43
„MAGYAR YELVJÁRÁSOK”
KIADJA XLVII, 43–59 DEBRECE
A DEBRECEI EGYETEM 2009.
MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE
Adalékok személyné i e ede ű elepülésne eink
nyel i ké déseihez*
1. A en i címe lá a bizonyá a sokakban meg ogalmazódik a ké dés, hogy
ajon mi úja lehe még mondani a ól a né ípus ól, amelynek — lé én a
legősibbnek a o né adási mód — úlzás nélkül állí ha juk, köny á nyi szak-
i odalma an. A pusz a személyné i né adás jellegze ességei öbb ne es ku a-
ónk is össze oglal a má (lásd pl. M
ELICH
1925–1929,
K
NIEZSA
1943,
B
ÁRCZI
1958 öbb helyén), majd öbben is új agondol ák, kiegészí e ék o ábbi adalé-
kokkal (K
RISTÓ
1976,
K
ISS
1997), és az új agondolások, kiegészí ések e edmé-
nyeinek ényében az án issebb összegzések is szüle ek e né adási eljá ás ól
(T
ÓTH
2001a: 32–37,
R
ÁCZ
2005: 90–104). Mégis: úgy élem, a személyné i
e ede ű né adás ké dései ől még mindig nem udunk elege , s a né ípusnak bő-
en annak még el á a lan sajá osságai.
A pusz a személyné i né adás ké ségkí ül igen égó a oglalkoz a ja a ma-
gya helyné ö éne ku a ói , és alóban számos onásá a legap óbb észle e-
kig, megnyug a óan sike ül is isz áznia az eddigi ku a ásnak, míg mások ól pe-
dig — a ké dés egy aj a lezá ásának a szándéká al — kimond ák, hogy azok
aligha de í he ők el alaha is a öbb é század agy még inkább egy é ez ed á -
la ából. Mi el ezek ől a ké dések ől, a né ku a ás e é en ezidáig elmu a o
e edményei ől jól ájékozódha unk a szaki odalomban, az alábbiakban ezeke
csupán ö iden, mindössze a őbb gondola ok a ki é e oglalom össze.
A pusz a személyné i né adás ól az a ja a szaki odalom, hogy ez a leg é-
gibb és egyben a leg ipikusabban magya né adási mód, amely Közép-Kele -
Eu ópában egyedülállóan csak a magya ság né adásában alálha ó meg, a kö -
nyező népeknél isme e len. Ez pedig az is jelen i egyú al, hogy a személyné ből
minden éle o máns nélkül alakul helyne ek ől akko is biz on állí ha ó a ma-
gya né adók ól aló szá mazásuk, ha a személyné i alapszó idegen e ede ű. A
pusz a ( agy pon osabb meg ogalmazásban: o máns nélküli) személyné i hely-
ne ekből ehá e nikai ekin e ben — ügge lenül az alapjául szolgáló személyné
szlá , néme agy éppen la in e ede é ől — egye len, de annál lényegesebb kö-
e kez e és adódik: a né adóknak a magya nyel ű e nikumhoz aló a ozása.
* Előadáskén elhangzo a Magya Nyel udományi Tá saság Deb eceni Csopo jának ülésén
2009. decembe 10-én.
44
A né ípus a leginkább ele en a 11–13. század időszakában ol , ám — min
né adási modell — p oduk i i ása lényegében mind a mai napig nem szűn meg
eljesen. A nyil án aló há é be szo ulásában ugyanakko bizonyosan sze epe
já szo az, hogy az ál ala ho dozo szeman ikai a alom ki ejezésének unkció-
já (a hely bi okosának agy használójának a megjelölésé ) idő el egy másik le-
xikális-mo ológiai modell e e á : a személyné el alko o össze e ne ek í-
pusa. Ez a né adási modellekben bekö e kező el olódás pedig a nyel ünkben
működő ál alánosabb endenciák is minden bizonnyal be olyásol ák: a né ípu-
sok p oduk i i ásának módosulása ugyanis e mésze sze űen ágabb nyel i kon-
ex usban é ékelendő, a ól aligha lehe bá mely ko ban is ügge len.
A pusz a személyné i né adásnak előke ül ek a szaki odalomban olyan ké -
dései is, amelyek a helyne ek nyel i jellemzői ke ésbé é in ik, és elsőso ban
ö éne udományi agy szociológiai (ese leg né szociológiai) p oblémáka hoz-
nak a elszín e. Inkább csak el i szin en agadha ó meg öbbek közö például az
a ké dés, hogy az e éle elepülésne ek ajon az ado személy (a né adó) éle é-
ben agy annak halála u án jö ek-e lé e. Annak ellené e, hogy e ekin e ben
igen súlyos, helyenkén a személyeskedések ől sem men es i a zajlo le a szak-
i odalomban, úgy élem, a ké dés e ese legesen meg ogalmazódó álasz (leg-
inkább pe sze az, hogy az ese ek úlnyomó öbbségében az ille ő személy éle é-
ben, ső leginkább ál ala, de olyko a halála u án is alakulha ak e éle né s uk-
ú ák) nemigen isz közelebb bennünke a né ípus megé éséhez. És alább az
is lá ni ogjuk, hogy amennyiben a né adás né szociológiai kö ülményeibe mé-
lyebben be ekin ünk, ez a ké dés alójában é elmezhe e lenné is álik.
Ugyancsak ke és nyel i e mésze ű hozadéka lehe annak a el e ésnek is,
hogy milyen okok állha nak a né ípus egyedeinek lé ejö e mögö . Az e é en
előhozo magya áza oknak egy közös (és alóban lényeges) anulsága azé
mégis an: a né ípus kele kezésé ől annyi bizonyosan állí ha unk, hogy a sze-
mélyné i helyne ek alapja mindenképpen a személy és a ne é el jelöl hely a-
lamilyen kapcsola a lehe e .
A né adó személy megállapí ásának és a elepüléshez űződő iszonyának az
ügye más megközelí ésben ugyancsak öbbeke oglalkoz a o , ám ez a ké dés
az első pillana ól kezd e magában ho doz a a bizonyos mé ékig ele e meg á-
laszolha a lan ol á is. Az okle elek csak a leg i kábban udósí anak ugyanis a
né adó kilé é ől és a né adás ak usá ól — igaz iszon , hogy ezek a csekély
számú példák el é lenül megbízha ó analógiáka szolgál a nak a a, hogy a ele-
pülésné -adás eseménye az Á pád-ko időszakában minden bizonnyal ál alában
é e is hasonlóképpen zajlo le. (A pusz a személyné i né adás ide ágó ész-
le ké dései ől lásd össze oglalóan T
ÓTH
2001a: 32–37, R
ÁCZ
2005: 90–104;
mindké helyen bőséges szaki odalom is alálha ó.)
Az e éle né szociológiai jelenségek, azaz égi elepülésne eink né adóinak
ké dése az u óbbi é ekben on os udományos p oblémá á lépe elő nem csupán
45
a személyné i e ede ű elepülésne ek, hanem ál alában a elepülésné -adás e én
is. Az má más ké dés, hogy a né adás ak usá leginkább éppen a minke mos
közelebb ől é deklő személyné ből szá mazó né o mák ese ében lehe e en
é ni az í ásos dokumen umokban (az okle elekben és az elbeszélő kú őkben
egya án ). Több ó umon é in e e a né adók ügyé az u óbbi időben például
H
OFFMANN
I
STVÁN
, s lá a az é deké ényesí ő ö ek ések helyne ekben is ki-
ejezés e ju ó szándéká , konklúziókén annak a meggyőződésének ado hango ,
hogy a uda os né adói e ékenység őképpen a elepülések ne einek lé ehozá-
sában az Á pád-ko ban jó al nagyobb okú lehe e , min az a szaki odalom ál-
alában el é elezi (2005: 121–123). Nem egy olyan okle él észle e isme ünk
ugyanis, amelyekben a bi okosoknak a né adásban, a né ál oz a ásban já szo
sze epe szö egsze űen is nyomon kö e he ő.
1
(A bi okosok ól induló né adási
ak usokhoz lásd még példákkal együ K
RISTÓ
1976: 13–14 és M
EZŐ
1982: 31–
33.) Ilyen szempon oka mé legel e pedig a ko ábban a szaki odalomban el e-
e és nagy i á ka a ké dés, az udniillik, hogy a személyné i helyne ek a
né adó éle ében agy halála u án kele kez ek-e, oka ogyo á is lesz egyú al, hi-
szen az ál alános(nak gyaní o ) né adási ak ussal szemben elmu a ha ó néhány
ellenpélda inkább különlegessége mia é demel igyelme , semmin úgy, min
amely a ko né adási szokásai kép iselné. A en i gondola mene alapján
ugyanis nagy alószínűséggel kijelen he jük, hogy a bi okos halála u án a ne é-
nek elhasználásá al ealizálódó né adási mód semmiképpen nem lehe e szok-
ányos eljá ás.
