐya pa lamen be lá oŐa o , eŐy újsáŐí ó maŐya ázŐa a neki, őoŐy
őol melyik pá oŐlal őelye . Mi el éppen a Kossu ő-pá ban sú lódások ol ak,
ü esen á onŐ ak a pá padso ai. Az anŐol újsáŐí ó a őelyze e a kö e kez ö é-
ne őez őasonlí o a:
„Eszembe ju e l az a pik o , akinél eŐy muőa á a zsidóknak a Vö ös- enge en
aló á kelésé kí án a meŐ es eni. A es mény el is készül s a műba á elke es e
mű e mében a kép alko ójá . A es szecesszionis a ol s a meŐ endel émül en
lá a, őoŐy az eŐész képen nincs más, min eŐy ö ös ol . – Há ez mi? – ké dez e a
pik o ól. – Ez a Vö ös- enge . – És a zsidók! – Azok – elel e a es – má á kel-
ek a Vö ös- enge en” (Pako s 1905: 34–35).
A kései He scőele ö éne ekbl a an asz ikum nemcsak őiányzik, őanem a
őaszid csoda abbik ö éne einek majdőoŐynem pa ódiájakén maŐa a csoda é el,
csoda-lá ás, lá a ás ke ül a icc célpon jába. He schele a haszidok mindenhol
csodáka á ó nyil án aló semmi lá ásá és emény á ásá Őúnyolja ki és ámolja
meŐ. Az eŐyik ilyen ö éne a an asz ikum maŐ á csa a ja ki: e sze in eŐy a-
ní ány azzal dicsekede , őoŐy a csoda abbija, őa eláll eŐy kispad a, ellá a iláŐ
éŐéiŐ. E e a konku ens jesi a bóhe e meŐké dezi, őa csoda abbi és odáiŐ ellá ,
mié kell elállnia a kispad a. A álasz sze in „a mi abbink az sze e i, őa a cso-
dái ealisz ikusnak űnnek” (Egge z 1996: 6).
He scőele a leŐ öbb óla szóló ö éne ben endkí ül szeŐény, sok Őye eke
an, és u anŐjai leŐinkább a a összpon osulnak, őoŐy őoŐyan sze ezzen néőány
ubel a szomba i acso áőoz. Ezen a szálon He scőele a zsidó olkló ban a kó-
pék, u anŐos bolondok, sze encsés eŐyüŐyűk és a koldusszeŐény csalók é ás
alakjainak so ába a ozik. A jiddis olkló ban a smok (senkiőázi) aŐy nebich alakja
(balek) olyan okonka ak e , amelynek ö éne eiben az eŐyüŐyű ős csalás nélkül
nye uŐyan, de alamilyen os oba éle len oly án. Ezekben a ö éne ekben az az
é dekes, őoŐy az os oba ős passzí an, éle lenül Őyz, őiszen nem is ö ekszik a
sike e, „nem szalad a kó ed (dicsséŐ) u án”,14 de eközben nemcsak nem kö e el
e ikai é séŐe , de u ólaŐ eŐy aj a mo ális Őyzelme is a a .
He schele másik kele -eu ópai jiddis okonalakza a a zsidó s e l koldussze-
Őény ándo kópéja, a slemil és slimazl. A slemil az ö ök üŐye len, üŐye oŐyo , sze-
encsé lenked, a slimazl pediŐ szó sze in sze encsé len ( ossz mázli al, ossz
sze encsé el endelkez) alak, aki abszu d szi uációkban méŐis maŐa ke ülőe az
á e sze epkö ébe, például Cőelm á osának os obái közö .15 Ilyen slemil
14 A zsidó mondás sze in , aki szalad a kó ed u án, az ell elszalad a kó ed, aki szalad a kó ed
ell, az u án pediŐ szalad a kó ed.
15 Cőelm a jiddis olkló ban az os obák mi ikus á osa. Állí ólaŐ Cőelm csak a leŐendában lé ezik,
mások sze in a Lublin ól kele e, szin e a mai o osz őa á on ek Cőelm (Cőełm, Хо) ne ű á-
ossal azonos.
96 VINCZE KATA ZSÓFIA
ö éne iŐu a Mo ke Habad, aki aká milyen őelyze ben is an, soőasem ud biz-
os meŐélőe és e em eni a családjának, a so s mindiŐ kiszú ele. Mo ke Habad
ö éne ei közö meŐ aláljuk a kele -eu ópai ciŐány iccek anekdo a a iációi ,
amelyben például Mo ke Habad a a edzi a lo á , őoŐy minél ke esebbe eŐyen,
majd eŐysze csak a ló meŐőal, mi e Mo ke Habad é e lenül kese eŐ: „éppen ak-
ko őal meŐ ez a ló, mi e meŐ aní o am, őoŐy ne eŐyen” (Pinske 1991: 34). A
slimazl- ö éne ek pediŐ Őyak an á ke ül ek olyan, má új a olklo izálódo no el-
lákba, eŐényekbe, ilmekbe, musicalekbe is, min a Tóbiás a ejesembe agy a Hege-
dűs a ház e őn külön éle mű aji a iációi.
He schele ha madik okona a jiddis sno e (koldus). Ez a iŐu á szin én a
Őe ók és a s e l-ek iláŐa e mel e ki. Noőa uŐyanolyan koldusszeŐény, min a
slemil és a slimazl, a sno e különleŐesséŐe a hücpe. A hücpe (hucpa) a jiddisben szem-
elenséŐe , bá o , me ész leleményesséŐe jelen , íŐy a sno e - ö éne ekben éppen
a koldus szem elenséŐe a őumo o ása, míŐ az elbbiekben az üŐye len sze en-
csé lenséŐe. A sno e sokszo ol aképpen a jó e jé e i á , a slimazl iszon
nem ud mi kezdeni a seŐí séŐŐel (Pinske 1991: 38).
Minden ese ben a i ában aló Őyzelem és a i a u anŐos ne e e meg-
nye ésének módja ju a ja a Őyzelem e a ős . A kese űséŐen aló ne e e és a
almudi pilpul loŐikai őumo a melle a sokkal spi i uálisabb, é zelmibb öl e ű
úŐyne eze jiddiskei (kele -eu ópai zsidó szen imen alizmus, zsidó éle é zés)
egyik eleme. A s e l kóbo ló kópéja – Pinske sze in – a slemiel és slimazl az üldö-
zö , poŐ omok ól súj o zsidó so s me a o ájá á is ál eŐyben. A có esz (neőéz
so s) ál al súj o zsidók őumo a a könnyekkel ne e és, a ne e és önmaŐukon. A
sno e pediŐ a éŐskiŐ öni onikus, önŐúnyos, őiszen sem a allási, sem a ci il
éle szabályai nem kö ik. Max No daunak ulajdoní ják a Lu mensch (le eŐ em-
be ) ki ejezés , aki eŐy ész olyan szeŐény sno e -jelleŐű ka ak e , őoŐy csupán le-
eŐbl él és minden nap alamilyen u anŐos csodá al e em acso á a csa-
ládjának, más ész Őyöké elen zsidó (Wi h 1964: 102). A második jelen és a
humo hücpéjé e, me ész szabadsáŐá a ona kozik: a Lu mensch Őyöké elen zsidó-
jának semmi sem szen , minden abu el leőe ö ni, minden szabály , kon enci-
ó meŐ leőe szeŐni, de leŐ képpen minden addiŐ el oŐado iŐazsáŐo meŐ lehe
ké djelezni. Nyil án a Őyöké elen, bolyŐó, ö ök ideŐen Lu mensch elméle ébl
eŐy so an iszemi a sz e eo ípia és ád is kö e keze , amelyek a 19. században
éppen nemze i Őyöke eke e em kele -eu ópai államokban endkí ül e elje-
sen és neŐa í an isszhangzo ak.
Osz opoli He scőele alakja képlékeny He mészkén köz e í a usz ikus á-
sá i, szóbeli olkló és a almudi ö éne ek, a ke esz ény exemplumok és a őaszid
ö éne ek közö . A zsidó He scőele, noőa né sze in nem iŐen ke ül be a ma-
gya nyel ű olkló é ke inŐésébe, a oŐalmi EulenspieŐel „kóse ol ” a iációja
lesz, bei ódik a őaszidizmus és az o odoxia i ájába, beépül a őalakőikus
A ZSIDÓ KÓPÉ… 97
Őondolkodás, a zsidónak ne eze őumo és almudis a loŐika pa ódiájának a őa-
Őyományába. UŐyanakko uŐyanazon na a olóŐiai ö éne i olyama okon meŐy
á , min az eu ópai mese, monda, leŐenda, anekdo a: eŐy e ealisz ikusabbá, sze-
man ikailaŐ eŐysze űbbé álik.
