Az agrárszegénységben élő nők Magyarországon a XIX. század második felében

CZIBERE IBOLYA Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében Be eze és A nők helyze é bemu a ó ko abeli i odalmaknak csupán elenyésző hányada oglalkozik a szegénységben élő nőkkel. Ez a á sadalmi csopo a magya o szági nő ö éne í ásnak sohasem ol a ókuszában, leg öbbszö csupán u alások o májában, min egy mellékesen emlí e jelen meg egy-egy műben. Ezen mű ek jó észe is inkább kissé oman ikus, elsőso ban a pa asz i kul ú ába ágyazo éle módleí ás. Kiss Lajos 1955-ben kiado A szegény embe ek éle e c. munkájában meg is jegyzi, hogy „az asszonyok ö éne ének megí ásá ól el eledkeze még a ö énelem is. […] Ami ennma ad , az is inkább őú i kö nyeze ből, nagyasszonyok éle éből jegyez ék el; az egysze ű »pó nép« asszonyainak éle módjá ól alig an ada unk. Ez pedig el űnő és sajnála os.” (Kiss 1955: 275) A magya al ak népessége a jobbágy elszabadí ás elő , a eudális kö ö ségek időszakában sem ol egységes, hiszen agyoni különbségek, oglalkozási el é ések alakí o ák ki csopo jaika , amelyhez még jelen ős allási és ko osz álybeli különbségek is já ul ak. Az ipa i o adalom elő és őkén a endi á sadalmakban a családok öbbsége ep ezen ációs és e melési egysége alko o (Somlai 1986). A nemi és éle ko i sze epek e ona kozó kul u ális é elmezések nem a sajá é ékeke és no máka ejez ék ki, hanem a közösség é ékei és no mái , amelyek magá ól é e ődőkén és megmásí ha a lankén hi a koz ak a e mésze e, amely ez kialakí o a. Annak gondola á , hogy pl. egy é i és egy nő kapcsola ának e mésze es állapo a milyen, Magya o szágon leginkább a polgá osodás olyamán kezd ék i a ni és el ilágosul é kén használni a allás agy a hagyományok ellen. Addig azonban „a szociabili ás el é ele a szüle és é én nye s á us, ille e a őkén alláse kölcsi, szokás endi szempon ok alapján szabályozo és ellenő zö nemi, éle ko i, családi sze epek el ogadása ol . A közösség elügyele e így jelen e e é századokig a no mák é ényességének zálogá , s nemcsak azé , me a endbon ókkal szemben kikénysze í e e az , hanem azé is, me a sze epek é elmezésé e elügyele i unkció al lá a el.” (Somlai 1986: 62.) 4 METSZETEK 2014/2. szám Asszonyéle a jobbágy elszabadí ás u án – nők a szegénypa asz ságban A XIX. század második elének asszonyai má az 1848-as o adalom és a jobbágy elszabadí ás u áni időszakban él ek, de számuk a a jobbágyság ö ényei és hagyományai csak o málisan szűn ek meg, énylegesen még hosszú időn ke esz ül ennma ad ak, „so suk még hosszú századok ala i elnyomás embe elen iszonyai és alán egy é ez ed elő i éle o ma lappangó emlékei példázzák az u ódoknak” (Mo ay 1981: 8). A jobbágy elszabadí ás kö e ően a magya á sadalom legnépesebb csopo já az ag á p ole á ok alko ák, akik ké nagyobb csopo ból e őd ek össze, a gazdasági cselédségből és a napszámosokból. Ide so olódnak a minimális öldbi okkal endelkező családok is, akiknek a mindennapi megélhe ése üggö a ól, hogy sike ül-e kicsinyke öldjüke meg elelően mű elni. Kö ükben aláljuk a ko szak legszegényebb családjai , ennek okán legszegényebb női is. Éle ük endkí ül sajá os, egyben ökéle esen uni o mizál éle ol , a á sadalmi iszonyok ál al kijelöl ú ól a szegény so sú lányoknak és asszonyoknak nem ol esélyük le é ni. Mindezek ga anciájakén szolgál ak a kialakul és az egész pa asz i á sadalomban é ényesülő nemi sze epekhez kö ődő maga a ásmin ák is. Hogy mi a o ak ideálisnak e sze epekben, az mindenekelő a munkamegosz ásban és a ha