2. Ebből a csupán dióhéjba sű í e össze oglalásból is ilágosan lá ha ó ké
dolog. 1. A ö éne i helyné ku a ás a személyné i helyne ek kapcsán elsőso -
ban a né adás há e e, ille e bizonyos ö éne i ké dések é dekel ék, és ke ésbé
ke ül ek elő az olyan émakö ök, min például a helyne ek és az alapjukul szol-
gáló személyne ek nyel i alka a. 2. A személyné i helyné adás ké dései bon-
colga ó í ásokban egyú al nagy okú a ány alanságo is apasz alha unk: a szak-
embe ek csaknem kizá ólagosan a személyné ből o máns nélkül alakul hely-
ne ek e összpon osí o ak, a né o mánsokkal alakul ak alig kap ak számo e ő
1
Az pedig, hogy a bi okosoknak a személyné i (köz e a pusz a személyné i) né adásban
megha á ozó sze epük lehe e , egy sajá os é el is meg ámoga ha juk: Anonymus gesz ájának
helyne ekből k eál személyne einek anulságai al. Amennyiben ugyanis Anonymus ko ában nem
le olna élő gyako la egy-egy előkelő ( agy csupán egy-egy bi okos) észé ől az az eljá ás,
hogy megsze ze bi oká magá ól elne ezze, és má pusz án ezzel az ak ussal is a öld e min egy
jogo o máljon, alószínűleg gesz aí ónk sem o dí o olna oly nagy gondo a a, hogy sajá ma-
ga ál al (éppen a helyné kincs elhasználásá al) éle e kel e hősei a ne ükkel megegyező á ak-
ba, öldekbe „ik assa be”. És B
ENKŐ
L
ORÁND
sem kapha a olna aj a olyan u pisságokon, ame-
lyek elsődleges (ám mélyen a szö eg mögé ej e ) célja az ol , hogy sajá ko ának alamilyen
szempon ból on os ( agy hozzá közel álló) nemze ségeinek — aká a hon oglalás ko áig issza-
eze e — bi oklásá helyne ekkel is alá ámassza. (Anonymus személyné alko ásai ól, az é dek-
é ényesí ő ö ek éseknek a gesz ában e en é he ő ese ei ől B
ENKŐ
L
ORÁND
öbb í ásában is szó
ej , ö. pl. 1998, 2003, 2009 egyes helyei.)
46
igyelme . Ez a aj a egyoldalúság pe sze alamelyes é he ő, ha — min udo-
mányos mo i ációs ényező — a né ípus különleges helyze é ekin jük, de ko-
án sem indokolha ó a helyné - ipológia egészének szempon jából.
Meggyőződésem, hogy a pusz a személyné i né adás előbb emlí e és oly
sokaka oglalkoz a ó né szociológiai e mésze e annak ényében ilágosodha
meg az eddigieknél jobban elő ünk, ha a nyel i e mésze é ille ő ké dések alap-
jaiban isz ázódnak. És mi el ez a né adási mód nem „légü es” é ben szüle e
meg és unkcionál , anulmányozni is eljes kapcsola endsze ében, azaz legszű-
kebben é e is a személyné ből aló elepülésné -alko ás alamennyi ípusá al
(a képző el és az össze é ellel alakul akkal) együ célsze ű.
3. Az, hogy a személyné i e ede ű elepülésne ek ku a ásában jó ideig a sze-
mélyné i alapszó ké dése nemigen ke ül a izsgála ok homlok e ébe, ulajdon-
képpen é he ő. A személyne ek elemzésének on osságá (ső nélkülözhe e len
ol á ) hangsúlyoz ák ugyan ku a óink, ám össze oglaló o ások, kompendiumok
híján ke és esély lá ak a a, hogy a személyne ek p oblema ikájá e edménye-
sen bekapcsolhassák a helyné ö éne i ku a ásokba. Elsőkén K
NIEZSA
I
STVÁN
igyelmez e e a a, hogy mindaddig, míg a égi személyne ek összegyűj ése
meg nem ö énik, ez á hágha a lan akadálykén o nyosul a né ípus anulmá-
nyozni szándékozók elé, min hogy személyné szó á híján számos helyné sze-
mélyné i e ede e nem de í he ő el megnyug a ó módon (1943: 127). Bő ha -
minc é el el é el K
RISTÓ
G
YULA
lényegében még mindig csak megismé elni
ud a K
NIEZSA
gondola á , az is hangsúlyoz a egyidejűleg, hogy a pusz a sze-
mélyné i helyne ek i ás ké déseiben nem lehe anélkül állás oglalni, hogy a
személyne ek e is ki ne e jesz enénk a izsgála o (1976: 17). A kniezsai é el
K
RISTÓ
ól aló mege ősí ésé kö e ően is el el az án újabb majd ha minc é ,
míg ég e nap ilágo lá o a hőn áhí o kéziköny : F
EHÉRTÓI
K
ATALIN
Á pád-
ko i személyné á a (ÁSz.). Ku a óink kí ánsága égül ehá eljesül , és az e-
mélhe ük, hogy a személyné á meghozza a o dula o nemcsak a személyne-
ek, hanem a személyné i helyne ek ku a ásában is. A o dula azonban mind-
ezidáig elma ad . F
EHÉRTÓI
K
ATALIN
szó á á a szakembe ek messze nem
használják el lehe őségei és é demei sze in , leg eljebb annyi ö énik, hogy ha
egy-egy helyné személyné i szá maz a ásá igazolni óhaj juk, elü jük a szó á
a meg elelő személyné i alapszó u án ku a a. Pedig F
EHÉRTÓI
szó á a az u óbbi
idők magya ö éne i né ku a ásának egyik leg on osabb kéziköny e, amely é -
százados hiányoka pó ol, és ha almas lehe őségeke ej magában elsőso ban a
személyné -, de a szo os össze onódások mia a helyné ku a ás számá a is.
A szó á megjelenésé kö e ő ö é anulságakén ezé úgy módosí ha juk
K
NIEZSA
meg ogalmazásá , hogy mindaddig esélyünk sincs a személyné i ele-
pülésné -adás (és ezen belül a pusz a személyné i elepülésné -adás ) az eddigi-
eknél biz osabb alapok a helyezni, amíg maga a égi magya személyné adás, az
Á pád-ko i személyne ek endsze e monog a ikus eldolgozásban nem észesül.
47
A o ábbiakban — ez a megállapí ás is igazolandó — az igyekszem bemu-
a ni, mikén is ügg össze a személyné i e ede ű helyne ek ől aló udásunk
maguk ól a személyne ek ől aló isme e einkkel. Valójában egye len égi sze-
mélyné né ajza szolgál ehhez ke e ül: ezen kí ánom é zékel e ni, mi éle segí -
séggel (és egyú al mi éle nehézségekkel) szolgálha nak a helyne ek ku a ójának
a személyne ek. Egy ilyen célki űzéshez nyil án alóan olyan személyne e é -
demes kiindulási alapul álasz anunk, amelynek személyné kén is és helyné -
kén is gazdag a né bok a, agy máskén ogalmaz a: sokszínűek a endsze -
kapcsola ai. Az e éle, nagy ek enciájú nyel i elemek ugyanis élhe ően a
elszín e hozzák mindazoka a p oblémáka , amelyekkel a személyné i helyne-
ek el é képezése so án ál alánosságban é e is szembe kell néznünk. A sze-
mélyné meg álasz ásában az is on osnak a o am, hogy az ado né o ma
lehe őleg idegen e ede ű (leginkább egyházi la in személyné ) legyen: az ilyen
ne ek kapcsán ugyanis módunkban áll az is anulmányozni, hogy milyen meg-
oldásoka alkalmaz a illesz e e be az a nyel ünk a személyne ek endsze ébe.
A la inból é kező személyne ek jó lehe ősége biz osí anak o ábbá a la in–
magya né o mák használa i különbségeinek a elde í ésé e is, agyis annak
megállapí ásá a, hogy a személyné használa ában a nyel i p esz ízs iszonyok
miképpen ük öződnek. Megí élésem sze in ugyanis mindezek a ényezők a
személyne ek helyné i sze epben aló el űnésé nem csekély mé ékben be o-
lyásolha ák. A en iek alapján az egyházi la in né o mák közül öbb is alkal-
mas lehe ne ugyan egy á ogó izsgála kiindulási alapjakén , a szóba jö ő lehe-
őségek közül a Pé e személyné melle dön ö em: ennek Á pád-ko i né ö -
éne én ke esz ül mu a om ehá be a személyne ek és a helyne ek nyel i
össze üggései .
4. Mielő azonban e e a ő csapás a kanya odnánk, egy aj a mellékös ényen
halad a néhány jellemző példán az is célsze űnek lá om szemlél e ni, hogy a
pusz a személyné i helyne ek magya áza aiban milyen ípusú ellen mondások a
eze e a meg elelő személyné i alapszó Á pád-ko i ö éne ének, e imológiai
és mo ológiai kapcsola endsze ének hézagos isme e e. Ezek az ellen mondások
ugyanis egyú al azok a a ké dések e is ái ányí ják a igyelme , amelyeke isz-
áz a é demes az án a személyné i né adás e én új u aka ke esnünk.
A helyne ek magya áza ában, e imológiájuk elde í ésében é he ő módon
megha á ozó sze ep ju a mo ológiai sze keze azonosí ásának. Ez sok ese ben
azé okoz gondo , me a helyné i alakon elisme he ő mo éma az Á pád-
ko ban a helyne ek és a személyne ek alko ásában egya án unckionáló képző-
elem ol . A Föld ajzi ne ek e imológiai szó á ában K
ISS
L
AJOS
a helyné képző
ogalmá nem használja ugyan, mégis jól elkülöní he ők munkájában azok az
e imológiák, amelyekben a képző a helyné é álásban sze epe já szó elemnek
ekin i, ille őleg azok, amelyekben a mo éma ál ala el é eleze sze epe egyé -
elműen a személyné képzés. A a ugyanis, ha az ado képzőeleme kicsinyí ő-

48
becéző sze epűnek, azaz személyné képzőnek gondolja, minden ese ben u al.
Ennek isme e ében az án néhány né pá szócikké á ekin e K
ISS
L
AJOS
e e-
kin e ben alkalmazo (e imológiai) alapel ei nagy onalakban meg is agadha -
juk. A Pe e d — Pe i, Páld — Pályi, Miháld — Mihályi helyné pá ok kapcsán
például úgy űnik, hogy a FNESz. sze zője a -d képzőeleme kicsinyí ő-becéző
o mánsnak (azaz személyné képzőnek) a ja, az -i képző pedig olyan, bi ok-
lás ki ejező képzőnek, amely a helyné é álásban já szo sze epe ( ehá a mi
ogalmaink sze in helyné képzőnek ekin endő).
A en idéze szó á ban azonban alálunk mindké i kikö e kez e e alap-
el nek ellen mondó helyné -e imológiáka is. Az Ádánd elepülésné -d elemé
— az előzőekkel összhangban — személyné képzőkén elemzi ugyan a szó á ,
az ezzel azonos mo ológiai s uk ú á al bí ó (személyné + -d sze keze ű)
Acsád ne e iszon úgy magya ázza, min amely az Acsa személyné ből alakul
-d képző el (azaz helyné képző el). Az ál ala az -i képző el azonos mo émá-
nak ( alójában annak alak ál oza ának) a o -j képzős ne ek kapcsán szin én
ilyen ke őssége alálunk: míg az U aj, Ohaj elepülésne ek -j eleme (az U a,
Aha személyné hez já uló) bi oklás ki ejező képző, az Apaj -j-je (az Apa sze-
mélyné hez kapcsolód a) kicsinyí ő-becéző elemkén jelenik meg nála. Ezeknél
a magya áza oknál jól lá ha óan egy másik ( alóban nem elhanyagolha ó) szem-
pon eze e az e imológus : ada olha ó-e személyné kén a képzős a iáns agy
sem (az előbbi ese ben személyné képző a mo éma, az u óbbi ese ben a hely-
né é álás segí i elő) — ám ez a k i é ium sem é ényesül kö e keze esen.
K
ISS
L
AJOS
e imologizáló e ékenységében kö onalazódni lá szik ehá né-
hány alapel (amelyek azonban olyko ke esz ezik is egymás é ényességi kö-
é ), de sok ese ben inkább — a udományos ku a ásban egyébkén nem elha-
nyagolha ó — in uíció sze epé lá ha juk a képzők ona kozásában megnyil á-
nulni, másko pedig a pon a lan ogalmazás okozha él eé éseke .
És ha má a helyné -e imológiák ellen mondásai hozzuk elő, emlí sünk meg
néhány példá a FNESz. u áni ku a ónemzedék olla alól kike ül magya áza ok
közül is! Ne eze esen az illusz álandó, hogy e éle hibáka például én magam
is elkö e em annak ellené e, hogy az ál alam alkalmazo megközelí ésben a
helyné képző ogalmának jól meg agadha ó k i é iumai annak. Az Abaúj és
Ba s á megyék Á pád-ko i helyne ei bemu a ó szó á (T
ÓTH
2001b) megí ása
so án a FNESz.-hez képes di e enciál abb meg ogalmazások a ö eked em, s
ezekben igen nagy hangsúly kapo a öbbek ál al is sokszo hangoz a o alap é-
el: az „így is lehe e , úgy is lehe e ” el alkalmazása. Jól ük öződik ez a meg-
közelí és például Csobád elepülés ne ének szócikkében. A Csobád né o ma
lé ejö ében esze in ké lehe őséggel számolha unk: alakulha o a Csaba sze-
mélyné ből -d helyné képző el (azaz mo ema ikai sze kesz éssel) éppúgy,
min a Csabád személyné ből me onimikus né adás e edményeképpen. Sze-
mélyné szó á és elepülés ö éne i kö ülmények isme e e híján úgy lá om, e é-
49
le ke ősséggel számol a, öbb lehe ősége el e e es he jük a leginkább eális
képe egy-egy né kele kezésé ől.
Ez az alapel is sé ül azonban bizonyos helyne ek magya áza a so án, ami-
ko is alaposabb indoklás nélkül ha á ozo abb állás oglalás alálunk a né -
alakulási olyama ké désében. A mo ológiai sze keze üke ekin e azonos el-
épí ésű Fügöd és Ka ácsond elepülésne ek ese ében például az előbbi
egyé elműen pusz a személyné i né adással kele keze nek, az u óbbi pedig
személyné ből képzéssel alakul nak ekin e em. Zsupcs és Kemecs példája még
szemléle esebben mu a ja ez a jelensége . Mindké né o ma olyan, amelynek
csupán -cs nélküli ál oza a ada olha ó személyné kén (Zsup, Keme), mégis el-
é ő szá maz a ásuka ol asha juk a szó á ban: Zsupcs ese ében a -cs- helyné -
képzőnek, Kemecs ese ében pedig személyné képzőnek minősí e em.
Mindezek ényében jól lá ha ó az egyik on os ké déskö , ami melle nem
lehe szó nélkül elmenni, ha a személyné i helyné adás ól nyila kozni kí ánunk:
bizonyos, a helyne ek és a személyne ek alko ásában egya án sze ephez ju ó
képzőelemek unkciójának megí élési nehézségei ugyanis például a pusz a sze-
mélyné i helyne ek gyako isági mu a ói alapjaiban é in ik. Ezzel a ké déssel
ezé éleményem sze in észle esebben is oglalkozni kell, mégpedig a ké dés
olyan össze üggések elé is ki ágí a, hogy a személyne eken alálha ó képző-
elemnek az Á pád-ko időszakában milyen unkciójá é elezhe jük el.
A személy- és helyné képzői unkció elkülöní he ősége melle a szó á akban
apasz alha ó ellen mondások a személyné i né adásnak egy másik, ugyancsak
kulcs on osságú ényezőjé e is ái ányí ják a igyelme . A helyne ek elemzői bi-
zonyos ese ekben igyekeznek a ne eke „boko ban” izsgálni: a FNESz. Apa —
Apaj — Apagy elepülésné i szócikkei közö e imológiai ona kozásokban kap-
csola o és áadásul „ha móniá ” is apasz alunk. Mindhá om né o ma pusz a
személyné i e ede űnek minősül ugyanis, s az Apaj, Apagy né o mákban az
Apa személyné kicsinyí ő-becéző képzős szá mazéka isme he ő el a helyné -
hez alapul szolgáló né kén . Más ese ekben azonban a nyil án aló személyné i
kapcsola ellené e is egészen más kö be a ozónak í él e nek a né alakok: a Bag
ugyan pusz a személyné i helyné csakúgy, min a Bagod, ám a a, hogy a ke ő
kapcsola ban lenne egymással, nem ö énik u alás; a Bagos pedig egyenesen
más e imológiai é egbe (a szlá jö e ényelemek közé) so olódik á .
2
Ezek a példák megí élésem sze in azzal a lényeges anulsággal já nak, hogy
a személyné i helyne ek izsgála á é demes né bok ok a koncen ál a égez-
ni, s ezeke a né bok oka áadásul nem csupán a helyne ek közö kell együ e-
2
Nem gondolom pe sze, hogy az e éle személyne ek közö ok e lenül lennie kell e imológi-
ai össze üggésnek. Csupán az kí ánom hangsúlyozni, hogy az egyes személyne ek közö i ese le-
ges kapcsola kizá ásá nem a om minden megokolás nélkül kö e endő eljá ásnak. Különösen az
lá a nem, hogy a égi személyné endsze ben a ne ek kapcsola ai milyen endkí ül sokszálúak
lehe ek.
50
sen kezelni, hanem előze esen a el ehe ő alapkén szolgáló személyné kapcso-
la endsze é is célsze ű — a lehe ő leg eljesebb kö meghúz a — el á ni. Ez a
módsze alkalmazom a o ábbiakban magam is.
5. A la in Pe us á é elekén a magya ban gyöke e e Pé e személyné
nyel ünkben má igen ko án az egyik leggazdagabb né boko al bí . A magya
személyné endsze be ö énő beilleszkedése jósze é el — a o ábbiakban
a l a p n é k é n ekin e Pé e ki é elé el — képzőelemek segí ségé el ö -
én (e képzők sok éleségéhez lásd öbbek közö pl. S
ZEGFŰ
1991: 251–253,
K
ÁLMÁN
1989: 63–64, D. B
ARTHA
1958: 103–118 s b.). A magya képzőmo -
émák a Pe us csonkí o alakjához já ul ak, mégpedig ké éle kapcsolódás mu-
a a: a né csonkí ás ealizálódha o ugyanis egy ész az -us égződés elhagyá-
sá al (Pe - ö e e edményez e), de éppoly ipikusnak mu a kozik a második
szó ag elhagyása (azaz a Pe - ő lé ehozása) is. A Pé e alapné el gene ikus
kapcsola ban álló, a Pe - ~ Pe - ö ekből különböző képzőelemekkel alakul
személyné i o máka s z á m a z é k n e e k n e k ne ezem. Egyál alán
nem szoka lan ugyanakko , hogy u óbb az án maguk a szá mazékne ek is alapul
szolgálnak o ábbi képzésekhez, azaz újabb szá mazékne ekhez.
Amin az az 1. és 2. áb án (amelyek egy ész a Pe -, más ész pedig a Pe -
őből képze személyné i o máka áb ázolják) lá ha juk, a la in Pe us sze-
mélyné nek, ille e a magya meg elelőjekén ekin e Pé e alapné nek az Á -
pád-ko magya nyel ében 33 éle személyné i szá mazéka dokumen álha ó F
E-
HÉRTÓI
K
ATALIN
né á ában.
3
Az 1. áb án sze epel e em a la in Pe us né o má is, mégpedig nem csupán
úgy, min a né boko kiindulópon já , hanem min olyan személyne e is, amely
az Á pád-ko í o o ásaiban igen gyak an ellelhe ő. Az , hogy ez a né alak
milyen né használa i sze eppel bí ha o a ko ban, a későbbiekben még é in eni
ogom. A Pé e alapné ugyancsak sze epel az 1. áb án min öbb szá mazékné
köz e len előzménye. Az áb ák *-gal jelöl alakjai egyedi elő o dulásúak az
ado ko szakban, és öbb ekin e ben is ké séges a nyel i eali ásuk, a ényleges
személyné i sze epük. Ezen úlmenően pedig ál alában is hangsúlyoznunk kell,
hogy az egyes né o mák közö gyako iságuk ekin e ében ele e igen szembe-
űnő különbségek jelen keznek. Amíg ugyanis a Pe e, Pe a, Pe es, Pe k(ü) agy a
Pé e , Pe e személyne eke számosan isel ék az ómagya ko első é századai-
ban, a Pe i, Pe ed agy a Pe a né alakok alig egy-ké ada al dokumen álha ók.
Az egyes szá mazékne ek Á pád-ko i gyako iságá az áb ákon a kö ök nagysá-
gá al igyekez em jelezni.
3
Ez a halla lan gazdagság pe sze nem kell, hogy meglepjen bennünke , hiszen elég analógia-
kén csupán a mai nyel ünk e gondolni: a személyek megne ezésében (ne eze esen a becézés e-
én) ma is hasonló nyel i sokszínűsége alálunk. Semmi okunk sincs ké elkedni abban, hogy ugyan-
azok a ha óe ők, amelyek a mai magya nyel ben ez a aj a gazdagságo e edményezik, máskén
működ ek olna a égiségben.
51
1. áb a. A Pé e alapné személyné i szá mazékai 1.: a Pe - ő
2. áb a. A Pé e alapné személyné i szá mazékai 2.: a Pe - ő
Pe -
Pe e
Pe a
Pe őc
Pe ke
Pe ő
Pe ős
Pe ed
*Pe ic *Pe i
*Pe enya
Pe eny
Pe k(ü)
Pe es
Pe ese
Pe kó
Pe ka
Pe en(y)e
Pe en(y)ed
Pe enyeg
Pe -
Pe us
Pe e ~ Pe u
Pe es
Pe e ka
Pe e ke
Pe e
Pe e d
*Pe e gy
*Pe e a
*Pe ic *Pe i
Pe a
*Pe os
*Pe as
58
Anélkül ehá , hogy ennek a észle ké déseibe i mos belemélyednénk, egy
on os el e és meg kell ogalmaznunk, amely ese leg magya áza o nyúj ha a
Pé e személyné né bok á al kapcsola ba hozha ó helyne ek sajá os megoszlá-
sá a is. Megí élésem sze in ugyanis az Á pád-ko okle elezési gyako la ában a
személyek megne ezésének ögzí ésében a Pe us o mák nagy gyako iságá
észben az okozza, hogy a Pé e alapné alamennyi szá mazékne é ezzel a
o má al la inosí o ák. (Az emelle elhozo é ek e i azonban ugyancsak
nincs mód ki é ni.)
Talán e éle „s anda dizálás ” apasz alha unk a Pé e személyné el össze-
a ozó szá mazékne ek helyné é álása kapcsán is azzal az el é éssel, hogy a
helyne ek észekén sohasem a személyné la inosí o ál oza a jelen kezik, ha-
nem a Pé e alapné min egy aj a ugyancsak s anda d né a iáns.
8
Megí élésem
sze in ez magya ázha ja a Pé e igen sű ű helyné i elő o dulásai al szemben a
szá mazékne ek szó ányos, szin e egyedi jelleggel aló el űnésé helyné i sze-
epben.
Végeze ül pedig mindebből az a kézen ek ő anulság adódik a személyné i
helyne ek ku a ója számá a, hogy a személyné i e ede ű helyne ek izsgála á
maguknak a személyne eknek a — nem elszige el , hanem nagyon is endsze -
sze ű — izsgála á al kell kezdenünk.
T
ÓTH
V
ALÉRIA
I odalom
ÁSz. = F
EHÉRTÓI
K
ATALIN
(2004): Á pád-ko i személyné á . (1000–1301). Budapes ,
Akadémiai Kiadó.
B
ÁRCZI
G
ÉZA
(1958): A magya szókincs e ede e. Második, bő í e kiadás. Budapes ,
Tanköny kiadó.
D. B
ARTHA
K
ATALIN
(1958): A magya szóképzés ö éne e. Budapes , Tanköny kiadó.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(1998): :é és ö énelem. (Tanulmányok az Á pád-ko ól). Budapes ,
Akadémiai Kiadó.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(2003): Beszélnek a múl ne ei. (Tanulmányok az Á pád-ko i ulaj-
donne ek ől). Budapes , Akadémiai Kiadó.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(2009): A Szo á d-ké dés. (Fejeze ek egy ómagya nemze ség ö éne-
éből). Budapes , Akadémiai Kiadó.
B
ÉNYEI
Á
GNES
(2009): Még egysze a -d helyné képző ől. In: H
OFFMANN
I
STVÁN
–
T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 4. Deb ecen, Deb eceni Egye-
em Magya Nyel udományi Tanszéke. 85–103.
8
Nemegysze apasz aljuk például, hogy az okle él szö egében egy-egy bi okos ne e la ino-
sí a sze epel ugyan, de ugyanez a személyné a elepülés ne ében magya ul áll, pl. 1279: .
Neug ad (…) quam quondam Ma cellus nomine suo Ma cel oluua nuncupa i (N
ÉMETH
2008:
176).

59
FNESz. = K
ISS
L
AJOS
(1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, ja í-
o és bő í e kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó.
H
OFFMANN
I
STVÁN
(2005): Régi helyne eink né adóinak ké déséhez. :é ani É esí ő
27: 117–124.
K
ÁLMÁN
B
ÉLA
(1989): A ne ek ilága. Negyedik, á dolgozo kiadás. Deb ecen, Csoko-
nai Kiadó.
K
ISS
L
AJOS
(1997): Ko ai magya helyné ípusok. In: K
OVÁCS
L
ÁSZLÓ
–V
ESZPRÉMY
L
ÁSZLÓ
sze k.: Hon oglalás és nyel észe . Budapes , Balassi Kiadó. 177–185.
K
NIEZSA
I
STVÁN
(1943): Kele magya o szág helyne ei. In: D
EÉR
J
ÓZSEF
–G
ÁLDI
L
ÁSZ-
LÓ
sze k.: Magya ok és ománok 1. Budapes , A henaeum. 111–313.
K
RISTÓ
G
YULA
(1976): Szempon ok ko ai helyne eink ö éne i ipológiájához. Ac a
His o ica. Tomus 40. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsésze udományi
Ka a.
M
ELICH
J
ÁNOS
(1925–1929): A hon oglalásko i Magya o szág. Budapes .
M
EZŐ
A
NDRÁS
(1982): A magya hi a alos helységné adás. Budapes , Akadémiai Ki-
adó.
N
ÉMETH
P
ÉTER
(2008): A közéko i Sza má megye elepülései a XV. század elejéig. A
Nyí egyházi Jósa And ás Múzeum Kiad ányai 60. Nyí egyháza.
R
ÁCZ
A
NITA
(2005): A égi Biha á megye elepülésne einek nyel észe i izsgála a. A
Magya Né a chí um Kiad ányai 12. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel -
udományi Tanszéke.
RMCsSz. = K
ÁZMÉR
M
IKLÓS
(1993): Régi magya családne ek szó á a. (XIV–XVII. szá-
zad). Budapes , Magya Nyel udományi Tá saság.
S
ZEGFŰ
M
ÁRIA
(1991): A né szóképzés. In: B
ENKŐ
L
ORÁND
ősze k.: A magya nyel
ö éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadémiai
Kiadó. 188–255.
T
ÓTH
V
ALÉRIA
(2001a): :é endsze ani izsgála ok a ko ai ómagya ko ban. A Ma-
gya Né a chí um Kiad ányai 6. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel -
udományi Tanszéke.
T
ÓTH
V
ALÉRIA
(2001b): Az Á pád-ko i Abaúj és Ba s á megye helyne einek ö éne i-
e imológiai szó á a. A Magya Né a chí um Kiad ányai 4. Deb ecen, Deb eceni
Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke.