Adalékok személynévi eredetű településneveink nyelvi kérdéseihez

43 „MAGYAR YELVJÁRÁSOK” KIADJA XLVII, 43–59 DEBRECE A DEBRECEI EGYETEM 2009. MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE Adalékok személyné i e ede ű elepülésne eink nyel i ké déseihez* 1. A en i címe lá a bizonyá a sokakban meg ogalmazódik a ké dés, hogy ajon mi úja lehe még mondani a ól a né ípus ól, amelynek — lé én a legősibbnek a o né adási mód — úlzás nélkül állí ha juk, köny á nyi szak- i odalma an. A pusz a személyné i né adás jellegze ességei öbb ne es ku a- ónk is össze oglal a má (lásd pl. M ELICH 1925–1929, K NIEZSA 1943, B ÁRCZI 1958 öbb helyén), majd öbben is új agondol ák, kiegészí e ék o ábbi adalé- kokkal (K RISTÓ 1976, K ISS 1997), és az új agondolások, kiegészí ések e edmé- nyeinek ényében az án issebb összegzések is szüle ek e né adási eljá ás ól (T ÓTH 2001a: 32–37, R ÁCZ 2005: 90–104). Mégis: úgy élem, a személyné i e ede ű né adás ké dései ől még mindig nem udunk elege , s a né ípusnak bő- en annak még el á a lan sajá osságai. A pusz a személyné i né adás ké ségkí ül igen égó a oglalkoz a ja a ma- gya helyné ö éne ku a ói , és alóban számos onásá a legap óbb észle e- kig, megnyug a óan sike ül is isz áznia az eddigi ku a ásnak, míg mások ól pe- dig — a ké dés egy aj a lezá ásának a szándéká al — kimond ák, hogy azok aligha de í he ők el alaha is a öbb é század agy még inkább egy é ez ed á - la ából. Mi el ezek ől a ké dések ől, a né ku a ás e é en ezidáig elmu a o e edményei ől jól ájékozódha unk a szaki odalomban, az alábbiakban ezeke csupán ö iden, mindössze a őbb gondola ok a ki é e oglalom össze. A pusz a személyné i né adás ól az a ja a szaki odalom, hogy ez a leg é- gibb és egyben a leg ipikusabban magya né adási mód, amely Közép-Kele - Eu ópában egyedülállóan csak a magya ság né adásában alálha ó meg, a kö - nyező népeknél isme e len. Ez pedig az is jelen i egyú al, hogy a személyné ből minden éle o máns nélkül alakul helyne ek ől akko is biz on állí ha ó a ma- gya né adók ól aló szá mazásuk, ha a személyné i alapszó idegen e ede ű. A pusz a ( agy pon osabb meg ogalmazásban: o máns nélküli) személyné i hely- ne ekből ehá e nikai ekin e ben — ügge lenül az alapjául szolgáló személyné szlá , néme agy éppen la in e ede é ől — egye len, de annál lényegesebb kö- e kez e és adódik: a né adóknak a magya nyel ű e nikumhoz aló a ozása. * Előadáskén elhangzo a Magya Nyel udományi Tá saság Deb eceni Csopo jának ülésén 2009. decembe 10-én. 44 A né ípus a leginkább ele en a 11–13. század időszakában ol , ám — min né adási modell — p oduk i i ása lényegében mind a mai napig nem szűn meg eljesen. A nyil án aló há é be szo ulásában ugyanakko bizonyosan sze epe já szo az, hogy az ál ala ho dozo szeman ikai a alom ki ejezésének unkció- já (a hely bi okosának agy használójának a megjelölésé ) idő el egy másik le- xikális-mo ológiai modell e e á : a személyné el alko o össze e ne ek í- pusa. Ez a né adási modellekben bekö e kező el olódás pedig a nyel ünkben működő ál alánosabb endenciák is minden bizonnyal be olyásol ák: a né ípu- sok p oduk i i ásának módosulása ugyanis e mésze sze űen ágabb nyel i kon- ex usban é ékelendő, a ól aligha lehe bá mely ko ban is ügge len. A pusz a személyné i né adásnak előke ül ek a szaki odalomban olyan ké - dései is, amelyek a helyne ek nyel i jellemzői ke ésbé é in ik, és elsőso ban ö éne udományi agy szociológiai (ese leg né szociológiai) p oblémáka hoz- nak a elszín e. Inkább csak el i szin en agadha ó meg öbbek közö például az a ké dés, hogy az e éle