alommegosz ásban el oglal helyük ügg énye ol , és mindig a á sadalmi sz e eo ípiákban ejeződö ki. A pa asz i á sadalmak s uk ú ájának egyik leg on osabb alap onása éppen az ol , hogy a nemek elkülönül , aszimme ikus és hie a chikus kapcsola ban áll ak. Ez a kul u ális alapú megkülönböz e és és elkülöní és az e edményez e, hogy a ké nem szin e külön sz é ában mozgo . Pápay (1989) úgy élekedik, hogy egy ilyen közegben minden e ékenységnek és minden e énynek szimbolikus é éke ol , amely azé já szo on os sze epe , me ezen a szimbolikán ke esz ül nyil ání ód ak é iasnak agy nőiesnek az egyes elemek. Mi el ezek leg öbbje nemhez kö ődö , ezé meg alósulása is egy aj a e kölcsi sze eposz ásban ö én , ez pedig nem más a o a enn hosszú időn ke esz ül, min a endkí ül me e munka- és ha alommegosz ás. El á é i maga a ásmin ák a magya pa asz i kul ú ában A pa asz i á sadalom közegében a é iak p i á sz é ában ö énő megí élésének alapjá az ad a, hogy mennyi e ud ak elege enni a családjaikkal szembeni el a ási kö eleze ségeiknek, alamin , hogy család ői sze epeiken ke esz ül milyen szin ű ekin ély e em e ek maguknak a közösségben. Minden é i számá a sa kala os ké dés ol , hogy a család ői ekin élynek mennyi e ud é ény sze ezni a család i ányí ásán ke esz ül, mind gazdasági, mind mo ális é elemben. A elada kiosz ások, a családon belüli szigo ú egyelem a ás, az u así ások mind mind ez a cél szolgál ák. Elsődleges ké dés ol ehá ha almuk legi imizálása, őkén eleségeik e i ányulóan, ha kelle , izikai szankciók alkalmazásá al is. Ez nemcsak jog, de kö eleze ség is ol számuk a, ha nem kí án ak a helyi közösség lenéze é ijei közé a ozni. Ez maguknak a nőknek is é dekük ol , hiszen a kül ilág a é jen ke esz ül í él e meg a családo , helyez e el egy szimbolikus hie a chiában, ezé ők is minden meg e ek, hogy a nyil ánosság elő igyázzanak á suk ekin élyé e, lá assák mindenki számá a Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 5 annak legi im ha almá (Szen i 1985). Bá a é iak ekin élyének alapja a családban gyako ol ha alom ol , p esz ízsük a közösségben csak akko eljesedhe e ki, ha mindez a nyil ános sz é ában is é ényesí eni ud ák. Mi el csak ők kép iselhe ék családjaika a nyil ánosság elő , a é iak p esz ízse az egész családjuka é in e e (Molná né 1988). Ezé is ha o endkí ül ked ező lenül e ekin élyük e, ha a közösség bá milyen gyengesége él el edezni bennük. Ennek legszembe űnőbb o mája a izikai es elépí és ol , hiszen e ko ai időszakokban a mezőgazdasági munkáka kizá ólag a nye s e ő e épí e égez ék, on os ol ehá a izikai e ő meglé e. De nem kizá ólag ezen múlo a ekin ély megí élése, me az e ő a é i maga a ásmin ában öbb ol a izikai e őnél. Egy é i számá a a be egség legyőzése is e ő ké dése ol , ezé sem gyógysze , sem o os szóba sem jöhe e , ső a be egség mia i gyengesége és ájdalma is ilos ol kimu a ni. Ugyancsak gyengeségnek minősül az é zelmek kimu a ása is észük ől, különösen a sí ás, ha más is lá a. Szin én é ia lannak számí o a kényelem e agy az önkíméle e aló ö ek és, így sok családban még e e ágyban sem aka ak aludni. A bizonyos mé ék ölö i allásgyako lás sem számí o é iasnak, ezé nagyon igyáz ak, hogy ne űnjék gyako inak emplomba já ásuk agy segí ségé ö énő ohászkodásuk. A é iaknak ki kelle magukban ejlesz eniük egy endkí ül e ős öné ényesí ési képessége is annak é dekében, hogy p esz ízsük a nyil ános sz é ában ki eljesedhessék. Ehhez elengedhe e len eszköz ol a kommunikációs képesség, a beszéd is, amely szin én egy aj a iselkedés, és amelynek jelen őségé az ad a, hogy ez alapján dől el a p esz ízs angso a é i á sadalomban. Ez nem jelen e e az , hogy szabad ol úlságosan bőbeszédűnek lenni, me az a é i má ecsegőnek számí o , de a úlzo csöndesség is á sadalmi há ány jelen e , és ezzel együ agy mogo ának és magának alónak, agy egysze űen bu ának i ulál ák az ille ő . Ugyancsak há ány ol abból a szempon ból is, hogy aki nem udo meg elelően kommunikálni, az igazá sem ud a é ény e ju a ni a öbbiekkel szemben, ami gyak an azzal ál egyené ékű é, hogy nincs igaza. Az öné ényesí és képessége elképzelhe e len ol az önbizalmon alapuló önbecsülés nélkül, má pedig, ahogy a hi a kozo nép ajzi gyűj eményekben is ol asha juk, e nélkül egy é i á sadalmi é elemben ele e kuda c a ol í él e. Az önbecsülés szin en a ásának, áplálásának meg ol ak a kul u álisan jó áhagyo echnikái, min pl. önmaga helye a kö ülmények hibáz a ása, a kuda c be nem isme ése, az öndicsé e , a ked ező helyze ek á sadalmi é elemben e kihasználása és a ked ező lenek elke ülése (Győ i 1975). Ebből ki olyólag számuk a é edni ilos ol , a kuda c ne e ségessé e , ezé ha bekö e keze , nem ol szabad beisme ni, inkább el kelle i kolni. Az öndicsé e pedig egy be ál ekin élynö elő echnika ol , amely a meg elelő énkép e őleges alakí ásá a szolgál . Mi el a é isze ep állandó megmé e e és jelen e , egy é inak ki kelle használnia minden olyan lehe ősége , amelyben magá másokkal szemben ked ező helyze ben ün e he e el. Ugyancsak ez a cél szolgál a az is, hogy nem ol szégyen kijá szani agy becsapni alaki , de becsapo nak lenni má igen. A é iak egymás közö i bu kol e sengéséhez nyil ánosság a ol szükség, amelye leginkább a kocsma és a emplom es esí e meg. A ko abeli leí ások sze in a é iak 6 METSZETEK 2014/2. szám nyil ános éle ének on os „a énájakén ” unkcionál a kocsmabeli közös i ás. Minden i ás egyben alkalom ol a megmé e e és e is, ezé ol on os egy ész a ész é el, más ész a jó sze eplés (Szabó 1955). Ennek elsőszámú el é ele ol , hogy egy é i bí jon inni. A könnyen le észegedő é i szin én gyengének bizonyul , az igazi é iideál a jól mula ó és az i ás bí ó é i ol . Akik nem já ak kocsmába, azoka gúnyos megjegyzésekkel ille ék, ös énynek i ulál ák, akik azé nem já nak a é iak közé, hogy nehogy ize niük kelljen. Az i almeghí ásnak igen on os sze ep ju o , hiszen alkalom ol a nagy onalú, lekö elező gesz usok é elé e, ezzel a p esz ízs nö elésé e. Ráadásul jelen őségé az is nö el e, hogy kiegyensúlyoz a a é iak közö zajló e sengés azzal, hogy az egyenlőség lá sza á kel e e. Ez a hagyományos é i maga a ásmin a, min modell, a polgá osodási olyama okkal soka ál ozo , de a é iak iselkedés o mái a még sokáig jelen ős be olyással bí . El á női maga a ásmin ák a magya pa asz i kul ú ában Ebben az időszakban a női sze epek a é isze epekhez képes ke ül ek megha á ozás a. A ké nem közö i munkamegosz ás az éle minden e ékenységé e ki e jed , így a a is, hogy a é iak elsőso ban „ki elé” ep ezen ál ak, a nők pedig a család á sadalmi kapcsola ai ápol ák a szomszédokkal és a okoni közösségekben, számon a a szí ességeke , gye mekszülés , halál , be egsége s b. Te ékenységük jelen ős észé a házi és ház kö üli munkák mennyisége és ü eme ha á oz a meg. Ehhez kapcsolódo számos é ékí éle is, amely egy szin e önhajszoló szo galomeszményben es esede meg, és amely a é jes asszonyok számá a oly onos e ékenykedés í elő, nem engedélyez e semmilyen lá ányos pihenés (Juhász 1976). De nem ol elég, ha szo galmas ol , ez mások számá a is lá ha ó á és nyil án aló á kelle enni, ezé még endégségbe sem men úgy senki, hogy ne i olna magá al egy kis munká (pl. a ni aló ). A szo galomnak á adha a lansággal kelle pá osulnia, ezé , hasonlóan, min a é iaknál, on os ol a ki áló izikai állóképesség. Ebből akadóan a be egség az asszonyoknál is megengedhe e lennek számí o , o oshoz menni a gyengeség jele ol . Ellen é es iszon annak az e énynek a megí élése, amely a pénz és az egyéb ja ak megsze zése u áni beosz ás ól ol hi a a gondoskodni. Bemu a uk, hogy a családban mindig a család ő dolga megsze ezni a család agok számá a szükséges ja aka , az asszonyé pedig ezek meg elelő beosz ása ol . Ehhez kapcsolódóan a másik női é éke a aka ékosság jelen e e, amely endkí ül mélyen beépül a maga a ásmin ákba. Ezen elada szám alanszo kon on álódo azzal a é iak ól el á iselkedési sémá al, hogy bőkezű gesz usoka egyenek (a család ne ében is) annak é dekében, hogy a közösség ne bélyegezze őke uka nak, míg az asszonyok ól (szin én a család é dekében) aka ékoskodás á ak el. Vagyis az, hogy a é iaknak a ki elé nagy onalú, a nőknek pedig a be elé aka ékos egymásnak ellen é es sze epé kelle el állalniuk, szám alan kon lik us e edményeze ke ejük közö ezen é dekek é ényesí ése men én. Min ahogyan a é iak számá a is endkí ül on os ol a p esz ízs abban a kö nyeze ben, amelyben mozog ak (nyil ános sz é a), ugyanolyan on ossá ál a nők Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 7 számá a is ennek enn a ása, azzal a különbséggel, hogy számuk a ennek sz é ája a család ol . A ház a ás eljes mé ékben a nők kon ollja alá a ozo , így ebben a házon belüli ilágban iszonylag nagy önállósággal endelkez ek és o mális ha alma gyako olha ak. Maguk a é jek is nagy okú önállóságo á ak el őlük, igaz, ebben sze epe já szo az is, hogy az ál aluk nőiesnek í él elada ok közelébe sem sze e ek olna ju ni, és nem sze e ék olna, hogy aká csak csekély közük is legyen az asszonyi munkához, él e a ól, hogy ekin élyük cso bá szen ed, és egyben elhá í a maguk ól annak gondjá , hogy a szin e semmiből hogyan lehe megoldani pl. a másnapi le es meg őzésé . A é iaknak ehá endkí ül on os elada a ol a család p esz ízsének kiépí ése, az asszonyoké iszon annak megó ása és a nega í umok á ol a ása. Nagy okú önu alommal kelle endelkezniük annak é dekében, hogy szó nélkül el udják iselni a mindennapok nehézségei , sajá p oblémáika és a családjuké pedig úgy kelle megoldaniuk, hogy a család ne ke üljön a „ alu szájá a”. Ennek észe ol az is, hogy é jeik hibái , ese leges hű lenségé is i kolniuk kelle , különben „szó é e” a családo , ezen ke esz ül pedig a é j ekin élyé és p esz ízsé (Széman 1986). A hí né megó ása melle a család össze a ásá is őlük á ák, melynek egyik sa kala os ké dése ol , hogy az asszonyok közö i ba á ságok nem é ek össze eme kö eleze séggel, agyis külső kapcsola aik ilyen szin en is megszűn ek lé ezni abban a pillana ban, mihelys é jhez men ek. Ezzel az a lehe őség is el űn az éle ükből, hogy a családi kö ön kí ül lezajlo bizalmas beszélge ések so án ámoga ás a és megé és e aláljanak gondjaik közepe e. Az asszony családon belüli sze epei közül a leg öbb no ma a é jjel aló kapcsola o szabályoz a. Mi el a é jek p esz ízse endkí üli módon üggö a ól, hogy – őleg eleségükkel szemben – mennyi e ud ak é ény sze ezni ha almuknak a családban, az asszonyok iselkedésében minden olyan jelensége hely elení e ek, amely aká köz e e is eszélyez e e az . Ebből kö e kezően ulajdonképpen a é jnek nem úgy kelle megkapnia a isz ele e eleségé ől, min egy személyében ki áló embe nek, hanem min a család ejének. A é jjel szembeni isz ele az olyan szimbolikus gesz usokban is ki ejeződés e kelle hogy jusson, min pl. a é iak kiszolgálása. Az asszony, aki leginkább csak úgy szolgálha a ki az asz alnál é jé , hogy maga nem ül le és áll a e e , aki áadásul mindig meleg é ellel kelle á nia, kény elen ol gye mekei elől is a é jének adni a leg inomabb ala oka , és csupán a ma adéko szé osz ani közö ük, és el ogadni, ha neki má csak alig agy egyál alán nem ju o az é elből. Az engedelmesség no mája (a ko abeli egyházi anok igéi el meg ámoga a) az alá- ölé endel ség, az ú -szolga iszony egyik leg ipikusabb é éke ol , hi de e, hogy az asszonyi állapo nem más, min az engedelmesség állapo a, ezé igen nagy megdöbbenés ál o ki, amiko néha-néha egy-egy nő ellázad so sa ellen és engede lennek bizonyul é je i án . Épp ezen engedelmességi no mák mia nem ehe ék meg az sem, hogy isszau así ják é jük szexuális közeledésé . Amiko és ahogyan a é j kí án a, annak akko és úgy kelle meg ö énnie, különben a nők megsé e ék é jeike , aminek komoly kö e kezményei ( izikai bán almazás, egyházi bepanaszolás s b.) lehe ek. Ugyancsak on os e ény ol egy nő számá a a ü elem és a hallga ni udás is. 8 METSZETEK 2014/2. szám Mindke ő alá endel sze epé e ősí e e a hé köznapokban. Tű nie kelle minden , ami ele ö én é jhezmene ele u án, min például a e éseke , amelyeke má kisebb é ségek mia is megkapo . De ugyanez mondha ó el a é jek alkoholizálásá al kapcsola ban is. A hallga ni udás ulajdonképpen a ü elem egyik eleme ol , amely a a kénysze í e e a nőke , hogy a házi béke é dekében ne eleseljenek issza, ne il akozzanak, és ne pe lekedjenek é jeikkel. Az egyik leg on osabb el á ás a é j ekin élye szempon jából az ol , hogy az asszonyok idegenek elő adják meg é jeiknek a isz ele e . Ez például olyan o mális iselkedésel á ásokban kelle , hogy ki ejeződjék, hogy például az u cán a é i menjen elől, az asszony csak u ána, agy ha endégségbe mennek, mindig a é j lépjen be előszö , agy hogy egy nő sose igyelmez esse a é jé , hogy ne igyon öbbe , s b. (Balázs Ko ács 1980). Az mondha juk, hogy mindezek és még egyéb i le nem í el á ások, szokások, amelyek a nőke és a é iaka egya án é in e ék, egy aj a – a á sadalom ál al ideálisnak a o – e kölcsi sze eposz ás alakí o ak ki ke őjük közö , amelyek egysze smind a női alá e e ség biz osí ékai is ol ak. „Le űn idők soka szen edő, ke ese ö endező és csöndes he oizmussal küszködő pa asz asszonyai”1 A ko ábbiakból kiindul a joggal jelen he jük ki, hogy a szegénységben élő pa asz asszonyok kö ülményei , alá e e ségei á sadalmilag kons uál sze epeik alakí o ák, melye mi sem bizonyí jobban, min hogy bá mely öld ajzi kö nyeze ben is él ek, a ájuk ona kozó é ékek és no mák el űnően hasonla osak ol ak (az el é ő helyi sajá osságok ellené e is). Ez az jelen i, hogy szegénységbe szocializálásuk azonos el ogásban és sémában zajlo . Másod endűségük és há ányos helyze ük okai Kiss Lajos (1955) biológiai, e kölcsi és á sadalmi szempon ok sze in é elmez e2 – u al a ezzel egy ész a nők gyengébb izikumá a, melynek kö e kez ében nem ol ak alkalmasak olyan nehéz izikai munkák égzésé e, min a é iak, más ész hi a koz a a a, hogy gye meklánykén a ne elésük is öbb p oblémá al já , me a családoknak jobban kelle él eniük őke , min a iúka (hiszen csak addig ol é ékük, amíg szüzek), ha mad ész pedig a családok számá a sokkal nagyobb anyagi meg e helés is jelen e ek, me hosszú é eken ke esz ül kelle aka ékoskodniuk a sike es kiházasí ás é dekében. Ugyanakko a lányok a megke ese jö edelmeike maguk a köl ö ék, hiszen nekik is hozzá kelle já ulniuk sajá hozományukhoz, míg a iúk hazaad ák a ke ese üke , köz e lenül segí e ezzel családjuka . Ráadásul a iú o is ma ad a családjában agy annak közelében, és o ábbi munkae ő biz osí o a család számá a azzal, hogy magához e e eleségé , és gye mekeke nemze . A lányok iszon elhagy ák a szülői háza , és a o ábbiakban alaki másnak, idegeneknek haj o ak 1 Mo ay (1981: 210) 2 Kiss Lajos a hódmező ásá helyi szegénypa asz i lé ben élő nők helyze é dolgoz a el, de el á ásai ele ánsnak é ékel e az egész nagyal öldi é ség e is. Ku a ásai az 1848–1914 közö i időszako ölelik el. Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 9 haszno munkájukkal. Mindennek ellené e a sze ző mégis úgy é ékeli, hogy a szegény családok ényleges össze a ói, közpon i személyiségei az asszonyok ol ak, akik nélkül nem ol elképzelhe ő a családi éle . Hozzá esszük, hogy ez a ko abeli sze epel á ások, é ékek és no mák isme e ében nem is ö énhe e olna máskén . Ugyanakko igyelem e mél ó a sze ző azon megjegyzése, hogy a nő „a nehéz, gyak an é i e ő is p óbá a e ő munkákból is de ekasan ki eszi észé , úlzás nélkül mondha ó, hogy a család enn a ásáé oly a o küzdelemben öbboldalú munká égez, min a é i ” (Kiss 1955: 276). A pa asz i ház a ásokban endkí ül szigo ú, ko és nem sze in i e ékenység és munkamegosz ás működö . Függe lenül a ól, hogy endkí ül zá közössége alko ak, és hogy kö ükben a munka és az o hon, a munka és a szabadidő, a családi éle és a magánéle egybeese agy szo osan egymáshoz kapcsolódo , elada aik és sze epeik mégis nagyon pon osan elha á olód ak. Mindenki má gye mekko a ó a anul a hagyományos e ékenységei , sze epei . A adicionális család és ház a ás sze ep- és e ékenységmegosz ása egyú al a csopo on belüli belső ha almi s uk ú á is jelen e e. Kulcspozícióban a ekin ély kép iselő, a leg őbb dön éshozó, a gazda helyezkede el, ala a köz e lenül egy aj a segí ői, anácsadói posz on pedig a gazdasszony. A család eze ője, a gazda a család minden anyagi ja á al ko lá lanul endelkeze , ugyanígy a öldön és a házike ben e me minden éle e ménnyel is. Kézben a o a a családi éle i ányí ásá is, így a agyoni szempon ok messzemenő igyelembe é elé el ha á oz a meg, hogy iai ki egyenek eleségül, lányai kihez menjenek é jhez. A családon belül joga ol bá ki megszidni, ső , aká meg is ü ni. Sajá elada ának ekin e e a iúgye ekek munkába és más isme e ekbe ö énő be eze ésé , de a lánygye ekek ne elésé el az apa nem soka ö ődö , ez elsőso ban az anya dolga ol . A é i kép isel e a családo a különböző megbeszéléseken, összejö e eleken, a emplomban a öbbi gazdá al együ ül , ahol a családban ö öklődő hely ille e meg. A ásá ban az eladás a szán á u mindig ő é ékesí e e, és ő is ásá ol . A gazda éppen azé , me a ilágban, embe ek és hi a alok kö ül öbbe o golódo , a család legszélesebb isme e ekkel endelkező agja ol . Nem így a elesége, aki a gazdasszonyi sze epe öl ö e be, és aki eljes mé ékben é jé ől üggö . Leg őbb elada a az ol , hogy lányai al és menyei el a házbeli és a ház kö üli munkáka el égezze. Ő kép isel e a család asszonyai kö ében a é je ekin élyé , köz e í e e aka a á és pa ancsai (Balassa–O u ay 1979). A pa asz i családokban ellelhe ő női alá e e ség, min ko ábban má jelez ük, számos szimbólumon ke esz ül é ényesül , ezek közé a ozo az egyik leg on osabb esemény, a áplálkozás endje is. A jellemző kép szin e minden ez bemu a ó leí ásban a ól szól, hogy az asz alhoz csak a é iak ülhe ek le, a nők pedig elük szemben csak áll a kanalazha ak, agy ha sokan ol ak, akko az asszonyok csak a é iak mögö áll a nyúj ha ák kanaluka a közös álba. Mo ay (1981) az a jelensége is leí a, hogy a legjobb, leg inomabb ala ok mindig a é iaknak já ak, ők szed ék ki a hús kö é jé és a ba om i húsosabb észei , az asszonyok és a gye ekek pedig az e ék, ami a é iak meghagy ak. Ugyanez í ja le Balassa és O u ay is, akik az hangsúlyoz ák, hogy ol ak olyan idékek, ahol az asszonyok addig nem is ogha ak az é kezéshez, amíg a 10 METSZETEK 2014/2. szám é iak be nem ejez ék. Ekko adha ak előszö a gye ekeknek, majd, ha még ma ad , maguknak is szedhe ek. Ál alában nem is az asz alnál oglal ak helye , hanem kisszéken agy küszöbön ül e, a é dükön ogyasz o ák el az é el . Aszályos agy ossz e mésű é ben nem ju o mindenkinek elég é el, ezé ilyenko , ahogy a sze ző ogalmaz, egymás elől kapdos ák az é el , a gye ekek meg az éhség ől a alnak ámaszkod ak, hogy el ne essenek. A é iak ilyenko is megkö e el ék az é elből a nagyobb ész , ső az a ke ese is, ami egyébkén az asszonyoknak ju o olna, igyekez ek megkapa in ani maguknak. Az illem és a szokás egyébkén is az kö e el e, hogy a nők ne mu assák ki éhségüke , ezé mondja Mo ay egyko i in e júalanya, hogy „miko éj élko le eküd ünk, má majd éhen hal unk. Ö ül ünk, hogy le ekhe ünk.” (Mo ay 1981: 90.) Lá juk, hogy ebben az időszakban a házas á si kapcsola on belül a családi gazdasági unkciók áll ak elő é ben, emia a házas á s elsőso ban munka á s ol , aki ől pa ne e azoknak a elada oknak az ellá ásá á a, amelyek a családi munkamegosz ás alapján á há ul ak. A „családi éle idege” – é zelmi iszonyulások és szexuali ás a szegénypa asz nők éle ében Az embe i é zelmek, a é j és eleség közö ennálló é zelmi kapcsola ok is igen sajá os képe mu a ak. Az aszimme ikus családi s uk ú á al és ha almi iszonyokkal összeegyez e he e len ol a házas á sak kölcsönösségen alapuló, egymás elé ö énő eljes ki á ulkozása. A é jnek mindig e ősnek, magabiz osnak kelle mu a koznia, és ehhez szükséges ol a á olság a ása eleségé el szemben is. Az engedelmesség hangsúlyozása egy olyan, ekin élyalapon álló üggési iszony ejeze ki, amely ele e kizá a, hogy a é j a eleségnek minden gondjá , aggodalmá , élelmé elmondja, hiszen ezzel sajá pozíciójá gyöngí e e olna meg. Mo ay (1981) sze in a szo os é zelmi kapcsola ál alában hiányzo a kapcsola okból, iszonyuk inkább a megszokás a és a bele ö ődő el ogadás a épül . „A é iak az asszony ulajdon éléjüknek ekin e ék, akinek kö elessége ájuk dolgozni, minden ked ük e enni, őke kiszolgálni. Eszükbe sem ju o olna, hogy ked eskedés e, sze e e e, édelem e is szüksége lehe annak a másiknak.” (Mo ay 1981: 148.) És még ha sze e e is a é j a eleségé , akko sem adha a annak semmi jelé . A házas á sak közö inkább a munka és a gye ekek kö é szö őd ek a beszélge és émái, mi el éle üke is e ke ősség ha á oz a meg leginkább. Az asszonyok sem igazán onzód ak a é jeikhez, a szexuális együ lé pedig leg öbb ese ben egyál alán nem okozo ö ömö számuk a. Ennek okai közö aláljuk a pa asz é iak szexuális kul ú ájának és iselkedésének sajá os jegyei , beleé e az öncélúan kie őszakol egyoldalú együ lé eke is, más ész az , hogy ezekben az együ lé ekben a nők gyak an egy újabb szülés émé lá ák, amely e nem mondha ak neme . A szülés, majd az az kö e ő megbe egedések ől aló élelem és az újabb gye mek gondja mia , ha csak lehe e , ke ül ék a é jekkel aló együ lé e , ami újabb és újabb kon lik usoka indukál közö ük. To ább nehezí e e a helyze e , hogy az asszonyok – Szabó (1986) Czibe e Ibolya: Az ag á szegénységben élő nők Magya o szágon a XIX. század második elében 11 sza ai al – élig a eme őnek, élig a bölcsőnek szül ék a gye ekeke , agyis sok közülük nagyon ko án meghal . Féja Géza a Viha sa okban meg is jegyzi, hogy „ha a bé esasszonyok olyan gondos egészségügyi kö ülmények közö szülhe nének, min a ehenek, s gye mekeiknek olyan gondozás ju na, min a aj isz a nö endékálla oknak” (Féja 2004: 183), akko nem halna meg ennyi csecsemő3. A é jek ü elme lensége nyomán pedig sok asszony éle ében gyak an elő o dul , hogy még szop a a kisgye meké , miközben má új a e hes ol . Éle ük kb. húsz é e ezzel el , és izikálisan önk e is e e őke . „Sohasem ol am ü esen. Hol e hes ol am, hol szül em, hol szop a am” – í ja Szabó Zol án a Ci a nyomo úságban egyik in e júalanya nyomán. Illyés Gyula pedig az í ja, hogy a cselédek hajdan azzal biz osí o ák maguka ö egko uk a az éhenhalás ellen, hogy annyi gye meke ne el ek, amennyi „a es ük elbí ”. Remél ék, hogy alamelyiknél csak meghúzha ják maguka , de ebben sokszo csalód ak. „Az anyák és nagyanyák a öldlakó o a ok szí ósságá al húz ák- ol ák a nap ilág a i adékaika . Ők maguk mind égig a nyi kos homályban ma ad ak.” (Illyés 2003: 186.) Buda Béla (1983) ogalmaz a meg, hogy a hagyományos á sadalmi sze keze és kul u ális end ellenségesen iselkede a nemiséggel szemben, ami gene ációkon á adódo o ább. Ez az egész ej e , ész e ehe e len szisz éma a nők helyze ének ko lá ozásán és ne elésének szigo úságán alapul . A nők leg őbb é ékének a szüzessége ekin e ék, és a női sze ephez, legalábbis szociológiai é elemben, hozzá a ozo , hogy a nők nem mu a ha ák ki szexuális é deklődésüke és ágyuka . A mode n szociológiai leí ások ez a aj a női alá endel sége a szexuali ás el oj ásának kénysze ekén ema izálják. Ehhez a allás ideológiája is nagy segí sége nyúj o , hiszen a nemiség ebben az ideológiában min különlegesen „csúnya bűn” sze epel . A ka olicizmus különösen ha ékonyan ud a ellenő izni és el oj ani mindez , mi el a gyónáson á kellő isszajelzés kapo az embe ek szubjek í lelki ilágá ól. Mindezek mia „a hagyományos lányne elés alanyai öbbnyi e igidek le ek. A házasságo és a családo azonban szükségesnek é ez ék, kö nyeze ük is e e szocializál a őke . A szociológiai é elemben e női sze epe ki ogás alanul meg ud ák alósí ani, el ud ák lá ni mindaz a munká , ami a ko abeli családi munkamegosz ásban ájuk ese . Tud ák gondozni gye mekeike is. A házasság szexuális kapcsola a azonban kelleme len, ö öm elen ol számuk a, ebben min »házas á si kö elességben« e ek ész . A nemisége jobban él ező és kí ánó é i al min ellenséggel áll ak szemben. Ebből kö e keze , hogy a házas á si kapcsola ambi alens, gyak an é zelemszegény ol , ál alában a elszínes jó megé és és a családi béke leple ala .” (Buda 1983: 129.) Az mondha juk ehá , hogy a nők egy ilyen s uk ú ában nemcsak a ko ábban bemu a o hie a chikus é i-női iszony é én ke ül ek sokkal há ányosabb helyze be a é iakhoz képes , de embe i jogaik még a a sem e jed ek ki, hogy sajá es ükkel szabadon endelkezzenek, me az eljes izikai alójában, egészségükkel együ alá kelle endelniük a é i- és a közösségi é dekeknek. 3 A sze ző kijelen ésé a Mezőhegyesen élő asszonyok a e e.