Noőa a ennma ad szö eŐko puszokból úŐy űnik, őoŐy He scőele szö eg-
szö e ényei az EulenspieŐel mo í umai a elepednek, a komplex mo alizáló ö -
éne ek álnak a kele -eu ópai s e l szeŐényséŐé leŐyz leleményesséŐ, az
amhó ecek ( uda lanok) észjá ásán íŐadó é ákká, méŐsem leőe ünk ilyen maŐa-
biz osak, hiszen – a el é eleze őez képes – minimális eldolŐozo szö eŐanyaŐ
áll a endelkezésünk e. A li án, lenŐyel, o osz, uk án, belo usz, o osz (jiddis és
anŐol nyel en) í zsidó i odalomban He scőele alakja meŐőa á ozó ma ad a mai
ame ikai szi uációs komédiáiŐ.
Fe uccio Fölkel sze in a He scőele-őumo őa á ozza meŐ a legnagyobb
jiddis í ók iláŐá . A mode n jiddis i odalom meŐalapí ója, Mendele Mojkőe
S o im, azaz Sholem Yanke Ab amo ich Sólem Aléőemmel eŐyu a sza i ikus-
őumo os i ányza elindí ója le , „amelye – Fe uccio Fölkel sze in – késbb
szin e az eŐész os judiscő kul ú a kö e ni oŐ” (Fölkel 1988: 12). Isaac Bashe is
SinŐe és Sőmuel Jose AŐnon szö eŐeiben, noőa má az Ó iláŐban aŐy Új i-
láŐban (Palesz inában és Ame ikában) alko nak, szin én mind éŐiŐ o an a bá-
jos, de nyomo úsáŐos s e l iláŐa, aőol kópé sno e ek és eŐyüŐyű slimazlok szépí ik
nai an, bölcsen, komikusan, bájosan, sza kasz ikusan és öni onikusan a zsidó
có esz , az üldöz e és , a szeŐényséŐe , de az ebbl leleménnyel ko ácsol sze en-
csés ki ejle eke is. Ennek a cuko mázas őumo és báj- olkló nak, nosz alŐikus és
ikcionális s e l-i odalomnak pediŐ olyan mé őe e len olklo izációja ö én leŐ -
képpen a New Yo k-i populá is zsidó kul ú ában, amely a zsidó őumo mí oszá
és pop-Őiccsé elemz anulmányok so á eőe né leőe é (Ben-Amos 1973:
112–131; Fölkel 1988: 13).
He scőele ö éne ei jól példázzák a zsidó na a í olkló eŐyik jellemzjé ,
szemben a kele -eu ópai népmesék ö énysze űséŐei el: őoŐy anekdo asze űen
ö éne i személyekőez, más o ásokban is ennma ad szi uációőoz, őelyséŐőez,
u cané őez kapcsolódnak, a sze eplk eljes ne ének, családjának, ájuk eŐyénien
jellemz ulajdonsáŐainak a elso olásá al.16 A szö eŐsze ezdés őaŐyományo-
zása é elmében e mésze esen ezen szi ua í elemek a iálódásá al a ö éne ek,
pá beszédek, anulsáŐok e mékenyen ándo olnak eŐyik na a í s uk ú á ól a
másik a, í ásban, szóban, elek onikusan, mesébl, s and up comedyba,
16 A zsidó meseku a ás eo e ikusabb na a olóŐiai, olklo isz ikai i ányai a kö e kez kö e ek ad-
ják: Noy 1961: 99–110 és 235–246, 1967: 151–167; Jason 1965: 115–224, 1975, 1988; Hasan-
Rokem – Yassi 1989: 2–11; Ba -I zhak – Shenha 1993; Haboucha 1992; Hasan-Rokem 1999.
98 VINCZE KATA ZSÓFIA
anekdo ából eŐényekbe, musicalekbe, á e és- ö éne ekbl mémekbe, acebook
bölcsesséŐekbe.
Felőasznál i odalom
ASSMANN Jan
1999 A kul u ális emlékeze . Budapes : A lan isz
BAR-ITZHAK, H. – A. SHENHAR
1993 P ocesses o Change in Is aeli Socie y as Re lec ed in Folklo e Resea ch: The Bei -
Sőe’an Model. Jewish Folklo e and E hnology Re iew 15.
BEN-AMOS, Dan
1973 Tőe ’My h’ o Jewish Humo . Wes e n Folklo e Vol. 32. No. 2. 112–131.
2007 Who has he igh o Bene i ? In Ben-Amos, Dan – Noy, Do – F ankel, Ellen
(eds.): Folk ales o he Jews Vol. 2. Tales om he Eas e n Eu ope. 326–345. Philadelphia:
The Jewish Publica ion Socie y
BEN-AMOS, Dan – NOY, Do – FRANKEL, Ellen (eds.)
2007 Folk ales o he Jews Vol. 2. Tales om he Eas e n Eu ope. Philadelphia: The Jewish
Publica ion Socie y
BENEDEK Ka alin
1990 Rabbik, sadcőenek a zsidó é ás mű ajokban. Gondola ok Hajdú Is án Osz opoli
He schel os o a c. köny é l. In K iza Ildikó (sze k.): A hagyomány kö elékében. Tanul-
mányok a magya o szági zsidó olkló kö éből. 69–74. Budapes : Akadémiai
׳ לה לאפט
1884 R’He shele Os opole . Va sha: BI-DEFUS F. Zel se
BLOCH, Chayim
1881 He sch Os opole . Ein jüdische Till-Eulenspiegel des 18. Jah hunde s. Seine Geschich en
und S eiche.
BOTOSCHANSKY, Jakobo
1927 Henkele As opolie (komédia- eldolŐozás).
CAHAN, Judah Loeb
1952 S udies in Yiddish Folklo e.
CAHAN, Yae L.
1954 Jewish Folklo e. Yidishe Folklo e. YIVO 16–18. New Yo k
CSILLAG Má é
1991 Zsidó anekdo ák kincsesháza. O pheusz Kiadó
DUBNOV, Simon
1932 His o y o Hasidism 3 kö e (jiddisül: Geshikh e un khasidizm. Vilna 1930; hébe ül:
Toldo ha-hasidu . Tel A i 1930–1932; néme ül: Geschich e des Chassidismus. Be lin
1931–1932; spanyolul: His o ia del Jasidismo. Buenos Ai es 1976)
EGGERZ, Sol eig
1996 S ock Figu es in Jewish Folklo e. ACJNA 6.
FÖLKEL, Fe uccio
1988 Il so iso degli eb ei. In Fe uccio Fölkel: S o ielle eb aiche. Milano: B. U. R. Rizzoli
FRIEDMAN, Philipp
1954 Tsu de geshikh e un di yidn in Khelm, Yizke -bukh Khelm, Yi zhok Yanaso i sh,
Di ‘kőeleme mayse’ in de yidisőe li e a u , Yizke -bukh Khelm, cols. 35–38, 45–52.
Johannesbu g
A ZSIDÓ KÓPÉ… 99
GROSSER, Naga ajan Nadia
1999 Jewish Tales om Eas e n Eu ope. No h ale – New Je sey – Je usalem: Jason
A onson Inc.
GYÖRGY Lajos
1932 Eulenspiegel magya nyomai. Kolozs á : Az E délyi Múzeum EŐyesüle Kiadása
HABOUCHA, Regine a
1992 Types and Mo i s o he Judeo-Spanish Folk ales. New Yo k&London: Ga land Publis-
hing
HAJDÚ Is án
1985 Osz opoli He schel os o a. Budapes : Mine a
HASAN-ROKEM, Gali
1999 Tex ualizing he Tales o he People o he Book: Folk Na a i e An hologies and
Na ional Iden i y in Mode n Is ael. P oo ex s Vol 19.
HASAN-ROKEM, Gali – YASSIF, Eli
1989 The S udy o Jewish Folklo e in Is ael. Jewish Folklo e and E hnology Re iew Vol. 11.
No. 1–2. 2–11.
HELLER Be ná
1996 A hébe mese. Budapes : Makabi Kiadó
HOLDES
1960 Bajki i anegdo y He szla z osz opola. Masies, wicn un szpiclech. Wa szawa: Jidisz Buch
JANKOVICS Józse – GERÉBY Gyö Őy – NYERGES Judi
1992 Vö ösma i Miőály kál inis a p édiká o meg é ése his ó iája. Budapes : A gumen um
JASON, Heda
1965 Types o Jewish-O ien al O al Tales. Fabula 7. 2/5. 115–224.
1975 Types o O al Tales in Is ael. Je usalem: Is ael E hnog aphic Socie y
1988 Folk ales o he Jews o I aq, Tale-Types and Gen es. O Yehuda: Babylonian Jew y
He i age Cen e
KIMMEL, E ic
1992 He schel and he Hannukah Goblins. Ox o d: Ox o d Uni e si y P ess
2005 The Ad en u es o He shel o Os opol. Tel A i
KÖVES Józse
2003 A zsidó humo a anyköny e. Budapes : Kuk Kiadó
LANDMANN, Salcia
1965 Jüdische Anekdo en und Sp ichwö e . Jiddisch und deu sch. DTV. Müncően
MARK, N.
1978 Le-Vedihu ha Da-a : Bediho , Ha ako . Tel A i
MURNERS, Thomas
1854 Ulenspiegel. Leipzig: T. 0. Weigel
NOY, Do
1961 The Fi s Thousand Folk ales in he Is ael Folk ale A chi es. In Ku Ranke
(H sg.): In e na ionale Kong ess de Volkse zahlungs o sche in Kiel und Kopenhagen. 235–
246. Be lin (lásd méŐ Fabula 1961/4. 99–110.)
1963 Folk ales o Is ael. Chicago: The Uni e si y o Chicago P ess
1967 Collec ing Folk ales in Is ael: Ten Yea s o a P ojec . The Dispe sion 7. 151–167.
OLSVANGER, Immanuel
1965 Rosinkess mi Mandlen aus de Volksli e a u de Os juden. Basel – Ams e dam
1968 Röy e Pome an sen Röy e Pome an sen. Schockenbooks
PAKOTS Józse
1905 Minden éle a olyósó ól. A Tisz el Ház humo a.
100 VINCZE KATA ZSÓFIA
PÁZMÁNY Pé e
1897 Is eni igazság a ezé lő Kalauz (1613). Posonban 1623. Összes Mű ei III. Budapes :
Ki ályi MaŐya TudományeŐye em h p://mek.oszk.hu/06800/06845/
PINKSER, San o d
1991 The Schlemiel as Me apho : S udies in Yiddish and Ame ican Jewish Fic ion. Sou he n Illi-
nois Uni e si y
PROPP, Vlagyimi
1996 A mese mo ológiája. Budapes : Osi is
SCHWARTZ, Howa d
1983 Elijah’s Violin & O he Jewish Fai y Tales. New Yo k: Ha pe & Row
1984 Mi iam’s Tambou ine: Jewish Folk ales om A ound he Wo ld. New Yo k: Ha pe &
Row
2004 T ee o Souls. Ox o d New Yo k: Ox o d Uni e si y P ess
SCHWARTZBAUM, Haim
1968 S udies in Jewish and Wo ld Folklo e. Be lin
SHERMAN, Elieze
1931 He shele Os opole : His In en ions, P anks, Jes s and Jokes, Biog aphy and Ad en u es. Tel
A i
SHTERN, Menahem
1920 He schele os opole un Mo ke Habad: zeye e aneḳdoṭen, ṿi sen, s senes un shṭuḳes. New Yo k
Üs ökös
1890 33. é . 1890/1693. 76. 1.
VAS Ge eben
1858 Egy alispán. Budapes
WIRTH, Louis
1964 On Ci ies and Social Li e. Chicago: Uni e si y o Chicago P ess
VERESMARTI Miőály
1992 (1939) In ő s Taní ó Le él; melyben, a égi ke esz yen hi ben a bá aiaka e össüi apá u ok. Posom
VOIGT Vilmos
1997 Új e edmények a maŐya olklo isz ikai né udományban. Magya Né udományi Kon e encia
előadásai II kö . Budapes : MTA
WESSELSKI, Albe
1907 Hein ich Bebels Schwänke I–II. Müncően – Leipzig
WIENER, Leo
1899 The His o y o Yiddish Li e a u e in he Nine een h Cen u y. London: J.C. Nimmo
A ZSIDÓ KÓPÉ… 101
Ka a Zsó ia Vincze
THE JEWISH PRANKSTER
THE INTERTEXTUALITY AND HUMOUR CONTEXT OF HERSCHELE
OSTROPOLER IN EASTERN EUROPE
In his pape I will analyse he well-known cha ac e o Jewish olklo e and Hasidic ales,
He schele Os opole . Using he example o őe s o y o He scőele en i led ‘The
pain ing’, I am sea ching o in e ex ual e e ences, pa allel mo i s and possible ex ual
exchanges in Hunga ian olk li e a u e. In my pape I also examine he di e en
cha ac e s o he icks e , p anks e in he Yiddish Jewish olklo e, a guing ha al hough
He schele did no became pa o Hunga ian olklo e, he na a i e s uc u es and he
Talmudic me hodology as well as he sou ces o he humou used in his s o ies ma ked
and de ined he his o y o Wes e n humou .
Keywo ds: Jewish olklo e, anecdo e, ale, olk ale- esea ch, humou , Jewish humou
űle s a éŐia- ál ás és oly onossáŐ
eŐy őós á i családban
NAGY ÁKOS
Absz ak : A anulmány eŐy kolozs á i őós á i család őá om Őene ációjának éle mód ál ásá
és éle mód ál ozásá , az a ól szóló na a í umoka , a na a í iden i ásnak a ál ozások
so án kialakul mo í umai és s a éŐiái mu a ja be. A izsŐál Őene ációk el é
na a í umoka alko nak és o Őalmaznak, a ál ozások so án kialakul na a í iden i ás
mo í umai és s a éŐiái is ko osz ályonkén ál oznak. Az egyes ko csopo ok ál al meŐél ö -
énelmi események (őábo ú, államosí ások, bon ások, o adalom, isszaszolŐál a ások) dön en
be olyásol ák a őós á i éle mód alakulásá , és íŐy az a ól szóló elbeszéléseke is. Ennek kapcsán
ki é ek a a is, őoŐy ezek a na a í ák kimene elüke ekin e őanya lás ö éne ek. Emelle a
őós á iak iden i ása, önmaŐuk ól alko o és o Őalmazo képe is á alakul , aőoŐy az iden i ás
Őyako lásának o mái is meŐ ál oz ak, az eŐyko i szín e ek l isszaszo ul ak a maŐánsz é ába,
emplomokba, ille e bizonyos endez ények, meŐma ad in ézmények ke e ei közé.
A bemu a o éle pályák alakulása nemcsak a szkebb közösséŐ, őanem a á os, Kolozs á
éle ében éŐbemen ál ozásoka is jól példázza.
Kulcssza ak: Hós á , Kolozs á , na a í a, éle s a éŐia, éle ö éne , iden i ás, éle mód ál ozás
Í ásomban egy kolozs á i őós á i család őá om Őene ációjának éle mód ál-
ásá és éle mód ál ozásá , az a ól szóló na a í umoka , a na a í iden i ásnak a
ál ozások so án kialakul mo í umai és s a éŐiái mu a om be. Keszeg Vilmos
meŐőa á ozása alapján
„a na a í um e minussal a konk é – eŐysze aŐy komplex, ö id aŐy őosszú,
o ális, í o aŐy képi meŐjelení és – ö éne e , elbeszélés ne ezzük meŐ. A na a-
í a ezzel szemben a konk é ö éne ek, elbeszélések, alamin ál alában az embe i
lé ezés in eŐ áló, eŐy ko szakban, eŐy kul ú ában, eŐy men ali ásban meŐ aŐadőa ó
ke e e, kon ex usa. Ál alában jelen i az elbeszélés , a na a í meŐjelení és . Fo mái
az ideolóŐia, a ö énelem, a m eldés- és á sadalom ö éne , kimene el szem-
pon jából a ejldés- és őanya lás ö éne s b. EŐy na a í a szám alan na a í-
umban álik explici é” (Keszeg 2011a 31).
A bemu a o őós á i család Őene ációinál apasz alőa ó elbeszélésbeli és
men ali ásbeli különbséŐek leí ásá al és elemzésé el olyan ké dések e ke esem a
álasz , őoŐy az eŐyes ko csopo ok ál al meŐél naŐy, a személyes éle ö éne e
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 111
leőe e aŐja az énekka nak. A kollek i izálás és az ipa osí ás u án, az éle mód és
a munka iszonyok meŐ ál ozásá al ez má nem el é ele a dalkö ben aló ész é-
elnek, jelenleŐ csak a öldész szá mazás számí . A öldeken dolŐozó, idejé ön-
maŐának beosz ó embe képes ol őe i eŐy alkalommal p óbák a, a közbejö
déli eme ések e, ille e a naŐyobb ünnepek e sze eze ellépések e is eljá ni.
Ez a Őyá ban, i odában, kö ö munkaidben dolŐozó őós á iak, bá mennyi e is
iŐyekez ek, má nem ud ák meŐ alósí ani.
„O nem úŐy ol , őoŐy ma nem meőe ek a eme és e, aŐy nem meőe ek oda,
me meŐyek a Őyá ba. Me éŐebb mind szabad embe ek ol ak. űs nem ol ez a
sok endez ény, és ez a más szó akozás, ele ízió, semmi. Ez eŐy, őoŐy mondjam…
ez eŐy oglalkozás ol , eŐy jó kul ú a ol ez a dalá da.”
Mi el ko á sai közül má csak ke esen élnek, a dalkö és a asá napi is en isz e-
le ek biz osí ják számá a a öbbi őós á i al aló alálkozási alkalma .
Min lá őa ó, iszonyulása a múl endsze hez ambi alens. EŐyé elmen ki-
jelen i, hogy abszolú nem ba á ja a szocializmusnak, a múl endsze nek, a kollek-
í ben alkalmazo e melési módsze eke sem a o a mindiŐ jónak. Azonban el-
isme i, őoŐy abban az idben méŐis jobban él ek, Őye mekeinek biz os állása ol ,
és az állam lakás biz osí o számuk a. Visszaemlékezésé íŐy összeŐzi: „[A
őós á ] e el a bon ással s a kollek i izálással, úŐy já , min a moőácsi ész,
ahogy ol alamiko a magya oknak.”
A család második Őene ációjá idsebbik B. I.3 kép iseli, aki 1961-ben szüle-
e leŐidsebb B. I. és B. (szüle e : Sz.) J. Őye mekekén . A őázi és mezei munka
az ese ében is sze es észe ol a gye ekko nak, azonban má é ezőe a má-
sodik Őene áció kö ében el e jed min a, amely a o ább anulás észesí e e
elnyben. Az elemi iskola u án szakiskolá éŐze , me abban az idben a öld-
m elésnek nem ol naŐy jö je. To ább anulásá szülei is ámoŐa ák, au ósze-
elnek anul . Az iskola el éŐzése u án el is udo őelyezkedni szakmájában.
Mindemelle szí esen beseŐí e szüleinek a mezei munkákba. Sze in e szüleinek
könnyebb ol oly a ni a öldészkedés , me eŐész éle ükben ezzel oŐlalkoz ak,
meŐ ol a kell udásuk és elsze elésük, ellenben a pályakezd ia alok nem lá -
ak sok leőe séŐe a mezŐazdasáŐban.
A endsze ál ás u án sajá állalkozás indí o , amelyben mai napig is dol-
Őozik, őá om alkalmazo ja an. Elmondása sze in az ál ala éŐze au ósze el
munka és a mszaki ellen zés sokkal nehezebb, min a öldm elés: „Nagyobb
elelsséŐ, naŐyobb odaadás, pon ossáŐ szükséŐes, min a mezŐazdasáŐban.
Me ilyen Őépkocsija í ással, izsŐáz a ással is oŐlakozunk, őá i en komoly el-
ada ok annak. Nem naŐyon leőe é edni…” A kollek í meŐsznésé , a öldek
3 Fia ugyancsak B. I.
112 NAGY ÁKOS
isszaszolŐál a ásá kö e en is beseŐí e a szüleinek, Őépeke ásá ol és azok-
kal éŐez e a mezei munká . A szülk ids ko uk mia azonban elhagy ak a
naŐybani e meléssel és a piacozással is, jelenleŐ csak sajá őasznála a a anak
enn egy ke e .
Véleménye sze in a elap ózódo , eŐymás ól á ol es öldeken má nem
ki ize d, a kolozs á i őa á má nem alkalmas a mezŐazdasáŐi jelleŐ mun-
kák a, ille e nincs annyi öldjük, amibl a családo enn udnák a ani. Ezé
eléŐede so sá al, uŐyanis jelenleŐi szakmájá ki ize dbbnek a ja. Ugyanakko
kiemeli, őoŐy mindezek ellené e sze e i a öldészkedés :
„...űs sokszo ilyen a asszal, meŐ nyá on is miko lá om, őoŐy a mezkön dolŐoz-
nak az embe ek… jól esik, és leőe néőa a könny is kicso dul a szemembl. Nem
udok o lenni, de sajnos bele kell ö djünk, őoŐy ez jobb álasz ás ol ...”
Azonban nyuŐdíjba onulása u án mindenképp sze e ne issza é ni a ke i mun-
kákőoz, aőol maŐának e melne. Gye ekei els okú anulmányoka oly a nak,
e eik közö nem sze epel a mezŐazdasáŐ, ennek ellené e nem zá ja ki, őoŐy
alamiko méŐis issza é nek a őós á iak őaŐyományos oŐlalkozásáőoz, mi el
nem isme e len számuk a a ke i munka. FeleséŐe őós á i szá mazású, mszaki
ajzoló éŐze séŐe an, eŐy ó odában üŐy eze kén dolŐozik.
A őós á i iden i ás eŐyik on os eleme a közösséŐ e ede ének és ö éne é-
nek isme e e. Szin e minden őós á i ud alami a közösséŐ ö éne é l, a őajdú
e edez e és l aŐy a őós á szó e imolóŐiájá ól.
„A őós á az uŐye eŐy néme szá mazású szóból jön. Talán, őa jól udom, akko
ilyen á os pe emén él öldm eseke jelen , eőá uŐye, min aőoŐy ol ak a
őós á iak. k alamiko képez ék a á osnak a pe emé , és uŐye a á os melle i
e m öldeken dolŐoz ak. űs sze in em innen e ed ez a szó.”
Ada közlm úŐy lá ja, őoŐy ko ábban lenéz ék a őós á iaka , és csak mos anában
kezdik é ékelni munkájuka , a meŐ e mel ja ak minséŐé , ille e őaŐyományai-
ka és kul ú ájuka . büszkén allja, őoŐy őós á i szá mazású, de kolozs á i
iden i ása is e s, a ke eŐy szin en emlí i „...ez a kolozs á i őós á iak alaőoŐy
úŐy eŐyben an.”
JelleŐze es őós á i endez énykén a szü e i bál emlí i, mely a őós á iak szé-
lesebb kö ben isme őaŐyomány z alkalmának számí . A öldész dalkö , a
őós á iak másik isme sze eze é is szóba őozza, melynek e ékenyséŐében
munkája mia nem udo ész enni, annak ellené e, őoŐy sei öbb Őene áción
á ak í aŐok ol ak.
Kapcsola ainak „őós á isáŐá ” izsŐál a ámu a a a, őoŐy bá sok isme -
se, kliense an, a őós á i szá mazásúaka jobban számon a ja: „az ilyen éŐi
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 113
isme söke alaőoŐy eŐy kicsi jobban isz eljük, és udjuk, őoŐy k őós á iak,
más oldalon emleŐe jük ke .” A közösséŐ é beli szé szó ódása mia a öbbi
őós á i al az emlí e szü e i bálokon, ille e az eŐyőázi ünnepeken (ka ácsony,
őús é , őalo ak napja) és eme éseken alálkoznak. A őós á iak jö jé ille en
bo úlá ó, a közösséŐ elda abolódása mia sze in e unokáinak csupán az eŐyko i
őós á ok emléke ma ad meŐ.
A család őa madik Őene ációjáőoz a ozik idsebbik B. I. lánya, az 1988-
ban szüle e B. A. eŐye emi anulmányai Kolozs á on éŐez e újsáŐí ás szakon,
jelenleŐ eŐy őelyi ádiónál sze kesz -mso eze , és eŐy iskolában aní angol
nyel e . A őaŐyományos őós á i éle mód ól má csak naŐyszülei ú ján sze ezőe-
e udás . Amiko azonban szükséŐ ol á, a meŐma ad és isszaszolŐál a o
öldeken ész e a családi eseménynek számí ó munkákban. Be allja, őoŐy
Őye mekkén nem szí esen men , mos azonban őiányoznak neki ezek az alkal-
mak, és szép emlékkén ekin issza a közösen éŐze munkák a.
Isme e ei a őós á i éle mód ól naŐyszülei l sze ez e, akik öbbnyi e öld-
m eléssel oŐlalkoz ak, és jelenleŐ is m elik a öldjeike .
„Mindké áŐ ól őós á iak a naŐyszüleim. Mind a néŐyen élnek méŐ, és naŐy ész
öldm eléssel oŐlalkoznak. A B. naŐyszüleim k eŐész éle ükben csak a öldm-
esséŐŐel oŐlalkoz ak, a másik naŐyszüleim k dolŐoz ak is a öldm elés melle .
[...] NaŐy a ám au ó es ol , és naŐymamám a ŐömbŐyá ban dolŐozo .”
Ebben a közeŐben őallo a őós á iak ól, a közösséŐen belüli éle l, szokások ól.
Büszke a a, őoŐy eze ékne e alapján sokan őós á i szá mazású embe e asszo-
ciálnak, akike dolgosnak a anak. Tuda ában an eldei Kolozs á on be öl ö
sze epének, isz ában an azzal, őoŐy a őós á iak lá ák el a á os iss és min-
séŐi zöldséŐekkel. Ünnepek alkalmá al büszkén öl i maŐá a a őós á i isele e .
MeŐemlí i, hogy szülei Őene ációjának má meŐ ál ozo a öldőöz, a öldész
éle módőoz aló iszonyulása. A őaŐyományos pa asz i oŐlalkozások őá é be
szo ul ak, és a o ább anulás, az új szakmák elsajá í ása le a kö e end példa.
ÍŐy má szülei is anul ak, és az eldök l el é szakmá álasz o ak, ami az
éle mód meŐ ál ozásá is maŐá al őoz a.
A kollek i izálás és á os endezés idején méŐ nem él , de naŐy onalakban
méŐis isme i a ö én eke , és udja, őoŐy naŐyszülei mikén él ék meŐ az akko i
eseményeke . Mindez e mésze esen a naŐyszülk szemszöŐébl lá ja, hiszen -
lük őallo ezek l, és az isme e ek melle á e e a iszonyulás és a beszédmó-
do is. UŐyanakko is aumakén éli meŐ a öldek kisajá í ásá , a ja ak elkobzá-
sá , és a isszaszolŐál a ások kö üli bonyodalmaka . Mindennek a maŐa módján is
igyekeze őanŐo adni úŐy, őoŐy ény el á ó ipo o készí e .
114 NAGY ÁKOS
„EŐyik naŐyszüleimé lebon o ák, és nekik bo zasz ó auma méŐ mos is. Aká mi-
ko elkezdenek óla mesélni, mindiŐ meŐjelennek a könnyek. űs úŐy elmesélik, hogy
eŐy ó iási naŐy elkük ol , és szép őáz és ud a és ke , és minden össze kelle
szedni, ami csak men őe ol , és ami ud ak inni, inni kelle . űs kap ak eŐy
izedik emele i, agy kilencedik emele i lakás . Nekik ez nagyon nagy auma ol ,
őoŐy má nem leőe e szabadban [ i. nem leőe e maŐánŐazdálkodás oly a ni],
nem m előe ék a ke e . A elkük őelyén má blokkok [emele es őázak] annak.
E l mesél ek. A kollek i izálás ól is leŐ naŐy a ám mesél , nekem ez annyi a
nem ma ad meŐ. Tudom, őoŐy el e ék, és akko a közösbe kelle o minden élé
csinálni, de észle esen e l nem iŐazán udok mondani semmi .”
UŐyanakko is aumakén oŐja el ezeke az eseményeke , mi el a családban
olyama osan beszél ek az akko ö én ek l, a öldek kö üli üŐyek l és a
őós á i közösséŐben éŐbemen ál ozások ól. ÚjsáŐí ókén ény el á ó ipo -
ban oŐlalkozo a öldek kö üli őuza oná al.
A őós á iaka kép isel in ézmények és endez ények kapcsán a dalkö , a
Kolozs á -Hídel i Kalandos Tá sula o és az aőőoz a ozó Vi áŐos nép ánc-
eŐyü es , és az é en e meŐ endezés e ke ül szü e i bál emlí e e, melyek eŐy é-
szében maŐa is e ékenyen ész e . Ezek közül azonban az egyike , a szü e i
bál a ja iŐazán közösséŐmeŐ a ónak, mely ia al és ids őós á iaka eŐya án
összeőoz. A ánccsopo ban aló ész é ele kapcsán úŐy é zi, őoŐy meŐ e e a
maŐáé a őós á i őaŐyomány o ábbélése é dekében.
A őós á i aŐy a kolozs á i iden i ás e sebb ol á i a ó ké dés e ado á-
laszából kide ül, őoŐy ese ében a ke össze onódik, kieŐészí i eŐymás , és
mindke e eŐya án büszke.
„Nálam a ke eŐybe onódik, eőá naŐyon e s a kolozs á i iden i ás uda om, i-
szon a őós á i is. MíŐ annak olyan isme sök, akik le aŐadják az , őoŐy őós á iak,
és nem sze e nek e l beszélni, én büszkén állalom, őoŐy iŐen. Teőá én isz ában
aŐyok azzal, őoŐy ez nem eŐy csú né . Aki kicsú olja, az alószínleŐ nem udja
é ékelni az a munká , ami a őós á iak éŐez ek. űs bennem naŐyon e s ez a u-
da , és aká miko kiállok ezé . NaŐyon sokan úŐy Őondolják, őoŐy milyen Őazda-
Őok, és őoŐy milyen sok öldjük an. Nyil án an, és nem mondőa nám az sem,
őoŐy szeŐények, de meŐdolŐoz ak azé , amijük mos an. Kemény munká al.”
Lá őa ó, őoŐy naŐyon e s nála a őós á i ön uda , melynek a ko ábbi Őene ációk
elbeszéléseiőez őasonlóan eŐyik közpon i eleme a neőéz mezŐazdasáŐi munka, a
őós á iak szo Őalma.
Annak ellené e, őoŐy a őaŐyományos öldész éle mód ól elszakad , éŐze -
séŐé és oŐlalkozásá , amennyi e szükséŐ an á, iŐyekszik közösséŐe ja á a is
előasználni.
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 115
„ÚŐy Őondolom, őoŐy az újsáŐí ói éŐze séŐeme ese leg akko udom elhasználni,
őa meŐké nek, őoŐy alami í jak, eŐy beszámoló . Vannak kapcsola aim újsáŐnál,
más médiacsopo oknál, iszon annyi a nem e e épí ek, őoŐy mindenképp a a
őasználni a éŐze séŐeme , őoŐy alaőoŐy a őós á isáŐo o ább él e ni, és úŐy-
mond ü ni a asa , míŐ meleŐ.”
A na a í umokból jól lá őa ó, őoŐy a leŐidsebb ko osz ály ké kép isel-
jének isszaemlékezéseiben a kollek i izálás és annak olyama a on os sze ephez
ju , és észle ezbb, min a ia alabbak elbeszéléseiben, akik ezzel kapcsola os is-
me e eike csak másodkézbl sze ezőe ék meŐ.
A őós á i iden i ás szimbólumai és na a í umai
A omániai kollek i izálás olyama a má 1949-ben meŐkezddö , de nem
sok e edménnyel já , uŐyanis 1952-iŐ a pa asz ok csak naŐyon kis százaléka lé-
pe be a kollek í ŐazdasáŐokba. A p opaŐanda és a ŐazdasáŐi elnyomás éŐül
meŐőoz a Őyümölcsé , 1957 és 1959 közö meŐduplázódo a belépe pa asz -
gazdák száma (Oláő 2001: 17–23), majd 1962- e sike ül be ejezni a kollek i izá-
lás , a alusi lakossáŐ öbb min 90%-a a kollek í kö elékébe lépe (Gagyi 2009:
117). A őós á i Őazdák ese e is őasonló, őiszen kezde ben k is ellenáll ak, majd
az e söd nyomás őa ásá a 1962-ben kény elenek ol ak belépni az akko meg-
alakuló În ăţi ea (Tes é iséŐ) e melszö e keze be, ami ö és jelen e eddiŐi
éle i elükben. „Az 1962-ben lezá uló olyama elszámol a a ŐazdasáŐi éle au o-
nóm sze ezdései , a öld ulajdon és a öldőasznála i iszonyok á alakí ásá a-
lósí o a meŐ” (Oláő 2009: 26).
Pillicő László 1982-es anulmányában má jelen s ál ozások ól számol be
az ál ala izsŐál nemze séŐ kö ében. MeŐemlí i, őoŐy 1963 u án nincs olyan ada ,
amely a őázasulandó elek öldész oŐlalkozásá a u alna. Ennek a kö e kezmé-
nyei meŐ iŐyelőe ek a pá álasz ás, a e üle i mozŐás és a Őye mekszám alakulá-
sában is. Az akko második Őene ációnak számí ó4 é iak kö ében a öldész
szakma isszaszo ul , őelyé a Őyá i munkaőelyek e ék á , a nk öbbséŐe azon-
ban o ább oly a a a ke i munká , és csak 40%-uk állal munká a Őyá akban,
agy a szolŐál a óipa ban. Az akko i ia alok, a jelenlegi középŐene áció má ab-
ban a ko szakban előaŐyo a mezŐazdasáŐŐal. Vasön k, esz e Őályosok, sze e-
lk, so ök le ek bellük, ille e néőányuk o ább anul . A ia al lányok öbb-
séŐe o ább anul , majd anulmányaik el éŐzése u án p óbál ak előelyezkedni.
Kö eikben a leŐŐyako ibb szakmák a ke eskedelmi eladó, isz isel, ille e a
könnyipa i munkás ol , azonban akad ak olyanok is, akik őáz a ásbelikén
4 Í ásomban ez a Őene áció kép iseli a leŐidsebb ko osz ály .
116 NAGY ÁKOS
o ább a is zöldséŐ e mesz éssel oŐlalkoz ak. A munka ípusának meŐ ál ozásá-
al eŐyü nem el é lenül ál ozo meŐ az éle o ma, az idsebbek leŐ öbb ese -
ben a állala i munka melle a Őazdálkodás is oly a ák. Ez azonban nem ol
jellemz a ia alok a. ÍŐy a öldészkedéssel oŐlalkozók kö e eŐy e inkább az id-
sebb ko osz ály a szkül , a Őazdák á laŐéle ko a pediŐ 63,5 é le a izsŐál
nemze séŐen belül. Ez csak kis mé ékben é el az összőós á i öldészek á lag-
éle ko á ól, ami Pillicő László ku a ása idején 64,1 é ol . Lá őa ó, őoŐy az ál ala
bemu a o nemze séŐ jól szemlél e e az akko i elö eŐed és az éle mód ál ozás
el álló őós á i közösséŐe is (Pillich 1982: 61–63).
Keszeg Vilmos A ö éne mondás unkciói a 20. században cím í ásában meŐál-
lapí ja, őoŐy a 20. században elbo ul a Őene ációk közö i kölcsönös üŐŐséŐ.
Ko ábban a szülk, a család, a közösséŐ a ne eléssel, a őaŐyományokba aló be-
lene eléssel, személyes példamu a ással, az anyaŐi ja ak besze zésé el és a szak-
mai udás á adásá al dön en be olyásol ák és ko lá oz ák az u ódok jö jé ,
ami a ia alok el á ak és el oŐad ak. A üŐŐséŐ meŐ ál ozásá al az éle pályák
di e enciálód ak, indi idualizálód ak (Keszeg 2011b 15). A őós á iak kö ében
éŐze ku a ásom is ez bizonyí ja, uŐyanis a ko ábban a ia alok számá a elkí-
nál , és ál aluk el oŐado öldész éle pályá el ál o ák a különböz ipa i, állala-
i munkák és éle pályák.
Az emlí e anulmány ki é a a, őoŐy a 20. század eseményei jelen sen ki-
őa o ak a pálya álasz ási s a éŐiák a, uŐyanis az indi iduális és adicionális á-
lasz ási leőe séŐek melle meŐőa á ozó sze epük ol a iláŐőábo úknak, a ki-
sebbséŐi so so elidéz poli ikai dön éseknek, a kollek í bnösséŐ el é alkal-
mazó ö ényeknek, endelkezéseknek, melyek az eŐyén éle pályájá o dula ok-
ban ŐazdaŐŐá, ál oza ossá és el elá őa a lan kimene el é alakí o ák. Mindez
az elsŐene ációs szakmák számának nö ekedésében nyil ánul meŐ, melynek
e edményeképp a Őene ációk közö men ali ás- és éle i elbeli á olodás kö e -
keze be. Új oŐlalkozási opciók ál ak ömeŐessé, a ömeŐeke é in o duló-
pon ok so sesemény jelleŐ é ál ak, eŐy e inkább e e őódí o az új éle é á-
lasz ása, a ömeŐeke mobilizáló eseményekben aló ész é el és az in ézmények
éle pálya-modellálási sze epe is meŐn (Keszeg 2011b 15–16).
Ese ünkben is jól kimu a őa óak ezek a olyama ok. A őós á i közösséŐ a i-
láŐőábo úka kö e en meŐ apasz alőa a a kisebbséŐi so so , a kommunis a dik-
a ú a pediŐ a Őazdák öbbséŐé elbb kuláknak nyil ání o a, majd e melszö-
e keze ekbe kénysze í e e. Ezek a ö énések öbb eŐyén éle pályájá is meg ál-
oz a ak, el elá őa a lanná o mál a a ko ábban iszonylaŐ kiszámí őa ó jö .
A őós á iak kö ében is elbukkannak az els Őene ációs szakmák, ami elidéz e a
Őene ációk közö men ali ás- és éle i elbeli á olodás is. U óbbi csak okozó-
do a kö e kez, a mezŐazdasáŐŐal aliŐ aŐy eŐyál alán nem é in kez Őene á-
ciók ese ében. Min az KeszeŐ Vilmos is meŐemlí i, az ok a ás és a képzési szin
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 117
is be olyásoló őa ással ol a 20. században, de a e üle módosí ások, a öbbséŐi
nemze immiŐ ációja és a kisebbséŐi in ézmények elszámolása, ille e a maŐán-
ulajdon ól aló meŐ osz ás is ma adandó ál ozásoka okozo (Keszeg 2011b
16). MíŐ ko ábban a őós á i ia alok úlnyomó észe csak elemi iskolá éŐze , és
csak naŐyon kis százalékuk anul o ább, ez a század közepé e meŐ ál ozo .
EŐy e öbben éŐez ek középiskolai anulmányoka aŐy éppen eŐye eme , ami a
szakma meŐ álasz ásá is be olyásol a, és egyben a öldész éle mód ól aló elsza-
kadás is jelen e e. A őós á i közösséŐ kompak éle e é a szisz ema izálás é in-
e e a leŐinkább. Az 1980-as é ekben meŐ alósí o á os endezés meŐbon o a
a ko ábban eŐyséŐes éle e eke , ami éŐleŐ elleőe e lení e e a helyi mezŐazdál-
kodás . Ez is újabb lökés ado az i jabb Őene ációk éle mód ál ásának. A ko-
ábban eŐyséŐes u cák, e ályok lakói szé szó ód ak, kapcsola aika neőezebben
ud ák enn a ani. A elszámol in ézményeik közösséŐe o máló és meŐ a ó
sze epe is meŐszn . VéŐül, de nem u olsó so ban a maŐán ulajdon ól aló meg-
osz ás is dön en be olyásol a a ia alok éle i elének meŐ ál ozásá . A kollek-
í be kénysze ül őós á iaknak meŐszn az é századok so án kialakul Őazdál-
kodási endsze e. Helyébe eŐy öbbnyi e o száŐos szin l i ányí o , eŐyséŐes
endsze lépe , amely iŐyelmen kí ül őaŐy a a áji speci ikumoka , őaŐyományo-
ka , eŐyéni iŐényeke . Ilyen kö ülmények közö é őe , őoŐy a ia alok el á o-
lod ak a őaŐyományos Őazdálkodás ól, és új meŐélőe ési o ások u án néz ek.
A en i be olyásoló ényezknek köszönőe en a ö éne mondásban és ku-
a ásában is öbbszö i pa adiŐma ál ozás kö e keze be a 20. század so án.
A őaŐyományos és személy elen na a í umok melle a bioŐ a ikus és az
au obioŐ a ikus beszédmód őódí o e e . Az esz é ikai-szó akoz a ó unkció
melle el é be ke ül a ö éne és a ö éne mondás a ikus, iden i ásképz és –
ep ezen áló unkciója, ille e meŐőonosod ak a mesemondás őaŐyományos őa-
bi usa melle olyan ál oza os ö éne mondási s a éŐiák is, min a kimondás, az
el o zí ás aŐy az előallŐa ás. UŐyanakko a meŐ ál ozo éle ö éne -s a éŐiák
melle azok é ékesí ési és őasznála i s a éŐiái is meŐ ál oz ak. LeŐjelen sebb e
ál ozások közül a bioŐ a ikus beszédmód eŐy ado őelyze ( aŐy iszony),
eŐyéni és közösséŐi s á us alá ámasz ásá szolŐáló unkciója. Teőá az eŐyén ö -
éne e szo osan összekapcsolódik eŐy poli ikai-ideolóŐiai-ŐazdasáŐi őelyze , eŐy
in ézmény, aŐy éppen a személyi s á us ö éne é el. Ezzel ellen é es s a éŐia a
kon ap ezen ikusan mköd ö éne ek elmesélése, melyek az eŐyénnek az ado
őelyze el aló szembenállásá és enn a ásá ejezik ki (Keszeg 2011b 16–17).
Jan Assmann alapján KeszeŐ Vilmos meŐállapí ja, őoŐy
„az éle ö éne ek sze kesz ésének eŐyik s a éŐiája a múl al aló in enzí ebb azo-
nosulás, a jelen meŐelz személyes apasz ala ok őanŐsúlyos exponálása, aŐy
szándékos előallŐa ása, ej ése. A lonŐ du ée é ényesí ése, a múl ö éne ekben
118 NAGY ÁKOS
aló enn a ása kon ap ezen ikus eljá ás, Őyako ibb a mél a lan kö ülmények közé
sod ódo eŐyének ese ében” (Assmann 1999: 49–86, idézi Keszeg 2011b 17).
Ezzel szemben a őa alom iŐyekeze a múl a elszámolni, annak előallŐa ásá a -
o a on osnak, a ö éne mondás pediŐ cenzú áz a.
„A múl ól aló elszakadás (a óla aló kénysze aŐy önkén es lemondás), aká -
csak a múl el állalása (p oŐ amsze elemleŐe ése) a különböz á sadalmi s á u-
sok a é ényes adap ációs na a í s a éŐia.” (Keszeg 2011b 17.)
A őós á i éle ö éne eke izsŐál a elmondőa ó, őoŐy sze kesz ési s a éŐiá-
jukban lá őa óan jelen annak ezek a s a éŐiák. Ada közlim azonosulnak a
múl al, a kollek i izálás, a bon ások, az éle mód ál ás személyes apasz ala ai
őanŐsúlyosan exponálják. Ez alól eŐy aj a ki é el leŐ ia alabb ada közlm képez,
aki az akko i eseményeke méŐ nem é őe e meŐ, ezé a múl al aló azonosulása
eldei elbeszélésein alapul, a személyes é in e séŐ őiánya mia a őanŐsúly más a
e dik á . A múl ö éne ekben aló enn a ása azonban mindőá om Őene áci-
ó a jellemz, de é őe módon az idsebbeknél jelen kezik Őyak abban annak
p oŐ amsze elemleŐe ése. A múl ól aló önkén es lemondás ada közlim na a-
í ái a nem jellemz. UŐyan é zik, őoŐy a ko ábbi őós á i éle i el nem leőe el-
élesz eni, isszaőozni, őaŐyományápolási kísé le eik – dalkö , nép ánceŐyü es, szü-
e i bál – azonban a múl el állalásának, o ábbél e ésének iŐyekeze é aka ják.
A bioŐ a ikus ö éne ek e jellemz, őoŐy ese enkén aŐaszkodnak a Őenea-
lóŐiai őaŐyományokőoz, ami az eŐyén éle ének az eldök és az u ódok ál al meg-
él események i ányába ö én ki e jesz ésé jelen i. Minde e a család és a kö-
zösséŐ oly onossáŐának őanŐsúlyozása mia an szükséŐ. Ezzel állnak szemben
az események elzmény elen ol á kiemel ö éne ek. Küls ka eŐó iának az a
ípus számí , amely az eldök és az u ódok éle pályáján beáll Őyöke es ál ozás a
mu a á (Keszeg 2011b 17). Az ada közlimmel készül in e júkban mindőá om
jellem onás meŐ alálőa ó. Tö éne eik a naŐyszülk, szülk, ille e ese enkén az
u ódok ál al meŐél apasz ala ok ól is mesélnek, ami a család oly onossáŐá ői-
a o bizonyí ani. Az események elzmény elen ol á a olyan in e jú észle ek
u alnak, amelyek a kollek i izálás , a őázbon ás észle ezik. Ezek éle ük olyan
szakaszai, amelyek ői elen kö e kez ek be, semmi, aŐy csak naŐyon ke és u al
közeledésük e. Az eŐyén eldeinek és u ódainak, ille e a sajá éle pályájában be-
áll Őyöke es ál ozás is közpon i eleme a kulákká nyil ání ás ól, államosí ások ól,
éle mód ál ás ól, bon ások ól szóló ö éne eknek. Joőn Bo neman sze in a ge-
nealóŐiai meŐközelí ésnek az önmeŐé ésben alap e sze epe an, és minden
emlékezés alójában a ŐenealóŐián ke esz ül jön lé e. Emelle minden Őenealó-
Őiában közös, őoŐy a jelen eŐy bizonyos őelyze ébl az eŐyén Őondola ban
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 119
ekons uálja a jelen meŐelz pillana o . Bo neman sze in a na áció mindiŐ
ŐenealóŐiai el endezésen ke esz ül jön lé e (Bo neman 1999: 200).
A család au onóm éle s a éŐiájának szemlél e ése é dekében az elbeszélk
az eŐyes ö éne ekben előa á olják a ŐenealóŐiai ö éne e és a ö énelme . Má-
sokban azonban a személy, a nemze séŐ és a ö énelem össze onódásá a ek e ik
a őanŐsúly (Keszeg 2011b 17–18). A őós á i na a í ákban az u óbbi él em el-
edezni, mi el a ö éne ek sze epli áldoza kén ol ak a kollek i izálás ak í é-
szesei, de el o dul a kénysze munká ól, a poli ikai üldözés l szóló isszaemlé-
kezés is. Az el é á sadalmi és ideolóŐiai pozíció el é na a í pozíció e ed-
ményez (Bí ó 2004: 57–73. idézi KeszeŐ 2011b 18), ilyenek a kisebbséŐi és öbb-
séŐi, omán és maŐya , alá endel és őa almi, kommunis a és an ikommunis a
aŐy éppen az el ándo ló és őelyben ma adó ellen é pá ok. A ku a o őós á i
személyek ese ében mindeŐyik e an példa. Ada közlim mind kisebbséŐi szem-
szöŐbl, alá endel pozícióból oŐalmazzák meŐ ö éne eike . A múl endsze
apasz ala aiból adódóan poli ikai pozíciójuk eŐyé elmen an ikommunis a.
A ku a o család ia alabb aŐjainak öbbséŐe Kolozs á on él uŐyan, de lakhelye
nem minden ese ben a őaŐyományos őós á i e üle eken alálőa ó, és má nem a
mezŐazdasáŐ nyúj ja számuk a a meŐélőe és . Ezé ese ükben az el ándo -
ló/őelyben ma adó ellen é pá őelye a őaŐyományos éle módo oly a-
ó/éle mód ál ó oppozíció a om ele ánsabbnak. Ebben az ese ben a ia alok
eŐyé elmen az u óbbi ka eŐó iába a oznak.
Finali ás szempon jából a őós á iak ö éne e őanya lás ö éne nek, ille e
úlélés- ö éne nek számí . Az eŐyko on i áŐzó őós á i közösséŐ az államosí ás,
a á os endezés, a szé szó ódás mia szé őullo . Ada közlim mindeŐyike u al
az é ék end ál ozásá a, ami elu así anak ugyan, de öbb ese ben is kény elenek
eŐyü élni ele.
A 20. századi bioŐ a ikus ö éne ek ipikus mo í umai á ekin e, ki kell
emelni a kisebbséŐi sé elmek, a s uk u ális (in e e nikus, osz ály- és ideolóŐiai)
kon lik usok, a őábo ús élmények, a kulákso s, a dik a ú a ema ikájá (Keszeg
2011b 18), amelyek el é a ányban, de jelen annak ada közlim elbeszéléseiben
is. Ezek a ö éne ek a eljes ikció és a dokumen um ké széls őa á a közö i
skálán őelyezkednek el, és egysze e annak kapcsola ban mindke el. UŐyan-
akko „az au obioŐ a ikus beszédmód különböz na a í ákkal ke ül a ini ásba.
Ezek: a ö énelem, a lokális ö énelem, a család ö éne , a ikció ( eŐény, ilm), a
á sadalom ö éne ” (Keszeg 2011b 18). Ese ünkben ezek az é in e na a í ák a
lokális ö énelem (Kolozs á ö éne e a őós á i közösséŐek meŐjelenésé l nap-
jainkiŐ) és a á sadalom ö éne (Kolozs á á sadalmának ö éne e, aminek
sze es észé képez e és képezi a őós á i közösséŐ).
A 20. század a in enzí é áló (au o)bioŐ a ikus s a éŐiák őasznála á a azé
ol szükséŐ, me az az előasználó eŐyén íŐy kí án különböz céloka elé ni.
120 NAGY ÁKOS
Ese ünkben ez a cél öbbnyi e az anyaŐi és mo ális ká pó lás meŐsze zése, ille e
az eŐyén eőabili álása ol . „E s a éŐiák különösen eŐy ö éne i o dulópon
u án alakulnak ki és eŐy ko szakon belül annak é ényben. Az 1950-es é ekben
a szá mazás exponálása aŐy előallŐa ása ál alános Őyako la á ál ” (Keszeg
2011b 18). A őós á i közösséŐ aŐjai ebben a ko szakban az (au o)biog a ikus
s a éŐiákkal a meŐőu col a ásuka , kuláklis á a aló ke ülésüke iŐyekez ek elke-
ülni. UŐyanakko az in ézmények is bá o í o ák ennek a beszédmódnak az ál a-
lánossá álásá : az eŐyén bioŐ a ikus na a í uma alapján kezd ék el meŐí élni
(Keszeg 2011b 18–19). A őós á i Őazdák 1989 u án a személyes és a családi múl
na a í ekons uálása alapján p óbál ák öbb-ke esebb sike el isszasze ezni
államosí o ulajdonuka .
Keszeg Vilmos az (au o)biog a ikus egisz e ek 20. századi ál ozásá ól íŐy
í :
„A eŐisz e ek a ö éne ek és a ö éne mondás számá a a nyil ánossáŐ in ézmé-
nyeikén mködnek, amelyek a á sadalmi é in kezés , éleménycse é , a ö éne ek
á olásá és o Őalmazásá eszik leőe é. A családi emlékeze és kommunikáció o-
ább a is meŐma ad a bioŐ a ikus beszédmód p ime , ele áns kon ex usának (a
család aŐok, az előuny ak emlékének i uális meŐsze kesz ése és a kommunika í és
kul u ális emlékeze ben aló zése; Őyászjelen k, sí eli a ok). Emelle azonban
lá ányosan meŐn a lokális eŐisz e ek és – 1989 u án – a megemlékezési sze a á-
sok sze epe. A elepülés ö éne ek, elepülésmonoŐ á iák a lokális közösséŐ eŐyede-
inek számon a ásá a, eőabili álásá a állalkoznak. Az épüle ek alán, a emplo-
mokban előelyeze emlék áblák, a köz e eken előelyeze emlékoszlopok a ké i-
láŐőábo ú, a kulákosí ás, a poli ikai endsze áldoza ainak állí o ak emléke . A o-
mániai maŐya á sadalom kö ében az eŐyőáz jelen s sze epe állal a iláŐőábo-
úk és a poli ikai endsze ek áldoza ai emlékének ápolásában” (Keszeg 2011b 19).
A en ebb meg ogalmazo ak illenek a őós á i közösséŐ izsŐál aŐjai a is.
Tö éne eike leŐ családi és ba á i kö ben o Őalmazzák, de a lokális eŐisz e ek
száma is egy e n. Példa e e a endsze ál ozás u án, 1996-ban az alsó á osi
emplom ke jében ela a o őós á i emlékkapu (Papp 1996), a dalkö jubileumi
ünnepei, aŐy az emlí e emplom o nyában be endeze őós á i emlékszoba.
UŐyanakko számos anulmány, újsáŐcikk, önéle í ás ápolja az emlékeze e . Min
az ada közlim elbeszélésébl is ki nik, a e o má us eŐyőáznak iŐen naŐy sze-
epe ol a őós á iak ö énelmében. A kezde l oŐ a kál inis a ői közösséŐ
eŐy aj a u olsó bás yakén ekin e az eŐyőáz a abban az idben, amiko a ha a-
lom iŐyekeze éle e üke , in ézményeike és kul ú ájuka elszámolni. Például a
ko ábban sajá p óba e emmel endelkez dalkö öke a Kolozs á -Alsó á osi
Re o má us EŐyőázközséŐ oŐad a be, a p óbáka annak e meiben a o ák, és a
emplom ál a ellépések leŐŐyako ibb színőelyé é. A őós á i emlékszoba is a
emplom eŐyik o onyszobájában alálőa ó.
űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 127
GRANOVETTER, Ma k
1994 A ŐazdasáŐi in ézmények á sadalmi meŐ o málása: a beáŐyazo sáŐ p oblémája.
In Lengyel Gyö Őy – Szán ó Zol án (sze k.): A gazdasági éle szociológiája. 32–45. Bu-
dapes : Aula Kiadó
KESZEG Vilmos
2007 űle ö éne ek populá is eŐisz e ekben. In Jakab Albe Zsol – Keszeg Anna –
Keszeg Vilmos (sze k.): Embe ek, éle pályák, éle ö éne ek. Kolozs á : BBTE Magya
Nép ajz és An opolóŐia Tanszék – K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ
2011a A ö éne mondás an opológiája. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ – BBTE
Magya Nép ajz és An opolóŐia Tanszék
2011b A ö éne mondás unkciói a 20. században. In Keszeg Vilmos – Szalma Anna-
Má ia (sze k.): K iza János Nép ajzi Tá saság É köny e 19. A 20. század (biog a ikus)
ö éne ei. 15–25. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ
KISS And ás
2005 Bocskai és a kolozs á i őós á iak. LeŐenda aŐy ö énelmi ény? Rubicon 2005. 2–3.
68–71.
K. KOVÁCS László
2004 A kolozs á i hós á iak eme kezése. Kolozs á (Az 1944-es kiadás kieŐészí e ál oza-
a)
NAGY Ákos
2009 A á os endezés áldoza ai. A kolozs á i hós á iak emlékeze e a bon ások időszaká a. (Szakdolgo-
za , szakmai i ányí ó: KeszeŐ Vilmos, MaŐya Nép ajz és An opolóŐia Tanszék,
Kolozs á )
NORA, Pie e
1999 Emlékeze és ö énelem közö . A őelyek p oblema ikája. Ae as 3. 142–157.
h p://epa.oszk.hu/00800/00861/00012/99-3-10.h ml (A le öl és dá uma: 2013.
augusz us 16.)
OLÁH Sándo
2001 Csendes csa a é . Kollek i izálás és úlélési s a égiák a ké Homo ód men én (1949–1962).
Csíksze eda: P o-P in Köny kiadó
PAPP Anna-Má ia
1994 Kolozs á on oly a ódo a MaŐya Re o má usok III. ViláŐ alálkozója. Szabadság
1996. augusz us 9. VIII. 188. 4.
PILLICH László
1982 EŐy őós á i nemze séŐ családsze keze i izsŐála a. Ko unk É köny 1982.
2001 Kolozs á i őós á ok – kolozs á i őós á iak. In Dáné Tibo Kálmán – Egyed Ákos
– Sipos Gábo – Wol Rudol (sze k.): Kolozs á 1000 é e. Kolozs á : E délyi Mú-
zeum-EŐyesüle – MaŐya Közm eldési EŐyesüle
PILLICH László – VETűSI László – VINCZE Zol án
1984 A kolozs á i maŐya őós á i közösséŐ népesedési és sze keze i alakulása (1899–
1980). In Egyed Pé e (sze k.): Vál ozó alóság – 1984. Vá osku a ás. Buka es :
K i e ion
R. SÜLE And ea
1990 Te üle - és elepülés endezési e ek Romániában.
h p://epa.oszk.hu/00000/00036/00001/pd /06.pd (A le öl és dá uma: 2013.
augusz us 16.)
SIPOS Gábo
2006 A Dalkö ö éne e. In Sipos Gábo (sze k.): A Kolozs á i Re o má us Be hlen Gábo
Földész Dalkö 120 é e. 7–30. Kolozs á
SZABÓ T. A ila
1946 Kolozs á elepülése a XIX. század égéig. Kolozs á : E délyi Tudományos In éze
128 NAGY ÁKOS
TÁRKÁNY SZCS E n
1981 Magya jogi népszokások. Budapes : Gondola
VARGA E. Á pád
2007 E dély e nikai és elekeze i s a isz ikája. Népszámlálási ada ok 1850–2002 közö .
h p://www.kia.hu/kony a /e dely/e d2002.h m (A le öl és dá uma: 2013. augusz us 16.)
Ákos Nagy
CHANGING OF LIFE STRATEGY AND CONTINUITY IN A HÓSTÁT-FAMILY
In my pape I unde ake he ask o p esen he changing li es yle, and he na a i e
in e p e a ion o ha , in a h ee-gene a ion amily, membe o he Hós á communi y, in
Cluj-Napoca, Romania. The esea ched gene a ions c ea e and dis ibu e di e en
na a i es abou he main his o ical e en s such as he Wo ld Wa s, exp op ia ion,
demoli ion o he neighbou hood, 1989 e olu ion, es i u ions ha in luenced he li e o
he e hnic Hunga ian Hós á communi y. In his con ex I disco e ed ha he ou come o
hese na a i es show declining pa e ns. The sel -image o his communi y has
ans o med. The o ms and places o exp essing iden i y ha e also shi ed: hey mo ed
back o he p i a e and ecclesias ical sec o . The p esen ed ca ee s o he h ee
gene a ions show he changes ha ook place in he smalle communi y, bu also e lec
he changes in he la ge communi y o Cluj-Napoca.
Keywo ds: Hós á communi y, Cluj-Napoca, na a i e, li e s a egy, li e his o y, iden i y,
li e-s yle change
