Ság birtok leírása a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében

55 „MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” KIADJA XLIX, 55–74 DEBRECEN A DEBRECENI EGYETEM 2011. MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKE TANULMÁNYOK, CIKKEK Ság bi ok leí ása a ga amszen benedeki apá ság alapí óle elében* 1. Az 1075. é i in e polál , azaz a 13. század olyamán az okle él szö egéhez hozzácsa ol újabb észle ekkel meghamisí o ga amszen benedeki apá ság ala- pí óle elének nyel észe i szempon ú elemzése ál al az kí ánom igazolni, hogy a hamis okle eleknek is on os helye an a nyel ünk ö éne é e i ányuló izsgála- okban. Ha o ább a is elzá kózunk a hamis okle elek elemzésé ől, akko ugyan- is olyan é ékes o ások allomásá ól is meg osz juk a nyel udomány , ame- lyek közö szép számmal alálha ók csupán bizonyos észle eikben hamis i a ok is. A hamis okle elek speciális aj ájának ekin he ő in e polál okle elek közös ismé e ugyanis az, hogy szö egüke későbbi á í ások alkalmá al hamisí o ák meg hosszabb- ö idebb észle ek be oldásá al. Az in e polál okle elek elemzéseko ehá ké olyan okle élcsopo (a hamis okle elek és az á i a ok) jellemzői el is isz ában kell lennünk, amelyek nem azonos mé ékben ugyan, de a 20. század olyamán annak ellené e szo ul ak há - é be a hi eles okle elek melle , 1 hogy a nyel udomány igen ko án, má a 19. század égén oglalkozo a hamis, ille e az á i a ban ennma ad okle elek nyel észe i hasznosí ha ósága kö ül el e ődő ké désekkel. S ZAMOTA I STVÁN például a kö e kezőképpen élekedik az á i a ok nyel ö - éne i o ásé éké ől: „az á í ók gyak an má ké száz é mul a sem ud ák he- lyesen elol asni a égebbi okle eleke , ezenkí ül pedig a hely- és személyne e- ke igen sokszo nem az e ede i í ásmód, hanem sajá ko uk kiej ése sze in í ák le”, de mindehhez az is hozzá eszi, hogy az „ilyen á í okle elek, ha 100-150 * A publikáció elkészí ésé az OTKA K 100580 számú pályáza , alamin a TÁMOP-4.2.2/B- 10/1-2010-0024 számú p ojek ámoga a. A p ojek az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Szo- ciális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg. 1 A század első elében a hi eles másola ban ennma ad okle elek is ki ün e e igyelemben észesül ek, ennek bizonyí ásaképp elegendő P AIS D EZSŐ (1939), ille e S ZABÓ D ÉNES (1954) mo- nog á iái a u alnunk. A század második elében azonban az á i a ok a hamis okle elekhez hasonló elbí álásban észesül ek. 56 é nél nem későbbiek az e ede ihez képes , és ha a bennük elő o duló magya szók helyességének ellenő zésé e egyko ú példáink annak, szükség ese én mégis hasz- nálha ók” (1895: 129, 130). K NIEZSA I STVÁN pedig néhány é izeddel később a helyesí ásunka izsgál a e közzé on os megállapí ásoka a ké es hi elű okle- elek ől. A sze ző e ko ai munkájában azonban annak ellené e helye kap ak mind a hamis, mind az á i a ban ennma ad okle elek, hogy egyik okle él ípus szó - ányainak sem ud a megnyug a óan megha á ozni a k onológiájá (1928: 190). Számba é e a 20. század nyel ö éne i e edményei , azzal szembesülünk, hogy a ké es hi elű okle elek ől nap ilágo lá o élemények nem hogy nem e- em e ék meg, de alán meg is gá ol ák nyel észe i elemzésük lehe őségé . Az ed- dig idéze éleményeknél is e ősebb k i iká ogalmaz meg az Ó-magya ol asó- köny , amiko a ko ábbi ko ok a isszahamisí o okle elek ől az mondja, hogy „leghelyesebb, ha nyel ö éne i szempon ból igyelmen kí ül hagyjuk” őke (ÓmOl . XXV). Az i sze eplő szélsőséges éleménnyel összhangban az apasz- aljuk, hogy a hamis okle elek elemzése öbbnyi e ki is me ül annak a elemlege- ésében, hogy az e éle okle elek ada ai csak igen nagy kö ül ekin éssel használ- ha ók el, ha egyál alán igyelembe ehe ők a magya nyel ö éne i ku a ásokban. Sajá apasz ala aim is igazolják, hogy az a ku a ó, aki ilyes aj a okle elek elemzésé e adja a ejé , igencsak sok éle nehézséggel kénysze ül szembenézni. Úgy gondolom azonban, hogy ha a hamis okle eleke nem a hi eles okle elek e kidolgozo módsze ek segí ségé el anulmányozzuk, hanem kísé le e eszünk egy új, speciálisan e nyel emlékcsopo a alkalmazha ó módsze an kidolgozá- sá a, akko ezál al lehe ősége e em ünk a hamis okle elek gazdag ulajdonné - anyagának a kiaknázásá a is. A hamis és á í okle elek nyel észe i hasznosí á- sának a legnagyobb gá ja ugyanis az, ha a bennük alálha ó magya nyel ű elemeke együ esen kezel e kí ánjuk agy az e ede i okle él megí ásának ko á- a, agy a hamis okle elek ese ében a hamisí ás ko á a, az á i a ok ese ében pe- dig a másola megí ásának ko á a ona koz a ni. K NIEZSA I STVÁN munkája ki álóan példázza ennek az i ánynak a sike elen- ségé . A magya helyesí ás a a á já ásig című anulmányához ugyanis a hi eles okle elek né anyaga melle — ahogyan e e má u al am — a hamis és az á í okle elek szó ányanyagá is elhasznál a, és az á í okle elek ada ai egysége- sen, minden éle megkülönböz e és nélkül az e ede i okle él ko ának helyesí ási jellemzéseko eszi igyelembe. A bő ké é ized múl a, a század közepén meg- jelenő nagy í ű munkájában azonban má nyomá sem aláljuk a hamis okle e- lekből, ille e az á i a okból szá mazó példáknak, a helyesí ás ö éne é ől í monog á iájából ugyanis má eljes egészében kihagy a ezen okle elek né - anyagának helyesí ási jellemzésé (1952). 2. A hamis okle elek és köz ük az in e polál okle elek né anyagának nyel- észe i elemzéseko elbecsülhe e len segí sége nyúj ha a ku a ók számá a az okle él szö egének össze e ése a hamisí ás alapjául szolgáló e ede i okle éllel. 57 I. Gézának az apá ság ja á a e adományai a almazó 1075. é i ga am- szen benedeki alapí óle él e ede i példánya a 16. század elején el űn , ille e a II. Is án ne é e hamisí o 1124-es á i a sem ma ad enn. I. Géza adományai ehá csupán az 1217- e da ál , de alójában csak 1270 u án papí a e e , a hi e- les okle él szö egé bizonyos észle ek be oldásá al meghamisí o á i a ő iz e meg a számunk a (DHA. 1: 205, 212, 418). Az okle él szó ányainak nyel ö éne i, né ö éne i izsgála á ehá csu- pán az á í ással és hamisí ással e hel in e polál okle élben sze eplő né o - mák a ámaszkod a égezhe jük el. Ez alól csak Ság alu ha á leí ása képez ki- é el . A 11. században Csong ád á megyéhez a ozó bi ok leí ásá ugyanis ké á i a is megő iz e a számunk a. A ga amszen benedeki okle él in e polál ál oza a melle Ság leí ásá Pé e sze émi püspök 1338. é i okle ele is á í a. És ez u óbbi okle él ől a szaki odalom úgy élekedik, hogy ez nem az in e po- lál , hanem az in e polál okle él alapjául is szolgáló hi eles okle élből me í e e a bi ok ha á leí ásá . A ö énészek úgy gondolják ugyanis, hogy a bencések a- lószínűleg nem me ék az okle él in e polál példányá bemu a ni a ki ályi ká- polnaispánkén és i kos kancellá kén is e ékenykedő püspöknek ( ö. K EGLE - VICH 2010: 13, DHA. 1: 204–205). A ké okle élből szá mazó szö eg észle pá huzamos izsgála a ehá lehe ő- sége e em egy ész a a, hogy az okle él hi eles észei ha á ozo abban elha á- olhassuk a szö eg in e polál , később be oldo , azaz hamisí o észle ei ől, más- ész pedig egy e éle szembeállí ás ál alánosságban é e is o ább gazdagí ha ja a a ona kozó isme e anyagunka , hogy az á í ás so án mi éle ál oz a ásoka eszközöl ek a lejegyzők az okle él la in szö egén, ille e a benne sze eplő ma- gya nyel ű hely- és személyne ek lejegyzésén. Az ugyanis ko ábbi izsgála ok má igazol ák, hogy az á i a o készí ők a magya ne ek í ásmódjá sajá ko uk kiej ésének meg elelően öbbnyi e meg ál oz a ák, azaz mode nizál ák. Mind- ebből azonban nem szabad a a kö e kez e nünk, hogy az á i a ok, ille e az in- e polál okle elek né anyaga kizá ólag az á i a ok lejegyzési ko ának nyel ö - éne i jellemzéséhez szolgál a o ásanyago . Az á i a ok szó ányainak k ono- lógiai minősí ésé ugyanis nem égezhe jük el au oma ikusan, hiszen a ne ek eljes kö ű mode nizál lejegyzésének elő el é ele, hogy az á i a o papí a e ő személy az á í andó okle élben sze eplő minden helyné nek isme je az á í ás ko ában használa os o májá , amelyek közö sze epelhe ek az ado e üle ne- ekén az á i a lejegyzésének időpon jában má nem használa os ne ek is. Mind- ezek melle az okle él egészé e ki e jedő mode nizálás az e ede i okle él ől ö énő másolás is akadályozha a alamelyes , a hamis (in e polál ) okle elek ese ében pedig el é elezhe ően a hi elesség lá sza ának a enn a ása is nega í an be olyásolha a a lejegyzőknek a ne ek mode nizálásá a i ányuló ö ek ésé . 3. Ság bi ok leí ása ekképpen sze epel az okle él 13. századi in e polál ál- oza ában: 58 1075/+1124/+1217: „Ex alia e o pa e Tize illam, 2 que dici u Sagi, cu m e a s ua me ca umqu e in eadem c u m ado li be o; null us que de hoc pa i cip e u , ni si so lus ab bas , dedi cum p op iis e minis, qui e mini i a di idun u : p imum ubi lu ius Huge de aqua Tiza eg edi u , qui ci cui o am pa em aque Kesekun iux a a uch di idens, usque ubi s a Scilu piscina, que cum o a insula in pa em Sanc i Benedic i de eni . Deinde Taka mons e minus es usque ad alium mon em nomine So ul, exinde ad quendam on em, cuius decu sus e minus exis i , quoadusque ci cum eniens in a ad eundem lu ium Huge , po s e a donec ide m lu ius Huge dec u ens p ope illa m Ku h, qua m sup ad ixi , e cadi in T iza, ul i mus e minus es ” (DHA. 1: 216–217). A szö eg magya o dí ása így hangzik: „A Tize másik pa ján pedig ad am egy al u a sajá ha á ai közö , amelye Sagi-nak ne eznek, a öldjé - el , ala min az o lé ő ásá h ell yel és szabad é el együ , és eb ből se nki se és zesedjék, e gyedü l csa k a z apá . Ezek a ha á ok így oszlanak meg: előszö , ahol a Tiza izéből kiszakad a Huge olyó, amely úgy olyik kö be; hogy Kesekun íz egész észé az a uch men én osz ja meg addig, ahol a Scilu halas ó áll, amely az egész szige el együ Szen Benedek észé e ju . Ez kö e ően a Taka hegy a ha á egy So ul ne ű má- sik hegyig, innen egy o ásig, amelynek le u ása a ha á egészen addig, amíg az kö ül oly a beleömlik ugyanezen Huge olyóba, azu á n amí g ugyan - eze n Huge olyó Ku h al u kö zeléb en, amel y ől e n- eb b s zól a m, le u án a Tiza -ba szaka d: ez az u o lsó ha á ”(K IS –K ÖRMENDI 2006: 62). A 14. század közepén készül okle él pedig a kö e kezőképpen í ja á a ga amszen benedeki apá ság alapí óle elének ha á leí ásá : 1075>1338: „Te am, que dici u Sagy (dedi) cum p op iis e minis, qui e mini i a di idun u : Hucu lu ius e u, qui ci cui e am o am, pa em aque Kesekun iux a a uk di idens usque, ubi s a Scilu piscina, deinde Tacha mons ( e minus) es usque ad alium mon em Su yl, (exinde ad quandam on em) ubi idem ons in a ci cum eniens ad eundem lu ium Hucue u” (DHA. 1: 205). 3 A ha á leí ás a kö e kezőképpen o dí ha juk le magya a: „A Sagy ne ű a- lu sajá ha á ai al együ (ad am), amelynek a ha á ai a kö e kezők: Hucu e u olyó, amely úgy eszi kö ül az az egész öld e üle e , amely a Kesekun ne ű íz kö nyékén e ül el, hogy az a uk men én osz ja meg addig, ahol a Scilu ha- 2 Ri kí o be ű ípussal a G YÖRFFY G YÖRGY szö egkiadásában in e polál kén sze eplő okle él é- szeke emel em ki (DHA). 3 Zá ójelben G YÖRFFY G YÖRGY éleménye sze in a másoló hibájából az á i a ból kihagyo sza- ak sze epelnek ( ö. DHA. 1: 205). 59 las ó áll, innen Tacha hegy (a ha á ) egy másik, Su yl ne ű hegyig. (Innen egy bizonyos o ás elé halad a ha á ), ahol ugyanaz a o ás kö ül oly a beleömlik ugyanabba a Hucue u olyóba”. 3.1. Az egyko Csong ád megyében, a Tisza bal pa ján ek ő Ság alu aló- színűleg a ö ök ko ban pusz ul el, de ne é a Tiszaug és Tiszakü közö el e- ülő pusz a a mai napig enn a o a (Gy. 1: 899, L ASZLOVSZKY 1981: 20; 1986: 13, FNESz. Sághpusz a). Az o szágban gyako i Ság- éle ne ek e imológiájá al kapcsola ban öbb éle élekedés is nap ilágo lá o . Az egyik néze sze in a Ság helyné az ela ul seg ~ ség ’halom, domb, akás’ jelen ésű sza unknak a égiségben el é elezhe- ően lé ező mély hang endű (*ság) pá jából szá maz a ha ó. Fel e ődö o ábbá a néme schache ’e dő, bozó , sö ény’ jelen ésű szóból aló e edez e és lehe ő- sége is. Ha madik magya áza kén pedig a ö zsné i e ede is el űnik a szaki o- dalomban ( ö. TESz. ság, FNESz. Ság, S ZABÓ 1954: 16–17). Az 1338. é i á i a melle az 1217- e da ál in e polál okle él is -i- e égző- dő o mában (1075/+1124/+1217: Sagi, 1075>1338: Sagy) ün e i el az adomá- nyozo bi ok ne é , ehá nagy alószínűséggel a ha juk ezeke a né o máka az e ede i okle élből szá mazó ál oza lan alakoknak. Az okle él ko aisága el i- leg ámoga ha ná ugyan az -i- e égződő szó ányok ő éghangzós ne ekkén aló é ékelésé a későbbi ko okból szá mazó okle elek e magánhangzó má nem a almazó: 1225: Sagh (S . 1: 254), 1330: Saagh (DF. 69 666), 1341: Saag (S . 3: 403) né o mái al szemben. A né égén illabiális magánhangzó a - almazó helyné i szó ány ő éghangzós ol a ellen szól azonban az, hogy a Ság ne e iselő helyek ő éghangzós ada ai end e labiális magánhangzó al o dul- nak elő a o ásokban, ö. pl. 1138, 1222, 1231: Sagu (K RISTÓ – M AKK – S ZEGFŰ 1973: 40–41). A né nek a *ság ’halom, domb, akás’ szóból ö énő szá maz a- ásá is meg ámoga a az á i a okban a ne ek égén el űnő -i magánhangzó ugyanakko a öld ajzi közné i e ede ű helyne eken elő o duló helyné képző- nek is a ha juk, ö. pl. Biha megyei É elepülés É ~ É i ada ai : *1214/550: He , 1219/550: E , 1326: Ee y ~ E y (Gy. 1: 615). A képzős–képző len elepü- lésné -pá ok közö a képző el aló bő ülés és a képzős o ma elsődlegessége egya án gyako inak mondha ó. A Csong ád megyei elepülés alapí óle élbeli ada á össze e e a későbbi ada okkal úgy űnik, hogy ez a né a képzős ne ek- ből edukció al alakul képző len ne ek számá gya apí ha ja ( ö. T ÓTH 1997: 159, 161; B ÉNYEI 2010: 82). 3.2. A középko i okle élí ói gyako la nak meg elelően a bi ok ne e meg- ne ezőszó (dici u ) a almazó sze keze el o dul elő a szö egben: 1075/+1124/ +1217: „ ill am, que dici u Sagi” és 1075>1338: „ e am, que dici u Sagy”, amely sze keze nek a ő agja mindig egy la in öld ajzi közné . A ne én ne e- ze hely aj ájá megjelölő lexéma sze epé azonban más-más nyel i elem öl i 60 be az elemzésünk á gyá képező ké á i a ban: amíg ugyanis a hi eles okle ele á í ó 1338-as okle élben a e a, addig az 1217-es in e polál okle élben a illa űnik el ebben a sze epkö ben. A ké okle él el é ő öld ajziközné -használa a nem az in e polációk ál al előáll szö egmódosulásoka gya apí ja, hiszen nem u ólagos beillesz és ől an szó, csupán egy meglé ő szónak egy másik, élhe ően az á í ás ko ában ennálló állapo oka pon osabban ki ejező szó a ö énő cse éjé ől. A magya nyel ű u- lajdonne eknek a ko abeli kiej éshez igazí ó mode nizál lejegyzése melle az e éle ál oz a ások is minden bizonnyal az á i a ok jellemző jegyeinek ekin he- ők. Az okle elek magya nyel ű helyne ei melle álló, a megjelöl hely jellegé e u aló la in közszók izsgála a a nyel észe i elemzések számá a is hasznos in- o mációka nyúj ha . B ENKŐ L ORÁND például a különböző elepülések e u aló öld ajzi közne ek alapján állapí o a meg a Pe lend ne ek ől, hogy azok nem ne ezhe ek meg alu , hanem inkább ’mező öld, mezőgazdasági hasznosí ású e üle , öldbi ok’ jelen és ulajdoní ha unk nekik, hiszen melle ük mindig e - a, possessio agy p aedium o dul elő, és soha nem bukkan el a szö egkö nye- ze ükben a illa agy a pagus öld ajzi közné (2003: 201). Az 1217-es in e polál okle élben Ság ne e melle el űnő illa a középko i magya í ásbeliségben „kezde ől og a alu jelen e , s más jelen ése nem is ol ” (S ZABÓ 1966: 36). Melle e azonban az okle elek la in szö egeiben má a 11. század ól kezd e például a e a és a p aedium közne ek is állha ak al ak ne ei elő . S ZABÓ I STVÁN a al ak megjelölésé e használ öld ajzi közne ek nagy szá- má a az í ásgyako la ki o a lan e minológiája, ille e a alu elepülések el é ő ejle ségi szin jének megjelölése melle lege ősebb indokkén a al ak bi ok- jogi iszonyának a ki ejezés e ju a ásá hozza el. A illa- al szemben a e a, a p aedium és a 13. század ól a possessio is a éle i a okban űnik ehá el legin- kább al ak megjelölésekén , amelyekben a ké déses hely bi okjogi iszonyá- nak a ki ejezése kap a a legnagyobb hangsúly , ehá az, hogy kinek a ulajdoná- ban an az ado e üle (1966: 38). B ENKŐ L ORÁND nak a Pe lend ne ek ől ki ej e éleményé el összhangban úgy gondolom, hogy a ga amszen benedeki okle él 1338-as á i a ában sze eplő és minden bizonnyal a hi eles okle élből szá mazó e a öld ajzi közné hasz- nála ából Ság kö nyékének 11. századi állapo á a kö e kez e he ünk, agyis a a, hogy ebben az időszakban még nem alakul ki a későbbi elepülés. Ennek a e- üle ké sége kizá óan a 11. századból szá mazó ha á leí ása sem mond ellen (ehhez ö. S ZABÓ 1966: 42). Az 1338-as á i a ból kikö e kez e e hi eles okle- élbeli e a-nak az in e polál okle élben illa öld ajzi közné e ö énő elcse- élése pedig má minden bizonnyal Ság alu elepülés jellegé hi a o ki ejezni. Ez az elképzelés meg ámoga andó kell megemlí enünk, hogy a későbbi okle e- 61 lekben Ság egysze sem bukkan el e a-kén , a gyako i illa melle egy-ké al- kalommal azonban a possessio öld ajzi közné el is alálkozunk ( ö. Gy. 1: 899). 4 . A ké okle él ha á leí ásának o ábbi különbségei számba é e elsőkén az kell megemlí enünk, hogy az in e polációknak ké ő ípusá különböz e he - jük meg: egy ész a nyel észe i izsgála ok szemszögéből i ele áns in e polá- cióka , amelyek nem a almaznak magya nyel i eleme , alamin a ele áns, ehá magya nyel i eleme is a almazó in e polációk csopo já . Ság ha á leí á- sán belül is alálunk példá mindké ípus a. 4.1. A ha á leí ás nyel észe i elemzésé nem be olyásolja például az, hogy csupán az okle él hamisí ásako ke ül a la in szö egbe agy má a hi eles okle- él is u al Ság ásá a ó sze epé e, ille e szabad é jé e. Fon os azonban meg- jegyezni, hogy a ö éne i szaki odalom az alapján, hogy Ság alu má I. Géza okle elében ásá os helykén emlí ik, a elepülés igen ko ai kialakulásá a kö e - kez e e ( ö. L ASZLOVSZKY 1981: 20). G YÖRFFY G YÖRGY szö egkiadása ugyan nem minden ese ben edi el az okle él hi eles és in e polál észeinek elkülöní- ése mögö meghúzódó okoka , ebben az ese ben azonban az a sej ésünk lehe , hogy Ság alu ásá ának és szabad gázlójának az adományozásá a ki é ő szö eg- észle e éppen azé so ol a a sze ző az okle él 13. században kele keze é- széhez, me alószínű lennek a o a, hogy a 11. században Ság ne e iselő e üle (amelye ekko még nem alukén emlí enek) má endelkezhe e a ásá - a ás jogá al. Mindez szo os kapcsola ban állha az imén bemu a o , a hely el- é ő jellegé e u aló la in közsza ak okle élbeli elő o dulásai al is. 4.2. A ga amszen benedeki okle él in e polál ál oza a Ság u olsó ha á pon - jakén a Huge ne ű olyónak a Tiszába ömlésé ne ezi meg Kü alu melle : „pos ea donec idem lu ius Huge decu ens p ope illam Ku h, quam sup a- dixi, e cadi in Tiza, ul imus e minus es ”. Ez az 1338. é i á i a ban nem sze- eplő szö eg észle e G YÖRFFY G YÖRGY a ha á leí ás in e polál észének ekin i. Ez az u ólag beillesz e szö eg észle ehá az imén emlí e el ellen é ben a nyel észe i izsgála ok szemszögéből is ele áns in e polációk csopo jába a - ozik, min hogy benne há om magya nyel ű szó ány ( lu ius Huge , illam Ku h, in Tiza) is alálha ó. E ne ek közül azonban csupán a Ku h szó ány nyel ö éne i és né ö éne i o ásé ékének a megha á ozása okozha nehézsé- ge . Az e né el jelöl objek um 11. századi meglé é e ugyanis az okle él szö e- ge nem nyúj ogódzóka , amíg ez a segí sége a Huge ese ében megadja pél- dául az a kö ülmény, hogy a né a ha á leí ás ko ábbi észeiben is el űnik, ille e a hi eles okle él e ámaszkodó 1338. é i okle élben is sze epel. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei mai Tiszakü elepülés egyko i Kü ne é- nek k onológiai megha á ozása so án önmagában az elne ezés ö zsné i jellegé- e nem szabad úlzo an ámaszkodnunk. Az a ko ábbi el ogás ugyanis, misze- 62 in a ö zsné i e ede ű helyne ek csak és kizá ólag a 10. század olyamán és ese leg még a 11. század első elében kele kezhe ek, K RISTÓ G YULA cá ol a, u al- a a a, hogy az e éle helyne ek a 11. század közepe u án is még é századokig szüle he ek, „hol még a ö zsbe a ozás alóságos uda ának lecsapódáskén , hol má személyné ből, né köl öz e éssel agy más módon” (1976: 42). A Ku h szó ány 11. századi né ö éne i o áskén aló elhasználha óságá azonban — meglehe ősen bizony alanul — ese leg a e üle ől előke ül hon oglalásko i lele ek alószínűsí he ik (L ASZLOVSZKY 1981: 19, B OTKA 1989: 485). A ga amszen benedeki okle él hamisí ója a szö eg észle nek az okle élhez csa olásá al minden bizonnyal Ság bi ok ha á ának a ki e jesz ésé kí án a elé - ni. Ez azonban az elemze okle él észben sze eplő Ku h szó ánynak az e ede- i okle él ko á a (1075) ona kozó né ö éne i ada kén aló elhasználha ósá- gá e mésze esen nem be olyásolja, min hogy a alu 11. századi lé é e annak el é eles u alásaink. Amíg ehá a szó ány alán 11. századi né ö éne i o ás- kén é ékesí he ő, addig a szö eg észle 13. századi lejegyzése mia nyel ö é- ne i ada kén (pl. hang- és helyesí ás- ö éne i ekin e ben) inkább a 13. század a ona kozóan hasznosí ha juk. 5. Az 1217- e da ál okle él in e polál ol a mia az el é elezhe jük, hogy az ebben az á i a ban el űnő, az 1338. é i okle élben — amely, min lá uk, a- lószínűleg a ga amszen benedeki apá ság hi eles okle eléből e e á a ha á le- í ás — sze eplő leí áshoz képes bő ebb in o mációk jelen ős hányada az in e - poláció számlájá a í andó. Emelle azonban az sem szabad el elej enünk, hogy a ha á leí ás ona kozásában az 1338-as okle él is csupán á i a , ehá elő o dul- ha o , hogy az in e polál okle élbe a hi eles okle él nyomán (azaz nem hamisí- ás ú ján) beke ül bizonyos észle ek a ha á leí ás 1338-as á i a ako ma ad ak ki a szö egből, és nem az in e poláció so án illesz e ék be őke a hi eles okle- élbe. Az in e polál okle él például az „Ex alio e o pa e Tize” (magya ul: a Tisza másik pa já ól) sza akkal kezdi Ság adományozásá , elő e ugyanis Csany és Alpá adományozásá ól é esülünk, amely bi okok a Tisza jobb pa ján, míg Ság a olyó bal pa ján helyezkede el. A ga amszen benedeki okle él 1338-as á i a a azonban az apá ság iszai bi okai közül csupán Ság ha á leí ásá közli, egy e éle megkülönböz e és ehá nyil án alóan elesleges, ső egyenesen za a- ó le olna. Az indokol kihagyások melle a másolás so án igyelme lenségből elkö e- e é esz ések is hozzájá ul ak o ábbá a ké idéze szö eg észle köz i különb- ségekhez. A másoló é esz ésé el magya ázha ó például, hogy az 1338-as okle- élben a ha á leí ás be eze ő „ e am, que dici u Sagy” sze keze u án elma ad az adományozás ki ejező la in dedi (’adományoz am’) ige. Ide so olha ó o áb- bá a Taka ne ű hegynek min ha á pon nak a megjelölésében a né szói-igei ál- lí mány né szói észének a hiánya is: „Tacha mons ( e minus) es ”. 63 5.1. Az 1338. é i á i a ból imén idéze szókihagyások a szö eg é elmé nem be olyásolják, és az in e polál okle él isme e ének hiányában is minden nehézség nélkül kikö e kez e he ők lennének, G YÖRFFY G YÖRGY azonban ezek melle egy ha madik hiányosság a is ái ányí ja a igyelme (DHA. 1: 205). A ha á leí ásban ké hegyné is sze epel ha á pon kén : 1075/+1124/+1217: „Deinde Taka (Tacha) mons e minus es usque ad alium mon em nomine So ul (Su yl)” 4 , majd ezek u án az in e polál okle él a kö e kező sza akkal oly a ja a ha á leí ás : „exinde ad quendam on em, cuius decu sus e minus exis i , quoadusque ci cum eniens in a ad eundem lu ium Huge ”. Ezzel a leí ással szemben az 1338-as okle élben ez áll: „ubi idem ons in a ci cum eniens ad eundem lu ium Hucue u”. Ság leí ása alapján a ké hegynek min ha á pon nak az é in ése u án ehá a bi ok ha á a egy o ás elé eszi az i ány . A ké okle élből idéze szö eg ész- le eknek előszö a hasonlóságai számba é e egy ész az emlí he jük meg, hogy mindké szö egben ulajdonné nélkül bukkan el a ons ’ o ás’ jelen ésű la in öld ajzi közné , más ész pedig az , hogy mindké okle él beszámol ennek a o ásnak a Huge ~ Hucue u né en emlege e íz olyásba ömlésé ől. Ezen hasonlóságokon úl azonban a ké szö eg észle közö egy nem elha- nyagolha ó különbség e is igyelemmel kell lennünk. A Taka és So ul né en sze eplő hegy emlí ése u án az in e polál okle él é ben o ább halad a az mondja, hogy innen („exinde”, a So ul ne ű hegy ől) egy bizonyos o ás elé („ad quendam on em”) halad a ha á . Az 1338. é i á i a leí ása ezzel szemben az ejezi ki, hogy a Taka ne ű hegy a ha á egy másik, a So ul ne ű hegyig, ahol („ubi”) ugyanaz a o ás („idem ons”) beleömlik a Hucue u ne ű íz o- lyásba. Ebben az okle élben ehá a Su yl hegynek min ha á pon nak a megne- ezése u án a ha á nem halad o ább a é ben, hanem a hegy közelében ma ad a emlí i meg a o ás . Az idem ’ugyanaz’ jelen ésű né más az okle elekben öbbnyi e a ko ábban má ne én ne eze helyek újbóli emlí éseko o dul elő, amiko a isszau aló sze epű né más agy a magya nyel ű szó ánnyal együ , agy a magya nyel- ű szó ány helye csupán az idem né más meg elelő alakja + a hely aj ájá a u aló la in öld ajzi közné űnik el a szö egben. A né más 1338. é i okle él- beli elbukkanásá a azonban nem udunk e éle magya áza o adni. A ons ugyanis sem önmagában, ulajdonné nélkül áll a, sem ulajdonné kö nyeze é- ben nem űnik el a ha á leí ás ko ábbi észein. Ugyanakko ké ízné is sze e- pel a ha á leí ásban, de ezek közül az egyik egy halas ó (Scilu piscina), a másik pedig az az é ( lu ius Huge ), ami ől en ebb az mond uk, hogy a ha á leí ás 4 Zá ójelben az 1075>1338 okle élnek az 1075/+1124/+1217 okle él ől el é ő né o mái ün e - em el. 70 ban a ő égi magánhangzó sze epé az i magánhangzó öl ö e be (OklSz. é ). Az alapí óle él egyedülálló e u o mája e magánhangzónak a labializációjá a u al- ha (B ÁRCZI 1951: 73, E. A BAFFY 2005: 321). A Hucue u szó ány kapcsán az is on os még megemlí enünk, hogy a Tisza jobb pa ján, Ság ól dél e ek ő Csany (ma Csany elek) ha á leí ásában az in e - polál okle él ugyancsak megemlí egy Hucu ne ű olyó (a lu io Hucu). Az okle élben Hucu, ille e Huge (Hucue u) né en sze eplő íz olyások ké- sőbbi ö éne é e ona kozóan igen csekély és bizony alan ada aink annak. A Csany ha á ában emlí e Hucu olyó kapcsán egy elől az é demes megemlí eni, hogy a G YÖRFFY G YÖRGY munkájához csa ol , Csong ád á megye 14. századi állapo á ük öző é képen Huk (Ik?) né en aláljuk meg a íz olyás . Más elől pedig az , hogy F ORGÓ I STVÁN Csany elek ö éne é el oglalkoz a a Csong ád és Csany elek kö nyékén lé ő mai Vid a/Vid e-é ne ű íz olyás minden indok- lás nélkül azonosí ja az okle élbeli Hucu szó ánnyal (2005: 22). A Ság ha á ában emlí e Hucue u olyó ö éne é e ona kozóan azonban öbb in o máció al endelkezünk, ugyanis egy 1421. é i okle él Wge alio no- mine Appasa a (K NAUZ 1890: 241) sze keze e alapján a ól é esülünk, hogy az Ug-é né melle a 15. század elején a íz olyásnak Apá ? sa a elne ezése is használa ban ol , amely elne ezés L ASZLOVSZKY J ÓZSEF sze in a kö nyék elmocsa asodásá al lehe össze üggésben (1983: 5). 7. Végeze ül ö iden a ha á leí ásban sze eplő 1075/+1124/+1217, 1075> 1338: Scilu piscina szó ány ól kell még szólnunk. A szil ané ből szá mazó halas ó megne ezésének éghangzós o mája a né ko ai ol á a, az sz hang sc jelölése pedig a né í ásbeli alakjának az á i a ok ko- ában bekö e keze módosí ásá a enged kö e kez e ni. I. Géza idején ugyanis, amiko az á i a ok alapjául szolgáló okle él készül , az sz hang jelekén a z és az s be űk űn ek el a magya nyel emlékekben. Az sc jel a 11. és 12. század o - dulóján bukkan el elsőkén , és a 14. század égéig an jelen a magya helyes- í ásban (K NIEZSA 1952: 15–57). Ez pedig egyú al az is jelen i, hogy az á i a- okban alálha ók olyan szó ányok is, amelyek észben megő iz ék e ede i alakjuka , észben pedig módosí áson es ek á , agyis ké ko helyesí ásá és hangállapo á ük öz e ik egyidejűleg. A Scilu piscina sze keze magya os szó endjé ől pedig ugyanaz mondha ó el, min ami a Taka mons sze keze kapcsán má ki ej e ünk, azaz elképzelhe ő, hogy a la in piscina aj ajelölő szóban a né u ó agjakén álló magya ó lexéma la in a o dí ásá lá ha juk. 8. A ga amszen benedeki alapí óle élbeli Ság bi ok ha á leí ásának elemzé- sé el a a mu a am példá , mikén használha juk el azoka az in e polál okle- eleke , okle él észle eke a nyel ö éne i ku a ásokban, amelyeknek más o - ásból is isme jük a megszö egezésé , legyen az az e ede i okle él agy az 71 e ede i okle él e ámaszkodó á i a . Ko ábbi í ásaimban a ga amszen bendeki okle élhez más aspek usból közelí e, ille e más apá sági bi oknak a leí ásá elemez e azonban — eményeim sze in — az is igazol am má , hogy abban az ese ben is e edmény e ju ha unk és hasznosí ha juk az in e polál okle elek né - anyagá a nyel észe i ku a ásokban, ha nem áll endelkezésünk e egyéb szö eg, csak az in e polál . Nem i kán ugyanis maga az okle él nyúj ogódzóka az i a in e polál észeiben sze eplő szó ányok é ékeléséhez. A leg on osabb módsze ani alapel ehá , ami e az in e polál okle elek nyel észe i elemzéseko ekin e el kell lennünk, az, hogy az okle él hi eles és hamis észében el űnő helyne ek mind né ö éne i, mind nyel ö éne i szem- pon ból külön kezelendők. Az in e polál okle élszó ányok közö emelle asze in is é demes különbségeke enni, hogy a ha á leí ás egészé agy annak csak egy észé é in e e a hamisí ás. Végül pedig az is különböző o ásé ékkel uházha ja el az in e polál szó ányoka , hogy egy hi eles bi okadomány ha- mis ha á leí ásában űnnek-e el, agy a ha á leí ás hamis ol a melle magának a bi oknak az adományozása sem ekin he ő hi elesnek. S ZŐKE M ELINDA I odalom A. = Anjouko i okmány á . 1–6. N AGY I MRE sze k. Budapes , 1878–1891. 7. T ASNÁDI N AGY G YULA sze k. Budapes , 1920. E. A BAFFY E RZSÉBET (2005): Az ómagya ko . Hang ö éne . In: K ISS J ENŐ –P USZTAI F ERENC sze k.: Magya nyel ö éne . Budapes , Osi is Kiadó. 301–351. ÁSz. = F EHÉRTÓI K ATALIN (2004): Á pád-ko i személyné á (1000–1301). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ÁRCZI G ÉZA (1951): A ihanyi apá ság alapí óle ele min nyel i emlék. Budapes , Aka- démiai Kiadó. B ÁRCZI G ÉZA (1958): Magya hang ö éne . Második, bő í e kiadás. Budapes , Tan- köny kiadó. B ENKŐ L ORÁND (1998): Né és ö énelem. (Tanulmányok az Á pád-ko ól). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2003): Beszélnek a múl ne ei. (Tanulmányok az Á pád-ko i ulaj- donne ek ől). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ÉNYEI Á GNES (2010): Helyné képzés a magya ban. Kézi a . (Dok o i dissze áció). Deb ecen, Deb eceni Egye em, Magya Nyel udományi Tanszék. B OTKA J ÁNOS (1989): Ada ok Szolnok megye ö éne éből 2. Szolnok, Szolnok Megyei Le él á . DF. = Diploma ikai Fényképgyűj emény. URL: h p://mol.a canum.hu/dld /op /a110505 h m? =pd &a=s a ). (2011. 12. 12.). 72 DHA. = G YÖRFFY G YÖRGY sze k. (1992): Diploma a Hunga iae An iquissima 1. Buda- pes , Akadémiai Kiadó. FNESz. = K ISS L AJOS (1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, bő í- e és ja í o kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó. F ORGÓ I STVÁN (2005): Csany elek ö éne e a kezde ek ől. Szeged, „Eu ópa Csany elek- é ” Közalapí ány–Bába Kiadó. Gy. = G YÖRFFY G YÖRGY (1963–1998): Az Á pád-ko i Magya o szág ö éne i öld ajza. 1–4. Budapes , Akadémiai Kiadó. G YŐRFFY E RZSÉBET (2004): Az Á pád-ko i olyó ízne ek lexikális sze keze ének jel- lemzői a Sajó ízgyűj ő e üle én. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 1. A Magya Né a chí um Kiad ányai 8. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 129–144. G YŐRFFY E RZSÉBET (2011): Ko ai ómagya ko i olyó ízne ek. A Magya Né a chí um Kiad ányai 20. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó. H AVASSY P ÉTER (1981): Ada ok a Tiszazug Mohács elő i ö éne i öld ajzához. In: S ZABÓ L ÁSZLÓ sze k.: 10 é es a Tiszazug ku a ása. (Ku a ási beszámoló). Szolnok, Damjanich János Múzeum. 30–47. H OFFMANN I STVÁN (2004): Az okle elek helyné i szó ányainak nyel i há e é ől. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 1. A Ma- gya Né a chí um Kiad ányai 8. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel u- dományi Tanszéke. 9–61. K EGLEVICH K RISTÓF (2010): A ga amszen benedeki apá ság ö éne e az Á pád- és az Anjou-ko ban. Kézi a . (Dok o i dissze áció). ELTE BTK Tö énelem udományi Dok o i Iskola. K IS P ÉTER –K ÖRMENDI P ÉTER (2006): A ga amszen benedeki apá ság alapí óle ele. In: M AKK F ERENC –T HOROCZKAY G ÁBOR sze k.: Í o o ások az 1050–116 közö i ma- gya ö énelem ől. Szeged, Szegedi Középko ász Műhely. 51–69. KMHsz. = H OFFMANN I STVÁN sze k. (2005): Ko ai magya helyné szó á 1000–1350. 1. (Abaúj–Csong ád á megye). A Magya Né a chí um Kiad ányai 10. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. K NAUZ N ÁNDOR (1890): A Ga an-melle i Szen -Benedeki apá ság 1. Budapes , Esz e - gomi Főkáp alan. K NIEZSA I STVÁN (1928–1929): A magya helyesí ás a a á já ásig. Magya Nyel 24: 188–197, 257–265, 318–327; 25: 27–34. K NIEZSA I STVÁN (1952): Helyesí ásunk ö éne e a köny nyom a ás ko áig. Budapes , Akadémiai Kiadó. K RISTÓ G YULA (1976): Szempon ok ko ai helyne eink ö éne i ipológiájához. Ac a His o ica 40. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsésze udományi Ka a. K RISTÓ G YULA –M AKK F ERENC –S ZEGFŰ G YULA (1973): Ada ok „ko ai” helyne eink isme e éhez 1. Ac a His o ica 44. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsé- sze udományi Ka a. 73 L ASZLOVSZKY J ÓZSEF (1981): A Tiszazug középko i emlékeinek égésze i ku a ása. In: S ZABÓ L ÁSZLÓ sze k.: 10 é es a Tiszazug ku a ása. (Ku a ási beszámoló). Szolnok, Damjanich János Múzeum. 17–29. L ASZLOVSZKY J ÓZSEF (1983): A Tiszazug középko i elepülés ö éne e. Kézi a . (Egye- emi szakdolgoza ). ELTE BTK Régésze i Tanszék. L ASZLOVSZKY J ÓZSEF (1986): „Dedi eciam e am, que adiace ci ca aquam, que oca u Tiza”. (Ada ok az 1075-ös ga amszen benedeki okle él helyne einek lokalizálásá- hoz). Zounuk 1: 9–24. N YIRKOS I STVÁN (1987): Az ine imologikus mássalhangzók a magya ban. Deb ecen, Kossu h Lajos Tudományegye em. OklSz. = S ZAMOTA I STVÁN –Z OLNAI G YULA (1902–1906): Magya Okle él-szó á . (Pó - lék a Magya Nyel ö éne i Szó á hoz). Budapes . ÓmOl . = J AKUBOVICH E MIL –P AIS D EZSŐ sze k. (1929): Ó-magya ol asóköny . Pécs, Danubia. [Hasonmás kiadás: Holnap Kiadó, Budapes , 1995.] P AIS D EZSŐ (1918a): Ug a, Ug, Ugod, Ugocsa. Magya Nyel 14: 193–196. P AIS D EZSŐ (1918b): Ug on. In: Emlék Szily Kálmánnak a Magya Nyel udományi Tá - saság elnökének nyolcz anadik szüle ésnapja alkalmából. Budapes , A Magya Nyel Dolgozó á sai. 42–45. P AIS D EZSŐ (1939): A eszp ém ölgyi apácák gö ög okle ele min nyel i emlék. Magya Nyel udományi Tá saság Kiad ányai 50. Budapes . R ESZEGI K ATALIN (2006): Ké hegy onula Á pád-ko i né állományának össze e ő izsgála a. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmá- nyok 2. A Magya Né a chí um Kiad ányai 11. Deb ecen, Deb eceni Egye em Ma- gya Nyel udományi Tanszéke. 159–180. R ESZEGI K ATALIN (2008): A égi hegyne ek né e jedelmének ké désé ől. In: H OFF- MANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 3. A Magya Né a chí um Kiad ányai 13. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udomá- nyi Tanszéke. 135–144. R ESZEGI K ATALIN (2011): Hegyne ek a középko i Magya o szágon. A Magya Né a - chí um Kiad ányai 21. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó. R EUTER C AMILLO (1982): Ug, Kékug és Kékesd. Magya Nyel 78: 460–465. S . = F ERDINANDUS K NAUZ –L UDOVICUS C RESCENS D EDEK sze k. (1874–1924): Monu- men a Ecclesiae S igoniensis. 1–3. S igonii. S ZABÓ D ÉNES (1954): A dömösi adományle él hely- és íz ajza. Magya Nyel udomá- nyi Tá saság Kiad ányai 85. Budapes . S ZABÓ I STVÁN (1966): A alu endsze kialakulása Magya o szágon. X–XV. század. Bu- dapes , Akadémiai Kiadó. S ZAMOTA I STVÁN (1895): A ihanyi apá ság 1055-iki alapí óle ele. Nyel udományi Közlemények 25: 129–167. S ZENTGYÖRGYI R UDOLF (2008): A Tihanyi alapí óle él kang ez szó ányá ól. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 3. A Ma- 74 gya Né a chí um Kiad ányai 13. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel u- dományi Tanszéke. 29–52. S ZENTGYÖRGYI R UDOLF (2009): Te minológiai széljegyze a Tihanyi alapí óle él ké - nyel ű megha á ozásaihoz. Magya Nyel 105: 62–68. TESz. = B ENKŐ L ORÁND ősze k. (1967–1984): A magya nyel ö éne i-e imológiai szó á a. 1–3., 4. Mu a ó. Budapes , Akadémiai Kiadó. T ÓTH V ALÉRIA (1997): Vizsgálódások a ko ai ómagya ko képze helyne einek kö é- ben. Magya Nyel já ások 34: 147–170.