77
„MAGYAR YELVJÁRÁSOK”
KIADJA XLVIII, 77–97 DEBRECE
A DEBRECEI EGYETEM 2010.
MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE
Hegy ész jelölő öld ajzi közne ek*
1. Be eze ő
Egy ko ábbi í ásomban a ko ai ómagya ko i hegyne ekben legnagyobb
a ányban elő o duló há om hegy ajzi közné , a bé c, a hegy és a halom jellem-
zésé e állalkoz am (2004). Elemzésem so án igyekez em egybeállí ani a sza ak
szá mazásá a, szeman ikai a almá a, szó öld ajzá a ona kozó isme e eke . Ezek-
nek az egymás mellé helyezésé el nem csupán a ko abeli né adási-né használa i
szokások mélyebb megisme ésé e nyílik lehe őségünk, hanem az egyes sza ak
kapcsán ko ábban e megállapí ások, el e ések is á nyalha ók. Ahhoz azonban,
hogy a hegy ajzi közne eknek az Á pád-ko i hegyné endsze egészén belüli
sze epé jobban megisme jük, a ne ekben elő o duló o ábbi hegy ajzi lexémák-
nak a hasonló jellegű izsgála á a is szükség an.
Munkámban ezé a hegy ajzi közne ek egy sajá os csopo já , a hegy ész je-
lölésé e használ lexémáka ekin em á a ázol szempon ok alapján.
1
A szócso-
po elemeinek együ es á gyalása é én ugyanakko egy ál alánosabb jelen és-
ani ona kozású jelensége is igyekszem meg ilágí ani: a hegy ész jelen ő
sza aka a almazó ne ek melle sze eplő la in aj ajelölők (leggyak abban
mons) alapján úgy űnhe , hogy a ko ban eljesen ál alános ol a ne ek jelen és-
bő ülése, ső ese leg maguknak a közne eknek a jelen és ál ozásá al is számol-
ha unk. A la in aj ajelölők ál al sugall né használa o azonban enn a ással kell
kezelni, s számos o ábbi ényező (a napjaink né használa i szokásá a ona ko-
* A publikáció elkészí ésé a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú p ojek ámo-
ga a. A p ojek az Új Magya o szág Fejlesz ési Te en ke esz ül az Eu ópai Unió ámoga ásá al,
az Eu ópai Regionális Fejlesz ési Alap és az Eu ópai Szociális Alap á s inanszí ozásá al alósul
meg.
1
Az elemzés alapjául szolgáló hegyné i ada állományhoz elsődleges o áskén G
YÖRFFY
G
YÖRGY
ö éne i öld ajzának kö e ei használ am el, amelyek azonban csak a ko abeli Magya
Ki ályság min egy ké ha madá edik le, a izsála ok é beli ki e jesz éséhez ezé ada á amba be-
emel em az Á pádko i új okmány á , az Anjouko i okmány á , a Magya okle él-szó á , a Ko ai
magya helyné szó á 1. és a Föld ajzi ne ek e imológiai szó á ának a izsgál ko a ona kozó
ada ai is. Az egyes hegy ajzi lexémák elemzése so án elme ülő ké dések isz ázásához ugyanak-
ko ese enkén célsze űnek lá szo a álasz o időszakon úl a is ekin eni, s a későbbi ko ok né -
anyagá (Anjouko i okmány á , Zsigmondko i okle él á ), ille e napjaink né használa i szokásai
is be onni a izsgála okba.
78
zó isme e ek, ko abeli né öld ajzi ona kozások, az egyes lexémák jelen ésének
alakulása) igyelembe é ele melle ehe ünk csupán e e ona kozó megállapí á-
soka . A endelkezés e álló in o mációk alapján ehá az is igyekszem el á ni,
hogy az egyes sza ak ese ében milyen jellegű jelen és ál ozásoka alószínűsí -
he ünk a ko ban.
2. Hegy ajzi közne ek
Az egyes lexémák á gyalásának so endjé az ál aluk el e e o ábbi ké dé-
sek men én ha á oz am meg, így a öbb lexémá é in ő jelenségek isme e ésé e
elegendő a csopo leggyak abban használ elemének á gyalásako ki é ni.
2.1. e ő
Te ő sza unk e ede é ől jó ész azonos módon nyila koznak a szakembe ek.
Csupán V
ÁMBÉRY
Á
RMIN
e e e el a szó ö ök szá maz a ásának a lehe őségé :
a ö ök- a á öpe, epe, öbö ’ e ő, o om’ sza aka gyaní a a magya o ma
előzményekén (1870: 180). B
UDENZ
J
ÓZSEF
cá ola á (1873: 71) kö e ően azon-
ban ál alánosan el ogado á ál az a néze , hogy a szó az ela ul e ik ’lá szik,
el űnik’ igéből alakul , annak a őne esül olyama os mellékné i igene e (CzF.,
Szó Sz., TESz., EWUng.).
2
A e ik e ede é iszon máig sem sike ül a nyel ö -
éne í ásnak isz áznia.
A e ő leg égebbi jelen ésé ’ alaminek a csúcsa, első széle’-kén ekons u-
ál ák, ami el é eleze alapsza ának é elméből úgy magya áznak, hogy egy
á gynak agy objek umnak a első, kimagasló észe ehe ő ész e iszonylag a
legkönnyebben és a legmesszebb ől. E jelen és a almon belül sokáig a hegy el-
ső észé e u alás ol a legál alánosabb, a szónak minden más ona kozása (épü-
le nek, ának a első észe, élőlény eje s b.) ebből alakul ki (TESz.).
A e ő-nek a hegy ajzi közné i jelen ése napjainkban is ele en, a köznyel -
ben ’〈hegynek, dombnak〉 leg első, iszonylag lapos észe’ é elemben (É Sz.),
a nyel já ásokban alami el ál alánosabban, az alak a ona kozó megszo í ás
nélkül ’domb agy hegy legmagasabb pon já’-nak a megne ezésé e használják
(N
EMES
2005b: 185). H
EFTY
emelle a dunán úli és a székely e üle ek ől ’lapos
első ésszel endelkező hegy’ jelen ésé is megad a a szónak u al a a a, hogy a
hegyne ekben a ké jelen és nehezen különí he ő el (1911: 366). Ko ábbi szó á-
ainkban a e ő ’kiemelkedés’ é elmezése nem sze epel, mindegyikben csak a
’hegy e ő’, ese leg az ál alánosabb ’ alaminek a első észe’ megha á ozással a-
lálkozunk ( ö. CzF., B
ALLAGI
1867:
637;
Ve ancsics: Dic iona ium,
Gö li zi Gl.,
Schl.Szj., Besz .Szj., mindez lásd RMGl.).
2
B
UDENZ
a hangalaki megalapoza lanságo (p > ) e i V
ÁMBÉRY
szemé e, noha elisme i, hogy
egyes sza ak ö éne ében ki é eles és különösnek lá szó hangzómeg elelésekkel is számolnunk
kell (1871: 70–71), s ese ünkben a ö ök e edez e és szeman ikailag alóban egysze űbb magya á-
za nak űnik, különösen, ha a szó legko ább ól ada ol hegy ajzi közné i jelen ésé ekin jük.
79
Az ómagya ko i ada ok szö egbe oglalása alapján azonban úgy űnhe , hogy
a e ő u ó aggal álló ne ek jellemzően a kiemelkedés egészé jelöl ék meg, még-
pedig jobbá a hegyeke , leggyak abban ugyanis a la in mons aj ajelölő el állnak
az okle elekben, ö. például 1256: ascendi ad mon em qui uoca u Kuzep e eu
(ÁÚO. 2: 268), 1256/1284//1572: ad quod mon em Felsy e hey oca um (Gy. 1:
675), 1274: In mon e Homo ou e ew uoca o (Gy. 2: 310), 1303: pe quod
mon em Humuk e eu (Gy. 4: 194), 1361: In quodam magno mon e qui Hu ug e o
dici u (OklSz.). Egy-egy ada melle sze epel csupán a mon iculus, ö. 1276:
supe mon iculum Te heu uulga i e nuncupa um (Gy. 2: 323, 362), 1346/1467:
mon iculum Gypa he ew nomina um (A. 4: 626). A a, hogy a kiemelkedés csú-
csá jelöli a e ő u ó ag, az okle elek szö egezése alapján ke esebb példa an, de
ö. 1411: enissen ad cacumen mon is Jawo nok he hew appella i (OklSz.),
1463: ad e icem alpis qui wlgo Nag he hew oca e u (OklSz.).
A la in szö egbe sze kesz ésnél használ aj ajelölés azonban nem ekin he -
jük egyé elműen megbízha ó helymegha á ozásnak. A speciálisabb jelen és a -
almú (különösen a i kábban használ , pl. e ő, lej ő, homlok) hegy ajzi köz-
né el megjelöl helyek ne e melle sze eplő ál alánosabb jelen ésű la in aj a-
jelölőke ugyanis — az ado né , ille őleg a hegy ajzi közné szeman ikai
a almának bő ülése melle — az is magya ázha ja, hogy az okle él ogalma-
zójának a nyel isme e e nem e jed ki ezeknek a magya sza aknak, hely aj ák-
nak a la in meg elelőjé e. Egy-egy igényesebb okle élí ó kö ülí ás alkalmaz
ezeknek a helyeknek a megha á ozásá a, gyako a azonban az ál alánosan hasz-
nál la in aj ajelölők készle éből álasz anak. A nyel isme e , ille őleg ese lege-
sen a helyisme e hiányá szemlél e he ik azok az ada ok is, amiko a legál alá-
nosabb hely aj ajelölő szó, a locus sze epel a né alak melle , ö. 1353: in loco
wlga i e Zahke ez e he eu appella o (OklSz.). Az ilyen módon szö egbe oglal
né alakula ok pe sze a la in melle a magya nyel i isme e ek hiányá al is ma-
gya ázha ók.
Mindezeken úl azonban a jelenség kapcsán az is szem elő kell a anunk,
hogy a helyne ek deno á umai a alóságban és az embe ek megisme ő endsze e
számá a „nem indi iduálisan lé ező, elkülönülő egyedek” (H
OFFMANN
1993:
36),
nem lehe pon osan megha á ozni, hogy honnan kezdődik a hegy csúcsa, agy
meddig a a megne eze hegyoldal. Ez pedig az e edményezhe i, hogy bizo-
nyos ese ekben — különösen ha a hegy egészének ese leg nem is ol sajá ne e
— alamely észének a megne ezésé me onimikusan ki e jesz he ék a né -
használók magá a a hegy e is ( ö. R
ESZEGI
2009b). Ehhez hozzájá ulha még,
hogy a beszélőknek annak olyan isme e ei a ulajdonne ek ől, hogy a szeman-
ikailag á e sző ne ek jelen ése nem mindig esik egybe a ényleges deno á um
sajá osságai al. Ám míg a mai né anyag ese ében meg agadha ó ez a jelenség a
né használók kompe enciája, né isme e e alapján, addig a égiségben annak
megállapí ásá a, hogy a jelen és ki e jedésének olyama a egy ado né ese ében
80
égbemen -e, s ha igen, pon osan miko , ma má leg eljebb csak ki é eles ese -
ben adódha lehe őség.
Az ada ok megoszlása alapján azonban alán mégsem úlzás az el é elezni,
hogy a égiségben a e ő alap észű ne ek egy észé a kiemelkedés egészé e ki-
e jesz e is használha ák. E ne ek ha ásá a azu án az é in e idékeken ese le-
gesen a hegy ajzi közné használa ában is égbemehe e a jelen ésbő ülés. Ta-
lán ez mu a ha ja a kö e kező 1342-es okle él észle : endi di ec e e in la e e
kuzep e eu siue medii mon is sub na a bo e illicis es me a (OklSz.), ebben
ugyanis a magya né alakula o la in o dí ásban is közlik, ahol a magya e ő-
nek a la in mons meg elelőjé aláljuk. Ám min hogy a közné szeman ikai a -
almának ilyen i ányú ál ozásá ól a későbbiekből H
EFTY
munkáján kí ül nincs
in o mációnk — s nála sem egyé elmű, hogy alójában közszói agy ulajdon-
né i használa a gondol-e — sokkal alószínűbbnek űnik az, hogy a égiségben
is jó ész inkább csak a közné ulajdonné -alko ó elemkén aló elhasználásá-
ban jelenkezhe e a jelen ésbő ülés, agyis az é in e idékeken lakók számá a
a alamilyen sajá osságo ki ejező/megne ező elő ag + e ő né s uk ú a a ki-
emelkedések egészének megne ezésé e is modellkén ha ha o .
3
A né haszná-
lók ejében, ille őleg a kommunikációban pedig má nem is különül el a né
ké éle használa a (ahogy a későbbi né használa ona kozásában H
EFTY
is u al
e e). Ez ük özhe ik a Mihályháza e eje né okle eles emlí ései is, melyekben
a helye jobbá a hegykén jelölik meg: 1315: ad mon em Mihalhaza e ey, 1319/
1322: ad mon em Mihalza e y!, 1322: ad mon em Mihalhaza e ey, akad azonban
példa a a is, hogy a kiemelkedés e ejé e ona koz a ják a ne e : 1330: in e -
ice cuiusdam mon is Michalhaza e eye (OklSz.).
A e ő alap észű ne ek jelen ésbő ülésé a ne ek öld ajzi megoszlása ámo-
ga ha ja. A szó a ko ai ómagya ko ból jobbá a csak a Dunán úl e üle é ől (Za-
la, Tolna, Veszp ém, Győ , Fejé , Esz e gom, Pilis á megyékből és Nagyszige -
ől) ada olha ó, emelle egy-egy né ben Sá os, Szabolcs, Sza má és Biha á -
megyékben is sze epel. Kiemelkedés ne ekén pedig jobbá a a Bala on ól észak a,
ille e Sza má megyéből an ada ol a. H
EFTY
a 20. század elején má a nyel -
e üle egészé ől idéz e ő- a almazó ne eke , ám úgy éli, hogy a szó ’hegy’
jelen ésben csupán a dunán úli, azon belül is inkább az északnyuga i e üle en
3
Amin az idéze példák mu a ják, alap e ően ilyen s uk ú ájú ne ekkel számolha unk a
izsgál ko ból. Ez a né s uk ú a napjainkban szin e ki é el nélkül kiemelkedések egészének
megjelölésé e szolgál ( ö. FNESz. Agá - e ő, Du ogós- e ő, Ebijesz ő- e ő, Foglal- e ő, Gyöke-
es- e ő, Gyű - e ő, Is en a- e ő, Kalapos- e ő, Mó oc- e ő, -agy-Jene- e ő, -agy-Mész- e ő, Pok-
los- e ő, Rako yás- e ő, Sinka- e ő, Szaduszka- e ő, Toká - e ő, Ü e - e ő, Zajná - e ő). Az abaúji
Hegyköz né anyagá meg izsgál a szin én az aláljuk, hogy a e ő u ó agú ne eke az ese ek je-
len ős észében kiemelkedés (ille e ál alában a aj a lé ő e dő) megjelölésé e használják ( ö. pl.
Bohá - e ő, Gile á - e ő, Kis-Kujin- e ő, Kujin- e ő Kishu a né anyagában, K
OVÁTS
2000: 182,
184, 185, 186).
81
lehe e használa ban, s kisebb mé ékben még a székely észeken. Noha a 20.
század elején ögzí e né használa i szokásoka e mésze esen nem lehe isz-
sza e í eni az Á pád-ko a, alán nem is zá ha juk ki eljesen, hogy ezeken a i-
dékeken má a ko ai ómagya ko ban égbemehe e a ne ek jelen ésbő ülése,
ami az án a né min ák ö öklődése é én a későbbi idők né használa á a is ha-
ással ol . Ezek alapján, noha az egyes okle eles ada ok megí élése o ább a
sem egyé elmű, mégis eális lehe őségkén számolha unk azzal, hogy az ese ek
egy észében a e ő alap észű ne ekkel énylegesen jelölhe ék a kiemelkedés
egészé is.
2.2. lej ő
Lej ő sza unka S
IMONYI
Z
SIGMOND
a 19. század égén még a néme Lei e
(k n. lî e, ó n. lî a) ’hegyoldal, lej ő’ szóból szá maz a a (1897), éleményé el
azonban egyedül ma ad . Az ál alános el ogás sze in a szó a lej ige olyama os
mellékné i igene éből alakul ,
4
s csupán az alapige e ede é ől nem szüle e so-
káig konszenzus ( ö. MUSz., Szó Sz., K
ISS
L.
1978). Napjainkban B
ALÁZS
J
Á-
NOS
e imológiája alapján a lë ha á ozószó -è (> -í ) képzős szá mazékakén ma-
gya ázzák: *lë-è > *lë-é > *lë-Ç ~ *lëj (1958, lásd még TESz., EWUng.).
A lej ő napjainkban ál alánosan jelöli a öld elszín e dén le elé haladó észé ,
s a nyel e üle különböző idékei ől (E dély, Bo sod és Veszp ém megye) is
ada olha ó a öld ajzi közné i használa a ( ö. N
EMES
2005b: 127), s ugyani
helyne ek alko ó észekén is el űnik (H
EFTY
1911:
263). A ko ai ómagya ko -
ból azonban csupán egye len ada unk an hegyné alko ó sze epé e: 1332: mon-
em Kuesleuh eu (Kolozs m., Gy. 3: 380). A né ál al jelöl deno á um megha-
á ozása nem egyé elmű, me noha a szó jelen ése a ko ai időkben is ’hegy ől
le elé menő 〈 öld e üle 〉’ lehe e (TESz., OklSz.), a né melle álló la in aj aje-
lölő elem alapján ese leg el é elezhe jük, hogy a helyné á onódha o a ki-
emelkedés egészének megne ezésé e. E lehe őség mege ősí ésé e agy el e ésé-
e azonban nincsenek ogódzóink, a lej ő a mai né anyagban is el é e o dul
elő, s így ilyen jellegű kö e kez e ések le onásá a nem igazán alkalmas. Az
OklSz. ál al közöl 1515: in a Ley hew, in Ley hewlapossa né alakula ok kap-
csán a jelöl objek um aj ája is bizony alanul í élhe ő meg.
2.3. e ő
A napjainkban elsőso ban a palóc és a székely nyel já ás e üle eken haszná-
la os (D
ÉNES
1982:
7) e ő sza unk hegy ajzi közné i használa á al szin én
számolha unk má a ko ai időkben is, ö. 1341/1347: mon em -ogdelwe eie
(He es m., Gy. 3: 42, 125), né alko ó sze epe azonban e ősen ko lá ozo lehe-
e , az idéze példa melle csupán helyne ek elő agjakén agy össze e öld-
4
Az -ó ~ -ő képző má a izsgál ko ban is meglehe ősen gyako i a öld ajzi közne ekben ( ö.
lej ő, e ő, aszó, szán ó, e dő, legelő), s a későbbiekben is igen nagy számban használ ák el hely-
aj á jelölő sza ak lé ehozásában ( ö. N
EMES
2005a: 137–138).

82
ajzi közné kén ( e ő ény, e ő él)
5
ada olha ó, ö. 1303/1494: We ewmal (Nóg-
ád m., Gy. 4: 250), 1334: We eumal (Gömö m., Gy. 2: 517), 1312: ad illam
Ve o yn (OklSz.), 1455: e a Fashalomwe eu ele (OklSz.).
A szó B
ENKŐ
L
ORÁND
állás oglalása ó a a e ’ü legel’ ige olyama os mel-
lékné i igene ekén é elmezik (a ko ábbi e edez e ésekhez lásd H
UNFALVY
1866: 277, S
IMONYI
1875:
204,
MUSz. i ad), melynek alapjául az szolgálha-
o , hogy „a o ó napsuga ak úgy e ik a ölde , ahogy az eső, a jég, a szél s b.
e i” (B
ENKŐ
1953:
467, TESz., EWUng.). Nem ilágos azonban, hogy a e ő
hegy ajzi közné i használa a mikén alakulha o ki: a e ő ény ’napsü ö e
hegyoldal’ (< ’napsugá , nap ény’) jelen ésű össze e öld ajzi közné ből onó-
do -e el az össze é el e ede i jelen ésé meg a a (B
ENKŐ
1953:
468), agy pe-
dig a ázol szemléle alapján az egyéb -ó ~ -ő képzős öld ajzi közne ek min á-
já a köz e lenül magya ázha ó. Talán nem is el é lenül kell külön álasz ani a
ké u a , együ esen is e edményezhe ék a szó öld ajzi közné i sze epének ki-
alakulásá .
Helyne ek alap észekén má a égiségben is ’hegy, ölgy napnak ki e lej ő-
je’ (H
EFTY
1911: 369, D
ÉNES
1982: 7) é elemben használha ák. Az idéze pél-
da melle álló la in é elmező sze in ugyanakko a né ese leg a kiemelkedés
egészé is jelölhe e, a e ő meglehe ősen speciális jelen és a alma mia azon-
ban ez ke éssé a ha juk alószínűnek. Nem ámoga ja a jelen ésbő ülés az
sem, hogy He es megye e üle én a e ő napjainkban is hegyoldalak megne e-
zésében használa os, ami jól mu a nak azok a né pá ok, amelyek egyik agjá-
ban a e ő, a másikban pedig az á nyék áll, ö. Szék e eje — Szék á nyék,
Szede jes e eje — Szede jes á nyéka, Lénászó- e ő — Lénászó á nyéka (D
ÉNES
1982:
7).
2.4. mál
A mál hegy ajzi közne e a C
ZUCZOR
–F
OGARASI
-szó á a ma + al sza ak
össze é elekén elemzi, és a ’ alamely ü eges es nek, különösen gyomo nak
agy hasnak’ (ma) ’az alja’ (al) jelen és ulajdoní ja neki. A szó á azonban ez-
zel az é elmezéssel egyedül áll, a szó al oglalkozó szakmunkák ugyanis egy-
ön e űen egysze ű szókén magya ázzák a mál- . A szó e ede e kapcsán ugyan-
akko má ke ésbé egyé elműek az állás oglalások. A 19. század 30-as é eiben
egy isme e len sze ző a kö e kezőképpen élekede óla: „szám alan szőlőhe-
gyeink ne ében áll enn a’ szó is, s imé ez-is a’ Sla ok, agy Dacusok’ idejéből
aló!” (idézi S
ZABÓ
T.
1938: 253). Noha S
ZABÓ
S
ÁMUEL
nyomban cá ol a ez
5
B
ENKŐ
L
ORÁND
sze in elképzelhe ő, hogy a e ő él a e ő és a él ’hegyoldal’ hely-
aj ajelölők össze é elekén , ese leg a e ő ény öld ajzi közné ből alakul , annak hang ani ál oza-
a. Emelle azonban a e ő olyama os mellékné i igené kén is sze epelhe a szóban (1953: 468).
A ké dés pe sze inkább a né használók szempon jából í élhe ő meg, amennyiben használ ák a
e ő él o má bizonyos ípusú helyek megjelölésé e, akko számolha unk ele min öld ajzi köz-
né el.
83
az elképzelés , s a szó magya e ede e melle é el , a omán szá maz a ás lehe-
őségé száz é el később D
RAGANU
M
IKLÓS
is el e e e (1933, ö. S
ZABÓ
T.
1938: 253). A magya o szági nyel udomány jeles kép iselői kö ében azonban
má a 19. század második elé ől ál alánosan el ogado á ál az az elképzelés,
hogy a szó égső so on a innugo ko a eze he ő issza (MUSz., Szó Sz.,
M
UNKÁCSI
1927: 137, TESz., MSzFg E., UEW., EWUng., u áli e edez e éséhez
lásd G
YÖRKE
1941:
306).
A mál innugo e ede é allók ábo á ugyanakko o ább a is megosz o a
az a ké dés, hogy milyen iszony é elezhe ünk el a mál és a mell sza aink kö-
zö . L
UGOSSY
J
ÓZSEF
má 1857-ben a ké szó együ é a ozásá allo a ( ö.
K
ISS
J.
1965:
210).
B
UDENZ
a mál- a mell mély hang endű ál oza ának ekin i
(MUSz.), s B
ÁRCZI
sem a ja alószínűnek, hogy a ké lexéma egymás ól üg-
ge lenül alakul olna, ille e hogy a mál más innugo sza akkal lenne okoní -
ha ó (Szó Sz.).
M
UNKÁCSI
B
ERNÁT
iszon épp a ké lexéma különböző e ede é
hangsúlyozza, meglá ása sze in a mál e ede ileg is mély magánhangzó a al-
mazo (1895: 179, 1927: 137). Hasonlóképpen élekedik B
EKE
Ö
DÖN
(1929),
alamin N. S
EBESTYÉN
I
RÉN
is (1950: 120). P
AIS
D
EZSŐ
sze in a pala ális–
elá is szópá a hang end ál ó ike í és hoz a lé e az ugo együ élés megelő-
zően, s ebből a mell-mál ike í ésből önállósul bizonyos jelen ésá nyala ok ki e-
jezésé e a mell és a mál (1960: 312). A TESz. a ké dés kapcsán a ózkodik
ugyan a ka ego ikus állás oglalás ól, de ke éssé a ja alószínűnek, hogy a mál
a magya ban kele keze olna a mell elá is hangú ál oza akén . Ehelye in-
kább az el é elezi, hogy a ké szó égső so on azonos, agyis a mál a mell-ből
alakul még a innugo alapnyel ben pá huzamos pala o elá is ejlődés agy pe-
dig hang endi á csapás e edményekén . A szó innugo alapalakjá ennek meg e-
lelően *m!lз, *m!ljз agy — a mell-lel aló össze a ozás ese én — *m!lkз o -
mában ekons uálja (ugyanígy oglal állás az MSzFg E., az UEW. és az
EWUng. is).
A ké szó össze a ozásából kiindul a B
UDENZ
az alapnyel i o ma jelen ésé
’mellkas’-kén ha á ozza meg (hasonlóan az MSzFg E. és az UEW. is), ugyan-
akko el é elezi, hogy má a m
"
g- alap észben
6
benne ejle a ’hügel; domb, ha-
lom’ jelen ésmozzana is (MUSz.). N. S
EBESTYÉN
I
RÉN
a öld ajzi közné i mál-
— a ’mellkas, has’ jelen ésű mál- ól elkülöní e — nyel ünk legősibb é egéhez
so olja, s zü jén és szamojéd meg elelők alapján az u áli alapnyel e eze i isz-
sza (1950: 120). A TESz. sze in iszon a mell szó mál alak ál oza ának az
alapnyel i ’embe i és álla i mell’ szeman ikai a alomból majd csak az ősma-
gya ko ban alakulha o ki — é in kezésen, ille e hasonlóságon alapuló né á -
i ellel — az ’álla hasi észe’ melle a ’hegyoldal’ jelen ése.
6
B
UDENZ
u al a a, hogy a szónak mély hang endű ál oza a is an, mely egy égebbi m
!
gl
!
ö e ük öz (MUSz.).
84
Az elsődlegesen es ész jelölő sza ak elszín o mané é álása nem i ka: a
há , ő, oldal, láb, ge inc s b. hegy ajzi közne ek hasonló módon kele kez ek.
Az hiszem azonban, hogy semmi okunk nincs el é elezni, hogy ez a szemléle
aká má öbb eze é el ezelő (azaz aká az ugo , aká a innugo agy u áli
ko ban) ne lé eze olna, agy hogy ne ne ez ék olna meg a áj észei . S min -
hogy nem alószínű, hogy akko külön szó ol a hegy oldalá a, e ejé e, lábá a,
ami azu án kihal , el ehe ő, hogy a ma ebben a jelen ésben is használ sza ak
egy észé má az ősmagya ko megelőzően is használha ák hasonló é elem-
ben is. Az bizonyos, hogy az ómagya ko ból öld ajzi közné i sze epében má
nagy számban ada olha ó a szó: 1219: Ze le mal (Gy. 3: 150, 155, 250), 1229:
Beseneumal (OklSz.), 1249: ad num mon iculum qui uoca u Ke ekmal (Gy. 2:
208, 303).
7
L
ŐRINCZE
L
AJOS elhí ja a igyelme a a, hogy e szócsopo másodlagos
jelen ésének kialakulásako nem annyi a az embe hez aló hasonlí ás, agyis az
an opomo szemléle szolgál alapul, hanem inkább a e iomo nézőpon é é-
nyesülésé el számolha unk. A áj kiemelkedő észe ugyanis, „amelye a szemlé-
le élőlénnyel azonosí , s annak egyes észei az élőlény egyes es észeinek ne-
é el ne ezi, alakjánál og a ál alában inkább az álla i, min az embe i es e
á sí ja” (1947b: 24, ehhez lásd még B
ENKŐ
1947: 26–27).
8
A mál jelen ésé el kapcsola ban ké déskén me ül el, hogy specializáló-
do -e a szó délnek ek ő hegyoldalak jelölésé e az ómagya ko ban. Napjaink-
ban ugyanis a mál — noha csak a nyel e üle kis észén és csupán ájszókén —
’déli hegyoldal’ elsődleges jelen ésben használa os (N
EMES
2005b: 133, ö. még
B
ENKŐ
1947: 27, P
AIS
1960: 311). L
ŐRINCZE
az OklSz. ada ai izsgál a a a a
megállapí ás a ju o , hogy az ómagya ko ban a mál-lal nagyobb ész alóban a
kiemelkedések déli oldalá jelölhe ék, gyak an sze epel ugyanis szőlő el beül e-
e hegyoldalak ne ében: ö. 1435: Pa em inee in la e e me idionali mon is
Ta czalhege oca i exis en is que Mezesmal ulgo appella u (OklSz.). Napsü-
ö e hegyoldal a ona kozha nak a e ő, hő ~ hé elő agokkal álló ne ek is
7
A TESz. a szó első elő o dulásakén egy képze alako közöl: 1156: malos.
8
A es észné ből kele keze öld ajzi közne ek ál al jelöl öld elszíni alakula ok elhelyezke-
dése ez az álláspon o nagyban alá ámasz ja. A há például a öldkiemelkedés hosszan elnyúló,
magasabb észé ne ezi meg, nem pedig — az embe i es elépí éshez igazodóan — a mögö es és
me edek észé . A hegy ge inc-e nem üggőlegesen, hanem ízszin esen nyúlik el. A bemélyedő
hegyhá nak nye eg a ne e, s ez nyil án alóan a nye ge iselő álla képze éhez kapcsolódik. Az
o a hegynek, dombnak e ősen kiug ó észé jelöli. A begy lexéma ’kisebb alajkiemelkedés, a
öld kidombo odó észe’ öld ajzi közné i jelen és a alma (Á
RVAY
1942: 15) szin én az elsődle-
ges álla i es észné i jelen éséből alakul . Némely hegy ajzi közné azonban mégis inkább az em-
be i es ől onódha o á a kiemelkedések észeinek megne ezésé e: ilyen például a ’hegynek hi -
elen, me edeken kiug ó észé’- jelölő homlok, agy ese leg a ’hegy első észe, hegy e ő’ je-
len ésű ő. F
ARKAS
F
ERENC
cel egye é e magam inkább úgy gondolom, hogy a ké szemléle mód
gyako a össze onód a é ényesül (1997: 439).
85
(1303/1494: We ewmal, Gy. 4: 250; 1334: We eumal, Gy. 2: 517; 1368: Heu-
maal, OklSz.).
9
L
ŐRINCZE
sze in azonban ez a jelen ésmozzana nem a ozik a
szó alapjelen éséhez, annak pusz án gyako i elejá ója. A jelenség azzal is ma-
gya ázha ó, hogy a déli hegyoldalnak an gyak abban ne e, az használ ák
ugyanis in enzí ebben, s annak ad ak külön is ne e . Mégsem zá ha juk ki ugyan-
akko , hogy egyes idékeken — épp a né használa i szokásokból akadóan — a
mál-nak másodlagosan ’délnek ek ő hegyoldal agy domboldal’ jelen ése is ki-
alakulha o (1947b: 24–26).
10
A mál ese ében is elme ül annak a lehe ősége, hogy nem csupán az e ede i
jelen ésének meg elelően hegyoldal , hanem egész kiemelkedés is jelölhe e -
ek ele a ko ai ómagya ko ban, a locus, inea, pa s la in aj ajelölő elemeken
kí ül ugyanis a collis, mon iculus, mons, p omon o ium, ille őleg a bé c is elő-
o dul ebben a sze epben melle e: 1264: collem Kumoloumal dic um (ÁÚO. 3:
117), 1307: mon iculum Fenyeumal (Gy. 2: 207, 306), 1275: mons Keykmal
(Gy. 2: 208, 310), 1339/1359>1520: p omon o ium Lendeczemaala alias Wy-
maal (Gy. 4: 575), 1295: be ch Seleumal (Gy. 3: 42, 70). Az azonban, hogy a
(pa s p o o o jellegű) né á i el a öld ajzi közné ben men -e égbe, agy csak
a ulajdonne eke é in e e, nehezen meg álaszolha ó ké dés. A Dió-mál (1282/
1285: Gyomal, Gy. 2: 102, 177) és Dió-mál hegye (1299/XIV.: Gyomalhege, Gy.
2: 102, 177) né pá kapcsán el ehe jük, hogy a mál ’hegyoldal’ jelen ésben ke-
ül be a né be, s a kiemelkedés egészének megne ezésé e a hegy lexémá kap-
csol ák az elsődleges né o mához. A né azonban az is mu a ha ja, hogy a mál
né elem deszeman izálódo (hasonlóan a Hásmány-hegy ’há s + mál + hegy’,
ö. P
AIS
1916:
169, Szulimán < Szőlő-mál s uk ú ához, ö. FNESz.), ami a a
u al, hogy a szó a nyel e üle egy észén kiese a használa ból.
11
A mál közné i
jelen ése ugyanakko napjainkban egyön e űen ’hegyoldal’ (N
EMES
2005b: 133).
Ezek alapján el ehe ő, hogy a mál jelen ése dön ően ulajdonné i használa á-
ban bő ül ki. Nem zá ha ó ki azonban az sem, hogy a kiemelkedés egészé e is
9
L
ŐRINCZE
sze in alán az á nyék elő aggal álló ne ek is ide so olha ók, mi el az á nyék a
népnyel ben ’szél ől, agy ól éde hely’-e is jelölhe , s így északi és déli ek ésű hegyoldal a
egya án ona kozha o (1947b: 25; ehhez lásd még H
EFTY
1911:
159,
de lásd D
ÉNES
1982).
10
Régi szó á aink nem nyúj anak ezzel kapcsola ban semmi éle ogódzó : a Schlägli Szójegy-
zékben például a la in e i o ium ’ha á , alamely elepüléshez a ozó e üle ’ meg elelő el é -
elmezik a heg mal alako (ehhez lásd RMGl.). Ez a a u alha , hogy a szó alán a elepülés ha á á-
hoz a ozó öldekkel bo í o hegyoldalak megjelölésén ke esz ül aká a öld e üle ál alános
megne ezésé e is használa ossá álha o , ugyanakko lehe séges, hogy a szójegyzék ada a csupán
az ük özi, akko iban má nem isme ék a nyel e üle egészén a szó jelen ésé , csak az ud ák,
hogy helyne ekben o dul elő, s abból kö e kez e ék ki a megado jelen és .
11
Ez azonban az e délyi Fehé á megyéből ada ol Dió-mál ese ében alán ke ésbé alószínű,
a nyel e üle nek ezen a észén ugyanis ájszókén még ma is isme e es a mál ( ö. N
EMES
2005b:
133). Ese ében ehá az is elképzelhe ő, hogy a hegy pusz án magya ázó elem lehe a né melle
( ö. Deb ecen á osa, Tisza olyó).
92
hogy a szó közné kén is előke ül az okle elekben, né alko ókén iszon meg-
lehe ősen i ka lehe e . A la in szö egkö nyeze alapján azonban alán az o om
ese ében is elme ül alami éle jelen ésbő ülés lehe ősége. A közné i példák
ese ében ugyanakko sokkal inkább az okle elezési sajá osságokkal magya áz-
ha ó az ál alánosabb jelen ésű aj ajelölőkkel aló elő o dulás, a szó ugyanis a
későbbiekben is kizá ólag ’hegy e ő, domb e ő’ jelen ésben használa os ( ö.
N
EMES
2005b: 149). H
EFTY
ugyan a ’hegy’ jelen ésé is közli a szónak, ám el-
ehe ően csupán az okle eles ada ok a ámaszkod a (1911: 302).
2.10. homlok
A homlok ese ében sem kell el é lenül a öld ajzi közné inél ko ábbinak
gondolnunk a es észné i használa o . A TESz. sze in ugyanis az u áli alap-
nyel i szó (alapsza á *kuma o mában ekons uálják, melyhez az -l igeképző,
ille e a -k né szóképző já ul ) legko ábbi jelen ése ’hajlo , dombo odó ész’
lehe e ( ö. MSzFg E., UEW., EWUng., ko ábbi innugo össze é elkén és ö-
ök á é elkén aló magya áza ához lásd: B
UDENZ
1864:
290,
1873:
119,
MUSz., H
ALÁSZ
1881:
58,
V
ÁMBÉRY
1870:
152). Ebből pedig köz e lenül is ki-
alakulha o az ómagya ko a az ál alánosabb ’ alaminek külső (legkiemelke-
dőbb, leg on osabb) észe, különösen ennek első szakasza’, ille őleg a hegy ajzi
közné i ’hegynek hi elen, me edeken leszakadó ége’ a alom (H
EFTY
1911:
211),
ö.
1294/1321/XVII.: mon em Chys a humluk (Hon m., Gy. 3: 150, 233),
1362: locum bi Kewes homlok nomina u (OklSz.). A szó hegy ajzi közné i
használa a azonban a ko ból különösen i kán ada olha ó. E unkciójában a ké-
sőbbiekben is pe i é ikus ma ad ( ö. H
EFTY
1911:
211),
napjainkban nyel já ási
szókén o dul elő ebben a sze epben a nyel e üle egy-egy észén ( ö. N
EMES
2005b: 93).
A la in aj ajelölők alapján és a en ebb észle eze hegy ész > hegy ál ozá-
sok, ille őleg szemléle mód analógiájá a e ne ek ese ében is számolha unk azzal,
hogy ese enkén a kiemelkedések egészének megjelölésé e is használa ban ol-
ak. Az elenyészően kis számú ada nem eszi ugyan lehe ő é, hogy aká csak
alószínűsí eni udjuk a jelen ésbő ülés a ne ek kapcsán, az ilyen jellegű, agy-
is a ne ek szin jén égbemenő ál ozások ugyanakko a későbbiekben hozzájá-
ulha ak a hegy ajzi közné jelen ésének ál ozásához: a 20. században a szó a
Ba kóságban (Bo sod, Gömö , a Közép-Tisza idéke) ’me edek dombocska’ je-
len ésben is használa os.
3. Összegzés
A ko ai ómagya ko né alko ásában az ál alánosabb jelen ésű hegy ajzi
lexémák (hegy, bé c, halom) a legnagyobb meg e hel ségűek, a hegy ész jelen ő
aj ajelölő elemeke nagyság endekkel kisebb a ányban használ ák el kiemelke-
dések megne ezésében. Ez élhe ően a speciálisabb jelen és a almuk magya-
ázha ja. A jelenség mögö észben az állha , hogy a izsgál ko ban a kiemel-

93
kedések el ehe ően még nem öl ö ek be olyan on os sze epe az embe ek éle-
ében, így nem ol akko a a kommunikációs igény elük kapcsola ban, hogy
minden egyes észüke külön né el kelle olna ille ni.
A hegy ész jelen ő öld ajzi közne ekkel alko o ne ek ese ében ugyanak-
ko az ada ok alapján alamennyi lexémá é in ően elme ül a hegy ész > hegy
jelen ésbő ülés lehe ősége. A jelenség ől azonban a öbbszempon ú izsgála
alapján is mindössze endenciasze ű el e éseke ogalmazha unk meg, csupán
az állí ha ó nagyobb biz onsággal, hogy amennyiben a későbbi né használa i
szokások és a ko abeli ada ok össze e ése alapján el é elezhe ő a jelen és ál o-
zás olyama a, az maguka a közne eke jobbá a nem, inkább csak az ezeke a -
almazó ne eke é in e e. A megállapí ás azonban az egyes ne ek ko abeli
használa á a e mésze esen nem e jesz he ő ki, ehhez o ábbi isme e ek e lenne
szükség.
A hegy ajzi közne ek speciális csopo já alko ják az ún. megszemélyesí ő,
an opomo , ille őleg e iomo elemek, melyek különösen on os sze epe já -
szanak a e mésze es di e enciálódással kele keze öld ajzi egységek elne ezé-
seiben (L
ŐRINCZE
1947a: 13, B
ALOGH
1972: 469). A es észné ből aló alaku-
lás a hegy és domb észeinek az elne ezéseiben különösen gyako i, a kiemel-
kedő, nagy ömegű hegy ugyanis „magában is ömö es ha ásá kel i”, így egyes
észei jól összekapcsolha ók az embe i és őkén az álla i es észei el ( ö.
B
ENKŐ
1947: 26). A e iomo és an opomo elemek azonban nem csupán a
hegy ajzi közne ek állományá bő í ik, a íz ajzi közne ek kö ében is alálha-
unk példá á, ö. sza ~ sza m ’ olyó agy ölgyek ága’ (TESz.), köldök ’ o -
ás’ (B
ENKŐ
1947: 27). F
ARKAS
F
ERENC
sze in pedig a sík idékek, ső embe i
épí mények észei is megne ezhe ők ilyen módon (1997: 439, ehhez lásd még
N
EMES
2005a: 114–129). Az élőlények e jellemző ulajdonságok ki e í ése az
éle elen e eppon ok a, objek umok a alójában az embe i iláglá ás alap e ő,
ál alános sajá ossága ( ö. S
ZILÁGYI
N.
1997:
80–87).
17
Te mésze es ehá , hogy
más nyel ekben ugyancsak alálkozha unk es észné ből alakul öld ajzi köz-
ne ekkel. A ö ök nyel ben például az elsődlegesen ’mellkas, mell’ jelen ésű öš
szónak ’az e dő széle, ahol a sz yepp kezdődik’ öld ajzi közné i a alma is ki-
alakul (L
ŐRINCZE
1947a: 24). Az ősszlá *gol a szóalak ’magasla ’ hegy ajzi
közné i unkciója a szó e ede i ’ ej’ es észné i jelen éséből kele keze
(Š
MILAUER
1970: 68). A néme (osz ák) hegy ajzi közne ek kö ében szin én a-
lálunk példáka a szemléle é ényesülésé e: az elsődlegesen ’ ej’ jelen ésű Kop
őné (és Gup alak ál oza a) hegy e ők jelölésé e is használa os: Seekop (hegy
Ka in iában). A Rücken ’há ’ szó Ruck alak ál oza a ’hegyge inc’ jelen éssel
ál öld ajzi közné é: Bocks uck, Bos uck (hegyek S áje o szágban), a ka in-
17
Az embe i és álla i es észek megne ezései melle nö ény ész ne éből is alakulha öld aj-
zi közné (pl. ág ’ olyó ága’), a hegy ajzi közne ek közö ez a ípus ke ésbé gyako i, a izsgál
ko ban csupán a ő kép iseli.
94
iai Fe lache Ho n hegyné ben pedig az elsődlegesen ’sza ’ jelen ésű Ho n
őné ejlik. A e iomo szemléle é ényesülésé lá ha juk a néme o szági
Schwalbenschwanz (schwanz ’ a ok’), Sau üssel ( üssel ’o mány’) helyne ekben is
( ö. P
OHL
é. n.)
.
Nagy számban sze epelnek es észné ből alakul öld ajzi köz-
ne ek a omán helyne ekben is: cap ’ ej’ > öld . ’ ok’, coas % ’bo da’ > öld .
’oldal’, dos ’há ’, gu % ’száj’ > öld . ’ o kola ’ ( ö. B
ENKŐ
1947: 26). A magya
hegy ajzi közne ek közö ugyanakko az an opomo és e iomo o mák — a
en ázol okok melle alán a es észné el aló kapcsola é zése mia is — a
né alko ásban jobbá a szin én kisebb meg e hel ségűek.
R
ESZEGI
K
ATALIN
I odalom
A. = Anjouko i okmány á . 1–6.
N
AGY
I
MRE
sze k. Budapes , 1878–1891.
7.
T
ASNÁDI
N
AGY
G
YULA
sze k. Budapes , 1920.
Á
RVAY
J
ÓZSEF
(1942):
A é színi o mák ne ei Kalo aszegen. Magya -épnyel 4: 3–50.
ÁÚO. = W
ENCZEL
G
USZTÁV
(1860–1874):
Á pádko i új okmány á . 1–12.
Pes , [később]
Budapes .
B
ALÁZS
J
ÁNOS
(1958):
Lej . Magya -yel ő 82: 232–233.
B
ALLAGI
M
ÓR
(1867):
A magya nyel eljes szó á a. Budapes .
B
ALOGH
L
ÁSZLÓ
(1972):
A há bázisné jelen ése Szamosszeg öld ajziné -anyagában.
Magya -yel ő 96: 469–470.
B
EKE
Ö
DÖN
(1929): Mál. Magya -yel ő 58: 126–127.
B
ENKŐ
L
ORÁND
(1947):
A -yá ádmen e öld ajzine ei. A Magya Nyel udományi Tá -
saság Kiad ányai 74. Budapes .
B
ENKŐ
L
ORÁND
(1953):
Ve ő ény.
Magya -yel
49: 466–468.
B
UDENZ
J
ÓZSEF
(1863):
Vegyes ap óságok. (Isme e ések, ész e é elek, ej ege ések).
-yel udományi Közlemények 2: 152–160.
B
UDENZ
J
ÓZSEF
(1864): Vegyes ap óságok. -yel udományi Közlemények 3: 285–320.
B
UDENZ
J
ÓZSEF
(1873): Jelen és Vámbé y Á min magya - ö ök szóegyezései ől. -yel -
udományi Közlemények 10: 67–135.
CzF.
= C
ZUCZOR
G
ERGELY
–F
OGARASI
J
ÁNOS
(1862–1874): A magya nyel szó á a.
Pes , [később] Budapes .
C
SOMORTÁNI
M
AGDOLNA
(1997):
Felcsík helyne ei 1. Magya Né ani Dolgoza ok 149.
Budapes .
D
ÉNES
G
YÖRGY
(1982): Á nyék és e ő. -é ani É esí ő 7: 6–8.
É Sz. = B
ÁRCZI
G
ÉZA
–O
RSZÁGH
L
ÁSZLÓ
ősze k. (1959–1962): A magya nyel é el-
mező szó á a. 1–7. Budapes , Akadémiai Kiadó.
E Sz. = G
OMBOCZ
Z
OLTÁN
–M
ELICH
J
ÁNOS
(1914–1930): Magya e ymologiai szó á .
Budapes , Magya Tudományos Akadémia.
95
EWUng. = B
ENKŐ
L
ORÁND
ősze k. (1993–1995):
E ymologisches Wö e buch Unga i-
schen. 1–2. Budapes , Akadémiai Kiadó.
F
ARKAS
F
ERENC
(1997): Jászsági és iszazugi öld ajzi ne ek néhány an opomo és
e iomo onása. A Magya Nyel udományi Tá saság Kiad ányai 209: 438–442.
FNESz. = K
ISS
L
AJOS
(1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, bő í-
e és ja í o kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó.
Gy. = G
YÖRFFY
G
YÖRGY
(1963–1998): Az Á pád-ko i Magya o szág ö éne i öld ajza.
1–4. Budapes , Akadémiai Kiadó.
G
YÖRFFY
G
YÖRGY
(1956): A ihanyi alapí óle él öld ajziné -azonosí ásaihoz. In:
B
ÁRCZI
G
ÉZA
–B
ENKŐ
L
ORÁND
sze k.: Emlékköny Pais Dezső he enedik szüle és-
napjá a. Budapes , Akadémiai Kiadó. 407–415.
G
YÖRKE
J
ÓZSEF
(1941): Mell ~ mál. Magya -yel
37: 305–306.
H
ALÁSZ
I
GNÁCZ
(1881):
Ri kább és homályosabb képzők. Magya -yel ő 10: 54–59.
H
EFTY
G
YULA
A
NDOR
(1911):
A é színi o mák ne ei a magya népnyel ben. Magya
-yel ő 40: 155–169, 206–216, 259–265, 300–308, 361–370, 458–462.
H
OFFMANN
I
STVÁN
(1993): Helyne ek nyel i elemzése. A Deb eceni Kossu h Lajos Tu-
dományegye em Magya Nyel udományi In éze ének Kiad ányai 61. Deb ecen. Új-
aközlése: Budapes , Tin a Köny kiadó, 2007.
HOkl. = N
AGY
I
MRE
–D
EÁK
F
ARKAS
–N
AGY
G
YULA
sze k. (1879):
Hazai Okle él á .
1234–1536. Budapes .
H
UNFALVY
P
ÁL
(1866):
Régi magya szók. -yel udományi Közlemények 5: 246–279.
J
UHÁSZ
D
EZSŐ
(1988): A magya ájné adás. Nyel udományi É ekezések 126. Buda-
pes , Akadémiai Kiadó.
K
ISS
J
ENŐ
(1965):
Mál — hasmál. Magya -yel
61: 210–211.
K
ISS
L
AJOS
(1978): Lej , lej ő. Magya -yel ő 102: 109–110.
KMHsz. = H
OFFMANN
I
STVÁN
sze k. (2005): Ko ai magya helyné szó á . 1000–1350.
1. (Abaúj–Csong ád á megye). A Magya Né a chí um Kiad ányai 10. Deb ecen,
Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke.
K
NIEZSA
I
STVÁN
(1943/2001): Kele magya o szág helyne ei. In: D
EÉR
J
ÓZSEF
–G
ÁLDI
L
ÁSZLÓ
sze k.: Magya ok és ománok 1. Budapes , A henaeum. 111–313. Új aközlé-
se: Kisebbségku a ási köny ek. Budapes , Lucidus Kiadó, 2001.
K
NIEZSA
I
STVÁN
(1956):
Idegen e ede ű alakpá ok a magya ban. Magya -yel ő 80:
371–374.
K
OROMPAY
K
LÁRA
(1992):
A né szó agozás. In: B
ENKŐ
L
ORÁND
sze k.: A magya
nyel ö éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadé-
miai Kiadó. 284–318.
K
OVÁTS
D
ÁNIEL
(2000):
Az abaúji Hegyköz helyne ei. Sá o aljaújhely.
L
AKÓ
G
YÖRGY
(1950):
Pe mi szó ej ések. -yel udományi Közlemények 52: 238–246.
L
ŐRINCZE
L
AJOS
(1947a): Föld ajzine eink éle e. Budapes .
L
ŐRINCZE
L
AJOS
(1947b): Mál. Magya -yel
43: 24–27.
M
ÉSZÖLY
G
EDEON
(1929):
Magya o ~ ogul u . Magya -yel
25: 328–331.
96
M
EZŐ
A
NDRÁS
(1996): Megjegyzések ö éne i nyel anunk néhány példájához. Magya
-yel 92: 11–21.
MSzFg E. = L
AKÓ
G
YÖRGY
ősze k. (1967–1978): A magya szókészle innugo elemei.
E imológiai szó á . 1–3. Budapes , Akadémiai Kiadó.
M
UNKÁCSI
B
ERNÁT
(1895): A magya magánhangzók ö éne éhez. -yel udományi
Közlemények 25: 168–186.
M
UNKÁCSI
B
ERNÁT
(1927): Álla i es ész-ne ek. Magya -yel ő 56: 133–138.
MUSz. = B
UDENZ
J
ÓZSEF
(1873–1881): Magya -ugo összehasonlí ó szó á . Budapes .
N
EMES
M
AGDOLNA
(2005a): Föld ajzi közne ek állományi izsgála a. (Dok o i é eke-
zés). Deb ecen.
N
EMES
M
AGDOLNA
(2005b): A öld ajzi közne ek szó á a. (Dok o i é ekezés mellékle-
e). Deb ecen.
OklSz. = S
ZAMOTA
I
STVÁN
–Z
OLNAI
G
YULA
(1902–1906):
Magya Okle él-szó á . (Pó -
lék a Magya -yel ö éne i Szó á hoz). Budapes .
P
AIS
D
EZSŐ
(1916): A mál ál oza ai. Magya -yel 12: 168–173.
P
AIS
D
EZSŐ
(1960):
Megjegyzések a hang endkülönböz e ő szó-alakpá ok jelenségéhez.
Magya -yel
56: 311–315.
P
OHL
,
H
EINZ
-D
IETER
(é. n.): Ös e eichische Be gnamen. URL: h p://membe s.chello.
a /heinz.pohl/Be gnamen.h m. (2010. 10. 25.).
P
OHL
,
H
EINZ
-D
IETER
(é. n.): Die häu igs en Be gappella i a in Ös e eich. URL: h p://
www.uni-klu.ac.a /g oups/spw/oen /Be gappella i a.pd . (2010. 10. 25.).
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2004):
Bé c, hegy és halom a égi helyne einkben. In: H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.:
Helyné ö éne i Tanulmányok 1. Deb ecen, Deb e-
ceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 145–165.
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2009a):
A jelen éshasadás min helyné alko ási mód. In: H
OFFMANN
I
STVÁN
–T
ÓTH
V
ALÉRIA
sze k.:
Helyné ö éne i Tanulmányok 4. Deb ecen, Deb e-
ceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 35–45.
R
ESZEGI
K
ATALIN
(2009b):
A kogni í szemléle lehe őségei a helyné ku a ásban. A me-
onimikus né adás. Magya -yel já ások 47: 21–41.
RMGl. = B
ERRÁR
J
OLÁN
–K
ÁROLY
S
ÁNDOR
sze k. (1984): Régi magya glosszá ium.
(Szó á ak, szójegyzékek és glosszák egyesí e szó á a). Budapes , Akadémiai Kiadó.
S
ÁROSI
Z
SÓFIA
(1991):
A né szó ö ek. In: B
ENKŐ
L
ORÁND
sze k.: A magya nyel ö -
éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadémiai Ki-
adó. 160–187.
N. S
EBESTYÉN
I
RÉN
(1950):
Mál, ság, szige . Magya -yel
46: 119–123.
S
IMONYI
Z
SIGMOND
(1875): A sza ak össze é ele. Magya -yel ő 4: 198–205.
S
IMONYI
Z
SIGMOND
(1897): Lej ő. Magya -yel ő 26: 39.
Š
MILAUER
, V
LADIMÍR
(1970): Pří učka Slo anské Toponomas iky. (Handbuch des slawi-
schen Toponomas ik). P aha, Academia.
S
ZABÓ
T.
A
TTILA
(1938):
Mál. Magya -yel
34: 253–254.
S
ZILÁGYI
N.
S
ÁNDOR
(1997):
Hogyan e em sünk ilágo ? (Rá eze és a nyel i ilág izs-
gála á a). Második kiadás. Kolozs á , E délyi Tanköny anács.
97
Szó Sz. = B
ÁRCZI
G
ÉZA
(1941):
Magya szó ej ő szó á . Budapes .
Vál oza lan u ánnyo-
más: Budapes , 1991.
TESz. = B
ENKŐ
L
ORÁND
ősze k. (1967–1984): A magya nyel ö éne i-e imológiai
szó á a. 1–3., 4. Mu a ó. Budapes , Akadémiai Kiadó.
UEW. = R
ÉDEI
K
ÁROLY
(1986–1988):
U alisches E ymologisches Wö e buch. 1–7. Bu-
dapes , Akadémiai Kiadó.
V
ÁMBÉRY
Á
RMIN
(1870): Magya - és ö ök- a á szóegyezések. -yel udományi Közle-
mények 8: 109–189.
Z
OLNAI
G
YULA
(1892):
A magya nyel . A mű el közönségnek i a
Simonyi Zsigmond.
Isme e és. Magya -yel ő 21: 126–133.
Z. = N
AGY
I
MRE
–N
AGY
I
VÁN
–V
ÉGHELYI
D
EZSŐ
–K
AMMERER
E
RNŐ
–L
UKCSICS
P
ÁL
sze k.
(1871–1931): A
zichi és ásonkeői g ó Zichy-család idősb ágának okmány á a.
Codex diploma icus domus senio comi um Zichy de Zich e Vásonkeő. 1–12.
Pes , [később] Budapes .
Zs. = M
ÁLYUSZ
E
LEMÉR
összeáll. (1951–2007):
Zsigmondko i okle él á . 1–10. Buda-
pes , Akadémiai Kiadó.
Z
SIRAI
M
IKLÓS
(1927): O om. (A innugo deminu i umok isme e éhez). Magya -yel
23: 310–320.