elepülésne ek ajon az ado személy (a né adó) éle é- ben agy annak halála u án jö ek-e lé e. Annak ellené e, hogy e ekin e ben igen súlyos, helyenkén a személyeskedések ől sem men es i a zajlo le a szak- i odalomban, úgy élem, a ké dés e ese legesen meg ogalmazódó álasz (leg- inkább pe sze az, hogy az ese ek úlnyomó öbbségében az ille ő személy éle é- ben, ső leginkább ál ala, de olyko a halála u án is alakulha ak e éle né s uk- ú ák) nemigen isz közelebb bennünke a né ípus megé éséhez. És alább az is lá ni ogjuk, hogy amennyiben a né adás né szociológiai kö ülményeibe mé- lyebben be ekin ünk, ez a ké dés alójában é elmezhe e lenné is álik. Ugyancsak ke és nyel i e mésze ű hozadéka lehe annak a el e ésnek is, hogy milyen okok állha nak a né ípus egyedeinek lé ejö e mögö . Az e é en előhozo magya áza oknak egy közös (és alóban lényeges) anulsága azé mégis an: a né ípus kele kezésé ől annyi bizonyosan állí ha unk, hogy a sze- mélyné i helyne ek alapja mindenképpen a személy és a ne é el jelöl hely a- lamilyen kapcsola a lehe e . A né adó személy megállapí ásának és a elepüléshez űződő iszonyának az ügye más megközelí ésben ugyancsak öbbeke oglalkoz a o , ám ez a ké dés az első pillana ól kezd e magában ho doz a a bizonyos mé ékig ele e meg á- laszolha a lan ol á is. Az okle elek csak a leg i kábban udósí anak ugyanis a né adó kilé é ől és a né adás ak usá ól — igaz iszon , hogy ezek a csekély számú példák el é lenül megbízha ó analógiáka szolgál a nak a a, hogy a ele- pülésné -adás eseménye az Á pád-ko időszakában minden bizonnyal ál alában é e is hasonlóképpen zajlo le. (A pusz a személyné i né adás ide ágó ész- le ké dései ől lásd össze oglalóan T ÓTH 2001a: 32–37, R ÁCZ 2005: 90–104; mindké helyen bőséges szaki odalom is alálha ó.) Az e éle né szociológiai jelenségek, azaz égi elepülésne eink né adóinak ké dése az u óbbi é ekben on os udományos p oblémá á lépe elő nem csupán 45 a személyné i e ede ű elepülésne ek, hanem ál alában a elepülésné -adás e én is. Az má más ké dés, hogy a né adás ak usá leginkább éppen a minke mos közelebb ől é deklő személyné ből szá mazó né o mák ese ében lehe e en é ni az í ásos dokumen umokban (az okle elekben és az elbeszélő kú őkben egya án ). Több ó umon é in e e a né adók ügyé az u óbbi időben például H OFFMANN I STVÁN , s lá a az é deké ényesí ő ö ek ések helyne ekben is ki- ejezés e ju ó szándéká , konklúziókén annak a meggyőződésének ado hango , hogy a uda os né adói e ékenység őképpen a elepülések ne einek lé ehozá- sában az Á pád-ko ban jó al nagyobb okú lehe e , min az a szaki odalom ál- alában el é elezi (2005: 121–123). Nem egy olyan okle él észle e isme ünk ugyanis, amelyekben a bi okosoknak a né adásban, a né ál oz a ásban já szo sze epe szö egsze űen is nyomon kö e he ő. 1 (A bi okosok ól induló né adási ak usokhoz lásd még példákkal együ K RISTÓ 1976: 13–14 és M EZŐ 1982: 31– 33.) Ilyen szempon oka mé legel e pedig a ko ábban a szaki odalomban el e- e és nagy i á ka a ké dés, az udniillik, hogy a személyné i helyne ek a né adó éle ében agy halála u án kele kez ek-e, oka ogyo á is lesz egyú al, hi- szen az ál alános(nak gyaní o ) né adási ak ussal szemben elmu a ha ó néhány ellenpélda inkább különlegessége mia é demel igyelme , semmin úgy, min amely a ko né adási szokásai kép iselné. A en i gondola mene alapján ugyanis nagy alószínűséggel kijelen he jük, hogy a bi okos halála u án a ne é- nek elhasználásá al ealizálódó né adási mód semmiképpen nem lehe e szok- ányos eljá ás. 2. Ebből a csupán dióhéjba sű í e össze oglalásból is ilágosan lá ha ó ké dolog. 1. A ö éne i helyné ku a ás a személyné i helyne ek kapcsán elsőso - ban a né adás há e e, ille e bizonyos ö éne i ké dések é dekel ék, és ke ésbé ke ül ek elő az olyan émakö ök, min például a helyne ek és az alapjukul szol- gáló személyne ek nyel i alka a. 2. A személyné i helyné adás ké dései bon- colga ó í ásokban egyú al nagy okú a ány alanságo is apasz alha unk: a szak- embe ek csaknem kizá ólagosan a személyné ből o máns nélkül alakul hely- ne ek e összpon osí o ak, a né o mánsokkal alakul ak alig kap ak számo e ő 1 Az pedig, hogy a bi okosoknak a személyné i (köz e a pusz a személyné i) né adásban megha á ozó sze epük lehe e , egy sajá os é el is meg ámoga ha juk: Anonymus gesz ájának helyne ekből k eál személyne einek anulságai al. Amennyiben ugyanis Anonymus ko ában nem le olna élő gyako la egy-egy előkelő ( agy csupán egy-egy bi okos) észé ől az az eljá ás, hogy megsze ze bi oká magá ól elne ezze, és má pusz án ezzel az ak ussal is a öld e min egy jogo o máljon, alószínűleg gesz aí ónk sem o dí o olna oly nagy gondo a a, hogy sajá ma- ga ál al (éppen a helyné kincs elhasználásá al) éle e kel e hősei a ne ükkel megegyező á ak- ba, öldekbe „ik assa be”. És B ENKŐ L ORÁND sem kapha a olna aj a olyan u pisságokon, ame- lyek elsődleges (ám mélyen a szö eg mögé ej e ) célja az ol , hogy sajá ko ának alamilyen szempon ból on os ( agy hozzá közel álló) nemze ségeinek — aká a hon oglalás ko áig issza- eze e — bi oklásá helyne ekkel is alá ámassza. (Anonymus személyné alko ásai ól, az é dek- é ényesí ő ö ek éseknek a gesz ában e en é he ő ese ei ől B ENKŐ L ORÁND öbb í ásában is szó ej , ö. pl. 1998, 2003, 2009 egyes helyei.) 46 igyelme . Ez a aj a egyoldalúság pe sze alamelyes é he ő, ha — min udo- mányos mo i ációs ényező — a né ípus különleges helyze é ekin jük, de ko- án sem indokolha ó a helyné - ipológia egészének szempon jából. Meggyőződésem, hogy a pusz a személyné i né adás előbb emlí e és oly sokaka oglalkoz a ó né szociológiai e mésze e annak ényében ilágosodha meg az eddigieknél jobban elő ünk, ha a nyel i e mésze é ille ő ké dések alap- jaiban isz ázódnak. És mi el ez a né adási mód nem „légü es” é ben szüle e meg és unkcionál , anulmányozni is eljes kapcsola endsze ében, azaz legszű- kebben é e is a személyné ből aló elepülésné -alko ás alamennyi ípusá al (a képző el és az össze é ellel alakul akkal) együ célsze ű. 3. Az, hogy a személyné i e ede ű elepülésne ek ku a ásában jó ideig a sze- mélyné i alapszó ké dése nemigen ke ül a izsgála ok homlok e ébe, ulajdon- képpen é he ő. A személyne ek elemzésének on osságá (ső nélkülözhe e len ol á ) hangsúlyoz ák ugyan ku a óink, ám össze oglaló o ások, kompendiumok híján ke és esély lá ak a a, hogy a személyne ek p oblema ikájá e edménye- sen bekapcsolhassák a helyné ö éne i ku a ásokba. Elsőkén K NIEZSA I STVÁN igyelmez e e a a, hogy mindaddig, míg a égi személyne ek összegyűj ése meg nem ö énik, ez á hágha a lan akadálykén o nyosul a né ípus anulmá- nyozni szándékozók elé, min hogy személyné szó á híján számos helyné sze- mélyné i e ede e nem de í he ő el megnyug a ó módon (1943: 127). Bő ha - minc é el el é el K RISTÓ G YULA lényegében még mindig csak megismé elni ud a K NIEZSA gondola á , az is hangsúlyoz a egyidejűleg, hogy a pusz a sze- mélyné i helyne ek i ás ké déseiben nem lehe anélkül állás oglalni, hogy a személyne ek e is ki ne e jesz enénk a izsgála o (1976: 17). A kniezsai é el K RISTÓ ól aló mege ősí ésé kö e ően is el el az án újabb majd ha minc é , míg ég e nap ilágo lá o a hőn áhí o kéziköny : F EHÉRTÓI K ATALIN Á pád- ko i személyné á a (ÁSz.). Ku a óink kí ánsága égül ehá eljesül , és az e- mélhe ük, hogy a személyné á meghozza a o dula o nemcsak a személyne- ek, hanem a személyné i helyne ek ku a ásában is. A o dula azonban mind- ezidáig elma ad . F EHÉRTÓI K ATALIN szó á á a szakembe ek messze nem használják el lehe őségei és é demei sze in , leg eljebb annyi ö énik, hogy ha egy-egy helyné személyné i szá maz a ásá igazolni óhaj juk, elü jük a szó á a meg elelő személyné i alapszó u án ku a a. Pedig F EHÉRTÓI szó á a az u óbbi idők magya ö éne i né ku a ásának egyik leg on osabb kéziköny e, amely é - százados hiányoka pó ol, és ha almas lehe őségeke ej magában elsőso ban a személyné -, de a szo os össze onódások mia a helyné ku a ás számá a is. A szó á megjelenésé kö e ő ö é anulságakén ezé úgy módosí ha juk K NIEZSA meg ogalmazásá , hogy mindaddig esélyünk sincs a személyné i ele- pülésné -adás (és ezen belül a pusz a személyné i elepülésné -adás ) az eddigi- eknél biz osabb alapok a helyezni, amíg maga a égi magya személyné adás, az Á pád-ko i személyne ek endsze e monog a ikus eldolgozásban nem észesül. 47 A o ábbiakban — ez a megállapí ás is igazolandó — az igyekszem bemu- a ni, mikén is ügg össze a személyné i e ede ű helyne ek ől aló udásunk maguk ól a személyne ek ől aló isme e einkkel. Valójában egye len égi sze- mélyné né ajza szolgál ehhez ke e ül: ezen kí ánom é zékel e ni, mi éle segí - séggel (és egyú al mi éle nehézségekkel) szolgálha nak a helyne ek ku a ójának a személyne ek. Egy ilyen célki űzéshez nyil án alóan olyan személyne e é - demes kiindulási alapul álasz anunk, amelynek személyné kén is és helyné - kén is gazdag a né bok a, agy máskén ogalmaz a: sokszínűek a endsze - kapcsola ai. Az e éle, nagy ek enciájú nyel i elemek ugyanis élhe ően a elszín e hozzák mindazoka a p oblémáka , amelyekkel a személyné i helyne- ek el é képezése so án ál alánosságban é e is szembe kell néznünk. A sze- mélyné meg álasz ásában az is on osnak a o am, hogy az ado né o ma lehe őleg idegen e ede ű (leginkább egyházi la in személyné ) legyen: az ilyen ne ek kapcsán ugyanis módunkban áll az is anulmányozni, hogy milyen meg- oldásoka alkalmaz a illesz e e be az a nyel ünk a személyne ek endsze ébe. A la inból é kező személyne ek jó lehe ősége biz osí anak o ábbá a la in– magya né o mák használa i különbségeinek a elde í ésé e is, agyis annak megállapí ásá a, hogy a személyné használa ában a nyel i p esz ízs iszonyok miképpen ük öződnek. Megí élésem sze in ugyanis mindezek a ényezők a személyne ek helyné i sze epben aló el űnésé nem csekély mé ékben be o- lyásolha ák. A en iek alapján az egyházi la in né o mák közül öbb is alkal- mas lehe ne ugyan egy á ogó izsgála kiindulási alapjakén , a szóba jö ő lehe- őségek közül a Pé e személyné melle dön ö em: ennek Á pád-ko i né ö - éne én ke esz ül mu a om ehá be a személyne ek és a helyne ek nyel i össze üggései . 4. Mielő azonban e e a ő csapás a kanya odnánk, egy aj a mellékös ényen halad a néhány jellemző példán az is célsze űnek lá om szemlél e ni, hogy a pusz a személyné i helyne ek magya áza aiban milyen ípusú ellen mondások a eze e a meg elelő személyné i alapszó Á pád-ko i ö éne ének, e imológiai és mo ológiai kapcsola endsze ének hézagos isme e e. Ezek az ellen mondások ugyanis egyú al azok a a ké dések e is ái ányí ják a igyelme , amelyeke isz- áz a é demes az án a személyné i né adás e én új u aka ke esnünk. A helyne ek magya áza ában, e imológiájuk elde í ésében é he ő módon megha á ozó sze ep ju a mo ológiai