CZIBERE IBOLYA
Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon
a XIX. század második elében
Be eze és
A nők helyze é bemu a ó ko abeli i odalmaknak csupán elenyésző hányada
oglalkozik a szegénységben élő nőkkel. Ez a á sadalmi csopo a magya o szági
nő ö éne í ásnak sohasem ol a ókuszában, leg öbbszö csupán u alások
o májában, min egy mellékesen emlí e jelen meg egy-egy műben. Ezen mű ek jó
észe is inkább kissé oman ikus, elsőso ban a pa asz i kul ú ába ágyazo
éle módleí ás. Kiss Lajos 1955-ben kiado A szegény embe ek éle e c. munkájában
meg is jegyzi, hogy „az asszonyok ö éne ének megí ásá ól el eledkeze még a
ö énelem is. […] Ami ennma ad , az is inkább őú i kö nyeze ből, nagyasszonyok
éle éből jegyez ék el; az egysze ű »pó nép« asszonyainak éle módjá ól alig an
ada unk. Ez pedig el űnő és sajnála os.” (Kiss 1955: 275)
A magya al ak népessége a jobbágy elszabadí ás elő , a eudális kö ö ségek
időszakában sem ol egységes, hiszen agyoni különbségek, oglalkozási el é ések
alakí o ák ki csopo jaika , amelyhez még jelen ős allási és ko osz álybeli
különbségek is já ul ak. Az ipa i o adalom elő és őkén a endi á sadalmakban a
családok öbbsége ep ezen ációs és e melési egysége alko o (Somlai 1986). A nemi
és éle ko i sze epek e ona kozó kul u ális é elmezések nem a sajá é ékeke és
no máka ejez ék ki, hanem a közösség é ékei és no mái , amelyek magá ól
é e ődőkén és megmásí ha a lankén hi a koz ak a e mésze e, amely ez
kialakí o a. Annak gondola á , hogy pl. egy é i és egy nő kapcsola ának e mésze es
állapo a milyen, Magya o szágon leginkább a polgá osodás olyamán kezd ék i a ni és
el ilágosul é kén használni a allás agy a hagyományok ellen. Addig azonban „a
szociabili ás el é ele a szüle és é én nye s á us, ille e a őkén alláse kölcsi,
szokás endi szempon ok alapján szabályozo és ellenő zö nemi, éle ko i, családi
sze epek el ogadása ol . A közösség elügyele e így jelen e e é századokig a no mák
é ényességének zálogá , s nemcsak azé , me a endbon ókkal szemben
kikénysze í e e az , hanem azé is, me a sze epek é elmezésé e elügyele i
unkció al lá a el.” (Somlai 1986: 62.)
4 METSZETEK 2014/2. szám
Asszonyéle a jobbágy elszabadí ás u án – nők a szegénypa asz ságban
A XIX. század második elének asszonyai má az 1848-as o adalom és a
jobbágy elszabadí ás u áni időszakban él ek, de számuk a a jobbágyság ö ényei és
hagyományai csak o málisan szűn ek meg, énylegesen még hosszú időn ke esz ül
ennma ad ak, „so suk még hosszú századok ala i elnyomás embe elen iszonyai és
alán egy é ez ed elő i éle o ma lappangó emlékei példázzák az u ódoknak”
(Mo ay 1981: 8). A jobbágy elszabadí ás kö e ően a magya á sadalom legnépesebb
csopo já az ag á p ole á ok alko ák, akik ké nagyobb csopo ból e őd ek össze, a
gazdasági cselédségből és a napszámosokból. Ide so olódnak a minimális öldbi okkal
endelkező családok is, akiknek a mindennapi megélhe ése üggö a ól, hogy sike ül-e
kicsinyke öldjüke meg elelően mű elni. Kö ükben aláljuk a ko szak legszegényebb
családjai , ennek okán legszegényebb női is. Éle ük endkí ül sajá os, egyben
ökéle esen uni o mizál éle ol , a á sadalmi iszonyok ál al kijelöl ú ól a szegény
so sú lányoknak és asszonyoknak nem ol esélyük le é ni. Mindezek ga anciájakén
szolgál ak a kialakul és az egész pa asz i á sadalomban é ényesülő nemi sze epekhez
kö ődő maga a ásmin ák is. Hogy mi a o ak ideálisnak e sze epekben, az
mindenekelő a munkamegosz ásban és a ha alommegosz ásban el oglal helyük
ügg énye ol , és mindig a á sadalmi sz e eo ípiákban ejeződö ki. A pa asz i
á sadalmak s uk ú ájának egyik leg on osabb alap onása éppen az ol , hogy a
nemek elkülönül , aszimme ikus és hie a chikus kapcsola ban áll ak. Ez a kul u ális
alapú megkülönböz e és és elkülöní és az e edményez e, hogy a ké nem szin e külön
sz é ában mozgo . Pápay (1989) úgy élekedik, hogy egy ilyen közegben minden
e ékenységnek és minden e énynek szimbolikus é éke ol , amely azé já szo
on os sze epe , me ezen a szimbolikán ke esz ül nyil ání ód ak é iasnak agy
nőiesnek az egyes elemek. Mi el ezek leg öbbje nemhez kö ődö , ezé meg alósulása
is egy aj a e kölcsi sze eposz ásban ö én , ez pedig nem más a o a enn hosszú
időn ke esz ül, min a endkí ül me e munka- és ha alommegosz ás.
El á é i maga a ásmin ák a magya pa asz i kul ú ában
A pa asz i á sadalom közegében a é iak p i á sz é ában ö énő megí élésének
alapjá az ad a, hogy mennyi e ud ak elege enni a családjaikkal szembeni el a ási
kö eleze ségeiknek, alamin , hogy család ői sze epeiken ke esz ül milyen szin ű
ekin ély e em e ek maguknak a közösségben. Minden é i számá a sa kala os
ké dés ol , hogy a család ői ekin élynek mennyi e ud é ény sze ezni a család
i ányí ásán ke esz ül, mind gazdasági, mind mo ális é elemben. A elada kiosz ások, a
családon belüli szigo ú egyelem a ás, az u así ások mind mind ez a cél szolgál ák.
Elsődleges ké dés ol ehá ha almuk legi imizálása, őkén eleségeik e i ányulóan, ha
kelle , izikai szankciók alkalmazásá al is. Ez nemcsak jog, de kö eleze ség is ol
számuk a, ha nem kí án ak a helyi közösség lenéze é ijei közé a ozni. Ez
maguknak a nőknek is é dekük ol , hiszen a kül ilág a é jen ke esz ül í él e meg a
családo , helyez e el egy szimbolikus hie a chiában, ezé ők is minden meg e ek,
hogy a nyil ánosság elő igyázzanak á suk ekin élyé e, lá assák mindenki számá a
Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 5
annak legi im ha almá (Szen i 1985). Bá a é iak ekin élyének alapja a családban
gyako ol ha alom ol , p esz ízsük a közösségben csak akko eljesedhe e ki, ha
mindez a nyil ános sz é ában is é ényesí eni ud ák. Mi el csak ők kép iselhe ék
családjaika a nyil ánosság elő , a é iak p esz ízse az egész családjuka é in e e
(Molná né 1988). Ezé is ha o endkí ül ked ező lenül e ekin élyük e, ha a
közösség bá milyen gyengesége él el edezni bennük. Ennek legszembe űnőbb
o mája a izikai es elépí és ol , hiszen e ko ai időszakokban a mezőgazdasági
munkáka kizá ólag a nye s e ő e épí e égez ék, on os ol ehá a izikai e ő
meglé e. De nem kizá ólag ezen múlo a ekin ély megí élése, me az e ő a é i
maga a ásmin ában öbb ol a izikai e őnél. Egy é i számá a a be egség legyőzése
is e ő ké dése ol , ezé sem gyógysze , sem o os szóba sem jöhe e , ső a be egség
mia i gyengesége és ájdalma is ilos ol kimu a ni. Ugyancsak gyengeségnek
minősül az é zelmek kimu a ása is észük ől, különösen a sí ás, ha más is lá a.
Szin én é ia lannak számí o a kényelem e agy az önkíméle e aló ö ek és, így
sok családban még e e ágyban sem aka ak aludni. A bizonyos mé ék ölö i
allásgyako lás sem számí o é iasnak, ezé nagyon igyáz ak, hogy ne űnjék
gyako inak emplomba já ásuk agy segí ségé ö énő ohászkodásuk. A é iaknak ki
kelle magukban ejlesz eniük egy endkí ül e ős öné ényesí ési képessége is annak
é dekében, hogy p esz ízsük a nyil ános sz é ában ki eljesedhessék. Ehhez
elengedhe e len eszköz ol a kommunikációs képesség, a beszéd is, amely szin én
egy aj a iselkedés, és amelynek jelen őségé az ad a, hogy ez alapján dől el a
p esz ízs angso a é i á sadalomban. Ez nem jelen e e az , hogy szabad ol
úlságosan bőbeszédűnek lenni, me az a é i má ecsegőnek számí o , de a úlzo
csöndesség is á sadalmi há ány jelen e , és ezzel együ agy mogo ának és
magának alónak, agy egysze űen bu ának i ulál ák az ille ő . Ugyancsak há ány ol
abból a szempon ból is, hogy aki nem udo meg elelően kommunikálni, az igazá
sem ud a é ény e ju a ni a öbbiekkel szemben, ami gyak an azzal ál
egyené ékű é, hogy nincs igaza. Az öné ényesí és képessége elképzelhe e len ol az
önbizalmon alapuló önbecsülés nélkül, má pedig, ahogy a hi a kozo nép ajzi
gyűj eményekben is ol asha juk, e nélkül egy é i á sadalmi é elemben ele e
kuda c a ol í él e.
Az önbecsülés szin en a ásának, áplálásának meg ol ak a kul u álisan jó áhagyo
echnikái, min pl. önmaga helye a kö ülmények hibáz a ása, a kuda c be nem
isme ése, az öndicsé e , a ked ező helyze ek á sadalmi é elemben e kihasználása
és a ked ező lenek elke ülése (Győ i 1975). Ebből ki olyólag számuk a é edni ilos
ol , a kuda c ne e ségessé e , ezé ha bekö e keze , nem ol szabad beisme ni,
inkább el kelle i kolni. Az öndicsé e pedig egy be ál ekin élynö elő echnika ol ,
amely a meg elelő énkép e őleges alakí ásá a szolgál . Mi el a é isze ep állandó
megmé e e és jelen e , egy é inak ki kelle használnia minden olyan lehe ősége ,
amelyben magá másokkal szemben ked ező helyze ben ün e he e el. Ugyancsak ez
a cél szolgál a az is, hogy nem ol szégyen kijá szani agy becsapni alaki , de
becsapo nak lenni má igen.
A é iak egymás közö i bu kol e sengéséhez nyil ánosság a ol szükség, amelye
leginkább a kocsma és a emplom es esí e meg. A ko abeli leí ások sze in a é iak
6 METSZETEK 2014/2. szám
nyil ános éle ének on os „a énájakén ” unkcionál a kocsmabeli közös i ás. Minden
i ás egyben alkalom ol a megmé e e és e is, ezé ol on os egy ész a ész é el,
más ész a jó sze eplés (Szabó 1955). Ennek elsőszámú el é ele ol , hogy egy é i
bí jon inni. A könnyen le észegedő é i szin én gyengének bizonyul , az igazi
é iideál a jól mula ó és az i ás bí ó é i ol . Akik nem já ak kocsmába, azoka
gúnyos megjegyzésekkel ille ék, ös énynek i ulál ák, akik azé nem já nak a é iak
közé, hogy nehogy ize niük kelljen. Az i almeghí ásnak igen on os sze ep ju o ,
hiszen alkalom ol a nagy onalú, lekö elező gesz usok é elé e, ezzel a p esz ízs
nö elésé e. Ráadásul jelen őségé az is nö el e, hogy kiegyensúlyoz a a é iak közö
zajló e sengés azzal, hogy az egyenlőség lá sza á kel e e. Ez a hagyományos é i
maga a ásmin a, min modell, a polgá osodási olyama okkal soka ál ozo , de a
é iak iselkedés o mái a még sokáig jelen ős be olyással bí .
El á női maga a ásmin ák a magya pa asz i kul ú ában
Ebben az időszakban a női sze epek a é isze epekhez képes ke ül ek
megha á ozás a. A ké nem közö i munkamegosz ás az éle minden e ékenységé e
ki e jed , így a a is, hogy a é iak elsőso ban „ki elé” ep ezen ál ak, a nők pedig a
család á sadalmi kapcsola ai ápol ák a szomszédokkal és a okoni közösségekben,
számon a a szí ességeke , gye mekszülés , halál , be egsége s b. Te ékenységük
jelen ős észé a házi és ház kö üli munkák mennyisége és ü eme ha á oz a meg.
Ehhez kapcsolódo számos é ékí éle is, amely egy szin e önhajszoló
szo galomeszményben es esede meg, és amely a é jes asszonyok számá a oly onos
e ékenykedés í elő, nem engedélyez e semmilyen lá ányos pihenés (Juhász 1976).
De nem ol elég, ha szo galmas ol , ez mások számá a is lá ha ó á és nyil án aló á
kelle enni, ezé még endégségbe sem men úgy senki, hogy ne i olna magá al
egy kis munká (pl. a ni aló ). A szo galomnak á adha a lansággal kelle pá osulnia,
ezé , hasonlóan, min a é iaknál, on os ol a ki áló izikai állóképesség. Ebből
akadóan a be egség az asszonyoknál is megengedhe e lennek számí o , o oshoz
menni a gyengeség jele ol .
Ellen é es iszon annak az e énynek a megí élése, amely a pénz és az egyéb ja ak
megsze zése u áni beosz ás ól ol hi a a gondoskodni. Bemu a uk, hogy a
családban mindig a család ő dolga megsze ezni a család agok számá a szükséges
ja aka , az asszonyé pedig ezek meg elelő beosz ása ol . Ehhez kapcsolódóan a másik
női é éke a aka ékosság jelen e e, amely endkí ül mélyen beépül a
maga a ásmin ákba. Ezen elada szám alanszo kon on álódo azzal a é iak ól
el á iselkedési sémá al, hogy bőkezű gesz usoka egyenek (a család ne ében is)
annak é dekében, hogy a közösség ne bélyegezze őke uka nak, míg az asszonyok ól
(szin én a család é dekében) aka ékoskodás á ak el. Vagyis az, hogy a é iaknak a
ki elé nagy onalú, a nőknek pedig a be elé aka ékos egymásnak ellen é es sze epé
kelle el állalniuk, szám alan kon lik us e edményeze ke ejük közö ezen é dekek
é ényesí ése men én.
Min ahogyan a é iak számá a is endkí ül on os ol a p esz ízs abban a
kö nyeze ben, amelyben mozog ak (nyil ános sz é a), ugyanolyan on ossá ál a nők
Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 7
számá a is ennek enn a ása, azzal a különbséggel, hogy számuk a ennek sz é ája a
család ol . A ház a ás eljes mé ékben a nők kon ollja alá a ozo , így ebben a
házon belüli ilágban iszonylag nagy önállósággal endelkez ek és o mális ha alma
gyako olha ak. Maguk a é jek is nagy okú önállóságo á ak el őlük, igaz, ebben
sze epe já szo az is, hogy az ál aluk nőiesnek í él elada ok közelébe sem sze e ek
olna ju ni, és nem sze e ék olna, hogy aká csak csekély közük is legyen az asszonyi
munkához, él e a ól, hogy ekin élyük cso bá szen ed, és egyben elhá í a maguk ól
annak gondjá , hogy a szin e semmiből hogyan lehe megoldani pl. a másnapi le es
meg őzésé .
A é iaknak ehá endkí ül on os elada a ol a család p esz ízsének kiépí ése, az
asszonyoké iszon annak megó ása és a nega í umok á ol a ása. Nagy okú
önu alommal kelle endelkezniük annak é dekében, hogy szó nélkül el udják iselni
a mindennapok nehézségei , sajá p oblémáika és a családjuké pedig úgy kelle
megoldaniuk, hogy a család ne ke üljön a „ alu szájá a”. Ennek észe ol az is, hogy
é jeik hibái , ese leges hű lenségé is i kolniuk kelle , különben „szó é e” a családo ,
ezen ke esz ül pedig a é j ekin élyé és p esz ízsé (Széman 1986). A hí né megó ása
melle a család össze a ásá is őlük á ák, melynek egyik sa kala os ké dése ol ,
hogy az asszonyok közö i ba á ságok nem é ek össze eme kö eleze séggel, agyis
külső kapcsola aik ilyen szin en is megszűn ek lé ezni abban a pillana ban, mihelys
é jhez men ek. Ezzel az a lehe őség is el űn az éle ükből, hogy a családi kö ön kí ül
lezajlo bizalmas beszélge ések so án ámoga ás a és megé és e aláljanak gondjaik
közepe e.
Az asszony családon belüli sze epei közül a leg öbb no ma a é jjel aló kapcsola o
szabályoz a. Mi el a é jek p esz ízse endkí üli módon üggö a ól, hogy – őleg
eleségükkel szemben – mennyi e ud ak é ény sze ezni ha almuknak a családban, az
asszonyok iselkedésében minden olyan jelensége hely elení e ek, amely aká
köz e e is eszélyez e e az . Ebből kö e kezően ulajdonképpen a é jnek nem úgy
kelle megkapnia a isz ele e eleségé ől, min egy személyében ki áló embe nek,
hanem min a család ejének. A é jjel szembeni isz ele az olyan szimbolikus
gesz usokban is ki ejeződés e kelle hogy jusson, min pl. a é iak kiszolgálása. Az
asszony, aki leginkább csak úgy szolgálha a ki az asz alnál é jé , hogy maga nem ül le
és áll a e e , aki áadásul mindig meleg é ellel kelle á nia, kény elen ol gye mekei
elől is a é jének adni a leg inomabb ala oka , és csupán a ma adéko szé osz ani
közö ük, és el ogadni, ha neki má csak alig agy egyál alán nem ju o az é elből. Az
engedelmesség no mája (a ko abeli egyházi anok igéi el meg ámoga a) az alá-
ölé endel ség, az ú -szolga iszony egyik leg ipikusabb é éke ol , hi de e, hogy az
asszonyi állapo nem más, min az engedelmesség állapo a, ezé igen nagy
megdöbbenés ál o ki, amiko néha-néha egy-egy nő ellázad so sa ellen és
engede lennek bizonyul é je i án .
Épp ezen engedelmességi no mák mia nem ehe ék meg az sem, hogy
isszau así ják é jük szexuális közeledésé . Amiko és ahogyan a é j kí án a, annak
akko és úgy kelle meg ö énnie, különben a nők megsé e ék é jeike , aminek
komoly kö e kezményei ( izikai bán almazás, egyházi bepanaszolás s b.) lehe ek.
Ugyancsak on os e ény ol egy nő számá a a ü elem és a hallga ni udás is.

8 METSZETEK 2014/2. szám
Mindke ő alá endel sze epé e ősí e e a hé köznapokban. Tű nie kelle minden ,
ami ele ö én é jhezmene ele u án, min például a e éseke , amelyeke má kisebb
é ségek mia is megkapo . De ugyanez mondha ó el a é jek alkoholizálásá al
kapcsola ban is. A hallga ni udás ulajdonképpen a ü elem egyik eleme ol , amely
a a kénysze í e e a nőke , hogy a házi béke é dekében ne eleseljenek issza, ne
il akozzanak, és ne pe lekedjenek é jeikkel.
Az egyik leg on osabb el á ás a é j ekin élye szempon jából az ol , hogy az
asszonyok idegenek elő adják meg é jeiknek a isz ele e . Ez például olyan o mális
iselkedésel á ásokban kelle , hogy ki ejeződjék, hogy például az u cán a é i menjen
elől, az asszony csak u ána, agy ha endégségbe mennek, mindig a é j lépjen be
előszö , agy hogy egy nő sose igyelmez esse a é jé , hogy ne igyon öbbe , s b.
(Balázs Ko ács 1980). Az mondha juk, hogy mindezek és még egyéb i le nem í
el á ások, szokások, amelyek a nőke és a é iaka egya án é in e ék, egy aj a – a
á sadalom ál al ideálisnak a o – e kölcsi sze eposz ás alakí o ak ki ke őjük
közö , amelyek egysze smind a női alá e e ség biz osí ékai is ol ak.
„Le űn idők soka szen edő, ke ese ö endező és csöndes
he oizmussal küszködő pa asz asszonyai”1
A ko ábbiakból kiindul a joggal jelen he jük ki, hogy a szegénységben élő
pa asz asszonyok kö ülményei , alá e e ségei á sadalmilag kons uál sze epeik
alakí o ák, melye mi sem bizonyí jobban, min hogy bá mely öld ajzi kö nyeze ben
is él ek, a ájuk ona kozó é ékek és no mák el űnően hasonla osak ol ak (az el é ő
helyi sajá osságok ellené e is). Ez az jelen i, hogy szegénységbe szocializálásuk azonos
el ogásban és sémában zajlo . Másod endűségük és há ányos helyze ük okai Kiss
Lajos (1955) biológiai, e kölcsi és á sadalmi szempon ok sze in é elmez e2 – u al a
ezzel egy ész a nők gyengébb izikumá a, melynek kö e kez ében nem ol ak
alkalmasak olyan nehéz izikai munkák égzésé e, min a é iak, más ész hi a koz a
a a, hogy gye meklánykén a ne elésük is öbb p oblémá al já , me a családoknak
jobban kelle él eniük őke , min a iúka (hiszen csak addig ol é ékük, amíg
szüzek), ha mad ész pedig a családok számá a sokkal nagyobb anyagi meg e helés is
jelen e ek, me hosszú é eken ke esz ül kelle aka ékoskodniuk a sike es kiházasí ás
é dekében. Ugyanakko a lányok a megke ese jö edelmeike maguk a köl ö ék,
hiszen nekik is hozzá kelle já ulniuk sajá hozományukhoz, míg a iúk hazaad ák a
ke ese üke , köz e lenül segí e ezzel családjuka . Ráadásul a iú o is ma ad a
családjában agy annak közelében, és o ábbi munkae ő biz osí o a család számá a
azzal, hogy magához e e eleségé , és gye mekeke nemze . A lányok iszon
elhagy ák a szülői háza , és a o ábbiakban alaki másnak, idegeneknek haj o ak
1 Mo ay (1981: 210)
2 Kiss Lajos a hódmező ásá helyi szegénypa asz i lé ben élő nők helyze é dolgoz a el, de el á ásai
ele ánsnak é ékel e az egész nagyal öldi é ség e is. Ku a ásai az 1848–1914 közö i időszako ölelik
el.
Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 9
haszno munkájukkal. Mindennek ellené e a sze ző mégis úgy é ékeli, hogy a szegény
családok ényleges össze a ói, közpon i személyiségei az asszonyok ol ak, akik nélkül
nem ol elképzelhe ő a családi éle . Hozzá esszük, hogy ez a ko abeli sze epel á ások,
é ékek és no mák isme e ében nem is ö énhe e olna máskén . Ugyanakko
igyelem e mél ó a sze ző azon megjegyzése, hogy a nő „a nehéz, gyak an é i e ő is
p óbá a e ő munkákból is de ekasan ki eszi észé , úlzás nélkül mondha ó, hogy a
család enn a ásáé oly a o küzdelemben öbboldalú munká égez, min a é i ”
(Kiss 1955: 276).
A pa asz i ház a ásokban endkí ül szigo ú, ko és nem sze in i e ékenység és
munkamegosz ás működö . Függe lenül a ól, hogy endkí ül zá közössége
alko ak, és hogy kö ükben a munka és az o hon, a munka és a szabadidő, a családi
éle és a magánéle egybeese agy szo osan egymáshoz kapcsolódo , elada aik és
sze epeik mégis nagyon pon osan elha á olód ak. Mindenki má gye mekko a ó a
anul a hagyományos e ékenységei , sze epei . A adicionális család és ház a ás
sze ep- és e ékenységmegosz ása egyú al a csopo on belüli belső ha almi s uk ú á
is jelen e e. Kulcspozícióban a ekin ély kép iselő, a leg őbb dön éshozó, a gazda
helyezkede el, ala a köz e lenül egy aj a segí ői, anácsadói posz on pedig a
gazdasszony. A család eze ője, a gazda a család minden anyagi ja á al ko lá lanul
endelkeze , ugyanígy a öldön és a házike ben e me minden éle e ménnyel is.
Kézben a o a a családi éle i ányí ásá is, így a agyoni szempon ok messzemenő
igyelembe é elé el ha á oz a meg, hogy iai ki egyenek eleségül, lányai kihez
menjenek é jhez. A családon belül joga ol bá ki megszidni, ső , aká meg is ü ni.
Sajá elada ának ekin e e a iúgye ekek munkába és más isme e ekbe ö énő
be eze ésé , de a lánygye ekek ne elésé el az apa nem soka ö ődö , ez elsőso ban az
anya dolga ol . A é i kép isel e a családo a különböző megbeszéléseken,
összejö e eleken, a emplomban a öbbi gazdá al együ ül , ahol a családban ö öklődő
hely ille e meg. A ásá ban az eladás a szán á u mindig ő é ékesí e e, és ő is
ásá ol . A gazda éppen azé , me a ilágban, embe ek és hi a alok kö ül öbbe
o golódo , a család legszélesebb isme e ekkel endelkező agja ol .
Nem így a elesége, aki a gazdasszonyi sze epe öl ö e be, és aki eljes mé ékben
é jé ől üggö . Leg őbb elada a az ol , hogy lányai al és menyei el a házbeli és a
ház kö üli munkáka el égezze. Ő kép isel e a család asszonyai kö ében a é je
ekin élyé , köz e í e e aka a á és pa ancsai (Balassa–O u ay 1979). A pa asz i
családokban ellelhe ő női alá e e ség, min ko ábban má jelez ük, számos
szimbólumon ke esz ül é ényesül , ezek közé a ozo az egyik leg on osabb
esemény, a áplálkozás endje is. A jellemző kép szin e minden ez bemu a ó leí ásban
a ól szól, hogy az asz alhoz csak a é iak ülhe ek le, a nők pedig elük szemben csak
áll a kanalazha ak, agy ha sokan ol ak, akko az asszonyok csak a é iak mögö
áll a nyúj ha ák kanaluka a közös álba. Mo ay (1981) az a jelensége is leí a, hogy
a legjobb, leg inomabb ala ok mindig a é iaknak já ak, ők szed ék ki a hús kö é jé
és a ba om i húsosabb észei , az asszonyok és a gye ekek pedig az e ék, ami a
é iak meghagy ak. Ugyanez í ja le Balassa és O u ay is, akik az hangsúlyoz ák, hogy
ol ak olyan idékek, ahol az asszonyok addig nem is ogha ak az é kezéshez, amíg a
10 METSZETEK 2014/2. szám
é iak be nem ejez ék. Ekko adha ak előszö a gye ekeknek, majd, ha még ma ad ,
maguknak is szedhe ek. Ál alában nem is az asz alnál oglal ak helye , hanem
kisszéken agy küszöbön ül e, a é dükön ogyasz o ák el az é el . Aszályos agy
ossz e mésű é ben nem ju o mindenkinek elég é el, ezé ilyenko , ahogy a sze ző
ogalmaz, egymás elől kapdos ák az é el , a gye ekek meg az éhség ől a alnak
ámaszkod ak, hogy el ne essenek. A é iak ilyenko is megkö e el ék az é elből a
nagyobb ész , ső az a ke ese is, ami egyébkén az asszonyoknak ju o olna,
igyekez ek megkapa in ani maguknak. Az illem és a szokás egyébkén is az kö e el e,
hogy a nők ne mu assák ki éhségüke , ezé mondja Mo ay egyko i in e júalanya,
hogy „miko éj élko le eküd ünk, má majd éhen hal unk. Ö ül ünk, hogy
le ekhe ünk.” (Mo ay 1981: 90.)
Lá juk, hogy ebben az időszakban a házas á si kapcsola on belül a családi gazdasági
unkciók áll ak elő é ben, emia a házas á s elsőso ban munka á s ol , aki ől pa ne e
azoknak a elada oknak az ellá ásá á a, amelyek a családi munkamegosz ás alapján á
há ul ak.
A „családi éle idege” – é zelmi iszonyulások és szexuali ás a
szegénypa asz nők éle ében
Az embe i é zelmek, a é j és eleség közö ennálló é zelmi kapcsola ok is igen
sajá os képe mu a ak. Az aszimme ikus családi s uk ú á al és ha almi iszonyokkal
összeegyez e he e len ol a házas á sak kölcsönösségen alapuló, egymás elé ö énő
eljes ki á ulkozása. A é jnek mindig e ősnek, magabiz osnak kelle mu a koznia, és
ehhez szükséges ol a á olság a ása eleségé el szemben is. Az engedelmesség
hangsúlyozása egy olyan, ekin élyalapon álló üggési iszony ejeze ki, amely ele e
kizá a, hogy a é j a eleségnek minden gondjá , aggodalmá , élelmé elmondja,
hiszen ezzel sajá pozíciójá gyöngí e e olna meg.
Mo ay (1981) sze in a szo os é zelmi kapcsola ál alában hiányzo a kapcsola okból,
iszonyuk inkább a megszokás a és a bele ö ődő el ogadás a épül . „A é iak az
asszony ulajdon éléjüknek ekin e ék, akinek kö elessége ájuk dolgozni, minden
ked ük e enni, őke kiszolgálni. Eszükbe sem ju o olna, hogy ked eskedés e,
sze e e e, édelem e is szüksége lehe annak a másiknak.” (Mo ay 1981: 148.) És
még ha sze e e is a é j a eleségé , akko sem adha a annak semmi jelé . A
házas á sak közö inkább a munka és a gye ekek kö é szö őd ek a beszélge és émái,
mi el éle üke is e ke ősség ha á oz a meg leginkább. Az asszonyok sem igazán
onzód ak a é jeikhez, a szexuális együ lé pedig leg öbb ese ben egyál alán nem
okozo ö ömö számuk a. Ennek okai közö aláljuk a pa asz é iak szexuális
kul ú ájának és iselkedésének sajá os jegyei , beleé e az öncélúan kie őszakol
egyoldalú együ lé eke is, más ész az , hogy ezekben az együ lé ekben a nők gyak an
egy újabb szülés émé lá ák, amely e nem mondha ak neme . A szülés, majd az az
kö e ő megbe egedések ől aló élelem és az újabb gye mek gondja mia , ha csak
lehe e , ke ül ék a é jekkel aló együ lé e , ami újabb és újabb kon lik usoka
indukál közö ük. To ább nehezí e e a helyze e , hogy az asszonyok – Szabó (1986)
Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 11
sza ai al – élig a eme őnek, élig a bölcsőnek szül ék a gye ekeke , agyis sok
közülük nagyon ko án meghal . Féja Géza a Viha sa okban meg is jegyzi, hogy „ha a
bé esasszonyok olyan gondos egészségügyi kö ülmények közö szülhe nének, min a
ehenek, s gye mekeiknek olyan gondozás ju na, min a aj isz a nö endékálla oknak”
(Féja 2004: 183), akko nem halna meg ennyi csecsemő3. A é jek ü elme lensége
nyomán pedig sok asszony éle ében gyak an elő o dul , hogy még szop a a
kisgye meké , miközben má új a e hes ol . Éle ük kb. húsz é e ezzel el , és
izikálisan önk e is e e őke . „Sohasem ol am ü esen. Hol e hes ol am, hol
szül em, hol szop a am” – í ja Szabó Zol án a Ci a nyomo úságban egyik
in e júalanya nyomán. Illyés Gyula pedig az í ja, hogy a cselédek hajdan azzal
biz osí o ák maguka ö egko uk a az éhenhalás ellen, hogy annyi gye meke ne el ek,
amennyi „a es ük elbí ”. Remél ék, hogy alamelyiknél csak meghúzha ják maguka ,
de ebben sokszo csalód ak. „Az anyák és nagyanyák a öldlakó o a ok szí ósságá al
húz ák- ol ák a nap ilág a i adékaika . Ők maguk mind égig a nyi kos homályban
ma ad ak.” (Illyés 2003: 186.)
Buda Béla (1983) ogalmaz a meg, hogy a hagyományos á sadalmi sze keze és
kul u ális end ellenségesen iselkede a nemiséggel szemben, ami gene ációkon á
adódo o ább. Ez az egész ej e , ész e ehe e len szisz éma a nők helyze ének
ko lá ozásán és ne elésének szigo úságán alapul . A nők leg őbb é ékének a
szüzessége ekin e ék, és a női sze ephez, legalábbis szociológiai é elemben,
hozzá a ozo , hogy a nők nem mu a ha ák ki szexuális é deklődésüke és ágyuka .
A mode n szociológiai leí ások ez a aj a női alá endel sége a szexuali ás el oj ásának
kénysze ekén ema izálják. Ehhez a allás ideológiája is nagy segí sége nyúj o ,
hiszen a nemiség ebben az ideológiában min különlegesen „csúnya bűn” sze epel . A
ka olicizmus különösen ha ékonyan ud a ellenő izni és el oj ani mindez , mi el a
gyónáson á kellő isszajelzés kapo az embe ek szubjek í lelki ilágá ól. Mindezek
mia „a hagyományos lányne elés alanyai öbbnyi e igidek le ek. A házasságo és a
családo azonban szükségesnek é ez ék, kö nyeze ük is e e szocializál a őke . A
szociológiai é elemben e női sze epe ki ogás alanul meg ud ák alósí ani, el
ud ák lá ni mindaz a munká , ami a ko abeli családi munkamegosz ásban ájuk ese .
Tud ák gondozni gye mekeike is. A házasság szexuális kapcsola a azonban
kelleme len, ö öm elen ol számuk a, ebben min »házas á si kö elességben« e ek
ész . A nemisége jobban él ező és kí ánó é i al min ellenséggel áll ak szemben.
Ebből kö e keze , hogy a házas á si kapcsola ambi alens, gyak an é zelemszegény
ol , ál alában a elszínes jó megé és és a családi béke leple ala .” (Buda 1983: 129.)
Az mondha juk ehá , hogy a nők egy ilyen s uk ú ában nemcsak a ko ábban
bemu a o hie a chikus é i-női iszony é én ke ül ek sokkal há ányosabb
helyze be a é iakhoz képes , de embe i jogaik még a a sem e jed ek ki, hogy sajá
es ükkel szabadon endelkezzenek, me az eljes izikai alójában, egészségükkel
együ alá kelle endelniük a é i- és a közösségi é dekeknek.
3 A sze ző kijelen ésé a Mezőhegyesen élő asszonyok a e e.