55
„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK”
KIADJA XLIX, 55–74 DEBRECEN
A DEBRECENI EGYETEM 2011.
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKE
TANULMÁNYOK, CIKKEK
Ság bi ok leí ása a ga amszen benedeki apá ság
alapí óle elében*
1. Az 1075. é i in e polál , azaz a 13. század olyamán az okle él szö egéhez
hozzácsa ol újabb észle ekkel meghamisí o ga amszen benedeki apá ság ala-
pí óle elének nyel észe i szempon ú elemzése ál al az kí ánom igazolni, hogy a
hamis okle eleknek is on os helye an a nyel ünk ö éne é e i ányuló izsgála-
okban. Ha o ább a is elzá kózunk a hamis okle elek elemzésé ől, akko ugyan-
is olyan é ékes o ások allomásá ól is meg osz juk a nyel udomány , ame-
lyek közö szép számmal alálha ók csupán bizonyos észle eikben hamis i a ok
is. A hamis okle elek speciális aj ájának ekin he ő in e polál okle elek közös
ismé e ugyanis az, hogy szö egüke későbbi á í ások alkalmá al hamisí o ák
meg hosszabb- ö idebb észle ek be oldásá al.
Az in e polál okle elek elemzéseko ehá ké olyan okle élcsopo (a hamis
okle elek és az á i a ok) jellemzői el is isz ában kell lennünk, amelyek nem
azonos mé ékben ugyan, de a 20. század olyamán annak ellené e szo ul ak há -
é be a hi eles okle elek melle ,
1
hogy a nyel udomány igen ko án, má a 19.
század égén oglalkozo a hamis, ille e az á i a ban ennma ad okle elek
nyel észe i hasznosí ha ósága kö ül el e ődő ké désekkel.
S
ZAMOTA
I
STVÁN
például a kö e kezőképpen élekedik az á i a ok nyel ö -
éne i o ásé éké ől: „az á í ók gyak an má ké száz é mul a sem ud ák he-
lyesen elol asni a égebbi okle eleke , ezenkí ül pedig a hely- és személyne e-
ke igen sokszo nem az e ede i í ásmód, hanem sajá ko uk kiej ése sze in í ák
le”, de mindehhez az is hozzá eszi, hogy az „ilyen á í okle elek, ha 100-150
* A publikáció elkészí ésé az OTKA K 100580 számú pályáza , alamin a TÁMOP-4.2.2/B-
10/1-2010-0024 számú p ojek ámoga a. A p ojek az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Szo-
ciális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg.
1
A század első elében a hi eles másola ban ennma ad okle elek is ki ün e e igyelemben
észesül ek, ennek bizonyí ásaképp elegendő P
AIS
D
EZSŐ
(1939), ille e S
ZABÓ
D
ÉNES
(1954) mo-
nog á iái a u alnunk. A század második elében azonban az á i a ok a hamis okle elekhez hasonló
elbí álásban észesül ek.
56
é nél nem későbbiek az e ede ihez képes , és ha a bennük elő o duló magya szók
helyességének ellenő zésé e egyko ú példáink annak, szükség ese én mégis hasz-
nálha ók” (1895: 129, 130). K
NIEZSA
I
STVÁN
pedig néhány é izeddel később a
helyesí ásunka izsgál a e közzé on os megállapí ásoka a ké es hi elű okle-
elek ől. A sze ző e ko ai munkájában azonban annak ellené e helye kap ak mind
a hamis, mind az á i a ban ennma ad okle elek, hogy egyik okle él ípus szó -
ányainak sem ud a megnyug a óan megha á ozni a k onológiájá (1928: 190).
Számba é e a 20. század nyel ö éne i e edményei , azzal szembesülünk,
hogy a ké es hi elű okle elek ől nap ilágo lá o élemények nem hogy nem e-
em e ék meg, de alán meg is gá ol ák nyel észe i elemzésük lehe őségé . Az ed-
dig idéze éleményeknél is e ősebb k i iká ogalmaz meg az Ó-magya ol asó-
köny , amiko a ko ábbi ko ok a isszahamisí o okle elek ől az mondja, hogy
„leghelyesebb, ha nyel ö éne i szempon ból igyelmen kí ül hagyjuk” őke
(ÓmOl . XXV). Az i sze eplő szélsőséges éleménnyel összhangban az apasz-
aljuk, hogy a hamis okle elek elemzése öbbnyi e ki is me ül annak a elemlege-
ésében, hogy az e éle okle elek ada ai csak igen nagy kö ül ekin éssel használ-
ha ók el, ha egyál alán igyelembe ehe ők a magya nyel ö éne i ku a ásokban.
Sajá apasz ala aim is igazolják, hogy az a ku a ó, aki ilyes aj a okle elek
elemzésé e adja a ejé , igencsak sok éle nehézséggel kénysze ül szembenézni.
Úgy gondolom azonban, hogy ha a hamis okle eleke nem a hi eles okle elek e
kidolgozo módsze ek segí ségé el anulmányozzuk, hanem kísé le e eszünk
egy új, speciálisan e nyel emlékcsopo a alkalmazha ó módsze an kidolgozá-
sá a, akko ezál al lehe ősége e em ünk a hamis okle elek gazdag ulajdonné -
anyagának a kiaknázásá a is. A hamis és á í okle elek nyel észe i hasznosí á-
sának a legnagyobb gá ja ugyanis az, ha a bennük alálha ó magya nyel ű
elemeke együ esen kezel e kí ánjuk agy az e ede i okle él megí ásának ko á-
a, agy a hamis okle elek ese ében a hamisí ás ko á a, az á i a ok ese ében pe-
dig a másola megí ásának ko á a ona koz a ni.
K
NIEZSA
I
STVÁN
munkája ki álóan példázza ennek az i ánynak a sike elen-
ségé . A magya helyesí ás a a á já ásig című anulmányához ugyanis a hi eles
okle elek né anyaga melle — ahogyan e e má u al am — a hamis és az á í
okle elek szó ányanyagá is elhasznál a, és az á í okle elek ada ai egysége-
sen, minden éle megkülönböz e és nélkül az e ede i okle él ko ának helyesí ási
jellemzéseko eszi igyelembe. A bő ké é ized múl a, a század közepén meg-
jelenő nagy í ű munkájában azonban má nyomá sem aláljuk a hamis okle e-
lekből, ille e az á i a okból szá mazó példáknak, a helyesí ás ö éne é ől í
monog á iájából ugyanis má eljes egészében kihagy a ezen okle elek né -
anyagának helyesí ási jellemzésé (1952).
2. A hamis okle elek és köz ük az in e polál okle elek né anyagának nyel-
észe i elemzéseko elbecsülhe e len segí sége nyúj ha a ku a ók számá a az
okle él szö egének össze e ése a hamisí ás alapjául szolgáló e ede i okle éllel.
57
I. Gézának az apá ság ja á a e adományai a almazó 1075. é i ga am-
szen benedeki alapí óle él e ede i példánya a 16. század elején el űn , ille e a
II. Is án ne é e hamisí o 1124-es á i a sem ma ad enn. I. Géza adományai
ehá csupán az 1217- e da ál , de alójában csak 1270 u án papí a e e , a hi e-
les okle él szö egé bizonyos észle ek be oldásá al meghamisí o á i a ő iz e
meg a számunk a (DHA. 1: 205, 212, 418).
Az okle él szó ányainak nyel ö éne i, né ö éne i izsgála á ehá csu-
pán az á í ással és hamisí ással e hel in e polál okle élben sze eplő né o -
mák a ámaszkod a égezhe jük el. Ez alól csak Ság alu ha á leí ása képez ki-
é el . A 11. században Csong ád á megyéhez a ozó bi ok leí ásá ugyanis
ké á i a is megő iz e a számunk a. A ga amszen benedeki okle él in e polál
ál oza a melle Ság leí ásá Pé e sze émi püspök 1338. é i okle ele is á í a.
És ez u óbbi okle él ől a szaki odalom úgy élekedik, hogy ez nem az in e po-
lál , hanem az in e polál okle él alapjául is szolgáló hi eles okle élből me í e e
a bi ok ha á leí ásá . A ö énészek úgy gondolják ugyanis, hogy a bencések a-
lószínűleg nem me ék az okle él in e polál példányá bemu a ni a ki ályi ká-
polnaispánkén és i kos kancellá kén is e ékenykedő püspöknek ( ö. K
EGLE
-
VICH
2010: 13, DHA. 1: 204–205).
A ké okle élből szá mazó szö eg észle pá huzamos izsgála a ehá lehe ő-
sége e em egy ész a a, hogy az okle él hi eles észei ha á ozo abban elha á-
olhassuk a szö eg in e polál , később be oldo , azaz hamisí o észle ei ől, más-
ész pedig egy e éle szembeállí ás ál alánosságban é e is o ább gazdagí ha ja
a a ona kozó isme e anyagunka , hogy az á í ás so án mi éle ál oz a ásoka
eszközöl ek a lejegyzők az okle él la in szö egén, ille e a benne sze eplő ma-
gya nyel ű hely- és személyne ek lejegyzésén. Az ugyanis ko ábbi izsgála ok
má igazol ák, hogy az á i a o készí ők a magya ne ek í ásmódjá sajá ko uk
kiej ésének meg elelően öbbnyi e meg ál oz a ák, azaz mode nizál ák. Mind-
ebből azonban nem szabad a a kö e kez e nünk, hogy az á i a ok, ille e az in-
e polál okle elek né anyaga kizá ólag az á i a ok lejegyzési ko ának nyel ö -
éne i jellemzéséhez szolgál a o ásanyago . Az á i a ok szó ányainak k ono-
lógiai minősí ésé ugyanis nem égezhe jük el au oma ikusan, hiszen a ne ek
eljes kö ű mode nizál lejegyzésének elő el é ele, hogy az á i a o papí a e ő
személy az á í andó okle élben sze eplő minden helyné nek isme je az á í ás
ko ában használa os o májá , amelyek közö sze epelhe ek az ado e üle ne-
ekén az á i a lejegyzésének időpon jában má nem használa os ne ek is. Mind-
ezek melle az okle él egészé e ki e jedő mode nizálás az e ede i okle él ől
ö énő másolás is akadályozha a alamelyes , a hamis (in e polál ) okle elek
ese ében pedig el é elezhe ően a hi elesség lá sza ának a enn a ása is nega í an
be olyásolha a a lejegyzőknek a ne ek mode nizálásá a i ányuló ö ek ésé .
3. Ság bi ok leí ása ekképpen sze epel az okle él 13. századi in e polál ál-
oza ában:
58
1075/+1124/+1217: „Ex alia e o pa e Tize illam,
2
que dici u Sagi,
cu m e a s ua me ca umqu e in eadem c u m ado li be o;
null us que de hoc pa i cip e u , ni si so lus ab bas , dedi cum
p op iis e minis, qui e mini i a di idun u : p imum ubi lu ius Huge de aqua
Tiza eg edi u , qui ci cui o am pa em aque Kesekun iux a a uch di idens,
usque ubi s a Scilu piscina, que cum o a insula in pa em Sanc i Benedic i
de eni . Deinde Taka mons e minus es usque ad alium mon em nomine So ul,
exinde ad quendam on em, cuius decu sus e minus exis i , quoadusque
ci cum eniens in a ad eundem lu ium Huge , po s e a donec ide m
lu ius Huge dec u ens p ope illa m Ku h, qua m
sup ad ixi , e cadi in T iza, ul i mus e minus es ” (DHA. 1:
216–217).
A szö eg magya o dí ása így hangzik: „A Tize másik pa ján pedig ad am
egy al u a sajá ha á ai közö , amelye Sagi-nak ne eznek, a öldjé -
el , ala min az o lé ő ásá h ell yel és szabad é el
együ , és eb ből se nki se és zesedjék, e gyedü l csa k a z
apá . Ezek a ha á ok így oszlanak meg: előszö , ahol a Tiza izéből kiszakad a
Huge olyó, amely úgy olyik kö be; hogy Kesekun íz egész észé az a uch
men én osz ja meg addig, ahol a Scilu halas ó áll, amely az egész szige el együ
Szen Benedek észé e ju . Ez kö e ően a Taka hegy a ha á egy So ul ne ű má-
sik hegyig, innen egy o ásig, amelynek le u ása a ha á egészen addig, amíg az
kö ül oly a beleömlik ugyanezen Huge olyóba, azu á n amí g ugyan -
eze n Huge olyó Ku h al u kö zeléb en, amel y ől e n-
eb b s zól a m, le u án a Tiza -ba szaka d: ez az u o lsó
ha á ”(K
IS
–K
ÖRMENDI
2006: 62).
A 14. század közepén készül okle él pedig a kö e kezőképpen í ja á a
ga amszen benedeki apá ság alapí óle elének ha á leí ásá :
1075>1338: „Te am, que dici u Sagy (dedi) cum p op iis e minis, qui
e mini i a di idun u : Hucu lu ius e u, qui ci cui e am o am, pa em aque
Kesekun iux a a uk di idens usque, ubi s a Scilu piscina, deinde Tacha mons
( e minus) es usque ad alium mon em Su yl, (exinde ad quandam on em) ubi
idem ons in a ci cum eniens ad eundem lu ium Hucue u” (DHA. 1: 205).
3
A ha á leí ás a kö e kezőképpen o dí ha juk le magya a: „A Sagy ne ű a-
lu sajá ha á ai al együ (ad am), amelynek a ha á ai a kö e kezők: Hucu e u
olyó, amely úgy eszi kö ül az az egész öld e üle e , amely a Kesekun ne ű
íz kö nyékén e ül el, hogy az a uk men én osz ja meg addig, ahol a Scilu ha-
2
Ri kí o be ű ípussal a G
YÖRFFY
G
YÖRGY
szö egkiadásában in e polál kén sze eplő okle él é-
szeke emel em ki (DHA).
3
Zá ójelben G
YÖRFFY
G
YÖRGY
éleménye sze in a másoló hibájából az á i a ból kihagyo sza-
ak sze epelnek ( ö. DHA. 1: 205).
59
las ó áll, innen Tacha hegy (a ha á ) egy másik, Su yl ne ű hegyig. (Innen egy
bizonyos o ás elé halad a ha á ), ahol ugyanaz a o ás kö ül oly a beleömlik
ugyanabba a Hucue u olyóba”.
3.1. Az egyko Csong ád megyében, a Tisza bal pa ján ek ő Ság alu aló-
színűleg a ö ök ko ban pusz ul el, de ne é a Tiszaug és Tiszakü közö el e-
ülő pusz a a mai napig enn a o a (Gy. 1: 899, L
ASZLOVSZKY
1981: 20; 1986:
13, FNESz. Sághpusz a).
Az o szágban gyako i Ság- éle ne ek e imológiájá al kapcsola ban öbb éle
élekedés is nap ilágo lá o . Az egyik néze sze in a Ság helyné az ela ul
seg ~ ség ’halom, domb, akás’ jelen ésű sza unknak a égiségben el é elezhe-
ően lé ező mély hang endű (*ság) pá jából szá maz a ha ó. Fel e ődö o ábbá
a néme schache ’e dő, bozó , sö ény’ jelen ésű szóból aló e edez e és lehe ő-
sége is. Ha madik magya áza kén pedig a ö zsné i e ede is el űnik a szaki o-
dalomban ( ö. TESz. ság, FNESz. Ság, S
ZABÓ
1954: 16–17).
Az 1338. é i á i a melle az 1217- e da ál in e polál okle él is -i- e égző-
dő o mában (1075/+1124/+1217: Sagi, 1075>1338: Sagy) ün e i el az adomá-
nyozo bi ok ne é , ehá nagy alószínűséggel a ha juk ezeke a né o máka
az e ede i okle élből szá mazó ál oza lan alakoknak. Az okle él ko aisága el i-
leg ámoga ha ná ugyan az -i- e égződő szó ányok ő éghangzós ne ekkén
aló é ékelésé a későbbi ko okból szá mazó okle elek e magánhangzó má
nem a almazó: 1225: Sagh (S . 1: 254), 1330: Saagh (DF. 69 666), 1341: Saag
(S . 3: 403) né o mái al szemben. A né égén illabiális magánhangzó a -
almazó helyné i szó ány ő éghangzós ol a ellen szól azonban az, hogy a Ság
ne e iselő helyek ő éghangzós ada ai end e labiális magánhangzó al o dul-
nak elő a o ásokban, ö. pl. 1138, 1222, 1231: Sagu (K
RISTÓ
–
M
AKK
–
S
ZEGFŰ
1973: 40–41). A né nek a *ság ’halom, domb, akás’ szóból ö énő szá maz a-
ásá is meg ámoga a az á i a okban a ne ek égén el űnő -i magánhangzó
ugyanakko a öld ajzi közné i e ede ű helyne eken elő o duló helyné képző-
nek is a ha juk, ö. pl. Biha megyei É elepülés É ~ É i ada ai : *1214/550:
He , 1219/550: E , 1326: Ee y ~ E y (Gy. 1: 615). A képzős–képző len elepü-
lésné -pá ok közö a képző el aló bő ülés és a képzős o ma elsődlegessége
egya án gyako inak mondha ó. A Csong ád megyei elepülés alapí óle élbeli
ada á össze e e a későbbi ada okkal úgy űnik, hogy ez a né a képzős ne ek-
ből edukció al alakul képző len ne ek számá gya apí ha ja ( ö. T
ÓTH
1997:
159, 161; B
ÉNYEI
2010: 82).
3.2. A középko i okle élí ói gyako la nak meg elelően a bi ok ne e meg-
ne ezőszó (dici u ) a almazó sze keze el o dul elő a szö egben: 1075/+1124/
+1217: „ ill am, que dici u Sagi” és 1075>1338: „ e am, que dici u Sagy”,
amely sze keze nek a ő agja mindig egy la in öld ajzi közné . A ne én ne e-
ze hely aj ájá megjelölő lexéma sze epé azonban más-más nyel i elem öl i

60
be az elemzésünk á gyá képező ké á i a ban: amíg ugyanis a hi eles okle ele
á í ó 1338-as okle élben a e a, addig az 1217-es in e polál okle élben a illa
űnik el ebben a sze epkö ben.
A ké okle él el é ő öld ajziközné -használa a nem az in e polációk ál al
előáll szö egmódosulásoka gya apí ja, hiszen nem u ólagos beillesz és ől an
szó, csupán egy meglé ő szónak egy másik, élhe ően az á í ás ko ában ennálló
állapo oka pon osabban ki ejező szó a ö énő cse éjé ől. A magya nyel ű u-
lajdonne eknek a ko abeli kiej éshez igazí ó mode nizál lejegyzése melle az
e éle ál oz a ások is minden bizonnyal az á i a ok jellemző jegyeinek ekin he-
ők.
Az okle elek magya nyel ű helyne ei melle álló, a megjelöl hely jellegé e
u aló la in közszók izsgála a a nyel észe i elemzések számá a is hasznos in-
o mációka nyúj ha . B
ENKŐ
L
ORÁND
például a különböző elepülések e u aló
öld ajzi közne ek alapján állapí o a meg a Pe lend ne ek ől, hogy azok nem
ne ezhe ek meg alu , hanem inkább ’mező öld, mezőgazdasági hasznosí ású
e üle , öldbi ok’ jelen és ulajdoní ha unk nekik, hiszen melle ük mindig e -
a, possessio agy p aedium o dul elő, és soha nem bukkan el a szö egkö nye-
ze ükben a illa agy a pagus öld ajzi közné (2003: 201).
Az 1217-es in e polál okle élben Ság ne e melle el űnő illa a középko i
magya í ásbeliségben „kezde ől og a alu jelen e , s más jelen ése nem is
ol ” (S
ZABÓ
1966: 36). Melle e azonban az okle elek la in szö egeiben má a
11. század ól kezd e például a e a és a p aedium közne ek is állha ak al ak
ne ei elő .
S
ZABÓ
I
STVÁN
a al ak megjelölésé e használ öld ajzi közne ek nagy szá-
má a az í ásgyako la ki o a lan e minológiája, ille e a alu elepülések el é ő
ejle ségi szin jének megjelölése melle lege ősebb indokkén a al ak bi ok-
jogi iszonyának a ki ejezés e ju a ásá hozza el. A illa- al szemben a e a, a
p aedium és a 13. század ól a possessio is a éle i a okban űnik ehá el legin-
kább al ak megjelölésekén , amelyekben a ké déses hely bi okjogi iszonyá-
nak a ki ejezése kap a a legnagyobb hangsúly , ehá az, hogy kinek a ulajdoná-
ban an az ado e üle (1966: 38).
B
ENKŐ
L
ORÁND
nak a Pe lend ne ek ől ki ej e éleményé el összhangban
úgy gondolom, hogy a ga amszen benedeki okle él 1338-as á i a ában sze eplő
és minden bizonnyal a hi eles okle élből szá mazó e a öld ajzi közné hasz-
nála ából Ság kö nyékének 11. századi állapo á a kö e kez e he ünk, agyis a a,
hogy ebben az időszakban még nem alakul ki a későbbi elepülés. Ennek a e-
üle ké sége kizá óan a 11. századból szá mazó ha á leí ása sem mond ellen
(ehhez ö. S
ZABÓ
1966: 42). Az 1338-as á i a ból kikö e kez e e hi eles okle-
élbeli e a-nak az in e polál okle élben illa öld ajzi közné e ö énő elcse-
élése pedig má minden bizonnyal Ság alu elepülés jellegé hi a o ki ejezni.
Ez az elképzelés meg ámoga andó kell megemlí enünk, hogy a későbbi okle e-
61
lekben Ság egysze sem bukkan el e a-kén , a gyako i illa melle egy-ké al-
kalommal azonban a possessio öld ajzi közné el is alálkozunk ( ö. Gy. 1:
899).
4
. A ké okle él ha á leí ásának o ábbi különbségei számba é e elsőkén
az kell megemlí enünk, hogy az in e polációknak ké ő ípusá különböz e he -
jük meg: egy ész a nyel észe i izsgála ok szemszögéből i ele áns in e polá-
cióka , amelyek nem a almaznak magya nyel i eleme , alamin a ele áns,
ehá magya nyel i eleme is a almazó in e polációk csopo já . Ság ha á leí á-
sán belül is alálunk példá mindké ípus a.
4.1. A ha á leí ás nyel észe i elemzésé nem be olyásolja például az, hogy
csupán az okle él hamisí ásako ke ül a la in szö egbe agy má a hi eles okle-
él is u al Ság ásá a ó sze epé e, ille e szabad é jé e. Fon os azonban meg-
jegyezni, hogy a ö éne i szaki odalom az alapján, hogy Ság alu má I. Géza
okle elében ásá os helykén emlí ik, a elepülés igen ko ai kialakulásá a kö e -
kez e e ( ö. L
ASZLOVSZKY
1981: 20). G
YÖRFFY
G
YÖRGY
szö egkiadása ugyan
nem minden ese ben edi el az okle él hi eles és in e polál észeinek elkülöní-
ése mögö meghúzódó okoka , ebben az ese ben azonban az a sej ésünk lehe ,
hogy Ság alu ásá ának és szabad gázlójának az adományozásá a ki é ő szö eg-
észle e éppen azé so ol a a sze ző az okle él 13. században kele keze é-
széhez, me alószínű lennek a o a, hogy a 11. században Ság ne e iselő
e üle (amelye ekko még nem alukén emlí enek) má endelkezhe e a ásá -
a ás jogá al. Mindez szo os kapcsola ban állha az imén bemu a o , a hely el-
é ő jellegé e u aló la in közsza ak okle élbeli elő o dulásai al is.
4.2. A ga amszen benedeki okle él in e polál ál oza a Ság u olsó ha á pon -
jakén a Huge ne ű olyónak a Tiszába ömlésé ne ezi meg Kü alu melle :
„pos ea donec idem lu ius Huge decu ens p ope illam Ku h, quam sup a-
dixi, e cadi in Tiza, ul imus e minus es ”. Ez az 1338. é i á i a ban nem sze-
eplő szö eg észle e G
YÖRFFY
G
YÖRGY
a ha á leí ás in e polál észének ekin i.
Ez az u ólag beillesz e szö eg észle ehá az imén emlí e el ellen é ben a
nyel észe i izsgála ok szemszögéből is ele áns in e polációk csopo jába a -
ozik, min hogy benne há om magya nyel ű szó ány ( lu ius Huge , illam
Ku h, in Tiza) is alálha ó. E ne ek közül azonban csupán a Ku h szó ány
nyel ö éne i és né ö éne i o ásé ékének a megha á ozása okozha nehézsé-
ge . Az e né el jelöl objek um 11. századi meglé é e ugyanis az okle él szö e-
ge nem nyúj ogódzóka , amíg ez a segí sége a Huge ese ében megadja pél-
dául az a kö ülmény, hogy a né a ha á leí ás ko ábbi észeiben is el űnik,
ille e a hi eles okle él e ámaszkodó 1338. é i okle élben is sze epel.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei mai Tiszakü elepülés egyko i Kü ne é-
nek k onológiai megha á ozása so án önmagában az elne ezés ö zsné i jellegé-
e nem szabad úlzo an ámaszkodnunk. Az a ko ábbi el ogás ugyanis, misze-
62
in a ö zsné i e ede ű helyne ek csak és kizá ólag a 10. század olyamán és
ese leg még a 11. század első elében kele kezhe ek, K
RISTÓ
G
YULA
cá ol a, u al-
a a a, hogy az e éle helyne ek a 11. század közepe u án is még é századokig
szüle he ek, „hol még a ö zsbe a ozás alóságos uda ának lecsapódáskén ,
hol má személyné ből, né köl öz e éssel agy más módon” (1976: 42). A Ku h
szó ány 11. századi né ö éne i o áskén aló elhasználha óságá azonban
— meglehe ősen bizony alanul — ese leg a e üle ől előke ül hon oglalásko i
lele ek alószínűsí he ik (L
ASZLOVSZKY
1981: 19, B
OTKA
1989: 485).
A ga amszen benedeki okle él hamisí ója a szö eg észle nek az okle élhez
csa olásá al minden bizonnyal Ság bi ok ha á ának a ki e jesz ésé kí án a elé -
ni. Ez azonban az elemze okle él észben sze eplő Ku h szó ánynak az e ede-
i okle él ko á a (1075) ona kozó né ö éne i ada kén aló elhasználha ósá-
gá e mésze esen nem be olyásolja, min hogy a alu 11. századi lé é e annak
el é eles u alásaink. Amíg ehá a szó ány alán 11. századi né ö éne i o ás-
kén é ékesí he ő, addig a szö eg észle 13. századi lejegyzése mia nyel ö é-
ne i ada kén (pl. hang- és helyesí ás- ö éne i ekin e ben) inkább a 13. század a
ona kozóan hasznosí ha juk.
5. Az 1217- e da ál okle él in e polál ol a mia az el é elezhe jük, hogy
az ebben az á i a ban el űnő, az 1338. é i okle élben — amely, min lá uk, a-
lószínűleg a ga amszen benedeki apá ság hi eles okle eléből e e á a ha á le-
í ás — sze eplő leí áshoz képes bő ebb in o mációk jelen ős hányada az in e -
poláció számlájá a í andó. Emelle azonban az sem szabad el elej enünk, hogy
a ha á leí ás ona kozásában az 1338-as okle él is csupán á i a , ehá elő o dul-
ha o , hogy az in e polál okle élbe a hi eles okle él nyomán (azaz nem hamisí-
ás ú ján) beke ül bizonyos észle ek a ha á leí ás 1338-as á i a ako ma ad ak
ki a szö egből, és nem az in e poláció so án illesz e ék be őke a hi eles okle-
élbe. Az in e polál okle él például az „Ex alio e o pa e Tize” (magya ul: a
Tisza másik pa já ól) sza akkal kezdi Ság adományozásá , elő e ugyanis Csany
és Alpá adományozásá ól é esülünk, amely bi okok a Tisza jobb pa ján, míg
Ság a olyó bal pa ján helyezkede el. A ga amszen benedeki okle él 1338-as
á i a a azonban az apá ság iszai bi okai közül csupán Ság ha á leí ásá közli,
egy e éle megkülönböz e és ehá nyil án alóan elesleges, ső egyenesen za a-
ó le olna.
Az indokol kihagyások melle a másolás so án igyelme lenségből elkö e-
e é esz ések is hozzájá ul ak o ábbá a ké idéze szö eg észle köz i különb-
ségekhez. A másoló é esz ésé el magya ázha ó például, hogy az 1338-as okle-
élben a ha á leí ás be eze ő „ e am, que dici u Sagy” sze keze u án elma ad
az adományozás ki ejező la in dedi (’adományoz am’) ige. Ide so olha ó o áb-
bá a Taka ne ű hegynek min ha á pon nak a megjelölésében a né szói-igei ál-
lí mány né szói észének a hiánya is: „Tacha mons ( e minus) es ”.
63
5.1. Az 1338. é i á i a ból imén idéze szókihagyások a szö eg é elmé
nem be olyásolják, és az in e polál okle él isme e ének hiányában is minden
nehézség nélkül kikö e kez e he ők lennének, G
YÖRFFY
G
YÖRGY
azonban ezek
melle egy ha madik hiányosság a is ái ányí ja a igyelme (DHA. 1: 205).
A ha á leí ásban ké hegyné is sze epel ha á pon kén : 1075/+1124/+1217:
„Deinde Taka (Tacha) mons e minus es usque ad alium mon em nomine So ul
(Su yl)”
4
, majd ezek u án az in e polál okle él a kö e kező sza akkal oly a ja a
ha á leí ás : „exinde ad quendam on em, cuius decu sus e minus exis i ,
quoadusque ci cum eniens in a ad eundem lu ium Huge ”. Ezzel a leí ással
szemben az 1338-as okle élben ez áll: „ubi idem ons in a ci cum eniens ad
eundem lu ium Hucue u”.
Ság leí ása alapján a ké hegynek min ha á pon nak az é in ése u án ehá a
bi ok ha á a egy o ás elé eszi az i ány . A ké okle élből idéze szö eg ész-
le eknek előszö a hasonlóságai számba é e egy ész az emlí he jük meg,
hogy mindké szö egben ulajdonné nélkül bukkan el a ons ’ o ás’ jelen ésű
la in öld ajzi közné , más ész pedig az , hogy mindké okle él beszámol ennek
a o ásnak a Huge ~ Hucue u né en emlege e íz olyásba ömlésé ől.
Ezen hasonlóságokon úl azonban a ké szö eg észle közö egy nem elha-
nyagolha ó különbség e is igyelemmel kell lennünk. A Taka és So ul né en
sze eplő hegy emlí ése u án az in e polál okle él é ben o ább halad a az
mondja, hogy innen („exinde”, a So ul ne ű hegy ől) egy bizonyos o ás elé
(„ad quendam on em”) halad a ha á . Az 1338. é i á i a leí ása ezzel szemben
az ejezi ki, hogy a Taka ne ű hegy a ha á egy másik, a So ul ne ű hegyig,
ahol („ubi”) ugyanaz a o ás („idem ons”) beleömlik a Hucue u ne ű íz o-
lyásba. Ebben az okle élben ehá a Su yl hegynek min ha á pon nak a megne-
ezése u án a ha á nem halad o ább a é ben, hanem a hegy közelében ma ad a
emlí i meg a o ás .
Az idem ’ugyanaz’ jelen ésű né más az okle elekben öbbnyi e a ko ábban
má ne én ne eze helyek újbóli emlí éseko o dul elő, amiko a isszau aló
sze epű né más agy a magya nyel ű szó ánnyal együ , agy a magya nyel-
ű szó ány helye csupán az idem né más meg elelő alakja + a hely aj ájá a
u aló la in öld ajzi közné űnik el a szö egben. A né más 1338. é i okle él-
beli elbukkanásá a azonban nem udunk e éle magya áza o adni. A ons
ugyanis sem önmagában, ulajdonné nélkül áll a, sem ulajdonné kö nyeze é-
ben nem űnik el a ha á leí ás ko ábbi észein. Ugyanakko ké ízné is sze e-
pel a ha á leí ásban, de ezek közül az egyik egy halas ó (Scilu piscina), a másik
pedig az az é ( lu ius Huge ), ami ől en ebb az mond uk, hogy a ha á leí ás
4
Zá ójelben az 1075>1338 okle élnek az 1075/+1124/+1217 okle él ől el é ő né o mái ün e -
em el.
70
ban a ő égi magánhangzó sze epé az i magánhangzó öl ö e be (OklSz. é ). Az
alapí óle él egyedülálló e u o mája e magánhangzónak a labializációjá a u al-
ha (B
ÁRCZI
1951: 73, E.
A
BAFFY
2005: 321).
A Hucue u szó ány kapcsán az is on os még megemlí enünk, hogy a Tisza
jobb pa ján, Ság ól dél e ek ő Csany (ma Csany elek) ha á leí ásában az in e -
polál okle él ugyancsak megemlí egy Hucu ne ű olyó (a lu io Hucu).
Az okle élben Hucu, ille e Huge (Hucue u) né en sze eplő íz olyások ké-
sőbbi ö éne é e ona kozóan igen csekély és bizony alan ada aink annak. A
Csany ha á ában emlí e Hucu olyó kapcsán egy elől az é demes megemlí eni,
hogy a G
YÖRFFY
G
YÖRGY
munkájához csa ol , Csong ád á megye 14. századi
állapo á ük öző é képen Huk (Ik?) né en aláljuk meg a íz olyás . Más elől
pedig az , hogy F
ORGÓ
I
STVÁN
Csany elek ö éne é el oglalkoz a a Csong ád
és Csany elek kö nyékén lé ő mai Vid a/Vid e-é ne ű íz olyás minden indok-
lás nélkül azonosí ja az okle élbeli Hucu szó ánnyal (2005: 22).
A Ság ha á ában emlí e Hucue u olyó ö éne é e ona kozóan azonban
öbb in o máció al endelkezünk, ugyanis egy 1421. é i okle él Wge alio no-
mine Appasa a (K
NAUZ
1890: 241) sze keze e alapján a ól é esülünk, hogy az
Ug-é né melle a 15. század elején a íz olyásnak Apá ? sa a elne ezése is
használa ban ol , amely elne ezés L
ASZLOVSZKY
J
ÓZSEF
sze in a kö nyék
elmocsa asodásá al lehe össze üggésben (1983: 5).
7. Végeze ül ö iden a ha á leí ásban sze eplő 1075/+1124/+1217, 1075>
1338: Scilu piscina szó ány ól kell még szólnunk.
A szil ané ből szá mazó halas ó megne ezésének éghangzós o mája a né
ko ai ol á a, az sz hang sc jelölése pedig a né í ásbeli alakjának az á i a ok ko-
ában bekö e keze módosí ásá a enged kö e kez e ni. I. Géza idején ugyanis,
amiko az á i a ok alapjául szolgáló okle él készül , az sz hang jelekén a z és az
s be űk űn ek el a magya nyel emlékekben. Az sc jel a 11. és 12. század o -
dulóján bukkan el elsőkén , és a 14. század égéig an jelen a magya helyes-
í ásban (K
NIEZSA
1952: 15–57). Ez pedig egyú al az is jelen i, hogy az á i a-
okban alálha ók olyan szó ányok is, amelyek észben megő iz ék e ede i
alakjuka , észben pedig módosí áson es ek á , agyis ké ko helyesí ásá és
hangállapo á ük öz e ik egyidejűleg.
A Scilu piscina sze keze magya os szó endjé ől pedig ugyanaz mondha ó el,
min ami a Taka mons sze keze kapcsán má ki ej e ünk, azaz elképzelhe ő,
hogy a la in piscina aj ajelölő szóban a né u ó agjakén álló magya ó lexéma
la in a o dí ásá lá ha juk.
8. A ga amszen benedeki alapí óle élbeli Ság bi ok ha á leí ásának elemzé-
sé el a a mu a am példá , mikén használha juk el azoka az in e polál okle-
eleke , okle él észle eke a nyel ö éne i ku a ásokban, amelyeknek más o -
ásból is isme jük a megszö egezésé , legyen az az e ede i okle él agy az

71
e ede i okle él e ámaszkodó á i a . Ko ábbi í ásaimban a ga amszen bendeki
okle élhez más aspek usból közelí e, ille e más apá sági bi oknak a leí ásá
elemez e azonban — eményeim sze in — az is igazol am má , hogy abban az
ese ben is e edmény e ju ha unk és hasznosí ha juk az in e polál okle elek né -
anyagá a nyel észe i ku a ásokban, ha nem áll endelkezésünk e egyéb szö eg,
csak az in e polál . Nem i kán ugyanis maga az okle él nyúj ogódzóka az i a
in e polál észeiben sze eplő szó ányok é ékeléséhez.
A leg on osabb módsze ani alapel ehá , ami e az in e polál okle elek
nyel észe i elemzéseko ekin e el kell lennünk, az, hogy az okle él hi eles és
hamis észében el űnő helyne ek mind né ö éne i, mind nyel ö éne i szem-
pon ból külön kezelendők. Az in e polál okle élszó ányok közö emelle
asze in is é demes különbségeke enni, hogy a ha á leí ás egészé agy annak
csak egy észé é in e e a hamisí ás. Végül pedig az is különböző o ásé ékkel
uházha ja el az in e polál szó ányoka , hogy egy hi eles bi okadomány ha-
mis ha á leí ásában űnnek-e el, agy a ha á leí ás hamis ol a melle magának
a bi oknak az adományozása sem ekin he ő hi elesnek.
S
ZŐKE
M
ELINDA
I odalom
A. = Anjouko i okmány á . 1–6.
N
AGY
I
MRE
sze k. Budapes , 1878–1891.
7.
T
ASNÁDI
N
AGY
G
YULA
sze k. Budapes , 1920.
E. A
BAFFY
E
RZSÉBET
(2005): Az ómagya ko . Hang ö éne . In: K
ISS
J
ENŐ
–P
USZTAI
F
ERENC
sze k.: Magya nyel ö éne . Budapes , Osi is Kiadó. 301–351.
ÁSz. = F
EHÉRTÓI
K
ATALIN
(2004):
Á pád-ko i személyné á (1000–1301). Budapes ,
Akadémiai Kiadó.
B
ÁRCZI
G
ÉZA
(1951):
A ihanyi apá ság alapí óle ele min nyel i emlék. Budapes , Aka-
démiai Kiadó.
B
ÁRCZI
G
ÉZA
(1958): Magya hang ö éne . Második, bő í e kiadás. Budapes , Tan-
köny kiadó.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(1998):
Né és ö énelem. (Tanulmányok az Á pád-ko ól). Budapes ,
Akadémiai Kiadó.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(2003): Beszélnek a múl ne ei. (Tanulmányok az Á pád-ko i ulaj-
donne ek ől). Budapes , Akadémiai Kiadó.
B
ÉNYEI
Á
GNES
(2010): Helyné képzés a magya ban. Kézi a . (Dok o i dissze áció).
Deb ecen, Deb eceni Egye em, Magya Nyel udományi Tanszék.
B
OTKA
J
ÁNOS
(1989): Ada ok Szolnok megye ö éne éből 2. Szolnok, Szolnok Megyei
Le él á .
DF. = Diploma ikai Fényképgyűj emény. URL: h p://mol.a canum.hu/dld /op /a110505
h m? =pd &a=s a ). (2011. 12. 12.).
72
DHA. = G
YÖRFFY
G
YÖRGY
sze k. (1992): Diploma a Hunga iae An iquissima 1. Buda-
pes , Akadémiai Kiadó.
FNESz. = K
ISS
L
AJOS
(1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, bő í-
e és ja í o kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó.
F
ORGÓ
I
STVÁN
(2005): Csany elek ö éne e a kezde ek ől. Szeged, „Eu ópa Csany elek-
é ” Közalapí ány–Bába Kiadó.
Gy. = G
YÖRFFY
G
YÖRGY
(1963–1998): Az Á pád-ko i Magya o szág ö éne i öld ajza.
1–4. Budapes , Akadémiai Kiadó.
G
YŐRFFY
E
RZSÉBET
(2004): Az Á pád-ko i olyó ízne ek lexikális sze keze ének jel-
lemzői a Sajó ízgyűj ő e üle én. In: H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.:
Helyné ö éne i anulmányok 1. A Magya Né a chí um Kiad ányai 8. Deb ecen,
Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 129–144.
G
YŐRFFY
E
RZSÉBET
(2011): Ko ai ómagya ko i olyó ízne ek. A Magya Né a chí um
Kiad ányai 20. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó.
H
AVASSY
P
ÉTER
(1981): Ada ok a Tiszazug Mohács elő i ö éne i öld ajzához. In:
S
ZABÓ
L
ÁSZLÓ
sze k.: 10 é es a Tiszazug ku a ása. (Ku a ási beszámoló). Szolnok,
Damjanich János Múzeum. 30–47.
H
OFFMANN
I
STVÁN
(2004): Az okle elek helyné i szó ányainak nyel i há e é ől. In:
H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 1. A Ma-
gya Né a chí um Kiad ányai 8. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel u-
dományi Tanszéke. 9–61.
K
EGLEVICH
K
RISTÓF
(2010):
A ga amszen benedeki apá ság ö éne e az Á pád- és az
Anjou-ko ban. Kézi a . (Dok o i dissze áció). ELTE BTK Tö énelem udományi
Dok o i Iskola.
K
IS
P
ÉTER
–K
ÖRMENDI
P
ÉTER
(2006):
A ga amszen benedeki apá ság alapí óle ele. In:
M
AKK
F
ERENC
–T
HOROCZKAY
G
ÁBOR
sze k.: Í o o ások az 1050–116 közö i ma-
gya ö énelem ől. Szeged, Szegedi Középko ász Műhely. 51–69.
KMHsz. = H
OFFMANN
I
STVÁN
sze k. (2005): Ko ai magya helyné szó á 1000–1350.
1. (Abaúj–Csong ád á megye). A Magya Né a chí um Kiad ányai 10. Deb ecen,
Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke.
K
NAUZ
N
ÁNDOR
(1890):
A Ga an-melle i Szen -Benedeki apá ság 1. Budapes , Esz e -
gomi Főkáp alan.
K
NIEZSA
I
STVÁN
(1928–1929): A magya helyesí ás a a á já ásig. Magya Nyel 24:
188–197, 257–265, 318–327; 25: 27–34.
K
NIEZSA
I
STVÁN
(1952): Helyesí ásunk ö éne e a köny nyom a ás ko áig. Budapes ,
Akadémiai Kiadó.
K
RISTÓ
G
YULA
(1976): Szempon ok ko ai helyne eink ö éne i ipológiájához. Ac a
His o ica 40. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsésze udományi Ka a.
K
RISTÓ
G
YULA
–M
AKK
F
ERENC
–S
ZEGFŰ
G
YULA
(1973):
Ada ok „ko ai” helyne eink
isme e éhez 1. Ac a His o ica 44. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsé-
sze udományi Ka a.
73
L
ASZLOVSZKY
J
ÓZSEF
(1981): A Tiszazug középko i emlékeinek égésze i ku a ása. In:
S
ZABÓ
L
ÁSZLÓ
sze k.: 10 é es a Tiszazug ku a ása. (Ku a ási beszámoló). Szolnok,
Damjanich János Múzeum. 17–29.
L
ASZLOVSZKY
J
ÓZSEF
(1983): A Tiszazug középko i elepülés ö éne e. Kézi a . (Egye-
emi szakdolgoza ). ELTE BTK Régésze i Tanszék.
L
ASZLOVSZKY
J
ÓZSEF
(1986): „Dedi eciam e am, que adiace ci ca aquam, que oca u
Tiza”. (Ada ok az 1075-ös ga amszen benedeki okle él helyne einek lokalizálásá-
hoz). Zounuk 1: 9–24.
N
YIRKOS
I
STVÁN
(1987): Az ine imologikus mássalhangzók a magya ban. Deb ecen,
Kossu h Lajos Tudományegye em.
OklSz. = S
ZAMOTA
I
STVÁN
–Z
OLNAI
G
YULA
(1902–1906):
Magya Okle él-szó á . (Pó -
lék a Magya Nyel ö éne i Szó á hoz). Budapes .
ÓmOl . = J
AKUBOVICH
E
MIL
–P
AIS
D
EZSŐ
sze k. (1929): Ó-magya ol asóköny . Pécs,
Danubia. [Hasonmás kiadás: Holnap Kiadó, Budapes , 1995.]
P
AIS
D
EZSŐ
(1918a): Ug a, Ug, Ugod, Ugocsa. Magya Nyel 14: 193–196.
P
AIS
D
EZSŐ
(1918b): Ug on. In: Emlék Szily Kálmánnak a Magya Nyel udományi Tá -
saság elnökének nyolcz anadik szüle ésnapja alkalmából. Budapes , A Magya
Nyel Dolgozó á sai. 42–45.
P
AIS
D
EZSŐ
(1939): A eszp ém ölgyi apácák gö ög okle ele min nyel i emlék. Magya
Nyel udományi Tá saság Kiad ányai 50. Budapes .
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2006): Ké hegy onula Á pád-ko i né állományának össze e ő
izsgála a. In: H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.: Helyné ö éne i anulmá-
nyok 2. A Magya Né a chí um Kiad ányai 11. Deb ecen, Deb eceni Egye em Ma-
gya Nyel udományi Tanszéke. 159–180.
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2008): A égi hegyne ek né e jedelmének ké désé ől. In: H
OFF-
MANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 3. A Magya
Né a chí um Kiad ányai 13. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udomá-
nyi Tanszéke. 135–144.
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2011): Hegyne ek a középko i Magya o szágon. A Magya Né a -
chí um Kiad ányai 21. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó.
R
EUTER
C
AMILLO
(1982): Ug, Kékug és Kékesd. Magya Nyel 78: 460–465.
S . = F
ERDINANDUS
K
NAUZ
–L
UDOVICUS
C
RESCENS
D
EDEK
sze k. (1874–1924): Monu-
men a Ecclesiae S igoniensis. 1–3. S igonii.
S
ZABÓ
D
ÉNES
(1954): A dömösi adományle él hely- és íz ajza. Magya Nyel udomá-
nyi Tá saság Kiad ányai 85. Budapes .
S
ZABÓ
I
STVÁN
(1966):
A alu endsze kialakulása Magya o szágon. X–XV. század. Bu-
dapes , Akadémiai Kiadó.
S
ZAMOTA
I
STVÁN
(1895): A ihanyi apá ság 1055-iki alapí óle ele. Nyel udományi
Közlemények 25: 129–167.
S
ZENTGYÖRGYI
R
UDOLF
(2008): A Tihanyi alapí óle él kang ez szó ányá ól. In:
H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 3. A Ma-
74
gya Né a chí um Kiad ányai 13. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel u-
dományi Tanszéke. 29–52.
S
ZENTGYÖRGYI
R
UDOLF
(2009): Te minológiai széljegyze a Tihanyi alapí óle él ké -
nyel ű megha á ozásaihoz. Magya Nyel 105: 62–68.
TESz. = B
ENKŐ
L
ORÁND
ősze k. (1967–1984): A magya nyel ö éne i-e imológiai
szó á a. 1–3., 4. Mu a ó. Budapes , Akadémiai Kiadó.
T
ÓTH
V
ALÉRIA
(1997): Vizsgálódások a ko ai ómagya ko képze helyne einek kö é-
ben. Magya Nyel já ások 34: 147–170.