sze keze azonosí ásának. Ez sok ese ben azé okoz gondo , me a helyné i alakon elisme he ő mo éma az Á pád- ko ban a helyne ek és a személyne ek alko ásában egya án unckionáló képző- elem ol . A Föld ajzi ne ek e imológiai szó á ában K ISS L AJOS a helyné képző ogalmá nem használja ugyan, mégis jól elkülöní he ők munkájában azok az e imológiák, amelyekben a képző a helyné é álásban sze epe já szó elemnek ekin i, ille őleg azok, amelyekben a mo éma ál ala el é eleze sze epe egyé - elműen a személyné képzés. A a ugyanis, ha az ado képzőeleme kicsinyí ő- 48 becéző sze epűnek, azaz személyné képzőnek gondolja, minden ese ben u al. Ennek isme e ében az án néhány né pá szócikké á ekin e K ISS L AJOS e e- kin e ben alkalmazo (e imológiai) alapel ei nagy onalakban meg is agadha - juk. A Pe e d — Pe i, Páld — Pályi, Miháld — Mihályi helyné pá ok kapcsán például úgy űnik, hogy a FNESz. sze zője a -d képzőeleme kicsinyí ő-becéző o mánsnak (azaz személyné képzőnek) a ja, az -i képző pedig olyan, bi ok- lás ki ejező képzőnek, amely a helyné é álásban já szo sze epe ( ehá a mi ogalmaink sze in helyné képzőnek ekin endő). A en idéze szó á ban azonban alálunk mindké i kikö e kez e e alap- el nek ellen mondó helyné -e imológiáka is. Az Ádánd elepülésné -d elemé — az előzőekkel összhangban — személyné képzőkén elemzi ugyan a szó á , az ezzel azonos mo ológiai s uk ú á al bí ó (személyné + -d sze keze ű) Acsád ne e iszon úgy magya ázza, min amely az Acsa személyné ből alakul -d képző el (azaz helyné képző el). Az ál ala az -i képző el azonos mo émá- nak ( alójában annak alak ál oza ának) a o -j képzős ne ek kapcsán szin én ilyen ke őssége alálunk: míg az U aj, Ohaj elepülésne ek -j eleme (az U a, Aha személyné hez já uló) bi oklás ki ejező képző, az Apaj -j-je (az Apa sze- mélyné hez kapcsolód a) kicsinyí ő-becéző elemkén jelenik meg nála. Ezeknél a magya áza oknál jól lá ha óan egy másik ( alóban nem elhanyagolha ó) szem- pon eze e az e imológus : ada olha ó-e személyné kén a képzős a iáns agy sem (az előbbi ese ben személyné képző a mo éma, az u óbbi ese ben a hely- né é álás segí i elő) — ám ez a k i é ium sem é ényesül kö e keze esen. K ISS L AJOS e imologizáló e ékenységében kö onalazódni lá szik ehá né- hány alapel (amelyek azonban olyko ke esz ezik is egymás é ényességi kö- é ), de sok ese ben inkább — a udományos ku a ásban egyébkén nem elha- nyagolha ó — in uíció sze epé lá ha juk a képzők ona kozásában megnyil á- nulni, másko pedig a pon a lan ogalmazás okozha él eé éseke . És ha má a helyné -e imológiák ellen mondásai hozzuk elő, emlí sünk meg néhány példá a FNESz. u áni ku a ónemzedék olla alól kike ül magya áza ok közül is! Ne eze esen az illusz álandó, hogy e éle hibáka például én magam is elkö e em annak ellené e, hogy az ál alam alkalmazo megközelí ésben a helyné képző ogalmának jól meg agadha ó k i é iumai annak. Az Abaúj és Ba s á megyék Á pád-ko i helyne ei bemu a ó szó á (T ÓTH 2001b) megí ása so án a FNESz.-hez képes di e enciál abb meg ogalmazások a ö eked em, s ezekben igen nagy hangsúly kapo a öbbek ál al is sokszo hangoz a o alap é- el: az „így is lehe e , úgy is lehe e ” el alkalmazása. Jól ük öződik ez a meg- közelí és például Csobád elepülés ne ének szócikkében. A Csobád né o ma lé ejö ében esze in ké lehe őséggel számolha unk: alakulha o a Csaba sze- mélyné ből -d helyné képző el (azaz mo ema ikai sze kesz éssel) éppúgy, min a Csabád személyné ből me onimikus né adás e edményeképpen. Sze- mélyné szó á és elepülés ö éne i kö ülmények isme e e híján úgy lá om, e é- 49 le ke ősséggel számol a, öbb lehe ősége el e e es he jük a leginkább eális képe egy-egy né kele kezésé ől. Ez az alapel is sé ül azonban bizonyos helyne ek magya áza a so án, ami- ko is alaposabb indoklás nélkül ha á ozo abb állás oglalás alálunk a né - alakulási olyama ké désében. A mo ológiai sze keze üke ekin e azonos el- épí ésű Fügöd és Ka ácsond elepülésne ek ese ében például az előbbi egyé elműen pusz a személyné i né adással kele keze nek, az u óbbi pedig személyné ből képzéssel alakul nak ekin e em. Zsupcs és Kemecs példája még szemléle esebben mu a ja ez a jelensége . Mindké né o ma olyan, amelynek csupán -cs nélküli ál oza a ada olha ó személyné kén (Zsup, Keme), mégis el- é ő szá maz a ásuka ol asha juk a szó á ban: Zsupcs ese ében a -cs- helyné - képzőnek, Kemecs ese ében pedig személyné képzőnek minősí e em. Mindezek ényében jól lá ha ó az egyik on os ké déskö , ami melle nem lehe szó nélkül elmenni, ha a személyné i helyné adás ól nyila kozni kí ánunk: bizonyos, a helyne ek és a személyne ek alko ásában egya án sze ephez ju ó képzőelemek unkciójának megí élési nehézségei ugyanis például a pusz a sze- mélyné i helyne ek gyako isági mu a ói alapjaiban é in ik. Ezzel a ké déssel ezé éleményem sze in észle esebben is oglalkozni kell, mégpedig a ké dés olyan össze üggések elé is ki ágí a, hogy a személyne eken alálha ó képző- elemnek az Á pád-ko időszakában milyen unkciójá é elezhe jük el. A személy- és helyné képzői unkció elkülöní he ősége melle a szó á akban apasz alha ó ellen mondások a személyné i né adásnak egy másik, ugyancsak kulcs on osságú ényezőjé e is ái ányí ják a igyelme . A helyne ek elemzői bi- zonyos ese ekben igyekeznek a ne eke „boko ban” izsgálni: a FNESz. Apa — Apaj — Apagy elepülésné i szócikkei közö e imológiai ona kozásokban kap- csola o és áadásul „ha móniá ” is apasz alunk. Mindhá om né o ma pusz a személyné i e ede űnek minősül ugyanis, s az Apaj, Apagy né o mákban az Apa személyné kicsinyí ő-becéző képzős szá mazéka isme he ő el a helyné - hez alapul szolgáló né kén . Más ese ekben azonban a nyil án aló személyné i kapcsola ellené e is egészen más kö be a ozónak í él e nek a né alakok: a Bag ugyan pusz a személyné i helyné csakúgy, min a Bagod, ám a a, hogy a ke ő kapcsola ban lenne egymással, nem ö énik u alás; a Bagos pedig egyenesen más e imológiai é egbe (a szlá jö e ényelemek közé) so olódik á . 2 Ezek a példák megí élésem sze in azzal a lényeges anulsággal já nak, hogy a személyné i helyne ek izsgála á é demes né bok ok a koncen ál a égez- ni, s ezeke a né bok oka áadásul nem csupán a helyne ek közö kell együ e- 2 Nem gondolom pe sze, hogy az e éle személyne ek közö ok e lenül lennie kell e imológi- ai össze üggésnek. Csupán az kí ánom hangsúlyozni, hogy az egyes személyne ek közö i ese le- ges kapcsola kizá ásá nem a om minden megokolás nélkül kö e endő eljá ásnak. Különösen az lá a nem, hogy a égi személyné endsze ben a ne ek kapcsola ai milyen endkí ül sokszálúak lehe ek. 50 sen kezelni, hanem előze esen a el ehe ő alapkén szolgáló személyné kapcso- la endsze é is célsze ű — a lehe ő leg eljesebb kö meghúz a — el á ni. Ez a módsze alkalmazom a o ábbiakban magam is. 5. A la in Pe us á é elekén a magya ban gyöke e e Pé e személyné nyel ünkben má igen ko án az egyik leggazdagabb né boko al bí . A magya személyné endsze be ö énő beilleszkedése jósze é el — a o ábbiakban a l a p n é k é n ekin e Pé e ki é elé el — képzőelemek segí ségé el ö - én (e képzők sok éleségéhez lásd öbbek közö pl. S ZEGFŰ 1991: 251–253, K ÁLMÁN 1989: 63–64, D. B ARTHA 1958: 103–118 s b.). A magya képzőmo - émák a Pe us csonkí o alakjához já ul ak, mégpedig ké éle kapcsolódás mu- a a: a né csonkí ás ealizálódha o ugyanis egy ész az -us égződés elhagyá- sá al (Pe - ö e e edményez e), de éppoly ipikusnak mu a kozik a második szó ag elhagyása (azaz a Pe - ő lé ehozása) is. A Pé e alapné el gene ikus kapcsola ban álló, a Pe - ~ Pe - ö ekből különböző képzőelemekkel alakul személyné i o máka s z á m a z é k n e e k n e k ne ezem. Egyál alán nem szoka lan ugyanakko , hogy u óbb az án maguk a szá mazékne ek is alapul szolgálnak o ábbi képzésekhez, azaz újabb szá mazékne ekhez. Amin az az 1. és 2. áb án (amelyek egy ész a Pe -, más ész pedig a Pe - őből képze személyné i o máka áb ázolják) lá ha juk, a la in Pe us sze- mélyné nek, ille e a magya meg elelőjekén ekin e Pé e alapné nek az Á - pád-ko magya nyel ében 33 éle személyné i szá mazéka dokumen álha ó F E- HÉRTÓI K ATALIN né á ában. 3 Az 1. áb án sze epel e em a la in Pe us né o má is, mégpedig nem csupán úgy, min a né boko kiindulópon já , hanem min olyan személyne e is, amely az Á pád-ko í o o ásaiban igen gyak an ellelhe ő. Az , hogy ez a né alak milyen né használa i sze eppel bí ha o a ko ban, a későbbiekben még é in eni ogom. A Pé e alapné ugyancsak sze epel az 1. áb án min öbb szá mazékné köz e len előzménye. Az áb ák *-gal jelöl alakjai egyedi elő o dulásúak az ado ko szakban, és öbb ekin e ben is ké séges a nyel i eali ásuk, a ényleges személyné i sze epük. Ezen úlmenően pedig ál alában is hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes né o mák közö gyako iságuk ekin e ében ele e igen szembe- űnő különbségek jelen keznek. Amíg ugyanis a Pe e, Pe a, Pe es, Pe k(ü) agy a Pé e , Pe e személyne eke számosan isel ék az ómagya ko első é századai- ban, a Pe i, Pe ed agy a Pe a né alakok alig egy-ké ada al dokumen álha ók. Az egyes szá mazékne ek Á pád-ko i gyako iságá az áb ákon a kö ök nagysá- gá al igyekez em jelezni. 3 Ez a halla lan gazdagság pe sze nem kell, hogy meglepjen bennünke , hiszen elég analógia- kén csupán a mai nyel ünk e gondolni: a személyek megne ezésében (ne eze esen a becézés e- én) ma is hasonló nyel i sokszínűsége alálunk. Semmi okunk sincs ké elkedni abban, hogy ugyan- azok a ha óe ők, amelyek a mai magya nyel ben ez a aj a gazdagságo e edményezik, máskén működ ek olna a égiségben. 51 1. áb a. A Pé e alapné személyné i szá mazékai 1.: a Pe - ő 2. áb a. A Pé e alapné személyné i szá mazékai 2.: a Pe - ő Pe - Pe e Pe a Pe őc Pe ke Pe ő Pe ős Pe ed *Pe ic *Pe i *Pe enya Pe eny Pe k(ü) Pe es Pe ese Pe kó Pe ka Pe en(y)e Pe en(y)ed Pe enyeg Pe - Pe us Pe e ~ Pe u Pe es Pe e ka Pe e ke Pe e Pe e d *Pe e gy *Pe e a *Pe ic *Pe i Pe a *Pe os *Pe as 58 Anélkül ehá , hogy ennek a észle ké déseibe i mos belemélyednénk, egy on os el e és meg kell ogalmaznunk, amely ese leg magya áza o nyúj ha a Pé e személyné né bok á al kapcsola ba hozha ó helyne ek sajá os megoszlá- sá a is. Megí élésem sze in ugyanis az Á pád-ko okle elezési gyako la ában a személyek megne ezésének ögzí ésében a Pe us o mák nagy gyako iságá észben az okozza, hogy a Pé e alapné alamennyi szá mazékne é ezzel a o má al la inosí o ák. (Az emelle elhozo é ek e i azonban ugyancsak nincs mód ki é ni.) Talán e éle „s anda dizálás ” apasz alha unk a Pé e személyné el össze- a ozó szá mazékne ek helyné é álása kapcsán is azzal az el é éssel, hogy a helyne ek észekén sohasem a személyné la inosí o ál oza a jelen kezik, ha- nem a Pé e alapné min egy aj a ugyancsak s anda d né a iáns. 8 Megí élésem sze in ez magya ázha ja a Pé e igen sű ű helyné i elő o dulásai al szemben a szá mazékne ek szó ányos, szin e egyedi jelleggel aló el űnésé helyné i sze- epben. Végeze ül pedig mindebből az a kézen ek ő anulság adódik a személyné i helyne ek ku a ója számá a, hogy a személyné i e ede ű helyne ek izsgála á maguknak a személyne eknek a — nem elszige el , hanem nagyon is endsze - sze ű — izsgála á al kell kezdenünk. T ÓTH V ALÉRIA I odalom ÁSz. = F EHÉRTÓI K ATALIN (2004): Á pád-ko i személyné á . (1000–1301). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ÁRCZI G ÉZA (1958): A magya szókincs e ede e. Második, bő í e kiadás. Budapes , Tanköny kiadó. D. B ARTHA K ATALIN (1958): A magya szóképzés ö éne e. Budapes , Tanköny kiadó. B ENKŐ L ORÁND (1998): :é és ö énelem. (Tanulmányok az Á pád-ko ól). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2003): Beszélnek a múl ne ei. (Tanulmányok az Á pád-ko i ulaj- donne ek ől). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2009): A Szo á d-ké dés. (Fejeze ek egy ómagya nemze ség ö éne- éből). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ÉNYEI Á GNES (2009): Még egysze a -d helyné képző ől. In: H OFFMANN I STVÁN – T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i anulmányok 4. Deb ecen, Deb eceni Egye- em Magya Nyel udományi Tanszéke. 85–103. 8 Nemegysze apasz aljuk például, hogy az okle él szö egében egy-egy bi okos ne e la ino- sí a sze epel ugyan, de ugyanez a személyné a elepülés ne ében magya ul áll, pl. 1279: . Neug ad (…) quam quondam Ma cellus nomine suo Ma cel oluua nuncupa i (N ÉMETH 2008: 176). 59 FNESz. = K ISS L AJOS (1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, ja í- o és bő í e kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó. H OFFMANN I STVÁN (2005): Régi helyne eink né adóinak ké déséhez. :é ani É esí ő 27: 117–124. K ÁLMÁN B ÉLA (1989): A ne ek ilága. Negyedik, á dolgozo kiadás. Deb ecen, Csoko- nai Kiadó. K ISS L AJOS (1997): Ko ai magya helyné ípusok. In: K OVÁCS L ÁSZLÓ –V ESZPRÉMY L ÁSZLÓ sze k.: Hon oglalás és nyel észe . Budapes , Balassi Kiadó. 177–185. K NIEZSA I STVÁN (1943): Kele magya o szág helyne ei. In: D EÉR J ÓZSEF –G ÁLDI L ÁSZ- LÓ sze k.: Magya ok és ománok 1. Budapes , A henaeum. 111–313. K RISTÓ G YULA (1976): Szempon ok ko ai helyne eink ö éne i ipológiájához. Ac a His o ica. Tomus 40. Szeged, Józse A ila Tudományegye em Bölcsésze udományi Ka a. M ELICH J ÁNOS (1925–1929): A hon oglalásko i Magya o szág. Budapes . M EZŐ A NDRÁS (1982): A magya hi a alos helységné adás. Budapes , Akadémiai Ki- adó. N ÉMETH P ÉTER (2008): A közéko i Sza má megye elepülései a XV. század elejéig. A Nyí egyházi Jósa And ás Múzeum Kiad ányai 60. Nyí egyháza. R ÁCZ A NITA (2005): A égi Biha á megye elepülésne einek nyel észe i izsgála a. A Magya Né a chí um Kiad ányai 12. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel - udományi Tanszéke. RMCsSz. = K ÁZMÉR M IKLÓS (1993): Régi magya családne ek szó á a. (XIV–XVII. szá- zad). Budapes , Magya Nyel udományi Tá saság. S ZEGFŰ M ÁRIA (1991): A né szóképzés. In: B ENKŐ L ORÁND ősze k.: A magya nyel ö éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadémiai Kiadó. 188–255. T ÓTH V ALÉRIA (2001a): :é endsze ani izsgála ok a ko ai ómagya ko ban. A Ma- gya Né a chí um Kiad ányai 6. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel - udományi Tanszéke. T ÓTH V ALÉRIA (2001b): Az Á pád-ko i Abaúj és Ba s á megye helyne einek ö éne i- e imológiai szó á a. A Magya Né a chí um Kiad ányai 4. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke.