Mese – mítosz – élettörténet

A 20. század ö éne ei KESZEG VILMOS Robe de Beaug and (Flo ida) és Benjamin N. Colby (Kali o nia) megálla- pí ása az, hogy annak ö id éle ű és annak idő álló ö éne ek, annak közis- me és ke ésbé isme ö éne ek. Vannak olyanok, amelyeke illedelmesen meghallga unk, amelyeke isz elünk, amelyeke mi magunk is gyak an elmon- dunk, s olyanok is, amelyeke ke ülünk és szí esen elhallga unk. J. Mechan nyo- mán 1979-ben a ké sze ző ha á oz a meg az é dekes na a í umo (in e es ing na a i e),1 amely „olyan ilágo hí éle e, amelyben a kiindulási állapo o a cél ál- lapo ba ál oz a ó cselekede agy esemény nem olyan nyil án aló, hogy alószí- nűleg meg ö énjék a dolgok szokásos mene e melle ” (de Beaug and – Colby 1988/1979: 342). Azaz, az é dekes ö éne öbbé agy ke ésbé, de mindenkép- pen el é a mindennapi éle eseményei ől, agy pedig új, sajá os nézőpon ból je- lení i meg azoka . A ö éne „é dekes”2 ol a e edhe a na á o i pe spek í ából, a sze eplőnek ulajdoní o e ekből és állapo okból, a „megp óbál a ásokból és diadalokból”,3 a p oblémamegoldásból, a ö éne ál al megjelení e ilág speci i- kumából, a ö éne nyel an szabályainak megsé éséből. Azonban hogy a lé ező sok-sok ö éne közül melyik és mié é dekes, ille e az is, hogy meddig é de- kes, az ko szakonkén , á sadalmankén nagyon el é . A ö éne é dekes ol á a be ogadó edezi el. Az é dekes ö éne ek ki álasz ása, alamin a ö éne ek é - dekessé e ése a ö éne mondás állandó ö ek ése. Milyen ál ozások kö e kez ek be a ö éne mondás e üle én, milyen ö é- ne ek bizonyul ak é dekesnek a közelmúl ban? Az egyik leglá ányosabb ál ozás a ö éne eknek a ö énelemmel, az idő- ől sze ze apasz ala okkal aló össze onódásában é zékelhe ő. A olklo isz ikai köz uda a 20. század közepén össze oglal a a népi emlékeze e mésze é és sajá- osságai . Esze in a népi emlékeze e nocen ikus, szelek í , anak onisz ikus, esemény- és hősközpon ú; alapjá a ciklikus időképze képezi; o mai-mű aji ke- e e a ö éne i monda. Ma má jól lá juk, hogy a népi (populá is) emlékeze 1 Tom S a o d 2010-ben Na a i e Escape né en emlí i (S a o d 2010). 2 Az el á ások megsé ésének el é Pléh Csaba emlékezési alakza kén emlí i (Pléh 1986). 3 A sze zők J. Mechan 1977-ben megjelen anulmányának gondola á idézik (de Beaug and – Colby 1988: 346). A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 7 é századok ó a igénybe e e az í ásbelisége , miál al p ecízebb, idő állóbb és á- olabb a ki e jedő ö énelemképe ő zö meg. A 19. század égé ől a kommu- nika í emlékeze melle megjelen ek a kul u ális emlékeze i uális o mái min ki alál hagyományok (megemlékezési sze a ások, é o dulós ünnepségek, az 1990 u áni é ek ől a elepülésnapok). Az emlékezés echnikák kö e kez ében az események é hez kö ődnek (emlék áblák, emlékoszlopok, emlékünnepek) és ma- e ializálódnak (múzeumok, emlékszobákban kiállí o á gyak, képek, í o do- kumen umok), az éle é ben, a mindennapi éle ben szemlélhe ők lesznek. A ö énelmi epizódo elidéző monda melle megjelen ek a e jedelmes na a í umok, a ö énelmek, amelyek öbb é század ö énései ko szakokba sze ezik. A hi a alos nemze i ö énelem melle a 19. század égé ől kezd e gyako i á álik a lokális ö énelem sze kesz ése, le é be helyezése, kiállí ása, sok- szo osí ása ( elepülésmonog á ia, weboldal) (Szilágyi 1984; Keszeg 2006, 2007; Jakab 2012a, 2012b). A lokális ö énelem kiemelődik a kommunika í emléke- ze ből, szociális használa ba ke ül, a u izmus ke e ében anyagi és kul u ális őké képez, a megemlékezési sze a ások ke e ében (é o dulók, elepülésünnepek) pedig esz í jellege öl , lokálpa io izmus , csopo - és személyes iden i ás e - mel. A ö énelmi emlékeze másik o mája a közelmúl eseményei ől (hábo úk, 1956-os o adalom, 1989-es ál ozások) sze ze személyes apasz ala oka o - galmazó na a í um (memo a ) (Ilyés – Keszeg 2008; Ba ha – Kemény i – Ma in- ka 2009; Szabó 2009). A olyama o megne ező udományos koncepciók az emlékeze i helyek (No a 1986), a ki alál hagyományok (Hobsbawm – Range 1983), az emlékezési alakza ok (Assmann 1999: 35–43), a ö énelem háziasí ása (Fab e 2000), a ólunk szóló ö énelem (Bensa – Fab e 2001), a lokális ö éne- lem (Gyáni 2002) e minusokban ogalmazód ak meg. A mindennapi éle ö énéseinek na a í eldolgozása bizonyá a mindig na- pi enden ol . A na a í udás észé képez e az élmények eldolgozásának, a i- lágban aló ájékozódásnak, a szociális kö nyeze el szembeni a i űdök ki ejezésének. A mindennapi ö éne mondás olyan s a égiáka é ényesí , min a kibeszélés, a megszólás és az elisme és, az elhallga ás, az el i kolás, az el e dí és, az in e p e áció, a panasz és a dicsek és, a példaállí ás, a ö éne mondás ál ali szó akoz a ás (Nagy 1990; Ré hey P ikkel 1991; Sz e elszky 2002; Keszeg 2012). A mindennapi ö éne mondás , az ak uali ások na a í megjelení ésé és o - galmazásá ked ezően be olyásol a az í o és a hangzó média. A média á eszi és o galmazza a mindennapi ö éne eke , ugyanakko émá , ö éne sémáka kínál el a mindennapi ö éne mondás számá a, jelen éseke endel hozzá a o galom- ban lé ő ö éne ekhez. A á beszélésnek az u óbbi é ekben lezajlo echnikai o adalma (mail, skype, ma ok ele on) szin én ösz önzően ha o a mindennapi ö éne mondás a. A web 2.0 elek onikus médium e jesz e e el a ö éne ek öbb személy ál ali lé ehozásá . 8 KESZEG VILMOS Az anyaköny eze és, a s a isz ika, a szociológia udománya, a zsu nalisz i- ka, az e nológia egya án hozzájá ul a á sadalom egyedei e és csopo jai a o- na kozó udás elé ékelődéséhez és elduzzadásához. Ez okoz a az egyének közö i szimpá ia, bizalom és é deklődés,4 az in ézményeknek az egyén i án i é - deklődése, ami a személyes élmények, az au obiog a ikus na a í umok ál oza- os o májá , a na a í umok előadásának, bemu a ásának helyze ei hí a éle e. A személyes élmények ál oza ossága ( oglalkozások, mig áció), a 20. század ö- megeke igénybe e ő eseményei (impé ium ál ozások, hábo úk, ideológiák, o - szágépí és) különböző egyéni és a csopo iden i ásoka e mel ek ki. Ezek ö éne esí e o mája, a na a í iden i ás különböző egisz e ekbe illeszkede . Az éle ö éne az állampolgá i lojali ás és engede lenség, az elszen ede diszk- imináció és jogsé és, a szakmai kompe enciák, a szá mazási őke és az indi idu- ális eljesí mények ki ejezésének eszköze. Az őszin eség e o ikája melle az (au o)biog a ikus beszéd egyéb s a égiáka is igénybe e . A egény, a színmű és a ilm jelen ősen hozzájá ul az éle ö éne i események ea alizálásához, e o i- kai megjelení éséhez. Az in ézmények ál al összegyűj ö ö éne ek a ö ényszé- ki beszéd é eléss a égiáihoz igazod ak hozzá. A mindennapi éle (munka, be egségek) ö éne iesí ése melle a 20. században népsze űség e e ek sze a ö énelmi és poli ikai konjunk ú ák kö e kezményei lá ha ó á e ő biog a ikus na a í umok (hábo ús élmények, kisebbségi so s, emig áció, depo álás és mun- kaszolgála , kulákso s, meg igyelési dosszié). A 20. század so án olyama os igye- lem kö e e a pa asz ok, a p ole á ok, az a isz ok a ák, az emig ánsok, a nép aní ók, az alko ók, a közéle i személyiségek, a sz á ok éle pályájá . Az au obig a ikus na a í umok egy észe elha á olódo a család ö éne i előzmé- nyek ől; az 1989 u áni ömegmé e ű család aku a ás az egyéni éle ö éne e longue du éeben helyezi el, a gene ációk ö éne ének, az egyéni so s és a ö énelmi, á - sadalom-, gazdálkodás- és eszme ö éne i olyama ok össze onódásá , oly onos- ságá hangsúlyozza (Keszeg 2009). Az éle pályák megjelení ésében sze epe kapo az összeeskü és-, a kockáza elméle (Szijá ó 1998), alamin a média (Champagne 1993), az in ézmények nézőpon ja. A biog a ikus ö éne sze kesz- és az o ali ás u án end e igénybe e e az í ás (Keszeg 2008: 297–310), a képe (Szalma 2012), a ilme (Blos-Jáni 2012), az online elüle e min médiumo és ki- ejezőeszköz . A ö éne mondás a 20. század olyamán a „szájhagyományozás ö ény- sze űségei” melle jelen ősen megha á oz ák különböző kommunikációs kö ül- mények és szándékok. A ö éne mondásban egya án ele ősöd ek az indi i- duális p e e enciák és a á sadalmi el á ások, a hagyományos na a í umokhoz 4 Az au obiog a ikus beszéde Jacques Voisine eze i issza az én uda és a á sadalmi szimpá ia újko i kialakulásá a (Voisine 1963: 138.). A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 9 aló agaszkodás és az ezek ől aló ügge lenedés szándéka. A ele áns helyze ek közö elő e ö az in ézményesí e kon ex us és a média ogyasz ás. Az ak uali á- sok és a személyes élmények megjelení ésében ál oza os, a na á o i é dekeke kép iselő nézőpon ok é ényesülnek (Lin el 1981: 38–39; Bou dieu 1993). A ö éne és a ö éne mondás lá ha ó á eszi a közös éle ilág ke e ei ; ezen belül pedig kijelöli az indi iduum helyé . A 20. század so án a ku a ás a ö éne mondás p agma ikus unkciójá , illokúciós ak us, pe o ma í cselekede jellegé á a el. Bizonyá a ko ábban is, de a ku a ás ál al belá ha ó időben a ö éne , a ö éne mondás jelen ősen kiha- o a á sadalmi kapcsola ok a. A ö éne kapcsola hálóba ágyazza sze eplői , lá ha ó á eszi, uda osí ja az ál aluk kö e e el eke , eszméke , é ékeke , a á - sadalom egységé és agolódásá , a ö ek éseke és a kuda coka . A ö éne mon- dás á sadalmi s á us , p esz ízs e mel és legi imál. És nem u olsóso ban, a ö éne mondás beszélőközössége , emlékeze közössége , in e p e í közössége hoz lé e. Talán a ö éne mondás expanziójá al magya ázha ó a ö éne szeman ikai bő ülése. A közbeszédben a ö éne má nem egysze ű, és őkén nem hagyo- mányos na a í umo jelen . Az esemény, ö énés szinonímájakén , alamin a min- dennapi éle össze üggéseinek, a személyes so s, a ko á s olyama ok, az össze üggések megne ezésé e álik alkalmassá. És úgy űnik, egy sajá os e mino- lógiai ke ősség an é ényben mind a nép ajzi szaknyel ben, mind a mindennapi kommunikációban. Az 1960-as é ek ől a ö éne ek megne ezésé e ke ül hasz- nála ba a na a í um e minus, majd ezzel pá huzamosan a na a í a hangalak. Si- ke ülhe -e a ké e minus külön álasz ása? Nagy mennyiségű in e ne es szö eg- kö nyeze elemzése a ól győzö meg, hogy a ké – napjainkban szinonimakén e sengő – e minus enyhe szeman ikai el é éssel használjuk. A na a í um e - minussal a konk é – egysze ű agy komplex, ö id agy hosszú, o ális, í o agy képi megjelení ésű – ö éne e , elbeszélés ne ezzük meg. A na a í a ezzel szemben a konk é ö éne ek, elbeszélések, alamin ál alában az embe i lé ezés in eg áló, egy ko szakban, egy kul ú ában, egy men ali ásban meg agadha ó ke e- e, kon ex usa. Ál alában jelen i az elbeszélés , a na a í megjelení és . Fo mái az ideológia, a ö énelem, a mű elődés- és á sadalom ö éne , kimene el szem- pon jából a ejlődés- és hanya lás ö éne s b. Hayden Whi e a na a í a e minus a na áció és az elbeszélés szinonimájakén használja, ám ág jelen ésben: „me akód, embe i uni e zálé, melynek segí ségé el a kul ú ák közölni udják egymással egy közösen á él alóság e mésze é ől sze ze élményeike ” (Whi e 1996: 98). A na a í a szó á i megha á ozása: 1. é elmezés, magya áza , 2. elbe- szélés. Az u óbbi é ekben a na a í a a kö e kező é elmezésekben és szókap- csola okban o dul elő: az észlelés min na a í a, az iden i ás min na a í a, a poli ika min na a í a, a haza iság min na a í a, a eminizmus min na a í a, 10 KESZEG VILMOS az á mene min na a í a, nemze i na a í a, ö éne i na a í a, i odalom ö é- ne i na a í a, Holokausz -na a í a, ku a ói na a í a, es és na a í a, lehe őség és na a í a, álság és na a í a, kasz és na a í a s b. Azaz, egy na a í a szám a- lan na a í umban álik explici é. Az Ol asó a Nép ajzi Lá óha á sze kesz őbizo sága ál al meghi de e elhí- ásá a beé keze anulmányoka ol asha ja a lap ema ikus számában. A anul- mányok mindenike sajá os nézőpon ból ké dez á a ö éne és a ö éne mondás unkciójá a, a ö éne ekhez kapcsol jelen ések e. Hi a kozo i odalom ASSMANN, Jan 1999 A kul u ális emlékeze . Í ás, emlékezés és poli ikai iden i ás a ko ai magaskul ú ákban. Bu- dapes : A lan isz BARTHA Elek – KEMÉNYFI Róbe – MARINKA Melinda 2009 1956 a néphagyományban. Deb ecen: Deb eceni Egye em Nép ajzi Tanszék BEAUGRAND, Robe de – COLBY, Benjamin N. 1988 Az akció és in e akció na a í modelljei. In Kanyó Zol án – Síklaki Is án (sze k.): Tanulmányok az i odalom udomány kö éből. 341–365. Budapes : Tanköny kiadó (E e- de i kiadás: 1979) BENSA, Alban – FABRE, Daniel (di ). 2001 Une his oi e à soi. Figu a ion du passé e locali és. Pa is: Édi ions de la Maison des sciences de l’homme BLOS-JÁNI Melinda 2012 A családi ilm genealógiája. Az ama ő ényképezés ől a ilmezésig – a celluloid ilm ől a ideóig. Ko unk XXIII. 2012/12. 46–54. BOURDIEU, Pie e 1993 L’espace des poin s de ue. In Pie e Bou dieu (di .): La misè e du monde. 13–17. Pa- is: Édi ion du Seuil CHAMPAGNE, Pa ick 1993 La ision média ique. In Pie e Bou dieu (di .): La misè e du monde. 95–123. Pa is: Edi ion du Seuil FABRE, Daniel (di .) 2000 Domes ique l’ his oi e. E hnologie des monumen s his o iques. Pa is: Édi ions de la Maison des sciences de l’homme GYÁNI Gábo 2002 A á osbiog á ia és a mik o ö éne . In Gyáni Gábo : Tö énészdisku zusok. 59–66. Budapes : L’Ha ma an HOBSBAWM, E ic – RANGER, Twe ence ( ed.) 1983 The In en ion o T adi ion. Camb idge – New Yo k – New Rochelle: Camb idge Uni- e si y P ess ILYÉS Sándo – KESZEG Vilmos (sze k.) 2008 Az el űn ka ona. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá saság A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETEI 11 JAKAB Albe Zsol 2012a Emlékállí ás és emlékezési gyako la . A kul u ális emlékeze ep ezen ációi Kolozs á on. Ko- lozs á : K iza János Nép ajzi Tá saság – Nemze i Kisebbségku a ó In éze 2012b Ez a kő le é e e . Az emlékeze helyei Kolozs á on (1440–2012). Ada á . Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá saság – Nemze i Kisebbségku a ó In éze KESZEG Vilmos 2006 Hi adás a’ Késő Ma adékhoz. 17–20. századi e délyi o onygombi a ok. Ma os ásá hely: Men o Kiadó 2007 A ö énelmi emlékeze alakza ai. In Szeme kényi Ágnes (sze k.): Folkló és ö éne- lem. 18–43. Budapes : Akadémiai 2008 Al abe izáció, í ásszokások, populá is í ásbeliség. Egye emi jegyze . (Nép ajzi Egye emi Jegyze ek 3.) Kolozs á : KJNT – BBTE Magya Nép ajz és An opológia Tanszék 2009 20. századi éle pályák és éle ö éne ek In Va gyas Gábo (sze k.): Á já ók. A ma- gya nép ajz ól az eu ópai e nológiáig és a kul u ális an opológiáig. 95–133. Budapes : L’Ha ma an – PTE Nép ajz – Kul u ális An opológia Tanszék 2012 Tö éne ek és ö éne mondás De ehem elepen. Kolozs á : E délyi Múzeum-Egyesüle LINTVELT, Jaap 1981 Essai de Typologie na a i e, le „poin de ue”: héo ie e analyse. Pa is: Édi ion José Co i NAGY Olga 1990 Világgá u ó sza ak. Ha adi beszélge ések. Budapes : Szépi odalmi NORA, Pie e (di .) 1986 Les Lieux de mémoi e. Pa is: Gallima d PLÉH Csaba 1986 A ö éne sze keze és az emlékeze i sémák. Budapes : Akadémiai RÉTHEY PRIKKEL Miklós 1991 Az igaz ö éne . Szö eg, mű aj, módsze és alóság gene a í kapcsola a az élő elbeszélésben. On ológiai megközelí és. Deb ecen: KLTE Nép ajzi Tanszéke STAFFORD, Tom 2010 The Na a i e Escape. Ou b ains na u ally ame e en s as s o ies. Kindle Edi ion SZABÓ László 2009 Tény, ö éne i ény, o al his o y, emlékezés, olklo izáció, olkló . In Bali János – Tu ai Tünde (sze k.): Éle /ú /í ások Szilágyi Miklós isz ele é e. 374–384. Budapes : MTA Nép ajzi Ku a óin éze e – ELTE BTK Nép ajzi In éze SZALMA Anna-Má ia 2012 Fénykép – énkép. A családi ényképhasznála ma gójá a. Ko unk XXIII. 2012/9. 3– 11. SZIJÁRTÓ Zsol 1998 Kockáza , kul ú a, kon lik us. Replika 31–32. 19–43. SZILÁGYI Miklós 1984 Helyi kiadású hely ö éne i monog á iák 1970–1981. E hnog aphia XXXX. 1984/1. 118–133. SZVETELSZKY Zsuzsanna 2002 A ple yka. Budapes : Gondola Kiadói Kö VOISINE, Jacques 1963 Az „au obiog aphie” i odalmi e minusának kialakulása. Világi odalmi Figyelő IX. 1963/2. 131–138. WHITE, Hayden 1996 A na a i i ás sze epe a alóság ep ezen ációjában. Ae as XI. 1996/1. 98–118. Ol asósa ok Benedek Gyö Őy Makai Pé e K is ó Ausz ics And ea Győ i Tamás Komjá hy Zsuzsanna és Pa aki Te éz (sze k.): O minden sokkal jobb, min i , cuko is an, méz is. MaŐya o száŐon élő be ándo lók meséi. A emisszió Alapí ány. 2012. 48 p. Benedek Gyö gy „Olyannak képzelem el az eu ópai kul u ális é séŐe , aőol a sokszínűséŐ nem eőe , őanem inkább az iőle o ása. EŐy nyi o kul ú ának őinnie kell sajá e ejében, udnia kell, őoŐy eléŐ ŐazdaŐ aőőoz, őoŐy más kul ú áka ápláljon, de méŐis eléŐ é zékenynek kell lennie aőőoz, őoŐy ŐazdaŐodjon más kul ú ák ha ásai ál al.” (BoŐyay Ka alin nemze közi szakállam i ká – A kul ú ák közö i pá beszéd eu ópai é e, 2008) Az A emisszió Alapí ány é ek ó a oŐlalkozik a miŐ áció al, és iŐyelem- elkel ő p oŐ amok, kiad ányok, ku a ások melle konk é seŐí ő szolŐál a ásoka is nyúj őazánkban élő, Eu ópai Unión kí ül ől é kező be ándo lók számá a. 2012-ben az Alapí ány ál al koo dinál in eŐ ációs p oŐ am1 ke e én belül, a p oŐ am be ándo ló ész e ői el szo os eŐyü működésében szüle e meŐ az O minden sokkal jobb… című kö e . A kiad ány szüle ésének jellemző és on os kö ülménye, őoŐy bá p ojek e mék ől beszélünk, a p ojek nek nem célja ol a meseköny elkészí ése, őanem mellékes őozadéka. EŐy ö le , s ennek bá o meg- alósí ása. „BÁR AZ ERDN KERESZTÜL VEZET ÚT HOSSZÚ VOLT ÉS VESZÉLYES, TELE VÉRSZOMJAS VADÁLLATOKKAL, AZ ÖREGASSZONY A KÖVETKEZ REGGELEN VETTE A BATYUJÁT, ÉS ÚTRA KELT.” A őazánkba é kező, s le elepedni áŐyó kül öldiek számos neőézséŐŐel szembesülnek. Túl az adminisz a í e őeken, kiőí ás jelen a maŐya á sada- lommal aló kapcsola kialakí ása, aká a mindennapi kommunikáció szin jén is. Az A emisszió Alapí ány in eŐ ációs p ojek je men o álás, maŐya nyel i és in- e kul u ális képzések és munkae ő-piaci p oŐ amok é én sokoldalúan seŐí i a őazai munkae őpiacon aló e edményesebb é ényesülés , és a maŐya kö nye- ze ben, közösséŐekben aló boldoŐulás . A beilleszkedés uŐyanakko naŐyban 1 A p ojek – SANSZ, P oŐ am be ándo lók munkae ő-piaci in eŐ ációjáé . EIA 2011 /1.1.3. – az Eu ópai Unió Eu ópai In eŐ ációs Alapjának ámoŐa ásá al alósul meŐ. A kö e e illusz ál a Rajka Má ia, a meŐ alósí ásban köz eműködö a Ci il Rádió, alamin az A emisszió Alapí ány munka á sai, miŐ áns üŐy elei és önkén esei. OLVASÓSAROK 133 üŐŐ a maŐya á sadalom oŐadókészséŐé ől, nyi o sáŐá ól is. És az é zékenyí- és nem leőe eléŐ ko án kezdeni. „ANYA, MI VAN A TAVON TÚL?” A kö e ben sze eplő mesék olyan ö éne ek, amelyeke a köz eműködő be- ándo lók a szá mazási o száŐukban, ko ábbi o őonukban isme ek meŐ, s ame- lyekőez alamilyen módon személyesen kö ődnek, kapcsolódnak. A iszony mi- nőséŐe ö id bemu a kozó szö eŐekből de ül ki. A pá sza as bemu a kozások köz e lenek, ső , időnkén kiszólnak, bölcs anácsoka is osz oŐa nak az ol asó- nak („ke üld a csalás , és éld az éle ed, ami neked ada o ”). A személyesséŐ a meseköny missziójá szolŐálja: előí ni a iŐyelme a MaŐya o száŐon élő be- ándo lók ál oza os kul u ális őá e é e, azok ŐazdaŐsáŐá a, mélyséŐé e, és á - nyalni a be ándo lók ól kialakul á laŐ-maŐya elképzeléseinke , összesséŐében pediŐ nö elni el oŐadásuka . E e a meseköny mű aja különösen alkalmas: a mesék mondani alójá , elejé ál alában őely ől üŐŐe lenül, ö énelmi és kul u á- lis őá é udás nélkül is é jük. Uni e zali ásuk melle uŐyanakko jól é ényesül a mesék különleŐes áj-jelleŐe, a kul ú ák lenyoma a, ami az é elmezésben nem Őá ol, iszon íz , szín , izŐalma isz a ö éne be. S ezzel észben meŐ is alósul a meseköny külde ése, és a kul u ális különbözőséŐ előnykén , és az „iőle o á- sakén ” ö énő bemu a ása. A kö e íz ö éne e a almaz. Ezek e ede e, mű aja, őosszúsáŐa, mind- mind el é eŐymás ól. Tö éne ek ol asőa unk I án, Indonézia, SzeneŐál, Ma ok- kó, Mexikó, Ele án cson pa , Sze bia, és O oszo száŐ e üle é ől. Vannak közö - ük ne es sze zők ál al í ak (B anko Ćopić, Renny Yania ), de a leŐ öbbjük ala- milyen népmese, e ede ö éne , leŐenda. Ami közös bennük, őoŐy miŐ áns éle - őelyze ű embe ek álasz o ák, és ennek meŐ elelően, őa nem is mind, de jó né- őányuk alamilyen módon e e a őelyze e e lek ál. MeŐjelenik bennük a másik őely, és eŐy másik éle u áni áŐy, só á Őás, (A pa asz embe az égbe megy), majd az ú nak indulás, neki uŐaszkodás (A bá o béka), a ándo lás (A kalmá és a papagáj, Abla Pokou he cegnő), és az o őon sze e e e is (A sün o hona). „MERT MI MÁS VÁLASZTÁSA MARADHAT A HALANDÓNAK, HA SEI LELKE SZÓL HOZZÁ A VARÁZSLÓ SZÁJÁN KERESZTÜL?” A szö eŐeke az ese ek öbbséŐében a ész e ő be ándo lók o dí o ák le e ede i nyel ől anŐol a, anciá a, aŐy spanyol a, és az íŐy kapo , má eŐy o - dí áson á ese szö eŐeke önkén esek ül e ék á maŐya a. A kö e e sze kesz ő Komjá őy Zsuzsanna elada a a szö eŐek eŐyséŐesí ése, aŐy éppen a éliŐ ma- Őya ul, éliŐ o oszul í ódo szö eŐ maŐya a o dí ása ol . A őe oikus munka e edménye eŐyé elműen meŐŐyőző, a szö eŐek jól ol asőa óak, emelle él eze- esek, izŐalmasak. A szö eŐek s ílusa, mű aja olyko naŐyon különböző: a ki- 140 OLVASÓSAROK Ú on eŐy MezőséŐ-monoŐ á ia elé KeszeŐ Vilmos és Szabó Zsol (sze k.): Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom. Ko- lozs á : Mű elődés. 2010. 478 p. Győ i Tamás Tudománymű elés/ok a ói műőelymunka és udományköz e í és. E ké e- üle e mékeny alálkozásának Őyümölcse a udás e üle ek széles skáláján mozŐó, Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom című ema ikus anulmánykö e . A kö e eŐyik sze kesz ője KeszeŐ Vilmos, a Babeș-Bolyai TudományeŐye em MaŐya Nép ajz és An opolóŐia In éze ének p o esszo a, a MezőséŐ szülö e és eŐyben ku a ója, akinek immá őa minc é es ku a ói pálya u ása ala e é séŐ népi kul ú- ájának el á ása mind éŐiŐ é deklődése őomlok e ében áll . A másik Szabó Zsol , a Mű elődés ősze kesz ője, aki ől a mű elődéssze ezés és udománynép- sze űsí és elkö eleze pa ónusakén beszélőe ünk. A kö e összeállí ása möŐö ké alap e ő mozŐa ó uŐó élek el edezni: egy udományos és eŐy „ideoloŐikus” oŐan a ású . Tudományos indí a ás ala az a ö ek és é em, amely a é séŐ ől szóló udás szin ézisé jelöli meŐ célja- kén . A éŐió i án i mélyebb é deklődés a 19. század é in őleŐes ejeze ein úl iŐazán csak az 1930-as é ek, majd az 1970–80-as é ek őoz ák maŐukkal. Noőa szüle e má eŐy mezőséŐi ájmonoŐ á ia és különböző ema ikus monoŐ á iák (Kós Ká oly, KeszeŐ Vilmos, Ve ési László és Kö esdi Kiss Fe enc munkái), a kö e alán nem alap alan ju a ja eszünkbe eŐy újszemléle ű, alamiko i eljesebb MezőséŐ-monoŐ á ia meŐí ásának szándéká . Az ideoloŐikus indí a ás abban az elŐondolásban ejlik, őoŐy a mezőséŐi szá mazású aŐy az ebben a é séŐben e- ékenykedő, kiemelkedő személyek a mezőséŐi kö ődés kon ex usában jelennek meŐ (mezőséŐi őí es embe ek éle ajzai). A mezőséŐi szá mazás íŐy csopo képző ényező é álik. MíŐ a 19. század olyamán az ős ö éne i és mű észe i-esz é ikai é deklődés maŐá al őoz a a Székely öld aŐy Kalo aszeŐ el edezésé , addiŐ a ko abeli Me- zőséŐ csak becsmé lő imp essziók ki ál ója ma ad . KeszeŐ Vilmos áŐan é el- meze ku a ás ö éne i össze oŐlalója sze in az 1930–40-es é ek MezőséŐ ől szóló szakku a ásai mű elődés ö éne i és á sadalomnép ajzi, az 1980-as é ek ől oŐ a ájökolóŐiai, ö énelmi és ipolóŐiai meŐközelí ésűek. A kö e öbbnyi e az elmúl é ized második elének MezőséŐ-ku a ásai Őyűj i össze, ema ikájában jócskán el á olod a Gazda Klá a 2001-ben e meŐállapí ásá ól, misze in a o- mániai maŐya nép ajzku a ás alap e ően népmű észe -közpon ú. Számos a- nulmány elemez éle ö éne eke aŐy népszokásoka , jellemzőek a ö éne i és á sadalomnép ajzi ku a ások, a ema ikai és diszcipliná is nyi o sáŐ. A áloŐa ás őuszonőé anulmány , ké meŐemlékező í ás (Palo ay Ge úd e noŐ á us, ille e Ba csay Jenő aná és es őmű ész isz ele é e) és izenőé OLVASÓSAROK 141 mezőséŐi őí es embe ö id éle ajzá közli. A kö e sze zőinek apasz ala i szin - je naŐy okú őe e oŐeni ás mu a ( öbb min ¾ a ányban a szakembe ek ja á a). Helyszűke mia néőány kiemel anulmány isme e ek ö iden. A pályakezdő sze zők közül Be ekmé i Má ia E zsébe Vá osodás – á osiasí- ás a Mezőségen. (Nagysá más. Ese elemzés) című í ása a köz udo an á os alan Me- zőséŐ eŐy ecens á ospoli ikai kísé le ébe nyúj be ekin és . A anulmány á ilá- Őí a á osi anŐ a emelés el é elei és a á os ényleŐes ado sáŐai közö eszülő ellen é ek e. É ékes őozadéka, őoŐy leí ja a kö nyeze á ossá alakí ása és a kö- zösséŐ alusias kul ú ája és men ali ása közö i á mene neőézséŐei és akadályai . A ku a ás ö éne i me í ések közül KeszeŐ Vilmos Az E délyi Mezőség nép ajzi i odalma című munkája mél án a kö e be eze ő anulmánya. Az í ás a alma jó al áŐabb, min ami e a címadásból kö e kez e ni leőe : az eddiŐ előalmozo nép- ajzi szaki odalom kö én úllép e, más á sadalom- és e mésze udományok e edményei is iŐyelembe eszi, eŐészen a mű észe MezőséŐ- ep ezen ációinak bemu a ásáiŐ. A szö eŐ második észében a sze ző a mezőséŐi kul ú a össze og- lalásá a esz kísé le e . Az összeŐzés ömö és á oŐó képe nyúj minda ól az akkumulálódo udás ól, ami a szakmunkák e é séŐ ől napjainkiŐ előalmoz ak. Ba abás László A Mezőség nép ajzi kö onalai és belső agolódásának ké dései című a- nulmánya a é séŐ ku a ásának alap e ő on ossáŐú őiányossáŐai a őí ja el a i- Őyelme . A sze ző so a eszi a különböző meŐközelí ésű áji beso olásoka , majd a anulmány kö e kez e ésekén sü Őe ő előí ás oŐalmaz meŐ a mezőséŐi kis á- jak szisz ema ikus ku a ásá a. A kö e be ke ül szokásku a ások eŐyike Dimény E ika Tá sadalmi kapcsola- ok a magya szo á i eme kezési szokásokban című í ása, amely a Őyászoló család és a őelyi közösséŐ iszonyá izsŐálja. A meŐleőe ősen észle ŐazdaŐ leí ás 1997 ó a előalmozo Őyűj ések, u ólaŐos eljeŐyzések, őanŐ el é elek alapján készül . Bá a nép áncku a ás az 1970-es é ek ől a éŐió ku a ás ö éne ének eŐyik s abil pon ja, i eŐye len elemzés kép iseli. Va Őa Sándo Tánc ö éne i di a ok ha á- sa a belső-mezőségi elepülések ánckészle é e és a áncok o mai megjelenésé e című munkája az eŐyik leŐmaŐasabb szakmai szín onalon meŐí anulmány. ViláŐos Őondola - eze és és endsze eze séŐ jellemzi í ásá . A é séŐőez kapcsolódó áncoka e e- de ük, majd o mai sajá ossáŐaik sze in ipoloŐizálja, é zékenyséŐének a őaŐyo- mányos nép ajz á Őykö én kí ül eső populá is zenei di a ok sem szabnak őa á , melyek 20. századi őa ása éŐül Őyöke esen á alakí o ák a Belső-MezőséŐ zenei ánckészle é . A kolozs á i in éze műőelymunkájának eŐyik jelen ős i ányza a a kul ú a eŐyén előli meŐközelí ésé szo Őalmazza. Ozs á ő Imola „Engeme ez a o éle - be…” Egy mezőségi szö őasszony éle ö éne ének izsgála a című í ása a Mező- köbölkú on élő nai mű ész éle pályájának elemzésé e állalkozo . A sze ző jól meŐőa á ozo ku a ói elméle ek men én é elmezi és bon ja ki a beszélŐe ő á s bioŐ á iájá . 142 OLVASÓSAROK Az e nomikolóŐia maŐányos kép iselőjekén ZsiŐmond Győző Magya népi gombaisme e a Mezőségen címmel közli ada ŐazdaŐ anulmányá . A dolŐoza alapjá az 1980–2006 közö meŐszakí ásokkal, de endsze esen oly a o Őyűj ések ké- pezik. A sze ző a mezőséŐi népi Őombaisme e e különböző olkló mű ajokon ke esz ül mu a ja be (e ede monda, monda, szólás, alálós ké dés); a anulmány- őoz ada á a mellékel, aőol elepülésenkén eljeŐyzi a Őombák különböző népi meŐne ezései , majd la in meŐ elelőjé . Má a ké iláŐőábo ú közö e ős pozíció al bí ó isele ku a ás későbbi je- len ős alakja Szen im ei Judi ; a kö e ben közöl í ásának címe A magya ói nép ise- le ől. A sze ző a á Őyi kul ú a ku a ója és ipa mű ész is eŐyben. A leí áson úl munkájában esz é ikai é ékelések is meŐ oŐalmazódnak. Különös észle esséŐŐel és összeŐző iŐénnyel ekin i á a női és é i isele eke a 19. század éŐé ől azok ennma adásáiŐ. WaŐne Pé e szö eŐén ne ke essük a á sadalomku a ó sajá os szemléle é . Az Épí e ö ökség a Mezőségen. Hol enge . Mezőségi ú i ajzok 2009–2010 című í ása eŐy épí ész ké é en belül meŐ e u azásainak e lexiói a é séŐ épí e ö ökséŐé- ől. Ez idő ala a sze ző 140 mezőséŐi elepülés isme meŐ, ezek közül 123 u - cái , kö nyéké , emplomá , eŐyéb ne eze esséŐé le ajzol a, összesen 244 mű é- szi munkában. Í ásáőoz elepülésjeŐyzéke mellékel , amelyben az összes őelyséŐ épí észe i ne eze esséŐé és azok jelenleŐi állapo á í ja le. A kö e el kapcsola ban on os meŐjeŐyezni, őoŐy a anulmányok dön ő öbbséŐe előanŐzo az E délyi Múzeum-EŐyesüle Bölcsésze -, Nyel - és Tö é- ne udományi szakosz álya és a Babeș-Bolyai TudományeŐye em MaŐya Nép ajz és An opolóŐia Tanszéke ál al 2006-ban és 2008-ban Kolozs á meŐ endeze MezőséŐ-kon e enciákon és/ aŐy meŐjelen más kiad ányok (Mű elődés, KJNT É köny e, Deb eceni Szemle) őasábjain. Rö iden méŐ néőány í ás ól, amely őaŐy méŐ némi kí ánni aló maŐa u án: Poena -Rus É a maŐya bo zási konklúzióinak ŐyenŐe a meŐalapozo sáŐa, Ho mann SiŐlinda ajdakama ási o ás el á ásában pon a lansáŐ iŐyelőe ő meŐ Be őlen Is ánnal kapcsola ban (80.), Feke e Albe nemesi ke kul ú á ól szóló anulmánya szaki odalmi szempon ból őiányos, aŐy NaŐy-Tó ő Fe enc nö ény- ani ku a ások ól szóló munkája elemás sze keze ű. A kö e möŐö azonban dön ően apasz al és szakmailaŐ elisme ku a ói Őá da so akozik el, aŐy a anulmányok é ékes adaléko közölnek. A kiad ány é demekén ne ezőe ő meŐ a kolozs á i nép ajzi in éze műőelymunkájá is á őa ó in e diszciplina i ás, amiben a lelkipász o ól kezd e az ipa mű észen ke esz ül a bo anikusiŐ a leŐkülönbözőbb udományok és mű észe ek kép iselői jelen őe nek (bizonyos ke e ek közö ) előasználőa ó udás . A Mezőség. Tö énelem, ö ökség, á sadalom című munká őaszonnal o Őa őa ják mind a á sadalom-, mind a e mésze udományok kép iselői. A „ e ene es e ” enomenolóŐiája – az E s János és Babszem Jankó ìpusú mesékben BÁLINT PÉTER Absz ak : A anulmányban a számos mesében meŐnyil ánuló „ e ene es e ” izsŐála á Ke ényi Ká oly Gye mekis enek cìmű munkájában alálőa ó eŐynémely kijelen és új aŐondolásá al kezdem. Pon osabban a Ke ényi ál al élszáz é nél éŐebben szemüŐy e e meseőaŐyomány kib ì em a ká pá -medencei sokszìnű e nikai közösséŐek adìciójá al, s a ké ko pusz eŐyü - és összeol as a é elmezem új a. Az új aŐondolás, a izsŐálandó ko pusz kib ì ése okán, nem eŐy ko ábbi disku zus el üŐŐesz ésé e, é ény elenì ésé e i ányul, őanem épp ellenkezleŐ, az e disku zusba belépés szándéká kì ánja jelezni a ki e jesz és és máskén é elés bá o sáŐá al. Ke ényi uŐyanis csak a oŐul mì oszoka és meséke ol as a e e Őó cs alá Dionüszosz és He mész „Őye mekis en” aspek usai , amelyekbl – sze in e – alig-alig ma ad meŐ eŐynémely a mesékben, köz ük például a jelen munkában á Őyal e ene es e . Kulcssza ak: e ene es e , Ke ényi Ká oly, Jean le Fo , kö elesséŐ uda , adományozo lé A szö nye eŐeke leŐyz ős Ja aslom, hogy a számos mesében meŐnyil ánuló „ e ene es e ” izsŐála- á kezdjük Ke ényi Ká oly Gye mekis enek cìmű anulmánya eŐynémely kijelen é- sének új aŐondolásá al, pon osabban b ì sük ki a Ke ényi ál al élszáz é nél éŐebben szemüŐy e e meseőaŐyomány a ká pá -medencei sokszìnű e nikai közösséŐek adìciójá al, s a ké ko pusz eŐyü - és összeol as a eŐyük új a szemüŐy e. Az új aŐondolás, a izsŐálandó ko pusz kib ì ése okán, nem a a i ányul, őoŐy eŐy ko ábbi disku zus el üŐŐesszen, é ény elenì sen, épp ellenke- zleŐ, az e disku zusba belépés szándéká kì ánja jelezni a b ì és és máskén é - elés bá o sáŐá al. UŐyanis Ke ényi csak a oŐul mì oszoka és meséke ol as a e e Őó cs alá Dionüszosz és He mész „Őye mekis en” aspek usai , melyekbl A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 15 – sze in e – alig-aliŐ ma ad meŐ eŐynémely a mesékben, min például a e ene es e  (Du and 1992:181).1 „EŐész jelen séŐe annyi, amennyi eŐy endkì üli es i e ejű szolŐaleŐény Ő o eszkül úlzo e eié s a bellük ámadó isszás őelyze eké leőe . […] A endkì üli es i e  benne a leŐény szüle ésének ö éne e, áplálkozásának ada ai (é ekiŐ szopo , kilenc embe e aló eszik) má ele e meŐokolják. Med e ol az apja aŐy – min a somoŐyi mese ázsiai isszaemlékezése uda ja – kanca az anyja, aŐy eőén, aŐy ündé ; ojásból kel ki aŐy asból ko ácsol ák. Mindez a mese mi olóŐiai e ede é á ulja el […]” (Ke ényi 1984: 374).2 A ci á umból ki űnik, őoŐy Ke ényi a meseős e ejében nem lá semmi „ endkì üli ”, s , az e  és az éőséŐe , min ké lényeŐes, eŐymás el é elez és maŐya ázó a ibú umo összekö i,3 kieŐészì i az álla ól, eőén l, juh ól, med é- l, ló ól aló oŐan a ás „őaŐyományá al”, a a u al án, őoŐy alamely álla ejé- nek szopásaĒi ása – éppen Lé inasnak az é el-be oŐadás é én uŐyanazzá álás é elének é elmében (Lé inas 1999: 87) – „ a ázse  ” kölcsönöz a meseősnek. A ké a ibú um e mésze es összekapcsolása meŐe sì i a ős „is eni” e ede é e u alás és mi ikus á sai ól el- aŐy éppen le álasz ás leőe séŐé , de nem ad kell maŐya áza o , leŐalábbis elszö e nem, a „ e ene es e ” meŐsze zésének min az adományozásnak sem az oká a, sem az e kölcsi kö e kezményei e. Az e - adományozás min az Is en l aŐy a so s ól ajándékba kapo lé o ma: szö nye e- Őeke leŐyz ős („őé os pou endeu de mons es” – akinek egy e ze e, ka dja, pallosa, mell é je is az is eni ámoŐa ás ólĒpá oŐás ól á ulkodik), alap e en megha á- ozza a ős e ede i, mondőa nánk „ ele szüle e ” eŐzisz encia-ka ak e é (minek on os eleme az á asáŐa), mely az én-el iséŐ állapo á ól eŐészen a kölcsönös e- lelsséŐ uda kialakulásáiŐ nyomon kö e őe .4 Az adományozás egy aj a 1 Du and a ős s ìpusá a nyilai al kìŐyó á lyukasz ó Apollónban lá ja: „Le p o o ype de ous les őé os, ous plus ou moins solai es, semble bien ê e Apollon pe çan de ses lècőes le se pen ” (Du and 1992:181). 2 Be ze Nagy a Pe  i köl észe ének olklo e-pá őuzamai cìmű anulmányában szin én őanŐsúlyosnak éli, őoŐy ősünk a med é l szüle ik, a csánŐó-maŐya mesében „má szüle éseko á a: mind szin én az e  és naŐy aői a o sáŐ jele” (Be ze NaŐy 1982: 161). 3 TaŐadőa a lan, őoŐy Jakabnál is meŐ iŐyelőe  az elsdleŐes össze üŐŐés éőséŐ és e  közö : „ÚŐyőoŐy csopo aslaŐ kelle áŐja az anyja nekije a maja sáŐaka le, őoŐy  jól udjan lakni. De má késbb e odake ül a so , őoŐy má ké kemence kenyé se ó eléŐ a Őye eknek eŐy e ési e. Má nem csebe bl i a a ize , őanem a kú ba őajol bele, és kii a az eŐész kú ból a ize . Na, de  e má Babszem Jankó úŐy meŐ  n e, úŐy meŐ ó as aŐad a, olyan as aŐ és e s ó , őoŐy má nem uda az ú an menni a neőézséŐ l, me aőol men el, é diŐ süllyede majdnem bele a neőézséŐ l a dbe” (NaŐy – Vö 2ēē2: 161). 4 A Babszem agy Bo sszem Jankó- ìpusőoz (AaTő 3ē1) a ozó ősök izsŐála ako é demes kiin- dulnunk a ma i népmesébl, A csudae s iú-ból, me aŐy az s éŐi mi ikus a almak eledése okán, aŐy a mesemondó in enciója é én az eŐyik leŐ isz ább és leŐeŐysze űbb képle ű ál oza , melyben meŐ alálőa ó méŐ a naponkén i szop a ás é én e södés és az ellen elek ál ali 16 BÁLINT PÉTER „őasznála i u asì áskén ” elmondo üzene , egyben olyan ìŐé e , amely él eé őe- e lenül kijelöli, és meŐleőe sen ko lá ozza (a kö elesséŐ e u alásban) a ős sok- éle lé leőe séŐ- el é el közö i álasz ásá , és meŐadja a so sbe öl ésének i ányul sáŐá (a elelsséŐ e in ésben), ami összőanŐban an ké  a ibú umá- al: a e ene es e  el és a isz asáŐŐal.5 Az e  és éőséŐ (a moőósáŐ és böj ke s é elmében) kezde i összekapcsolá- sa nem kész e i a őallŐa ó Ēol asó a ké a ibú umon úl o ábbiakkal aló szo os é elmi össze a ozás ku a ásá a. EleŐend mos csak a a u alni, őoŐy öŐ ön és é - elemsze űen b ì őe  e pá os iszony: a sí ás-e és-e  őá masá a.6 Ezek a mesena - a ì ában olyan szo osan össze a ozónak űnnek, őoŐy a he meneu ikai izsŐálódás so án szé álasz ásuk, eŐymás ól d asz ikus elkülönì ésük méŐ indoko- la lannak is olna mondőa ó, noőa más ell éppen szé álasz ásuk és sajá- os/egyedi meŐnyil ánulásukban elkülönì e séŐük e em i meŐ a enomenolóŐiai leì ásuk leőe séŐé . U alnék i a Gee z- éle „kalaposgomba” ői elen és szoka lan módon Őyo s nö ekedésének ese é e, aminek kapcsán a sze z meŐjeŐyzi: „A szo- ka lannal, u csá al és ej élyessel pediŐ el kell számolni, aŐy leŐalábbis enn kell a ani az a meŐŐyzdés , őoŐy el leőe számolni ele” (Gee z 2001: 89).7 ős-el eszej és mo ì uma, ám ennél semmi öbb. A izenké napos ko ában izenké é es iú e ejé- el bì ó iú eŐy ko ácsol as ìja és nyìl essz kapo az apjá ól, ám a Őye ekek semmiképpen nem aka ak ele já szani, s őoŐy elnye je emél ba á sáŐuka , „neőéz” elada ok elé állì o ák, mìŐ éŐül a „ izenké e ejébl” csupán eŐye len ma ad neki: „Bele úŐo a iú a sziklába, és ìzzé-po á zúz a. Ám a öld l má nem udo el ápászkodni. Tizenké e ejébl csak eŐy ma ad ” (E ddi sze k. 1962: 47). A leŐyenŐül Őye meke az u ak pa ancsá a eŐy „neŐy eneŐy öl mélyséŐű” Őödö be dob- ák, aőonnan éŐül is a adlúd köz e ì ésé el szabadul ki, s o őonába é kez én a sajá o á a, na- Őyo ikkan o mé Őében, amié a szülei eszni őaŐy ák olna: „Ö döŐ iŐye a o o oka !” Az apja alaposan elaŐyabuŐyál a, eközben leese a kucsmája és áisme ek a iúk a. Ellen é ben a öbbi a- iánssal, a iú aőány napos, annyi esz endsnek meŐ elel e  el endelkezik, de nem bi okolja az „is eni” aŐy „ élis eni” e  , leŐalábbis ez lá szik iŐazolni, őoŐy a elada ok so án éŐül is el eszì i „ öbble -e ejé ”, s szájalásáé (száj-ősködéséé ) is meŐlakol, noőa a meseol asási apasz ala az iŐazolja, őoŐy a „őe aklészi” e  lá án méŐ az apa is mindannyiszo meŐ e en, isszaőköl iá ól. 5 Du and őanŐsúlyozza az ajándékba kapo eŐy e ze kapcsán a ősnek e ké a ibú umá (Du and 1992:181). A „pá oŐó”, ajándékba kapo ka dnak, min eŐy ámadó és meŐ isz ì ó jelle- Őé l az eŐyik unŐi mese ál oza ban, a Vi áŐszaŐban ol asha unk (AaTh 315 + AaTh 300). Ebben szin én csodás kö ülmények közö szüle e a Őye mek: a ki ályné i áŐszaŐolŐa ás közben le e - őes, ezé széŐyenében iláŐŐá men , s eŐy e dben szül e meŐ Őye meké , aki ké napos ko ában az ké e anyjá ól, őoŐy eŐye le a öld e, a csodás e  o ásá eŐy alál „ka d”-ban mu a ja meŐ. „Ak- ko a kis iúcska lemen . Leszalad eŐy Őybe, őá o lá i, őoŐy eŐy ka d ki-be já a őü ejbűl, és a ka d a á ó ì a: »Aki ez a ka do az ódalá a csa olja, él iláŐ e eje benne lesz, és a másik él iláŐ úl meŐ nem oŐ ìlni«” (Géczi 1989: 315). 6 A o ábbiakban az e  a ibú umáőoz á sul a szolŐálni udás, az enŐedelmesséŐ, a ös ényséŐŐel szembeni u anŐ, a Őyilkos ösz önökkel szembeni bosszúállás, éŐeze ül a másoké aló elelsséŐ állalás. 7 A ői elen n „kalaposŐomba” és E s János „ e ene es e eje”ese ében a őallŐa óĒol asó közösséŐ meŐé ésé enyeŐe i annak a elisme ése, őoŐy „ ajon a e mésze l alko o néze eik és az iŐazsáŐ ál aluk őasznál szab ányai őely állók-e”(Gee z 2ēē1: 89). A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 17 CsakőoŐy aká a sì ás és e és, az e és és e , aká a sì ás-e és-e  kölcsö- nösséŐébl ésĒ aŐy kauzali ásából iŐyekszünk meŐmaŐya áznia a ős eŐzisz en- cia-ka ak e é és a á (má ne ében is jelze ) lényeŐes a ibú umoka , mindiŐ ma ad bennünk őiányé ze , mely maŐá az eŐzisz enciá és a enomenolóŐiai é - elmezőe séŐe é in i. JoŐŐal e őe ünk öl olyan ké déseke , min : ajon csakis azé sì a Őye mek, me éőes? Azé sì oly on, me oly on éőes? Ennek kö- e kez ében kizá ólaŐ csak a ma e iális áplálék el oŐyasz ása némì ja el sì ásá és adja meŐĒá számá a az e  ?8 Vajon ha e kezde i ko elációnál ma adunk, nem agadunk-e le pusz án a izikai lé (a eŐe álás, az én-el iséŐ, az elkülönül séŐ) leì ásánál, s nem ko lá ozzuk-e eŐyoldalúan az e és és e  iszonyá , pusz án azé , me a ké a ibú umo a lé ben-ma adás és a elada el éŐzés elenŐedőe e - len el é elekén állì juk? S őa ìŐy an, nem szo ì juk-e őá é be más meseősök e ké a ibú um ól lényeŐesen el é  eŐzisz encia-ka ak e é , őolo az e és és e  (olyko az „og e” a cőe ìpusában eŐybeesik a ke ) úlsáŐos őanŐsúlyozása, na a- ì á alakì ó unkciója nélkül is képes úlélni és elada o eljesì eni? Mihelys az e  nem csak izikai é elemben, de lelki és szellemi aspek usai- ban is izsŐáljuk, lá juk például, őoŐy a moőósáŐ ellen é e, a böj ölés (min az ön- meŐ a óz a ás bizonyos lé isz asáŐ a eszélyes é elek l és a a ózkodás az o ális moőósáŐ ól) éppen a lelki és szellemi meŐ-e södés , meŐ- isz ulás , ön- meŐ a ás szolŐálja, abban az é elemben, őoŐy alaki új e  e és ezzel eŐyü új éle e kap. A böj ölés és az az kö e  spi i uális e mékenyséŐ eŐyik ál oza a, a ojás-e és, Jakab Is án meséjében őanŐsúly kapó „szak ális e ékenyséŐ”,9 mely az e nek más éle enomenolóŐiai onza á is meŐmu a ja, méŐpediŐ a mi ikus e mékenyséŐé , mikén e e u al Eliade is: „a ojás a e mékenyséŐe jelképezi” (Eliade 1999: 157).10 EŐy másik ál oza sze in , mely szin én mi ikus jelen é es- séŐŐel bì a mesében, a ős a ej, a é melle a bo ból (min az is enek ked el i a- lából)11 nye i e ejé , ahogy a sá kány is: „[…] a őo dó e eji e an é e eŐy kancsó, és mindéŐ abból a kancsóból szoko meŐinni eŐy-eŐy kancsó bo . Me aőány kancsó bo meŐiszik, annyi o száŐnak az e eji el bì el” (Nagy – Vö 2002: 170). 8 E ké ké dés e má ke es em a álaszoka (Bálin P. 2012: 53–61). 9 „Na, ìdesanyám, mos léŐy szì es, án sál nekem ìz kosá ojásból, csinájj nekem eŐy ojás án a á , és süssél őá am kemence kenye e őozzá, őoŐy én eŐyek” (NaŐy – Vö 2ēē2: 11ē). „Vó ebbű az án Őyìk ojáson sül pecsönnye, m ó ak o akko a Őyìkok, akko ák a ojássai, min a lúd ojások” (A lus a gye ek) (Bálin S. 1975: 3ē8). 10 A e mékenyséŐ nem el é lenül áll szo os össze üŐŐésben a szapo a Őye mekáldással. Jakab Babszem Jankó I. meséjében a i ézős apának csak eŐye len ia szüle ik, iŐaz  éppolyan i éz, őa almas, e s lesz, min amilyen az apja ol (NaŐy – Vö 2ēē2: 1ē3–153). 11 A inn mese, Menekülés az ö döŐ kas élyából, anúsáŐa sze in , a ős úŐy képes meŐ ékezni a ló á ál ozo ö döŐö , őoŐy naŐyo őúz a őo dóból (Rausmaa 1969: 31). 18 BÁLINT PÉTER Számos mese a iánsban e en é őe , őoŐy a izikaiĒ es i e  maŐa is ela- ì , pon osabban az ado éle szi uációban, kon lik usban de ül csak ki, őoŐy a ős e ejének mekko a a MásikĒmások ölé ki e jesz őe  őa alma.12 A izikai e  eŐyébkén is sokáiŐ i okkén ej ekezik méŐ a ős (és a őallŐa óĒol asó) el is, sem a alódi mé éke, sem a őa ékony ki ej őe séŐének módja, sem az ellenség- gel szembeni a óssáŐa nem mu a kozik meŐ, amìŐ kip óbálás a nem ke ül. De az e , ille e az e s embe alódi e énye, Ő andiózussáŐa abban ejlik, hogy ké- pes-e a meŐnyil ánulása, őa cba onulása idején a nemes aŐy ádáz ha c megnye- ése e edményekén oglyul ej e leŐyzö el, az áldoza al szembeni ŐyenŐédséŐ e (az önmeŐ a óz a ás a, a másik mél ósáŐának isz ele é e), aŐy a „jaj, a leŐyzö - eknek” szellemében könyö elenül és éŐleŐesen leszámol, egysze s mindenko - a éŐez a másikkal. Nem á inom dis inkció enni, maŐya án szól a uda osì ani, őoŐy a ŐyenŐédséŐ nem a ŐyenŐeséŐ beisme ése, épp ellenkezleŐ. Bá a ké ki ejezés uŐyanabból a szó bl akad, az els a könyö üle esséŐ, a Őyen- Őébbőez aló oda o dulás kinyil ánì ása a isz ele , a becsüle , a ész é és a ele- lsséŐ állalás szin e szándéká al, a másik a izikai ha c a, a ha c bizonyos idn úli meŐ ì ásá a aló kép elenséŐe , az ön eladás , a őalálnak ki e séŐe , s bizo- nyos é elemben a ele söd őalál áŐya jelenì i meŐ el ünk. To ábbá a meséinke aŐŐa a nem eŐysze meŐŐyzdőe ünk a ól is, hogy az e s leŐénynél mindiŐ an e sebb (lásd a Feőé ló ia- ípusú AaTh 300 mesé- ke );13 más ell lá őa juk, őoŐy az e  mé éke eŐy embe ele i „e p óba” kiállá- sa, maŐának a é i áĒ i ézzé álásnak a bizonyì éka: „Na, oŐd csak meŐ a á élkézzel, épd ki a dbl Őyöke i l, o dì sd meŐ a á , és úŐy e d issza bé a őeŐyi el a dbe, őoŐy csak a Őyöke e ma adjan künn a dbl. Amennyibe ez e meŐ e ed, akko i éz aŐy, és engedlek, hogy menjél az ú adban” (Nagy – Vö 2002: 135). Az e p óba ki ejezés, enomenolóŐiai ona kozásai szé szálaz a meŐmu a - ja, őoŐy els aspek usában a meŐlé , a bi okol izikai e nek a alósáŐos kö- ülmények közö i p óbájá jelen i.14 Másodszo a ki ej e e  maximális 12 Ne eledjük Ha mann in ésé : „[…] minden e kölcsi é ék sziŐo úan a őozzá a ozó szi uáció ìpus a ona kozik” (Ha mann 1972: 528). 13 A oŐul népmese, A kis eŐé , ékes bizonyì éka ennek. A meleŐ nyá i napon sü ké ez eŐé ke pocakjá éŐe ni kezd e a napsuŐá , ezé ké d e onja, s amiko azzal őenceŐ a Nap, őoŐy e s, szemé e e i, őoŐy a elő el aka ja, a elő es csinál, ám a szél el újja és a őeŐyeke is előo dja, de az Ob-pa i-Sziklá nem udja elemelni, iszon a Sziklá a ìz elmossa, a ìz pediŐ pá á á lesz a űz őa ásá a, bebizonyì andó, őoŐy  a leŐe sebb, s éŐül meŐpe zseli a kis eŐé enye é , őoŐy ne ké elkedjen a sza ában (Gulya 1959: 36–37). 14 A ma osszen ki ályi ál oza , az Álom i, eŐészen ki é eles abból a szempon ból, őoŐy az e s és endkì ül naŐy es ű iú (akinek mázsás bo kell, őoŐy maŐa el apoŐa óz a meŐŐyzdjön nem süllyed-e bele a öldbe), szin e alamennyi p óba é el el el eszì i bá o sáŐá , őabozó á álik az „e ejé ” ille en, s őa nem olna ele a es é é oŐado Kmo zsoló, issza áncolna, őaŐyná eszni ja ai , leŐ képp is a sá kány ál al el abol eleséŐé . „VéŐy e  maŐadon! A e eleséŐed A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 19 eljesì képesséŐének, e edményesséŐének és ko lá ozo sáŐának a elmé ésé min olyama os e ki ej és á ja elénk.15 Ha madszo a meŐmé e e és ényé , a sike esséŐnek aŐy a bukásnak a leì őa ósáŐá szolŐálja; éŐül a pá oŐók ól ajándékba kapo képesséŐek ölö i őa alom MásikĒmások el i bizonyì ásá és a ős po éjának meŐ ajzolásá célozza (Ricoeu 2004: 151–152). Ez u óbbi jelen- és a Ricoeu -i é elemben e anúsáŐ é ellel já pá ban, ekkén a izikai és lelki lé mineműséŐé l és a ke  összeszede séŐé l, ille e a endkì üli e  el bánás (őa alomŐyako lás) iŐazsáŐos jelleŐé l aló „abszolú meŐ apasz alás” (Ricoeu 1999: 153). Tudjuk jól, az e  leőe lá ányos, má azel anúsáŐo eőe aŐy őì adőa maŐá ól pusz a lá ányá al (az izom ömeŐek és es mé e elképesz  jelleŐé el, aká a Kmo zsoló aŐy az ó iások, sá kányok ese ében), méŐsem e- ze abszolú Ē éŐs sike e, mi el é elmes és e kölcsös előasználásá ól, mások (a közösséŐ) számá a aló őasznosì őa ósáŐá ól, épì  és sokszo ozó, ol almazó és seŐì  jelleŐé l elein e elképzelése sincs a ősnek. Má Kan is u al á Az indula- ok ól közelebb l ej eŐe éseiben, őoŐy a célképze és az e  szo osan össze üŐŐ: „Az el ökél é iúnak az ész ad e  , őa le a e mésze az épp meŐ aŐad a” (Kan 2005: 203). A mese is az bizonyì ja, őoŐy a ke ésbé e s ősnél a lélek összeszede sé- Őe, a szellem koncen ál sáŐa (idnkén alaki l kapo „ a ázse  l” á i a o - sáŐa), a pa ancsnak aló enŐedelmesséŐ, a ki a ás16 meŐsokszo ozza az az e  , aminek (leőe séŐes, őoŐy csak ö id id e, a elada eljesì éséiŐ) a bi okában an. S őa má az ajándékba kapo „ e ene es” e  és a szellemi koncen ál sáŐ is ke és az elálló elada eljesì éséőez – mikén Jakab meséjébl ki űnik –, akko az „éŐi őanŐok”, aŐyis a pá oŐás meŐe sì  őì nökök üzene ének meŐőallá- sá a, sajá ébe séŐének meŐ zésé e és a „madá ének” (üzene Ē udás) őelyes de- kódolásá a an szükséŐe, őoŐy őely udjon állni: „Há o , amin alud Jánas, eŐysze min őa őallo a óna, őoŐy alamilyen madá csi ikol a üle melle . És az énekel e a madá , csi ikol a, őoŐy: j, János i éz, őiá- ba alszol, őiába Őondolkazal, me a Feke e Vá ba az én ud om, az én őì em nékül nem oŐsz beju ni, addiŐ, amìŐ e alamilyen a ázsos dóŐa el nem oŐsz in ézni, aŐy nem oŐsz kéz e enni. Az pediŐ soőa az éle be meŐ nem alálad e, mìŐ eŐy olyan mada a nem oŐsz kapni, mind amilyen én aŐyak. Me énnálam an min- ol . Gye e, menjünk![…] – Na, hallgass ide! – az mondja Kmo zsoló. – Te mész el e, én me- nyek őá ul. S őa alami csinálna neked a sá kány, én i aŐyok, ne élj! –Jaj, es é em, menj e el- e! – Nem leőe , me az a e eleséŐed” (NaŐy 1978: 183). 15 Be ze NaŐy kiemeli, őoŐy „a ábìzo jószáŐŐal szin én Őonda lanul bánik: maŐya mesékben ma őáka aŐyonü i, ök ei a kasok aŐy med ék alják el. So sa alamennyi mesében bujdosás” (Be ze Nagy 1982: 161). 16 „Na nézz ide, Jánas iam, őá alami udsz – asz mondja –, lá am, őoŐy e  ejes Őye ek aŐy, őá őoŐyőa ez a pa ancsama is – asz mondja – éŐ e oŐod őaj ani, ju őa sz a lányamnak a keziőez” (NaŐy – Vö 2ēē2: 223). 20 BÁLINT PÉTER den a ázsszellem, á ozőa sz, ami e aka sz, de oda másképpen az én ud am nélkül bé nem udsz, bé nem udsz a á ba menni. EŐysze Jánas nyúj ózkodni kezde , de úŐy e e maŐá , min őa csak alunna, aŐy eŐyik ódalá ól a másik a aka na o dulni. […] Mi e a madá meŐŐondokozo , hogy el kéne szálljan, aŐy epüljen, má Jánasnak a kezibe ó ” (Nagy – Vö 2002: 604). A en i elbeszélés észle bl, mely bennünke leŐinkább és lényeŐileŐ a p ó é- ai meŐnyila kozás a emlékez e , a „min őa őallo a óna” ki é el a a u al, őoŐy Jánas nem leőe e eŐészen bizonyos abban, ami őallo , me őa á őelyze ben áll : az álom-lé és éb en-lé közö . Kép elen ol eldön eni, őoŐy a madá - „csi ikolás”, a jö  e u aló ö éne -elbeszélés, maŐya án jö endölés, méŐ az álom ik ì e éőez a ozik (és onnan, alaőonnan úl ól akad az üzene ), aŐy má az i -lé , a jelen alósáŐ észe, a sej elmesen meŐszólaló őanŐ a alósáŐ e é- ben lé ez i okza os lényé-e. Miképpen Jánas abban sem lehe e bizonyos, hogy ol aképpen ki is beszél őozzá: eŐy be-azonosì őa a lan „madá ”, aŐy a madá csi ikolásán ke esz ül eŐy isme e len „őì nök”, agy a őì nök őanŐjá öl e, maga a so sis en. A „madá ” meŐnyila kozása kapcsán mondőa juk Ricoeu - el eŐyü : „A p ó é a úŐy mu a kozik be, min aki nem a maŐa ne ében, őanem másnak a ne ében, az Ú ne ében szól” (Ricoeu 1999: 118). A p o e ikus jelleŐű beszédben előanŐzó „őiába alszol, őiába Őondolkazal” in elem é én eŐyé elmű u alás ö énik a a, őoŐy az álom (min az ön uda lansáŐo elülì ó udássze zés o ása, az ú baiŐazì ás és cél e ékenyséŐ- képzés e epe) semmi el sem inkább és semmi el sem ke ésbé eze e edmény e, min a uda os észlelés. Lá ni kell uŐyanis, őoŐy a másik (a „so smadá ”) jó szándékán („én ud om”) és kiszámì őa a lan aka a án múlik a ős sike e, aki a „madá ” őì nöki köz e ì ése („én őí em nékül”) és közbejá ása nélkül nem ju ha el a áŐyo őely e, a Feke e Vá ba. Ennek a i okba bu kolózóĒ ej e beju ásnak az á a, eŐy „ a ázsla os doloŐ” elin ézése (aminek mibenlé é l és mikén jé l nincs, és nem is leőe a ősnek elszö e udomása), ezé an szükséŐe a a, őoŐy el oŐja, be oŐadja, „kéz e ke ì se”, aŐyis a sajá céljai é dekében maŐának meŐnye je (csellel aŐy jó szì el) a mada a , aki el á őa ja, meŐmu a őa ja neki a „beju ás” i ká . Ennek el el é ele a „csi ikoló” őanŐ bi okosának minden ké séŐe kizá ó beazonosì ása és üzene ének pon os dekódolása – ahogy Foucaul mondja eŐy „in e p e a ì mű ele e edménye” (Foucaul 2001: 176) –, mely az ige meghallásánĒmeŐé ésén alapszik. Ellenben az in ésben, „oda másképpen az én ud am nélkül bé nem udsz, bé nem udsz a á ba menni”, eŐy aj a iŐyelmez e és és enyeŐe és is ejlik: az  (a madá ) el oŐásának, kéz e ke ì ésének őiányában soőa el nem sajá ì őa ja a i ko , őoŐyan leőe beju ni a Feke e Vá ba; ezé aŐy  , agy egy olyan (őozzá őasonló) mada a kell oŐnia. Ké séŐes pe sze, őa és amennyiben  a „so smadá ” (Ma qua d A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 27 Az e  őad a oŐása a család eŐyséŐének isszaállì ásáé A álasz o mese a iánsainka izsŐál a kide ül, őoŐy az e  (ekkén az is e- ni pá oŐás és jelenlé ényé bizonyì ó és biz osì ó „ e ene es e ”) alap e en ké éle cél e ékenyséŐőez kell: eŐy ell az anyá ól aló elszakadásőoz, más ell a nem mindennapi munka éŐzésőez és a e eŐe ellenséŐŐel aló küzdelemőez. Az anyai méőbl (ba lanŐból) aló iláŐ a szüle és és a őázban leledzés eŐy- sze e a éde séŐbl a bo zalom iláŐába ke ülés és a éde séŐbe isszamenekü- lés ( eg essus ad u e em). E e u al Bachela d, amiko az mondja a „kin és a ben eŐya án bensséŐes” (Bachela d 2011:189). Ám az anya mindké lé őelyze ben őo doz édelme és eszedelme is a nö ek  iúcska számá a. Az E s János ì- pusú meséinkben izsŐál „sí ás” és „eŐyüŐyűséŐ” enomenolóŐiája kapcsán má ki- é em mind az anyá ól üŐŐés, mind pediŐ az é elemképzdés (a kan i „észőasznála ”) és a jó a aló őajlandósáŐ e ényének kialakulásá a. Ez az u a Neumann-nal szól a ekkén őa á ozőa juk meg: „A uda kialakulásának ázisai eőá a kö e kezk: benn a ózkodás az anyában, Őye meki üŐŐés az anyá ól, a sze e e iúŐye mek kapcsola a a NaŐy Anyá al, és éŐül a é i ős őe oikus küzdelme a NaŐy Anyá al” (Neumann 2005: 164). Az elszakadás min az o őon ól és az anyá ól aló el á olodás (melyben az önmeŐisme és és én-állì ás ìŐé e e e en é őe ) nem mellzi a kon lik usoka : észben az anyai úlzo él és , őoŐy a öbbi Őye meké el eŐyü  is el eszì i, észben annak a bizonyì ásá Ē anúsì ásá az anya el , őoŐy képes az aka a a ellen eszül küls e k zsa noksáŐának ellenállni és ölö ük Őyzedelmeskedni. Az E s János ìpusú mesék ősé l, aki is enek, küls seŐì  lények pá oŐolnak, bá an állì őa ó az, ami Kan (és más össze üŐŐésben JunŐ) mond, őoŐy udniil- lik a jó á álásőoz a ősnek mél ó á kell álnia, elbb mél ó á kell ennie maŐá a e mésze ele i lények eŐyü működésé e.33 Hsünk azál al, őoŐy a es é ei el- abló Őonosz ellen szándékozik indulni, s a család meŐ endül s á uszá , szé zilál - sáŐá és csonkasáŐá meŐszün e end meŐszilá dì ja jellemé és aka a á , ekkén alóban a icoeu i képesséŐ é elmében késszé álik a a, őoŐy az ö döŐi Őonoszsá- Őo elszámolja, a jó nem csekély e  eszì és á án isszaemeli a maŐa pozìciójába (Ricoeu 2004: 170–177). Ez a mo ális és eŐzisz enciális sike (az önbe eljesì és [maŐa-sáŐá ól anúsáŐ e és] és a család eŐyséŐének eőabili ációja, ami a elada 33 „Fel é e, őoŐy a jó á- aŐy jobbále ésőez e mésze ele i eŐyü működés szükséŐes, ez ké éle leőe : jelen őe i a neőézséŐek csökken ésé , de leőe pozi ì seŐì séŐ is. Az embe nek azonban elszö mél ó á kell ennie maŐá ennek be oŐadásá a (s ez nem csekély elada ), azaz el kell ennie maximájába e ejének pozi ì meŐnö elésé , me csupán ezál al leőe séŐes, őoŐy a jó ja á a ì juk, és  maŐá jó embe nek a suk” (Kan 1974: 177). 28 BÁLINT PÉTER éŐ eőaj ásának a kö e kezménye) ál ja ki a ős iú es é eibl a szì álnoksáŐá , az az alá alósáŐo , őoŐy anyjuka becsap a kì ánják meŐmásì ani az iŐazsáŐo a - ól, őoŐy alójában ki is men e e meŐ a őúŐuka (és ke ) a abló oŐsáŐából. To ábbá az a Őyilkos ösz ön is, amely az i iŐyséŐ és széŐyenkezés okán éŐleŐ el- á olì ani iŐyekszik az „ideŐen” meŐmen  öccsüke . „No, de sza ama össze ne ka a jam, miko a ké bá yja isszamen a n é iőez, úŐy áijesz e ek a nö é i e, s az mond ák a nö é inek, őoŐy őa meŐ oŐja mondani o őon az ìdesanyjának aŐy alakinek, őoŐy nem k öl ék meŐ a sá kány , őá akko le oŐják áŐni a nö é inek a eji ” (Nagy – Vö 2002: 116). „De amin őúz ák el, összesúŐa a ké es ì enn, őoŐy eszi sék el Jankó , me őoŐyőa Jankó őazake ül, minŐyá k széŐyenbe oŐnak ma adni, őoŐy Jankó pusz i a a el a sá kány ” (Nagy – Vö 2002: 127). A es é ŐyilkossáŐ mesei mo ì uma min a kis „os oba”, „üŐye oŐyo ”, „ eőe- e len”, alójában nem csekély e ény l és aka a ól, jósáŐ ól és ki a ás ól, e  l és képesséŐ l számo e  „leŐkisebb” iláŐból el ün e ése észben az e edend ilalommal, a „Ne ölj!” ka eŐo ikus impe a ì uszá al ö én szembeszeŐülés, észben önnön eőe e lenséŐük és az abból akadó alá alósáŐ beisme ésének „el- napolása”.34 A a, hogy ez a mo ì um nem új kele ű, Dumézilnél is alálunk pél- dá : „[T i á ] Ne ének meŐ elelen  a »ha madik« a őá om es é közül; a ké idsebb i é , az isme népmesei séma sze in , nem é el őozzá, ezé él éke- nyek á, és meŐ aka ják ölni” (Dumézil 1986: 213). E e a Őyilkos szándéko kö e  alan as e e számos más nép meséjében és számos más mese ìpusban is alálunk példá .35 A mese logikájá kö e en e bűn- e e nem is leőe más aj a álasz, min a szóbeli meŐbocsá ás és az azonnali ì é- le őozás bejelen ése, amely pe sze alap e en az el eőozo is enì éle e- őaŐya kozás. El eőozo , me nem á a kiszámì őa a lan idben, alamiko ké- sbb, ese leŐ csak a őalál kö e en kihi de e ì éle e, a pa asz i közösséŐben eleŐend csala kozás okán csakis akko an el e en  e eje a bün e ésnek, ha 34 „A ól aló élelmünkben, őoŐy mások Őyűlöle es módon ölénk ke e ednek, jön lé e bennünk a őajlam, őoŐy ez meŐelzend, biz onsáŐunk ked éé mi maŐunk aka junk ölénybe ke ülni má- sokkal szemben, s a e mésze az ilyen e senŐés eszméjé […] csupán a kul ú á a aló ösz önz- nek szán a. Az e őajlamőoz kapcsolódó bűnöke eőá a kul ú a bűneinek ne e őe jük, ŐonoszsáŐuk leŐmaŐasabb okán pediŐ […] például az i iŐyséŐben, őálá lansáŐban, ká ö ömben s b., ö döŐi bűnöknek őì juk” (Kan 1974: 154). 35 A a, hogy olyko nem is olyan könnyű el oŐadni és meŐemész eni ko unk őallŐa ósáŐának ez a mo ì umo , a kö e kez példá sze e ném előozni. A naŐy á adi eŐye emen a o am eladás omán kolléŐáknak a es é Őyűlöle l- és ŐyilkossáŐ ól, s az eŐyik pedaŐóŐia szakos kolléŐan nai an meŐjeŐyez e, náluk ilyesmi el sem o dulőa na, me mindenki sze e i a es é é , s eljes meŐdöbbenéssel e e udomásul, őoŐy az ál alam min akén e mese omán ol . Ezek a keŐye len mo ì umok, olyko neŐa ì a cőe ìpusok nem nemze i agy e nikum speci ikusak: ez kelle meŐé e nem őallŐa ósáŐommal. A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 29 azonnali és az elkö e e e súlyá al a ányos. Hsünk (s aj a ke esz ül a mese- mondó) a ke esz ényi e em és-el sziŐo úan é elé el, őoŐy udniillik az is eni e em ménynek számì ó embe másik embe nem ölőe i meŐ, az ì élkezés a leg- bb lény e kell őaŐynia, pa adiŐma é ékű e e őaj éŐ e. Nem ké elkedik az is- enì éle ben, éppen ezé nem őabozik a dön és ábìzni nem a éle len e, nem a meŐ esz eŐe őe  iláŐi bì ák a, őanem a LeŐ bb Lény e. „– Nézze ek ide, bá yáim, én nek ek Őyilkasa ak nem leszek, me meŐ e ne az Is- en, és meŐbocsáj am a e e eke , őoŐyőa mennyiŐ az Is en meŐ oŐja bocsáj ani. Menjünk le szépen az ud a ba, mindeŐŐyik a sajá ka djá al, dobja öl a ka djá a le- eŐbe, mennyi e udja, és amelyik őibás lesz, annak a ka d essék a ejibe” (Nagy – Vö 2002: 134). Az e  min úlá adó ene Őia A csodála os e ejű, „ iláŐe s” (Nagy – Vö 2002: 592.) ősök (E s János aŐy Kilenc) csopo já alko ó, aŐyis a kamaszko on úlju ó ősök egzisz enciá- jának izsŐála ako induljunk ki az unŐi Kilenc mese ál oza ból. Ebben a eln iú semmi jelé sem mu a ja annak, őoŐy e ene es e ejé bá mi éle őasznos e é- kenyséŐ e kì ánná őasználni; épp ellenkezleŐ, „miőaszna” szìnben űnik öl, min őa udomás sem enne embe ele i e ejé l, ille e nem uda osulna benne, őoŐy családja aŐy a maŐa ja á a kama oz a őa ná e ejé . „UŐyőoŐy őá a ia meg elìŐ jó, de ìk iú ó , de nap úl nap a nem dóŐozo semmi , csak a üzőejnél az eŐyik mo kábul a másik mo kába ön öŐe e a őamu ” (Géczi 1989: 351– 356).36 Ezen egzisz encia-ka ak e ű ős iŐyelembe é e, Ha mann el é eles módban meŐ oŐalmazo kijelen ésé é demes állì ássá á alakì ani: „Ha az embe eŐyál alán nem olna képes az „el elá ás a”, akko a cselek és e sem olna képes” (Ha mann 1972: 523). „Mi el ősünk őìján an az „el elá ásnak”, csak akko ö énik meŐ az el elendülés a még-nem- apasz al ba (de nem a eljesen isme e lenbe) miu án el ázolják számá a a jö  , maŐya án szól a meŐ elel cél képeznek elé, őoŐy e ezőessen” (Ha mann 1972: 524). Pon osan annak a olyama nak leőe ünk a anúi, min ami l Ricoeu beszél a cselekményszö és oŐalmi őálójának isz ázása kapcsán, őiszen maŐa is az elbe- szél ö éne ek analìzise nyomán, deduk ì módon iŐyekszik ekons uálni az eŐyes ö éne eke . Jelen ese ben a cselek és és célképzés elációjá a u alőa unk: 36 A ancia ál oza okban az E s János, Med e ia János melle Őyako a őì ják TizennéŐy-nek a ős , mi el annyi embe őelye eszik s éŐzi a munká (Dela ue – Tenèze 2ēē2: 538). 30 BÁLINT PÉTER „A cselekede ek céloka implikálnak, amelyeknek el e e ése nem az el e lá o aŐy meŐjósol éŐe edmény jelen i, őanem i ány szab annak, aki l a cselek és üŐŐ” (Ricoeu 1999: 259). A „lus asáŐ”, melynek ké  meŐnyil ánulása Jakab Is án meséjében a szün elen e és, csillapì őa a lan moőósáŐ („nem dóŐaza eŐyebe , csak e e ”) és a izikai e  el ej éseĒel i kolása, a lá sza a cél alan o hon-idzésbl és é len- séŐbl akadó családi kon lik us odáiŐ ajul, őoŐy az anya immá szì esen meŐ á- lik a ehe é el l. „Há mindenese e, az asszon nem e sen ké e e maŐá , méŐ ké sze se kelle mondja a ki ály, őoŐy nekiadja a Őye eke , me isz a szi esen sze e e óna le meŐ álni, má a sok nyomo úsáŐ ól má aliŐ bì a szeŐény asszony szúszaŐni is” (Nagy – Vö 2002: 590). A Őye meké l „ isz a szì esen” meŐ álni szándékozó anya mi sem ud ez ese ben ia „csodás e  el” és endkì üli képesséŐekkel aló szüle ésé l, őoŐy, udniillik, is eni pá oŐás ala álló i éz őa cos; csak az lá ja, őoŐy jól meg e - me leŐény, aki napőossza eszik és őenyél, aőelye , őoŐy aj a ésĒ aŐy neki seŐì- ene. MeŐjeŐyzend, hogy az e  i oŐ a ása a őa cosok ki ál sáŐa, az el e en és és meŐszéŐyenì és eményében alkalmazzák a őa c meŐkezdése el ; ám a a- dász, a öldmű es aŐy a pász o embe e ejé csak a bajban mu a ja meŐ aŐy á ja öl mások el . E e is Dá id ese e szolŐál anulsáŐkén , őiszen amiko Saul ia- al ko á a és őa cokban aló já a lansáŐá a u al, ekkén álaszol neki: „Pász o ol a e szolŐád apja, juőai melle , és őa jö eŐy o oszlán aŐy med e, és el aŐado eŐy bá ány a nyájból, u ánamen em, le e ì e em, és ki aŐad am a szájá- ból. Ha pediŐ ellenem ámad , meŐ aŐad am a szakállánál oŐ a, le e ì e em és meŐöl em” (1Sám 17:34–36). Egy pillana a ekin sünk a a a meseko pusz a, melye Ke ényi is isme , s amelybl az e s, de os oba szolŐaleŐény iŐu ájá kiemel e. A le mese ősében, E s Jekus személyében is olyas aj a „ős ” isme ünk meŐ, aki ia alsáŐa ellené e kö elesséŐ udó, az si szokások meg-és be a ója, ami eŐészen eŐysze űen a a u al, hogy egysze e űnik szó oŐadó Őye eknek és meŐbìzőa ó ala alónak.37 37 Jakab Kilenc-e őasonló eŐzisz encia-ka ak e ű, a ki ály sza ának enŐedelmeskedik: „És ne mindéŐ á jad az én pa ancsoma , őanem pa ancs nélkül is, el kell éŐezni, mim más embe nek, e is úŐy dóŐozzál és éŐezzed!” (NaŐy – Vö 2ēē2: 56ē). „De nem lé eze az e dben olyan as aŐ a, őoŐy ké csapásan le ne e e óna a áka lábá ól. EŐye áŐa a ejszé el az eŐyik oldaláőaz, a másika a másik oldaláőaz, akko a kezi el csak nyom a meŐ, és úŐy dl az e d, minőoŐyőa szél iőa dön ö e óna ke . VáŐa is Kilenc eŐŐel l es iŐ oly an, szakadék alanul, úŐy őoŐy méŐ meŐ se szusszan , méŐ é é e se Őondol , csak őoŐy minnél öbbe udjon csinálni, őoŐy ne őa aŐudjék meŐ a ki ály, őoŐy eŐymaŐába dóŐazik” (NaŐy – Vö 2ēē2: 562). A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 31 „A jobbáŐysáŐ idejében Mezkalne á ában él eŐy keŐye len u asáŐ. […] No, és kö- ülbelül uŐyanabban az idben jelen keze Mezkalne á ában elszö obo a eŐy e s leŐény, Jekus, a NaŐy Ján ia. Amiko a Vá ba belépe , és si szokás sze in é - de e bo ul az u asáŐ el , méŐ é del e is maŐasabb ol az u asáŐnál. Olyan ma- Őas ol má akko , izennyolc é es ko ában, és e s is ol , de olyan e s, őoŐy Is en ol almazzon le!” (Voig sze k. 1972: 40). Annak ellené e, őoŐy E s Jekus becsüle el el éŐzi a á kiszabo elada o- ka , s , Őabonacséplésko olyan munka empó dik ál, ami a öbbi bé es nem bì kö e ni („eŐymaŐa csépel , a öbbiek l külön, […], a öbbi bé es pe sze nem bì - a ìŐy, ezé meŐ sem p óbál ák eŐyü ”), iŐyekszik a öbbi cseléd á sá al szolida- i ás állalni: „A öbbiek, akik len alud ak, iŐencsak áz ak, de eŐyikük sem me szólni Jekusnak, hogy csukja be az aj ó , me él ek le, ámbá sze e ék is, me mindiŐ elébe áll a á sainak, amiko a keŐye len u asáŐ meŐ aka a kìnozni alamelyiküke ” (Voig sze k. 1972: 41). A Őabona áblában eŐymaŐa is elképesz en ö id id ala ende áŐó, másko az eŐész e d ki áŐó „szolŐaleŐény” (mondőa nánk némi i óniá al, hogy ko unk „munkaőse”), a pa ancsoka el é lenül és ma adék alanul éŐ eőaj ja, s indokola lanul úl eljesì i. Részben esz elenséŐé el (e eje éŐesséŐének és munkája é ékének éŐiŐ nem Őondolásá al), észben önzséŐé el (nem e szá- mo azzal a apasz ala al, hogy a józan ésszel beosz o munka éŐzés so án öbb napszámo kapőa nának mindannyian) álik meŐmosolyoŐ a ó á, ugyanakko Őyűlöl és e eŐe „munka á ssá” is, mi el csakis sajá becs áŐyá aka ja kieléŐì- eni és őì ne é ényezni. Fizikai e  és lelki-szellemi ŐyenŐeséŐ (min „e  len- séŐ” aŐy „eŐyüŐyűséŐ”) ez ese ben élesen szemben állnak eŐymással, s őa az eŐyik él (a ki ály) elein e el is isme i a ős embe ele i munkabì ásá , nem ke és Őyanak ással, majd elemi Őyilkos ösz önnel mé leŐeli, mikén leőe ne miőama- abb meŐszabadulni szolŐaleŐényé l, miel az önk e enné  .38 Napszámos á sai is élelemmel elì e isz ele e é eznek i án a, s őiába közülük aló és jó szándékkal an i án uk, eŐyál alán nem bánnák, őa o ábbállna, miel önk e- enné a közösséŐe . E s Jakus példájá iŐyelembe é e az mondőa juk, őoŐy az e  öncélú i oŐ a ása, a ma qua d-i „ekszluzì -ész” szolŐála ában áll. A ős nye sĒ ad e eje munká a oŐása é én nem csak azoka zá ja ki a á sasáŐából, akik nem endelkeznek az ö éőez őasonló e  el, de önnön maŐá is kizá ja a 38 Az els ki ály, akiőez Kilenc beáll szolŐála a, s a öbbiek is, isszaőökkennek az e ejé lá a: „ […] má az ud a beliek is, meŐ a minisz e ek is, mind az beszél ék, őoŐy neőoŐy ez a Kilenc meŐ éŐin alami baj okozzon, aŐy baj őozzon a ejük e. TényleŐ, a ki ály is meŐŐondolkaza , őá milyen e  el bánik el Kilenc, milyen e  el bì el, őá nem élne ez eŐy eŐész á mádia ka oná ól se, őoŐyőa má e ekedés e ke ülne a doloŐ” (NaŐy – Vö 2ēē2: 564). 32 BÁLINT PÉTER közösséŐ endjébl és őie a cőiájából, mi el az , ami „kilóŐ” a endbl, a nem no málisból, nemőoŐy a öbbiek ja á a, őanem, méŐ őa uda lanul-aka a lanul is, ellenükben őasznosì ja, leŐalábbis eŐy ideiŐ: á s alansáŐának meŐ apasz alásáiŐ. Az e  és ene Őia sze es össze üŐŐésé e, ille e annak e ikai meŐì élésé e é de- mes Ba aille- idéznünk, aki pe sze a úlá adó ene Őia oŐalma ala az „é zékek Őyönyö é ” é i. „Az e kölcsösséŐ embe e elì éli az ene Őiá , aminek őìján an. Minden bizonnyal e l ál embe é az embe . Honnan me ì őe e olna az éle e  , őa nem ì él e olna el az ene Őia úlá adásá , ami elka a a; más szó al, őa mindazok, akiknek őiányzo az ene Őiájuk, nem é ì e ék olna ész e azoka , akiknek úl sok ol belle” (Ba aille 2005: 115). Ké szempon ból is anulsáŐos a ba aille-i ci á um: eŐy ell E s Já- nosĒKilenc ojás-e ése kapcsán emlì e ük a endkì üli e  el bì ó ős e mé- kenyséŐé , ami minden bizonnyal az ene Őia úlá adással üŐŐ össze. Más ell, őa szó sze in é elmezzük az idéze e , a mesében is „ész e kell é ì eni” az a szol- Őá , aki úŐymond úl állalja maŐá , s idnek el e elcsiŐázza a maŐa és mások e ejé . A kö elesséŐ uda ból és enŐedelmesséŐbl állal szolŐála , a mindená on aló bizonyì ási áŐy és embe ele i munka éŐzés, mely az e  elesleŐ nyomán mások a eszélyes úlcso dulás e edményez, elbb iadalma , majd e szakos el- á olì ási szándéko ál ki a „munkaadóból”. Az, őoŐy ősünk a meŐszabo id el annyi munká éŐez el, amennyi a ki ályĒŐazda elképzelni sem me észel az a élelme kel i az „ú ban”, őoŐy kieszi a aŐyonából, ese leŐ ellene o dul, emia egy e ó a osabbá és ös ényebbé is álik.39 E ös ényséŐ (a kialkudo é el- mennyiséŐ issza a ása) id el elnye i mél ó bün e ésé , s alóban bekö e kezik az, ami l a o , őoŐy ősünk bün e ésképpen elzabálja a ja aka . Ami e az un- Ői Kilenc ál oza ban jó példá lá őa unk. „Ez a Kilenc aőoŐy  izŐe e a bá ányoka a leŐeln, uŐy szed e ki ele a ü iskebok oka a kezi el, min a kende szedjìk a öbbi embe ek. Neki nem kelle hozzá sem ejsze, sem ü isz, ű csak a kezi el szedeŐe e ki ele. De őá neki ke is eledeleme ad ak, őá le áŐo minden nap a maŐának eŐy bá ány . E e meŐ a ki áj ájö , őoŐy őá ű aŐdalja nap ul nap u án a bá ányoka 39 A le népmese, a Med e ia példája ki áló: „Felül Med e ia, és aőoŐy az os o al a lo ak a csapo , a lo ak kimúl ak. Med e ia ki ánciŐál a a lo aka a őámból, elkap a, min a macskakölyköke , az á okba őajì o a, és maŐa őúz a a kocsi , de úŐy, őoŐy az inkább a le eŐben szalad . NaŐyon meŐijed a ki ály ekko a e  lá án, de mi ol mi ennie, ami mondo , meŐmond a, őanem előa á oz a, őoŐy el á olì ja Med e iá , neőoŐy az é éŐén a kialkudo bé meŐ kelljen adnia” (VoiŐ sze k. 1972: 36). A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 33 le ele, s e űl kosz ólkodik. De a iunak mindiŐ a ó a szokása, miko bemen a bá- ányokkal, meŐké dez e: – Ha aŐszik, ki ája yám?” (Géczi 1989: 351–352). Szin e alamennyi ál oza ban meŐeléŐeli a gazdaĒú , hogy ősünk annyi eszik, min kilenc embe ( agy min negy enkilenc),40 s leŐyen bá milyen eŐy- üŐyű, szó oŐadó aŐy dolŐos szolŐa, meŐ an a maŐáőoz aló esze, mely e őa- Őya koz a képes maŐá ól Őondoskodni. A ös ényséŐ és o ély mindke  az elme o namu a ánya, a ké éle észőasznála a nyìl szìnen csap össze. A ös ény, a zsuŐo i az eŐyezséŐben kialkudo s a másiknak já ó ja adalom meŐku ì ásán á- adozik, őoŐy mindenekel és ölö a sajá ja á Őya apì sa. A másik munkájá iŐyekszik alábecsülni, me a másika nem becsüli annyi a, min a ja adalma (a pénz ), a másiknak szándékosan iŐyekszik ká okozni és nem i kán ko ábbi ìŐé- e é is meŐszeŐi, me őa almánál oŐ a könnyebbnek űnik neki ö ény szeŐni, min a másika embe számba enni, munkájá elisme ni és a szociális ende enn a ani. A o éllyal él lény pediŐ elisme én az , őoŐy alábecsülik mind a személyé , mind az el éŐze munkájá , áéb ed, őoŐy a kialkudo ìŐé e e és ele eŐyü joŐos jussá semmiképpen sem ké őe i számon a őa alma möŐé bú ó ól. Igyekszik őá meŐ alálni az a pon o , amelyen ke esz ül éd elen, sebezőe  és meŐszéŐyenì őe  a ös ény, ille e olyama osan meŐcsapolőa ó a jószá- ga/bi oka. A o éllyal él a kizökken iláŐ end és a „józan ész” joŐainak hely- eállì ásán munkálkodik.41 Mi el a ös ény sajá önös é deke és ki e jed jószáŐa édelmében olyan bonyolul szellemi cselszö ésekbe bonyolódik, őoŐy id el maŐa sem lá ja isz án a sajá őelyze é , a leŐke ésbé á ja o a ámadás é dekei- el szemben, aőol a leŐkönnyebben célba alál. A ŐazdaĒki ály a kon lik us elke- ülése é dekében ké meŐoldás lá : eŐyikben a ős őalálá kì ánja, a másikban azonnal szélnek e esz i. 40 A ke esdi mese, a Negy enkilenc is eŐy olyan szolŐáló állì elénk, aki képes meŐleckéz e ni a a kas , med é és az ö döŐöke , s méŐ a pokolból is issza é ké sze annyi a annyal, min amennyié a Őazda küld e, őolo alójában a őalálá kì án a (Ko ács 2ēē5: 64–68). 41 Jakabnál ki áló példá lá unk e e A papné a pokolban c. meséjében. Bá Jakab ekkén jellemzi ősé : „eŐy kicsi olyan bolondos- o ma is ó , de nem éppen bolondos, őanem inkább e e  a bolondo ”, méŐis eléŐ eszesnek űnik aőőoz, őoŐy a „ eke e szakállú pappal” kö ö eŐyezséŐüke mind éŐiŐ meŐ a sa, misze in „senki nem szeŐőe i a sza á és nem őa aŐudőa meŐ a másik a”, különben a másik le áŐja az o á . Miu án Jánas a pap Pe ezselyem ne ű ku yájá bele z e a le esbe, a Őye meké ka óba őúz a szá ì o a meŐ, a addisznóka és az azoka  iz med é az e d l őazaőaj o a a pász o őelye , a pokolból előoz a a pap anyósá , éŐeze ül maŐa őelye enŐed e ìzbe ullasz ani a papné . Amin a pap őábo oŐni kezde , „leőasì o a az o á […] és bele aszì o a a olyóba, őadd u ázzék a eleséŐe u án, őoŐy ne ma adjanak el eŐymás ól” (NaŐy – Vö 2ēē2: 589). 34 BÁLINT PÉTER Az els e a mese a iánsainkban öbb éle példá alálunk, ilyen a kú ba aŐy a malomba küldés, ille e a med éőez (e dbe) aŐy az ö döŐökőöz (al iláŐa) i ányì ás mo ì uma. „Akko a ki ály ása o eŐy ku a . De naŐyon mély ol . És az mondja neki: – Na, Kilenc, én kiása am ez a ku a és az gondol am, hogy e ez be ogod kö ezni belül l. (Me k el köllö ki akni az oldalá .) És – az mondja – ha e ez ki ogod akni, akko nagy ju alma kapsz. Há állakozo á: – Jól an, ölsìŐed. ÍŐy az án  bemen a kú ba. De csinál a o a ki ály eŐy naŐy őa anŐo . Olyan szélessìŐe mind a kú . És amiko Kilenc benne ol , áe esz e ék Kilenc e, őoŐy ki ne Őyüőessen. És o ol ak öbben, beőajiŐál ák a kö eke , őoŐy ki ne Őyüőessen. De mi e el ész e, mi nem, őoŐy a k jö öl elé. ÍŐy az án  ki ak a a ku a is, meg a ha ango is kihoz a a ejin. Ki ol ak a a kú ” (Dobos 1981: 212). A ős nem éle lenül „pá oŐol ” (idnkén és mese ál oza onkén olybá űnik, őoŐy endkì üli e eje pó olja szellemi képesséŐei , munkabì ása és ész- őasznála a inoman szól a sem áll eŐyenes a ányban eŐymással), ezé mind az al iláŐba, mind a alamelyik szö ny Őyom ába küldés úléli. S aká csak a Őonosz anya á mánykodásai ellené e is Őyanú lanul iselked, őa aŐ ás nélkül úllép iú, a mi meseősünk sem áll mindiŐ bosszú az  el eszej eni szándékozón. To- ábbáll, s újabb szolŐála o ke es; egy ki ály, mi el őallo a őì é , szì esen el o- Őadja, de nem mondja meŐ neki, őoŐy alójában a ka onasáŐá aka ja e sì eni ele. Jakab Kilenc-ének és Sí ó Őye meké-nek a őse sem hallo a soha őì é a őábo ú- nak; sem azoknak a képesséŐeknek és e ényeknek, melyekkel endelkeznie kell egy Akőillész-őì ű ha cosnak. „De őá Kilenc méŐ nem uda semmi ,  őábo ú ól soőa nem őallo , nem ud a , őoŐy mi éle a őábo ú, nem ud a, őoŐy mi éle e ekedés,  csak annyi uda , őoŐy eŐyék, és ami mondanak neki, pa ancsolnak, őoŐy éŐ eőaj sa, és dóŐozzék” (Nagy – Vö 2002: 567). A meseős e lesĒ á ó ellenséŐ a leŐ á a lanabb pillana ban bukkan el az e dbl, s gyako a olyan el e en Ē émisz  alakban, aŐy mennyiséŐben, ami meg u amodás a kész e őe né a ős . Ez ese ben a Őyá asáŐ – Mon aigne szelle- mében – nem is olna elì élőe , bűnkén neki el óőa ó. Jakab őse, Kilenc nem eŐészen é i, őoŐy mié is dobálják  áŐyúŐolyó al, mié nem őaŐyják meŐenni a puliszkájá , de amin eldön ik az üs jé , szé csap az ellenséŐ közö , öbbszö is, mìŐ éŐleŐ el nem pucolnak. Az án eŐzisz encia-ka ak e ének meŐ elelen e- leeszi maŐá , jó alszik, majd issza é a ki ályi ud a ba. A ki ály a népé el eŐye - é ésben bséŐesen meg aka ja ju almazni: „[…] amìŐ eŐy nép kemény lé őa co A „RETTENETES ER” FENOMENOLÓGIÁJA… 35 oly a eŐzisz enciájáé , addiŐ az eŐyes embe ősiesséŐé endsze in a leŐmaŐa- sabb é éknek ekin ik […]” (Ha mann 1972: 53ē). Hsünk semmi más nem oŐad el adománykén , min eŐy külön lakás , aőo a édesanyjá is előozőa ja, s mi el a „ki ály má nem él Kilenc l, őoŐy el- lene oŐ szállni aŐy meŐ oŐja ámadni”, Kilenc le elepszik az ud a ban, és munká lanul enŐe i őé köznapjai . Té lenül ül az ud a ban, észben me dics- séŐes őadi e é el kié demesül e e a „semmi e és e”, észben me es i alka a mia alkalma lanná ál a munka éŐzés e. S őoŐy őá alé  éle é boldoŐan, nem pediŐ é lenül, elesleŐesen, eŐy is enek ál al pá oŐol ősőöz mél a lanul öl se el, az ó iások közö ke es maŐának eleséŐe , be eljesì e a pa asz i el á ás : őa- sonló a őasonlónak. Felőasznál i odalom BACHELARD, Gas on 2011 A é poé ikája. Budapes : Kijá a BÁLINT Pé e 2012 A sí ás enomenolóŐiája az E s János ípusú népmesékben. Gy : Műőely BÁLINT Sándo 1975 Tombácz János meséi. Budapes : Akadémiai BATAILLE, Geo ges 2005 Az i odalom és a Rossz. Budapes : NaŐy iláŐ BERZE NAGY János 1982 Nap és ükö . Pécs: Ba anya meŐyei Tanács BIBLIA 1975 Budapes : Re o má us Zsina i I oda Saj óosz álya DELARUE, Paul – TENÈZE, Ma ie-Louise 2002 Le con e populai e ançais, Ca aloŐue aisonné des e sions de F ance. Pa is: Éd. Maisonneu e e La ose DERRIDA, Jacques 2005 Esszé a né l. Pécs: Jelenko , DESCARTES, René 2002 A módsze l. Kolozs á : K i e ion DOBOS Ilona 1981 Gyémán kíŐyó. Budapes : Szépi odalmi DURAND, Gilbe 1992 Les s uc u es an ő opoloŐiques de l’ imaŐinai e. Pa is: Éd. Dunod DUMÉZIL, Geo ges 1986 Mí osz és eposz. Budapes : Gondola ELIADE, Mi cea 1963 Aspec s du my he. Pa is: Éd. Gallima d 1999 Misz ikus szüle ések. Budapes : Eu ópa ERDDI Józse (sze k.) 1962 KíŐyó szül az ö eŐasszony. Ma i népmesék. Budapes : Eu ópa 36 BÁLINT PÉTER FOUCAULT, Michel 2001 A udományok a cőeolóŐiája. Budapes : A lan isz GÉCZI Lajos 1989 UnŐi népmesék és mondák. Budapes : Akadémiai – Madácő GEERTZ, Cli o d 2001 Az é elmezés őa alma. Budapes : Osi is GULYA János 1959 Asszony unokája. VoŐul népmesék. Budapes : Eu ópa HARTMANN, Nicolai 1972 Lé elméle i izsŐálódások. Budapes : Gondola JUNG, Ca l Gus a 2011 Az a cőe ípusok és a kollek í uda alan. Budapes : Scola KANT, Immanuel 2005 An opolóŐiai í ások. Budapes : Osi is 1974 A allás a pusz a ész őa á ain belül. Budapes : Gondola KERÉNYI Ká oly 1984 Halőa a lansáŐ és Apollon- allás. Budapes : MaŐ e  KOVÁCS ÁŐnes 2005 A ókaszemű menyecske. Kolozs á : K i e ion LÉVINAS, Emmanuel 1999 TeljesséŐ és éŐ elen. Pécs: Jelenko MONTAIGNE, Michel 2002 Esszék II. Pécs: Jelenko NAGY Olga 1978 Zöldmezszá nya. Ma osszen ki ályi ciŐány népmesék. Budapes : Eu ópa 1991 Ci a János meséi. Budapes : Akadémiai NAGY Olga – VÖ Gab iella 2002 Ha asok mesemondója, Jakab Is án meséi. Budapes : Akadémiai NEUMANN, E ich 2005 A NaŐy Anya, A MaŐna Ma e a cőe ípusa a junŐi pszicőolóŐiában. Budapes : U sus Lib i RAUSMAA, Pi kko-Liisa 1969 Fé iszül e leány. Finn népmesék. Budapes : Eu ópa PLESSNER, Helmu h 1995 Le i e e le pleu e – Une é ude des limi es du compo emen őumain. Pa is: Éd. de la Maison des sciences de l’ őomme RICOEUR, Paul 1986 Le Mal – Un dé i à la pőilosopőie e la őéoloŐie. Genè e: Labo e Fides 2004 Pa cou s de la econnaissance. Pa is: Éd. Gallima d 1999 VáloŐa o i odalomelméle i anulmányok. Budapes : Osi is SZONDI Lipó 1987 Káin, a ö ényszeŐ – Mózes, a ö ényalko ó. Budapes : Gondola WEISS János 2000 Mi a oman ika? Pécs: Jelenko VOIGT Vilmos (sze k.) 1972 E s Jekus. In Voig Vilmos (sze k.): A Laima és a ké anya. Le népmesék. Budapes : Eu ópa A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 43 Cab e ának is meŐ an a sajá maŐa in enciója, azé mondja újjá ezeke a ö éne- eke , me alami más ud, ez a más pediŐ abból akad, őoŐy eŐy eljesen el é  kul ú ában ne elkede , és íŐy min kul ú a köz i köz e í  lépőe el. Cab e a mindiŐ is azé dolŐozo , őoŐy új ade iniálja a kubai oŐalmá , és sze es észé é eŐye az é századok ó a o él a okubai közösséŐe . Azál al, őoŐy „őanŐo ad nekik”, meŐ e em i számuk a a leőe séŐe , őoŐy meŐmu assák sajá maŐuka és kul ú ájuka , meŐ e em sék sajá iden i ásuka és a á sadalom észei leőessenek. Teszi ez e noŐ á iai Őyűj ései el és sajá újjámondásai al, mesei á í ásai al. „Í ásainak ópusos és poli onikus e mésze e szakí a eke e/ eőé dicőo ómiá al, amely a őaŐyományos kubai kul ú aku a ás alapjá képezi. Szö eŐeiben Cab e a olyan ikció e em , amelyben a sze eplk, akik a kubai kul ú a esszenciájá jelen ik, a okubaiak és mula ok aŐy mesz icek, nem pediŐ eőé K eolok. Ebben az é e- lemben, a mű eiben új a-, újjá e em e eke e kozmoŐónia lesz az a őely, aőol eŐy al e na í nemze i iden i ás képzdik, amely kijelöli a ői a alos disku zus őa á ai ” (Rod íŐuez-Mangual 2004: 20).3 Rod íŐuez ManŐual ol aképpen az oŐalmazza meŐ, őoŐy nem a eke- e/ eőé ke sséŐe jelenik meŐ Cab e a mű eiben, őanem maŐuk a eke ék kap- nak őanŐsúly . A „néŐe ek” szokásainak bemu a ásá al és ka ak e ük összeŐ- zésé el e em i meŐ az a i uális közeŐe , eke e kozmoŐóniá , melyben kialakul a kollek í iden i ás. Ebben az é elemben szemben áll az addiŐi szokásokkal, és meŐp óbálja á ö ni az a ala , melye a kubai eőé é elmiséŐ emel , íŐy izolál a az o él eke éke : „A kubai u alkodó é elmiséŐ elsbb endűséŐe e em e azál al, őoŐy e szakos módon őa almá a mássáŐ ki ejezésének leőe e lenséŐébl nye e, miközben a ma Őinalizál a okubai nem ol képes önmaŐa meŐjelení ésé e, hiszen meg osz o - ák mindazok ól az eszközök l, amelyekkel é előe e olna” (Rod íŐuez-Mangual 2004: 107). 4 ManŐual o ább oly a ja: 3 ’Tőe opoloŐical and polypőonic na u e o őe w i inŐs des abilizes őe black/wői e dicho omy ha o ms he basis o adi ional s udies o Cuban cul u e. In he ex s, Cab e a c ea es he ic ion ha he subjec s which de ine he essence o Cuban cul u e a e A o-Cubans and mula oes o mes izos, no whi e C eoles. In his sense, he black cosmogony e-c ea ed in he wo k becomes a place o enuncia ion o an al e na i e na ional iden i y ha exposes he limi s o o icial discou se.’ (Sajá o dí ás az e ede ibl) 4 ’The Cuban hegemonic in elligen sia ha e es ablished a sup emacy h ough he iolen ges u e o d awing powe om he impossibili y o exp essing o he ness, while he ma ginalized A o- Cuban subjec is no able o exp ess he sel o himsel owing o a dep i a ion o means wi h which o a gue.’ (Sajá o dí ás az e ede ibl) 44 BÁLINT ZSUZSA „Cab e a képes az u alkodó disku zusból meŐszólal a ni az ellenállás őanŐjá . Az a on os, őoŐy ellenállásának módja eŐy iden i ásá ól ö énelmileŐ meŐ osz o alany iden i ásá e em i meŐ. Ez a lépés eŐyidejűleŐ el e e í i az a pillana o , amely é- Őül el eze az al e na í nemze i iden i ás ké déséőez” (Rod íŐuez-Mangual 2004: 107).5 „Ezek a eke ék, az éŐ sze elmé e! Minden ánccal in éznek el… ánccal szüle nek, ánccal őalnak, ánccal ölnek… MéŐ akko is mula oznak, amiko az asszonyok öl- sza az ák ke !” (Cab e a 1974: 67) „Ezen az éjszakán az eŐész szomszédsáŐ összeŐyűlik E a is o őázában, me locsi- ecsi készül... ÚŐy lá szik, min őa o mula sáŐ aŐy őalo i asz ás olna – és aló- ban úŐy is áll a doloŐ. MéŐ az isme e len já ókelk is élemény nyil ání anak, mindazok, akik meŐállnak, udakozódnak a széles e á aj ó el i küszöbön, és mindenki ö i l-hegyi e ájékoz a nak minda ól, ami csak ö én . Azu án minden szomszéd őoz alami , őadd a son méŐ a i asz ás” (Cab e a 1974: 66). A mesehagyomány sze es észé képezi a kollek í emlékeze nek, de csakis addiŐ él és közös ez az emlékeze , amíŐ az eŐyén őasználőa ó és é ényes ká- nonnak a ja az „elŐondol meŐ a ójá ”: a mesekincse , s nem az é zékeli, őoŐy az sei l meŐ zés e és o ábbadás a kapo ö ökséŐ éppoly ex uális őaŐya ék csupán, min a í usok, az exemplumok, a alálós ké dések, a áol asások. „[…] az embe nem eŐyedül emlékezik, őanem mások emlékeinek seŐí séŐé el, a mások ól őallo elbeszéléseke sajá emlékeikén kezeli, p i á emlékei meŐ zése so án a ja maŐá az é o dulókőoz és eŐyéb nyil ános ünnepekőez, amelyeken csopo ja jellegze es eseményei e emlékeznek” (u al Ricoeu Halbwachs- a 1999: 55). A Komák című mesébe illesz e őalo i asz ási ö éne ek is e e a közös emlékeze e u alnak. Ez nem csak azé on os, me bemu a ja milyen ol ez a i uális sze a ás ebben a közösséŐben,6 őanem min a kollek í emlékeze 5 ’[…] Cab e a does manage o a icula e a oice o esis ance om wi hin he discou se o powe . Wha is impo an is ha he mode o esis ance cons uc s an iden i y o a subjec his o ically des i u e o his o he own iden i y. And his ges u e simul aneously o eshadows an agenda ha ul ima ely leads o he p oposi ion o an al e na i e na ional iden i y.’ (Sajá o dí ás az e ede ibl) 6 „Minden szomszéd széke őozo maŐá al. Leülnek eŐymásőoz szo ul a, könyök könyök mel- le , a őol es kö ül. Bo ladoz a sü öŐnek- o oŐnak a konyőában, aőol kinyi o ak eŐy asáŐya , őoŐy le ek e őessék az asszonyoka , akik éjszaka olyamán ideŐ oőamo kapnak. […] – Komám, a a a is ölkel, já ja a dobszó a! – És a őalo áncol, de méŐ őoŐy ci ázza! Feőé kendjében, amely- lyel az állá elkö ö ék, és őá omszo is dobban a dob el , min bá melyik él. A k eolok émül- en iszkolnak el onnan. Az a ikaiak nem, o ább áncolnak a őalo al […] Így ö én . MíŐ csak az előuny be nem bu kolózo meŐin őalo i leplébe, és csak a a á má , őoŐy eme ni iŐyék, iŐen komo an, iŐen me e en, o a őo dáŐyon” (Cab e a 1974: 72–73. – kiemelés B. Zs.). A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 45 o mája/lenyoma a jelenik meŐ. „Kés éjjeliŐ őalo i asz ási őis ó iáka mesél- ek. Szó akoz a ni kelle a „ é ei ”, no meŐ a őalo a . EŐyik k eol, eŐy iŐazi né- Őe , isz a a ikai őalo i asz ásá a emlékeze , o a Pina del Rió-i ká éül- e ényen” (Cab e a 1974: 73. – kiemelés B. Zs.). VaŐyis a mesei ö éne ben, mely l udjuk, őoŐy maŐa is eŐy aj a kollek í emlékeze , meŐjelenik az emléke- zés ak usa, eŐy éŐebbi ö éne elidézése. Ezen kí ül, min az ilyenko szokás, ö éne eke idéznek el a őalo ól, és pozi í ulajdonsáŐai so olják: „Mi is leőe szólni, hogy ilyen hama – de mindennek eljön az ideje –, egy ennyi e de ék néŐe , min ez az E a is o! A á osneŐyedben mindenki becsül e. Soőa senki- el semmi baja nem ol . MindiŐ kész ol alami szí esséŐ e. Hí e ke ekede e é- nyeinek. Jó a alósáŐának, pallé ozo sáŐának. Mindenek ölö pallé ozo sáŐának: különösen mos , őoŐy a nége ek annyi a ku yaszem elenek [...] Milyen mások is ol- ak az olyan éŐi áŐású néŐe ek, min E a is o!” (Cab e a 1974: 71.) Amennyiben kö e jük a Wal e Benjamin ál al de iniál mesei őaszno , őá- om endkí ül on os eleme kell meŐ izsŐálnunk: bölcsele /Őyako la i anács, e kölcsi end/közmondás és éle szabály/ úlélési s a éŐia, melyek e mind számos példá alálunk A Komák című mesében. Sokan sokszo oŐlalkoz ak má a köz- mondás sze epé el a mesében, i nem is az a leŐ bb célunk, őoŐy új aé elmez- zük, őanem őoŐy sze epé illusz áljuk a álasz o meseszö eŐben. Te mésze esen nem mindiŐ leőe éles őa á onala őúzni bölcsele és közmondás közö , őiszen a unkciójuk naŐyon őasonló. „Nincs üŐye len asszony, hogyha hazudni kell” (Cab e a 1974: 60). „És e l sem sze ze senki udomás : má pediŐ az a jó embe , aki a öbbiek nem a anak ossznak” (Cab e a 1974: 63). „A Őye ek és a észeg embe mindig igaza mond” (Cab e a 1974: 64). „Mi meŐ nem esz az embe a komájáé ! Ha má meŐi a ele az édese , le kell nyelnie ele a kese ű is” (Cab e a 1974: 71). „A disznó, miel disznó le olna, külsejé ekin e éppolyan ol , min az em- be … Embe ol . MeŐsé e e az anyjá . Az meŐá koz a… Disznó le , néŐylábú, naŐy pocakú, szemé ben u káló po ájú, a ka min eŐy kampó… De belül olyan ol , min az embe ” (Cab e a 1974: 68–69). „A őalo lelke, amely öl edezi, min mindiŐ, az élk á ulásai , ha agos, bosszúálló, osszindula ú lesz…” (Cab e a 1974: 74). Gyako la i anácskén szolŐál az si őiedelemmel összekapcsol Őondola , mely sze in : „a lábaka pediŐ nem ajánla os mez elenül kiduŐni a leped alól, neőoŐy alami Pu Őa ó iumi Lélek, aki éppen ú on an, meŐ aŐadja a jéŐőideŐ kezé el” (Cab e a 1974: 63). Ám leŐ öbb példá méŐis csak az éle szabály a alá- lunk, ennek a mese cselekményszö ése a maŐya áza a: a őű len eleséŐ és a koma iszonya, aki ezzel a e el elá ulja a ba á já , így mindke nek bűnődnie kell. 46 BÁLINT ZSUZSA Abban a pillana ban, amiko a koma ki ejezi onzódásá és áŐyódásá a má- sik/ ele á sa eleséŐe i án , öŐ ön eŐy ke esz ényi in elemmel, il ással alálko- zunk, aminek meŐszeŐése e mésze esen el e e í i a aŐikus éŐkimene el is: „A koma, aki bűn kö e el komájá al, K isz us es e sze in i komájá al szemben, össze oskad a szám alan csapás ala . Bün e ése bo zalmas. A komaasszony, aki komájá al aŐy komaasszonyá al – egy e megy – onákul iselkedik, sajá sí já ássa, sajá szemé el meŐlá őa ja, őoŐyan alják öl a é Őek. Lelke századokon á bűnbo- csána é könyö öŐ majd” (Cab e a 1974: 69). Ha pediŐ ez az e kölcsi in elem nem lenne eleŐend aőőoz, őoŐy jobb belá- ás a bí ja a komá és a eleséŐe , a na á o méŐ számos példá emlí a a hogyan já ak azok, akik az in elem/ il ás ellené e e ek: „I ol például Cecilia Al a ado, A ojo Na anjából: őuszonké napo őaldoklo , me elá ul a komaaszonyá , s közben mind éŐiŐ eszméle én ol . (Elköl ö e a pénz , ami az ábízo … és az án, őoŐy iŐazolja maŐá , a másik ól csúnyáka mon- do .) […] E a is o eŐyik isme sé elŐázol a eŐy manŐó al meŐ ako szeké . Mi- é ? Ol á íŐé Szen Lázá nak, Babaluajénak, őa őozzá seŐí i eŐy lu inye- eményőez. Nye is, öl e száz allé ; kibé el eŐy Őyümölcsbódé , lo a , szeke e ásá ol … Ami ma ad , ú közben el e e. MeŐ eledkeze Szen Lázá ol á á ól” (Cab e a 1974: 69). U olsó pon kén izsŐáljuk meŐ az iden i ás émájá , és öŐ ön el is eőe jük az a ké dés , őoŐy ajon kinek is an/ ol szükséŐe az iden i ás meŐ e em ésé e? Cab e ának a aŐy az a okubaiaknak? EŐy ész az iden i ás e em és és a olkló ex ualizálás ipikusan eŐy nyuŐa i kul ú ában eln embe e ékenyséŐe, más ész , aőoŐy Micőel Foucaul í ja: „[…] a eljeŐyzéseke készí  személy a mondo dolŐok összeŐyűj ése ál al e em i meŐ a sajá iden i ásá , […] a sajá lelkünke kell meŐalko nunk abban, ami í unk, de aőoŐyan e mésze nél oŐ a az a cunk őasonlí seinké e, uŐyanúŐy a lelkünkbe ésdö Őondola oknak is elisme őe knek kell lenniük abban, ami í unk. A ki á- lasz o ol asmányok és az asszimilációs í ás já ékában kell meŐ e em enünk az iden i ásunka ” (Foucaul 2000: 337–347). Ez az els kinek ké dés pediŐ öŐ ön eŐy másodika implikál: mié an szük- séŐe Cab e ának a a, őoŐy meŐ e em se sajá iden i ásá és éŐül hogyan de iniálja sajá maŐá ? Má a 19. századi, de leŐinkább a 20. századi La in-Ame ika nagy ké dése a kik aŐyunk, és őoŐyan de iniáljuk sajá maŐunka a Spanyolo száŐ ól üŐŐe len új államokban? Jelen ese ben ado egy Ka ib- é séŐi sziŐe , mely az u olsók köz í ja ki üŐŐe lenséŐé , eŐy szűk é elmiséŐi eőé A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 47 é eŐ, mely a á sadalom poli ikai, ŐazdasáŐi és szellemi eze  észé képezi, és ennek a é eŐnek a aŐja Lydia Cab e a is. A nyuŐa i kul ú ában elne ekede í ón – a ko di a já kö e e – Pá izsba u azik, aőol meŐisme kedik a őa mincas é ek pezsŐ szellemi és kul u ális éle é- el, és i edezi el sajá maŐa számá a is az „igazi” Kubá az a an Őá d mozŐal- mak őa ásá a. Ez az eu ópai ko szellem, amiko is iŐény mu a kozik megisme ni a másika , az eŐzo ikus, isme e len népeke , amelyek közö ünk élnek, méŐis oly ke ese udunk óluk. A neŐ ismo és a szü ealizmus őa o ak a leŐe sebben Cab e á a és az i odalmá a; a színek, a szimbólumok, a mi oloŐikus u alások mind ellelőe k a meséiben. Ennek az új i ánynak a őa ásá a kezdi el a Őye mek- ko ában „néŐe ” dajkájá ól őallo ö éne ek e alapoz a meŐí ni a sajá meséi , és őaza é e u án elkezdi a endsze es és módsze es e noŐ á iai Őyűj és is, ami őá - ale  éle ének é elmé adja.7 Nemcsak egy közösséŐ kollek í iden i ásának meŐ e em ésében lesz meŐőa á ozó sze epe, őanem ebben a olyama ban az eŐyéni iden i ásá is meŐ alálja. KözösséŐ és eŐyén ily módon onódik össze. Vol- aképpen éle e éŐé e annak leőe ünk szem anúi, őoŐy az é izedeken á a ó Őyűj munkának, az o ális népmeseőaŐyomány lejeŐyzésének és sajá na a í ö éne einek seŐí séŐé el sike ül de iniálnia maŐá és meŐkons i uálnia sajá iden i ásá : min e noŐ á us, kul ú ák és Őene ációk köz i köz e í  és í ón. 7 Rosa io Hi ia Lydia Cab e a. Vida hecha a e című mű ében közzé eszi a Cab e á al oly a o beszélŐe ései . Az in e júkö e bl meŐisme őe jük öbbek közö az í ón Őye mekko á , a ko Ku- bájá és a pá izsi é eke is, amiko elkezddö é dekldése a „kubai” i án és elkezdi í ni az els meséi : „HoŐy szüle ek meŐ a NéŐe mesék?” – „A NéŐe mesék azu án szüle ek meŐ, őoŐy el- szö alálkoz am Omí Tomí al, Oddedei el és Calazán He e á al; úŐy mondanám, őoŐy ezek a Őye mekko omban őallo ö éne ek éŐi isszaemlékezései. Azé í am ke , őoŐy Te esa de la Pa a szó akoz assam, aki Leysin-ben, S ájcban ol eŐy szana ó iumban.” […] – „A meseŐyűj e- mény eŐy uŐyanazon idszakban í a aŐy ez öbb é munkája?” – Ez nem öbb é i munka Őyü- mölcse, őanem, [...] őoŐy is maŐya ázzam?, ez eŐy új a alálkozás a Őye mekko om an ázia iláŐá al, ami el sosem szakí o am. I an az emlékeze em sö é mélyén, eŐy sö é séŐben, ami sze encsé e néőa ki iláŐosodik. EŐy idben í am ke , úŐy ’34 elején.” („¿Cómo su Őie on los Cuen os neŐ os? -Los Cuen os neŐ os nacie on después de mis p ime os con ac os con Omí Tomí, Oddedei y Calazán He e a; yo e di ía que son iejas eminiscencias de őis o ias oídas de mi in ancia. Fue on esc i os pa a en e ene a Te esa de la Pa a, en e ma en el Sana o io de Leysin, en Suiza. […] ¿Esc ibió la colección de cuen os en una misma época o son el esul ado de a ios años de labo ? – Los Cuen os no ue on el p oduc o de años de labo , sino de… ¿cómo explica lo?, de un eencuen o con el mundo de an asía de mi p ime a in ancia, con el que nunca ompí. Aőí es á siemp e en lo más oscu o de la memo ia, en una oscu idad que, po sue e, a eces se acla a. Fue on esc i os őacia la misma época: c eo que a comienzos del ein a y cua o.”) (Hi ia 1978: 74–75. – sajá o dí ás az e ede ibl) 48 BÁLINT ZSUZSA Felőasznál i odalom BENJAMIN, Wal e 1969 A mesemondó. In Wal e Benjamin: Kommen á és p ó écia. 94–126. Budapes : Gondola CABRERA, Lydia 1974 A Komák. In Lydia Cab e a: A mambiala dombja. 59–80. Budapes : Eu ópa DERRIDA, Jacques 1998 Mémoi es Paul de Man számá a. Budapes : Jószö eŐ Műőely Kiadó FOUCAULT, Michel 2000 MeŐí ni önmaŐunka . In Michel Foucaul : Nyel a ég elenhez. 331–343. Deb ecen: La in be űk HIRIART, Rosa io 1978 Lydia Cab e a: Vida hecha a e. New Yo k: Eliseo To es & Sons JENEY É a 2010 Az eŐye emes o dí őa ósáŐ el e. In Jeney É a (sze k.): Szó és be ű sze in a ilág. 186–202. Budapes : Balassi Kiadó NAGY Olga 1978 A ál os ö énye. Buka es : K i e ion Köny kiadó MILLAY, Amy Nauss 2005 Voices om he uen e i a. Bucknell: Bucknell UP RICOEUR, Paul 2006 Caminos del econocimien o. México DF: Fondo de cul u a económica 1999 Emlékeze - elej és- ö énelem. In Tőomka Beá a – N. Ko ács Tímea (sze k.): Na a í ák 3. A kul ú a na a í ái. 51–68. Budapes : Kijá a Kiadó RODRÍGUEZ-MANGUAL, Edna M. 2004 Lydia Cab e a and he cons uc ion o an A o-cuban cul u al iden i y. Chapel Hill and Lon- don: The Uni e si y o No h Ca olina P ess TENGELYI László 2010 Tö énelmi apasz ala és ö énelem ku a ás Ricoeu el oŐásában. In Jeney É a (sze k.): Szó és be ű sze in a ilág. 203–220. Budapes : Balassi Kiadó A MESE MINT EMLÉKEZETFORRÁS… 49 Zsuzsa Bálin THE TALE AS SOURCE OF MEMORY AND ACT OF IDENTIFICATION THE INTERPRETATION OF THE TALE LOS COMPADRES FROM LYDIA CABRERA Is i ue ha he olk ale, as he memo y o he communi y, is he knowledge de i ed om őe communi y’s őousand-yea -old li e expe ience, he e o e is in i sel an expe ience ecallable om he pas ? Is he olk ale adi ion as he o ali y o he way o hinking o he u al communi y: i s iew o he wo ld and he canon o i s e hical no ms a kind o sou ce o memo y which du ing cen u ies unc ioned as an o igin/s a ing poin o he elle so as o ein o ce he iden i y while elling he ale and – as De ida highligh s – o make a p omise conce ning he u u e? These a e he heo e ical ques ions ha we in end o examine in he essay and we also y o ind some examples o demon- s a e hem by analysing a ale. In he olk ale en i led Los compad es aken om Lydia Cab e a’s i s book called Black Tales om Cuba, we can ind he connec ion be ween memo y and communi y, he ansmission o he housand-yea -old knowledge and li e expe ience and he cons uc ion o he iden i y bo h o he communi y and he an- sc ibe . Keywo ds: memo y, olk ale, communi y, iden i y, ansc ip ion Szö nyek és őe ma odi ák Hímnős alakok a Pen ame on ke e já ékában KIRÁLY KINGA JÚLIA Absz ak : A anulmányban Giamba is a Basile Pen ame on című meseŐyűj eményének ke e já ékában elemzem a őe ma odi a-jelenséŐe . MaŐá a őe ma odi á a ba okk ko egyik állandó spek ákulumakén é elmezem, a ba okk idején méŐ népsze ű ka ne áli kul ú a ősekén és eŐyben an iősekén , aki a á sadalmon kí ül őelyezkedik el, kí ül alósáŐa azonban nem csak á sadalmi kiűze és , őanem nyel en kí üliséŐe is el é elez. A spek ákulum a mássáŐ, ideŐenséŐ ep ezen ációjá jelen i, amely ük ö a szemléljének, s ezál al a ka ne áli kul ú ából isme á sadalmi kieŐyenlí dés analóŐiájá a eŐy aj a nemi kieŐyenlí déskén is szolŐál, ki ál képp a Pen ame on ko ában, amiko súlyos szo onŐás apasz alőa ó a külön éle, nemiséŐe é in  disku zusokban. A oucaul -i kí ül alósáŐ oŐalmán ke esz ül á iláŐí ok a őe ma odi ának a kí ül ekedésé e, s abból ázolom a őe ma odi áőoz űzd ambi alens eakció , majd eŐy ö id kul ú ö éne i á ekin és so án számba eszem, őoŐy mikén ál ozo a őe ma odi a ecepciója az o osi és alkímiai disku zusokban, amelyeknek lenyoma á iszon lá őa juk a Őyűj emény ke e já ékában. Kulcssza ak: Basile, Pen ame on, őe ma odi a, kí ül alósáŐ, ideŐenséŐ, alkímia, p emode n o oslás „Te nem aŐy csú , e ék elen aŐy. A ú kicsi, az ék elen naŐy. A ú az ö döŐ o zképe a szépséŐ möŐö . Az ék elen pediŐ a maŐasz osnak ellenkez oldala. [...] Aki éŐed sze e , meŐé i a naŐysáŐo .” (Vic o HuŐo: A ne e  embe ) Giamba is a Basile (1575–1632) Pen ame on címen előí esül ,1 a seicen o elején nápolyi nyel en í o meseŐyűj eménye mindmáiŐ isme e len a maŐya köz uda - ban, holo a 19. századi új a el edezésé el, amely észin Benede o C oce i oda- lom ö éne i munkássáŐának, észin a G imm- i é eknek köszönőe , nem csupán a szö eŐ olklo is ák kiemel e e enciája le , őanem a leŐ ál oza osabb o mában szolŐál az i odalom, képzmű észe , zene, áncmű észe , ilmmű é- sze o ásanyaŐakén . 1 A mű e ede i címe Lo cun o de li cun i o e o lo a enemien o de pecce ile, azaz A mesék meséje, a agy a kicsik mula a ása. A Pen ame on cím Pompeo Sa nelli l, a Őyűj emény 1674-es sze kesz jé l szá - mazik. SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 51 Tanulmányomban a a eszek kísé le e , őoŐy Basile Őyűj eményének ke e já- ékában, amely öbb szempon ból is iŐazi újí ásnak számí , elemezzem a őe ma o- di a-jelenséŐe . MaŐá a őe ma odi á a ba okk ko eŐyik állandó spek ákuluma- kén é elmezem, a ba okk idején méŐ népsze ű ka ne áli kul ú a ősekén és egy- ben an iősekén , aki a á sadalmon kí ül őelyezkedik el, kí ül alósáŐa azonban nem csak á sadalmi kiűze és , őanem nyel en kí üliséŐe is el é elez. A spek áku- lum ala a mássáŐ, ideŐenséŐ ep ezen ációjá é em, amely ük ö a szemléljé- nek, s ezál al a ka ne áli kul ú ából isme á sadalmi kieŐyenlí dés analóŐiájá a eŐy aj a nemi kieŐyenlí déskén is szolŐál, ki ál képp a Pen ame on ko ában, amiko súlyos szo onŐás apasz alőa ó a külön éle, nemiséŐe é in  disku zusokban. En- nek oka eŐy ell a T iden i Zsina o kö e  ka olikus lelkipász o kodás ele södé- sében ke esend, amiko a Őyónással, ki ál képp a es iséŐŐel kapcsola os Őyónással aka ja az eŐyőáz kon oll alá onni a őí ei , más ell pediŐ a p emode n o oslási gyako la ban, amiko egysze iben on ossá álik az embe i es anomáliáinak izs- Őála a. A be eze ben a oucaul -i kí ül alósáŐ (ex e io i ás) oŐalmán ke esz ül igyekszem á iláŐí ani a őe ma odi ának a kí ül ekedésé e, s abból ázolom a őe ma odi áőoz űzd ambi alens eakció . Miel á é nék anulmányom á Őyának ulajdonképpeni bemu a ásá a, i odalmi, o osi, ille e alkímiai ona kozásban ázolom a eak és e as ö éne- é ,2 ki é e az eŐyes á edések e is, őiszen a 16–17. század episz eméje e őá om álláspon elkülönülésében és ke esz ezdésében eŐya án e en é őe . Abbéli ö ek ésem möŐö , őoŐy eŐye len ejeze cím ala é zékel essem a he ma odi á- al kapcsola os meŐ iŐyeléseke , nem a diszcipliná is őa á ok elsa í ozása őúzó- dik, őanem a disku zusok sok éleséŐének é zékel e ése, s azok eŐymás a őa á- sának aŐlalása annak é dekében, őoŐy közelebb ke üljek a izsŐála á Őyához. Be eze  Minden á sadalomnak meŐ an a maŐa ka ne áli őse, aki úlőo dja a ka - ne áli idény e őei , s olyan állandó jeŐyeke kénysze ül maŐá a öl eni, ami l mások szemében biza á álik, azaz eŐysze e lesz lenyűŐöz, ne e séŐes és émísz . Holo épp ez a kí ül ekedés mu a ja az ado á sadalom iden i ikációs 2 A eak oŐalma nem pusz án a oŐya ékossáŐŐal aŐy öbble el élk Őyűj ne e, őanem olyan ma Őinalizál személyeké, akik csodála o és iszolyŐás kel e eszélyez e ik a „no mális” iden i- ás . k a leőe e len közép az embe i és nem-embe i közö . A e as e ede ileg szö nye jelöl . A Őö- öŐök anszcenden ális e kkel el uőázo , mi ikus lényekkén de iniál ák, s eŐy külön „diszcip- lína”, az ún. e a olóŐia (szö ny udomány) oŐlalkozo elük. A p emonde n o oslás má bizo- nyos be eŐséŐekkel őozza össze üŐŐésbe és meŐkísé li isszaáŐyazni ke a no mali ásba. 52 KIRÁLY KINGA JÚLIA kénysze é ,3 ne án az a ól aló undo á . Ka ne áli őssé uŐyanis akko álik az eŐyén, őa a á sadalom ál al el oŐado maszko nem csak a ej zködés éŐe , a möŐö esben aló eloldódás és a ki eőe e lenséŐ szándéká al, őanem a meŐmu- a kozás áŐyá al iseli. Ez a áŐya , Foucaul Őondola mene é idéz e, el og- őa juk maŐának a kí ül alónak a pa adoxonakén , me az ex e io i ás onzásának enŐed e el is aka szabadulni az ex e io i ás Őondola á ól. Ez a áŐy a á akozással eŐyené ékű, nincsen i ánya, s őa lenne is á Őya, amely be öl őe né, csak el ö ölné, e odálná az . A ka ne áli ős kí ül ekedése e ede és őalál olya- ma os eŐymásba ük özdése, mely nem állí , nem aŐad semmi . A kí ül ekedés nyel i kiűze és is, őiszen nem csupán a beszél őelyezkedik önmaŐán kí ül e, őanem a nyel is eŐy éle á já ókén de iniálőa ó, amely ki elé eze a disku zus- ból, kiszökik „az áb ázolás dinasz iájának őa almából” és szé szó ódik (Foucaul 2000a 100). A ka ne áli kul ú a ele e számol a kiűzö beszéddel, amely Sade önismé l monolóŐjáőoz őasonlóan a ó áŐas álló iláŐ éŐ elen mo molásakén é elezőe- ,4 s amelye a ásá é en oŐana osí , ám azzal, őoŐy a ka ne áli i odalom ásá - é é alakí ja a ko abeli szalon-, ille e ud a i éle e , Galilei é nyi ó el edezé- sének analóŐiájá a,5 éŐleŐ, aŐy leŐalábbis jó őosszú id e eŐybenyi ja a ásá i beszéd és őa almi disku zus e ei . A he ma odi a a maŐa ambiŐui ásá al min eŐy ki eze ésképpen maŐa is á - já ókén é elezőe , s mind a udományos, mind pediŐ a mű észe i ep ezen á- ciók ona kozásában a ko disku zusának közked el spek ákuluma lesz a eakshow állandó sze epljekén . A he ma odi a alakja eŐysze e szi uál u ópiá és őe e o ópiá , őiszen ükö kén unkcionál: „o lá om maŐam, aőol nem aŐyok, a elszín möŐö meŐnyíló i eális é ben, o aŐyok, aőol nem aŐyok, á nykén , amely önmaŐamkén adja nekem önnön lá á- nyoma , s leőe  é eszi, őoŐy o szemléljem maŐama , aőonné őiányzom: ez a ü- kö u ópiája. De eŐyben őe e o ópia is, őiszen a ükö alósáŐosan lé ezik és 3 A kí ül ekedés a kí ül alósáŐ, ex e io i ás oucaul -i oŐalmából e edez e em. A kí ül ekedés ál- lapo a a kí üliséŐ Őondola áőoz közelí őe : eŐy id lenséŐbe és ü esséŐbe é kez lé ezés, aőol a nyel olyama osan „csö Őedezik”, eŐy semleŐes é ben aló meŐállapodás, amiben semmilyen eg- zisz encia nem e őe Őyöke e . 4 Foucaul sze in a kí üliséŐ uŐyanúŐy jelen an Sade önismé l mo molásában, amellyel a ö ényen kí üli áŐya ju a ja szóőoz, min Hölde lin köl észe ében, aki iszon a őiányzó is ene- ke szólí ja és szólal a ja meŐ. 5 „A őelymeŐőa á ozás zá e e Galileinek köszönőe en nyíl el, őiszen alójában nem a Föld Nap kö üli mozŐásának el edezése, aŐy inkább új a el edezése ka a a mű e kö ül a ulajdon- képpeni bo ány , őanem annak a éŐ elen, éŐ elenül nyi o é nek a kijelölése, amelyben eloldó- do a középko i őely eŐyé elműséŐe, őiszen ebben az új aj a é ben eŐy doloŐ őelye pusz án mozŐásának eŐyik pon ja leőe e , min őa a nyuŐalmi őelyze nem olna más, min éŐ elenül lelas- sí o mozŐás” (Foucaul 2000b). SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 59 kasz ációja könnyen el eze őe a pőallosz ól aló eljeskö ű meŐ osz ásiŐ, aló- jában eŐy újabb, sokadik, s éppen kibona kozóban le  pa anoia kó képé illan - ja el. A mindke ő és egyik sem eőá belép a szo onŐás panop ikumába, és annak é dekében, őoŐy az egyik, az é ékesebbik é ényben ma adjon, meŐsze zi a leŐi- im őelye , jólleőe o ább a is undo al eŐyes csodála ö ezi. Ezzel szemben az alkímia sokkal inkább a pozi í konno ációk a ek e i a őanŐsúly , őoŐy a émek anszmu ációja, ille e a ep odukció köz i pá őuzamo elmaŐya ázza, s el á ja a bölcsek kö ének e ede é . Ennek, min az a Tabula Sma agdina állí ja, „a yja a Nap, anyja a Hold”,10 aŐyis a kén és a őiŐany, elbbi pediŐ, aká az embe i szexuali ásban, a maŐa meleŐé el őe í i el a őideŐe . VaŐy- is a k nem más min é i és n, Nap és Hold, meleŐ és őideŐ, kén és őiŐany. De nem csupán a Tabula Sma agdina szö eŐé kelle dekódolniuk az alkimis áknak, őiszen a 13. század ól számos a ab szö eŐ ke ül e í ék e, jó ész la in köz e í és- sel, amelyekben egy bizonyos ebis ki ejezés mind e imolóŐiailaŐ, mind pediŐ szeman ikailaŐ dekódolás a á . VéŐül a máiŐ isme e len e minus á í ással ol- do ák meŐ, s íŐy le belle es bina, agyis ké dolog, amelye a bölcsek kö é el azonosí o ak, a so on kö e kez alkimis a-nemzedék pediŐ má he ma odi a- kén é elmez e a ebis ki ejezés . A késbbiekben Fe a ai Pe us Bonus őozza konk é össze üŐŐésbe az al- kímiá a he ma odi izmussal.  mondja ki, őoŐy az alkímiai he ma odi a a szembenálló ulajdonsáŐok eŐyesülése, a bölcsek kö e pediŐ eŐyesí i és kieŐészí i a maŐában le  é i és n , ille e a passzí és ak í ulajdonsáŐok őo dozója- kén képes a ep odukció a, a émek anszmu ációjá a (DeVun 2008: 200). „A meŐal ad eje nnek őí ják, s é inak az , ami éppen al ad, min őoŐy az ak i- i ás a é inak ulajdoní ják, mikén a nnek a passzi i ás . Ennek okáé , miko a k olyékonnyá álik, őisz elein e luidum, amely olyik, nnek ne ez e ik. Az al a- déko iszon , amely meŐal asz ja, miko szolid, kemény és állandó, é inak őí ják. [...] Tehá é i és nő egyesül, és egy lesz belőlük” (De Vun 2008: 200. – kiemelés K. K. J.) Vagyis, o idiusi min á a, ez a he ma odi a- el oŐás nem az ellen é ek kö- zéppon jában áll, őanem maŐa a es , amely az ellen é ek i áján alapszik, és el is oldja az . Pe us Bonus sze in a bölcsek kö e maŐa ol a es e lenséŐ és es , is- eni és embe i, lá őa ó és lá őa a lan, es és lélek, eŐyesülés és szé álás. VaŐyis a k isz usi éle pálya eŐészé lá a ja benne, s a o ábbiakban más alkimis ák is á e- szik ez a gondola o , majd a he ma odi a–bölcsek kö e–Jézus K isz us össze- 10 Pa e eius es Sol, ma e eius Luna, po a i illud en us in en e suo, nu ix eius e a es . Lásd a Tabula Sma agdina neŐyedik szö eŐé : h p://www.he me ics.o g/pd /on able .pd (A le öl- és dá uma: 2013. június 4.) 60 KIRÁLY KINGA JÚLIA onódásá al belép e ik a el ámadás és ö ök éle oŐalmá , mind éŐiŐ az eŐyen- súly és meŐke zdés kölcsönőa ásá a épí e a maŐuk disku zusá , ami eŐyben a mindke ősség és sem-semlegesség nyuŐalmi állapo akén is el oŐőa ó. A 14. század ól a la in nyel ű alkímiai i odalom eŐy e inkább el o dul a sko- lasz ikus őaŐyományok ól, és az a isz o elészi e mésze ilozó iai nyel e alkamaz a eŐy olyan e ep e e eli, amely é zelmi-nyel i ona kozásban eŐya án iŐencsak allásosnak űnik. E l anúskodik leŐalábbis a 14. század a da álőa ó Au o a consu gens, ami ko ábban Aquinói Szen Tamásnak ulajdoní o ak, ille e a Szen há omság köny e, amely a 15. századból ma ad enn. Elbbi, mely az a ab és la in alkímiai őaŐyo- mányoka kö e i, nem annyi a Őyako la i meŐ iŐyeléseken alapul, őanem eŐy misz ikus é ekezés, melyben őemzseŐnek a bibliai idéze ek és köl i képek. Sapi- en ia, a aŐy a BölcsesséŐ, ni mi ol ában é ekezik, s őol Szűzanyakén , őol pe- diŐ K isz uskén oŐőa ó öl, aŐyis az Au o ában az alkímia leŐinkább ni őanŐ é elben szól őozzánk. „Kinek sze elmében lankadok, kinek őe ében ol adok, kinek illa ában élek, kinek ízlelésé el ŐyóŐyulok, kinek ejé iszom, kinek ölelésében i jú á é ek, kinek csókjá- ból kapom az éle leőele é , ki el eŐyü őál án es embe é az éle , annak apja le- szek én,  pediŐ a iammá lesz.”11 Ám ennél is iŐyelem elkel bb az Au o a consu gens illusz ációs anyaŐa. Az eŐyik áb án uŐyanis a bölcsek kö é he ma odi a i júkén illusz álja a sze z, aki eŐy kék sas a a ka mai köz . Az i júnak ké es e an, é i és n úziója, ké eje, néŐy melle, ké end nemi sze e, ami a é i–ni p incípium eŐyensúlya, mindke őség és sem-semlegesség, de a meŐke zö nemi sze ek elele ení ik az a isz o eliánus öbble ma e iá al kapcsola os néze e , s áadásul beőozzák a szi- ámi ik eknek min mons umoknak a képé is. A Szen há omság köny e ennél is o ább meŐy. Az anonim sze z nem csupán a Má ia–K isz us el eŐyülésé és eloldódásá suŐalmazza, őanem kidolŐozza a K isz us–An ik isz us pá őuzamo is, s aőoŐyan K isz us a sajá anyjá al „elke e ül e” a ökéle es balanszí ozás állapo ának me a o ájá á álik, úŐy oŐja őo dozni az An ik isz us sajá anyjának ni elemei is, őiszen az An ik isz us nem más, min az el ajzo K isz us szín e lép e ése, a mindenko i e zó, maga a pe - e zi ás (DeVun 2008: 210). Ez a el e és olyan áb ákban öl es e , amelyek im- má összepá osí ják, el eŐyí ik a Jézus–Má ia he ma odi á az An ik isz us 11 „Cuius amo e lanŐueo, a do e liquesco, odo e i o, sapo e con alesco, cuius lac e nu imen um suscipio, amlexu iu enesco, osculo spi aculum i ae ecipio, cuius condo mi ione o um co pus meum exinan u , illi e o e o in pa em e ipse miői in ilium” (B. Newman 2003: 236). SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 61 he ma odi á al, s ki ályi öl özékben illusz álják a ni, alamin maszkulin p in- cípiumo , akike eŐy kíŐyó oŐ köz e. A kíŐyó nyúl ányainak mindké éŐén eŐy- eŐy ej alálőa ó, ami úŐyszin én ni és é i eje áb ázol, ezek a ejek pediŐ a ki- ályi-an ik isz usi őe ma odi a Őeni áliáiba ú ják ejüke , min eŐy jelez e, őoŐy alóban őib idlénnyel an dolŐunk. Mindaz eőá , ami az alkímiai disku zusokban számunk a ele áns, nem más, min a mindke sséŐ és sem-semleŐesséŐ eŐyensúlyállapo a, ami a he ma - odi á eŐyedülikén leŐi imizálja, s őelyezi ölé az é ényben lé  e mésze köz- pon ú iláŐképnek, eŐyben el oŐad a a, őoŐy a csodás á alakulások leőe séŐesek, ille e ál aluk ál őa ó meŐ az embe iséŐ. He ma odi a a Pen ame onban Basile minden bizonnyal isme őe e ezeke a szö eŐeke , de leŐalábbis a őa- ásuka , jólleőe a 17. században naŐyjából má lecsenŐ az alkímia di a ja, és á e- szi őelyé a mine alóŐia. UŐyaníŐy el é elezőe  óla, őoŐy a ancia o osi é ekezések is elju o ak őozzá. EŐy ész , me Pá izs nem csak a anciák szemé- ben számí o a iláŐ közepének, más ész  maŐa ö ök u azó ol , ka ona, ud a i i ká , s u óbbi minséŐében  í a és endez e a ki ályi lá oŐa ások alkalmából a o ud a i ünnepséŐeke , amelyeknek bizonyos ecőnikai í mányai és opo- szai a Őyűj eményben is meŐjelennek.12 EŐyszó al ájékozo sáŐa minden ké séŐe kizá . A Pen ame on minden szempon ból újí ásnak számí , őiszen má s uk ú ájá- ban is szé zilálja a mese é ényesnek a o na a í sze keze é . EŐy ell a mesés éŐe kö e en gyak an újabb kon lik us k eál, amelynek alapjá a d áma a s po- e icai é elmében e aŐikus é séŐek képezik, ille e a ündé já ék-modellen belül meŐjelení i a ba okk d ámaisáŐ eŐyik alap oŐalmá , az il mi abilé , ne eze e- sen az embe esendséŐének és őa almassáŐának kon lik usából szá mazó csodá .13 Más ell azonban a mesé olyan p e ex usnak ekin i, amelynek alam- ennyi észé szabadon kezeli, és az epika szabályai el úŐ a a d ámaisáŐo célozza meŐ. A mí oszokból isme o dula oka és meŐoldásoka leŐŐyak abban alá ende- li a edundáns e o ikának, amellyel az eŐyes sze eplk állapo á , öŐeszméjé , szen edélyé aŐy Őyászá meŐjelení e a küls és bels ansz o mációknak is 12 Maga Basile endez e a Mon e Pa nasso (A Pa nasszus őeŐye) című színjá éko , Má ia Anna spa- nyol in ánsn és maŐya ki ályn, alamin Fe dinánd őe ceŐ nápolyi lá oŐa ásának isz ele é e, 1630. ok óbe 17-én. 13 A ogalom Ka l Vossle l szá mazik, aki a ba okk színőázi őaŐyományoka ku a a meŐállapí - ja, őoŐy a enséŐes, a csoda nem az akko iban di a os színpad ecőnikai b a ú okból, őanem az embe áb ázolásból szá mazik. 62 KIRÁLY KINGA JÚLIA „lá őa ó” őanŐo ad, s ezzel nem csak szinesz éziá e em , őanem eŐy újsze ű dia- lóŐus ecőnikának is az el u á a, meŐ e em e az epikán belüli ea ali ás . A Pen ame on leŐinkább nyel eze ében mond ellen a mű alcímében meŐjele- n ajánlásnak – i. a kicsik mula a ásának. Rabelais nyomdokaiban já a, s a má emlí e il mi abile őa ásá a összpon osí a a s ilisz ikai alakza oka is új őanŐnem- ben szólal a ja meŐ, Őyako a összemos a az emelkede séŐe az al es i unkciók- kal, aŐy éppen o dí a, az al es i unkciók áb ázolásá al mu a be kozmikus ö - énéseke . Len és en ilye én áb ázolása nem csak a ka ne áli kul ú a di a os beemelése, noőa nyil án alóan ennek is on os sze epe an, őanem a Tabula Sma- agdina en –len á já ójának aposz o álása is, kö e kezésképpen maŐának a me- sének a őímns jelleŐe. A Őyűj emény uŐyanis eŐysze e épül a szexuális ambiŐui ás a, alkímiai anszmu áció a, „szimpla” me amo ózis a, s mindez a sze z naŐyon ükkö- sen má a ündé i ke e já ékba belecsempészi. Ebben a ke e já ékban a ko ábbi no ellagyűj emények eális ke e éőez képes – Boccacciónál a pes is ell mene- külnek, Na a ai Ma Ői Hep ame onjában az eszések mia ke esnek menedéke – a szün elen á ál ozások, éle -őalál ál akozása eŐészí i ki a csodás elemeke . A ündé i ke e já ékban a mélakó os Zozá meŐne e e i, aŐyis á i é e- lemben el ámasz ja eŐy banyóka, miko eŐy suőanc az olajkú nál el ö i ko sójá , a énasszony pediŐ úŐy előe Őeli maŐá , őoŐy új a , p üszköl, eke Őzik, mi e a be eŐ lány őa sányan elne e és meŐŐyóŐyul. VaŐyis maŐa a düő, mely a baő yini é elemben e isels őalálkén is é elmezőe , kiocsúdja az újjászüle és . A banya e e elá kozza Zozá , őoŐy a majdani sze elmé , Tadeusz őe ceŐe , aki szin én elá koz a és őol an ekszik eŐy őó eőé sí kam ában, csak akko kapja meŐ, őa elesí ja a ko sójá , ami úŐyszin én a sí a akasz a alál. A lány el is ke- ekedik a sze elme elku a ásá a, de miko aliŐ eŐy ujjnyi könny őiányzik a be el- jesülésőez, eŐy bizonyos Lucia ne ű eke e abszolŐa ellopja a ko só , s az u olsó adaŐ könnye  maŐa p éseli az edénybe, aŐyis színül iŐ öl i, a őe ceŐ pediŐ el- éb ed a őalálból és eleséŐül eszi. Zoza e e szin én elá kozza a abszolŐá , aki idközben eőe be esik, őoŐy a meséken kí ül semmiben ne leljen nyuŐalma , az pedig addig-addiŐ enyeŐe i a é jé , őoŐy az el oŐad éŐül íz ko áné , akik szó- al a ják ö napon á , míŐ a Őye meké meŐszüli. Az ö ödik napon azonban – közben éŐiŐmondanak neŐy enkilenc mesé és néŐy eklóŐá – Zoza is elmondja a sajá ö éne é , a őe ceŐ pediŐ ájön a ondo la a, elz nejé ele enen elássa, a lány pediŐ eleséŐül eszi. A ke e já ék ele e maŐában őo dozza a oucaul -i kí ülisége , hiszen Lucia eŐy eke e abszolŐa, aki kép elen eloldódni a nyel ben, számá a mindössze o má lan zö ej és e ózió, s bá a ék elen áŐy ól elbuzdul a, őoŐy a meséke őallja, kinyekeŐi uŐyan az aka a á – „Ha nem őí ni embe eke és mondani SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 63 mesé , addiŐ ü ni őasam, míŐ Gio Őe ionó meŐölni!” (Basile 2009: 23) –,14 a meséke be eze  isszau alásokban és elkon e álásokban azonban seőol nem é esülünk a ól, őoŐy a ko ánék és Tadeusz őe ceŐ szó akozása á is ona kozik. Basile csak a ke e já ékban u al Lucia mons uozi ásá a, eak-jelleŐé e, amelyé nem csupán ideŐenséŐe okolőa ó – bá a szö eŐ eŐészén éŐiŐ onul a mássáŐ ól aló be zenkedés min önde iníció –, őiszen, min en ebb emlí e em, a mesék köz i á eze kben semmi jelé nem mu a ja annak, őoŐy jelen lenne az előanŐzó ö éne ekben, s méŐ a sajá á akozása is kí ül aló. A mesékben iszon annál Őyak abban u al issza maŐá a a né e, a őozzá á sí o kul ú -, ese leŐ őely ö - éne i adomák a is, amelyek é én eŐy e éle sze űbben ködlik el a Lucia- he ma odi a alakja. Hasonlóképpen, a Luciá al aló leszámolás elindí ása, mely mindjá a Be e- ze ő elején őelye kap, szin én dekódolás a szo ul, Basile uŐyanis olyan a ázsesz- közöke ad a ős kezébe, amelyek a lapis philosopho um isszabon ásainak is ekin őe k. A cson őéjas Őyümölcsök i eŐy l-eŐyiŐ az él e  luidumo ho - dozzák maŐukban; ezek legbelül ele e ni jelleŐŐel bí nak és nem csak éle e ad- nak, őanem exponálják a meséke , az an iős ell néz e pediŐ elindí ják az al adás olyama á . Ezek a a ázseszközök – moŐyo ó, dió, Őesz enye – mindun- alan elbukkannak az elado ö éne ekben is, a leleplezés el i naŐy mesében pediŐ a őá om ci omsa as le ébl, melyekbl eőé uőás lánykák szökkennek el, isszaállí ódik a p ospe áló end, é ény e ju a a az ö ök éle íŐé e é . SZUKA LUCIA Ó, Lucia, ó, Lucia, / Lucia, Lucia, e d áŐa! Dugd ide a képed, je közelebb, / Tá d szé a lábad, őadd dön selek meŐ, e, szuka! Nézd csak a szí em, őoŐy ö ül, őoŐy deŐed, / Kuku ikú! Emeld csak a lábad szépen a maŐasba! / Lám, őoŐy szökellek, őoŐy pö Őök, o gok, S miel meŐöllek / UŐo j méŐ eŐye , őadd iŐyelek áncba, Lucia, Tuba-ka ubba, allalala. Ó, Lucia, ó, Lucia! / Lucia, Lucia, e d áŐa! Fejeden koppanás, jóko a kukuj; / Nézd csak a lelkem, csu an, elol ad, mekko á uŐ ok, a ü j se naŐyobba ! / Kuku ikú! UŐo j má ! Lám, őoŐy szökellek, icánkolok, pö Őök, / Ni, őoŐy é ülök, UŐo j őá e is, Lucia, elem! / Huő, mekko á es él, e abszolŐa ibanc! 14 Magya ul megjelen : Jelenko 53. 2010/10. – o dí ás K. K. J. 64 KIRÁLY KINGA JÚLIA Ó, Lucia, ó, Lucia! / Lucia, Lucia, e d áŐa, Lopó ökömnek sö é ó ája! / Nézd, e kis nádszál, őoŐy olyok el. Lám, őoŐy csö ö ök, őoŐy pö Őök, o gok, / Kuku ikú! UŐo j má ! / Té ülök, o dulok, oőanok, Sóőaj ok, / UŐo j, őá , Lucia, nincsen sok őá a: Feke e, eke e ko koda. (Fo dí ás – K. K. J.) A en i dalszö eŐe Filippo SŐ u endio de Sca a o ö ökí e e meŐ e seskö- e ében,15 s kisebb-nagyobb ál oz a ásokkal Benede o C oce is beemeli az ál ala olasz a o dí o Pen ame on második kö e ének appa á usába, késbb pediŐ a seicen o olasz i odalmá ól í anulmánykö e ében beőa óbban is oŐlalkozik ele. A dal címsze eplje eŐy bizonyos Lucia, aki a yúko -kakas idéz mozdula- ai al nem csupán madá embe kén képzelőe  el, de éŐiŐjá a a so en ói í us különböz e ziói és azoknak állomásai , a szexuális ambiŐui ása is szembeö l. Szuka Lucia alakja kimondo an a nápolyi ka ne áli őaŐyományok a eze őe  issza, s má Giamba is a del Tu o (2007) is emlí és esz óla őí es 16. századi Nápoly-monoŐ á iájában. „Teke Őe i kezé , csipejé , lábá , / s eŐyazon ak us a kezé -lábá összeü i: / mellé- el őasá a Őö nyed, s má lá od, / a bájos áncos a mennydö Őés él e i: / csipejé el e olja, őelyede el oŐlalja, / kezé el, lábá al odakap, aőol éppen álldoŐálsz.” (Del Tu o 2007: 259) Noőa a í us el o dulásá ól méŐ a 20. század éŐé l is alálunk udósí áso- ka , ilyen ol például We ne Scő oede Il Regno di Napoli 1978-as ilmje, ahol eŐy madá embe és kísé e e onul dobpe Őések közepe e eŐy banyának öl özö embe u án, e ede é ekin e meŐoszlanak a élemények, annyi a komplex és ki- boŐozőa a lan a ö éne e. Má a Szuka Lucia ánc ne é ille en is apasz alni ennakadásoka , SŐ u endio és Basile el uŐyanis méŐ ballo di s essaniának, ballo mal esének, ballo dei u chinak ne ez ék maŐá a ánco .16 Ilyen né el eŐy ka ne áli „pan omime ” ille ek, amely so án kele i öl özéke isel embe ek székkel, do- bokkal, ille e eŐyéb ni ins umen umokkal kísé ék eŐy szul ánnénak öl özö é i á suka , aki meŐkésel ek, az pediŐ el e ül a öldön, őoŐy néőány másod- pe c múl a el ámadjon. Ez a ka ne áli í us ma a Vecchia di Ca ne ale (A ka ne ál 15 Filippo SŐ u endio de Sca a o alójában álné , s élőe en Basile ba á ja, Giulio Cesa e Co ese bújik meŐ möŐö e, aki alami el a Pen ame on el í a meŐ őí es Vaiasseide című cseléd- eposzá nápolyi nyel en. Ez a e s a La io ba a accone (Lan o a penge őnek) című kö e ben jelen meg Cecca, la ca ubba címen. 16 A mál ai és ö ök ánc elne ezése ele e közel-kele i őa ás mu a , ám ennél is é dekesebb a s essania ki ejezés, amely An on GiuŐlio B aŐaŐlia sze in eŐy olyan u ópisz ikus o száŐo , ki álysá- Őo jelöl, aőol a s essa ik, aŐyis a nya alyások, szé ese ek a a an izmus  üle ében i us ánco já - nak (B agaglia 1950: 182). SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 65 banyája) ne e iseli, s nyomaiban méŐ ellelőe ek benne azok az elemek, ame- lyek a he ma odi a alakjá is sej e ik. Aőőoz, őoŐy kibon suk a őomályból ezeke az elemeke , Basile Lucia- ö éne e a leŐmeŐ elelbb. Túl azon eőá , őoŐy a ke e ö éne olyan á ok- meŐ ál ás so oza a épül, ami a őalál és el ámadás émájá já ja kö ül, Basile ép- pen a abszolŐa alakjába kódolja bele a mindenko i he ma odi á . Elskén a né álasz ás szembeö l, őiszen a Lucia né maŐa is őolda jelöl, s Nápolyban a szüle és édszen jekén isz elik, a Pen ame on ündé i ke e já ékának éŐén azonban a őalál meŐ es esí jé é álik azál al, őoŐy nyakiŐ ássák a őomokba, aŐyis á andósan eme ik el. A SŐ u endio- éle dalban sze epl Lucia kakas án- ca uŐyanis, amely eŐysze e idézi el a sze elmi mámo eksz ázisá és az aŐóniá , eŐy olyan mik o i uálé a eze őe  issza, melye a Madonna del Ca mine isz e- le é e a o ak,17 s amelynek so án eŐy eőé kakas ás ak nyakiŐ a öldbe, a é i- ak pediŐ kö beáll ák, majd bekö ö szemmel, azaz akon (sic!) p óbál ák el alálni a ejé (De Simone 1979: 161). A Lucia- ö éne e Szi akuzai Lucia eŐyik őelyi kul usza is ŐazdaŐí ja, aki a akok pa ónusakén isz el ek, s amiko a 14. század ól kezdden szá ny a kap egy legenda- ál oza , misze in a őázassáŐ ól aló lemondással eŐyidejűleŐ ki áj a a szemei és elküld e a leŐényének, ikonoŐ á iai ál ozásoka is meŐ iŐyelőe- ünk – szemek a  ön, álon, kelyőeken, enyé en. U óbbi ese ében elsejlik a khamsza (ez a abul ö ö jelen ), aŐyis Fa ima-keze, amelynek ö éne e minden bizonnyal a Nápolyban él közel-kele i abszolŐák köz e í ésé el ál isme é, s az e ede i ö éne o dí o őelyze ben ke ül bemu a ás a, őisz Fa imá al ellen- é ben, aki meŐéŐe i kezé , miko a é jé eŐy másik n el lá ja, i épp Lucia az, aki „elsze e i” Tadeusz , majd késbb „meŐéŐe i” maŐá , azaz kiszá adás a í él e- ik a űz napon. A el a o kéz, min lá ni oŐjuk, Nápolyban eŐészen más je- len éseke is őo doz, ám mind ikonoŐ á iai, mind kul ú ö éne i szempon ból úŐyszin én on os adalék, őoŐy a „ édelmez” kéz má a ka őáŐói őold is enn, Tani kul uszában is meŐjelen . Min hogy Tani , a ko abeli eljeŐyzések sze in , é jé el, Baallal eŐyü csecsem áldoza oka kö e el , számos óko i ö éne í ó úŐy számol be e l, őoŐy a elemel kéz alójában eŐy b onzol á ölé emelke- dik, aőol a Őye mekek ele enen éŐ ek el.18 17 Campaniában a Pu Őa ó iumban lé  lelkek pa ónusá isz elik benne. 18 Bá a leŐújabb éŐésze i el á ások sze in az ele e előalálozo csecsemk előam asz ásá ól ol szó az ún. ó e ben, az óko i ö éne í ók naŐyszámú és eŐybeőanŐzó u alásai mia – lásd Je 19,5; Plu őa kosz, Te ullianus, Diodo us Siculus, Pőilón, Klei őa kőosz –, a mai napig akadnak ö énészek, akik a elszín e ke ül sz élék ellené e is i a ják, őoŐy a űzol á ok alóban pusz a k e- ma ó iumkén unkcionál ak. „Clei őa cus leí ja az is, őoŐyan éŐe ék el a csecsem az is enséŐ isz ele é e emel b onzszobo ka jaiban. A szobo mindké keze, amibe a Őye eke őelyez ék, eŐy űzol á ölé emelkede , s onnan a Őye mek a űzbe csúszo , aőol a lábai össze ándul ak, a cá a pediŐ odaéŐe a o z Ő imasz” (B own 1991: 23). 66 KIRÁLY KINGA JÚLIA Basile Luciája őasonlóképpen áldozná el Őye meké , őoŐy a mesék ál al el- jesí se be áŐyai , amelyek – pa adox módon – épp maŐuka a meséke jelen ik e őesséŐének u olsó napjaiban. A mi abszolŐalányunk, amin Basile mondja, eke e és ücsöklábú, s a ké epi őe onnal nem csak ki ekesz i  az ado á sadalomból, őanem ál aluk il- lan ja el a mons uozi ásá is. E e eŐy ész a eke e szín közelebbi izsŐála a is u al, uŐyanis épp a 16–17. században, mely „a eke e naŐy ko szaka”, a szín és nem-szín ői i ája u án a eke e a őalál szimbólumakén é issza, miko a des- po izmus á nyékában a pompánál csak a őalál ijesz  jelenlé e őa almasabb (Pas o eau 2012: 188). Más ész maga a ücsöklábú jelz sem csupán az eŐysze- ű mesebeli e ás jelöli, őiszen azál al, őoŐy é imunká éŐez, őo dójá Őö Őe i a kú a a Be eze őbeli els meŐjelenéseko , a a is kö e kez e őe ünk – min hogy a ücsökláb a láb eljes őosszá a é end –, őoŐy lenŐe é i uőá isel . Teőá má küls meŐjelení ésében is a mindeke ősség és sem-semlegesség ulajdonsáŐai iseli ma- Őán, s őa elidézzük Riolan passzusá a őipe bolizál kli o isszal kapcsola ban, ak- ko elsejlik a phallikus asszony alakja is. A Lucia né őez azonban o ábbi jelen és a almak is á sulnak. A nápolyi ombolában, például, ami beszélő ombolának őí ak, s amely so án a őúzó nem számoka mondo , őanem oda áŐó idéze eke , Lucia is kiemel őelye kapo : ese ében eŐy „zokoŐo Lucia, de méŐ őoŐy zokoŐo ” kezde ű szólamo ad ak el, ami a őalo si a ás eŐyik e énjének számí o . Az ide áŐó ombolaszám pedig a 65-ös ol , amibl a 6-os a ni p incípiumo szimbolizál a, az 5-ösnek pedig allikus-szolá is jelen és ulajdoní o ak. A dalban elbukkanó Szuka né szin én a közel-kele i nk állandó jelzje ol , de uŐyanakko Heka é is szimbolizál a, aki eke e ku ya kísé e ében bo- lyonŐo az éjben, s őá omalakú áb ázolásában a CsillaŐok melle eŐysze e jele- nik meg a Nap és a Hold. A Nápoly kö nyékén méŐ napjainkban is elbukkanó Szuka Lucia he ma - odi a alakja, aki ki iŐu áznak, majd meŐölnek, u ána pediŐ el ámad, olyama os á já ás éle és őalál, n és é i közö . A í usok és őaŐyományok ú esz jébl eőá elbukkan eŐy in e szexuális iŐu a, aki is en–embe i lényé el a á sadalom bűnbakjakén szen edi el azoka az á ál ozásoka , amelyek az ö ök kon inui ás el é elezik. Lucia, leŐyen szó abszolŐá ól, a ka ne áli- aŐy a dalban sze epl Szuka Luciá ól, a bölcsek kö éőez őasonlí őa ó: ni p incípium, aki a má isme - e e hideg–ned es ulajdonsáŐai al méŐis csak é i, őiszen es ned ek és könny őíján más könnyé el sze ez é deme -éle e , s éŐül be eljesí i a éŐze é , miko kiszá adás a í él e ik. Alakjában, amin az az alkímiai szö eŐekben és áb ázolá- sában is lá uk, nem csak é i és ni p incípium eŐyesül, őanem a k isz usi jósáŐ pe e ziója is meŐjelenik, s az álki ály ői elen el ö ek ése, majd szükséŐsze ű SZÖRNYEK ÉS HERMAFRODITÁK 67 bukása szin én éŐiŐjá ja a me amo ózis koaŐulációs e apjai .19 Basile Luciájának es ében a ned ekkel eŐyü , Fe a ai Pe us Bonus me a o ájá al él e, a eje is meŐal ad, é i lesz a n, jó a Őonosz, s a őá é ben ki ajzolódik a maszkulini ás szo onŐása: eléŐ-e az én, őoŐy minden ona kozásban kieléŐí se a iláŐo ? Lucia ideŐenséŐe nem oldódik el a Pen ame on éŐé e. Halála nem őoz eny- őülés , a bűn meŐ o lása nem emeli ki a nyel en kí üliséŐébl. Számá a őanŐzás ma ad minden, el álasz a „a es sö é emlékeze é l, a Őye mekko kese édes álmá ól” (K is e a 2010: 18). SZIRÉNEK ÉS/VAGY BANYÁK Amiko Foucaul a szi ének éneke kapcsán kijelen i, őoŐy a bű öle nem maŐából az énekbl á ad, őanem abból az íŐé e bl, aminek lé ejö é suŐallja, eŐy olyan ős szi uál a őallŐa ósáŐba, akinek múl béli ős e ei meŐénekelőe k. S bá ez az íŐé e őazuŐ, őiszen azok, akik őaŐyják ábeszélni maŐuka , a sajá őa- lálukba a anak, eŐyben iŐazkén is el oŐőa ó, őiszen a dal a őalálon ke esz ül száll a maŐasba, s álik őalőa a lanná (Foucaul 2000a 111). Basile ese ében ké sze epl ell is é demes el ennünk az a ké dés , őoŐy a mesék íŐé e e ki csábí iŐazán. Min ko ábban má ki ej e em, Lucia aká azonnal kizá őa ó lenne, őiszen benn o yoŐ uŐyan abbéli ék elen áŐyában, aŐy inkább Őe jedelmében, őoŐy őallőassa a ö éne eke , de ele e nyel en kí ül eked, s bá á ke ül az éneken úli dimenziókba, számá a méŐ csak el sem sejlik eŐy új nyel meŐalko ása, nem ada ik meŐ a meŐszólalás. Ez a Őe jedelem a Őyűj- emény majd’ mindenik meséjében meŐjelenik a o ábbiakban, s eŐy olyan babo- ná idéz el, misze in a á andós asszonyok kí ánalmai muszáj kieléŐí eni, különben a maŐza az ado kí ánalommal kapcsola os oŐya ékkal jön iláŐ a. A áŐy onzásá ille en azonban Lucia o ább a is on os sze eplje ma ad a ö éne nek, őiszen Odüsszeuszőoz őasonlóan, s eŐyben le el é en is, a szü- lés-szüle és elé a ana az ú ja, ami uŐyanolyan őalőa a lansáŐo íŐé , min a „ ű-  lelkű” Őö öŐ számá a a szi ének éneke. A különbséŐ köz ük méŐsem az, őoŐy múl jának dics e ei jobb, őa nem éneklik meŐ, őanem őoŐy enŐed a áŐy on- zásának eŐy olyan kon ex usban, amelyben a mesék sze ziséŐe i a o , min - őoŐy maŐa a sze z anonim ma ad, leŐ eljebb eladójuk isme szik meŐ, s az is jócskán kí ül áll aj uk, o ábbá nem csupán meŐelzi, őanem meŐ is őaladja a szö eŐeke , amike elad. 19 Szuka Lucia eŐyik ko abeli elne ezése a be nagualà ol , s a ku a ók őosszú ideiŐ csak sej eni él- ék, őoŐy „sö é abszolŐá ” jelen . Gian anco Sal a o e Realisz ikus pa ódiák című anulmányában ki ej i, őoŐy a szó eŐy e nonim önde inícióból szá mazik, ezek a abszolŐák uŐyanis zömében a Ka em-Bo nu ki álysáŐból szá maz ak, s eljebb alónak ekin e ék maŐuka a öbbi abszolŐánál. Ez a néze eŐy aj a őüb isz indukál, amelye a maszkulin zsa noksáŐŐal á sí őa unk. 68 KIRÁLY KINGA JÚLIA A másik sze epl, aki el kapcsola ban el kell ennünk a ké dés , Tadeusz őe ceŐ, aki aka a a ellené e sod ódik Lucia Őe jedelmé el, s mindeközben iŐyel- men kí ül őaŐyja a sajá áŐyai . Ha alaki az elejé l éŐiŐ elol assa a Pen ame on , s nem csupán csemeŐézni aka a mesékben – őiszen u óbbi p ímán is adja maŐá –, mindjá a Be eze ő ap ólékossáŐa u án elme ülőe benne a ké dés, őoŐy az eŐyes ö éne ek bizonyos ejeze ei mié őaŐyja a sze z el a a lanul, őo á űn a cselekmény i án i szen edély és elbeszéli b a ú , ami a ke e ben meŐcsillan- o . Ha pediŐ a éŐé e é a kö e nek, uŐyanennek a ké désnek a e zója e dőe el: őoŐy udniillik az u olsó mesében, amely Zoza allomása is eŐyben, mié ma ad el a szeszélyes, csaponŐó na a í a, mely olyko jelen ék elennek űn ap- ósáŐok ele állomásozo , s őelye e mié épí kezik céli ányosan, kizá ólaŐ a cselekményszál el a ásá ekin e elsdleŐes szempon nak. Ha a maŐa eljessé- Őében ol assuk a Pen ame on , szin e é őe e len, őoŐyan bí a ki Tadeusz ez az „u azás ”, mié ál eŐŐyé Lucia óőajá al, s őajózo isme e len pa ok elé, aőol els ol asa a méŐ a őalőa a lansáŐ ködképe sem de enŐ. Ám őa meŐállunk a észle eknél, alami méŐis elsejlik el ünk, s ki ajzolódik eŐy olyan u alkodó alakja, aki nem csupán a „őiányzó ki ály” iskolapéldája, meŐnyi a azoknak a mona cőáknak a so á , akik aŐy ele e nincsenek jelen (Canepa 1999: 112), agy lekésik a sajá ö éne ük kezde é – a ke e já ékban a sajá őalál osz ja meŐ a ki- ályoknak kijá ó an é ól –, őanem a ba okk u alkodó jellem onásai es esí i meg. „EŐy szép napon azonban Tadeusz, aki úŐy öpköd e kö be a abszolŐalány , min dene é a sö é éjszaká , el iŐyel Zozá a, és a ól a pillana ól kezd e, meŐé ez e benne a e mésze ki ál sáŐai ól aló lemondás , alamin a szépséŐ adujának kijá - sza lansáŐá , sasszemmel kö e e minden mozdula á . CsakőoŐy a abszolŐalány, aki má á andós ol Tadeusz ól, mindez ész e- e e, és akko a pa áliá csapo , őoŐy az méŐ a pokolban is ijesz  le olna: – Ha nem menni el üs én ablakból, addiŐ ü ni őasam, amíŐ Gio Őe inó meŐölni! – enyeŐe zö . Tadeusz pedig, min hogy nagyon sze e e olna má u ódoka , eszke ni kez- de , min a szi yó a szélben, s őoŐy a eleséŐé ne szomo í sa o ább, kény elen- kelle len meŐ ál Zoza lá ányá ól, aőoŐyan es l a lélek.”20 (Basile 2009:18) VaŐyis, miel belesüppedőe nénk a Basile-ol asa oknak abba a kényelmes őaŐyományába, misze in a sze z mindössze azé í ja meŐ a ündé i ke e já é- ko , őoŐy indokolja a mesék eŐybeŐyűj ésé , mely alóban pusz a ke e kén a ja eŐyben ez a őe e oŐén na a í a olyamo , má Zoza és Taduesz els alálkozásá- nál kide ül, őoŐy a őe ceŐ uŐyan ele ébb onzódik a lányhoz, de u alkodói szo- onŐása, a őa alom mulandósáŐának ki e usálása, mely a é iassáŐ szo onŐása is 20 Magya ul megjelen : Jelenko 53. 2010/10. – o dí ás K. K. J. AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 77 nem kizá ó módon ö énő közelí és ál al bemu a ni a köny á e edendően izu- ális iláŐában, eŐy izuali ással nem bí ó lény u almá . Mindazonál al a munka nem csupán mesemondás a állalkozik. Bo Őes ön allomásain, éle ö éne én, idéze ein ke esz ül mu a ja el a „ iláŐ alansáŐo min iláŐ e em ő képesséŐe ” (Kun 2008: 120). „Kö ben mozdula lan áncá já ja az Ö döŐ.” (Bo ges 2009b 154) Nicolaus Cusanus a 15. századi néme eolóŐus az Is en (Theosz) szó e ede- é a Őö öŐ heo eo „lá ok”, „szemlélek” iŐé e eze i issza (Cusanus 2008: 16). Ennek ényében a lá ás Is en elsődleŐes a ibú umakén mani esz álódik. Is en maga a szem, aki lá . Mi el önmaŐa képé e e em e e az embe , önmaŐáőoz ha- sonla osan, a lá ás egyben az embe elsődleŐes jellemzőjekén is é eleződik. Az embe i é zékelésben ké séŐkí ül a lá ásé a ősze ep (G ego y – Gomb ich 1982: 11). Az embe a kül iláŐ ól sze ze in o mációk 90%-á izuális ú on é zékeli (lllyés 2000: 153).1 Desca es a lá ás a leŐnemesebb és leŐinkább komp eőenzí é zékkén emleŐe i ( ö. Desca es 1998: 60–65). EŐészen az an ik i ás ól kezd e a kö e kező on ossáŐi so endben különí ik el az ö é zéksze e : lá ás, őallás, szaŐlás, ízlelés, apin ás.2 MíŐ a – HeŐel ál al „elméle i é zékkén ” de iniál –3 lá- áson kí ül a öbbi é zék so endje inoman ál ozik az eŐyes eu ópai ilozó u- soknál, a lá ás mind éŐiŐ meŐ a ja p io i ásá (Jü e 2005: 63).4 Amennyiben el oŐadjuk, őoŐy a lá ás és Is en – és Is enőez aló őasonla os- sáŐa é én a lá ás és embe – ogalmai össze a ozóak, őoŐy a lá ás ulajdonkép- pen Is en megne ezésének, de iníciójának alapkö e, akko miképpen é elmezőe- ő a aksáŐ? Is en ellenpólusa az Ö döŐ. Cusanus e imolóŐiájának – csupán 1 An opolóŐiai ku a ások sze in ez a szám leŐinkább az ún. eu ópai modell ük özi, hiszen az é zéksze i p io i ás kul ú ánkén és e üle enkén el é ő leőe – pl. ázsiaiak: „ ül-embe ek”, a ikaiak: „bő -embe ek”, melanézek: „nyel -embe ek”, indiánok: „o -embe ek” s b. ( ö. Classen 1998: 67). 2 EŐyes kul ú ák nem csupán ö é zéksze e különí enek el, pl. az óko i EŐyip omban a gondola min őa odik é zék é eleződö . 3 Az ö alapé zék: isus, audi us, Őus us, ac us, ol ac us közö annak olyanok, amelyek nem a köz e len izikai kon ak us é én lá nak el minke in o mációkkal. Ha apin unk, ízlelünk aŐy szaŐolunk alami , a apin o á ŐŐyal, az ízlel é ellel aŐy az illa anyaŐo őo dozó molekulákkal ma e iális kapcsola ba lépünk, s ezál al é zékeljük milyenséŐüke . Ellenben, őa alami lá unk, az nem köz e lenül é in i a szemünke , őa alami őallunk, nem a ülünk „ apin ja le”. Ezé ezek nem izikális, őanem elméle i é zékek ( ö. HeŐel 1974: 20). 4 Bá ellenpéldakén emlí őe nénk például Gadame Übe das Hö en című í ásá , melyben – min ahogy maga is ogalmaz – a lá ás iláŐ ö éne i elsődleŐesséŐé el szemben kénysze ül állás oŐlalni, s a őallás on ossáŐá őanŐsúlyozza, de i nem annyi a pe de ini ionem é zéksze i, őanem sokkal inkább őe meneu ikai szin en, a meŐé és (nyel i) céloz a emeli ki a őallás jelen őséŐé ( ö. Gadame 2000: 25). 78 KUNT ANNA logikai-elméle i – oly a ásaképpen, amennyiben Is en lá ása eszi Is enné, az Ö döŐnek ezzel ellen é esen lá ásá ól meŐ osz o nak kell lennie. Az Ö döŐ aksáŐában mani esz álódik. ÍŐy Bo ges eŐy ész aksáŐa é én öl i el maŐá a a diabolikus eŐisz e . Más ész eljes meŐ akulása elő kilenc é iŐ (1937–1945) köny á oskén dolŐozik a Buenos Ai esi Vá osi Köny á ban. Ham as Béla, aki – aká csak Bo Őes – maŐa is dolŐozo köny á oskén , az í ja: „minden köny á osnak e ős és mély kapcsola a an az al iláŐŐal […] naŐyon mély okonsáŐ an minden köny embe és az ö döŐ közö […] A köny esséŐ az éle el- len elkö e e bűn […] Az éle elől a be űkbe ej őző, az be ű el u alni aka ó em- be a diabolikus ilisz e , és ki eljesedése a köny á os” (Ham as 1987: 16–17). A sö é , po os köny á Al iláŐkén mu a kozik meŐ, s az Al iláŐ élén az Ö döŐ min köny á os áll. Ám aká csak Luci e , aki kezde ben a kanŐyalkén oŐlal őelye Is en olda- lán a Mennyek o száŐában, Bo ges sem ol mindig ak, s nem mindig ol köny á os. Lá ó ol , a ény iláŐában él , s okoza osan ál új bi odalmá á a sö é séŐ. ÍŐy egysze e ho doz maŐában az Is eniből és az Ö döŐiből, ő az u azó, aki alászállása okán a o ali ás oŐlalja maŐában. EŐy aj a köz es személykén is meŐőa á ozőa ó, aki a köny á ba, az Al iláŐba belépő ol asni áŐyók leszállásá seŐí i és kalauzolja ( ö. VéŐő 1999: 49). U a mu a . MíŐ Is en ne e a lá ni szóból e edez e őe ő, Luci e ne e a la in lux, lucis ( ény) és e o (őozni) össze é elből szá mazik, aŐyis Luci e a „ ény-őozó” ( ö. Magya Ka olikus Lexikon). Is en maga a lá ás, Luci e pedig az, aki leőe ő é e- szi a lá ás a ény előoza ala ál al. Az ö döŐ nem lá , őanem lá a . Bo ges, aki eŐyko lá o , immá lá a . VaksáŐa és köny á osi mi ol a ük ében meŐ alálőa- ó benne a mi izálőa ó diabolikus komponens. De nem élelme es ö döŐi ilisz- e el an dolgunk, inkább eŐy soka mondóan ci ipelő, ö döŐi ücsökkel. A ü- csök meŐjelölés nem önkényes álasz ás e edménye – ké e ede mí osz őaŐyo- mányá kö e i és szö i eŐyséŐŐé. Az eŐyik őaŐyomány a Ham as Béla ál al iŐen naŐy a a o köny á os, í ó, udós Robe Bu on e em i meg A melankólia ana ómiája című köny ében,5 melyben Pla on Phaid oszá alapul é e o málja meg a köny á osok e ede mí o- szá , ücskökkén jelöl e meŐ őke . „A köny á osok azoknak a lényeknek az u ódaik, akik éŐen él ek, méŐ mielő a Múzsák meŐszüle ek. S amiko a Múzsák elkezd ek énekelni, olyan önkí üle be es- ek, őoŐy csak őallŐa ak, őallŐa ak, és meŐ eledkez ek e és ől, i ás ól, é el ől, i al- ól. Zeusz e lényeke ücsökké ál oz a a, és eŐyedül nekik enŐed e meŐ, őoŐy a 5 Bo Őes számá a sem isme e len Bu on. Bábeli köny á című elbeszélésé A melankólia ana ómiájából kölcsönzö idéze el kezdi. AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 79 ápláléké ne e ej ékezzenek, őanem eŐész éle üke Őyönyö köd e, él ez e, ol as- ga a, szemlélőd e, csöndesen éljék le” ( ö. Ham as 1987: 13–14). A Őö öŐök mí osz iláŐában a ücsök e ede é e ona kozóan eŐy másik elbe- szélés alálunk, Ti őónius leŐendájá , melyben egy, a ö éne ünk szempon jából iŐen jelen ős mi ikus enomén, a őalőa a lansáŐ jelenik meg. Ti őónius a őajnal is- ennő, Au ó a őalandó é je ol , aki számá a eleséŐe ö ök éle e ké Jupi e ől. A őis en ugyan meŐad a az i jú számá a a őalőa a lansáŐo , de min őoŐy az is- ennő el elej e az ö ök éle mellé ö ök ia alsáŐo ké ni, Ti őónius egy e csak ö eŐede , eŐy e csak öpö ödö , de kép elen ol meŐőalni – éŐül ücsök le belőle (Hamil on 1992: 361). A ké ö éne a ücsök közpon i alakjá ól el ekin e külön szálakon u . Ham as és Bu on a ücsökőöz köny á os endelnek, a Őö öŐök halha a lansá- go . A kapcso maga Bo ges e em i meg, aki a halha a lansáŐ mo í umá á emeli a köny á a, á já őa ó á é e ezál al a köny á os- ücsök-őalőa a lansáŐ őá mas- sáŐo . A Bábeli köny á című elbeszélésében ez í ja: „a Köny á ab ae e no lé e- zik” (Bo ges 2005: 14–15) – aŐyis a kezde ek ől oŐ a. Nem sokkal később pe- diŐ íŐy oly a ja: „Az Őyaní om, őoŐy az embe i aj kiőalóban an, és a Köny á ennma ad: ki ilá- Őí a, maŐányosan, éŐ elenül, ökéle es mozdula lansáŐban, é ékes kö e ei el, őa- szon alanul, on őa a lanul, i kosan” (Bo ges 2005: 21). ÍŐy a köny á nem csupán ab ae e no, a kezde ek ől og a lé ezik, hanem in ae e num is, eőá az ö ökké alósáŐiŐ. Halha a lan – aká csak a ücsök maga, aki mindennek ényében olyas aj a o ali ás oŐlal maŐában, amely má -má is eni a ibú umokkal e ekszik. Többe sú ol azonban a szen sz é a őa á ainál. EŐy- sze e Őyú ja komplexi ássá a szen és a p o án a ományoka , a kezde e és a éŐe , a poklo és a mennye , az ö döŐi , az is eni és az embe i . „Van eŐy ükö , mely u oljá a lá o enŐem.” (Bo ges 2009b 82) Bo ges aksáŐa sajá be allása sze in „nem d ámai ese ”. Nem hi elen bal- ese kö e kez ében ö én , hanem „lassú, öbb min él é százados bealkonyulás kö e kez ében, mely 1899 ó a ap ánkén őalad elő e” (Bo ges 2009a 266). Nem csak a olyama „ap ó lép ei” mia nem é i á a lanul ez a ál ozás, hanem me családi ö ökséŐe isz o ább. Lá ókén má Őye mekko ában szembesül apja és naŐyanyja aksáŐá al is (Bo ges 2009a 265). Be eŐséŐének elő eőalad á al émái sem bújőa nak ki o málódó új iláŐá- nak új őo izon jai alól. „Éjszaka an. Nincs senki más. A e sben kell, őoŐy si á 80 KUNT ANNA iláŐom meŐ e em sem” (Bo Őes 2009b 171). Számos no ellájába és e sébe pél- dául Ha á ok, Tö edék egy apok i e angéliumból, Ima, A ak, Vak embe , Köny eim, The hing I am, Ti kosí ás, On his blindness, Az ajándékok e se s b. szö i bele a aksáŐ mo í umá . Hol őumo os le a Őiá al: „miko ájö , őoŐy aksáŐ á á, elo dí- o – a sz oikus önmé sékle e méŐ nem alál ák el” (Az alko ó), őol ön iŐasz a- lón: „őaj oŐa om, őoŐy minden doloŐnak csak őiú elszíne an számom a esz- e” (Vak embe ), őol a meŐ ál ozo lé lényeŐi ál oza lan eljesséŐé e mu a a á: „őalandó szemének éjszakájában, amelyben mind mélyebb e ju o , sze elem és eszély is á á” (Az alko ó). MéŐis „leŐszemléle esebben” egy 1977-es Bue- nos Ai esben a o előadásában A akság (La Cegue a) címmel all óla.6 Ekko az eŐyik szemé e má eljesen ak, a másikkal méŐ néőány szín meŐ ud külön- böz e ni. I úŐy nyila kozik iláŐ alansáŐá ól min adomány ól. EŐye é James Joyce- szal, aki „bá an kimond a, hogy mindabból, ami ele ö én , az őiszi az a leg- ke ésbé on os, őoŐy meŐ akul ” (Bo ges 2009a 279). Az allja, hogy a „mű ész munkájáőoz a aksáŐ nem éŐze es so scsapás: eszköz is leőe ” (Bo ges 2009a 281). Valamely képesséŐ el esz ése seŐí őe i a jobb koncen áció , a könnyebb alko ás , bizonyos őiány más szempon ból előnykén űnőe el. „Swi e és Kan o az impo encia mélabús eszköze seŐí e e mű ei sze encsés meg- alko ásában. Abdé iai Démok i osz ki ép e szemei , őoŐy a külső iláŐ ne e elhesse el a iŐyelmé , O iŐenész kasz ál a maŐá ” (Bo ges 2009a 280). Bizonyá a Bo Őes sem álőa o olna aksáŐa nélkül „Bo gesszé”. Azon úl, őoŐy családi éle ö éne be áŐyazza aksáŐá , ö énelmi és i o- dalmi kánonba illesz i és mi izálja az . Többek közö olyan ak i odalmi ilág- klasszisok meŐ es ésé el kö ezi ki ú já , min Homé osz, Tami isz, Mil on (s aj- a ke esz ül a meŐ akí o Sámson alakja), James Joyce, s u olsó, issza ogo színkén önmaŐa. AőoŐy en ebb emlí és e ke ül , szeme iláŐának el esz ésé nem so scsa- páskén , nem oŐya ékossáŐkén éli meg, hanem min az embe sok éle éle módja közül az egyike . A szemei e bo uló őomályban e mékenyséŐe „lá ”. Egy olyan kapukén oŐja öl aksáŐá , melyen belép e éŐi iláŐá uŐyan maŐa möŐö kell hagynia, de ezzel egy időben eŐy másik, el edezés e á ó új, eljes iláŐ po enci- álja nyílik meŐ elő e. Előadásában é elesen elso olja, mi minden köszönőe meŐ akulásának: őle kapja a lá őa ó iláŐ őelyé e lépő anŐolszász, majd skandi- ná nyel őallőa ó iláŐá , a középko i i odalma , sok-sok so és köl emény 6 Az e ede i spanyol előadás meŐ ekin őe ő i : h p://www.you ube.com/wa ch? =6 1q yPPVFI, 1977. augusz us 3-án őanŐzo el Buenos Ai esben a Tea o Coliseo-ban. Magya ul Az ős kas ély című áloŐa o Bo Őes esszékö e ben ol asőa ó. AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 81 gyönyö űséŐé , az az él eze e , őoŐy meŐí őa a A homály dicsé e e című köny é . To ábbá „a akoka mindenki sze e e el eszi kö ül, az embe ek mindiŐ jóindu- la al isel e nek a ak i án ” ( ö. Bo ges 2009a 273, 282). Ima című e sében így ogalmaz: „ ül séŐ olna az ké nem, őoŐy ne edje sö é séŐ a szememe , eze - nyi embe ől udok, aki lá , méŐsem mondőa ó különösebben boldoŐnak, becsü- le esnek, aŐy bölcsnek.” Me „bá mi is ö énjen elünk, az úŐy kell el oŐni, őoŐy alamely cél é dekében ö énik. S őa e e képesek aŐyunk, meŐmenekül- ünk” (Bo ges 2009a 282). A aksáŐ számá a eŐysze e szolŐál a ja az í ás eszkö- zé és céljá . „Bo Őes delí iuma el sem képzelőe ő az ál ala kezel köny á nélkül.” (Eco 2004: 182) „Az embe különböző sze számai közö ké séŐkí ül a köny a leŐbámula - amél óbb [...] A köny az emlékeze és a képzele meŐőosszabbí ása.” (A köny ) Bo Őes köny sze e e e má Őye mekko á ól kezd e isme e es. Miko apjá , aki pszicőolóŐiá aní o , es énkén „anyaŐŐyűj és e” elkísé e a köny á ba, áőí a al néz e a köny eke , de élénk Őye ek lé én, semmi nem me kiké ni, így a sza- badpolcos enciklopédiáka ol asŐa a él eze el, alálom a elü e. „Emlékszem, milyen Őyönyö űséŐben ol észem, miko eŐy es e elol as am őá om szócikke a d - ől: a d uidáka , a d úzoka és D yden kap am ju almul” (Bo Őes 2009a 267). Biblio íliája aksáŐának elő eőalad á al sem csökken. „MéŐ mindiŐ az já szom, őoŐy nem aŐyok ak, o ább a is ásá olok köny eke , köny ekkel akom ele a lakásoma . Valaki nem éŐ nekem ajándékoz a a B ockhaus Enciklopédie 1966-os kiadásá . É ez em a köny jelenlé é a lakásban, min alami Őyönyö űséŐe . O ol a őuszon alaőány Őó be űs kö e , ami nem udok elol as- ni, é képekkel és me sze ekkel, amike nem lá ok, és méŐis, a köny o ol . É ez- em a köny ba á i onzásá . ÚŐy Őondol am, őoŐy a köny az embe i boldoŐsáŐ eŐyik leőe őséŐe” (Bo ges 2009a 68–69). Nem csak az emlékeze és képzele bámula a mél ó meŐőosszabbí ó eszközei- kén és a boldoŐsáŐ kime í őe e len kú jaikén ekin a köny ek e, őanem min szo osan őozzá a ozó es észek e, melyek bá nem udnak lé ezésé ől, uŐyan- úŐy őozzá a oznak, min a ca, szemei agy őalán éka ( ö. Köny eim). VaksáŐa ellené e a köny eknek jelenlé e és jelen ése, on os jelen őséŐe an Bo Őes éle ében. Milyen ideálisabb munkaőely lé ezhe egy ilyen ípusú embe számá a, min a köny á – Őondolőa nánk. Bo Őes 1937-ben a Buenos Ai esi Vá osi Köny á ban kezd dolgozni – de nem sze elemből, hanem kénysze meg- oldáskén –, me apja okoza osan omló be eŐséŐe mia állandó ke ese u án kell néznie (Williamson 2004: 230). I éŐze munkájá „kilenc é a ós boldog- alansáŐ”-kén emleŐe i. Felesleges szolgai elada nak é zi a ka aloŐizálás , 82 KUNT ANNA lá sza e ékenyséŐek so á kell éŐeznie, leőe őleŐ úŐy, őoŐy állandóan dolŐozó embe lá sza á kel se. Ezé úŐy dön , őoŐy munkaidejének első ó ájába sű í i kö elesséŐei , s a ma adék időben í ni og. Ez ala a kilenc a ósan boldog alan é ala szüle nek meŐ naŐy ész azok a no ellák, melyek iláŐőí ne e hoznak számá a (Asa o 2008). MíŐ előadásában (1977) má az ö döŐ nosz alŐiája szól be- lőle az el esze éŐi iláŐ u án, „mindiŐ is köny á élének képzel em el a pa adi- csomo ” (Bo Őes 2009a 267), őí es Bábeli köny á (1941) című elbeszélésben az méŐ sokkal inkább eŐy émálomőoz őasonlóan jelenik meŐ, ő jí ő, elemész ő Pokolkén . 1955-ben – uŐyanabban az é ben, miko o osa közli ele, hogy a szü keőályoŐ-komplikációk és a sike elen mű é ek kö e kez ében aksáŐa oly- annyi a elő eőalad , hogy kép elen lesz öbbé őaŐyományosan í ni és ol asni – kine ezik A Ően ína leŐjelen ősebb köny á ának az élé e (Pe ey a 1994: 62). Ed- diŐi köny á osi apasz ala ai ellené e boldoŐan oŐadja a kine ezés . „Éle emben sok é dem elenül kapo elisme éssel ju almaz ak má , de alamennyi közül az sze ez e a legnagyobb ö öme , őoŐy meŐ e ek a Nemze i Köny á iŐazŐa ójá- nak” (Bo Őes 2009a 266). EŐyesek sze in Bo Őes 18 é es iŐazŐa ói lé e sze en- csé len e edményekkel já mind a Nemze i Köny á , mind az a Ően in köny á- ak éle ében ál alában (Asa o 2008). Miko nem u azo , agy nem kül öldön a - o előadásoka , i odájá őleŐ e sí ási és o dí ási célok a őasznál a, alkalmazo - ai gyak an í nokaikén dolgoz a a ( ö. Woodall 1996: 181–95; Williamson 2004: 385), iŐazŐa ói posz al já ó e ékenyséŐei pediŐ naŐy ész őelye ese, José Edmundo Clemen e, lá a el (Asa o 2008). Ennek ellené e, eze őséŐe ala a Nemze i Köny á mind éŐiŐ kiemel iŐyelme él eze a saj óban. Ez eŐy ész o málódó iláŐőí ne ének, más ész közisme an i asisz a, an i asszis a, an ipe onis a7 elkö eleze séŐének ol köszönőe ő (Pe ey a 1994: 69–75). Mindennek ényében, elsőso ban szimbolikus eze őkén öl ö be on os sze e- pe a köny á élén. Szimbolikus pozíciójá o ább e ősí i Bo ges, mi ikus „őomály ” on maga kö é, ámu a a, hogy a ak köny á os alakjának első e meŐőökken ő, de nem eloldha a lan pa adoxonja öbb min unikális ese az A gen in Nemze i Köny - á éle ében – inkább eŐy aj a ej élyes adíciókén ajzolódik ki. Köz e lenül Bo ges elő Paul-F ançois G oussac í ó, ö énész ol a köny á di ek o a (1885–1929), kinek szeme iláŐa okoza osan omlo , majd eljesen meg akul , de posz já őaláláiŐ ellá a. Az ő meŐelőző eze ők so ában pedig alálunk eŐy őa madik akká le iŐazŐa ó is, az í ó, zsu nalisz a, poli ikus José Má mol (1858–1871) ( ö. Galé ia de Di ec o es; Bo ges 2009a 268). A szemeknek szán köny ek in éze ének élén álló őá om ak iŐazŐa ó so sának eŐybe onódásá ól 7 Juan DominŐo Pe ón, a őá omszo os a Ően in elnök, poli ikus, ka ona isz eszméi ellenző. AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 83 Bo ges sej elmesen íŐy all: „Íme a őá mas szám, ami minden lezá . A ke ő csupán eŐybeesés, a őá om meŐe ősí és. Há omszo os meŐe ősí és, is eni aŐy eolóŐiai meŐe ősí és” (Bo ges 2009a 268). A Bo Őes ál al is mi izál , eoloŐizál , po os, sö é é ben dolŐozó diabolikus ilisz e ek azonban a udás, a ény kapujá- ban állnak. Sajá aksáŐuk ellené e ény-őozók. „Ekko sze e em belé Bo Őesbe.” (Eco 2004: 183) „A mesélésőez mindenekelő iláŐo kell alko ni” – allja Eco (1988: 592). ViláŐo , aŐyis e e , őoŐy előelyezőessük benne a mesé és iláŐo , aŐyis ény , őoŐy lá őassuk az . Bo ges , aki iláŐ alansáŐa melle is iláŐoka e em az í ás ál al, Bo Őes , aki í ja a iláŐi odalma , immá í o iláŐi odalommá eszi Eco. Az í ó sze eplő é álik. Eco A ózsa ne ében kiemel sze epe szán eŐy bizonyos bu Őosi Jo Őénak, a ej élyes ak köny á osnak, akinek ne e és ői a ása eŐya án á ulkodik alódi másá ól. Eco megihle i Bo ges alakja, és sö é -misz icizmussal ö ezi Jo Őé , az idős sze ze es .  az, aki aksáŐa ellené e a leŐjobban kiiŐazodik a őomályos köny á labi in usában, aki az új köny á os , őildesőeimi Malakiás bábkén mozŐa ja a őá é ből, s aki a ej élyes ŐyilkossáŐok ulajdonképpeni meŐbízója. Jo Őe, aki ko a és oŐya ékossáŐa okán a leŐke ésbé po ens ész e őnek Őondolnánk, a leŐinkább lá ó és az események szálai á lá ni és mozŐa ni képes sze eplő é lép elő. VaksáŐa min eŐy őomály on kö é, mely semleŐesí i – egy ideig – a eá e ülő Őyanú á nyéká . Bo ges Bábeli köny á című elbeszélésében a Köny á a nem csak min u- dás szolŐál a ó mechanizmus , őanem min a udás meŐakadályozó, eŐy aj a ö ök, ő jí ő, emény elen ke esésbe aszí ó ú esz ő á ja elénk. Eco őasonló ke - őséŐe mu a be a sze ze esek köny á ában. A köny á os a „ udás bi okosa”, akinek őa almában áll dön eni a ól, mely köny eke adja ki, s ezál al, mely kapu- ka nyi ja meg a ke esők számá a, s a ól is, mely köny eke ej i, aŐy zá ja el éŐleŐ a kí áncsiskodók elől. A „köny ek-köny e”, a Bábeli köny á ban önmaŐá- ban eŐyesí minden lé ező udás , maŐában oŐlal minden más köny e – de lázas ku a ása közben az embe ek képesek eŐymás , s önmaŐuka is a őalálba aszí ani. A őalálőozó i kos köny Econál a Jo Őe ál al ej eŐe e Komédia, mely a legenda sze in A isz o elész Poe ikájának második, őiányzó kö e e. Jo Őe szélsőséŐes ke- esz ény néze eke all, a Komédiá is en elen köny nek a ja, me aki ne e és komédiázik, az nem eszi komolyan a iláŐo , s aki nem eszi komolyan a ilá- go , az nem eszi komolyan Is en sem – s aki nem eszi komolyan Is en , az nem eőe i komolyan az Ö döŐö sem. 84 KUNT ANNA A köny azonban „ille ék elen” kezekbe ke ül. Véle lenül á alál az eŐyik sze ze es, kéz ől-kéz e já , de mindenkinek meŐ kell őalnia, aki kapcsola ba ke ül ele. Jo Őe szö nyű p ak ikája, őoŐy Őyo san ölő mé eŐŐel onja be a lapok szélé , mely össze apasz ja az oldalaka , az ol asónak pedig meŐ kell nyalnia az ujjá , hogy lapozni udjon. A udás őalál őoz. A „Őyilkos köny ”, mely e ede ileg a ne- e és ol ői a a e jesz eni, éŐül ö embe őalálá okozza. Jo ge pedig, amin ény de ül alódi kilé é e és e ei e, elŐyúj ja a köny á a , mely a lánŐok ma a- léka lesz. Az ö döŐi köny á os el edi a Köny á alódi a cá – immá ki elé is lá őa ó Pokollá eszi az addiŐ lá őa a lanul éŐő in e nó . Mié őasonlí Jo Őe alakja Bo Őes e? Eco az álaszolja: „kelle nekem egy köny á ő ző ak embe (jó elbeszélői ö le nek a o am), és köny á plusz ak embe semmiképp sem e edményezőe más , min Bo Őes ” (Eco 1988: 595). A bu gosi jelző ille ően pediŐ íŐy all: „nem emlékszem, ajon azé néz em-e u ána, mi is ö én Bu Őosban, me ez a ne e álasz o am, aŐy azé álasz o am ez a ne e , me má ko ábban ud am, őoŐy az idő áj Bu Őosban állí o ák elő a pe gamino de pano- , agyis pe gamen he- lye a papi os ” (Eco 2004: 186). MaŐának a köny á osnak a ne e is u al az anyaŐ szá mazási őelyé e, amely- lyel dolŐozik. Közös e ede e an a papí okkal, melyeke ő iz, íŐy bizonyos szem- pon ból az ő ző és az ő zö eŐylényeŐűek. A a pedig, hogy mié ilyen Őonosz alakká o mál a Bo Őes , íŐy elel: „Mi udom én? Amiko Jo Őé oda e em a köny á ba, méŐ nem ud am, őoŐy ő a gyilkos” (Eco 1988: 595). To ábbá „aki minden éle célza os meŐ elelések elde í ésé el p óbálkozik, ál alában csak az idejé esz eŐe i” (Eco 2004: 186–87). Célza os meŐ elelésekkel íŐy nem p óbálkozunk o ább. EŐy leőe séŐes eleo-mi ikus ol asa o kínálunk, mely eŐy leőe séŐes pe spek í ából iláŐí ja meg Bo Őes alakjá az a gen in í ó ön allomásain úl Ham as, Bu on, Pla on, Cusanus és Eco gondola ainak seŐí séŐé el. A meŐ iláŐí ás e mésze esen á ul- kodik a anulmány í ójának lá ószöŐé ől is, aki a ény jelen őséŐének uda ában, a őomály e mékeny mi ol á is szem elő a a őí ja éle e az „ö döŐi ücsök” alakjá , ö ömmel hajol a meg Eco – má a be eze őben idéze , de nyoma ékosí- ás a é demesnek a o – meŐállapí ása elő , misze in „az embe mesélő álla ”. Eco „gondola zenének” ne ezi Bo Őes ci ipelésé , s az í ja „az ő [Bo ges] köz- e lenül énekelőe ő, ülbemászó, példamu a ó dallamai őalla án úŐy é zi maŐá , min aki egy is eni zongo a- i uóz já éka u án a ilinkójába új” (Eco 2004: 201). A sípoló ilinkó és a i uóz zongo a-já ék dallamai u án a számí óŐép billen yű- ze ének leü ései csupán i mus adőa nak. De a i mus ámu a a a a közös e e- de e, melyből a anulmány és annak á Őya áplálkozik, maŐában oglalja az AZ ÖRDÖGI TÜCSÖK… 85 „Al iláŐ közös élményé ”, aőol a köny espolcok so ai közö ücskök mu a ják az u a . Felőasznál i odalom ASATO 2008 Jo ge Luis Bo ges: The Blind Lib a ian wi h Ex ao dina y Vision. h p://www2.hawaii.edu/~asa on/610Sample3D.pd (A le öl és dá uma: 2013. július 25.) BORGES, Jo ge Luis 2005 Bábeli köny á . Váloga o p ózamű ek. Budapes : Eu ópa 2009a Váloga o Mű ei IV. Az ős kas ély. Esszék. Budapes : Eu ópa 2009b Váloga o Mű ei V. A homály dicsé e e. Köl emények. Budapes : Eu ópa CLASSEN, Cons ance 1998 The Colo o Angels: Cosmology, Gende and he Aes he ic Imagina ion. London: Rou ledge CUSANUS, Nicolaus 2008 De Deo abscondi o: A ej e Is en ől. Budapes : Kai osz Kiadó DESCARTES, René 1998 Op ics. In Nicholas Mi zoe (ed.): The Visual Cul u e Reade . London: Rou ledge ECO, Umbe o 1988 SzéljeŐyze ek a Rózsa ne éőez. In Umbe o Eco: A ózsa ne e. Budapes : Eu ópa 2004 Bo ges, én és a őa ásiszony. In Umbe o Eco: La Mancha és Bábel Közö : I odalom ól. Budapes : Eu ópa GADAMER, Hans Geo g 2000 A őallás ól. Vulgo 2000/3 25–30. GALÉRIA DE DIRECTORES Le öl őe ő a „Biblio eca Nacional A Ően ina” ői a alos őonlapján. h p://www.bn.go .a /gale ia-de-di ec o es (A le öl és dá uma: 2013. július 16.) GREGORY, Richa d Lang on – GOMBRICH, E ns Hans Jose 1982 Illúzió a e mésze ben és mű észe ben. Budapes : Gondola HAMILTON, Edi h 1992 Gö ög és ómai mi ológia. Budapes : Holnap Kiadó HAMVAS Béla 1987 A melankólia ana ómiája. In Ham as Béla: Szellem és egzisz encia. Ba anya Megyei Köny á : Pannónia Köny ek HEGEL, Geo g Wilhelm F ied ich 1974 Esz é ika. Budapes : Gondola ILLYÉS Sándo (sze k.) 2000 Gyógypedagógiai alapisme e ek. Budapes : ELTE – BGGYFK JÜTTE, Robe 2005 A His o y o he Senses: om An igui y o Cybe space. Camb idge: Poli y KUNT Zsuzsanna 2008 A iláŐ alansáŐ, min iláŐ e em ő leőe őséŐ. Tudománype spek í a. Budapes : ELTE – PPK MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON h p://lexikon.ka olikus.hu/ (A le öl és dá uma: 2013. július 6.) 86 KUNT ANNA PEREYRA, Rod iquez Rica do 1994 „La Biblio eca Nacional A Ően ina,” PosŐ ado őesis, posg ado de capaci acion en His o ia Polí ica y Social, Ins i u o To cua o Di Tella [A Ően ina]. E-LIS. h p://ep in s. clis.o g/a chi e/00010817/ (A le öl és dá uma: 2008. szep embe 27.) PLATÓN 1994 Phaid osz. In S eiŐe Ko nél (sze k.): A lakoma, Phaid osz. Budapes : Ikon Kiadó SHENKER, Is ael 1971 Bo ges, a Blind W i e Wi h Insigh . The New Yo k Times On he Web. 1971 Ap il, 6. h p://www.ny imes.com/books/97/08/31/ e iews/bo ges-insigh .h ml (A le öl- és dá uma: 2013. július 25.) VÉGH Józse 1999 Bo Őes, a köny á ban élő embe . Köny , köny á , köny á os 9. é . 1999/11. WILLIAMSON, Edwin 2004 Bo ges: A Li e. New Yo k: Viking WOODALL, James 1996 Bo ges: A Li e. New Yo k: Basic Books Anna Kun THE DIABOLIC CRICKET BLINDLY AMONG THE BOOKS The ollowing s udy is blinded he mos by he igu e o he sigh less lib a ian o Jo ge Luis Bo Őes’s b ancőinŐ, mul iply- e lec ed, ci cula and e e nal po ai s. I aims o o h- e lec he pic u e d awn by Bo ges himsel o his blindness, his close ela ion owa ds books, u őe mo e őe way Umbe o Eco ele a es Bo Őes’s imaŐe o a my őical le el by he ools o li e a u e. Pending he image-c ea ion o ’ őe lib a ian Bo Őes’ – who illed his wo ks wi h symbols, ales and my hs – we do no conside as an illegi ima e de ice he usage o ale- elling in o de o p esen he eign o a isionless c ea u e in he inőe en ly isual wo ld o őe lib a y. So comes ali e őe ’diabolic c icke ’. TőouŐő, őis pape does no only assume elling a ale. Th ough he con essions, he biog aphy and he ci a ions o Bo ges, i in oduces blindness as a wo ld-c ea ing abili y. Keywo ds: Bo ges, blindness, lib a y, de il, c icke A ZSIDÓ KÓPÉ… 93 azé a szeŐény közséŐŐyaláza ba ne őozná eleséŐé , ki-ki mind az e eié, őoŐy jól lá ná, a mi nem lá ala” (Pázmány 1897: 149–150). UŐyanakko Pázmány Pé e aní ánya, Ve esma i Miőály bá ai apá 1639- ben í o In ő és aní ó le elében méŐ színesebben ol asőa ó a mo í um: „Valamely U , eŐy jó alko mányu Szen eŐyőáza aka án eŐyko szépen meŐ-í a ni; jó Kép-i ó ell miko udakoz a na, eŐy Cőalóka maŐá abban  mes e nek mond án, jó ize és iŐé ésé e kö elezi maŐá ; de úŐy, őoŐ'  e őozzá-já ással senki ne bán sa, míŐ nem mind el- éŐez én í ásá eŐysze 's mind szépen a' Szen eŐyőáza kézőez í a adŐya. Mi lészen s Bé- ekeszked én, az eŐész üd őí olkodással öl i e' semmi e-kell. El- el én az üd pediŐ, az U , F embe ekkel, és Ud a a népé el el (meŐyén), őoŐ' szép í o Szen eŐyőázá meŐ-lássa. A' Cőalóka el-nyi án, az U a ékessen köszön i; és eszsz skéje kezében lé én, kezdi mu oŐa ni a' külömb- külömb- éle szép módŐ'á al meŐ-í őis ó iáka , őoŐy má . ímőol job- ell imi imez, amo amaz őis ó ia mely d áŐalá ossan aŐyon í a! I ez, ám-hol amaz a- Őyon. Nézélnek imezek; o Őa yák szemöke : semmi nem lá nak. Az Ud a i szol- Őák i zö Őöldnek; és eŐŐyik-is monŐya: Hi em e, semmi a' élé én i nem lá ok. Másik-is: Is en úŐy seŐéllyen, o semmi í ás nincően. Ki isméŐ: Ma kal ez, ez e' 's e' ia. Más: NaŐy doloŐ őa nem Cőalóka; Lelkem e mondom őoŐy Cőalóka. Azoka  őalla lanná é én, mind já on el-já dolŐában, és mond: Bal- ell pediŐ, ím lá yá ok, őoŐy ama' kép ele enséŐének, cőak az eŐy szóllás őéja: iminné ezszép p opo zió- al; amonné amaz illend es ékkel aŐyon. A'  Nemes embe ek-is, o áb nem szen edőe én, ŐazsáŐá , monŐyák, őoŐy ne já czanék élek: me , noőa nékik jó szemök olna, de semmi a' élé nem lá nának a' mi  mu oŐa na. Reájok issza- o dúl án a' Cőalóka, mond bá an: Az nem ci áda, őa nem mindenek lá őa yák ez í o képeke : me : me ez oly szen munka, őoŐy az a yú nem-is lá őa ya. MéŐ a' mu oŐa ásőoz kezd én, mond: A' bólíoza on-is, pedig imi ' imez, amo amaz aŐyon. Az Ud a iak azé és F embe ek, meŐ- ál oz án ezek e; má eggyik-is monŐya, őoŐ'  kezdi sajdí ani; másik-is, őoŐy  de ekassan lá ya: némellek a' Cőalókánál öbbe is mondanak; őoŐy a yaknak ne í él essenek. Vég- e^ az U -is annyi sok jóközzül őoŐ' cőak eŐyedül ne léŐyen a yú, dicőé én a' Kép-í ó mes e , és jól meŐ- ize én néki, béké el bocőá ya” (Ve esma i 1992: 126–128).12 Az „ollya mu oŐa nak, mellye sem maŐok, sem senki más nem lá őa .” Gyö Őy Lajos sze in mindez Ve esma i Pázmány ól kölcsönöz e; Ve esma i le is í ja, őoŐy köz e lenül köny bl másol a le a maŐa példájá (Gyö Őy 1932: 9). Mindké ö éne azonban sokkal komplexebb, min He scőele kópésáŐa, aki nem alapozo a e je bűn uda á a, nem ámí o a azzal, őoŐy őa e kölcsei endben lennének, lá nia kellene alami a képen, őanem csupán a semmi ma- Őya áz a ki, azaz elad a a e nek a semmi , á e e. Eőőez közelí a kö e kez 12 Eőőez lásd méŐ Janko ics – Ge éby – Nye ges 1992. 94 VINCZE KATA ZSÓFIA ké késbbi példa, amely l el é elezőe jük, őoŐy a olklo izáció eŐysze űsí , a- cionalizáló endenciáiőoz kö őe , amiko a an asz ikum, a csoda, a mi ikus mozzana kikopik a ö éne bl, őelye e pediŐ éppen a csoda á ó őiszékenyek ne e séŐessé é ele, az i ónia, őumo , Őúny ke ül el é be. Noőa Gyö Őy Lajos nem emlí i Osz opoli He scőele ö éne ei ,  mu a be eŐy isme e len o ás , amelyben a szem ény esz  es mény mo í uma közelebb isz az ál alunk isme He scőele kópésáŐaiőoz. Ez eŐy 1808-ban Pes en meŐjelen kö e , amely az ún. Susz e Liplinek céŐé es u csasáŐai beszéli el 25 ejeze ben. Az 5. lapon an az a ö éne , amely összekö i a ői i ázók komplex képí ó ö éne ei He scőele pi- aci á e ésé el: A Képí ó á lesz Lipli ejeze ö éne e sze in Lipli beállí eŐy u a- sáŐőoz, aki l ud a, őoŐy naŐy ked elje a es ményeknek. Pik o kén lép el, s meŐbíza ás nye , őoŐy a kas ély eŐyik alá a esse meŐ a zsidók á kelésé a Vö- ös- enŐe en. Hosszú őe ekiŐ kénye-ked é e él, Őond alanul öl i idejé és semmi sem dolŐozik. Amiko so ke ül a leleplezés e, „az eŐész alon eŐyéb lá őa ó nem ol , őanem supán sak a' e es Tenge . – Mi a' mennyk ez? – ké dé az Ú . – Ez a' e es Tenge , – eleli Lipli. – Há őol áŐynak az Iz aeli ák? – Ezek má ke esz ülmen ek, azoka öbbé lá ni nem leőe . – Há Fá- aó Ki ály őadi-se eŐé el őol aŐyon? – Ezek mindnyájan má a' TenŐe be me ül- ek” (Susz e Lipli 7. szakasz 33–34. 1. idézi Gyö Őy 1932: 33). Ezek a ö éne ek má eŐy e eŐysze űsí e ebbek, eŐy e közelebb isznek a é á á, iccé ö idül ma isme He scőele- ö éne őez. UŐyaníŐy Jókai őumo - lapjában, az Üs ökösben, amely kezde ben ámoŐa a a zsidó emancipáció , ám az 1890-es é ek e ki ejeze en zsidóellenessé ál , az eŐyik anekdo a éppen a zsidó asszimiláció Őúnyolja a kö e kez ö éne el, amely má szin e eljesen meg- egyezik a ko ábban á Őyal He scőele e zió al. A őumo lapok közked el eljá- ásai sze in a beszédes ne ű „csák o nyai és simon o nyai Seőnaszbe Őe Dá id új öldesú ” kas élyá a zsidók emlékeze es enŐe i á kelésének áb ázolásá al sze- e né díszí eni, iszon amiko a a munkának el kelle olna készülnie, a „mennyeze en semmi alak nem ol , őanem az eŐész be ol ken e őullámos ö ös sá okkal. – Ez ké em a zsidók á kelése a Vö ös- enge en – maŐya ázza a es . – Hm! Kőm! ... A Vö ös- enŐe : az lá om, de őá őol annak a zsidók! – ké dé az új öldesú . – Azok má á kel ek, ké em!”13 E l kezd e ez a ö éne a bűnös aksáŐ a aló apelláció nélkül, eŐysze ű é akén számos pony ában, őumo lapban, icclappban meŐjelenik ka ika ú a- kén , példakén , icckén , sokszo eŐy-ké pá beszéd e sű í e a ö éne e . Pako s Józse újsáŐí ó anekdo ájában, például amiko a londoni „Times” 13 Lásd Üs ökös 1890: 76. A ZSIDÓ KÓPÉ… 95 udósí ója a maŐya pa lamen be lá oŐa o , eŐy újsáŐí ó maŐya ázŐa a neki, őoŐy őol melyik pá oŐlal őelye . Mi el éppen a Kossu ő-pá ban sú lódások ol ak, ü esen á onŐ ak a pá padso ai. Az anŐol újsáŐí ó a őelyze e a kö e kez ö é- ne őez őasonlí o a: „Eszembe ju e l az a pik o , akinél eŐy muőa á a zsidóknak a Vö ös- enge en aló á kelésé kí án a meŐ es eni. A es mény el is készül s a műba á elke es e mű e mében a kép alko ójá . A es  szecesszionis a ol s a meŐ endel émül en lá a, őoŐy az eŐész képen nincs más, min eŐy ö ös ol . – Há ez mi? – ké dez e a pik o ól. – Ez a Vö ös- enge . – És a zsidók! – Azok – elel e a es  – má á kel- ek a Vö ös- enge en” (Pako s 1905: 34–35). A kései He scőele ö éne ekbl a an asz ikum nemcsak őiányzik, őanem a őaszid csoda abbik ö éne einek majdőoŐynem pa ódiájakén maŐa a csoda é el, csoda-lá ás, lá a ás ke ül a icc célpon jába. He schele a haszidok mindenhol csodáka á ó nyil án aló semmi lá ásá és emény á ásá Őúnyolja ki és ámolja meŐ. Az eŐyik ilyen ö éne a an asz ikum maŐ á csa a ja ki: e sze in eŐy a- ní ány azzal dicsekede , őoŐy a csoda abbija, őa eláll eŐy kispad a, ellá a iláŐ éŐéiŐ. E e a konku ens jesi a bóhe e meŐké dezi, őa csoda abbi és odáiŐ ellá , mié kell elállnia a kispad a. A álasz sze in „a mi abbink az sze e i, őa a cso- dái ealisz ikusnak űnnek” (Egge z 1996: 6). He scőele a leŐ öbb óla szóló ö éne ben endkí ül szeŐény, sok Őye eke an, és u anŐjai leŐinkább a a összpon osulnak, őoŐy őoŐyan sze ezzen néőány ubel a szomba i acso áőoz. Ezen a szálon He scőele a zsidó olkló ban a kó- pék, u anŐos bolondok, sze encsés eŐyüŐyűk és a koldusszeŐény csalók é ás alakjainak so ába a ozik. A jiddis olkló ban a smok (senkiőázi) aŐy nebich alakja (balek) olyan okonka ak e , amelynek ö éne eiben az eŐyüŐyű ős csalás nélkül nye uŐyan, de alamilyen os oba éle len oly án. Ezekben a ö éne ekben az az é dekes, őoŐy az os oba ős passzí an, éle lenül Őyz, őiszen nem is ö ekszik a sike e, „nem szalad a kó ed (dicsséŐ) u án”,14 de eközben nemcsak nem kö e el e ikai é séŐe , de u ólaŐ eŐy aj a mo ális Őyzelme is a a . He schele másik kele -eu ópai jiddis okonalakza a a zsidó s e l koldussze- Őény ándo kópéja, a slemil és slimazl. A slemil az ö ök üŐye len, üŐye oŐyo , sze- encsé lenked, a slimazl pediŐ szó sze in sze encsé len ( ossz mázli al, ossz sze encsé el endelkez) alak, aki abszu d szi uációkban méŐis maŐa ke ülőe az á e  sze epkö ébe, például Cőelm á osának os obái közö .15 Ilyen slemil 14 A zsidó mondás sze in , aki szalad a kó ed u án, az ell elszalad a kó ed, aki szalad a kó ed ell, az u án pediŐ szalad a kó ed. 15 Cőelm a jiddis olkló ban az os obák mi ikus á osa. Állí ólaŐ Cőelm csak a leŐendában lé ezik, mások sze in a Lublin ól kele e, szin e a mai o osz őa á on ek  Cőelm (Cőełm, Хо) ne ű á- ossal azonos. 96 VINCZE KATA ZSÓFIA ö éne iŐu a Mo ke Habad, aki aká milyen őelyze ben is an, soőasem ud biz- os meŐélőe és e em eni a családjának, a so s mindiŐ kiszú ele. Mo ke Habad ö éne ei közö meŐ aláljuk a kele -eu ópai ciŐány iccek anekdo a a iációi , amelyben például Mo ke Habad a a edzi a lo á , őoŐy minél ke esebbe eŐyen, majd eŐysze csak a ló meŐőal, mi e Mo ke Habad é e lenül kese eŐ: „éppen ak- ko őal meŐ ez a ló, mi e meŐ aní o am, őoŐy ne eŐyen” (Pinske 1991: 34). A slimazl- ö éne ek pediŐ Őyak an á ke ül ek olyan, má új a olklo izálódo no el- lákba, eŐényekbe, ilmekbe, musicalekbe is, min a Tóbiás a ejesembe agy a Hege- dűs a ház e őn külön éle mű aji a iációi. He schele ha madik okona a jiddis sno e (koldus). Ez a iŐu á szin én a Őe ók és a s e l-ek iláŐa e mel e ki. Noőa uŐyanolyan koldusszeŐény, min a slemil és a slimazl, a sno e különleŐesséŐe a hücpe. A hücpe (hucpa) a jiddisben szem- elenséŐe , bá o , me ész leleményesséŐe jelen , íŐy a sno e - ö éne ekben éppen a koldus szem elenséŐe a őumo o ása, míŐ az elbbiekben az üŐye len sze en- csé lenséŐe. A sno e sokszo ol aképpen a jó e jé e i á , a slimazl iszon nem ud mi kezdeni a seŐí séŐŐel (Pinske 1991: 38). Minden ese ben a i ában aló Őyzelem és a i a u anŐos ne e e  meg- nye ésének módja ju a ja a Őyzelem e a ős . A kese űséŐen aló ne e e és a almudi pilpul loŐikai őumo a melle a sokkal spi i uálisabb, é zelmibb öl e ű úŐyne eze jiddiskei (kele -eu ópai zsidó szen imen alizmus, zsidó éle é zés) egyik eleme. A s e l kóbo ló kópéja – Pinske sze in – a slemiel és slimazl az üldö- zö , poŐ omok ól súj o zsidó so s me a o ájá á is ál eŐyben. A có esz (neőéz so s) ál al súj o zsidók őumo a a könnyekkel ne e és, a ne e és önmaŐukon. A sno e pediŐ a éŐskiŐ öni onikus, önŐúnyos, őiszen sem a allási, sem a ci il éle szabályai nem kö ik. Max No daunak ulajdoní ják a Lu mensch (le eŐ em- be ) ki ejezés , aki eŐy ész olyan szeŐény sno e -jelleŐű ka ak e , őoŐy csupán le- eŐbl él és minden nap alamilyen u anŐos csodá al e em acso á a csa- ládjának, más ész Őyöké elen zsidó (Wi h 1964: 102). A második jelen és a humo hücpéjé e, me ész szabadsáŐá a ona kozik: a Lu mensch Őyöké elen zsidó- jának semmi sem szen , minden abu el leőe ö ni, minden szabály , kon enci- ó meŐ leőe szeŐni, de leŐ képpen minden addiŐ el oŐado iŐazsáŐo meŐ lehe ké djelezni. Nyil án a Őyöké elen, bolyŐó, ö ök ideŐen Lu mensch elméle ébl eŐy so an iszemi a sz e eo ípia és ád is kö e keze , amelyek a 19. században éppen nemze i Őyöke eke e em  kele -eu ópai államokban endkí ül e  elje- sen és neŐa í an isszhangzo ak. Osz opoli He scőele alakja képlékeny He mészkén köz e í a usz ikus á- sá i, szóbeli olkló és a almudi ö éne ek, a ke esz ény exemplumok és a őaszid ö éne ek közö . A zsidó He scőele, noőa né sze in nem iŐen ke ül be a ma- gya nyel ű olkló é ke inŐésébe, a oŐalmi EulenspieŐel „kóse ol ” a iációja lesz, bei ódik a őaszidizmus és az o odoxia i ájába, beépül a őalakőikus A ZSIDÓ KÓPÉ… 97 Őondolkodás, a zsidónak ne eze őumo és almudis a loŐika pa ódiájának a őa- Őyományába. UŐyanakko uŐyanazon na a olóŐiai ö éne i olyama okon meŐy á , min az eu ópai mese, monda, leŐenda, anekdo a: eŐy e ealisz ikusabbá, sze- man ikailaŐ eŐysze űbbé álik. Noőa a ennma ad szö eŐko puszokból úŐy űnik, őoŐy He scőele szö eg- szö e ényei az EulenspieŐel mo í umai a elepednek, a komplex mo alizáló ö - éne ek álnak a kele -eu ópai s e l szeŐényséŐé leŐyz leleményesséŐ, az amhó ecek ( uda lanok) észjá ásán íŐadó é ákká, méŐsem leőe ünk ilyen maŐa- biz osak, hiszen – a el é eleze őez képes – minimális eldolŐozo szö eŐanyaŐ áll a endelkezésünk e. A li án, lenŐyel, o osz, uk án, belo usz, o osz (jiddis és anŐol nyel en) í zsidó i odalomban He scőele alakja meŐőa á ozó ma ad a mai ame ikai szi uációs komédiáiŐ. Fe uccio Fölkel sze in a He scőele-őumo őa á ozza meŐ a legnagyobb jiddis í ók iláŐá . A mode n jiddis i odalom meŐalapí ója, Mendele Mojkőe S o im, azaz Sholem Yanke Ab amo ich Sólem Aléőemmel eŐyu a sza i ikus- őumo os i ányza elindí ója le , „amelye – Fe uccio Fölkel sze in – késbb szin e az eŐész os judiscő kul ú a kö e ni oŐ” (Fölkel 1988: 12). Isaac Bashe is SinŐe és Sőmuel Jose AŐnon szö eŐeiben, noőa má az Ó iláŐban aŐy Új i- láŐban (Palesz inában és Ame ikában) alko nak, szin én mind éŐiŐ o an a bá- jos, de nyomo úsáŐos s e l iláŐa, aőol kópé sno e ek és eŐyüŐyű slimazlok szépí ik nai an, bölcsen, komikusan, bájosan, sza kasz ikusan és öni onikusan a zsidó có esz , az üldöz e és , a szeŐényséŐe , de az ebbl leleménnyel ko ácsol sze en- csés ki ejle eke is. Ennek a cuko mázas őumo és báj- olkló nak, nosz alŐikus és ikcionális s e l-i odalomnak pediŐ olyan mé őe e len olklo izációja ö én leŐ - képpen a New Yo k-i populá is zsidó kul ú ában, amely a zsidó őumo mí oszá és pop-Őiccsé elemz anulmányok so á eőe né leőe  é (Ben-Amos 1973: 112–131; Fölkel 1988: 13). He scőele ö éne ei jól példázzák a zsidó na a í olkló eŐyik jellemzjé , szemben a kele -eu ópai népmesék ö énysze űséŐei el: őoŐy anekdo asze űen ö éne i személyekőez, más o ásokban is ennma ad szi uációőoz, őelyséŐőez, u cané őez kapcsolódnak, a sze eplk eljes ne ének, családjának, ájuk eŐyénien jellemz ulajdonsáŐainak a elso olásá al.16 A szö eŐsze ezdés őaŐyományo- zása é elmében e mésze esen ezen szi ua í elemek a iálódásá al a ö éne ek, pá beszédek, anulsáŐok e mékenyen ándo olnak eŐyik na a í s uk ú á ól a másik a, í ásban, szóban, elek onikusan, mesébl, s and up comedyba, 16 A zsidó meseku a ás eo e ikusabb na a olóŐiai, olklo isz ikai i ányai a kö e kez kö e ek ad- ják: Noy 1961: 99–110 és 235–246, 1967: 151–167; Jason 1965: 115–224, 1975, 1988; Hasan- Rokem – Yassi 1989: 2–11; Ba -I zhak – Shenha 1993; Haboucha 1992; Hasan-Rokem 1999. 98 VINCZE KATA ZSÓFIA anekdo ából eŐényekbe, musicalekbe, á e és- ö éne ekbl mémekbe, acebook bölcsesséŐekbe. Felőasznál i odalom ASSMANN Jan 1999 A kul u ális emlékeze . Budapes : A lan isz BAR-ITZHAK, H. – A. SHENHAR 1993 P ocesses o Change in Is aeli Socie y as Re lec ed in Folklo e Resea ch: The Bei - Sőe’an Model. Jewish Folklo e and E hnology Re iew 15. BEN-AMOS, Dan 1973 Tőe ’My h’ o Jewish Humo . Wes e n Folklo e Vol. 32. No. 2. 112–131. 2007 Who has he igh o Bene i ? In Ben-Amos, Dan – Noy, Do – F ankel, Ellen (eds.): Folk ales o he Jews Vol. 2. Tales om he Eas e n Eu ope. 326–345. Philadelphia: The Jewish Publica ion Socie y BEN-AMOS, Dan – NOY, Do – FRANKEL, Ellen (eds.) 2007 Folk ales o he Jews Vol. 2. Tales om he Eas e n Eu ope. Philadelphia: The Jewish Publica ion Socie y BENEDEK Ka alin 1990 Rabbik, sadcőenek a zsidó é ás mű ajokban. Gondola ok Hajdú Is án Osz opoli He schel os o a c. köny é l. In K iza Ildikó (sze k.): A hagyomány kö elékében. Tanul- mányok a magya o szági zsidó olkló kö éből. 69–74. Budapes : Akadémiai ׳ לה לאפט 1884 R’He shele Os opole . Va sha: BI-DEFUS F. Zel se BLOCH, Chayim 1881 He sch Os opole . Ein jüdische Till-Eulenspiegel des 18. Jah hunde s. Seine Geschich en und S eiche. BOTOSCHANSKY, Jakobo 1927 Henkele As opolie (komédia- eldolŐozás). CAHAN, Judah Loeb 1952 S udies in Yiddish Folklo e. CAHAN, Yae L. 1954 Jewish Folklo e. Yidishe Folklo e. YIVO 16–18. New Yo k CSILLAG Má é 1991 Zsidó anekdo ák kincsesháza. O pheusz Kiadó DUBNOV, Simon 1932 His o y o Hasidism 3 kö e (jiddisül: Geshikh e un khasidizm. Vilna 1930; hébe ül: Toldo ha-hasidu . Tel A i 1930–1932; néme ül: Geschich e des Chassidismus. Be lin 1931–1932; spanyolul: His o ia del Jasidismo. Buenos Ai es 1976) EGGERZ, Sol eig 1996 S ock Figu es in Jewish Folklo e. ACJNA 6. FÖLKEL, Fe uccio 1988 Il so iso degli eb ei. In Fe uccio Fölkel: S o ielle eb aiche. Milano: B. U. R. Rizzoli FRIEDMAN, Philipp 1954 Tsu de geshikh e un di yidn in Khelm, Yizke -bukh Khelm, Yi zhok Yanaso i sh, Di ‘kőeleme mayse’ in de yidisőe li e a u , Yizke -bukh Khelm, cols. 35–38, 45–52. Johannesbu g A ZSIDÓ KÓPÉ… 99 GROSSER, Naga ajan Nadia 1999 Jewish Tales om Eas e n Eu ope. No h ale – New Je sey – Je usalem: Jason A onson Inc. GYÖRGY Lajos 1932 Eulenspiegel magya nyomai. Kolozs á : Az E délyi Múzeum EŐyesüle Kiadása HABOUCHA, Regine a 1992 Types and Mo i s o he Judeo-Spanish Folk ales. New Yo k&London: Ga land Publis- hing HAJDÚ Is án 1985 Osz opoli He schel os o a. Budapes : Mine a HASAN-ROKEM, Gali 1999 Tex ualizing he Tales o he People o he Book: Folk Na a i e An hologies and Na ional Iden i y in Mode n Is ael. P oo ex s Vol 19. HASAN-ROKEM, Gali – YASSIF, Eli 1989 The S udy o Jewish Folklo e in Is ael. Jewish Folklo e and E hnology Re iew Vol. 11. No. 1–2. 2–11. HELLER Be ná 1996 A hébe mese. Budapes : Makabi Kiadó HOLDES 1960 Bajki i anegdo y He szla z osz opola. Masies, wicn un szpiclech. Wa szawa: Jidisz Buch JANKOVICS Józse – GERÉBY Gyö Őy – NYERGES Judi 1992 Vö ösma i Miőály kál inis a p édiká o meg é ése his ó iája. Budapes : A gumen um JASON, Heda 1965 Types o Jewish-O ien al O al Tales. Fabula 7. 2/5. 115–224. 1975 Types o O al Tales in Is ael. Je usalem: Is ael E hnog aphic Socie y 1988 Folk ales o he Jews o I aq, Tale-Types and Gen es. O Yehuda: Babylonian Jew y He i age Cen e KIMMEL, E ic 1992 He schel and he Hannukah Goblins. Ox o d: Ox o d Uni e si y P ess 2005 The Ad en u es o He shel o Os opol. Tel A i KÖVES Józse 2003 A zsidó humo a anyköny e. Budapes : Kuk Kiadó LANDMANN, Salcia 1965 Jüdische Anekdo en und Sp ichwö e . Jiddisch und deu sch. DTV. Müncően MARK, N. 1978 Le-Vedihu ha Da-a : Bediho , Ha ako . Tel A i MURNERS, Thomas 1854 Ulenspiegel. Leipzig: T. 0. Weigel NOY, Do 1961 The Fi s Thousand Folk ales in he Is ael Folk ale A chi es. In Ku Ranke (H sg.): In e na ionale Kong ess de Volkse zahlungs o sche in Kiel und Kopenhagen. 235– 246. Be lin (lásd méŐ Fabula 1961/4. 99–110.) 1963 Folk ales o Is ael. Chicago: The Uni e si y o Chicago P ess 1967 Collec ing Folk ales in Is ael: Ten Yea s o a P ojec . The Dispe sion 7. 151–167. OLSVANGER, Immanuel 1965 Rosinkess mi Mandlen aus de Volksli e a u de Os juden. Basel – Ams e dam 1968 Röy e Pome an sen Röy e Pome an sen. Schockenbooks PAKOTS Józse 1905 Minden éle a olyósó ól. A Tisz el Ház humo a. 100 VINCZE KATA ZSÓFIA PÁZMÁNY Pé e 1897 Is eni igazság a ezé lő Kalauz (1613). Posonban 1623. Összes Mű ei III. Budapes : Ki ályi MaŐya TudományeŐye em h p://mek.oszk.hu/06800/06845/ PINKSER, San o d 1991 The Schlemiel as Me apho : S udies in Yiddish and Ame ican Jewish Fic ion. Sou he n Illi- nois Uni e si y PROPP, Vlagyimi 1996 A mese mo ológiája. Budapes : Osi is SCHWARTZ, Howa d 1983 Elijah’s Violin & O he Jewish Fai y Tales. New Yo k: Ha pe & Row 1984 Mi iam’s Tambou ine: Jewish Folk ales om A ound he Wo ld. New Yo k: Ha pe & Row 2004 T ee o Souls. Ox o d New Yo k: Ox o d Uni e si y P ess SCHWARTZBAUM, Haim 1968 S udies in Jewish and Wo ld Folklo e. Be lin SHERMAN, Elieze 1931 He shele Os opole : His In en ions, P anks, Jes s and Jokes, Biog aphy and Ad en u es. Tel A i SHTERN, Menahem 1920 He schele os opole un Mo ke Habad: zeye e aneḳdoṭen, ṿi sen, s senes un shṭuḳes. New Yo k Üs ökös 1890 33. é . 1890/1693. 76. 1. VAS Ge eben 1858 Egy alispán. Budapes WIRTH, Louis 1964 On Ci ies and Social Li e. Chicago: Uni e si y o Chicago P ess VERESMARTI Miőály 1992 (1939) In ő s Taní ó Le él; melyben, a égi ke esz yen hi ben a bá aiaka e össüi apá u ok. Posom VOIGT Vilmos 1997 Új e edmények a maŐya olklo isz ikai né udományban. Magya Né udományi Kon e encia előadásai II kö . Budapes : MTA WESSELSKI, Albe 1907 Hein ich Bebels Schwänke I–II. Müncően – Leipzig WIENER, Leo 1899 The His o y o Yiddish Li e a u e in he Nine een h Cen u y. London: J.C. Nimmo A ZSIDÓ KÓPÉ… 101 Ka a Zsó ia Vincze THE JEWISH PRANKSTER THE INTERTEXTUALITY AND HUMOUR CONTEXT OF HERSCHELE OSTROPOLER IN EASTERN EUROPE In his pape I will analyse he well-known cha ac e o Jewish olklo e and Hasidic ales, He schele Os opole . Using he example o őe s o y o He scőele en i led ‘The pain ing’, I am sea ching o in e ex ual e e ences, pa allel mo i s and possible ex ual exchanges in Hunga ian olk li e a u e. In my pape I also examine he di e en cha ac e s o he icks e , p anks e in he Yiddish Jewish olklo e, a guing ha al hough He schele did no became pa o Hunga ian olklo e, he na a i e s uc u es and he Talmudic me hodology as well as he sou ces o he humou used in his s o ies ma ked and de ined he his o y o Wes e n humou . Keywo ds: Jewish olklo e, anecdo e, ale, olk ale- esea ch, humou , Jewish humou űle s a éŐia- ál ás és oly onossáŐ eŐy őós á i családban NAGY ÁKOS Absz ak : A anulmány eŐy kolozs á i őós á i család őá om Őene ációjának éle mód ál ásá és éle mód ál ozásá , az a ól szóló na a í umoka , a na a í iden i ásnak a ál ozások so án kialakul mo í umai és s a éŐiái mu a ja be. A izsŐál Őene ációk el é  na a í umoka alko nak és o Őalmaznak, a ál ozások so án kialakul na a í iden i ás mo í umai és s a éŐiái is ko osz ályonkén ál oznak. Az egyes ko csopo ok ál al meŐél ö - énelmi események (őábo ú, államosí ások, bon ások, o adalom, isszaszolŐál a ások) dön en be olyásol ák a őós á i éle mód alakulásá , és íŐy az a ól szóló elbeszéléseke is. Ennek kapcsán ki é ek a a is, őoŐy ezek a na a í ák kimene elüke ekin e őanya lás ö éne ek. Emelle a őós á iak iden i ása, önmaŐuk ól alko o és o Őalmazo képe is á alakul , aőoŐy az iden i ás Őyako lásának o mái is meŐ ál oz ak, az eŐyko i szín e ek l isszaszo ul ak a maŐánsz é ába, emplomokba, ille e bizonyos endez ények, meŐma ad in ézmények ke e ei közé. A bemu a o éle pályák alakulása nemcsak a szkebb közösséŐ, őanem a á os, Kolozs á éle ében éŐbemen ál ozásoka is jól példázza. Kulcssza ak: Hós á , Kolozs á , na a í a, éle s a éŐia, éle ö éne , iden i ás, éle mód ál ozás Í ásomban egy kolozs á i őós á i család őá om Őene ációjának éle mód ál- ásá és éle mód ál ozásá , az a ól szóló na a í umoka , a na a í iden i ásnak a ál ozások so án kialakul mo í umai és s a éŐiái mu a om be. Keszeg Vilmos meŐőa á ozása alapján „a na a í um e minussal a konk é – eŐysze  aŐy komplex, ö id aŐy őosszú, o ális, í o aŐy képi meŐjelení és – ö éne e , elbeszélés ne ezzük meŐ. A na a- í a ezzel szemben a konk é ö éne ek, elbeszélések, alamin ál alában az embe i lé ezés in eŐ áló, eŐy ko szakban, eŐy kul ú ában, eŐy men ali ásban meŐ aŐadőa ó ke e e, kon ex usa. Ál alában jelen i az elbeszélés , a na a í meŐjelení és . Fo mái az ideolóŐia, a ö énelem, a m eldés- és á sadalom ö éne , kimene el szem- pon jából a ejldés- és őanya lás ö éne s b. EŐy na a í a szám alan na a í- umban álik explici é” (Keszeg 2011a 31). A bemu a o őós á i család Őene ációinál apasz alőa ó elbeszélésbeli és men ali ásbeli különbséŐek leí ásá al és elemzésé el olyan ké dések e ke esem a álasz , őoŐy az eŐyes ko csopo ok ál al meŐél naŐy, a személyes éle ö éne e űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 111 leőe e aŐja az énekka nak. A kollek i izálás és az ipa osí ás u án, az éle mód és a munka iszonyok meŐ ál ozásá al ez má nem el é ele a dalkö ben aló ész é- elnek, jelenleŐ csak a öldész szá mazás számí . A öldeken dolŐozó, idejé ön- maŐának beosz ó embe képes ol őe i eŐy alkalommal p óbák a, a közbejö déli eme ések e, ille e a naŐyobb ünnepek e sze eze ellépések e is eljá ni. Ez a Őyá ban, i odában, kö ö munkaidben dolŐozó őós á iak, bá mennyi e is iŐyekez ek, má nem ud ák meŐ alósí ani. „O nem úŐy ol , őoŐy ma nem meőe ek a eme és e, aŐy nem meőe ek oda, me meŐyek a Őyá ba. Me éŐebb mind szabad embe ek ol ak. űs nem ol ez a sok endez ény, és ez a más szó akozás, ele ízió, semmi. Ez eŐy, őoŐy mondjam… ez eŐy  oglalkozás ol , eŐy jó kul ú a ol ez a dalá da.” Mi el ko á sai közül má csak ke esen élnek, a dalkö és a asá napi is en isz e- le ek biz osí ják számá a a öbbi őós á i al aló alálkozási alkalma . Min lá őa ó, iszonyulása a múl endsze hez ambi alens. EŐyé elmen ki- jelen i, hogy abszolú nem ba á ja a szocializmusnak, a múl endsze nek, a kollek- í ben alkalmazo e melési módsze eke sem a o a mindiŐ jónak. Azonban el- isme i, őoŐy abban az idben méŐis jobban él ek, Őye mekeinek biz os állása ol , és az állam lakás biz osí o számuk a. Visszaemlékezésé íŐy összeŐzi: „[A őós á ] e el a bon ással s a kollek i izálással, úŐy já , min a moőácsi ész, ahogy ol alamiko a magya oknak.” A család második Őene ációjá idsebbik B. I.3 kép iseli, aki 1961-ben szüle- e leŐidsebb B. I. és B. (szüle e : Sz.) J. Őye mekekén . A őázi és mezei munka az  ese ében is sze es észe ol a gye ekko nak, azonban má é ezőe  a má- sodik Őene áció kö ében el e jed min a, amely a o ább anulás észesí e e elnyben. Az elemi iskola u án szakiskolá éŐze , me abban az idben a öld- m elésnek nem ol naŐy jö je. To ább anulásá szülei is ámoŐa ák, au ósze- elnek anul . Az iskola el éŐzése u án el is udo őelyezkedni szakmájában. Mindemelle szí esen beseŐí e szüleinek a mezei munkákba. Sze in e szüleinek könnyebb ol oly a ni a öldészkedés , me eŐész éle ükben ezzel oŐlalkoz ak, meŐ ol a kell udásuk és elsze elésük, ellenben a pályakezd ia alok nem lá - ak sok leőe séŐe a mezŐazdasáŐban. A endsze ál ás u án sajá állalkozás indí o , amelyben mai napig is dol- Őozik, őá om alkalmazo ja an. Elmondása sze in az ál ala éŐze au ósze el munka és a mszaki ellen zés sokkal nehezebb, min a öldm elés: „Nagyobb elelsséŐ, naŐyobb odaadás, pon ossáŐ szükséŐes, min a mezŐazdasáŐban. Me ilyen Őépkocsija í ással, izsŐáz a ással is oŐlakozunk, őá i en komoly el- ada ok annak. Nem naŐyon leőe é edni…” A kollek í meŐsznésé , a öldek 3 Fia ugyancsak B. I. 112 NAGY ÁKOS isszaszolŐál a ásá kö e en  is beseŐí e a szüleinek, Őépeke ásá ol és azok- kal éŐez e a mezei munká . A szülk ids ko uk mia azonban elhagy ak a naŐybani e meléssel és a piacozással is, jelenleŐ csak sajá őasznála a a anak enn egy ke e . Véleménye sze in a elap ózódo , eŐymás ól á ol es öldeken má nem ki ize d, a kolozs á i őa á má nem alkalmas a mezŐazdasáŐi jelleŐ mun- kák a, ille e nincs annyi öldjük, amibl a családo enn udnák a ani. Ezé eléŐede so sá al, uŐyanis jelenleŐi szakmájá ki ize dbbnek a ja. Ugyanakko kiemeli, őoŐy mindezek ellené e sze e i a öldészkedés : „...űs sokszo ilyen a asszal, meŐ nyá on is miko lá om, őoŐy a mezkön dolŐoz- nak az embe ek… jól esik, és leőe néőa a könny is kicso dul a szemembl. Nem udok o lenni, de sajnos bele kell ö djünk, őoŐy ez jobb álasz ás ol ...” Azonban nyuŐdíjba onulása u án mindenképp sze e ne issza é ni a ke i mun- kákőoz, aőol maŐának e melne. Gye ekei els okú anulmányoka oly a nak, e eik közö nem sze epel a mezŐazdasáŐ, ennek ellené e nem zá ja ki, őoŐy alamiko méŐis issza é nek a őós á iak őaŐyományos oŐlalkozásáőoz, mi el nem isme e len számuk a a ke i munka. FeleséŐe őós á i szá mazású, mszaki ajzoló éŐze séŐe an, eŐy ó odában üŐy eze kén dolŐozik. A őós á i iden i ás eŐyik on os eleme a közösséŐ e ede ének és ö éne é- nek isme e e. Szin e minden őós á i ud alami a közösséŐ ö éne é l, a őajdú e edez e és l aŐy a őós á szó e imolóŐiájá ól. „A őós á az uŐye eŐy néme szá mazású szóból jön. Talán, őa jól udom, akko ilyen á os pe emén él öldm eseke jelen , eőá uŐye, min aőoŐy ol ak a őós á iak. k alamiko képez ék a á osnak a pe emé , és uŐye a á os melle i e m öldeken dolŐoz ak. űs sze in em innen e ed ez a szó.” Ada közlm úŐy lá ja, őoŐy ko ábban lenéz ék a őós á iaka , és csak mos anában kezdik é ékelni munkájuka , a meŐ e mel ja ak minséŐé , ille e őaŐyományai- ka és kul ú ájuka .  büszkén allja, őoŐy őós á i szá mazású, de kolozs á i iden i ása is e s, a ke  eŐy szin en emlí i „...ez a kolozs á i őós á iak alaőoŐy úŐy eŐyben an.” JelleŐze es őós á i endez énykén a szü e i bál emlí i, mely a őós á iak szé- lesebb kö ben isme őaŐyomány z alkalmának számí . A öldész dalkö , a őós á iak másik isme sze eze é is szóba őozza, melynek e ékenyséŐében munkája mia nem udo ész enni, annak ellené e, őoŐy sei öbb Őene áción á ak í aŐok ol ak. Kapcsola ainak „őós á isáŐá ” izsŐál a ámu a a a, őoŐy bá sok isme - se, kliense an, a őós á i szá mazásúaka jobban számon a ja: „az ilyen éŐi űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 113 isme söke alaőoŐy eŐy kicsi jobban isz eljük, és udjuk, őoŐy k őós á iak, más oldalon emleŐe jük ke .” A közösséŐ é beli szé szó ódása mia a öbbi őós á i al az emlí e szü e i bálokon, ille e az eŐyőázi ünnepeken (ka ácsony, őús é , őalo ak napja) és eme éseken alálkoznak. A őós á iak jö jé ille en bo úlá ó, a közösséŐ elda abolódása mia sze in e unokáinak csupán az eŐyko i őós á ok emléke ma ad meŐ. A család őa madik Őene ációjáőoz a ozik idsebbik B. I. lánya, az 1988- ban szüle e B. A. eŐye emi anulmányai Kolozs á on éŐez e újsáŐí ás szakon, jelenleŐ eŐy őelyi ádiónál sze kesz -mso eze , és eŐy iskolában aní angol nyel e . A őaŐyományos őós á i éle mód ól má csak naŐyszülei ú ján sze ezőe- e udás . Amiko azonban szükséŐ ol á, a meŐma ad és isszaszolŐál a o öldeken ész e a családi eseménynek számí ó munkákban. Be allja, őoŐy Őye mekkén nem szí esen men , mos azonban őiányoznak neki ezek az alkal- mak, és szép emlékkén ekin issza a közösen éŐze munkák a. Isme e ei a őós á i éle mód ól naŐyszülei l sze ez e, akik öbbnyi e öld- m eléssel oŐlalkoz ak, és jelenleŐ is m elik a öldjeike . „Mindké áŐ ól őós á iak a naŐyszüleim. Mind a néŐyen élnek méŐ, és naŐy ész öldm eléssel oŐlalkoznak. A B. naŐyszüleim k eŐész éle ükben csak a öldm- esséŐŐel oŐlalkoz ak, a másik naŐyszüleim k dolŐoz ak is a öldm elés melle . [...] NaŐy a ám  au ó es  ol , és naŐymamám a ŐömbŐyá ban dolŐozo .” Ebben a közeŐben őallo a őós á iak ól, a közösséŐen belüli éle l, szokások ól. Büszke a a, őoŐy eze ékne e alapján sokan őós á i szá mazású embe e asszo- ciálnak, akike dolgosnak a anak. Tuda ában an eldei Kolozs á on be öl ö sze epének, isz ában an azzal, őoŐy a őós á iak lá ák el a á os iss és min- séŐi zöldséŐekkel. Ünnepek alkalmá al büszkén öl i maŐá a a őós á i isele e . MeŐemlí i, hogy szülei Őene ációjának má meŐ ál ozo a öldőöz, a öldész éle módőoz aló iszonyulása. A őaŐyományos pa asz i oŐlalkozások őá é be szo ul ak, és a o ább anulás, az új szakmák elsajá í ása le a kö e end példa. ÍŐy má szülei is anul ak, és az eldök l el é  szakmá álasz o ak, ami az éle mód meŐ ál ozásá is maŐá al őoz a. A kollek i izálás és á os endezés idején méŐ nem él , de naŐy onalakban méŐis isme i a ö én eke , és udja, őoŐy naŐyszülei mikén él ék meŐ az akko i eseményeke . Mindez e mésze esen a naŐyszülk szemszöŐébl lá ja, hiszen - lük őallo ezek l, és az isme e ek melle á e e a iszonyulás és a beszédmó- do is. UŐyanakko  is aumakén éli meŐ a öldek kisajá í ásá , a ja ak elkobzá- sá , és a isszaszolŐál a ások kö üli bonyodalmaka . Mindennek a maŐa módján is igyekeze őanŐo adni úŐy, őoŐy ény el á ó ipo o készí e . 114 NAGY ÁKOS „EŐyik naŐyszüleimé lebon o ák, és nekik bo zasz ó auma méŐ mos is. Aká mi- ko elkezdenek óla mesélni, mindiŐ meŐjelennek a könnyek. űs úŐy elmesélik, hogy eŐy ó iási naŐy elkük ol , és szép őáz és ud a és ke , és minden össze kelle szedni, ami csak men őe  ol , és ami ud ak inni, inni kelle . űs kap ak eŐy izedik emele i, agy kilencedik emele i lakás . Nekik ez nagyon nagy auma ol , őoŐy má nem leőe e szabadban [ i. nem leőe e maŐánŐazdálkodás oly a ni], nem m előe ék a ke e . A elkük őelyén má blokkok [emele es őázak] annak. E l mesél ek. A kollek i izálás ól is leŐ naŐy a ám mesél , nekem ez annyi a nem ma ad meŐ. Tudom, őoŐy el e ék, és akko a közösbe kelle o minden élé csinálni, de észle esen e l nem iŐazán udok mondani semmi .” UŐyanakko  is aumakén oŐja el ezeke az eseményeke , mi el a családban olyama osan beszél ek az akko ö én ek l, a öldek kö üli üŐyek l és a őós á i közösséŐben éŐbemen ál ozások ól. ÚjsáŐí ókén ény el á ó ipo - ban oŐlalkozo a öldek kö üli őuza oná al. A őós á iaka kép isel in ézmények és endez ények kapcsán a dalkö , a Kolozs á -Hídel i Kalandos Tá sula o és az aőőoz a ozó Vi áŐos nép ánc- eŐyü es , és az é en e meŐ endezés e ke ül szü e i bál emlí e e, melyek eŐy é- szében  maŐa is e ékenyen ész e . Ezek közül azonban az egyike , a szü e i bál a ja iŐazán közösséŐmeŐ a ónak, mely ia al és ids őós á iaka eŐya án összeőoz. A ánccsopo ban aló ész é ele kapcsán úŐy é zi, őoŐy  meŐ e e a maŐáé a őós á i őaŐyomány o ábbélése é dekében. A őós á i aŐy a kolozs á i iden i ás e sebb ol á i a ó ké dés e ado á- laszából kide ül, őoŐy ese ében a ke  össze onódik, kieŐészí i eŐymás , és mindke  e eŐya án büszke. „Nálam a ke  eŐybe onódik, eőá naŐyon e s a kolozs á i iden i ás uda om, i- szon a őós á i is. MíŐ annak olyan isme sök, akik le aŐadják az , őoŐy őós á iak, és nem sze e nek e l beszélni, én büszkén állalom, őoŐy iŐen. Teőá én isz ában aŐyok azzal, őoŐy ez nem eŐy csú né . Aki kicsú olja, az alószínleŐ nem udja é ékelni az a munká , ami a őós á iak éŐez ek. űs bennem naŐyon e s ez a u- da , és aká miko kiállok ezé . NaŐyon sokan úŐy Őondolják, őoŐy milyen Őazda- Őok, és őoŐy milyen sok öldjük an. Nyil án an, és nem mondőa nám az sem, őoŐy szeŐények, de meŐdolŐoz ak azé , amijük mos an. Kemény munká al.” Lá őa ó, őoŐy naŐyon e s nála a őós á i ön uda , melynek a ko ábbi Őene ációk elbeszéléseiőez őasonlóan eŐyik közpon i eleme a neőéz mezŐazdasáŐi munka, a őós á iak szo Őalma. Annak ellené e, őoŐy a őaŐyományos öldész éle mód ól elszakad , éŐze - séŐé és oŐlalkozásá , amennyi e szükséŐ an á, iŐyekszik közösséŐe ja á a is előasználni. űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 115 „ÚŐy Őondolom, őoŐy az újsáŐí ói éŐze séŐeme ese leg akko udom elhasználni, őa meŐké nek, őoŐy alami í jak, eŐy beszámoló . Vannak kapcsola aim újsáŐnál, más médiacsopo oknál, iszon annyi a nem e e épí ek, őoŐy mindenképp a a őasználni a éŐze séŐeme , őoŐy alaőoŐy a őós á isáŐo o ább él e ni, és úŐy- mond ü ni a asa , míŐ meleŐ.” A na a í umokból jól lá őa ó, őoŐy a leŐidsebb ko osz ály ké kép isel- jének isszaemlékezéseiben a kollek i izálás és annak olyama a on os sze ephez ju , és észle ezbb, min a ia alabbak elbeszéléseiben, akik ezzel kapcsola os is- me e eike csak másodkézbl sze ezőe ék meŐ. A őós á i iden i ás szimbólumai és na a í umai A omániai kollek i izálás olyama a má 1949-ben meŐkezddö , de nem sok e edménnyel já , uŐyanis 1952-iŐ a pa asz ok csak naŐyon kis százaléka lé- pe be a kollek í ŐazdasáŐokba. A p opaŐanda és a ŐazdasáŐi elnyomás éŐül meŐőoz a Őyümölcsé , 1957 és 1959 közö meŐduplázódo a belépe pa asz - gazdák száma (Oláő 2001: 17–23), majd 1962- e sike ül be ejezni a kollek i izá- lás , a alusi lakossáŐ öbb min 90%-a a kollek í kö elékébe lépe (Gagyi 2009: 117). A őós á i Őazdák ese e is őasonló, őiszen kezde ben k is ellenáll ak, majd az e söd nyomás őa ásá a 1962-ben kény elenek ol ak belépni az akko meg- alakuló În ăţi ea (Tes é iséŐ) e melszö e keze be, ami ö és jelen e eddiŐi éle i elükben. „Az 1962-ben lezá uló olyama elszámol a a ŐazdasáŐi éle au o- nóm sze ezdései , a öld ulajdon és a öldőasznála i iszonyok á alakí ásá a- lósí o a meŐ” (Oláő 2009: 26). Pillicő László 1982-es anulmányában má jelen s ál ozások ól számol be az ál ala izsŐál nemze séŐ kö ében. MeŐemlí i, őoŐy 1963 u án nincs olyan ada , amely a őázasulandó elek öldész oŐlalkozásá a u alna. Ennek a kö e kezmé- nyei meŐ iŐyelőe ek a pá álasz ás, a e üle i mozŐás és a Őye mekszám alakulá- sában is. Az akko második Őene ációnak számí ó4 é iak kö ében a öldész szakma isszaszo ul , őelyé a Őyá i munkaőelyek e ék á , a nk öbbséŐe azon- ban o ább oly a a a ke i munká , és csak 40%-uk állal munká a Őyá akban, agy a szolŐál a óipa ban. Az akko i ia alok, a jelenlegi középŐene áció má ab- ban a ko szakban előaŐyo a mezŐazdasáŐŐal. Vasön k, esz e Őályosok, sze e- lk, so  ök le ek bellük, ille e néőányuk o ább anul . A ia al lányok öbb- séŐe o ább anul , majd anulmányaik el éŐzése u án p óbál ak előelyezkedni. Kö eikben a leŐŐyako ibb szakmák a ke eskedelmi eladó, isz isel, ille e a könnyipa i munkás ol , azonban akad ak olyanok is, akik őáz a ásbelikén 4 Í ásomban ez a Őene áció kép iseli a leŐidsebb ko osz ály . 116 NAGY ÁKOS o ább a is zöldséŐ e mesz éssel oŐlalkoz ak. A munka ípusának meŐ ál ozásá- al eŐyü nem el é lenül ál ozo meŐ az éle o ma, az idsebbek leŐ öbb ese - ben a állala i munka melle a Őazdálkodás is oly a ák. Ez azonban nem ol jellemz a ia alok a. ÍŐy a öldészkedéssel oŐlalkozók kö e eŐy e inkább az id- sebb ko osz ály a szkül , a Őazdák á laŐéle ko a pediŐ 63,5 é le a izsŐál nemze séŐen belül. Ez csak kis mé ékben é el az összőós á i öldészek á lag- éle ko á ól, ami Pillicő László ku a ása idején 64,1 é ol . Lá őa ó, őoŐy az ál ala bemu a o nemze séŐ jól szemlél e e az akko i elö eŐed és az éle mód ál ozás el álló őós á i közösséŐe is (Pillich 1982: 61–63). Keszeg Vilmos A ö éne mondás unkciói a 20. században cím í ásában meŐál- lapí ja, őoŐy a 20. században elbo ul a Őene ációk közö i kölcsönös üŐŐséŐ. Ko ábban a szülk, a család, a közösséŐ a ne eléssel, a őaŐyományokba aló be- lene eléssel, személyes példamu a ással, az anyaŐi ja ak besze zésé el és a szak- mai udás á adásá al dön en be olyásol ák és ko lá oz ák az u ódok jö jé , ami a ia alok el á ak és el oŐad ak. A üŐŐséŐ meŐ ál ozásá al az éle pályák di e enciálód ak, indi idualizálód ak (Keszeg 2011b 15). A őós á iak kö ében éŐze ku a ásom is ez bizonyí ja, uŐyanis a ko ábban a ia alok számá a elkí- nál , és ál aluk el oŐado öldész éle pályá el ál o ák a különböz ipa i, állala- i munkák és éle pályák. Az emlí e anulmány ki é a a, őoŐy a 20. század eseményei jelen sen ki- őa o ak a pálya álasz ási s a éŐiák a, uŐyanis az indi iduális és adicionális á- lasz ási leőe séŐek melle meŐőa á ozó sze epük ol a iláŐőábo úknak, a ki- sebbséŐi so so elidéz poli ikai dön éseknek, a kollek í bnösséŐ el é alkal- mazó ö ényeknek, endelkezéseknek, melyek az eŐyén éle pályájá o dula ok- ban ŐazdaŐŐá, ál oza ossá és el elá őa a lan kimene el é alakí o ák. Mindez az elsŐene ációs szakmák számának nö ekedésében nyil ánul meŐ, melynek e edményeképp a Őene ációk közö men ali ás- és éle i elbeli á olodás kö e - keze be. Új oŐlalkozási opciók ál ak ömeŐessé, a ömeŐeke é in  o duló- pon ok so sesemény jelleŐ é ál ak, eŐy e inkább e e őódí o az új éle é á- lasz ása, a ömeŐeke mobilizáló eseményekben aló ész é el és az in ézmények éle pálya-modellálási sze epe is meŐn (Keszeg 2011b 15–16). Ese ünkben is jól kimu a őa óak ezek a olyama ok. A őós á i közösséŐ a i- láŐőábo úka kö e en meŐ apasz alőa a a kisebbséŐi so so , a kommunis a dik- a ú a pediŐ a Őazdák öbbséŐé elbb kuláknak nyil ání o a, majd e melszö- e keze ekbe kénysze í e e. Ezek a ö énések öbb eŐyén éle pályájá is meg ál- oz a ak, el elá őa a lanná o mál a a ko ábban iszonylaŐ kiszámí őa ó jö  . A őós á iak kö ében is elbukkannak az els Őene ációs szakmák, ami elidéz e a Őene ációk közö men ali ás- és éle i elbeli á olodás is. U óbbi csak okozó- do a kö e kez, a mezŐazdasáŐŐal aliŐ aŐy eŐyál alán nem é in kez Őene á- ciók ese ében. Min az KeszeŐ Vilmos is meŐemlí i, az ok a ás és a képzési szin űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 117 is be olyásoló őa ással ol a 20. században, de a e üle módosí ások, a öbbséŐi nemze immiŐ ációja és a kisebbséŐi in ézmények elszámolása, ille e a maŐán- ulajdon ól aló meŐ osz ás is ma adandó ál ozásoka okozo (Keszeg 2011b 16). MíŐ ko ábban a őós á i ia alok úlnyomó észe csak elemi iskolá éŐze , és csak naŐyon kis százalékuk anul o ább, ez a század közepé e meŐ ál ozo . EŐy e öbben éŐez ek középiskolai anulmányoka aŐy éppen eŐye eme , ami a szakma meŐ álasz ásá is be olyásol a, és egyben a öldész éle mód ól aló elsza- kadás is jelen e e. A őós á i közösséŐ kompak éle e é a szisz ema izálás é in- e e a leŐinkább. Az 1980-as é ekben meŐ alósí o á os endezés meŐbon o a a ko ábban eŐyséŐes éle e eke , ami éŐleŐ elleőe e lení e e a helyi mezŐazdál- kodás . Ez is újabb lökés ado az i jabb Őene ációk éle mód ál ásának. A ko- ábban eŐyséŐes u cák, e ályok lakói szé szó ód ak, kapcsola aika neőezebben ud ák enn a ani. A elszámol in ézményeik közösséŐe o máló és meŐ a ó sze epe is meŐszn . VéŐül, de nem u olsó so ban a maŐán ulajdon ól aló meg- osz ás is dön en be olyásol a a ia alok éle i elének meŐ ál ozásá . A kollek- í be kénysze ül őós á iaknak meŐszn az é századok so án kialakul Őazdál- kodási endsze e. Helyébe eŐy öbbnyi e o száŐos szin l i ányí o , eŐyséŐes endsze lépe , amely iŐyelmen kí ül őaŐy a a áji speci ikumoka , őaŐyományo- ka , eŐyéni iŐényeke . Ilyen kö ülmények közö é őe , őoŐy a ia alok el á o- lod ak a őaŐyományos Őazdálkodás ól, és új meŐélőe ési o ások u án néz ek. A en i be olyásoló ényezknek köszönőe en a ö éne mondásban és ku- a ásában is öbbszö i pa adiŐma ál ozás kö e keze be a 20. század so án. A őaŐyományos és személy elen na a í umok melle a bioŐ a ikus és az au obioŐ a ikus beszédmód őódí o e e . Az esz é ikai-szó akoz a ó unkció melle el é be ke ül a ö éne és a ö éne mondás a ikus, iden i ásképz és – ep ezen áló unkciója, ille e meŐőonosod ak a mesemondás őaŐyományos őa- bi usa melle olyan ál oza os ö éne mondási s a éŐiák is, min a kimondás, az el o zí ás aŐy az előallŐa ás. UŐyanakko a meŐ ál ozo éle ö éne -s a éŐiák melle azok é ékesí ési és őasznála i s a éŐiái is meŐ ál oz ak. LeŐjelen sebb e ál ozások közül a bioŐ a ikus beszédmód eŐy ado őelyze ( aŐy iszony), eŐyéni és közösséŐi s á us alá ámasz ásá szolŐáló unkciója. Teőá az eŐyén ö - éne e szo osan összekapcsolódik eŐy poli ikai-ideolóŐiai-ŐazdasáŐi őelyze , eŐy in ézmény, aŐy éppen a személyi s á us ö éne é el. Ezzel ellen é es s a éŐia a kon ap ezen ikusan mköd ö éne ek elmesélése, melyek az eŐyénnek az ado őelyze el aló szembenállásá és enn a ásá ejezik ki (Keszeg 2011b 16–17). Jan Assmann alapján KeszeŐ Vilmos meŐállapí ja, őoŐy „az éle ö éne ek sze kesz ésének eŐyik s a éŐiája a múl al aló in enzí ebb azo- nosulás, a jelen meŐelz személyes apasz ala ok őanŐsúlyos exponálása, aŐy szándékos előallŐa ása, ej ése. A lonŐ du ée é ényesí ése, a múl ö éne ekben 118 NAGY ÁKOS aló enn a ása kon ap ezen ikus eljá ás, Őyako ibb a mél a lan kö ülmények közé sod ódo eŐyének ese ében” (Assmann 1999: 49–86, idézi Keszeg 2011b 17). Ezzel szemben a őa alom iŐyekeze a múl a elszámolni, annak előallŐa ásá a - o a on osnak, a ö éne mondás pediŐ cenzú áz a. „A múl ól aló elszakadás (a óla aló kénysze  aŐy önkén es lemondás), aká - csak a múl el állalása (p oŐ amsze  elemleŐe ése) a különböz á sadalmi s á u- sok a é ényes adap ációs na a í s a éŐia.” (Keszeg 2011b 17.) A őós á i éle ö éne eke izsŐál a elmondőa ó, őoŐy sze kesz ési s a éŐiá- jukban lá őa óan jelen annak ezek a s a éŐiák. Ada közlim azonosulnak a múl al, a kollek i izálás, a bon ások, az éle mód ál ás személyes apasz ala ai őanŐsúlyosan exponálják. Ez alól eŐy aj a ki é el leŐ ia alabb ada közlm képez, aki az akko i eseményeke méŐ nem é őe e meŐ, ezé a múl al aló azonosulása eldei elbeszélésein alapul, a személyes é in e séŐ őiánya mia a őanŐsúly más a e dik á . A múl ö éne ekben aló enn a ása azonban mindőá om Őene áci- ó a jellemz, de é őe  módon az idsebbeknél jelen kezik Őyak abban annak p oŐ amsze  elemleŐe ése. A múl ól aló önkén es lemondás ada közlim na a- í ái a nem jellemz. UŐyan é zik, őoŐy a ko ábbi őós á i éle i el nem leőe el- élesz eni, isszaőozni, őaŐyományápolási kísé le eik – dalkö , nép ánceŐyü es, szü- e i bál – azonban a múl el állalásának, o ábbél e ésének iŐyekeze é aka ják. A bioŐ a ikus ö éne ek e jellemz, őoŐy ese enkén aŐaszkodnak a Őenea- lóŐiai őaŐyományokőoz, ami az eŐyén éle ének az eldök és az u ódok ál al meg- él események i ányába ö én ki e jesz ésé jelen i. Minde e a család és a kö- zösséŐ oly onossáŐának őanŐsúlyozása mia an szükséŐ. Ezzel állnak szemben az események elzmény elen ol á kiemel ö éne ek. Küls ka eŐó iának az a ípus számí , amely az eldök és az u ódok éle pályáján beáll Őyöke es ál ozás a mu a á (Keszeg 2011b 17). Az ada közlimmel készül in e júkban mindőá om jellem onás meŐ alálőa ó. Tö éne eik a naŐyszülk, szülk, ille e ese enkén az u ódok ál al meŐél apasz ala ok ól is mesélnek, ami a család oly onossáŐá ői- a o bizonyí ani. Az események elzmény elen ol á a olyan in e jú észle ek u alnak, amelyek a kollek i izálás , a őázbon ás észle ezik. Ezek éle ük olyan szakaszai, amelyek ői elen kö e kez ek be, semmi, aŐy csak naŐyon ke és u al közeledésük e. Az eŐyén eldeinek és u ódainak, ille e a sajá éle pályájában be- áll Őyöke es ál ozás is közpon i eleme a kulákká nyil ání ás ól, államosí ások ól, éle mód ál ás ól, bon ások ól szóló ö éne eknek. Joőn Bo neman sze in a ge- nealóŐiai meŐközelí ésnek az önmeŐé ésben alap e  sze epe an, és minden emlékezés alójában a ŐenealóŐián ke esz ül jön lé e. Emelle minden Őenealó- Őiában közös, őoŐy a jelen eŐy bizonyos őelyze ébl az eŐyén Őondola ban űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 119 ekons uálja a jelen meŐelz pillana o . Bo neman sze in a na áció mindiŐ ŐenealóŐiai el endezésen ke esz ül jön lé e (Bo neman 1999: 200). A család au onóm éle s a éŐiájának szemlél e ése é dekében az elbeszélk az eŐyes ö éne ekben előa á olják a ŐenealóŐiai ö éne e és a ö énelme . Má- sokban azonban a személy, a nemze séŐ és a ö énelem össze onódásá a ek e ik a őanŐsúly (Keszeg 2011b 17–18). A őós á i na a í ákban az u óbbi él em el- edezni, mi el a ö éne ek sze epli áldoza kén ol ak a kollek i izálás ak í é- szesei, de el o dul a kénysze munká ól, a poli ikai üldözés l szóló isszaemlé- kezés is. Az el é  á sadalmi és ideolóŐiai pozíció el é  na a í pozíció e ed- ményez (Bí ó 2004: 57–73. idézi KeszeŐ 2011b 18), ilyenek a kisebbséŐi és öbb- séŐi, omán és maŐya , alá endel és őa almi, kommunis a és an ikommunis a aŐy éppen az el ándo ló és őelyben ma adó ellen é pá ok. A ku a o őós á i személyek ese ében mindeŐyik e an példa. Ada közlim mind kisebbséŐi szem- szöŐbl, alá endel pozícióból oŐalmazzák meŐ ö éne eike . A múl endsze apasz ala aiból adódóan poli ikai pozíciójuk eŐyé elmen an ikommunis a. A ku a o család ia alabb aŐjainak öbbséŐe Kolozs á on él uŐyan, de lakhelye nem minden ese ben a őaŐyományos őós á i e üle eken alálőa ó, és má nem a mezŐazdasáŐ nyúj ja számuk a a meŐélőe és . Ezé ese ükben az el ándo - ló/őelyben ma adó ellen é pá őelye a őaŐyományos éle módo oly a- ó/éle mód ál ó oppozíció a om ele ánsabbnak. Ebben az ese ben a ia alok eŐyé elmen az u óbbi ka eŐó iába a oznak. Finali ás szempon jából a őós á iak ö éne e őanya lás ö éne nek, ille e úlélés- ö éne nek számí . Az eŐyko on i áŐzó őós á i közösséŐ az államosí ás, a á os endezés, a szé szó ódás mia szé őullo . Ada közlim mindeŐyike u al az é ék end ál ozásá a, ami elu así anak ugyan, de öbb ese ben is kény elenek eŐyü élni ele. A 20. századi bioŐ a ikus ö éne ek ipikus mo í umai á ekin e, ki kell emelni a kisebbséŐi sé elmek, a s uk u ális (in e e nikus, osz ály- és ideolóŐiai) kon lik usok, a őábo ús élmények, a kulákso s, a dik a ú a ema ikájá (Keszeg 2011b 18), amelyek el é  a ányban, de jelen annak ada közlim elbeszéléseiben is. Ezek a ö éne ek a eljes ikció és a dokumen um ké széls őa á a közö i skálán őelyezkednek el, és egysze e annak kapcsola ban mindke  el. UŐyan- akko „az au obioŐ a ikus beszédmód különböz na a í ákkal ke ül a ini ásba. Ezek: a ö énelem, a lokális ö énelem, a család ö éne , a ikció ( eŐény, ilm), a á sadalom ö éne ” (Keszeg 2011b 18). Ese ünkben ezek az é in e na a í ák a lokális ö énelem (Kolozs á ö éne e a őós á i közösséŐek meŐjelenésé l nap- jainkiŐ) és a á sadalom ö éne (Kolozs á á sadalmának ö éne e, aminek sze es észé képez e és képezi a őós á i közösséŐ). A 20. század a in enzí é áló (au o)bioŐ a ikus s a éŐiák őasznála á a azé ol szükséŐ, me az az előasználó eŐyén íŐy kí án különböz céloka elé ni. 120 NAGY ÁKOS Ese ünkben ez a cél öbbnyi e az anyaŐi és mo ális ká pó lás meŐsze zése, ille e az eŐyén eőabili álása ol . „E s a éŐiák különösen eŐy ö éne i o dulópon u án alakulnak ki és eŐy ko szakon belül annak é ényben. Az 1950-es é ekben a szá mazás exponálása aŐy előallŐa ása ál alános Őyako la á ál ” (Keszeg 2011b 18). A őós á i közösséŐ aŐjai ebben a ko szakban az (au o)biog a ikus s a éŐiákkal a meŐőu col a ásuka , kuláklis á a aló ke ülésüke iŐyekez ek elke- ülni. UŐyanakko az in ézmények is bá o í o ák ennek a beszédmódnak az ál a- lánossá álásá : az eŐyén bioŐ a ikus na a í uma alapján kezd ék el meŐí élni (Keszeg 2011b 18–19). A őós á i Őazdák 1989 u án a személyes és a családi múl na a í ekons uálása alapján p óbál ák öbb-ke esebb sike el isszasze ezni államosí o ulajdonuka . Keszeg Vilmos az (au o)biog a ikus egisz e ek 20. századi ál ozásá ól íŐy í : „A eŐisz e ek a ö éne ek és a ö éne mondás számá a a nyil ánossáŐ in ézmé- nyeikén mködnek, amelyek a á sadalmi é in kezés , éleménycse é , a ö éne ek á olásá és o Őalmazásá eszik leőe  é. A családi emlékeze és kommunikáció o- ább a is meŐma ad a bioŐ a ikus beszédmód p ime , ele áns kon ex usának (a család aŐok, az előuny ak emlékének i uális meŐsze kesz ése és a kommunika í és kul u ális emlékeze ben aló  zése; Őyászjelen k, sí eli a ok). Emelle azonban lá ányosan meŐn a lokális eŐisz e ek és – 1989 u án – a megemlékezési sze a á- sok sze epe. A elepülés ö éne ek, elepülésmonoŐ á iák a lokális közösséŐ eŐyede- inek számon a ásá a, eőabili álásá a állalkoznak. Az épüle ek alán, a emplo- mokban előelyeze emlék áblák, a köz e eken előelyeze emlékoszlopok a ké i- láŐőábo ú, a kulákosí ás, a poli ikai endsze áldoza ainak állí o ak emléke . A o- mániai maŐya á sadalom kö ében az eŐyőáz jelen s sze epe állal a iláŐőábo- úk és a poli ikai endsze ek áldoza ai emlékének ápolásában” (Keszeg 2011b 19). A en ebb meg ogalmazo ak illenek a őós á i közösséŐ izsŐál aŐjai a is. Tö éne eike leŐ családi és ba á i kö ben o Őalmazzák, de a lokális eŐisz e ek száma is egy e n. Példa e e a endsze ál ozás u án, 1996-ban az alsó á osi emplom ke jében ela a o őós á i emlékkapu (Papp 1996), a dalkö jubileumi ünnepei, aŐy az emlí e emplom o nyában be endeze őós á i emlékszoba. UŐyanakko számos anulmány, újsáŐcikk, önéle í ás ápolja az emlékeze e . Min az ada közlim elbeszélésébl is ki nik, a e o má us eŐyőáznak iŐen naŐy sze- epe ol a őós á iak ö énelmében. A kezde l oŐ a kál inis a ői  közösséŐ eŐy aj a u olsó bás yakén ekin e az eŐyőáz a abban az idben, amiko a ha a- lom iŐyekeze éle e üke , in ézményeike és kul ú ájuka elszámolni. Például a ko ábban sajá p óba e emmel endelkez dalkö öke a Kolozs á -Alsó á osi Re o má us EŐyőázközséŐ oŐad a be, a p óbáka annak e meiben a o ák, és a emplom ál a ellépések leŐŐyako ibb színőelyé é. A őós á i emlékszoba is a emplom eŐyik o onyszobájában alálőa ó. űLETSTRATűGIA-VÁLTÁS űS FOLYTONOSSÁG EGY HÓSTÁTI CSALÁDBAN 127 GRANOVETTER, Ma k 1994 A ŐazdasáŐi in ézmények á sadalmi meŐ o málása: a beáŐyazo sáŐ p oblémája. In Lengyel Gyö Őy – Szán ó Zol án (sze k.): A gazdasági éle szociológiája. 32–45. Bu- dapes : Aula Kiadó KESZEG Vilmos 2007 űle ö éne ek populá is eŐisz e ekben. In Jakab Albe Zsol – Keszeg Anna – Keszeg Vilmos (sze k.): Embe ek, éle pályák, éle ö éne ek. Kolozs á : BBTE Magya Nép ajz és An opolóŐia Tanszék – K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ 2011a A ö éne mondás an opológiája. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ – BBTE Magya Nép ajz és An opolóŐia Tanszék 2011b A ö éne mondás unkciói a 20. században. In Keszeg Vilmos – Szalma Anna- Má ia (sze k.): K iza János Nép ajzi Tá saság É köny e 19. A 20. század (biog a ikus) ö éne ei. 15–25. Kolozs á : K iza János Nép ajzi Tá sasáŐ KISS And ás 2005 Bocskai és a kolozs á i őós á iak. LeŐenda aŐy ö énelmi ény? Rubicon 2005. 2–3. 68–71. K. KOVÁCS László 2004 A kolozs á i hós á iak eme kezése. Kolozs á (Az 1944-es kiadás kieŐészí e ál oza- a) NAGY Ákos 2009 A á os endezés áldoza ai. A kolozs á i hós á iak emlékeze e a bon ások időszaká a. (Szakdolgo- za , szakmai i ányí ó: KeszeŐ Vilmos, MaŐya Nép ajz és An opolóŐia Tanszék, Kolozs á ) NORA, Pie e 1999 Emlékeze és ö énelem közö . A őelyek p oblema ikája. Ae as 3. 142–157. h p://epa.oszk.hu/00800/00861/00012/99-3-10.h ml (A le öl és dá uma: 2013. augusz us 16.) OLÁH Sándo 2001 Csendes csa a é . Kollek i izálás és úlélési s a égiák a ké Homo ód men én (1949–1962). Csíksze eda: P o-P in Köny kiadó PAPP Anna-Má ia 1994 Kolozs á on oly a ódo a MaŐya Re o má usok III. ViláŐ alálkozója. Szabadság 1996. augusz us 9. VIII. 188. 4. PILLICH László 1982 EŐy őós á i nemze séŐ családsze keze i izsŐála a. Ko unk É köny 1982. 2001 Kolozs á i őós á ok – kolozs á i őós á iak. In Dáné Tibo Kálmán – Egyed Ákos – Sipos Gábo – Wol Rudol (sze k.): Kolozs á 1000 é e. Kolozs á : E délyi Mú- zeum-EŐyesüle – MaŐya Közm eldési EŐyesüle PILLICH László – VETűSI László – VINCZE Zol án 1984 A kolozs á i maŐya őós á i közösséŐ népesedési és sze keze i alakulása (1899– 1980). In Egyed Pé e (sze k.): Vál ozó alóság – 1984. Vá osku a ás. Buka es : K i e ion R. SÜLE And ea 1990 Te üle - és elepülés endezési e ek Romániában. h p://epa.oszk.hu/00000/00036/00001/pd /06.pd (A le öl és dá uma: 2013. augusz us 16.) SIPOS Gábo 2006 A Dalkö ö éne e. In Sipos Gábo (sze k.): A Kolozs á i Re o má us Be hlen Gábo Földész Dalkö 120 é e. 7–30. Kolozs á SZABÓ T. A ila 1946 Kolozs á elepülése a XIX. század égéig. Kolozs á : E délyi Tudományos In éze 128 NAGY ÁKOS TÁRKÁNY SZCS E n 1981 Magya jogi népszokások. Budapes : Gondola VARGA E. Á pád 2007 E dély e nikai és elekeze i s a isz ikája. Népszámlálási ada ok 1850–2002 közö . h p://www.kia.hu/kony a /e dely/e d2002.h m (A le öl és dá uma: 2013. augusz us 16.) Ákos Nagy CHANGING OF LIFE STRATEGY AND CONTINUITY IN A HÓSTÁT-FAMILY In my pape I unde ake he ask o p esen he changing li es yle, and he na a i e in e p e a ion o ha , in a h ee-gene a ion amily, membe o he Hós á communi y, in Cluj-Napoca, Romania. The esea ched gene a ions c ea e and dis ibu e di e en na a i es abou he main his o ical e en s such as he Wo ld Wa s, exp op ia ion, demoli ion o he neighbou hood, 1989 e olu ion, es i u ions ha in luenced he li e o he e hnic Hunga ian Hós á communi y. In his con ex I disco e ed ha he ou come o hese na a i es show declining pa e ns. The sel -image o his communi y has ans o med. The o ms and places o exp essing iden i y ha e also shi ed: hey mo ed back o he p i a e and ecclesias ical sec o . The p esen ed ca ee s o he h ee gene a ions show he changes ha ook place in he smalle communi y, bu also e lec he changes in he la ge communi y o Cluj-Napoca. Keywo ds: Hós á communi y, Cluj-Napoca, na a i e, li e s a egy, li e his o y, iden i y, li e-s yle change